A gyümölcsfák védelme by Laszlo MIHALY

A gyümölcsfák védelme Mindezen feltételek figyelembevételével termesztett gyümölcsöt lehet integrált termékként áruvédjeggyel ellátva forgalmazni, ami az esetek többségében elsősorban a piacra jutás lehetőségét biztosítja.

AZ ALMA NÖVÉNYVÉDELME Az alma növényvédelmét meghatározó fontos károsítók: a ventúriás varasodás, a lisztharmat, az almamoly, a sodrómolyok, az aknázómolyok, a levéltetvek, a takácsatkák, a kaliforniai pajzstetű és a baktériumos tűzelhalás (1. ábra).

1. ábra. Az alma védelmének naptára (Biocont Laboratory, 2009)

Növényvédelem

növényvédelem feladata elősegíteni a termőfák állagának megőrzését, a termés mennyiségének és minőségének biztosítását. Régen ismert tény, hogy a kártételek mérséklésében az agrotechnikának, a fitotechnikának, egyes fajták károsítókkal szembeni ellenálló képességének, illetve fogékonyságának jelentős szerepe van a károsítóval szembeni védekezés sikerességében. A növényvédő szerek túlzott mértékű használata nemcsak a gyümölcsös életközösségében okoz káros változásokat, de a környezetet és az emberi szervezetet is veszélyezteti. Mindezek ellenhatásaként alakult ki a növényvédőszer-terhelés csökkentésének követelménye. Ezeknek a tényeknek az egybevetése vezetett az integrált védekezés fogalmának, majd gyakorlatának kialakításához. Rubcov 1962-ben fogalmazta meg, hogy a növénytermesztés valamennyi eljárását kell olyan egységes technológiává egyesíteni, hogy az a kártevőket gazdaságilag jelentéktelen szinten tartsa. Végül is az integrált növényvédelem az agrotechnikai, a biológiai és a kémiai módszerek együttes, öszszehangolt alkalmazása a növényvédő szerek minimális mértékű alkalmazása érdekében, a termés mennyiségének és minőségének használata érdekében. A Nemzetközi Biológiai Védekezési Szervezet (IOBC) és a Nemzetközi Kertészeti Tudományos Társaság (ISHS) bizottságai 1994-ben az almatermésűek integrált termesztésének, majd ezt követően a csonthéjas termésűek, továbbá a bogyós gyümölcsűek integrált termesztésének irányelveit dolgozták ki. Az irányelvek a következő témakörökben tesznek ajánlásokat: • termesztő szakképzettségének szintje; • az ültetvény környezetének megóvása; • a termőhely, az alany, a fajták és a telepítésmód megválasztása; • a talajerő-gazdálkodás; • a sorközök (művelő utak, fasorok, facsíkok) • a koronaalakítás és a növekedésszabályozás; • a termésszabályozás; • az integrált növényvédelem, a hatékony és biztonságos permetezési módszerek; • a szüret, raktározás és gyümölcsminőség; • a szüret utáni kezelések; • a bizonylatok és a címkézés szabályozása.

Az alma fontosabb betegségei Az alma ventúriás varasodása (Venturia inaequalis) Tünetek: az élősködő a leveleket, a virágokat és a terméseket egyaránt megtámadja, egészen kivételesen a sarjhajtásokat is. A levéllemezek mindkét oldalán koromszerű, különböző nagyságú foltok képződnek (2. ábra).

3. ábra

Növényvédelem

2. ábra

A megtámadott helyek elhalnak és az erősen fertőzött levelek lehullanak. Hasonló foltok képződnek a virágokon és a terméseken is. Az erősen fertőzött virágok és kis termések lepotyognak. A nagyobb terméseken különböző nagyságú és alakú szürkésfekete foltok találhatók, a fertőzött és az egészséges szövetek eltérő növekedése következtében a termések torzulnak és megrepedeznek (3. ábra). A fertőzött terméseket ezt követően rothadást kiváltó gombák támadják meg. A terméseken ez a későbbi fertőzés apró szürkésfekete foltok alakjában jelentkezik. Jelentőség: különösen veszélyes a kora tavaszi fertőzés (a virágzás előtt, alatt és röviddel azt követően), amikor a virágok és az apró termések lehullhatnak. A később fertőzött termések csúnyák, gyakran torzultak és rosszabbul tárolhatók. Korai lombhullás esetén kedvezőtlenül alakul a differenciálódás és a virágzás a következő esztendőben. Gazdanövények: a nemes alma és az almanemzetség számos további faja. A fajták fogékonyságában jelentős eltérések mutatkoznak. Nagyon fogé-

kony fajták: Gloster, Golden Delicious, Goldspur, Macintosh Red, Spartan, Starkrimson Delicious, Sampion stb. Jelenleg rezisztens fajtákat vezetnek be (Príma, Retina, Reglindis, Freedom, Reanda, Remo, Rubinola, Jolana, Rajka, Florina, Rewena, Relinda, Karmína, Liberty, Melodie, Otava, Rosana, Seelena, Sir Prize, Topas, Vanda stb.). Fejlődési ciklus: a gomba a lehullott fertőzött leveleken telel át, ahol fokozatosan kifejlődnek és tavasszal beérnek a termőtestek – a tömlős és aszkospórás pszeudoperitéciumok. Az aszkospórák az elsődleges fertőzés forrásai. Az első aszkospórák az alma rügyfakadásának idején válnak éretté, legkésőbb az „egérfüles” szakaszban. Az időjárástól függően május végétől június végéig fokozatosan érnek be és szabadulnak ki. A tömeges érés és a fertőzés legnagyobb veszélye a rózsabimbó fenofázisától számítható és rendszerint a virágzást követő második hét végéig tart. Ebben a viszonylag rövid időszakban rendszerint az aszkospórák 90-95%-a kiszabadul. Az aszkospórákat elsősorban a légáramlatok és a konídiumok terjesztik, de a víz is. Ökológia: a varasodás mindenekelőtt esős időben terjed. Az átnedvesedett termőtest felreped, az aszkospórák kilökődnek a levelek fölé és a szél elszállítja őket. Az aszkospórák kicsírázásához és a fertőzéshez bizonyos átnedvesedési időre van szükség. A hőmérséklet jelentősen befolyásolja a kórokozó fejlődését és növekedését. A fertőzés 0,5-30°C közötti hőmérsékleteken következhet be. Az optimális hőmérsékleti tartomány 17-24°C. Minél kedvezőbb a hőmérséklet, annál rövidebb a spórák kicsírázásához és a fertőzés kialakulásához

Védelem Közvetett: minden preventív intézkedés fontos, amely korlátozza a betegség terjedésének feltételeit és hozzájárul az ellenálló fajták szélesebb körű alkalmazásához. A védekezés része a gomba áttelelését biztosító lehullott fertőzött levelek megsemmisítése is. Közvetlen: a sikeres vegyszeres védelem alapja az elsődleges fertőzések (április-június) leküzdése, ami feleslegessé teszi a további intézkedéseket. A védekezés megelőző jelleggel vagy kuratívan is elvégezhető a fertőzés lefolyásának követése alapján, esetleg a két rendszert kombinálva. A megelőző védekezés esetén folyamatos kezelést végzünk az elsődleges fertőzés veszélyének egész ideje alatt, a termőhelytől és a körülményektől függően a rügyfakadástól júniusig 7-14 naponként, vagy nagyobb időközökben. Az egyes permetezések közötti időt a fertőzés nyomását, a növekedés intenzitását (2-3 levél hetente) és az alkalmazott gombaölő szer (fungicid) hatástartamát figyelembe véve kell megválasztani. A védelem maximális intenzitását a fertőzés legnagyobb fenyegetéséhez kell időzíteni (a rózsabimbó fenofázisától a virágzást követő kb. 1-2 hétig). A kíméletes megelőzés következetesen figyelembe veszi az időjárás alakulását. A száraz időszakokban nincs szükség kezelésre, csak a várható időjárás-változáskor kell beavatkozni. Ha váratlanul eső érkezik (fertőzés), kuratív kezelést alkalmazunk. A fertőzést követő védelem esetén csak a fertőzés feltételeinek teljesülésekor hajtunk végre kezelést. Ez a rendszer a nedvesedés időtartama, a hőmérséklet és a fertőzés közötti összefüggés ismeretén alapul. A kezeléshez kuratívan ható fungicideket kell alkalmazni. A védelem kombinált rendszerében a megelőző kezelést rendszerint virágzás előtt (kevésbé intenzív növekedés, gyakoribb alacsony hőmérsékletek) végzik, a további időszakban kuratív kezelést alkalmaznak. A preventív kezelésnél előnyben kell részesíteni a kontakt fungicideket. A kuratív kezelés szempontjából a lokális szisztematikus hatású strobilurin-származék fungicidek a legalkalmasabbak, melyekkel szemben még nem figyelték meg a rezisztencia kialakulását. Ezek a készítmények hideg időjárás esetén (10°C alatt) nem kielégítő hatásúak. A kombinált fungicidek vagy tank-mix kombinációk (szisztemikus hatású + kontakt hatóanyag) használata elsősorban kuratív kezelésre alkalmas a rendszeresen jelentkező fertőzések időszakaiban,

amikor ezeknek a kombinációknak egy hosszabb preventív hatását érvényesítik és a rezisztencia kialakulásának veszélyét is csökkentik. Almafalisztharmat (Podosphaera leucotrícha) Tünetek: fehér, lisztszerű bevonat a sarjhajtásokon, a leveleken, a virágokon és a fiatal terméseken. A bevonatot a micélium alkotja, melynek konídiumtartók differenciálódnak a konídiumok. A károsodás és felületi sejtek elhalásának következtében a fertőzött részek szürkészölddé válnak, csökken a sarjhajtások és a levelek növekedése, amelyek torzulnak és el is száradhatnak. A fertőzött virágok morfológiailag megváltoznak, a szirom- és a csészelevelek is megvastagodnak, a sziromlevelek zöldesekké válnak, a porzók összenőnek, a virágpor nem fertilis, a virágok elszáradnak és lehullanak (5. ábra/a). A fertőzött terméseken feltűnő hálószerű rozsdásodás jelentkezik (5. ábra/b), amely a szüretig megmarad. A fejlett levelek másodlagos fertőzése során világoszöld behatárolatlan foltok keletkeznek, rendszerint alig észrevehető micéliummal. A levelek mérsékelten torzulnak (4. ábra).

Növényvédelem

szükséges átnedvesedési idő. Esőmentes, száraz időszakokban, illetve a levelek nedvesedése nélkül fertőzés nem történik. A megtámadott növényi részeken konídiofórák nőnek ki, ezeken konídiumok képződnek, amelyek a másodlagos fertőzés forrásai. Konídiumokkal a betegség egészen a vegetációs időszak végéig terjedhet.

4. ábra. Fehér lisztszerű bevonat a leveleken 3

gömb alakú, 0,1 mm nagyságú kleisztotéciumok képződnek egy tömlővel és aszkospórákkal. Az élősködő áttelelése és további terjedése szempontjából nincs különösebb jelentőségük. Ökológia: az almafalisztharmat főleg meleg időben és magasabb vagy változó légnedvesség esetén terjed. A terjedés szempontjából a 10-32°C közötti hőmérsékletek alkalmasak (az optimum 22-24°C). A lisztharmat terjedésének kedvez a záporeső, a harmat és a köd, amely a szükséges nagyobb páratartalmat biztosítja.

Növényvédelem

5. ábra. Lisztharmattal fertőzött virágzat és termés

Jelentőség: a fogékony fajtáknál a lisztharmat nagy károkat okoz. A betegség főleg a védelem hosszan tartó elhanyagolásakor nyilvánul meg súlyosan, amikor a sarjhajtások és a levelek is erősen fertőződnek és elszáradnak. A krónikusan fertőzött fák levelei kicsik, hajtásaik rövidek és gyengék, terméseik kisebbek és fokozatosan satnyulnak. Gazdanövények: nemes alma, az almanemzetség egyéb fajai, nemes körte és a körtenemzetség egyéb fajai. Az egyes almafajták között a betegség iránti hajlamban jelentős eltérések vannak. Fogékony fajták pl. az Idared és a Jonathán. Fejlődési ciklus: a micélium telel át a rügyekben. A rügyek már június végétől és főleg júliusban fertőződnek. Tavasszal a fiatal növényi részeket fehér micélium vonja be, ahol a konídiumtartókon konídiumok (a nyári szaporító szervek) képződnek, amelyek a másodlagos fertőzés forrásai. A másodlagos terjedés már 1-2 héttel a virágzás előtt bekövetkezik. A betegség károsítása főleg a fák kezdeti intenzív növekedési fázisában (júliusig) jelentős. A későbbi időszakban a fertőzés terjedése már gazdasági szempontból nem lényeges. A nyár végén, főleg meleg időben a micéliumokban sötét,

Védelem Közvetett: a védelem fontos részét képezik a komplex preventív termesztéstechnológiai intézkedések, amelyek célja a növekedés optimalizálása, miáltal csökken a fertőzés iránti fogékonyság (alkalmas termőhely, a termőhely, az alany és a fajták összhangja, a kiegyensúlyozott tápanyagellátás, főleg nem túladagolni a nitrogént) és a fertőzés terjedését elősegítő feltételek korlátozása (a termőhely levegőssége, telepítés és fakoronák). A veszélyeztetett területeken korlátozni kell a nagyon fogékony fajták termesztését. Fontos, hogy az elsődlegesen fertőzött növényi részeket időben, illetve folyamatosan eltávolítsuk. Az eltávolítást a másodlagos fertőzést közvetlenül megelőzve (kb. 1-2 héttel a virágzás előtt), továbbá szükség szerint kell elvégezni. Közvetlen: ott, ahol a fertőzés rendszeresen előfordul, a fogékony fajták vegyszeres védelme elkerülhetetlen. A kezelést először közvetlenül a másodlagos fertőzés kezdete előtt vagy terjedésének elején (1-2 héttel a virágzás előtt), továbbá szükség szerint egészen júliusig végzik. Az egyes permetezések közötti intervallum a fertőzési nyomáshoz és az alkalmazott gombaölőszer hatástartamához igazodik (7-14 nap). Az alma ventúriás varasodása ellen alkalmazott fungicidek túlnyomó többsége hatásos az almafalisztharmat ellen is. Az alma és a körte baktériumos tűzelhalása (Erwinia amylovora) Tünetek: a növények minden része fertőződhet. A lágy növényi részek (sarjvesszők, levelek, virágok, termések) fertőzésének közös jegye a vizenyős, fokozatosan növekedő foltok, és a fertőzött részek hervadása és elszáradása. A fertőzött sarjvesszők kampószerűen meghajlanak, barnulnak és megfeketednek, elszáradnak és a fák koronáiban maradnak. A virágok vizenyőssé válnak, elhervadnak, megbarnulnak és elszáradnak. A termések vizenyősek, megbarnulnak vagy megfeketednek, összetöpörödnek és elszáradnak. A károsodott virágok és gyümölcsök is lógva maradnak a fák koronájában. Az ágak kérgén különböző nagyságú és alakú nekrotikus sérülések képződnek. Kezdetben

Védelem Közvetett: az érvényes jogszabályok értelmében a betegség gyanúját is jelenteni kell a területileg illetékes Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságnak. A megállapított fertőzéseket megsemmisítik és az előfordulás helyén karantén-intézkedéseket foganatosítanak, amelyek célja a további terjedés megakadályozása. Fontos a toleráns és ellenálló fajták alkalmazása és nemesítése. Közvetlen: a fertőzés elleni kezelést mindenekelőtt virágzás idején végzik, amennyiben a betegség terjedésének kedveznek a körülmények. Javasolt készítmények a réztartalmú gombaölő szerek (fungicidek). Ígéretesnek tűnik az antagonista baktériumfajok, főleg az Erwinia herbicola alkalmazásán alapuló biológiai védelem. Már a gyakorlatban is alkalmazott módszer az Aureobasidium pullulans antagonista gomba alkalmazása a virágzás időszakában (Blossom Protect). Az alma fontosabb kártevői Almamoly (Cydia pomonella) Tünetek: a termést általában egy lárva támadja meg. A termésbe vezető nyílás a hernyó száraz ürülékével van kitöltve (6. ábra). Az almamoly első tavaszi nemzedékének hernyói által megtámadott fiatal termések lehullanak. A második nemzedék által nyáron megtámadott termések beérnek. A hernyó rágása nyomán keletkezett járat a magház felé halad. Olykor a magok is károsodnak. Az almamollyal fertőzött almát és körtét másodlagosan gyakran monílla is fertőzi.

6. ábra. Az almamoly hernyójának jellegzetes rágásnyomai

Növényvédelem

vizenyősek, később barnásvörös színűvé válnak, széleiken fokozatosan besüppednek és elhatárolódnak az egészséges szövettől. A termővesszők, a vastagabb ágak, sőt egész fák is elhalhatnak. Kedvező (meleg és nedves) időjárás esetén a fertőzött részeken fehér vagy borostyánkő színű baktériumos váladékcseppeket figyelhetünk meg. A betegség megnyilvánulásával leggyakrabban röviddel az elvirágzást követően és nyár végén találkozhatunk. Jelentőség: igen veszedelmes karanténbetegség, amely a fertőzés szempontjából kedvező körülmények között nagy károkat, sőt a fák pusztulását okozza. Gazdanövények: polifág baktériumok, gazdanövényeik igen sokfélék. A legfőbb gazdanövények a körte (Pyrus), az alma (Malus), a birsalma (Cydoniá), a naspolya (Mespilus), a berkenye (Sorbus), a madárbirs (Cotoneaster), a galagonya (Crataegus), a fanyarka (Amelanchier ovális), az ezüstfa (Elaeagnus) és a Stranvesia davidiana. Az egyes fajok és fajták között nagy eltérések vannak a fogékonyság szempontjából. Igen fogékony körtefajták a Bosc kobakja, a Clapp kedveltje, a Konference és a Vilmos, valamint a Discovery, a Gloster, az Idared, a James Grieve, a Jonathán almafajták és az M 9 és az M 26 alanyok. Fejlődési ciklus: a baktérium a fertőzött kéregszövetekben telel át, főleg a sérülések szélein. Tavasszal, kedvező körülmények esetén a fertőzött részeken baktériumos váladék képződik, és főleg virágzás idején bekövetkezik a fertőzés. A hajtásszáradás a közép-európai éghajlati viszonyok között leginkább a kései virágzású fafajokat (galagonya, madárbirs) fenyegeti, mert ezek rendszerint a kórokozó fejlődése szempontjából kedvező melegebb időszakokban nyílnak. A baktériumok a bibén és a bibeszálon át behatolnak a magházba és a virág-kocsányokon át a hajtásokba. Kedvező körülmények között a fertőzött részeken megjelennek a baktériumváladék cseppjei, amelyek a további fertőzés forrásai. A baktériumok a fák koronáiban epifita módon tovább élnek. Ökológia: a fertőzésnek elsősorban a meleg és nedves időjárás kedvez. A betegség terjedésének optimális hőmérsékleti tartománya 21-27°C, a minimális hőmérséklet 18,5°C. A száraz időjárás megállítja a betegség terjedését. A baktériumokat elsősorban a beporzó rovarok, így a méhek is, valamint egyéb állatok, a virágpor, a szél és a víz terjeszti. A betegséget a fertőzött szaporítóanyag is terjesztheti. A baktériumok a növényi szövetekbe mindenekelőtt a természetes nyílásokon (gázcserenyílásokon, hidatódákon, paraszemölcsökön, a bibe kutinmentes szöveti részein) vagy a sérüléseken át (rovarrágás, jégeső, szél) hatolnak be. A fertőzés főleg virágzás idején és nyár végén következik be.

Növényvédelem

7. ábra. Almamoly

Jelentőség: az almamoly az alma egyik legfontosabb kártevője (7. ábra). A kezeletlen vagy a rosszul kezelt gyümölcsösökben a termések akár 80%-a is károsodhat. Annak ellenére, hogy a faj több gyümölcsfafajon képes kifejlődni, meghatározó gazdasági jelentősége az almában van. A károsítás jelentőségét tovább növeli a másodlagos moníllafertőzés, amely tovább terjed a tárolás során. Gazdanövények: alma, körte, dió, kajszibarack. Fejlődési ciklus: a hernyó egy szövedékben telel át a fatörzs kéregrepedéseiben. A nagyüzemi gyümölcsösökben a talajban és a fűcsomók alatt is áttelelhet. Tavasszal a hernyók bábozódnak. A lepkék május elején, a déli vidékeken április utolsó dekádjában kezdenek kikelni. A melegebb térségekben az almamolynak két nemzedéke, a hidegebb térségekben, a hegységek lábánál csak egy nemzedéke van. A megtermékenyítést követően a nőstények petéiket egyesével helyezik el a fiatal terméseken vagy a környező leveleken. A peterakásra estefelé, 16°C körüli vagy annál magasabb hőmérsékleten kerül sor. Egyetlen nőstény nagyjából 80-120 petét rak. 8-15 nap elteltével (szélsőségesen alacsony hőmérséklet esetén csak 20 nap múlva) kikelnek a hernyók, amelyek rövid felületi rágást követően befúrják magukat a termésekbe. 4 hét leforgása alatt a hernyók fejlődésük során öt lárvastádiumon jutnak át. Ezt követően elhagyják a termést. A hernyók egy része egy fonálon leereszkedik a földre, és alkalmas helyet keres a bábozódáshoz vagy az átteleléshez a fakéreg pikkelyei alatt vagy repedéseiben. A hernyók más része közvetlenül a fatörzsre mászik, és nem ereszkedik le előtte a földre. Ökológia: az almamoly reprodukciós potenciálját számos hasznos élő szervezet jelentősen csökkenti. Dél-Angliában figyelték meg az almamoly populációjának következő csökkenését. A

peték kb. 40%-át a fülbemászók és a Miridae és Anthocoridae ragadozó poloskacsalád tagjai semmisítették meg, amelyek elpusztították a hernyók első lárvastádiumának mintegy 10%-át is a petéből történt kikelés és a gyümölcsbe történt befúrás közötti Időben. A maradék hernyók kb. 40%-át a futóbogarak és a holyvák támadták meg, amikor a bábozódáshoz alkalmas helyet kerestek. Jelentős szerepet játszottak télen a cinegék, amelyek az áttelelő hernyók mintegy 90 %-át pusztították el. Védelem: az almamoly kifejlett hernyóinak öszszegyűjtése céljából érdemes a fák törzsére almamolyfogó övet raknunk. Az almamolyfogó övet hullámpapírból készítsük, és spárgával vagy rafiával erősítsük fel. A gyümölcsben fejlődő hernyók ugyanis – bábozódásra alkalmas helyet keresve – előszeretettel választják a hullámpapír öv védett zugait. A felrakott öveket hetenként vagy tíznaponként cseréljük. Leszedésükkor ügyeljünk arra, hogy az övek és a fa kérge közé kerülő hernyók és gubók is a hullámpapíron maradjanak. Az öveket göngyöljük össze és kössük át. Az összegyűjtött hernyókat semmisítsük meg vagy az almamoly rajzáskezdetének, rajzásidőtartamának meghatározására használjuk fel. Az összegöngyölt öveket leszedéskor égessük el. Valamivel bonyolultabb és több munkát igényel a rajzásmegfigyeléssel kiegészített parazitoidmentés, de így hatékonyabbá tehető a kártevő elleni védekezés. A megfigyeléshez a hullámpapír öveken kívül faléccel merevített, sűrű drót- vagy műanyag hálóból készült 20x20x50 cm nagyságú ketrecekre van szükségünk, amelynek egyik, 20x20-as oldala ajtóként nyitható. A gyümölcsösben legalább két ketrecet kell 1 m magasságú bakra felállítanunk, egyiket a gyümölcsös napnak legjobban kitett részén, a másikat árnyékban. A szél és a csapadék érje mindkettőt. A fákról hetenként vagy tíznaponként leszedett és összegöngyölt öveket szorosan egymás mellé állítva rakjuk a ketrec aljára helyezett vékony lécdarabkákra. Az öveket egészen a lombhullás végéig érdemes cserélnünk, és a leszedetteket a ketrecbe helyeznünk. Így begyűjthetjük a második nemzedék hernyóit is, amelyek tavaszi rajzása a virágzás utáni védekezéshez ad támpontot. További környezetkímélő megoldás lehet a cinegék téli jelenlétére alkalmas téli éjszakázó helyek kialakítása. Sodrómolyok Szemes tükrösmoly (Spilonota = Spilotana ocellana) Barnásvörös, a bábozódás előtt legfeljebb 9-12 mm hosszú hernyók. Augusztusban és szeptemberben jelennek meg, elsősorban olyan helyeken, ahol a levelek hozzáérnek a termésekhez. Itt a

hernyók hozzászövik a leveleket a megtámadott termésekhez. A termések héján jellegzetes sekély sérüléseket okoznak. A hernyók az idős rügyek pikkelyei alatt szőtt sűrű szövedékben telelnek át. Kártételük tavasszal jelentősebb, amikor megtámadják a fakadó rügyeket. A rügyet kirágva a hernyó átvándorol a nyíló virágzatba, amelyet szintén összesodor és elpusztít. A fonalakhoz hozzászövi a virágok és a kihajtott levelek száraz maradványait. Az elvirágzást követően az összesodort levelek között élnek, de ebben az időszakban kártételük már elhanyagolható. A fajnak évente egy nemzedéke van. A polifág hernyók számos növényfajt támadnak meg, a gyümölcsfák közül pl. az almafát, a körtefát, a szilvafát, a fekete ribiszkét és a málnát (Rubus idaeus). Védelem: B. thuringiensis kurstaki alapú készítmények alkalmazása a hernyók tömeges kelésekor június-júliusban. A beavatkozás időpontjának pontos meghatározásához célszerű feromoncsapdákat alkalmazni.

A hernyók a második lárvastádiumtól kezdve összesodorják a leveleket. A terméseket, az összesodort levelek alatt, elsősorban a harmadik stádium hernyói támadják meg. Egy részük továbbfejlődik és lehetővé teszi a részleges második nemzedék kialakulását. A harmadik stádium hernyóinak többsége áttelel. Az áttelelést követően megtámadják a fakadó rügyeket és később a virágokat is. Az ötödik stádium hernyói a fiatal terméseket is megtámadhatják. Ősszel úgy károsítják a beérő terméseket, hogy 1–2 mm-es mélyedéseket rágnak a gyümölcshéjba (10. ábra). Ezek a rágásnyomok nemcsak a termések piaci értékét csökkentik, hanem jelentősen növelik annak kockázatát, hogy raktározási gombabetegségek fertőzik meg őket. A hernyók elsősorban az almát támadják, ritkábban a körtét és a szilvát is. A hernyók egy részét a leszüretelt termésekkel behurcolják a raktárakba, ahol megfelelő körülmények között folytathatják a károsítást. A fakadó rügyekben és a virágokban okozott tavaszi kár a nagyobb populációsűrűség miatt jelentős is lehet. Később a kifejlett levelek rágása gazdasági szempontból elhanyagolható.

8. ábra. Szemes tükrösmoly

9. ábra. A dudvasodrómoly hímje

A fiatalabb hernyók piszkossárgák, fokozatosan azonban szürkészöldre váltanak. A fej és a hátpajzs kezdetben fekete, később gesztenyebarna. A testen nincsenek fekete szemölcsök. A lepkék júniustól szeptemberig repülnek. A petéket kb. ötvenes csoportokban úgy rakják, hogy részben fedik egymást, mint a tetőcserepek.

10. ábra. A dudvasodrómoly hernyójának sekély rágásnyomai a termésen

Növényvédelem

Dudvasodrómoly (Archips podana)

Almalevél-aknázómoly (Phyllonorycter blancardella)

11. ábra. Almalevél-aknázómoly

Tünetek: a hernyó lapos, hólyagos aknát rág, amelyet a levél fonákoldalán csak vékony epidermiszréteg fed. Az akna környékén a hernyórágás felülről jól kivehető áttetsző mozaikot alakít ki (12. ábra).

Fejlődési ciklus: a hernyók a fertőzött levelekben kialakított aknákban telelnek át. A fajnak két nemzedéke van. Az első nemzedék lepkéi májusban rajzanak, a második nemzedéké augusztusban. Ökológia: a petéket (tojásokat) ragadozó poloskák, a hernyókat hártyásszárnyú élősködők támadják. Védelem Közvetett: a hasznos élő szervezetek segítése, a széles hatásspektrumú peszticidek, főleg a piretroidok kiiktatása. A kisebb területeken hatékony védelmet jelent a gereblyézés és a levelek komposztálása, esetleg elégetése. Közvetlen: amennyiben szeptemberben levelenként háromnál több aknát észlelnek, a következő év tavaszán április végétől figyelik a lepkék rajzását. Ha egy feromoncsapdába több mint 1 000 lepke repül, elvégzik a kezelést. Amennyiben júniusban levelenként több mint 1,5-2 akna fordul elő, feromoncsapdákkal követjük a nyári nemzedék rajzását. Akkor kezeljük a fákat, ha hetente ezernél több lepke repül egy feromoncsapdába. Kezelés céljából kitinszintézis-gátló (pl. diflubenzuron, teflubenzuron), vagy más, rovarfejlődést befolyásoló (pl. fenoxicarb, metoxifenozid) készítmények alkalmazhatók. Kísérletekben rendkívül hatékonynak bizonyultak az azadirachtin hatóanyagú, botanikai rovarölő szerek, melyek szerepe a környezetkímélő növényvédelemben várhatóan növekedni fog. Zöld almalevéltetű (Aphis = Aphidula pomi)

Növényvédelem

Tünetek: télen a sarjvesszőkön fényes fekete peték vannak (13. ábra/a). A szárnyatlan egyedek ragyogóan zöldek vagy sárgászöldek piros potrohcsövekkel (13. ábra/b). A szárnyas egyedek sötétzöldek. A fertőzött levelek és a sarjhajtások csúcsi részei torzultak, de zöldek maradnak.

12. ábra. Az almelevél-aknázómoly aknája a levél felső oldalán, illetve a levélfonákon

Jelentőség: a küszöbértéket meghaladó kártételre csak ritkán kerül sor. Gazdanövények: elsősorban az alma, ritkábban a körte, a berkenye és a galagonya is.

13. ábra/a. A zöld almalevéltetű petéi

Takácsatkák - Piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus = Meta-tetranychus ulmi), Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae), Galagonya-takácsatka (Tetranychus viennensis)

Jelentőség: egyike a gazdaságilag jelentős, almát károsító levéltetűfajoknak. Gazdanövények: alma, körte, naspolya, galagonya, berkenye stb. Fejlődési ciklus: a peték telelnek át. Áprilisban a fiatal leveleken és a sarjhajtások csúcsain kikelt nimfák jelennek meg, amelyekből mintegy 14 nap elteltével szárnyatlan, eleventojó ősanyák fejlődnek ki. Egy vegetációs időszakban a fajnak akár 13 nemzedéke is lehet. Már a második nemzedéktől kezdve megjelenik a kolóniában néhány szárnyas eleventojó, más fákra átrepülő nőstény is. Nem vándorolnak a téli és a nyári gazdanövények között. Ökológia: az almafákat károsító levéltetveknek számos természetes ellensége van (katicabogarak, futrinkák, ragadozó poloskák, fátyolkák, a zengőlegyek és az Aphidoletes gubacsszúnyog nemzetség lárvái, pókok stb.). Védelem Közvetett: a lemetszett ágakat el kell távolítani a gyümölcsösből. A természetes ellenségek támogatása, mindenekelőtt a széles hatásspektrumú rovarölőszerek (piretroidok, foszforsavészter készítmények) kiiktatása. A fa törzsére kent ragasztóval vagy rátekert ragadós szalaggal meg kell akadályozni, hogy a hangyák felmászhassanak a fa koronájába. Közvetlen: tavasz előtt akkor alkalmazunk olajkészítményes kezelést, ha húsz 0,2 m hoszszú 2-3 éves hajtáson 1 m-re számítva legalább 25 petét észlelünk. A zöldbimbó és a rózsabimbó fázisban akkor kezeljük a fákat, ha száz virágrózsára számítva 10 levéltetűt találunk, az elvirágzás után pedig száz sarjhajtásra számítva legalább 10 kolóniát. Ökotoxikológiailag elfogadható (pl. acetamiprid, thiacloprid hatóanyagú) készítményeket használunk. Megfelelően időzítve eredményesen védekezhetünk azadirachtin hatónyagú botanikai inszekticiddel is.

14. ábra. A közönséges takácsatka és a piros gyümölcsfa-takácsatka petéi közelről

Kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotusperniciosus) Az alma termésein apró, kör alakú, szürkésbarna vagy sárgásbarna, 1,5-2 mm átmérőjű pajzsocskák, amelyeket apró piros foltok vesznek körül (15. ábra). Ezek a pajzsocskák az ágak kérgein is láthatók. Az első lárvastádium telel át. Áprilismájus folyamán a lárvák befejezik fejlődésüket. A nőstények szárnyatlanok, pajzs borítja őket. A hímeknek egy pár szárnyuk van. A nőstények eleventojók. A lárvák az anyapajzs alól másznak elő, és alkalmas helyet keresnek, ahová odatapadnak. Ezt követően kialakítják saját pajzsocskájukat. A fajnak tájainkon 2 nemzedéke van.

Növényvédelem

13. ábra/b. A zöld almalevéltetű szárnyatlan egyedei

Súlyosabb fertőzés esetén, tehát amikor egy levélen akár több tucat vagy több száz egyed található, a levelek bronzszínűvé válnak, sőt elszáradhatnak. A takácsatka-fertőzés befolyásolja a virágrügyek differenciálódását. Komoly gondot okoz a takácsatkák rezisztenciája számos atkaölő szerrel szemben. Hatásos védelmet jelent a ragadozó atkák telepítése és a Tetranychus urticae a természetes predátorok védelme.

Védelem Közvetett: a természetes ellenségek védelme és támogatása, csakis hasznos élő szervezeteket kímélő készítmények alkalmazása. A kártevő előfordulása feromoncsapdákkal követhető. A szexuális csalogatóanyag (attraktáns) néhány alkotórésze a Prospaltella perniciosi parazitát is vonzza. A csapdákban mért rovarmennyiség alapján tájékozódhatunk a parazitálás mértékéről is. Közvetlen: olajalapú készítményekkel elvégzett tél végi lemosó permetezés. A tenyészidőben, a lárvák vándorlásának idején juvenoidos kezelést is alkalmazhatunk. Ezeket a készítményeket a hímek csúcsrajzásának idején alkalmazzák.

A KÖRTE NÖVÉNYVÉDELME A körte növényvédelmét meghatározó fontos károsítok: a körterozsda, a ventúriás varasodás, a baktériumos tűzelhalás, az almamoly, körte gubacsszúnyog, a füstösszárnyú körte-levélbolha, rügylikasztó bogár, kis téli araszoló (16. ábra).

Növényvédelem

16. ábra. A körte védelmének naptára (Biocont Laboratory, 2009)

15. ábra. A kaliforniai pajzstetű lárvája és kártétele

A körte fontosabb betegségei Körterozsda (Gymnosporangium sabinae) Tünetek: a rozsda elsősorban a levéllemezeket támadja meg (17. ábra). De fertőződhetnek a levélnyelek és kivételesen a sarjhajtások és a ter-

mések is. A levéllemezek színén a nyár folyamán narancssárga, ovális, fokozatosan növekvő foltok jelennek meg. A foltoknak később határozott vörös szegélyük lesz. A foltok felső oldalán apró sötét képződményeket vagy pontokat – spermogóniumokat – figyelhetünk meg. A foltok fonákoldalán csészeszerű, a csúcsi részükön beszűkülő ecídiumok képződnek. Narancssárga foltok és később csésze alakú ecídiumok a fertőzött sarjvesszőkön és terméseken is kialakulnak. A termések a nem egyenletes növekedés miatt torzulnak.

nensis) és a nehézszagú boróka (Juniperus sabina). Az egyes körtefajok fogékonyságában jelentős eltérések mutatkoznak. Fejlődési ciklus: az évelő micélium telel át a boróka ágainak fás részében. A fertőzött ágrészek koratavasszal enyhén duzzadtak és repedezettek. A körte virágzásakor és röviddel elvirágzása után (április vége, május eleje) a boróka fertőzött részein feltűnő, néhány centiméter magas, barna vagy rozsdás teleutospóra oszlopocskák (kúpok) alakulnak ki. A kúpok nedves körülmények között kocsonyás állagúak, kiszáradva rozsdaszerűek és porosak. A teleutospórák kicsíráznak és a bazidiospórák fertőzik a leveleket, kivételesen a körte sarjvesszőit és terméseit is. A foltok felső oldalán sötét spermogóniumok képződnek, amelyekben differenciálódnak a kórokozó fejlődése szempontjából fontos spermáciumok, a levelek fonákoldalán csészealakú ecídiumok fejlődnek, amelyekben ecidiospórák alakulnak ki, amelyek nyár végén és ősszel megfertőzik a borókát. Ökológia: a betegség jelentkezésének függvénye, hogy a termőhelyen mindkét gazdanövény előforduljon. Minél közelebb találhatók egymáshoz, annál nagyobb a fertőzés kockázata. A káros mértékű fertőzést már a 100-150 m „szigetelő” távolság is gátolja. A körtelevelek főleg meleg, csapadékos időben fertőződnek. Védelem Közvetett: a védelem alapja a két gazdanövény kellő izolálása (minimálisan 100-150 m). Ajánlatos a fertőzött borókaágak eltávolítása is. Vegyes gyümölcsösökben előnyben kell részesíteni a borókafélék nem gazdanövény fajait. Közvetlen: a körterozsda előfordulását a körte ventúriás varasodása ellen ajánlott készítmények túlnyomó többsége korlátozza. A veszélyeztetett ültetvényeken a kritikus időszakban (virágzáskor és röviddel az elvirágzás után) a varasodás elleni készítményeket jó vagy részleges hatásfokkal lehet alkalmazni a rozsda ellen is.

Jelentőség: a körte és a gazdanövényekként szolgáló borókafajok nagyon fontos betegsége. Káros mértékű fertőzése a két gazdanövény együttes előfordulásának függvénye. A levelek súlyos fertőzése a lombfelület nagyarányú (akár 80%-os) csökkenésével jár, az asszimiláció is korlátozott, ami kedvezőtlenül befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét, a fás részek gyarapodását és kifejlődését. Gazdanövények: kétlaki rozsda, amelynek a nemes körte és egyéb körtefajok, valamint a borókafajok, elsősorban a kínai boróka (Juniperus chi-

Tünetek: a parazita a leveleket, a virágokat, a terméseket és igen gyakran a sarjhajtásokat (veszszőket) támadja meg. Elsősorban a levéllemezek fonákoldalán, de a színükön is koromszerű barnásfekete vagy szürkésfekete, különböző nagyságú foltok keletkeznek. A foltok rendszerint sötétebbek, kisebbek és élesebben határoltak, mint az alma ventúriás varasodásánál. Hasonló foltok keletkeznek a virágokon és a terméseken is (18. ábra). A súlyosan fertőzött levelek, virágok és kis termések lehullanak. Az idősebb terméseknél a helyi károsodás következtében torzulás és repedés

Növényvédelem

17. ábra. Narancsvörös foltok a levélen

A körte ventúriás varasodása (Venturia pirina)

alakul ki. Ezután a megtámadott termések rothadni kezdenek. A sarjhajtásokon szürkésbarna foltok keletkeznek, a fertőzött szövetek fokozatosan elhalnak és kialakul a kéreg feltűnő érdessége. Az érdességgel néhány éves ágakon is találkozhatunk. A súlyosan fertőzött ágak rövidebbek és vékonyabbak, sőt el is halhatnak.

lős pszeudoperitéciumok az aszkospórákkal. A fertőzött gallyakon a konídiumtartókban konídiumok fejlődnek. A fertőzés elsődleges forrásai az aszkospórák és a konídiumok. Az elsődleges fertőzés közvetlenül a rügyfakadást követő időszakban bekövetkezik. A konídiumos fertőzés gyakran megelőzi az aszkospórás fertőzést. Az aszkospórás fertőzések időszaka rendszerint júniusig tart. A tenyészidő későbbi szakaszában a betegség konídiumokkal terjed. Ökológia: Lásd az alma ventúriás varasodását. Védelem: Lásd az alma ventúriás varasodását. Közönséges körtelevélbolha (Psylla pyricola)

18. ábra. Fertőzött termések

Növényvédelem

Jelentőség: a körte igen súlyos betegsége, amely kedvezőtlenül befolyásolja a termés minőségét és mennyiségét. Különösen veszedelmes a koratavaszi fertőzés, amikor a virágok és a kis termések lehullanak. A később fertőződött termések nem tetszetősek, gyakran torzultak és rosszul tárolhatók. A fás részek súlyos fertőzése esetén kedvezőtlenül alakul a fák gyarapodása és termőképessége, a vékonyabb ágak fokozatosan el is halnak. A levelek korai lehullása következtében kedvezőtlenül alakulhat a differenciálódás és a virágképzés a következő évben.

Biológia Gazdanövények: nemes körte és a körte nemzetség egyéb fajai. Jelentős eltérések vannak az egyes fajták fogékonyságában. Fejlődési ciklus: a parazita a lehullott fertőzött leveleken és a fertőzött gallyakon telel át. A fertőzött leveleken fokozatosan kialakulnak és tavasszal beérnek a gomba termőtestei – a töm-

Tünetek: a virágkocsányokon és a fiatal leveleken a főér mentén sorban elhelyezkedő, kb. 0,6 mm hosszú, ellipszis alakú, kezdetben mattfehér, néhány nap múlva megsárguló peték, végükön vékony fonállal. A sárga lapos lárvák a fiatal hajtásokon, leveleken, virágokon és terméseken is szívogatnak. Az imágók narancsvörösek, kb. 2,5 mm nagyok, az elülső szárnyaik víztiszták, középtájon egy szürke folttal. Jelentőség: a körtefák fontos kártevője. A súlyos fertőzés a levelek és a virágok elhalásához vezethet, a termések torzulhatnak, a növekedés lelassulhat és a rügyek száma nagyon lecsökkenhet. A lárvák sok mézharmatot termelnek, amely ozmotikus nyomásával károsítja a növény szöveteit. A károsodott levelek megbarnulnak, elszáradnak és lehullanak. Az első nemzedék kártétele csekély. Gazdanövény: körte. Fejlődési ciklus: a levált fakéreg alatt, a repedésekben és a különböző fákon található hasonló rejtekhelyeken az imágók telelnek át. Petéiket kora tavasszal rakják a bimbók közelébe, a lárvák március végétől a virágzás végéig kelnek ki. Az első nemzedék imágói május végén jelennek meg. Az év folyamán 3-4 nemzedék fejlődik. Ősszel nagyobb termetű, sötét színű imágók fejlődnek ki, csak ezek telelnek át. Ökológia: a körtefákon élő levélbolhalárvákon a Prionomitus mitratus (Encyrtidae) fémfürkész élősködik, a petéket és a fiatal lárvákat az Anthocoris nemorum, a Camplobrochis lutescens és az Orius nemzetség ragadozó poloskái pusztítják. Védelem Közvetett: télen letisztítani a fák kérgét, az idős kérget pedig elégetni. Közvetlen: súlyos fertőzés esetén az elvirágzás után három hétig lehetséges a kezelés. Olajkészítmények alkalmazása a fiatal lárvák ellen hatékony. Szintén alkalmazható diflubenzuron hatóanyagú

Füstösszárnyú körtelevélbolha (Psyllapyrí) A leveleken, a hajtásokon, a virágokon és a terméseken a lárvák szívogatnak, amelyek laposak, sárgák, fejlődésük végén sötétebbé válnak. Az első nemzedék petéi a bimbók körül találhatók, a továbbiak csoportosan a leveleken, a sarjhajtásokon és a levélnyeleken. Az imágók sárgák, vörös árnyalattal, a szárnyak füstösek. A lárvák a hajtásokon, a leveleken és a terméseken szívogatnak és mézharmatot termelnek, amely eltömíti a levelek gázcserenyílásait, a levelek elszáradnak és elhalnak. A sötét színű imágók telelnek át, már február végén, 7-9 °C hőmérsékleten petéznek. Az év folyamán 3 nemzedék fejlődik. Az első nemzedék ellen már tavaszelőn, az „egérfül” stádiumban kezelhetünk, ha 5 méternyi területen 20 cm-es kétéves ágmintákon legalább 2 petét találunk. A faj élettani tulajdonságai, kártétele és ellene való védelem hasonló, mint a körtelevélbolha (Psylla pyhcola) tünetei esetében. Körte gubacsszúnyog (Contarinia pyrivora) Tünetek: a megfertőzött fejlődő termések kezdetben nagyobbak, később meggömbölyödnek, vagy különböző módon torzulnak. A termés belseje üreges, fekete, a kis körték ráncosodnak, megrothadnak (19. ábra). A fertőzött termések többsége lehull, némelyek beforrnak, de torzultak lesznek, kocsányuk megvastagodik. A lárva sárgás, hossza 3-4 mm. Az imágó is 3-4 mm hosszú, sötétszürke, szúnyogra emlékeztető, a nősténynek hosszú tojócsöve van.

mések emellett korlátozzák a többi termés tápanyagellátását. Gazdanövény: körte. Fejlődési ciklus: a báb telel át. Az imágók a virágzás előtt kelnek ki. A nőstény kb. 10-20 petét rak a még ki nem nyílt virágokba. Olykor egy bimbóba több nőstény is petézik. A lárvák 4-6 nap múlva kelnek ki, kirágják a fejlődő apró terméseket. Kb. 6 hét alatt fejlődnek ki. Ezután elhagyják a terméseket, és a földre hullanak. A talajban, 5-10 cm mélyen szövedéket szőnek, abban bábozódnak. Ökológia: hosszabban tartó száraz és meleg időjáráskor a lárvák fejlődésének időszakában a kis körték megszáradnak és a lárvák elpusztulnak. A szövedék készítéséhez nedves idő kell, a lárvák egy-egy kiadósabb eső után hullanak le a földre. A tavaszi fagyok leperzselik a virágokat a lárvákkal együtt, ezért a következő években nem valószínű a kártevő tömegesebb előfordulása. Az egyes fajták eltérő mértékben fogékonyak. Védelem Közvetett: a fertőzött termések lerázása és megsemmisítése. Közvetlen: Csak ritkán szükséges ellene védekezni. Súlyosabb fertőzés esetén a zöldbimbó fázis vége felé alkalmazhatunk kezelést esetleg neonikotinoid hatóanyagú készítménnyel, amelyet a következő évben megismételhetünk. Bimbólikasztó bogár (Anthonomus pomorum) Tünetek: a fertőzött virágrügyek sziromlevelei megbarnulnak és elszáradnak anélkül, hogy kinyílnának (20. ábra). Az elszáradó bimbó belsejében 8 mm hosszúra is megnövő, kifli alakú, fehéressárga testű és barna fejű lárva van. A bogarak tavasszal a fakadó bimbókba nyílásokat rágnak.

19. ábra. A gubacsszúnyog által károsított gyümölcs

Jelentőség: a körte elterjedt kártevője, komoly veszteségeket okozhat a termésben, kivált az egyes kerti fákon. A nagyon gyorsan növő fertőzött ter-

20. ábra. A kifejlett imágó, illetve az általa károsított virágok

Növényvédelem

permetszer is, a tojásból kikelő nimfák ellen. A rendkívül súlyosan fertőzött fákon két alkalommal lehet elvégezni a kezelést – az elsőt a virágzás végén, a következőt három hét múlva. Az őszi kezelésnek nincs értelme.

Jelentőség: az enyhébb fertőzés nem okoz kárt, sőt kedvezően gyérítheti a túl sok virágrügyet. A súlyos fertőzés, különösen kevesebb virágrügy esetén a virágoknak akár a 80%-át is elpusztíthatja. Gazdanövények: elsősorban az alma, de a körte, a birsalma és a naspolya is. Fejlődési ciklus: a bogarak a fakéreg repedéseiben telelnek át. Tavasszal a felmelegedést követően az almafákra repülnek, ahol a rügyekben táplálkoznak, majd a bogarak párosodnak. A nőstények a bimbókba nyílást rágnak, amelyen át egyesével helyezik el a petéiket a bimbó belsejében. A petékből nagyjából 10 nap elteltével kikel a lárva. Ez előbb megrágja a bimbó generatív szerveit, később a sziromlevelek belső részeit is. Kb. egy hónappal a peterakást követően a lárva az elszáradt bimbó belsejében bábozódik. 1-3 hét elteltével kikelnek a bogarak, amelyek az almaleveleken folytatott rövid táplálkozás után rejtekhelyet keresnek a nyári időszak átvészelésére. Ősszel átrepülnek téli rejtekhelyükre. Ökológia: a bogarak intenzív rajzása tavasszal néhány napon belül megkezdődik, amint a levegő hőmérséklete eléri a 13-15 °C-t. Védelem Közvetett: a valódi fürkészek és a gyilkosfürkészek (Pimpla, Apanteles nemzetség) a lárvák jelentős hányadán élősködnek. Fontos parazita a Scambus pomorum fürkészdarázs, amely a bimbók belsejében található lárvákon élősködik. Ennek a fajnak az imágói ráadásul az aknázómolyok, pl. az ezüstszárnyú molyok (Lyonetiidae) hernyóival táplálkoznak. Közvetlen: a 15 °C nappali hőmérsékletet elérve értékelik a bogarak számát, mégpedig a legkorábban rügyező fajták 2-3 éves ágainak lerázásával, kopogtatásával. A kezelés akkor ajánlott, ha 30 megkopogtatott, 1-2 bimbót viselő ágra 1 bogár, 3-6 bimbót viselő ágra 5 bogár és a több mint 6 bimbót viselő ágra 10 bogár jut. Lehetséges a környezetkímélő Bacillus thuríngiensis tenebhonis hatóanyagú (pl. Novodor) vagy növényi olajakat (pl. azadirachtin) tartalmazó készítmények alkalmazása.

Növényvédelem

Kis téliaraszoló (Operophtera brumata)

Tünetek: a fakadó leveleken megjelennek a kis téliaraszoló világoszöld, maximálisan 2,5 cm hosszú hernyói (a potrohúkon csak két pár állábuk van), testük oldalán keskeny fehér csíkokkal és háti részükön sötétzöld csíkkal. A hernyók a rügyeket, a leveleket, a virágokat, a terméseket egyaránt károsítják, amelyekbe gyakran mély lyukakat rágnak, aminek következtében a termések vagy lehullanak, vagy jelentősen torzulnak (21. ábra).

21. ábra. A kis téliaraszoló hernyója és kártétele

Jelentőség: a kis téliaraszoló a gyümölcsfák és az erdei lombosfák, elsősorban a tölgyfajok egyik legjelentősebb kártevője. Gazdanövények: a kis téliaraszoló széleskörűen polifág faj. A gyümölcsfák közül elsősorban a kajszibarackot, a cseresznyét, az almát, a körtét, a szilvát, a ribiszkét, a köszmétét stb. károsítja. Az erdei fák közül gyakran támadja a különböző tölgyfajokat, és innen olykor tömegesen terjed a környező gyümölcsösökbe és kertekbe. Fejlődési ciklus: a lepkék késő ősszel rajzanak, október végétől decemberig, az első fagyokat követően. A csökevényes szárnyú (brachyptera), röpképtelen nőstények a párosodást követően felmásznak a fák koronájába, ahol a hajtásokra egyesével összesen mintegy 100-200 petét raknak le. Tavasszal a petékből kikelnek a hernyók. Az első lárvastádium kis hernyói gyakran egy fonálon leereszkednek az ágakról és fonalastól szállíttatják magukat a széllel. A hernyók május végén, június elején fejlődnek ki teljesen. Bábozódáskor fonál segítségével a földre ereszkednek és 8-10 cm mélyre a talajba vonulnak, ahol ritka szövedékben bábozódnak. A fajnak évente egy nemzedéke van.

Védelem Közvetett: a természetes ellenségek védelme és támogatása. Jelentős segítség lehet a gyümölcsösökben áttelelő cinkék számának növelése kis madárházikók kihelyezésével. Közvetlen: amennyiben a kártevő átlépi a kártékonyság küszöbértékét, ami az almatermésűek esetében 6 pete egy kétéves, 140 rügyet számláló ágmintán, a cseresznye, a meggy és a szilva esetében 1 pete 1 m hosszú hároméves ágon, és kiváltképp, ha más áttelelő kártevők is előfordulnak a fák kérgén, célszerű téli végi vagy kora tavaszi védekezést elvégezni. Ha 3 hernyó fordul elő az almatermésű gyümölcsfák, a cseresznye és a meggy 100 ellenőrzött virágrózsáján, vagy 2 hernyó a szilva 100 ellenőrzött virágrózsáján, megfelelő inszekticiddel kell kezelni a fákat. A hernyók különösen érzékenyek a B. thuríngiensis kurstaki alapú készítményekre (pl. Dipel), esetleg alkalmazni lehet valamelyik ökotoxikológiai szempontból elfogadható, rovarok növekedését és fejlődését szabályozó szert. A kisebb kertekben közvetlen védelem céljából alkalmazni lehet az ősz végén a fatörzsekre erősített ragasztós csíkokat (hernyóöv).

22. ábra. A cseresznye és meggy védelmének naptára (Biocont Laboratory, 2009)

A cseresznye és meggy blumeriellás levélfoltossága (Blumeriella jaapii)

A CSERESZNYE ÉS MEGGY FONTOSABB BETEGSÉGEI A cseresznye és meggy növényvédelmét meghatározó fontos kárósítók: a csonthéjasok moníliája, a blumeriellás levélfoltosság, a cseresznyelégy, cseresznye-levéltetű, közönséges teknőspajzstetű, piros gyümölcsfa-takácsatka.

Tünetek: a levéllemezek felső oldalán borvörös, kerekded, eleinte nem szegélyezett, 1-2 mm-es foltok láthatók. A levél fonákján a foltok kisebbek, behatároltak, barnásvörösek vagy barnák, és rövid idő alatt az acervuluszokból kiszabaduló konídiumok fehér vagy világos rózsaszínű bevonata lepi be. Kései fertőzés esetén (nyár végén, ősszel) a foltok apróbbak, barnák és élesen határoltak. Először az idősebb levelek fertőződnek. A foltok száma növekszik, gyakran összefolynak és fokozatosan

Növényvédelem

23. ábra. Blumeriellás levélfoltossággal fertőzött levelek és termések

Növényvédelem 16

elhalnak, a levelek megsárgulnak vagy megpirosodnak, eltorzulnak és lehullanak. A betegség szempontjából kedvező feltételek esetén a fogékonyabb meggyfajták levelei már a szüret előtt (július) lehullanak. A levélnyelek, a termések kocsányai és kivételesen a termések is fertőződhetnek. A levélnyeleken és a kocsányokon apró, szürkésbarna szegélyű foltok keletkeznek. A terméseken a foltok sötétebbek vagy szürkésfeketék, élesen határoltak, a foltok gyakran összeolvadnak, a termések torzulnak. A többi csonthéjas, elsősorban a sajmeggy levelein a parazita barna vagy szürkésbarna szegélyű foltokat képez, ezek összeolvadnak, elhalnak és a levelek lehullanak (23. ábra). Jelentőség: a fertőzésre fogékony meggyfajták levelei idő előtt lehullanak, a termés minősége és mennyisége, a virágok differenciálódása és a fás rész beérése kedvezőtlenül alakul. Kivételesen a terméseket sújtó fertőzés tönkreteheti a szüretet. A betegség mindenekelőtt az alanynevelő és a gyümölcsfaiskolákban jelentkezik. Az idő előtti lombhullás következtében az ágak gyarapodása, a hajtások hossza és vastagsága, valamint a farész érése kedvezőtlenül alakul. A termesztés időszaka kitolódik. Gazdanövények: cseresznye, meggy, sajmeggy, ritkábban a szilva, a kajszibarack, az őszibarack, a cseresznyeszilva (mirabella) és egyéb dísz- és vadon növő fás növények (pl. a májusfa v. zelnice – Padus avium). A fajok és a fajták fogékonyságában jelentős eltérések vannak. Igen fogékony a betegségre a madárcseresznye (magonc) és néhány meggyfajta, főleg a Kései Morela, a Morellenfeuer és a Fanal. Fejlődési ciklus: a gomba a lehullott fertőzött leveleken telel át, ahol kifejlődnek és tavasszal beérnek a termőtestek – az apotéciumok, bennük a tömlők és az aszkospórák. Az aszkospórák általában 3-4 héttel a cseresznye elvirágzását követően érnek be. Fenológiai szempontból ez az időpont lényegében egybeesik a korai cseresznyefajták (Rychlice) érésének kezdetével. A csapadéktól függően 4-6 hét leforgása alatt szabadulnak ki. Egyidejűleg a gomba konídiumos stádiuma is áttelel. Ugyanazokon a leveleken differenciálódnak az acervuluszokban a konídiumok, amelyek az elsődleges fertőzések egyenrangú forrásai. Ugyanabban az időben érnek be, mint az aszkospórák. A tenyészidőben a betegség egészen őszig konídiumokkal terjed. Ökológia: a betegség főleg nedves, esős időben és magasabb hőmérsékleteken terjed. Az aszkospórák a termőtestek megnedvesedésének hatására szabadulnak ki az esőt követően, és a kicsírázáshoz és a fertőzéshez is szükséges, hogy a levelek nedvesek legyenek. Az aszkospórák csírázásának optimális hőmérséklettartománya 15-20 °C, a konídiumoké 20-25 °C. Csapadékmentes időben

és száraz leveleken fertőzés nem alakul ki. A fertőzött részeken, mindenekelőtt a levelek fonákoldalán, az acervuluszokban kifejlődnek a konídiumok, amelyek kedvező körülmények között a tenyészidő végéig másodlagosan fertőzhetnek. Védelem Közvetett: a megelőző termesztési intézkedések (a termőhely megválasztása, a termőhely és a fajta közötti összhang, a megfelelő kötés és termesztési alak, a koronagondozás stb.) elsősorban a betegség terjedését igyekeznek korlátozni. A fenyegetett termőhelyeken kevésbé fogékony fajtákat kell telepíteni. A védelem része a lehullott fertőzött levelek megsemmisítése. Közvetlen: az elsődleges fertőzés veszélyének időszakában kell a kezelést elvégezni. Megelőző védelem esetén először akkor permetezzünk, amikor a fertőzés terjedéséhez kedvezőek a körülmények, 3-4 héttel az elvirágzás után. A kezelést 1-2-szer megismétlik, a permetezések közötti időszakok hosszát a terjedés körülményeihez kell igazítani. Hosszú száraz időszakokban nem kell kezelés, csak akkor permetezzünk, ha időjárásváltozás várható. A blumeriellás levélfoltosság ellen kuratív kezelést is alkalmazhatunk. Ez a rendszer a levelek nedvesedésének ideje, a hőmérséklet és a fertőzés közötti összefüggés ismeretén alapul. Figyelik a nedvesedés időtartamát és a hőmérsékletet, és csak a fertőzés feltételeinek a teljesülését követően hajtják végre a kezelést. A kezelést kuratívan ható fungicidekkel kell végezni. Csonthéjasok moníliás rothadása (Monilinia laxa, M. fructigena) Tünetek: a virágok, a sarjhajtások, a gallyak és a termések egyaránt fertőződhetnek. A virágok fertőzése esetén a micéllum a bibén és a bibeszálon át behatolhat a magházba és a kocsányon át a fatestbe. A virágok és a fiatal termések megbarnulnak és elszáradnak. A levelek, illetve a sarjhajtások elfonnyadnak és a megtámadott gallyakkal együtt elszáradnak. A fertőzött helyeken gyakran indul be mézgafolyás. A gallyak gyakran közvetlenül is fertőződhetnek, elsősorban valamilyen sérülés esetén. A sérült helyek fonnyadnak és elszáradnak. A termések rendszerint érés idején fertőződnek meg. Ezeken először puha barnuló foltok keletkeznek, amelyek gyorsan szétterjednek és az egész termést elborítják (24. ábra). Kedvező körülmények között a fertőzött részeken konídiumtartókat és konídiumokat (sporodochiumokat) figyelhetünk meg. A konídiumok az M. laxa esetében laposak és szürkék, az M. fructigena esetében drappszínűek és általában körökben elrendeződött kötegekben találhatók. A fertőzött termések lehullanak, vagy mumifikálódva az ágakon maradnak. A termések

24. ábra. Moníliás fertőzés a hajtáson és a gyümölcsön

Jelentőség: a betegség megfelelő körülmények esetén a virágok és a hajtások túlnyomó részét elpusztíthatja. Nagyon káros az érésben lévő és az érett termések fertőződése is, a károsodott termések teljesen elértéktelenednek. Gazdanövények: a csonthéjasok moníliás betegsége leggyakrabban a meggyet és a kajszibarackot támadja meg. A termésrothadás minden csonthéjasfajt sújtja. Még a rózsafélék családjába tartozó egyéb fás növények is megfertőződhetnek. Valamennyi csonthéjas fajtái között jelentős különbségek vannak a betegség iránti fogékonyság tekintetében. Fejlődési ciklus: a gomba micélium formájában telel át a fertőzött növényi részek (gyümölcsmúmiák, fás részek) szöveteiben, amelyeken tavasszal sporodochiumok képződnek, rajtuk konídiumtartókkal és konídiumokkal. Kivételesen a mumifikálódott és lehullott terméseken az apotéciumok termőtestei is kialakulhatnak tömlőkkel és aszkospórákkal. Az elsődleges fertőzés forrásai egyaránt lehetnek a konídiumok és az apotéciumok. A tenyészidő folyamán a betegséget a konídiumok terjesztik, amelyek a fertőzött növényi részeken kialakult konídiumtartókban képződnek. Ökológia: a virágok elsősorban hűvös és nedves időben fertőződnek. Fontos tényező, hogy a hőmérséklet 12 °C alá süllyedjen. A fertőzés elsősorban nedves felületen támad, de magas páratartalom esetén is (85% fölött) bekövetkezhet. A termések is elsősorban nedves időjárás idején fertőződnek. Ez esetben azonban az optimális hőmérsékleti értékek magasabbak: 20-24 °C. Védelem Közvetett: fontos a megelőzés. Mindenekelőtt szükséges, hogy a fertőzött növényi részeket (gallyakat, a megrothadt és mumifikálódott terméseket) maradéktalanul távolítsuk el és semmisítsük meg. Fontos a termőhely megválasztása is (szellős helyek) és minden olyan beavatkozás, amely elősegíti a növények közötti légmozgást és a fakoronák levegősségét, a kiegyensúlyozott tápanyagellátást és megakadályozza a termések sérülését (védelem az állati kártevők ellen). Főleg a veszélyeztetett termőhelyeken szükséges ellenállóbb fajtákat telepíteni.

Közvetlen: a monília ellen virágzás idején lépünk fel, amennyiben a fertőzésnek kedveznek a körülmények (esős időjárás és 12 °C alatti hőmérséklet). Alkalmasak a ciprodinil, kaptán, vinklozolin, iprodion hatóanyagú és a réztartalmú szerek. A kezelést a virágzás elején és az elvirágzáskor alkalmazzuk. Ha a virágzás folyamán megváltozik az időjárás, egyszer végzünk kezelést. A termések rothadása ellen csak kivételesen alkalmazunk kezelést azokon a területeken, ahol a fertőzés a fogékony fajtáknál rendszeresen előfordul, és mindenekelőtt, ha a termések tömegesen károsodnak (pl. jégverés nyomán), 4, esetleg 2 héttel a szüret előtt. A cseresznye és a meggy fontosabb kártevői Cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) Kártétel Tünetek: fehér, lábatlan lárvák, bábozódás előtt akár 6 mm hosszúak, a cseresznye kukacosodását okozzák. A termések a behatolás helyén megpuhulnak, megbarnulnak és rothadnak. Az imágó 4 mm hosszú, fekete, csillogó, sárgán díszített legyecske, szárnyai sötét csíkozásúak (25. ábra).

25. ábra. A cseresznyelégy és lárvája

Jelentőség: a cseresznyelégy a cseresznye legfontosabb kártevője. Sokszor az egész termés fertőzött. Elsősorban az édes fajtákat támadja, a kései érésű cseresznyefajták veszélyeztetettebbek. Gazdanövények: cseresznye, májusfa (zelnice), sajmeggy, lonc, sóskaborbolya (Berberís). Fejlődési ciklus: a pupáriumok telelnek át a talajban, ahol 9 hónapig tartózkodnak. Az imágók kikelése vontatott, májusban és júniusban zajlik. Mintegy 10 nappal a kikelést követően a nőstények elkezdik rakni, általában egyesével, a sárguló, puhulni kezdő termésekbe a petéket. A lárvák kb. 3 hétig élnek a cseresznyében, azután kimásznak a termésekből, a földre hullanak, és a talajba vonulnak bábozódni. Védelem Közvetett: az időben és tisztán elvégzett szürettel a lárvák többsége még a bábozódást megelőzően eltávolítható. Közvetlen: jelzés (szignalizáció) céljából és az egyes fákon a közvetlen védekezés eszközeként is

Növényvédelem

többnyire sérülés során fertőződnek (repedés, jégverés, kártevők rágásai).

hengerré hajtott sárga ragadós rovarcsapdákat alkalmaznak. Az imágók elleni kezelést akkor végzik, amikor az imágók nagyobb arányban megtapadnak a csapdán (jelzés: 1,5 légy/csapda sok termés, 1 közepes és 0,5 kevés termés esetén). A kikelést figyelve a kezelést legkésőbb a kikelést követő 7-8 napon mért, 17 °C-nál magasabb napi hőmérséklet esetén kell elvégezni. Az ennél alacsonyabb hőmérsékleti maximumú napokat nem számítják. A peték és a lárvák elleni kezelést a maximális peterakás idejéhez időzítik, vagy a lárvák kikelésének kezdetén, ami 14-17, 17 °C-nál magasabb hőmérsékletű napot jelent az imágók kirepülésétől számítva. A kezelést akkor végezzük, ha 100 szemre legalább 2 pete jut. Védekezhetünk környezetkímélő módon rézoleát hatóanyagú olajkészítménnyel. Ezzel a cseresznye felülete olyan bevonatot kap, ami elriasztja a cseresznyelegyet a peterakástól. Biztató kísérletek folynak azadirachtin hatóanyagú botanikai inszekticidek alkalmazásával. Vegyszeres védelemre ökotoxikológiailag elfogadhatóbb (pl. tiakloprid, acetamiprid hatóanyagú) inszekticidek használhatók. Fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi)

Növényvédelem

26. ábra. Fekete cseresznye-levéltetű kolónia és károsítása

A fertőzött levelek erősen csavarodottak, olykor a besodródott és elszáradt levelek fészekként szolgálnak. A levéltetvek nagy kárt okoznak a faiskolákban és az idősebb fák fiatal ágain is. E faj a cseresznye egyetlen levéltetű kártevője. Az ágak kérgére rakott csillogó fekete peték telelnek át. A nimfák márciusban és április elején kelnek ki. A levelek fonákoldalán gyorsan kialakul a levéltetűkolónia (26. ábra). A nőstények kerekdedek, fekete színűek, 2 mm hosszúak. Júniustól szárnyas levéltetvek születnek, amelyek különböző lágyszárú növényekre vándorolnak. A kolóniák a cseresznyefán júliusig, esetleg augusztusig tartózkodnak, végül elpusztulnak. A levéltetű a cseresznyét és a meggyet egyaránt megtámadja. A cseresznye-levéltetűnek számos természetes ellensége van. A katicabogarak és a zengőlégylárvák mellett a hártyásszárnyúak rendjének néhány parazitoidja is említhető. Egyrészt a peték ellen védekezünk olajalapú készítményekkel rügyfakadás idején, ha 1 méter hosszú hároméves ágra legalább 10 pete jut, másrészt tavasszal a sziromhullás utáni állapotban,

fokozott támadás esetén vagy 100 sarjhajtásra számítva legalább 5 levéltetű-kolónia észlelése esetén a virágzás végének fázisában. Célszerű szelektív, a hasznos szervezeteket kímélő készítményeket alkalmazni, pl. azadirachtin alapú rovarölő szereket. Közönséges kagylós pajzstetű (Mytilococcus ulmi) Tünetek: az ágacskákon 3-4 mm hosszú és 1,5 mm széles, többnyire enyhén meghajlott, szürke vagy sárgásbarna pajzsocskák (27. ábra).

27. ábra. Közönséges kagylós pajzstetű

Jelentőség: a kagylós pajzstetű tömeges előfordulása esetén a sarjhajtások fejlődése lelassul és csökken a fák termőképessége. A terméseket csak ritkán támadja meg. Gazdanövények: leginkább az almafákat és a körtefákat támadja, de előfordul a cseresznyefákon, a szilvafákon és ritkábban a fekete ribiszkén és a köszmétén is. Fejlődési ciklus: a nőstények által ősszel rakott peték a nőstények pajzsai alatt telelnek át. Májusban és júniusban a petékből kikelnek az első lárvastádium egyedei, amelyek igen mozgékonyak. Ezek átmásznak a szomszédos fákra, de a szél is elszállíthatja őket. Kb. két nap múlva a fák kérgére „szívják magukat”. A közönséges kagylós pajzstetűnek összesen három lárvastádiuma van. Júliusban és augusztusban a lárvák kifejlődnek és imágókká alakulnak át. Augusztus végén és szeptemberben a nőstények a pajzsocskák alá kb. 80-80 petét helyeznek el. Ezután a nőstények elpusztulnak. A faj szűznemzéssel szaporodik és csak egy nemzedéke van. Ökológia: a közönséges kagylós pajzstetű nőstényeit gyakran támadják az Aphitis és a Chiloneurínus fémfürkész-nemzetség képviselői. Ha ezeket a parazitákat nem tizedelték meg a széles spektrumú rovarölő szerek, akkor a kártevő nem lépi túl a kártételi küszöbértékét. Védelem Közvetett: a széles spektrumú rovarölő szerek (pl. a szintetikus piretroidok) kiiktatása.

Közvetlen: ha 20 db kétéves, 7 rügyű ágmintán (összesen 140 rügy) több mint 100 nősténypajzsocska (petékkel) található, akkor ajánlatos a kezelés, azaz lemosó permetezés olajalapú készítményekkel fakadás idején (40 l/ha mennyiségben), vagy neonikotinoidok, juvenoidok alkalmazása a mozgó lárvák előfordulásakor, azaz május végén és júniusban. Tömeges előfordulás esetén ajánlatos 14 naponként megismételni a lárvák elleni kezelést. Piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) Kártétel Tünetek: a téli ellenőrzés során a sarjhajtások alapjánál az első rügyek körül és a kétéves fa repedéseiben kárminvörös, apró (0,15 mm), hagymaszerű petéket találunk. A legkorábban fakadó levelek aprók maradnak, a levéllemezek peremének csúcsai elhalnak. A levelek mindkét oldalán nagyítóval apró (0,4 mm) kárminvörös lárvák láthatók (28. ábra). Később a tenyészidőben a levelek az erek között megsárgulnak és elhalnak. A gyümölcsfatakácsatka imágói nem szőnek „szövedéket”.

tenyészidő későbbi fázisában speciális, a hasznos élő szervezeteket kímélő akaricides kezelés alkalmazása. Az akaricidek megválasztásánál figyelembe kell venni a gyümölcsfa-takácsatka esetleges rezisztenciáját is.

A SZILVA NÖVÉNYVÉDELME A szilva növényvédelmét meghatározó fontos károsítók: a polisztigmás levélfoltosság, a szilvarozsda, a szilva fillosztiktás levélfoltossága, a szilvamoly, a hamvas szilva-levéltetű, a takácsatkák és a pajzstetvek (29. ábra).

28. ábra. Piros gyümölcsfa-takácsatka petéi és kolóniája

Védelem Közvetett: a természetes ellenségek támogatása, főleg a ragadozó atkáké. Kiegyensúlyozott tápanyagpótlás. Közvetlen: a Typhlodromus pyri ragadozó atkák betelepítése. Az áttelelő peték tavasz előtti kombinált – inszekticides-akaricides – kezelése, esetleg a

29. ábra. A szilva védelmének naptára (Biocont Laboratory, 2009)

Növényvédelem

Jelentőség: tömeges elszaporodása esetén jelentősen károsíthatja a gyümölcsfákat és a szőlőt már a rügyfakadás idején. A kártételi küszöbszinteket a következő fás növényeknél határozták meg: alma, cseresznye és meggy, szilva és szőlő. A károsítás következményei a kétfoltos takácsatkáéhoz hasonlók. Gazdanövények: polifág faj, amely a fás növényeket, a rózsafélék lágyszárú fajait részesíti előnyben. Fejlődési ciklus: a téli peték telelnek át. Tavaszszal kelnek ki a lárvák, amelyekből a nimfák, majd pedig az imágók alakulnak ki. A piros gyümölcsfatakácsatkának évente 4-6 nemzedéke fejlődik.

Szilvafalevél vörösfoltossága (Polystigma rubrum) A leveleken eleinte sárgászöld, később téglavörös, kerekded, behatárolt és kidülledt bőrszerű foltok. 0,5-1 cm nagyok, a tenyészidő vége felé megbarnulnak és közepüktől kifeketednek (30. ábra). A súlyosan fertőzött levelek torzulnak, elszáradnak és idő előtt lehullanak. A gomba a lehullott fertőzött leveleken telel át, ahol fokozatosan kifejlődik, és tavasszal beérnek a tömlős termőtestek az aszkospórákkal. Rendszerint 1-2 héttel az elvirágzást követően válnak éretté. Az aszkospórák a csapadéktól függően szabadulnak ki, a légáramlatokkal jutnak el a fiatal levelekre. A fertőzés időszaka 3-5 hétig tart. Ezek a spórák a fertőzés kizárólagos terjesztői. A tenyészidőszakban a károsodott szövetben piknídiumok fejlődnek, ezekben differenciálódnak a konídiumok. Ezek azonban nem csíráznak ki és nem terjesztik a betegséget. A fertőzés elsősorban meleg és csapadékos időben terjed. Az aszkospórák kicsírázásának és a fertőzés kialakulásának szükséges feltétele a levelek megnedvesedése. A gomba a szilvát, a kökényt és kivételesen a mandulát is megtámadja. Az egyes szilvafajták fogékonysága jelentősen eltérő. A védelem alapja a lehullott fertőzött levelek megsemmisítése. Fungicides kezelést az aszkospórás fertőzések idején kell alkalmazni. Preventív kezelés céljából elsősorban a kontakt gombaölő szerek hatásosak.

a párás, meleg idő kedvez. Augusztustól kezdve a levelek fonákján a téli teleutospórák sötétbarna, porzó, elszórt vagy összeolvadó telepei jelennek meg. A súlyosan fertőzött levelek megsárgulnak és idő előtt lehullanak. A szilvarozsda elsősorban a szilvát fertőzi, továbbá a cseresznyeszilvát, a kökényt, a kajszit, az őszibarackot és a mandulát. Az egyes fajták fogékonyságában jelentős eltérések mutatkoznak. Igen fogékony a házi szilva. A korai lombhullás kedvezőtlenül befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét is. Védelem: elsősorban a gazdanövények (köztesgazdák) kiiktatása és a lehullott fertőzött levelek megsemmisítése. A fertőzés a legtöbb gombaölő szerrel visszaszorítható.

31. ábra. Szilvarozsda által fertőzött levelek

Szilva fillosztiktás levélfoltossága (Phyllosticta prunicola)

30. ábra. Szilvafalevél vörösfoltossággal súlyosan fertőzött szilvalevelek

Növényvédelem

Szilvarozsda (Transchelia pruni-spinosae)

Kétlaki rozsda, amelynek gazdanövényei egyrészt a szellőrózsafajok (Anemone), mindenekelőtt a bogláros szellőrózsa (A. ranunculoides), másrészt a szilva és egyéb csonthéjasok. Elsősorban a szellőrózsa rügyeiben telel át, vagy a lehullott leveleken található uredospórákban. Tavasszal a szellőrózsa levelein spermogóniumok képződnek és áprilistól kezdve kehely alakú ecídiumok. Az ecidiospórák és az áttelelő uredospórák is fertőzik a csonthéjasok leveleit. Júniustól a levelek színén apró behatárolt, sárgászöld, később elhaló foltok jelennek meg. A levelek fonákján a foltok helyén apró, kerekded, barna, porzó uredospóratelepek keletkeznek. Különállók vagy összeolvadnak, barna felületeket alkotnak (31. ábra). A betegség a csonthéjas növényeken uredospórákkal terjed. A fertőzésnek

A leveleken apró, kerekded, pirosaslila vagy lilásszürke, rendszerint sötét peremű foltok. A foltok átmérője általában 1-2 mm. A foltok közepén apró, sötét pöttyök vannak, amelyek a piknídiumok termőtestei. A foltok közepüktől kezdve beszáradnak és az elhalt szövetek kilyukadnak. A súlyosan fertőzött levelek idő előtt lehullanak. A foltok gyakran a gyümölcsfák klaszterospónumos levéllyukasodására emlékeztetnek, a pontos meghatározás mikroszkópos vizsgálatot igényel. A betegség a terméseket, sőt kivételesen a sarjhajtásokat is megtámadhatja. A terméseken szabályos kis szürkészöld foltok keletkeznek, amelyek szegélye gyakran pirosaslila, a károsodott szövetek fokozatosan párásodnak. A betegség terjedésének elsősorban a nedves esős időjárás kedvez. Kedvező feltételek esetén már nyár elején felfedezhetők a fertőzés nyomai. Elsősorban a szilvát, továbbá a kajszit és a cseresznyét, ritkábban a többi csonthéjast is fertőzi. A betegség nem okoz számottevő károkat. Védelem: a fertőzött levelek megsemmisítése, illetve a fertőzés forrásainak korlátozása.

Szilvamoly (Grapholita funebrana) Tünetek: a szilvamoly hernyói okozzák a szilva férgességét. Azon a helyen, ahol a hernyó behatolt a termésbe, tiszta gyanta beszáradt cseppje látható. Az első nemzedék hernyói a termések lehullását okozzák, a második nemzedék számlájára írható a szilva férgessége. A szilvamoly hernyóinak járatai a csontár felé vezetnek, a „férges” szilva belsejében többnyire ott van a hernyó és az ürülék (32. ábra).

Közvetlen: Kitinszintézis-gátlókat és juvenoidokat közvetlenül rajzáscsúcsot követően alkalmazunk. A B. thuríngiensis alapú készítményekkel végzett kísérletek nagyjából 50-70%-os hatékonyságot mutattak. A leghatékonyabb és legkörnyezetkímélőbb védekezési módszer nagyobb (2 ha fölötti) ültetvényekben a feromon légtértelítéses párosodásgátlás alkalmazása Isomate OFM rosso készítménnyel. Hamvas szilva-levéltetű (Hyalopterus pruni) Tünetek: a levelek fonákján és a fiatal hajtásokon a levéltetvek fehér porral bevont sűrű kolóniái láthatók (33. ábra). A levéltetvek szorosan egymás mellett ülnek. A szárnyatlan nőstény halványzöld, hátán két hosszanti világoszöld csíkkal. A levéltetű nem okozza a levelek besodródását. A levelek megszáradnak és lehullanak.

32. ábra. A szilvamoly és a lárvája (a lárva okozta kártétel)

Védelem Közvetett: korai szilvafajták termesztése. A bábozódó hernyókat a talajban rovarpatogén fonálférgek és gombák támadják meg.

33. ábra. A hamvas szilva-levéltetű kolóniája és a levéltetvek által termelt mézharmaton megtelepedett korompenész

Jelentőség: a levéltetű leginkább a szilvát károsítja. A megtámadott hajtások satnyulnak és gyakran a csúcstól elindulva elpusztulnak. A termések rosszul fejlődnek és idő előtt lehullanak. A levéltetvek nagy mennyiségű mézharmatot termelnek, amelyen korompenész telepedik meg. Gazdanövények: szilva, kökény, őszibarack, ritkábban a kajszibarack. Fejlődési ciklus: a petéket a nőstények ősszel rakják a fiatal hajtásokon lévő rügyek alapi részére. A fiatal levéltetvek áprilisban kelnek ki. A levelek fonákján kolóniák alakulnak ki, júniusban és júliusban a leveleket teljesen elborítják. A nyár folyamán a szárnyas nőstények a nádra és a kék-

Növényvédelem

Jelentőség: a szilvamoly az egyik kulcsfontosságú szilvakártevő. Az első nemzedék hernyói ellen általában nem szükséges védekezni, kivéve, ha a fán kevés termés mutatkozik, ugyanakkor nagyon sok szilvamoly fordul elő. A második nemzedék ellen akkor ajánlatos a védelem, ha a kártevők száma meghaladja a károsítás küszöbértékét. Ez azt jelenti, hogy 2 vagy több pete található 100 termésen és a környező leveleken, vagy 3-4 nap alatt egy feromoncsapdába 15-nél több lepke került. Vigyázat! Egyes szexuális csalogatóanyagok (attraktánsok) a feromoncsapdákban a szilvamoly esetében nem tökéletesen szelektívek és a keleti gyümölcsmoly is belerepül. Ezt a két sodrómolyt nagy biztonsággal csak az ivarszerveik alapján lehet megkülönböztetni. Gazdanövények: a Prunus nemzetség. Fejlődési ciklus: Közép-Európában a szilvamolynak évente két nemzedéke van. A faj kifejlett hernyó állapotában telel át a fa törzsének tövében vagy a talajban elhelyezett kokonban. Tavasszal a hernyók bábozódnak és májusban megjelennek az 1. nemzedék lepkéi. Repülésük elhúzódik, akár 7 hétig is tart. Az 1. nemzedék hernyói által fertőzött termések elszáradnak és lehullanak. A lepotyogott termésekből a hernyók kimásznak és a talajban bábozódnak. A 2. nemzedék lepkéi júliusban és augusztusban repülnek.

perjére vándorolnak, október elejétől kezdődően visszatérnek. A kolóniák azonban gyakran őszig is a szilvafán maradnak. Ökológia: fontos predátoraik a pókok. A nádon a levéltetveket a Leucospis görbefarkú fémfürkész nemzetség képviselői támadják meg. Védelem Közvetett: a lemetszett ágakat el kell távolítani a gyümölcsösből. A természetes ellenségek segítése, mindenekelőtt azzal, hogy kiiktatjuk a szélesspektrumú rovarölő szereket.

Közvetlen: a téli vagy a tavaszi kezelésnek van értelme. A téli kezelés indokolt, ha a hároméves ágak egy méterére számítva 10 pete található, ilyenkor olajtartalmú szereket alkalmazunk (lemosó permetezés). Tavaszi kezelést akkor alkalmazunk, ha 100 virág(levél)rügyre, illetve fiatal hajtásra számítva legalább 4 levéltetű található a virágzás előtt és 100 hajtásra számítva 5 kolónia van az elvirágzás után; ilyenkor valamilyen szelektív, a hasznos élő szervezeteket kímélő, pl. azadirachtin készítményeket alkalmazhatunk.

Felhasznált irodalom Folk Gy. és Glits M. (1993): Kertészeti növénykórtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest M. Hluchy et al. (2007): A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői. Biocont Laboratory, Brno V. Berar (2005): Cultura și protecția plantelor horticole. Editura de Vest, Timișoara Balázs K. (1996): Integrált gyümölcstermesztés az Európai Unióban. OMgK, Budapest

Növényvédelem

Balázs K. és Vörös G. (2009): Kertészek növényvédelmi naptára. Mezőgazda Kiadó, Budapest