TROTH ÉS DESZPEL
A
A kő
Péter
nem sokáig aludt, ennek ellenére teljesen kipihenten ébredt. – Indulnunk kellene, Deszpel! – ugrott ki a nőstény sárkány meleg szárnya alól. – Megígérted! Deszpel felnézett a felhőkön átragyogó csillagokra. Látszott rajta, hogy nagy kedve nincs az induláshoz, de megadóan szusszantott egy hangosat, a vízimadarak nagy felháborodására. – Igen, ha sietünk, még elérünk az első pihenőhelyünkre! A két sárkány a maga módján, szavak nélkül megbeszélte a tennivalókat egymással. Péter pakolt, és nyergelt. Rövid időn belül fenn szárnyaltak a felhők felett, és virradat előtt megérkeztek a tavak szomszédságában megbúvó erdei szakadékhoz. Nyugtalanok voltak mindketten, a szakadék nem volt valami biztonságos menedék. Jóformán alig pihentek, felváltva őrködtek, alig várták, hogy beesteledjen, hogy végre maguk mögött hagyhassák ezt a helyet. Amint eljött az idő, felszálltak újra. Péter már otthonosan ült a sárkánynyeregben. Szerette, ahogy a
• 45