A vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamata

Page 1

A vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamata

BEVEZETÉS A mai Európai Unió területének hatalmas százalékát (91%)1 a vidéki térségként meghatározott területek teszik ki. Ezeket a területeket hívja otthonnak az EU lakosságának 56 százaléka. A vidéki térség a táj és az ott élő emberek identitásának kialakulása szempontjából elengedhetetlen. Másrészt sok vidéki térség jelentős kihívásokkal néz szembe, és szüksége van olyan eszközökre, amelyeknek segítségével növelheti a versenyképességét és ezáltal a jövedelmét is. A földhasználat legfontosabb formái a gazdálkodás és az erdőgazdálkodás. Ezek azok a platformok, amelyekre a vidéki közösségek gazdasági diverzifikálása alapul. Ehhez a témához tartozik és fontos (meg is fogjuk vizsgálni) a vidéki térségek – jelen esetben az udvarhelyi régió – gazdasági fejlesztéséhez szükségek feltételek megteremtése és az ösztönzés. A gazdasági fejlesztésre irányuló törekvésünk nem egyedülálló. Az EU 2007–2013-ra tervezett vidékfejlesztési politikája ugyanis bátorítja azokat az ötleteket és kezdeményezéseket, amelyek a vidéki térségek gazdasági feltételeinek megerősítését segítik elő. Az európai vidék valóban sokat kínál: nemcsak nyersanyagokkal lát el minket, hanem gyönyörűséges helyeket nyújt az embereknek, békét, pihenést és felüdülést biztosít számunkra. Annak ellenére, hogy Norvégia nem része az EU-nak, mi is nagyon nagy figyelmet fordítunk az EU-t foglalkoztató kihívásokra és ötletekre. A kihívás nem más, mint néhány már meglévő lehetőség és a vidéki térségek helyi közösségeiben fejleszthetőeknek látszó lehetőségek felfedezése és beazonosítása, majd ezek gazdasági szempontból életképes megoldásokká formálása. Ily módon növekedhetne a bevétel, az embereket otthonmaradásra késztethetnénk, valamint új álláslehetőségeket és bevételforrásokat teremthetnénk. 1) L. Az EU vidékfejlesztési politikája 2007–2013-ra

Belső folyamatok a vidéki térségek közösségeinek gazdasági fejlesztésében A gazdasági fejlesztési eljárások elindításának és bátorításának több oka is van. Az illető térségben gyakran általános a munkahelyhiány, ez pedig a lakosság létszámának csökkenéséhez vezet. A fiatalok – mivel nem találnak munkát – kénytelenek a legközelebbi városba vagy akár egy másik térségbe költözni, ahol lehet állást találni. A térségben idővel bezár az iskola, megszűnik a helyi bolt, olyanná válik a település, mint egy szellemjárta hely. Egyes norvég tudósok ezt a fajta társadalmat gyérülő társadalomnak nevezték el. Sok más európai ország (amelyekhez minket általában hasonlítani szoktak) helyzetéhez viszonyítva látható, hogy Norvégiában a gazdálkodáshoz és a mezőgazdasághoz adott természeti feltételek nem optimálisak. Norvégia területe 324 000 km2, lakossága 4,8 millió, és mint ilyen, Európában Izland után a második legygyérebben lakott ország, ahol csak 16 lakos jut egy négyzetkilométerre. A beépített földek (az utakat is beleértve) alig több mint 1 százalékot tesznek ki. A föld mindössze 3 százaléka mezőgazdasági terület, 24 százaléka pedig termékeny erdős terület. Az ország további 14 százalékát terméketlen erdők teszik ki, míg 7 százalékát az édesvízi források és a gleccserek adják. A fennmaradó körülbelül 50 százalékot a hegyek, fennsíkok, mocsarak és lápok teszik ki. Norvégia földrajzi fekvése a messze észak, az 58° szélességi körtől a 71° szélességi körig terjed (Svalbard Island 80°), éghajlata hideg (hosszú telek, rövid nyarak). Azt is elmondhatjuk még, hogy átlagban véve a norvég farmok (gazdaságok) meglehetősen kis méretűek (kb. 10 hektár), ez pedig szintén csökkenti a nagybani termelés lehetőségeit. Ugyanakkor nagyon sok norvég gazdaság dombos és hegyes térségekben van. Mindezek miatt sok norvég gazdálkodó arra kényszerült, hogy a mezőgazdaságot – mint jövedelmi forrást – más bevételi

A vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamata

Jelen modul célja az, hogy rövid betekintést nyújtson a vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamataiba. Az elmélet és a gyakorlati példák bemutatásával olyan fontos kérdésekre fogunk rávilágítani, mint a termelői csoportok mozgósítása és megszervezése.

1


A vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamata 2

forrásokkal is kombinálja. Ilyenek például a kistermelői élelmiszer-előállítás, a kézművesség és az építkezések. Norvégiát és a norvég gazdákat egyáltalán nem lehet összehasonlítani a dániai vagy a németországi gazdaságokkal, amelyek síkságon helyezkednek el és elég hellyel rendelkeznek a hatékony, nagy volumenű termelés kivitelézésére is. A modernizáció és a centralizáció Norvégiában is ugyanazokat a tendenciákat mutatja, amelyeket Európa-szerte. Az emberek iskoláztatási okokból kifolyólag, és azért is, hogy új, vonzóbb álláslehetőségek után nézzenek, elhagyják a falusi környezeteket, és a nagyvárosokba, megyeközpontokba költöznek. A gazdaságok fejlett technikájú felszerelése csökkenti az emberi erőforrás szükségességét. A gazdasági szektor mechanizálásával és modernizálásával a gazda ugyanazt a mennyiségű tejet, húst és egyéb élelmiszeri terméket elő tudja állítani kevesebb ember foglalkoztatásával. A falusi térségek elhagyása a nagyvárosokért igen jól látható tendencia és már néhány évtizede folyamatban van. Ennek következtében az eldugott kis közösségekben idővel erősen csökkennek a normális élethez szükséges feltételek (az iskolához, kórházhoz és különböző szolgáltatásokhoz való hozzáférés: például bank, kávézók és üzletek, tömegközlekedés stb.), vagy teljesen megszűnnek létezni. Napjainkban a norvég lakosság kb. 20 százaléka él falusi környezetben. Norvégiának nem adatottak meg a gazdálkodáshoz szükséges kedvező feltételek, ennek ellenére vagy talán éppen ezért eléggé kidolgozott támogatási rendszerrel rendelkezünk az élelmiszertermelés és a gazdálkodás terén. Ugyanakkor létezik egy olyan politika is, amely a gazdasági kistermelőket arra ösztönzi, hogy a többiekkel egyesüljenek, olyan nagyobb egységeket képezve ezáltal, amelyek sokkal hatékonyabbak lehetnek a termelés szempontjából. Az élelmiszertermelés központiasítása és kereskedelmiesítése más országokhoz hasonlóan Norvégiában is a nemzeti politika és a modernizáció fontos része volt. Ez a stratégia világszerte és Európa minden részén alapvető változásokat idézett elő a lakosság struktúrájában. Ez az elmozdulás, amelyet az irodalom urbanizációként és központosításként magyaráz, arról is tett, hogy másképpen tekintsünk a falusi térségekre. Napjainkban állandóan a falusi környezet iránti megnövekedett érdeklődésnek lehetünk szemtanúi: a városi lakosság békés, felüdülési alternatívaként látja a falvakat. Lehetőségeket rejt a falusi térségek számára az új, ökológikus táplálkozás divatja is. Az ökológikus táplálkozás lényege ugyanis az, hogy helyileg termesztett és előállított élelmiszereket fogyaszszunk. Arról is szól, hogy az élelmet és a szállást

a természeti elemekkel való közvetlen kapcsolattal és több kalanddal kell társítani. Fontos a természet, a friss levegő, a friss és egészséges élelmiszer. A jó élet, a minőségi élet eszméje – amely elterjedtebb, mint a korábbi években (pl. az 1980-as évek Norvégiája) – egyre több hagyományos mezőgazdász számára jelent új alternatívát és lehetőséget, hogy a gazdálkodást más, jövedelmet hozó forrásokkal kapcsolja össze. De mi is a jó élet? Mit is akarunk mi mindannyian a magunk, esetleg a családunk számára? Ebben az összefüggésben megemlítjük az Abraham Maslow–féle motivációelméletet, amelyet a tudós 1943-ban talált ki. Maslow modelljében az emberi szükségleteket sorolja fel, és állítja azokat hierarchikus sorrendbe. A Maslow-piramis öt szintből áll, a szintek sorrendjét a fontosságuk alapján a tudós előre meghatározta. A piramis legalsó szinjén a fiziológiai szükségletek állnak. A legfelső szinten az önaktualizáció szükséglete van, amely egy, a saját magunk kiteljesítésével és a céljaink elérésével kapcsolatos szükséglet. A piramis magasabb szintjein álló szükségletek csak akkor kerülhetnek a középpontba, ha az alattuk levőket már kielégítettük. Így tehát a szükségletek kielégítését a legalsó szinten kezdjük el, de a mindennapi életünk során szembe kell néznünk az összes többi szint szükségleteivel is.

1. ábra – Szükségletek piramisa

Ahhoz, hogy a fiziológiai szükségleteinket kielégíthessük, feltétlenül szükségünk van valamiféle bevételre. A leggyakoribb bevételi forrás egy fizetett munkahely. Nagyon sok ember számára egy munkahely, amit szeret, az élet fontos része, és annak a valaminek is alapösszetevője, amit mi jó életnek nevezünk. Az olyan szolgáltatások mint az egészségügy, iskolák a gyermekeink számára, üzletek, ahol megtalálhatjuk a mindennapi életünkhöz szükséges dolgokat, a töltőállomások és a tömegközlekedés szintén olyan elemek, amelyek a mindennapi életünk folyamán fontosaknak bizonyulnak.


Norvégiában, különösen a távol eső területeken, a legtöbb más országhoz hasonlóan, a falusi térségek lakosságának gyors létszámcsökkenése tapasztalható. A fiatalok a nagyvárosokba költöznek tanulás céljából, majd nem térnek onnan haza, mert nem tudnak otthon megfelelő munkát találni. Másrészt éppen a vidéki területeken találhatóak a legértékesebb források, emiatt a politikusok nagy hangsúlyt fektetnek olyan programok és stratégiák kidolgozására, amelyekkel (különösen) a vidéki területek gazdaságát fejleszteni lehet. Egy norvégiai példa: A Nemzeti program az élelmiszeripari kistermelők jövedelmének növeléséért 2001–2010, kezdeményezte az Élelmiszer- és Földművelésügyi Minisztérium. A cél a gazdák (és az értéklánc összes résztvevője) versenyképességének megerősítése, valamint a jövedelmezőség növelése volt. Ennek megvalósulásáért a fő hangsúlyt a piacra kell helyezni. A cél az, hogy új lehetőségeket teremtsünk a norvég mezőgazdaság számára, tehát: Olyan kiváló minőségű termékeket kell előállítani, amelyekért a piac hajlandó fizetni. Az egész értékláncon belül meg kell növelni a jövedelmet. Fokozott figyelmet kell fordítani a piacra és a jövedelmezőségre. Stimulálni kell az új feltételekhez való alkalmazkodás képességét. A program célja, hogy azok a gazdálkodók és helyi élelmiszeripari, valamint turisztikai vállakozások élvezzenek előnyt, amelyek helyi élelmiszereket szolgálnak fel. A program legfontosabb eszközei: az oktatás és a piaci tevékenységek. A Minisztérium kiértékeli a program eddig elért erdeményeit, majd azok alapján eldönti, hogy folytatja-e azt 2010 után is. Meghatározások Jelen modul során előfordulnak (és a későbbiekben is elő fognak majd fordulni) olyan gyakran használt szavak és fogalmak, amelyeket meg kell határoznunk.

• Fenntartható = több mint képes • Közösség = földrajzilag meghatározott térség • Gazdasági fejlesztés = munkahelyteremtés A továbbiakban röviden kitérünk ezeknek a szavaknak a tartalmára és az értelmére: A fenntartható fejlesztés a források használatának egy módja, amelynek célja az, hogy az emberek szükségleteit úgy elégítse ki, hogy közben a környezetet is megőrizze, hogy az ne csak a ma élő ember, hanem a jövő nemzedékek szükségleteinek is megfeleljen. A terminust a Brundtland Kommisszió használta, és ugyancsak ők alkották meg a fenntartható fejlesztés leggyakrabban idézett meghatározását is, amely így hangzik: „úgy elégíti ki a mai generációk igényeit, hogy közben nem befolyásolja károsan a következő generációk ugyanazon igényeinek a kielégítését.” Közösség alatt mi egy földrajzilag meghatározott térséget értünk, ilyen például a falu, a municípium, a régió és az ezekhez hasonlók. A gazdasági fejlesztés Ebben a kontexusban, ha gazdasági fejlesztésről beszélünk, akkor tulajdonképpen munkahelyteremtésre gondolunk, elsősorban új munkahelyek teremtésére, de nem csak. A gazdasági fejlesztés fogalma a már meglévő munkahelyek bebiztosítására és a részmunkaidős állások kiterjesztésére is kiterjed. A fogalom más jövedelemgeneráló tevékenységi formákat is fed. Pluriaktivitás és diverzifikáció – kritikus tényezők: • • • • •

EMBEREK PIAC NYERSANYAGOK PÉNZ INFRASTRUKTÚRA

}

FORRÁSOK

Emberek Minden fejlesztési folyamat teljes mértékben attól függ, hogy az emberek hajlandóak-e a kockázat vállalására, a kemény munkára és arra, hogy mindenüket bevessék a cél eléréséért. Új munkahelyeket teremteni kockázatos vállalkozás. Az ezzel foglalkozó embereknek meg kell érteniük, hogy sok munkával jár, bátorságra és készségekre van szükség a sikerhez, de az az érzés, hogy az álmunk valóra vált, minden erőfeszítést megér. De mi a helyzet a kudarccal? A kockázatvállalás együtt jár egy esetleges kudarccal. Jobb, ha ezt időben felismerjük. De vajon hogyan reagál a kudarcra a társadalom? A negatív visszajelzések vajon hogyan fognak hatni a mi kockázatvállalási hajlamunkra?

A vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamata

A minőségi élethez szükség van arra is, hogy lehetőségünk legyen a szabadidőnkben valami olyant tenni, amit szeretünk. Ilyenek például a különböző sporttevékenységek, a helyi kávéházak és vendéglők meglátogatása, a különböző klubokba történő beiratkozás és a táncolni járás. Ezek az életben maradáshoz nem feltétlenül szükségesek, de a minőségi, a jó élethez igen.

3


A különböző országokban elég nagy eltérések lehetnek a bukásokat és a sikereket követő reakciók és büntetések között. Sőt, egyazon országon belül, egyik falu és a másik között is fedezhetünk fel nagy eltéréseket. Amerikában minden évben megjelentetnek egy listát a legsikeresebb új vállakozásokról. Otto Caltenborn, a BI (a Norvégiai Menedzsment Iskola) professzora szerint a nagyon sikeres vállalkozások esetében nagy gyakoriságú a csőd is. Néhány évvel ezelőtt a csődbe ment cégek aránya 3,7% volt, ez pedig eléggé magas szám a norvégiai helyzethez képest. A mi országunkban egyáltalán nem toleráljuk a csődöt, de itt is vannak nagy földrajzi eltérések. Piac Bármely piacra dobott terméknek vagy szolgáltatásnak meg kell felelnie valamilyen keresletnek. Ezt a témát a következő modulban fogjuk majd bővebben kifejteni, mert abban a piacra fogunk fókuszálni. A gazdasági fejlesztés folyamán a piac kritikus tényező. Rendkívül fontos, hogy képet alkossunk arról, hogy kik is azok, akik érdekelődhetnek a termékünk iránt. Vannak olyan kérdések, amelyeket fel kell tennünk egy fejlesztési vagy újítási folyamat elkezdésekor, mint például:

A vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamata

Van-e piaca a termékünknek, az általunk nyújtott szolgáltatásnak?

4

Nagyon fontos, hogy a piacunk meghatározásával indítsunk, és hogy alaposan megvizsgáljuk, melyek azok a szükségletek és keresletek a piacon, amelyeket a termékünkkel ki tudunk elégíteni. Lehetetlen úgy fennmaradni, ha olyan terméket készítünk, amely senkinek sem kell. Egy ilyen helyzet kizárólag veszteséget okozhat minden szinten. Egy norvégiai példa: a kis léptékben gyakorolt kézművesség Néhány évvel ezelőtt a Norges Vel egy nemzetközi versenyt rendezett azzal a céllal, hogy néhány új, Norvégiában és nem Kínában készült ajándéktárgy is a piacra kerüljön. Az érdeklődés nagyon nagy volt. Az ország minden részéről több mint 3 000 termék érkezett be több mint 1 000 előállítótól. A professzionális zsűri alig tudta kiválasztani a győzteseket, a végén pedig nem is tudtak kiegyezni azt illetően, hogy ki legyen az első díjas. Amikor a megmérettetés lejárt, megkértük a zsűrit, hogy mondja el a véleményét a versenyről.

Megtették, a fő következtetésük pedig a következő volt: „A részt vevő termékek között egész halom olyan van, amely professzionális technikákkal és előállítási készségekkel készült, de alig van köztük olyan, ami a piacon is sikeres lenne.“ Ma ezekből a termékekből csak néhány kapható. Nyersanyagok A nyersanyagok fogalma alá mi bármit besosorolunk, amiből terméket lehet előállítani. De nagyon gyakori, hogy a nyersanyagok fogalma alatt olyan anyagokat értenek, amelyeknek közvetlen közük van a természethez, olyanokat, amelyeket lehet termeszteni és betakarítani, le lehet szedni, ki lehet ásni, be lehet gyűjteni, meg lehet fogni vagy vadászni lehet rájuk. Megtörténhet, hogy egyes helyeken olyan nyersanyagok vannak, amelyeket nem, vagy csak részlegesen használnak, ezek pedig ösztönzik a kreatív gondolkodást, hogy új ötletekkel és új potenciális termékekkel álljanak elő az emberek. Más helyeken az a helyzet, hogy az elérhető nyersanyag-forrásokat túlságosan is kiaknázták. A természetes források kimerítésével sajnálatos módon egyre gyakrabban találkozunk. A természetes forrásokat kimeríteni éppen az ellenkezője a fentebb említett fenntartható gazdasági fejlesztésnek. Norvégia jelentős mennyiségű nyersanyagot termel és exportál. A legdominánsabb termékünk a hal (az olajat és gázt nem vesszük itt számításba). A kihalászható hal mennyiségét szigorúan szabályozzák a kvóták és a világosan meghatározott határidők segítségével. Természetesen arra is megvannak az eszközeink, hogy ellenőrizzük a kvótákat, a halászfelszereléseket és más szabályok betartását is. A hal, mint bevételi forrás döntő fontosságú Norvégia számára. Az EU-val meg a szomszédos országokkal (mint Izland és Oroszország) folytatott tárgyalások során is kiemelt jelentőségű, és az is volt mindig. Pénz A gazdasági fejlesztés egyik lényeges eleme a tőke. A tőke tágabb kategória, nem csak a pénzt foglalja magába. A tőke lehet emberi (jó elmék, erős karok, újító ötletek stb.), de lehet a már meglévő, vagy valamilyen módon elérhető, szerszámokból és felszerelésekből álló tőke is. Amikor olyan valamibe akarunk belefogni, amely reményeink szerint munkahelyeket és bevételt fog majd eredményezni, nagyon fontos, hogy még a kezdés előtt egyfajta kutatást végez-


Magántőke A magántőke lehet a személyes megtakarított pénzünk és a termelésben használható munkaerővel vagy felszereléssel való hozzájárulás is. Alapok Az alap lehet olyan helyi vagy általános alap, amelyet az önkormányzat, a kormány, vagy esetleg néhány sikeres üzletember tett hozzáférhetővé. Olyan vállalkozókról van szó, akik ösztönzik a helyi fejlesztést. Románia európai uniós tagállam lévén, az EU által hozzáférhetővé tett összes alaphoz és támogatáshoz hozzá fog férni, míg Norvégia, mivel nem része az EU-nak, nagyjából ezeken a rendszereken kívül esik. Az alapokhoz való hozzáféréskor figyelmet kell fordítanunk a kritériumokra, amelyek alapján jogosultak lehetünk egy ilyen támogastásra, még mielőtt túl sok munkát és energiát fektetnénk be egy elképzelésbe vagy egy kísérleti projektbe. Banki kölcsön A finanszírozás és a magántőke mellett gyakran banki kölcsönre is igény van még. Fontos tehát, hogy készítsünk egy olyan jó és megbízható tervet, amellyel meg tudjuk győzni a banki alkalmazottakat arról, hogy a projektünk sikeres lesz. A kölcsön megkapásának feltételei bankonként változhatnak. Mielőtt a pénzt elfogadnánk, tanácsos elvégezzünk minden szükséges számítást, hogy lássuk, a felbecsült költségek és kiadások rendben vannak-e. A finanszírozásra más források is vannak, ilyenek például a magánbefektetők, az adományok, az előirányzott támogatások stb. Infrastruktúra Egy folyamat elindításakor nagyon fontos a jogi és a politikai keretet megnézni. Napjainkban, ha megvizsgáljuk az egyes társadalmakat, azt láthatjuk, hogy nincsen egyetlen olyan földrajzi hely, téma vagy cselekvés sem, amely ne lenne alárendelve a törvényeknek és a rendeleteknek. Annál jobban járunk, minél jobban áttekintjük a szabályokat és a rendeleteket a kezdés előtt. Hogy figyelembe veszünk-e más strukturális elemeket is a folyamatnak ebben a szakaszában, az az aktuális projekttől és a folyamattól függ. Ám a mezőgazdaság, az élelmiszer-gyümölcstermelés esetében a vízellátás (a víz minősége és mennyisége) döntő fontosságú. Ugyanez a helyzet a villanyárammal is: stabilan hozzáférünk-e télen is az áramhoz, vagy szükségünk van egy backup-rend-

szerre is? Van-e út, amelyen megközelíthetjük a helyet, ahol a termékeket fogjuk készíteni vagy eladni? Megvannak-e az eltervezett termelési folyamatok és a továbbiak számára szükséges termelési egységeink, vagy a megfelelő helyiségeink? Az, hogy a fent említett struktúrák közül egyesek mennyire fontosak, bizonyos mértékig vátozni szokott, egy dolog azonban biztos: nélkülük nehéz lenne elképzelni a fenntartható gazdasági fejlesztést. Mozgósítás A mozgósítás a gyülekezés aktusa, az az állapot, amikor a csapatok és az utánpótlás készenlétben áll a háborúra. Ez a szó eredeti értelme. Jelen tanulmányban mi arra a helyzetre használjuk, amikor az életünk megváltoztatására, egy jobb jövő megteremtésére törekszünk a magunk, gyerekeink és polgártársaink számára. A közösség mozgósítása biztosítja a polgárok aktív részvételét a döntéshozatali folyamatokban (ahol lehetséges, a helyi önkormányzattal együttműködve), hogy együtt dolgozzanak a közösségük fejlesztéséért. Így a polgárok megnövekedett számban vesznek részt a politikai és a gazdasági dönések meghozatalában, ez pedig nagyban függ a közösség nyitottságától: attól, hogy az illető közösség mennyire nyitott a helyi önkormányzattal való együttműködésre és az aktív részvételre a helyi feltételek javításának érdekében. Amikor az emberek nem érzik elég erősnek magukat ahhoz, hogy változtassanak, vagy nem tudják megszervezni magukat és azt, hogy hogyan munkálkodjanak a változásért a különböző ágazatokban, a polgárok részvétele alábbhagy. A közösségmozgósítás és fejlesztése arra fókuszál, hogy megerősítse a közösségben a polgári részvállalás létfontosságának tudatát, hogy olyan mechanizmusokat alakítson ki, amelyeknek segítségével a közösség a helyi kezdeményezéseket meg tudja tervezni és ki tudja vitelezni. Arra összpontosít, hogy párbeszédet és együttműködést építsen ki a helyi önkormányzati hatóságokkal és struktúrákkal, valamint hogy olyan támogatást nyújtson, amely a helyi forrásokat kiegészíti és javít a helyi feltételeken. Az összes demokráciában viták folynak arról, hogyan lehetne megtalálni a képviselés legjobb modelljét. Hogyan kellene kiválasztanunk azokat a személyeket, akik egy csoportot képviselnek, hogy biztosak legyünk abban, hogy meg fogjuk hallani mindenkinek a hangját? Egy közösség mozgósítási és fejlesztési folyamata során nagyon fontos, hogy a népesség minden csoportja képviselve legyen, vagy legalább megadjuk nekik az esély a részvételre. De melyek is azok a különböző csoportok, amelyeknek a fo-

A vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamata

zünk el arról, hogy melyek a rendelkezésünkre álló a tőkeforrások. Arról is ajánlott információt gyűjteni, hogy honnan szerezhetnénk meg az elinduláshoz szükséges tőkét.

5


A vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamata

lyamatba való bevevéséről gondoskodnunk kell? A következőkben egy listát láthatnak, amely azokat az általánosan használt kategóriákat sorolja fel, amelyekkel a közösség mozgósításakor számolnunk kell: • fiatalok, • idősek, • férfiak és nők, • kisebbségek, • a különböző foglalkozásokat képviselő emberek, • döntéshozók.

6

Nagyon fontos arról gondoskodni, hogy a közösségben mindenkinek meg legyen a lehetősége a részvételre, még akkor is, ha a speciális csoportok mozgósítására külön módszereket is kell alkalmaznunk. A fiatalok (diákok és egyetemisták) lehet, hogy nem akarnak majd ugyanazokra a találkozókra eljárni, mint az idősek. Hogy az ő hangjukat és véleményeiket is meghalljuk, talán speciális találkozókat kell szerveznünk nekik a saját környezetükben. A kommunikáció új, elektronikus csatornái révén (internet, Twitter, Facebook) a fiatalok sok országban párhuzamos arénákat találtak fel a kommunikációra és a társadalmi életre. Azok számára, akik a kommunikáció hagyományos útjait szokták meg, ez egy igazi kihívás. Az idősebb embereknek hosszú történetük van. Életük folyamán sok változást megtapasztaltak már. A modern társadalomban ezek az emberek nagyon gyakran elhanyagolt csoportot képeznek, néhány helyzetben kevésbé veszik figyelembe a szükségleteiket és a nézeteiket. A másik olyan csoport, amelynek hangját nem mindig hallják meg: a nők csoportja. Sok társadalomban a nőket a családdal és az otthonnal társították és társítják még ma is. Nem könnyű egyszerre képviselni az üzletasszonyt, az anyát és a lányt, de a mozgósítási folyamat során alapvetően fontos, hogy a nők számára is teret és lehetőséget biztosítsunk, hogy ők is vegyenek részt aktívan a helyi fejlesztési folyamatokban. Amikor az embereket változtatásra, cselekvésre mozgósítjuk, gyakran nagyon hasznos és stratégiailag is ésszerű, ha ötletünket a döntéshozó szervekkel is tudatjuk. Nagyon jó lépés a politikusok bevonása és elkötelezése a folyamat iránt. Gyakran ez valósítja meg a projektet: a változásra vonatkozó óhajunkat, vagy akármi mást, amiért a mozgósítás történik. Minden csoportban vannak olyanok, akik tenni akarnak. Ezeknek az embereknek szükségük van arra, hogy mindenkit meggyőzzenek az ötleteik és a tevékenységük szükséges és felettébb értékelendő voltáról. Mozgósítani annyit jelent, mint a különböző

embereket elkötelezni és arra késztetni őket, hogy tudásukkal, tapasztalatukkal, képességeikkel és ötleteikkel hozzájáruljanak az ügyhöz. Konfliktusok Azokban az esetekben, amikor az embereket öszszehívjuk, hogy elmondják a véleményüket a vidékfejlesztés lehetséges eszközeiről és megoldásairól, alig kerülhetőek el az érdekből fakadó konfliktusok. A kérdés az, hogy milyen mértékűek kell legyenek ahhoz, hogy figyelembe is vegyük őket? A jó stratégia az, ha felkészülünk a különböző típusú konfliktusokra: kidolgozzuk a lehetséges kimeneteleiket és a problémák megoldási módját, hogy felbukkanásukkor készen álljunk. A konfliktusokra gyakran tekintünk negatív dolgokként, pedig egy konfliktus új ötleteket és pozitív energiát is generálhat. Az, hogy egy konfliktust át tudunk-e alakítani valami pozitívvá, gyakran attól függ, hogy hogyan kezeljük magát a konfliktust. Attól is függ, hogy a megbeszélések és a nyílt viták milyen környezetben zajlanak, hogy bizalommal fordulunk-e feléje és hogy az időkeretünk megenged-e egy második kört is a megbeszélésekre. Ahhoz, hogy a mozgósítási folyamat jó legyen, vagyis hogy az embereket motiválja és elkötelezze, több elemet is be kell vezetni: A részvevőknek lehetőséget kell adni arra, hogy a véleményeiket bizalommal, magabiztosan fejezhessék ki. Ezek után közösen kell megbeszélni a problémákat és az ötleteket. Tapasztalható, hogy a jó ötletek jobbakká válnak, ha több személy is kifejti a véleményét róluk, és megbeszélik őket. Közös színtér kell az ötletek számára, mert az gyakran megerősíti a más nézőpontok megértését és elfogadását, és új ötletek is támadhatnak. Sok mozgósítási folyamat egyfajta egyedi lehetőség arra, hogy a közösség emberei több esélyt kapjanak egymás megismerésére, és ami még fontosabb, egymás elfogadására. Ezúton kialakulhatnak új, érdekes kapcsolatok is. Vannak veszélyei a mozgósításnak? Minden újat kezdeményező folyamat vagy cselekvés során vannak kockázatok és olyan területek, amelyekre különös figyelmet kell fordítanunk. Az egyik ilyen a magas, irreális elvárások területe. Amikor új ötletekkel dolgozunk, vagy a már meglévő projekteket/termékeket fejlesztjük, gyakran előfordul az, hogy elragad minket egy pozitív hullám, egy nagy adag optimizmus, s kialakul egy, a valóságtól elrugaszkodott elképzelés arról, hogy mi mindent tehetünk és valósíthatunk meg rövid idő alatt. Ez a helyzet általánosnak mondható. Ha nem kontrolláljuk, és nincs valaki, aki eljátssza az „ördög


Egy mozgósítási folyamat fontos lépéseinek rövid összefoglalása: • felismerjük a problémákat, a kihívásokat és a szükségleteket; • nyílt találkozót rendezünk, ahol megvitatjuk, hogyan lehet megoldani a helyzetet; • munkacsoportokat alakítunk ki a szükségleteknek megfelelően; • a rendelkezésünkre álló forrásokat beazonosítjuk és feltérképezzük; • új ötleteket és lehetőségeket találunk ki a feltárt forrásokra alapozva; • a megszületett ötleteket értékeljük és • készítünk egy fontossági listát; • meghatározzuk a tennivalókat és azt, hogy mit ki fog megtenni.

2) Az „ördög ügyvédje” kifejezést gyakran használjuk azokra az emberekre, akik a kritikus kérdéseket szokták feltenni.

Szervezés Az együttműködés szükségességének sok oka van, a legnyilvánvalóbb a gazdasági.

Gyakran ez az első ok, amiért az emberek elkezdenek együttműködni. Gyakran az elindulás feltétele a lakhatáshoz szükséges, a felszereléssel, marketinggel és eladással kapcsolatos beruházások megosztása. Jó okok az együttműködésre, az együttműködés előnyei Van egy olyan mondás, hogy: „Több szem többet lát” (több ember többre képes). Bár ezt a mondást mindenki ismeri, mégis sok példa van arra, hogy az emberek magukra vagy mások nagyon kis mértékű beavatásával próbálják megoldani a problémákat és a folyamatokat. Ahhoz, hogy együtt dolgozzunk másokkal, szükségünk van bizalomra és meggyőződésre. Részben talán ez lehet a válasz arra, hogy miért is esik időnként nehezünkre az, hogy munkánk során az együttműködés módszerét és egyáltalán ezt a megközelítést alkalmazzuk. Az együttműködés megnöveli a jó ötletek megalkotásának esélyét. Egy tágabb fórumon, ahol kevésbé jó ötletek is elhangzanak, nagyobb az esély arra, hogy a sok gyenge ötlet között találjunk egykét jót is. Tágabb fórumon könnyebben működik a kiválasztási mechanizmus. Az is kétségtelen, hogy közülünk csak nagyon kevesen vannak olyanok, akik minden témában specialisták. Egy csapatban, vagy a szervezett együttműködés más formáiban tehát a tagok változatos képességekkel kell rendelkezzenek. Ha több ember van együtt, sokkal szélesebb a háló, amit használni és mozgósítani tudunk, mintha csak egy ember dolgozna magányosan. A kollégákkal való együttdolgozás arra is lehetőséget kínál, hogy a költségeket és az esetleges veszteségeket megosszuk. A jó közérzetünkhöz is hozzájárul, hiszen általánosságban véve jó dolognak számít az, hogy vannak kollégáink. A munkába járást sokkal szórakoztatóbbá teszi, gyakran gazdagító és ösztönző is tud lenni. Lehetővé teszi a tagok számára azt, hogy jó és rossz dolgaikat egymással megoszthassák. Azt szokták mondani, hogy kevesebb lesz a bajok és a szomorú gondolatok száma, ha megosztjuk őket másokkal is, míg

A vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamata

ügyvédje”2 szerepét, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy komoly kiábrándulással kell szembenéznie a kezdeményezőnek és a többi személynek is. Egy ilyen kiábrándulás teljesen leállíthatja magát a folyamatot is, de biztosan kevésbé energikussá és pozitívvá teszi azt. Néha azt látjuk, hogy vannak olyan ötletek is, amelyek önmagukban konfliktusteremtőek. Más helyzetekben a résztvevők között vannak olyanok, akiknek az a szándékuk, hogy a folyamatot szabotálják. Egyes kontextusokban ezeket az embereket „elrontóknak” nevezik. A folyamat szempontjából nagyon fontos, hogy ezeket az „elrontókat” a lehető leghamarabb azonosítsuk. Ha az azonosítás megtörtént, tettekkel és eszközökkel léphetünk fel, hogy befolyásukat és manőverezési területüket lecsökkentsük. A mozgósítási folyamatoknál – mint ahogyan más olyan arénák esetében is, ahol emberek kommunikálnak és lépnek interakcióba egymással – lehetnek olyanok, akik úgy érzik, hogy nem veszik őket komolyan, hogy meghaladják őket a többiek. Ha azt éreztetjük az emberekkel, hogy kevesebbet érnek, mint a többiek, vagy hogy az ő javaslataik kevésbé értékesek, mint a többieké, negatív hatással lehetünk a kommunikáció egészére és a légkörre is. Ez pedig kevesebb teret enged az újító, kreatív és pozitív folyamatoknak. A legfontosabb egy jó, építő jellegű folyamat kialakításakor és megtartásakor az, hogy tiszteljük a többi részvevőt is, mindenkit figyelmesen hallgassunk meg és próbáljunk konstruktívak lenni.

7


A vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamata

a jó hírek másokkal való megosztása növeli a boldogságot. Az együttműködés másik, sokkal praktikusabb hatása: a források feljavított használatának és a szabadidő megszervezésének jobb lehetősége. Az együttműködés lehet munkamódszer is, amely növeli a tagok biztonságérzetét balesetekkor és halálesetekkor.

8

Az együttműködés hátrányai Sok helyzetben az a legkönnyebb, ha a dolgokat egyedül oldjuk meg. Ilyenkor nincs szükségünk semmiféle tanácskozásra. Együttműködési hely zetben egyrészt csökken az egyén függetlensége, másrészt pedig az egyén egy tágabb közösség részévé válik, ahol a tagok kölcsönösen függnek egymástól. Ezt persze tekinthetjük pozitívumnak is. A konfliktus bizonyos értelemben háborúnak tekinthető. Az együttműködések igencsak nagy kihívást jelentenek, mert esetükben nő a konliktushelyzetek lehetősége is. Amikor az emberek együtt dolgoznak, nő a kapcsolódási pontok száma. Mivel a kapcsolat konfliktushoz vezethet, nagyobb lesz annak a lehetősége, hogy ilyen helyzetek alakuljanak ki. Nem természetellenes az sem, hogy egy együttműködésen belül vannak olyan helyzetek, amikor a tagok nem értenek egyet valamiben. Lehetnek eltérő véleményeik a kiválasztandó stratégiát illetően, az aktuális helyzetért felelős ember kiválasztásakor, a feladatok és a munka szétosztásában stb. Az emberi interakciók minden formájában – legyen az szervezett vagy szervezetlen – időnként kialakulhat olyan helyzet, amelyben az együttműködés és a versengés közti egyensúly kérdésessé válik. Úgy tűnik, mind az együttműködés, mind a versengés az emberi természet része, de az, ahogyan ezek megnyilvánulnak és kifejeződnek, gyakran a kultúra és a társadalmi struktúra függvénye. Új vállalkozások indítása Új vállalkozást indítani komplex és sok kihívással járó folyamat. Kockázattal és kemény munkával jár. Amikor valaki erre készül, számolnia kell a törvényekkel, a sokfajta regisztrációs űrlappal, a bürokráciával és a helybéliek irigykedésével is. Néhányat csökkenthetünk a felsorolt kihívások közül, ha üzletünket másokkal együttműködve indítjuk el. A világnak abban a részében, amelyben mi élünk, a városi területeken csökkentek a gazdasági tevékenységek, a nyereségesség iránti kereslet pedig nőtt. Nőtt a változatos gazdasági tevékenységek iránti igény is. Ebben a helyzetben fontos, hogy új vállalkozásokat indítsunk, különösen a falvakban. A másokkal történő vállalkozás-szervezés leg-

elterjedtebb formája a részvénytársaság. A társuláson alapuló vállalkozás egy másik módja a korlátolt felelősségű szövetkezet. A falusi térségekben a kisszintű együttműködés a vállalkozás-teremtés egy jó alternatívája. Egy példa Norvégiából: Falusi Szolgáltatások Vállalata (Bygdeservice)

A norvég gazdálkodók hosszú ideig rá voltak kényszerülve arra, hogy más bevételi forrásokat is keressenek a túlélésük érdekében. Gépeket adtak kölcsön és mindenféle részmunkaidős állásokat vállaltak el. Általában egyenként, mindenki magának dolgozott, de néhány évvel ezelőtt a gazdálkodók elkezdtek olyan vállalatokba szerveződni, amelyek különböző falusi szolgáltatások nyújtásával foglalkoznak. Ez által a gazdák sokkal átfogóbban, szélesebben vállalnak felelősséget a munkákért, mint korábban. Ez a vállalkozási forma arra is képessé teszi őket, hogy összetettebb, több képességet is igénybe vevő munkákat is elvállaljanak. Így a gazdák a kollégák meglétének előnyeit is megtapasztalják – ez sok gazdálkodó esetében fontos szempont, tekintve azt, hogy a mindennapjaikat általában magányos munkával töltik el. A falusi gazdálkodók vállalatokba szerveződése nagy siker lett. A mellékfoglalkozásokból származó jövedelem jelentősen megnövekedett, a gazdák az új munkahelyzetnek köszönhetően meg vannak elégedve. 2002-ben alakult egy szervezet Norvégia összes falusi szolgáltatással foglalkozó cége számára: a Norvégiai Falusi Szolgáltatások Vállalata. Az elmúlt tíz évben közel 100 céget indítottak, és folyamatosan alapítanak új szervezeteket is.


Lépések (fázisok) az együttműködés megszervezésének folyamatában: Jellemvonások

Nyitó fázis

Sok ötlet és lehetőség. Nyitott megbeszélések. A résztvevők nem biztosak a csoportban betöltött szerepüket illetően.

A jólét fázisa

Magabiztos párbeszéd, kreativitás, kevés ellenvetés.

Az összefogás fázisa

A csoport tagjai kezdenek megismerkedni, közösen kezdik megoldani a problémát.

A konfliktusok fázisa

Érdekből fakadó konfliktusok. Beszélgetések. A nézeteltérések tisztázódnak. A csoport szembeszáll a kihívásokkal és erőt gyűjt.

Az újragondolás fázisa

A csoport élvezi a fejlődését, problémamegoldó képességét. Készen áll az újabb kihívásokra. A terveket felülvizsgálták és lehet, hogy módosították is.

A kimeneteli fázis

A feladatot megoldották. A következtetés függvényében az eredményt továbbítják végrehajtás vagy elutasítás céljából. A csoport feloszlik.

A hivatalos együttműködés fázisa

A csoport úgy dönt, hogy továbbra hivatalos alapon együtt fog működni (hosszú távú elkötelezettség). A csoportot korlátozott vagy teljes gazdasági felelősséget vállaló hivatalos üzleti csoportként nyilvántartásba veszik.

1+1>2

A vidéki területek gazdasági fejlesztési folyamata

Fázis

9



Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.