A gyümölcsészet táji vonatkozásai

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai nősített g yümölcsészet teret nyerhessen (hog y mi a megfelelő, lásd később). Ezek mindegyike érdemben szinte áttekinthetetlen, ezért tartjuk annyira f ontosnak a tá jléptékű meg közelítést, amelynél a megfelelő gyümölcsészet összetevői áttekinthetőbbé válnak.

A hag yományos g yümölcsészet ha nyatlása – a mag yarországi tájak u tán – Szék elyföldön is várható. Eltűnnek a kültelki gyümölcsösök és vele együtt a gyümölcsészet és a gyümölcsösök szeretete, a g yümölcsészet inf ormális in tézményrendszere; el fog veszni a helyi gyümölcsfajták és a g yümölcsészeti t udás java része, és helyébe a tá jat r omboló, f ogyasztói életmó dot szolgáló, p iaci kiszo lgáltatottságban v ergődő „modern” fajták és az iparszerű gyümölcsészeti technológia lép.

I. MEGFO NTOLANDÓ PROBLÉMÁK A GYÜMÖLCSÉSZETTEL KAPCSOLATBAN Már a XIX. század k özepe ó ta az a g yümölcsészeti g ondolkodásmód t erjed, hog y a g yümölcstermesztés a gazdaság, és csak a gazdaság része. A gyümölcsösök és gyümölcsültetvények az ember szolgálatára rendeltettek azáltal, hogy egyrészt a g yümölcstermesztőt jö vedelemhez juttassák, másr észt a f ogyasztó szá mára megvásárolható á rut b iztosítsanak. A g yümölcs a piacon k eresztül j ut el a f ogyasztóhoz, a g yümölcstermesztő pedig a piacról jut jövedelemhez, így a termesztés fő irányítója a piac.

Ezt a meg közelítést, a mely megf elelő t echnológia és fa jták a jánlásával ja vítani szá ndékozik a g yümölcstermesztés ha tékonyságát, a gyümölcsültetvények jö vedelmezőségét és a piac gyümölccsel való el látását, a XIX., X X. és a XXI. század gyümölcstermesztési szakirodalma a jelen f elé közeledve eg yre erőteljesebben mutatja. Nélkülözhetetlen is az, hogy a gyümölcsészeti törekvések a jövedelemszerzést fontosnak tartsák, hiszen nem lehet jó (fenntartható) az a g yümölcsészet, amely nem n yújt jövedelmet az érintett családnak vagy közösségnek. A baj ott kezdődik, amikor a jö vedelemszerzés a gyümölcsészet kizárólagos vagy elsődleges céljává válik. Ebben az esetben a gyümölcsészet a külső (tájon és a táj környékén kívüli) gazdaság

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai

A

Kárpát-medence ig en f ejlett g yümölcsészetének emlék ei – helyt ől füg gően – különböző mértékben maradtak meg.

A szék elyföldi falvak g yümölcsészeti ö röksége talán a legnag yobb. N emcsak a g yümölcsösbe ágyazódó falva i, a hag yományokat még ő rző művelésmódjai m utatják ezt, de az em berek gyümölcshöz fűző dő sz emélyes viszo nya is (vonzódása, érdeklődése, szeretete, gyümölcsfogyasztása). A hag yományosan művelt g yümölcsösökön – aká r házikertekben, akár külterületen va nnak – meg látszik a g ondoskodó em ber keze nyoma. A gyümölcsösök őrzik régi hangulatukat, és a hosszú idő p araszti szelekciójának eredményét, a kiváló tá jfajtákat. A tá jfajták egy része valószínűleg végleg kiveszett, de a megmaradt fajták is még számottevő genetikai és kulturális örökséget képviselnek. A g yümölcsészettel azért is időszer ű f oglalkozni, mer t megjelent a réme annak, hog y e tá jfajták fennmaradásának utolsó feltételei is f elszámolódnak. A v eszélyeztetett feltételek a következők: • A támogatási rendszerek és a p iac által kikényszerített i parszerűen á rutermelő gyümölcsültetvények á rnyékában viszsza f ognak s zorulni azo k a h ázikerti é s kültelki g yümölcsösök, a melyekben a gazdálkodó minden t örténelmi időb en fönntartotta, g ondozta, használ ta és gyarapította a fajtákat.

• A tá jfajták hely ett az á rutermelő g yümölcsültetvényekben gazdaság osabbnak v élt modern f ajtákat f ejlesztenek ki, és ezek tájfajták ellenében való terjedését p énzügyi és adminisztra tív (jogi) eszközökkel s egítik. A tá jfajták ezen alternatívái (funk cionális ekvivalen sei) gyors ü temben szo rítják ki a t ermesztésből az ál talában s okkal ér tékesebb tulajdonságokkal rendelkező tájfajtákat.

• A g yümölcsfogyasztó k ultúra o lyan (olyanná tették), hogy a fogyasztó a vásárlásával a piacon kapható modern gyümölcsfajtákat részesíti előnyben.

A rendelkezésre álló gyümölcs (táj)fajta önmagában még nem v ezet megf elelő g yümölcsészethez. Számos biológiai-ökológiai, kulturális, gazdasági és tá rsadalmi (intézményi, közösségi) feltétele van annak, hogy a megfelelőnek mi-

1

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai 2

részévé válik, így ezen gazdaság irányításának veti alá magát, szerepe az, hog y ezt a gazdaság ot működtesse a p énzforgalom (a p énz k örforgásának) folytonos fenntartásával. Ezzel együtt és ennek következtében a gyümölcsész és gyümölcsöse kivonja magát a tájból, nem tekinti magát a táj részének, nem tölt be abban funkciót. Ezzel kivonja magát a táj irányítása alól, puszta létével, a táj körfolyamatainak működtetésével nem tartja fenn a táj struktúráját. A k ülső gazdaság ér dekeit annak a tá jnak az érdekei elé hely ezi, amelynek valaha r észeként viselkedett, és amelynek terében ma is él.

A g lobalizálódó k ülső gazdaság viszo nt nemcsak nem ér dekelt a tá jak meg őrzésében, ha nem a tájak felszámolása (vag yis a F öld autonóm eg ységekre tag olódásának megszün tetése) a g lobális gazdaság működési feltétele. (A globális gazdasági rend akkor tud a leg ellenállhatatlanabbul mindenütt uralkodni, ha egy strukturálatlan masszát tart a szolgálatában, amelynek nincsen saját önmozgása, akarata, gondolata.) Ha tehát a g yümölcsészet a k ülső gazdaság irá nyítása alá endeli öönmagát, nmagát, alá rrendeli akkor ezzel a sa ját tájának ának felszámolójává válik, vag yis ép pen azt számolja f öl, a melyy hosszú tá von a g yü-mölcsészet nél külöz-hetetlen feltételeit adja. a.

Ez egyféle önfölszámooló mechanizmus, amely ly – f őleg ak kor, ha az az ökológiai r endszerekkel kel való gazdál kodás valalanló mennyi ágá ban has onló tendenciák működnekk – magának az embernekk is a felszámolását jelenti.

Saját magunk és tájaink védelmében tehát szakítani kell azzal a b eállítódással, hog y a g yümölcsészet kizárólagos célja a jövedelemszerzés. Hogy mi eg yéb még a cél ja, a rra a tá jak m űködésének elemzésével v ezethetjük rá magu kat. (L ásd k ésőbb.)

A t erjedőben lé vő ö kológiai szemlélet ű gazdálkodás a t ermesztő vonatkozásában nem m utat túl a jövedelem szerzésére irányuló szándékon. Az ökológiai minősí tés – min t eg yféle ma rketingfogás – a nag yobb jövedelem megszerzését célozza, és nem jelenti egy gyökeresen más szemlélet g yakorlati alkalmazását. A f ogyasztó oldaláról nézve, a gyümölcs minőségének, egészségmegőrző szerepének javítása viszont már ki lép a gazdaság szű k keretei közül, de még mindig nem v eszi figyelembe a táj szempontjait, érdekeit.

A g yümölccsel va ló f oglalkozás m ás vo natkoztatási r endszerben i s é rtelmezhető. Ebb en a r endszerben a g yümölcsös nem a g lobális gazdaság

térségi üzeme , ha nem viszo nylag ö nálló (ö nszabályozó, a utonóm) hely i t ermészeti-társadalmi rendszer, a mely a tá j r észeként t ölt b e funk ciót.

A g yümölcsészet gazdasági v onatkozásai csak a társadalom gazdasági alr endszerében – t ehát a gazdaságnál magasabb fokozatú társadalom rendszerének alárendelve – ér telmeződnek. Ezt az ér telmezést a szóhasználattal is megkülönböztetjük: „gyümölcstermesztés” hely ett a „ gyümölcsészet”, „gyümölcstermesztő” hely ett a „ gyümölcsész” és „gyümölcsültetvény” helyett a „gyümölcsös” vagy „gyümölcserdő” (gyümölcsény) szót használjuk. A gyümölcsültetvényt t ehát nem t ekintjük g yümölcsösnek. Az „ alkalmazkodó” jelzővel i lletett g yümölcsészet két további szűkítésen nyugszik: 1. A g yümölcsös o lyan t ermészeti-társadalmi alrendszer, a mely eg yszerre t öbb r endszer része is, ezért azok mindegyikében betölt valamilyen funkciót. Így része annak a tá jnak, amelyben lét ezik, és azo n b elül az érin tett ökoszisztémának, a helyi tá rsadalomnak, a hely gazdaságnak, a helyi helyi inté intézményrendszernek, h k ultúrának, stb . a helyi A tá j k ülvilágában előfor forduló re ndszereknek (pl g lobális gazdaság) (pl. kö közvetlenül nem, csak a táj k özvetítésével a r ész (Ezzel szem ben a sze. gy gyümölcsültetvények eg f ő v onása az, egyik h hogy közvetlenül, a tá j kközbeiktatása nél kül ttagolódnak a g lobális ggazdaságba.)

2. A gyümölcsös gy vonatkoztaá alapja l á 1, így í a g yümölcsös minden jeltási a táj lemzőjét, mozzanatát csak a táj vonatkozásában lehet értelmezni és ér tékelni. A táj külvilága és annak rendszerei ehhez k épest másodlagosak, amelyek a g yümölcsészet adottságainak tekintendők. M ivel tá jértelmezésünk szerin t (lás d később) a tá j része a helyi k özösség is, a g yümölcsös v onatkoztatási ala pja a helyi k özösség, sőt a helyi gazdaság is. A vonatkoztatás táji irányultsága azért fontos, mert csak íg y tudjuk megítélni, hog y helyesen műveljük-e g yümölcsösünket: a g yümölcsészet csak ak kor megfelelő, ha élteti azt a tájat, helyi közösséget és helyi gazdaságot, amelynek részeként működik.

1) Választhatnánk más vonatkoztatási alapot is. A konvencionális gyümölcstermesztés vonatkoztatási alapja pl. az a gazdaság, amelybe illeszkedve a termelőt a gyümölcsültetvénye jövedelemhez juttatja.

Esetünkben azonban a gyümölcsészetnek a táj nemcsak szubjektív rokonszenvünk alapján a vonatkoztatási rendszere, hanem azért, mert a tájaink védelme nem biztosítható akkor, ha gazdálkodó tevékenységünket egyedül a gazdaság irányítása alá rendeljük. A táj védelmének fontossága viszont valóban egy adott, a tájakra vonatkozó szakmai szemléletből következik.

2) Standovár Tibor: Magyarországi erdők és védelmük In: Kiszel Vilmos (szerk.): Természetvédelem területhasználók számára, Vác, 1998. 43-47. oldal 3) Az újragondolás a hagyományos gyümölcsészet elemeinek újraértelmezését és újraértékelését igényli. Nem kell túl sok újat fölfedezni, csupán a gyümölcsészeti hagyományok alapjára kell helyeznünk minden újabb törekvésünket.

II. A TÁJ (Hogyan értelmezzük a tájat, az egészet?)

A táj és a tá jhoz fűző dő viszonyunkat kifejező tájalkotás és tá jgazdálkodás ér telmezése4 nemcsak a gyümölcsészet szempontjából meghatározó, hanem minden, a tá jra ha tó em beri t evékenység esetén. T ájértelmezésünk a k övetkező f őbb f eltételezéseiben tér el a tá jra vonatkozó, ma ural kodó nézettől:

2.1. A táj az elemeinek összeszerveződésével születik meg A kialakult táj olyan entitás (organizáció, rendszer), amely minden diszci plína és ágaza t (t evékenységi vagy beavatkozási terület) szerint közel azonos határokkal rendelkezik. M ielőtt a ha tárazonosság ki nem alak ul, csak t érségekről b eszélhetünk, a melyeket valamilyen diszciplináris vagy ágazati szempontok alapján el határoltunk a k ülvilágától. A tá j akkor emelkedik ki a t érségből önálló entitásként, amikor a t érséget ki töltő elemek o rganizációvá szerveződnek. A táj tehát a szerveződésnek azon a szintjén születik meg, aho l a tá jat magába foglaló tér(ség) elemei úgy szerveződnek össze – az immár tájnak ne vezett – eg ységes eg ésszé, hog y a bban az elemek vis elkedése összer endezett, azo k dö ntő többsége rész pozíciót foglal el (funk ciót nyer), és minden meg határozó összefüg gésben nag yjából ugyanazon határokkal rendelkezik.

2.2. A táj autonóm organizációként viselkedő nyílt rendszer; olyan egész, amelynek az ember a része 2.2.1. Organizáció A táj o rganizációs v oltából k övetkezik, hog y elemei összerendezetten, valamilyen belső rend szerint működnek, b első irányításuk van („… az o rganizáció bizonyos ’terelő struktúrákban’ kanalizált irányítás.”5), amely az emberi viselkedésre is meghatározó mó don hat, amennyiben az em ber a tá j részeként létezik. Ha az em ber a tá j terében csak „egzisztál”, de meghatározó mértékben más rendszerekhez (p l. a gazdaság hoz, k ülső szer vezetek4) Lantos Tamás: A tájak fejlődése In: Helix 7. kötet, Helix Alapítvány, 2003. 48-93. oldal 5) Juhász-Nagy Pál: Egy operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladatai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 197. oldal

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai

Az alkalmazkodó gyümölcsészet tevékenységei elsősorban a táj meglévő folyamatait követve, azokhoz al kalmazkodva, azo kat tá mogatva, s egítve történnek. Ezzel a g yümölcsösök hozzá járulnak a tájak egyirányú és k örfolyamatainak (transzformációs folyamatok)2 fenntartásához, a táj határain át za jló f orgalom sza bályozásához (in put-output folyamatok), fokozzák a táj sokféleségét, szépségét – v égső s oron a tá j sta bilitását, ta rtós f ennmaradását.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet csak a táj és az em ber viszo nyának ú jragondolásával ér telmezhető és gyakorolható, így túlnyúlik a gazdálkodás és a k ertészet szűk szakmai keretein.3 Értéséhez és gyakorlásához tehát át kell tekinteni a gyümölcsészet ér telmezési ta rtományát, a melynek viszonylatában a g yümölcsészet értelmes és megvalósítható viselkedéssé válik. Ez az értelmezési tartomány a táj, amelynek az ember a része, és amely (mint egész) az emberi lét alapvető közege. A g yümölccsel való f oglalkozás tehát csak akkor ne vezhető al kalmazkodó g yümölcsészetnek, ha az a tá j f olyamataihoz al kalmazkodva (ezért „alkalmazkodó”), önmagát a táj irányítása alá v etve nyújtja az a nnak r észét k épező em ber megélhetését. Az al kalmazkodó g yümölcsészet csak a nnyira r észe a gazdaságnak, a mennyire a gazdasági folyamatok részét képezik a táj működésének. Az „ alkalmazkodó” jelző íg y els ődlegesen a tá jhoz, és csak más odlagosan – a tá j folyamatainak részét képező – a helyi gazdasághoz való al kalmazkodást jelen ti. Az al kalmazkodó gyümölcsészet a tá jjal való gazdál kodás (a tá jgazdálkodás) eg yik ma rkáns megn yilvánulása (ágazata). Ezzel ka pcsolatban három alapkérdés merül fel, amelyek csak eg yüttesen teszik a g yümölccsel való foglalkozást értelmezhetővé: 1. Hogyan értelmezzük a tájat (az egészet)?

2. Mi az ember szerepe a tájban?

• Hogyan értelmezzük a helyi embert: egyéneket és közösségeket (a részt)?

• Hogyan értelmezzük a tájban végzett cselekvést (a rész funkcióját)?

3. Melyek az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jeg yei (milyen feladatok elvégzésével tölthetjük be a funkciónkat)?

A t ovábbiakban a f enti 1. és 2. k érdésre ad unk válaszokat. A ha rmadik k érdésre k ülön írást szentelünk, így aki a jelenlegi elv ontabb gondolatmenet helyett az alkalmazkodó gyümölcsészet gyakorlatiasabb r észével kívá n csak megismer kedni, ezt az írást nem kell elolvassa.

3

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai

hez, emberekhez) kötődik, akkor kivonja magát a táj irányítása alól, miközben más rendszer irányítása alá r endeli magát. (Ezt a jelen séget nevezzük az em ber tá jtól való elideg enedésének.) E kkor a „tájalkotó” k önnyen á tminősül „tá jhasználóvá”.

Ezzel következik be az, amikor „… a társadalom a természetet gazdaságunk fogyóeszközeként kezeli.

Pl. a mezőgazdaságot, az erdőgazdálkodást és a halászatot a gazdaság p uszta ki termelő ágaza tainak tekinti…”6. A tájalkotó fokozza a táj szerveződését, míg – ezzel el lentétben – a tá jhasználó a javak elvonásával gátolja a táj szerveződését. (Részletesebben lásd a helyi ember értelmezésénél.)

4

2.2.2. Egész, amelynek az ember a része A tá j o rganizációként ér telmezése szem ben ál l a mai t udományos ér telmezéssel, a melyben – kicsit sarkítva – a tájat egy erőforrásokat tartalmazó „tartálynak” (t érség) t ekintik, a melyből ki lehet venni és használa tba lehet v onni a gazdaság hoz szükséges er őforrásokat. A t érségi ér telmezésből egyenesen következik a táj „használata”, az erőforrások fölélése, ami rövid távon gazdasági fellendüléshez (növekedéshez) vezet(het), de hosszú távon garantáltan gazdaságtalan. Ebben az esetben a tájat erőforrás-szolgáltató közegnek tekintik, amely szolgálja az embert és a gazdaságát. Mivel azonban az ember nem t ölt b e rész funkciót, nem is szo lgálja a tá j „eg ész-ségét”, azaz azt, hog y eg észként fönnmaradjon, és t ovább szerveződjön a sa ját vezérlése szerint. Az organisztikus értelmezésnél éppen f ordítva va n: az em ber, mint rész szo lgálja a tájat, az egészet, mert szüksége van arra az egészre, amelynek része, és amelyben funkciója van.

Itt érdemes megemlíteni azt a g yakori félreértést, amely a „ funkció” szó körül terjedt el. Gyakran hal lani, hog y a tá j vag y k özösség funk ciót tölt be az em ber számára. Az eg ész azonban nem rendelkezik funkcióval a rész felé, csak fordítva: a résznek van funkciója az egészben. Ha a tájat organizációnak tekintjük, amelynek az em ber (közösség és egyén) a része, akkor csak az embernek lehet funkciója a tá jban, és nem f ordítva. (És ug yanígy csak az egyénnek lehet funkciója a közösségében.)

Ha a tá j t érség lenne , a melyben a tá jelemek eg ymás mellett léteznek, amelyek közül egy az ember, akkor az em ber a halmaz t öbbi elemét sza badon használhatná, a nélkül, hog y a t érség s érülne. D e még ekkor sem mondhatjuk, hogy a tá jnak funkciója va n az em ber szá mára, legf öljebb csak azt, hogy a táj bizonyos elemeit az em ber használatba vette.

Ha azo nban a tá j o rganizáció, ak kor ha eg y táj funk cióiról, vag y a k özösségi funk ciókról b eszélünk, akkor ez a funk ció sosem az em berre (a részre) irányul. Így a k özösségnek (mint résznek) 6) Mathis Wackernagel,William E. Rees: Ökológiai lábnyomunk. Hogyan mérsékeljük az ember hatását a Földön? Föld Napja Alapítvány, 2001. 21. oldal

a tá jban (min t eg észben) va n funk ciója, a tá jnak (mint résznek) pedig a tájat magába foglaló magasabb fokozatú tájban (az egészben).

2.2.3. Autonóm A globalizáció sodrában a tájaink szinte észrevétlenül sorvadnak el. A globalizáció lényeges mozzanata az, hogy a bioszféra egészét tagolatlan, homogén eg ységgé alakítja, ahol minden r ész központi irányítás alá vonható. Annak ellenére zajlik a tájak sorvadása, hog y a nemzetk özi f ejlesztő és p énzügyi intézmények általában a tá jak és k özösségek megőrzésének fontosságát dek larálják. E szá ndék valódiságát a g yakorlati lép ések nem igazo lják.

Tapasztalataink szerin t a b ioszféra csak eg y eg ybefoglaltsági hierarchia mentén, önálló részek sokaságára tagolódva képes stabilitását megőrizni és növelni, a bioszféra élőlényeinek tartósan életteret nyújtani.

A f enti ál lítások szá mos k onkrét es ettel lennének igazolhatóak. Mivel ennek az írásnak nem a globális hatások elemzése a cél ja, az igazo lástól is eltekintek. A tá jak s orvadását eg y létező folyamatnak tekintem. A táj vonatkozásában fontosabb azt b izonyítani, hog y a r endszerek sta bilitásának milyen lényeges feltétele általában az autonóm részekre való tag olódás, íg y a b ioszféra egészén, i lletve az ö kológiai és tá rsadalmi rendszerekben is.

Az elméleti ökológia alapjaival mélyrehatóan foglalkozó Juhász-Nagy Pál szerint „… kiemelendő a ’systems p hysiology’ szá mos o lyan megál lapítása, amely szerint az emlős szer vezet meglepő stabilitását jórészt bizonyos szer vrendszerek relatív autonómiájának k öszönheti. Hasonló igaz eg y k özgazdasági rendszerre is; egy gazdagon strukturált, ágazatokra tag olt ö konómia s okkal sta bilisabb, mint e gy ’ monolitikus’ ökon ómia.”7 M ay szerin t „... eg y komplex ökoszisztéma mo dell relative ellenálló minden tí pusú ha tással szem ben, ha (a) olyan alrendszerek együttese, amelyek mindegyike önszabályozó, és (b) ha a t eljes rendszer viszonylatában az alr endszerek k özötti k ölcsönhatások gyöngébbek, min t az ö nszabályozó k ölcsönhatások az alr endszereken belül.”8 A mag yar települések szerkezetére jellemző – ma már csak nyomokban megtalálható – „tize des intézményrendszer”9 a helyi tá rsadalom10 tag olódásának eg y ti pikus megnyilvánulása. Annak a társadalomnak a tagjai, amely nélkülözi a közösségeket (a társadalom önálló egységeit), „tömegként” viselkednek, a tömeg minden hátrányos tulajdonságával rendelkezve.

7) Juhász-Nagy Pál: Egy operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladatai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 222. oldal 8) May, R. M.: The structure and dynamics of ecological communities. In. Anderson et al. 1979. 397. oldal 9) Kemény Bertalan: A területi autonómia elemei egységének történeti modellje: a tizedes intézmény. In: A helyi cselekvés. AK füzetek 38., Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1988. 48-62. oldal 10) „Helyi társadalom” alatt a táj részét képező (helyi) közösségek adott rend szerint, összehangoltan működő egységét értjük.

2.3. Az ember alkotó módon hozzá tud járulni a táj működéséhez, és a táj szerveződésének szükséges tényezője Az ember be tud tölteni tájalkotó funkciót. Ebből az állításból többek között az is következik, hogy a táj fejlesztésekor nem az ember káros hatásának csökkentése vagy megszüntetése a cél, hanem az ember (rá)segítő magatartásának, „alkotó részként funkcionálásának” a kivál tása. Szá mos ö kológiai vag y fejlesztéssel foglalkozó irodalom tekinti az embert az ö koszisztémákon kívü li lén ynek, és ezál tal az ökológiai rendszerek zavaró tényezőjének.12 Ha elfogadjuk, hog y az em ber ó hatatlanul ká ros, csak a károkozás csökkentése merülhet föl kérdésként, és nem az, hog y hogyan lehetne al kotó (hasznos) módon viselkedni a tájban. A tájalkotó viselkedés lehetetlennek f eltételezésével sza bad u tat en gedünk a tájat károsító (pl. táj- vagy területhasználó) társadalmi cselekvésnek – a r ossz csökkentése, és nem a jó megteremtése válik céllá.

Az em ber ta rtós jelenlét ével (az em ber és a többi tá jelem ta rtós k oegzisztenciájával és k oevolúciójával) az em ber b eépül a tá jba, a nnak szükséges részévé, szó szerin t az „ alkotó” részévé válik. A tá jalkotó vis elkedése szü kségessé váli k a táj szer veződésének no rmális ü teméhez és irányához. Ha az em ber valami oknál fogva távozik a tájból, vag y elidegenedik attól (lás d előbb), akkor a tá jban „ funkcionális űr” keletkezik, amelynek tartós fönnállása a táj leromlásához vezet. Az ember (fizikai vagy funkcionális) távozásával a táj igyekszik az így keletkezett űrt vagy „funkcionális

11) Juhász-Nagy Pál, Zsolnai László: Az ökológia reménytelen reménye. Humánökológia. Budapest, 1992. 52. oldal 12) A számos lehetséges mű közül két példa: Michael Begon, John L. Harper, Colin R. Townsend: Ecology Individuals, Populations and Communities, Blackwell Scientific Publications, second edition, 1990. pp 739, 740; Szilágyi Ferenc: Előzetes javaslat az EU Víz Keretirányelvének megfelelő hazai felszíni víztér tipológia elemeire. In: Az EU Víz Keretirányelvének bevezetése a Dráva vízgyűjtőjén. A WWF Magyarország tudományos tanácskozásának összefoglalója, Budapest, 2002. 14–15. oldal

ekvivalensekkel”13 pótolni, vagy struktúraváltással kiküszöbölni. A funk cionális ekvivalen s azo nban csak részleges pótlék lehet, a struktúraváltás pedig csak mérsékelni tudja a degradációt, így az ember hiányát egyik „korrekciós stratégia” sem képes kezelni a táj vesztesége nélkül.

2.4. Az ember a tájban csak közösségként képes betölteni a funkcióját Ahogyan eg y ö koszisztéma ala pegységei nem az individuumok, hanem a p opulációk14, úgy egy táj alapegységei az élő közösségek, hangsúlyosan beleértve – a táj léptékének megfelelő méretű – emberi közösségeket is. Ez a f eltételezés azzal a k övetkezménnyel jár, hog y a tá jgazdálkodás, illetve annak részét képező g yümölcsészet nem ér telmezhető a tájban élő közösségek nélkül.15 A helyi termelés és fogyasztás összeka pcsoltsága, a gazdál kodási-termelési kultúra generációk közötti áthagyományozódása, a gazdálkodás közösségbe ágyazott rendje (pl. in tézményei, erk ölcse, hag yományai), stb . a tájgazdálkodás elhagyhatatlan ismérvei.

2.5. A táj produkciója részeként foglalja magába a gazdaság produkcióját A tá j m űködése s orán a tá j ö nszabályozó n yílt alrendszerei ja vakat v esznek f öl (in put), azo kat átalakítják (tra nszformáció), ma jd az er edetileg fölvett ja vaktól k ülönböző ja vakat b ocsátanak ki (output). Magas szinten szerveződött tájban minden o utput vala melyik mási k ö nszabályozó alrendszer inputjává válik.

Nincsen t ehát f ölösleges kib ocsátás, a mely hulladéknak minősü lne. Minden jószág (a nyag, energia és inf ormáció) eg y szakadatlan körforgás része, az alrendszerek pedig – ha akarják, ha nem, pusztán a működésükkel – e körforgások fönntartói. Maga a körforgás a táj struktúrája, amely működésben (életben) tartja a tájat.

Mi a tájban keletkező termékek termelője? (1) A tá jban szá mos o lyan t ermék elő állítása za jlik, amely nem az em ber szá ndékos t ermelő t evékenységének eredménye. Ily enek az em ber b efolyásától alapvetően mentes ökológiai rendszerek.

Ezek s okfélék lehetnek, eg y zuzmó teleptől vag y esővízpocsolyától az ős erdőig. (2) Az em beri t evékenységből származó termékek egy számottevő része, a melyet az em ber a gazdaság on kívü l ál lít 13) Azt nevezzük funkcionális ekvivalensnek, ami egy rendszerben funkciót betöltő elem távozása vagy működésképtelensége esetén az elem helyére lép és átveszi annak funkcióját. Pl.: tájfajta gyümölcsfák eltűnése esetén importált modern fajták termesztése; a lakóházak fűtésének átállítása fatüzelésről gáztüzelésre.

14) Juhász-Nagy Pál: Egy operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladatai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 27. oldal 15) A közösséget ugyanúgy organizációnak értelmezzük, mint a tájat, így az részben individuális közösségként (szupraindividuális organizációként) is végezhet gyümölcsészeti tevékenységet.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai

Ahogy az ö kológiai r endszerek es etében „... az eg yes alr endszereknek elég a utonómaknak kell lenniük ahhoz, hog y maga a r endszer stabilis legyen”11, úg y valószín űleg a tá jra v onatkoztatva is fontos a tá j alrendszereinek önállósága. Ha önszabályozó, t ehát eg ymástól viszo nylag füg getlen egységekből áll a táj, akkor az eg ységek alkalmassá válnak a rra, hog y sa ját ér dekeiket k épviselve, független, iden titással r endelkező „ individuumokként” lép jenek ka pcsolatba más eg ységekkel.

Ugyanígy, de az eg ybefoglaltsági hiera rchia magasabb f okozatán, a tá jak a utonómiája az ő ket magukba foglaló összetettebb tájak stabilitásának feltétele.

5

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai

elő. Ez r észben az em ber b iológiai működéséből ered (p l. ki lélegzett szén dioxid, em beri ür ülék), részben a gazdaság formális rendszerén kívüli termelő tevékenységből (pl. háztartási munka, társas munkák). (3) Az em beri tevékenységből származó termékek egyúttal a gazdaság termékei is. Ezek a termékek jelennek meg a piacon vagy a cserekereskedelemben.

Ez a feltételezés szemben áll azzal a beállítódással és vélekedéssel, amely a gazdasági fejlődést, sőt, a gazdasági növekedést – beleértve a lakosság jövedelmének és kiadásainak növekedését is – azonosítja a táj vagy a helyi társadalom fejlődésével.

Tájak egybefoglaltsági hierarchiája Az embert közvetlenül magába foglaló táj az elemi táj. Az elemi tá j összet ettebb tá jak r észe, és ezek az összet ettebb tá jak még összet ettebb tá jak elemei, és íg y t ovább. N em eg ymást magu kba f oglaló t érségek ezek (a t ér hiera rchikus tag olása), hanem o lyan o rganizációk, a melyek mindeg yike tartozik valami nagyobbhoz, összetettebbhez. Mivel a tá jak r endszersajátosságokkal r endelkeznek (organizációk), B ertalanffy ál lítása igaz rá juk is: „A r endszertulajdonságokhoz ta rtoznak a (…) sokrétegű o rganizációk mind magasa bb r endű szervezetekben.”16 A r endszerek t ehát eg ybefoglaltsági hiera rchiában lét eznek. „ Felfelé” v onatkoztatva minden tá j „rész”, „lefelé” vonatkoztatva minden táj „egész” funkciót tölt b e. A tá jak ezen vertikális eg ységét, eg ybefoglaltsági hiera rchiáját nevezzük „tájhierarchiának”.

Valamennyi tájat egy egységbe foglalja egyrészt a tájak közötti rész-egész (vertikális) viszony, másrészt az egy egészhez tartozás (horizontális) viszonya. Ez az eg ység az o ka annak, hogy bármely táj változása végigfut a teljes tájhierarchián. Egyelőre megválaszolatlan k érdés az, hog y az em ber k épes-e megfelelően cselekedni akkor, ha csak a saját szűkebb tájának irányítása alá rendeli viselkedését, vagy feltétlenül szükséges átnyúlnia tudatával ennek ha tárain, hog y cs elekvésénél a magasa bb f okozatú tájak rendjét is figyelembe vegye. Ez utóbbi vélemény f ogalmazódik meg a „ Gondolkodj g lobálisan, cselekedj lokálisan!” elvben. Feltételezzük, hogy a szer ves műveltség embere rendelkezett az egész k ozmoszt f elölelő t udással, a melynek maradványai a hie delmekben, népmondákban, népmesékben stb. föl is lelhetők.

A f enti néhá ny t ulajdonsággal, de nem kimerítően jel lemzett tá j eg y r endszersajátosságokkal bíró en titás. Az individ uális tá j nemcsak eg y t erület, régió, térség, vag y térrész, hanem autonóm entitás, n yílt r endszerként m űködő, individ ualitással bíró b onyolult organizáció. Míg a t udományos vizsgálatok során nemcsak megengedhető, de 16) Ludwig von Bertalanffy: … Ám az emberről semmit sem tudunk, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991. 76. oldal

6

szükséges is a diszciplináris17 (tudományterületekre történő), a bürokratizálódott társadalom működésében pedig a szek toriális (ágazati) lehatárolás, addig a tá j al kotásában, t ehát a tá j m űködésére ható közvetlen cselekvésben csak a „ multidiszciplináris” és „ multiszektoriális” meg közelítés elf ogadható. Ez az em beri cselekvések szintjén annyit jelent, hogy – ideális esetben – a cselekvés minden mozzanata során számot kell vetni a tá j működésében bekövetkező valamennyi változással.

A táj multidiszciplináris jel lege azzal a k övetkezménnyel já r, hog y a tá j nem ismerhet ő meg csak a t udomány eszk özeivel. Nem lehet ug yanis egy tá jról eg yszerre, vag y eg ymás u tán minden kérdést föltenni, egy tájat egyszerre minden vonatkozásában vizsgálat tárgyává tenni. A multiszektoriális jel legéből p edig a tá jalkotás t ervezhetetlensége k övetkezik. Nem lehet a tá j ado tt vál tozását egyszerre minden lehets éges b eavatkozásra megtervezni, illetve nem lehet egy cselekvés következményét egyszerre minden szektorban előrejelezni.

Egy permakultúrás rendszerben „... a csirk e szorgosan létrehozza a maga kapcsolatait (az ökoszisztémában), olyan kapcsolatokat, amelyeket mi nem is ismerhetünk, és t ermészetesen, amelyeket nem is t ervezhetünk meg. E gyszerűen b íznunk k ell a csirkében”18 – ír ja B ill M orrison. A csirk e ép pen azért vis elkedik hely esen, mer t nem t ervszerűen, hanem a környezetével tartott közvetlen kapcsolatai által meghatározva viselkedik.

III. MI AZ EMBER SZEREPE A TÁJBAN ?

3.1. Hogyan értelmezzük a helyi embert: egyéneket és közösségeket?

Helyi embernek a táj részét képező, és a vis elkedésével rész funkciót betöltő embert nevezzük. A helyi embert meg különböztetjük az elidegenedett embertől, aki a táj terében van, de nem képezi meghatározó módon annak részét, így viselkedése nem is ahhoz, hanem a tá j külvilágának tényezőihez igazodik. A helyi ember a tájnak megfelelő módon viselkedik, vag yis jellemzően, meghatározó módon úgy vis elkedik, ahog yan azt a tá j (mint eg ész) és a helyi em ber (mint rész) közötti kapcsolat megszabja. A tájnak megfelelő viselkedés esetén tehát a rész és az egész viszonyában valósul meg az emberi cselekvés, vagy más szóval, a helyi em ber viselkedését az adott embernek a tájban betöltött funkciója szabja meg.

A helyi és az elideg enedett em ber meg különböztetése nem k ét v égletes vis elkedésmódot ta17) Juhász-Nagy Pál: Egy operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladatai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.

18) Bill Mollison: Permaculture. A designers Manual. Tagari Publications, Tyalgum, Australia, 1988. 31. oldal

létezni, ha endszerének kib ocsátását haminden min denalra lrendszerének kibocsátását (outputját) vala mely más alr endszerei f ölveszik és hasznosítják. Ebb en az es etben a tá j anyaga és energiája f olytonos mozgásb an va n, és – miv el a mozgás a tá j eg észének némi o utputján kívü l mindvégig a táj szervezetén belül zajlik – szükségszerűen az á ramlás önmagába torkollva körfolyamatokban zá rul. A tá j str uktúráját az ál landóan változó és helyü ket változtató alrendszerek, és az azok által működtetett anyag és ener gia körfolyamatok képezik.

Ha az em ber is ezeknek a k örfolyamatoknak a része, ak kor minél inká bb k örfolyamatba zá rt az anyag és ener gia á ramlása a tá jban, vag yis minél szervezettebb a tá j (minél k özelebb va n a k limax stádiumhoz), a nnál nag yobb b iztonsággal r endelkezik a létéhez szükséges feltételekkel. Az ember akkor helyi, ha a körfolyamatok alrendszerei közé tartozik. Ebben az esetben a fogyasztásához nem elvon a táj javaiból, hanem a körfolyamatokat működtetve jut javakhoz: felvesz és lead, miközben a saját rendszerén belül átalakít. A ja vakat átáramoltatja a t estén, a gazdaságán, a háztartásán, a közösségén.

Ha viszont az em ber kilép a tá j körfolyamataiból, és hely ette más o lyan r endszer k örfolyamataiba lép b e (gazdaság, b ürokrácia), a melyek az ökológiai rendszerek termékeit és a F öld kincs eit elvonva tudnak csak a k örfolyamataikban áramló javakra szer t tenni, ak kor az em ber is, min t ezek része, el fog vonni javakat a tájakból. A táj része és a körfolyamatok fönntartója helyett a táj (ki)használója lesz.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai

kar, ha nem csak azo k a rányát. A helyi em ber viselkedésében a tá jnak megf elelő elemek, míg az elidegenedett ember vis elkedésében a tá j külvilágához igazo dó elemek els ődlegesek. B ár mind két embertípus az elemi tá j terében él, a helyi em ber a táj, mint egész irányítása alá rendeli önmagát, az elidegenedett em ber p edig k ülső r endszerek irányítása szerint viselkedik.

A helyi em ber csak k özösségben képes „helyi” funkcióját b etölteni. A helyi em berek k özösségét nevezzük helyi közösségnek, amely egyrészt a helyi em berek életk özege, másr észt ö nálló en titásként is r észe a tá jnak. A helyi k özösségek mindig tartalmaznak t öbbé-kevésbé elideg enedett em bereket is. Az „összes elidegenedettség” egy bizonyos aránya fölött a közösség elveszíti helyi minős égét, és a közösség is a tájtól elidegenedetté válik, vagyis viselkedését a tájon kívüli rendszerek alá rendeli.

A helyi közösség termeli ki és tartja fönn azokat a helyi tá rsadalmi feltételeket, a melyek a tá jalkotást, és azo n b elül p l. az al kalmazkodó g yümölcsészetet eg yáltalán lehet ővé t eszik. Pl. megf elelő helyi k ultúrát, in tézményeket, gazdál kodói ismereteket, stb.

A helyi ember fontossága a táj elvontabb értelmezéséből is le vezethető. A tá j lág y rendszer, íg y alrendszerei és elemei nincs enek rudakkal és csavarokkal r ögzítve a t érben, ha nem el lenkezőleg, folyamatosan változnak és mozognak. A táj akkor tudja alrendszereit eg ységbe szer vezni, akkor tud önálló szer vezetként (a utonóm o rganizációként)

7

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai

Az elvonás azonban csak ak kor lehets éges, ha a tájnak va n elv onható net tó t erméke. Az ö kológiai rendszerek vizsgálata azt m utatja, hogy a k limax közelében nincsen számottevő nettó termék, mert amit a rendszer megtermel, azt el is használja a magasa n szer vezett str uktúrájának az en trópia folyamatával szem beni meg őrzésére (p l. tr ópusi esőerdők). Az elvonható javak termelődése (nettó produkció) érdekében tehát a tá j ökológiai rendszereit b izonyos tá volságra k ell ta rtani a k limax stádiumtól, hog y leg yen elv onható net tó t erméke, nö vekménye. A tá jhasználó em ber t ehát csak a tá jak er ősen ler omlott ál lapotában k épes ja vakat elvonni, így ellenérdekelt a tájak magas szintű szerveződésében, így szükségszerűen szerveződést gátló magatartást folytat.

Intenzív elvonás az alacsonyan szervezett tájakból nem ta rthat s okáig, előbb-utóbb a tá jak k éptelenek lesznek t ovábbi javakat szolgáltatni. A tá j körfolyamatain kívü li lét ezés t ehát ta rtósan nem lehetséges (nem fönntartható). Az embernek a táj körfolyamataiból való kiv onulása a g lobalizáció mai szintjén nagyjából már lezajlott, így az ember ma már valóban csak a tá j használatára, erőforrásainak fölélésére képes. Az ember tájtól való elidegenedettségét t ényként, de nem meg változtathatatlan adottságként kell kezelni.

Ha rossz útra tértünk, vissza k ell menni az elágazásig, hogy a jó ú ton folytathassuk utunkat. A helyi emberré váláshoz vissza k ell térni a tá j körforgásába, ami nem a fejlődés elleni viselkedés, hanem ellenkezőleg, a megfelelő fejlődés feltétele. A körfolyamatba való vissza térés pl. azzal t örténhet meg, ha a tá jban élő ember áttér a helyi t ermékek fogyasztására és a helyi f ogyasztást kielégí tő t ermékek elő állítására; és ha a t ermékek elő állításához is helyi f orrásokat használ, i lletve ha a helyi termeléshez ál lít elő he lyi t ermelési f eltételeket (tudás, eszközök, fajták, intézmények stb.). A helyi gazdaság is f ogyasztó, amely – ug yanúgy, mint a helyi em ber – helyi t ermékeket fogyasztva helyi fogyasztási javakat állít elő.

A helyi ember problémáját Bill Mollison a csirke p roblémájával ig en szemlélet esen m utatja b e.

Ahogy az em ber a csirk ét kiemeli a t ermészetes rendszeréből (a tá j k örfolyamataiból), és k etrecbe zárja, a csirk e életben tartásához a létf eltételeit mesterségesen kell biztosítani. Ettől kezdve egy igen b onyolult el látó és szo lgáltató rendszer épül ki a csirke körül, amely teljességgel fölösleges lenne, ha a csirk ét a hely én hag yták (helyi ma radt) volna.19 H a a csirk e hely ére m utatis m utandis az embert helyezzük, ug yanez elmondható rá is. Az önmagát ketrecbe zárt ember azonos a tájtól elidegenedett emberrel.

A fenti általános megfontolásokon túl egészen 19) Bill Mollison: Permaculture, A Designer’s Manual, Tagari Publications 1988. 24. oldal

8

gyakorlati következményei is vannak az ember helyi minőségének.

• Az az em ber, aki o tt cselekszik, ahol tartózkodik, tapasztalhatja a cs elekvése következményeit (visszacsa tolás), íg y a cs elekvését folytonosan korrigálni, finomítani tudja.

• A helyi ember a táj minden finom rezdülését az adott pillanatban közvetlenül érzékeli, így képes az ig en b onyolult tá j szá mára f ontos részét megérteni, és a megfelelő időben megfelelő módon cselekedve hozzá igazodni.

• Az em ber, a helyi k ommunikációban r észt véve k épes a helyi inf ormációk k özvetlen ellenőrzésére. Így egyrészt minimálisra zsugorodik a tudat manipulációjának az es élye, másrészt nő a hazugság, a félrevezetés, a manipulálás kockázata, tehát ezek a k ommunikációs za varok az elvis elhetőség mér tékén belül maradnak.

• Kielégül az ember azon vágya, hogy valaminek a r észeként lét ezhessen, élv ezheti a k özösséghez és a tájhoz való tartozás tudatát és érzését. Egyúttal rendelkezhet a hasznosság tudatával (funk ció t udattal) is, hog y f ontos eleme a világnak, mert – a tájon keresztül – a világnak is szüksége van rá.

• Biztonságot, és a b iztonság érzés ét n yújtja az, hogy a vi lág egy áttekinthető és b efolyásolható „zugában” él az em ber. Ez a „ zug” a táj, amely bizonyos védőpajzsot, puffer rendszert képez az ember körül.

3.2. Hogyan értelmezzük a tájban végzett cselekvést ?

Már korábban, a tá j értelmezésénél is u taltunk az ember és a táj viszonyának egyes mozzanataira. Itt csak azo kat a szem pontokat v esszük s orra, a melyekből végül útmutatást kaphatunk arra, hogy mi is a megfelelő cselekvés a tájban, illetve azon belül a g yümölcsösben. Ezzel eg yúttal el lenőrizhetővé is válik a konkrét cselekvések megfelelősége. Ezen a ponton szükségessé válik a „ megfelelő” jelző értelmezése, nehogy afféle töltelékszó értékét kapja, amit ak kor használnak, a mikor nem t udják p ontosan megmondani, mik a helyesség kritériumai.

3.2.1. Mi a „megfelelő“?

Varga Csa bának a mag yar n yelv elemzés ében ír t gondolata lehet a kiindulópontunk. „A megFELelő szóval azt mondjuk, hogy valamit eggyé, teljessé egészít ki. Ezért a jó ½elet, de maga a jó válaszadó is meg½elő , á m a zá rat n yitó k ulcs is meg½elő .

Mert a k ulcs és a zá r eg yütt eg ész.” 20 A mag yar nyelvben a „ megfelelő” szób an elő forduló g yökszó, a „ fel” (f él) a rra u tal, hog y az a megf elelő, amely eg y mási k f éllel összeka pcsolódva eg észet 20) Varga Csaba: A kőkor élő nyelve, Frig Kiadó, 2003. 44. oldal

3.2.2. A tájban végzett cselekvések: tájképzés, tájalkotás, tájgazdálkodás, tájrombolás Elérkeztünk ahhoz a p onthoz is, ahol a korábban már használt (kulcs)fogalmakat egyértelműbbé k ell t enni. Ezek a „tá jalkotás” és a „tá jgazdálkodás”, i lletve az ezek hez ka pcsolódó „tá jképzés” és „tá jrombolás”. A tá jalkotás minden a tá jnak megfelelő cs elekvést magá ba f oglal, b ármi is a cselekvés tárgya. Lehet infrastruktúra építése (út, épület, á rok stb .), k özösség f ejlesztése, k özössé-

gi in tézmények létr ehozása, gazdál kodás stb . A „tájgazdálkodás”-nak csak az ö kológiai r endszerekre irá nyuló tá jalkotást ne vezzük. M ég p ontosabban tá jgazdálkodásnak ne vezzük mindazt a tájnak megfelelő cselekvést, amely célja szerint és közvetlenül megváltoztatja az embert magába foglaló, vag y az em ber k örnyezetét al kotó ö kológiai rendszerek t ermékösszetételét és t ermékmennyiségét (t ermékszerkezetét és p roduktivitását). A művelési ágak ala pján t örténő szo kásos f ölosztás szerint, és a gazdál kodás szónál maradva a következők lehetnek ezek: 1. Erdőgazdálkodás (erdészet, erdővel való f oglalkozás), ahol tartósan erdő borítja a területet.

2. Gyepgazdálkodás (r ét- és leg előgazdálkodás), ahol tartósan gyep borítja a területet.

3. „ Vizesélőhely-gazdálkodás”, ahol tartósan víz borítja a felszínt, vagy a felszín közelében van a talajvízszint.

4. Mezőgazdálkodás (ez felel meg a szántóföldművelésnek): amelyet évente vagy többévente, de mindenk éppen rendszeres időkö zönként fölszántanak.

5. Kertgazdálkodás (kertészet), beleértve minden kertben, tehát a k örnyékétől határozottan el különített t erületen v égzett gazdálkodást (zö ldséggel, g yümölccsel, sző lővel, gyógynövénnyel, dísznö vénnyel, i pari növénnyel stb . való f oglalkozást). A k ertben egyszerre lehet gyep, erdő és szántó jellegű növényzet is.

A f elsorolásból hiá nyzik az „ állatgazdálkodás” (állattenyésztés), a mely a tá jgazdálkodás r észe, méghozzá igen fontos része, de nem illik az előbbi területalapú tételek közé, hiszen valamennyi többi gazdálkodáshoz kapcsolódhat.

A k ertgazdálkodás k ülönleges hely et f oglal el a felsorolásban. Míg az els ő négy ágazat egyértelműen k ötődik a t ermészetes szu kcesszió ado tt – mesterségesen, a gazdál kodói beavatkozások által fönntartott – stádi umához (szá ntó, g yep, er dő), addig a kertben ezek mindegyike előfordulhat, különböző arányokban. A tájgazdálkodás egyik célja az, hogy a növényborítás minél közelebb legyen a természetes v egetáció legszer vezettebb f ormájához, ami a K árpát-medencében az er dő, az er dős sztyepp, illetve vízzel jól ellátott területeken (pl. folyók ártere) a vizes élőhely. A szántójellegű területek arányát a lehető legkisebbre kell szorítani, mert az erősen (mondhatnánk: szélsőségesen) leromlott ökológiai r endszer. A legmagasa bb szer veződési szinthez közelítés nem ér vényesülhetne, ha a tá jgazdálkodás els ősorban á rutermelést szo lgálna, ahol a piac szabja meg a termelési szerkezetet (termékösszetételt). Ez is indokolja azt, hogy a tájgazdálkodással szem beni els ődleges és meg határozó elvárás az adott táj ellátása (önellátás) valamennyi előállítható termékkel, és csak ezután kerülhet sor

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai

alkot. A felek nem feltétlenül pontosan ½-ek, de a kettő együttese (összege) pontosan egy kell, hogy legyen. A cselekvő ember akkor felel meg a tájnak, ha a cs elekvése eredményeként a tá j többi elemével együtt „egy”-et, egy egészet tud alkotni. Ez az egész a táj.

A cs elekvő em ber megf elelősége magá ba f oglalja azt is, hog y maga a cs elekvése is, a mely a tá j egységét szolgálja, megfelelő. Természetesen másnak is megf elelhet a cs elekvésünk, pl. a szo mszédunknak, az adó hivatalnak, a gazdaságnak, a hatalomnak stb . M indegyik es etben a kiválaszt ott vonatkoztatási alap (példánkban: a szo mszédunk, az adó hivatal, a gazdaság, a ha talom) r észeként funkcionál a cs elekvő em ber, a mi a nnyit jelen t, hogy ezen r endszerek t öbbi elemé vel eg yütt – amennyiben azo k is megf elelően vis elkednek – a cselekvő ember egy egészet alkot.

A megf elelő szó t ehát nem azt jelen ti, hog y az, a minek a jelző je, a ma tematikai p ontosságú ½+½=1 szerin t al kot eg észet vala mivel, ha nem azt, hog y más elemek kel összekapcsolódva alkotja meg az „eg y”-et, az eg észet. A megf elelő szó tehát a r ész és eg ész viszonylatában értelmezhető.

A rész viselkedése az egész vonatkozásában akkor megfelelő, ha a viselkedés eredményeként a rész az egész valamennyi többi részével (ezek eg yüttese a másik fél) egy egészet alkot. Más szóval, ha betölti a „ rész” funkcióját. A megf elelő cselekvés tehát mindig attól a vonatkoztatási egésztől függ, amelynek a cs elekvő a része, és amelynek a cs elekvés az egész-ségét szolgálja.

Ezért v olt o lyan f ontos r ögzítenünk má r a „Megfontolandó p roblémák a g yümölcsészettel kapcsolatban” cím ű r észben azt, hog y az alkalmazkodó gyümölcsészet m egítélésében a t áj a vonatkoztatási alapunk ( egészünk), amelynek vonatkozásában a g yümölcsészet minden mozza natát értelmezzük és értékeljük, vagyis amelynek vonatkozásában a megf elelőt a nem megf elelőtől meg tudjuk k ülönböztetni. H a a tá j az al kalmazkodó gyümölcsészet vonatkoztatási alapja (egésze), akkor ez ala pján már magától értetődő, hog y az alkalmazkodás a tájhoz való alkalmazkodást jelenti, és nem pl. a tájtól elidegenedett gazdasághoz vagy a bürokráciákhoz.

9

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai 10

a piacra termelésre.

A k ert ö kológiai jelentősége azér t o lyan nag y, mert het erogén a bból a szem pontból, hog y a szukcessziós stádi umok minden szin tje eg ymással váltakozva jelenik meg, a k örnyezeti feltételek által megsza bott moza ikos min tázatot al kotva.

Ez a szá ntó–vizes élő hely–gyep–erdő r endszer a nagyobb léptékű táji mintázatot valósítja meg viszonylag kis t erületi egységben, amelyet a tá j léptékében kiegészíthetnek a nag yobb méretű erdők, gyepek és vizes élőhelyek.

A nagyméretű szántók a táj mérettartományában s em k edvezőek, íg y nem is lehetnek jel lemzőek a tá jgazdálkodásra. Ez a tá jszerkezet nag y diverzitással, k omplexitással és sta bilitással já r.

Ezek a t ulajdonságok nemcsak ö kológiai v onatkozásban, hanem társadalmi, kulturális, gazdasági vonatkozásban is ér vényesülnek. A tá jak, és az egész F öld „ fenntarthatóságának” ez az ala pvető feltétele. A tá jgazdálkodás ennek a ma napság divatossá és gyakran félreértelmezett szónak a valódi tartalmához vezet el.

A fönt körülírt tájszerkezet magától nem alakul ki. A k ert, és a k ert ál tal magasa bb szer veződési szintre emel t tá j ig ényli az em beri b eavatkozást.

Ebben t ehát igazá n lá thatóvá váli k, hog y miér t beszélhetünk az em ber tá jat al kotó szer epéről és feladatáról. A t ermészet nem „t ökéletes”, de változásai a t ökéletesedés útján tartják. Ebben a változásban, a melyet ne vezhetünk f ejlődésnek is, az ember, mint a t ermészet része, kiemelkedő szerepet játszik. Az ember feladata az, hog y a tökéletesedés felé vezető út kevésbé kanyarogjon, kevesebb zsákutca ágazzo n ki b előle, és g yorsabban b ejárható leg yen. F eltételezzük azt is, hog y az em ber jelenléte a természetet közelebb juttathatja a tökéleteshez, így a természet számára az ember hiánya veszteség – de csak a tájalkotó emberé. A kert művelése mellett számos más p élda is jelzi az em ber felelősségét a t ermészet alak ulásában. Ily en p l. a mezőségi tógazdálkodás, vagy a Kárpát-medencei nagy f olyók men tén ha jdan v olt f okgazdálkodás.

Kisebb léptékben pedig a gyümölcsészet tárgyalásánál számos más példát is fogunk találni erre.

A tá jgazdálkodás t ehát eg y r észfolyamat a tá j megalkotásának f olyamatában: a tá j ö kológiai rendszereivel való b ánásmód. Az ö kológiai rendszerekre gyakorolt hatás azonban a legerőteljesebb tájformáló tényező. A tá jgazdálkodás nem eg yeztethető össze a tá jhasználattal. A tá jgazdálkodás során a munka tárgya az ökológiai rendszer. Olyan ökológiai re ndszert é pítünk k i m agunk kör ül, amely aztá n az életk özegünkké váli k, nag yjából úgy, min t a mikor háza t é pítünk, am ely a ztán a z otthonunkká lesz. (D e nem minden ház váli k az otthonunkká, mint ahog yan nem minden ö kológiai r endszer szo lgálja a megélhetésünket.) Ezzel szemben a tájhasználatnál a munka tárgya azok az

erőforrások, a melyek az em ber f ogyasztási ja vait szolgáltatják. Az ö kológiai rendszerek építése helyett az em ber elvesz a tájtól, miközben a táj nem is tényező számára, csak az az „erőforrás”, amely a javait az adott rövid időszakban termeli.

A tá jgazdálkodás magá ba f oglalja mindazt az emberi tevékenységet, amely a táj ökológiai rendszereinek termelését úgy módosítja, hogy a gazdálkodó közösség fogyasztási javakhoz jusson. Mivel az ember (mint biológiai lény) többé-kevésbé annak az ö kológiai r endszernek is a r észe, a mellyel gazdálkodik, az em ber fogyasztása is a tá jgazdálkodás részét képezi, hiszen a fogyasztásával fontos részt vál lal a ja vak körfolyamatban tartásában. A biomassza feldolgozása is körfolyamatban tartja az ökológiai rendszerek termékeit, így a helyi f eldolgozó „ipar” is a tájgazdálkodás része, amennyiben a termékek kielégítik a helyi fogyasztási igényeket.

A fölösleg, amelyből b őven termelődik a K árpátmedence igen kedvező termőhelyi adottságai miatt, külső piaci értékesítésre kerülhet.

A tájgazdálkodás termékei döntő mértékben a termelés helyszínén haszn osulnak, de hasznosu lhatnak máshol is (a p iac közvetítésével, csere alapon vagy ajándékozással), akár a tájon belül, akár azon kívül. Az utóbbi esetben a termékek a táj outputjai k özé ta rtoznak, a melyek vala melyik mási k táj in putjaivá válnak (t ehát nem h ulladékok). A helyi közösség, mint a táj egy alrendszere, elvon a környezetéből (a tá j más alr endszereitől) ja vakat (input), azt v égigviszi eg y á talakító (tra nszformációs) folyamaton, majd a k eletkezett javak eg y részét visszajuttatja a k ülvilágába (output). A k özösségen kívülre kerülő javak a táj vonatkozásában nem hulladékok, hanem más alrendszerek potenciális inputjai. A permakultúrás rendszerek ismert csirke példája szerint: „A lényeg: a csirke által igényelt in putot b iztosítják a r endszer más k omponensei; a csirke outputját pedig más komponensek fölhasználják (beleértve az embert is).”21. A közösség ebben az ér telemben a tá j fontos motorjaként működhet, hasonlóképpen ahhoz, ahog yan az élő sejtet a kémiai motor, a sejtplazma működteti.22 A tájgazdálkodás azáltal, hogy a helyi közösség átengedi magán és átalakítja a felvett javakat, egyrészt körforgásban tartja a tá j javait, másrészt hozzájárul a táj (egyirányú) szukcessziós változásához.

Ember és tá j lehets éges ala pviszonya a r észegész viszony. Az em ber kiemelkedő szerepet játszik a táj részei között, ami a „tájalkotás” és a „tájrombolás” lehetőségében fejeződik ki. A tájalkotás szerepe azt fejezi ki, hogy az ember a táj folyamatait fölismerve képes a tá j épüléséhez, fennmaradásához alkotó módon, a t ermészetes trendekhez igazodva, a f olyamatokat s egítve hozzá járulni. A 21) Bill Mollison: Permaculture A Designer’s Manual, Tagari Publications, 1988. 38. oldal 22) Gánti Tibor: Az élet általános elmélete. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000. 102. oldal

3.2.3. A tájalkotás tudati háttere A táj részét képező ember abban különbözik a tájképző elemektől, hogy a tudatával átnyúl az elemi táj téri és idő i határain. Képes arra, hogy a táj jövőbeli helyzetét előrevetítve, a ta rtós kedvező hatás érdekében megváltoztassa az elemi táj jelenlegi rendjét. És a rra is k épes, hog y a tá jak eg ybefoglaltsági hierarchiájában a magasabb fokozatú tájak valamelyikének, néhányának vagy mindegyikének a rendjéhez igazodva vagy aláveti viselkedését a saját tája rendjének, vagy megváltoztatja azt. Ak kor változtatja meg, ha az elemi tá j rendje sérült vagy olyan fejletlen, hogy a hierarchia magasabb szintjén létező tájak működését is gá tolja, vag yis azok sérülését is okozza. Az ember, ha megváltoztatja a tájának rendjét, az a tá jhierarchia szintjeinek öszszehangolódását er edményezi.

A t ája r endjének g y megváltoztatásakor a tá jalkotó a megváltoztatása magasabb f okozatú m ttájak r endje szerin t jjár el.

Az em ber t ehát kképes a magasa bb fokozatú tá jrendekfo hez igazí tani a sa ját h tájának r endjét. Az tá azonban csak eg y az idealizált helyzet, id hogy ho a tá jhierarchia valamelyik f okozava tán o lyan „ép ” tá j van, van a melyhez, min t referenciához ér deref mes me lenne az elemi táj r endjét igazí tani. Az is eg y ide alizált k épesség, hog y az em ber képes „ fölnyúlni” a t udatával a tájhierarchiában. A tájalkotás reális módja tehát az, hogy a tájalkotó egy megfelelőnek feltételezett rend b eállítására t örekszik. A „ megfelelő r end” általában valamilyen racionális modell és szá mos racionalitáson kívü li (t úli) t udati elem k everedésével áll elő. A tá j előzőekben leírt értelmezése is ilyen forrásra vezethető vissza.

A teljességre, a mind magasa bb fokozatú egészek megismerésére való t örekvés azonban fölruházhatja az embert olyan képességgel, hogy tudata a tá jhierarchiában eg yre magasa bbra ka paszkodjon, sőt, hogy a b ioszférán (a F öldön) túljutva eljusson a kozmikus szintekig. Ha a tudat megtalálja és megérti az eg észséges, ép m űködési rendet, az „egy”, vag yis a v égső egész rendjét, ak kor mondhatjuk, hogy megvilágosodott. „Megvilágosodott” állapotban valószínűleg az ember nem is tud másképpen vis elkedni, min t az ál tala meg értett r end szerint. F eltételezzük, hog y a t ermészettel összhangban és t eljes életet élő em ber mindezek kel a képességekkel szükségképpen rendelkezett, de ma ez a magasr endű kultúra nem t ud ér vényesülni a

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai

tájképzés során a tájképző elemek pusztán bejárják a táj kényszerpályáit. Ezek a kényszerpályák annál szűkebbek, minél fejlettebb a táj. A táj nem ember élőlényei ebbe a viselkedési kategóriába tartoznak, vagyis tájképző elemek.

A tájrombolás csak az em ber „ lehetősége”.

A tá jtól elideg enedés és a tá jrombolás eg yütt jár. Ha ugyanis az ember „helyi ember”, vagyis elfogadja (t űri) a tá jban a r ész szer epét, akkor vag y b ejárja a tá j rá sza bott k ényszerpályáit, vag y meg változtatja azo kat, de ezt csak a táj, mint egész fenntartása (életb en tartása) érdekében teheti. Ha elidegenedik, tehát kilép a r ész szer epéből, ak kor – vis elkedését k ülső irányítás alá helyezve – nem cél t öbbé számára a tá j életb entartása. K orunk trag édiája az, amikor az em ber a gg lobális gazdaság g g és b ürokrácia irá nyítása sa szerint vi selkedve ve rontja le azt a tájat, t, amely ha j dan azaz életközegét n yújjtotta, és ma is s nyújt hatná, ha f ellis merné hog y e z önmaga szá mára,, és mindenki más s számára is lét kér-dés.

A tá jban za jló folyamatok irá nyításában t ehát három szin t k ülönböztethető meg: 1. Tájképzés A táj rendjéhez, kényszerpályáihoz való közvetlen igazodás, amely során a folyamatokat a táj rendje határozza meg. Ez a vis elkedés a táj saját törvényszerűségei szerinti változását teszi lehetővé. Az a tájelem, amely „csak” így viselkedik, a tájképző elem.

2. Tájalkotás, tájgazdálkodás Minden, a tájnak „megfelelő” cselekvés, bármi is a cselekvés tárgya. Könnyíti, gyorsítja a táj szer veződését, s egíti a tá jat a t ökéletesedés útjának bejárásában. Aki íg y viselkedik, az tájalkotó (ember). A tájalkotás azon része, ahol a cselekvő ember az ökológiai rendszerek t ermelőképességére g yakorol ha tást, a tájgazdálkodás, aki p edig ezt v égzi, az a tájgazdálkodó (ember).

3. Tájrombolás A tá j k ényszerpályáinak figyelembevétele nélkül végzett cselekvés, illetve a tá j szer veződésének akadályozása, lerombolása. A tájképző vag y tájalkotó elemek vis elkedésének korlátozása, meg változtatása. Aki íg y vis elkedik, az a tájromboló (ember).

11

nála sokkal erőszakosabb tudományosság béklyójában.

Az em ber aká r tá jalkotóként, aká r tá jrombolóként vis elkedik, a ha tása k özvetlenül a tá jában jelentkezik, de végigfut a teljes egybefoglaltsági hierarchián is. Az egybefoglaltsági hierarchiát, mint rész-egész sorozatot, csak az emberi tudat különíti el szakaszo kra, való jában az eg y eg ységes eg ész, amely csak az egységében érthető meg, és bármely részén változik, az egész hierarchia is megváltozik.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai

3.2.4. Zsákmányoló haszonvétel és résztvevő turizmus A tájgazdálkodásra jellemző a haszo nvételi rendszere is, amelynek itt csak két markáns, de kevésbé köztudott je llemzőjét em eljük ki: a zsákmá nyoló haszonvétel és a résztvevő turizmus lehetősége.

12

3.2.4.1. Zsákmányoló haszonvétel A tájgazdálkodás a táj „üzem”-nek nevezhető egységeiben zajlik, a táj helyi üzemeiben. A tájhasználat s orán is üzemek ben zajlik az á rutermelő gazdálkodás, de ezek a globális gazdaság helyi üzemei. A tá jgazdálkodás es etében a tájban be következő ő változások, a tá j-használat es etében n pedig a (g lobális)) gazdaságban b ekö-vetkező változások a termelő te vékenységg értékelési kri tériuumai. A meg különnböztetés ér dekében en a k övetkezőkben a a tájgazdálkodás elemi mi egységeit „tájüzem”-nek fogjuk nevezni.

A tájüzemben olyan gazdálkodás folyik, amely során a tá j ö kológiai r endszereinek nö vekszik a p roduktivitása (fa jlagos hoza ma), és nag yobb arányt képviselnek az emberi haszonvételre alkalmas termékek. A tájgazdálkodásnak ez az eredménye megmutatkozik (1) mind a tájüzem, (2) mind a táj egészének szintjén. A (2) eredmény azért feltétele a tájgazdálkodásnak, mert – mint minden tájalkotó tevékenységnek – a vonatkoztatási alapja a táj. Ha a gazdálkodás során az üzemben elért eredmények egyúttal nem minősülnek a táj egészében is eredménynek, akkor a gazdál kodó tevékenység legföljebb csak tájhasználatnak értékelhető. Ökológiailag a tájgazdálkodás lényege az, hogy (1) a gazdálkodó megváltoztatja az ökológiai rendszer élőlényeinek összetételét a saját kívánt haszonvételei szerint, és (2) blokkolja az érintett ökológiai rendszer szukcesszióját azon a szer veződési szinten, aho l a r endszer a legt öbb t erméket t udja az

ember számára előállítani, ahol a kívánt termékek nettó produkciója a legnag yobb. A tá jgazdálkodó ezzel a tá j fejlődését gátolná, ha az elv ont javakat csak a piacon értékesítené, vagyis kivinné a tájból.

A tájgazdálkodó azonban a táj részeként a fogyasztott ja vakat az ö kológiai r endszer t öbbi elemé vel együttműködve körforgásban tartja, és csak azokat viszi ki a tá jból, amelyekre a tájnak nincsen szüksége (a fölösleget). Ez a táj outputja, miközben a táj számára szükséges javakat be is fogadja, ez a táj inputja. Az output és az input között lehet kapcsolat (piaci, barter), de lehetnek eg ymástól függetlenek is. A r endszer eg észének v onatkozásában ez azt jelenti, hogy bár a tá jgazdálkodó gátolja a f eltételezett em ber nél küli („t ermészetes”) szu kcessziós folyamatot, de elős egíti az em bert is magá ba foglaló r endszer szu kcesszióját. A tá jgazdálkodással ugyanúgy t ör a r endszer a k limax stádi um f elé, mint nélküle, de a részleteiben más mind a klimax stádium, mind a hozzá v ezető út. Ez a t erület, az embert magába foglaló ökológiai rendszer szukceszsziójának alapos végiggondolása igen fontos lenne – nem csak a tá jalkotással kapcsolatban. Az er edkap mények feltevésünk szemé rint a tájak, az ö kológiai rin rendszerek és az em ber re egy e ddig ismer etlen eg oldalát úg y m utatnák ol meg, hog y le vezethető m lenne belőle a megfelelő le emberi viselkedés. em Az ö kológiai r endszzerek (szu praindividuáális o rganizációk) az éélő r endszerekhez ha „rendezett sson lóan lyamatok folytonos árafolyam mában”, az „ anyagfolyamban”23 ma radnak f enn.

Ha a tá jgazdálkodó – a tá jgazdálkodásban eg ymástól nem elválasztha tó – gazdál kodó és f ogyasztó tevékenységével „ fölpörgeti” az a nyag- és energiaáramlásokat, azzal a r endszer szukcessziós változását segíti elő. Gátolja tehát az eredeti szukcessziós folyamatot, de s egíti az ál tala befolyásolt szukcessziót. A tá jgazdálkodást ne vezhetnénk „résztvevő gazdálkodásnak” is, mer t a gazdál kodó mind a m unkájával, mind a f ogyasztásával r észt vesz az ökológiai rendszer életében, körfolyamatainak működtetésében.

Az ökológiai rendszer tehát a tájgazdálkodással tovább szerveződik, így számos olyan termék is termelődni fog, amelynek az előállítása nem volt a tájgazdálkodói beavatkozás közvetlen célja (akaratlan termékek). Ezeknek a t ermékeknek a menn yisége, illetve fogyasztási értéke meg is haladhatja az öko23) Ludwig von Bertalanffy: … Ám az emberről semmit sem tudunk.

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991. 79. és 83. oldal

3.2.4.2. Résztvevő turizmus A tá j és k ülvilága k özti ka pcsolat eg y ú jszerű és markáns esete a t urizmus, amely során a tá j inputja a t urista (minden személy es hatásával eg yütt) és a lakosság turistától származó javai, ami jellemzően pénzbevétel. Az outputja az a jószág, amelyet a turista magával visz: élmény, tudás, lelki gazdagság, stb. A tájalkotásnak megfelelő turista átmeneti időre, amíg a tájban tartózkodik, a tájalkotás szerves részévé válik. A résszé válás abban nyilvánul meg, hog y – bár más tájak vag y rendszerek „ alkotó” része – a míg a táj terében tartózkodik, annak részeként viselkedik.

A táj pedig annyiban változik meg a turista hatására, hogy átmeneti funkciót biztosít számára: a táj fönntartását szo lgáló f eladatot ka p a meg látogatott tá jban. A turista tehát bekapcsolódik a tájalkotási (kör) folyamatba: fogyaszt és t ermel (felvesz és le ad helyi termékeket), tanít és ta nul, élvezi a v endéglátó közösség szeretetét, és szer etetet nyújt, termékfölösleget vesz át, és kijuttatja a tájból, miközben pénzt hoz be, és a tá jban hagyja. A legfőbb turisztikai termék, amely a turistát a tájba vonzza, a táj által szolgáltatott átmeneti f unkció, a f eladat. Ha fizet a t urista, ezt a funkciót fizeti meg. A valahová – akár csak átmenetileg – tartozásnak a hasznosság és értékteremtés tudatának, az alkotó részvétel lehetőségének nyújtása a táj legfőbb „eladható” terméke.

A t urista t ehát k étféle k örfolyamatban is r észt vesz: (1) a tá j belső körfolyamataiban átmenetileg és (2) a táj és külvilága között fenntartott körfolyamatban. Olya n ez a t urista, min t aki f ölkérezkedik egy tandemre, és a míg azon utazik, ugyanúgy hajtja a p edált, mint a tandem eredeti utasa. Ezért nevezzük a t urizmusnak ezt a mó dját „ résztvevő turizmusnak”, de ne vezhetnénk aká r tá jalkotónak is. Mindez jelentős természetbeni (nem p énzbeli) előnyökkel is jár mind a táj, mind a turista számára.

A turista pl. élvezi a táj szépségét és harmóniáját, a tájalkotásban való részvételét, a tanulást stb., míg a tájban élő ember élvezi az új emberi kapcsolatokat, a tanulást, a turistától kapott elismeréseket stb.

A táj széps ége, a t ermészet (élőlények és eg yéb tájelemek) fizikai közelsége különösen fontos vonzerő. A biofília hipotézise szerint „(…) az embernek a természethez, az élőkhöz való vonzódása mélyen

gyökerezik és nél külözhetetlen a no rmális fizikai és szel lemi f ejlődéshez. A t ermészet ha tással va n érzelmi élet ünkre, eszt étikai érzék ünkre és lel ki fejlődésünkre is.”24 A széps ég és t ermészetközelség nemcsak a turizmus vonatkozásában fontos, hanem a tá jban élő k szá mára is. J elentősége valószín űleg sokkal nagyobb, mint ami a köztudatban van.

A turista a tájban eltöltött ideje alatt résztvehet elsősorban nem a tá j, hanem a gazdaság f olyamataiban is, ha a szerepe az, hogy a táj termékeit (beleértve magát a tá jat, mint egészet) meg vásárolja.

Bár elképzelhető, hogy ennek az üzleti ka pcsolatnak mindkét résztvevője jól jár, de nagy az esélye, hogy b izonyos lép téket meg haladva az i lyen t urizmus tá jromboló t evékenységgé váli k. A t urizmus ezen típusára a helyi em ber úgy reagál, hogy nem á tmeneti funk ciót, ha nem meg vásárolható árut kínál a turistának. Ezt a lakossági reakciót jól szemléltetik azok a falvak, amelyek helyi termékek helyett a nag ybani piacon vásárolt árut kínálják a turistának.

A zsákmá nyszerző ha szonvétel és a r észtvevő turizmus eg yben a tá jgazdálkodás eredményének indikátora is lehet. A zsákmá nyszerzésre csak akkor va n lehet őség, ha a tá j ö kológiai r endszerei bőséges begyűjthető produktumot állítanak elő. A résztvevő turizmusnál p edig a tá j csak ak kor tud a r észvételre lehet őséget adni (vag yis á tmeneti funkciót b iztosítani a t uristának), ha eleg endően sokféle és komplex. Erre csak a fejlődésében előrehaladott táj képes.

A tájról, a tá jalkotásról és a tá jgazdálkodásról írtak egy ideális állapotot mutatnak be. Nem állítjuk, hogy ez az állapot nálunk megvan, sőt azt sem, hogy bárhol a Földön van ilyen. Azt viszont igen, hogy az ideális állapothoz közeli tájak és tájalkotó közösségek voltak, és a jelentőségük talán meghatározó is v olt. Többek k özött a K árpát-medence nagy f olyói men tén élő f okgazdálkodó k özösségek is a f ent b emutatott mó don m űködő tá jban éltek, és t ehették ezt azér t, mert tájalkotó módon viselkedtek. Az al kalmazkodó g yümölcsészet eg y próbálkozás arra, hogy miután az emberiség rossz útra t évedt, vissza térjünk az ú tkereszteződéshez, és folytassuk utunkat a megfelelő irányba.

A tájalkotás, és az ál tala kialakuló táj jelenleg tehát nem a valóság, csak eg y kívánatos jövőkép, amely felé haladni szándékozunk. Az alkalmazkodó gyümölcsészet egy markáns tájalkotó életmód elképzelése, ami annyiban különbözik az e ddig a táj kapcsán leírtaktól, hogy közvetlenül megvalósítható, sőt, a gyakorlati megvalósulása el is kezdődött. Szá mos k ezdeményezésről t udunk, a mely – bármilyen kezdeti szinten is áll – az alkalmazkodó gyümölcsészet elveire támaszkodik.

24) Gonczlik Andrea: Az élő természet adományai. In: Kocsis Tamás (szerk.): Kovász, VIII. évfolyam, 1-4. szám, 2004. tavasz-tél, 32. oldal

Az alkalmazkodó gyümölcsészet táji vonatkozásai

lógiai rendszerrel tudatosan termeltetett termékekét (az akart t ermékekét). Az aka ratlan t ermékek mind a tá jüzem, mind a tá j szintjén termelődnek, és eze k f ogyasztása a zsákmá nyoló ha szonvétel kategóriájába tartozik: gyűjtögetés, halászat, vadászat. Ez a zsákmá nyoló haszonvétel azonban nem az ős ember életmó djához való vissza térés, mer t tájgazdálkodásnál a zsákmányolandó javak az emberi tevékenység eredményeképpen állítódnak elő, tehát a gazdálkodás – nem szándék szerinti – eredményei. A zsákmányoló haszonvétel rangja és szerepe tehát fölértékelődik a tájgazdálkodásban.

13