A kommunizmus fogságában

A kommunizmus fogságában 1. Évfolyam, 1. sz. 2013 április 2000 ingyenes példány ISSN 2286 – 0959

www.zi-de-zi.ro Kövesd a facebookon is: ERA. Zi de Zi

Készült a S.C. Transilvania Grup Business S.R.L., a Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége (Maros megyei szervezet) és a Maros Megyei Tanács közreműködésével

kommunizmus.RO

A kommunista ideológia Novák Csaba Zoltán

Karl Marx

Szómagyarázat

A kommunizmus az emberiség politikai, gazdasági életének megszervezésére vonatkozó egyik politikai ideológia. Az emberiséget már az ókortól foglalkoz­ tatta a gondolat, hogy már a földi élet során létrehozható az ideálisan működő emberi társadalom, ahol minden ember egyenlő jogokat élvez, nem létezik az embernek ember ál­ tali kizsákmányolása, nincs elnyomás.

Erről a kérdésről elmélkedett többek között Platón vagy Thomas Morus. A kommunista ideológia a 19. század­ ban kristályosodott ki, amikor az ipari forradalom következtében jelentős társadalmi változások következtek be.

A gyárakkal, üzemekkel párhuzamo­ san megjelent és megerősödött egy új társadalmi kategória, a munkásság.

A sanyarú körülmények között élő munkásság problémáira több értelmi­ ségi is megpróbált választ, megol­ dást találni. Az ún. szociáldemokrata mozgalom képviselői úgy vélték, hogy pártjuk a fennálló, demokrati­ kus viszonyok között kell képviselje a

A proletariátus diktatúrája A társadalomtudományba a 19. század közepén Karl Marx által bevezetett fogalom azon átme­ neti időszak megnevezésére szolgál, melynek során a proletariátus képviselői a kezükbe ragad­ nak minden hatalmat a tőkés társadalmakban fennálló burzsoá állam lerombolása érdekében, és ezzel lehetővé teszik az átmenetet egy osz­ tályok nélküli társadalomba, a kommunizmusba.

Osztályharc A kommunista ideológia szerint a történelem mozgatórugója a gazdaság, amelynek szereplői az egymással éles ellentétben álló társadalmi osztályok, a termelőeszközök birtokosai, a bur­ zsoázia (a kizsákmányolók) és a kizsákmányolt osz­ tályok, a munkásság, esetenként a parasztság. Az ideológia szerint a proletariátus élére álló kom­ munista pártnak kíméletlen harcot kell folytat­ nia az ellenséges, kizsákmányoló osztályokkal, a burzsoáziával és az egyházakkal.

2 ERA

Vladimir Iljics Lenin

munkások érdekeit.

A kommunista mozgalom, amelynek 1848-ban Karl Marx és Friedrich Engels írt programot viszont ennél tovább ment. Az általuk szerkesztett Kommunista kiáltványban meg­ próbálták összefoglalni mindazt, ami eddig csak az ábrándozások szintjén létezett, az ideális társadalom létre­ hozásának lehetőségeit. Marx a tör­ ténelmet egy tudatos folyamatnak írta le, melynek van kezdete és vége, a történelmi változások mozgatórugó­ ja pedig kizárólag a gazdaság, ezen belül is a termelőeszközökhöz való viszony, valamint a termelőeszközök birtokosai és a társadalom többi része közti feloldhatatlan ellentét.

Marx véleménye szerint a kapitalista társadalom legnagyobb problémája az elidegenedés, az elidegenedést pedig az osztálynélküli kommuni­ sta társadalom szüntetheti meg. A kommunista társadalom felé vezető út a kapitalista rend forradalmi le­ rombolása, majd proletárdiktatúra létrehozása, mely elvezet később a kommunista társadalomhoz. A kapitalista rend lerombolása és a

kommunizmus.RO

és mozgalom kommunista társadalom megteremtése közti időszakot Marx a kommunizmus első fázisának nevezte, később Lenin ezt nevezte el szocializmusnak, ellentétben a megvalósult kommunista társadalommal, melyet Marx a kommunizmus magasabb fázisának, Lenin pedig jelzőnélküli kommu­ nizmusnak nevezett. A termelési eszközök, tehát az emberiség létfeltételeinek köztu­ lajdonba vételével a kommunizmusban megszűnik a tőkének a munka feletti ural­ ma, a kapitalista munkamegosztás, eltűnik a bérmunka, vagyis az emberi alkotó tevé­ kenységre külső kényszerként ható min­ den tényező. A munka felszabadításával a kommunizmus hívei szerint nem csökken, sőt, minőségben és mennyiségben is olyan mértékben növekszik a társadalom gaz­ dasági produktivitása, hogy lehetővé válik a szükségletek teljes kielégítése. A kommu­ nista mozgalom egyik célja az volt, hogy az ideológiát világszerte meghonosítsa.

A kommunista államok, amikor tehették, törekedtek az expanzióra, de erre nem min­ dig adódott lehetőség.

A kommunista ideológia képviselői, miután hatalomra kerültek nem elégedtek meg a hatalom birtoklásával, hanem a társadalom egészét akarták megváltoztatni, átalakítani a saját ideológiai elképzeléseik alapján akár erőszakos úton is. Diktatúrát vezettek be, üldözték mindazt, ami ellentmondott a kommunista ideológiának. A helyzet abszur­ duma, hogy a kommunista pártok a kom­ munista ideológia nevében cselekedtek, de magát az osztály nélküli, minden embert boldogító társadalmat sose sikerült megte­ remteniük.

Az első olyan állam, ahol egy kommunista párt jutott hatalomra (1917) Oroszország, vagy ahogy később nevezték, a Szovjetunió volt. Meghatározó vezetői Vladimir Iljics Lenin és Joszif Viszarionovics Sztálin voltak.

Az általuk fémjelzett időszakot és elgondo­ lásokat leninizmusnak vagy sztálinizmusnak is nevezik. A Szovjetunió a két világháború között egyedüli kommunista állam volt, de világszerte (elsősorban Európában) tá­ mogatta a helyi kommunista pártokat, mozgalmistákat. A második világháború után a szovjet hadsereg szinte a teljes KeletEurópát irányítása alatt tartotta. Ezekben az országokban a Szovjetunió segítségével kommunista pártok kerültek hatalomra és szovjet mintára szervezték át az adott országokat.

Karl Marx műve A Tőke

2013 április

3

kommunizmus.RO

Kommunizmus a két világháború Novák Csaba Zoltán A kommunizmus hangsúlyos romániai megjelenése a 20. század első felére tehető. Az oroszországi forradalom után a hazai munkások is radikalizálódtak. A kommunista párt romániai szervezete 1921-ben alakult meg, 1922-ben felvette a Romániai Kommunista Párt nevet és csatlakozott a kommunista mozgalom nemzetközi szervezetéhez, az Internacionáléhoz. Vezetőit és tagjait a min­ denkori román hatalom már az elejétől gyanúsan kezelte. 1924-ben betiltották a pártot, vezetőinek többségét pedig bebörtönözték. A kommunista párt ezek után már csak törvénytelenül, illegálisan működhetett. A két világháború közötti időszakot ezért nevezik a párt szempontjából az illegalizmus időszakának, követőit pedig illegalistáknak.

A mozgalom „felszabadulást” hirdetett a munkásságnak, a szegényeknek, ennek ellenére mégsem csatlakoztak sokan a párthoz. A két világháború között a kommunista párt tagsága alig haladta meg az ezer főt.

A kommunista mozgalom már a kezdetekben eljutott Maros megye tér­ ségébe is. Marosvásárhelyen és a Felső-Marosmentén akadtak követői,

Ana Pauker

Vasile Luca (Luka László)

Vasile Luca (Luka László)

4 ERA

A székelyföldi Szentkatolnán született.

Hat év elemi iskola után lakatosinas volt Brassóban. 1919-től az RKP Brassó megyei szervezetének tagja. A két világháború között időszakban illegális párttevékenység miatt többször is letartóztatták. Később a Szovjetunióba távozott, ahol tábornoki rangot szerzett. 1944-ben tért vissza Romániába. 1945-1952 között több jelentős vezetői tisztséget töltött be. 1947-1952 között ő volt Románia gazdaságügyi minisztere. 1952-ben belső tisztogatás zajlott le a pártban, Ana Paukerrel együtt jobboldali elhajlással vádolták és letartóztatták. Halálos ítéletet róttak ki rá, amit később életfogytiglanra változtattak. 1963-ban halt meg a nagyenyedi börtönben.

mozgalmistái. A munkásmozgalmi családból származó marosvásárhelyi B. J. így emlékszik vissza erre az időszakra: „a vásárhelyi szervezetet 1922-ben alapították meg. Az alapítók között volt édesapám is.

A párt illegalitásba helyezése után az itteni szervezetet is betiltották. A hajdani Kossuth utcában működő munkásház még fennállt egy ideig, mi munkásgyerekek ide jártunk minden vasárnap, aztán a harmincas évek közepén ezt is felszámolták.” A párt a két világháború közötti időszakban nem rendelkezett jól kiépített vidéki szervezetekkel és megfelelő tömegbázissal Maros megyében sem. A megye 120 vidéki településéből csupán 90 olyan személyt írtak össze, akik 1944. augusztus 23. előtt az RKP szimpatizánsai, vagy illegális tagjai lettek volna. Az illegalistaként feltüntetett 90 személy közül a döntő többség, kb. 50 személy földműves volt, a többiek pedig különböző szakmákat űző munkások. Sáromberkén a faluból elszármazott magas rangú kommunista vezető, Köb­ lös Elek családja köré szerveződött meg egy falusi RKP-, illetve MADOSZ-sejt.

Mindezek ellenére, a mozgalom által hirdetett eszmék, ideológia egyes, főleg szegény munkásgyerekekre nagy hatással voltak. Ezek csatlakoztak, illegális tagjai lettek a pártnak, segítették a kommunista vezetőket, titokban hirdették az ideológiát, tiltott plakátokat ragasztottak, kommunista tartalmú kis papírcédulákat (röpcédulákat) osztogattak.

Később sokukból kommunista aktivista lett. Így történt ez a marosvásárhelyi Cs. S-sel is, aki így mesét a hajdani időkről: „Az utcánkban nagyon sok munkás élt. Ezek közül többen is illegalisták lettek. Komoly mozgalmista volt a Löbl család, Márton és Piri, Gombos Mihály, a Minor család, Nemes Dezső... Esténként összeültünk az utcánkban és beszélgettünk. Ezek az emberek meséltek nekünk a pártról, hogy miért is harcol, milyen célkitűzései vannak. Ott volt pl. Mihály József, a „sapkás”, aki nagyon sokat mesélt a Szovjetunióról és a kommunista világról.

Részt vett már a Tanácsköztársaság körüli eseményekben is 1919-ben. Arról mesélt, hogy majd minden munkásnak jobb lesz, lesz munkahely, élelem, ruházat stb. Arról is mesélt több alkalommal, hogy a Szovjetuniónak annyi repülője van, hogyha egy­ szerre szállnak fel, elhomályosítják az eget.

A pártot egy olyan szervezetként képzeltük el, amely harcol a tőke ellen azért, hogy fel-

kommunizmus.RO

közötti Romániában szabadítsa a munkásokat, hogy a szegények sorsa megjavuljon, ne legyenek élelmezési gondok. A Szovjetunió volt a példakép, hogy ott a kommunizmus hazájában a nép milyen jól él és, hogy milyen erős ez az ország.”

Jellemző volt, hogy a kommunista mozgalmat már a kezdetektől felkarolták a kisebbségiek: magyarok, zsidók, ukránok stb. Ez azzal magyarázható, hogy a kommunizmus teljes egyenlőséget hirdetett a nemzetiségek között így ezek azt remélték, hogy a kommunista párt hatalomra kerülése után nem lesz semmiféle nemzetiségi elnyomásban részük.

A két világháború között az RKP meghatározó vezetői között több kisebbségi származású személy volt: Marcel Pauker, Ana Pauker, Köblös Elek, Fóris István, Luka László (Vasile Luca), Vitalij Holoscsenyko stb. Jellemző volt továbbá az is, hogy ezek az emberek elsősorban kommunistának tartották magukat mintsem

valamely nemzet tagjának. A kommunista vezetők többségét letartóztatták és börtönbe zárták. Hosszabb rövidebb időre börtönbe került Gheorghe Gheor­ ghiu-Dej, a később hírhedté vált Nicolae Ceauşescu, Ana Pauker stb. Aki tehette, külföldre menekült. Néhányan az e­gyetlen kommunista országba, a Szovjet­unióba. Így tett pl. Luka László is, aki aztán a világ­ háború után a szovjet csapatokkal tért vissza az országba.

A kommunista párt élén a főtitkár állt, őt segítette a néhány fontos vezető tagból álló Politikai Büró és az egy kicsivel több tagot számláló Központi Bizottság. Volt olyan időszak, amikor a vezetők közös megegyezés, konszenzus alapján hozták meg a döntéseket, de gyakran előfordult az is, hogy a főtitkár akkora hatalomra tett szert, hogy szinte egymaga hozta meg a fontos döntéseket. Ilyen volt Gheorghe Gheorghiu-Dej vagy Nicolae Ceauşescu.

Jelentés a kommunista mozgalom erdélyi eseményeiről

Marosvásárhelyi illegalisták az építőtelepen

2013 április

5

kommunizmus.MS

Hogyan került hatalomra a Román Kommunista (1944–1948) Szómagyarázat Mobilizáció Az RKP nem csak diktatórikus eszközökkel irányította a társadalmat, hanem bizonyos embercsoportokat különböző hívószavakkal mobilizált, mozgósított. Ilyen volt a háború utáni újjáépítésre való felhívása, vagy a szegényparasztok számára a magántulajdon eltörlése és az esélyegyenlőség biztosítása. Voltak olyan időszakok is, amikor a kommunista pártok a nemzeti érzelmekre, büszkeségre alapoztak és ezzel a hívó szóval mozgósították, állították maguk mögé az embereket.

Kommunista ünnepség Marosvásárhelyen a negyvenes évek végén Novák Csaba Zoltán

Szalámi taktika Az a módszer, amellyel a kommunista párt fokozatosan felszámolta a politikai ellenfeleit. A szalámi szeleteléséhez hasonlóan gyengítette őket, morzsolta fel a legkülönbözőbb eszközökkel ezek önállóságát: egyes vezetőket hamis vádakkal börtönbe zárattak, kompromittáltak.

Kommunista vezetők a dísztribünben Marosvásárhelyen

6 ERA

A Román Kommunista Párt (RKP) a második világháború után kialakult politikai helyzetet arra próbálta felhasználni az első pillanattól kezdve, hogy megszerezze a teljes politikai hatalmat, és hogy az országot egy szovjet mintára megszervezett állammá tegye. A Vörös Hadsereg bevonulása után az addig illegalitásban tevékenykedő kommunisták hozzáfogtak a párt helyi szinten történő

megszervezéséhez. A háború okozta anyagi és lelki károk felbecsülhetetlenek voltak ebben a térségben is. A megye területe nagy részének háborús övezetté válása, a front átvonulása utáni zavargások, a súlyos gazdasági helyzet óriási megpróbáltatások elé állították a lakosságot. Az 1946 és 1947-ben ki­csúcsosodó szárazság csak fokozta az amúgy is válságos gazdasági helyzetet. A Maros megyei pártszervezés első jelentős, háború utáni lépésére 1944. szeptember 24-28. táján került sor és az illegalista mozgalom tagjainak nevéhez fűződött. A letartóztatott kommunista vezetők, miután szovjet segítséggel ki­ szabadultak, Marosvásárhelyre utaztak és Bukarest megkérdezése nélkül újraalakították a párt helyi szervezetét, amelyet egy öttagú bizottság vezetett: Soós József (későbbi marosvásárhelyi polgármester), Löbl Márton, Szőcs Béla, Nemes Dezső és Lakatos Albert.

Kezdetben kaotikus állapotok uralkodtak a párt háza táján, de az 1945-ös év folyamán az aktív szervezői munkának köszönhetően megalakultak a párt működését biztosító legfontosabb osztályok, illetve alosztályok, az akkori kifejezéssel élve reszortok. Ezek az osztályok a párt különböző területeken kifejtett tevékenységét szervezték és irányították. Az osztályok élén a titkár állt, akit munkájában a különböző felelősök segítették. 1945-ben a Maros megyei RKP a következő fontosabb osztályokkal rendelkezett: Propaganda Osztály Káderiskola és Könyvterjesztés alosztályokkal, Szervezési Osztály, Politikai-Nevelési Osztály, Agitációs Osztály, Sajtó Osztály, Kulturális Osztály, Technikai Osztály. Az osztályok

kommunizmus.MS

Párt Maros megyében és Marosvásárhelyen? a megnevezésükben is jelzett területeken fejtettek ki tevékenységet. Az osztályok jelentették a párt gerincét, a működésük hatékonyságától függött gyakorlatilag a párt sikeressége. A vidéki szervezetek a megyei központi osztályok hatásköre alá tartoztak, amelyek a megyei Központi Bizottságnak tartoztak felelősséggel, innen kapták a módszertani utasításokat és ide küldték el havi jelentéseiket.

Mint említettük, az RKP kevés taggal rendelkezett a világháború előtt, ez arra kényszerítette az országos vezetőséget és az alap­ szervezeteket, hogy nagyszabású „toborzó” tevékenységbe kezdjenek, hogy a maguk oldalára állítsák a megye munkásságát és földműveseit. A tömegtámogatottság növelését célozta meg a különböző tömegszervezetek létrehozása. Ezeknek a szervezeteknek elméletileg a különböző társadalmi csoportok érdekeit kellett képviselniük, gyakorlatilag azonban az RKP szatelitszervezeteivé, eszközeivé váltak.

Az RKP alapszervezetei vidéki és városi szinten egyaránt az ún. sejtek voltak. A sejt, mint alap­ szervezet arra volt hivatott, hogy megfelelő kommunista propagandát fejtsen ki, minél több tagot vigyen be a pártba, megteremtve így az alapot az RKP helyi szintű kiépítéséhez.

Egy sejt megszervezéséhez, működéséhez legalább három ember szükségeltetett. A sejt élén a sejt titkára állt, őt segítették a különböző beosztásban tevékenykedő sejttagok. Az RKP szervezői, „instruktorai” 1945től kezdődően ellátogattak a gyárakba és a falvakba azzal a céllal, hogy minél több alap­

szervezetet, sejtet hozzanak létre, növelve ezzel a párt tagságának létszámát. Az aktus első lépéseként a kiküldött agitátorok népszerűsítő „nagygyűlést” szerveztek és ez után került sor a sejt megalapítására.

Az első adatok, amelyek a párt tagságára vonatkoznak, 1945 nyarától jelentek meg.

Az igen aktív tagtoborzó akciók eredményeként a megyei RKP egy bizonyos lét­ számnövekedést könyvelhetett el. Az RKP Maros megyében 1945 végén 2852 taggal rendelkezett. A háború előtti időszakhoz viszonyítva ez mindenképp biztató előjel volt. A megye összlakosságát nézve azonban még mindig elenyésző volt a párttagok száma, 0,95%. Az 1946-os év politikai eseményei, a nemzetközi helyzet alakulása, a baloldali blokk létrehozása, a választások csalással is segített „megnyerése” növelték az RKP presztízsét, ugyanis a párttagok száma majdnem megháromszorozódott. 1946 végén a pártstatisztikák szerint az RKP-nak Maros megyében 6593 tagja volt. A párt minden jelentkezőt szinte feltételek nélkül, tárt karokkal fogadott, csupán azoknak kellett igazoló önéletrajzot írniuk, akik nem voltak munkás- vagy parasztszármazásúak.

Az igazi áttörést az RKP számára az 1947-es és az 1948-as év hozta meg. A történelmi pártok lefejezése, a király elűzése, majd a teljes politikai hatalom megszerzése új lehetőségeket biztosított az RKP számára. „A járásban a politikai helyzet általunk van irányítva, a rémhíreket párttagjainkon keresz­ tül hamar visszaverjük, mert nem egységesek és az utóbbi időben nagyon kis mértékben nyil­

vánulnak meg” jelentették a nyárádszeredai járásból 1947-ben.

Megyénkben is növekedett a párttagok száma, amely 1947 végére elérte a 9267-et (a lakosság 3,08%-a). 1948-ban az RKP és a Szociáldemokrata Párt egyesítésével létrehozott Román Munkáspárt tagjainak száma országos szinten egy millió fölé nőtt. Ez a folyamat az eredményezte, hogy 1948 végére a párttagok száma Maros megyében is 12 474-re (3,81%) emelkedett. Ez már komoly tömegbázist jelentett. Az RKP-nak a megye minden vidékén volt már kiépítve szervezete, amelyek biztosították a tagság számának állandó növekedését.

Az RKP amellett, hogy saját szervezetét erősítette, folyamatosan arra törekedett, hogy fokozatosan felszámolja a többi politikai pártot. Az ún. szalámi taktikával folyamatosan gyengítette, forgácsolta a megyében működő pártokat még akkor is, ha azok egy része a kommunisták szövetségese volt. Az RKP fokozatos térhódításával és megerősödésével párhuzamosan ezek a pártok (Nemzeti Parasztpárt, Liberális Párt, Szociáldemokrata Párt) meggyengültek, majd 1948-tól teljesen megszűntek. Az RKP ezek után, jelentős tagsággal a háta mögött, hozzálátott a szovjet típusú politikai rendszer, a proletárdiktatúra kiépítéséhez, ahogy ők nevezték „az új világ építéséhez”: betiltották a többpártrendszert, bevezették a cenzúrát, korlátozták a szólásszabadságot, a vélt vagy valós ellenfeleket bebörtönözték vagy kényszermunkára vitték, támadást indítottak az egyház ellen stb.

Kommunista vezetők a dísztribünben Marosvásárhelyen

2013 április

7

kommunizmus.RO

Ekésfront Szómagyarázat Tömegszervezet A Román Kommunista Párt azért, hogy üzenetét minél hatékonyabban eljutassa az emberekhez, ún. tömegszervezeteket hozott létre. Ezek a szervezetek különböző társadalmi vagy nemzetiségi csoportokat céloztak meg. A Kommunista Ifjak Szövetsége (KISZ) a fiatalság bevonásáért felelt, a Hazafias Szövetség a fasisztaellenességre és a hazafiságra építkezett, az Ekésfront (Frontul Plugarilor) a román földművesekhez szólt, a Demokratikus Nők Frontja a politikából eddig kimaradó nőket mozgósította. A nemzetiségek számára is külön tömegszervezeteteket hoztak létre, amelyeknek az volt a céljuk, hogy az adott nemzetiséget az anyanyelvén szólítsák meg és mozgósítsák. A Magyar Népi Szövetség (MNSZ) a magyar ajkú tömegek mozgósításáért felelt, a Zsidó Demokratikus Komité a zsidókért, a Német Antifasiszta Front pedig a romániai németekért.

Dr. Petru Groza, román politikus, az Ekésfront vezetője, Románia miniszterelnöke 1945. március 6. – 1952. június 2. között, az Államtanács elnöke 1952. június 12. – 1958. január 7. között.

1884-ben született Erdélyben, egy Déva melletti faluban, apja ortodox pap volt.

Miután elvégezte a szászvárosi református gimnáziumot, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán, majd Lipcsében illetve Berlinben folytatta tanulmányait. Tanulmányai után visszatért Erdélybe, ahol ügyvédként tevékenykedett, majd egyre inkább érdekelni kezdte a politika is. Politikai pályafutását a Nemzeti Parasztpártban kezdte, aztán 1933ban létrehozta az Ekésfrontot, amely már a két világháború között közel került a kommunista mozgalomhoz. Politikai pályafutása 1945 után rohamosan ívelt felfelé. 1946-ban őt nevezték ki Románia miniszterelnökének. Ezt a periódust a Groza-kormány időszakának is nevezik. A kommunista párt diktatúrájának kiépülése után is a politikai színtéren maradt. 1952-ben Grozát Gheorghe-Gheorghiu Dej váltotta a miniszterelnöki tisztségben. Petru Groza nyitottsága miatt értelmiségiként és politikusként egyaránt nagy népszerűségnek ör­vendett az erdélyi magyarság körében.

8 ERA

Novák Csaba Zoltán Az Ekésfrontot 1933. január 8-án alapította a Déváról származó dr. Petru Groza.

A politikai szervezetnek az volt a célja, hogy az általános világgazdasági válság által sújtott parasztság számára jobb életfeltételeket teremtsen: földosztás, kedvező adófeltételek. A szervezetnek saját lapja volt, a Horia, amely 6000 pél­ dányban jelent meg. Minden igyekezete ellenére, az Ekésfrontnak nem sikerült komolyabb eredményeket elérnie a parlamenti választásokon, tagsága sem volt túl jelentős számú. A szervezet és vezetője idővel egyre közelebb került a kommunis­ ta mozgalomhoz. A harmincas években többször is szövetségre lépett a kommunistákhoz közel álló szervezetekkel. Ez oda vezetett, hogy a kommunista párt­ hoz hasonlóan 1938-1944 között betiltották. Vezetői ebben az időszakban arra törekedtek, hogy a baloldali szervezetekkel közösen antifasiszta szövetséget hozzanak létre.

Az Ekésfront a második világháború lezárása után újra törvényesen működött. Az új politikai helyzet következtében egyre közelebb került a kommunistákhoz. Több kommunista aktivista is beférkőzött a szervezetbe. Azokat a régi vezetőket, akik nem értettek egyet a kommunistákkal való szoros szövetséggel, eltávolították. Az RKP szalámi taktikája itt is működött, a számára nem kívánatos személyeket kizárták a szervezetből. Az Ekésfront hamarosan az RKP egyik tömegszervezetévé vált, amely­ nek az volt a célja, hogy a román paraszt­ ságot mozgósítsa és elfogadtassa velük a kommunista ideológiát. Az Ekésfront tevékenységét ebben az időszakban már teljes mértékben a kommunisták határozták meg és irányították. A vezetőségét az RKP szerkezetéhez hasonlóan építették fel, egy szűk kör irányította felülről. Az Ekésfront Maros megyei vezetőjét is a kommunisták jelölték ki. „Problémás a helyzet az Ekésfront-

tal, mert nincsenek megfelelő elvtársaink. Az eredményes szervezői munka céljából kérjük a Tartományi Bizottságot, hogy küldjön egy minden szempontból megfelelő elvtársat, hogy vegye át az Ekésfront Maros megyei szervezetének irányítását”- olvashatjuk az RKP Maros megyei Tömegszervezeti Osztályának egyik jegyzőkönyvében. A háború utáni körülményeknek köszönhetően az Ekésfront tagsága rohamosan növekedett.

1945-ben országos szinten 800 000 körül volt a tagság száma, 1948-ban 1 100 000, 1949-ben pedig 1 200 000. 1946-ban az Ekésfront Maros megyében 21 953 taggal rendelkezett. Az RKP-nak ekkor még csak 3000 körül mozgott a tagsága. A kommunisták és az Ekésfront közeledését jelezte az is, hogy 1946-ban Petru Grozát Románia miniszterelnökévé nevezték ki. A kommunistáknak szüksége volt egy olyan személyre, aki ugyan nem az RKP tagja, de számíthatnak a szövetségére. Az Ekésfront így az RKP-val szövetségben, a Baloldali Blokkban indult az 1946-os választásokon, amit csalással meg is nyertek. Ettől kezdve az Ekésfront teljes mértékben a kommunista párt szócsövévé vált. Az RKP az Ekésfronton keresztül szólította meg, állította maga mellé a romániai parasztságot. Az ötvenes évek elején a kommunista párt már magáénak tudhatta a teljes hatalmat az országban.

Elkezdődött a kommunista diktatúra kiépítése. Ilyen körülmények között egyre kevés­ bé volt szüksége a tömegszervezetekre, így az Ekésfrontra is. A parasztságtól a föld állami tulajdonba került, elkezdődött a kollektivizálás, azokat, akik ellenálltak börtönbe és munkatáborokba deportálták.

1953-ban a pártvezetés úgy döntött, hogy megszünteti a tömegszervezeteket. Ezt, az erőszakosság látszatát elkerülve úgy oldotta meg, hogy rávette a szervezetek vezetőit, hogy oszlassák fel saját szervezetüket. Az Ekésfront ingó és ingatlan vagyona a kommunista párt birtokába került, vezetőit különböző pártszervekbe osztották be.

Groza 1952-től haláláig, 1958-ig Románia államelnöke volt.

kommunizmus.RO

Magyar Népi Szövetség Novák Csaba Zoltán A Magyar Népi Szövetség (MNSZ) 1944. október 16-án alakult meg Brassóban a két világháború között létező Magyar Dolgozók Országos Szövetsége (MADOSZ) jogutódjaként. A két világháború között az erdélyi magyarságot az Országos Magyar Párt (OMP) képviselte. A MADOSZ az OMP-ben helyet nem kapó baloldaliakat, kommunistákat tömörítette magába. Többnyire a romániai baloldali szervezetekkel, kommunistákkal állt szoros szövetségben. A háború után a történelmi magyar pártok vezetői elhagyták Erdélyt, a megalakuló MNSZ-be így többnyire egykori madoszosok és más, baloldali értelmiségiek csatalakoztak: Kós Károly, Balogh Edgár, Demeter János, Antalffy Endre. Első választott elnöke Kurkó Gyárfás volt. Az első időszakban (1945-1947), annak ellenére, hogy szoros szövetségben volt a kommunista párttal, az MNSZ az erdélyi magyarság érdekeinek képviseletére fektette a hangsúlyt. A szervezet az 1946-os választásokon is önállóan indult, nem csatlakozott a Baloldali Blokkhoz.

1947 után az RKP egyre nagyobb hatalomra tett szert és nem elégedett meg azzal, hogy az MNSZ csak kisebbségi érdekképviseletet lásson el. Egyre inkább arra törekedett, hogy más tömegszervezetekhez hasonlóan vegyen aktí­ vabban részt az ország kommunista típusú átalakításában. Luka László, kommunis­ ta vezető kezdeményezésére elkezdték kizárni azokat az MNSZ vezetőket, akikről úgy gondolták, hogy akadályozzák a kommunistákkal való szorosabb együttműködést. Kurkó Gyárfást levál-

tották, majd később börtönbe is zárták.

Helyét olyan vezetők vették át, akik teljes mértékben alárendelték a szervezetet a kommunista pártnak. Az MNSZ lassan az RKP egyik szócsövévé, végrehajtó tömegszervezetévé vált, amelynek küldetése már nem a magyarság érdekképviselete volt, hanem a kommunista ideológia magyar nyelvű tolmácsolása. Maros megyei szinten is számos olyan MNSZ tagkönyvvel rendelkező személlyel találkozhatunk, akiket lényegében a kommunista párt bízott meg, vagy legalább együttműködött az RKP-val. Az egyik egykori Maros megyei kommunista aktivista így mesélt erről a jelenségről: „Az MNSZ-szel nagyon jó volt a kapcsolatunk.

Sok volt a baloldali közöttük. Tetszik tudni, a régi gárda, a madoszisták, mint pl. Kurkó Gyárfás. A feleségem is MNSZ tag volt, de pártaktivista is egyben.” „A magyar falvakban levő pártszervezetek tagjainak 70%-át az MNSZ-be beállítani pártmunkára”- adta ki az utasítást a megyei Szervezési Osztály titkársága 1947 májusában. A kezdeti időszakban az MNSZ tagsága meghaladta a 600 000-et. 1945-46-ban csak Maros megyében 25 000 tagja volt. Ez a szám 1948-ra megközelítette az 50 000-et.

A negyvenes évek végére a kommunisták visszaélései miatt az MNSZ többszázezres tagsága lassan apadni kezdett. 1948 után nem csak Kurkó Gyárfás került börtönbe, hanem több olyan értelmiségi is, akik meghatározó vezetői, szellemi irányítói voltak a szervezetnek: Balogh Edgár, Csőgör Lajos, Méliusz József stb. A kiüresedő, szerepét, küldetését elveszítő szervezet, a többi tömegszervezethez hasonlóan, 1953-ban oszlatta fel magát a kommunista párt nyomására.

Kurkó Gyárfás publicista, regényíró, politikus 1909. december 2-án született Csíkszentdomokoson. 1922-ben Szászrégenben volt lakatosinas. 1927-ben Brassóban telepedett le és itt kapcsolódott be a baloldali mozgalomba. 1934-től a MADOSZ Brassó megyei, majd országos elnöke volt. Politikai tevékenysége miatt Caracalba internálták, később kitoloncolták az országból, de a magyar hatóságok nem fogadták be, visszaküldték Brassóba. 1944-ben a Brassóban megalakuló Magyar Népi Szövetség elnökévé választották. Ezt a tisztséget 1947 őszéig töltötte be. 1944 őszétől 1947 áprilisáig nevéhez fűződnek a romániai magyarság nemzetiségi szervezetének küzdelmei és eredményei: az anyanyelvi iskolahálózat, a magyar művelődési intézmények védelme, a nemzetiségi létfeltételek fokozatos kiépítése. A kommunista diktatúra kiépülése után kegyvesztetté vált, leváltották az MNSZ éléről. 1949-ben letartóztatták és összeesküvésben való részvétel meg hazaárulás vádjával, Márton Áronnal, Venczel Józseffel, Lakatos Istvánnal együtt börtönbüntetésre ítélték. Hozzátartozói 16 évig nem tudtak semmit róla. 1964-ben szabadult és 1968-ban rehabilitálták. A közéletbe többé nem tudott bekapcsolódni.

Nyugdíjazásáig szövőgyári munkásként dolgozott. 1983. május 21-én halt meg.

MNSZ választási plakát

Kurkó Gyárfás

2013 április

9

EMBEREK ÉS TÖRTÉNETEK

A stoeneşti munkatáborról illusztrációk: szöveg: Nicolae Ianăşi

1 2 3

4

1. A stoeneşti munkatábor 2.

Kijárat

3.

Az őrök feladatai és hozzáállása

4.

Egy törzsőrmester egy földdel megrakott talicskát toló rabot bántalmaz. A rabok egykori önmaguk árnyékaként, kiéhezetten, legyengülve dolgoztak reggeltől napnyugtáig.

Nicoară ezredes: „Hihetetlen!”

Nistor Man: “A szabadság olyan, mint az egészség!”

Valentin Covaciu riportja

Nistor Man, a Volt Politikai Foglyok Szervezetének Maros megyei elnöke, a Máramaros megyei Sajóból származik.

1946-ban Máramarosszigeten volt középiskolás diák, amikor néhány barátjával együtt részt vett a november 19-i választások előkészületeiben. Éjszaka plakátokat ragasztottak a Iuliu Maniu által vezetett Nemzeti Parasztpárt részére és ugyanabban az évben néhány barátjával együtt egy titkos szervezetet alapított. 1948. augusztus 21-én letartóztatták és a Büntető Törvénykönyv 209. cikkelye alapján öt év börtönbüntetésre ítélték. Nistor Man 18 éves volt, amikor letartoztatták és majdnem 13 évet töltött a rácsok mögött.

Ioan Nicoară marosvásárhelyi születésű. Katonai szolgálatát teljesítette Marosvásárhelyen, amikor a magyarországi 1956-os események után letartoztatták. Ügyét Kolozsváron vizsgálták ki. Nicoarăt a Maros megyei Volt Politikai Foglyok Szervezetének tagjai „ezredesnek” nevezik. Az „ezredes” és az elnök mesélt nekem a munkatáborról, a letartóztatásuk körülményeiről, a kommunista börtönökben töltött időszakról, a kommunista rendszerről mindarról, amit meg­ éltek és amivel szembesültek.

10ERA

Amikor a Szekuritáté már az ajtódnál volt…

Nicoară ezredes: Katonai alkalmazott voltam.

Az 1956-os események alatt tartóztattak le, amikor kitört Magyarországon az ellenforradalom. Néhány barátommal egyetértettünk a magyarországi eseményekkel. Úgy gondoltuk, ha az események hozzánk is átterjednek, mi is szervezünk valami hasonlót az országban, segítünk a magyaroknak, magunkon is segítünk és megszabadulunk a kommunizmustól. Csakhogy megérkeztek Ma­ gyarországra a szovjet kommunista elvtársak a tankjaikkal és nagy pusztítást végeztek.

Beépített tiszt az esküvőn Nicoară ezredes: Az egyik barátom hivatalos volt egy esküvőre. Ugyanezen az esküvőn a meghívottak között szerepelt egy tiszt, aki a Hadsereg kémelhárító egységénél szolgált.

Nem tudom, hogyan került szóba ez a téma, mert csak a tárgyaláson találkoztunk, de valószínű, hogy a barátom eldicsekedett azzal, hogy mire készültünk a magyar forradalom alatt. A szekuritátés tiszt rávette a barátomat, hogy elmesélje kivel és hogyan szerettük volna megszervezni az akciót. Egy hét alatt mind a hetünket letartóztattak. A büntetések 15 és 25 év között voltak.

Kopp, kopp! Egy fél óra annyi, mint öt év!

Nicoară ezredes: Este...Ilyenkor jöttek, este vagy éjszaka. Kopogtak az ajtón. A Szekuritátétól vagyunk! Csak egy nyilatkozatot kell adnia. Öltözzön fel és jöjjön velünk, nem tart sokáig, csak egy fél óra. De... csak öt év és két hónap

múlva tértem haza. A hadsereg kémelhárító szerve indított vizsgálatot ellenem Kolozsváron, hozzájuk tartoztam, mivel katona voltam. Hogy miken mentem keresztül ... nagyon kemény kihallgatások, verések, megaláztatások...Nehéz elmondani, milyen kemények voltak a börtönben töltött hónapok, órák és évek egészen 1964-ig, amikor kiengedtek.

6 hónap kihallgatás.

Nicoară ezredes: A kolozsvári 3. Hadseregnél zártak be. Volt, amikor egyedül ültem egy cellában, volt amikor két-három személlyel együtt. Szamosújváron 30-40-en osztoztunk egy öt-hat személyes cellán. A földön aludtam, de ez még jónak számított, mert itt fapadlózat volt. Nagyenyeden például cementen aludtam. Néhány szakadt pokróccal és ronggyal takaróztam. Rengetegen voltunk, úgy öszszeszorultunk, mint a heringek, nem tudtunk egyik oldalunkról a másikra fordulni. Ráadásul ugyanebben a cellában volt a hordó, amibe a szükségleteinket végeztük. Képzeljétek el mi volt ott, amikor valakinek hasmenése volt.

Kirakatper, Szamosújvár, Nagyenyed, Balta Brăilei Nicoară ezredes: Az állam ellen való szervezett összeesküvéssel vádoltak minket. Volt egy ügyvédünk, de nem mondhatott semmit. Szamosújvárról Nagyenyedre kerültünk, itt kiválasztották az egészségesebbeket közülünk, de hát mi is szörnyen le voltunk gyengülve. Munkatáborba küldtek. Engem Balta Brăileiba küld­ tek. Ott nagyon sokféle munkatábor létezett, mindenféle politikai fogollyal és egyik táborból költöztettek a másikba, Strâmbara, Grădinaraba,

Radu Bercea (politikai fogoly 1959-1964),

EMBEREK ÉS TÖRTÉNETEK

(politikai fogoly 1958-1964)

8 7 6

5

8.

5.

Az 5-6 méter mély árkokat a rabok kézzel ásták ki.

6.

Az ebédet a szabad ég alatt fogyasztották el az időjárási viszonyoktól függetlenül.

Peripavaraba, Stoeneştibe. Nem is tudom pontosan hány tábor volt, a tanár úr jobban tudja, ő a csatornánál (Duna- Fekete-tenger) is volt. Rengeteg szenvedésen mentünk keresztül.

(Időközben megérkezett Nistor Man tanár úr is a Volt Politikai Foglyok Szervezetének Maros megyei elnöke.)

A Dunától és az erdők mellől...kifele a szántóföldekre!

Nicoară ezredes: Rengeteg fát ástunk ki, hogy helyet biztosítsunk a szántóföldeknek.

A fejadag három köbméter föld kiásása volt.

Meg kellett rakni a talicskát, felvinni a töltésre, öt méter magasságba. Körülbelül 60 talicskányi földet kellett cipelnünk, 100, 150, néha 200 métert a sárban. A talicskáknak vasból volt a kerekük, nem úgy, mint manapság, gumiból. Kileheltük a lelkünket, amíg a célhoz érkeztünk.... „A juhok ürüléke volt az ágyunk” Nicoară ezredes: Az őrök kutyával járkáltak és nyugodtan lelőhettek, ha menekülni, szökni próbáltál. Hova menekülj, nem volt hova menekülnöd...Stoeneştiben juhakolban szállásoltak el. Ott ahol a juhok aludtak...a juhok ürülékén aludtak az emberek... Én télen nem tartózkodtam ott, mert Salcián voltam, ahol barakkokban laktunk, de a juhakolban télen is a földön aludtak.

Tönkremenve, nem elszigetelve!

Nistor Man: A kommunista börtönök egyáltalán nem hasonlítanak a mai börtönökhöz, elképzelhetetlen a mai világ számára. A kommunista börtön teljesen más, oda nem azért visznek, hogy elzárjanak a társadalomtól, hanem azért, hogy tönkretegyenek. Százezrek haltak meg a kommunizmus alatt. A legnehezebb évek 1946-1964 között voltak, amikor kegyelmet hirdettek. Ez azt jelenti hogy felmentenek a maradék büntetés alól, de ha még egyszer elköveted a bűnt, akkor le kell töltened a maradék büntetést. Öt évre ítéltek, hetet töltöttem le!

7.

A ghivondai „vízibörtön.” Az itt raboskodókat napközben nádvágásra vezényelték ki.

A foglyokat juhakolban szállásolták el. A téli 19 Celsius fok elviselhetetlen szenvedéseket okozott.

Nistor Man: Először 1948-ban tartóztattak le, öt évre ítéltek el, de hét évet ültem. Sohasem engedtek el időben. Három évig szabad voltam, utána megint elfogtak egy szóbeszéd miatt. Valaki az pletykálta, hogy szervezkedünk. ... a második ítélet során 22 évet kaptam. 1956 után azt az ürügyet találták ki, hogy meg szeretnének előzni egy, a ma­gyarországihoz hasonló forradalom kitörését Romániában, ezért tartóztattak le.

Terméketlen terror!

Nistor Man: A kommunizmus egy új társadalmat, egy új kultúrát szeretett volna teremteni, de az ő kultúrájuk a társadalom iránti gyűlöletre, az osztályharcra alapozódott és mindenkit tönkre szerettek volna tenni, aki ellenük fordult. És ellenük fordult az az osztály, amely nem hitt nekik. És a román nép, tudják, hogy nem hitt nekik. Csak 1964 után kezdett hinni bennük, amikor javult a helyzet. Változtatniuk kellett, mert terror alatt, félelemben, bizonytalanságban nem lehet termelni, fejlődni. Válság volt az országban.

A kommunizmus válságtól válságig tartott.

A kommunisták az imperializmus, kapitalizmus válságáról szónokoltak, de ők mindig is abban voltak. Szították az emberek közötti gyűlöletet és bizonytalanságot. Sohasem tudhattad, hogy ki a besúgó.

Egy példa: Két barát a Szekun!

Nicoară ezredes: Hihetetlen. Odáig is elfajult a helyzet például, hogy mi ketten barátunk voltunk, behívattak mindkettőnket a Szekuritátéra és rólam faggattak téged. Ismered őt, barátok vagytok? Jó barátok? Te azt válaszoltad, hogy igen. Biztos vagy benne, hogy jó barátok vagy­ tok?- folytatták ők. Vigyázz, mert a barátod elárult téged. Te pedig rájöttél, hogy azt mondtad, amit nem kellett volna. Ugyanazokat a dolgokat mondták nekem rólad is. A céljuk az volt, hogy egymás ellen fordítsanak, hogy ellenségekké tegyenek minket. Mindkettőnket arra figyelmeztettek, hogy legyünk elővigyázatosak.

Megváltoztunk teljesen, csúnyán néztünk egymásra és már nem voltunk barátok.

Nistor Man: A demokrácia, ha ezernyi hibája is van, összehasonlíthatatlanul jobb, mint a diktatúra. A szabadság fogalma olyan idegen az ember számára ... Mert a szabadság olyan, mint az egészség, csak akkor értékeled, ha már nincs meg.

Vissza a Balta Brăileiba!

Nicoară ezredes: Reggel öt órakor ébresztettek. Hajnalban jött a zsaru, így neveztük az őrt, aki kiáltotta: Ébresztő! Még volt egy nagyon durva alak, akkora mint egy gorilla, husánggal a kezében, „Ahău”, így neveztük. Hoztak valami meleg víz féleséget, mi kávénak becéztük és még kaptunk hozzá 250 gramm kenyeret, amit egész napra be kellett osztanunk. A kenyéren kívül még kaptunk délben egy maréknyi puliszkát. Utána rögtön indultunk a munkatelep­ re, ahol este hat óráig dolgoztunk. Jaj, igen, kb. 13,30-14,00 órakor érkezett valami ebédféleség nagy hordókban. Gyenge volt az ellátás minden esetre, főleg a munkásemberek számára, de lásd túléltük. Néha állatpatával és pacallal „dúsították” az ebédet. Amikor érkezett az autó a mészárszékről, szörnyű bűz terjengett… Visszaérkezvén a táborba, még kaptunk valami ételt és este tíz órakor következett a takarodó. „Megbocsájtottam nekik” Nistor Man: Antikommunisták voltunk és akármennyit is szenvedtünk, vidámak voltunk, nyugodtak és optimisták. Ezért, amikor 1990ben létrehoztuk az Egyesületet, elhatároztuk, nem állunk bosszút! Olyan nagy volt a fel­ szabadulás öröme! Nem pereskedtünk, annak ellenére, hogy életben voltak a kommunisták.

Mi, a keresztény foglyok, megbocsájtottunk a pogány kommunistáknak. Azoknak, akik sze­ rint nem létezik Isten és ha nem létezik – Dosztojevszkijt és a Karamazov testvéreket idézték – ha nem létezik Isten, akkor bármit tehetünk veletek.

2013 április

11

kommunizmus.RO

Maros megye közigazgatási változásai 1949–1989 között

Maros megye a két világháború között

László Márton A kutatást megnehezítő egyik tényező a vizsgált időszakban végrehajtott számtalan közigazgatási átalakítás, ami megnehezíti a statisztikai adatok összehasonlító vizsgálatát.

Az 1949-1989 közötti időszakban közigazgatási átszervezések történtek 1950-ben, 1952-ben, 1956-ban és 1960-ban. 1950-ig a megye/járás/község felosztás létezett. Maros megyében a falvak – egy település kivételével – mind önálló községek voltak, önálló jogi személyiséggel.

Az 1950. szeptember 8-i közigazgatási átszervezés során megszüntették a megyéket, járásokat, majd szovjet mintára tartományokat (regiuni) hoztak létre, amelyek rajonokból (raioane) álltak. Sok falu önálló község státuszát megszüntették, és községközpontoknak rendelték alá. Maros megyét több más megyével együtt beolvasztották Maros tartományba, amely több rajonból állt: Gyergyó, Ludas, Régen, Erdőszentgyörgy, Dicsőszentmárton és Marosvásárhely.

1952. szeptember 27-én szovjet nyomásra egy újabb közigazgatási átszervezéssel lét­ rehozták a Magyar Autonóm Tartományt (MAT), amely Maros tartomány helyett létesült. Sztálin (Brassó) tartománytól Maros tartományhoz csatolták Csík, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely rajonokat. Ugyanekkor Kolozs tartományhoz csatolták Ludas rajont és Sztálin (Brassó) tartományhoz Dícsőszentmárton rajont. A Felső-Maros völgyében lévő településekből létrehozták Hévíz rajont. Ezekkel az átalakításokkal a MAT 13,5 ezer km2 területet foglalt magában, amelyben 731,4 ezer lakos élt. A következő közigazgatási átszervezés 1956.

12 ERA

A Magyar Autonóm Tartomány

január 10-én történt, ekkor a MAT-on belül létrehozták Székelykeresztúr rajont, emellett a belső rajonhatárokon is módosítottak, de a tartomány külső határai csak viszonylag kismértékben módosultak.

Az 1960. decemberi 27-i közigazgatási átrendezéssel Maros-Magyar Autonóm Tartományra (MMAT) nevezték át a tartományt, emellett nagyarányú területmódosulást is eszközöltek. Brassó tartományhoz csatolták Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely rajonokat, a MMAT-hoz csatolták Ludas (Kolozs tartománytól) és Dícsőszentmárton (Brassó tartománytól) rajonokat. Így egy 12,3 ezer km2 területű, 766,8 ezer lakosú tartomány jött létre.

1968. február 17-én megszüntették a szovjet típusú közigazgatási rendszert: feloszlatták

a rajonokat és a tartományokat. Újra létrehozták a megyéket (39 megyét, és a megyei rangú Bukarest fővárost). Ekkor újra létrehozták Maros megyét, jelentősen kiegészítve a régi, két világháború közötti területét, öt várossal (Marosvásárhely, Segesvár, Ludas, Szászrégen, Szováta, Dícsőszentmárton – az első kettő municípium ranggal). A megyében ekkor 487 falu létezett, (és közvetlenül a városokhoz tartozó 3 falu) amelyeket 91 községbe szerveztek. A községek közül 5 elővárosi községként szintén a városok igazgatása alatt volt.

1989-ben egy újabb közigazgatási átalakítás történt, Maros megyében változatlan területtel az eddigi városok mellet Radnótot is a városok közé sorolták, a községek számát 78ra csökkentették.

A Maros-Magyar Autonóm Tartomány

Maros megye 1989-ben

kommunizmus.RO

Az államosítás Romániában-Eseménytörténet László Márton • 1948. június 9-11-én a Román Munkáspárt Központi Bizottsága plenáris ülésén döntenek az államosítás beindításáról.

• 1948. június 11-én a 119-es számú törvénnyel államosítják a főbb termelési- távközlési és közlekedési eszközöket (bányák, gyárak, iparvállalatok, malmok, hajók). A törvény szerint minden altalajkincset (azaz azt kiaknázó üzemet: bányák, kőolajkutak, stb.), minden egyéni- és társas vállalatot, bankot, biztosítótársaságot, bányaipari, szállítási, távközlési vállalatot, valamint hajókat államosítanak. A törvény mellékletében tételesen felsorolják a főbb államosítandó üzemeket, ágazat szerint.

• 1948. augusztus 13-án a 197. számú rende­ lettel feloszlatják a hitelintézeteket és bankokat.

• 1948. szeptember 9-én a 232. számú rendelettel államosítanak kilenc magán-vasúttársaságot.

• 1948. november 2-án a filmvállalatokat (filmstúdiókat) és egyes filmszínházakat államosítanak.

• 1948. november 3-án a 302. számú rendelettel államosítják a magán egészségügyi intézményeket.

• 1948. november 3-án a 303. számú rendelettel államosítják a filmszínházakat.

• 1949. április 2-án a 134. számú rendelettel államosítják a gyógyszertárakat, gyógyszertárlerakatokat és gyógyszer-laboratóriumokat.

• 1949. április 20-án a 92. számú rendelettel államosítják a „volt gyárosok, földesurak, bankárok, kereskedők” ingatlanjait (házait).

A rendelet indoklása szerint erre „a szocialis­ ta szektor megerősítéséért”, „a lakóházállománnyal való jobb gazdálkodásért” van szükség, amely „romlásnak van kitéve a

Az államosítás elrendelése, részlet Románia Hivatalos Közlönyéből nagyburzsoázia és a kizsákmányolók szabotázsa miatt, akik nagyszámú ingatlant birto-

Szómagyarázat Államosítás A kommunista ideológia szerint a magántulajdon okozta a társadalmi osztályok közötti ellentéteket és annak felszámolása hozza el az ideális állapotokat. A kommuni-

sta pártok hatalomra kerülésük után azonnal hozzáláttak az államosításhoz, pontosabban a magántulajdonban levő üzemek, gyárak, földbirtokok, nagyobb értékű ingatlanok, oktatási intézmények államosításához, állami tulajdonba helyezéséhez.

kolnak.” A rendelet szerint a volt gyárosok, volt nagybirtokosok, volt bankárok, volt nagykereskedők és a nagyburzsoázia más tagjainak lakásait, a bérháztulajdonosok ingatlanjait, a szállodákat, valamint az épülő bérházakat, a háborúban megsérült és ki nem javított bérházakat államosítják. A rendelettel viszont egyházi jogi személyek és szakmai egyesületek ingatlanjait is államosították.

• 1949. szeptember 1-én jóváhagyják a 362. számú rendeletet, amellyel feloszlatják a biztosítótársaságokat.

2013 április

13

kommunizmus.MS

Az államosítás Maros megyében - eseménytörténet László Márton • 1948. június 11-én a 119/1948-as törvény­ nyel államosítják a főbb termelési eszközöket (gyárak, iparvállalatok, malmok).

A törvény melléklete tételesen felsorolta az államosítandó üzemeket, ezek szerint Maros megyében a következőket államosítják:

A 119/1948. évi törvény alapján Maros megyében 51 vállalatot államosítottak, ezek közül 35 malom volt, 14 olajprés és 2 pékség, ezek egy részének melléküzemágai is voltak (olajprések). Marosvásárhelyen 30 vállalatot államosítottak. Ezek között voltak a legfontosabb üzemek: a Székely és Réti, Panel-Furnir, Elek János, Tóth József-féle bútorgyárak, bőrgyárak, nyomdák, élelmiszereket előállító üzemek, malmok, olajütők. Szászrégenben öt üzemet: három fafeldolgozó üzemet, egy bőrgyárat és egy tejfeldolgozót, valamint két olajütőt államosítottak. Szovátán egy fűrészgyárat és a fürdővállalatot államosították.

• 1948. július 11-én a holtmarosi Éltető József-féle malom a mezőgazdasági minisztérium egyik állami farmjának tulajdonából a Belügyminisztérium tulajdonába kerül.

• 1948. augusztus 13-én kibocsátják a 197. számú rendeletet, amellyel feloszlatják a hitelintézeteket és bankokat.

• 1948. szeptember 9-én a 232. sz. rendelettel államosítanak 9 magán-vasúttársaságot.

Ezek közül a mai Maros megyét a Nagyszeben-Segesvár vasútvonalat üzemeltető cég (S.A.R. de căi ferate Sibiu-Sighişoara) államosítása érinti.

• 1948. november 2-án egy külön rendelettel államosítják a marosvásárhelyi Splendid hotelt, Révész Imre tulajdonát. A rendelet közhasznúvá nyilvánította a hotelt, és ilyen címen elrendelte az állam javára történő kisajátítását. A rendelet a szállót a Közok­ tatási Minisztérium tulajdonába utalta, feltételezhetően tanári-vagy diákszállások létrehozása céljából.

• 1948. november 3-án a 302. számú rendelettel államosítják a magán-egészségügyi in-

14 ERA

tézményeket. A rendelet melléklete szerint Maros megyében ekkor a marosvásárhelyi református egyház, és a marosvásárhelyi római katolikus egyház szülészetét, valamint Szászrégenben az ortodox esperesség kórházát államosították.

• 1948. november 3-án a 303. sz. rendelettel államosították a filmszínházakat. A rendelet szerint Maros megyében ekkor a marosvásárhelyi Haladás és Transilvania, a szovátai Vénusz és a hévízi Transilvania mozikat államosították.

• 1949. április 2-án a 134. sz. rendelettel államosítják a gyógyszertárakat, gyógyszerlerakatokat és gyógyszer-laboratóriumokat.

Maros megyében ez (Marosvásárhelyen 13/15 gyógyszertárat, 1/2 gyógyszerészeti laboratóriumot, egy drogériát és egy gyógyszer-lerakatot; Szászrégenben 8-10 gyógyszertárat, Nyárádszeredában kettő, Szovátafürdőn egy, és Hévízen ugyancsak

egy gyógyszertárat érintett.

• 1949. április 20-án a 92. sz. rendelettel államosítják a „volt gyárosok, földesurak, bankárok, kereskedők ingatlanjait (lakásait).

Ez Maros megyei helységeket a következő bontásban érintett. Ekkor – a rendelet szerint – Szovátafürdőn 111 lakrészt államosítanak, 106 fizikai- és 2 jogi személytől.

Borszéken 103 lakrészt államosítanak, 99 fizikai- és 3 jogi személytől, Szászrégenben 199 lakrészt 52 fizikai- és 1 jogi személytől.

Szovátafürdőn két jogi személytől, a Mária Kongregációtól, és az Aradi Orvosok Egyesületétől; Borszéken három jogi személytől, a Borszék-Szárhegyi Közbirtokosságtól, a Kisiparosok Egyesületétől és Budapest városától államosítanak ingatlant.

Marosvásárhelyen is több száz ingatlant államosítanak ekkor.

• 1949. szeptember 1-én jóváhagyják a 362. számú rendeletet, amellyel feloszlatják a biztosítótársaságokat.

kommunizmus.MS

Gyógyszertárak államosítása Maros megyében László Márton 1949 tavaszán a Román Munkáspárt Központi Bizottsága utasítást küldött a megyei pártbizottságoknak a gyógyszertárak és gyógy­ szerészeti laboratóriumok államosításának előkészítéséről. A Maros megyei államosítási bizottság tagjai a következők voltak: Anton Mera a megye prefektusa, Fori Toma, a Megyei Szakszervezeti Tanács részéről, Nuţiu Eugen és Székely Imre, a Megyei Egészségügyi Hivatal részéről, Vadász János, a Központi Államosítási Bizottság részéről és Szász János, a Marosvásárhelyi Milícia vezetője.

A bizottság feladata volt az átvételi bizottságok összeállítása, felkészítése és szállításuk megszervezése, az átvétel megszervezése, az kinevezendő új igazgatók segítése. A bizottságokat milicisták kísérték, hogy azok zavartalanul végrehajthassák feladatukat.

Az átvétel megkezdésével egyidőben az ügyészségek segítségével (ők adták a házkutatáshoz a felhatalmazást) házkutatásokat kellett tartani a magán-gyógyszertárak volt tulajdonosainál vagy más, olyan személyek­ nél, akiket azzal gyanúsítottak, hogy gyógy­ szereket, vagy más egészségügyi szereket vagy berendezéseket tartanának maguknál.

Az államosítás a következőképpen történt: az államosítás előtti napon, április 1-én este tíz órára össze kellett hívni az államosítási bizottság ülését és be kellett hívni a pártszékházba az gyógyszertárak kiszemelt új vezetőit és az átvételi bizottságok tagjait, akikkel közölték az államosításról szóló döntést és a végrehajtás mód-

Államosításra jelölt gyógyszertár alaprajza ját. A tagokat titokban hívták össze, hogy ne tudják az összehívásuk okát. A megyei párttitkár ismertette velük az államosításra vonatkozó döntést, az akció végrehajtási utasítását, az űrlapokat és megválaszolta a felmerülő kérdéseket. A gyűlést éjszaka négy óráig befejezték, de a jelenlévők nem hagyhatták el a pártszékházat, hanem a megadott időpontban az odarendelt szállítójárműveken elindultak a kijelölt gyógyszertárakhoz, oly módon, hogy egyidőben, reggel nyolc órára érjenek oda.

A helyszínen első lépésként lepecsételték a pénztárgépet, a szekrényeket, könyvelési és elszámolási naplókat. Az államosításkor egy

Marosvásárhelyi gyógyszertárak 1949 elején

átadás-átvételi jegyzőkönyvet készítettek három példányban. A régi tulajdonosnak ugyanakkor nyilatkozatot kellett írnia arról, hogyha még tárol valahol olyan gyógyszereket, anyagokat, iratokat stb., ami a gyógy­ szertár működését érinti. A gyógyszertárak tulajdonosainál házkutatásokat is tartottak.

Azon gyógyszertárak esetében, amelyeket be kívántak zárni, a bizottság csak lepecsételte és őrséget állított a gyógyszertár elé, a leltározást későbbre halasztották.

Egy nem ismert időpontban (feltételezhetően az átvétel előtt, azaz 1949 elején keltezett) felvett jegyzék szerint Maros megyében a következő magán-gyógyszertárak léteztek.

Szászrégeni magán-gyógyszertárak 1949 elején

2013 április

15

A kommunizmus fogságában László Márton Novák Csaba Zoltán Tanári pályafutásunk, közéleti szereplésünk és kutatómunkánk során szembesültünk azzal, hogy mennyire nem ismert, mennyi titkot, homályt rejteget a kommunizmus időszaka, hogy mennyire nem tud eligazodni a korszak eseményei és fogalmai között a ma felnövő nemzedék. Gyerekként átnevettük a „praktika” (kötelező munka) heteit, mindennap egyenruhába bújtunk, örültünk az áramszüneteknek, mert akkor nem kellett – mert nem lehetett – tanulni és néha felvonulásra is kivezényeltek. Néhanapján megtapasztaltuk a rendszer árnyoldalait is: a sorbaállást, a nagyszülők óvatosan, suttogva meséltek a kollektivizálásról, a termőföld és az állatok elkobzásáról, arról, hogy egyes házak is ugyanerre a

sorsra jutottak és hogy ezekbe a párt emberei, a nómenklatúra tagjai költöztek be. Találkoztunk olyan személlyel is, aki akkor volt a szülészeten az inkubátorban, amikor áramszünet volt. Egész életére mozgás- és beszédsérült lett. A rendszerváltás után lassan feltárulnak a kulák- és más gyilkosságok, a min­dent polipként átszövő Szekuritaté, a sikeres vagy sikertelen szökési kísérletek, de az ellenállók is, akiknek volt bátorságuk vagy egyszerűen kellő vakmerőségük ahhoz, hogy szembeforduljanak a rendszerrel.

Jelen sorozat egyrészt a kommunizmushoz kap­ csolódó alapfogalmakat, folyamatokat, intézkedéséket mutatja be, másrészt tudománynépszerűsítő kiadványként a – Maros megyét érintő – legújabb kutatási eredményeket kívánja ismertetni. Sorozatunkban bemutatjuk a kommunizmus

eszmerendszerét, kiépülését, működését, és – talán – összeomlását is. Az eseményeket két szinten, országos (Románia) és helyi (Maros megye) mutatjuk be. Kiadványunkban helyet kapnak személyiségeket bemutató cikkek és fogalomma­ gyarázatok is.

Először a kommunizmus eszmerendszerét mutatjuk be, majd a romániai kommunista mozgalom két vi-

lágháború közötti tevékeny­ ségét vázoljuk. Ezt követik a kommunizmus második világháború utáni kiépülését, az államosításokat, a kollektivizálást, az állam és egyház viszonyát, az ellenállási mozgalmakat és formákat, az elnyomó gépezetet taglaló lapszámok, de nem hiányoz­ nak majd a hétköznapi életet, az iskolarendszert, a városiasodást és iparosodást bemutató lapszámok sem.

Könyvajánló

A könyv a kommunizmus kiépülését és korai szakaszának alakulását mutatja be különös tekintettel az egykori Magyar Autonóm Tartomány­ ban bekövetkezett folyamatokra.

Stefano Bottoni: Sztálin a székelyeknél.

Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008.

ERA. Zi de Zi

Készült a S.C. Transilvania Grup Business S.R.L., a Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége (Maros megyei szervezet) és a Maros Megyei Tanács közreműködésével

A kötet a romániai politikatörténeti eseményeket sorolja fel, így egy alaptájékozódási eszköz a korszak iránt érdeklődőknek. A korszakban meghozott legfontosabb jogszabályokat, diplomáciai eseményeket, gazdasági és demográfiai adatokat, a különböző kormányok összetételét, párt- és állami rendezvényeket (kongresszusokat, plenáris üléseket), intézmények létrehozását, bizonyos sajtóközleményeket ismerhet meg belőle az olvasó.

A tanulmánykötet szerzői munkáikban a kommunizmus erdélyi kiépüléséről írnak, annak számos helyi vonatkozásáról. A több tanulmányt felsorakoztató kötetben többek között az RKP megszervezéséről, a propagandáról, az államosításról is olvashatunk.

Autonóm magyarok? A Székelyföld változásai az ötvenes években. Szerk. Bárdi Nándor.

Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005.

Cristina Păiuşan – Narcis Dorin Ion – Mihai Retegan: Regimul comunist din România. O cronologie politică (1945-1989). Tritonic Kiadó, Bukarest, 2002.

Alapító: Aurelian Grama Szerkesztők: László Márton, Novák Csaba Zoltán Szövegszerkesztés: Raluca Rogoz

Székhely: Str. Primăriei nr. 1, Târgu-Mureş, Tel: 0265 215 612 redactia@zi-de-zi.ro, publicitate@zi-de-zi.ro www.facebook.com/Era.Zidezi

A kiadvány tartalmáért a szerkesztők és a szerzők felelnek.

16 ERA