MESÉL A TÉRKÉP

A faúsztatás emlékei a Börzsönyben

Írta: Lánczi Péter Fotók: Magócsi Márton Kevesek által ismert tény, hogy anno a Börzsöny is otthont adott a magasabb hegyvidékekre jellemző fakitermelési módszernek, amelynek segítségével hazánkban páratlan módon, fél évszázadon át szállították a kivágott fát, majdnem egészen a Dunáig. Érdekes nyomait helyenként a mai napig felfedezhetjük az erdőben, emlékét pedig a földrajzi nevek mellett a Királyréti Kirándulóközpont kiállítása is őrzi.

K

irályrét környéke a Börzsöny legmagasabban fekvő hegyközi kismedencéje. A fölötte tornyosuló bércekről hét vadregényes patakvölgy gyűjti össze a csapadékot. Királyrétnél egyesülve a víz Török-patakként folytatja útját, amely végül Kismarosnál a Dunába torkollik, ott már Morgó-patak néven. A nagy esésű, ám évszakosan eltérő vízhozamú börzsönyi patakok vizét első ízben a 18. században, az Eszterházy-birtokhoz tartozó Szokolyahutára (ma Királyrét) települt bányaipar hasznosította a vaskohó és a hámor működtetéséhez elengedhetetlen energiaforrásaként. A patakmedrek terelésével, gátak kialakításával részben mesterséges vízrendszert hoztak létre elődeink, segítve a víz erejének szabályozását, illetve az ingadozó vízhozam kiegyensúlyozását. Utóbbival azonban többször is meggyűlt a baja az érckutatóknak, ugyanis aszályos időszakok akkoriban is gyakran előfordultak, amelyek igencsak megnehezítették a termelést, mindemellett ércből sem találtak itt annyit, amennyiért megérte volna tovább folytatni a bányászatot. A rövid életű vasmű ezért végül 1791-ben leállt, a következő évben pedig felszámolták a hutákat.

A patakok és a még meglévő vízművek azonban továbbra is energiát kínáltak, ezért a víz faúsztatás céljából történő hasznosítására már 1776-ban javaslatot tett Karl Schkopp, Nagybörzsöny nemesércbányájának vezetője, de ötletéből ekkor még nem lett semmi a nagyobb profitot ígérő vasércbányászat miatt, a víz energiáját pedig nem lehetett megosztani. Az ércfeldolgozás megszűnésével azonban a fakitermelés lett az elsődleges gazdálkodási ág, amelynek szállítási nehézségeire a patakok ereje kiváló megoldást kínált. A kivágott fa mozgatása nehéz és lassú munkával járt: a meredek hegyoldalakról láncokba kötve, lovakkal húzták le vagy egyszerűen legörgették a rönköket, esetenként pedig pallókból épített csúszdákon juttatták el a hegylábig, ahonnan aztán az áru nehezen járható, gyakran sártól dagonyás szekérúton folytatta útját. Érdemes volt tehát kihasználni a patakok erejét: a már meglévő gátak és terelők átépítésével, illetve kibővítésével egy olyan faúsztató

A királyréti kövek faúsztatásról és bányászatról is regélnek

Az egykori csatornák keresése során a vasércbányászat nyomait is felfedezhetjük

rendszert hoztak létre, amely lehetővé tette, hogy a roppant tömeg a hegység belsejéből a legkönnyebb és leggyorsabb módon jusson el a dunai rakodókhoz. Ezt a faszállítási módszert a történelmi Magyarországon leginkább Erdély és a Felvidék magasabb hegyvidékein alkalmazták, a mai határainkon belül csak a Börzsönyből ismert.

Hol úsztak a fák, hol látszódnak még a nyomai? A pontos kezdet nem ismert, de az 1810-es évekből már olvashatunk patakszabályozásról, duzzasztók létesítéséről, azaz a faúsztató rendszer kiépítéséről Szokolyahuta környékén. Rendszeres üzemeltetésről viszont csak az 1820-as évekből ismerünk feljegyzéseket. A Börzsöny legmagasabb hegyeinek (Csóványos, Nagy-Hideg-hegy) déli

Az 1999-es nagy patakáradások nyomán feltárt vízkormányzó rendszer egy részlete a Vízfogó nevű területen (ma ez nem látható, visszatemették) Fotó: Ruff János / Királyréti Erdészet oldalában, többek között a Szén-patak-, és Vasfazék-völgyben folyt úsztatás Királyrétre, majd onnan egészen Kismarosig, ahol a végállomáson különleges gátakkal, úgynevezett gerebek segítségével fogták meg a fát. A Szénpatak-völgy legfelső részét ma is Vízfogónak hívják, utalva az egykori vízduzzasztásra, amelynek nyomait lejjebb meg is találjuk a

A Taxi-nyiladék gerincén rézsútosan átvezető csatorna maradványa

völgyben. Mintegy 500 méteres tengerszint feletti magasságban egy átszakadt kő- és földhányás emlékeztet az itt épült gátra, ahogy a Fatornyos fogadó szomszédságában, Királyréten is. A régi térképek a Szén-patakot szinte végig szabályozottnak jelölik. A hömpölykövekből (vízfolyás által görgetett, formált kövekből) mesterségesen kialakított csatorna nyomait főként a völgy alsó, kiszélesedett részein fedezhetjük fel, de szép példáját láthatjuk közvetlenül a Szén-pataki kulcsosház alatti részen is. A csatornázás célja a fa fennakadás nélküli úsztatása volt.

A régi térképek szintén szabályozottnak tüntetik fel a NagyVasfazék-patakot, továbbá a völgyben található Hármas-kút alatt is felfedezhető egy régi gát, felette pedig a patakmeder látható módon ki lett szélesítve. Lejjebb a völgyben – ahová a Királyrétről induló tanösvény elkalauzol – is felfedezhetjük az egykori duzzasztóművek és csatornák maradványait, bár a patak rendszeres áradásai azokat már több helyütt teljesen elmosták.

Talán a legérdekesebb börzsönyi vízmű a Bagoly-bükki- és a Kecske-hát-völgy egyesülésénél létrehozott duzzasztótó, illetve az innen a Taxi-nyiladék gerincén rézsútosan átvezető, majd a

Papírra vetett nyomok a múltból

Egy 1820-ban kelt erdészeti jelentés szerint a kedvező tavaszi időjárás miatt éjjel-nappal lehetett úsztatni a fát. A morgói gerebig mintegy 7000 m³ fát tudtak lejuttatni, ezért jutalmazást kértek a munkában részt vevőknek, akik annyit dolgoztak, hogy „ruhájuk és csizmájuk is tönkrement”.

Egy másik feljegyzés szerint 1821. március 22-e éjjelén heves zápor zúdult le a szokolyai hegyekben, amely a patakot megárasztva áttörte a gerebeket, így több száz öl fa a Dunába került. Kismaros és Verőce térségében sikerült 70 öl fát kihalászni, de a kár így is hatalmas volt.

ESCAPE™ THRIVE ENDURE™

Interaktív élmények Királyréten

Királyréten a 2019-ben felújított és kibővített egykori – hajdanán iskolaként is működött – erdészlakban kapott helyet az új kirándulóközpont. A közel 150 éves főépület egyik szárnyában látványos kiállítás mutatja be Királyrét és környékének gazdag múltját, az itt folytatott bányászat, vaskohászat és erdőgazdálkodás – köztük a faúsztatás – történeti emlékeit. Nem csupán tárgyi emlékeket és videókat láthatunk: pompás modellek segítségével működés közben is megcsodálhatjuk az egykoron itt zajló munkát. A kiállítótérhez egy fedett közlekedővel nyilvános vizesblokk, ajándékbolt és büfé is csatlakozik. Nyitvatartásról, további infókról az ipolyerdo.hu oldalon olvashatsz. Köszönjük a Királyréti Erdészet munkatársainak, Ruff János erdészetvezetőnek és Barton Zsolt műszaki vezetőnek a cikk elkészüléséhez nyújtott segítséget.

0

5 km Térkép: Bába Imre

Száraz árkok hirdetik a fa egykori útját A Bajdázói-patak vizét anno a huta miatt duzzasztották fel

Vasfazék-patakba torkoló csatorna volt. Erre ugyanis a víz csak az ember roppant földmunkájának köszönhetően folyhatott, amelynek lövészárkokra emlékeztető, látványos nyomai részben ma is fellelhetők. Ennek a teljes egészében mesterséges csatornának a célja feltehetően a Vasfazék-patak vízhozamának növelése volt, de az sem kizárható, hogy egyedülálló módon ezen a szakaszon is történt faúsztatás.

A vizek egyesült ereje A hegyoldal déli oldalán lefutó Nagy-Vasfazék-, Bagoly-büki-, Kecske-hát-, Bajdázói-, Szén-, Hárs-, valamint Cseresnyés-patak Királyrétnél immár egy víztömeget alkotva csörgedezik Szokolya felé Török-patak néven. Ugyanezt a vízfolyást Kismarosnál már Morgó-pataknak hívják, amely feltehetően a faúsztatással együtt járó hanghatásokról kaphatta nevét. Itt, a falu határában a mai Morgó vasúti megállóhelynél volt két gereb: ezek a faszerkezetek fogták fel a lecsorgó fahasábokat, amelyeket szekéren a folyópartra vittek, majd hajón Budára és Pestre szállítottak.

A faúsztatás megszűnéséről viszonylag kevés adat maradt az utókorra. A faúsztató utolsó javításáról 1856-ból találunk híradást. Az Esterházyak 1862-ben eladták királyréti erdőbirtokukat, és feltehetőleg ezt követően már nem vízi úton szállították a börzsönyi fát. 

Az MTSZ-szel együttműködve valósult meg

A Királyréti Látogatóközpont kiegészítő elemei a „Gyalogszerrel felfedezni a Börzsöny turisztikai termékkínálatát” elnevezésű, VEKOP-4.1.1-15-2017-00006 kódszámú európai uniós pályázat keretében valósultak meg a Magyar Természetjáró Szövetség konzorciumi vezetésével. Még több információ az aktív turisztikai hálózatok infrastruktúrájának fejlesztéséről itt érhető el: http://projekt.mtsz.org

Források:

• Dr. Vastagh Gábor: Faúsztató berendezés a Börzsöny hegységben a XIX. században • ipolyerdo.hu