A gyümölcstermő növények szaporítása

A gyümölcstermő növények szaporítása

A. Szaporítás maggal 1. Ivaros szaporítás: a legtöbb fás növény magja ivaros folyamat eredménye 2. Szomatikus embriogenézis (in vitro), „ mesterséges mag” B. Szaporítás vegetatív szervekkel 1. Autovegetatív módszerek 1.1. Dugványozás (hajtásdugvány, fás dugvány, gyökérdugvány) 1.2. Bujtás (közönséges, feltöltéses, suga ras bujtás) 1.3. Sarjak leválasztása 1.4. Indanövény leválasztása (a lágy szárú szamócánál) 1.5. Tőosztás 1.6. In vitro hajtástenyészetek, kallusz kultúrák organogenézise 2. Xenovegetatív módszerek 2.1. Oltás és szemzés 2.2. In vitro mikrooltások 1. táblázat.

A szaporításmódok csoportosítása

A v egetatív szer vekkel t örténő sza porítási módok használatának oka az, hog y így lehetővé válik eg yetlen értékes eg yed genotípusának rögzítése, konzerválása, ami a fás növények fajtáinál ma is meg határozó jelentőségű. Az oltás használatának elterjedésével és megismerésével

lehetővé vált több genotípus előnyös tulajdonságainak kombinációja egyetlen egyedben (oltványok), a mi t ovábbi t ermesztés-technológiai előnyöket jelenthet. Szintén előnyt jelent, hogy így lehets éges eg yes f ejlődési fázis ok r ögzítése (j uvenilis alak), i lletve a f elnőttkori, t ermő állapot g yorsabb elér ése. H átrányaként k ell említenünk, hog y ez a sza porítási technológia bonyolultabb, nag yobb szak tudást ig ényel, a szaporítóanyag tárolási lehetőségei korlátozottak, k ülönleges b erendezésre, eszk özökre va n szükség, s ezért költségesebb.

Az ivaros szaporítás használatát a kertészeti fás nö vények fa jtáinál k orlátozza az a t ény, hogy csak tiszta v onalak, b eltenyésztett v onalak, hibrid fajták szaporítóanyagának előállítására al kalmas. E lőnye viszo nt, hog y o lcsó t ömegszaporítást tesz lehetővé, a sza porítóanyag nagy mennyiségben képződik, egyszerű a mag kezelése, tá rolása hosszú ide ig lehets éges, és többnyire k ülönleges k ezelés, b erendezés nélkül nevelhető csemete. Ökológiai szempontból mindenképpen előny, hogy a populáció elaszticitása nagyobb, jobban alkalmazkodik változó, illetve kiegyenlítetlen termőhelyi feltételekhez.

A mag oncok t öbb fa j es etében vír usmentesek (alma, citrusfélék), ami a cs emete-előállítás és nemesítés szempontjából is fontos előny.

IVAROS SZAPORÍTÁS ÉS SZAPORÍTÓANYAG-TERMESZTÉS A gyümölcsfaiskolában az ivaros szaporításnak az alanycsemeték elő állításában van nag y szerepe, különösen a csonthéjasoknál, ahol a gyümölcsfajok nag yobb r észét ma is mag oncalanyokra oltják. Az ivaros szaporítás alapja a két ivarsejt egyesüléséből létrejött zigóta, illetve az ebből, vala mint a mag- és t erméskezdeményből k épződő mag vag y t ermés, a melyet a t ermesztésben egyaránt vetőmagnak nevezünk. A gyümölcstermő nö vények iva rosan t öbbnyire jól szaporíthatók. Az iva ros szaporítás során a létrejött vetőmagból új egyedeket, magoncokat (magcsemetéket) nevelünk.

Az iva ros sza porítás há trányaként szo kták felróni, hog y íg y sza porítva a g yümölcsfajták

A gyümölcstermő növények szaporítása

A

szaporodás (reprodukció) olyan biológiai folyamat, amelynek során új egyed képződik. A sza porítás min t t udatos emberi t evékenység a nö vények sza porodásra alkalmas r észeit, szer veit használ ja f el. A szaporítási módok csoportosítása is ennek alapján lehetsé ges, figyelembe v éve ezen sza porításra szolgáló szervek létrejöttét.

Megkülönböztetünk ivaros és ivartalan szaporítási mó dokat, az előbb i alatt a magr ól, az utóbbinál pedig a v egetatív szer vek felhasználásával történő szaporítást értjük. A 1. tá blázat egy áttekinthető rendszerbe foglalja a fás növényeknél al kalmazott sza porítási mó dszereket, besorolva az u tóbbi időszakban kifejlesztett in vitro technikákat is.

1

A gyümölcstermő növények szaporítása

nem ta rtják meg fa jtaazonosságukat. I vartalanul szaporított fajta esetében maga a k övetelmény irreális v olna, hiszen az i lyen fa jták fa jtaazonosan csak aszexuális módon szaporíthatók.

Az iv aros sz aporítás e lőnyei: a t ermesztett növények t öbbsége leg olcsóbban és leg eredményesebben ivarosan szaporítható, az iva ros szaporítóanyag, azaz vetőmag beszerzése ugyanis nem olyan költséges, a gyűjtés, szállítás és gondozás is sokkal kevesebbe kerül, mint az ivartalan szaporítóanyagé. Ivaros sza porítással t öbb nö vény ál lítható elő rövidebb idő alatt, mint ivartalan szaporítással.

Az iva ros sza porítás há trányai: az ideg en beporzású nö vények u tóda az a pa és az a nya tulajdonságait ö rökli, íg y nem lesz azo nos az anyanövénnyel, s őt ha az a panövény tulajdonságai t ermesztési szem pontból g yengébbek, az u tód ér téke az a nyanövény hez viszo nyítva csökkenhet.

2

A termések begyűjtése A t ermések és mag vak ér ése és h ullása a fa jtára jellemző, amit azonban az időjárás és környezet is befolyásolhat. Az ér éskor ural kodó szeles, szá raz idő akadály ozza a magb an v égbemenő f ejlődési folyamatokat, i lyen es etben a mag vak csírázó képessége nem tökéletes. Hatással van még az érésre a fag ymentes időszak ta rtama, a csa padék nag ysága, eloszlása, a hő , az er ős napsugárzás p éldául jobb minőségű magot eredményez.

A begyűjtőnek tudnia kell: mikor érett szedésre a mag, és mi kor g yűjthető a t ermés b iztonságosan; hogyan kell a terméseket a növényről, illetve a földről begyűjteni, és milyen növényekről kell termést szedni.

A termés begyűjtési idejét a mag ér ettségi állapota és az a t ény határozza meg, hog y az ká rosodás nél kül me ddig ma radhat a nö vényen vag y a földön.

A mag gyűjtés elő tt a t ervszerű m unka ér dekében először termésbecslést kell végezni. E munka során az anyafa egy-egy ágán leszámolják a terméseket, megállapítják a bennük levő magmennyiséget. Ezek ala pján kiszá mítják az eg y ág on vá rható maghozamot, és ezt az eg ész növényre, esetleg állományra v onatkoztatják. A magt ermés é vében legalább k étszer b ecsülnek termést, előszö r, a mikor azok fele nagyságúak, másodszor közvetlenül az érés előtt.

A g yűjtéshez megfelelő eszközök szük ségesek.

A cserjék termését a tala jon állva g yűjtik, a fák ét azonban má r létrá ról vag y a fá ra mászva sze dik le. A fák mag vainak sze déséhez megf elelő b iztosító b erendezések, sze dő- és szál lítóeszközök, göngyöleg, vala mint megf elelő tá rolóhelyiségek is szükségesek. A b iztonságosabb termelés érdekében mindig annyi magot kell szedni, hogy a nem termő évekre is maradjon vetőmagtartalék.

A termések tisztítása gyűjtés után A begyűjtött termésekből a magvakat ki kell szedni, és v etésig olyan körülmények között eltartani, hogy csírázóképességük ne csökkenjen.

Zúzás és hústalanítás A legt öbb h úsos vag y le veses t ermésből a mag ot a begyűjtés után azonnal ki kell szedni, hogy meg ne romoljon. Kis mennyiség kézzel is kimosha tó.

Nagyobb menn yiségű t ermésből r ugókalapácsos fejtőgéppel fejtik ki a mag ot. Ezzel a g éppel óránként 225 kg almamag is kitisztítható. A zúzott vagy préselt cef réből a mag vakat f olyóvízzel, i lletve szikkasztás után rostálással választják ki.

Mosás k özben a mag vak ne leg yenek hosszú ideig vízben, mert oxigénhiány miatt káros bomlási folyamatok indulhatnak meg, a melyek csökkenthetik a csírázóképességüket. A meleg víz kevés oxigént tartalmaz, ezért ne használjuk a magvak mosásához.

Mosáskor az egészséges mag rendszerint lesüllyed a vízben, a léha mag, a héj és a h ús a víz színén úszi k vagy lassabban süllyed. Így könnyen eltávolítható.

Szikkasztás, pergetés A túl nedves mag vakat szétteregetve szabad levegőn vag y szá rítókemencében szi kkasztjuk. Száraz időb en a szél ál tal el nem fú jható terméseket a szabadban is szétteríthetjük. A módszer állandó ellenőrzést és sok ponyvát igényel, a madarak és a rágcsálók nagy kárt okozhatnak.

Nyirkos időb en f edél al att szá rítsuk a magvakat, ez ug yan k öltségesebb, de k önnyebben ellenőrizhető módszer. A szá rítóhelyiség feltétlenül legyen el látva jó szel lőző-berendezéssel. Az alma és körte termését vékony, 1 cm-es rétegben, a hústalanított cs onthéjas mag ot 2 cm-es r étegben t erítsük el. I gen f ontos a ki terített mag vak g yakori forgatása.

Rakhatjuk a mag vakat dr óthálóból k észült polcra, mely al ulról is szel lőzik, íg y ha marabb szikkad rajta a termés.

A szi kkasztóhelyiség hő mérséklete cs onthéjas magvak szárításához 30-35 C°, az almatermésűekhez 25 C° leg yen. Túl magas hőmérsékleten tönkremehet a csírázó képesség, t úl hideg helyis égben pedig megpenészedhetnek a magvak. Az almamagok megfelelő körülmények között két-három nap alatt megszikkadnak.

A magvak tárolása és raktározása A magvak tárolásán a gyűjtéstől a legközelebbi vetés időpontjáig való eltartásukat értjük. A raktározás a hosszú, es etleg éveken át történő megőrzést jelenti az életképesség csökkenése nélkül.

A magvak élettartamát a tárolás alatt a nedvesség, hőmérséklet, fény, gázcsere, a maghéj karaktere, a mag érettsége, a mikroflóra és a rovarfertőzés befolyásolhatja, de még más faktorok is hathatnak.

1. ábra.

Gyümölcsfamagvak tárolása hűtött tárolóban (Fotó: Hrotkó K.)

A magvak előkészítése a csírázásra A n yugalmi ál lapotban le vő mag vakat a csírázás elősegítésére a v etés előtt speciálisan kell kezelni.

Egyes es etekben b ármelyik mó dszer al kalmazható, másoknál a legjobb mó dszerrel is ig en pontos kezelésre va n szü kség, s őt k ülönleges es etekben semmiféle kezeléssel nem sikerül megtörni a nyugalmi idő t. A mag vak a tá rolás elő tt, azzal eg yidejűleg vagy azt k övetően kezelhetők. A mag vak sok es etben a b egyűjtés és mag vetés k özötti időben észrevétlenül esnek át a nyugalmi állapoton. A frissen begyűjtött magvaknak többnyire nincs impermeabilis héjuk, de szárítás után sok fajta magjának héja impermeabilis állományú lesz.

Hideg rétegezés. A belső nyugalmi állapot megszakításának leg gyakrabban használ t mó dszere, ha a mag vakat 1-4 hónapig 0-10 C°-on nyirkosan rétegezve oxigénnel b őségesen el látjuk. A r étegezés elő nye, hog y szá mos nö vényfajnál nemcsak sietteti, hanem elő is s egíti a csírázást. A hideg és nyirkosság k ombinációja k edvezően ha t az öszszetett tá panyagok eg yszerű tá panyagokká való átalakítására, mely ek a csírázásnál k önnyebben felvehetők. B izonyos es etekben megp uhítják a maghéjat és egyéb hasznos változásokat is elősegítenek. Hideg rétegezéssel általában nemcsak jobb a csírázás, de egyenletesebb is. Nem kell hozzá különösebb felszerelés.

Hátránya, hogy a kezelés néha hosszú időt vesz igénybe. A mag vak csak k örülményesen választhatók el a rétegező közegtől. Ha a magvak tisztítás közben megsérültek, a r étegezés a s érülés hatását még nö veli. Az ala csony hő mérsékletről kiv ett magvakat azonnal el k ell vetni, különben nag yok a veszteségek.

Ha a r étegezés idő tartama t úlságosan hosszú, akkor a magvak jelentős százaléka már a rétegezés alatt kicsírázik és v etésre alkalmatlanná válik. Ha viszont a szü kségesnél rövidebb, kevés mag csírázik ki, esetleg több újból nyugalmi állapotba jut.

A lassan csírázó alma- és körtemagvak lényegében hossza bb r étegezési idő t ig ényelnek, min t a gyorsan csírázó fa jok. Az őszi alma fajták magjait szintén hosszabb ideig k ell rétegezni, mint a t éliekét.

A t ömegesen sza porított g yümölcsfaalanyok magvai közül a cs eresznyét, meggyet, sajmeggyet legkésőbb szeptember végéig, az almatermésűeket november végéig, a diót, myrobalánt december végéig kell rétegezni.

A rétegezéshez a megfelelő hőmérséklet és nedvesség ér dekében k ülönböző r étegező k özegeket (homok, t őzeg, p erlit, mo ha, fűr észpor) használhatunk. L egelterjedtebb k özöttük a ho mok és a perlit.

Fontos feltétele a rétegezésnek az opti mális hőmérséklet is. Ez általában 0-10 C° közötti legyen, itt sem lehet azo nban általános ér vényű szabályokat adni. A hőmérsékleti igény fajtól, fajtától, a szedési és tárolási időtől függ.

A megfelelő nedvességi fokot tapasztalat alapján kell megállapítani. Inkább valamivel szárazabban, mint nedvesebben tartsuk a rétegezőt, mert utóbbi esetben p enészesedik vag y b efülled. A ne dvesség nemcsak a csí rázáshoz, ha nem az u tóérési f olyamatok b efejezéséhez is szü kséges. A v etőmagvak időszakos kiszá radása a nyagcsere-élettani za varokhoz és ezzel a k elési er edmények g yengüléséhez vezet. A magvak szedés utáni közvetlen szárítása ezzel szemben nem káros.

A rétegező anyag állandóan egyenletesen nyirkos leg yen. Az el párolgott vizet p ermetezéssel és

A gyümölcstermő növények szaporítása

A csírázásra való f elkészülés idő tartama növényfajonként el térő. A mag meg nem f elelő tárolása a csírázó képességet és a csírázási er élyt csökkentheti, de tönkre is teheti a magvakat. Raktározás alatt a legnagyobb kárt a nagy víztartalom és a magas hőmérséklet okozza. Kerülni kell a páratartalom in gadozását, me rt ez ak tiválja a magban a biokémiai és a fiziológiai folyamatot.

A r aktárhelyiség egyenletes hő mérsékletű (1-5 C° k örüli) és r elatív p áratartalmú (50-60%, de 70%-nál nem magasa bb), va lamint jó l szel lőztethető és f ertőtleníthető leg yen. A k örte-, alma-, cseresznye-, szi lva- és meg gymagvak a legjobb an csíráztak az 50-55%-os relatív páratartalmú helyiségben való tárolás után.

Az almatermésűek magvait 15-20, a csonthéjasokét 50-60 kg-os zsák okban, vagy ládákban raktározzuk (1. ábra).

3

öntözéssel pótoljuk. A f ölös víz elv ezetésére a r étegező alján készítsünk vízelvezetőt. A sza badban rétegezőket ma gasabb hely en k ell k észíteni, nehogy a magasra emel kedő altalajvízben a mag vak megrothadjanak. A sza badban 80 cm fag ymentes mélységben r étegezzünk, hog y a ta vaszi f elmelegedés k övetkeztében az al ul még fag yott tala jréteg fölött felgyülemlő vízben el ne p usztuljanak a magvak. I gen jó a p olietilén f óliában n yirkosan, alacsony hőmérsékleten tartott rétegezett magvak vízgazdálkodása.

IVARTALAN SZAPORÍTÁS ÉS SZAPORÍTÓANYAG-TERMESZTÉS

A gyümölcstermő növények szaporítása

Elméletileg minden nö vény sza porítható iva rtalanul, ha ismer jük a sza porítandó nö vény err e alkalmas részét, a szaporítási időt, az er edményes szaporításhoz szükséges környezeti tényezőket, és ezeket meg is tudjuk valósítani.

Az ivartalan szaporításnak előnyei és hátrányai is vannak. Előnye, hogy az a nyanövénnyel azonos utódot nyerünk; az er ős nö vésű nö vényekből íg y szaporítva ha marabb ne velhető k ész nö vény; az ivartalanul sza porított nö vények ha marabb virágoznak, mint a magoncok. Hátránya, hogy költségesebb, mint az ivaros szaporítás (a gyökeresedést serkentő a nyagok hasz nálatával azo nban a k öltség cs ökkenthető); s ok növény elő állításához s ok anyanövényre van szükség, ehhez pedig megfelelő anyatelep kell; nagyobb szaktudást és költségesebb berendezést igényel, mint az ivaros szaporítás.

4

Az ivartalan szaporítási módoknak két nag y csoportja van.

1. Autovegetatív sz aporításról b eszélünk ak kor, ha az ú j eg yed sa ját g yökér-regenerációjával jön létr e (b ujtás, d ugványozás, sa rj, inda növény).

2. A xen ovegetatív s zaporítás s orán ideg en egyeddel történő összenövesztéssel pótolják a hiányzó szerveket (oltás). Így a sza porítás s orán meg határozó r egenerációs folyamat az a utovegetatív sza porításnál a já rulékos gyökerek k épződése, a x enovegetatív sza porításnál pedig az o ltások összeforrása. Az a utovegetatív szaporítási módoknál a v egetatív rész regenerációja az anyanövényekről leválasztva, vagy azzal a kapcsolatot megtartva is végbemehet. Az első esetben dugványozásról beszélünk, míg az utóbbihoz tartozik a bujtás, a sarjakról és az indanövényekről történő szaporítás.

Dugványozással a l egtöbb növ ény sz aporítható, különösen jelen tős azo nban a b ogyós g yümölcsfajok, eg yes g yümölcsfaalanyok és fa jták sza porításánál. Egyszerű és ig en g yors mó dszer, amely a t echnika f ejlődése (k ödpermetezés, s erkentőszerek használa ta) k övetkeztében eg yre inká bb

háttérbe szorítja az eddig általánosan használt bujtást. A dugványok készülhetnek különböző fejlettségű hajtásrészből, vagy gyökérből, amelyeknek a regeneráció f olyamatával, vala mint a k örnyezeti feltételekkel szem ben tá masztott ig ényeik ig en eltérőek. A s zárdugványoknak (h ajtás- é s f ásdugvány) van a faiskolai termesztésben a legnagyobb jelentőségük. Minden szárdugványnak van növekvő csúcsmerisztémája vagy nyugalomban levő hajtáskezdeménye (rügy), tehát önálló növénnyé válásához a gyökérrendszer regenerációjára van szükség.

Oltás az összefoglaló neve a k ertészetben azoknak a m űveleteknek, a melyek során a n övények hajtásait (r itkán a g yökerét) ú gy se bzik m eg, h ogy összeillesztve, m ajd ö sszeforrva t öbbkomponensű növényként – o ltványként – é ljenek t ovább. Ilyen kapcsolatot többnyire szervek vagy szövetek között hoznak létre. Az oltás nem csupán egy xenovegetatív szaporítási módszer, annál sokoldalúbb a használata. A nemes r ügyből képződő hajtásrendszer a már gyökérrel rendelkező, vagy később meggyökereztetett alannyal együtt oltványt képez. Az oltványban az alkotó komponensek genetikai tulajdonságaikat bizonyos fenotípusos módosulásokkal megtartják, így az o ltvány egy olyan többkomponensű növény, amelyben az o ltási p artnerek tulajdonságai sajátos módon egy egyedben érvényesülnek.

Mesterséges oltásokat különböző céllal hozhatnak létre, ezek közül a fontosabbak a következők: – A sza porítási cél lal történő oltások a leg gyakoribbak közé tartoznak, azoknál a fajtáknál, ahol az a utovegetatív mó dszerek nem er edményesek, az o ltás célravezető módszer lehet a v egetatív sza porításra. Az o ltványok elő állításánál csak a nemes fa jta es etében b eszélhetünk sza porításról, a m űveletnek azo nban előfeltétele a megf elelő minőségű alanynövények (csemeték) előzetes felnevelése.

– A kizá rólag szaporítási igény mellett ma má r nagyobb jelen tőségű a g yümölcstermesztésben az elő nyös ala nytulajdonságokkal k ombinált oltványok létrehozása. Igénytől függően többnyire kétkomponensű oltványokat nevelnek ezzel a céllal, de szükség esetén akár ennél több komponens előnyös tulajdonságainak egyesítése is lehetséges egyetlen egyedben.

– Az o ltás lehet ővé t eszi k ülönleges f ormák, a természetestől el térő k oronaalakok ne velését is. A g ömbkoronájú vag y csün gőkoronájú fákhoz has onlóan ug yanígy lehets éges cs erjetermetű nö vényekből (rib iszke, mog yoró) törzses fát nevelni oltás segítségével.

– A g yümölcstermesztésben a f elgyorsuló fajtaváltás követéséhez egy-egy új fajta gyorsüzemi kipróbálásához lehetőséget ad az átoltás, amelynek eredménye a meglevő fák, ültetvény fajtájának megváltozása. Ugyanezzel a módszerrel akár többfajtás oltványokat is létre lehet hozni,

Bujtványcsemete előállítása A bujtásmódokat elsősorban az a lanycsemeték előállításánál használják a faiskolák, ritkábban előfordul, hog y eg yes bogyós g yümölcsű fajok szaporításánál is szóba jöhetnek.

Csemeték előállítása feltöltéses bujtassál A t elepítést k övető é vben f ejlődött ha jtásokat a második év tavaszán vágjuk vissza a f öld felszínéig, ezáltal a gyökérnyak megvastagszik, és sok hajtás képződhet rajta. A vissza metszett anyanövény gyökérnyakából fejlődött hajtások alapi részét talajjal t öltögetik f el, a g yökeresedés a t enyészidőszak második felében, a hajtások megfásodása után megy végbe, a g yökerek növekedése sokszor még a lombhullás után is tart. Amint a g yökérnyakból előtörő hajtások a 20-25 cm magasságot elérték, de még nem fásodtak meg, 10-15 cm magasan feltöltjük őket úg y, hog y mindeg yiket eg yenletesen vegye körül a porhanyós talaj (2. ábra).

Így sza porítják az alma- és a b irsalanyokat, de egyes csonthéjas alanyklónok, a ribiszke- és köszmétefajták is sza poríthatok ezzel a mó dszerrel. A sorok iránya É-D-i legyen, ami biztosítja a bakhátak eg yenletes f elmelegedését. A k ét s or k özött a legkisebb sortávolságnál is legyen annyi földmenynyiség, a mely a b akhátak k észítéséhez eleg endő (0,9-1,5 m sortávolság). A tőtávolság 25-40 cm.

Különösen szá raz n yarakon va n ig en nag y jelentősége az ö ntözésnek. Rendszer es ö ntözéssel megakadályozhatjuk a b akhátak kiszá radását. A bakhátak között megfelel az á rasztó és a b arázdás öntözés is, de ezek nag yon lehűtik és t ömörítik a talajt. Inkább esőztető öntözésre rendezkedjünk be.

A f eltöltéses b ujtassál szaporított leg használatosabb almaala nyokról a nyanövényenként é vente 6-10 db sza bványszerű bujtványcsemete szedhető le, de a csemetehozam az igen jól gyökeresedő alanyoknál a 15-20 db-ot is elérheti.

Sugaras vagy kínai bujtás Sugaras b ujtásnál az a nyanövény v esszőit a tala j felszínén k észített s ekély b arázdába vízszin tesen lehajlítják, s a v esszők r ügyeiből k épződött ha jtásokat f okozatosan f eltöltögetik. Egy é v ala tt a hajtások ala pi r észe, némely es etben a leha jlított vessző is, vag y mind két r ész meg gyökeresedik.

Lombhullás u tán a meg gyökeresedett ha jtásokat vagy v esszőrészt az a nyanövényről le vágjuk, az utóbbit úgy daraboljuk fel, hogy minden darabon egy hajtás maradjon (3. ábra).

3. ábra Sugaras bujtás (Forrás: Hrotkó, 1999)

A sugaras bujtásnak a f eltöltéses bujtásnál nagyobb a m unkaigénye (leka mpózás). Azo knál a növényeknél használ ható, a melyek já rulékos r ügyek f ejlesztésére k evésbé ha jlamosak, v esszőik könnyebben meggyökeresednek, mint a ha jtások, vagy f eltöltéses b ujtással nem sza poríthatok gazdaságosan. Ily enek p l. eg yes cs onthéjas ala nyok (FI2/1, Brompton).

2. ábra A feltöltéses anyatelep létesítésének műveletei (Forrás: Hrotkó, 1999)

Közönséges bujtás Közönséges b ujtással az a nyanövények v esszőit 30-40 cm mélyen a talajba hajlítva gyökereztetjük meg (4. ábra). Egy bujtott vesszőből egy gyökeres

A gyümölcstermő növények szaporítása

megtartva az eredeti fajtát is. Egy fajtából álló, tiszta telepítésű ültetvényekben a pollenadó fajta ágait is be olthatjuk a t ermőfajták koronájába. Oltással pótolni lehet sérült törzs- vagy koronarészeket, a nag ymértékű há ncssérülések pótlására pedig az áthidalás szolgál.

– A fajtanemesítésben az oltás a magoncok hajtáscsúcsának idősebb, termő fákra vagy törpe alanyokra t örténő o ltásával jelen tősen meggyorsíthatjuk a mag onc termőre fordulását, s így az új hibridek kiértékelését.

– A vír usos b etegségek kim utatásánál, ta nulmányozásánál az o ltás a vír usok á tvitelének megbízható eszk öze. A vír usátvitelhez aká r egy háncsdarab oltása is elegendő.

5

A gyümölcstermő növények szaporítása

bujtvány lehet. A gyökeresedés általában egy év, de 2-3 évig is eltarthat.

A leg egyszerűbb b ujtásmód az előző ekhez viszonyítva, azo nban sza porulata k evés, mi vel egyetlen hajtásból a legjobb es etben is csak eg y új növényt kaphatunk.

Ezzel a mó dszerrel ha jtást, eg yéves v esszőt vagy idős ebb, még ha jlékony gal lyrészt is leb ujthatunk. A bujtás optimális ideje a tavasz, de az az évi hajtásokat is legkésőbb június elejéig-közepéig bujtani kell. Közönséges bujtáskor a kiszemelt hajtás irá nyában az a nyanövény mel lett ás óval a talajba szúrunk és oldalirányú mozgatásával néhány centiméter széles rést nyitunk. Ebbe a résbe hajlítjuk le a ha jtást vag y a v esszőt úg y, hog y a csúcsa a talajfelszín fölé emelkedjen, ívesen meg hajlított része pedig a rés aljára kerüljön. A rést porhanyós földdel feltöltjük, majd a tala jt lábbal tömörítjük.

Ha a bujtott vessző nem maradna meg a rés alján, kampóval kell rögzíteni. Fontos, hogy a lehajlított vesszőt mi nél mer edekebben ha jlítsuk a tala jba, mert ha emel kedő ív e ma rad, azo n a r észen s ok új ha jtás k épződik, és íg y a g yökeresedés g yenge lesz vagy elmarad, illetve a bujtványcsemeténk lesz gyenge.

6

4. ábra Közönséges bujtás (Forrás: Hrotkó, 1999)

A lehajlítást és a g yökeresedést is elős egíti, ha a b ujtott v esszőt meg csavarjuk, ó vatosan megr opogtatjuk a f öldbe kerülő részét. A g yökeresedést gyűrűzéssel is elősegíthetjük.

A n yár foly amán a z an yanövény kör ül ó vatosan kapáljunk, hogy meg ne sértsük a leendő bujtványcsemetéket, s a talajt se hagyjuk kiszáradni. Szükség esetén a b ujtások hajtásai mellé szúrjunk egy-egy karót, s a ha jtásokat kössük a ka róhoz. Ez k ülönösen a k úszónövények esetében fontos. Ősz végén a bujtásokat bontsuk ki, s ha meggyökeresedtek, az anyanövényről leválasztva ú j növényként ál landó helyü kre ü ltethetjük őket. Nehezen gyökeresedőknél, pl. a mogyorónál, esetleg több év is szükséges a meggyökeresedéshez.

A k özönséges b ujtás jelen tősége cs ökkent az anyatelep nag y f enntartási k öltségei, g yomirtási problémái, a hosszú gyökeresedési idő és a csekély szaporítási há nyad mia tt. Külföldön mog yorófajták szaporítására használják.

Dugványcsemeték előállítása Dugványozással a legt öbb nö vény sza porítható, különösen jelentős azonban a d ugványozás a b ogyósgyümölcsfajok, eg yes g yümölcsfaalanyok és fajták szaporításánál. Egyszerű és igen gyors módszer, a mely a t echnika f ejlődése (k ödpermetezés, serkentőszerek használa ta) k övetkeztében eg yre inkább cs ökkenti az e ddig ál talánosan hasz nált bujtás jelen tőségét. Az ú j, v egetatív sza porítású csonthéjas alanyok zöme eredményesen szaporítható hajtás- és fásdugványozással, míg az alma- és birsalanyoknál a fásdugványozás az elterjedtebb.

A fatermetű fajok dugvány-törzsültetvényeinél törekedni k ell a jó d ugványminőséget adó s övények kialakítására. A 3 m körüli sortávolság tegye lehetővé a s orköz g épi m űvelését. Az a nyanövények t őtávolsága fa joktól füg gően 0,3-0,8 m. A törzsmagasság a 80-100 cm-t ne haladja meg, mert akkor a k ézi d ugványszedés má r ne héz a s övény felső harmadában.

Az anyanövényeket sűrűn telepítik, a sortávolság 70-80 cm, a t őtávolság 30-40 cm. M inden évben tarvágást alkalmaznak, egy bokorról 15-25 db, 70-80 cm hosszú v esszőhozammal számolhatunk, ami a vessző minőségétől függően 25-60 db 20 cm hosszú dugványt jelent.

Fásdugványozás Jól szaporíthatok fásdugványozással a rib iszkefajták és eg yes g yümölcsfaalanyok (p l. m yrobalán, szilva, birs). A d ugványokat szedés után azonnal, míg a vermelőben levő dugványanyagból tél folyamán készítik el. Az azo nnali dugványvágás adja a legjobb eredményt. A nagy faiskolák üzemszervezési okok miatt a dugványanyag szedését és a dugványvágást ál talában de cember-január hó napban végzik. Ez az idő pont azo nban csak a k önnyen gyökeresedő, p reformált g yökérkezdeményekkel rendelkező fajoknál, fajtáknál ad jó eredményt.

Egy fejlett vesszőből 2-3 db eg yszerű dugvány is készíthető. A fásdugványok hossza 15-30 cm. A 20 cm hosszú dugvány általában jó eredményt ad.

A rövid, nem teljesen érett, vékony vesszőjű fajoknál célszer ű szakí tott vag y kala pácsos d ugványt készíteni.

A d ugványok g yökeresedését elős egíthetjük gyökeresedést s erkentő k észítmények használatával. Az üzemi körülmények között jól használható készítmények t öbbnyire p orok, fás dugványoknál főleg az IV S-tartalmú készítményeket használják.

5. ábra A fásdugványozás folyamata (Forrás: Czáka és mtsai)

A d ugványiskolának a laza, le vegős, k önnyen felmelegedő, h umuszos ho moktalajok a legal kalmasabbak. A fás dugványokat sza badban ősszel vagy k ora ta vasszal d ugványozzuk. Ő sszel k orán dugványozzunk, hogy a téli fagyokig kalluszosodjanak a d ugványok, ta vasszal viszo nt csak ak kor, ha a tala j má r elég gé f elmelegedett (10-12 °C).

Gyümölcstermő nö vényeink k özül sza badban kora ősszel f őleg a b ogyósgyümölcsűeket (ribiszke) d ugványozzuk. A szi lvaalanyok d ugványozásának o ptimális időszaka o któber-november.

Tavaszi dugványozásnál üg yelni kell arra, hog y a dugványok a vermelőben ki ne hajtsanak. A későn

kihajtó fajokat, fajtákat dugványozzuk elsősorban tavasszal.

A d ugványiskolában a s ortávolság eg ysoros elrendezésben 40-70 cm, a t őtávolság 5-10 cm.

Ribiszkénél az üzemek ál talában 70x10-20 cm-r e dugványoznak, ez a tőtávolság elegendő a csemete bokrosodásához is. A s orok ágyasokba is r endezhetők, amelyek széless ége vag y a használ t erőgép nyomtávolságától függ, vagy – kézi művelés esetén – 120 cm, ezen belül a sortávolság 20 cm.

Ellenőrzés után csirkézzük fel vagy laza anyaggal taka rjuk b e 3-4 cm magasa n a d ugványokat, védve a p árologtatás és az idő járási ká rok (f elfagyás) ellen.

Ajánlatos a d ugványiskola talaját ujjnyi vastagon f élérett k omposzttal, t őzeggel vag y más laza szerves anyaggal takarni. A taka rás megőrzi a talajnedvességet, á rnyékolja a tala jt és cs ökkenti a gyomosodást.

Dugványcsemete nevelése hajtásdugvánnyal A hajtásdugvány leveles, különböző mértékben fásodott hajtásrészből készíthető. A legt öbb növény hajtásdugványról jól szaporítható. A hajtásdugványok általában gyorsabban és jobban gyökeresednek, viszont érzékenyebbek, nagyobb figyelmet és felkészülést ig ényelnek, min t a fás dugványok. A hajtásdugványozás költséges szaporítási mód.

A hajtásdugványok gyökereztetésének és nevelésének számos változata ismer t a k ertészeti g yakorlatban. A gyümölcsfajok szaporítási és nevelési technológiájának kialakításánál azonban számolni kell néhány sajátossággal: – a g yümölcsfajok ha jtásdugványainak fiatal gyökerei t örékenyek, a g yökeresedés u táni közvetlen átültetést nehezen tűrik; – a ma i t ermesztési g yakorlat t ovábbnevelési technológiáihoz (oltványiskola) lehetőleg szabad gyökerű, lombtalan, beérett, vesszővel és gyökérrel rendelkező csemetét kell előállítani; – a cs emete mér etei ala pján al kalmas leg yen gépi telepítésre; – alanyfajtáknál a g yökérnyaki rész legalább 15 cm hosszan egyenes, elágazásmentes legyen, s az oltványiskolába telepítve a szemzési időszakig (augusztus) 8-16 mm vastagságot érjen el.

A megfelelő hajtásállapot kiválasztására objektív módszerünk nincs, ta pasztalatokra vag yunk u talva. H azánkban a legtöbb gyümölcsfaj május végétől július végéig eredményesen szaporítható hajtásdugványozással.

A gyümölcsfaalanyoknál 30-35 cm hosszú hajtásdugványokat készítünk. Ezek meggyökeresedve a következő év tavaszán oltványiskolába telepíthetők. A d ugványokat ál talában k éssel vágják meg úgy, hogy az ala pi metszlap közvetlenül a nó dusz alá k erüljön. Az als ó le veleket és a csúcsi ér etlen részt eltávolítják, a nag yobb leveleket pedig a rothadás elkerülésére bekurtítják.

A gyümölcstermő növények szaporítása

A szin tetikus a uxinok ha tása g yümölcsfajonként és -fajtánként igen eltérő.

A r ügyek n yugalmi ál lapotának f enntartásához alacsony hőmérséklet (0 – +2 °C), míg a d ugvány talpán a gyökérkezdemények kialakulásához magasabb hőmérséklet (12-21 °C) k ell. Az u tóbbi években els ősorban An gliában melegtal pkezelést adnak a nehezebben gyökeresedő gyümölcsalanydugványoknak fű thető p adozaton, a mely maximális g yökérfejlődést és minimális r ügyfejlődést biztosít.

A kész fás dugványokat, ha nem k özvetlenül a vágás u tán d ugványozzuk azo kat a sza badban, a dugványozásig tárolni kell. A leg egyszerűbb dugványtárolás a sza badban v ermelés a tala jba vag y más jó víztartó, levegős anyagba, védett, árnyékos helyen. A fűr észpor, min t v ermelőanyag, b irsnél, de más növényfajták esetében is jobb a tala jnál. A vermelésnél kevésbé kockázatos a +1 – +3 °C hőmérsékleten va ló tá rolás h űtőtárolóban. Ezzel a módszerrel a d ugványozás idő pontja füg getleníthető az időjárástól (5. ábra).

7

A gyümölcstermő növények szaporítása

A sebzés – a g yökeresedést serkentő szerekkel együtt – k ülönösen ha tásos. N agyobb s ebzést is okozhatunk, ha a d ugvány ala pi r észén a héjk éregből eg y kis la pocskát le metszünk, vag y p edig a d ugvány als ó r észén mer őleges b emetszéseket készítünk.

A g yümölcsfajok t öbbségénél az IV S-(β-indolil-vajsav-) tartalmú k észítmények vál tak b e a g yökeresedés s erkentésére. A jó l g yökeresedő fajoknál (p l. sa jmeggy, m yrobalán) ál talában 2 g/kg, a nehezebb en g yökeresedőknél (p l. szi lvaalanyok) 4 g/kg koncentrációjú kezeléseket alkalmaznak (Mezei, 1974).

A ha jtásdugvány-csemete elő állításához ideiglenes vagy vándoroltatott fóliasátrakat, fóliaalagutakat, es etleg melegág yi k ereteket szü kséges biztosítani.

A vá ndoroltatott sza porítóházak használa ta esetén a d ugványok g yökereztetése a sza porítóberendezésben meg y v égbe, ma jd a b erendezést a dugványok kellő edzése után eltávolítják a meggyökeresedés u tán, a cs emeték ezt k övetően szabadföldi körülmények között növekednek tovább a vegetáció végéig.

A d ugványok g yökeresedése ala tt az idő járástól füg gően p ermetező ö ntözést, k ödpermetezést és árnyékolást biztosítunk. A dugványok meggyökeresedése u tán (6-8 hét) az eg yes taka rórétegek (külső fólia, majd az á rnyékoló) eltávolításával az árnyékolás és a k ödpermetezés f okozatos megvonásával szo ktatják a nö vényeket a sza badföldi körülményekhez. Ez az e dzés 1-2 hétig ta rt. A csemeték a nyár végén és ősszel szabadföldi körülmények között növekednek a vegetáció befejezéséig (6. ábra).

8

6. ábra Hajtásdugvány-csemetenevelési változatok (a) ideiglenes szaporítóberendezésben, (b) állandó szaporítóberendezésben perforált rekeszben, (c) állandó szaporítóberendezésben, tőzegcserépben (Hrotkó, 1995)

Állandó f óliasátrakban is g yökereztethetjük a dugványokat a talajon elhelyezett gyökereztető közegben. Állandó berendezéseknél célszerű drénezésről és tala jfűtésről is g ondoskodni. Ez u tóbbinak a gyökereztetés időszakában előforduló hűvös,

felhős időszak ad jelen tőséget, a mikor a k ödpermetezésre használt víz könnyen lehűti a közeget az optimum alá. Fóliasátrakban a szellőztetés egy felső szellőzőcsatornával és a k ödpermetezés szintje fölött el helyezkedő szel lőzőablakokkal o ldható meg, íg y a d ugványok közvetlen környezetében a levegőmozgás szárító hatása mérsékelhető.

A kiemelt ágyásoknak, asztaloknak több előnye is van. A g yökereztetőközeg a sá tor légterében talajfűtés nél kül s em h űl le a nnyira, másr észt jobb a k özeg le vegőzése, a nö vekvő g yökérzet o xigénellátása. H a a d ugványok a g yökeresedés u tán is az asztalo n ma radnak, a g yökereztető k özeg alá 15-20 cm vastagságb an komposzt-kertiföld keveréket terítenek el. Az állandó szaporítóberendezések ki használtsága ja vítható, ha a n yár f olyamán 2-3 al kalommal is g yökereztetünk d ugványokat.

A tőzegcserepekben, p aper-pot-ban meg gyökeresedett d ugványokat k ellő e dzés u tán á rnyékolással sza badföldi er ősítőiskolába ü ltethetjük, vag y edényes ne velésben használ hatjuk f el. J ól b evált a d ugványok p erforált f enekű r ekeszben t örténő gyökereztetése is. A meg gyökeresedett dugványokat rekesszel eg yütt helyezzük ki a jó l elmunkált, árnyékolóval b orított er ősítőiskola tala jára, aho l a cs emeték a v egetáció v égéig sza badföldi k örülmények között növekednek.

A gyümölcsfák oltványnevelése Az oltványnevelés célja a kereslet igényeit kielégítő minős égű g yümölcsfaoltványok elő állítása. Az árutermelő g yümölcsösök ig ényei s okban k ülönbözhetnek a házi k ertekétől, s mindeg yik t erületen az ig ények ál landó változása tapasztalható. A hagyományos k oronás o ltvány ál talában k étéves törzzsel, egyéves koronavesszőkkel rendelkezik. A különböző törzsmagasságokat és a k oronavesszők minimális szá mát is sza bvány r ögzíti. B izonyos koronaformák (s övények, ka rcsú o rsó) kialakításához azo nban nem mindig elő nyös a k oronás oltvány, miv el t örzsmagassága, a k oronavesszők elhelyezkedése meghatározott, az elsőrendű hajtásokból k épződött k oronavesszők p edig t öbbnyire túlságosan mer edek sz ögállásúak. Alma es etében karcsú o rsó kialakí tásához k ülföldön ig en k eresettek az eg yéves, más odrendű k oronavesszőkkel rendelkező oltványok, amelyek vesszői vízszinteshez ha jlóak. A su hángon nincs enek elága zások, előnye, hog y k oronaalakításnál nag yobb sza badságot ad a g yümölcstermesztőnek, viszont eg y év hátrányt jelent az ültetvény fejlődésében.

Oltványnevelési módok Legelterjedtebb a fa iskolákban az alvószemzéssel történő o ltvány-előállítás, a mely f olyamatában két vag y három részre tagolódik. Az els ő szakasz

Előkészítési feladatok A tala jban ká rosító f onálférgek, tala jgombák és a specifikus tala juntság ká rtételének el kerülésére a faiskolát lehet őleg szűz t erületre k ell t elepíteni. A faiskola t erületén a g yakori, k orai ú jratelepítés, a vetésforgó elv einek b e nem ta rtása k övetkeztében felszaporodhatnak a g yökérgolyva ( Agrobacterium tumefaciens), a különböző talajgombák (Rosellinia, Rösleria) és a gyümölcsfáink gyökerén élősködő fonálférgek, utóbbiak közvetlen kártételükkel, illetve vírusvektorként is veszélyesek (Véghel yi, 1992).

Az o ltványiskolában minimum 8 é ves v etésforgóra van szükség. Az o ltványnevelés általában kétéves, íg y a f orgót csak k ét évig használjuk oltványiskolai célokra. Az elővetemények megválasztásánál lényeges szempont, hogy jó gyomirtó hatású legyen, ne használja ki túlságosan a talaj vízkészletét, a szerves trág yát az elő vetemény alá ki lehess en juttatni, korán lekerüljön a területről, hogy időben előkészíthessük a talajt a telepítéshez, s a művelést akadályozó gyökérmaradványokat ne hag yjon vissza. Err e a célra általában a kalászos gabonák alkalmasak.

Oltványnevelés alvószemzéssel Alvószemzés cél jára sza bványos eg yéves mag csemetéket, bujtvány- és dugványcsemetéket telepítenek. B izonyos fa joknál (őszib arack, ma ndula) az

oltványiskolába előcsíráztatva kiültetett magból is szemzésre al kalmas cs emetét lehet ne velni. Cs emetehiány esetén az elő csíráztatott magból nevelt földlabdás, tá pkockás cs emete o ltványiskolába telepítve a n yár v égén szin tén b eszemezhető (7. ábra).

A lo mblevelek meg védése a ká rtevőktől és betegségektől ala pvető f eladat. N álunk legalá bb augusztus v égéig f eltétlenül g ondoskodni k ell a növények zavartalan f ejlődéséről. A n yári aszálykár el len a t erület megf elelő kiválasztásá val, jó vízgazdálkodással, es etleg ö ntözéssel v édekezzünk. Err e j únius v égén és j úlius els ő f elében ügyeljünk k ülönösen, nehog y az el telepített cs emeték fejlődése ekkor megakadjon, mert egyrészt az alvószemzés ideje rövidül meg ezáltal, másrészt a beszemzett csemeték eredése lesz a vártnál roszszabb. Szemzésr e azo k a cs emeték al kalmasak, amelyek a szemzés időszakára meghatározott vastagságot elérnek. Ez fa jonként vál tozó, 8-18 mm gyökérnyakátmérőt jelen t. A t úlságosan meg vastagodott alanycsemetéket nehéz szemezni, k ötözni, s gyakran a szemzéskihajtás sem kielégítő.

Az alv ószemzés ál talában j úlius k özepétől szeptember közepéig tart.

Mifelénk ma is leg elterjedtebb a hag yományos T-szemzés. A héjk éreg és a há ncs T-alakú felnyitásának és a szem pajzs vágásá nak szá mos eg yéni változata van, amelyek között időigényben és t ermelékenységben nagyok a különbségek.

7. ábra Az alvószemzéssel történő gyümölcsfa-oltványnevelés folyamata (Forrás: Hrotkó, 1995)

Az utóbbi időszakban számos összehasonlításban vizsgálták a k ülönböző szemzési t echnikákat az összeforrásukra és az oltvány növekedésére vonatkozóan. K iderült, hog y a T -szemzésnél a héj nem a ka mbium v onalában váli k el a fa résztől, hanem a fiatal más odlagos faelemek zó nájában, s ezért az ala ny és a nemes ka mbiuma nem, vag y csak rosszul illeszkedik egymáshoz, amelynek kö-

A gyümölcstermő növények szaporítása

a t elepítéssel k ezdődik, eg y é vig ta rt, f eladata a szemzésre alkalmas alanycsemete felnevelése, amit végül az alvószemzés zár. A következő két szakasz a nemes törzsének és koronájának a nevelése, időtartama egy vagy két év.

A tavaszi oltás használata nálunk meglehetősen ritka, csupán kisebb módosulást jelent az előzőhöz viszonyítva. A koronába oltá snál vagy szemzésnél az alanynevelés szakaszában kell a kívánt magasságú törzset kialakítani, majd azt k oronamagasságban oltani vagy szemezni.

Lényeges az el térés a kézben o ltott o ltványoknál, ahol az o ltást a t elepítést megelőzően, télen végzik, munkateremben. Ehhez eleve oltásra alkalmas méretű csemetét használnak. Az oltványiskolába telepítve az első év feladata a suhángnevelés, a szabványos korona kialakítására a második évben kerül sor.

Azt a meg oldást, a mikor az ala nycsemetéket már az a nyatelepen b eszemzik és szemzet ten t elepítik az o ltványiskolába t ovábbi ne velésre, növény-egészségügyi okok miatt sehol sem ajánlják.

Ilyenkor az ala ny-anyanövényeket a szemző hajtással megfertőzhetjük, s k ülönösen a vír usok, de más b etegségek jelen tős elsza porodását is kivál thatjuk. H asonló o kok mia tt nem a jánlott a má r beszemzett alanycsemetékről dugványok szedése a szemremetszés előtt.

A közbeoltott, illetve a többfajtás oltványoknál a már említett nevelési módok különböző kombinációit alkalmazzák.

9

A gyümölcstermő növények szaporítása

vetkeztében az összeforrás és a kal luszban kezdődő differenciálódási f olyamatok v ontatottabbak.

Ezzel szem ben a chi p-szemzésnél a ka mbiumgyűrű metszésv onala az ala ny és a nemes k omponensben eg ymással szem ben hely ezkedik el, s az in tenzív kal luszosodást k övetően má r ősszel megkezdődik a szál lítóedények differenciálódása.

Ez az oka annak, hogy a chip-szemzéssel minimálisra cs ökkenthető a szemzés ek téli károsodása, s tavasszal a ki hajlást k övetően eg y er őteljesebb és kiegyenlítettebb növekedést kapunk.

A chi p-szempajzs szögál lásának k övetkeztében kisebb a szemzéshely f eletti görbület, és jobb az o ltványok t örzsminősége (8. á bra). Mivel nálunk a nem kielégítően összeforrott szemzésekben igen nag yok a t éli fag yok ál tal o kozott kies ések, nagyobb figyelmet ér demelnének a chi p-szemzés biztosította előnyök.

A chi p-szemzéssel sza porított o ltványok k ezdeti növekedése erőteljesebb volt, s ez a nag yobb törzsátmérőben még a ki termeléskor is megm utatkozott. Feltűnő különbség mutatkozik a szemzéshely f eletti g örbület nag yságában, a mi a bból adódik, hogy a chip-szemzés szempajzsának helyzetéből k övetkezően a b eszemzett r ügy t engelye jobban függőleges irányba hajlik, mint a T-szemzésnél.

A chi p-szemzés u tán a szemr emetszés hely ének a beforrása is nagyobb felületen és jobb minőségben történt meg, mint a T-szemzésnél.

10

8. ábra A chip-szemzés (Hr otk ó, 1995) a) az alsó vágás az alanyon, b) a pajzs alakú lapot felülről indított vágással emeljük ki, c) az alanyon ejtett vágások helye oldalnézetben, d) a megvágott alany elölnézetben, e) a szempajzsot hasonló módon vágjuk meg, f) a szempajzson ejtett vágások sorrendje, g) a megvágott alany oldalnézetben, h) a helyére illesztett szempajzs oldalnézetben, i) a helyére illesztett szempajzs elölnézetben

Minél m agasabban s zemzünk, az a lany t örpítő hatása annál inkább érvényesül. A magas szemzésnek előfeltétele a megf elelő minőségű, magasságú alanycsemete, s t ermészetesen g ondot k ell f ordítani az alanyok törzsének feltisztítására a szemzés

előtt, vala mint a su hángnevelés é vében az ala ny törzsén elvégzendő, a szokásosnál nagyobb mértékű vadalási munkára.

A r ügy f eletti ala nyrész el távolításának ma a gyakorlatban általánosan elterjedt mó dja a szemremetszés. A szemr emetszéssel a b eszemzett nemes rügy terminális helyzetűvé válik, és biztonságosan kihajt. A szemremetszéssel a kötöző anyagot is átvágják, így annak lebontása és eltávolítása nem igényel k ülön rá fordítást, ha a k ötözést al ulról kezdték.

Lényeges a szemr emetszés idő pontjának helyes meg választása. A k ésőn, a r ügypattanás után végzett szemr emetszést k övetően in tenzívebb a sebforradás. A túl korán lemetszett alanycsonk beszáradhat, ami a nemes r ügy pusztulását is maga után vonja. A b eszáradásra érzékenyebb (pl. őszibarack) fajoknál célszerű a szemremetszést a rügypattanás utáni időszakra hagyni.

Az ala ny t örzsén, g yökérnyaki r észén a megmaradt r ügyek szin tén ki hajtanak. A nemes ha jtás nö vekedésének b iztosítása ér dekében ezek et a ha jtásokat t őből el k ell távolítani. A vadalással ne k éslekedjünk addig, hog y a hajtások ala pi r észe megfás odjon, mer t i lyenkor már csak késsel lehet azokat levágni, de túl korán sem szabad, mert akkor a su hángok növekedése v ontatottan ind ul meg. Ala nyonként változó an az els ő vadalás ide ális időpontja akkor van, amikor a vadhajtások legalább a 10-15 cm hosszúságot elérték.

A gyümölcsfaoltványoknál a szabvány által előírt törzsmagasságok a következők: – bokorfa (b): 30-50 cm, – alacsony törzsű (at): 60-80 cm, – közepes törzsű (kt): 100-120 cm, – magas törzsű (mt): 150 cm felett.

Ezen a szakaszon a törzs elágazásmentes legyen. A képződő o ldalhajtásokat, m ielőtt meg fásodnának, kézzel k itörik. Ezt a m űveletet h ónaljazásnak n evezzük, mindaddig v égezni k ell, a míg a t ervezett törzsmagasságot el nem érjük.

A t örzsmagasság f elett az o ldalhajtások megmaradnak, ezek közül válogatjuk ki a koronahajtásokat az egyéves koronanevelés során.

A k oronába cs ípés j únius vé gén, j úlius e lején végezhető, amikor a nemes ha jtás má r 6-8 levéllel meg haladta a kívá nt t örzsmagasságot. A növekvő ha jtáscsúcsot a t örzsmagasság f elett 6-8 le véllel kicsí pik. H a addig nem k ezdődött volna, 2-3 hét tel a k oronába csí pés u tán megindul a k orona kialak ulása más odrendű ha jtásokból. A más odrendű ha jtások nö vekedését öntözéssel és f ejtrágyázással is elős egíthetjük július ele jén. Az alma termésűek s ok fa jtájánál a koronába csípést nem k öveti megfelelő koronásodás, különösen érvényes ez az erős apikális dominanciájú fajtákra. Az u tóbbi években kül-

Kézben oltott oltvány nevelése A k ézben o ltott o ltványok ne velése szá mos m űveletben eltér az alvószemzéses technológiától, de kétéves kultúra lévén, jól beilleszkedik az oltványiskolai forgóba (9. ábra).

Oltóvessző a n yugalmi időszakban egész télen szedhető, de a sze dést csak fag ymentes na pokon végezzük. A mélyn yugalmi időszak ban sze dett oltóvesszőket lehet a legt ovább nyugalomban tartani, s ezek ta rtalék tá panyagkészlete még nem csökkent. A kényszernyugalmi időszak hőmérséklet-változásai cs ökkenthetik a ta rtalék tá panyagkészletet A k orán szedett oltóvesszők vízvesztesége nag yobb lehet, ezt az o ltásnál figyelembe keli venni.

Az oltóvesszők tárolására 1 °C (± 1 °C) hőmérséklet és 95-98% p áratartalom a megf elelő. Nyirkos közegben (fűrészpor, tőzeg, perlit) elhelyezve ládákban tároljuk a felhasználásig. A tárolás során ellenőrizzük az o ltóvesszőket, nehog y megf ertőződjenek. H a vala melyik p enész f ellépne ra jtuk, bontsuk ki a köteget és mossuk le az oltóvesszőket tiszta vízzel.

Kézben oltás céljaira az ala nyokat olyan módon tároljuk, hogy oltás idején a k ülső időjárástól függetlenül felhasználhatók leg yenek. Ehhez egyszerűbb teleltető vermek, pincék is jó k, ahol a hő mérséklet na pi á tlaga 3-5 °C ala tt va n, t ehát aho l a n yugalmi idő f eloldódása u tán még nem ha jtanak ki a r ügyek. L egjobb t ermészetesen ugyanolyan módon eltartani az alanyokat is, mint az o ltóvesszőket, tehát automatikusan szabályozott hűtőházban, az o ltóvesszőkkel azonos hőmérsékleten.

Az o ltóvesszőket k özvetlenül az o ltás elő tt szedjük ki a tárolóból, bontsuk szét a kötegeket, ha szükséges, pár órára áztassuk vízbe a vesszőket, azután megtörölve használjuk fel szaporításra. A nagyon duzzadt vag y már fejlődésnek indult r ügyű vesszőrészeket ne o ltsuk b e, ezek ál talában nem forrnak jól össze az alannyal.

Az o ltás v égezhető k ézzel vag y g éppel. Azonos vastagságú k omponenseknél a k ülönböző párosítások használ hatók, de k ülönböző vastagságú k omponensek is o lthatok k ézben lapozással vagy kecskelábékezéssel. Az o ltógépekkel szerzett tapasztalatok szerin t az o ltási er edési a rányok a párosítással és a n yelves p árosítással do lgozó g épeknél a legjobbak, megközelítik a kézi oltás eredményét, ami nem ritkán 80-90% felett van.

A meg vágott és összei llesztett o ltványt r ugalmas szu pervinil ala panyagú f óliaszalaggal k ötözik össze. A szalag ideális méretei: 0,1 mm vastag, 6-8 mm széles és 20-25 cm hosszú. A k ötözést a

szemzéshez hasonlóan, de f elül kezdik. A k ézben oltott oltványokat a kiszáradás megakadályozására paraffinozzák.

A k ész o ltványokat ne dves fűr észporban v ermelve ládák ban tá rolják. L ehetőleg azo nos fa jta oltvány kerüljön egy-egy ládába. Mint a fás nö vényeket általában, a k ézben oltott oltványokat is 1 °C (± 1 °C) hőmérsékleten, 98% relatív páratartalmon tartjuk. A ládákban a fűrészpor teteje mindig nyirkos legyen.

Az oltás összeforrásának folyamatai magasabb hőmérsékleten g yorsabban leza jlanak. Arra k ell törekedni, hogy az előhajtás során csak a kalluszosodás és az összef orrás induljon meg, de a r ügyek ne ha jtsanak ki. A cs onthéjasok összef orrásánál előnyös az o ltványokat a t elepítés elő tt 20-25 °C hőmérsékletű helyis égbe vinni, a dió oltványokat pedig legjobb 25-28 °C hőmérsékleten előhajtatni.

Az almatermésűek általában alacsonyabb hőmérsékleten (12-15 °C) is jól összeforrnak.

A kézben oltott oltványok nevelése során egyéves suháng ér tékesítéséhez 15 cm, k étéves koronás oltvány nevelésénél viszont 20-25 cm t őtávolság az optimális.

A vadalást az alvószemzéshez hasonlóan itt is el kell végezni A nemes csapon két vagy három rügy is lehet, ezek k özül általában több kihajt. A vadalással egy időben szükség van hajtásválogatásra is, csak a leg erősebb, legjobb irá nyban nö vekvő nemes hajtást hagyjuk meg, a többit kézzel óvatosan kitörjük.

A ha jtáscsúcs nö vekedésének le állása az o ltványok várható minőségét rontja, ezért öntözéssel és f ejtrágyázással a rra k ell t örekedni, hog y a suhángok f olyamatosan nö vekedjenek, a míg a szükséges magasságot el nem ér ték. A k ötözésre használt f óliaszalag eg y idő u tán a vastag odást már nem k épes k övetni, b evágódik az o ltvány héjkérgébe. M ielőtt ez b ekövetkezne, a f óliaszalagot fel kell vágni óvatosan, hogy az oltványt ne sértsük meg.

A kétéves koronás oltvány nevelése, ha suhángból ind ul, minden ben meg egyezik a szemzésnél leírtakkal.

Nevelhetünk azo nban k ézben o ltott eg yéves oltványokból o lyan k étéves o ltványokat is, a melyek törzse jelentős részben egyéves és másodrendű hal lásokat k épez. N yugat-Európában az i lyen oltványok a ka rcsú o rsó k oronaformához ig en keresettek (K nippbaum). A ne velés lén yege az, hogy az egyéves suhángot 2 rügyre visszavágjuk, s az erőteljes egyéves hajtásrészen sok másodrendű hajtás képződik, amelyek vízszinteshez közeli szögállásúak.

Fólia ala tti e dényes ne veléssel a k ézben o ltott oltványok előállítása meggyorsítható, ezzel a módszerrel a téli oltásokból augusztus végére telepíthető minőségű (suháng) ültetvényanyagot kaphatunk.

A gyümölcstermő növények szaporítása

földön növekedésszabályozó anyagok használatával ér tek el ezeknél is kielégí tő más odrendű hajtásképződést.

11

nemessel k ölcsönhatásban b efolyásolja a fák méretét, az alkalmazható koronaformát, művelésmódot, a termés mennyiségét és minős égét, s ezeken a t ényezőkön k eresztül az ü ltetvények üzemeltetésének gazdaság osságát. Emel lett ala pvetően meghatározza az oltvány alkalmazkodóképességét a t ermesztés ö kológiai viszo nyaihoz, a mi az ü ltetvény k ondícióján, nö vényvédelmi p roblémáin keresztül szintén hatással va n az er edményességre. A g yümölcstermesztés előtt álló, folyamatosan felmerülő közgazdasági, termesztés technológiai és ökológiai problémákra való rugalmas reagáláshoz világszerte nél külözhetetlen eszk öz a s okrétű, a feltételekhez minél jobban igazodó alanyhasználat (Hrotkó, 1999).

Almaalanyok Az almaalanyok a fák méretére igen nagy hatással vannak, az ala ny ha tására kialak uló mér et széls ő értékei a 20-100% között mozognak (10. ábra).

9. ábra Gyümölcsfa-oltványnevelés folyamata kézben oltással és koronába oltással (Forrás: Hrotkó, 1999)

A gyümölcstermő növények szaporítása

A GYÜMÖLCSFAJTÁK ALANYAI

12

A g yümölcstermesztők az ala nyokat k ezdetben csak azért használták, mert az oltáson, szemzésen kívül más módszerrel nem tudták a nemes fajtákat szaporítani. Később egyre inkább a különböző alanyok termesztési szempontból előnyös tulajdonságai mia tt válasz tottak a fa jták szá mára megf elelő alanyokat. A g yümölcstermesztésben leg gyakoribb a g yökéralany használata, amikor az o ltvány gyökérzetét és a törzs egy rövid, 10-30 cm-es részét adja az alany. Ritkább a törzsképző alany, amikor a gyökeret és a törzset is az alany adja (pl. koronába oltásnál), az utóbbi időben pedig terjedőben vannak a közbeoltások, amikor a gyökéralany és a nemes fajta közé egy harmadik fajta kerül, s ez képezi a törzs egy 30-100 cm hosszú darabját.

A gyümölcsfaoltványok gyökerét és a t örzs rövidebb vagy hosszabb darabját tehát az alany adja, így az o ltvány egy kétkomponensű, összekapcsolt anyagcsererendszer, aho l a k omponensek megtartva önállóságukat, az eg ymásnak szállított vízzel, ásvá nyi a nyagokkal, asszimi látákkal és eg yéb anyagcseretermékekkel ha tással va nnak a mási k tulajdonságaira.

A k orszerű g yümölcstermesztésben eg yre inkább f elismerik az ala ny jelen tőségét, a mi a t ermelés er edményességét t ekintve szin te s emmivel sem kis ebb, min t a ráo ltott nemes é. Az ala ny a

10. ábra Az almaalanyok növekedési csoportjainak hatása a fák méretére (Forrás: Hrotkó, 1999)

Korszerű ü ltetvényekben a nag y eg yedszámú telepítéseknél csak a g yengébb nö vekedésű, ig en törpe, t örpe és f éltörpe ala nyok jö hetnek szá mításba. Az ala ny helyes meg választásánál azonban arra is t ekintettel k ell lenni, hog y a nemes fa jta növekedési er élyével, vala mint a tala jadottságokkal hasonló súllyal számolnunk kell. Az igen erős (Mutsu, Gloster) és az er ős növekedésű fajtákhoz (pl. J onagold, E lstar) a M ailing 9-nél g yengébb növekedésű ala nyok használa ta a jánlható, vag y magasabb szemzéss el, ig en t örpe ala nyok k özbeoltásával mérsékelhetjük növekedésüket. A mási k végletet jelentő spúrfajták, vagy az igen gyenge növekedésűeknél a féltörpe, középerős alanyok közül a Mailing 26, M alling-Merton 106, M alling-Merton 111 jö het számításba a ma f orgalomban le vő alanykínálatból.

Külön ki kell emelni a szemzéshely magasságának szerepét. Minél hosszabb az ala ny föld feletti törzsrésze, a nnál er ősebben ér vényesül a t örpítő hatásuk. Hűvös, csapadékos klímában a szemzési

Merton 111, a g yökérgolyvával szem ben t eljesen rezisztens almaalany nem ismeretes.

A r omániai alma termesztésben hasz nálatos alanyok összefoglalása a 11. ábrán látható.

11. ábra Romániában szaporításra engedélyezett fontosabb almaalanyok relatív növekedési ereje

A legfontosabb almaalanyok tulajdonságai Igen törpe alanyok Ezek k özé az M. 9-nél g yengébb nö vekedésűeket sorolják. J elentőségük az in tenzív alma termesztésben azokon a termőhelyeken lehet, ahol a törpe alanyok túl erősnek bizonyulnak, vagy pedig a túl nagy g yümölcsű fajtáknál, ahol a g yümölcsméret csökkenése előnyös lehet.

A legismertebb igen törpe alany, az M. 27 mellett az újabbak közül a valamivel erősebb növekedésű B. 491 és a J-TE-G tűnik figyelemre méltónak, különösen azért, mert az M. 27 gyakran sarjadzik.

Törpe növekedésű alanyok Az európai intenzív almatermesztés jelentős részben a törpe alanyokra, pontosabban szólva egyetlen törpe alanyra épül, s ez az M. 9 (Mailing 9). Részaránya országonként változóan 70-95% között mozog.

Féltörpe és középerős növekedésű alanyok Ma is csak az M. 26 jö het szá mításba az ú j t elepítéseknél. Az eddigi kísérleti eredmények alapján a J-TE-H, vala mint a P. 14 m utatott has onló növekedést, termőképességük azonban nem jobb az M. 26-ná l. Szakir odalmi ada tok ala pján ebb en a növekedési csoportban biztatónak látszik a Bemali, valamint az amerikai Geneva 11 és 16, amelyeknél a t űzelhalással szem beni r ezisztencia k omoly előnyt jelenthet.

A k özéperős nö vekedési cs oportba s orolható alanyok közül továbbra is az MM. 106 a leg elterjedtebb. Az MM. 111 vala mivel jobb szá razságtűrése és a ra jta le vő fák t űzelhalással szem beni kisebb érzék enysége mia tt p erspektivikus lehet, ott pedig, ahol a nag yobb téli hidegekkel is szembe kell nézni, a vöröslevelű B. 118-at ajánlhatjuk a termelőknek.

A gyümölcstermő növények szaporítása

hely 25-30 cm magasan történő telepítését javasolják, szá razabb k örülmények k özött 15-20 cm is elegendő lehet.

Az alma nem k edveli a szárazságot, az eg yes alanyok viszo nylagos „ szárazságtűrése” nem jelenti azt, hogy ezeket kifejezetten száraz viszonyok között is lehet t elepíteni. E gyes ala nyok vala mivel jobb szá razságtűrése azzal va n összefüg gésben, hog y a g yökérzet mennyire mélyre hatoló, s mennyire finoman hálózza b e a tala jszemcséket.

E szem pontok figyelembevételével a leginká bb szárazságtűrő ala ny a M alling-Merton 111, míg a vastag, t örékeny g yökerekkel r endelkező t örpe alanyok szá razságtűrése g yenge. A t örpe ala nyok sekélyen el helyezkedő g yökérzete szem pontjából nagyon fontos minden olyan agrotechnikai művelet, p l. tala járnyékolás, a mellyel a tala jfelszín f elmelegedése mérsékelhető.

Egyes ala nyok g yökérnyaki r észén sarjak törhetnek elő , a melyek azér t v eszélyesek, mer t a korona ala tt kiesnek a nö vényvédelem ha tósugarából, f ertőzési g ócot jelen thetnek a ká rtevők, kórokozók terjedésében. További probléma, hogy egyes herb icideket f elvesznek, s a fa ká rosodást szenved. A sa rjak r endszeres el távolítása fá radságos t öbbletmunkával já r. E gyes ala nyokra ig en jellemző, ilyen pl. a Mailing 7 és a Mailing 4, a törpe, igen törpe alanyokra szerencsére nem különösebben jellemző. Az almaalanyokon gyakori, hogy az ala nytörzsön az ízk özök k örnyékén já rulékos gyökérkezdemények jelennek meg, amelyek később szövetburjánzást okoznak. A fa ezeken a helyeken sérülékenyebb, a k érget á ttörő g yökérkezdemények környékén fogékonyabb a f ertőzésekre, kártevők behatolása könnyebb.

Az alany befolyásolja az ü ltetvény fogékonyságát a tűzelhalással szemben. A törpe alanyú, intenzív ültetvények, ahol a fák fiatal korban virágozni kezdenek, f ogékonyabbak a f ertőzésre, s az á tlagosnál nag yobb mér tékű a p usztulás. A virág ok fertőzési kaput jelentenek, s a sűrű ültetvényekben, ahol a méhek s oronként já rnak, hoz zájárulnak a fertőzés gyors terjesztéséhez. Az alanyok különböző mér tékben fogékonyak a f ertőzésre, s az érzékeny alanyok, mint pl. Mailing 9, Mailing 26 akkor is veszélyeztetik a fát, ha a nemes rezisztens.

A vértetű (E riosoma la nigerum) kártételével szemben eg yes ala nyok el lenállók (p l. M allingMerton s orozat), de a r ezisztenciát nem viszi k át a nemes fajtára. A rezisztenciájukat csak úgy lehet kihasználni, ha magasa n oltott, szemzett fákat telepítünk, hogy a nemes ne gyökeresedjen le.

A gyökérgolyva kórokozója az Agrobacterium radiobacter provar. tumefaciens általánosan elterjedt, a faiskolákban és a g yümölcsösökben eg yaránt. A törpe alanyok közül a M ailing 9-es k ülönösen érzékeny a fertőzésre. Más alanyok fogékonysága változó, leg kevésbé érzék eny a f ertőzésre a M alling-

13

A gyümölcstermő növények szaporítása 14

Körtealanyok A legu tóbbi idő kig a rra k ényszerültünk, hog y az oltványok ne veléséhez vad körtemagonc-alanyokat vagy birsalanyokat használjunk. A mély ebben gyökeresedő, k ésőbbi t ermőre f ordulást b iztosító mag oncalany használa tára azér t v olt szü kség évtizedekig, mer t nag yon s okáig nem si került megoldani a körte vegetatív szaporítását.

Nagy t őszámú in tenzív ü ltetvények létr ehozásakor e ddig az ala nyhasználat nag yrészt a g yengébb nö vekedést és k orábbi t ermőre f ordulást biztosító b irsalanyokra k orlátozódott. A b irsen nevelt fák b ővítették az al kalmazható k oronaformák körét, s a t ermesztésbe a s ekélyebb termőrétegű talajokat is b e lehet ett v onni. Ugyanakkor a talaj víz- és mészta rtalmára nagyon érzékeny birs megnövelte a t ermesztési korlátokat is: csa padékban gazdagabb termőhely, mészben szegény talaj, öntözés. Különösen nagy gondot jelentett, hogy a nemes fajták együttélési készsége a birssel igen különböző, néhány körtefajtával pedig nag ymértékben vagy teljesen összeférhetetlen.

A Pyrus communis fajtáit a birssel való eg yüttélés jellege alapján a következők szerint csoportosíthatjuk (Sol tész, 1997): A) Birsen nem nevelhető: pl. B osc kobak, Clapp kedveltje.

B) Birsen igen g yengén fejlődik. Birsen (els ősorban er ősebb nö vekedésű tí pusain) csak ö ntözött, mészben szegény talajú nagy tőszámú intenzív ültetvényekben telepíthetők: pl. Williams, Packham’s Triumph, Conference, Concorde, Fétel apát, Dr. Guyot Gyula, Avranchesi jó Lujza, Aromata de Bistrica, Honeysweet.

C) Birssel jó az a ffinitása, d e v adkörtealanyon i s kisméretű f át n evel. A b irsalany használa ta meggondolandó, legfeljebb a nag yobb növekedési erélyű változatai jönnek számításba, a birs és a k örte szá mára eg yaránt kiváló t ermőhelyen: p l. N emes K rasszán, G iffard vajkörte, Republica.

D) Birssel igen jó az együttélés, és azon is megfelelő méretű ját nevel: pl. Hardy vajkörte, Hardenpont t éli va jkörte, Tongre, G énéral L eclerc, Serres Olivér, Téli esperes.

A b irs és a k örte összef érhetőségének megí télése termőhelyek szerin t jelen tősen vál tozik. Az o ltvány k omponenseinek eg yüttélését az eg észségi állapotukon kívül az oltás minősége és az oltáskor uralkodó időjárás is befolyásolja. Az összeférhetetlen fajták birsen csak közbeoltással szaporíthatok.

Erre leg gyakrabban E urópában a H ardy va jkörte vagy a P apkörte, az USA -ban az Old H ome fa jtát használják. A k özbeoltási módszerek közül az ún. nikolinozás lenne a leg gyorsabb és legolcsóbb eljárás, ezzel azo nban k evésbé ta rtós eg yüttélést, rövidebb életű fákat kapunk. A t öbbi módszer jelentősen megnöveli az oltványelőállítás költségeit,

ezért az összef érhetetlenséget áthidaló közbeoltás egyre inkább kiszorul a gyakorlatból, különösen a vegetatív úton szaporítható új alanyok térhódítását követően.

Nagy előrehaladást hoztak a régebbi Old Home és F armingdale ala nyfajta k eresztezéséből szá rmazó, különböző növekedési erélyű körtealanyok, amelyek igen nagymértékben ellenállóak a b aktériumos tűzelhalással és a mikoplazmás leromlással szemben, hidegtűrők, s vegetatív úton is jól szaporíthatok: a) erős növekedésűek: OHF-18, OHF-97, OHF112, OHF-198, b) középerős nö vekedésűek: O HF-217, O HF267, c) gyenge nö vekedésűek: O HF-34, O HF-40 (Daygon), OHF-51 (Broklyl), OHF-69 (Daynir), OHF-87 (D aytor), OHF-230, OHF-333 (Brokmal).

A birsalanyok leváltását meggyorsíthatják a közelmúltban nemesített, vegetatív úton szaporítható új körtealanyok: – Rétuziere-INRA sorozat: pl. BH-15, K-32, – Brossier-INRA sorozat: pl. RV-139, – ID CA-Bologna s orozat: p l. A -28 (F ox 11), B-21 (Fox 16), – P yrodwarf (O HF x A vranchesi jó L ujza k eresztezésből).

A szilva alanyai Gyenge növekedésű, sű rű tel epítést l ehetővé te vő alanyok még nem terjedtek el a termesztésben. Ebből a szempontból a jövőben perspektivikus le het a Wangenheim szilva magonca, valamint a kökény szelekciók.

Az alanynak megfelelő fejlődést, korai termőre fordulást és nagyméretű gyümölcsöt kell biztosítani abban az esetben is, ha a sorok takarónövénnyel fedettek.

Az alanyok alkalmazására a jövőben is szükség lesz. Saját gyökéren álló fák nem terjedtek el a termesztésben. A mikroszaporításból származó, saját gyökerű nemes fajták fáin későbbi termőre fordulást és tövisképződést figyeltek meg.

Az alany megválasztását befolyásoló tényezők: a terület ökológiai adottságai, kompatibilitás és a kialakítandó korona mérete. A k ülföldön rendelkezésre álló széles alanyválasztékból mifelénk még csak néhányat teszteltek. Romániában a szi lvafajták ala nyaként szin te kizá rólag (99-100%) m yrobalán magoncot (Prunus cerasifera) használnak.

A m yrobalánmagoncok a rin glók kiv ételével jó összef érhetőséget m utatnak, er ős nö vekedésű oltványt adnak. A fák a széls őséges tala jtípusok kivételével mindenütt jól fejlődnek. A myrobalánmagoncon sza porított fa jták v egetációs időszaka hosszabb, a fás részek és a r ügyek beérése későbbi és a fagyérzékenység fokozódhat.

A k ökényszilva- (Prunus i nsititia) magoncok közül k ülföldön a S t. J ulién H ybride N o2 fa jtát forgalmazzák. Az iva rtalanul sza porított S t. J ulién GF 655-2 jó l összefér a szi lvafajtákkal, középerős nö vekedésű o ltványt ad, s ok sa rjat ne vel. A Pixy a rin glókkal is jó l összef ér. A kismér etű (a myrobalánmagonc-alanyúakhoz viszo nyítva f ele magasságú) fák k orán t ermőre f ordulnak, de a fajlagos termésmennyiség az er ősebb nö vekedésű alanyokénál nem nag yobb, a g yümölcsméret és béltartalom gyengébb lehet.

Az MrS 2/5 alany a Prunus cerasifera és a Prunus s pinosa hibridje. A m yrobalánnál g yengébb növekedésű, rajta a szilvafák gyorsan termőre fordulnak és nagyméretű gyümölcsöket teremnek.

12. ábra A Romániában szaporításra engedélyezett fontosabb szilvaalanyok relatív növekedési ereje

A cseresznye és meggy alanyai Vadcseresznye A vadcs eresznyealany a cs eresznye szá mára legrégebben alkalmazott alany. Az oltási partnerekkel szemben ál talában jó k ompatibilitással r endelkezik, a mélyr étegű, k özépkötött vály ogtalajokon fejlődik a legmegf elelőbben. G ondot jelent, hog y az o ltványok széls őséges k örülmények k özött – t úlságosan k ötött vag y laza, szá raz és magas mésztartalmú talajokon – g yengén fejlődnek, ezzel p árhuzamosan érzék enyek az ú jratelepítéskor fellépő tala juntságra. A vadcs eresznyemagoncok igen er ős nö vekedési er éllyel r endelkeznek. Ezeken az ala nyokon ál ló fák k ésőbb f ordulnak t ermőre, de hossza bb élet tartammal r endelkeznek (Hr otk ó, 1987, 1995).

Meggy Elsősorban a meggy alanyaként használják fel a faiskolák a meg gymagoncokat. A meg gy alanyként nem túl igényes talaj tekintetében, a sa jmeggynél sűrűbben elágazódó gyökérrendszert nevel, amely sekélyebb mélységben helyezkedik el, ezért magasabb tala jvízszintű t erületeken lehet al kalmas, a szárazabb talajokon sínylődnek rajta a fák.

Sajmeggy A legszélesebb körben alkalmazott cseresznye- és meggyalany. A szélsőségesebb ökológiai körülményeket a vadcs eresznye-alanynál jobb an t olerálja (a sajmeggy jobban tűri a laza szerk ezetű, esetleg köves talajokat, és ezzel eg yütt a magasa bb mésztartalomra sem érzékeny) (Hr otk ó, 1987, 1995).

A szárazabb körülményeket is jól viseli, és a hidegtűrése a cseresznyealanyok közül a legjobb (L ang és mtsai, 1997). A ráoltott fákat erős gyökérzete révén jól rögzíti, a magoncok különösen hajlamosak karógyökér nevelésére.

A r omániai cs eresznyetermesztésben használatos alanyok összefoglalása a 13. ábrán látható.

13. ábra A Romániában szaporításra engedélyezett fontosabb cseresznye- és meggyalanyok relatív növekedési ereje

A gyümölcstermő növények szaporítása

Ivartalanul sza porított m yrobalán tí pusú, nagyon erős növekedésű, korábban termőre forduló fákat ne vel az a ngol er edetű M yrobalán B . Valamennyi szilvafajtával jó az összeférhetősége.

A cs eresznyeszilva hib ridjei k özé ta rtoznak a zöld- és fásdugványozással is jól szaporítható Myrobalán GF 31 és a M arianna szi lva változatai. A Marianna GF 8-1 szi lva jó l al kalmazkodik a k ülönböző tala jokhoz, de a jó vízel látottságúakat jobban kedveli. A ráoltott fajtákkal középerős vagy erős növekedésű oltványokat ad. A myrobalánmagonc-alanyúakhoz viszo nyítva k orábban f ordul termőre, fajlagos termőképessége jobb.

A házi szilva (Prunus domestica) egyes fajtáinak magvait külföldön elterjedten használják. Ivartalanul szaporított, Európában elterjedt szilvaalanyfajta a Brompton. A ráoltott nemes fajtákkal jól öszszefér, k özéperős vag y er ős nö vekedésű o ltványt ad. A kötött talajokat jobban elviseli.

Lengyelországban a Wagenheim szilva magoncát al kalmazzák. G yenge nö vekedésű, k orán t ermőre forduló fát nevel. Intenzív ültetvények kialakítására alkalmas.

A Romániában hasz nálatos szilvaalanyok öszszefoglalása a 12. ábrán látható.

15