Szinapszis 2010. május-június by Szinapszis Online

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Tartalomjegyzék [KÖSZÖNTŐ] Főszerkesztői gondolatok A felelős kiadó köszöntője

4 4

[FÓKUSZBAN]

Kihívásokkal teli elnöki év! Beszélgetés Szádvári Enikő-

Sport határok nélkül Négykari közös Sportnap

vel, a Gyógyszerésztudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának elnökével a HÖK működéséről, eredményeiről és terveiről.

[HALLGATÓI ÉLET] Nyúl vagy, vagy kacsa? Rezidensvita Van remény Indul a SE Karrier Központja Teaház a „Rezső” Kollégiumban Tavaszi életképek HuPSA?!

12. oldal

Gyakorlati készségek előtérben Helyreigazítás

5 7

[HÖK] EHÖK Hírek EHÖK Költségvetés Viseld egészséggel! ÁOK Évadzáró! ÁOK Hallgatói Centrum Kihívásokkal teli elnöki év! Megújult a Hőgyes DC! Ha gyógyszerészhallgatók találkoznak Gyógyszerész a kórházban A gyógyszerészi diploma jövője TF Napok 2010 Az ETK gyönyörű lányai

8 9 10 11 11 12 13 14 15 16 17 18

[SPORT] Netfutás

21 22

Sérült ajándékok, akik szeretni születtek A Down Alapítvány Zágrábi úti Otthonába látogattunk.

23 24 25 28 29 29 30

[KULTÚRA]

33. oldal

Szép új világ Tabu-e még a halál? Sérült ajándékok, akik szeretni születtek Budapest szívében Fáraók földjén Geocaching Lisey története A Titánok harca?! Retusőr kerestetik! A kocka nincs elvetve Novella

A kocka nincs elvetve

Cikkünk Rubik Ernő utánozhatatlan játékának sikeréről és az ahhoz vezető leleményességről ad átfogó képet. 46. oldal

Képriport

Indonézia, a muzulmán demokrácia 26-27. oldal

31 32 33 35 37 39 40 42 44 46 49

A címlapon az Üllői út és a Haller utca kereszteződése látható.

■

■ ■

■

Szinapszis – A Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja Alapítva 2005-ben Kiadja a Semmelweis Egyetem Hallgatói Önkormányzata VI. évfolyam 6-7. szám 2010. május-június Megjelenik havonta, 2500 példányban 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. E-mail: szerk.szinapszis@gmail.com Felelős kiadó: Szécsényi-Nagy Balázs, EHÖK elnök Főszerkesztő: Oláh Dániel Főszerkesztő-helyettes: Dr. Békási Sándor Szerkesztők: Balogh Réka, Kovács Bernadett, Téglás Barbara Állandó munkatársak: Hajdú Petra Munkatársak: Dusa Fanny, Farkas Bence, Horváth Ákos Márk, Prof. Dr. Kellermayer Miklós, Liptovszky Janka, Dr. Lőrincz M. Ákos, Prof. emer. Dr. Monos Emil, Nagy Gergő, Olajos Eszter Ajna, Ossik Anett, Dr. Papp Magor, Peskó Gergely, Péterfy Nóra, Rocskó Noémi Fanni, Szádvári Enikő, Prof. Dr. Szél Ágoston, Dr. Táncos László, Téglási Vanda, Vargacz Alexandra

■

VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

Kedves Olvasó!

FŐSZERKESZTŐI GONDOLATOK

■ Kilevelesedtek a fák, eltelt jó né-

hány hónap, lassan elérkezünk a 2009/2010-es tanév tavaszi szemeszterének végéhez, és ezzel együtt a vizsgaidőszakhoz. Ez természetesen nem jelent mást, mint hogy a kezében tarthatja a kedves olvasó idei tanévünk legutolsó Szinapszisát. A rovat a megszokottól eltérően most a „főszerkesztői gondolatok” címet viseli azért, hogy leírhassam saját tapasztalataimat az elmúlt év munkájáról, a szerkesztőségről, hogy személyesen köszönhessem meg azt, hogy ismét a kezemben tarthatok egy újságot, amely nem egy a sok közülP Az elmúlt éven gondolkodva bizony sok történet, kedves és néha nem kedves visszajelzés, élmény, tanács jutott el hozzám, amikből igyekszem most a lehető legpozitívabb végkicsengést leírni. Mert bizony rengeteg pozitívum ért az újsággal kapcsolatban az elmúlt évben. Szeretném ezeket a következő oldalon összefoglalni. Visszaemlékezve az elmúlt nyárra – hisz minden valamikor akkor kezdődött – az egész egy álomnak tűnik, ami megtörténhetett velem. Nem emlékszem pontosan, hogy mikor, csak azt tudom, hogy a nyár folyamán pillantottam meg a Hallgatói Centrum recepcióján a felhívást, miszerint megpályázható a Szinapszis főszerkesztői posztja. Ekkor eszembe jutott, hogy Következő lapzártánk: 2010. szeptember 3. Elérhetőségünk: szerk.szinapszis@gmail.com

■

VI. évf. 6-7. szám

si pontokról, ami nagy büszkeséggel, jó érzéssel töltött el engem, és azt gondolom, hogy a Szerkesztőség többi tagját is. Ezúton szeretném megköszönni azoknak az embereknek az áldozatos munkáját, akik végigdolgozták a Szinapszissal az elmúlt évet, időt és energiát nem spórolva. Természetesen köszönet illet minden kedves cikkírót, tanácsadót, visszajelzőt, akik nélkül most nem nézhetne ki úgy az újság, ahogy. A legnagyobb köszönet azonban a Kedves Olvasókat illeti, akik most már oly szeretettel lapozgatják végig számról számra az oldalainkat. Hogyan tovább, mik a következő évre a tervek? Célok, megvalósításra váró feladatok most is bőven vannak! Úgy látom, elindultunk egy úton, amit szeretném, ha végigjárnánk, mert talán ezzel is adunk valamit kis, egyetemista világunknak! Csak előzetesként: július hónapban szeretnénk befejezni honlapunkat, ahol már terjedelmi korlátok sem fognak gátat szabni a rengeteg szerkesztőséghez érkező cikk megjelenésének! Jó szórakozást szeretnék kívánni a Szerkesztőség nevében is a kézben tartott oldalakhoz! Sikeres vizsgaidőszakot kívánva: Oláh Dániel főszerkesztő

Szívesen vesszük a lap arculatával és tartalmával kapcsolatos visszajelzéseket, észrevételeket. Ha van ötleted, mit látnál az újság hasábjain, vagy esetleg publikálnál is, ne habozz, lépj nyugodtan kapcsolatba a Szerkesztőséggel. (Bizonyos tartalmi, formai és stilisztikai kötöttségek miatt csak az előre egyeztetett és az arra érdemes írásokat tudjuk megjelentetni.)

A felelős kiadó köszöntője

Kedves Hallgatók! Közeledik a vizsgaidőszak, mire e lapszámot kézbe veszitek, már elkezdődik a vizsgajelentkezés. Nem könnyű tanévet hagyunk magunk mögött a nyáron, de talán megérte tanulni, fejlődni, kitartani a könyvek mellett, hogy nyugodt szívvel kezdhessük meg a pihenést. Eltelt az

még valamikor a Gólyahír olvasgatása közben gondolkodtam azon, hogy szeretnék újságszerkesztéssel foglalkozni. Több se kellett, nem sokkal később már be is adtuk a pályázatunkat, majd nagy izgalmak közepette vártuk az eredményt. Néhány héttel később jött a hír, hogy igen, megkapjuk a feladatot, a többi már csak rajtunk múlik! Hogy mi is a feladat? Akkor még pontosan egyikünk sem sejtette, de arra jutottunk, hogy mindegy, ha sikerül egy jó csapatot összehozni, akkor megoldunk bármit, ami nehézség elénk gördül. Így vágtam neki az elmúlt évnek. Az első szám a „nagy változtatás” jegyében telt, mert a saját, még laikus korombeli tapasztalatok és a megkérdezett hallgatótársak mind azt sugallták, hogy bizony szükség van szemléletváltásra. A cél az volt, hogy a Szinapszisból egy, a mind az öt kar hallgatói és oktatói, vagyis egyetemi polgárai számára olvasható, szerethető újságot faragjunk szép lassan. Ez nem is volt annyira egyszerű, mert a hallgatók nagy része nem ismerte, vagy őket talán nem is érdekelte a saját hallgatói lapjuk. Első feladatként tehát igyekeztünk eljuttatni minél több társunkhoz a már megújult formájában pompázó Szinapszist. Ahogy teltek a hónapok, egyre több visszajelzést kaptunk, az emberek már maguktól vették el a lapot a kihelyezé-

új Szinapszis első tanéve is, melynek során a Szerkesztőség tagjai fáradhatatlanul dolgoztak, hogy egy minőségi lap juthasson el hozzátok. Szeretném az EHÖK Elnöksége nevében is megköszönni munkátokat, és egyben sok sikert kívánok új terveitek – például az újság honlapjának felépítése – megvalósításához!

Mindenkinek sikeres vizsgaidőszakot, és azt követően egy boldog, felhőtlen – az esetleges gyakorlatokon és nyári munkán túl – pihenéssel eltöltött nyarat kívánok! Szeptemberben viszszavárunk titeket az Alma Materbe – természetesen egy friss Szinapszissal a szokott helyeken! Szécsényi-Nagy Balázs

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Gyakorlati készségek előtérben FÓKUSZBAN

Beszélgetés Prof. Dr. Karádi Istvánnal, az Általános Orvostudományi Kar dékánjával

■ Szinapszis: Először is köszön-

jük, hogy Dékán úr időt biztosított arra, hogy a Szinapszis hallgatói lap kérdéseire válaszoljon. Ön jelenleg második dékáni ciklusát tölti. Mi jelentette a legfőbb motivációs tényezőt, hogy ismét elvállalta ezt a küzdelmes feladatot, és mik a legnagyobb volumenű tervei ez alatt az időszak alatt? Karádi István: A dékánság első ciklusakor az eredménytelen dékánválasztást követően rektor úr kért fel, hogy mérettessem meg magam az újabb pályázat alkalmával, és hagyott két hét gondolkodási időt. Ekkor a fő motiváció a klinikum irányából érkezett. Szerettem volna valami olyasmit elkezdeni, ami a klinikum, mondjuk ki őszintén, talán valamivel alacsonyabb kvalitású oktatását feljebb emeli. A klinikai oktatás nyilvánvalóan bonyolultabb, mint az elméleti, hiszen a betegellátó tevékenység egy újabb, rohangálással és plusz terhekkel járó feladatot ró ránk, másrészt az elméleti oktatás sokkal kiszámíthatóbb, jobban tervezhető. Konkrét helyhez és konkrét időhöz kötött. A klinikumban igazán jó oktatást csak a kiscsoportos forma hozhat. Optimális, ha egy orvost, nevezzük őt akár tutornak, két-három hallgató kísér a munkája során, és az ott levő kérdéseket közvetlenül megtárgyalják, valamint a fizikális diagnosztika részét is rögtön el tudják végezni. Ez, sajnos, nagyobb csoport esetén torzul, akár odáig is fajulhat, hogy a hallgatók bizonyos nem elhanyagolható része nem jut betegközelbe, és noha az elmélet szárnyal, pontosan a fizikális kontaktus marad el. A szigorlatokon és az államvizsgákon ezt közvetlenül tapasztaljuk, a külföldről visszatérő rezidenseink, fiatal orvosaink is alátámasztják. Másik lényeges dolog a kurrikulumunkból sok éve hiányzó tárgyak beemelése, gondolok itt többek között a kísérletes sebészeti műtéttanra. A kéz rutinjának megszerzése, a tapintás, a vizsgálat eszköze, a beteg testrészeihez való megfelelő hozzáállás kialakí-

tása elengedhetetlen követelmény egy orvos számára. Így több tényező is azt az irányt mutatta, hogy szükség van az oktatás mielőbbi megújítására. Ez az igény már a dékánságtól független előzményként is kitapintható volt, 1997 és 2001 között a Kútvölgyi Klinikai Tömb főigazgatójaként a Menedzserközpont és néhány munkatársam segítségével sikerült egy skill labort létrehozni, amely fontos eleme a szimulált, modellezett fizikai diagnosztikának. Kidolgozott protokollok mentén a vénás vérvételtől a sternum vagy liquor punctióig, a katéterezésig sok készséget lehet ily módon elsajátítani. A nil nocere elve alapján fontos, hogy a tényleges, élő személyeken végzett beavatkozások előtt ezek megtörténjenek, hogy semmiképpen ne ártsunk a betegnek. Ilyen előzmények után a kari vezetés igyekezett továbbvinni ezt az elképzelést. Így például decemberben létrejött a Kísérletes Sebészeti Műtéttani Intézet, és minden bizonnyal a szeptemberben kezdődő új tanév második szemeszterében már az oktatás részévé válik. Persze minden ilyen elképzelés azonnali infrastrukturális és költségigénnyel jelentkezik, ezek megoldása jelen helyzetünkben néha igen jelentős kihívásokat okoz. De a folyamatot, miszerint az orvostanhallgatók oktatását gyakorlatiasabbá kell tennünk, elindítottuk. Sz: Jól illeszkedik ebbe a szemléletbe az, hogy a belgyógyászati propedeutikával, ami egyfajta bevezetésnek tekinthető a belgyógyászati fizikális diagnosztika vidékére, már a második év második szemeszterében megismerkedhetnek a hallgatók. KI: Valóban, ennek a koncepciónak egy újabb vetülete ez. Mivel a csoportlétszám óriási (a belgyógyászat oktatása szempontjából öt fő feletti létszám, véleményem szerint, már nagy csoportnak számít), nélkülözhetetlen, hogy elég időt szánjunk a betegvizsgálat helyes elsajátítására. Két félév alatt sokkal több alkalom adódik a fizi-

Prof. Dr. Karádi István

1975-ben szerezte általános orvosi diplomáját. Több külföldi tanulmányúton is részt vett. Tudományos érdeklődési köréhez tartozik a diabetológia, a lipidológia és a belgyógyászati angiológia. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja. A III. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója. A Családorvosi fórum főszerkesztője. kai beavatkozások gyakorlására. A belgyógyászati klinikák eddig is hatalmas terhelése ezzel ugyan tovább fokozódik, azonban az évfolyamot három részre osztva szűkösen, de megoldhatóvá vált a kérdés. Tulajdonképpen ezek azok a tényezők, amik motiváltak a második dékáni ciklus elkezdésekor, mindezen, az oktatás fejlesztése szempontjából fontos változtatások végrehajtása lebegett a szemünk előtt célként. Az utóbbi időben hajlamosak vagyunk ugyanis megfeledkezni az általános betegvizsgálat jelentőségéről. A régi orvosok számára, a háború előtti időszakban a fizikális diagnosztika rendkívül fontos volt, hiszen nem állt rendelkezésre annyi műszer. KlassziVI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS kus példa erre, amikor Haynal professzor úr előadásán, amelyen rendszeresen esetbemutatások zajlottak, személyesen, mindenki előtt megvizsgálta, meghallgatta és kopogtatta a beteget. Egyik alkalommal a mellkas kopogtatásakor kiszólt a beteget kezelő tanársegédnek, hogy „Tanársegéd úr, itt van egy kis folyadék a beteg mellkasában.”. Mire érkezett a válasz: „Professzor úr, lehoztam a mellkasröntgen eredményét, nincs folyadék.”. „Hozz egy tűt!”, mondta erre Haynal professzor, és érzéstelenítés után beszúrta. Ott volt százötven milliliternyi, amelyet a röntgenvizsgálat sem volt képes akkor kimutatni. Sz: Örvendetes, hogy az oktatás megújulásához társul az épületek megújulása is. KI: Az épületek megújulását az első pillanattól támogattam. A központi épület megújításának Ivády gazdasági főigazgató úrral együtt zászlóvivői voltunk. Könnyű persze úgy beszélni, hogy a pénz nem nálam van, de egész egyszerűen Közép-Európa egyik híres egyetemének központi épülete nem nézhet így ki. Így egy egészen más színvonal, légkör jött létre. Sz: A graduális oktatás kérdése után adódik a következő téma. Hallgatói szemmel elég aggasztó a rezidensképzés helyzete. Ön hogyan látja ezt? KI: Egyetértek. Igazán nyugatalítónak és tragikusnak tartom ezt a helyzetet. Sajnos, egyelőre elég sok a kérdőjel és a bizonytalanság, a keretszámok és a feltételek szinte napról-napra változnak, talán konkrétumokba belemenni emiatt nem is érdemes. Öszszességében osztozom a végzősök érzéseiben. Sz: Mennyi ideje jut sokrétű teendői mellett a klinikai munkára? KI: Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a sok elfoglaltság mellett egyáltalán nem kényszerültem feladni a betegekkel való kapcsolatot, folyamatos klinikai munkát végzek, állandó gyakorlattal kell rendelkeznünk. A kollégium elnöke vagyok, így a belgyógyászat aktuális kérdéseivel is foglalkozom, de emellett lipidológusként, a koleszterin és az atherosclerosis vo6

VI. évf. 6-7. szám

natkozásában minden nap látok betegeket. A módszertanhoz a betegvizsgálat mellett ugyanúgy hozzátartozik a vizit, ez sem lebecsülendő. Az, hogy az anamnézis és a különböző vizsgálati eredmények megbeszélése után közösen átgondoljuk az esetet, fontos eleme a klinikai működésnek. Sz: Dékánként sok hallgatói rendezvényen megjelenik, gondolok itt a Kari Napra, a Sportnapra, a Gólyatáborra és a Gólyabálra. Mi a véleménye ezekről? KI: Pozitívnak látom, mivel rendkívül fontos a közösségépítés. Mára kicsit ez kiveszett a fiatalok köréből, hiányzik a közösségi élmény. Ma túl nagy az igény az anyagiakat tekintve, nyilvánvalóan a nyugati színvonal kialakításához hatalmas áldozatokra van szükség, és mindeközben elembertelenedünk. Gazdagabb emberi kapcsolatok alakultak ki korábban. A fiatalok rendezvényei jók, mindenképpen közösségnevelők, emberek egymásra találnak, mindegyik ilyen megmozduláson nagyon jól éreztem magam. Itt kell megjegyezni azt is, hogy a diákság hozzászólása szervezési vagy egyetemi döntési kérdésekben, például a kurrikulum esetében, részrehajlás nélkül, mindig a leginkább releváns, a valódit leginkább tükröző. Ők a hallgatói közösségi érdeket képviselik. A kurrikulumreform során is mindig utólag az volt a véleményünk Hunyady dékánhelyettessel, hogy amit a diákok mondanak, az van a helyén. Ez a fajta realitásérzék fontos, érdemes megtartania a hallgatóságnak. Sz: Hogyan emlékszik az egyetemi éveire? Milyen emlékek kötődnek ehhez az időszakhoz? KI: Kitűnő tanuló voltam, így az emlékeim nagyon kellemesek. Egészen negyven éves koromig azt mondogattam, hogy az egyetemet bármikor újrakezdeném. Ezután azért az ember képességei csökkennek: a szintetizáló és lényeglátó képesség ugyan jelentősen nő, viszont a memória és a tanulási képesség csökken. Visszatérve az egyetemi évekre: nagyon jó csoportom volt. Hárman-négyen együtt tanultunk, hajtottunk, egymás segítve-inspirálva haladtunk előre, és egy jó hangulatú, néha verseny-

társias szellemű csapatot alkottunk, mindenfajta ellenségeskedés nélkül. Összetartás jellemezte az egész csoportot, és amennyire időnk engedi, mind a mai napig összejárunk. Hozzájárult ehhez a rendezett, nyugalmas családi háttér, amiért rendkívül hálás vagyok. Semmiféle olyan dolog nem zavart, ami miatt egy félévet kellett volna halasztanom, ez nyilván szerencse kérdése, de hozzáadott az összképhez. Elég csak annyit említenem, hogy azért is maradtam az Egyetemen, mert hallgatóként olyan jól éreztem magam itt. Sz: Utolsó kérdésként az érdekelne minket, mivel ölti szabadidejét? Hogyan kapcsolódik ki? KI: Mi az, hogy szabadidő? Ez ugye az első kérdésP Megmondom őszintén, nem szeretek otthon dolgozni. Az otthon a családé, a feleségemé; most született például egy unokám, így az egész család fel van ajzva. Fiam fizikus, lányom építész, amennyire tudom, támogatom őket. Édesanyámmal pedig futballmérkőzéseket nézek, aki szintén szenzációs futballrajongó. Én magam is focizok minden vasárnap kispályán, betonon, ami nem tesz ugyan túl jót a lábnak, de nagy élvezettel csinálom. Szeretem a zenét, elsősorban a hangszeres komolyzenét és a könnyűzenét, és szeretem a színházat, de nem sok idő jut ezekre. Színházban elsősorban a vidám darabok érdekelnek, nem kedvelem a szomorú dolgokat, elég sok szomorúságot látok máskor, és az ember önkéntelenül is védekezik. Az olvasással az a gond, hogy rengeteg szakmai anyagot kell végigrágni: cikkeket, a klinika anyagait, a Dékáni Hivatal papírjait. Este kilenckor, mikor hazajutok, nagyobb regénynek már nehezen állok neki, elsőként megnézem, milyen vastag a könyv. Persze, amire feltétlenül szeretnék időt szakítani, arra azért jut, hisz minden csak időbeosztás kérdése. Úgy jó, ha zajlik az élet. Sz: Dékán úr, köszönjük az interjút, munkájához sok sikert és kitartást kívánunk! Békási Sándor, Oláh Dániel

2010. MÁJUS–JÚNIUS Helyreigazítás Hibáztunk! Bármennyire is igyekeztünk minden esetben körültekintően eljárni, az előző szám szerkesztési folyamatába hiba csúszott, és a március-áprilisi Szinapszisban a Dr. Riba Pállal készített interjú szövegében sajnálatos pontatlanságok, félreértésre és félretájékozódásra okot adó részletek maradtak. Az interjú különösen érzékeny terület. Noha a hír-, vagy véleményműfajok többségének területén is kifejezetten bosszantó egy-egy tárgyi hiba, az interjú esetében mindez megsokszorozódik. Az interjú, amely a két fél, a riporter és az interjúalany személyes találkozásán alapul, kettejük érdemi beszélgetéséből születik meg. Ez a viszony bizalmat feltételez, s ezt a kölcsönös bizalmat kell tükröznie a végleges, nyomdába kerülő szövegnek is. Éppen ezért úgy érezzük, jelen esetben nem tudtuk megszolgálni ezt a bizalmat. Egy újság, és mindenek előtt annak Szerkesztősége kizárólagos felelősséggel tartozik az oldalakon megjelenő tartalomért. Úgy gondoljuk, eddig is átéreztük ezt a felelősséget, s bár munkánkat a tőlünk telhető (és bizonyos egyéb körülmények ellenére) legnagyobb odaadással végeztük, mi sem vagyunk tévedés nélkül. Felesleges lenne kibúvókat keresni, az magán a tényen mit sem változtat. Fontos, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket, és tanuljunk hibáinkból. Kijelenthetjük, minden igyekezetünkkel továbbra is azon leszünk, hogy hasonló eset a későbbiekben ne ismétlődhessen meg. (Alább közöljük az interjú megfelelő részének helyes változatát.) Az érintettektől és az olvasóktól szíves elnézést kérünk. A Szerkesztőség

Kockázatokról és mellékhatásokról...(részlet) INTERJÚ

■ Szinapszis: A harmadéves far-

makológia – amennyire hallomásból eljutott hozzánk – mindig picit a „levegőben lógott” a maga három gyakorlatával és a záró tesztvizsgával. Érdekelne, hogy mi hívta egyáltalán életre, mi tette szükségessé ezt az extra félévet? Riba Pál: Még évekkel ezelőtt az egyik intézeti ülésen merült fel a bizonyíték alapú orvostudományra épülő gyógyszeralkalmazást ismertető és inkább gyakorlati szemléletű úgynevezett klinikai farmakológia és farmakoterápia oktatásának igénye. A kezdeményezést az egyetem vezeté-

se is hamar elfogadta, így végül meghirdethettünk egy harmadik félévet. Ebben a félévben elsősorban meghívott klinikusok tartottak kezelésközpontú előadásokat olyan témakörökben, amelyek nem lehetnek ismeretlenek a gyakorló orvos számára. A félév során azonban csak előadások voltak. A pozitív visszajelzések minket igazoltak... egészen a szigorlati időszakig. A korábbi éveknél lényegesen rosszabb eredmények születtek. Úgy tűnt, hogy e harmadik félév alatt diákjaink nagyon sokat felejtettek a tudásból, amelyet az első két szemeszter során elsajátítottak. A kreditrendszer bevezetésekor heti fél tanóra gyakorlatot kaptunk, és

a gyakorlat nélküli félévet átalakítottuk úgy, hogy a plusz gyakorlati óráink a harmadév első félévére kerültek, a negyedév második félévében pedig ismét tartottunk gyakorlatokat. Az eredmények ugyan javultak, de most a harmadéves tananyag ment sokkal gyengébben. Ennek legfőbb okát pedig abban látjuk, hogy az a két-három gyakorlat, amelyet a harmadik félévben tartunk, nem elegendő az ismeretek szinten tartására. Az új kurrikulum ezt a problémát reményeink szerint kiküszöböli.. A Szerkesztőség

Rólunk írták Egyetértek a Szerkesztőség indító gondolatával, miszerint a megújult SZINAPSZIS „az egyik legnagyobb lehetőség az Egyetemen tanuló és oktató polgárok találkozására”. Megítélésem szerint magas szinten, alkotó módon kerül kiaknázásra e lehetőség a lapban. Külön öröm számomra, hogy a Szerkesztőség célkitűzései jelentős mértékben egybeesnek a Semmelweis Egyetem Baráti Körének célkitűzéseivel (www.baratikor.sote.hu, „Alapszabály”), jó alkalmakat kínálva termékeny együttműködésre a jövőben is. Meggyőzően jelzik értékes „találkozásainkat” például a VI. évf. 4. szám „Emlékeink nyomában” és „Pályázat” rovatai. Szívesen voltam – több ízben is – felkért munkatársa a lapnak. Prof. emer. Dr. Monos Emil

VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

EHÖK Hírek

EHÖK

■ A legutóbbi lapzárta óta kicsit fel-

hallgatóknak. A klub hasznos lehet fogadott és a HÖOK részére továbbígyorsultak az események Egyetemün- számodra, ha nehézségeid vannak a tott Elnökségi állásfoglalással is kifekön. Az Egyetemi Hallgatói Önkor- tanulásban, tartasz a vizsgaidőszaktól, jezte –, hogy lehetőséget kell biztosímányzat Elnöksége március 24-én esetleg szeretnél jobban gazdálkodni tani az új kormányzatnak, hogy a hallegyhangú döntéssel elfogadta az az idővel, és hatékonyabb lenni! gatók és a rezidensek képviselőivel EHÖK 2010. évi költségvetését. MárAz egyes alkalmak ugyanarra a te- folytatott megbeszéléseket követően cius 26-28. között otthont adtunk a Me- matikára épülnek, felhasználva a rész- olyan felelősségteljes döntést hozzon, dikus Kupa rendezvényeinek, amely vevők kérdéseit és tapasztalatait. amely megnyugtatóan rendezi minden négy évente érkezik hozzánk. Nagy si- A foglalkozásokat vezetik: Dr. Cserhá- érintett hallgató problémáját. kerrel zajlottak a programok, melyek- ti Zoltán és Dr. Sándor Imola, a Ma- Immáron négykari rendezvényként – ben mind a résztvevő az ÁOK, a FOK, az ETK és sportolók, mind a szurkoa GYTK Hallgatói ÖnkorTanulássegítő Klub időpontjai lók jelentősen hozzájárulmányzatainak aktív közretak Egyetemünk jó híré2010. április 29., csütörtök 17.00 - 20.00, NET SZ-07 működésével – került megnek öregbítéséhez. Kitet2010. május 4., kedd 16.00 - 19.00, NET SZ-08 rendezésre az Egyetemi tek magukért a Szervező2010. május 6., csütörtök 17.00 - 20.00, NET SZ-07 Sportnap a Zágrábi úti bizottság tagjai is, e haSporttelepen április 14-én. sábokon szeretném megA hallgatók részére az Egyeköszönni Dr. Kiss Kálmán tanár úr, a gatartástudományi Intézet oktatói. tem vezetése oktatási szünetet adott, Testnevelési és Sportközpont munka- Egy alkalomra a maximális részvevői ezzel is kifejezve a sport és az egésztársai, valamint a Hallgatói Önkor- létszám: 20 fő. séges életmód iránti elkötelezettségét. mányzat tagjai és segítői munkáját, Részletes információ és előzetes A siker nem maradt el, remélem, jövőamely nélkül a rendezvény nem jöhe- jelentkezés e-mailen: csirzol@ya- re még többen fogtok ellátogatni a tett volna létre. hoo.com (Dr. Cserháti Zoltán) Sportnapra, melynek időpontját – Március 25-én döntött az Egyetem Április 9-én a Szegedi Tudomány- 2011. április 13. – már most feljegyezSzenátusa az Egyetem Szervezeti és egyetem Hallgatói Önkormányzata hetitek naptáratokba! Működési Szabályzatának módosítá- sajtótájékoztatót tartott a rezidensÁprilis 19-én az Egyetemi Hallgasáról, az Egészségügyi Közszolgá- képzésre vonatkozó kormányrende- tói Önkormányzat – a kari hallgatói lati Kar (EKK) működési rendjének el- lettel kapcsolatosan, melyben nép- önkormányzatok segítségével – befogadásáról. Az új kar az Egészség- szavazást helyezett kilátásba követe- rendezte a Nagyvárad téri Elméleti ügyi Menedzserképző Központ lései teljesítésének elmaradása eseté- Tömbben a „Híd” területét, így az (EMK), az Egészségügyi Informati- re. A másik három orvos-, fogorvos- és hallgatói területként rendelkezésetekkai Fejlesztő és Továbbképző Inté- gyógyszerészképző egyetem ÁOK re áll, hogy óraközi szünetekben, illetzet és a Mentálhigiéné Intézet integ- Hallgatói Önkormányzatai, illetve a ve szabadidőben tanuljatok, beszélrációjával jött létre. A Kar megbízott Semmelweis Egyetem Hallgatói Ön- gessetek, kellemesen eltölthessétek dékánja Dr. Szócska Miklós, az EMK kormányzata, valamint a Magyar Rezi- időtöket. Az „Akváriumot” – a halligazgatója. Április 21-én tartotta alaku- dens Szövetség ezzel összefüggés- gatói irodák előtti teret – is fejlesztló ülését a Kari Tanács, melyen ki- ben kifejtette közös véleményét, hogy jük, folyamatban van hűtőszekrény, mondta megalakulását és a Szenátus nem tartják szerencsésnek az ország- vízforralók, kávéfőzők és mikrohullámú tagjává választotta Dr. Szócska Mik- gyűlési választásokat megelőző utolsó sütők beszerzése, hogy még otthonolóst és Dr. Gaál Pétert. Az új kar lét- munkanapon népszavazás kilátásba sabban tudjátok e kulturált és szép herejötte érinti az Egyetemi Hallgatói Ön- helyezését arra is tekintettel, hogy lyet használni. Külön is köszönjük az kormányzatot is, ezért folyamatban egyrészt a népszavazás nem alkalmas ÁOK Hallgatói Önkormányzatának sevan Alapszabályunk módosítása, hogy eszköz arra, hogy problémáinkra meg- gítségét a Híd és az Akvárium berenmegválasztásra kerülhessen az EKK oldást találjon, másrészt várhatóan a dezése során. Minden hallgatót szereHallgatói Önkormányzata. régi kormány már nem fog dönteni a tettel várunk! Ha esetleg hosszabb Az Egyetemi Hallgatói Önkormány- kérdésben, az újnak pedig még nincs csoportos foglalkozást szeretnétek az zat Elnöksége döntésével lehetővé tet- lehetősége bármilyen lépést tenni. Akváriumban tartani, a pontos szervete, hogy az Egyetemi Karrierközpont Végül a Szegedi Tudományegye- zés és az igények összehangolása érNagyvárad téri Irodájának berendezé- tem Hallgatói Önkormányzata is úgy dekében, kérlek, jelezzétek az EHÖK séig egyes foglalkozásokat a Hallgatói döntött, hogy az új kormányzat meg- Gazdasági Iroda munkatársai részére. Önkormányzat irodájában, illetve az alakulását követő egy hónapos időtar- Április 26-27-én a Magyar Akkreditáelőtte kialakított hallgatói térben – az tam végéig nem folytatja a népszava- ciós Bizottság képviselői látogatást Akváriumban – tarthassa. A Karrier Iro- zás kezdeményezését. tesznek Egyetemünkön, melynek soda legközelebbi programja a TanulásA Semmelweis Egyetem Hallgatói rán felveszik a kapcsolatot az Egyetesegítő Klub, melyet a Magatartástu- Önkormányzatának végig az volt a vé- mi és a kari Hallgatói Önkormányzatok dományi Intézettel közösen szervez a leménye – és ezt egy egyhangúan el- vezetőivel, valamint a hallgatókkal is. 8

VI. évf. 6-7. szám

2010. MÁJUS–JÚNIUS A találkozóra és a megbeszélésekre már lapzártát követően kerül sor, így csak arról tudunk hírt adni, hogy a Hallgatói Önkormányzat tisztségviselői és érintett tagjai felkészültek a Bizottság tagjainak fogadására és kérdéseire, hogy Egyetemünk akkreditációja a legnagyobb rendben megtörténhessen. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) május 8án az Országházban fogja elnökválasztó közgyűlését tartani, amelyen természetesen Egyetemünk képviselői is részt fognak venni. Az

EHÖK álláspontja – melyet az elnökjelöltekkel is ismertettünk –, hogy korábbi hagyományainkhoz híven, mint a legtöbb orvost, fogorvost, gyógysze-

részt, egészségügyi szakembert, testneveléssel és sporttal összefüggő szakokon tanuló hallgatót képző Egyetem, a mi hallgatóinkat érintő speciális kérdésekben szeretnénk közvetlenül ismertetni véleményünket a HÖOK-kal, úgy, hogy az meghatározó módon figyelembe vétessen, a képzéseinkkel összefüggő tárgyalásokon szeretnénk személyesen részt venni; míg a más képzéseket érintő kérdésekben – messzemenően figyelembe véve más felsőoktatási intézmények és hallgatók szempontjait – a közvetlenül érintettekre, illetve képviselőikre bízzuk álláspontjuk kifejtését. Szécsényi-Nagy Balázs EHÖK elnök

Az Egészségügyi Közszolgálati Kar Tanácsának tagjai Dr. Szócska Miklós

intézetigazgató, Egészségügyi Menedzserképző Központ

Dr. Gaál Péter

programvezető, Egészségügyi Menedzserképző Központ

Dr. Jávor András

intézetigazgató, Egészségügyi Informatikai Fejlesztő és Továbbképző Intézet

Dr. Dinyáné Szabó Mariann

tanulmányi felelős, Egészségügyi Informatikai Fejlesztő és Továbbképző Intézet

Dr. Török Péter

intézetigazgató, Mentálhigiéné Intézet

Dr. Tomcsányi Teodóra

intézetigazgató-helyettes, Mentálhigiéné Intézet

EHÖK Költségvetés

EHÖK

■

Szeretnénk hagyományt teremteni, hogy az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat belső működésével kapcsolatos, azonban a hallgatókat is érintő döntéseiről, működéséről pontos tájékoztatást kapjon minden érintett és az Egyetem közössége. Ennek keretében szeretném bemutatni az EHÖK 2010. évi költségvetését, melyet az Elnökség egyhangú támogatás mellett fogadott el. A sarokszámok elfogadásakor tisztában voltunk vele, hogy az év pénz-

ügyi szempontból nemcsak Magyarország, hanem az Egyetem és a Hallgatói Önkormányzat számára sem lesz könnyű. Az Egyetem Szenátusának ülésein több alkalommal is téma volt a gazdasági helyzet, illetve a 2010-es év költségvetési nehézségei, melyek jelentős részben az egészségügy és az oktatás finanszírozási problémáira vezethetőek vissza. Erre is tekintettel olyan költségvetést fogadtunk el, amely minden érintett kari önkormányzat önmér-

sékletéről tanúskodik. Az elvek igazodtak az előző évek gyakorlatához és a hagyományokhoz is: az ÁOK, a FOK és a GYTK Hallgatói Önkormányzata továbbra is közös kerettel gazdálkodik, míg az ETK és a TSK Hallgatói Önkormányzata kari szinten kezeli forrásait. A közös egyetemi feladatok fedezésére az EHÖK központi kerete szolgál. Bízunk benne, hogy sikerül feladatainkat ellátni és lehetőség szerint fejlesztéseket megvalósítani. Végül néhány konkrét célt szeretnék bemutatni, amelyet az egyetemi, illetve a kari hallgatói önkormányzatok forrásaiból támogatunk: VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS • • • •

hallgatói területek fejlesztése, számítógéppark, diákcentrumok korszerűsítése, új hallgatói szolgáltatások nyújtása (pl. lapbeolvasási lehetőség), kulturális rendezvények (Semmelweis Egyetem Kulturális Napok),

• • • • •

egyetemi gólyatábor, hallgatói lap kiadása (Szinapszis), egyetemi és kari rendezvények (Sportnap, Kari napok, Jégfarsang, Semmelweis Karnevál, stb.), hallgatók országos szintű képviselete, cseregyakorlatok.

Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat 3/2010.03.24. Elnökségi határozatával elfogadott költségvetésének dologi keretei

Egyetemi HÖK kerete

összeg

kiegészítés

Gazdasági iroda infrastruktúra fejlesztés

250 000 Ft

EHÖK iroda infrastruktúra fejlesztése

Őrzés-védelem, takarítás

595 765 Ft

Hallgatói lap

Részvételi és regisztrációs díjak, útiköltség

Egyetemi rendezvénykeret (pl. Semmelweis Nap, stb.) ÖSSZESEN: Kari keretek

364 800 Ft

1 636 435 Ft

7 850 000 Ft

Testnevelési és Sporttudományi Kar kerete

2 580 000 Ft

14 450 000 Ft

EHÖK Dologi kiadások összesen

20 547 000 Ft

Viseld egészséggel! Semmelweis egyetemi pulóver, mindenkinek!

VI. évf. 6-7. szám

HÖOK tagdíj és HÖOK konferencia részvételi díjak

EHÖK iroda takarítása, őrzésvédelme, átfutó tételek

EHÖK rendezvény-hozzájárulás, egyéb

4 020 000 Ft

KAROK ÖSSZESEN:

EHÖK

Egyetemi hallgatói lap (Szinapszis) költségei

6 097 000 Ft

ÁOK-FOK-GYTK közös kerete

Egészségtudományi Kar kerete

3 250 000 Ft

■

Az EHÖK jóvoltából megszületett az ötlet, hogy milyen jó is volna egy bombasztikus Semmelweis Egyetem feliratú pulóver, amit minden egyetemünkre járó polgár viselhet. Természetesen ez mind a hat kar hallgatója számára elérhető, lehetőséget teremtve így az egységes megjelenésre. A közös viselet kiválóan erősíti a karok között egyre jobban kialakuló összhangot is. Azért, hogy a pulóverek mindenkin jól álljanak, nem unisex, hanem külön férfi és női szabásban is kaphatók. A lányok fehér vagy sötétkék, a fiúk szürke vagy sötétkék szín közül választhatnak. Minden pulóver a jól bevált kapucnis-zippzáros modell, amelyen elől az Egyetem címere, hátán Semmelweis Egyetem felirat, a vállán pedig a karok neve van mesterien ráhímezve. Mindez természetesen beszerzési áron. Ha te is szeretnél egy saját pulcsit, ami egyben egy örök emlék marad, nincs más dolgod, mint regisztrálni az alábbi linken: http://www.ehok.sote.hu/egyetemipulcsi Téglási Vanda

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Évadzáró!

ÁOK HÖK

Kedves Hallgatótársaim!

■ Elérkeztünk az év végére, de fel-

adataink még közel sem értek véget. Egész évben töretlenül azon dolgozunk, hogy a hallgatók érdekeit képviseljük, és ez folyamatos munkát igényel. Tapasztalhattátok, hogy a Dékáni Hivatal átköltözött új, immár végleges helyére, a NET-be. Az átköltözéssel együtt a rendszer is modernizálásra került. A bankokhoz hasonló hívó-

rendszer működik, bár még közel sem olyan tökéletes, mint szeretnénk, de igyekszünk javítani rajta a minél gördülékenyebb ügyintézés érdekében. A második szemeszterre történő beiratkozás során tapasztalt torlódások után felmerült a kérdés a hallgatókban, hogy megoldható lenne-e egy külön indexleadó pult létrehozása. Dékáni Hivatal

Hétfő, Péntek: 9:00-12:00 Szerda: 13:00-15:00 Csütörtök: 13:00-16:00 Kedd: az ügyfélfogadás szünetel

Utánajártunk a kérdésnek, de sajnos ez nem valósítható meg, azonban a Dékáni Hivatalban dolgozó ügyintézők az ellen nem tiltakoznak, hogy egy hallgató egyszerre több indexet adjon le, persze, csak abban az esetben, ha a leckefüzet kitöltése nem hagy maga után semmi kivetnivalót. A Dékáni Hivatal a vizsgaidőszakban is a megszokott időben várja a hallgatókat, de arra kérnélek titeket, hogy csak az ügyfélfogadási időben látogassátok a Dékáni Hivatalt! Ezúton szeretném a hivatal dolgozóinak jókívánságait tolmácsolni a vizsgaidőszakhoz. Téglási Vanda

Hallgatói Centrum ÁOK HÖK

Megszűnt az űr a Dékáni Hivatal helyén!

■ A Dékáni Hivatal elköltözésével felszabadult

a Hallgatói Centrum. A helység berendezése folyamatban van. Eddig már megtörtént a festés, a kanapék és a dohányzóasztalok elhelyezése, mikrohullámú sütő, vízforraló, kávéfőző és hűtő beszerzése, valamint a dekoráció. A helység célja, hogy nektek, hallgatóknak lehetőségetek nyíljon az órák közötti szüneteket kellemes hangulatban eltölteni, ezen kívül délutáni beszélgetésekre is alkalmas. A Hallgatói Centrum mellett a NET-ben, a hídon is hasonló helység kialakítása történt. Ezt is használjátok bátran! A megvalósításban az ÁOK HÖK, a FOK HÖK és a GYTK HÖK tagjai segítettek. Ezúton is köszönöm a segítségüket! A Hallgatói Centrum minden nap reggel nyolc órától este nyolcig tart nyitva. Szeretettel várunk mindenkit! Továbbra is várjuk ötleteiteket, és segíthetünk azok a megvalósításában! Téglási Vanda

VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

Kihívásokkal teli elnöki év!

INTERJÚ

Beszélgetés Szádvári Enikővel, a GYTK HÖK Elnökével

■ Szinapszis: Mi motivált a GYTK HÖK elnöki tisztségének elvállalásakor?

Szádvári Enikő: Az elnökség elvállalását megelőzően két évig voltam HÖK vezetőségi tag, így volt időm figyelemmel kísérni előző elnökünk kétéves munkáját, úgy éreztem, hogy tisztában vagyok a feladat súlyával és annak összetettségével. Továbbá leendő ötödévesként a vállamon éreztem a rangidős terhét, és hozzájárult még, hogy ismertem annyira a csapatot, hogy megfelelő vezetőjük lehessek. Mindezek ellenére természetesen hatalmas kihívást is éreztem a feladatban. Mivel a 2008/2009-es tanév végén megbízott elnöknek választottak, ezért nyáron volt időm átgondolni, hogy mik azok a célok, amelyek felé szeretném irányítani a csapatot. Sz: Hogy látod jelenleg a karon működő HÖK munkáját? SzE: Nyilvánvalóan elfogult leszek, de igazán meg vagyok elégedve a jelenlegi GYTK HÖK-kel. Szívügyem volt, hogy a saját kulturális és sportprogramok számát emeljük. Tavalyi évben elsőként a CSI kiállításra szerveztünk csoportot, ahová sajnos nem jött össze a minimális létszám, viszont a második félévben magunkénak tudhattunk egy nagyszerű Tutanhamon kiállítás látogatást és egy igazán sikeres Jeges Estet is. Negyedrészt nekünk köszönhető a Gyógyszerészhallgatók Országos Találkozója, amely Szegeden került megrendezésre a négy gyógyszerészképzési hely Hallgató Önkormányzatainak összefogásával. Természetesen mindezek mellett aktívan részt vettünk a többi karral közös HÖK rendezvények szervezésében: a Semmelweis Karneválon, a Medikus Kupán és a SportnaponP Úgy érzem ez a felsorolás is mutatja, hogy mennyire lelkes csapat állt most össze. Sz: Mennyire aktív a kar hallgatói szinten? Mik a visszajelzések a munkátokkal kapcsolatban? 12

VI. évf. 6-7. szám

SzE: A korábbi években nem voltak saját programjaink annak okán, hogy a karunk hallgatói passzívak. Én úgy gondoltam, hogy lépjünk túl a mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás problémakörön, legyenek programjaink, és legyen ez a kísérletezés éve. Ősszel készítettünk közvélemény-kutatást, hogy milyen programok érdeklik hallgatóinkat, és ennek megfelelően állítottuk össze programtervünket. Talán ennek is köszönhető, hogy egyelőre programjaink kisebb létszámmal futnak, de a résztvevőktől pozitív visszajelzéseket hallunk. Amit azonban mindenképp szeretnék kiemelni, hogy a Jeges Estünkre nem kevesebb, mint százötven jegyet osztottunk ki karunk hallgatói között, így tehát létszám tekintetében ez áttörő sikerként könyvelhető el. Sz: Milyen változások történtek az elmúlt évben, ami a ti érdemetek, gondolok itt tanulmányi és egyéb ügyekre is? SzE: Én nagyon bízom abban, hogy hatványozottan növeltük hallgatóink jól informáltságát a Kari Levelezőlista működtetésével. Az ősz folyamán még ez is kísérletező fázisban indult, de mostanra letisztult, hogy heti egy összefoglaló e-mailt kapnak azon hallgatóink, akik beiratkozáskor kérték a listára való felvételüket. Itt karral kapcsolatos híreket, közérdekű információkat és aktuális programjaink rövid ismertetését juttatjuk el az érdeklődőknek. A Hőgyes Tömbben található Diákcentrumunk kissé elavult gépeit korszerűekre cseréltük le, és a régiek közül a két legjobb állapotban lévő a Gyógyszertechnológiai Intézet Tanpatikájában lelt új otthonra, így lehetővé téve a most harmadéves hallgatóinknak, hogy a Novodata rendszer használatát elsajátítsák. Sz: Milyen a kapcsolat a többi kar hallgatói önkormányzatával, milyen helyet foglaltok el az EHÖKben?

Szádvári Enikő 1986-ban született Jászberényben. 2005 óta a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának hallgatója. TDK tevékenységét 2007-től a Gyógyszerészi Kémiai Intézetben végzi, az utóbbi két évben mindkét alkalommal munkáját a konferencián második díjra értékelték. Szabadidejében szeret sportolni, az egyetemi kézilabdacsapat tagja elsős korától kezdve. Szeret továbbá kirándulni, külföldön és belföldön egyaránt. Szívesen vesz részt kulturális programokon, a színház- és kiállításlátogatás áll leginkább közel hozzá. SzE: Az első EHÖK gyűlésemen tavaly augusztusban vettem részt, s az ősz folyamán több bizottság munkájába is bekapcsolódtam, ettől fogva az sem volt ritka, ha heti négy alkalommal találkoztam az EHÖK tagokkal. A közös problémák, de még inkább azok együttes erővel való megoldása lassan összekovácsolta a csapatot. A második GYTK mandátumot csupán a jelenlegi félév elejétől tudhatja magáénak Urbancsok Zsuzsanna, aki egyelőre ismerkedik a tagokkal és a feladatokkal. Sz: Más hallgatói szervezetekkel milyen kapcsolatban álltok, van e esetleg valamilyen közös munkátok?

2010. MÁJUS–JÚNIUS SzE: Az elmúlt egy évben sikerült szorosabbra fűzni a kapcsolatot a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesületével. Chernel Ágnes, a HUPSA elnöke több alkalommal is volt vendégként jelen gyűléseinken. Közös programunk ugyan nem volt a közelmúltban, de kölcsönösen segítjük egymás munkáját. A HUPSA, mint országos szervezet nagy segítségünkre volt például a Gyógyszerész Találkozó hirdetésének kapcsán. A Diákjóléti Bizottság sokak tévhite ellenére nem a HÖK része a GYTK-n, azonban sok dologban elengedhetetlen az igencsak összehangolt munka (közéleti ösztöndíjak, tanulmányi ösztöndíjak, továbbá tudományos ösztöndíjak kiosztása). Galambos Ádám, a DJB jelenlegi elnöke szinte minden gyűlésünkön részt vett az utóbbi időben, s mint minden más bizottsági elnök, beszámol az aktuális történésekről. Az Instruktor Öntevékeny Csoporttal a korábbi évek bevett szokásainak megfelelően koope-

ráltunk több esetben. Talán a Gólyatábor második napján tett rövid ismertetőnek is köszönhető, hogy három igencsak lelkes és tehetséges fiatal taggal bővült választmányunk az első évfolyam képviseletében, hiszen mindhárman lent voltak a tatai táborban tavaly nyáron. A korábban már említett Semmelweis Karnevált emelném még ki az IÖCS-csel való közös munkáink közül, mivel számomra ez különösen szép emlék marad. Ez a rendezvény olyan színfoltja az évnek, amelyet mindenképp meg kell tartani, diplomásként is szívesen visszajárnék minden évben, ezért remélem, hogy hagyománnyá válik, és büszkén emlékszem majd vissza, hogy részese lehettem az első Karnevál szervezésének.

SzE: Nagyszerű csapat áll a hátam mögött, ezért ha egy-egy feladatot felírok a levlistánkra általában több is a jelentkező, mint amennyi szükséges. Öröm így HÖK elnöknek lenni, sok terhet levesznek a vállamról, emiatt marad szabadidőm is. Egyetlen hobbimról sem mondtam le a HÖK elnökség miatt: részt vettem idén is a Medikus Kupán a kézilabdacsapat tagjaként, folytattam korábbi diákköri munkámat, s indultam a TDK Konferencián, és továbbra is lelkes instruktor maradhattam.

Sz: Mivel töltöd a szabadidőd, mennyi időd van egyáltalán a HÖK mellett?

Sz: Köszönjük szépen az interjút, további szép sikereket kívánunk!

Megújult a Hőgyes DC!

Sz: Mit üzennél a hallgatóknak? SzE: Bátran forduljanak a GYTK HÖK tagjaihoz kérdésükkel, problémájukkal vagy véleményükkel, a hallgatókért vagyunk!

Kovács Bernadett, Oláh Dániel

GYTK HÖK

Gyógyszerészhallgatóként az ember szinte minden nap megfordul legalább egyszer a Hőgyes Tömb épületeiben. Sietünk a szerves laborba, Matematika szemináriumra, vagy Gyógyszerészi kémia előadást hallgatunk az impozáns nagyelőadóban, napozunk, vagy éppenséggel ázunk-fázunk az udvaron, mégsem tudja mindenki, mi rejtőzik az F épület legfelső szintjén.

■ Van egy hely, ami mindig nyitva áll

a gyógyszerészhallgatók előtt, ez pedig a Diákcentrum. Egész héten reggel héttől este hat óráig lehet használni, csupán annyi az ember dolga, hogy a portán egy regisztrációs füzetbe a nevét beírja, és diákigazolványa leadása ellenében elkérheti a kulcsot. A teremben igényesen kialakított környezet, asztalok és székek fogadják a látogatót. Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat segítségével a DC nemrég öt korszerű számítógéphez jutott villámgyors (100 Mbit) internetkapcsolattal, a legújabb Windows 7 operációs rendszerrel és Office programmal. Hamarosan wi-fi routerrel bővítjük a felszerelést, így vezeték nélküli internetelérés lesz biztosított a Hőgyes egész területén, beleértve az előadót, a laborokat és a szemináriumi termeket is. A DC melletti kis szoba a GYTK HÖK irodájaként szolgál, számítógéppel, nyomtatóval és scannerrel segíti munkánkat. Dr. Stampf

György, a Hőgyes Tömb igazgatójának köszönhetően a közelmúltban komplett felújítás is történt, a termek teljes festésen, a lámpák, a villanykapcsolók és a hálózati aljzatok cseréjén estek át, illetve a parketta is nagyon szépen fel lett újítva. Szeretnénk felhívni a hallgatók figyelmét arra, hogy a DC a vizsgaidőszakban is vé-

gig nyitva áll, a stabil internetkapcsolatnak köszönhetően a tárgyfelvétel vagy a vizsgajelentkezés sem jelenthet ezentúl gondot. Régi álmunk egy hely, ahol csend van és nyugalom, igényes berendezés és kényelmes székek, egyszóval, hogy minden adott legyen ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, legyen szó számonkérésre való felkészülésről vagy jegyzőkönyvírásról. Kérdéseitekkel, kéréseitekkel, észrevételeitekkel és az esetleges hibabejelentésekkel forduljatok bizalommal a DC-felelősökhöz, Nagy Gergőhöz és Szőcs Levente Szilárdhoz a hogyes.dc@gmail.com e-mailcímen! A DC-nek nagy múltja van, a jövője innentől csak Rajtatok múlik, úgyhogy kérünk Titeket, használjátok bátran, a DC értetek van, és ha épp nincs mit tanulni, akkor is érdemes felugrani, hátha ismerősökre, jó társaságra találtok! N.G.

VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

Ha gyógyszerészhallgatók találkoznak GYTK HÖK

Gyógyszerészhallgatók I. Országos Találkozója

■ A 2009. április végén megrende-

zett Gyógyszerész Börze nagy sikert aratott. Ezen felbuzdulva a Szegedi Gyógyszerésztudományi Kar Hallgatói Önkormányzata, mint házigazda egy háromnapos rendezvényt tartott közösen a budapesti, a debreceni, és a pécsi Gyógyszerésztudományi Kar Hallgatói Önkormányzataival 2010. március 12-14. között Gyógyszerészhallgatók I. Országos Találkozója néven. A Semmelweis Egyetemet harminc hallgató képviselte a hétvégén. Az esemény tiszteletbeli védnöke Dr. Noszál Béla dékán úr volt, valamint megjelentek a vidéki társegyetemek vezetői: Dr. Fülöp Ferenc (SZTE GYTK), Dr. Vecsernyés Miklós (DE GYTK) és Dr. Perjési Pál (PTE GYTK), továbbá Dr. Hankó Zoltán (MGYK alelnök) és Dr. Erős István (MGYT tiszteletbeli elnök), akik mind eredményesnek és jó célkitűzésnek értékelték kezdeményezésünket, sok sikert kívánva a folytatáshoz. Azért döntöttünk úgy a társegyetemek hallgató önkormányzataival, hogy programunkat háromnaposra bővítjük, mert így a szakmai programok mellett maradt idő csoportépítő, szórakoztató és fakultatív programokra is. Megszerveztük, hogy a Semmelweises csapat vonattal közösen utazzon Szegedre, így már az odaút is jó hangulatban telt. A szegedi szervezők már izgatottan

vártak a kollégiumban, ahol a debreceni, a pécsi és a budapesti hallgatókat szállásolták el. Első este közösen vacsoráztunk a Pulzus Kávézóban. A jó hangulatot karaoke, tánc és kényelmes foteles beszélgetések garantál-

ták. Az este zárásaként vendéglátóink kedvenc szórakozóhelyükre, a SZOTE Klubba invitáltak minket. Szombaton tíz órakor Dr. Fülöp Ferenc rövid beszédével megnyitotta a Börzét. A hazai nagy gyógyszergyárak (Richter, EGIS, TEVA, Sanofi Aventis), a HUPSA, az OGYI, a MOSZ és a HAESF Ösztöndíjprogram voltak a kiállítók, akiktől érdeklődhettünk nyári gyakorlatokról és munkalehetőségekről is. Az előadóteremben ezalatt kisebb szünetekkel különböző témákban előadások zajlottak egészen kora délutánig. Az előadók sorában többek közt szerepelt Dr. Paál Tamás, Dr. Di-

nya Mariann, Dr. Hankó Zoltán és Dr. Erős István. A délután fakultatív programokkal telt el, kis csoportokban bejártuk a belvárost, pihentünk, beszélgettünk. Az este Szeged egyik híres fürdőjében, az Anna Fürdőben kezdődött, majd átmentünk a már ismerős SZOTE Klubba. Vasárnap fáradtan, de élményekkel gazdagon utaztunk haza. A találkozó résztvevőinek a regisztrációs díj ellenében a kollégiumi szállás és minden helyszínre való belépés ingyenes volt. A hétvége jól sikerült, a társegyetemek részéről nagy volt az érdeklődés, új ismeretségek kötődtek, így jó úton haladunk, hogy rendezvényünkkel hagyományt teremtsünk. Ezt igazolja az a jelenet, mikor a pécsi szakvezető és a debreceni dékán pénzfeldobással döntötték el egymás közt, hogy jövőre ki rendezheti a Találkozót. A szerencse Debrecen mellé szegődött. A Szegeden szerzett új ismerősökkel legkésőbb jövőre, náluk találkozhatunk. Néhány vélemény a találkozóról: „A szegedi gyógyszerésztalálkozó egyszerre volt hasznos és szórakoztató. Végzős hallgatóként fontos információkat kaptam a munkalehetőségekről, színvonalas előadásokat nézhettem, és persze nem utolsó sorban eltölthettem egy jó hangulatú estét a leendő kollégák társaságában, s mindez egy olyan gyönyörű város szívében, mint Szeged. Nagyszerű volt!” Sz.E. „Nekem nagyon tetszett az ötlet, és nem is csalódtam, valóban kellemes hangulatban telt el a hétvégém. Jó volt új embereket megismerni, az előadások is érdekesek voltak, szerintem szükség van ilyen jellegű tájékozódásra a szakmán belül. Arról nem is beszélve, hogy mekkora buli volt az egész. Az biztos, hogy jövőre is ott leszek!” H.A. Tehát jövőre Debreceni Tudományegyetem II. Gyógyszerésztalálkozó. Gyertek majd el Ti is! GYTK HÖK

VI. évf. 6-7. szám

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Gyógyszerész a kórházban

GYTK HÍREK

A karunkon végzett gyógyszerészekkel folytatott interjúsorozatunk folytatásaként a gyógyszerészet egyik talán kevésbé ismert ágát, a klinikai gyógyszerészetet hivatásául választó Dr. Órás Zsuzsannával beszélgettem. A tapasztalatok szerint - főnként a fiatalabb gyógyszerészhallgatókra gondolok - meglepően kevesen tudnának válaszolni arra a kérdésre, hogy vajon mit is csinál egy kórházi gyógyszerész? Talán nem is gondolnánk, mennyi mindent.

■ Zsuzsi

a Fővárosi Önkormányzat BajcsyZsilinszky Kórház Intézeti Gyógyszertárában dolgozik. Fő feladata a citosztatikus keverékinfúziók gyártásának gyógyszerészi ellenőrzése, a gyártás teljes felügyelete. A kórházban úgy nevezett központosított keverékinfúzió-készítés történik az onkológiai osztály betegei számára, számítógépes szoftver segítségével. Az orvos által online átküldött, egyedi, betegre szabott terápiát ellenőrzi: megfelelő-e a dózis, milyen készítmény a legmegfelelőbb, ezt adott esetben lecseréli, helyettesíti, ellenőrzi a hozzárendelt infúziót, mi mivel keverhető össze, fényvédelemre is figyel, majd jóváhagyja a terápiát, és előkészíti gyártásra. A gyártást asszisztens végzi a program segítségével, ő pedig felügyeli. A napi gyártás után a felhasznált készítményeket kiadási bizonylaton rögzíti az intézet gazdasági programja segítségével. Ezen kívül a kórház onkológia osztályának és az onkológia ambulancia osztálynak a havi gyógyszerrendelését készíti el, az általuk előzőleg leadott, havi tervezetből megállapítják a kezeléshez szükséges költségeket. Másik feladata a betegre szabott (unit dose) gyógyszerelés ellenőrzése. Az adott osztályok betegeinek huszonnégy órás gyógyszerelést biztosítanak minden nap. Az osztályon rögzített beteg gyógyszerelését szintén online kapják meg, a gyógyszerészek között fel vannak osztva az osztályok, ez alapján ellenőrzik az osztályaik betegeinek gyógyszereit: dózis, adagolás, interakciók, készítmény helyettesítése. Az ellenőrzést, illetve jóváhagyást

követően a gyógyszertári asszisztensek végzik a gyógyszerelést, azaz a beteg gyógyszereinek adagoló dobozokba való összekészítését. De nem csupán „ennyit tud” egy klinikai gyógyszerész. Zsuzsi feladatkörébe tartozik még a gyógyszerrendelés, a számlák bevételezése, a kiadások, a kiadott bizonylatok ellenőrzése, a gyógyszergazdálkodás. Kábítószerfelelős-helyettesként kábítószer-kiadás, az intézeti gyógyszertár közforgalmú részén helyettesítés és még számos más lehetőség rejlik ebben a beosztásban. Szakmailag mindig is nagyon érdekelte Zsuzsit ez a terület, elmondása szerint teljesen más gyógyszerészi látásmódot ad, mint a közforgalom. Más készítmények, más gazdálkodás, más problémák. Beteggel sajnos nem találkozik az ember, pedig lenne igény a gyógyszerészi gondozásra, a gyógyszerészek betegágy melletti munkájára. Véleménye szerint sajnos a klinikai gyógyszerészet mostanság nem nagy kihívás a fiatal gyógyszerészeknek, részben az egészségügy, a

kórházak helyzete, az alacsonyabb bérezés miatt. Kevés a szakember (klinikai gyógyszerész), és főleg a fiatal szakember kevés, több az idősebb kolléga ezen a területen, ami nem feltétlenül baj, csak szükség lenne az utánpótlásra. Emellett úgy látja, az orvosok és a kórházi gyógyszerészek együttműködése sem kielégítő. Hogyan is jutott el a döntésig, hogy a klinikai gyógyszerészetet választja? Nyugodjatok meg, az egyetem alatt, főleg az első években még neki sem nagyon körvonalazódott, hogy mit is szeretne majd csinálni, ha lediplomázott. Éppen ezért volt gyárban is gyakorlaton másodévben, szerinte érdekes volt, és hasznos. A közforgalmi gyakorlatot nagyon élvezte, több gyógyszertárban is volt, aztán igazából negyedév után kezdte el érdekelni a klinikai gyógyszerészet. „ Szerintem fontos, hogy sok mindent kipróbáljunk az egyetem alatt, járjunk nyitott szemmel. A gyógyszerészetnek sok ága van, és tényleg sok helyen el lehet helyezkedni, de fiatalként az sem mindegy, mennyit keresel. Ez számomra is nagy dilemma volt, miután végeztem, és elkezdtem intézeti gyógyszertárakat keresni, de mégis a szakmai fejlődés lehetősége döntött, így ezt választottam. Szerencsém van, mert jó a kollektíva és a hazai intézeti gyógyszertárakhoz képest sok gyógyszerésszel dolgozhatok együtt.” Köszönöm szépen Zsuzsinak a szimpatikus beszámolót, remélem, hogy sokatok számára segítséget nyújt majd a pályaválasztásban, és sikerült még vonzóbbá tenni a klinikai gyógyszerész hivatást! Nagy Gergő

VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

A gyógyszerészi diploma jövője GYTK HÖK

Ezzel a címmel tartotta szimpóziumát immáron második alkalommal az MGYE (Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete), mellyel igyekezett segítséget nyújtani azoknak a hallgatóknak, akiknek nincs elképzelésük a gyógyszerészi szakma sokszínűségéről és az elhelyezkedési lehetőségekről.

■

A szervezők rendkívül színes programot állítottak össze, és igen illusztris előadókat sikerült megnyerniük. Az egyesület elnöke, Chernel Ágnes Ildikó köszöntője után, a rendezvény fővédnöke, Dr. Stampf György docens úr intézett pár szót az egybegyűltekhez. Elsőként az egyetemen végezhető kutatói munkákba nyerhettünk bepillantást Dr. Bagdy György segítségével, aki a Semmelweis Egyetem Kari Tudományos Bizottságának elnöke. Előadása kiválóan szemléltette a gyógyszerészi végzettséggel rendelkezők lehetőségeit a különböző tudományos területeken, mint például az agrár-, a biológiai, a kémiai, vagy akár orvosi tudományok. Megtudtuk, mi a különbség az alkalmazott kutatás – a bizonyos K+F (kutatás - fejlesztés) – és a nemzetközi kutatások között, milyen célok vezérlik a fent említett tudományos munkákban résztvevőket. Elnök úr azt sem hagyta elfelejtenünk, hogy egy kutatót nem szabad, hogy a céljai elvakítsák, tiszteletlenné, önelégültté tegyék, hanem mindenkor fantáziadúsnak, szorgalmasnak, de legfőképp alázatosnak kell maradnia! Dr. Hankó Balázs, a Semmelweis Egyetem Egyetemi Gyógyszertára Gyógyszerügyi Szervezési Intézetének igazgatóhelyettese nekünk szegezte a kérdést: „A gyógyszerellátás tényleg csak gyógyszereladást jelent?” A feleletre sem kellett sokat várnunk, s pár olyan hiányosságra hívta fel figyelmünket, mint például az egészségi műveltség hiánya, vagy a „betegérdek” központba helyezésének mellőzése. A gyógyszerész feladatának nem a patikában/klinikai gyógyszertárban kellene véget érnie, hanem a beteg ágyánál, hiszen hivatásunkat nem azért választottuk, hogy minél több gyógyszert adhassunk el, hanem azért, hogy segítsünk a betegeken! Következő előadónk Dr. Gál Georgina volt, akinek segítségével beleshettünk a törzskönyvezés igencsak mozgalmas világába. Az e területen dolgozók munkája nem reked meg a 16

VI. évf. 6-7. szám

kérelmek elküldésénél a megfelelő felügyeleti szervekhez (OGYI, ÁNTSZ, EMA), talán éppen csak akkor kezdődik! Mire egy-egy termék eljut a gyárból a patikák polcaira, hetek, hónapok, akár évek is eltelhetnek, arról nem is beszélve, mekkora költséggel jár ez a forgalomba hozónak. Ebben a munkakörben azonban más irányú tudományokkal is találkozik a gyógyszerész, amiket el is sajátíthat alkalom adtán, ugyanis számos designer, marketing szakember, nyomdász, logisztikus és még sok más szakmabeli dolgozik azon, hogy minden szabályosan történjen, és végül a termék megkaphassa a forgalomba hozatali engedélyt. Patikában már biztosan járt mindenki, néhányan, főképp a GYTK-s hallgatók, pedig már dolgoztak is gyógyszertárban, így kézenfekvő volt olyan előadót hívni a témában, aki mindannyiunknál többet tud a patikai élet „másik oldaláról”. Dr. Mikola Bálint, a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének elnöke az elsők között nyitott hazánkban magántulajdonban lévő patikát, így elhihetjük neki, ha azt mondja, hogy a szakma ezen része is egyre inkább anyagiassá válik. A gyógyszerellátás jó/jobb irányba terelésére egyre kevesebb idő, figyelem jut, aminek a betegek az elszenvedői. Elnök úr prezentációjából az is kiderült, hogy az alapellátásban egyre kevesebb orvos vesz részt, melynek folyományaként a gyógyszerészeknek kellene nagyobb szerepet vállalni ezen a területen. Fontos lenne a betegellátás reformálása (például gyógyszer helyett a hatóanyag felírása), illetve a fiatal gyógyszerész-generációk vezető pozícióba való jutásának megkönnyítése, saját patika létrehozásának támogatása. Hazánk legmagasabb gyógyszerellenőrző/felügyelő szerve, az Országos Gyógyszerészeti Intézet is képviseltette magát, mint állami intézmény. Az OGYI felépítéséről, működéséről Dr. Csekey Éva, az intézet általános főigazgató-helyettese tartott izgalmas

előadást. Rövid történelmi áttekintés után, melyben megismerhettük az intézet kialakulásának történetét, beszédében kitért a pályakezdőkre váró munkakörökre, feladatokra, és természetesen a csábító juttatásokra. Érdekességképp említette meg, hogy az országban összesen két helyen működik hivatalosan OMCL (Official Medicines Control Laboratories ), ebből az egyik az OGYI-ban. A jó munkakezdő körülmények, és az intézet által kínált munkakörök széles palettája biztosan sok hallgatót vonz majd diplomájuk megszerzése után. Az ország másik irányító/koordináló szervezetének, az ÁNTSZ-nek feladatairól Dr. Bódis Lászlóné országos tisztifőgyógyszerész asszony tartott előadást, és döbbentett rá a hallgatóságot, hogy mennyire nehéz feladat az ország gyógyszerellátásának felügyelete, melyeket tisztifőgyógyszerész asszony adatok sokaságával támasztott alá. Természetesen azt is megtudhattuk, hogy mi vár az odatévedő friss diplomásokra. A rövid ebédszünetet a Richter Gedeon Nyrt. változatos előadása követte. Levetített kisfilmjük szinte magáért beszélt, lefedve a gyár minden területét. Előadóik azonban így is találtak egy-egy kiragadni való területet, mint például Dr. Laszlovszky István, a Gyógyszerészek Ipari Szakmai Kollégiumának képviselője, aki a gyógyszerészek problémáit helyezte előtérbe, vagy Koncz Mátyás és Dr. Serwanis Fahim, akik termelésben megszerzett tapasztalataikat osztották meg a hallgatósággal. Végül Dr. Pellioniszné Dr. Paróczai Margit beszélt a Richterben ránk váró lehetőségekről. Utolsóként, de talán a mai fiatalságot leginkább izgató témával érkezett Dr. Perjes Éva, a Fiatal Gyógyszerészek Klubjának képviselője. Menni, vagy nem menni? Természetesen a kérdés a külföldön történő munkavállalásról szólt, mely előnyeit és hátrányait ismerhettük meg. A doktornő minden részletre felhívta figyelmünket, kezdve a közvetítő irodától

2010. MÁJUS–JÚNIUS egészen a jogosítvány érvényességéig. Ebben az előadásban is érezhető volt a nyelvtudás fontossága, mely nélkül ma már szinte lehetetlen érvényesülni. Habár az anyagi előrelépés nagyon vonzó lehet, nem szabad lebecsülnünk az idegen országban ránk váró nehézségeket, melyekkel családunk, barátaink nélkül kell szembenéznünk! A rendezvényen nagy számmal képviseltették magukat a

vidéki karok diákjai is, ami külön örömre adhat okot, hiszen a HuPSA vezetőségének szándéka az ilyen és ehhez hasonló programokkal nem csupán a pesti, hanem az ország másik három nagyvárosában tanulók informálása is. A szimpózium színvonala, hála az illusztris előadóknak és természetesen a szervezőknek, igencsak magasra került, de az egyesület tagjait ismervén, mindent el fognak követni

azért, hogy még sok igényes előadáson vehessenek részt a kíváncsiskodók! Aki nem tudott meg még mindent a gyógyszerészi hivatásról, az látogasson el a következő rendezvényre is, melyre mindenkit szeretettel vár a HuPSA! Horváth Ákos Márk

TF NAPOK 2010 TF HÖK

A visszaszámlálás elkezdődött

Szerintem nincs olyan egyetemista, aki még ne hallott volna a TF Napokról, azonban ha mégis akadna, akkor segítek egy kicsit a ráhangolódásban. Ez egy négynapos fesztivál, amely a legszínvonalasabban megrendezett egyetemi szórakozási lehetőségek egyike. Az elmúlt évek során fogalommá nőtte ki magát, amelyet sokak már izgatottan várnak. Így ha azt mondom: TF Napok, a fejekben már ott motoszkál az időpont: május 5-8.

■

Már csak néhányat kell aludnunk, hogy elkezdődjön a négy napon át tartó önfeledt szórakozás, amelynek célja a kikapcsolódás és egy nagy lendületszerzés az év végi vizsgaidőszakra. Ezt azonban május közepéig próbáljuk elfelejteni, akkor úgyis elég gondunk lesz ezzel foglalkozni. Addig is a felejtésben nagy segítségünkre lehetnek a különféle sportrendezvények, tanszéki bemutatók, zenei és kulturális programok, és nem utolsó sorban a sörsátor és a pálinkaház. A szervezők az elmúlt évekhez hasonlóan idén is nagy hangsúlyt fektetnek a zenei paletta sokszínűségére. Igazi szenzációnak ígérkezik a Fonogram-díjjal is jutalmazott Magna Cum Laude fellépése. A gyulai funk-rock együttes május 6-án 22:30-tól lesz majd hallható a Nagyszínpadon. Utánuk a Mistery Gang koncertje következik, akik igazi ínyencségekkel érkeznek: az ’50-es évek közepe-végének zenei hangulatát hozzák el Johnny Casht és Buddy Hollyt idézve. Akik az éjszakát is végig szeretnék tombolni, azoknak DJ Palotai, Magyarország egyik meghatározó underground DJ-je pörgeti majd a lemezeket hajnalig. A következő nap egyértelműen a lemez-

lovasoké lesz a főszerep. Elsőként DJ Revolution kerül majd reflektorfénybe, aki idén nyerte el az Év Felfedezettje díjat. Utána DJ Whiteboy és DJ Karmatronic gondoskodik a hangulatról és a hangerőről. A szombati zárónapra is nagy sztárokkal készülnek a szervezők. A reggae kedvelőinek szinte köte-

lező lesz a részvétel, ugyanis elsőként a Ladánybene 27 fog színpadra lépni, akiknek elévülhetetlen érdemeik vannak a reggae zene magyarországi meghonosításában és népszerűsítésében. Őket Copy Con követi majd, aki igazi különlegességnek számít. Egy világszerte népszerű műfajban, a raggában mozog, amely a jamaicai zene gyökereihez tér vissza, ám Magyarországon egyedülálló és egyelőre egyetlen képviselője a műfajnak. A fesztivál zárásaként DJ Áfonya zenéjére táncolhat a nagyérdemű közönség hajnalhasadtáig. Mindezek mellett napközben sem kell majd unatkozni, hiszen lesz Birkózó Csapatbajnokság, Streetball, Pókersátor, fitness bemutató, karaoke, Dumaszínház és más különféle programok. Ez egy olyan fesztivál, amit kicsit mindenki magáénak érezhet. Nem számít, ha éppen edzésről befutva, kipirult arccal, még melegítőben kortyolod az első csapolt sörödet, a lényeg, hogy ott legyél, és jól érezd magad! Remélem, sokan kedvet kaptok, és minél többen jöttök el május 5-8-ig az Alkotás út 44. szám alá. Mi szeretettel várunk! Vargacz Alexandra VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

Az ETK gyönyörű lányai

ETK HÖK

Idén rendezték meg második alkalommal az ETK Szépe versenyt. Az idei még a tavalyi megmérettetés színvonalát is felülmúlta, rengeteg nyereményt vihettek haza a lányok. Tizenegy ETK-s és ÁOK-s lány versengett a koronáért, és volt miért a színpadra lépni: külföldi utazások, portfólió-fotózás és magazinban való megjelenés, ékszer, sminkkészlet várt a versenyzőkre, és az idei ETK Szépe még motorjogosítványt is kapott. A résztvevők közül neves zsűri választotta ki a nyertest és két udvarhölgyét: köztük ült Katus Attila, Semmi-Kis Tünde (Miss World Hungary, 2005), Réti Dóra mestersminkes, Horváth Viktor producer és Végh Zoltán fotós.

■ De mielőtt bemutatnám a 2010-

es év ETK Szépét, a versenyzők és a szervezők meséljenek az előkészületekről. A verseny után négy nappal sikerül megbeszélni velük egy találkozót, több részletben, de végül mind a tizenhárom „bestiával” váltottam pár szót. Vagyis csicseregtek körülöttem, alig jutottam szóhoz. Majd mikor végre sikerült elkapnom Benke Dóri tekintetét, csak annyit mondott: „jó kis csapat, ugye?”. Dóri kezdte el szervezni az idei versenyt, ő volt a HÖK-ös a stábban. „ Amikor elkezdtem az egészet, még nem tudtam, milyen lesz, csak annyit, hogy felül kell múlni a tavalyit. Ez volt a mérce. Szépen elkezdtük gyűjteni a nyereményeket, kihirdettük a versenyt. Volt koreográfus, a zenéken is gondolkoztuk, már csak valami szikrára vártunk, bár akkor nem tudtuk, mi lesz az. Nagyon lassan kezdtek el jelentkezni a lányok, meg is ijedtem egy pillanatra, hogy nem lesz kinek koronát adni.” Ijedtsége feleslegesnek tűnik, bár nem lehetett könnyű az elején. „Volt egy fordulópont, kaptam egy névjegykártyát, hogy telefonáljak, ha kell bármi segítség a szervezésben. Annyit tudtam, hogy akit majd keresek, ide jár az

VI. évf. 6-7. szám

ETK-ra, és van valami köze a modellszakmához2”. Így toppant Dóri életébe Dusa Fanny, azaz Miss Fanny, a stylist és Dóri egyik rendezőtársa. Beszélgetésünk alatt is egymás mellett ültek, és lelkesen mesélték együtt az elmúlt két hét eseményeit. Alig bírom követni, hogy történhet enynyi minden? „Minden kezdet nehéz, szerencsém volt Dórival, s sikerült kicsit felgyorsítanunk az eseményeket. A koreográfus, aki jött volna táncot ta-

nítani, lemondta. Ez van, előfordul. Akkor már csak két hetünk volt a versenyig”. Így táncolt be a versenyre Mező Dorka. Örök vidám, hangos, és mosolyog. Nagy hévvel meséli, hogy régi vágya volt egy ilyen munka. Összeállt a stáb, Dóri szervezte a hátteret, hogy minden meglegyen, Dorka tanította a lányokat táncolni, Fanny megtanított mindenkit magassarkúban járni, megtervezte a style-t, és rendezett. Felmerül a kérdés, a negyvenhét jelentkezőből hogy válogattátok ki a tizenegy döntőst? Komoly castingot tartottunk – néz elhivatottan Dóri –, fénykép alapján nem tudtunk dönteni, ezért megkértünk egy modellt és két divatszakmában dolgozót, hogy segítsen kiválogatni a tizenöt döntős lányt. Vagyis tizenhármat, amiből lett tizenkettő, és a döntő napjára tizenegy. Az a baj, ha most elmesélném az egészet, mi történt egy hét alattP Dorka nevetve teszi hozzá, „Mi hagytuk el utoljára a sulit. Egy hét alatt megtanultak mindent, és fantasztikus volt a show”. Április 15-én végre eljött a döntő napja. A B7-ben már délután három órától ott próbáltak. Készült a smink, a haj, az utolsó beállítások a táncra. Fél

2010. MÁJUS–JÚNIUS kilenc után Miss Fanny intett a DJ-nek, és indult a show. Tizenegy matrózlány lépett elő, és mosolyogva, vidáman elkezdték a táncot. Repült az idő, rekordidő alatt öltöztek át egyenruhába, majd koktélruhába. Amikor a zsűri visszavonult dönteni, az idő belassult. Mindenki találgatott, a lányok hátul az öltözőben tippeltek, és várták, hogy végre legyen döntés. Kiosztották a „kisebb” nyereményeket. A Fashion Gold különdíjat Czinege Krisztina kapta, a legjobb mozgású Pató Csilla és Kunhegyesi Kitti Éva lett. Tóth Szilvi a legbájosabb, Patai Betti a legfotogénebb az idén. A közönségdíjat Tóth Tekla vitte haza, Takács Hajni pedig Katus Attilától kapott különdíjat, a csapat lelke pedig Vodicska Szabina lett. Az egy éve dietetikusként dolgozó Takács Hajni így mesélt a versenyről: „Az életben is tudom kamatoztatni azt a fegyelmezettséget, amit a versenyen és a próbákon tanultam meg. És hogy akkor is kell tudni mosolyogni, amikor már nagyon fáj a lábad. További lehetőségek pedig a poszterfotózás, legalább egy profi kép biztos, hogy lesz rólam.” A jövőben részt veszel hasonló rendezvényen? Nem hiszem. Már főállásban dolgozom, ez az élmény, amit a verseny jelentett, kellett ahhoz, hogy a főiskolás éveimet el tudjam engedni magamtól. Az Általános Orvostudományi Karon harmadévesként tanuló Tóth Szilvia, akit vőlegénye bátorított a versenyen való elindulásra, lelkesen nyilatkozott. Szinapszis: Volt valami előzetes elvárásod a versennyel kapcsolatban? Tóth Szilvia: Nem tudom, igazából milyen elvárásom volt, azt hittem, hogy majd felmegyünk a színpadra, megmutatjuk magunkat, és kihirdetik a győztest. Ennek ellenére azt tapasztaltam, hogy rendesen felkészítettek minket, megtanítottak mozogni a színpadon, biztosítottak minden feltételt ahhoz, hogy a verseny a legszínvonalasabb keretek között menjen végbe. A közönségdíjas Tóth Teklával, a csapat lelke díj nyertesével, Vodicska

Szabinával, és a legmozgékonyabb díj győzteseivel, Kunhegyesi Kittivel és Pató Csillával a szervezőkről beszélgettem.

vező), Miss Fanny (stylist) és Mező Dorka (koreográfus).

Szinapszis: A szervezőkkel mennyire volt könnyű a munka?

Tóth Tekla: Velük álom volt dolgozni, olyan kisugárzással rendelkeznek, ami nagyon nagy motivációt jelentett nekünk, lányoknak.

Vodicska Szabina: Semmi nehézséget nem észleltem. Mindenki jól kijött a szervezőkkel, mindenben mellettünk voltak, segítettek, és egy tökéletes műsort állítottak össze. Nem volt egyszerű tizenegy lánnyal egyszerre foglalkozni, ők mégis kitartóak és motiválóak voltak. Csak pozitív élményeim vannak. Úgy foglalkoztak velünk a másfél hét alatt, mintha már évek óta lányokat készítenének fel szépségver-

Szinapszis: Az őrangyalok?

Pató Csilla: Éreztük, hogy van tétje a versenynek, és tudtuk, hogy ezért nekünk is tenni kell. A második udvarhölgy Ignits Dóra lett. Szinapszis: Meglepődtél? Ignits Dóra: Persze, jó érzés és meglepő volt hallani a nevemet. Szinapszis: A versenyen VáryKovács Péter mindenkiről mondott egy-két szót. Rólad azt hallhattuk, hogy azért jelentkeztél a versenyre, hogy bebizonyítsd, a szép nők igenis lehetnek okosak. Ignits Dóra: Igen ez így van. Szerintem maradéktalanul sikerült. Szinapszis: Látsz továbblépési lehetőséget a verseny után? Ignits Dóra: Az, hogy mindenki számára biztosítanak a szervezők portfolió-fotózást, hatalmas előnyt jelent azoknak a lányoknak, akik modellkedéssel foglalkoznak a szabadidejükben. Nekem a hostessmunkáimhoz nagyon jól fog jönni. De a keszthelyi wellness hétvégének örülök a legjobban.

senyekre. Nem volt kis feladat, de mivel ők örömmel csinálták, számukra nem volt akadály. Nagyon jó volt együtt dolgozni! Szinapszis: A csapatmunkát hogyan értékelnétek? Kunhegyesi Kitti: Nagyon jó csapat verődött össze, kicsit féltem az elején, mert két éve a Miss Hungaryn mást tapasztaltam – nagy féltékenységet, rivalizálást –, ezen a versenyen pedig mindenki abban segített a másiknak, amiben csak tudott, és természetesen ott volt Benke Dóra (főszer-

Spolarich Anna lett az első udvarhölgy. Szinapszis: Úgy hallottam, nem ez volt az első versenyed? Spolarich Anna: Igazából már három éve járok a Semmelweis Egyetemre, és szerettem volna kipróbálni magam a Szépségverseny terén is. Ezért vettem részt azon a bizonyos szépségversenyen (Miss Poker), ahol szintén második helyezett lettem – gyakorlatilag ez motivált, hogy megpróbáljam idén az ETK Szépe versenyt, illetve még az is hozzátartozik ehhez, hogy idén csak kórházi gyakorVI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS latom van, ezért úgy gondoltam, nem néznek majd rám rossz szemmel, ha bármilyen díjat is nyerek.

Tóth Flóra: Igen. (nevet) Nagyon erős volt a mezőny, örültem, hogy bekerültem.

Szinapszis: Voltak nézeteltérések a verseny folyamán?

Szinapszis: Számíthattál más támogatásra a barátnőd óvó szavain kívül?

Spolarich Anna: Egyáltalán nem volt jellemző, egyedül a végeredmény kapcsán akadtak eltérő vélemények, sokan azt mondták, hogy nem így döntöttek volna a zsűri helyében, de én azt mondom, hogy az arany középút a legjobb, és nagyon elégedett vagyok a második helyezésemmel. Az ETK legszebb hölgyéről megtudtam, hogy a castingon háromszor hívták vissza. Fanny így mesélt róla: „Nem tudott menni, dülöngélt, és látszott rajta, hogy szeretne hazamenni. De volt benne valami: természetes volt.” „Szekszárdról jöttem fel, azt hittem, útbaigazítást kapunk a versenyről, majd öt perc múlva szembesültem azzal, hogy az előválogatásra toppantam be, tornacipőben2”— emlékszik viszsza Tóth Flóra, az ETK Szépe 2010 győztese. Szinapszis: De sikeresen beválogattak!

Tóth Flóra: Teljes mértékben. Kértem, hogy kísérjen el a versenyre, majd amikor a kifutón megjelentem, már ő is tudta a turpisságot, ráadásul én voltam az első, aki színpadra lépett. Szinapszis: Szerinted mi segített a koronához? Tóth Flóra: Nagyban közrejátszott az, hogy amikor már a többi lány elfáradt, én még akkor is küzdöttem, és nyitott voltam a tanulásraP Szinapszis: A díjakról beszélgetve megkérdezhetem, hogy kit viszel magaddal az egyhetes olaszországi nyaralásra? Tóth Flóra: Pató Csillával, barátnőmmel megyek, akivel együtt jelentkeztem a versenyre. A verseny elején megfogadtuk, hogy bármelyikünk is nyer, a másikkal utazik el külföldre.

Tóth Flóra: Szüleim és a testvérem kísértek el a versenyre, a barátom nem is tudott róla!

Nem tudom tovább lekötni a figyelmüket, még mindig az élményeiket mesélik, és tervezik a nyarat. Most már tudom, mi volt az a szikra, ami beindította ezt a versenyt, ők tizennégyen, az ETK szépei.

Szinapszis: Meglepetés volt?

Yannaf és Marczal Detti

Netfutás SPORT

Ötszáz lépcsőnyire a csúcstól!

■ Április 13-án harmincnyolcan si-

keresen teljesítették a huszonkét emeletnyi magasságot, és ezzel kellőképpen bemelegítettek a másnapi Sportnapra. Örömmel tapasztaltuk, hogy körülbelül tucatnyi német hallgató is csatlakozott a magyarokhoz, és kipróbál-

ta magát ötszáz lépcsőfok erejéig. Viszont azt nem gondoltuk volna, hogy egyikőjük fél órával az első próbálkozása után újra próbálkozik, és javít időeredményén fél percet. Az idei leggyorsabb fiú öt másodpercre megközelítette a rekordot (1’30”), a leggyorsabb lány pedig

fiúkat meghazudtolva 2’38”-as időt ért el. Gratulálunk minden indulónak az eredményéhez, és szeretettel várjuk az érdeklődőket a Mikulás napi Netfutásra 2010 telén.

Fiúk (Az első 10 helyezett)

Lányok

Gieszer Balázs Szamódy Tamás Fülöp Krisztián Schönecker Felix Schiegnitz Jan Németh Bence Ghimessy Áron Kleindienst Max Jenei Dávid Szatmári Attila

Breier Anna Bischof Nikolett Fodor Györgyi Tarnai Zsófia Zloch Márta Tamási-Deák Brigitta Balogh Enikő Birtalan Zsófia Kajdacsy Eszter Slezák Sára

VI. évf. 6-7. szám

0:01:35 0:01:52 0:01:53 0:01:54 0:01:55 0:01:56 0:01:56 0:01:56 0:02:01 0:02:04

ÁOK HÖK

0:02:37 0:02:50 0:03:07 0:03:13 0:03:29 0:03:29 0:03:33 0:03:53 0:04:02 0:04:47

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Sport határok nélkül

SPORT

Idén is megrendezésre került a Medikus Kupa, a sportesemény, ami 1972 óta mozgásban tartja az orvostanhallgatókat kis hazánkban. Most rajtunk volt a szervezés sora, s szerencsére szép számmal képviseltették magukat szurkolók és sportolók egyaránt, mind a négy egyetemről.

■ Bár

a harc a pályákon csak szombaton kezdődött, programokban előtte sem volt hiány. Péntek este Csillebércen – a vendégek szálláshelyén – ráhangolódtunk az elkövetkező két napra, ismerkedtünk egymással (persze csak a gyenge pontok feltérképezése végett), és a sorversenyen a szurkolók megmutathatták, hogy megértek a nemes feladatra: bíztatni csapataikat a végső győzelemig! Levezetésképpen buliztunk egy fergetegeset, amihez a zenét kedvenc BeatPassionös DJ-ink szolgáltatták, kifulladásig. Ennek ellenére a sportolók sikeresen pályára álltak másnap reggel, nyolc órától kezdve folyamatosan zajlott az élet a sportcsarnokokban. Mi is próbáltuk velük tartani a tempót, zengtek is a dalok, mint a pengő cimbalom: „Most is lenne gyermekágyi láz, gyermekágyi láz, gyermekágyi láz; Ha nem lett volna, Semmelweis Ignác, Semmelweis Ignác, Semmelweis Ignác”, valamint a kevésbé frappáns „Semmelweis Egyetem – Semmelweis Egyetem” és a „SOTE ol-

lé”. Elsőként a női kosármeccsen tehettünk énektudásunkról tanúbizonyságot, mígnem a látvány felülírta ezt, amikor is megjelent a SOTE Ultras bohócsapkákkal, dobbal, az egyetemi nyúllal és egyéb kétéltűekkel. A hab a tortán egy igazán belevaló figyelemelterelő eszköz volt, nevezetesen egy tangóharmonika. Megvolt az összhang, az egyenpólóink, hullámoztunk, beleadtuk szívünket-lelküket, és talán nem eredménytelenül: a kosármeccset megnyertük, a lányok hasítottak. Tartottuk is ezt a szintet a nap folyamán, igazán színvonalas meccseket láthattunk. Este, bár a társaság, a

helyszín és a zenei irányzat változatlan maradt, valamint az energiatartalékok is kezdtek érezhetően fogyni, a buli ismét fenomenálisan sikerült. Volt, akinek egészen másnap reggelig tartott, amikor is kénytelen volt lendületben maradni, és visszaaraszolni a TFre – itt zajlott ugyanis a Kupa tevékenyebb része. A vasárnap délelőtt a mindent eldöntő meccseké volt, elpattantak az utolsó térdszalagok és hangszálak is, de megérte: csapataink több első helyet begyűjtöttek, valamint egyes játékosaink különdíjat is kaptak, összetettben pedig egy ponttal lemaradva Debrecen mögött a előkelő II. helyezést sikerült elérnünk. A díjak kiosztására délután került sor, az eredményhirdetésen, ahol két érem között felléptek az egyetemek pom-pom csapatai – mondani sem kell, zajos tetszést aratva. Reméljük, 2011-ben mi is képviseltetjük magunkat majd a verseny ezen részén is (lányok, ne tessék szégyenlősködni), és hogy marad a tendencia: jövőre, Debrecenbe még többen megyünk majd el szurkolni, mint tavaly, mint idén, és egy hasonlóan emlékezetes hétvégét tudhatunk majd magunkénak. Köszönjük az ideit Kiss Kálmán tanár úrnak, az ÁOK HÖK Sportbizottságának, minden szervezőnek, segítőnek, és persze nem utolsó sorban a játékosoknak és a résztvevőknek. Szép volt! Bogi & Rita

VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

Négykari közös Sportnap SPORT

A nagy összefogás jegyében!

Szokatlan az Egyetemünk gyakorlatában, hogy négy kar HÖK-jének Sportbizottságai szervezzenek közös rendezvényt. Április 14-én a Zágrábi úton mégis ÁOK-ETK-FOK-GYTK közös Sportnapot tartottunk.

■ Az eredeti tervek szerint öt sport-

ágban mérkőzhettek volna meg a hallgatók: streetballban, röplabdában, futballban, tollaslabdában és teniszben. Számos szabadtéri programmal készültünk a kevésbé sportos hallgatókra is gondolva. Az időjárás azonban nem tartotta tiszteletben terveinket. Hangulatunkon azonban még a zuhogó eső sem tudott kifogni. Délelőtt tíz órakor már több, mint százötven hallgató sportolt a teremben, s az előre meghirdetett versenyszámok közül végül csak a teniszbajnokságot kellett lefújni. Köszönet illeti Egyetemünk tanárcsapatát, hogy a zuhogó esőben is vállalták a kültéri nyitómeccset. Külön köszönjük Hunyady László dékánhelyettes úrnak és Kellermayer Miklós rektorhelyettes úrnak megtisztelő jelenlétüket. Koradélután testnevelőtanárok csapata küzdött meg a hallgatók legjobbjaival röplabdában egy meglehetősen látványos meccs keretében. Majd kisütött a nap, és a GYTK-s focicsapatok is megérkeztek a Sportnapra – az elődöntőket ugyanis külön, egy gyógyszerészbajnokság keretében játszották le. Az így négykarivá bővült futballbajnokságon Noszál Béla dékán úr is

VI. évf. 6-7. szám

tiszteletét tette. A pálya csúszása miatt délelőtt elmaradt teniszbajnokságot pedig délután asztaliteniszre cseréltük, mely aztán a sportnap legnépszerűbb versenye lett. A sportversenyekkel párhuzamosan több stand is várta az érdeklődőket. Az ETK egészségstandján töb-

bek közt vérnyomásunkról és testzsírszázalékunkról, illetve egy cipőgyár segítségével talpboltozatunk állapotáról is tájékozódhattunk. A szomszédban Rubik-kocka alakú asztaloknál ismerkedhettek a híres játékkal hallgatóink. A klasszikus kockán túl játszhattunk Rubik-csillaggal, -szivecskével, és a stúdió számos további, kockára legkevésbé sem emlékeztető termékével. A harmadik asztal körül pedig különféle logikai és táblás játékokkal szórakozhattunk. Számos bemutatót is megtekinthettünk. A teljesség igénye nélkül láthattunk például táncbemutatókat, korfballt, távolkeleti harcművészetet, végül a nekem legjobban tetsző művészi teremkerékpárt. A művészi teremkerékpár nevű sport versenyzői különféle látványos, akrobatikus elemeket mutattak be – guruló kerékpáron. A rendezők nevében köszönjük mindenkinek a részvételt, és sok szeretettel gratulálnuk a nyertes csapatoknak! A Szervezők

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Nyúl vagy, vagy kacsa?

IÖCS

Ez volt az idei instruktorképzés mottója. Akkor még csak találgattam, vajon mit jelent, ma már tudom „egy közösséghez való tartozást”.

■ Február 25-én kezdődött minden.

Az EOK épületében volt az első találkozó, amikor is leadtuk a jelentkezésünket, és megismerkedtünk a képzésvezetőkkel. Akkor még mindenki együtt volt – rengetegen jelentünk meg. Nagyon izgultam, mert tudtam, hogy a későbbiekben csapatokba leszünk osztva, ami egy teljesen ismeretlen közösséget jelent, és kicsit féltem, hogyan fogadnak majd a többiek. Az idei képzés témája a Walt Disney-mesék világa volt. Én a Pinokkiók csapatába kerültem, és így utólag viszszagondolva nagyon hálás vagyok ezért. Hihetetlen egyéniségeket ismerhettem meg, teljesen új gondolkodásmódokat, és egy idő után mindez belőlem is kihozta a legtöbbet. Rengeteget játszottunk, ugyanakkor minden képzésen egy lépéssel közelebb kerültünk az IÖCS-höz, egyre több mindent tudtunk, és tanultunk meg róla. Feladatokat kaptunk, amik teljes odafigyelést követeltek, és megtanítottak minket csapatban „játszani”. Önálló döntéseket hoztunk, egyedül próbálkoztunk a feladatok megoldásával, de tudtuk, képző instruktoraink mindig mögöttünk állnak, ha elakadnánk. Ahogy a Gólyatáborban is úgy éreztem, a legjobb instruktorokat kaptam, úgy itt is ugyanez az érzésem volt, és rádöbbentem – csak jó instruktorok vannak.

Mivel a képzések hetente egyszer voltak, nem éreztem először igazán azt, hogy egy csapat lennénk. A jég a

képzéshétvégén tört meg, amikor három napot együtt töltöttünk. Ettől kezdve éreztem azt, hogy ismerem a többieket és ez sokat jelentett nekem. Innentől még jobban vártam Várgesztest, ami annyit jelentett: mind együtt leszünk. A képzések folytatódtak, és egyszer csak azt vettem észre: már csak két hét, már csak egy, már csak napok, órák, percek vannak hátra – elérkezett április 9-e, Várgesztes. A Déli pályaudvarról indultunk, a Gödörből, pont úgy, mint amikor a Gólyatáborba készülődtünk: játékok, indulók éneklése mindenhonnan, és a hangulat a tetőfokán.

Csodálatos helyen volt a szállásunk, minden hihetetlenül jó volt. Együtt volt mindenki, mind a tíz képzéscsoport. Együtt játszottunk, együtt csináltunk mindent. Nagyon tetszett. Bár február óta néhány ember feladta, hogy instruktor legyen, még így is rengetegen voltunk. Várgesztesen még több meglepetés és izgalom várt ránk: senioravatás, ami szerintem az egész hétvége legmeghatóbb része volt, Gólyahajó-szervezés, ami a legtökéletesebb együttműködést kívánta meg, és az instruktoravatás, ami az egyik legmeghatározóbb élmény az életemben, és a legjobb döntés is. Ez a „legek” hétvégéje volt. Még ma is alig hiszem el, hogy eljutottam idáig; megcsináltam. Tábor óta vágytam rá, hogy tagja lehessek az IÖCSnek. Amikor először beszélgettünk képzésen, azt mondtam: „Ha csak fele olyan jó instruktor leszek, mint amilyeneket a táborban kaptam, és amilyenek ti is vagytok, már megérte belekezdeni az egészbe”. Ezt még mindig tartom. Amikor gólya voltam sokat jelentett számomra, hogy vannak instruktorok, hogy van kihez fordulni a kérdésekkel. Szeretnék én is ilyen segítséget nyújtani az elkövetkező évek gólyáinak. Búcsúzáskor úgy váltam el az egyik instruktoromtól, hogy büszke lesz rám. Mindent megteszek, hogy tényleg büszke lehessen. Nem bántam meg, hogy belekezdtem. Ha holnap hívnának, újra megcsinálnám. Rengeteget köszönhetek már most az IÖCS-nek: új barátokat, új ismereteket, élményeket és az érzést: tartozom valahova. Ossik Anett

VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

Rezidensvita REZIDENSKÉPZÉS

Az ATV újságírójának szemüvegén keresztül Összefoglaló Székely Tamás miniszter és a Magyar Rezidens Szövetség sajtóvitájáról.

■ Tömegesen mondanak le a szak-

képzésről az orvostanhallgatók. Ezzel tiltakoznak az Egészségügyi Minisztérium tavaly nyáron elfogadott kor-

mányrendelete ellen, mondta Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, a Székely Tamás egészségügyi miniszterrel tartott sajtóvitán. Aki él és mozog, menekül a szakképzés elől „Fiatal orvosként szemközt a miniszter úrral”, kezdte beszédét Papp, aki tragikusnak vélte, hogy a 2010-ben végző orvostanhallgatók jelentős része (arányuk a fővárosban közel hetvenöt százalék) aláírta azt a bojkottnyilatkozatot, ami szerint nem felvételiznek szakorvosi képzésre. Tették mindezt annak a tavaly nyáron életbe lépett egészségügyi minisztériumi rendeletnek a hatására, amit több ponton is károsnak és hibásnak tartanak. A minisz24

VI. évf. 6-7. szám

térium szerintük ugyanis röghöz köti őket azzal, hogy a szakvizsga megszerzése után ugyanazon a helyen kell dolgozniuk négy évig, amennyiben pe-

„Nincs röghöz kötés, Magyarországhoz kötés van”, válaszolt Székely, aki szerint számtalan pozitív előrelépés született az új rendelet életbelé-

dig munkahelyet akarnak váltani, az kemény feltételekhez van kötve. Súlyos probléma még, hogy három hónappal az államvizsga előtt nem tudják a most végzős orvostanhallgatók, hogy milyen pontrendszer alapján, milyen feltételek mellett kell majd felvételizniük a szakorvosi képzésre. Papp szerint nem szankciók kellenek, hanem könnyítések, a hatályos rendelet hatása ugyanis az, hogy aki él és mozog, az menekül a szakképzés elől. A rendelet a rezidensek szerint érdemi egyeztetés és hatástanulmányok nélkül született meg. Bár Papp Magor azt elismerte, hogy tartalmaz jó és hasznos elemeket is, ám korlátozza a szakok közötti átjárást és a munkahely-változtatást, valamint röghöz köti a fiatal orvosokat.

pése óta, többek között, hogy rezidensképzés ingyenes maradt, valamint, hogy háromról ötre emelték a megpályázható állások számát. A miniszter azt is furcsának tartja, hogy az a Kórházszövetség, amely a rendeletről hivatalos véleményében azt közölte, hogy azt elfogadják, módosító észrevételük pedig nem volt, most a rezidensek mellé állva támadja a minisztériumot. A fiatal orvosoknál még a takarítók is jobban keresnek „A fiatal orvosok a hierarchia legalján állnak, ők keresik a legkevesebb pénzt. A rezidensek átlagosan heti 5060 órában, kőkeményen dolgoznak, és alacsonyabb bért kapnak, mint a mi-

2010. MÁJUS–JÚNIUS nisztériumban dolgozó takarítószemélyzet”, mondta Papp, aki szerint nélkülük az egészségügyi ellátórendszer összeomlana. „A társadalom szolidáris velünk, hiszen adójával és járulékaival segíti tanulásunkat. Cserébe mi hoszszú éveket dolgozunk végig, nehéz körülmények között”, fogalmazott. Törekvésük azonban az, hogy itthon dolgozhassanak. Ennek alátámasztására Papp ajándékként egy képet is átadott Székelynek (amin a tavaly novemberi performance szerepel), aki nem tűnt túl boldognak a gesztustól. Azt ugyan a miniszter is elismerte, hogy a rezidensek nagyon fontos részét képezik a társadalomnak, és reményét fejezte ki, hogy idős korában majd ők lesznek azok, akik gyógyítani fogják, neki azonban tízmillió ember érdekeit kell képviselnie. Az adófizetők egyfajta társadalmi szerződés keretében évekig támogatják a leendő orvosok tanulását, cserébe viszont joggal várhatják el, hogy ezek az orvosok ne külföldön gyógyítsanak, hanem itthon. Papp: a miniszter azt várja, hogy gyorsabban szülessenek a gyerekek A rendelet egyik vitatott pontja, hogy a szakképzés legfeljebb három évre szakítható meg. Papp úgy véli, alapvető jogokat sért ez a paragrafus, hiszen azért nem kellene valakit megbüntetni, mert mondjuk szülési sza-

badság miatt szünetelteti a képzést. „Mit vár a miniszter úr, gyorsabban szülessenek meg a gyerekek”, kérdte az elnök. Székely erre válaszul több évre visszamenőleg sorolt fel statisztikákat arra vonatkozóan, hogy a megszakítások száma elenyésző. A vita aztán kezdett élesebb hangnemben folyni, Papp ugyanis megkérdezte Székelyt, vajon tudja-e, hogy mennyit dolgozik átlagban egy héten egy rezidens, a miniszter erre úgy felelt, hogy ahány rezidens, annyi munkaidő, az egész attól függ, hogy kinek mekkora szerencséje van az őt foglalkoztató intézmény kiválasztásánál. Székely a Szózatot ajánlja a rezidenseknek Székely szerint nincs gond, ha a rezidensek saját bevallásuk szerint azért küzdenek, hogy Magyarországon dolgozhassanak, tehát az egész életüket itt akarják eltölteni, akkor ahhoz képest a kötelezően előírt négy év nem is tűnik soknak. „Aki a Magyarországhoz kötést röghöz kötéshez hasonlítja, annak ajánlom a Szózat elolvasását”, reflektált a miniszter, majd a nyomaték kedvéért idézett is Vörösmarty Mihály klasszikusából: „áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell”. Papp viszontválaszában szintén a Szózatból idézett: „az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt”, szavait pedig tapsvihar követte a nézők között helyet

foglaló rezidensek részéről. Az esemény nyugodt körülményeinek biztosításáért, és a vita moderálásáért felelős Németh Erzsébet ezután szóbeli megrovásban részesítette a rezidenseket, hiszen „tisztázva lett az elején, hogy semmiféle tetszésnyilvánításnak nincs helye a vita során”. A vita során egyébként Székely konzekvensen medikusként emlegette a rezidenseket, ami hallhatóan nem volt ínyükre a közönség soraiban helyet foglaló fiatal orvosoknak. A lapunk által megszólaltatott, a SE-n végzős orvostanhallgató azt mondta, örül, hogy sor került a csütörtöki vitára, mert nagyon fontos, hogy nyilvánosságot kapjon a probléma. A bojkottnyilatkozatot azért írták alá, mert céljuk, hogy ha nem változtatják meg a hatályos rendeletet, akkor tömegesen nem kezdik meg a szakorvosi képzést. Arra a kérdésre, hogy akkor mihez kezdenek, a hallgató azt felelte, maradnak általános orvosok, amit egyébként senki nem akar, mindenki szeretne valamilyen szakirányban elmozdulni. Remélik azonban, hogy tiltakozó akciójuk eredménnyel jár majd. (A cikk Prókai Eszter írásán alapul, ami a www.atv.hu-n jelent meg.) Dr. Papp Magor

Van remény REZIDENS SZÖVETSÉG

■ Érdekvédelmi szervezetként a leg-

fontosabb irányelvünk, hogy számotokra elfogadható munkakörülményeket teremtsünk, ezen belül is vállalható rezidensrendelet szülessen. Sürgős feladatunk, hogy segítsünk a 2010-ben végző kollégák helyzetén. Ennek érdekében felvettük a kapcsolatot az alakulóban lévő egészségügyi vezetéssel. Határozott ígéretet kaptunk arra vonatkozóan, hogy a rendelet még idén módosulni fog. Azért dolgozunk, hogy a hatodéveseink számára az utolsó utáni pillanatban elfogadható feltéteket teremtsünk a szakképzésben.

Mivel a tárgyalások még folyamatban vannak, a cikk írásakor pontos részletekkel nem tudok szolgálni. A teljes szakma szimpátiáját kiváltotta az a példa nélküli, széleskörű összefogás, amit létrehoztunk, aminek segítségével a saját kezünkben tartjuk a sorunkat. Megtisztelő számunkra az a bizalom, amivel felruháztatok bennünket. Azon leszünk, hogy azt újra és újra megszolgáljuk. Ígérem, hogy az egyeztetések során markánsan képviselni fogjuk azokat a közös szempontokat és értékeket, amiket az elmúlt években is megtettünk.

Amint érdemi információkkal tudunk szolgálni, arról azonnal tájékoztatni fogunk benneteket! Ezúton is szeretném megköszönni Dr. Németh Erzsébetnek, a Magatartástudományi Intézet oktatójának a moderátori szerep elvállalását, valamint azt az áldozatos munkát, amivel az elmúlt három évben segítette a medikusok és a fiatal orvosok küzdelmét.

Dr. Papp Magor MRSZ elnök VI. évf. 6-7. szám

Indonézia, a muzulmán demokrácia KALANDOZÁSOK ÖT VILÁGRÉSZBEN

Egy vidéket öt képben bemutatni lehetetlenség, ám talán mégis alkalmas arra, hogy visszaadja valamelyest annak hangulatát. Sorozatunk jelen darabjában Indonéziával foglalkozunk. E hatalmas ország, a világ negyedik legnépesebbike, hamar magával ragadja az európai kultúrán nevelkedett utazót. Az emberek nyitottak, közvetlenek és mindenek felett mélységes nyugalom hatja át életüket. Nincs rohanás, mindenki türelemmel viseltetik sorsa iránt. Mindez évezredes vallások együttélésével és a természeti katasztrófák ellenére is csodálatos adottságokkal párosulva teszi az országot kihagyhatatlanná a turisták számára. A képek a szerző felvételei. Peskó Gergely

Az ország megannyi vallás emlékét őrzi, és hirdeti a mai napig: hinduizmus, buddhizmus, iszlám, keresztény vallások. A jelenlegi Alkotmány szerint vallásszabadság van, de vallásnak lennie kell.

Gunung Agung. A jelenleg inaktív vulkán Bali szigetének legmagasabb pontja. Itt található a Pura Besakih, a sziget legjelentősebb hindu szentélye.

A rizs termesztése sok helyen ma is hagyományosan, kézzel történik.

Naplemente Indonézia híres nyaralóhelyén, Bali szigetén.

A tenger (indonéz nyelven: Laut) egyrészt az ország számára oly fontos turizmus szempontjából nélkülözhetetlen része Indonézinak, másrészt a halászatban játszik szerepet.

SZINAPSZIS

Indul a SE Karrier Központja

HALLGATÓI ÉLET

Szájbarágó – hogy tájékoztatva légy

■ „Ez nagyszerű, de mi is az a

Karrier Központ, valami transzportfehérje komplex?” Nem, nem. Az egyetemi karrier központ és a hozzá tartozó karrier irodák a hallgatók egyetemi és egyetem utáni boldogulását és sikerességét igyekeznek elősegíteni. Mivel ez egy elég tág fogalomkör ezért az irodák feladatai is elég sokrétűek. Többféle tanácsadással, képzéssel előadásokkal és minikonferenciákkal igyekszik megkönnyíteni a hallgató egyetemi pályafutását, de a profiljukba belefér állásbörzék szervezése vagy épp a mentális és pszichés támogatás, tanácsadás megszervezése az egyetemi polgároknak. „Aha, értem. Valami ilyesmi van más egyetemeken is, ők szervezik az állásbörzét, meg jogi és állásinterjú tanácsokat osztogatnak. Nálunk ennek szerintem nem sok haszna lesz.” Ne gondold! Ezek a mi egyetemünkön is fontos dolgok lennének, még ha eddig ezek hiányában is „ment az élet”. A Semmelweis Egyetem sajátos profiljára tekintettel a hangsúlyokat máshova kell fektetni, mint az általad említett, más profilú egyetemek karrier központjainál. A jól működő és a hallgatók igényeit kielégítő rendszer létrehozásához, érdemes az egyes karokon különálló irodákat kialakítani, hiszen eltérő plusz információkra lehet szüksége egy TSK-ra járó hallgatónak, mint egy ETK-ra vagy FOK-ra járónak. Így nálunk három karrier iroda kialakítása a cél, egy a TSK-n, egy az ETK-n és egy összevont az ÁOK-n, a FOK-n és a GyTK-n. „Én az ÁOK-ra járok, mivel tudjátok a karrieremet segíteni? Elintéztek egykét vizsgát, vagy lyukat beszéltek a kórházak hasába, hogy felvegyenek rezidensnek?” Természetesen nem, de segíthetünk, hogy jó technikával, hatékonyan tanulj. Segíthetünk, hogy tudatosan készülj rezidens felvételidre, adhatunk jó tanácsokat és tippe28

VI. évf. 6-7. szám

ket a TDK-val vagy a PhD képzéssel kapcsolatban. Segítünk eligazodni az ösztöndíjak rengetegjében, adunk tippeket a külföldi tanulmányutakhoz. Önismereti képzéseket indítunk, hogy reálisan meg tudd ítélni képességeidet, hogy kiválaszd a neked leginkább tetsző irányt az egészségügyben, továbbtanulási lehetőségeket kínálunk, sőt igyekszünk naprakész információkkal ellátni a rezidensképzéssel kapcsolatban. Szeretnénk feltérképezni az egyetem utáni munkalehetőségeidet is, és a munkaadókat közelebb hozni hozzád. „Aha, akkor ti ilyen megmondók vagytok, akik telebeszélitek mindenkinek a fejét.” Nem, mi csak segítünk a döntéshozatalban, információkkal látunk el, hogy a döntések, amiket neked kell meghoznod, minél könnyebbek és jobbak legyenek. Képzeld el úgy, mint a telefonban a „Tudakozó Pluszt”mindig lehet egy-két extra kérdésed. Ha valami kétséged vagy problémád van, akkor felkeresel minket, és igyekszünk választ adni – vagy legalábbis útbaigazítani, hogy ki tud neked segíteni.

„Na és honnan lettetek hirtelen ilyen nagyon okosak, és eddig hol bujkáltatok?” Eddig is hasonló feladatokat végeztünk Ilyen-olyan hallgatói szervezet, oktató intézet keretében, de hála az Egyetem Gazdasági-Műszaki Főigazgatóságának, lehetőségünk van képességeinket és erőforrásainkat egyesíteni és egységes keretbe foglalva jobban kihasználni. Reményeink szerint az eddig is valamilyen szinten meglévő, de elszórt partizánakcióinkat sikerül összehangolni, kiteljesíteni, és olyan új szolgáltatásokat kínálni, amik eddig egyáltalán nem voltak elérhetőek, de szükségesek lennének a legkorszerűbb egyetemi képzéshez. „Nagy szavak ezek, de ugye nem haragszotok, ha egy kicsit szkeptikus vagyok ezzel a karrierkedéssel kapcsolatban?” Nem állítjuk, hogy egy csapásra megoldjuk minden problémádat, hiszen számunkra is új kezdeményezés ez, tele rengeteg kihívással. Amennyire tudtunk igyekeztünk információkat gyűjteni a más egyetemeken már működő karrier irodákról, és ezeket a tapasztalatokat a saját elképzeléseink szerint továbbalakítani, hogy minél hasznosabbak lehessünk. Természetesen elindulásunk után folyamatosan monitorozni fogjuk a hallgatók elvárásait az irodával kapcsolatban, nyitottak leszünk az új ötletekre. Szoros kapcsolatban dolgozunk a Hallgatói Önkormányzatokkal, a Magatartástudományi Intézettel, valamit szeretnénk az összes hallgatói szervezettel és a hallgatókkal sokat foglalkozó központi egységgel jó kapcsolatokat ápolni. A tanácsok és a visszajelzések alapján pedig újabb és újabb szolgáltatásokkal bővíteni az iroda repertoárját. „Kik vagytok egyáltalán Ti, hogy ennyire lelkesek vagytok?” A karrier irodák hagyományosan kortárs segítő szervezetek. Tehát idősebb hallgatók, frissen végzett orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek, rezidensek, PhD hallgatók, tanársegé-

2010. MÁJUS–JÚNIUS dek, tanárok, sőt ha nem bántalak meg vele, „Mi” vagy „Te” is! Ha úgy érzed, hogy tudsz nekünk segíteni, ha szeretnél aktívan részt venni az egyetemi életben, vagy csak kipróbálnád magad új dolgokban, akkor keress meg minket, számtalan ötletünk van számodra is. „Jó, jó majd még meggondolom. Lássuk előbb, hogy működik a gyakorlatban. Azt áruld el még, hogy hol kell

keresem a karrieremet, hol található az ÁOK,FOK,GyTK Karrier Iroda?” Annyit már biztosan ígérhetünk, hogy a Nagyvárad téri Elméleti Tömbben lesz az iroda, valószínűleg valamelyik szemináriumi teremben. Ha ténylegesen berendezkedünk és fogadóórákat tartunk, te leszel az első, akit értesítünk róla. Reményeink szerint hamarosan jelentkezik a Karrier Iroda On-line is, és a következő sze-

meszter elejére teljes kapacitással és fokozatosan felépülő szolgáltatásokkal várunk majd téged és hallgatótársaidat is. Addig is készülődünk és jelentkezünk ezzel-azzal a vizsgaidőszak és a nyár folyamán is. „Na jó, rajtatok tartom a szemem! Jó munkát!” Köszönjük, neked pedig uzsgyi tanulni és sok sikert a vizsgákhoz! Dr. Lőrincz M. Ákos

Teaház a „Rezső” Kollégiumban

KOLLÉGIUM HÍREK

■A

A továbbiakban Nagy Dóra (SE ÁOK II) ének és Melczer Roland (SE ÁOK II) gitárjátékát élvezhettük. Az élőzenével egybekötött közösségi teremben fellépett Dr.Törzsök Péter is, aki ugyancsak fokozta a kellemes hangulatot virtuóz gitárdallamaival. Ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni a Rezső TEAm tagjainak a remek kiszolgálásért és a fantasztikus estéért, amit megteremtettek a jelenlévők számára! Diákbizottság

Markusovszky Lajos Kollégiumban 2010. április 21-én este nyolc órától megrendezésre került az immár hagyománynak számító Teaház. A perzsa hangulatot ébresztő légkörben a résztvevő kollégiumi és külsős hallgatók több mint százféle teakülönlegesség közül választhattak ízlésüknek megfelelően. A program elején Szomori-Kiss János, meghívott író, költő tartott felolvasóestet saját verseiből.

Tavaszi életképek

KOLLÉGIUM HÍREK

Mottónk: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”

■ A Markusovszky Kollégium Diákbi-

zottságának tervei között már a választási közgyűléskor is szerepelt a kollégiumi kertrendezés megvalósítása. Egy kora áprilisi hétvégén lelkes kollégistákkal együtt a Diákbizottság tagjai el is kezdték a munkát. A füvesítési teendők a terület előkészítésével kezdődtek. Elsőként a felesleges hulladékot és a gyomokat távolítottuk el, majd elvetettük a fűmagokat. Az esti órákban zsíros kenyeret és pogácsát majszolhattak a jelenlévők. Mindezek után, reméljük, hátradőlhetünk az árnyékos padokon, és hamarosan gyönyörködhetünk a méregzöld pázsitban. A kertépítéshez szükséges anyagi hozzájárulásért szeretnék köszöne-

tünket kifejezni Dr. Godó Ferenc főigazgató úrnak és Ridegné Cseke Irén igazgató asszonynak, valamint Bertalan Ádám szüleinek, akiknek jóvoltából a kollégiumi kert csodaszép virágokkal és tavaszi növényekkel is gazdagodott. Kérjük, hogy minden kollégista a közeljövőben rendeltetésének megfelelően használja a területet, és a hulladékot az arra kihelyezett szemetesládákba helyezze! Őszintén reméljük, hogy a tavaszi-nyári vizsgaidőszak kimerítő napjaiban sokan fognak feltöltődni kollégiumunk üde zöldövezetében! Diákbizottság

VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

HuPSA?! HALLGATÓI ÉLET

Bemutatkozik a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete Na, már megint egy újabb mozaikszó! Van már IÖCS, HuMSIRC, HÖK... De mi az a HuPSA?! Az igazat megvallva, nehéz lenne kitalálni, hisz még csak nem is magyar szavak rövidítése; nézzük csak szépen sorban: Hu–Hungarian, P–Pharmaceutical, S–Students', A–Association, vagyis Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete (MGYE).

■ A HuPSA-t 1991-ben alapították a

mostanra már doktori címmel rendelkező egykori semmelweises hallgatók arra gondolván, hogy miért is ne lehetne a Gyógyszerésztudományi Karon tanulóknak is egy olyan szervezete, ami nem csak hogy magába tömöríti a hallgatókat, hanem segíteni is tud nekik, ha például külföldön szeretnének munkát vállalni, vagy éppen eltölteni az egy hónapos gyakorlatukat. És milyen jól tették, hogy így gondolták, hiszen a HuPSA ma már mind a négy nagy egyetemi városban működik, vannak képviselői, segítői, és azóta is egyre növekvő lelkes diáksereget tudhat maga mögött. Amikor először mentem el egy HuPSA-rendezvényre, kicsit meglepődtem, ugyanis az átlagéletkor huszonegy-huszonkét év körül volt, és nem gondoltam, hogy egy ilyen, kizárólag fiatalokat tartalmazó társaság komoly, érdemi munkát tud végezni. Persze nagyon hamar átéltem azt a bizonyos „kellemes csalódást”! A szervezők aktuális témát, témákat választottak, az előadásokat neves professzorok, gyakorló gyógyszerészek tartották, elismert gyógyszergyárak vonultak fel támogatóként, és még az éhessé váló szájakra is volt gondjuk: marhapörkölt, tyúkhúsleves, rántott hús és vargabéles várt a résztvevőkre. Azt szokták mondani, hogy nincs második benyomás... Tévedés! Van. Ezt akkor tapasztaltam meg, amikor másodszor is elmentem a Gyógyszerészhallgatók Egyesületének rendezvényére. Ez alkalommal diákok beszéltek diákoknak. Azt hinné az ember, hogy egyik diáknak sem lehet még akkora tapasztalata előadások terén, hogy élvezetes, izgalmas, érdeklődést felkeltő információkkal szolgáljon a nap kései óráján, ami teljes mértékben le tudja kötni a hallgatóságot. De vajon miben rejlik ez a kivételes igényesség, amivel a HuPSA büszkélkedhet? Természetesen a szervezet30

VI. évf. 6-7. szám

ben szerepet vállaló diákok lelkesedésében, odaadásában, de ezen túl van két lényeges tulajdonsága az egyesületnek, ami segíti munkáját: a kapcsolatok és a kommunikációban rejlő lehetőségek maximális kihasználására való törekvés. Saját tapasztaltból tudom, hogy ha az ember egy gyógyszergyárral szeretne tárgyalni, adott esetben némi támogatásért kuncsorogna, jobb, ha hozzá sem fog! Az Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete azonban nem csak, hogy tartja a kapcsolatot ezekkel a szívtelen „óriásokkal”, hanem igyekszik saját malmára is fordítani a kialakult jó viszonyt. Ez a bizonyos malom pedig a diákságnak őröl, hihetetlen hatásfokkal. A továbbképző előadásokon túl van egy másik fontos feladata is a HuPSAnak, ez pedig nem más, mint a SEP (Student Exchange Programme), melynek keretein belül a hallgatók több mint negyven országban (például Tibet, Kanada, Egyiptom, Norvégia...) végezhetik el kötelező gyakorlataikat, és ezzel nem csak a gyógyszertári munkában szerezhetnek tapasztalatokat, de látókörüket is szélesíthetik, és nem utolsó sorban világot is láthatnak. A kapcsolati tőkének itt is komoly hasznát veheti a HuPSA, hiszen egyik komoly „partnere” a cseregyakorlatok terén az IPSF (International Pharmacy Students' Federation). Ezen keresztül akár még az ENSZ egészségügyi szervezeteihez vagy a WHO-hoz is eljuthatnak „pusztába kiáltó szavaink”! Diákként azt kell észrevennünk, ha azon gondolkozunk, belépjünk-e vagy sem, hogy ebben az egyesületben úgy építhetjük ki saját kapcsolatainkat cégekkel, gyárakkal, professzorokkal, tanárokkal, hogy az nem öncélú, hanem adott esetben a szervezet munkáját is könnyítheti. No, azért ne gondolja senki, hogy a komolyság mellett nem jut idő egy kis közös szórakozásra! Magyarország a második legtöbb hallgatót fogadja a

csereprogram keretében július-augusztus hónapokban, és ilyenkor beindul az „ereszd el a hajam”! Az idelátogató külföldi hallgatók imádják a város hangulatát, forgatagát, az őket érő impulzusokat, a kolibulikat, és természetesen a magyar lányokat. Sok alkalommal haza sem akarnak menni, és gyakran próbálnak meg visszatérni kis hazánkba. Egy egyiptomi diák például negyedszerre látogatott meg minket tavaly. A tavaly szeptemberben megválasztott új vezetőség nem titkolt céljai közé tartozik a HuPSA fiatalítása, melynek keretein belül megpróbálnak minél több fiatal, elsős hallgatót bevonni az egyesületbe. Ők azok, akik még „folynak az árral”, ily módon kitéve magukat annak a veszélynek, hogy végzett gyógyszerészként nehezebben találnak munkát, nem tudják eldönteni, milyen területen akarnak dolgozni, mivel nincsenek tapasztalataik, nem vettek részt olyan szervezetek munkájába, amik irányt mutathattak volna nekik. Helyzetüket megkönnyítve számukra ingyenes belépést biztosítanának. Fontosnak tartják a többi gyógyszerésztudományi karral való kommunikáció fenntartását, gyorsítását, és javítását, a nagyobb országos szervezetek (például: MOSZ – Magángyógyszerészek Országos Szövetsége) munkájába való bekapcsolódást, rendezvényeiken való részvételt, és hazánk képviselését az európai (EPSA – European Pharmacy Student Association), és nemzetközi (IPSF) egyesületek kongresszusain. Terveikben szerepelt egy folyóirat kiadása, illetve a belső kommunikációt segítendő, telefonos flotta kialakítása, melyek mostanra már valósággá váltak. Sikerként könyvelhető el máris, hogy a szervezetnek sikerült üzembe helyezni egy személygépkocsit, mely gyorsítja, olcsóbbá és kényelmesebbé teszi a vidéki ügyintézést.

2010. MÁJUS–JÚNIUS A HuPSA példája lehetne ifjúsági szervezeteknek, mert megtestesíti azokat az értékeket, amikre egy mai, fiatal értelmiségi osztálynak szüksége lehet: igényes programok, hazai és

nemzetközi konferenciák, külföldi kapcsolatteremtés, bel- és akár külföldi munkahely biztosítása, és természetesen fergeteges bulik.

A többi csak rajtunk múlik... Horváth Ákos Márk

Szép új világ – avagy sokat iszik a magyar

KULTÚRA

A minap egy érdekes dologra lettem figyelmes: egyik tanárom, aki rendszeresen követi a tudomány és a technika újdonságait, mesélt nekünk egy felmérésről, ami nemrég készült, és az európai alkoholfogyasztással foglalkozik. Elmondta, hogy a tanulmányban leírtak szerint ma Magyarországon 13,6 liter alkoholt fogyasztunk évente, ezzel azonban még nem is vagyunk az első helyezettek.

■

Ezt az adatot némi hangos derültség, a csoport másik részéről pedig döbbent csend fogadta, illetve elhangzottak olyan szellemes megjegyzések is, hogy legalább valamiben végre az élen járunk európai viszonylatban. Bevallom, magam is a nevetgélők táborát erősítettem, később azonban elgondolkodtam ennek a számnak a jelentőségén. Utóbb már nem is találtam olyan szívderítőnek. Képzeljük csak el magunkban, hogy ebbe a kis csecsemőktől nagyanyáinkig mindenki beletartozik, és akkor rádöbbenünk, hogy a 13,6 liter még több is lehet, hiszen például ez a két korosztály minimális valószínűséggel törzsvendége a sarki kocsmának. E nagy mennyiségnek a káros hatásairól pedig egy orvosi egyetemen, azt hiszem, nem kell beszámolni. Ennek fényében kisebb házi kutatásba kezdtem a világhálón. A WHO honlapja bizonyult a leghasznosabbnak a témában. Egy térképen, ahol a piros színkód a magas alkoholfogyasztást jelölte, Magyarország vörösben pompázik, együtt többek közt a tradicionálisan a vodka hazájának számító Oroszországgal. Szép látvány volt, az egyszer biztos. További keresgélésem során immár csak kis hazánkra összpontosítottam. A leírtak szerint minden bajok okozója a felvilágosítás hiánya, vagyis kevés olyan esemény van, ahol az ember tájékozódhat az alkohol egészségkárosító hatásairól, legyen szó médiáról, munkahelyről vagy iskolákról. Nem nagyon vannak az ittas vezetés ellen kampányoló megmozdulások sem. A helyzeten pedig nem javít, hogy itthon szabad alkoholtartalmú italokat

reklámozni, és a fogyasztásukra buzdítani. Ott van még továbbá az a tény, hogy minden üveg eladott szeszesital után az államkasszába is folynak be a forintok, ezért a reklámok korlátozása sem várható. Egy kis ízelítőt is kapunk, na nem az alkoholból, hanem az árakból, amolyan tájékoztató jelleggel. Egy nálunk legkedveltebb, legtöbbet fogyasztott sör ára átlagosan 0,52 €, ugyanez asztali borból 0,98 €, melynek ízét inkább nem képzelem el, és egy üveg tömény 4,06 €-ba kerül. A kevés helyismerettel rendelkező látogatók számára pedig az is kiderül, hogy ugyanitt egy Big Mac-et körülbelül 2 euróért árulnak. Ezen megint jól szórakoztam, mert ez ugye azt jelenti, hogy a háromnegyed literes gyenge minőségű borból előbb be lehet rúgni, mint enni egyet a McDonald’sban. Nos, végül is se az egyikkel, se a másikkal nem járunk jól. Ilyen tehát – nagyvonalakban – a sötét oldal. Hol van itt a pozitívum, kérdezhetnénk joggal. Meglepő módon e felmérés szerint éppen az egészségügy az, mivel széles rétegek számára elérhető, és az orvosok segítenek is, akin még lehet. Sajnos, az alkoholizmus ma népbetegségnek számít, itthon majdnem egymillió embert érint, úgyhogy akadnak szép számmal olyanok, akik már nem menthetők meg. Kis kutakodásom végén, úgy éreztem, ezzel még nem teljes a kép, de a WHO feladata ugye az, hogy a puszta tényekre szorítkozzon. Hiányérzetem abból fakadt, hogy a valódi kiváltó okokat sehol sem említik. E tanulmányok szerzőitől megtudhatjuk az adatokat, a számokat és csinos diagramokat is

mutatnak nekünk. Igaz, ezek mind nagyon fontosak, de ha kilépünk az utcára, szembejön velünk a valóság, ami elől nem lehet a táblázatok mögé rejtőzni többé. Nap mint nap látjuk a tántorgó részegeket, és már nem lepődünk meg. Legyintünk egyet és továbbmegyünk. Hozzászoktunk a látványhoz, ahogyan a parkokban fekvő hajléktalanokhoz is. Elég csak a metróra, buszra felszállni, és körülnézni. Az emberek szemében üresség, kiábrándultság, szomorúság, sokakéban pedig harag tükröződik. Kevés jó kedélyű, derűs embert látni. Szerencsésnek mondhatja magát az, aki ezzel nem szembesül, de ez az általános állapot uralkodik manapság. Ennek csak az egyik megnyilvánulása ez az átlag 13,6 liter. A lelki és anyagi válságba kerültek esetén az alkoholizmus csak egy tünet, melynek kezelése részmegoldás, mert sajnos, mi emberek nagyon kreatívak tudunk lenni, ha önpusztításról van szó. Pedig ez így nincsen jól. A társadalom az orvosoktól, az orvosok az államtól remélnek segítséget, az igazán jó megoldást pedig senki sem tudja. Érezzük csupán, hogy változtatni kell, a saját hozzáállásunkon is, bár nem vagyunk biztosak benne, merre is kellene indulnunk. Akárhogy is, az út nagyon hosszú lesz a boldog végkifejletig, ha egyáltalán lesz olyan. Én bízok benne, bíznom kell benne, anélkül nem megy. Akarni és hinni kell, hogy egy nap majd mindez másként lesz, addig viszont van még tennivaló bőven. RNF VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

Tabu-e még a halál? KULTÚRA

„Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról... Többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz.” A XXI. században már bármiről nyíltan beszélhetünk, mégis van, amiről nem merünk, van amitől félünk, pedig az életünk része. Lassan mindent tudunk a születésről, de vajon mit tudunk a halálról? Kihez fordulhatunk, ha segítségre van szükségünk?

■ Magyarországon ma több halállal,

haldoklással és gyásszal foglalkozó szervezet működik, melyek célja elérni, hogy az emberek nyíltabban merjenek beszélni az élet végéről, merjenek feltenni ezzel kapcsolatos kérdéseket, és megfelelő választ is kapjanak rájuk, hogy ezzel is oldódjon a téma körüli rengeteg tabu. Ennek érdekében folyóiratot, különböző portálokat, kutatócsoportot működtetnek, egyetemi kurzusokat tartanak. A szemlélet alakításában nagyon fontos szerepet tölt be a Kharón – Thanatológiai Szemle című folyóirat, melyet 1997-ben alapítottak, és ami azóta is évente négy számmal próbálja meg körüljárni a témát. A halálról, a haldoklásról, a temetési kultúráról és a gyászról szóló cikkek mellett megjelentet színvonalas kutatási eredményeket, ismeretterjesztő jellegű írásokat, esszéisztikus vallomásokat is. Szerkesztőbizottságának összetétele jól példázza, hogy menynyire összetett tudományról van szó, mely többek között magába foglalja az orvostudomány mellett a néprajzot, a történelmet, a jogtudományt, a művészettörténetet, a teológiát és a szociológiát is. A gyászolók segítése, lelki támogatása céljából alapította meg 2001-ben Polcz Alaine további tizenhét szakemberrel a Napfogyatkozás Egyesületet. Az egyesület évente több alkalommal is tart szakmai képzést orvosoknak és pszichológusoknak, és az utóbbi évek-

ben konferenciát is rendeztek a gyászszal kapcsolatos kérdésekről. Az effektív segítség mellet azonban nem szabad elfelejtenünk, mennyire fontos, hogy a halállal egyik legtöbbet találkozó csoport szemlélete hogyan formálódik a témában. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete 2004-ben létrehozott egy munkacsoportot, ami a halál, a haldoklás, a gyász pszichológiai kérdéseivel és a súlyos betegeket ellátó egészségügyi dolgozók lelki egészségével foglalkozik. A munkacsoport a kutatások és felmérések mellett megszervezte a Tanatológia/Palliatív terápia kurzust is, melyre nagy érdeklődés mutatkozik a hallgatók körében. Bár nem feltétlenül gondolnánk, a fiatalokat valóban egyre inkább érdekli a témakör, amit a Magyar Hospice – Palliatív Egyesület 2009 októberében kiírt pályázata is bizonyít. Az Egyesület, mely 1995-ben alapult, azokat a szervezeteket fogja össze, akik a legsúlyosabb stádiumú daganatos betegeket segítik, próbálják mind testi, mind lelki szenvedéseiket enyhíteni, és ezzel megvalósítani, hogy a haldoklás és a halál az emberi méltóságnak megfelelően mehessen végbe. Az egyesület által a Kharón című folyóiratban meghirdetett pályázat célja az volt, hogy a tanatológiában elért eredmények megismerésre kerülhessenek. A pályázatra több mint harminc pályamunka érkezett, és a ki-

írók nagy örömére szolgált, hogy fiatalok is érdeklődtek, pályamunkáikon érződött a kreativitás és a felkészültség. A bírálóbizottság végül az alábbi sorrendet állította fel: I. díjban részesült Varga Zsófia Katalin, Baksa Dániel és K. Szilágyi Adrienn: A halálfélelem és összefüggéseinek vizsgálata kritikus állapotú betegek ápolásával foglalkozó populációkban: intenzívterápiás osztályon, illetve hospice ellátásban dolgozó nővérek körében című tanulmánya. II. díjban részesült Gérecz Ágnes: Halálkép a roma gyermekek képzeletében című tanulmánya. III. díjban részesült Szmereka Neelja tanulmánya A halál rítusainak maradványai Valentyin Raszputyin: Végnapok című regényében címmel. Különdíjban részesült Singer Magdolna: Jöttem is, meg nem is, hoztam is, meg nem isP című tanulmánya. A díjátadóval egybekötött bemutatón és sajtótájékoztatón magam is meggyőződtem arról, hogy az ezzel a témakörrel való foglalkozás, a szakemberek felkészítése mennyire fontos, egyben elengedhetetlen feladat mai rohanó, személytelen világunkban, amikor a haldokló és gyászoló egyaránt magára marad azzal a teherrel és bizonytalansággal, melyet az elmúlás és a gyász rak a vállára. Balogh Réka

Rólunk írták A Szinapszis legújabb számainak elegáns borítója tartalmas, színes cikkeket és tudósításokat rejt magába. Az írások az ÁOK-tól a TF-ig az egyetemi hallgatóság egészét érintő kérdésekről szólnak, amelyekben szinte mindenről szó esik, a kurzusoktól a gólyatáborig, a hallgatói önkormányzat jeles személyiségeitől az egyetemi vezetőkig és oktatókig, a kultúrától a rezidensek gondjaiig. Jelen sorok írója bevallja, hogy nemigen tudja megállni, hogy elejétől végéig át ne böngészne minden számot, és irigykedve gondol arra, hogy a 70-es évek második felében, amikor maga is egyetemi hallgató volt, nem állt rendelkezésére ilyen színvonalas hírforrás a hallgatói életről. Prof. Dr. Szél Ágoston

VI. évf. 6-7. szám

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Sérült ajándékok, akik szeretni születtek

KULTÚRA

Látogatás a Down Alapítvány Zágrábi úti Otthonában

„Lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, hanem mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.” (Márai Sándor)

■ Egy

napsütéses tavaszi délelőtt testnevelésórára igyekeztem, a Semmelweis Egyetem Zágrábi úti Sporttelepére. Ahogy feljöttem a metrómegállóból, és végigsétáltam az Üllői út háztömbjei közt, feltűnt egy barátságosabb, zöldövezettel körülvett lakóépület, amit, mint később megtudtam, az intézet lakói gondoznak. Azon túl, hogy a genetikaórán alapjaiban megtanult genetikai hátteret útközben megpróbáltam minél pontosabban felidézni magamban, rádöbbentem, hogy orvostanhallgató létemre mennyire keveset tudok a Down-szindrómás emberekről. Nem is kellett több, barátommal felkerestük az Otthon vezetőjét, Murányi Sándornét, aki örömmel tett eleget kérésünknek. Így annak ellenére, hogy nagyon elfoglalt az Alapítvány papírmunkáival, egy napon belül rendelkezésünkre bocsátott egy péntek délelőttöt egy kis beszélgetésre. Nem sok Down-szindrómással találkoztam eddig, így természetesen az első pillanatig, amíg meg nem álltunk az üveges biztonsági ajtó előtt, félelemérzetem volt, nehogy elrontsak valamit. Befelé tekintgettünk, már nyúlni akartam a telefonomért, amikor egy Down-os fiú felvette velünk a szemkontaktust, és a kapucsengőre próbálta felhívni a figyelmünket, mert ugye azt zavarunkban elfelejtettük. Majd kérés nélkül felpattant, és elrohant. Ekkor már éreztem a figyelmességet, amikor a gondozójáért rohant, hogy segítségünkre siessen, pedig még be sem léptünk az ajtónP

Fellélegeztünk, és vártunk pár percet, ugyanis épp a reggeli osztásakor érkeztünk, de nem maradtunk sokáig egyedül, páran körénk csoportosultak, bemutatkoztak, és mosolyogtak, mindmind őszintén mosolyogtak.

Honnan ered a „Down” elnevezés?

Down szindróma feltehetően mindig is létezett, egészen korai művészi alkotásokon is láthatóak Down-szindrómás emberek, de tudományos igénnyel Langdon Down angol orvos írta le először 1866-ban ezt az értelmi sérüléssel járó tünetegyüttest. Hamarosan megérkezett az intézetvezető, és kedvesen beinvitált bennünket az irodájába, ami nem csak holmi papírmappákkal felszerelt helyiség, hanem egy biztonságot, szeretetet adó zug minden bentlakónak. Nincsenek zárt ajtók, bármikor benyithat-

nak az Otthon lakói, ha valamit szeretnének megosztani, ha valami bántja őket, ha valami boldogsággal tölti el őket, mert Böbe néninek mindig van egy kedves szava. Felkérésünknek nemcsak azért tett szívesen eleget, mert fontosnak tartja a mind szélesebb körű tájékoztatást a Downszindrómás emberekről, hanem azért is, mert éveken át Egyetemünk I. számú Gyermekklinikáján is tevékenykedett osztályos gyermekápolónőként, ahol emberileg és szakmailag is rengeteg tapasztalatot szerzett. Az évek során, döntenie kellett, vagy egyre súlyosbodó betegséggel küzdő, kilenc évvel idősebb downos testvérét segíti a továbbiakban, vagy felelősségteljes, egész embert kívánó ápolói feladatait teljesíti a Klinikán. Feladta szeretett munkahelyét, de a sors úgy hozta, hogy most nem csak saját testvérével, hanem több mint kilencven sérült emberrel foglalkozik, és oldja meg az ellátásukat. Örömmel, minimum napi tizenkét órában. A Zágrábi úti Gondozóház 2006 decemberében kezdte meg működését, még jelenleg is folyik az építkezés, hogy minél otthonosabb, barátságosabb környezetet tudjanak kialakítani az elsősorban értelmileg akadályozott fiatal, felnőtt és idős embereknek. Az Otthonban több tanműhelyt is létrehoztak, így a sérültek maguk választhatják ki a nekik legmegfelelőbb munkafajtákat. A különböző tevékenységi körökben végzett gyakorló munka és a sikeres OKJ vizsga letétele után ezek az emberek fizetett munkalehetőséghez jutnak a Foglalkoztatási Centrum segítségével. A Zágrábi úti Otthon, mint megtudtam, már büszkélkedhet egy hivatalos szakképesítést szerzett bőrdíszműves csoporttal. A jelentőségét, ennek talán elVI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS sőre nem is értékeljük nagyra, de egy jobb képességekkel rendelkező, önellátásra teljesen képes Down-szindrómásnak hatalmasat lendít az önbecsülésén, ha ilyen módon is értékelik a munkáját. Saját tapasztalataim szerint is, ezt csak megerősíteni tudom, ezt a kötelezettséget ők nagyon komolyan veszik. Olyannyira, hogy amikor az otthon vezetőjével végigsétáltunk az épületben, s még csak a földszinti emeleten jártunk, benyitottunk egy relaxáló szobába, ahol épp egy fiatal downos feküdt, masszázságyon. Jelenlétem abszolút nem zavarta őt sem, tudomásul vette, hogy Böbe néni vendége vagyok, és nagyon illedelmesen ő is, mint mindenki a házban, bemutatkozott, és érdeklődve figyelt. Majd amíg egy pillanatra elfordítottam a fejem, halkan megkérdezte: Böbe, ugye nem baj, hogy itt fekszem, és a vendéged látja, hogy épp nem dolgozom? A döbbenetet, amit belül éreztem, nem tudom leírni, és azt hiszem, nem is igényel további magyarázatot. Amennyire csak lehet, minden téren az önállóságra tanítják őket, megjegyezném, nem kevés sikerrel. Sokan tisztában is vannak azzal, hogy ők más helyzetben vannak, mint „normális” társaik. A legtöbben fel is szólalnak az ellen, ha megkülönböztetik őket, ha csúfolják őket, ami, valljuk be őszintén, előfordul, mert a társadalom nagy része nem ismeri, elutasítja, és nem elég intelligens ahhoz, hogy megfelelően tudja kezelni ezeket a találkozásokat. De hogyan lehetne ezen segíteni? Semmiképpen nem az elzárkózás útját ajánlanám senkinek, hanem az elfogadásét, a meghallgatásét, a meg-

értését. Ugyanis nincs annál nagyobb élmény, mint amikor egy sérült kislány lekuporodik mellénk egy kopott macival, és mintha ezer éve barátok lennénk, egy hatalmas puszit nyom az arcunkra. Elsődleges cél tehát az Otthon falai közt is a normalizáció kialakítása minden téren, hogy teljes értékű életet élhessenek, ezért fontosak az Alapítvány felkészítő programjai, a korai fejlesztő DADA programtól kezdve a felnőtt élet tréningekig, amiket biztosítanak számukra. Szükség van minél több olyan emberre, akik segítik a sérültek integrációját. Különös játéka az életnek, hogy pont egy óvoda mellett található a Zágrábi úti Otthon, talán ha azok a kicsik már felnőnek, nem idegenként tekintenek majd downos játszótársaikra, akik a kerítés másik oldalán várják a szeretetet, de ehhez szükséges a sokszor felnőttektől érkező elutasító magatartás mellőzése is.

Összességében „elfogadó, szeretetteljes bánásmód, de ezzel párhuzamosan elvárás, teljesítményre ösztönzésP” ez az egyik követelmény a Down-szindrómás emberek fejlődése és életminőségének javítása érdekében. Ha megteremtjük a korai szocializáció esélyét, és biztosítjuk a megfelelő orvosi utánkövetést, a társadalmi felvilágosítást, és még sorolhatnám, akkor ezek mind megalapozott, mély, tiszteletteljes kapcsolat kialakulását tennék lehetővé. Azt kell észrevennünk, hogy nem csak nekik segítünk ezzel, hanem a saját gátjainkat is legyőzzük azzal, ha nyitunk feléjük. A Down-szindrómás emberekről és a Down Alapítvány munkájáról bővebb információ megtalálható a www.downalapitvany.hu elérhetőségen! Kovács Bernadett

Rólunk írták Nemrégiben ültem egy tudományos előadáson, ahol az előadó a központi idegrendszerről beszélt. Amikor elhangzott egy bűvös szám, hogy az adott területen körülbelül hány szinapszis lehet, az a kép jutott eszembe, hogy hogyan férhet el ott annyi újság. Ez a történet azt mutatja, hogy az idők folyamán számomra a szinapszis szó első spontán asszociációja a Semmelweis Egyetem hallgatóinak a lapja, nem pedig a neuronok közti kapcsolat. Ennél többet egy brand nem érhet el. Ez egy olyan teljesítmény, amelyre minden terméképítő büszke lehet. Ehhez szeretnék gratulálni, a további sikerekhez jókedvet és jó egészséget kívánva.

VI. évf. 6-7. szám

Barátsággal, Dr. Táncos László

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Budapest szívében

HONFOGLALÓ

Vajon csak az emberi kéz által alakított formák, szobrok és épületek lehetnek megtekintésre érdemesek? Vajon a természet is kialakíthat igazi csodákat? Mennyi mindent rejthet magában egy európai nagyváros?

■ Végigsétálok a Váci utcán a Vörös-

marty térig, bámulattal körbejárom a Bazilikát, majd egyenesen a Roosevelt térre, a Magyar Tudományos Akadémia felé veszem utam, utána lassan átsétálok a Lánchídon, megcsodálom Budapest fényeit és a Parlamentet. A Siklóval felmegyek a Budai Várba, lefényképezem a Halászbástyát és a Mátyás templomot, megkóstolom az igazi magyar pálinkát, a híres gulyáslevest és a Gundel-palacsintát. Azonban barangolhatnék hosszú órákat, napokat, akár heteket is, mégsem mondhatnám el, hogy láttam Budapest összes csodáját. Vannak olyan csodák, melyekhez sokkal jobban körül kell néznünk, olykor akár a föld felszíne alatt is. A Világörökség részeként számon tartott Budai Vár alatt található a híres Budavári Labirintus, ami a világ hét földalatti csodája között szerepel, többek között a londoni, a párizsi és a moszkvai földalatti csodák mellett, mégpedig nem véletlenül. A ma is látogatható labirintusrendszer háromszázötvenezer évvel ezelőtt alakult ki, melegvizű források működésének köszönhetően, amik két-, néhol háromszintes járatrendszert vájtak a lazább földrétegekbe. Az így kialakult pincék és az összefüggő járatrendszer a történelem során változatos módon nyert felhasználást. A középkortól egészen a XV. századig főként különböző termények és bor raktározására használták őket, illetve a mélyebben fekvő pincékben fúrt kutakból látták el a lakosságot ivóvízzel. Később, kihasználva a barlangrendszer azon tulajdonságát, hogy nagyon elágazó, és ezért más kijáraton távozhatunk, mint amin bementünk, a török hódoltság alatt, főleg hadi funkciót töltöttek be. Az ezt követő időszakban lassan feledésbe merült a labirintusrendszer létezése, a bejáratok nagy részét be-

falazták, így már csak egyes legendák szóltak a létezéséről. Szerencsére a XIX. század végén a földtudomány kutatói érdeklődésük célpontjául választották a Budai Várhegyet. Többek között Szabó József, Szontagh Tamás és Schubert Ignác munkáinak köszönhe-

tően megkezdődhetett a pincerendszer feltárása, így a Barlangkutató Társulat segítségével 1935-ben a nagyközönség számára is megnyitották a járatrendszer egy részét. Azonban ahogyan azt már sokszor láthattuk, a történelem néha megisméte-

li önmagát, így az újonnan megtisztított földalatti csoda a hadügy érdeklődését is felkeltette. A magánépületek lejáratait befalazták, földalatti óvóhelyeket, katonai bázist és egy kórházat hoztak benne létre, valamint a II. világháború alatt földalatti helyiségekben őrizték egy ideig a Szent Koronát és az aranytartalék egy részét is. A Sziklakórház, amelyben ma a Titkos Légókórház és Atombunker című kiállítást tekinthetjük meg, az évek során hosszabb-rövidebb ideig ténylegesen kórházi funkciót töltött be, majd folyamatosan, egyre korszerűbb technikákkal atombunkerré alakították. Ennek ellenére a haditechnika fejlődése miatt korszerűtlenné vált, és bezárták. Mivel az ötvenes években az egész létesítményt „szigorúan titkos” minősítéssel látták el, és ezt csak 2002-ben oldották fel, hosszú ideig kihasználatlanul állt, mialatt egy család szigorú titoktartás mellett végezte a karbantartását. Majd 2004-től színházi előadásokat tartottak itt, 2007-ben pedig a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezdeményezésére felújították, és megnyitották benne egyes vélemények szerint a 2008-as év legjobb kiállítását Titkos Légókórház és Atombunker címmel. Maga a labirintusrendszer is látogatható a nagyközönség számára egy különleges kiállítás keretei között. Amikor egyszer nyáron a várban sétáltam, és megláttam egy invitáló plakátot a Budavári Labirintusról, úgy döntöttem, megnézem, és nem bántam meg. A kiállítás elején még azt hittem, hogy az itt megtalált ősemberre utaló eszközöket, falfestményeket fogom látni, ami nem is lenne megdöbbentő, hiszen 1939 végén találtak egy őspatakmedret, ősemberszerszámokat, őselefánt- és ősorrszarvúcsontokat is. Azonban a tárlat mégsem erről szólt. Ahogy egyre több és több részét láttam a kiállításnak, egy furcsa, kicsit ironikus hangulat fogott el. VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS Eleinte csak egy-egy nyom utalt a modern civilizációra, majd eljutottam a laptop, a mobiltelefon és a cola „őskövületeihez” is. Elgondolkodtatott. Ezért mindenkinek ajánlom, hogyha egy különleges, nem mindennapi élménnyel szeretne gazdagodni, mindenképpen nézze meg egyszer. Távolodva a Budai Várhegytől, a II. kerület is tartogat olyan természeti szépségeket, amik kellemes részét tölthetik ki egy-egy szabad hétvégénknek. A kétezer-kétszáz méter hosszan feltárt Szemlőhegyi barlangra 1930 őszén figyeltek fel, amikor egy kőfejtésnél szűk nyílást vettek észre a földön. Ettől kezdve a barlangnak egyre nagyobb részét tárták fel és Dr. Kadic Ottokár, a Magyar Barlangkutató Társulat főtitkára megállapította, hogy a barlang falait,hazánkban egyedülálló mértékben, kőrózsák és borsókövek borítják, amik itt nem cseppkőből, hanem meleg vízből váltak ki, ami bizonyította a tényt, hogy a barlang hévizes eredetű. Ezután egyre több törekvés irányult arra, hogy építsék ki a barlangot az idegenforgalom számára, azonban ez különböző okok miatt meghiúsult. Sajnos az ezután kirobbanó II. világháború nagymértékben megrongálta ezeket a szép képződményeket. Szerencsére a hetvenes évek végén sor került a túrázók számára látogatható útvonalak kiépítésére, így 1986-tól látogatható a barlang. Azóta nagy számban látogatnak el ide turisták, illetve a kedvező klímának köszönhetően a barlangterápiában is jelentős szerepet tölt be. A Szemlő-hegyi barlangtól nagyjából nyolcszáz méterre található a Pálvölgyi-Mátyás-hegyi barlangrendszer, amelynek a mai napig feltárt hossza tizenkilenc kilométer, amivel Magyarország második legnagyobb járataként tartják számon.

A kisebb-nagyobb barlangokat a turisták már 1902-ben is látogatták, azonban a járatrendszert két évvel később fedezték fel. A szájhagyomány szerint 1904-ben egy arra legelésző

bárány alatt beszakadt a föld. A segítségére siető Bagyura János észrevette, hogy ez nem csak egy kisebb mélyedés, hanem az üregnek folytatása is van. Így kezdődött meg a mai napig folyamatosan bővülő járatrendszer feltárása. Sorra építették ki a lépcsőket, korlátokat és áthidalásokat, majd az 1927-ben Magyarországon megrendezett Első Nemzetközi Barlangkutató Kongresszusnak köszönhetően villanyvilágítást építettek ki a látogatható szakaszokon. Sajnos, ahogy azt a Budavári Labirintusnál és a Szemlő-hegyi barlangnál is láthattuk, a Pálvölgyi barlang berendezésében és képződményiben is sok kár esett a II. világháború során, amikor óvóhelyként használták. A háború után ugyan nagyjából

helyrehozták a károkat, de a teljes felújításra csak 1973-ban került sor. Az 1989-es év hozta a legnagyobb fordulatot a barlang életébe, amikor is a X. Nemzetközi Barlangtani Kongresszus tiszteletére további szakaszt építettek ki, és megnyitottak egy újabb kijáratot. Ennek köszönhetően innentől kezdve útismétlés nélkül lehetett meglátogatni a cseppkövekben, hasadékszerű folyosókban és hévizek által létrehozott gömbformákban gazdag barlangrendszert. Azóta is folyamatosan szerveznek különböző barlangbejárásokat, többek között „csúszós-mászos-overállos” barlangtúrát, ami őszintén mondhatom, hogy hatalmas élmény. Néhány évvel ezelőtt volt alkalmam egy ilyen túrán részt venni. A barlanghoz érve megkaptuk az overállunkat, védősisakunkat és fejlámpánkat, majd kényelmes lépcsőkön elindultunk lefelé. Természetesen rövid idő alatt rájöttünk, hogy miért is illetik ezt a túrát a „csúszós-mászós” jellemzővel. Szűk nyílásokon kellett átmásznunk, magaslatokra felkapaszkodnunk, két sziklaréteg közötti szűk résen hason kúsznunk, és még sorolhatnám, de a lényeg az, hogy egy fantasztikus élményben volt részem, és valamennyire beleláttam a barlangkutatók izgalmas munkájába is. Amikor már úgy érezzük, hogy elegünk van a város zajából, az épületek sokaságából, forduljunk a természethez, hiszen egy-egy ilyen csoda ugyanakkora élményt és kikapcsolódást nyújthat, mint bármilyen városnézés. Fedezzük fel, hogy mi vesz minket körül csak egy karnyújtásnyira, a felszínen és a föld alatt! Balogh Réka

Rólunk írták Ha a Szinapszist kézbeveszi az olvasó, azt gondolhatná, hogy egy országos periodikumot tart a kezében. Igényes, kiegyensúlyozott tartalma, organizáltsága, a frappáns öszefoglalással bevezetett publicisztikák jelzik, hogy itt nem holmi felszínességről, könnyed és bulvár szenzációhajhászásról van szó. Mindez megnyugtatja és reménnyel tölti el az egyetemi oktatót: hallgatóinkban igenis ott rejtőzik, sőt, felszínre tör a szellemi igényesség, az igazi tartalom iránti vágy. Igen, még „él nemzet e hazán". 36

VI. évf. 6-7. szám

Prof. Dr. Kellermayer Miklós

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Fáraók földjén

VILÁGJÁRÓ

Egyetemünkön csodás lehetőségek tárulnak a vállalkozó szellemű hallgatók elé. Én a negyedév után esedékes sebészet gyakorlatomat Egyiptomban töltöttem, mely maradandó élmény volt.

■A

Kairó melletti Menoufeya Megyei Kórházban kaptam helyet, mely busszal jó másfél órányira van a fővárostól. Még kiutazásom előtt felvettem a kapcsolatot a helyi hallgatókkal, ők kijöttek értem a repülőtérre, így nem kellett este egyedül bolyonganom lány létemre egy idegen, arab városban. Számomra megdöbbentő módon mindenki, akivel találkoztam, nagyon kedves és nyitott volt, a kórházban épp úgy, mint az utcán. Igazán vendégszerető, kedves emberek vettek körül, akik igyekeztek meghívni saját házukba, hogy találkozhassam családjukkal is. Mivel én nem beszélek arabul, angolul próbáltam megértetni magam olykor több, néha kevesebb sikerrel. Az egyetemen a hallgatók viszonylag jól beszélnek angolul, és igyekeznek mindenben segíteni a cse-

rediákoknak. Szinte minden percünket beosztották, sosem voltunk egyedül. Összesen négyen voltunk külföldi orvostanhallgatók Shebinben, ami Menoufeya fővárosa, de ez nem zavarta vendéglátóinkat abban, hogy színes, érdekes, élménydús programokat szervezzenek számunkra. A városban a szállás nem volt éppen a legkényelmesebb vagy a legtisztább, de napi

háromszori étkezést biztosítottak, mely egy európai ember számára is kielégítő volt. A kórházban nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadtak bennünket. Sok orvos beszél angolul, néhányan, akik hosszabb ideig Európában tanultak, vagy dolgoztak, még németül is tudnak. Figyeltek arra, hogy tudjam követni az eseményeket, mindent lefordítsanak nekem, amit a beteg mondott, vagy az orvos kérdezett. Be kell azonban vallanom, hogy nem kellett túlzásba vinnem a kórházban tartózkodást. Körülbelül három ott töltött óra után ugyanis megjelentek a kontaktjaink, és a nap hátralévő részében velük kirándultunk. Én összesen tizenhárom délelőttöt vagy délutánt töltöttem a sebészeten, és ezzel úgy hiszem, rekordot döntöttem. A kórházak kinézetéről, a higiéniáról vagy a betegekkel való bánásmódról épp elég annyit megjegyeznünk, hogy a mi szemünkkel meglepőnek találhatnánk. Amikor nem a kórházban voltunk, akkor környékbeli városokat és Egyiptom nevezetességeit látogattunk meg. Több alkalommal is voltunk Kairóban, hiszen az viszonylag közel volt. Kérésünkre Gizán kívül megnéztük még a Dahshur-i, illetve a Szaqqara-i piramisokat is, és jártunk Memphisben. Szerveztek számunkra egy déli utat, mely során meglátogattuk Asszuánt, Abu Simbelt, Luxort, illetve jártunk Alexandriában és természetesen a Vörös-tenger partján, Hurghadában is. Sajnos a Sinai-félszigetre nem jutottunk el. Minden kirándulást a helyi orvostanhallgatók szerveztek, nekünk csak mennünk kellett. Egyiptom olcsó ország. Kísérőink mindig figyeltek, és vigyáztak ránk, VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

nem engedték, hogy bárki becsapja a gondjaikra bízott turistákat. Nemzetközi diákigazolvánnyal a belépők meglehetősen olcsók voltak, ahogy a szállás is. Egyetlen kivétel az asszuáni kirándulás volt, ami a helyi árakhoz mérten meglehetősen drága volt. Egyiptomnak erre a részére csak utazási irodák által szervezett úton lehet eljutni, így ennek megfelelően drágább is, ám az élmény leírhatatlan. Kirándulásaink alatt az étkezést általában magunk oldottuk meg, ami annyit jelentett, hogy kísérőink elvittek minket megkóstolni a helyi finomságokat. Az arab ételek és édességek nagyon ízletesek, és rendkívül olcsók, érdemes minél többet kipróbálni belőlük, csak arra kell vigyázni, hová tér be az ember. A helyiek segítségével azonban kikerülhetők a kevésbé megbízható helyek, és így megúszhatjuk a sokak által emlegetett „utazók hasmenését”. Vizet azonban csak palackozottat szabad inni, abból is olyat kell venni, amin még rajta van a kupakon a celofán. A városokban van38

VI. évf. 6-7. szám

Árak Egyiptomban ifjúsági szállás Kairóban (reggelivel) bőséges meleg étkezés múzeumi belépők asszuáni túra (Asszuán, Luxor, Királyok Völgye) nak kihelyezett víztisztítók is, ezek vize is iható. A nyári hőség azonban embert próbáló, érdemes betérni olykor egy kávézóba és az egyiptomiak kedvenc elfoglaltságát űzni, elfogyasztani egy jéghideg khrakhadit, és elszívni egy shishát. Ha az ember nem a turisták által sűrűn felkeresett helyen van, érdemes figyelnie arra, hogyan öltözik. Vidéken nem szeretik, ha egy lány „túl sokat

kb. 900-1500 Ft/éj kb. 150-500 Ft kb. 150-400 Ft kb. 40 000 Ft

mutat magából”, azaz a szoknyája a bokáján felül ér. Egyiptom egy fantasztikusan sokszínű ország, melynek több ezer éves múltja ott hever a lábunk előtt, azon járunk, de egy hónap is kevés, hogy megismerjük. Az ókori Egyiptom csodái mellett nem kevésbé lenyűgöző az általam oly kevéssé ismert, nyüzsgő arab jelenkor, mely ott vibrál a kortalan történelmi remekművek körül. Egyiptom lakói kedves, szívélyes, vendégszerető, ám nagyon büszke emberek. Büszkék a múltjukra és a jelenükre is, így könnyű őket megsérteni. Tisztelettel, elfogadással kell feléjük fordulnunk, és ha egy kicsit még rugalmasak is vagyunk, fantasztikus kulturális élményekben lehet részünk, és mindenképpen egy felejthetetlen hónap emlékeivel térhetünk haza. Liptovszky Janka

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Geocaching

KIKAPCSOLÓDÁS

Itt a tavasz! Csicseregnek a madarak, suliba sem vaksötétben kell elindulni, és a hőmérséklet is határozottan kellemesebb. Eljött hát az az idő, amikor az ember sokkal szívesebben kimerészkedik a levegőre, és helyette nem a jó, meleg házba való bekuckolást választja. Így eljött a geocaching ideje!

■

A neten barangolva sokszor botolhatunk ebbe az igen érdekes szóba, nem sejtve, hogy ez mit is takar igazábólPA geocaching (geo=föld, cache=rejtekhely) egy szabadidős tevékenység, természetbarát hobbi, játék, amely a kincskeresés ősi szenvedélyére alapozva egyesíti a modern technikát (GPS, internet) a természetjárással, a turizmussal, és nem utolsó sorban az ismeretterjesztéssel. A játék lényege, hogy a geocachingban már kellő jártassággal rendelkező személyek egy valamilyen szempontból (kulturális, történelmi, földrajzi stb.) érdekesnek tartott helyszínen elrejtenek egy ládát (ez a geoláda), melynek helyét GPS vevőkészülék segítségével bemérik, majd a koordinátáit közzéteszik a játék hivatalos honlapján (www.geocaching.hu). A honlap lehetővé teszi, hogy a koordináták mellett a helyszín részletes leírását is megoszthassák az érdeklődőkkel. A játék többi résztvevője a megadott koordináták alapján megkeresi a rejtekhelyet. Ott találni fog egy ládát (persze ezek a ládák gondosan el vannak rejtve, némi logika, és kreativitás szükségeltetik, hogy megleljük őket), s feljegyzi a ládában található jelszót, melynek segítségével rögzítheti a megtalálás tényét a honlapon. A bejelentkezéskor mindenki közkinccsé teheti a keresés közben szerzett személyes tapasztalatait, valamint a helyszínnel kapcsolatos ismereteit, és az ott készített fotóit is. Ezáltal a honlap az évek során egy hatalmas, több ezer ember által szerkesztett, folyamatosan bővülő online útikönyvvé vált, ahol érdekességek sokasága lelhető fel a Föld természeti és kulturális értékeiről. A játékban természetesen mindenki részt vehet, aki a szabályzatot elfogadja, és önmagára nézve kötelezőnek tartja. A játék hazai képviselője a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület, mely a hivatalos magyar honlapot is üzemelteti.

Az első geoládát egyébként Dave Ulmer rejtette el az Egyesült Államokban, 2000. május 3-án, apropója pedig az volt, hogy május elsején eltávolították a GPS rendszerből a szelektív zavarást. Maga a játék viszont nem teljesen új keletű, mintegy százötven éves múltra tekint vissza. Elődje a „letterboxing” volt, ekkor viszont még csak a földrajzilag nevezetes pontokról szóló írásbeli közlésekre hagyatkozhattak a játékosok. A geocaching ettől az alapjátéktól a GPS eszköz intenzív használatában különbözik, ugyanis az elrejtett ládát a nyilvánosságra hozott földrajzi koordinátái alapján GPS eszközzel lehet a legkönnyebben megközelíteni. A GPS azonban nem feltétlenül szükséges a játékhoz, hagyományos térképpel is lehet eredményesen játszani. Érdemes megemlíteni, hogy a GPS eszköz használata nem jelenti egyúttal a láda automatikus és könnyű megtalálását is, mivel egyrészt a szabadidős GPS készülékek helymeghatározási pontossága tíz méter nagyságrendű, másrészt a láda elrejtője további feladatok megoldását is kívánhatja a keresőktől, amennyiben az oldalon megadott koordináta helyén a kereső játékos egy feladatot talál, melynek megoldásával juthat csak a ládához, vagy a következő pont koordinátáihoz. Ezek a feladatok persze nem nehezek, hiszen a geocaching (kis) gyermekes családok szabadidős szórakozása is lehet. A játékot manapság már a világ számos országában művelik. Magyarországon 2001. június 24-én rejtették el az első ládát, és számuk 2009 szeptemberében már elérte a kétezer-hatszázat.Nem csak egyféle láda létezik, a geoládákat fajtájuk szerint ekképp osztályozhatjuk: Hagyományos láda: egy – eredetileg ételhordó - vízhatlan műanyag láda, melyben kell lennie egy szabvány magyar és angol nyelvű üzenetnek a véletlenül megtalálók részére, plusz

íróeszközt, egy naplófüzetet, és kisebb ajándékokat is tartalmaz. Virtuális geoláda: Általában akkor „telepítenek” ilyen ládát, ha az adott helyszínen rongálás nélkül nem helyezhető el láda, vagy tilos (pl. műemlék esetén). Multigeoláda: Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a geoládához több állomáson keresztül tudunk csak eljutni (jelszórészlet keresése, logikai feladat, stb.). Mozgó geoláda: Ez olyan hagyományos vagy virtuális láda, mely állandóan változtatja a helyét, és az épp aktuális koordinátáit a honlapról tudhatjuk meg. Mikor először hallottam erről egy, a témában jártas ismerősömtől, nem igazán értettem, hogy miért is kedvelik annyira ezt a tevékenységet. Aztán egy alkalommal elkísértem egy ládakeresésre ezt a barátomat, és azonnal megtetszett a játék. Az maga, hogy az ember miközben egy „kincset” keres, kalandozik, közben a természetben tölti az idejét, teleszívja tüdejét friss levegővel, és még szórakozik is. A táj megörökítésének izgalmáról már nem is beszélve. Ráadásul ez olyan időtöltés, mely nincs sem korhoz, sem anyagi helyzethez kötve. Aki szeret barangolni, sétálni a természetben, és emellett nem riad vissza a kisebb feladványok megoldásától, akadályok legyőzésétől sem, az mindenképp tegye próbára magát! Nincs más dolga, mint regisztrálni a www.geocaching.hu oldalon (ide gyűjtheti találatait), keresni egy, a lakóhelyéhez közel eső ládikát, és már indulhat is a játék! Mindenkinek eredményes keresgélést, és jó szórakozást kívánok! És ne feledjétek: „Ne vigyél el semmit, csak a fotóidat; ne hagyj ott semmit, csak a lábnyomodat; ne ölj meg semmit, csak az idődet!” Hajdú Petra VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

Lisey története KÖNYV

Egy autóbaleset és az azt követő szövődményes tüdőgyulladás ihlette meg Stephen Kinget a Lisey története című könyvének megírásakor, ugyanis a kórházból hazaérve azt látta, hogy felesége elpakolta személyes dolgait, és az az érzése támadt, így nézne ki a szobája, ha meghalt volna.

■ Az

egyik legjobb, ugyanakkor legkülöncebb Stephen King-regényt szeretném bemutatni a kedves olvasóknak. A Lisey története hétszáz oldalával nem hasonlít az író eddigi egyik regényéhez sem, és talán épp ezért osztja meg annyira a rajongókat. A történetnek szerintem három főszereplője van. Mindhárommal érdekes egy kicsit foglalkozni. Egyikük, ahogy a könyv címe is mutatja, Lisey,

aki mint özvegy jelenik meg a könyv elején, azonban a folyamatos visszaemlékezések miatt láthatjuk őt fiatalabb korában is, illetve még feleségként. A zűrös családdal rendelkező özvegy két évvel férje halála után testvére segítségével nekikezd kitakarítani halott férje dolgozószobájában. Egyre több minden kerül elő, többek között egy addig nem ismert kézirat is. Ahogy fogynak a kacatok, felszínre kerülnek az emlékek és házasságuk emlékképei is. Liseyt elragadja a múlt, és felidéződik minden kellemes és kellemetlen, akár hátborzongató élmény is. Férje, a könyv elején már két éve halott Scott Landon is visszaidéződik a könyvben, ezért lehet őt is főszereplőnek vélni. Stephen King szokásához híven, míg élt, íróként tevékenykedett, ráadásul nem is rossz íróként. Azonban ahogy egyre mélyebb bepillantást nyerünk Scotték életébe, érezhetjük, hogy valami nem stimmel. Egyre erősebbé válik az a néma sejtés, amit Stephen King minden Stephen Kingkönyv elején érezhetünk, Stephen King 1947-ben született, Mainben. amíg be nem indul a törtéFeleségével 1971-ben házasodott össze, aki net. hatására elküldte első könyvét a kiadóknak. A harmadik szereplő, Ez nem más volt, mint a Carrie (1973). Ezek és ez már csak az én véután egyenes út vezetett a sikerhez, és az író leményem, a Házaspár. rengeteg könyvvel örvendeztetett meg minNagy betűkkel. Bepillanket. A Carrie-t követte a Borzalmak városa tást nyerhetünk egy iga(1975), majd a Ragyogás (1977). Összesen edzán bensőséges kapcsodig hatvanöt regénye jelent meg nyomtatáslatba, és megismerhetjük ban, ennek nagy része Magyarországon is, az annak minden rejtett titkát. Európa Könyvkiadó gondozásában.Könyvei Örömét és szépségét, rengeteg díjat bezsebeltek, többek között a csakúgy mint sötét pillanaBram Stoker-díjat (Tortúra, A halálsoron, Litait. Minden apró közös sey története) és a Brit fantasy-díjat (Az 1-2, szokást, az igazi probléCujo). Összesen harmincöt könyvét filmesímákat, a vitákat és a sötét tették meg, és volt pár, amiben olyan neves múltat is. színészek játszottak, mint Jack Nicholson (A Igazán megosztja a ragyogás), Tom Hanks (A halálsoron) vagy rajongókat ez a könyv. Johnny Depp (Titkos ablak/Titkos kert). Felfedezhetőek benne az

VI. évf. 6-7. szám

igazi kinges elemek, úgymint az író-főszereplő, valamint a gyomorforgató és hátborzongató mondatok, ahogyan azt fénykorában reprezentálta az író, ugyanakkor sokan terjengősnek vélik ezt a könyvet. A maga hétszáz oldalával még nem is lenne megdöbbentő, mert volt már ennél hosszabb regénye is Kingnek, ellenben az, hogy az első háromszáz oldalon nem indul be a történet, sokakat csodálkozásra, vagy éppen bosszankodásra késztet. Rengeteg King könyvet olvastam, és az elején én is furcsálltam, hogy mennyire aprólékosan megismerteti velünk regénye szereplőinek jellemét, de „végigszenvedtem” magam rajta, és csak a vége felé jöttem rá, hogy milyen jól is csinálta az író, hogy így tett. Megismertette velünk szereplőit, de úgy igazán, ahogy talán még egyik könyvében se tette. Megmutatta nekünk gondolataikat, fura szokásaikat, félelmeiket, álmaikat és vágyaikat, ezzel, ha háromszáz oldalon keresztül is, de szimpátiát vagy ellenszenvet ébresztve bennünk, ami az utolsó négyszáz oldal miatt igazán kulcsfontosságú. Tény, hogy Scott gyermekkorának történetéből ütős kis novellát lehetett volna írni, valamint az özvegyet ért támadás is hasonló lehetőségeket rejt magában, de King mégis egyben adta nekünk az egészet. Szerintem ez nem volt baj. Kevés Stephen King-könyvről tudom elmondani, hogy adott valamit a borzongáson kívül, de ez a történet képes adni, ha fogékonyak vagyunk rá. Mert habár közel sincs a szépirodalmi karakterábrázoláshoz King szárnypróbálgatása ezen a téren, de mégis magával ragadó talán pont ugyanezért. Ott van a közvetlenség, a humor, a melankólia és az a cseppnyi őrültség, ami minden King-karakterben felfedezhető. Ajánlom a könyvet azoknak a Kingrajongóknak, akik túl tudnak jutni a hozzá képest lagymatag első háromszáz oldalon, akik szeretik a szerelmi szálat könyveiben, és a fantasy részeket, mert az is van benne, nem is kevés. Azok, akik még nem olvastak semmit az írótól, ne ezzel kezdjék, de persze ez csak egy tanács. Ott van a Ragyogás, a Cujo, a Hasznos holmik kezdésnek. Ezek után pedig jöhet Lisey és az ő története. Téglás Barbara

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Közepes brokkolikrémleves, parádés desszert!

HIRDETÉS

Nemrég új vendéglátóipari egység nyílt az Egyetem Nagyváradi téri épületében. Azt ígérték nekünk, ezúttal „éttermet, nem pedig kantint kap a tanuló ifjúság”. Úgy gondoltuk, ideje megnézi, mi valósult meg az ígéretből. Éttermi teszt és kritika következik.

■

A falakon szintén a fehér, a neonzöld és a narancssárga színek dominálnak – hogy ez ízléses-e, mindenki döntse el maga, azonban nem kérdés, hogy a nemrég nyílt étterem megérdemel egy pacsit amiatt, hogy minden új és tiszta, ami, legyünk őszinték, nem minden egyetemi vendéglátóegységre jellemző. Belépésnél jobb oldalt máris az amerikai konyha-szerűen megépített kézmosóba botlunk, ami furcsa, de végülis hasznos, pláne itt, a Semmelweis Egyetemen. Szerencsére a WC-t nem pakolták az orrunkba, ahhoz menni kell még vagy öt métert. Az aznapi választék szintén a bejárat mellett található, plazma monitoron, ami számomra meglepő pénzpazarlás, de legalább jól látható, újabb pirospont érte. Azt azonban nem értem, miért pont az aranytallért fordították le angolra (Fried Turkey Medallions), ha egyszer a többi fogást csak magyarul voltak hajlandóak kiírni. Magyarul nem beszélő diáktársaink kizárólag pulykát fogyaszthatnak? Design: Az asztalok igazi IKEA feelinget sugároznak magukból: nagy, fehér asztal, mellette kék és piros székek, minimál, ám kényelmes dizájn, neonzöld terítő és piros művirág – esküszöm, nem csodálkoznék, ha ugyanezt meg tudnám rendelni az otthoni katalógusból. Inventár van, ráadásul a kötelező só és borstartó mellett fogvájót is találunk benne. Az étterem folyamatosan pörög, ráadásul az asztalok kantinméretűek, magyarul ne ide jöjjön, aki meghittségre vágyik. Az asztalok minimum négy, maximum tizenkét személyesek, tehát számítsunk arra, hogy egy ismeretlen Számla

társaságában fogunk étkezni. Azonban nem kell aggódni, nem fogjuk rosszul érezni magunkat, hiszen a székek kényelmesek, az asztalok felülete elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen ráférjen a tálcánk, sőt, még az ebédszomszédunkkal sem fog összeérni a könyökünk! Ebéd: Az étterem önkiszolgálóként működik. Kétszer mentem rendelni, mindig volt mindenből – a személyzet láthatóan figyel az elfogyott ételek pótlására. Brokkolikrémlevessel indítottam. Erős közepesnek értékeltem, az állaga kicsit sűrűbb volt a kelleténél. Szerencsére ipari mennyiségű krutonnal szórtam meg, így az (egyébként szokatlanul ízletes) kenyérdarabkák felturbózták az összehatást. Főételként sertésbordát választottam Lyoni módra, hozzá hasábburgonyát, illetve görögös csirkét rizzsel. A sertésborda parádés volt: közepesen átsült hús, kellemes, ízletes szószszal, éppen megfelelő hőmérsékleten. A hasábburgonya úgyszintén: aranysárgára sült krumplidarabkák épp megfelelő mennyiségű sóval ízesítve. A görögös csirke és a rizs ízébe szintén nem lehetett belekötni, de sajnos, kissé langyosabbra sikerültek a kelleténél, ami egy étteremnél azért nem túl elegáns. Desszertnek az egyik klasszikus magyar tortafélét, a piramist választottam, amivel be-

Brokkolikrémleves Lyoni sertésszelet Hasábburgonya + görögös csirke rizzsel Piramis

210 Ft 300 Ft 476 Ft 280 Ft

lenyúltam a tutiba. Sok helyen, sok piramist ettem már, de bátran kijelenthetem, hogy az utóbbi években itt volt a legjobb. A csokikrém ízes volt, de nem gejl, a piskótatészta puha, kellemes. Ha arra jártok, és lehet kapni, szívből ajánlom. Személyzet: Ismét egy pozitív pontja az étteremnek. A két lány – amellett, hogy hihetetlen fordulatszámon pörögtek – képesek voltak arra, hogy fizetéskor kedvesen rám mosolyogjanak, és ne küldjenek el melegebb égtájakra még akkor sem, amikor megkértem őket: ugyan hagyják itt a kasszát egy fél percre, és mutassák meg, hol van egy asztal, amely mellett konnektor is van. A laptopom ugyanis hamarosan lemerülP Mondanom sem kell, hogy később még vagy két órát neteztem az asztalnál, csak hogy meglássam, elküldenek-e az étteremből. A válasz: nem, szerintem zárásig simán netezhettem volna kellemes magányomban. Árak: Az árak korrekt pesti árak – a háromfogásos ebédért alig több mint 1200 forintot fizettem, amihez hozzájött még egy mentes víz potom 170ért. Ha belegondolok, hogy manapság VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS Osztályzat Kaja: 3/5 Kiszolgálás: 5/5 Ár/érték: 4/5 Összesen: 4/5 (Teszt napja: 2010. április 7.)

egy pizzarendelést sem úszok meg 1300 alatt, akkor a hülyének is megéri. A választék elég széles, az ízek teljesen rendben vannak, ráadásul élete teljében járó férfiként jól is laktam. Mindent egybevetve: Jó kis étterem nyílt a Nagyvárad téren. Jó ka-

ja, korrekt árak, minőségi (ön)kiszolgálás, igényes és kellemes környezet. Ha kell egy gyors (de nem gagyi) ebéd, mindenképp érdemes kipróbálni. Ha azonban randizni mész, marad a Ráday utca. Vadász Bálint

A Titánok harca?! FILM

Louis Letteriert (The Incredible Hulk, Transporter 1-2) újraálmodta az 1981-es Desmond Davis által rendezett Titánok Harca című filmet, amit a maga idejében legalább akkora várakozás övezett, mint most ezt a filmet. De vajon megérte-e várni ráe?

■ Nagyon nehéz lehet trailert ké-

szíteni egy filmhez. Kiválasztani a megfelelő képkockákat, amiket ki akarunk emelni egy filmből, úgy, hogy az elég csalogató és lendületes legyen, de mégse áruljon el túl sok részletet a filmből. Mindehhez kiválasztani a megfelelő zenét, ami viszi az egészet, ami meghatározza a hangulatát. A Titánok harcához az elmúlt két év egyik legjobb trailerét sikerült elkészíteni. Lendületes volt, magával ragadó, és eszméletlenül csalogató. Megragadta azt, aki a görög mondavilághoz vonzódik, aki szereti az lendületes akciójeleneteket, vagy aki a látványos technikai megoldásokért van oda. Ha ez nem lett volna elég hívogató, akkor a film forgatása alatt lassan kiszivárogtatott információk már tényleg meghozták a kedvet, hogy elmenjünk a moziba, és megnézzük a filmet. A becsült költségvetés körülbelül hetvenmillió USD volt, ami nem kevés, és mind emellé egy-két technikai megoldásról is elcsepegtettek némi információt. Volt szó arról, hogy a szörnyek karakterét stop-motion technikával fogják életre hívni, de végül a CGI (Computer-Generated Imagery) technikát alkalmazták. Így mozoghatott a filmvásznon többek között Pegazus, a Kraken, és Medúza is, akit nem mellesleg egy orosz szupermodellről formáztak. Forgattak többek között Walesben és a Kanári-szigeteken, egy olyan nemzeti parkban, amit a világörökség részének tekintenek. A légi felvételeket Izlandon és Etiópiában vették fel. 42

VI. évf. 6-7. szám

Minden egyes információ arra sarkallta a nézőközönséget, hogy bizony április 14-e körül, de ha nem is akkor, mindenképpen minél előbb nézzék meg ezt a szuperprodukciót. A trailert egyre gyakrabban adták a mozikban, újabb és újabb plakátokat dobtak ki, és már mindenki epedve várta, hogy a mozikba ülve hallhassa Liam Neeson szájából a következő mondatot: „Release the Kraken!”.

Hát, nem hallottuke Helyette a kevésbé ütős „Küldd hát a Krákent!” mondat csendült fel, de akkorra ez már csak a hab volt a tortán. A görögök egyre elégedetlenebbek az Istenekkel, akik „elfordultak” tőlük. Az Istenek is egyre nehezebben tűrik,

hogy az emberek ellenük fordultak, ledöntik templomaikat, elpusztítják képmásaikat. A tökéletes időpontot kiválasztva jelenik meg a gonosz, Hádész, aki megadja az utolsó lökést a haragos Isteneknek, akinek persze fel sem tűnik a háttérben meghúzódó cselszövés, és végül engedélyt kap Zeusztól, hogy megbüntesse az ellenszegülőket. Főhősünk, Perszeusz, Zeusz fia, a kis túlélő az, aki megoldás lehet a problémára. Neki kell megfékeznie Hádész vízi szörnyetegét, a híres-neves Krákent, hogy ezáltal magát Hádészt is legyőzhesse. Hogy mi hiányzik a filmből? Igazából nem tudom megmondani. Azt hiszem, hogy túl sokat ígért a trailer, ellenben túl keveset adott a film. A filmet nézve egy ideig várja az ember, hogy valami jó süljön ki az egészből, hogy beinduljon a történet, hogy ne egy óriás-klisé legyen, hanem valami, amit a trailer ígért, de aztán azon kapja magát, hogy hangosan viccelőik a mellette ülővel, és maga előtt is észrevétlenül mondott le arról, hogy jó filmet láthasson. A képvilág szép, bár néha bántóan észrevehetőek a CGI-technika ujjnyomai. A rendező, Louis Letteriert (The Incredible Hulk, Transporter 1-2) eleinte rá kellett beszélni a 3D verzióra is, mert kicsit megriadt tőle, de aztán egy tesztverziót látva sikerült mégis rávenni. Nem kellett volna. Kevés helyen volt kihasználva, és ott se adott annyit, mint amennyire zavaró volt egyes jeleneteknél. A Hárpiák nem lettek jobban kivehetőek, a Medúza nem lett ijesz-

2010. MÁJUS–JÚNIUS

tőbb, a Kráken pedigP Nos, a Krákent inkább hagyjuk. Talán Pegazus megjelenésénél jutott eszembe, hogy Walt Disney Herkulese mennyivel jobban visszaadja a Titánok harcát, és azt hiszem, itt vesztett el engem a film végleg. Később is egész sokszor tudtam párhuzamot vonni a mese és a film között. Fellelhető volt a Gyűrűk Ura és a Trója néhány sajátossága, de még a Harry Potter-féle Aranycikesz-üldözés is, csak itt seprű helyett szárnyas lovon ült a szereplő.

A szereposztás parádés volt. A nemrég befutott Sam Worthington kiválóan alakította Perszeusz lagymatag szerepét. Liam Neeson is csillogott a filmvásznon, habár Zeuszt én mindig intelligensebbnek képzeltem, és Ralph Fiennes remekül hozta a gonosz szerepét. Nekem az ő karaktere tetszett a legjobban, kicsit a Keanu Reaves-féle Constantin Sátánja jutott róla eszembe. Az eredeti filmből kihagytak szereplőket, viszont kaptunk újakat is, például a Dzsinneket. Mert bizony Dzsinnek is voltak a

filmben, mint Perszeusz hű segítői. Éljen a történelmi párhuzam az arab mondavilággal, habár itt a Dzsinnek halhatatlan faemberek voltak, nem pedig a lámpások ködszerű lakói. Érdekesség, hogy az Alien versus Predator Ragadozójának megformálója alakította a Dzsinnek vezérét, akiben kéken világító szemei miatt Optimus fővezér karakterét véltük felfedezni. A végső harc a Tudjukkivel pedig egyszerűen elkeserítő. Kapkodós, alig látható, és alig élvezhető. Az egész filmben talán az óriás skorpiókkal való harc és Medúza üldözése volt a legszebben kidolgozott, ami elég elkeserítő, lévén, hogy a mi vízi szörnyünkre vártunk végig. Egy, a film premierje előtt készült interjúban a rendező azt nyilatkozta, hogy szerinte az embereknek igénye van az ilyen filmekre. Mind a görög mitológia, mind pedig a Titánok története akkora kiaknázatlan terület, hogy akár trilógia is lehet ebből a filmből. Nos, a kérdés az, hogy mit mond ezek után a rendező. Mert bár kasszasiker lett, legyen ez bárminek is köszönhető – nyilván a trailer miatt –, a kritikák megmutatják, hogy mi is a valós vélemény a filmről. Téglás Barbara VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

Retusőr kerestetik! FOTOGRÁFIA

Epizódok a fotóhamisítás rövid történetéből Gyakran mondjuk, hogy nem hiszem el, míg a saját szememmel nem láttam. Ez eddig rendben is van, azonban mit tegyen az az örök kételkedő, ha erre elé tesznek egy fényképet, amely az igazság megmásíthatatlan pillanatát ábrázolja. Higgyen-e a saját szemének?

■

Introductio. Jelen újság hasábjain mindig törekedtünk, és minden erőnkkel törekedni is fogunk, hogy közelebb hozzuk az olvasókhoz a fotográfia világát. Azt a világot, amely akarva-akaratlanul, lépten-nyomon szemünk elé tárul, és különösebb erőfeszítés nélkül ránk talál, legyen az napilap, képes magazin, prospektus, óriásplakát vagy családi fotóalbum. A XX. (és a XXI.) század során a művészet forradalmi szemléletváltáson ment keresztül, s ebben a fotográfia is óriási szerepet vállalt. Túl azon, hogy gyökeresen megváltoztatta a művészi nézőpontot és annak elméleti alapvetését, a fotográfia újdonságképp magában foglalta az, hogy segítségével bárki lehet művész: nem kell hozzá festék vagy ecset, véső vagy kalapács, sőt, még csak kézügyesség sem. Pimasz módon ott fekszik tőlünk karnyújtásnyira, szirén énekével csábít: most egyetlen apró gomb megnyomásával közölhetsz valamit magadról és a világról. Mi ez, ha nem maga a művészet, még akkor is, ha a populárisabb fajta. Természetesen nem szeretnénk túl nagy fába vágni a fejszénket: írásunkban csupán a fotográfia krónikájának egyik különös epizódjával, a fényképhamisítások történetével foglalkozunk. Minket jelen esetben az érdekel a legjobban, hogy a fotográfia a hiteles dokumentálás vidékéről hogyan tévedt át a célszerűség szolgálatába, hogyan vált jellemzőjévé a tárgyilagosság helyett a figyelemfelkeltő esztétikum, hogyan állította csatasorba a mindent bedaráló meggyőzőgépezet. Cikkünkben néhány szubjektív szempont szerint kiemelt példán keresztül mutatjuk be a fotómanipuláció jelentőségét mai világunkban. Felesleges tagadnunk, mindez a cikk szerzőjének szemüvegén keresztül láttatja majd az eseményeket, és közel sem törekszünk teljességre. Célunk az elgondolkodtatás, a probléma halvány felvázolása, többre terjedelmi okok miatt nem vállalkozunk, meg aztán any44

VI. évf. 6-7. szám

nyira bátrak sem vagyunk, hogy messzemenő fejtegetésbe bocsátkozzunk („Ha a döntő pillanatban bátor leszek, mit törődöm azzal, hogy most mit érzek?” írja Stendhal a Vörös és feketében, s mi értjük szavait, még ha nem is szeretjük.). Lássuk hát, mit is tartogat számunkra a retusálás könnyed világa. Op. No. 1. Valószínűleg a képhamisítás egyidős a fénykép születésével, mégis, a leghíresebb példák a retusálás korai időszakából a szovjet diktatúra idejére nyúlnak vissza. Vlagyimir Iljics Lenin pontosan értette, és kihasználta a média szerepét, tudatosan formálva azt, és ezzel nem egyszer saját malmára hajtotta a vizet. Példáért nem kell messzire menni: az októberi szocialista forradalom vagy a Téli Palota ostroma korhűnek gondolt képei közül egyetlen egy sem felel meg a hitelesség szigorú kritériumainak. Hogy mi sem csak szavunk hitelével támasszuk alá mindezt, közlünk egy jól ismert képpárt, amelyen Lenin csupán szereplő, a kép tényleges manipulálását más valaki rendelte el. Joszif Visszarionovics Sztálin nem fukarkodott a beavatkozásokkal, ha politikai riválisaitól kellett megszabadulnia, és mindezt sajátos fotódokumentációval is megőrizte. Eredeti képünkön Lenin gyújtó hangú beszédet mond a moszkvai Nagy Színház előtt, az emelvény lépcsőin Trockij és Kamenyev áll (ez a felvétel csupán egyszer jelent meg nyomtatásban). Emlékük azonban nem bizonyult ércnél maradóbbnak. Nem telik bele pár év, Sztálin politikai befolyása megnő, ezzel párhuzamosan pedig Trockij és Kamenyev fényképen való jelenléte csökken, elsőként az utóbbi tűnik el, kisvártatva követi őt Trockij is, majd nem marad utánuk más, csak néhány üres lépcsőfok (lásd képünkön alul).

Hasonló példákat bőven lehetne hozni Sztálin idejéből, erre nem is érdemes több szót fecsérelni, mindenesetre megjegyezhetjük, nem volt túlságosan kifizetődő mellette állni egy-egy jól sikerült fényképen. Mellékesen bizonyos Nyikita Szergejevics Hruscsov volt az, aki a szovjet vezetők közül elsőként nyíltan elutasította képeinek retusálását. Noha szerepléseit mindig alaposan előkészítette, mint ahogy nem lehetett hirtelen jött ötlet az 1960-as ENSZ Közgyűlésen mutatott előadása sem, mikor beszéde közben a nyomaték kedvéért cipőjével verte a szónoki emelvényt; valószínűleg úgy gondolta, személyéhez jobban illik a kérlelhetetlen képi igazság. Op. No. 2. A történelmi hűség sok esetben másodlagosnak bizonyult a XX. század zivataros évtizedeiben. Ne legyünk igazságtalanok, nem csak a szovjetek éltek a kínálkozó lehetőséggel, Adolf Hitler, Mao Ce-tung és Benito Mussolini sem tétlenkedett. De mielőtt tényleg azt hinnénk, hogy csupán a türannoszok sajátja volt a képhamisítás, a politikai korrektség kedvéért

2010. MÁJUS–JÚNIUS

nem maradhat ki a sorból a britek királynője sem, számos amerikai szenátor, a LIFE magazin, a National Geographic és még megannyi közszereplő. Mikor a fotómanipuláció kérdése felmerült, mindegyikük könnyűnek találtatott. 2003 augusztusában a Reuters is bakot lőtt. Eredetiként tett közzé egy libanoni bombázásról készült képet, amelyen a város házai közül felszálló füstöt mesterségesen felerősítették (lásd képünkön balra). Hasonlóra a CNN esetében is volt példa. Bizonyos esetben pedig azt is nehéz eldönteni, hogy a képszerkesztés inkább szemérmesség, vagy szemérmetlen hazugság? A Beatles Abbey Road című lemezének borítóját sokan ismerik: a négy zenész épp zebrán kel át a londoni stúdiónál. A képen a sorban harmadik Paul McCartney kezében cigaretta. Az Egyesült Államok poszercégei, mikor újranyomták a legendás felvételt, alapos műgonddal eltávolították azt McCartney kezéből. Op. No. 3. A fotómanipulációra és a fotóval történő manipulációra számos példát hozhatnánk, utolsóként bemutatott esetünk sem egyedüli jelenség: a véleményformáló médiumok gyakorta egymással versengve hozzák szenzációhajhász beszámolóikat. Az afrikai éhezés sokáig nem jelent meg az amerikai sajtóban (állítólagosan a publikumra gyakorolt kiszámíthatatlan hatásai miatt), míg nem Kevin Carter dél-afrikai fotográfus képe 1993-ban a New York Times hasábjain feltűnve emberek millióit nem sokkolt. A felvételen egy éhhalállal küzdő

szudáni kislány vonszolja magát az ENSZ-tábor felé, miközben a hátterben egy keselyű várakozik. A kép (és maga a cikk szövege) is azt sejteti, a gyermek kiszolgáltatottságában és reménytelenségében magára maradt. A cél beteljesült, aznap rekordmennyiségű telefon érkezett a szerkesztőségbe: mindenki az iránt érdeklődött, vajon a kislány túlélte-e a szörnyűségeket. A hírversenyt minden kétséget kizáróan megnyerte a NY Times.

Később persze kiderült, az eredeti fényképet a képszerkesztő módosította: hogy még meggyőzőbb legyen a képkivágás, a szélét egyszerűen levágta, amely esetleg megmutatta volna a közelben tartózkodó anyát, aki egyáltalán nem hagyta magára gyermekét. A kép szerzőjének Pulitzer-díjat hozott, de Carter nem sokáig élvezte gyorsan jött hírnevét: három hónappal később öngyilkos lett. Az nem ismeretes, hogy halálában mekkora szerepet játszott a képének manipulációja körül kialakult botrány, mindenesetre sokat támadták azért, hogy miért nem segített a szenvedőknek eljutni az ENSZtáborig. Summa summarum. Talán nem meglepő, hogy mára kijelenthetjük: a

fotóriportok, a fotografikus környezetbe ágyazott bármely produktumok testében a mű, a fénykép, noha valódi, hisz tényleges entitás, mégsem maga az igazság („P az igazat mondd, ne csak a valóditP”, ahogy a költő mondja). A fénykép az igazság ihlette illusztráció, eszköz, mely mindig egy többé-kevésbé jól körülírt célt szolgál, így sosem pártatlan. Sőt, a jól megdolgozott fotó olyannyira megbízhatóan teszi a dolgát, hogy jobban érvel, magyaráz, meggyőz és eltaszít, mint bármely hiteles szemtanú kétflekkes beszámolója. Egy fényképet lobogtatva könnyű bebújni az objektivitás álarca mögé. Ugyanakkor a jó képszerkesztő bizonyára olyan nézeteket vall, mint amelyeket állítólag Churchill hangoztatott a statisztikáról: „Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítottam.”. Hogy bizonyítsuk, világunk mennyire átitatódott a manipulációval, nézzük meg közelebbről, mi a helyzet a fenti idézettel? Azt ugyanis a legújabb bizonyítékok szerint maga Churchill sosem állította, hanem a náci propaganda-gépezet, jelesül Joseph Goebbels adta csupán a szájába, hogy hitelét próbálja aláásni a német sajtóban. Ezenképp színtiszta megtévesztésnek tekinthető, hasonlóan egy újságcikk mellett feltűnő, az igazság egy sajátos szeletét bemutató, retusált vagy manipulált képhez. Az pedig már a sors iróniája, hogy az irodalmi Nobel-díjas britnek tulajdonított egyik legismertebb mondat nem is ékes angol nyelven született meg, hanem imígyen szólott: „Ich glaube nur der Statistik, die ich selbst gefälscht habe.”. Quod erat demonstrandum. -san-

VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

A kocka nincs elvetve

KULTÚRA

Akik április 14-én az eső ellenére kilátogattak a Zágrábi úti Sporttelepre, azok részt vehettek az egyetemi Sportnap keretein belül először megrendezett bűvöskocka-bemutatón, és kipróbálhatták a legnépszerűbb Rubikjátékokat. A nagy érdeklődésre való tekintettel (és azok kedvéért, akik lemaradtak róla) álljon itt egy kis szelet a Rubik-történelemből...

■ Népszerűség, akkor és azóta

Van egy játék, aminek a neve hallatára minden magyar felkapta a fejét, említésére mindnek megdobbant a szíve, esetleg összeszorult a gyomra, mindenesetre elöntötték az emlékei, vagy legalább eszébe jutottak sikeres vagy küzdelmes percei; és ez nem is meglepő: a nyolcvanas évek elején az országban mindenkire jutott egy Rubik Ernő bűvös kockájából. Szerencsére abban az időben ez külföldön sem volt másként. Az angol Odzzon közvélemény-kutató intézet által akkor végzett felmérés szerint az Egyesült Királyságban élők nyolcvanöt százaléka ismeri a Rubik nevet, és felismeri a kockát. Ez annak is köszönhető volt, hogy 1982-ben már minden harmadik nyugat-európai háztartásban volt legalább egy kocka, és a Rubik’s Cube kifejezés külön címszóként szerepelt, és szerepel azóta is az Oxford English Dictionaryben; de a Rubik-kocka mellett mindenhol elterjedt a bűvös kocka, a magyar kocka, a Kocka elnevezés megfelelő nyelvű változata is. Népszerűsége határtalan volt a kirakatokban, a pólókon, a karikatúrákon, a kitűzőkön, a kulcstartókon, az autóra ragasztható matricákon, a róla szóló könyvek, az előadások, a tévéés rádióműsorok százain láthatták és hallhatták viszont. De hová tűnt azóta? Hol vannak a pólók, a kitűzők, a matricák, a könyvek? És miért nem vesznek a szülők gyermekeiknek bűvös kockát karácsonyra? Az előbbi kérdéseket könnyű megválaszolni: bekerültek a régi kacatok közé, amik csak nagytakarításkor vagy költözés idején kerülnek elő; nem jutott eszébe senkinek, és csak a helyet foglalta. Da ha már a szülők elkövették azt a hibát, hogy félrerakták gyerekkoruk legnépszerűbb játékát, talán jóvátehették volna azzal, hogy gyermekeiknek megmutatják azt, ami egykor sokat jelentet nekik. Ez kevés 46

VI. évf. 6-7. szám

szülőnek jutott eszébe, és még kevesebb tudta megvalósítani a tervét, mert sajnos azoknak, akiknek mégis az volt a szándéka, hogy Rubik Ernő sokszoros díjnyertes játékával lepik meg szeretteiket, nehéz dolguk volt. A játékboltokban már nem roskadoztak polcrengetegek Rubikkockától, sőt, az ember keresve is nehezen talált jó minőségű és lehetőleg eredeti játékot, úgyhogy hamar le is tettek az ötletről... Eddig. A 2005 novemberében megrendezett MAI Casco – Új Sugár Bűvös Kocka Grand Prix óta – amely az első hivatalos verseny volt Magyarországon az 1982-ben rendezett világbajnokság óta – sokak örömére a boltokban ismét nagy számban kaphatóvá vált a játék, és egyre nagyobb lett az érdeklődés a játékok, „bűvös” könyvek és előadások iránt is, olyannyira, hogy 2007. október elején a Jövő Háza adott otthont a Rubik-kocka Világbajnokságnak. De vajon a játéknak melyek azok a tulajdonságai, amik még a XXI. században is népszerűvé és sok ember számára ellenállhatatlanná teszik? Elsősorban azok, amelyek már több mint huszonöt éve is megszerettették: az elmozdítható darabokból álló logikai játékokkal szemben, ennek kirakás közben is együtt maradnak a darabjai, a szerkezete mégis megengedi, hogy egyszerre több eleme is mozogjon, és hogy ezek az elemek különbözőképpen álljanak fel, akár a saját helyükön is. Rubik szerint a szerkezet „legszebb vonása az a tulajdonság, hogy az a szabály, ami segít, és egyben akadályoz is a rend megtalálásában, bele van építve a konstrukcióba”. Sokkal egyszerűbb és a nagyközönség számára sokkal meggyőzőbb előnye, hogy háromdimenziós, sőt, az, hogy kockaalakú: szabályos élei vezetik a szemet és a kezet. A hasonló tulajdonságokkal rendelkező, de gömbalakú játékon nehezebb pontosan kilencven fokot fordítani. Sok kockázó, főleg a kisebbek fi-

gyelmét a színei ragadják meg; az egymással párhuzamos oldalak színezése a sárga komponensben tér el. Az alapszíneken (piros és kék) és a hozzájuk tartozó színeken (narancs és zöld) kívül azért volt szükség a fehérre és párjára, hogy a fekete alapú kocka ne legyen túl sötét. Természetesen a színezés (helyesebben a matricázás) a gyártótól és a felhasználótól függ. A színezésre fektetett nagy odafigyelésből is látszik, milyen nagy fontosságot tulajdonított a feltaláló még az apró részleteknek is. Pedig az alkotás nagy csodája a kocka belső szerkezetének megtervezése és kivitelezése volt. Játszhatóvá kellett tenni a játékot. Hogy is van ez? – avagy matematika a gyakorlatban Sok kocka iránt érdeklődő a mai napig nem tudja, mit rejt a játék belseje, mert megelégedtek azzal, hogy sikerült kirakni (vagy átragasztani a matricákat), és ezzel megoldani a kocka által feladott rejtvényt. Pedig legalább ekkora élményt és feladatot jelentett Rubik számára, hogy gyakorlatban is használhatóvá tegye ötletét. Ebben segítségére voltak előzetes tanulmányai: a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1967-ben építészmérnöki diplo mát szerzett, majd az Iparművészeti Főiskolán szobrászatot és építészetet tanult. Két tárgy különösen fontosnak bizonyult számára: az ábrázoló geometria és a formatan. A kocka születését hosszú játszadozás előzte meg geometriai formákkal, a térbeli építkezés lehetőségeivel; kísérletezés, alapformák modellezése, analízise. A Rubik-kocka létrehozásának folyamatában az első állomás az volt, hogy megszületett a konstrukciós feladat: ha összeépít 2*2*2, azaz nyolc darab kockát, ezek elvileg három tengely körül elforgathatók úgy, hogy minden 90°-os elforgatás után visszaáll a kiinduló forma. A legkézenfekvőbb összekapcsolási mód az volt, hogy párosával a csúcsokon keresztül összeépít 2-2 kockát; az így létrehozott átlósan átellenes kockapárok egymásba illesztve megtartják egymást és nem esnek szét. Ezt a kockák átlós kifúrásával, majd a vájatba gumiszál befűzésével lehetett legegyszerűbben megoldani, és így kész is lett a működő modell. Az ol-

2010. MÁJUS–JÚNIUS

dalak megjelölése után végre gyakorlatban is működhetett az ötlet, de sajnos nem sokáig. A forgatások során kereszteződő gumiszálak összegubancolódtak, föltekeredtek, majd elszakadtak. De Rubik nem adta fel, elhatározta, hogy megoldja a problémát. Feltette magának az alapkérdést: „mi tartja össze az elemeket? Hol van az a tengely, ami körül forogni tudnak, ami tartja őket ugyan, de amelyet mégis elhagyhatnak, hiszen a mozgások eredőjeként nincs olyan fix hely, amellyel egy-egy kiskocka állandóan kapcsolatban lenne.” Kézenfekvő megoldásnak látszott mágnes alkalmazása. Úgy gondolkozott, hogy ha a kockák belsejét úgy alakítja ki, hogy a középpontba acélgolyót helyezhessen, akkor a kockákon így létrejött gömbcikkekre mágnest tud erősíteni. Így azok tapadnak az acélgolyóhoz és ez nem akadályozza az elcsúszást, elmozdulást. A látszólag tökéletes megoldással mégsem lehetett maradéktalanul elégedett: ha a golyó és a mágnes között nő a távolság, csökken a vonzóerő, a kocka szétesik, tehát ez a szerkezet szétszedhető játékot eredményez, holott a cél egy olyan konstrukció, mely lehetővé teszi „egy-egy érintkező felület mentén való elforgatást, de nem szétszedhető”. Belátható, hogy ez a kikötés fontos, hiszen a szétszedés kibújás a feladat alól.

A mágnessel létrehozott szerkezet elvetése további gondolkozásra ösztönözte: ha forgatásról van szó, tengelynek kell lennie, e körül történik a forgatás. Ez a tengely helyben marad, ellentétben a sarokkockákkal (háromoldalú elemek), amik egyik helyről a másikra vándorolnak. Tehát van valami állandó és van valami változó. A problémát csak közvetítő elem segítségével lehet megoldani és ezek az élkockák (kétoldalú elemek). „...a kocka geometriájából következik, hogy egy csúcsot mindig három él fog közre, valamint, hogy egy közepet négy él fog közre. ... A bökkenő csak az, hogy ezek az élelemek sem maradnak meg a helyükön, hiszen egy-egy élelem egyszerre két tengelyhez tartozik, és valamely tengely körüli mozgása közben elhagyja a másikat, és egy harmadik tengelyhez kíván kapcsolódni. Ez az állandóan változó kapcsolat csak úgy lehetséges, hogyha miközben ez történik, a kapcsolati rend lényege nem változik. Ez csak akkor következhet be, hogyha az egyik elem szerepét a másik elem képes átvenni. Körmozgásról lévén szó, ez egy körpálya kialakításával történhet. A körpályán teljesen közömbös, hogy melyik elem éppen hol tartózkodik, a körpálya mindig ki van töltve. Csupán az a fontos, hogy tengelyváltás csak akkor történhet, ha meghatározott szögű, azaz éppen 90°-os

elfordulás következett be. Ekkor áll vissza az eredeti rend: ha az elemek más helyen is vannak, a régi helyre egy azzal azonos típusú elem kerül, így a szerkezet szempontjából semmi sem történik.” Tehát a pálya forgásból volt származtatható, a már végleges megoldásban ez egy hengerfelület a 3*3*3as kocka esetében. A 2*2*2-es kocka a 3*3*3-asból visszakövetkeztetve adódott. A nagyobb kocka élkockáit mintegy a kisebb belsejébe építve kialakítható egy, a nagyobbéhoz hasonló, belső pálya.A játék még korántsem volt tökéletes, azaz inkább túl tökéletes volt, hiszen a geometria abszolút pontosságot követel. A sorozatgyártás közben adódó pontatlanság vagy a használat során bekövetkezett kopás gátolhatta volna a működést. Ennek kiküszöbölésére olyan csapokat alkalmazott, amelyek a középkockákat (egyoldalú elemek) állandó szorító erővel a kocka középpontja felé húzzák, közben szorítják az élkockákat, amik szorítják a sarokkockákat. A kapcsolódás egyszerűsített nyelv és vágat egymásba illeszkedésén alapul. Ahhoz, hogy saját szemünkkel is láthassuk a végleges szerkezet belsejét, szét kell szednünk a kockát. A feladat nem egyszerű, hiszen tervezés közben a feltaláló arra törekedett, hogy szétszedhetetlen legyen; akik mégis VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS megpróbálkoztak vele, nagy kockázatot vállaltak; sokaknak a kockája sínylette meg a kíváncsiskodást. Mégis a legegyszerűbb és a kocka épségének megőrzése érdekében legbiztonságosabb módja a szétszedésnek az, ha elforgatunk egy oldalt 45°-kal és egy élkockát kipattintunk a helyéről. Ezt követően teljesen szét tudjuk szedni a játékot, és szemünk elé tárulhat a belső konstrukció, amit elsőként Rubik Ernő látott már 1974-ben. Játékuniverzum Azokat a kockával rokon játékokat, amikkel a feltalálás előtt Rubik Ernő szívesen játszott, a kocka elődeinek tekinthetjük. Ezek közül való a tangram, egy ősi, kínai játék. Egy négyzetlapot hét darabra vágnak: öt egyenlőszárú derékszögű háromszögre, egy rombuszra és egy négyzetre. A cél visszaállítani az eredeti négyzetet. Egy másik építkezős játék a pentomino, ami tizenkét elemből áll, mindegyik egyenként öt kis négyzetből, ezek oldalai pedig minden lehetséges módon illeszkednek egymáshoz. Összerakható belőlük 3*20, 4*15, 5*12, 6*10 méretű téglalap vagy 8*8-as úgy, hogy a közepéből hiányzik egy 2*2-es. Ennek háromdimenziós rokona a szóma, amit hat darab négyes és egy darab hármas kiskockából álló darabból kell összerakni. Az eredmény egy 3*3*3-as nagykocka. Talán szélesebb körben elterjedt az úgy nevezett tizenötös játék, mellyel már több, mint száz éve játszanak. Egy 4*4 egységoldalú négyzetben tizenhat lapocska helyett tizenöt van, a hiányzó hely segítségével lehet mozgatni a többi lapot. A kis négyzetek számozottak, vagy kép áll össze belőlük. A feladat, hogy tologatásokkal az összekevertből a rendezett állapothoz jussunk. A kocka feltalálása óta is nagyon sok hasonló elven működő játék látott napvilágot. Az eredeti 3*3*3-as Rubik-játékhoz csatlakozott a 2*2*2es, a 4*4*4-es és az 5*5*5-ös is. Az utóbbiak belső szerkezetének kitalálói sorrendben: Rubik Ernő, Sebestény Péter, Udo Krell. Kockázók előszeretettel játszanak még a Rubik-kígyóval, egy felváltva sötét és világos, háromszög alapú hasáb alakú elemekből álló játékkal. Az elemek az oldalaiknál vannak összekapcsolva, egymáshoz képest 90, 180, vagy 270°-kal csavar48

VI. évf. 6-7. szám

hatók el. A lényege: a kígyó alakból gömb, kutya, zsiráf vagy egyéb, a fantázia által létrehozott alak felépítése. A Rubik-gubanc egy kilenc műanyaglapból (esetleg kartonlapból) álló játék. A lapok mindkét oldalán ábra van (tehát összesen tizennyolc kép): négy, különböző színű, összegubancolódott madzag. Minden ábra egyforma, csak a színezésben térnek el egymástól. Akkor van kész a rejtvény, ha lerakunk egy 3*3-as négyzetet úgy, hogy a madzagok „nem törnek meg”, azaz folyamatosan tekeregnek. További népszerű játékok, amikkel a Rubik-versenyeken is lehet indulni, a Rubik’s Magic, a Master Magic és a Clock. Előbbeik 2*4, illetve 2*6 négyzetből álló, damillal összefűzött „hajtogatós” játékok, a cél pedig a három, illetve az öt, a lapokon egymás mellett lévő karikákat összefűzni. A Clock olyan szerkezet, amelynek mindkét oldalán kilenc darab óra van számlappal és mutatóval. A rejtvény akkor van megoldva, ha mindegyik óra delet mutat. Ennek beállítására négy állítócsavar és ugyanennyi állítópöcök áll rendelkezésre. A négy sarokban lévő óra mindkét oldalon egyszerre forog, a középsők egymástól függetlenül. Ezek a játékok mind-mind Rubik Ernő nevéhez fűződnek; felsorolásuk nem teljes, főként a Magyarországon széles körben ismert és forgalmazott játékokat tartalmazza. A mostanában elterjedőben lévő játékok (amik az eredeti bűvös kockát veszik alapul) közül a legnépszerűbbek – teljesség igénye nélkül: Cube21, ami egy olyan kocka, melyen az egyik oldalon és annak szemben lévő párján az élek, amik mentén forgatni lehet, a lapközéppontban metszik egymást. A többi négy oldalon ugyanúgy megtalálható a három réteg vízszintesen, csak függőlegesen szakadnak meg az élek, ezzel is nehezítve a játékot, mert hatásukra a kocka forgatás közben szabálytalan sokszög alapú hasábbá változhat. A cél formára és színre hozni a játékot. Egy másik, újdonságnak számító rejtvény a japán sudoku játék térbeli változata, a 3D sudoku, amely csak matricázásban tér el az eredeti bűvöstől, ugyanis minden lapon számok vannak 1-től 9-ig sorban. A lényege is ugyanaz, az összekevert kockából eredményül a rendezett kockát kapjuk. Hasonló népszerűségnek örvend a Rubik mirror, amely

egy tükörlapocskákból álló, különböző méretű elemkből összeépített játék, amely szintén a 3*3-as kocka elvén működik. Ezeket az új játékokat itthon még kevés helyen lehet kapni, de szerencsére akadnak olyanok, akik többszáz kilométert is utaznak egy-egy új szerzeményért... Népszerűség: most és a jövőben A 2005. novemberi sikerek után ismét előtérbe került a bűvös kocka, és kialakult egy olyan társaság (klub), ami a játék megszállottjait tömöríti. Jelentkező az ország minden tájáról akad, központjuk Budapest; itt tartják rendszeres találkozóikat is. Minden korcsoport képviselteti magát az általános iskolásoktól a nyugdíjasokig, bár a legtöbben a középiskolások és az egyetemisták vannak. Világviszonylatban és hazai pályán is kevesebb a nő, mint a férfi, de amelyikük veszi a bátorságot, hogy elinduljon a koedukált versenyeken, szép eredményekkel tér haza. Az itthoni mezőnyben is található néhány, a kocka iránt elkötelezett, igen jó eredményeket elérő hölgy. Sokan a gyakorláson, önmaguk fejlesztésén, új módszerek kidolgozásán és a versenyzésen kívül új, hasonlóan működő játékok és ismeretterjesztő honlapok létrehozásával is foglalkoznak. Céljuk, hogy minél több emberrel megszerettessék a Rubik-kockát. Ennek érdekében szívesen átadták tudásukat, és versenyeket szerveztek iskolákban, nyári táborokban, majálisokon vagy fesztiválokon is; és ez a jövőben sem lesz másként, hiszen annak ellenére, hogy sokan közülük elvonási tünetekkel és ízületi bántalmakkal küzdenek, nem tudnak megválni kedvencüktől... ...Mert van egy játék, aminek a mintájára születésnapi torták, hóés tehénszobrok készülnek. Mert van, aki megveszi, van, aki használja, van, aki nézegeti, van, aki forgatja, van, aki szereli, van, aki tanítja, van, aki szereti, van, aki megunja; és ez nem is meglepő, mert mindenki ismeri és mindenki csodálja... Az idézetek Rubik Ernő A bűvös kocka című könyvéből valók. Olajos Eszter Ajna (ST) kocka.sote@gmail.com

2010. MÁJUS–JÚNIUS

Hátizsák NOVELLA

Amikor a gép lomhán a Ferihegy II. betonjához koppant, először arra gondolt, hogy már 29 éve nem járt itthon. Vállára csapott hátizsákjában néhány hivatalos okirat, egy telefonszámokban gazdag, barna, szakadt könyvecske és számtalan, mások számára furcsa kacat, mint például egy csavarhúzó, egy nagyító, és bár nem dohányzott, de egy parányi hamutartó és a hozzá tartozó piros, rövid Marlboro – hiszen cigaretta hiányában azt általában mindenki szereti –, szemüvegtisztító folyadék és egy puha törlőrongy, néhány kavics a temetőből és egy elemlámpa utaztak vele eddig New York-ból. Este hatkor indult a Kennedy-ről, de az óceán felett uralkodó remek légköri viszonyoknak köszönhetően reggel 7 óra 29 percet jelölt meg a légikísérő az érkezés időpontjának, ami szinte másfél órával volt kevesebb a menetrendben feltüntetettnél. Alig látható mosoly futott végig az arcán: gyerekkorában, még ebben az országban, Krausz tanár úr táplálta belé a számokhoz való különleges vonzódását. Azóta különös figyelemmel kísérte élete fontos eseményeinek a számokhoz kapcsolódó viszonyát. Felállított elmélete szerint vannak jó számok és rosszak, de a prímek mindig a „jó” kategóriájába esnek és mivel az érkezési időpont két ilyen pusztán eggyel és önmagával osztható számot jelölt ez megnyugtatta. Miután feladott csomagra nem kellett várnia, határozott léptekkel indult a zöld folyosó irányába, ahol amerikai útlevelét felmutatva két perces vizsgálat után a zsúfolt repülőtéri váróban találta magát. Egy pillanatra megállt és a gyakorlott utazó tapasztalatával fürkészve körültekintett. Egy csöppet elbizonytalanodott attól, hogy ismét itt áll Budapesten, és hogy mennyire más most hazatérni mint gyerekként elmenni. Tudta, hogy senki sem várja. Még most sem szokott hozzá, hogy a gyakori utazás egy bizonyos életforma, ahol nemcsak elutazni, de megérkezni is többnyire magányosan kell. Nagyot nyelt és elindult a bérelt kocsikat intéző pultok irányába. – Derült napot! – köszönt kissé szokatlanul, de tökéletes kiejtéssel, és a hátizsák mélyéről már halászta is elő hitelkártyáját, melyet a pultra helyezett. Halványzöld, utazótáskáját hanyagul a lába elé ejtette és mosolyogni próbált. – Üdvözöljük Budapesten, és köszönjük, hogy minket választott Asszonyom! A zselétől kikeményített, fénylő hajú, izmos harmincas férfi már nyúlt is a kulcsért és néhány hosszába hajtott papírért. – Az autó a B kapu melletti parkolóban áll, és miután nem ragaszkodott semmilyen színhez, ezért egy fehéret adunk Önnek. A kollégám majd mindent részletesen elmagyaráz, ha még van kérdése. Jó utat! Kellemes magyarországi tartózkodást! – De rendeltem még mást is, remélem arról sem feledkeztek meg! – Ja igen, bocsásson meg Asszonyom, a kolléganőm gondoskodott róla, tegnap este vette meg, alaposan becsomagolta, úgyhogy azonnal hozom a frizsiderből. Biztosíthatom Önt, hogy társaságunkhoz ilyen kéréssel még nemigen fordultak! – Azért, mert valami még nem történt meg, nem biztos, hogy természetellenes. – reagált rá határozottan és választ nem várva. – Köszönöm, hogy ilyen alaposan becsomagolták – nyugtázta és már fordult is a B kapu felé. Az autó átvétele után fekete, földig érő kabátját egy hanyag, de láthatóan begyakorlott mozdulattal dobta a hátsó ülésre. A halványzöld, meglehetősen nehéznek tűnő válltáskát a csomagtartóba ejtette, fekete bőr hátizsákját pedig – mint mindig – a vezető melletti ülésre hajította. A reptérről elindulva a központ felé haladt. A várost elkerülő körgyűrűt már azóta építették, hogy a háromtagú család kivándorolt 1969-ben, az Új Gazdasági Mechanizmus idejében, amikor ő, a misztikus és egyben „prím” tizenharmadik évében járt. Amerikában hamar beletanult a sztrádák szerkezetébe és logikájába, hiszen a távolságok miatt szinte ellehetetlenül az ember autó nélkül. Azokra az egyetemekre, ahova előadni hívják, a repülőtérről általában bérelt autóval érkezik. Most is térkép nélkül pontosan érezte, hogy hol kell lehajtania az Oroszlányhoz vezető útra. Amikor megtalálta azt a bekötőt, amit annak idején még tervútnak neveztek, érezte először, hogy hazaérkezett. Húsz kilométert ment az erdőben és Vérteskozma távoli házait meglátva borsózni kezdett a háta. Vajon megtalálja-e a magyarázatot utazása céljára? Vajon választ kap-e a negyvenhárom év megválaszolatlan kérdéseire? Vajon a Magyarországon lehetőségére álló tizenegy óra elegendő lesz-e, hogy dolga végeztével távozzon? VI. évf. 6-7. szám

SZINAPSZIS

Amikor barátai értesültek utazása előkészületeiről valamennyien tudták, hogy ez az út más lesz, mint az öszszes eddigi kalandja. Néhány évvel ezelőtt gumi kajakjával nekivágott a Grand-kanyon fodrozó vízeséseinek, majd tracking túrára indult az Andok hatezres csúcsaira. Három évvel később WHO szakértőként két hónapot töltött Ruandában, ahol a halál látványát a mindennapok részeként élte át, de menekült tőle, és soha nem tudta elfogadni, megszokni. Szülei elvesztését követően szinte tudatosan kereste a veszélyt, habár állandóan szorongott tőle és végül is a veszély mámorával vívott versenyben mindig ő került ki győztesen. Míg gondolatai a múltban kalandoztak szinte észre sem vette, hogy a Dózsa György úton haladt Oroszlány központja irányában. A távolban már feltűnt az Öreg-hegyre épített szovjet hősi emlékmű, ahová a tanítást követően gyakran jártak csavarogni az akkori barátokkal. Abban az időben apja a bányánál dolgozott a Borbálatelepen míg anyja a Tatabányai kórház röntgen osztályán. Először arra gondolt, hogy megkeresi Alkotmány utcai lakásukat, de aztán valahogy meggondolta magát. Ebben a városban úgy tűnt szinte semmi sem változott: ahogy lassan haladt előre úgy érezte, hogy egy időgép könyörtelenül repíti vissza a huszonkilenc évvel ezelőtti szürke valóságba. Felidézte az egykori vasárnapi kirándulásokat, a húsleves és rántott hús szagú lépcsőházakat. Hamar megtalálta azt helyet, ahol a félnapos kirándulások végén szüleivel megpihentek a csillejavító melletti tisztáson. Egy savanykásan bűzlő, fém szeméttároló mellett hagyta kocsiját, magára terítette a hosszú fekete kabátot, jobb vállára csapta a fekete hátizsákot, míg a bal kezébe fogta a zöld utazótáskát és kutató szemekkel a kövek irányába indult. Nem kellett sokáig keresgélnie, hamarosan meglelte az egykori családi piknikek helyét. Bal kezéből a földre ejtette zöld táskáját, amely tompa puffanással landolt egy nagyobb kő szomszédságában, majd megszabadult a hátára hajított fekete hátizsáktól is. Most értette csak meg, hogy hosszú évek óta erre a pillanatra készült. Lassan, komótosan kezdte kihúzni a zöld szatyor réz cipzárját, majd mindkét kezével megmarkolta annak tartalmát és halk nyögéssel próbálta átemelni azt a kövekkel körülkerített részbe. Ráérősen látott hozzá az amerikai precizitással előre összeállított, a barbeque sütéséhez használatos gyújtós kicsomagolásához. Az egyik New York-i, K-Mart-i vásárlása alkalmával kiválasztotta a legnagyobb kiszerelésű gyújtóst, de nem barbeque készítéséhez, hanem egy megálmodott magyarországi szalonnasütéshez. A táska aljáról előkotort még egy gyári, vasból készült nyársat is, és bár korábban ezt mindig a szertartás részeként az apja faragta fából, életlen lengyel bicskájával, úgy gondolta, hogy erre a speciális alkalomra a vas is megteszi. Miután mindezzel elkészült, fekete hátizsákjából előhalászta a repülőtéren kapott alumínium fóliába bugyolált téglalap formájú csomagot és lassan bontogatni kezdte. Hirtelen csapta meg a már szinte elfelejtett, jellegzetes disznószalonna illata. Nem sokat teketóriázott és francia bicskájával vastag szeletet kanyarított magának, melyet könnyed mozdulattal a vasnyársra öklelt, majd a feneketlen fekete zsákból még egy előre megpucolt amerikai hagyma is előkerült vastag celofánba bugyolálva. Ez is követte a szalonna sorsát, a nyársra került. Öngyújtójával pillanatok alatt lángra lobbantotta a gyújtóst, majd kényelmesen befészkelte ülepét két egymás mellé helyezett szikladarab hasadékába, azután nyársát óvatosan a parázsló gyújtós fölé helyezte. Orrát megcsapta a füsttel vegyülő szalonnából csöpögő égett zsír fanyar illata és közben maga előtt látta apjának és anyjának jellegzetes tartását. Egyre közelebbinek tűnt a múltból feltárulkozó kép, ahogy a családi kirándulásokat követően hármasban sütötték a szalonnát itt a tisztáson, látta apjának huncut mosolyát amivel anyjára grimaszolt és ebben a fintorban benne volt ennek a két embernek elszakíthatatlan szövetsége. Emlékezett, hogy a szalonnasütések alkalmával szülei szinte idegenként tekintettek rá és valahogy gyerekként mindig kívülálló maradt. Apja hirtelen halálát követően anyja sem találta többé a helyét ebben a világban és hamarosan követte férjét, az ajtó amin besétált az életbe végérvényesen bezárult mögötte is. Amíg ráérősen peregtek előtte a képek, a parázs fölé tartott szalonna lassacskán elszenesedett és ahogy ez a folyamat haladt előre, úgy égetődött bele a lelkébe a felismerés, hogy a szülei egykoron igazán szerették egymást és ez a kötelék tőle függetlenül létezett. Az elszenesedett szalonnát még mindig a parázs fölött tartva megértette, hogy a szülei nem őt hagyták el, hanem egymás nélkül nem bírták tovább. Azhogy nézte a fekete, felismerhetetlen, üszkös zsírcafatot egy hatalmas könnycsepp gördült végig az arcán és megértette apjának és anyjának üzenetét. Behunyta szemét, mélyet lélegezve beleszagolt a levegőbe. Képzeletében együtt voltak mind a hárman, de nem úgy mint régen, hanem szorosan egymáshoz bújva, öszszetartozva, egyformán fontosnak egymásnak. Megbékélt. Két órával az indulás előtt már a Ferihegy II. várójában szürcsölte elmaradhatatlan tejeskávéját. A Malév járattal indult Londonba majd onnan este tovább haza New Yorkba. Nézte a nyüzsgő embereket és biztosan tudta, hogy elbúcsúzott szüleitől, elengedte őket örökre, és szomorúságában készen állt élete új korszakára, a felnőttségre.

VI. évf. 6-7. szám