Kedves Olvasó!
A 2023/1. tavaszi számunkkal jelentkezünk. Indul a természet, ismét rügyeznek a fák, nyílnak a virágok, érkeznek a vándormadarak. Irány fotózniiii :)
Ízelítő a most megjelenő számunkból: Kalandtúránk Belgiumban egy fantasztikus meseerdőbe kalauzoljuk el olvasóinkat. Imre Anikó és Imre Tamás fotóin keresztül csodálhatjuk meg ezt a fényképezési lehetőséget.
Portfolió rovatunk vendége a Magyar Asztrofotósok Egyesülete, ahol Francsics László, az egyesület elnöke mutatja be fotós munkáikat. A legjobbak képeiben gyönyörködhetünk.
Szép helyek rovatunkban „Budai hegység” címmel Krivánszky Árpád írásán és képein keresztül kaphatunk információkat rovarok, növények és tájak fényképezéséhez tavasszal.
Birdo Az Év Madárfotósa ismét kiírta a legújabb fotópályázatát „Az év madárfotósa 2023” és „Az év Ifjú madárfotósa 2023” címekért lehet versenyezni. A zsűri még egy taggal, nyolctagúra bővült, melynek élén Imre Tamás Nikon nagykövet irányítja a háttérmunkát, várja szeretettel a legjobb madárfotókat.
Tippek trükkök rovatunkban „Ízeltlábúak fényképezése” címmel Suhayda László csodálatos alkotásaiban lelhetjük meg a rovarok érdekes és különleges világát.
A Photoshop rovatunkban Szilágyi László Tippek trükkök sokaságával segíti a minél jobb képfeldolgozás elsajátítását.
A Fotózás Olympussal rovatban Fotózás tavasszal címmel Szekeres János kollégánk ad ötleteket és fantasztikus témákat az Olympus felhasználóknak. Fogadják szeretettel a 2023. évi tavaszi számunkat!
Imre Tamás főszerkesztő
Fotó: © Imre Tamás
Minden évben egyszer a belgiumi Haller tartomány erdeiben rendkívül látványosan lila színűvé változik át a természet. A kék erdőben, mely a nevét a harangvirágok és vadjácintok gyönyörű tömeges virágzásáról kapta. Az erdő teljes területén különböző intenzitással, de folyamatosan nyíló virágok fehér és lila szőnyeghez hasonlító látványt nyújtanak. Fontos megjegyeznem, hogy az erdő teljes területe védett, és a természetvédők folyamatosan ellenőrzik a látogatókat.
A Budai hegység a Dunántúli középhegység része, északról a Pilis, nyugatról a Zsámbéki medence, délről Törökbálint, Diósd és Érd, keletről a Duna határolja. Legmagasabb csúcsa az 559 méteres Nagy Kopasz. Legnagyobb arányban a felszínét mészkő és dolomit alkotja. Kisebb része a Fővároshoz tartozik, de innen a hegység többi része is könnyen megközelíthető. Növényzete fajgazdag és egyedszámban is jelentős. Több védett, illetve szigorúan védett területe van, mint pl. a Sas-hegy, a Budai Tájvédelmi Körzet, a Szénások Természetvédelmi területe.
Már lehet nevezni a Birdo Az év madárfotósa 2023 fotópályázatra. A hazai mellett külföldi madárfotósokat is megszólító pályázat kortól, szakmai felkészültségtől függetlenül bárki számára nyitott. A Birdo Az év madárfotósa ma Magyarországon az egyetlen olyan fotópályázat, amelynek kizárólag a madarak a főszereplői. Miért éppen a madarak? Mert a jó képek megragadják az emberek figyelmét, elgondolkodtatnak, inspirálnak és cselekvésre ösztönöznek.
BIRDO AZ ÉV MADÁRFOTÓSA 2023 54
Az ízeltlábúak csoportja nagyon népes és változatos. Sok közülük érdekes életmódot folytat, másoknak furcsa, meglepő a testfelépítése, megint mások a szépségükkel, színeikkel hívják fel magukra a figyelmet… Nem csoda, hogy viszonylag sokan érdeklődnek az említett állatok iránt, és közülük számosan fényképezik is őket. Én is szívesen töltöm az időmet egy-egy rovar, pók fényképezésével, ha kedvező körülmények közt elém sodorja a szerencse. Nem vagyok igazi „szakértő”, nincs egy általam kiválasztott faj vagy csoport, amit megkülönböztetett figyelemmel követek, és csak azokat fényképezem.
Ezen cikkünkben pár olyan apró trükköt szeretnénk bemutatni, melyekkel kisebb hibákat korrigálhatunk vagy kicsit feldobhatjuk vele tájképeinket. Természetesen ezen praktikák nem csak tájképen működnek.
1. Telítettebb égbolt
Végre itt van a tavasz és a természetfotósok előtt megnyílik egy mesevilág, itt a lehetőség a szép és varázslatos fotók elkészítésére. A téli szürkeség után elképesztő sebességgel megélénkül a természet, nagy kedvünk támad arra, hogy megörökítsük mindezt. A tavasz az újjáéledés, a megújulás, a megszépülés ideje. Ez a makrófotózás évszaka. Az is megpróbálkozik vele, akit amúgy nem nyűgöznek le a makro témákban rejlő tündéri csodák.
ÍZELTLÁBÚAK FÉNYKÉPEZÉSE 56
PHOTOSHOP - TIPPEK, TRÜKKÖK 72
FOTÓZÁS TAVASSZAL OLYMPUS-SZAL 76
2. Rávágás
3. Színszúrők
© Bella László
Szöveg: Imre Tamás
Képek: Imre Anikó és Imre Tamás fotográfusok
Minden évben egyszer a belgiumi Haller tartomány erdeiben rendkívül látványosan lila színűvé változik át a természet. A kék erdőben, mely a nevét a harangvirágok és vadjácintok gyönyörű tömeges virágzásáról kapta. Az erdő teljes területén különböző intenzitással, de folyamatosan nyíló virágok fehér és lila szőnyeghez hasonlító látványt nyújtanak. Fontos megjegyeznem, hogy az erdő teljes területe védett, és a természetvédők folyamatosan ellenőrzik a látogatókat.
Canon EOS 7D Mark II, EF24-105mm f/4L IS USM f/16 0.3 s ISO 200
Szeretnénk Önöknek bemutatni a harangvirágok egyik legszebb élőhelyét Európában. Az időpont kiválasztása nem egyszerű feladat. A virágok nyílása nem köthető fix időponthoz, ezért van benne némi rizikófaktor, hogy megfelelő időpontban érkezzünk. A legjobbnak a március, április mondható, ilyenkor az erdő hajnalban még hűvös, de a napsütésnek köszönhetően folyamatosan nyílnak a virágok. Néhány hétig látható ez a fantasztikus természeti csoda. Igen, annak nevezném, mert bár Németországban is vannak erdők, amik nagyon szépen mutatnak tavasszal, sőt Hollandiában is van haragvirágzás, de ekkora területen és ennyire egyszerre szinte csak itt látható. Az erdő területe 552 hektár, ami nem kevés, ezért több részterülete is felkereshető. Az, hogy melyiket válasszuk, nem mi döntjük el, hanem a virágok nyílásának intenzitása. A látvány egy életre az emlékezetébe vésődik az embernek.
Az erdő nagyon híres a régióban, ezért az utazási irodák is előszeretettel hozzák a látogatókat a helyszínre. A természetvédelmi őrszolgálatok folyamatosan ellenőrzik az útvonalakat, és aki csak egy lépést is tesz a virágok közé, azt nagyon szigorúan megbüntetik. Ez így helyes, hiszen ha mindenki bemászkálna az erdő aljnövényzetébe, akkor a látvány hamar egy letaposott helyszínné változna. Amennyiben hajnalban megyünk ki fotózni, akkor bizony rendesen fel kell öltözni a fényképezéshez, mert az erdőben még hideg szokott lenni. Nem ritka a +1-2 C° fokos hideg sem, de ha szép tavaszi napsütéses időt fogunk ki, a reggeli órákban + 5 C° foknál melegebb akkor sem szokott lenni. Ahogy melegszik az idő, akár a + 15 C° fokot is elérheti a hőmérséklet, ami már kellemesebb, mint a reggel. A fotózás előtt érdemes begyűjteni a helyszínről és a növényekről mindenféle információt, készüljünk szűrőkkel is, ha szeretnénk tájképben is fotózni ezt a gyönyörű látványt.
Canon EOS 7D Mark II, EF24-105mm f/4L IS USM f/11
Canon EOS 5D Mark III, Meyer Görlitz
Érdemes a nagylátószögű objektívvel is fényképezni, de szerintem a teleobjektív játékai lesznek igazán izgalmasak, a legtöbb lehetőséget én abban látom. Nagy valószínűséggel ez azért van, mert a fákhoz nem tudunk közel menni, így a nagylátószögű objektívvel kevésbé látványos képeket tudunk készíteni. A terület hatalmas, sokat kell gyalogolni, és vannak szép, dimbes-dombos völgyek is, ahol nagyon látványos ez a szőnyegvirágzás. Miután túl vagyunk az első nap sokkoló látványán, érdemes feltölteni a fotókat és laptopon megnézni, mit is csináltunk. Majd az átnézett anyag után kezdjünk el kreatívan gondolkodni az ízlésünknek és fotós tudásunknak megfelelően, de mindenképpen kísérletezzük szokatlan megoldásokkal, melyekből gyakran rendkívül látványos fotók sikeredhetnek. Gondolok én itt a multiexpozícióra, amit a fényképezőgép menüjében lehet beállítani. Általában a tükörreflexes gépeknél ez egy adott lehetőség. Ott, ha beállítottuk, van olyan opció is, hogy mennyi képet szeretnénk egymásra exponálni. Ez lehet kettőhárom, de akár kilenc expozíció is.
A milc fényképezőgépeknél már más a helyzet. Ott is be lehet állítani a multiexpozíciót, de sajnos a legtöbb gép csak jpeg formátumban rakja össze a képeket, és mint tudjuk, ez bizony fotópályázatra már nem alkalmas. Viszont van olyan is, hogy lehet kérni az eredeti raw képeket is. Nos, bizonyos pályázatok ezt elfogadják, vagy nem kérik az eredeti raw fotót, akkor viszont nyert ügyünk van. Ha nem a természetfotó pályázatokra készítjük az anyagot, akkor ne foglalkozzunk semmivel, csak élvezzük a kreativitásunk kiterjesztését. Higgyétek el, ez az egyik legjobb módszer arra, hogy akár teljesen egyedi alkotásokat készíthessünk. Amennyiben sikerül ködben fotóznunk, az még fokozhatja a csodálatos fotók élményét. Mindig figyeljetek a fényekre, mert a legfontosabb a kompozíció mellett a fény.
Görlitz Trioplan 100mm f/2.8 f/2.8 1/400 s ISO 400
Ne legyünk lusták, minden reggel és késő délután menjünk vissza az erdőbe, hátha valami különleges fényjátéknak lehetünk a részesei. Leírni nagyon nehéz, amit akkor éreztem, amikor minden a helyére került. Talán a legjobb hasonlat: mikor az erdőben a virágokkal teli tájat szívtam magamba, oly könnyed érzés kerített hatalmába, mely a természet és a szabadság iránti ősi vágyainkra vezethető vissza. Egyszerűen boldog voltam, hogy akkor és ott láthattam, érezhettem a pasztellszínekben megfestett tájat. Örök emlékül magamba zártam és csak remélni tudom, hogy a fényképek is adnak vissza valamit abból, amit akkor és ott éreztem.
Hely:
Brüsszel déli része.
Megközelíthetőség:
Brüsszel repülőteréről autóval.
Mit lehet fotózni:
Erdő, táj, makrófotós témák
Mit vigyünk magunkkal:
nagylátószögű objektívet, egy minimum 200 mm-es teleobjektívet, makró objektívet, állványt, átmenetes szűrőket, memóriakártyát és akkumulátort, amennyit csak lehet.
Szállás:
Brüsszel környékén nagyon jó minőségű szállásokat találhatunk.
A legjobb időpont: március-április
messzeségeibe, oda, ahová más módon az ember – hacsak nem szakcsillagász - nem érhet el.
A kezdeti szűk kör erőfeszítései lendületbe hozták és kiszélesítették az asztrofotósok körét, melynek tagjai részben amatőrcsillagászokból, részben fotósokból verbuválódtak, de sokszor előfordult, hogy valaki egyszerűen a semmiből lett asztrofotós. A 2010-es években már zsinórban érkeztek a nemzetközi eredmények és díjak, a NASA nap képei, és évről évre nagy megmérettetéseken a győztes magyar fotók.
Az asztrofotózás egy újkeletű fotográfiai műfaj, miközben az egyik legrégebbi is egyszerre. A csillagászok már a 19. század második felében felismerték a fotográfia előnyeit a hagyományos csillagászati megfigyelésekkel szemben, és hamarosan a legerősebb távcsöveket, a 20. századra pedig szinte minden obszervatóriumi műszert valamiféle kép- vagy fényrögzítő eszközzel szereltek fel. Így tudott a tudomány eleinte monokróm, később, legfőképpen a Hubble-űrtávcső technológiájának köszönhetően színes képet alkotni a kozmosz jelenségeiről. Mármint a szakcsillagászok, nem a fotósok.
A kétezres években viszont megfordult a helyzet. A fotográfia egyre inkább háttérbe szorult a speciális csillagászati méréstechnológiákhoz képest, a digitális fotótechnológia azonban műkedvelő asztrofotósok ölébe hullott, akik azonnal a filmes vázak helyére tették a digitálisat. Ebben hazánk is élen járt, és a nagy amerikai nevek mellett itt-ott magyar nevek is felbukkantak, olyanoké, akik csúcsra járatták a csillagos égbolt saját távcsöves megörökítésének a műfaját. Nem átallották éjszakák sorozatait a terepen tölteni a csillagos égbolt alatt, sokszor akár fagyban is. A piacon elérhetetlen műszaki megoldásokat saját fejlesztésekkel pótolták és újszerű módszereket dolgoztak ki, vagyis utat törtek a kozmikus és a fotográfiai végtelenbe is, a szó átvitt és konkrét értelmében egyaránt. A fényév milliárdokat átfogó felvételek már nem számítanak kuriózumnak köreinkben, sőt nem is ritkák. Az asztrofotózásnak ez az igazi lényege: saját erőfeszítésből eljutni a kozmosz
2018-ban elérkezett a pillanat, és az asztrofotós közösség önálló életre kelt. Kinőtte a hazai amatőrcsillagász intézményi rendet, a fotós egyesületek között pedig nem találta meg a helyét, így szükségessé vált a szervezeti háttér megteremtése. Így született meg a Magyar Asztrofotósok Egyesülete, a hazai asztrofotós közösség stabil bázisa. Az egyesület egyszerre támogatja a fotós infrastruktúra kialakítását az országban és olykor azon túl is, az asztrofotós tudás átadását és a képek népszerűsítését. Fő produktuma a Csillag-Képek Országos Asztrofotó Kiállítás, az év legszebb 100 magyar asztrofotójának bemutatása a Természettudományi Múzeumban, és az ehhez kapcsolódó könyvben is.
Az én szerepem az asztrofotózás hazai kiszélesedésében sokrétű, de messze nem kizárólagos. Volt sok olyan lépés, amit én tettem meg, mind a közösség- és szervezet építése terén, mind a nemzetközi eredmények elérésben is, de az asztrofotózás hazánkban nem egy „egyemberes” tevékenység. Kezdetettől támaszkodunk egymás szemléletére, tudására és segítségére. Kezdetektől létezik egy közösség, ami élteti a hazai műfajt, és ami köré össze tudnak azok gyűlni, akik szemléletben és érdeklődésben azonosak. És bár piacon mára szinte minden eszköz elérhetővé vált, a szemlélet és tudás mégis egyedi és értékes, ami a mai napig élteti a hazai asztrofotós közösséget.
https://magyarasztrofotosok.hu/
Tarczi Patrik: A Tarantula-köd
A Nagy-Magellán felhő rendkívül fényes HII területe a Tarantula-ködként emlegetett extragalaktikus csillagkeletkezési régió.
Francsics László: Infravörös
A kép IR 742, IR 685 és R szűrőkkel készült, mutatta meg a gyűrűs
Infravörös Szaturnusz
készült, így egy új, számomra ismeretlen arcát gyűrűs bolygónak.
Éder Iván: Óriás
A képen látható OU4 jelű türkiz színű ködösség nagytömegű központi csillag két, ellentétes
Óriás tintahal
ködösség kétpólusú, ún. bipoláris szerkezete a fényes, ellentétes oldali kifújása által jött létre.
Kiss Péter: A Lófej-köd
A Lófej-köd az egyik legikonikusabb mély fotózni, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy
Lófej-köd és környezete
ég objektum, és ha sikerül nagy látómezővel hogy elképesztően látványos a környezete is.
Francsics
László:
A jelenlegi 11 éves napciklus 2022. nyaráig megjelent
László: Tűzvirágok
megjelent legszebb Napfoltcsoportja az AR13055.
Bajmóczy György: A Égboltunk legfényesebb csillagáról készült
fénye és a légkör
A Szíriusz színjátéka készült tabló, amin a Szíriusz defókuszált légkör hatása látható.
2023. február 11-én magyar idő szerint a déli órákban vörös bolygó és a még mindig lenyűgöző
Majzik Lionel: A C/2022
C/2022 E3 (ZTF) és a Mars
órákban került látszólag legközelebb egymáshoz a látványt nyújtó C/2022 E3 (ZTF)-üstökös.
Schmall Rafael: Sejtelmes
A vonuló felhőzet egy Holdsarló esetében rendkívül hangulatos
Sejtelmes Holdsarló
hangulatos tud lenni akár rövid, akár hosszú expozícióval.
Feltóti Péter:
A Rozetta-köd keskenysávú, SII, H-alfa, OIII szűrőkkel
Péter: Rozetta
szűrőkkel fotózva, Hubble-paletta szerint feldolgozva.
Nagy Szabolcs: A Nemzetközi
Az ISS pontosan az előre megadott időben a megfelelő
irányból környékét épphogy csak érintve
Nemzetközi Űrállomás a Hold előtt
irányból érkezett a Hold déli régiója elé, majd a Clavius kráter érintve haladt tovább keleti irányba.
Szöveg és képek: Krivánszky Árpád
A Budai hegység a Dunántúli középhegység része, északról a Pilis, nyugatról a Zsámbéki medence, délről Törökbálint, Diósd és Érd, keletről a Duna határolja. Legmagasabb csúcsa az 559 méteres Nagy Kopasz. Legnagyobb arányban a felszínét mészkő és dolomit alkotja. Kisebb része a Fővároshoz tartozik, de innen a hegység többi része is könnyen megközelíthető. Növényzete fajgazdag és egyedszámban is jelentős. Több védett, illetve szigorúan védett területe van, mint pl. a Sas-hegy, a Budai Tájvédelmi Körzet, a Szénások Természetvédelmi területe. A természetfotós minden évszakban talál itt bőven megörökíteni való témát, e cikkben a tavasziakat veszem sorra.
Tágas, nagy lélegzetű tájképekre a főváros területén levő kilátókból, kilátópontokról nem lehet számítani, hacsak nem afféle „városi” tájképekre vágyunk, tele épületekkel. A budaörsi Kopárokra felkapaszkodva azonban kisebb, sziklás tájrészletek megörökítésére azért adódik lehetőség. Más a helyzet a Fővároson kívüli, északabbra fekvő kilátópontoknál. A Nagykovácsi melletti Nagy-Szénás csúcsáról akadálytalan a körkilátásunk, hasonló a helyzet a Nagy-Kopasz tetejével, ahová kilátót is építettek. Alkonyattájt éppen a kevésbé lakott, vagy épületek nélküli tájrészletekre nyílik szép kilátás, meg lehet dolgoztatni a teleobjektívünket. Tavasszal gyakran változatos felhőzet ékíti a tájat, sokszor a felhőlyukakon áttűz a Nap, szép fénypászmákat rajzolva. Drámai zápor-, zivatarfelhőkkel is találkozhatunk, a sötét háttérrel éles kontrasztban állnak a virágzó bokrok, fák, néha az ég is megdörren. Rügyfakadáskor, a zsenge levelek kibomlásakor egymáshoz közeli, szép, pasztell árnyalatok jelennek meg a fotóinkon. A bevezetőben már említettem, a terület növényvilága rendkívül gazdag. Márciusban a néhány, kis helyen előforduló téltemető már elvirágzott, hóvirágokkal viszont gyakran lehet találkozni, nem virágszőnyegként, inkább elszórtan. Látványos virágszőnyeget az odvas keltike és néhol a salátaboglárka alkot az erdők alján. Előfordul még jelentős számban a bogláros szellőrózsa, és - számomra - újdonságként a zöldes virágzatú kisvirágú hunyor.
Bővelkedik a terület nyitottabb és zártabb rétekben, sziklagyepekben. Ezek előkelő virágai márciusban a leánykökörcsin, a fekete kökörcsin, a tavaszi hérics és az apró nőszirom, de kevésbé „nemes”, ugyanakkor látványos fajok is virítanak a gyepfoltokban, sziklák tövében. Az említettek közül az első kettő ellenfényben a legszebb, amikor a külső lepellevelek és szárak szőrei csillognak, a napfény uralkodó színének megfelelően.
Canon EOS 5D Mark II EF 28-105 mm f/3.5-4.5 USM f/16 1/20 s ISO 100
Canon EOS 5D Mark II
Áprilisban-májusban se szeri, se száma a látványos virágoknak, felsorolni is hosszú lenne. A számomra legkedvesebbeket emelem ki, ilyen a kosborfélék családjába tartozó tarka kosbor, az erdőszéleken hosszú száron lengedező erdei szellőrózsa, vagy épp a talajlakó hazai orchidea fajok közé tartozó fehér madársisak.
Az emberi települések közelsége miatt a terület nem igazán gazdag nagyvadakban, csak elvétve találkoztam egy-egy őzzel, rókával. Néha megpillantottam fűben elsurranó siklót, fotót róla nem, viszont gyíkokról sikerült készíteni óvatos megközelítéssel, amikor kora reggel, vagy éjszakára készülődve a sziklákon napozva gyűjtenek energiát. Kora tavasszal a nünüke táplálkozását figyelhetjük meg. A levelek, hajtások mellett előszeretettel falatozik a virágfotósok egyik kedvenc növénye, a leánykökörcsin szirmaiból.
A lepkefauna is nagyon gazdag a Budai hegységben, egyes fajok áttelelt példányai már az első virágok nyílásakor megjelennek. Hosszú lenne a puszta felsorolásuk is, néhány nagy kedvencemet emelem ki: a kardoslepkét, kis apollólepkét és a gyönyörűséges hajnalpír lepkét. Némelyik faj könnyen fotózható, mert lustán repülő, sokszor megülő, míg mások gyors, cikázó mozgásúak, megörökítésükre inkább hajnalban és estébe hajló időben van mód. A megülő lepke sokszor nem a legszebb pozitúrában helyezkedik el. Ilyenkor óvatos megközelítés után elkészíti a fotós a „biztonsági” felvételt (hátha elrepül), majd megpróbál javítani a helyzeten. A hajnalpír lepke színes szárnyfoltja először nem látszott, de a szárnyát finoman, alulról egy hosszabb fűszállal megérintve előtűnt a narancsos szárnyrész, melyről a faj a nevét kapta.
A természetfotózásnak mindenki olyan felszereléssel hódol, ami a rendelkezésére áll. Az egyes részterületei közül talán a tájfotózás a „legdemokratikusabb”: egy nagylátószögtől a kisebb teléig terjedő tartományú zoommal is jó eredményeket lehet elérni. Persze, jól jön egy „igazi” teleobjektív, tele-zoom is. Ha az jó kezdő fényerővel (f/2.8, f/4) rendelkezik, akkor egy közgyűrűsorral kiválthatja a makroobjektívet is, persze kisebb használati kellemetlenségek árán.
Kies tájakat, izgalmas makró témákat, fotós ihletet és szép fényeket kívánok!
Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/2.8L+közgyűrű f/4 1/1000 s ISO 400
Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/2,8 1/160 s ISO 400
mm f/2.8L+közgyűrű
Canon EOS 5D Mark II EF 24-105 mm f/4L IS USM+közgyűrű f/4 1/100 s ISO 400
Egy kihagyhatatlan fotópályázat madárrajongóknak.
Budapest, 2023. április 3. – Már lehet nevezni a Birdo Az év madárfotósa 2023 fotópályázatra. A hazai mellett külföldi madárfotósokat is megszólító pályázat kortól, szakmai felkészültségtől függetlenül bárki számára nyitott. A Birdo Az év madárfotósa ma Magyarországon az egyetlen olyan fotópályázat, amelynek kizárólag a madarak a főszereplői. Miért éppen a madarak? Mert a jó képek megragadják az emberek figyelmét, elgondolkodtatnak, inspirálnak és cselekvésre ösztönöznek. A madárvilágot ismerő és óvó közösség a természet egésze iránt is érzékenyebbé válik. A Birdo kizárólag etikus elvek alapján fotózott képeket fogad el, amelyek készítése a madarakat szaporodásukban, pihenőhelyükön, vagy természetes mozgásukban nem akadályozta, így például drónfotókkal sem lehet pályázni. A pályázat kétfordulós, fotót csak a nevezési időszak alatt, 2023. április 3. és 2023. július 9. között lehet beküldeni, előzetes regisztráció után. Ezt követi a zsűri két körös értékelése. A nyilvános eredményhirdetés helyszíne és időpontja: Fővárosi Állat és Növénykert, 2023. november 4. A madárfotósok 10 kategóriában versenyezhetnek, nevezési díj nélkül. A pályázat sem fotós szakmai múlthoz, sem életkorhoz nem kötött. Az összesített győztes Az év madárfotósa címet és a fődíjat is hazaviheti. A 21 évesnél fiatalabb fotósok Az év ifjú madárfotósa címért és a vele járó fődíjért pályázhatnak. A zsűri Az év madárfotója fődíjat is odaítéli. A fődíjak mellett kilenc kategóriában első, második és harmadik díjat adnak ki, valamint két magasra értékelt fotót neveznek meg. A Dokumentum kategóriában csak első díjat osztanak ki, itt olyan fotósorozatokat várnak, amelyeknél az esztétikai értéken túl egy madárfaj vagy élőhelye megmentéséért végzett szakmai munka vagy civil erőfeszítés bemutatása áll a középpontban. A díjak összértéke 2023-ban több, mint 2 MFt. Emellett a pályázat publikációs lehetőséget is
biztosít a pályázóknak. A díjnyertes és magasra értékelt fotókat bemutatják a Birdo honlapján és közösségi médiafelületein, egy vándorkiállításon, valamint a Birdo fotóalbumban.
A kiírók fontosnak tartják, hogy a díjazottak méltó emléket őrizzenek a pályázatról. Ezért a Moholy-Nagy Egyetemen (MOME)
végzett fiatal alkotókat kértek föl a Birdo Az év madárfotósa pályázat arculatának kialakítására, a minden fináléba jutott fotóért adott oklevél, valamint az első és fődíjasoknak szánt díjtárgy és a Veled tárgy megtervezésére.
A fényképezőgép szíjára illeszthető Veled, és egyben a Birdo üzenete: legyen a résztvevők közös ügye sokakkal megszerettetni a madarakat szépségük, különlegességük bemutatásával, mert így növekedhet azok száma, akiknek szívügye lesz a madárvédelem. A kiírás részletes feltételei magyar és angol nyelven a pályázat weboldalán olvashatóak: bird-o.hu
A fotókat szakmailag független zsűri értékeli, elnöke Imre Tamás, NIKON nagykövet, természetfotós. Mellette fotósok, ornitológus és madárillusztrátor is tagja a testületnek. 2023ban új taggal gazdagodott a Birdo zsűrije. Dr. Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert Természetvédelmi- és Állategészségügyi igazgatójának személye a pályázat madárvilág iránti elkötelezettségét tükrözi. A Birdo Az év madárfotósa 2023 pályázat szakmai támogatója a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Fővárosi Állat- és Növénykert (Magyar Madármentők Alapítvány), a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, médiatámogatója a Természetfotó Magazin.
További információ: birdo-azevmadarfotosa.hu
© Horváth Tibor
© Szűcs Boldizsár
Szöveg és képek: Suhayda László
Az ízeltlábúak csoportja nagyon népes és változatos. Sok közülük érdekes életmódot folytat, másoknak furcsa, meglepő a testfelépítése, megint mások a szépségükkel, színeikkel hívják fel magukra a figyelmet… Nem csoda, hogy viszonylag sokan érdeklődnek az említett állatok iránt, és közülük számosan fényképezik is őket.
Én is szívesen töltöm az időmet egy-egy rovar, pók fényképezésével, ha kedvező körülmények közt elém sodorja a szerencse. Nem vagyok igazi „szakértő”, nincs egy általam kiválasztott faj vagy csoport, amit megkülönböztetett figyelemmel követek, és csak azokat fényképezem. Ritka, hogy célzottan egy adott fajt keresek, legtöbbször a véletlen hozza elém a „modelleket”.
rovat szponzor:
Nem egyszerű ezekről az állatokról igazán jó képeket készíteni, de az eszközeink sokat fejlődtek az elmúlt időszakban, technikai szempontból egyre könnyebb a dolgunk. Az újabb gépekkel magasabb érzékenységgel fényképezhetünk, folyamatosan javul az optikák minősége, egyre jobban használható az autofókusz, nagy segítséget jelent a jól működő stabilizátor, és a digitális képfeldolgozás lehetőséget ad a focus stacking alkalmazására…
Több gyártó kínál jó képminőségű 100500-as, vagy hasonló átfogású, kisebb fényerejű objektívet. Ezek közgyűrű alkalmazásával nagyon jól használhatók nagyobb rovarok (szitakötők, lepkék, nagy bogarak) fényképezésére is. Közepes, vagy kisebb méretű állatokhoz legalább 1:1es leképzés, de sokszor 2-szeres nagyítás is szükséges, aszerint kell felszerelést választani. Az apróbbakhoz különleges eszközök kellenek, nagyító objektív vagy fordítógyűrű, és közgyűrű.
Bármit is fényképezünk, az egyik sarokpont: a fény mennyisége, a megvilágítás minősége. Fokozottan igaz ez az apróságok fényképezésénél. Nagyon gyakran valamilyen világító eszközt kell használni, hogy a nagyobb nagyítású képeket bemozdulás nélkül el tudjuk készíteni. A „gyári” megoldás a makrovaku. Jól használható eszközök, de viszonylag drágák, és a fényes rovarokon, szemeken, (mivel két reflektora van általában a makrovakunak) dupla, természetellenes fényfoltokat kelt. Az apró ízeltlábúaknál (320 mm-es tartomány) a „profik” legtöbbször saját maguk barkácsolta eszközt használnak. Az objektív elejére, nagyjából a frontlencse síkjába, egy 20-30 cm átmérőjű diffúz ernyőt kell szerelni, ezt villantja meg a gépvázra felhelyezett általános célú rendszervaku. Az ernyő ne nyúljon az objektív alá, mert a kicsi témák esetén sokszor az objektívet le kell érinteni, hogy megfelelő perspektívát kapjunk! (Esetleg, ha nem tudtam elég érthetően leírni, neves rovar- és pókfotósok munka közbeni képeit érdemes keresni a neten.) Némileg bonyolultabb megoldás egy kis softboxot készíteni a rendszervakura, amit a frontlencse síkjához lehet állítani.
Canon EOS 5D Mark IV EF100mm f/2.8L Macro IS USM f/6,3 1/320s ISO 1000
Ezeknek a barkácsmegoldásoknak több előnye is van. Nincs a szemekben a természetellenes, dupla csillanás, a nagyon erős diffúz fény szép, részletgazdag színes képeket eredményez, az állat környezetét is természetesebben világítja meg, mint a makrovaku.
A mai technikának van egy komoly hátránya is, amit a diffrakció jelensége okoz. Nem lehet a rekeszt tetszés szerint használni, mert a szűkebb rekesznyílások mellett a diffrakcióból adódóan képminőség romlás következik be. Legtöbbször 8-as rekeszértéknél megjelenik a minőségromlás, de nagyobb nagyításnál már 5,6-os rekesz mellett is határozottan látható.
Statikus témáknál (pl. reggel, ledermedt rovaroknál) ellensúlyozza az előbbi problémát a fókuszsorozat készítésének lehetősége (focus stacking). Az esetenként sok (akár 100-nál is több) képből összeillesztett felvételen a teljes állat minden részlete éles lesz. Fontos, hogy a sorozat képei teljesen azonos megvilágítás mellett, egyforma beállításokkal készüljenek. Az élességi sík mozgatását jobb, ha nem a fókuszgyűrű forgatásával, hanem a gép, vagy a téma elmozdításával oldjuk meg (ehhez szinte elengedhetetlen egy precíz beállító sín.) Aki ilyen technikával egy érdekes felépítésű ízeltlábúról tud jól sikerült képet készíteni, az biztos sikerre számíthat!
Sok ízeltlábú nem látható tavasztól őszig folyamatosan. Mind meghatározott, fajra jellemző ciklus szerint él. Aki kicsit komolyabban szeretne foglalkozni ezekkel a lényekkel, annak érdemes legalább alapszinten megismerni az adott faj vagy csoport életmódját. Sok közülük csak az év egy rövid időszakában látható, ez a faj rajzási időszaka. Az egyes fajoknak jellemző az élőhelyigénye is, meghatározott klímájú, adott növényzettel borított területeken képesek csak megélni. Minél ritkább egy faj, annál speciálisabbak az igényei. Ha ismerjük az állat rajzási idejét és élőhelyigényét, megfelelő helyen és időben keresve nagyobb eséllyel találkozhatunk vele…
Sok faj fényképezésére a reggeli és a naplemente körüli időszak lehet eredményesebb. Amellett, hogy a fényviszonyok többnyire kedvezőbbek, a reggeli hűvösben még kevésbé mozgékonyak ezek az állatok, sokszor mozdulatlan dermedtségben vannak. Ha harmat is van, az még különlegesebbé teheti a felvételt (az erős, közvetlen napsütés legtöbbször csúnya, kontrasztos, helyenként kiégett képet eredményez.) A késő délutáni időszakban, ha sikerül alkalmas helyen rátalálni egy rovarra, amely az éjszakai pihenőhelyén van, szerencsénk lehet. Gyakran vonakodnak elhagyni helyüket, így lehetőségünk nyílhat képek készítésére. Nem mellékes az sem, hogy estére többnyire lecsendesedik, megszűnik a szél. Általában az egy fajhoz tartozó egyedek viselkedése is nagyon különböző lehet, vannak, amelyek kevésbé félénkek, mint a többiek.
Sokszor kis mélységélességgel fényképezünk, nem ritkán a diffrakció kényszere miatt. Ez a háttér és a környezet elmosódottsága szempontjából legtöbbször előnyös, viszont fontos, hogy az állat szeme nagyon kis mélységélesség mellett is éles legyen a felvételen!
Ha már a háttér szóba került: a háttérre, a környezetre pont olyan figyelmet kell fordítani, mint a fő témára! Hiába fényképeztük le kifogástalanul az állatot, ha a környezet, a háttér, kusza, káoszos, oda nem illő… a képünk legfeljebb dokumentációs célra lesz alkalmas…
Talán megtehetem, hogy két nagy csoportra osztom az ízeltlábúakról készült képeket (is). Az elsőbe, ha lehet így fogalmazni, a klasszikus képeket sorolom. Az ilyen felvételek hagyományos módon mutatják ezeknek az állatoknak a szépségét, érdekességét, esetleg valamilyen viselkedését. Nagyon sok hasonló jellegű képet láthatunk, és sok közülük egészen kiváló. Ha „klasszikus” képeket készítünk, igencsak igyekezni kell! A nagyon erős mezőny miatt csak a hibátlan képekkel számíthatunk sikerre.
A másik csoportba azokat a képeket sorolom, amelyek valami helyzetből adódóan, vagy egy ötlet alapján szokatlan megoldásokat alkalmaznak. Ezek a képek az újszerűségük miatt sokszor nagyon hatásosak, de azért ebben az irányban is van buktató. Nagyon hamar át lehet lépni a természetesség határát! A „túlagyalt” képek erőltetettek, mesterkéltek, természetellenesek lesznek…
Canon EOS 5D Mark IV EF100mm f/2.8L Macro IS USM f/4 1/2000 ISO 800
Szöveg és képek: Szilágyi László, Adobe Photoshop oktató www.fotooktatas.hu
Ezen cikkünkben pár olyan apró trükköt szeretnénk bemutatni, melyekkel kisebb hibákat korrigálhatunk vagy kicsit feldobhatjuk vele tájképeinket. Természetesen ezen praktikák nem csak tájképen működnek.
Az égbolt kontrasztosabbá tétele korábban a kijelölés alapos, de legalább közepes ismeretét kívánta meg. Még ha alkalmazunk is polár szűrőt, néha szeretnénk, ha a hatása erősebb lenne. Most nem azt az esetet mutatjuk be, amikor fekete öves Photoshop gurunak kell lenni az ég kijelöléséhez, hanem amikor egyszerűbb dolgunk van.
A tájképünk megnyitásakor ellenőrizzük, hogy ha esetleg már több rétegünk van a Photoshopban, ügyeljünk arra, hogy az a réteg legyen kiválasztva, melyen az égbolt látható, amit korrigálni szeretnénk. Egy réteg esetében nem lehet hibázni. Ezután kattintsunk Select > Sky menüpontra. Ha az égbolt felismerhető, akkor a Photoshop kijelöli azt. Ha nem lenne pontos a kijelölés, és valaki ismeri a kijelölő eszközök működését, akkor ebben a fázisban lehet rajta módosítani. Most, hogy a kijelölésünk pontos, hozzuk létre a korrekciót egy külön rétegben oly módon, hogy a rétegek panel alján a kerek átlósan elválasztott sötét világos ikonra kattintunk, ami a “Create new fill or adjustment layer” névre hallgat. A felugró listából válasszuk ki a Hue/Saturaton… menüpontot. Egy új, úgynevezett korrekciós réteg jelenik meg és egy ablakban megjelennek a beállításai. Itt ízlés szerint csökkentsük a Lightness és növeljük a Saturation értékeket. Ha kész, csak zárjuk be az ablakot. Ha szeretnénk utólag változtatni a beállításokon, akkor a korrekciós réteg bélyegképére vagyis ikonjára kell kattintani a rétegek panelen, és újra megnyílik az ablak a paraméterekkel.
rovat szponzor:
Rávágás Content Aware Fill segítségével
Képeink jellemzően jó képkivágással készülnek, vagy egy kis rátartással, hogy lehessen pontosan vágni a képet. Ez a fejezet arról szól, amikor ez valamiért nem sikerül. A vágás eszközzel, ha az ideális vágás nagyobb, mint a kép, akkor döntés esetében sarkokban, normál esetben alul, felül, vagy oldalt keletkezik egy üres sáv, amit fel kell tölteni valami tartalommal. Első lépésben jelöljük ki az üresen maradt területet, azonban ezt tegyük úgy, hogy a kijelölés egy kicsit rálóg az aktív képtartalomra, vagyis a kijelölés legyen kissé nagyobb, mint az üres rész. Ha téglalap formájú terület hiányzik, akkor praktikusan használjuk a négyzet formájú kijelölést, ha
bármilyen más formánk van, akkor használjuk a Polygonal lasso-t. Miután elkészült a kijelölés, kattintsunk az Edit > Fill… parancsra. A felugró ablakban a Contents opcióban válasszuk ki a Content-Aware lehetőséget és nyomjunk Ok gombot. A kijelölt területet a Photoshop feltölti a környezethez igazodó tartalommal. Ha nem tökéletes a kitöltés, akkor a hibával érintett területet kijelölve kérhetjük a kisebb rész újra kitöltését a fent leírt módon.
Színszűrő réteg használata
A harmadik, egyben utolsó korrekció egy könnyed levezető gyakorlat, ugyanakkor igen hatásos tud lenni. A színszűrők alkalmazása egyszerű, csupán a korábbi fejezetben már említett “Create new fill or adjustment layer” ikonra kell kattintani a rétegek panelen, és a listából válasszuk ki a Photo filter… opciót. Így egy olyan korrekciós réteg jön létre, mely megszínezi a képünket. A megjelenő ablakban választhatunk a Filterek között a gyári színekből, vagy a Color opciót kiválasztva bármilyen színt. A Density opcióval meghatározhatjuk a szűrő erősségét.
Ezen korrekciós rétegnek is van maszkja, mint bármely más ilyen rétegnek. A maszknak
köszönhetően lehetőség van arra, hogy a szűrű átmenetesen a kép alján, vagy tetején jelenjen meg. Válasszuk ki az eszköztárban a Gradient tool-t, használhatjuk a G billentyű parancsot is. A fenti beállításokat megjelenítő sávban beállíthatjuk az átmenet színét, itt válasszuk ki a fekete-fehér átmenetet, a lineáris, vagyis egyenes átmenetet, ami az első ikon az öt üzemmódból. Ezután a korrekciós réteg maszkjára kattintva létrehozhatjuk a fekete-fehér átmenetet egy vonal rajzolásával. A vonal irányával és hosszával fog megegyezni az átmenet hossza és iránya is. Egy képre több szűrőt is tehetünk, külön a horizont alatti és feletti részre.
Tesztelő:
Szekeres János természetfotós, fotóművész, E-MAFOSZ-S, EMC, Olympus Ambassador
Végre itt van a tavasz és a természetfotósok előtt megnyílik egy mesevilág, itt a lehetőség a szép és varázslatos fotók elkészítésére. A téli szürkeség után elképesztő sebességgel megélénkül a természet, nagy kedvünk támad arra, hogy megörökítsük mindezt. A tavasz az újjáéledés, a megújulás, a megszépülés ideje. Ez a makrófotózás évszaka. Az is megpróbálkozik vele, akit amúgy nem nyűgöznek le a makro témákban rejlő tündéri csodák. A madararak szép új tollakat növesztenek, az állatok levedlik a téli szőrzetüket, a virágok előbújnak téli álmukból, megújul a táj, szóval eljön a nagy lehetőség a fotózásra a megszépült természetben.
E-M1 Mark II, OLYMPUS
Az igazán jó fotóknak először is kiváló minőségűnek és jól komponáltnak kell lenniük. A kompozíciós érzék adott és/ vagy tanulható, a remek ’képminőséget” pedig a boltokban lehet megvásárolni, sajnos komoly anyagi áldozatok árán. Nem egyszer esünk abba a hibába, hogy a nagy sikerek és pályázatok hajszolása közben elfeledkezünk a kis lépések művészetéről, a türelemről!
Természetesen hamar rájöttem, hogy a jó gép önmagában semmit nem ér, sokkal többet kell tanulnom a fotózásról, hogy ki tudjam használni a gépem és az objektívem lehetőségeit. Sok esetben időt és fáradságot igényel a téma felkutatása és sok-sok hajnali kelést a legszebb fények megörökítése. A fotós kreativitása és az éppen használt gép és optika kiváló ismerete sok esetben pótolhatja a kezében lévő technika hiányosságait. Ha ismerem a gépem tulajdonságait, korlátait, az annak megfelelő témaválasztással a kép komponálásával, a fotózásra legalkalmasabb idő, hely és perspektíva megválasztásával, no és némi szerencsével nagyon jó képeket készíthetünk.
Amikor a témára koncentrálsz, nagyon könnyű megfeledkezni róla, hogy a fény pont olyan fontos a természetfotózásnál, mint bármilyen más téma fotózásánál. Ezért nagyon fontos, hogy a legszebb napszakban fotózzunk, amikor ideális a fény intenzitása. A fény nem csak a témát befolyásolja, hanem azt is, hogyan fog kinézni a kép háttere és előtere.
Fotózzunk bátran akciófotókat. Próbáljuk elképzelni a történéseket előre és ekkor nem maradunk le a fontos pillanatokról.
A nagylátószögű objektívekkel készült fotókon szinte minden éles, a teleobjektívekkel viszont csak egy szűk tartományt ábrázolunk élesen. Így jobban ki tudjuk emelni a virágok és a madarak szépségét, jobban tudjuk a néző szemét irányítani.
A virágokhoz és a madarakhoz alapvetően előnyösebb a teleobjektív vagy makróobjektív, de kreatív képekhez akár nagylátószögű vagy halszem objektíveket is használhatunk. Nekem nagy kedvencem az Olympus PRO
2.8/40-150 mm-es varia, nagy fényerejű objektív, ezzel jól elkülöníthető a növény a környezetétől és a háttértől, különösen tele állásban. Alkalmazom gyakran a hozzávaló
1.4x konvertert is. Kiválóak az Olympus 2.8/ 60 mm és a most megjelent 3.5/90 mm-es szuper makro objektívek is. Nagyon közel mehetünk a témához és rendkívüli a felbontásuk.
Fotózzuk a virágokat olyan időpontban, napszakban, amikor más nem. A borús, szűrt felhős nap a virágfotózás egyik legjobb ideje, ugyanis a vékony felhők megtörik a nap fényét, szórt fényt adnak, ami azt eredményezi, hogy a virágok élénk színei nem változnak. Eső után a virágok szirmain gyöngyöző vízcseppek csodás hangulatot eredményezhetnek.
Legyünk kreatívak! Vigyünk egyéni ötleteket az elkészülő képeinkbe, ettől leszünk egyediek, ez emeli ki a képeinket a soksok fotó közül. Gondolkodjunk! Használjuk a többszörös expó lehetőségét is, stb.
Régóta használom az Olympus m4/3-os gépeit és PRO objektívjeit, ezt a remek technikát! Kecses, könnyű, hatékony, csendes, rendkívül gyors és megbízható, nem utolsósorban megfizethető!
Különösen kiemelendő az új OM SYSTEM OM-1 váz! Fantasztikus, a jövőbe mutató innovációkkal rendelkezik!
A PRO objektívek kiválóan rajzolnak és nagy felbontással rendelkeznek. A vázak és az objektívek por- és cseppállóak, minden időjárási viszonyok között használhatók. A legkülönbözőbb időjárási körülmények között is megbízhatóan működnek, legyen az téli hideg vagy akár nyári meleg időszak, eddig még sohasem hagytak cserben! Ezek rendkívül fontos és hasznos tulajdonságok a természetfotósok szemszögéből, hiszen mi nehéz, sokszor lehetetlen körülmények között fotózunk, porban, esőben, párában.
Szép tavaszi fényeket és soksok szép fotót kívánok!
OM-1, OLYMPUS M.40-150mm F2.8 f/7.1 1.3 s ISO 200
Főszerkesztő:
Imre Tamás
info@termeszetfotomagazin.hu
Szerkesztők:
Imre Anikó
Krivánszky Árpád
Suhayda László
Szekeres János
Munkatársak:
Éder Iván
Kubovics László
Máté Bence
Németh János
Perhiniák Márton
Selmeczi Dániel
Szilágyi László
Olvasó szerkesztő:
Krivánszky Árpád
Művészeti Vezető:
Imre Anikó
Grafikai tervezés:
Perhiniák Márton
Web Design:
Yes I’m a Designer
Web product:
Thomas Picture
Fordító:
Tóth Péter Pál
Hirdetési vezető:
Imre Anikó
info@termeszetfotomagazin.hu
Természetfotó magazin
www.termeszetfotomagazin.hu
ISSN 2061-2397
info@naturephotomagazine.com
Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft.
Cím: Magyarország
Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25.
A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője.
Minden jog fenntartva!
© 2023 Thomas Picture kiadó Kft
A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is.
A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik.
A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem vállal felelőséget.
Imre Tamás
Imre Anikó
Németh János
Máté Bence
Kubovics László
Éder Iván
Selmeczi Dániel
Krivánszky Árpád
Szilágyi László Szekeres János
Perhiniák Márton
Suhayda László
FOTOSZAKKONYV.HU
