TROTH ÉS DESZPEL
G
Grizelda
Legalább
három órája repültek már, mikor Deszpel hirtelen lekanyarodott egy erdős területen, és leszállt. – Miért álltunk meg? – Érzem! Érzem a gondolatait – topogott Deszpel. Egészen furcsán viselkedett. Forgott körbe–körbe, nyújtogatta a nyakát, nagyokat fújtatott. – Mit csinálsz? – Nagyon különös. Nagyon különös... – motyogta a sárkány, és elgondolkodott. – Nagyon régóta nem éreztem egyetlen társam gondolatát sem. Igen boldog vagyok. De mégis, van itt valami idegenszerű..., az én nemzetségemből származik, másképpen nem érezhetném. De ez így szokatlan. – Nem lehet, hogy elfelejtetted, milyen kellene legyen? – Azt nem lehet elfelejteni. Egyben biztos vagyok. Nem olyasmi lesz ott, amitől tartottam. – mondta vontatott hangon Deszpel. – Megyünk már? – noszogatta Péter. – Mindjárt hajnal lesz, nincs sok időnk! – Tudom... A sárkány izgatottan topogott.
• 35