Jelenetek

SZEDER H. RÉKA Jelenetek

Tovább mindig én megyek. Az ajtót mindig én zárom. Hangosan.

Az ágyneműbe aranyozott hullámcsatokat tűzdeltem, apró villámok; lyukakat égetnek. A csonka ablakkeretek között kisöpri a szellő a hamvakat. A tűz magába marja azt, aki maradna még.

Belépnék a szobába, letelepednék a kanapéra, és végignézném a most megírt élettöredékünk.