TROTH ÉS DESZPEL
A
A tér hatalma
Péter reszketve állt a sárkányok előtt. A levegő urának
sárga szemei gúnyosan meredtek rá. – Ezt nem kérheted, Leh! – dörögte Deszpel. – A gyermeket engedd el! Troth fenyegetően kúszott a bagoly felé. – Hátra, Troth! A tűz ideje lejárt! Pislákoló parázs ne avatkozzon az őrzők vitájába! – huhogta a levegő őrzője. – Jöjjön el az igazság órája! Ember, csukd be a Könyvet! A kút mélyéről lassan felemelkedett a Könyv. Leh egy fejmozdulattal Péter lábához ejtette. Szét volt nyitva, és mindkét lapon egy–egy rajz állt. Péter ránézett a bal oldali ábrára. Életében olyan elemi rettegést nem érezett, mint most. Maga volt az iszonyú, megfoghatatlan, bénító félelem. Nem értette, mitől fél, ez túl volt kimondható szavakon és magába szippantotta. Minél tovább nézte a könyv oldalán a rajzot, az annál erősebben uralta, végül úgy érezte, ő maga lett a félelem. – Péter! – kiáltotta Troth. – Ne hagyd magad! Péter, mintegy álomban, a másik oldalon lévő ábrára nézett. Nézte, de nem látta jól. Megrohanták a gondolatok, de mint a rohanó felhők az égen, egyik sem maradt meg a fejében. Lassan lecsukódtak a szemei.
• 191