HÁTTÉR
Jelen képzésanyag célja betekintést nyújtani az üzleti tervek elkészítésének technikáiba, valamint a tanult dolgok begyakorlása esettanulmányok segítségével. A saját üzleti vállalkozás kivitelezéséhez szükséges alapokkal ismerkedünk meg.
BEVEZETÉS
Az üzleti terv mindenekelőtt egy eszköz az üzletember számára, amely segítségével jó előrejelzésekre tehet szert, amelyeknek köszönhetően a kivitelezendő üzleti döntések a vállalkozást sikeresebbé teszik. Az üzleti terv több különböző részből áll és több szinten is igénybe veszi az érte felelős személyt. Röviden: a terv magában foglalja a módot, ahogyan a termékünkkel vagy az általunk nyújtott szolgáltatással szeretnénk foglalkozni és az ügyfelet is, akit a kínálatunk érdekelhet. Ebből a szemszögből, a vállalkozás szempontjából nézve maga az üzletember is kulcsfontosságú. Mindaz, amit mondunk, ahogyan mondjuk, amit kifejezünk és amit teszünk életbevágóan fontosak, és befolyásolják a vállalkozás sikerességét. Ha rendelkezünk önkontrollal, ha reálisan észleljük a saját erős és gyenge oldalainkat, akkor szilárd alapokon állunk egy üzleti terv kivitelezéséhez. Ha rendelkezünk olyan releváns tudással a potenciális ügyfelek viselkedési szokásairól, amelynek segítségével kontrollálni tudjuk a piacot (ismerjük például azokat a kritériumaikat, amelyek alapján döntenek a termékünk megvásárlásáról), vagy ha folyton friss információkkal rendelkezünk a konkurencia helyzetét illetően, olyan pozícióba kerülünk, amely szilárd alapot szolgáltat egy jó üzleti terv kivitelezéséhez.
ELŐRELÁTHATÓSÁG
Egy sikeres vállalkozás kivitelezéséhez be kell azonosítani, felügyelni és menedzselni kell a különböző feladatokat. Annak ellenére, hogy az összes várható ese-
ményre és kockázati tényezőre lehetetlen felkészülni, képesnek kell lennünk arra, hogy a dolgokat előrejelezzük, és biztosítanunk kell a vállalkozás működésének ellenőrzését. Olyan hibátlan terv készítésére, amely egy tökéletes vállalkozás előfutára, nincs recept, de van néhány eszköz, amely segíthet nekünk a nehézségek és csapdák kikerülésében, amelyek előbb vagy utóbb biztosan az utunkba fognak kerülni. Ezt a típusú előrejelzést olyan üzleti tervvel tudjuk megvalósítani, amely arról a piacról tartalmaz összegyűjtött adatokat, amelyre be szeretnénk lépni. Ahhoz, hogy olyan pozícióba kerüljünk, amelyből előrelátunk és elemezni tudunk egy bizonyos trendet, egy termékpotenciált stb., különböző információkra van szükségünk a szállítókról és az összes belső műveletünkről. Szükségünk van ugyanakkor azokra az információkra is, amelyek a lehetséges érdekeltségi csoportokra, törvényekre és rendeletekre vonatkoznak. Az üzleti ötletünk milyenségének függvényében különböző források vannak, amelyek fontosak lehetnek számunkra. Ezen információk összegyűjtése és elemzése után képesek leszünk arra, hogy a vállalkozásunk mennyiségi és minőségi céljait meghatározzuk, és kialakítsuk az üzleti stratégiánkat vagy üzleti tervünket.
MEGLÁTÁS, TERVEZÉS ÉS ELLENŐRZÉS Az üzleti terv elsősorban egy eszköz az üzletember számára, amellyel tervezni és ellenőrizni tud. Ugyanakkor az üzleti terv felállítja a napirendet, a tennivalókat is a vállalkozásunk számára. Ez azt jelenti, hogy az üzleti terv segítségével meg tudjuk határozni a leendő termékeinket, és el tudjuk dönteni, hogy kik lesznek azok az ügyfelek, akikkel majd dolgozni fogunk.
Az üzleti terv – a kereskedelmi tervezés és ellenőrzés eszköze
Az üzleti terv – a kereskedelmi tervezés és ellenőrzés eszköze
1
Az üzleti ötletünk és tervünk lényege tehát a termékek meghatározása és a fogyasztók körülhatárolása lesz, ami azonban az egész üzleti tervet összefogja, nem más, mint a mi meglátásunk. Ez azt jelenti, hogy a személyes meglátásainkkal kell indítanunk: mi az, amit tulajdonképpen meg akarunk szerezni, mit is akarunk nyerni ezzel a vállalkozással.
Az üzleti terv – a kereskedelmi tervezés és ellenőrzés eszköze
POZÍCIÓNK A PIACON
Amikor az üzleti meglátásunk és ötleteink a termékkel kapcsolatosan már megvannak, a következő lépésünk a célok meghatározása kell legyen: mennyit szeretnénk eladni vagy nyerni az üzleti ötletünkből. A folyamatnak ezen a szintjén elengedhetetlen a pontos információkhoz való hozzáférés, valamint tudnunk kell elmélyült elemzést végezni a költségekkel, a konkurencia termékeivel, a termelés volumenével, a célpiac befogadóképességével, stb. kapcsolatosan. Ennél a pontnál nem vesz kárba az az idő és erőforrás, amelyet arra fordítunk, hogy megvizsgáljuk a jelenlegi keresletre vonatkozó szakmai elemzéseket és utánanézünk annak, hogy nem készített-e el már valaki más olyan elemzéseket, amelyek a felbecsült piaci pozíciónk szempontjából relevánsak lehetnek. A céljaink meghatározásakor és kivitelezésükkor érdemes foglalkoznunk a mennyiségi és a minőségi szempontokkal is. A folyamatnak ennél a részénél az időtényezőre is érdemes odafigyelni: mennyi lenne a legelőnyösebb időkeret számunkra? Figyelembe vette-e jelen ütemterv az összes releváns összetevőt, késést és olyan más elemet, amely más ütemtervet kíván meg, amely esetleg ellentmondásba kerülhet az általunk készített tervvel?
KOCKÁZATI TÉNYEZŐK
A folyamat következő lépése egy újabb kérdés feltevése kell legyen: melyek a kockázati tényezők és mit kell tennünk ahhoz, hogy a vállalkozás sikeres legyen? A következő kérdéseket is feltehetjük: • rendelkezem-e a szükséges hozzáértéssel? • rendelkezem-e a szükséges hálózattal, amely segítséget nyújt majd nekem? • a fogyasztók meg akarják-e vásárolni a termékem, vagy megengedhetik-e maguknak a termékem megvásárlását? • rendelkezem-e a szükséges technológiával? • rendelkezem-e a szükséges tőkével? Miután ezekre a kérdésekre tudjuk a válaszokat, elérkezett az idő, hogy elkezdjük a tervezést.
A TERV
A szükséges kompetenciák és hálózatok feltér2
képezése, a piacra és a potenciális fogyasztókra vonatkozó információk begyűjtése, valamint a pénzalapok ellenőrzése után – amikor a szükséges tőke is megvan – rendelkezni fogunk azzal az információhalmazzal, amely egy terv elkészítéséhez szükséges. Olyan tervünk lesz, amely foglalkozik a termeléssel, szállítással, marketinggel, eladással és a pénzügyi dolgokkal is, és amely akcióba lendíti a vállalkozásunkat. Miután az összes jelentős információt, adatot és elemzést felhasználtuk, nagy valószínűséggel az üzleti tervünk kiszámítható és ellenőrizhető lesz.
A KÖLTSÉGVETÉS
A terv kivitelezésekor, miután találunk a termékeinknek egy reális árat, foglalkozzunk az értékesítéssel járó bevételek és a kötelezettségek előrejelzésével is. Felbecsüljük a fogyasztó reakcióját és keresletét a termékünk iránt, a termék közvetlen költségeiről szerzett tudásunk segítségével kiszámoljuk a bruttó keresetünket is. A vállalkozás működéséhez szükséges elvégezni a termeléssel, értékesítéssel, eladással, marketinggel és a költségekkel kapcsolatos számításokat is. A működésbe lendüléshez fontos megnézni, hogy milyen szükségleteink vannak: a vállalkozásunk elindításához szükséges-e befektetnünk szerszámokba, eszközökbe és technológiákba. Ezek szintén olyan költségek, amelyeket bele kell számolni a szükséges tőkét képző teljes összegbe. Amikor ezt a tervezést vagy költségvetést befejeztük, megkapjuk a költségvetési bevételünket, a működési költségek költségvetését, az üzemi és nettó eredmény, a pénzügyi és a cash flow (pénzforgalom) költségvetést. Ezek azok a dolgok, amelyekre szükségünk van, hogy saját magunkat ellenőrizni tudjuk, különösen akkor, ha bankhoz vagy más pénzügyi intézményekhez kell fordulnunk.
ÜZLETI TERV – VÁLASZ AZ ELVÁRÁSAINKRA? Gyakorlatiasan szólva: egy üzleti terv megmutatja, hogy mit várhatunk a tervezett vállalkozásunktól mind személyes, mind kereskedelmi szempontból. Egy üzleti terv a jövedelem, a bevétel és a költségek köré van tervezve és felépítve. Arra épít, hogy mi az, amit nyerhetünk a piacról, valamint arra, hogy milyen készségekkel és képességekkel rendelkezünk a vállalat belső műveleteinek kivitelezésében és a külső pénzforrások elérésében. Egyszerűsítve: az üzleti terv a vállalkozás mindennapi műveleteinek (amely naponkénti munkatervből, költségvetésből és ellenőrző pontból áll) vezérfonala és a bakik kijavításához szükséges eszköz.
ÖSSZEFOGLALÁS
Egy sikeres üzleti terv a következő elemekből áll: • elképzelésünk a vállalkozásról (mit szeretnénk szerezni, nyerni a vállalkozás révén?); • az üzleti szempontból értékes tulajdonságaink (a személyes megjelenésünk); • az üzleti ötletünk (a termék/szolgáltatás, amelyet kínálunk és a fogyasztó, akit megcélzunk); • a céljaink (mennyiség, minőség és időzítés); • a legnagyobb kockázati tényezők; • a vállalati stratégiához kapcsolódó kérdések (a bejárandó út); • a taktikai műveletek terve; • a költségvetések (bevétel, költségek, üzemeltetési és pénzügyi eredmények).
A Tanya ‒ egy tágas hely, amely a következőket kínálja:
cselekvés,
tudás,
Betekintést nyújtunk abba, hogy hogyan kell felépíteni egy mezőgazdasági vállalkozás fejlesztési programját. A program különböző szintjeinek és részeinek az áttekintésével ahhoz teremtünk alapot, hogy egy hasonló programot tervezzenek meg Romániában is.
Bevezetés Mivel a mezőgazdasági termelés terén (beleértve ebbe a gyümölcsök, bogyótermésűek és zöldségek termesztését is) kevésbé kedvező körülményekkel rendelkezett Norvégia, bevezetett egy nagyon aktív stratégiát, amely a gazdákat hivatott segíteni és arra ösztökélni, hogy folytassák hagyományos foglalkozásaikat, ám vegyék figyelembe a megváltozott körülményeket is. Azok a területek, amelyek a gazdák és a falusi lakosság tulajdonában vannak, vagy bármilyen más módon szolgálják őket, sokrétű lehetőséget és forrást képviselnek, és ezeket szintén bevételt generáló tevékenységekre lehetne felhasználni. Norvégiában – és sok más helyen is – az eredeti ötlet az volt, hogy összeegyeztessék a tradicionális tudást, a történelmet és a helyi jellegzetességeket a piacorientált szemlélettel. A magas fogyasztási szinttel rendelkező nyugati világban – ahol egy rohanó és nyugtalan életmód kiszorította a sokkal csendesebbet és lassúbbat – egy ellenmozgalom kezdett kifejlődni, amely szeretné visszaadni a sokkal hagyományosabb és eredetibb termelés értékét, és szeretné újra ráirányítani erre a termelésre a világ figyelmét.
kapcsolat és közösség egy természetes környezetben.
Új ötletek régi keretben Norvégiában mindez a mezőgazdasági szektor számára egy pozitív gócpont és ösztökélő stratégia volt a hatóságok részéről, azzal a céllal, hogy új üzleti lehetőségek kiaknázására bátorítsák az ezen a területen dolgozókat. Ugyanakkor arra is nagyon figyeltek, hogy a már meglévő cégeket versenyképesebbé tegyék; egyrészt az importált áruk és a konkurens rendezvények által kialakított erőteljes verseny segítségével, másrészt a hagyományos árucikkek árának általános csökkentésével. A mezőgazdasági szektort kampányokon keresztül motiválták arra, hogy belekezdjen, és részt vegyen olyan folyamatokban, amelyek új ötleteket vittek a már meglévő egyesületekbe. Egy ilyen folyamat elsősorban új ismeretek és képességek megosztásáról szól, valamint azokról a speciális erőforrásokról, amelyeket a mezőgazdasági szektor különböző szereplői tudnak mozgósítani.
Együttműködő partnerek A NorgesVel – egyike ezen szereplőknek – a helyi szövetkezetekben fenntartható üzleti fejlesztéssel foglalkozik, kiváltképpen a mezőgazdasági szektoron belüliekkel. Norvégiában a gazdák alapítottak egy fejlesztési érdekszövetkezetet, amit Norsk Landbruksradgivning-nek (NLR) hívnak, ez a NorgesVel fő együttműködő partnere az üzleti fejlesztésben. A
Az üzleti terv – a kereskedelmi tervezés és ellenőrzés eszköze
EGY FENNTARTHATÓ MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA NORVÉGIÁBAN (NUG)
3
két szervezet együttműködött egy olyan üzleti fejlesztési program kidolgozásában is, amely azoknak a gazdáknak szól, akik szeretnék létrehozni vagy tökéletesíteni cégüket, és megerősítenék a gazdaságuk erőforrásaiból származó eredményeiket.
Mezőgazdasági vállalkozási fejlesztési program A program célja, hogy a résztvevők képesek legyenek jobban hasznosítani a saját maguk elé kitűzött célok elérésére irányuló erőfeszítéseiket. Szükséges, hogy a gazdáknak/résztvevőknek nagyon erős akaratuk és érdekeltségük legyen azért, hogy előbbre jussanak az üzletágban, amelybe már beléptek, vagy amelybe most akarnak belépni. Fontos tisztázniuk önmaguk (és lehetőleg a környezetük) számára (is) a saját üzleti tervüket. Más szóval: azonosítaniuk kell azokat a termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyeket szeretnének felkínálni a vevők számára, és azt a vevőcsoportot is, amelyik számára felkínálnák ezeket a termékeket, szolgáltatásokat. Az üzleti fejlesztési programban a részvétel egy üzleti tervezési folyamaton keresztül valósul meg. A résztvevőnek egy meghatározott üzleti ötlettel kell érkeznie, cserébe egy üzleti tervvel távozhat. Számos lépést kell tenni, amíg az üzleti terv kész a megvalósításra, illetve amíg a termék vagy szolgáltatás kereskedelmi forgalomba kerülhet.
Az üzleti terv – a kereskedelmi tervezés és ellenőrzés eszköze
Támogatási rendszer
4
Vállalkozónak lenni gyakran együtt jár a magányos munkával vagy éppen magányos életmóddal. A gazdaságok számára kifejlesztett üzleti fejlesztési programban a gazdák nem egyedül dolgoznak a folyamatban. Képzett oktatók mutatják számukra az utat, akik készek megosztani a tudásukat azért, hogy a gazdák is sikereket érhessenek el ezen a munkaterületen. A program legfontosabb célja az, hogy segítse a résztvevőket abban, hogy megvalósítsák az álmaikat a saját gazdaságukra vonatkozólag, illetve hogy optimalizálja a személyes és üzleti mozgatórúgókat, az elégedettséget és nem utolsósorban az eredményeket. A programban a résztvevőt végigvezetik az üzleti témakör különböző területein. A felkészítési rendszert rugalmasan ültetik gyakorlatba, hogy az képes legyen a szükséges támogatást nyújtani. A munkafázisok megvalósulhatnak szemináriumok, csoportos tanulások, előadások és/vagy esettanulmányok formájában is. A tanítási rendszer azért van, hogy vezesse a gazdákat és megerősítse őket azokon a különböző területeken, amelyek fontosak a saját tervük és folyamatrendszerük szempontjából. Az átadott ismeretek egy része általánosabb, mint például az, hogy hogyan szerveződik egy cég, a többi viszont sokkal specifikusabb. A folyamat végére beszerzik a szükséges pénzügyi eszközöket.
Néhány sikertényező Ennek a programnak számos sikertényezője van. Alapvetőek közülük: az erős akarat, a jelenlét és a motiváció az ötlettől a fenntartható vállalkozásig tartó út megtételére. Fontos hogy legyen egy olyanfajta kiindulási pontunk, amelyet alapvető elemnek érzékelünk az ötlet termékké való konvertálásának folyamatában. Az érintett személyeknek szükségszerűen célorientáltaknak kell lenniük. Az ötletek kialakításához gyakran szükség van némi bátorságra is, meg kell meghatároznunk azokat a célokat, amelyeket a későbbiekben mérni tudunk majd. Másrészt: a célok megvalósítása során sok energia képződik, amely stimulálhatja a későbbi fejlesztéseket. Mindegyik személynek, aki hallgatja a program előadásait és eljár a betanítási órákra is, kell legyen egy ötlete és egy üzleti terve a vállalkozásról. A Norvégiában működő ilyen programok esetében azt vettük észre, hogy a résztvevők igyekeztek minél hamarabb kialakítani informális vagy formális együttműködési kapcsolatokat a társaikkal (a többi résztvevővel), a kapcsolatok révén pedig egy hálózat vagy egy közös vállalat kialakítására törekedtek. A norvégiai programokban részt vevő mezőgazdasági termelők legtöbbjéről elmondhatjuk azt, hogy kisgazdák. A vágyunk és az arra irányuló erőfeszítésünk, hogy kialakítsunk egy tartós és erős hálózatot a programban részt vevő személyek között, olyankor kerül előtérbe, amikor a résztvevők nagyjából ugyanazzal a háttérrel és forrásokkal rendelkeznek, ugyanazt az üzletágat képviselik, de azokban az esetekben is, amikor a résztvevőknek különböző források állnak a rendelkezésükre. Ezeknek a megállapításoknak a fényében megkíséreljük levonni a következtetést: a mezőgazdászok nagy többsége rájön arra, hogy az együttműködés inkább nyereség lehet az üzleti ötletük és tervük megvalósításakor, mintsem akadály.
Fenntartható értéklánc létrehozása kereskedelmi környezetben Célunk, hogy a gazdák/gyümölcstermesztők bepillantást nyerhessenek az értéklánc-szemléletben lezajló különböző tranzakciókba. Arra szeretnénk ösztönözni a termelőket, hogy érdekeltek és elkötelezettek legyenek az értéklánc folyamata iránt, és így – összekapcsolva a termékről való tudásukat az értéklánc folyamatával – váljanak erősebb és jobb üzleti szereplőkké. Értéklánc ‒ a tevékenységek láncolata Röviden szólva az értéklánc a tevékenységek láncolata.
Hozzáadott érték A modern világ fogyasztói sokkal inkább feldolgozott termékeket keresnek, mint nyerseket. Ez a feldolgozott termékekre való igény a kényelemre való hajlamunkkal magyarázható, de mindez egy lehetőség is lehet a termékek változatosságának, sokszínűségének fejlesztésére. Példának vehetjük a „natúr” alma esetét, amely az egyetlen módja volt annak, ahogyan néhány évtizeddel ezelőtt az almákat árulták a boltokban. Ma már egy egész sor almára épülő terméket vásárolhatunk, mint például a dzsem vagy a lé, a mártás, a különböző sütemények, vagy éppen a szárított gyümölcs. Ugyanez érvényes a krumplira, a tejre és sok más termékre. Az üzlet tehát tevékenységek vagy feladatok folyamata, amelyeket számos, különböző területeken specializálódott szereplő kivitelez úgy, hogy elindul a nyers alapanyagtól, és elér a vevők által igényelt késztermékhez. Az értéklánc akkor valósul meg, ha egy termék meghatározott sorrendben átesik bizonyos tevékenységeken. Minden egyes tevékenység alkalmával a termék újabb és újabb értéket kap. A termék tevékenységi lánc által kapott összértékének nagyobbnak kell lennie az összes tevékenység együttes értékénél. Egy üzleti környezetben mindezt a következőképpen vázolhatjuk: Üzlet akkor jön létre, ha egy vevő és egy eladó megegyeznek egy, a vevő által keresett termék vagy szolgáltatás átadásáról, kézbesítéséről. Általában az igényelt terméket nem a termelés helyén használják fel. A termelés számos elemből áll. Ezek közt lehet: a tulajdonképpeni termelés, feldolgozás, csomagolás, nagybani eladás, szállítás, kiskereskedelem, direkt eladás, promóció stb. A folyamat során mindegyik szereplő újabb és újabb értéket ad a termékhez. Ezután a terméket eladják egy vásárlónak vagy fogyasztónak, és máris megvalósult az értéklánc. Jelen környezetben fontos az, hogy ne keverjük össze az értéklánc fogalmát a tevékenységek során felmerülő költségekkel. Belefaragni egy állat bőrébe lehet, hogy alacsony költségvetésű tevékenység, de ez a bizonyos feladat döntő a kész, minőségi kabát esetén, és nagyon nagy értéket ad a befejezett termékhez. Hasonlóan a gyémánthoz, ahol a gyémántmetsző tevékenysége szintén nem sok költséget termel, viszont ez a tevékenység rengeteget hozzáad a késztermék értékéhez, hiszen a nyers gyémánt sokkal kevésbé értékes, mint a csiszolt.
Az értéklánc-szemlélet alkalmazhatósága Megragadni a lánc során generált értékeket – ez számos tervezőmenedzser által alkalmazott megközelítés, de máshol is használják. Például ott, ahol egy termelő azt várja el az alkatrész-beszállítóitól, hogy a termelőüzem közelében legyenek, így minimalizálva a szállítási költségeket. Egy elég általános társítás az, hogy az értéklánc perspektívái szorosan kapcsolódnak az exportorientált kereskedelemhez. Az értéklánc elemzést így a fejlesztési szférában is alkalmazzák a szegénység visszaszorítására alkalmazott stratégiák azonosítására úgy, hogy az értéklánc mentén fejlesztenek. Kevésbé fejlett országok vagy ágazatok területén, amelyek elsősorban nyers alapanyagokat termelnek, egyre több figyelem irányul az értékláncra, valamint annak fontosságára, hogy nemzeti és régiók közötti láncokat is fejlesszenek a nemzetköziek mellett.
Értéklánc és stratégiai tervezés Az értéklánc mentén áramló információ kiaknázása során a cégek, vállalatok, gazdák vagy üzleti személyek (új üzleti modelleket létrehozva) megpróbálhatják kikerülni a közvetítőket, esetleg más módokon tökéletesíteni a lánc értékrendszerét. Az értéklánc szerkezete elég hamar áttörte magát a menedzserek arcvonaláig; a stratégiai tervezés egy erőteljes elemző eszközének tartják. A gazdasági udvarok és a gazdák nézőpontjából azt kellene megcélozni, hogy a hozzáadott értékekből a lehető legtöbbet kapjanak vissza. Másrészről viszont a gazdák hagyományosan gyakran inkább a mezőgazdasági árucikkek termelése felé kötelezték el magukat, és nem igazán vesznek részt az üzlet további folyamatában. Sok esetben egyszerűen hagyják, hogy a többi feladatot a többi szereplő végezze el. Ily módon a gazdáknak sem direkt ellenőrzési lehetőségük, sem rálátásuk nincs az értéklánc mentén történő költség- és díjszabási szintekre. Más szóval: a többi bevont szereplő irányíthatja az értéklánc elemeit jó üzleti közvetítőként, és a nyers termék tulajdonosa csupán azt az árat kaphatja, amelyről a közvetítők megegyeztek. Éppen ezért a gazdáknak és termelőknek célul kellene kitűzniük azt, hogy sokkal direktebb módon vonódjanak be az értékláncba, üzemeltetéssel vagy tulajdonosként a lánc különböző elemeinek indirekt ellenőrzésével. Egy másik elem, amelynek leginkább fontosságot kellene tulajdonítani az, hogy a termelő anynyira közeledjen a piachoz, amennyire csak lehet – úgy manőverezzen a termeléssel vagy a folyamat legfontosabb elemeivel, hogy a szükséges tőkét és erőforrást a minimumra szorítsa. Ha ez sikerül neki, az eredmény egyszerűen egy nagyobb profit lehet a cége számára.
Az üzleti terv – a kereskedelmi tervezés és ellenőrzés eszköze
Abban a folyamatban, amely során a mezőgazdász, a vállalat vagy cég elemzi azokat a konkrét tevékenységeket, amelyeket meg kell tenni annak érdekében, hogy versenyképes pozícióba kerüljön, hasznos lehet az értéklánc-modell használata a kreatív tevékenységek esetében.
5