Szentendrei Kurir 2010 június by Szentendrei Kurír

DUNABOGDÁNY

◆

TAHITÓTFALU

◆

LEÁNYFALU

◆

SZENTENDRE

◆

POMÁZ

◆

BUDAKALÁSZ

◆

SZENTENDREI-SZIGET

◆

VISEGRÁD

POLITIKAMENTES KÖZÉLETI HAVILAP 2010/JÚNIUS • ÁRA 150 Ft

Viharkárjelentés

Nyári divat kismamáknak

Impressziók Edmund mûtermében Szemtõl szemben

Kondor Katalin Exkluzív interjú:

Alföldi Róbert

Nehéz az útjuk, akik újat akarnak

A Tízparancsolat A DVD most akciós áron kapható 2.200,-Ft helyett 1790,-Ft ha postai úton kéri plussz postaköltség. Szép ajándék az egész családnak!

-F , 0 9

Megrendelhetõ az Éjféli Kiáltás Misszió címén vagy a Tábita könyvesboltunkban személyesen Budapest XIII. ker. Váci út 114. (Árpád-híd Pest, szemben a József Attila Színházzal)

Tartalomból

Szépség

Divat

Barangoló

Exkluzív interjú 16-17

Irodalom

20-23

Ügyvéd válaszol

Gazdaság

25 26-27

Mûvészrovat

26-27

Kérdése van? Írjon nekünk! Szakértõink és szerkesztõink minden levélre válaszolnak! Címünk: Szentendrei Kurír, Budapest Palóc u. 2., szentendreikurir@gmail.com; Tel.: 06 30 234 1412 Levélíróink között minden hónapban, értékes ajándékot sorsolunk ki.

Egészség

Jogügyek Gazdaság

Mûvészet Irodalom

prof. Dr. Szigetvári Iván, egyetemi tanár, természetgyógyász 30-201-8080; szigetvari.dr@vipmail.hu Dr. Grimaldi Zsuzsanna ügyvéd 20-330-36-40; grimaldizs@t-online.hu Szûts Veronika közgazdász veronika.szuts@taxart.hu Szük Norbert; szuk.norbert@gmail.com 30 302 1241 Vészabónoémi; veszabonoemi@t-online.hu

Szívélyes üdvözlettel Nagy Erzsébet Bátorítom kedves Olvasóinkat, hogy ezentúl is írják meg véleményüket, tegyék fel kérdéseiket, ha tudunk, utána járunk ügyeiknek nagy@szentendreikurir.hu Nagy Erzsébet fõszerkesztõ

ÖR

KÉR

Portré

Egy nagyon kedves barátom mutatta meg nekem egyik rajzát, a szeretetet próbálta néhány vonással kifejezni. A rajz jól sikerült, valóban tükrözte alkotóját és annak mondanivalóját. De valahogy feltört bennem a kérdés, amit nem is tudtam elhallgatni: Tudsz szeretni, akkor is ha nehéz? Pillanatra elgondolkozott, éreztem valami olyan témát érintettem, ami ott benn, legbelül valami fájó góc lehet. Csöndesen válaszolt, de határozottan: Igen, akkor is! Tegnap jött el válaszának szakítópróbája: édesapja váratlan eltávozott az örök mennyei hazába. Ilyenkor nehéz szeretni, még annak is, aki maga tele van szeretettel. Õ ilyen, Nómi tele van szeretettel, van mibõl meríteni, különösen azért, mert kapja, mert kéri felülrõl. És aki kér, az mind kap! Õ vigaszt talált. De mi van azokkal a viharkárt szenvedtek, az amúgy is rászorult, hátrányos helyzetû emberekkel? Õk kihez fordulhatnak? Égiekhez vagy földiekhez? Nagy megdöbbenéssel hallgattam a Kossuth rádióban egy polgármestert nyilatkozni arról, hogy megindult a katasztrófaturizmus, vele nem csak a kíváncsiskodók serege, hanem a tolvajok, a rablók serege is. Nómi kap az égiektõl szeretetet, de ezek az emberek mit várhatnak, se hitük, se szeretetük. Most már betevõ falatjuk se. Azt kívánom minden kedves Olvasómnak, hogy mindig legyen olyan szeretet forrásuk, ahová mernek, ahová tudnak fordulni, ha Önöket is ellepi a bánat, a katasztrófa, vagy bármi szenvedés, amely ezen a földön érhet bennünket. Szeretném most a bibliai Noémi szavaival egy kicsit elgondolkoztatni Olvasóimat: „Bánjék veletek az ÚR olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem!” (Ruth könyve). Nem szabad elfelejteni, hogy amilyen mércével mi mérünk, olyannal kapunk vissza.

4-9

Tudsz szeretni? Akkor is, ha nehéz?

DÉ

Innen-onnan

Kedves Olvasónk!

B. János 39 (Szentendre): Idegesítõ, anynyit esett az esõ, már a fürdõvizemet is utálom. Nem bírok a vízre nézni, anynyira megcsömörlöttem, itt lakom a Bükköspatak mellett gondolhatja… Sz.Katalin 22 (Szentendre): Ilyen, hát ilyen. Ha süt a nap, jól érzem magam, ha esik, szórakozom a barátaimmal. Nem nagyon izgat, sõt jópofa, tetszik, ahogy láttam a Szamár-hegyrõl lezúduló víztömeget. Tényleg tök jópofa! V.Vera 31 (Surány): Katasztrófálisak voltak azok az esõs napok, sõt hetek. Minket itt a szigeten teljesen elmosott. Volt

Önnek mi a véleménye a májusi viharos-esõs idõjárásról? olyan nap, amikor be se tudtam menni dolgozni, úgy elmosta az utat az esõ. Én nem tudom micsoda idõjárás ez! K.Julis néni 83 (Pócsmegyer): Aranyom, ez nem jó jel! Az Isten ítélkezik, csak nem ﬁgyelnek rá az emberek. Majd meglátják lesz ez még rosszabb is. Az embereknek meg kell változniuk. Az lesz, majd mint Noé idejében. K.István 56 (Dunabogdány): Kemény idõ, de megbirkózunk vele, összekovácsolta a falut. Tudja, ha baj van, akkor öszszefog a nép. Tulajdonképpen akkor derül ki, ki az ember, a szó nemes értelmében.

Innen-onnan Viharkárjelentés 2010. május 16. A Helyi Védelmi Bizottság ülésén számoltak be a települések vezetõi a késõ esti órákban a településeken tapasztalt helyzetrõl, valamint a károk értékérõl. A megbeszélésen jelen voltak a Tûzoltóság, a Polgárivédelem, a Vízügyi Igazgatóság, a Közútkezelõ, az ÁNTSZ és a Rendõrség vezetõi is. 30 km-es sebességkorlátozás van érvényben a Dunabogdány és Tahitótfalu közötti 11-es fõútvonal szakaszon. A legtöbb helyen nem volt szükség kilakoltatásra, Szentendrén 4-5 családot kellett a tûzoltóságnak kitelepítenie. Az életveszély elhárítása mindenhol megtörtént, azonban a helyreállítás és további életveszélyes helyzetek elhárítása a legtöbb településen folyamatban van.

lyen szükség, de ezt a korlátozást mára feloldották. Dunabogdányban egy magántulajdonban lévõ halastó nem bírta a lezúduló esõ mennyiségét, és elárasztotta el a 11-es fõutat – mondta el Bonifert Ferenc, alpolgármester. Az önkormányzat a szakemberekkel közösen, az életveszély megszüntetése céljából a kerékpárút kettévágása mellett döntött. A délutáni órákra már csak egy útpálya volt lezárva, itt mindenki saját felelõsségére közlekedhet, 30 km-es sebességkorlátozás mellett. Dr. Sajtos Sándor, Tahitótfalu polgármestere is arról számolt be, hogy a község belterületi útjain, valamint a 11-es fõútra került hordalék okozta a legnagyobb problémát. Két lakóingatlannál állt fenn veszélyhelyzet, de a helyi védelem ezt is elhárította. Nyíri Csaba, Leányfalu polgármestere elmondása szerint jelenleg is zajlik a károk helyreállítása, az életveszély elhárítása megtörtént.

2010. május 15-én az esti órákban nagy mennyiségû csapadékvíz zúdult a szentendrei kistérség – Visegrád, Dunabogdány, Tahitótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Budakalász, Csobánka, Pomáz, Pilisszentlászló, Pilisszentkereszt, Leányfalu – településeire. A helyi védekezés azonnal megkezdõdött a lakosság és a szakhatóság bevonásával.

Hadházy Sándor, Visegrád polgármestere számolt be elsõként az egy napja tartó esõzések következményeirõl. Bár a települést váratlanul érte az esõzés, de az akadályok elhárítása azonnal megkezdõdött az önkormányzat részérõl. Több híd, hídszerkezet megsérült, a víz nem tudott mindenhol megfelelõ módon elfolyni. Idõleges útzárra volt egy he-

Dr. Illés György, polgármester arról számolt be, hogy Pilisszentlászlón tudták kezelni a helyzetet, a Pilisszentlászló-Szentendre közötti szakasz mostanra már járható, a hordalékokat eltakarították. Budakalászon különösebb károkat nem okozott a esõzés. Két alacsonyabban fekvõ területen kellett beavatkozni. Hétfõn megkezdõdik a szivattyúzás. – foglalta össze Parlagi Endre, polgármester. Pomázon a Dera-patak fél méterrel megnõtt, elsõ fokú készültséget kellett elrendelni. A tegnap esti órákban kritikus helyzet állt elõ, lakóingatlanok mentésére 10 esetben volt szükség – mondta el Vicsi László, Pomáz polgármestere.

Innen-onnan kat követõen a kialakult helyzetrõl Dr. Dietz Ferenc, polgármester.

Csobánkán is normalizálódott a helyzet a mostani órákra, a szabálytalanul megépített hidak miatt a hordalék feltorlaszolódott.- jelezte Török István, polgármester. A Pilisszentkereszten nagy erõkkel vonultak ki, a patakok elöntötték az utcákat, hét ház került veszélybe, egy munkagép elsüllyedt a mentési munka során. - mondta el Lendvai József, polgármester. Pócsmegyeren és Szigetmonostoron néhány helyen szivatytyúzni kellett. Komoly problémákat okozott Szentendrén a nagymértékû esõzés, a Bükkös-patak kilépett a medrébõl, a patak melletti egyes útszakaszokat le kellett zárni, mert a víz alámosta. A

közterületeket, játszótereket elöntötte és az átereszeket eltömte hordalékkal a megáradt patak. Sztaravoda-patak is kilépett a medrébõl, mert a Mandula köznél található híd alatt az uszadék miatt kicsi lett az áteresztõ képesség, és így két lakóházon és udvaron folyt keresztül a patak vizének nagy része. Az Akácfa utcánál földcsuszamlás történt, 4 családi ház elõtti udvar a rajta levõ fáskamrákkal, cseresznyefákkal 5 m mélységbe zuhant. A Berkenye utat a medrébõl kilépõ patak kettévágta, és egy részét elsodorta. Az evangélikus templom és a piactér elõtti területet is elöntötte a víz, de a vészhelyzet elhárítása minden helyszínen megtörtént – számolt be a helyszíni bejáráso-

A polgármesterek egyetértettek abban, hogy a vízelvezetés tervezettebb megoldása, a magáningatlanoknál felépített hidak áteresztõképessége, az átereszek tisztítása, magasabb helyeken fekvõ településeken, mint Pilisszentkereszt víztározó építése, a patakokban levõ akadályok megszüntetése, meteorológiai jelzõállomás telepítése egyes településekre szükséges. A mai ülésen a HVB nem rendelt el életveszélyes állapotot, viszont összegzõ anyag készül a megyei és országos védelmi bizottságok részére, ill. vis maior keretre is pályázatok kerülnek benyújtásra. A kistérség a következõ társulási ülésen tárgyalja a fenti kérdéseket.

A Tûzoltóság részérõl Jámbor Ferenc, tûzoltóparancsnok elmondta 100 esethez riasztották õket, a Pannónia telepi újonnan megépített vízelvezetõrendszer jól vizsgázott. Dr. Börcsök László, a Pest Megyei Rendõrség vezetõje elmondta, hogy megerõsített szolgálatot biztosítottak, a 11-es melletti rendõri szolgálat folyamatos. Dr. Homor Zsuzsanna, az ÁNTSZ tisztifõorvos-asszony felhívta mindenki ﬁgyelmét a fertõtlenítésre, amelyrõl részletesebb tájékoztatást az ÁNTSZ honlapján olvashatnak. Horváth Frigyes, a Pest Megyei Közútkezelõ Kht. részérõl elmondta, a 11-es szakaszán nem tud forgalomkorlátozásról, egyedül a Dunabogdány-Tahtitófalu közötti szakaszon táblákkal jelzett sebességkorlátozás lépett életbe a veszélyhelyzet elhárításáig, ezt az útszakasz saját felelõsségre használható. -SzK-

Innen-onnan Egyszeri ingyenes uszodabelépõ Szentendrén Szokatlan kezdeményezéssel járul hozzá Szentendre önkormányzata a helyi lakosok egészséges életmódra neveléséhez, amely célra 65 millió forintot különített el a képviselõ-testület. A tavaly májusban megnyitott Vizes Nyolcas (V-8) uszoda egyéves születésnapján elindult ugyanis „Az uszoda a Szentendreieké” elnevezésû program, amelynek keretében minden helyi lakos ingyenesen, illetve jelentõs kedvezményekkel próbálhatja ki az újonnan létesült komplexum valamennyi szolgáltatását.

„Az Uszoda a Szentendreieké” program keretében minden szentendrei lakos személyi igazolvány és lakcímkártya felmutatásával egyszeri, háromórás, ingyenes uszodahasználatra jogosult december 31-ig, illetve a kiegészítõ wellness és ﬁtness szolgáltatásokat is jelentõs kedvezménnyel veheti igénybe. „A kezdeményezés célja, hogy a legkisebbektõl a nyugdíjasokig minden szentendrei legalább egyszer ellátogasson a sportkomplexumba” – mondta dr. Dietz Ferenc polgármester. – „Aki a program ösztönzésére ellátogat a V-8-ba és megtapasztalja az uszoda tisztaságát, a szolgáltatások magas színvonalát, illetve az úszás nyújtotta egyszeri kikapcsolódást és felfrissülést, az valószínûleg a jövõben is szívesen ellátogat a sportkomplexumba, nagyban hozzájárulva ezzel egészségének megõrzéséhez, hiszen az úszás köztudottan az egyik legegészségesebb mozgásfajta minden korosztály számára”– tette hozzá a polgármester. A V-8 sport- és szabadidõközpont egyébként nemcsak a kikapcsolódásra vágyókat és a hobbiúszókat, de a versenyszinten úszókat, illetve vízilabdázókat is várja, hiszen adottságai megfelelnek az elvárásoknak a proﬁ

úszók edzéseihez, s a nemzetközi vízilabdameccsek lebonyolításához is. A nyári szezonra további meglepetéseket is tartogat a V-8,: ingyenes egészségügyi szûréseket, családi- és sportnapokat, és rendszeres salsa-, illetve szauna esteket is szervez majd a sport-és szabadidõközpont. „Az egészség megõrzése mellett további kiemelt célunk, hogy igazi közösségi központtá és kedvelt találkozóhellyé válhasson a komplexum!” – nyilatkozta dr. Dietz Ferenc polgármester.

*** Idáig a hír, mondhatni a reklám, amelynek valódi célja: egy gesztussal kicsivel nagyobb forgalmat szerezni az eddig sem igen nyereséges létesítménynek. Ha egy kicsit számolunk, kiderül: Szentendre képviselõtestülete kerekítve fejenként 2600 forintot szán minden egyes polgárának egyszeri megfürdetésére. (Hogy a kényeztetõ szolgáltatások mennyivel olcsóbbak, arról hallgat a fáma.) Ha a jelenlegi uszodai alap belépõjegy 900/990 forintos árát vesszük, ebbõl az összegbõl legalább két és fél belépésnek kéne kijönnie fejenként, – de a lehetõség mindössze egyszeri három órára szól. Elgondolkozom: vajon miért nem járnak a helybeliek olyan gyakran az uszodába, ahogy azt a polgármester úr – szigorúan egészségünk védelmében – kívánatosnak tartaná? Nem tudnak a létesítményrõl? Az nem lehet, a helyi sajtó rendszeresen cikkez a V-8-ról hol ilyen, hol olyan értelemben. Nem szeretik a V-8-at? No ennek akár több oka is lehet: a nem mindenki számára jó elérhetõségtõl a betondzsungel iránti ellenszenven keresztül egészen a folyton változó árakig. Mert amikor nadrágszíj-szorító idõket élünk, nem az uszoda meg a wellness & ﬁtness az elsõ, hanem a kenyér, meg hektikusan emelkedõ mindenféle számla- és törlesztési díjak! Rendszeresen úszni csak az jár, aki ezt életforma szerint megszokta, és pénztárcája is megengedi. Van tehát egy akció, biztos lesz, aki élni fog az ingyen lehetõséggel, – míg másoknak fürdõruhát sem érdemes vásárolni ezért a 3 óráért, hát oda se fognak menni. Szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy ettõl majd egészségesebben fognak élni azok, akik eddig is „egészségtelenül” éltek, és még szkeptikusabb arra vonatkozóan, hogy akár csak százan is a homlokukra csapnának: „Istenem, hogy én mit ki nem hagytam eddig!”, és eztán szorgalmas és rendszeres, lelkiismeretes látogatói lesznek az intézménynek úszómedencétõl a salsáig – hatására ennek az egyesek szerint példamutató, mások szerint inkább porhintõ reklámakciónak. Nekem legyen mondva: szívesen tévednék. (mak)

Innen-onnan „Velence” házhoz jön

KISTÉRSÉGI GYORS Jó helyezés a lövészeten A Zsaru rendõrségi magazin április 23-án rendezte meg hagyományos sajtó lõversenyét az Országos Rendõr-fõkapitányság RSZKK bázisának lõterén. Tíz csapat regisztrált, a sajtó munkatársai közül csak néhány a teljesség igénye nélkül: Blikk, Havaria Press, Zsaru Magazin, Zsaru Car, BPSZ Polgárõr Magazin és a Szentendrei Tûzoltóság sajtószolgálata. A verseny párbajlövészet formájában zajlott, MCM sportpisztollyal. A Szentendrei Szócipelõk csapata a megmérettetésen az 5. helyezést érte el. Eredményükhöz gratulálunk!

Még nem bõvül a parkoló hálózat „Apa, képzeld, elöntött minket a sz*r!” – újságolta egy kislány a Bogdányi utcából, néhány hete. A „gyerekszáj” rovatba illõ megjegyzés persze némileg túlzó, de sajnos egyáltalán nem olyan vicces, mint elsõre tûnik: a környékbeli házakat ugyanis valóban elöntötte a szennyvízzel kevert, visszaduzzadt csapadékvíz. Többen emlegetik Szentendrét Velencével egy lapon, amióta pár éve rendszeresen elõfordul, hogy a nagyobb esõzések idején visszaköszön a csatornából a vegyes lé. A probléma nemcsak a város legalacsonyabb pontján jelentkezik, de a Dumtsa Jenõ, a Kossuth Lajos és a Jókai utcák találkozásánál lévõ teresedésben is, ahol május 5-én fél óra leforgása alatt több arasznyi csapadék esett, domborzattól függõen tízcentis-félméteres vizet hagyva maga mögött a problémás területeken, meg magában a Jókai utcában is. A probléma megoldása érdekében eddig született tervek egyike se vált be igazán. Az áradást követõ héten a szakemberek bejárták a kritikus területeket. Rendszerrõl lévén szó, nem könnyû kideríteni, hol a gondok forrása. A szennyvízhálózatot üzemeltetõ Duna Menti Regionális Vízmûvek épp most fejezte be a Bükkös-part alatti csatornarendszer bõvítését, amelybe 500 milliméteres csöveket fektettek. Nem az átlagos vízhordó kapacitás jelent fõ gondot, hanem hogy közös vezetékeken fut a szenny- és a csapadékvíz, így a hirtelen jött, nagymennyiségû esõ miatt a kevert folyadék visszatorlódik a rendszerben. Igazi megoldást természe-

tesen az jelentene, ha külön választanák a két rendszert, és az esõvíz a szennyvíztõl függetlenül kapna utat a Dunáig. Mondani se kell, hogy a sokmilliárdos beruházás megvalósításának halvány esélye sincs. A jelenlegi vegyes rendszert terheli Pismány csatornázott része, Izbég és a többi, 11-es fõútnál kijjebb esõ telek csatornája, valamint az illegális rákötések. A városvezetés felkérte a Vízmûveket, hogy derítsék fel, kik használják jogosulatlanul a rendszert, de a cég bonyolult eljárásnak nevezte a munkát, ami évekbe telik. Addig viszont maradhat a rendszeres kiöntés. A helyzet mielõbbi megoldása érdekében a Vízmûvek hamarosan szivattyút fog cserélni abban az átemelõ központban, amely a Duna-korzónál, a fehér ház mellett szállítja tovább a szennyvizet a Szentendrei-szigeti tisztítóba, a csapadékvizet pedig a Dunába. A város meg eközben feltárja azokat a rég nem használt csatornákat és átemelõket, amelyek segítségével vis maior esetén gyorsulhat a vízszállítás. Ilyen a Régi Mûvésztelep és a nemrég épült Forrás-lakópark között lévõ betemetett vízelvezetõ, a Duna-korzón lévõ zsiliprendszer, amely az úttest alatt viszi át a csapadékot, és a Dézsma utcai torkolatnál is lehetõség van egy rákötés kialakítására, amely szintén gyorsítja a csapadékvíz-elvezetést. Mindezek persze nem garantálják a teljes sikert, de talán elejét veszik annak, hogy az érintett lakóknak évente kétszer-háromszor újra kelljen festetniük és fertõtleníteniük a portáikat. - SZK-összeállítás -

Ezentúl nemcsak a Szentendrére bejelentett székhellyel, telephellyel vagy ﬁókteleppel rendelkezõ jogi személy, ill. jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet kérhet behajtási engedélyt Szentendre védett részeire annyi személygépkocsira, amennyi az ingatlanán, telephelyén elfér, hanem egyéni vállalkozó is – mondja ki a városi parkolási rendelet legújabb módosítása. Az áprilisi képviselõ-testületi ülésen arról döntöttek, hogy az önkormányzat a Bolgár utca melletti telken parkoló kialakítására kéri fel a Városi Szolgáltató Zrt.-t, és azt május 1-jei hatállyal a ﬁzetõ parkolási övezetbe vonja. A VSZ Zrt. vezérigazgatója elõzetes kalkulációt készíttetett, amely szerint a munka vállalhatatlan költségigényû, ráadásul engedélyezési problémákat is felvet, mivel az ingatlan a Szentendrei Duna-ág védõgátjának tövében fekszik. Így egyelõre nem építenek a területen parkolót.

292 elsõs lesz Szentendrén A legfrissebb adatok szerint 292 leendõ elsõ osztályos szülei kérték gyermekük elhelyezését a városi önkormányzati iskolákban, így ezekre a férõhelyekre a vártnál többen jelentkeztek. A szülõk igényét akkor lehet elgondolásaiknak megfelelõen megvalósítani, ha egy-egy iskolában az osztályok a maximált létszám felett indulnak, míg a Barcsayban maradna 4 üres férõhely. Az önkormányzati iskolákba tervezett 11 elsõ osztály létszámánál 8 fõvel többen jelentkeztek, de ez a szám nem indokolja a 12. elsõ osztály elindítását. Az intézményvezetõk úgy határoztak, hogy a Barcsay Jenõ Általános Iskolában, öt osztályban összesen 126, Izbégen három osztályban 80, a Templomdombon egy

Innen-onnan KISTÉRSÉGI GYORS osztályban 28, míg a Rákócziban két osztályban 58 elsõ osztályos gyermek kezdheti meg a tanévet szeptemberben. A Barcsayban indított osztályok kivételével valamennyi osztály létszáma meghaladja a törvényben maximált létszámot, de így minden tanuló a szülei által tervezettek szerint iskolázható be, és a létszámeltérés sem jelentõs. A magasabb létszámokkal induló belvárosi osztályok igazgatói jelezték, hogy a beilleszkedési, tanulási, illetve magatartási nehézségekkel küzdõ tanulók emelkedõ száma miatt szükséges lesz megemelni a különleges ellátásra szoruló diákok fejlesztéséhez korábban biztosított óraszámot. Számításaik szerint öszszesen nyolc órával szükséges megemelni a pedagógus-túlmunka fedezetére eddig használt idõkeretet, amit a Rákóczi és a Templomdombi Általános Iskola a fejlesztésékhez felhasznál. A különleges ellátásra szorulók ellátásának havi költsége így a járulékokkal együtt 82600 forint.

Új iskolai védõnõ Pillanatnyilag nyolc területi védõnõt és négy iskolavédõnõt foglalkoztat a Gondozási Központ. A területi védõnõk feladata a nõvédelem, a várandós anyák gondozása, a gyermekek gondozása az újszülött kortól a tanulói jogviszony megkezdéséig, és a családgondozás. Az iskolavédõnõk az iskola-egészségügyi feladatok ellátásában segítik az iskolaorvosokat, illetve számos önálló feladatot is ellátnak (pl. egyes szûrõvizsgálatok, elsõsegélynyújtás, védõoltásokkal kapcsolatos szervezési, elõkészítési feladatok, részvétel az egészségtan oktatásban, kapcsolattartás a szülõkkel). A magas gyermeklétszám miatt a négy iskolavédõnõ nem elegendõ, ezért a VI. körzet területi védõnõjéhez tartozik a nehezen bejárható Boldogtanya, és emellett az Izbégi Általános Iskola ellátása is. A folyamatos szakhatósági ellenõrzések során megállapították, hogy a területi és az iskolavédõnõk az egészségbiztosító által maximálisan ﬁnanszírozható létszám felett teljesítenek. Emiatt szükséges a védõnõi álláshelyek fejlesztése egy iskolavédõnõi státusszal. A késõbbiekben akár további létszámbõvítésre is szükség lehet. A fõállású iskolavédõnõi álláshely fejlesztése a fenntartótól anyagi hozzájárulást nem igényel. Az önkormányzat elfogadta az elõterjesztést, így a védõnõk némileg felszabadulhatnak a komoly terhelés alól. -bt-

Megújult községháza Tahitótfalun Május 7-én került sor Tahitótfalun a felújított és kibõvített községházának avatóünnepségére. A település polgárai és elöljárói mellett számos magas rangú vendég is jelen volt. A Himnusz hangjai után dr. Sajtos Sándor polgármester köszöntötte a megjelenteket. A Pollack Mihály Általános és Zeneiskola növendékeinek zenei blokkját követõen dr. Szûcs Lajos, a Pest Megyei Közgyûlés elnöke, országgyûlési képviselõ ünnepi köszöntõje hang-

zott el. Budai Mihály, korábbi polgármester a község régmúltjából idézett fel a bejegyzett krónikák alapján, majd Hadházy Sándor a 11. sz. választókörzet országgyûlési képviselõje, Visegrád polgármestere szólt az egybegyûltekhez. A Szentendrei Kurír ezúton kíván Tahitótfalu Önkormányzata vezetésének és minden dolgozójának sok örömet és további sikereket új „otthonukban”. -D.L.-

Az újjáépített községházának udvara

Dr. Sajtos Sándor polgármester üdvözlõ beszéde

Hadházy Sándor, Visegrád polgármestere, képviselõ

Dr. Szûcs Lajos, a Pest Megyei Közgyülés elnöke

Budai Mihály, Tahitótfalu volt polgármestere

Dr. Dietz Ferenc, szentendrei polgármester pohárköszöntõje

Szalagátvágás

Közös ünnepi ebéd

Innen-onnan Megújuló szentendrei önkormányzati óvodák Megújul Szentendre négy óvodája. Az önkormányzat 2008-ban 238,5 millió forintot nyert a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kiírt pályázaton a város négy legnagyobb önkormányzati óvodájának, a Hold utcai, a Szivárvány, a Püspökmajori, valamint a Vasvári úti tagóvodának a korszerûsítésére. Az Ovi-Suli programként fémjelzett projekt megkezdõdött a Hold utcai, a Vasvári, illetve a Püspökmajori tagóvodákban. Szántosi Judit, a Szentendre Óvoda Intézmény vezetõje szerint a városi óvodák korszerûsítése több szempontból is kiemelt fontosságú. Egyrészt hozzájárul a gyermekek mozgási-sportolási lehetõségének javításához, ami közvetlen hatást gyakorol testi, lelki és szellemi fejlõdésükre, másrészt lehetõséget ad a mozgás- és látássérült gyerekek foglalkoztatására, nevelésére is. A Hold utcai óvodában ennek megfelelõen fogtak hozzá új tornaterem kialakításá-

hoz, a Püspökmajori óvodában pedig a KRESZ-park újrafestéséhez és új táblák kihelyezéséhez, annak érdekében, hogy naprakész környezetet teremtsenek a közlekedési szabályokra való korai neveléshez. A sajátos nevelési igényû gyermekek fogadására az épületek akadálymentesítését, mozgássérültek számára kialakított mellékhelyiségek létrehozását, valamint a látássérültek számára a burkolaton kialakítandó vezetõsávot vettek tervbe. A nevelési intézményekben új nyílászárókat építenek be, és megtörténik a fûtésrendszer felújítása is.

Az átalakítások a Hold utcai, Vasvári és Püspökmajori óvodák után júniusban a Szivárvány Óvodában is elindulnak. A tervek szerint augusztus 20-ára mind a négy óvoda felújításával végeznek. A nagyszabású beruházásokkal párhuzamosan egy TÁMOP pályázat is fut a szentendrei óvodák humán erõforrásának fejlesztése érdekében, melynek keretein belül a külsõ megújulást szemléletváltással is meg kívánják erõsíteni. Központi kérdésnek tekintik ugyanis a különbözõ képességfejlesztési lehetõségek alkalmazását, hogy minden gyermeket saját magához mérten fejlesszenek és készítsenek fel az iskolába történõ minél gördülékenyebb átmenethez. E téren hangsúlyt kap az óvodai pedagógusok képzése, hiszen õk alapozzák meg a gyermekek fejlõdése során az alapvetõ képességek és jártasságok elsajátítását, az egész életen át tartó tanulás, valamint az érzelmi és erkölcsi nevelés jelentõségét.(mua)

Szórakoztatva a szelektív hulladékgyûjtésért Csobánkára látogatott május 8-án az ÖKO-Pannon Nonproﬁt Kft. roadshowja. A rendezvény a Tavasz Kupa kistérségi labdarúgó kupához csatlakozva várta a látogatókat. A sportpálya mellett felállított installáció játékos formában mutatta be az általános iskolásoknak és óvodásoknak a szelektív hulladékgyûjtést és az újrahasznosítást.

Nálunk gazdagabb országok jöttek rá, hogy bizonyos hulladékok – papír, fémdoboz, üveg, mûanyag palackok – szelektív gyûjtése és újra felhasználása egyfelõl a takarékosságot szolgálja, másfelõl a természet kímélését eredményezi. Az újrahasznosítással tehát mindenki nyer. Szerencsére átvettük a tapasztalatot, és egy-két évtizede már egyre megszokottabbak településeinken a különbözõ színû mûanyag gyûjtõkonténerek, hulladékgyûjtõ szigetek. 2010-tõl új, interaktív eszközök is segítenek a hasznosítás módjának megismertetésében, hogy arról is képet kapjon minden érdeklõdõ, hogy

milyen típusú hulladék milyen hasznos tárgy formájában születhet újjá. A ÖKO-Pannon roadshow interaktív játékai: az „ÖKO-bokor” és a „Hasznosító torony” várták azokat, akik szerettek volna többet megtudni a csomagolási hulladékok helyes válogatásáról és hasznosításáról. A sportrendezvény szelleméhez méltóan „PET-teke” játékban mérhették öszsze ügyességüket, „tetra-puzzle”-t állíthattak össze, és két sajtfalon is próbát tehettek. A különbözõ korosztályok számára más-más feladatot tartogató rendezvény célja, hogy a résztvevõk kötetlen formában ismerkedjenek meg a hulladékgazdálkodás alapjaival, valamint a szelektív hulladékgyûjtéssel és hasznosítással. A téma játékos megközelítése azt igyekezett tudatosítani, hogy hulladékok válogatása nem olyan nagy fáradság, mint hisszük, igazán könnyen beépíthetõ a mindennapi teendõk közé. – A játékok kialakításánál törekedtünk arra, hogy olyan eszközöket al-

kossunk, amelyek leköti a gyerekek figyelmét, hogy játszva sajátíthassák el a környezettudatos szemléletet – mondta Pribelszki Edina, az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. kommunikációs csoportvezetõje. – Bízunk abban, hogy a kicsik még a nagyokat is meg tudják gyõzni a szelektív hulladékgyûjtés és a környezetvédelem fontosságáról. Az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. szelektív road show-ja 2003-ban indult útjára, eddig több mint 200 helyszínen járt, és csaknem 100 ezer érdeklõdõt ért el. A rendezvénynek gyakran egy település fõtere, strandja, iskolája ad otthont, máskor nagyobb magyarországi fesztiválokhoz csatlakozva (pl. Sziget-, VOLT-, Hegyalja Fesztivál) nyeri el a résztvevõk figyelmét. A roadshow az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. komplex kommunikációs tevékenységének része, amely a lakosság tájékoztatását és a fiatalok oktatását célozza. Az óvódások és általános iskolások tájékoztatására kidolgozott átfogó oktatóprogram célja, hogy a felnövõ generációk körében kialakuljon és megerõsödjék a környezettudatos gondolkodás és életforma. (Bõvebben az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft.-rõl: www.okopannon. hu) (mua)

Szemtõl szemben

Érték és értéktelenség Az élet számos harcát megvívó Kondor Katalin közgazdászhallgatóként kezdte pályáját, majd 38 évnyi rádiózás következett, melynek során hidegetmeleget egyaránt kapott. A Pesthidegkúton élõ egykori rádió-elnökkel egy – a szentendrei P’Art Moziban nemrég tartott – pódiumbeszélgetést követõen próbáltunk sikerének titkára fényt deríteni. Ez a titok az egyéni eltökéltségben rejlik, amely töretlen értékrend alapján nyilvánul meg az élet minden területén.

– Beszélgetés Kondor Katalinnal – – A Hölgystaféta programsorozat keretében hagyomány, hogy mindig a vendég választ filmet. Miért éppen Jiri Menzel Szigorúan ellenõrzött vonatok alkotását választotta? – Nem csak egy filmet választottam, hanem tizet, s a listából a szervezõk döntötték el, mit vetítenek majd. A „csehszlovák” filmeket mindig nagyon szerettem, kitûnõen tudják bemutatni a kisemberi létet, nagyon könnyû azonosulni hétköznapi hõseikkel. Ha elõre megsejtettem volna a lengyel tragédiát, akkor azt kértem volna a szervezõktõl, hogy nagy kedvencemet, a Hamu és gyémánt c. Wajda filmet vetítsék le, hiszen abból kiválóan meg lehet ismerni a lengyel történelem háború utáni idõszakát, az akkori gondok ma is jellemzõk az országra, miként a mienkre is. Csakhogy a válogatáskor még nem sejthettük a repülõgép majdani tragédiáját. – Mennyire volt meghatározó a film az ön eddigi munkájában? – Csupán az alapmûveltség szintjén, hiszen fõleg rádiós mû-

Vadászni kell az értékes alkotásokra, de a vadászásra lusták az emberek, no meg választani is az tud, aki ismeri az értékeket.

fajokban dolgoztam. A mai világban nagyon nem tetszik, hogy a mozik zömében amerikai kommersz ﬁlmeket adnak, nem beszélve a televíziókról. Vadászni kell az értékes alkotásokra, de a vadászásra lusták az emberek, no meg választani is az tud, aki ismeri az értékeket. Ehhez kellene az alapmûveltség, de a világ bizony hihetetlenül felszínessé vált, s ez az újságírók zömére is igaz. – A rádiós újságírásra is jellemzõnek tartja a felszínességet? – Régebben még valóban értéket közvetített a rádió, a televízió nemkülönben. Jelenleg katasztrofális a média helyzete. Nincs mérce, jellemzõ az agyonpolitizáltság, és a pénz diktatúrája. Az elmúlt nyolcvanegynéhány évben, a Magyar Rádióban mindig voltak olyan emberek, akik mûveltségükkel fáklyaként világítottak, akiket lehetett követni, példaképül választani. Ha a jelen helyzetben is lenne követendõ példa, az építõen hatna a társadalomra. Egyértelmû, hogy ha az arra hivatottaknak nincs módjuk „labdába rúgni” és meghatározó erõvé válni, akkor az emberek csak a rosszak közül tudnak választani, vakok között félszemû a király alapon. – Voltak példaképei a régiek közül? – Sokan voltak. Én az iskolában még a tanáraim közül választhattam példaképet, és természetesen a rádiós szakmában is akadt, aki követendõ volt számomra. A civil életben pedig példaként említhetem Jókai Annát: õ úgy él, ahogy beszél, éppen ezért tisz-

teletre méltó. Hiszen ma alig találni valakit, aki ne hazudtolná meg önmagát, és ne élne „kettõs életet”. A másik

Hiszen ma alig találni valakit, aki ne hazudtolná meg önmagát, és ne élne „kettõs életet”. meghatározó személyiség az életemben „pótanyám”, Szepes Mária írónõ volt. Õt közelrõl ismertem, rendkívüli személyiség volt, igazi bölcs, aki összefüggésekben gondolkodott. – Lát abban sorsszerûséget, hogy tanítással kezdett el foglalkozni? – Valószínû, az ember életében minden sorsszerûen történik. Néhány intézmény fölkért, hogy a kommunikációs szakon tanítsak, s én vállaltam, bár meggyõzõdésem, – s ennek a fõiskolákon, egyetemeken mindig hangot is adok –, hogy az újságírói szakmát csak szerkesztõségekben lehet megtanulni. Tehát a napi gyakorlatban, újságot írva, rádió-, és televízió mûsorokat készítve. – Ön szerint hogyan lehetne általános mûveltségre nevelni a ﬁatalokat az iskolában? – Az iskolában már csak „jobb késõn, mint soha” alapon. A szülõkön múlik, hogy milyen otthonról hozott értékekkel gazdagítják gyermekeik tudását, és megtanítják-e õket helyesen választani. Úgy értem, hogy hagyják-e õket naphosszat ülni a televízió elõtt, válogatás nélkül fogyasztva a mûsorokat, vagy netán ér-

tékes könyveket adnak a kezükbe. A valóságshow-k magyarországi sugárzásának kezdetén, a 2000-es évek elején el sem akartam hinni, hogy lé-

A valóságshow-k magyarországi sugárzásának kezdetén, a 2000-es évek elején el sem akartam hinni, hogy létezik ilyen mûfaj. tezik ilyen mûfaj. Ez a korszak kétséget kizáróan a média lezüllését, mélypontját jelentette, pontosabban jelenti ma is, mert a blõd és értékromboló mûsorok ma is futnak, neves „celebek” támogatásával. A gyerekek elvesztik a kapaszkodókat, vagy azok ki se alakulnak bennük, és csak csellengnek az útvesztõkben. – Veszíthet-e reményt egy közszereplõ? – Legalább is elkeseredik néha. A napjainkban jelen lévõ sok, értéktelen médiatermék szûnni nem akaró terjedése végett is, ami a nyugati „kultúra” származékaként jelenik meg. Régen a televízió, és a rádió számos népnevelõ mûsorral szolgált. Ma a közszereplõk döntõ többségének semmi befolyása nincs arra, milyen kulturális élet legyen az országban. Mindent a pénz és a politika érdekei uralnak, ezek mögött a felemelõ, lelki segítséget és biztonságot adó, a gyökereinket megmutató produkciók háttérbe szorulnak. És akkor még nem is beszéltünk az oktatás ellentmondásairól. – Hogyan lehet az értékközvetítés lehetõségével élni, egy alig néhány százalékos hallgatottságú rádióban? – Sok kicsi sokra megy. Már az is fejlõdés, ha a társadalom egy kis szegmenséhez elér a kultúra. Ha minden médium csak valódi értéket közvetítene, az biztosan jó hatással lenne az ország kulturális állapotára. Másrészt, ha nem marad más megoldás napjainkra, akkor kis közösségekben, civil kezdeményezésekkel lehet belecsempészni az emberekbe az igényt a valódi értékek iránt. – Sokáig állt a média kereszttüzében, amikor állítólagos ügynökmúltját kezdte ki a sajtó. Mi errõl a véleménye? – Rágalomhadjáratot indítottak ellenem. Amikor a Magyar Rádió elnöke lettem, lényegében megpecsételtem a sorsomat. Ebben az

országban rendkívülinek számított, hogy egy magamfajta ember ilyen pozícióba került. Sikereink voltak, nem is kicsik. Majd „egészen véletlenül”, két nappal az után, hogy megkaptuk a Magyar Örökség-díjat, hirtelen kém lettem. Minden pert megnyertem, a hamis tanuk elbuktak az ügyön. Ilyen, és efféle 6-os kartonokat bárkirõl ki lehet állítani. Még az állítólagos tartótiszt nevét is hibásan tüntették fel, ami a dokumentum hitelessége ellen szól. Ez az ügy egészen 2009 októberéig húzódott. Valósághû kimenetelérõl szinte alig jelent meg publikáció, s ha meg is jelent, a legapróbb betûkkel, eldugva az újság egyik sarkába. – Nemrég elbocsátották az Echo TV-tõl. Hol látja most a szerepét a médiában? – Nem tudom. Nyilván, ha hívnak, megyek. A magunkfajta nem válogathat. – Ön szerint a következõ újságíró generáció hogyan lenne képes követni az Ön értékteremtõ példáját a média jelen helyzetében? – Ha megfelelõ szerkesztõségbe kerül egy ﬁatal, igényes és korrekt újságíró válhat belõle. Ott tanulhatja

meg igazán a szakmát, nem az iskolában, ugyanis ezt nem lehet tanítani. Sok múlik a munkakörnyezeten, és hogy mit vár el az adott orgánum a dolgozóitól. Meghatározó a közeg, a szerkesztõség elkötelezettsége. Lehetségesnek tartom, hogy akár ma is jó és értékteremtõ újságíró váljék valakibõl. Sok ilyet ismerek. – Nem okoz konﬂiktusokat a szókimondása? – Az egyetlen, ami konﬂiktusokat okozott számomra, azon túl, hogy megszülettem, mert ez sokaknak nem tetszik, a szókimondásom. Sohasem vagyok durva, de nem tudok

A munkámat mindig örömmel, hivatásszerûen ûztem. hazudni. Ilyennek születtem. Nagyon sok ember éhezik az õszinte szavakra, ezek az emberek mindig mellettem álltak, és a barátaim is. A munkámat mindig örömmel, hivatásszerûen ûztem. Élvezet számomra mind a mai napig; – remélem, hamarosan megint engedik, hogy végezzem! Kisvárdai Dóra – Bokor Tamás

Láb- és kézápolás Közeledik a nyár, a szandál-szezon, amikor lábunk egész nap szinte meztelen, így az egészségügyi ápolás mellett szépségápolásra is szükség van. A láb ápolása mindig áztatással kezdõdik. Ennek célja a láb bõrének puhítása, frissítése, és tisztítása is. A lábfürdõbe tehetünk illóolajat bõrtípusunknak, vagy éppen hangulatunknak megfelelõen. Vannak, akik fokozottan hajlamosak a bõrkeményedésre. Áztatás után távolítsuk el ezeket különféle eszközökkel, különben a bõr fájdalmasan berepedezik, ami akár nyílt sebbé is válhat, így a fertõzések nyitott kapuja lesz. Sarkunkat sarokreszelõvel vagy habkõvel reszeljük meg, míg talpunk kemény bõrét inkább bízzuk pedikûrösre. Nemcsak csúnya, de fájdalmas is a tyúkszem. Kialakulásáért a szoros, szûk cipõk

a felelõsek, ezért viseljünk mindig szellõs, kényelmes lábbelit. A tyúkszemtõl legeredményesebben a pedikûrös tud megszabadítani minket, csakúgy, mint számos olyan problémától, ami gyógypedikürt igényel. Ilyen például a gombás, vagy a benõtt köröm. A következõ lépés a körmök ápolása. Elõször megfelelõ formára és fazonra kell

lereszelni õket. Lehetõleg egyenes formája legyen a körömnek, mert így könnyebben elkerülhetõk a szélén kialakuló benövések. A körömágyra ránõtt bõrt ne távolítsuk el, hanem csak toljuk vissza. Ezután lakkozhatunk. Vannak, akik a természetes, lakkmentes körmökre esküsznek, mások a merészebb színeket kedvelik, de a visszafogott francia lakkozás is nagyon népszerû. Mindegy melyiket választjuk, de ügyeljünk arra, hogy a lábunkon és a kezünkön használt körömlakk színe ne üssön el egymástól. Díszíthetünk matricával, kövekkel is. Ne lakkozzuk folyamatosan körmeinket, hiszen ha nem szellõznek, könnyen besárgul-

hatnak! Ha a lakkot lemostuk, aznap éjszakára ne tegyünk fel újabb réteget, hagyjuk egy kicsit pihenni a körmöt! A végén egy jó talpmasszázs felfrissíti az ereket, és ha szakember végzi, még bizonyos szervi problémák kialakulását is megelõzhetjük vele, vagy felhívhatja rá a ﬁgyelmet. A jól manikûrözött kéz olyasvalakire utal, aki ügyel a részletekre, és a legapróbb dolgokat sem hanyagolja el. A köröm és a körülötte lévõ bõr ápolásával kezeink kecsesebbé válnak, kiemelik annak szépségét. Hagyományos manikûr esetén, a köröm formázása után a köröm körüli bõr eltávolítása következik. Lakkozással, mintákkal fokozhatjuk a köröm szépségét. A pedikûr-manikûr nem csak a nõk kiváltsága. A férﬁköröm és bõrápolás célja az ápolt, rövid köröm, az ujjbegyhez igazodó természetes körömforma, matt körömfény. Havonta látogassunk el a szakemberhez, hogy kezünk-lábunk szépen karban legyen tartva. Szeretettel várunk minden érdeklõdõt!

Szépítõk Szigete Szentendre, Bolgár u. 8. I. emelet 6. (HÉV-végállomásnál)

20/465-3352 www.szepitokszigete.hu

Nyári divat kismamáknak

zerencsésnek tekintheti magát mindenki, aki nyáron várja kisbabáját. Nemcsak, hogy végre kisüt a nap, érik a sok friss gyümölcs és zöldség, ami babavárás idején létfontosságú, de nyáron még kényelmesebb is csinosan öltözködni. Nem rejti el a télikabát a növekvõ pocakot, öröm a változatos öltözködés. Ráadásul a nyári divat mindig színesebb, mint a téli. Idén is követi a kismamaruha divat a trendeket. Örömmel jelenthetem: a kismamák is öltözhetnek színesen. Az idei nyár koloritjába visszatérnek a 80-as évek élénk színei, így bátran válogathatunk a pink, a neon-zöld, sárga és hasonló élénk színek között. Attól, hogy babát várunk, nem kell lemondanunk a színek variálásának örömérõl, bátran válogathatunk a színes szoknyák, pólók, nadrágok és ruhák között. Szerencsénkre idén nyáron igazán a nyárhoz hasonló vidám, színkavalkáddal leptek meg bennünket a ruhatervezõk A színekkel gömbölyödõ hasunkra terelhetjük a kíváncsiskodó tekintet, elterelve olyan testrészeinkrõl, amik a terhesség folyamán elõnytelenül változtak! Hozzá kell tenni: babavárás idején, senkit nem érdekel, mekkorára nõtt fe-

nekünk vagy combunk, mindenki a pocakunkra kíváncsi – ezért érdemes azt gyönyörûen felöltöztetni. Aki mellben erõsebb, annak javaslom, hogy kismama szoknyája vagy nadrágja pompázzon élénk színekben, mintákban, felül viseljen halványabb felsõket! Aki pedig úgy érzi, hogy feneke, combja nõtt nagyobbra, mint szeretné, inkább alul viseljen halványabb vagy natúr színeket, felülre akármilyen élénk színt választhat. Ha valaki nem mer variálni a színekkel, akkor az egyszínû ruhatárat könnyû feldobni színes kiegészítõkkel, cipõvel, táskával, stólával, vagy kendõkkel. Arra ﬁgyeljünk, hogy a kiegészítõ színe legyen nagyon markáns, határozott, mert tényleg dísze lehet megjelenésednek. Fazonok tekintetében sem lehet kifogásunk. Idén nyáron a pólótól a tunikáig, a blúzon át a trikóig gyakorlatilag minden divatos lesz, amikhez találhatunk mindent a leggingstõl a rövidnadrágon át, a len-szoknyáig a szakboltokban, akár Szentendrén is. Rindt Kata

Póka Éva (színmûvész, rendezõ)

Leányfalui jegyzetek

Szekéren utazik a színházi barátság A Leányfalui Szekér Színház autóbusznak álcázott „szekere” idén ötödször utazik a Vajdaságba. Zenta, Bácsfeketehegy és Torda lesznek a vendéglátók, ahol Móricz Zsigmond: Szerelem címmel összefogott egyfelvonásosai kerülnek színre. Zenta új színházát, ahová majd Nyíri Csaba, Leányfa-

lu polgármestere is velünk jön, és találkozik Zenta polgármesterével, idén elõször szenteljük fel. Majd két aranyos falu következik, ahol a kedves falusi nép este nyolc óra elõtt nem jut el a színházba, hiszen a tyúkokat, disznókat idõben meg kell etetni, s csak aztán megfürödve, ritkán hordott színházi ruhájukban jelennek meg a kultúrházban. Nagy nap ez a falu életében. Végül a falu színe java pedig megvendégel bennünket egy jó ízes csirkepaprikással és pálinkával. Valahogy minden út, amely határunkon kívüli magyarjainkhoz vezet vidám és

Olvasói levél

hangos, a visszafelé már csendesebb meghittebb. Nagyon megszerettük egymást. Olykor hosszú és érzelgõs búcsúval távozunk, abban a reményben, hogy jövõre, ha Isten is úgy akarja, jövünk megint. Augusztus 5-6-7-8-9. pedig Erdély. Csíkszereda, Székelykeresztúr és Csomafalva. Itt még nem jártunk. Szerintem oda is haza megyünk. A darabok, amiket elõadunk: Mátyás deák és Gyapai Mártony, a feleségféltõ. Lehet, hogy ez a reklám helye, hát legyen! Mindezt köszönjük Leányfalu Önkormányzatának és a Színészszakszervezetnek.

Sok hûhó, avagy Faültetés a Vasúti villasoron?

2009 õszén lakossági összefogással fákat szerettünk volna ültetni a Vasúti villasoron. Megkerestem városunk fõkertészét, Kondacs Krisztiánt, aki menten felajánlott 10 darab fát, ingyen. Kevés, gondoltam magamban, de sebaj, majd mi, háztulajdonosok is biztos összeadunk legalább 10 fára valót. Örömmel láttam a Vasúti villasoriak lelkes egyetértését és anyagi hozzájárulását. Ugye, hogy jók vagyunk mi, emberek? A közössel is törõdünk, nemcsak a saját dolgunkkal! Utcánkban lakik Szaszák Gabika tájkertész. Megörültem, hogy szakember is lesz köztünk. Õ is lelkes volt, beszerezte az utca térképet, és az ültetési szabályzatot, meg amit kellett, megbeszélte a fõkertésszel. Végigjártuk az utcát térképpel a kezünkben, és bejelöltük a pótolandó fák helyét, fajtáját. Csak arra nem gondoltunk, hogy a város alvállalkozókkal dolgoztat, õket kellett volna idõben megkeresni, mert a fõkertész úr rájuk hivatkozott a fa szállításának elmaradásáért: õ sajnos tehetetlen, mert a város és az alvállalkozó között nincs minden rendben. Közben fagyosra fordult az idõ, – hát majd tavasszal ültetünk... 2010 tavaszán megint megörültünk egymásnak a fõkertésszel. Milyen jó, hogy szólok, õ ezt a faültetést el is felejtette, ám itt van egy alvállalkozó telefonszáma, õ mindent intéz. Szaszák Gabikával meg is találtuk a mindenben legmesszebbmenõkig segítõ Nágel Istvánt. Vele is végigjártuk az ültetési területet, és rövid határidõt kaptunk a munkák megkezdésére, ami részérõl a 10 darab ingyen fa gödreinek kiásása, és a fák kiszállítása volt. Újra mozgósítottam a lakótársaimat, hogy a Föld napját faültetéssel ünnepeljük! Nem így ünnepeltük. Kaptam egy újabb nevet és telefonszámot, a facsemete-kert szállítójáét, aki nem ad fát. De hát miért nem ad, hisz jó ember a kertész?! Hát bizony, jó ember ez a Fekete József, csak a csõd szélén áll, és amíg a kincstár nem rendezi a 100 milliós adósságát vele, addig õ nem tud szállítani fát. Ilyen ügyefogyott lettem végül is, hogy egy pici dolgot, mint a faültetés, nem tudtam nyélbe ütni õsztõl tavaszig. A hitem és tapasztalatom azért megvan, és õsszel közhírré tétetem, hogy mégis sikerült fákat ültetni a Vasúti villasoron. Ez annál is inkább igaz lesz, mert hírt kaptam Fekete úrtól, hogy megkapta pénzét az adósaitól, nem megy csõdbe, és õsszel szállítja a fákat. Azért okulhatnának ebbõl „fönt”, hogy nem jól mûködik a gépezet. Egy elültetett fa 20 ezer forintjába kerül a városnak. Lakossági összefogással ebbõl sokat tudnának megtakarítani. Vagy ez olyan kis pénz, hogy nincs rá szükség? Meg fásításra sem? Hargitai Katalin

Nehéz az útjuk, akik újat akarnak Alföldi Róbert

Mindig is érdekelt Alföldi Róbert személyisége, aki egyéniségével már számos színt kevert mûvészi életünk palettájához. A mûvészet forradalmi gondolkodói utat mutatnak és megelõzik a kor szellemét. Nehéz az útjuk, akik újat akarnak, és dacolnak a hagyományos szemlélettel. Olyanoknak kell lenniük, mint a buldózernek, mely az elõttük lévõ akadályokat leküzdi, vagy megkerüli. A legnagyobb újító erõhöz tehetség, akarat, szorgalom, és leginkább kitartás kell. Alföldi Róbertnek megvolt a tehetsége és kitartása ahhoz, hogy ﬁatal kora ellenére sok eredményt érjen el a mûvészeti életben. A Skorpió jegyében, 1967 novemberében Kalocsán született. Gyermekkorát Dunapatajon és Ordason töltötte. Már gyermekfejjel elhatározta, hogy színész

lesz, ezért a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatán tanult. 1987-ben elsõre felvették a Színház és Filmmûvészeti Fõiskola színész szakára. Horvai István és Kapás Dezsõ osztályába került, akik az ország legjobb színészpedagógusai közül valók. Jó mesterek voltak, akik hitelességgel és szenvedéllyel tanítottak, egyenesen és szigorúan fogalmaztak. Alföldi Róbert szívesen emlékszik vissza ezekre a meghatározó éveire. Negyedéves korában Népköztársaság ösztöndíjas lett, és még fõiskolásként eljátszotta Raszkolnyikovot (Dosztojevszkij: Bûn és bûnhõdés) a veszprémi Petõﬁ Színházban, amivel felhívta magára a ﬁgyelmet. 1992-ben a Vígszínház szerzõdtette, ahol egymás után megtalálták õt a nagysikerû szerepek. 1995-ben Fotók: Gordon Eszter

kezdett el rendezni, a Trisztán és Izolda adaptációja nagy elismerést aratott. 2000ben elhagyta a Vígszínházat, de színészi és rendezõi karrierjét szabadúszóként is töretlenül folytatta. 1998-2002 között az RTL klub különféle mûsorainak egyik mûsorvezetõje volt, sokáig a Heti Hetesben is szerepelt, mindez meghozta neki a színházi világon túli általános ismertséget és népszerûséget is: az extrém kinézetû, jókedvû színész a szívünkbe lopódzott. Azóta számos televíziós mûsorban felbukkan, számos ﬁlmben láthatjuk, szinkronszerepben hallhatjuk. De nem csak a televízióban készített interjúkat, számos helyen a mai napig beszélget érdekes személyiségekkel.(pl. Alexandra könyvesházban.). Mint rendezõ, fontos külföldi felkéréseket kapott a nyitrai Andre Bagar Színháztól, az USA-ból a New York Theatre Workshop-tól, és a portlandi Városi Színháztól, valamint a prágai Zábrádli Színháztól is. Rendszeresen meghívták különbözõ nemzetközi fesztiválokra. Alföldi Róbert számtalan elismerést és méltatást kapott az életben, de tesz is a sikereiért! Mikor megkérdeztem tõle, hogy az életében mi a legfontosabb, egyértelmû és gyors választ adott: a színház. A színház az élete, ahol a legtöbb idejét tölti. Fáradhatatlan pezsgõ energia árad belõle, ami megérinti a körülötte lévõ embereket. Számára mindig az a legfontosabb darab és mû, ami éppen következik. A legjobbat akarja nyújtani a közönségnek. A pillanat örömének él, és tudja élvezni és értékelni az élet minden mozzanatát. Jól érzi magát Budapesten, hiszen itt érte el a sikereit, a városnak ezért sokat köszönhet. Szentendrét külön kiemelte, hogy ez olyan város, amelynek levegõje

tele van a különféle mûvészetek számos ihletõ elemével. Kevésbé szereti viszont a turizmustól túlnyüzsgõ városképet. Szeret visszahúzódni a szabad idejében olyan helyekre, ahol kipihenheti magát, és ahol feltöltõdhet. Azokon a helyeken érzi magát szabadnak, ahol az anyatermészet megérinti, és ahol kevesen járnak turisták. Az ismeretlen kultúrák vonzzák. Az útjain soha sem fényképez; emlékeiben, fejében õrzi utazásainak az emlékeit és lenyomatait. Utazóként már számos érdekes helyen járt, pl. Iránban, Venezuelában, Peruban, Albániában, Malajziában. Rendezései és szervezései mellett kevés ideje marad jelenleg a személyes utazásaihoz, de a szakmai útjain is számos izgalmas helyen tartózkodik. Az életben a harmóniára törekszik. Életﬁlozóﬁája Heiner Müller idézetébõl fakad: „Az életben a harmóniára törekszem, bûnözõi energiáimat a mûvészetben élem ki”.

Szabadidejében festeni is szokott, de csak hobbiként éli meg a festészetét. Stílusát „alföldisnek” nevezi, ami sajátos érzésvilágának és gondolatiságának a szövevénye. Mivel a színház körül sok az elfoglaltsága, kevés ideje jutna más hobbira. Ám mindig tudatosan beosztja az idejét, és mivel mindenki arra ér rá, amire akar, õ is a fontosnak vélt dolgait éli meg. Rendezõként már minden mûfajban jeleskedett. Rendezett musicalt az Operett Színházban, operettet Szegeden, operát Szegeden Miskolcon és Budapesten, bábjátékot a Budapest Bábszínházban, ír-táncot a Tháliában, divatbemutatót, ﬁlmet, még videó-klipet is. Alföldi Róbert számtalan nagyszerû produkciót hozott létre, és számtalan mûvészi jelzõvel lehetne õt illetni. 2006 és 2008 között a Bárka Színház igazgatója volt, 2008-tól a Nemzeti Színház igazgatója. Amit létrehozott és elért, sok ﬁatalnak izgalmas és példaértékszerû. Számos hivatalos elismerése közül kiemelkedik a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, amelyre 2007-ben érdemesítették. A Dunakanyarhoz, Szentendréhez is sok szállal fûzõdik, hiszen a Szentendrei Teátrum jó kapcsolatokat ápol a Nemzeti Színházzal, így 2001 óta idõrõlidõre szabadtéri elõadásban is láthatók a kõszínházi bemutatók. A Makrancos Kata, a Késõi találkozás, a Tartuffe, a Bánk bán junior jó példák erre. Ráadásul Anna Margit, Ámos Imre, Bálint Endre, Vajda Lajos festészete nagyon közel áll hozzá, így pusztán magánemberi érdeklõdése is el-elhozza Szentendrére kiállítást, vagy színházat nézni. Remélhetõleg színészként, vagy rendezõként a jövõben is találkozhatunk majd Alföldi Róbert nevével Szentendrén! Szük Norbert

Barangoló

a Dunakanyarban

Mit rejt Leányfalu?

Hajó állomás

Móricz Múzeum

Madonna-szobor

Szentendrét most egy kis idõre elhagyjuk, és körbenézünk a Dunakanyar más településein. Leányfalu Szentendrével határos, napjainkra már teljesen összenõttek. Régen a nagyközséget fõként kedvelt üdülõhelyként tartották számon. Ma már rengeteg állandó lakóház van a nyaralók társaságában. Fedezzük fel Leányfalu látványosságait! Leányfalu eredete a XIV. századra tehetõ, nevét az itt élõ Rosd nemzetségbeli Leányfalviaktól kapta. A mohácsi vereség után a lakók a török elõl a Szentendreiszigetre menekültek, így amikor a defterek jöttek felmérni a települést, senkit nem találtak itt, ezért pusztaságként tartották számon. A kiegyezés után kezdett újra benépesedni, fõleg nyaralókkal. Régen Leányfalut emlegették „magyar Svájcnak” is. A községbe érve a Móricz Zsigmond út 153-as szám alatt tekinthetjük meg a Móricz Zsigmond Múzeumot. A híres író munkásságát, élettörténetét kísérhetjük végig, de különféle idõszakos kiállításoknak is helyet ad az épület. Móricz Zsigmond 1912-tõl járt ki családjával a nyaralójába. A házat nemcsak az író elképzelése szerint, hanem Kós Károly és Wigand Ede építészek tervei és elrendezése alapján építették. Az író közremûködött a település üdülõjellegének céltudatos kialakítására és ápolására létrejött szépítõ bizottságban is. Élete utolsó öt évét Leányfalun töltötte, teljes visszavonultságban. Móricz Zsigmond rokonai ma is itt élnek és gondozzák a nyaraló kertjét. Utunkat a 11-es fõút mentén folytatjuk. A benzinkút mellett láthatjuk egy római õrtorony romjait. A kiserõdöt Kr. u. 370 körül, I. Valentinus császár uralkodása alatt építették. A limes védelmi rendszerének volt a része, a IV.-V. század fordulóján pusztult el. A falak maradványait 1912-ben tárták fel és restaurálták. A Szendrey-Gyulai villához a révátkelõvel szemközti utca vezet, amely Gyulai Pál nevét viseli. Szendrey Ignác, Petõﬁ és Gyulai Pál apósa itt élt utolsó éveiben. A villát 1873-ban Ybl Miklós tervei szerint építették, kertjében hatalmas fenyõfák, mogyoróbokrok állnak. Gyulai Pál költõ és kritikus gyakran tartózkodott Leányfalun. A diófák árnyékában nem csak pihent, de alkotott is. A házat teljesen beborítja a vadszõlõ. A villát ma is Gyulai Pál leszármazottai lakják. A Gyulai Pál utcából nyílik a Szent Imre herceg útja. Itt áll a római katolikus templom, amely Hoffhauser Antal tervei alapján épült 1892-ben, neogótikus stílusban. A timpanon fölött megnézhetjük Deák-Ébner Lajos mozaikját. A kápolna mellett álló Madonna-szobor Boldogfai Farkas Sándor mûve. A templom bejáratánál található a lengyel menekültek emlékmûve. Amikor Lengyelországot

Kálvária megszállták a náci erõk az 1939-1941-es években, egy lengyel menekült csoport Leányfalun talált ideiglenes otthont és védelmet. A templomtól lejjebb kezdõdik a kálvária, amely majdnem az utca végéig elér. A hegyrõl lesétálva a fõút mellett látható a termálfürdõ. Hévizét az 1960-as években találták meg. Mind a mai napig

Római katolikus templom ezrek látogatnak el a fürdõbe. Szentendre felé sétálva szemünkbe tûnik a Vadász György és Spellenberg György tervei alapján felújított Faluház, amit 2010 januárjában adtak át. A ház 120 fõs nagyteremmel, 30 fõs kisteremmel rendelkezik, és otthont ad a 15000 kötetes könyvtárnak is. Leányfalura autóval, kerékpárral, autóbusszal is mehetünk, és hajótúrával is meglátogathatjuk. Pócsmegyerre személyszállító komppal kelhetünk át, mely a Duna-partról indul, a hajóállomás közelébõl. Ratyis Luca

Irodalom Irodalom

Mottó: „Széllel, fûvel haragos napvilág, izgalmak szilaj nevelõje, medve-álmom gyilkosa, gyere már, hadd öltözök fel ünneplõbe…

…arról, hogy bekopogott a nyár: Hirtelen szédült be ablakomon, – friss suhanása elõbb megsimogatta a hegyeket, ezüst palástot terített a vén Dunára, majd pajkos lobogással kopogott ablakomon. S én boldogan kitárt karral és szívvel öleltem magamhoz a régen várt nyarat. Rigófüttyös reggelek köszöntöttek s kezemben az elsõ kávé áhítatával a teraszon ülve, – a nap kezdetén –, csak hálát érzek Teremtõm felé, hogy a szõkén kacagó nyár vendége lehetek. Mert a nyár kacag, – aranylóan és pimaszul –, de szent kacagás ez! Újjászületik a világ, – szívünkben is! Új hajnalok új hiteket hoznak, langyos esték sétálni csábítanak. Ilyenkor az emberek közé költözik a „békeidõk” bája, valami a múltból, – ami a júniusi Duna parti estéken fehér ruhában illan a légben, amelytõl egy pillanatra megrebben a presszók teraszán a gyertyaláng, amit az utcazenészek boldog-szomorú mediterrán dallamaiban is hallani vélek. Júniusi éjeken az ember nem reménytelenül mereng a szerelemrõl, elveszettnek hitt ifjúságáról, mert ilyen tájban kecsegtet a sors valami örök tovasuhogással, hogy az élet vasárnapi ajándék, hogy a mi ölünkbe is hullik a ragyogó lázból, hogy szívünk újra és újra nagyot dobban egy mosolyra, egy versre, egy „véletlen” fordulatra, találkozásra. „Kisüt a nap arany világa. Ím, a teremtés álma dõzsöl, szerelem int a fatetõrõl, babonázó harangja bondul, besüt a szívbe, szédít, megráz mágneses viharnál vadabbul.” Nagy László: Asszony-fejû felleg

Jöjj rám, te boldog rázkódás hamar! Ha élek, hát legszebben éljek. Gyönyörû, ha féktelen szól a szám: Nyílnak a virágok, veszélyek.” (Nagy László: Virágok, veszélyek)

Júniusban a nevetés, a rigó-lárma, a harsány jól-lét lebeg a földön. Az emberek szép ruhában, derûs arccal szeretnek délutánonként sétálni, az éttermek teraszát illatfelhõ öleli, – s ebben a késõi ebédre csábító hangulatban megelégedett családok lubickolnak végeláthatatlan történeteikben, vicceikben. Nyáron a boldogság magvait hintjük, így „lelki” aratásunk is napfényes lesz, hiszen gondolatainkból, tetteinkbõl és szavainkból szövõdik háló körénk. A nyár valahogy kedvez a jónak, a vidámságnak, a nyár aranyból szövi hálóját körénk. A strandok körül a zsivaj összeölelkezik a lángos és vattacukor émelyítõ illatával, s karöltve járnak késõ estig, míg az utolsó napsütötte vendég is távozik. A vizek élvezik kékségüket, szinte hivalkodóan nyújtóznak a végtelen, boldog létezésben. A nõk boldogabbak, bõrük barnább, ruházatuk kacérabb, tekintetük igézõbb, mint máskor. A nyáresti pillanatok valahogy egyedülállóbbak és megismételhetetlenebbek, mint más estéké. Tudjuk, hogy ez a mostani pillanat még sohasem létezett, és ha elmúlik, soha többé nem lesz még egy olyan, mint ez volt. Igen! Egyedül vagy társaságban üldögélni, hûs bort kortyolva a gyertya fénye mellett, s ilyen õsidõktõl létezõ estéken „megváltani” a világot, jobbá lenni, LENNI, – ezek emlékezetes pillanatok, mert az ember már nem marad ugyanaz másnap, mint elõtte volt. Lelkébe ivódik az elõzõ nyáreste íze, lángja. Az élet ilyenkor halkan suttog nekünk, és nyáron ismerjük a dalt, dúdoljuk dallamát… Ebben az idõszakban, tudjuk, nincsenek kö-

zönséges pillanatok, hiszen életünk ébren vagy álmodozva átélt percek sokaságából áll. S a nyárnak van még egy bûvös titka: tudjuk, hogy amilyen harsányan, kacagva berobbant hétköznapjainkba, egyszer majd ugyanolyan váratlanul továbbáll. Egyszer véget ér a láz, a dunaparti kézen fogós esték, a koktélok a teraszon, az utcazenész széke üresen szomorkodik majd… Hûtlen lesz ez az arany kacagás, elsuhan. Olyan, mint a szél. Amely ott fúj, ahol akar, – hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, s hová megy. Persze így van ez mindenkivel, aki „lélekbõl” születik. A nyár is lélekbõl született aranykor, mint minden évszak, de ez muskátlis ablakaival, napraforgó mezõivel, víz-illatával, vanília felhõivel, hófehér szoknyáival, piros cipõivel, muzsikájával, ﬁatal nevetésével bódítóbb és részegítõbb tán, mint minden a világon. S a pipacsokat is csak nyáron láthatjuk nyílni, – márpedig pipacsmezõt látni, az egyenértékû egy beavatással, – bizonyos, hogy nem földi állapot. Olyankor a lélek elhagyja a testet, és csak repül a végtelen piros-zöld mezõ fölött, mintha

megszûnne a lét, és ez lenne a legfõbb dolga, hogy beleégesse belsõ lemezére a pipacsok üzenetét. Mert fontos hírhozók õk. Piros örömmel szárnyalnak a zöld szívben, a széllel táncra kelnek, s úgy érzi az ember, hogy mind az övé, de, ha letépjük, örökre elveszítjük. Olyanok, mint a homok a kézben: minél inkább szorítjuk, annál inkább pereg ki ujjaink közül. Végül az utolsó szemet is elveszítjük akkor értjük meg suttogását. Minden a miénk ezen a világon, de nem birtokolhatunk egyetlen szívet, egyetlen virágot sem! A napokban egy vendég járt nálunk, távozóban visszafordult és azt mondta: „gazdag emberek maguk, mert sokat süt magukra a Nap! Boldoggá tett ez a mondat, azóta is sokat gondolok rá, mert még az árnyékomért is hálás vagyok, hiszen az azt jelenti, hogy süt a Nap, és én élvezhetem melegét. Szívben gazdag napsütést kívánok nyári örömökkel! Vészabónoémi

Kedves Olvasó! Minden hónapban megkérdezem valakitõl, hogy mi a legkedvesebb verse, novellája, regénye… és miért? Ki, vagy mi lenne, ha más lehetne, és miért? Milyen fa lenne. Milyen évszak lenne? És miért? Különös „tükör” ez egy emberrõl, hiszen belsõ szobáiba enged betekinteni, úgy, hogy szelíden nyitom meg ajtaját. Olvassák hát jó szívvel a verses-mesés vallomásokat, - hátha gyertyát gyújtanak a szívükben! S egyetlen gyertya sem veszít lángja erejébõl, ha meggyújt egy másik, vagy sok másik gyertyát. Olvassák jó szívvel!

Nagy Bandó András Nagy Bandó András – író, humorista, elõadómûvész, karikaturista, verselõmesélõ ember, fafaragó, polgármester… Tovább is van, mondjam még? Különlegesen „egyéni színfoltja” országnak-világnak. Közkedvelt mûvész-Ember. Számtalan verseskötet, regény, mese, szerzõje. Elismerései: Karinthy-gyûrû 1988, Szalmaszál a hajléktalanokért 1996, Hajléktalan emberért díj 2006. Marton Frigyes-díj 2010. Díjai közé sorolnám azt a sok mosolyt, szeretetet és elragadtatást, amit olvasói küldenek felé az „éteren át”, mûveiért. – Mi a legkedvesebb versed? – Ez „gonosz” kérdés, de legyen! Legyen például József Attila verse, A Dunánál. És ha már emellett döntöttem, akkor az oka: mert a hibátlan Nagyon fáj

kötet talán legerõsebb verse. Ha tetszik: himnusz. Megkockáztatom: többször idézzük sorait, mint a Himnusz bármelyik sorát. Tömör, férﬁas vers, miközben valamennyiünkhöz és mindannyiunkról szól. Bele vagyunk írva. A vers pedig szívünkbe karcolódott, menthetetlenül. Magyar vers, és mégsem magyarkodó. Példaadó. És ott a végén az örök parancs: „…rendezni végre közös dolgainkat,…” – Ki vagy mi lennél, ha lehetnél más? – Élõk közül is választhatnék, ha már a „ki” is benne van a kérdésben, de akkor inkább a múltba repülök: Lao Ce, Konfuciusz, Szókratész. Igen, valamelyik örömest lennék. Talán, mert sajátosan élhetném és érthetném meg gondolkodásukat, cselekedeteiket. Ezért az élményért a bürökpoharat is vállalnám. – Milyen fa lennél?

– Tulajdonképpen bármilyen, csak tûzifa nem. De ha már egyetlen fáról van szó, akkor tölgy. De nem vén, hatalmas lombú, hanem csemete. Mert szeretném ugyanúgy kezdeni, ahogy az életemet: megmaradni, erõs gyökeret ereszteni, dús lombozatot, félelmetes törzset növeszteni, és úgy közeledni az éghez, hogy méretes ágaimmal az árnyékomban hûsölõkhöz közel maradjak. – Milyen évszak lennél? – Szívesen lennék tél is, mert várhatnám a tavaszt. Tavasz is, mert különös varázsa van a természet újraéledésének. A nyár sem idegen tõlem, mert az emberi pucérsággal van valami paradicsomi hangulata. Az õsz is vonz, mert pompás színekkel teli palettát ad az ember kezébe. Ha csak egyet választhatok, költözöm: vagy Afrikába, vagy az Északi-sarkra.

Gyarapodó kötetek és Miska-kancsók közöttt Takács Tibor Táncsics Mihály-díjas, költõ, író, újságíró, s nem utolsósorban szentendrei hétvégitelek-tulajdonos barátomat, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt birtokosát akkor ismertem meg, amikor a 24. kötetéhez, és a 70. Miska kancsójához érkezett. Most, ha az Isten is rásegít, a június 3-7. közöttt esedékes Könyvhéten az 57. kötete, és július 29-én a 83. Miska kancsója esedékes. Tibor ugyanis Miskákban méri az évek múlását. – A Szerelmek labirintusában kötetemet is a szegedi Bába Kiadó jelenteti meg, akiknek a gróf Becsényi Lászlóról írott, a tavaly karácsonyi Huszárok a hadak útján regényemet is köszönhettem. Jó mentorai õk a mûveimnek, 2000 óta az lesz a 12. közös munkánk, és a karácsonyra megjelenõ szerelmes-vers kötetemet is õk gondozzák. Takács Tibor szorgalmas író, aki Máraitól tanulta, hogy naponta legalább két-háromoldalnyi anyagot meg kell írni! Kora reggel odaül a szövegszerkesztõhöz, elkezdi novellával, vagy regénnyel, folytatja a naplóval, verssel. 1982 óta vezeti kiadatlan naplósorozatát, amely évenként 180-660 flekkel gyarapodik; a 29. köteténél tart, és fiókjában most is van még vagy tíz ki nem adott könyve. Közben persze születnek az új mûvek is, mint a fentebb említettek, vagy az a kész Macskakönyv, amit a családi kedvenc perzsa hercegnõ, Cilamila ihletett. Tibor mélyrõl jött, a szegedi töltések oldalából, ahol Sárikát is megismerte, aki késõbb a párja lett és fiakat szült neki. Nem készült írói pályára, felsõkereskedelmi iskolában érettségizett. Volt Szeged ifjúsági sakkbajnoka, futott 800 és 1500 méteren, bûvész szeretett volna lenni. Kezdeti írásai eredeti keresztnevén, Takács Istvánként jelentek meg, de aztán második nevét, az alliteráló Tibort tette meg írói nevének. Bár ma is elsõsorban költõnek vallja magát, mégis újságíróként indult a pályája. – A kisgazda irányultságú Szegedi Hírlaptól a Délmagyarország szerkesztõje próbált elõbb átcsábítani, de ehhez kommunista párttagság is kellett volna, az meg nekem nem tetszett, majd több-kevesebb sikerrel kiüldözött a városból. Megjegyzem: azóta sem voltam párt, vagy bármiféle érdekcsoport tagja. Feljöttem Pestre. Akkoriban az volt a jelszó, „írók, gyertek katonának!”, jelentkeztem hát Devecseri Gábornál, aki nagyon megörült nekem. Nem kell félreérteni, ez a toborzás nem katonai írói állásra szólt, hanem hogy az írók személyesen is megtapasztalva a katonaéletet, hitelesen tudják majd bemutatni azt. EsztergomTáborba mentem harckocsizónak, ahol Balassi, Babits, Féja szelleme lengte be a tájat, majd Piliscsabán kötöttem ki, ahol Pallavicini Pálinkás Antal volt a zászlóaljparancsnok. Tartalékos alhadnagyként szereltem le, és a Magyar Rádióhoz kerültem szerkesztõnek és riporternek. Mellesleg vagy 30 hangjátékom is elhangzott az évek során. Bár közben voltam a Földmûvelõ c. lap újságírója késõbb fõszerkesztõje is, lényegében nyugdí-

jas szabadúszó író vagyok évtizedek óta. Az a kötõdésem a Rádióhoz, ami évekig még „Út-ravaló” címmel elmondott jegyzeteim felolva-sásában öltött testet, ugyancsak rádiós fiam,, András halálával szûnt meg. De ad még azz élet ajándékot: tavaly Komáromban bemutattak egy musicalt, amit szerzõi a Klapka katonái c. regényembõl írtak. Mikor és mi fordított a történelmi regény felé? – Két dolog: a történelem és az utazás szeretete. Gyermekként elbûvöltek a szegedi vár romjai, melyek között egykor Rózsa Sándor is raboskodott. Az 1946-os A mindenség balladái és az 1950-es Szabad hazában versesköteteim után az elsõ történelmi regényemet 1956 tavaszán három hónap alatt írtam, amit 1959-ben jelentetett meg a Móra Szöktetés Budáról címmel. Kisfiamnak meséltem fürdetéskor valami kalózosat, és elhatároztam, hogy írok egy ilyen történetet, de aztán az Országgyûlési Könyvtárban, megfogott a kor, és egyre inkább másfelé kanyarodott a történet. Rájöttem, hogy ismernem kell mind a történelmi Magyarországot, mint az egyéb helyeket, ha hitelesen akarok írni. Így jártam be szinte az egész Európát, de eljutottam távolabbi vidékekre is, mert ha volt valami témám, akkor utánamentem, feltérképeztem. Az utazás is adott regényötleteket. Csak olyan helyekrõl írtam, ahol magam is megfordultam. Akkoriban még a könyvek behozták az utazások árát. Megírtam Magyarország százegy várának a történetét. Így megy ez, én elbújtam a történelembe. A valós személyek (Balassi Bálint, Széchy Mária, Mikes Kelemen, Jávorka Ádám, Türr István, Kemény János, Tartsay Vilmos stb.) és események (tatárjárás, Buda visszafoglalása a töröktõl, a szent korona hányattatásai stb.) alapján az olvasott kortárs visszaemlékezésekkel és történelmi érdekességekkel, valamint a magam fikciós történetalkotásával megírok mindent regényes formában. Nemrég a nándorfehérvári diadal évfordulójára kiírt pályázatot nyertem meg, ki is fizették, de az Aranykereszt a félhold felett regény mégsem jelent meg, mert a késõi kiírás miatt elkésték a történelmi dátumot és kifutottak az idõbõl. A Kétfelé folynak a vizek ötletét a habán korsóim, tányérjaim adták, hogy meg kéne írni a habánok magyarországi megjelenését Bethlen Gábor korában. Így kapcsolódnak össze bennem a dolgok. Tibor néprajzi gyûjtõszenvedélyét Franyó Zoltán alapozta meg azzal, hogy megajándékozta õt egy gyönyörû korondi tányérral. Majtényi Erik ajánlotta be õt a 40 évvel idõsebb költõ-mûfordítóhoz, s õ volt az egyet-

len férfi, akinek életében kezet csókolt, mert az a kéz fogta le Ady Endre szemét, és õrizte még Juhász Gyula kézszorítását is. Névre szóló butellák, bokályok, festett tányérok, faragott csanakok, tükrök mellett 82 Miska-kancsó sorakozik A Miskákat 1967 óta gyûjti, kiegészítette, hogy az évei számával legyen azonos a számuk. Van közöttük nagy, díszes, 60-70 centiméteres is, de a legtöbb hagyományos méretû. Kovács András mezõkövesdi népmûvész egyszer egy régi tulipános ládához pótolta neki a hiányzó fedelet, aztán, hogy meglegyen a harmónia, az egész hall berendezését is elkészítette asztalostul, székestül, tékástul, tányérpolcostul. Meg is volt hatva, mikor így, „felöltöztetve”, megbecsülve, a napi használatban látta viszont a szobabútort. Így fér meg egy fedél alatt az egyebek között 800 dedikált kötetet tartalmazó könyvtár a kortársi képekkel és a népi kultúra használati tárgyaival. – Ismert rólad, hogy sok idõt töltesz Szentendrén, amióta hétvégi telked van ott. Mesélnél errõl a kötõdésedrõl? – Készültem, miután jelezted, hogy errõl is fogsz kérdezni, ezért elõre megírtam neked. 1970-ben a MEDOSZ szakszervezeti munkakapcsolatom révén, – ahonnan késõbb nyugdíjba mentem –, véletlenül kerültem Szentendrére, ahol olcsó telkeket kínáltak. 11800 forintért én is vettem 200 négyszögölnyi telket a Tyúkos-tetõn. Aztán minden lehetséges idõt kinn töltöttem, hol a családdal, hol egyedül, hogy nyugodtan írhassak, mert négy regényem és több versem ihletõje is volt ez a táj, ahol elég nekem a kilátás, messzebb nem is kell mennem! Bár belül még nem érzem magam 83 évesnek, azért az egészségi állapotom miatt ma már csak úgy jutok ki, ha a fiam kivisz autóval. De miért mesélem? Itt van, olvasd! Akkor hát most itt, minden további interjú helyett közre is adom Tibor barátom prózai vallomását és két legfrissebb versét, és azt kívánom neki, hogy legyen még ereje jó pár kötetet megírni és kiadni olvasói igaz örömére! Csak annyit még, hogy az öreg fának máris van jó utódja, egy Székely Szabolcs nevû, két verseskötetet már publikált, és 22 évesen Móricz Zsigmond ösztöndíjat elnyert fiatal költõ személyében, – aki Takács Tibor tehetséges unokája. M. András Károly

Búcsú a kerttõl

Takács Tibor:

Szentendre szerelmese

1. Õrség fogad a ház elõtt, gyönyörû ciprus-katonáim, már csak õk adnak erõt: még sokszor tudjak ide kijárni! A tél megkínzott, a tavaszt hiába vártam. Itt maradtam. Mikor húzzák meg a ravaszt? Hiszen szívemmel újra baj van. Jönnek még új ígéretek: Napok, hónapok, talán évek? Amennyit az Úr engedett! Megcsappantak már a remények! Pulim sírja a kertben várja, hogy mikor jön már a gazdája.

véletlen vitt ki egy autóbusznyi földre, telekre éhes hivatalnokkal, szakszervezeti korifeussal 1970-ben a Szentendre fölötti Tyukovác dûlõre egy tavaszi napon. Csakhogy én örök idõre megutáltam a kertet odahaza, láttam apám hajlongását, édesanyám földszeretetét. Rossz élményeim közé tartozik, mikor salátát vittünk a szegedi Tisza Lajos körúti piacra, ahol a felvásárlók ﬁtymálva válogattak kertünk kincsei között, de anyám gyönyörû salátái mindig egy tételben keltek el. Föld, telek? Nekem? Ugyan minek? Ám fõszerkesztõm hatalmi szóval felparancsolt az autóbuszra. – Ha nem akarsz telket venni, ne vegyél! Vedd úgy, hogy kirándulunk egy jó nagyot, tiszta levegõn leszünk! Kiértünk. Felmentünk a Barackvirág úton. A végén kiszálltunk. Elkezdõdött a telkek szemrevételezése. Majdnem ölre mentek a derék elvtársak. Itt csak a sorshúzás segített. Hatan már nem is jöttek velünk. Mire felértünk a dombhátra, a Kada mögötti tetõre, megérintett a látvány. – No, író úr, tetszik? – Én ugyan úgy jöttem ki, mint kísérõ, de itt vennék én is kétszáz négyszögölnyi telket! Beírtak a listára engem is. Néhány hét múlva felautóztam családommal teleknézésre. Sári megkereste a levert cövekeket. Vártam az igenlést. Majd széttekintettünk a tájon. Én lelkesedtem, ﬁaim már nem annyira, a feleségem pedig kijelentette: most volt kint elõször és utoljára. Három év telt el. Ekkor felszólítás érkezett, hogy tegyük rendbe a kertet, kerítsük be, mert a mi telkünk elcsúfítja a hegyi világot! Felmentünk. Elámultunk a beépítettségen. Azon a tavaszon bekerítettük a 200 négyszögölt, vettünk egy ERDÉRT faházat, és beleszerettünk valamennyien a Tyúkos tetõbe, a házba, a kilátásba. Ekkor éreztem meg, hogy az embernek kell legalább 200 négyszögölnyi a hazából. Kivittük erdélyi és szegedi vendégeinket. Kijött apám is, anyám a vásárlás évében ment ki a világból. Összebarátkoztunk szomszédainkkal, evés-ivás, vacsorák, – mert mindig volt mit és kit ünnepelni. És ez lett az alkotóházam. Ettõl kezdve megváltozott a világról alkotott szemléletem. Versek sokasága született, regények színhelye lett a Tyúkos-tetõ, megír-

2. Két éve András ﬁunk ment el. Minket is betemet a tél. Rádiós volt. Nem ébreszt reggel. Hangja csak magnóról beszél! Édesanyja most ment utána, milyen kert az a túlvilág? És végül vajon megtalálta – amiért ment – a nagyﬁát? Kócos harminc éve vár engem már hárman várnak odaát ebben a májusi hidegben, milyen bolond lett a világ. És ugyan én még minek írok? Hogy ne vigyek el semmi titkot! 2010. május 15-16.

tam szomszédaimat, de amikor egyre-másra megjelentek regényeim, senki sem gratulált. A Krímbõl ciprusmagokat hoztunk, mára már hat-nyolc méter magasak. Balatonlellén kúszó fenyõt kaptunk ajándékba. Ha fûnyírás után megállok a kertben, diadalmas hadvezér vagyok. És boldog ember. Hogy milyen könyvekre inspirált a táj? 1987-ben, hatvanadik születésnapomra jelentette meg a Kossuth Kiadó Sziklatörés c. regényemet. Eredeti címe Vér Bálint utolsó csodája. Isten malmai lassan, de biztosan õrölnek. 1989-ben írtam, (de csak 2009-ben jelent meg a Mire meghal a nyár c. regényem, 1999-ben látott napvilágot az 198081-ben született 101 szonett, ami megment az

elmúlástól, majd a Fekete Gyula szerkesztette ÖRÖKSÉGÜNK sorozatban jelent meg egy könyvben két regény, az Aphrodite bikiniben címû, és az 1989-ben írt Kiûzetés a Paradicsomból. Mert ihletõ táj a Tyúkos-tetõ gyönyörû világa. Visszatérve még egy-két mondat erejéig a pulimra. Ha mi örültünk, õ tízszer jobban. Elég volt kiejteni a szánkon: slusszkulcs, máris viháncolt, lelkesedett. Ha lehet azt mondani, hogy nálunknál is jobban szerette a szentendrei kertet. Mikor meghalt, kint temettük el. A napokban írtam két szonettet. Szomorúak, olyan, mint az élet. Már csak ritka vendég vagyok kint, ha Attila ﬁam kivisz autójával. Íme:

Ügyvéd válaszol

Tisztelt Olvasók! Egy fényképész azzal keresett meg, hogy egy középiskolában tabló képek készítésére kérték fel. A fotózás elõtt 2 héttel minden diák részére átadott egy írásos ajánlatot, melyben közölte a képek méreteit, árát, valamint azt, hogy a képek az õ honlapján megtekinthetõk lesznek és a rendelést azon keresztül lehet leadni. A fotók elkészítése után néhány felháborodott szülõ jelezte, hogy törvénysértõnek vélik a fotók interneten való közzétételét, mert ahhoz elõzetesen nem kérték írásban a hozzájárulásukat.

levélírónak elõször is azt javasoltam, hogy mihamarabb törölje honlapjáról azoknak a diákoknak a fényképét, akiknek a szülei ezt igényelték, továbbá tájékoztattam arról, hogy egyébként teljesen jogszerûen járt el. A személyes adataink kezelésérõl „a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról” szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezik. A törvény rögtön az elején leszögezi, hogy törvényes kivételekkel a személyes adatainkról magunk rendelkezhetünk, s az adatokra vonatkozó szigorú szabályoktól eltérni csak a törvény engedélyével lehet. Elõször is nézzük meg, hogy a fénykép milyen adatnak minõsül, ez alapján szûkíthetjük a szabályozási kör alkalmazását. A törvény személyes adatnak tekint bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (érintettel) kapcsolatba hozható adatot, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetést. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megõrzi e minõségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthetõ azonosíthatónak, ha õt – közvetlenül vagy közvetve – név, azonosító jel, illetõleg egy vagy több, ﬁzikai, ﬁziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemzõ tényezõ alapján azonosítani lehet. Különleges adat a törvény szerint az olyan adat, amely egyrészt a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyõzõdésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra, másrészt az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozik, és ide tartozik a bûnügyi személyes adat is.

A törvényt értelmezve az iskolai tablókép személyes adat, a különleges minõsítés azonban nem vonatkozik rá. Az érintett kívánságának önkéntes és határozott kinyilvánítását, amely megfelelõ tájékoztatáson alapul, és amellyel félreérthetetlen beleegyezését adja a rá vonatkozó személyes adatok kezeléséhez a törvény további értelmezése szerint nyilatkozatnak tekintjük. Ezért kijelenthetjük, hogy a fényképész elõzetesen és kellõ mértékben, igazolható módon tájékoztatta a diákokat és szüleiket a fényképezés és a fényképrendelés feltételeirõl. A törvény arról is rendelkezik, hogy személyes adat akkor kezelhetõ, ha az érintett (szóban, írásban vagy ráutaló magatartással) hozzájárul. Az írásbeli hozzájárulást csakis a különleges adat kezelése esetén kívánja meg a törvény. Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet, s e célnak az adatkezelés minden szakaszában meg kell felelni. Csak olyan személyes adat kezelhetõ, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. A törvény kimondja továbbá, hogy személyes adatot – akár az érintett hozzájárulásával, akár jogszabály alapján – különösen akkor lehet kezelni, ha ez az érintett és az adatkezelõ között létrejött szerzõdés teljesítéséhez szükséges. Gyakorlati példánkra lefordítva, véleményem szerint a diákok azzal, hogy részt vettek a fényképezésen, elfogadták a feltételeket. A fényképeiket a fényképész pedig azért „kezelte”, hogy a tabló elkészülhessen, enélkül a feladata teljesíthetetlen lenne. A megrendeléshez

szükséges foto-fájloknak a fényképész honlapjára való feltevése pedig azt a célt szolgálta, hogy a diákok csak az általuk kiválasztott, õket legelõnyösebben bemutató képekért ﬁzessék ki a képkidolgozás díját. Az interneten megtekinthetõség lehetõséget ad arra is, hogy a digitális képeket a nap 24 órájában, a fényképész mûterem nyitvatartási idején túl, bármikor megtekinthessék, ne kelljen idõpontot kérni vagy sorban állni. Fontos szabálya a törvénynek, hogy a kezelt személyes adatoknak meg kell felelniük a következõ követelményeknek: felvételük és kezelésük tisztességes és törvényes; pontosak, teljesek és ha szükséges idõszerûek; tárolásuk módja alkalmas arra, hogy az érintettet csak a tárolás céljához szükséges ideig lehessen azonosítani. A személyes adatot – többek között – akkor kell törölni, ha az adatkezelés célja megszûnt, ha az adat kezelése jogellenes, az érintett kéri, az adat hiányos vagy téves – és ez az állapot jogszerûen nem korrigálható –, feltéve, hogy a törlést törvény nem zárja ki. A törvény értelmében tehát a fotók nem lehetnek fenn az internetes honlapon végestelen végig, a megrendelések lezárása után azokat el kell távolítani a honlapról, hacsak az elõzetes tájékoztatás vagy az érintett utólagos hozzájárulása ettõl el nem tér. Esetünkben néhány szülõ igényelte a digitális képek törlését, melyet a fotós azóta meg is tett, a többiek pedig – habár a törvény ezt nem kívánja meg – írásbeli hozzájárulásukat adták az internetes adatkezeléshez. Továbbra is várom megtisztelõ leveleiket, melyek közül az érdeklõdésre számot tartó témákat az újságban elolvashatják.

Dr. Grimaldi Zsuzsanna ügyvéd e-mail: grimaldizs@t-online.hu telefon: 06-20-330-3640

GRIMALDI ÜGYVÉDI IRODA Szentendre, Tómellék u. 18. I/3. Tel./Fax: 06 26 314 359 Mobil: 06 20 330 36 40 jogi tanácsadás, szerzõdések ingatlan- és építési ügyek öröklési jog, végrendeletek, házassági perek és családi jog, kártérítési, biztosítási, társasági jog (cégjog), társadalmi szervezetek joga, hatósági ügyek, szabálysértési és büntetõ ügyek olasz nyelven is

Gazdaság

Vállalkozók réme: a tevékenységre jellemzõ kereset

2. rész

lõzõ havi cikkünkben – a tevékenységre jellemzõ kereset általános meghatározásán túl – azt ígértük, hogy konkrét példán mutatjuk be, hogyan is kellene az APEH tájékoztatóban foglaltak szerint eljárnunk, azaz hogyan állapítsuk meg, mekkora legyen a havi járulék-, illetve jövedelemadó / társasági adó alapunk? Ez az a kérdés, amire eddig nem sikerült megnyugtató választ kapnunk. Sajnos, mint látni fogjuk, az APEH-tõl sem. Nézzük, mit ajánl a tájékoztató a tevékenységre jellemzõ kereset megállapítására például az ügyvédek vagy adószakértõk vonatkozásában! Nekik, szerencsére, általában nem kell azzal foglalkozniuk, hogy mely tevékenységük minõsüljön fõtevékenységnek, így megmenekülnek attól, hogy elõre megjósolják, melyikbõl is lesz a legtöbb bevételük. (A tevékenységre jellemzõ keresetet – több tevékenység végzése esetén – ugyanis a fõtevékenység után kell megállapítani. Hogy melyik is minõsül annak, – azt csak találgatni lehet. Vélhetõen a legmagasabb árbevételt hozó. De honnan tudom én januárban, melyik tevékenységem lesz ez az adott évben? Ugyanígy lehet a legmagasabb kereset-besorolás alá esõ, függetlenül az általa elért árbevételtõl. De mi van, ha épp ebbõl a tevékenységbõl nincs árbevételem, bár a cégem nyereséges, azaz „kiegészítés-alapom” lenne? Kérdések vannak, válaszok egyelõre nincsenek.) Ugyancsak nem érinti az ügyvédeket, szakértõket általában az a dilemma, hogy társaságukkal munkaviszonyban állnak-e takarítási tevékenységre, miközben társas vállalkozóként személyesen közremûködnek ügyvezetõként, amirõl egyelõre az sem biztos, hogy személyes közremûködésnek tekinthetõ-e… (Több tevékenységre kötött különálló szerzõdés ugyanannál a cégnél ugyanis nem tilos.)

A tájékoztató a törvényben leírt háromféle módszer alkalmazásához kívánt volna segítséget nyújtani. (Voltaképpen a három helyett csak kettõrõl beszélhetünk, mert a harmadik az elõzõ kettõ kombinációja.) Ugyanakkor a tájékoztató már az elsõ módszer ismertetésénél leszögezi: azt a másik kettõ valamelyikével kombinálva célszerû (kell?) használni. Az ügyvédeknek a második módszert ajánlja, de az elõzõ mondatból következõen ezt vélhetõleg úgy kell érteni, hogy az elsõ és a második módszert együttesen használjuk. Az elsõ módszer elméletileg ﬁgyelembe veszi a képzettséget, szakmai gyakorlatot, a tevékenység fõ, vagy kiegészítõ jellegét, a térségi elhelyezkedést. Használatát a www.afsz.hu-n elérhetõ különbözõ statisztikák lennének hivatottak segíteni,

melyek különbözõ szempontok szerint az elõzõ évi munkavállalói alapbéreket és átlagkereseteket tartalmazzák. Kis szépséghibája a dolognak, hogy értelemszerûen csak az elõzõ év adatait találjuk meg itt, miközben elõre kellene ismernünk a tárgy év várható adatait. Az már szót sem érdemel, hogy a statisztikákat elérni minimum 8 alponton keresztül lehet, és én például nem is találtam olyat, ami egyszerre veszi számításba mindazt, ami a módszer szerinti számításokhoz szükséges. Megnézhetjük az adószakértõ keresetének átlagát életkorra, vagy az adószakértõt x régióban, de utóbbi esetben nem tudjuk ﬁgyelembe venni az életkort. Ugyancsak magunknak kell korrekciókat kiötölni pl. a munkában töltött idõ miatt. A második módszer a szokásos vállalkozói haszon elvén alapuló maradványkalkuláció. E szerint a bevételbõl a költségek (személyes közremûködési díj / kivét nélkül) levonása utáni nyereséget az éves elvárt osztalékkal (szokásos vállalkozói haszon) csökkentve, a maradvány adja az adószakértõ tevékenységre jellemzõ keresetét. „Emberi nyelven” ez azt jelenti, hogy ha az egyéni vállalkozó adószakértõ 1 M Ft bevételt produkál, igazolt költségei 400 e forintot tesznek ki, és a szomszéd utcában lakó, tõle független, ugyanolyan adójogágban, ugyanolyan feltételek között mûködõ, vele egyidõs kolléga elárulja neki, hogy szokásos vállalkozói haszna = elvárt osztaléka 30 %, akkor az egyéni vállalkozó adószakértõ tevékenységre jellemzõ keresete 1 M- 400 e-300 e = 300 e Ft. (A viszonylag magas szokásos vállalkozói haszon az adószakértõk, ügyvédek esetében indokolt, a szakmai felelõsség miatt.)

Számolni sem tudom, hány sebbõl vérzik ez a számítási mód! Az evások kénytelenek ezentúl nem csak gyûjteni a számláikat, de legalább a kalkuláció elkészítéséhez szükséges formában le is „könyvelni” azokat. Aránytalan adminisztrációra kényszerülnek, miközben az eva épp ez alól hivatott õket mentesíteni. (Az evások a személyi jövedelemadó illetve társasági és osztalékadó alól, illetve a kivét / díj kiegészítés alól ugyan mentesülnek, de járulékﬁzetési kötelezettségüket ugyanúgy a tevékenységükre jellemzõ kereset után kell megállapítaniuk.) Az APEH ellenõrének egy esetleges ellenõrzés kapcsán vajon miként bizonyíthatjuk, hogy a szomszéd adószakértõnek tényleg ugyanolyanok a körülményei, ugyanolyan esetekkel, ugyanolyan díjszabásért dolgozik, és hadd ne folytassam! Használhatunk persze a szokásos vállalkozói haszon megállapítására is statisztikákat, ha lesznek, de azokat ugyanúgy korrigálgatnunk kellene, mint az elsõ módszer szerint számított értéket. Hogy mekkora különbségek lehetnek például egy nemzetközi adóiroda tulajdonosainak és egy egyéni adószakértõnek a jövedelmi viszonyai, árai, ügyfélköre, de legfõképpen lehetõségei között, azt már nem is ragozom. Miután van két, bonyolult és védhetetlen kalkulációnk a két módszerre, azokat kombinálnunk kell(ene). Majd megvédenünk. Évek múltán is. Bízzunk az Alkotmánybíróságban.

www.taxart.huSzûts Veronika igazságügyi adószakertõ www. taxart.hu

Portré Dr. Szász István Tas

Erdélyi képzõmûvészek Leányfalun „Akik ezeket alkották, közülünk valók” Az „Erdélyi képzõmûvészek Leányfalun” kiállítás-sorozat 20 éves jubileumi kiállítása május elsejétõl látható Leányfalun, a Faluházban (Móricz Zsigmond út 124.). Az évi rendszerességgel jelentkezõ kiállításokat, melyek már a település kulturális életének hagyományává váltak, 20 éve Dr. Szász István Tas, a település egykor aktív, Erdélybõl áttelepült orvosa szervezi Leányfalu Önkormányzata és a Faluház segítségével. A fõszervezõ úgy érezte: eljött az ideje annak, hogy az itt szerepelt mûvészek számára egy gyûjteményes, áttekintõ tárlatot rendezzen.

– Doktor úr miként és mikor került át Erdélybõl Magyarországra? – Pszichiáter voltam Kolozsváron, de megszüntették az állásomat, kihelyeztek Kolozsborsára a Bûnözõ Elmebetegek Intézetébe, és ki akartak nevezni igazgatónak. Magyarán: nekem kellett volna felvállalnom a politikai pszichiátriát, és „kezelni” a politikai „bûnösöket”. Nem vállaltam el ezt a piszkos munkát, és csak annak árán sikerült három és fél év után elszabadulnom, hogy odahagytam nekik a kolozsvári szülõházat. Harminckét éve, 1977ben bekövetkezett, áttelepülésem után nagyon szép, eredményes tíz évet töltöttem Pápakovácsiban, ahol négy falu, három tanyavilág orvosaként dolgoztam. 1987-ben pályáztam meg a leányfalui körzeti orvosi állást. Amikor idejöttem, akkor azzal a ma már elcsépelt Tamási Áron idézettel mutatkoztam be a falugyûlésen, hogy „azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne”, – és ennek megfelelõen Leányfalun is elkezdtem nyüzsögni. Magyarországnak 40

év után fogalma sem volt arról, hogy az erdélyi magyarság mit adott az összmagyar kultúrának? Voltak, akik azt se tudták, milyen nyelven beszélnek a székelyek, a nagy erdélyi festõk mûveit itt ﬁllérekért árulták, mert nem ismerték. Akkor elhatároztam, hogy megszervezem az „Erdélyi mûvészek Leányfalun” kiállítás-sorozatot. Ez jelenthet akár Erdélyben élõ, akár onnan elszármazott mûvészt, akik egy-egy kiállításon önálló mutatkoznak be, melyeket az elsõ hét évben Páskándi Géza barátom, halála után pedig Lászlóffy Aladár nyitott meg. Ami azt illeti, „minden idõk legnagyobb” kiállításán és az irodalmi esten 250-300 fõs, Amerikától Székelyföldig, Svédországtól Svájcig kiterjedõ érdeklõdõ közönség volt jelen. Néhány részlet Dr. Szász István Tas megnyitó beszédébõl: „A mai kiállításunk minden eddigitõl eltérõ. Nemcsak azért mert nem egy, hanem 25 mûvész munkáiból mutatunk be alkotásokat, nem csupán azért, mert a tárlat megtekintése után legutóbbi kiállításaink megnyitójára, Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költõnkre emlékezünk; hanem mert új történelmi keretben találja magát az a szándék is, mely sokak munkájával ezt a huszonegyedik évébe lépõ hagyományt, s e mai alkalmat létrehozta. Olyan kettõs történelmi pillanatot élünk meg, mely minden cselekedetünkkel kapcsolatban gondolkodásra késztet. Keressük a kudarcok és a sikerek okait, hogy a múltból okulva jövõt építhessünk. Elõre tekintünk rettentõ nagy feladatokra, és vissza, rettentõ nagy tragédiákra. A sajátos magyar sors, mely az egészséges módon máig feldolgozatlan nemzeti tragédiát, Trianont örökös keresztként

helyezte vállunkra, mindenkor szembesít azzal a ténnyel, hogy az a kilencven év elõtti június negyedikei nap nem egyszeri esemény volt, nem rögtön ölõ, alattomos történelmi tõr, hanem egy lassan ölõ vírus belénk fecskendezése. A mainál akkor még jobban mûködõ immunrendszerünk képes volt talpra állítani Magyarországot. Így aztán azoknak, akiknek útban voltunk, újabb löketekkel kellett tetézni a kilencven év elõttit, s ezeket kaptuk is folyamatosan szomszédainktól, akiket zsenge tudatukban magukat is megviselt a váratlan nyereség, és kaptuk Európától, s magától a nagyvilágtól. Most ismét itt állunk egy másféle Trianon után. Most széttagoltságunkat, gazdasági lepusztítottságunkat nem képtelen jóvátételi összeg, hanem egy még képtelenebb adósságállomány tetézi, ráadásnak közben immunrendszerünket saját magunk pusztítottuk el, igaz, hogy jelentõs külsõ segítséggel, de az is, hogy el nem hanyagolható ostobasággal. Hogy egy talpra állni vágyó nemzet ebben a sokszoros csapdahelyzetben mit tehet, nehéz megmondani. Annyi biztos, hogy mindenekelõtt lelki egészségét kell helyreállítania, mert másként semmiféle erõfeszítésre vagy elkerülhetetlen áldozatra nem lesz képes. Mindenkinek a maga helyén és a maga képességei meg lehetõségei szerint a legtöbbet kell nyújtania. Ebben azonban csak akkor reménykedhetünk, ha egységes erõvé és akarattá tudnak egyesülni nemcsak a mai határok között, de összmagyar viszonylatban is. Ez az összmagyar összefogás csak akkor lehetséges, ha jobban ismerjük egymást. Ha megismerjük gyengéinket és erényeinket. Elképzelhetetlen egy olyan eltompított, és ismereteiben, tehát érdeklõdésében

is lesüllyesztett és ellehetetlenített társadalomban, ahol a határon túli magyar ma is idegen. Idegen, mint magyar értékeket létrehozott és létrehozó erõforrás, mint a magyar múlt sokszor nemzetmentõ része, és a magyar jövendõ egyik pillére. Ismeretlen, sõt egyesek számára terhesnek tûnõ, mint feladat és felelõsség, s mint erõt adó tényezõ. Amikor 1988-ban szervezni kezdem az „Erdélyi mûvészek Leányfalun” néven megismert kiállítás-sorozatot erre gondoltam, pedig akkor még nem tudtuk, hogy mi vár reánk. Ha akkor szükségét láttuk, hogy egy csipetnyivel hozzájáruljunk a határokon túl rekedt vagy onnan érkezõ saját értékeink megismeréséhez, akkor ez ma még fontosabb. A veszedelmek azóta csak nõttek, a globalizálódó világ mindent egybemosni akaró igyekezete még hatalmasabbra tátotta mohó száját. Azoknak a képzõmûvészeknek, akik Erdélyben, vagy onnan érkezvén ma végzik azt az alkotó munkát, mely a magyar képzõmûvészet szerves részévé avatja õket, gyakorta ma is kínos érzésekkel kell szembesülniük, mint egykoron, mi-

kor a román kondukátor magyarul beszélõ román mûvészeknek nevezte õket. Neki szüksége lett volna reájuk. A honi magyar közeg ezt még nem mindenkor ismeri fel! Vajon miért? Értékeink megbecsülése létfontosságú. Nem veszíthetünk el szellemi rakományunkból egyetlen szalmaszálat sem! Csak így sikerülhet fennmaradnunk a most következõ veszedelmes történelmi idõszakban. A megzavarodott világban még nem tudni milyen irányt vesznek a folyamatok. Mi csupán annyit tudhatunk, hogy nem lehetünk passzív szemlélõi a kultúrák egybemosását célul tûzõ globalizálódásnak. A világfalu éppen arra való, hogy minél színesebb legyen, hogy mindenki kötelességének érezze értékeinek felmutatását, s ezt el is várják tõle. Tehát nem magyarkodás ezzel szembeszállni, hanem éppen az emberiség érdekeit szolgáló tett. Észre kell venniük, hogy a fogyó Európa csak akkor maradhat fenn õsi és nélkülözhetetlen értékeivel, színeivel, ha egyén és közösség, közösség és közösség, nemzet és nemzet egymást segítve veszi fel a szellemi harcot a világot egy szûk

elitre és konzum-idióták tömegeire felosztani óhajtó láthatatlannal. Európa szellemi elitjének ez ellen kellene felvennie a harcot! Az új magyar végvári vitézek a szellem, a kultúra harcosaiból lesznek. Mai kiállításunk és mai délutánunk azt az összmagyar kulturális mozaikot próbálja teljesebbé tenni az ide látogatókban, melyet a nagyvilágnak felkínálhatunk. Amit itt bemutatunk az a magyar glóbusz megismerésének apró, de nem elhanyagolható részlete. Nézzék az alkotásokat örömmel, és kellõ büszkeséggel! Akik ezeket alkották, közülünk valók.” A 2010-ben, Leányfalun kiállító mûvészek: Balázs Imre, Bardócz Lajos, Bortnyik Éva, Botár Edit, Csomafáy Ferenc, Finta Edit, Katona Szabó Erzsébet, Kádár Tibor, Kántor Antal, Kopacz Mária, Kotsis Nagy Margit, Kusztos Endre, Kristóﬁ János, Márton Zoltán, Molnár Lászó József, Nagy Pál, Nagy Géza, Paulovics László, Petrás Mária, Péterfy László, Simon Endre, Tirnován Ari Vid, Ughy István, Ughy Miklós és Vilhelm Károly. M. András Károly

Mûvészrovat

Impressziók Edmund mûtermében Leírhatatlanok a képek, a hangulat, amit Varga Ödön Tibor festõmûvész – mûvésznevén Edmund – szentendrei mûtermében átél az ember. Nyugalom, bölcsesség, sokat tapasztalt, értett személyiség, barátságos, tudatos, összeszedett gondolatok, és így véghezvitt tettek jellemzik a mûvészt. Elbûvölt, megbabonázott, és elgondolkoztatott az élet értelmén. – Hogyan és mikor került kapcsolatba a festészettel? Hogy ért el Önhöz a mûvészet? – Az elõ lépések mindig spontán jönnek valamitõl, vagy valakitõl. Ezeket lehet majd tovább fejleszteni. Édesapám nagyon jól rajzolt, lehet, hogy otthonról is hoztam valamit. Még a hetvenes évek elején az egyik barátom elvitt az Építõk Klubjába, ahol kortárs mûvészek tartottak elõadást saját munkáikból, majd ezeknek mûvészeti értékelése következett. Mindig közel állt hozzám a rajz, de gyakorlatilag ekkor kaptam a lökést, a töltetet, hogy ezzel kell foglalkoznom. Idén lesz 40 éve, hogy elkezdtem festészettel foglalkozni. Az élet törvénye szerint ugyan más területen dolgoztam, de szerencsésnek mondhatom magam, mert sohasem éreztem munkának, amivel foglalkoztam és foglalkozom, mindig élveztem és szerettem, – de a rajztól, a festészettõl, a mûvészettõl soha nem szakadtam el. – Milyen meghatározó gyerekkori élménye van, ami a mûvészethez köthetõ? – Szüleim rendszeresen vittek a Pilisbe kirándulni. Megtanítottak a természet szeretetére, a fák, virágok tiszteletére. Olvas-

ni a természetben. Ha ezeket megtanítjuk a felnövekvõ generációnak, akkor biztosan szebb életük lesz. – Hihetetlenül gazdag forma- és színvilággal dolgozik, s motívumkincsei is sokrétûek. Képeinek ritmusa és dinamikája van. Mibõl merít ihletet, gondolatot? – Tisztelni kell a színeket, a vásznat, az ecsetet, a gondolatot, és akkor lesz belõle valami. Azt hiszem, az életem errõl szólt, hogy amit csináltam, azt nagy alázattal és teljes odaadással hajtottam végre. Elõször adnunk kell, nem elvenni, és magától jön, hogy vissza is fogjuk kapni. Ahogy készen van egy festmény, visszakapjuk, amit adtunk, és ezzel nemcsak saját magunknak, de másoknak is örömöt szerzünk. Az alkotás számomra csodálatos máshollét. Ha ez alázattal és örömmel párosul, ezt tükrözi a világ felé is. Ha valaminek netán nincs is konkrét mondanivalója, a színek hangulatot keltenek, érzelmeket ébresztenek, megnyugtatnak, vagy lüktetnek, felkorbácsolnak. A képek, melyeket az alkotó létrehoz élnek, mozognak, lüktetnek, tele vannak erõvel,

mégis finom, harmonikus formákban sugározzák hangulatukat. Ha megnézzük Edmund alkotásait, képet kapunk arról, hogy a festészet többrõl szól, mint amit nézõként eddig megéltünk. Itt a múlt mûalkotásként köszön vissza, idõtálló és idõszerû mondanivalóval a mában. – Rám nagy hatással van az erdélyi táj, a szellemisége, hangulata. Erdélynek varázsa van. Nekem õ élõ, feminin. Erdélybe szerelmes lehet az ember, mert ott csodákat kap. Erdély számomra olyan, mint egy múzsa.

Látom az Erdélyi etûdök sorozatának egy darabját. Ámulat. Dörzsöléses technikával porfestékkel készült –teljesen a lelkemig hatol. Erre képes a mûvész, elérni egy másik ember lelkéhez. Mi ez, ha nem teljesség és csoda? – Minden megihlet, ami megérint. Lehet ez egy ember, egy táj, egy tárgy, egy gondolat, akármi. Reprodukálom a látottakat, átdolgozom, és új formába öltöztetem. Leegyszerûsítve a forma ugyanazt tudja jelenteni, mint egy tökéletesen hû fotó. Han-

gulatokat, érzelmeket kapok a világtól, amiket így dolgozok fel. Változatos technikákkal készített alkotásai közt a jelen korban aktuális mondanivalóval rendelkezõ korrajzok is helyet kapnak. A Kulcsos gyerek címû alkotással a mûvész arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy ma mirõl szól a gyereknevelés. – Egy gyereknek abból kéne táplálkoznia, amibõl megkapja az alapot, hogy holnap, holnapután, amikor általános iskolás, aztán középiskolás, majd egyetemista lesz, tudjon majd mire építkezni. Ez is olyan téma, ami megérintett, igen. Marha és sertés lapockából készült, 13 alkotásból álló mûsorozata, a „Marha szülõknek is lehet disznó gyereke” címmel dolgozza fel a korunkban funkcionáló családmodellt. D.J. Lantos címû mûve Tinódi Lantos Sebestyénnek állít emléket. A képen egy disc jockey szerepel, miközben CD pörög kezei alatt. Aktuális, egyedi, mai. – Milyen tervei vannak a jövõre nézve? Óvodásoknak, gyerekeknek készülõ sorozattal, pedagógus segédlettel szeretném közelebb hozni a festészetet, rajzot, mûvészetet. Ez a gyerekek képi és színvilágának fejlõdését is eredményezné. Itt találkozik a nevelés a festészettel. A mûvészetet kora gyerekkortól a hétköznapok részévé kell tenni. Ha ez ifjúkorra gyökeret ver egy gyermekben, akkor tudni fogja, mit, hogyan lásson, értékeljen az életben. Ennek mindenképp szerepe van a harmónia és boldogság elérésében. – Hallottam támogatja, felkarolja a mûvészkollégáit. – Igen, harmadik éve szervezek mûvésztáborokat itt tartózkodással, hiszen Szentendre szellemisége hozzájárul a mû elkészüléséhez, elõhívja az alkotás vágyát. Szeretném, ha a magyar mûvészek egységet alkotva ülnének le egymás mellé a jövõben! Ne legyenek széthúzások a mûvészek között sem! – Jelenleg min dolgozik, mikor lesz a következõ kiállítása? – Most egy 1,8 x 7 méteres „Kárpáti Triptichon” mûvön dolgozom, színpadképnek. Veresegyházára készül, ahol április végén rendezik meg XX. alkalommal a Kossuth-díjas Csoóri Sándor által fémjelzett nemzetközi vers- és prózamondó versenyt, ünnepséget. Ugyanebben az idõben, ugyanott nyílik meg a tárlatom „Tájak, városok, emberek” címmel, amelyre sok szeretettel várok minden érdeklõdõt. Munkáimból betekintést kaphatnak a nemrég elkészült www.edmundartline. hu honlapomon is. – Köszönöm a beszélgetést és a különleges élményt. Gaál Nóra

ajánló / 2010. június TEÁTRUM AJÁNDÉKUTALVÁNYOK A SZENTENDREI TOURINFORM IRODÁBAN Hamarosan itt a nyár, és a sokak által nagyon várt Szentendrei Teátrum és Nyár színházi előadásai és koncert sorozata. A Tourinform irodában már kapható a Szentendrei Teátrum ajándékutalvány, amellyel meglepheti családját, barátait, kollégáit, és pedagógusnapra is nagyszerû ajándék. Az utalványok értéke 3000 és 5000 Ft, és bármely Teátrum előadásra és Barcsaykoncertre beválthatóak. Ebben az évben Szentendrén csak a Tourinform irodában lesz a nyári előadásokra jegyértékesítés, de az InterTicket hálózaton keresztül más irodákban, és az interneten keresztül is elérhetőek lesznek a jegyek. A jegyárusítás június elején indul.

ÚJ HELYEN A TOURINFORM IRODA

6. TABAKOSOK MEHALÁJA (Bogdányi utca) Török Katalin vetítéssel kísért 10 részes várostörténeti sorozata minden hónap utolsó keddjén (Belépőjegy: 500 Ft)

Az iroda telefonszámai (26/317966, 26317-965) és e-mail címe (szentendre@tourinform.hu) változatlanok.

A belváros rehabilitációs projekt keretében a Tourinform iroda jelenlegi épülete is megújul és kibővül. A munkák megkezdése miatt a Tourinform iroda új helyre költözik: Bercsényi utca – Dunakorzó sarok (a Gomba mögött).

Költözés miatt május 25. kedd és 28. péntek között zárva tart az iroda, majd május 29-től már az új helyen várja a turistákat és a színházjegy vásárlókat. Az iroda nyitva tartása június 1-től: hétköznapokon 9.00 -17.30, szombat-vasárnap: 10-16 óráig.

Könyvelés visszamenõlegesen is Bérszámfejtés, munkaügy Adó és üzletviteli tanácsadás

SZENTENDREI TEÁTRUM ÉS NYÁR 2010. július 9. – augusztus 29. www.szentendreprogram.hu

AszeringRENDEZVÉNYSZERVEZÕ ÉS INGATLANIRODA!!

Szentendrei Kulturális Központ 2010. júniusi programok

Esküvõ, legényleánybúcsú, aranylakodalom, szülinapi buli, céges rendezvények! Ingatlan eladás-kiadásértékbecslés!

Június 8. kedd, 18 óra, P’Art Mozi (Duna-korzó 18.) MATUZ GERGELY SZÓLÓESTJE 20 éves tapasztalat, garancia

www.primaudit.hu

20/912-7713

Június 29. kedd, 17 óra, P’Art Mozi (Duna-korzó 18.) VALAMIKOR RÉGEN… Szentendrei utcák, házak, emberek

INGYENES ÁRAJÁNLAT! Hívjon bizalommal! 26/385-087, 06/20-996-24-34

Partnereink Szentendre: Pest megyei könyvtár Máté optika, Sztarovodai út Turinform, Dumtsa j u 22 Klementné Vegyesbolt, Kálvária út 14 Põpec Bt (Honi közért), Papsziget út. Andrea Patika, Kálvária út Csencsi-Nari zõldséges Sõrgyár büfé Delikátesz Hév végállomás Pékség, Törökvölgyi út Firenze Cipõbolt, Kossuth l u. 18 Pikszis kreativ hobby, Dunakanyar krt 30 Forma Stúdió, Dunakanyar krt 46 Jász u 5 Szent L u 99 Fehérviz u 20 Kossuth L u 23-25 Péter Pál u 3 Dobogoköi u 4 Ted Videótéka és szolárium, Károly utca 18 Holdasudvar Divatárú, Kossuth Lajos 17-19. P'Art mozi, Dunakorzó 18. Fókusz bolt, Széchenyi tér 14. Roliszer Bt., Kossuth Lajos u. 13. Antikvárium, Fulco Deák utca Petrol Benzinkút, Vasváry Pál utca Tobaco Dohánybolt Péter Pál Utca 3 Líra Könyv Fõtéri könyvesboltja, Fõ tér 5 LAKÓTELEPI KLUB Kálvária út Dolce Vita 05.31 Bt. Bajcsy Zs. u. 3.

Tahitótfalu: Coop Abc, Szentendrei út Rudolf Mártonné, Visegrádi u 14 VEGYESKERESKEDÉS Fõ tér Tejbolt Vegyeskereskedés, Szentendrei út 73. Czója Lottózó, Béke út Pomáz: Köhegy patika, Jankovich Gy. U 2 SSG Kft, Kossuth L .u 1 Fibi 2007 Bt Daru Mónika italdiszkont, Beniczki u 66 ZOZO globál kft, Szabadság tér 5/c Havanna vegyesbolt, Hõsök tere 11 Hév állomás Kossuth L u 18 Beniczki u 74 Vörösmarty M u

Érd: Campona u 1 Csobánka: Fõ u 29 Kossuth L u 11 Visegrád: Lepence Fõ u 77 Mátyás u 8 Budapest: Hair's [ku:l] - Pozsonyi út 50.

Tahitótfalu

Budakalász: Dévai László vegyeskereskedés, Sas u 30 Omszk park 1 Budai 15 Budai 43 Széchenyi u 28 Virág u 10 Leányfalu: Babi delikát, Móricz Zs út. 142 Strand, Zõldséges üzlet Hamschláger Zrt(CBA), Móricz Zs ú.138. Zöldség-gyümölcs, Móricz Zsigmond 112. Móricz Zs. u. 128.

Dunabogdány: Frédi Delikát Kossuth 70. Pócsmegyer-Surány: Popeye és Társa Vegyeskereskedés Vadaskert út. 4 Megyer Bt Dózsa György út 12 Surány Rév Közért Dunasétány Nárcisz ABC Szigetmonostor: Középpont ABC, Estike u. 2. Maribel, Nagyduna sétány 962/1/B Szöszö Kft Rákóczy út 12 Coop ABC Vadvirág utca Önért Közért; Vadvirág utca

Egyedi terjesztési hálózatunkba várjuk üzletek jelentkezését! Partnereink listája automatikusan felkerül honlapunkra. www.szentendreikurir.hu

Impresszum Felelõs-fõszerkesztõ: Nagy Erzsébet nagy@szentendreikurir.hu Olvasó-szerkesztõ: M. András Károly Ügyv. ig.: Dálnoki Gábor Grafikai tervezés: Bakai Attila, Kis Roland, Dálnoki László Munkatársaink: Bokor Tamás, Szük Norbert, Kiss Ágnes Médiareferens Szegedi Erika szk.partner@sgmail.com Hegedüs Olimpia h.olimpia@hotmail.com Hirdetésfelvétel: 06 1 785 17 48 06 30 630 7823 info@szentendreikurir.hu

Terjesztés: Lapker Zrt. Saját hálózatunkba, üzletek jelentkezését várjuk az alábbi telefonszámon: 06 30 630 7823 Nyomda: ÉKM Európa-nyomda, ekm-ny@mnr.ch Kiadja: Dálnoki Média Kft.

Postacím: 1135 Bp. Palóc utca 2. www.szentendreikurir.hu info@szentendreikurir.hu Médiafigyelõ: Observer ISSN szám: 1785-6930 Megjelenik havonta

A hirdetések tartalmáért felelõsséget nem vállalunk!

Lakossági

! Borda Húsbolt 2023 Dunabogdány, Kossuth L. u. 40.

Kedves Ovasóink! Szeretnénk apróhirdetési rovatunkat is megújítani az Önök hasznára. Helyt kívánunk adni, valamint kedvezõ hirdetési lehetõséget biztosítani azok számára, akik szívesen hirdetnének alábbi rovataink valamelyikében: • szolgáltatás; • ingatlan adás-vétel, bérlemény; • társkeresõ; • autópiac • állás; • oktatás; • egyéb Apróhirdetésüket minden hónap 20. napjáig, info@szentendreikurir.hu e-mail címre vagy 30-234 14 12 telefonszámon adhatják le. Tarifánk mindenki számára (közület -magán) egységesen: 150,-Ft adminisztrációs költség +70,-Ft/szó Bízunk benne, hogy új szolgáltatásunk elnyeri tetszésüket. Szerkesztõség

Társkeresô Újrakezdôknek a Dunakanyarban. Ahhoz, hogy társat találj, tedd meg az első lépést!

www.újrakezdés.hu

A BORDA HÚSBOLT júniusi ajánlata: Sütnivaló kolbász 1160 Ft helyett 980 Ft Vákuumfóliás grillkolbász (többféle ízestítéssel )1320 Ft helyett 1100 Ft Erdélyi szalonna -Új termék-1300 Ft helyett 1100 Ft SZAMÁR VASTAGKOLBÁSZ csak itt a Mintaboltunkban!

06-20-823-2025 INGATLAN Ingatlant venne, vagy eladna? Nem tudja, mennyit ér ma? Szakképzett értékbecslõ vállalja lakása, háza, telke értékbecslését Szentendrén és környékén. Tel. 06-26-318-759, +36-20-958-6174

ÁLLÁS Nemzetközi, tradicionális pénzintézethez csoportomba pénzügyi tanácsadókat keresek. Ingyenes képzések. Az elsõ nyolc hónapban garantált, fix jövedelem. Elõrelépési lehetõség, kulturált munkakörnyezet. Hitelek, befektetések, egészségbiztosítás. Felsõfokú végzettség elõny, nem feltétel. Minimum érettségi szükséges. Hívjon bizalommal. Tel: 06 30 9444 004

„Duna House szentendrei irodájába értékesítési tapasztalattal rendelkezõ szakembereket keresünk, akiknek fontos a folyamatos fejlõdési, és kiemelkedõ kereseti lehetõség. Önéletrajzokat az alábbi e-mail címre várjuk: jablonszky.bea@dh.hu. Érd: 06 30 619 56 53” Azonnali belépéssel, idénymunkára fagylalt árusításhoz pultos kiszolgálót keres a Skanzen. Munkaidõ: keddtõl vasárnapig 9.00-17.00 óráig. Érdeklõdni lehet: Keresztúri Tamás, tel.: 30/927-8060. Eladó jelentkezését várjuk a Skanzen Szatócsboltjának helyi kitelepüléséhez. Idénymunka: 2010. május 18.-június 11. Keddtõl péntekig 9.00-17.00 között. Érdeklõdni lehet: Gombosi Beatrix, tel.: 30/698-0123

NYÁRI KUTYÁS TÁBOR

2010 Elméleti és gyakorlati állatvédelem ﬁataloknak A Szentendrei Állatvédő Egyesület ebben az évben is meghirdeti a nyári állatvédelmi tábort! Helyszín: Árvácska Állatmenhely, Szentlászlói út külterület Heti turnusok: 2010. június 21 – július 16. között összesen 4 hét Jelentkezhetnek: ált. iskolák felső tagozatos tanulói + középiskolás diákok Részvételi díj: 5000,- Ft/ fő / hét ( kirándulás költsége ) Jelentkezni lehet: Horváth Ria, állatvédelmi felelős mail: horvatria@gmail.com, mobil: 06 20 220 0223 Szentendrei ÁRVÁCSKA Állatvédő Egyesület www.arvacska.hu