HISTÓRIA

história Festői fekvésű vár kastély

Írta: Hidvégi Brigitta Fotók: Magócsi Márton Nem fordult elő sokszor, hogy az országhatárunkon kívül elhelyezkedő épületet mutattunk be ebben a rovatban, ezúttal azonban kivételesen Szlovákiában kalandoztunk. Kékkő mindössze kétórányi autóútra fekszik Budapesttől, és idilli, dimbes-dombos környezete egy különleges épületet rejt. Erről mesélek most.

Festői fekvésű vár kastély Szlovákia aprócska városában

Kékkő városa a vár alatt meredező sziklákról kapta a nevét

Az épület a Balassáknak köszönhetően egyre terebélyesedett az évszázadok során

K

ékkő vára már csak azért is egyedülálló, mert tulajdonképpen vár és kastély egyben. Jobban mondva: egy várrom és egy palotaépület egybefonódását érhetjük tetten itt, és ha még azt is hozzávesszük, hogy vele szemben kálvária kanyarog, és a festővászonra kívánkozó látképhez még egy közeli, csinos kis templom is csatlakozik, akkor rögtön kiderül, hogy egy nem mindennapi együttállással van dolgunk. A település állítólag a „kéklő” sziklákról kapta a nevét, amelyeken a várat felépítették, de ennek most nem sok nyomát látjuk. Jobbára üde zöld borít mindent így tavasz derekán, a madarak csicseregnek, és – sajnos vagy nem sajnos – a munkagépek is, ugyanis javában zajlik a kastély felújítása.

Mint megtudom, egy többütemű projektről van szó, amelyet a Norvég Alapból finanszíroznak. Az első „felvonás” során a kastély belső tereit újították fel, most pedig a homlokzat és az udvar van soron. Nem is lehet a szokásos főbejáraton, csak kerülővel bejutni, de a kiállítások ugyanúgy látogathatók. Aki a végeredményre kíváncsi, annak körülbelül egy év múlva érdemes ide ellátogatnia, amikorra a tervek szerint egy szebb és interaktívabb helyszínné varázsolják a kékkői várat. Egyedülálló játék- és bábkiállítása viszont most is nagy élmény.

A vár, amelyet senki sem kímélt A birtok szövevényes történetét nehéz dióhéjban összefoglalni, mindenesetre én most megpróbálkozom vele. Elöljáróban annyit, hogy az épület talán még az egyik legtöbbször lerombolt vár címére is pályázhatna.

Az első írásos emlék róla 1278-ból való, de jóval korábban, 1137-ben (vagy legalábbis ez idő tájt) építhették. Ekkor persze még teljesen máshogyan nézett ki, mint ma, csupán egy ovális alaprajzú vár állt itt henger

alakú toronnyal, tulajdonosa a zólyomi főispán, Ditrich volt. A tatárjárás alatt védvonalként szolgált. A 13–14. század fordulóján Csák Máté birtokolta, és miután ő meghalt 1321-ben, a Balassákhoz került, akik a vár leghíresebb birtokosai lettek. Ma részletesen megemlékezik róluk egy kiállítás az épületben.

A Balassa nemzetség nem keveset tett le az asztalra, fontos tisztségeket bíztak rájuk, jeleskedtek az irodalomban, a tudományokban és persze a csatatéren is. Részben a gótikus vár helyén hamarosan reneszánsz és barokk stílusjegyeket viselő kastélyt emeltek, ekkor élte a virágkorát a birtok. A 16. századot a török harcokkal az egyik legdrámaibb korszakaként emlegetik. 1575 júliusában a törökök Kékkő várát is bevették, és ezután viszontagságos időszak köszöntött be az épület életében. Kezdődött azzal, hogy 1593-ban a törökök nem tudták visszaverni a magyarok támadását, ezért inkább felgyújtották, és elmenekültek. Miután a Balassák visszaépítették a várat, egy második török ostrom következett, amikor azt ismét lerombolták, ezeket a romokat ma is felfedezhetjük a helyszínen. 1658-ban II. Balassa Bálint újfent felvirágoztatta a kékkői életet vásárokkal, de az idill nem tartott sokáig. Az építmény a kuruc haderő szállása volt, ezért az 1711-es szatmári békét követően Rákóczi ezredese a változatosság kedvéért felgyújtatta. Szent Anna vére Kékkőn 1730-ban épült meg a kastély abban a formában, ahogyan ma is láthatjuk, mégpedig II. Balassa Pál jóvoltából. Ő építtette az épületben elhelyezkedő Szent Anna-kápolnát is, amelyben a mai napig tartanak miséket, és amelynek a különlegessége, hogy az oratóriumból egy nagy ablak nyílik rá, így a család anno innen is nyomon követhette az istentiszteletet. Ezen az ablakon akár most is átleshet az érdeklődő.

A kápolnában egy Szent Anna-ereklye látható, amely Szűz Mária édesanyjának vérét rejti magában. Érdekessége, hogy nem olyan régen

A tulajdonosok családfájáról mindent megtudhatunk a vár Balassakiállításán

A kápolnában szemügyre vehetjük az ereklyét Szent Anna vérével

II. Balassa Pál építtette a kápolnát és feltételezhetően a várral szemben kanyargó kálváriát is

A vár utolsó tulajdonosát, Almássy Gabriella grófnőt bemutató terem. Jobbra: régészeti leletek a kiállításon került elő: 2009-ben bukkantak rá a padláson, a tető rendbehozása során. Az oltár fölött található festmény egy Nógrád megyei művésznő alkotása, és hogy pontosan ide készült, az már csak abból is kitűnik, hogy a képen látható kis ablak mögött állítólag a valóságban is egy ugyanolyan bemélyedés bújik meg. A kápolna mostanra átesett a felújításon.

Egykor a kastély falai között őrizték Szent Felícia mumifikált testét is, amely azóta átkerült Balassagyarmatra, a Szent Anna-templomba. II. Balassa Pál jeleskedett a szakrális épületek, helyszínek létrehozásában, így feltételezhető, hogy a szemközti kálvária a kápolnával egy időben épülhetett. Sajnos a várra nem látni rá fentről, de érdemes lehet felkapaszkodni, ha a településre és a környezetére vagyunk kíváncsiak. Pál egyébként 1769. július 26-án, éppen Szent Anna napján hunyt el.

A kastély angolparkkal, teniszpályával, szökőkúttal és még lőtérrel is bővült a 19. század közepén, amikor Forgách Antal gróf birtokolta. Ezután Károlyi gróf vásárolta meg a lánya, Almássy Gabriella grófnő részére, aki 1923-ban eladta azt a csehszlovák államnak. Kékkő ekkor járási székhely lett, ezért hivatalt, bíróságot, munkaügyi kirendeltséget működtettek a kastélyban. Amit egykor istállónak használtak, az akkoriban börtöncelláknak adott otthont. Később levéltárként, gyógyszerraktárként is funkcionált, majd 2002-től a Szlovák Nemzeti Múzeum speciális, egyedülálló intézménye lett, és berendezték benne a Bábkultúrák és Játékok Múzeumát.

Játékok az őskortól Ha jól tudom, Magyarországon is van néhány játékmúzeum, de azokhoz eddig nem volt szerencsém. Azt sem mondanám, hogy a bábkultúrában otthonosan mozgok, ezért merő meglepetés volt, amit a kékkői várban láttam, főleg ahhoz viszonyítva, amit a várak és a kastélyok általában felvonultatnak a kiállításaikon.

Ha itt jársz, a kilátóteraszt semmiképp se hagyd ki: szuper panoráma nyílik innen a környező és a távolabbi hegyekre, egészen a Cserhátig ellátni. Sajnos a vár ezen fele kissé romos állapotban van, így a legmagasabb területre per pillanat nem lehet felmenni, de ez ne szegje kedved, a látvány a látogatható részről is lenyűgöző.

Innen nyílik most a játékkiállítás bejárata, ahol egyrészt szlovák és angol nyelvű feliratok segítségével tájékozódhatnak a látogatók, másrészt vezetővel járhatják körbe a tárlatot: nyitvatartási időben óránként indul a bejárás, jelenleg egyénileg még nem is látogatható a várkastély.

Az első termek egyikében egy őskori játék fogad, valamiféle játék szekér, úgy is mondhatnánk, ez lehetett az ősembergyerek matchboxa. Ahogy végighaladunk a kiállításon, nyugtázzuk, amit az első tájékoztató táblák egyikén olvastunk: a gyerekjátékok tulajdonképpen a felnőttlétet képezik le, és rengeteg információt hordoznak az adott társadalomról, a hétköznapjaikról, a kultúrájukról, a szokásaikról, továbbá például a tulajdonos szociális státuszáról. Az a több száz éves játékokon is nagyon jól látszik, hogy szegény vagy gazdag, falusi vagy városi gyerekhez tartozott-e. A vidéki csemetékről általánosságban elmondható, hogy minden korban nagyon találékonyak és ügyesek voltak, minden gond nélkül készítettek játékot saját maguknak abból, amit a környezetükben találtak.

Így nézett ki az egyik legelső diavetítő (balra) és az egyik legelső játék (jobbra), utóbbi az őskorból való

A kiállításon megtekinthetjük a legelső vetítőgépek egyikét ugyanúgy, mint a szépséges porcelánbabákat, amelyeket a 20. század elején

A vár legrégebbi részénél egy kilátóteraszt találsz csodás panorámával

2002-ben a Szlovák Nemzeti Múzeum itt rendezte be a Bábkultúrák és Játékok Múzeumát

Indonéz árnyjáték – a kiállításon a világ minden tájáról láthatunk bábokat készítettek, és nem keveset nyomnak. Egy székben ülő, hatalmas baba súlyát latolgatom, és arra jutok, nem valószínű, hogy a gazdája mindenhova magával vitte őt, ahogy azt a kislányok a kedvenc játékukkal szokták. Látunk nagyon egyedi, művészi Szabó Gyula-játékokat is, amelyek a második világháború alatt készültek – furcsa ebbe belegondolni a kedves, kerekeken guruló faállatkák ábrázatát nézegetve.

Látunk pléhjátékokat, majd szocializmusbeli, műanyagból készült darabokat, egy jó nagy dömpert, egy családi társast, így jutunk el lassan majdnem napjainkig az időben. Megtudjuk azt is, hogy a játéktárlat bővítését tervezik, úgyhogy hamarosan talán majd napjaink számítógépes játékait is bemutatják.

Elképesztő bábszínházak Őszintén szólva nehéz volt elképzelni, hogy egy bábkiállítás különösebben érdekfeszítő lehet, de végül ez gyakorolta rám a legnagyobb hatást a látogatásunk során. Ha ugyanis megfigyeljük a részleteket, a bábok kidolgozottságát, a különböző kultúrák hatásait, a nemzetek eltérő ábrázolásmódjait és az aprólékos díszleteket, könnyedén szárnyra kelhet a fantáziánk. Nem kell ehhez feltétlenül gyereknek lenni – sőt, jó, ha tudjuk, hogy sokszor egyáltalán nem gyerekeknek készültek a bábszínházak. Bár bevallom, engem a kölyköknek kitalált bábelőadások gonosz szereplőitől – a ronda banyáktól és a félelmetes ördögfiókáktól – mindig is kilelt a hideg, a mai napig megborzongok tőlük. Ez azonban nem feltétlenül rossz fajta borzongás, így pedig, hogy most végre alaposan a bábok szeme közé tudtam nézni, egészen érdekes élményben volt részem.

A mai Csehország és Szlovákia területén a bábozásnak hatalmas tradíciója volt már a 19. század vége, a 20. század eleje óta. A „bábbiznisz” abban az időben generációról generációra szállt. A családok lakókocsival járták

A 12. század környékétől fogva létező kékkői vár fekvése miatt is különleges az országot, ezekben rendezték az előadásokat is. Egy ilyen lakókocsit a kastély is birtokol, de most sajnos az építkezés miatt letakarták, így nem tudtuk szemügyre venni.

Különleges indonéz, indiai, norvég bábok, magyar macskabáb, a cseh Švejk, UV-fénnyel megvilágított bábszínház és egy ember nagyságú csontváz reverendában – teremről teremre csak úgy kapkodjuk a fejünket. Szavakkal nehéz leírni a látványt, ezt tényleg muszáj élőben látni. Aki mostanában jár errefelé, azt csak biztatni tudom, hogy a felújítás ellenére térjen be, aki pedig teljes pompájában szeretné majd megcsodálni a várat, az nagyjából 2023 áprilisára vagy valamivel későbbre időzítse a látogatást. 

Hasznos információk

Nyitvatartás

Májustól októberig: • hétfő–péntek: 9.00 – 17.00 • szombat–vasárnap: 10.00 – 17.00 Júliustól augusztusig: • mindennap 9.00 – 18.00 Novembertől áprilisig: • hétfő–péntek: 9.00 – 15.00

Belépőjegyek

• felnőttjegy: 6 euró • kedvezményes jegy: 3 euró

Weboldal

hradmodrykamen.sk