Troth és Deszpel - 11. fejezet - Vacsorák

TROTH ÉS DESZPEL

V

Vacsorák

Ágota és György áthívta Pétert és a szüleit vacsorára,

aminek nagyon megörültek. Az új helyzet bénítóan hatott mindnyájukra, és jólesett barátok között lenni.

– Szép estét mindenkinek!– nyitottak be, de ijedtem meg is álltak A konyhában égett szag terjengett, Ágota kisírt szemmel ült a konyhaasztalnál.

– Szép estét nektek is. Odaégett a krumpli... – mondta gyászos hangon. – Kezdhetem előlről az egészet, ne haragudjatok...

– Kérlek, Ágota, ne mérgelődj, szívesen segítek.

Egykettőre meglesz az a szomorú krumpli! – vigasztalta Péter anyja. - Ha pedig nincs kedved hozzá, eszünk valami hideget, úgyis elsősorban azért jöttünk, hogy ne unatkozzunk kétfelé. Ágota zokogásban tört ki.

– Nem a krumpliért sírok, Réka. Annál nagyobb gubanc van itt – sóhajtotta, majd kifújta az orrát. – Megszűnik a könyvtár, összevonják a nagy városi könyvtárral, és nekem felmondtak.

György bácsi komoran nézett maga elé. Megállt Ágota háta mögött, és átölelte. Péter szülei összenéztek, Péter elvigyorodott.

• 73

TROTH ÉS DESZPEL Ágota, ne búsulj, megoldjuk. Van annyi tartalékom, amivel kihúzzuk, amíg leadjuk a munkavázlatot, és ha elfogadják, három évig megélünk.

Utána majd meglátjuk... Én, ha őszinte akarok lenni, örülök, hogy így alakult, több időd van velem dolgozni...

– villogott huncutul a szeme, és Ágota is végre elmosolyodott a könnyei fölött.

– Ágota, ezek a dolgok megoldódnak, inkább készülj a következő csapásra – mondta György.

Mindenki kérdően nézett rá. Felállt, szélesre tárta az ablakot, majd nekiállt hagymát pucolni.

– Arra gondoltam, hogy ma este megkérem Ágota kezét, de vacsora nélkül nehéz összeszednem a bátorságomat. Legyetek szívesek felszeletelni a szalonnát! – nézzett a vendégekre.

– György, kérlek, nincs most itt az ideje az ízléstelen vicceknek! – mondta Ágota mérgesen.

– Ez nem vicc, Ágota. Na, legyen, éhgyomorra próbálkozom, nem lesz könnyű... Szeretném, ha a feleségem lennél! – Majd átölelte Ágotát, és mélyen, komolyan a szemébe nézett. – Nincs még egy nő, aki ilyen finom krumplit főzne, és ezt a lehetőséget nem tudom kihagyni. Ez a finom füst... Viccen kívül, szeretném, ha már holnap bejelentkeznénk a házasságkötőnél, mert napról napra vénülök, és már csak a lényeges dolgokkal akarok foglalkozni – György hangja egyre bizonytalanabb lett. – Ágota... mondj már valamit! Komolyan gondolom! Ez igazi leánykérés... Ágota elnevette magát.

–

• 74

TROTH ÉS DESZPEL – Egy feltétellel! – hosszú hatásszünetet tartott. – Ma

te készíted a vacsorát. A döntésem megmásíthatatlan!

Ezzel ünnepélyesen, szigorú arccal leült a fotelbe.

György arca felragyogott.

– Majdnem infarktust kaptam, asszony! Akkor IGEN? – IGEN, te vén szamár. És te is mosogatsz. – símogatta meg György arcát.

Vidáman nekiálltak az eljegyzési lakomának, ami szalonnából, némi összeszáradt sajtból és hagymából állt, félszáraz borral leöblítve. György elmosogatott. *** Másnap Péter jobb elfoglaltságot nem találva, tovább rajzolgatta képregényét. Délután hangos szóváltás szűrődött ki a konyhából.

– Nem tűrhetjük ezt a mérhetetlen pusztítást! – mondta haragosan az apja.

– Nyugodj meg, Attila! Csak bajt hozol a fejünkre! – csitította az anyja.

– Nem tudok megnyugodni, Réka. Aláírásgyűjtésbe kezdtem a faluban, és addig nem hagyom abba, míg egy szikra reményt is látok arra, hogy megmentsem az erdőt.

– És hányan írták már alá? – kérdezte György.

– Sajnos csak hatan, velünk együtt... – hajtotta le a fejét az Attila. – Az emberek félnek, hogy elveszítik azt a kevés munkájukat is, amit az erdőkitermelés nyújt. Meg

• 75

TROTH ÉS DESZPEL burkolt fenyegetésekről is suttognak. De én nem fogom ezt hagyni!

– Lásd be, szélmalmokkal harcolsz! – mondta Réka. – Ne búsulj, amíg nekem van munkám, megélünk!

– Értsd már meg, nem erről van szó! – csattant fel dühösen Attila. – Munkát én is kerítek, ha máshol nem, a megyeközpontban! Itt az erdőről van szó! Hatalmas rablás folyik! Kinn voltam az erdőben, és a saját szememmel láttam, hogy nem előírás szerint vágják a fákat, hanem tarolnak mindent! Ez törvénytelen, és nem engedhetem, hogy megtörténjen.

Fényképeket készítettem, és elküldöm az újságoknak, hadd lássa a világ, mi folyik itt! Ha kell, beperelem őket!

– Attila, ennek nem lesz jó vége. A faluban félnek az emberek, nem fognak melléd állni.

– A tény az tény, és amit ezek művelnek, az törvénytelen! Bizonyítékaim vannak, és még gyűjtök melléjük néhányat!

Apja felpattant a székről, és dühösen kirohant. A többiek tanácstalanul egymásra néztek.

– Ágota, György, kérlek, maradjatok vacsorára – anyja gondterhelt arccal nézett rájuk.

Kopogtattak. Hanna érkezett.

– Ágota néni, nem találtalak otthon, arra gondoltam, hogy itt lehettek! Van valami baj? – nézett rájuk.

– Még nincs... – mosolyodott rá Ágota.

– Maradj te is nálunk vacsorára! – kérte meg Péter anyja.

– Gyere fel addig a szobámba, különben befognak kuktának! – mondta megadó hangon Péter.

• 76

TROTH ÉS DESZPEL Hanna meglepődve nézegette Péter asztalán a készülő képregényt.

– Ez szenzációs! Micsoda fantáziád van! – lapozott gyönyörködve, aztán hirtelen megállt egy rajznál.

– Ez itt mi? – A rajzon György bácsi volt, amikor a fekete füstsárkányok lakmároztak belőle.

– Á, semmi, csak élénk a fantáziám... – hárította el Péter.

– Akkor az enyém is élénk, mert sokszor látok hasonló izéket. Különösen akkor, mikor nagyon szomorú vagyok. Fura, hogy te is pont úgy látod őket.

Azt hittem, hogy ilyesmiket csak én tudok kitalálni... – tűnődött hangosan Hanna, és figyelmesebben kezdte nézni a rajzokat. Az ott valami kincs? – nézte az egyik rajzon a sárkánykövet.

– Nem fontos – vette ki a rajzokat Péter a kezéből. Csak rajzolgatok.

Hanna gyanakodva nézte a Péter nyakában lógó bőrtokot.

– Ez micsoda? – símította meg, de rögtön vissza is húzta a kezét, mintha forró lenne.

– Hanna, szállj le rólam, én sem kérdezem, hogy miféle fülbevalókat és gyöngyöket hordasz! Ezt a láncot már rég kaptam ajándékba, de csak mostanában kezdtem hordani, mert rájöttem, hogy egészen jól néz ki.

– És az a bőrcucc rajta? Mi van benne?

– Azt én tettem rá, egy filmben láttam ilyet. Neked még megvan az a cowboykalapod?

• 77

TROTH ÉS DESZPEL – Hülyéskedsz? Óvodás voltam, mikor hordtam! –

Hanna tűnődve nézte a bőrtokot. Péter gyorsan az inge alá rejtette.

– Éhes vagyok, vajon mi készül vacsorára? – terelte el a szót. Lementek a konyhába.

– Nem tudom, hol van Attila, elég késő van...

Vacsorázzunk nélküle, az ő részét félreteszem – mondta Réka.

– Lehet, hogy aláírásokat gyűjt – nyugtatta Ágota.

– Azért felhívom telefonon, biztos, hogy örülni fog nektek.

A telefon hosszasan kicsengett.

– Különös. Remélem, nem ment vissza az erdőbe, ott nincs mindenhol jel. Újra próbálkozott.

– Semmi válasz! Ha valamelyik szomszédunknál volna, biztosan felvenné a telefont...

– Merre mehetett? – kérdezte feszült hangon György.

– Én tudom! Sokszor lógok vele az erdőben, és ismerem a megszokott ösvényeit! – mondta Péter.

– Akkor menjünk! – a többiek is készülődni kezdtek.

– Elemlámpát, telefont is viszünk! – vezényelt György. Valamit súgott Ágotának. Az elkomorodott arccal, alig észrevehetően bólintott. Öreg este volt már, mikor felkanyarodtak az erdei ösvényre. A hold alig világított, nagyon kellett figyeljenek, merre lépnek. Olyan volt a hegyoldal, mint egy nagy, vérző seb: kivágott fák hevertek szanaszét, a gallyak mellettük hevertek. A munkagépek mély

• 78

TROTH ÉS DESZPEL nyomokat hasítottak a földbe. Nyomasztó érzés volt viszontlátni kedvenc tisztásukat. A forrás mellett láncfűrészek, traktorok álltak a holnapi munkára várva.

Egymásra néztek.

– Váljunk szét! Ha valaki talál valami nyomot, értesítse a többieket!

Péter egyedül haladt tovább. Nem sokáig jutott, mikor megszólalt a telefonja.

– Megtaláltuk! Az öreg fenyőnél találkozunk! – hadarta Ágota.

Apja ájultan feküdt a fenyő melletti árokban. György a hátára vette, és nagy nehezen kimászott vele.

– A lába lehet eltörve...

– Attila! Térj magadhoz! – ölelte magához Réka a magatehetetlen testet. – Hívjunk mentőket!

– A hegy tetejére? Le kell vinnünk valahogy! Az a baj, hogy nem bírom el! – vakarta a fejét György. – Túl nehéz! Még ha magánál lenne, és kapaszkodna egy kicsit, de így?!

– Én tudom, hogyan vigyük le! – mondta hirtelen Péter! – Várjatok itt, mindjárt jövök!

Szaladt egész hazáig. A padlásról elővette a hámot, amit még Deszpel készített. – Rákötözzük a hámot két faágra, a hámba bedugjuk apát, és levisszük – gondolta.

Rohant is vissza az erdőbe. A többiek próbálták addig a hátukon vinni a magatehetetlen testet, de alig haladtak előre valamennyit. A jó hír az volt, hogy az apja magához tért, de egyik lábára sem tudott ráállni, és láthatóan súlyos fájdalmai voltak.

• 79

TROTH ÉS DESZPEL Mikor Péter megjött a hámmal, csodálkozva forgatták, de nem volt idő a kérdezősködésre. György rákötözte két husángra, megfogták a négy végét, és hajnalhasadtára otthon is voltak.

Az orvos sípcsonttörést, koponyazúzódást és szerencsére nem súlyos belső vérzést állapított meg.

– Szerencséjük volt – mondta. – A központi mentőállomáson van hordágy, de nem értek volna idejében oda. Súlyos belső vérzés veszélye állt fenn. – Pihenést és szigorú diétát rendelt el, majd egynapos megfigyelés után hazaengedte Attilát.

Péter szarvasokat és medvéket rajzolgatott apja új, alig megszáradt gipszcsizmájára..

– Apa, mi történt? – kérdezte halkan, mikor csak ketten maradtak.

– Nem tudom, fiam. Valamibe beüthettem a fejem a sötétben, arra ébredtem, hogy György bácsi ráncigál.

– Tudod, apa, a különös az, hogy hátul van a seb a fejeden, nem a homlokodon. Hátulról fejbevágott a kedvenc fenyőd?!

– Össze van már minden kutyulva abban az erdőben, semmi sincs a rendes helyén. Inkább arról mesélj, honnan van az a csodálatos hám, amivel lecipeltetek! – símította meg fia karját. – Ilyen profi csomózást még soha nem láttam.

– Csak úgy unalmamban bogozgattam – nézett rá dacosan Péter. – Az interneten olvastam, hogyan kell csinálni.

• 80

TROTH ÉS DESZPEL Ha az apja nem mondja el neki, ami történt, hát ő sem köti az orrára a hám titkát – gondolta. Különösen, hogy nem csak a saját titka.

Egymásra néztek és elvigyorodtak.

– Hozok egy kis sütit neked Ágota nénitől – oldotta meg Péter diplomatikusan a helyzetet. Ágotától visszafelé jövet szembetalálkozott azzal a magas emberrel, akit az erdőben látott, mikor a nyerget hazahozta. Senki más nem volt az utcán rajtuk kívül. Összetalálkozott a tekintetük. A férfi szemében kaján fény villant.

Péter villogó szemmel állta a tekintetét. Érezte, hogy soha életében nem volt ilyen dühös.

• 81