SZEDER H. RÉKA
Jelenetek
Tovább mindig én megyek. Az ajtót mindig én zárom. Hangosan. Az ágyneműbe aranyozott hullámcsatokat tűzdeltem, apró villámok; lyukakat égetnek. A csonka ablakkeretek között kisöpri a szellő a hamvakat. A tűz magába marja azt, aki maradna még. Belépnék a szobába, letelepednék a kanapéra, és végignézném a most megírt élettöredékünk.
19
