ROST Irodalmi lap 2017/1 Nyár
Tartalom PIROS VERA: héttől fél kilencig a vízen
2
GERGELY ÁBEL LUKÁCS: tükörhalmaz
3
MOLNÁR BRIGITTA: Függőcinege
4
SIPOS TAMÁS: A határnál
5
TURCSIK BÍBORKA: hiába madarak
6
KOMÁN ZSOMBOR: Mély árnyalat
8
KÖRÖSZTÖS GERGŐ: a fiú kertre bukkan
9
MAJLÁTH ÁKOS: Dalma
10
BODROGI SÁRA: Nyomkövető
11
BAKOS B. GELLÉRT: Richard
12
MÁRIÁN GÁBOR: Hidegtű
14
HOCZA-SZABÓ MARCELL: Nélküled
15
MESZLÉNYI MÁRK: Metrón a nők
17
Piros Vera
héttől fél kilencig a vízen az este megáll és benne lemegy a nap arcom a vízen kisimul a szörfdeszka mint bölcső ringat talán még nem is vagyok szemem előtt mintha képzeletem próbálom érteni ilyesmi lehetett a föld vízzel telt hasában nyugalomban mielőtt még elkezdődött anyám hasában homályban a köldökzsinór a bokámra tekeredett alattam negyven év hullámzik mikor jön egy hosszan felemel levisz melegen alattam tovább megy theóra nézek várj jön a következő és hallom is mögöttem és nem látom de tudom tornyosul míg a folyékonyból szilárd nem lesz betonszürke szőnyeg és akkor elindít evezz húzom a kezem a rohanó vízben egy kettő három most a régi kötések szakadnak pőrén állok legerősebb a világon ahogy anyám először láthatott mint még soha 2
Gergely Ábel Lukács
tükörhalmaz reggel anyám bejött mikor borotválkoztam meglopta a fürdőszobai magányomat és megleste apám mozdulatait ahogy felszántja az arcát anyámat tükörpalotába raknám ahova mindig csak visszatérnék hogy az érkezés konzerválódjon a távozást pedig sebészi pontossággal metszeném ki ahogy az üveglépcsőkön felcaplatok minden lépésem megkongatja az átlátszó térköveket giling-galang anyám kacajával összemosom giling-galang mikor felérek összerogyok piéta minden giling-galang félek soha ne félj főleg ne a haláltól mondja anyám pedig sosem féltem talán semmitől annyira mint anyám halálától
3
Molnár Brigitta
Függőcinege Kitaposott lábnyomokba lépkedek, lámpát csak nappal gyújtok, a kanalat nem érintem a bögréhez, lefelé megyek a hegyről és az exponáló gombot csak félig nyomom le, a tükör csapódása felébresztene. Nyomtalan csend van, mégis észreveszel, refle ből csukom be a szememet hidd, hogy nem téged figyeltelek, és hogy a szív nem lehet csak egy izomköteg. Hiába. Egy üreges csontú madár súlya is túl nehéz ahhoz, hogy ne látszódna lába nyoma, pedig egy függőcinege súlya fele akkora mint az emberi lélek becsült 21 grammja.
4
Sipos Tamás
A határnál A város határában lövészárok terpeszkedik, gerendákkal fedett részében nemzetiszín lobogó és gyerekrajzok. Szinte mindegyiken ugyanaz: lankák, lombos fák, mosolygós napocska és a kétszín lobogó
z árok
körül kisebb keverék kutya rohangál, a nyakában két töltényhüvely. Az egyik katona megragadja, és a kamera elé cibálja. Háromszor ütötték el, nem fél semmitől, a gazdája nekem adta. Talán a háború majd meghozza a szerencséjét.
5
Turcsik Bíborka
hiába madarak a járdaszegélyen sorban zebracsíkot befoltozva a síneken és a lépcsőn mint tintafoltok egy papíron egymás közt is idegenek mégis szinte odavalók a galambok sejteni lehet többen megírták és volt aki látta ahogy a hosszú útról letévedtek és maradtak tétova állomások közöttük mind mozdulatlan de még élő a lepattanón a maradékon saját mocskán mint a másén magáról csak hallgatagon a semmibe beleélők a porban alig látók feladottak most hiába madarak 6
vándorló vakfoltok csak a gáton ahogy részvéttől homályos szem látja a papíron a nyomukban van hogy belül még ugyanúgy mindig félők a szemét között fényes ablakokban a kirakat túloldalán pocsolyákban sokszorozva egymás mellett mégis nélkül süket hangok a szürkébe mosódó tömegek most hiába a felhők alatt végig hátrakötött szárny vezet
7
Komán Zsombor
Mély árnyalat Tintát töltök borospoharunkba: álmatlanságunk éles ormait kellene eggyé hamisítanunk – lecsapolni a völgyek ködös varangymocsarát. Keresd szememben a neked szóló ritmust; érdes fonatán kitapintható megérkezésed. Testem jég plakettjeit tulajdonoddá olvasztod: olvashatatlan dicséretté. És feltárod bennem a fehérség alatt lilán villogó kirakatokat. Ha nem nézlek, ha vezetlek: te lépj, te várj, te táncolj – a fagyott bőr mögötti másik árnyalatommal játszol.
8
örö ztö Gergő
a fiú kertre bukkan libben valami nedves, spriccel a rokokó fény. évszakváltás a súlyos, kényelmes ég alatt, kijelölhető földdarab kellő danák morzsa pacsirta meztelen kertész metszi a liget manírját. ölbe kívánkozom, elhagyható, de biztos pontba, hogy mire a levelek lehullnak, legyen honnan megszállni schleswiget és dél-tirolt. csak akkor eszmélsz, mikor már visszajöttem, a rend addigra bontott idea. g , már so a semmi, drága, sze lőkkel é ődő ad ezér, de a j kor grasz ki a intá l, még el t dod ka ni a na ot.
9
Majláth Ákos
Dalma Dalmának egyszerre több apukája van, mégis kevesebb ajándékot kap karácsonyra, mint a többiek. nagyon szeret az óvodában lenni az anyukája mindig későn jön érte bőre néha kék és zöld mint aki egész nap temperákkal játszik, de ezt nem lehet lemosni vízzel Dalma egy titkot adott nekem. Nem kellett volna, én mindent elejtek, elhagyok, még a tamagocsimra sem tudtam vigyázni. lmesélte hogy ma elszökik otthonról em azért bújik el hogy megkeressék azt akarja hogy többé ne találjanak rá egkértem anyát hogy még azelőtt találjuk meg mielőtt elbújna Mert a falunkban a kóbor kutyákat agyonlövik és el sem tudom képzelni, mit tennének Dalmával.
10
Bodrogi Sára
Nyomkövető Ültünk a folyóparton, és a fejünk fölött szálló repülőgépeket vizsgáltuk egy mobilalkalmazás segítségével amely kiírta minden adatukat intha nyomkövetős vadludak lettek volna az egyik sztambulból
anchesterbe
tartott egy másik ondonból
uala umpurba
ztán behelyettesítjük magunkat gy képzeljük hogy mi is megjelölt madarak vagyunk de azt már nem tudjuk megállapítani hogy ezek a vadludak merre.
11
Bakos B. Gellért
Richard neon olo red s ns ine noir ez lenni mint az összes többi fejet baseball ütővel verni merni szilánkokra meredni én lenni szilánkos zúzódás én lenni kimerült zihálás kakastorokban én lenni repedt sarkon lifegő viszkető tornacipő én lenni pálmafa porában patkány fogán neonzamat én lenni bíró esküdteket felemelő én lenni sportautószőnyegen parfümillat rejtett testekben püffedt halvány darabos DNS-maradvány 12
afkaes e
én lenni kakastollas tollat papírba döfni vallomást vérezni vallomást lélegezni én lenni bíró én lenni esküdt én lenni halál aki kedvesen mosolyogva zárkád falára pisál én lenni kimerült zihálás kakastorokban repedt sarkon lifegő májból jósolt bizonyság az utolsó pontos másodpercről
13
Márián Gábor
Hidegtű Zegzugokban, mélyedésekben húzódunk meg – menedékek. Áttapadunk a festékkel egy ív merített papírra. Nyomot hagyunk. Aztán kitörölnek minket a sorjás barázdákból; nem marad egyetlen hámsejt sem, aminek valaha köze volt hozzád. Veríték, nyál vagy ondó – elfolyt mind: lebegő tinta – végtelen minta.
14
Hocza-Szabó Marcell
Nélküled Nélküled rozsdaszín
komoran álló karó
az s csupán föld felé álmosan hajló penészlepte-hajú öreg tornász a fa onza a rémület nélküled Nélküled morcosan háborgó veszett sugallat és arcot pirító mérges fuvallat az esőszakállas öröknyüzsgő szél oncnoka a révület nélküled Nélküled vörösen izzó test
nagy rettenet
sugarakat lánghordozó kísértet a dús bíborszem fényzúdító
ap
elesleges az érzület nélküled 15
Nélküled döglött csonk a háborodott eszmélet, lábatlan kezetlen a csüngő élet nyakán durván fogott, ráncigált, fojtott. Imbolygó szédület az élet nélküled.
16
Meszlényi Márk
Metrón a nők érdelnek a metrón a nők Ruhájuk rongyos, mint az ágyterítők bomlanak egymásba a színek a kocsibélben gymás tekintetétől zve vonják magukra a sötét figyelmét, bámulva tükörképük a rohanó gép rozzant üvegében
em észlelik
az alagút ódon csöveit a kattogó hangot, ami máskor zavarja őket a hónaljszagot ami el zi a frissen érkezőket meg rátelepszik a foltos szövetre sak térdelnek a metrón a nők Az arcuk ablakhoz nyomva. oppant félénk tekintetüktől f tött nyílt kapukon át majd a sötét kezük keresztbe fonja
17
Szerke ztők Tancsik Brigitta Bordás Máté ovács
ergő
Lapterv: Tancsik Brigitta Bordás Máté Bordás Orsolya Online: www.facebook.com/rostlap E-mail: rostirodalmi@gmail.com
/60