Ti Írtátok

Ahol a Görgényi-havasok Székelyvarság

átölelik a Madarasi-Hargitát

Már-már kilátástalannak tűnő küzdelem az álmatlanságommal, fagyos téli reggelek sora és Józsi barátom invitálása – mindez együttesen kellett ahhoz, hogy nekivágjak a 653 km-es útnak, amely Székelyvarság szívébe, a Baksa-tanyára vezetett. Azon a havas februári napon, amikor elküldtem jelentkezésemet a pünkösdi túrahétre, még csak nem is sejtettem, hogy meseország kapuja tárja fel előttem Székelyföld rejtett kincseit. Írta és fotók: dr. Ottó Anita

árakozással vegyes izgalommal vetettem bele magam a nagy kalandba, hiszen életem első erdélyi túrázására készültem. Gondolatok sokasága kavargott a fejemben. Vajon milyenek ott a turistautak? Vannak-e jelzések? Mit tegyek, ha egy medvével találkozom? V

Egyeseket talán megmosolyogtatna ez a sok felesleges kérdés, de jómagam fontosnak tartottam, hogy ha már egyszer elhagytam a járt utat a járatlanért, bizony alaposan megismerkedjek a helyi viszonyokkal. Szokták mondani, hogy a jó pap is holtig tanul, és én jó pap módjára, tágra nyílt szemekkel ugrottam fejest az erdélyi túraéletbe.

Nagyon elegem lehetett a szürke budapesti hétköznapokból, mert szokásos megfontoltságomat félretéve, bevallom, úgy jelentkeztem, hogy azt se tudtam, miként jutok el odáig. Bíztam a gondviselésben, és Józsi barátom szervezőkészségének hála végül csak összejött egy kisbuszra való ember. Csíkszeredáról elszármazott szomszédom előzetesen megnyugtatott, hogy az utak minőségére már nem lehet panasz, 8-10 óra alatt vígan leérhetünk. Így is lett. Nagyrészt autópályán haladtunk, és Királyhágón átjutva már szinte az út felét magunk mögött hagytuk. Székelyudvarhelyet elhagyva egyre sokasodó hajtűkanyarok jelezték, hogy közeledünk a faluhoz. A település határától köves, néhol nagyobb sziklákkal tarkított földúton döcögtünk be a tanyára. A lemenő nap fénye még aranyló zöldben fürösztötte a ház mögötti kis kaszálót, mintha csak ránk várakozott volna, mielőtt nekikezd éjjeli nyugodalmának.

No de nézzük, hogyan is fest egy hamisítatlan székely túranap. A reggelindító sült pityókás kenyér házi gomolyával – leöblítve egy kis áfonyapálinkával – megadta a kellő lendületet, hogy jó hangulatban járjuk be Hargita megye legnagyobb szórványtelepülését, és megismerjük nevezetességeit.

A 77 négyzetkilométeren elterülő Székely varság bővelkedik a természeti szépségekben. A környéken van ugyan jelzett turistaút, ám ezek felfestése erősen hiányos, ráadásul rengeteg olyan is, van, ami nincs jelölve, ezért ide helyismeret és jó tájékozódási képesség kell. Utunkat a kristálytiszta vizű Nagy-Küküllő és fenyvesekkel

Királyhágó

vegyes bükkösök övezték. A központtól néhány kilométerre az erdei ösvényre kihallatszó csobogás elárulta a Csorgókő-vízesés helyét, amely magával ragadóan csillogott a fák között derengő kora reggeli fényárban. Kísérőnk szerint a bővizű vízesés még a legnagyobb hideg idején sem szokott befagyni, és errefelé bizony fogcsikorgató faggyal érkezik a tél.

Székelyvarsághoz közeli erdő

Medvenyomok

A vízeséstől szinte karnyújtásnyira lévő Jézus kútjánál – amely méltán híres kristálytiszta vizéről – csillapítottuk szomjunkat, majd újabb tanyák közé visszatérve, Tálasbérce dűlőjén betértünk a helyi kocsmába, amely a Parlament nevet viseli. A kocsma épülete, egy elragadóan bájos, fazsindelyes házikó, jó példája a Kárpátmedencében már ritkaságszámba menő zsindelykészítés tudományának. Ezért is nevezik Székelyvarságot Zsindelyországnak. Itt még hagyományos módszerekkel, kézzel pattintják (faragják) a zsindelyt. Túravezetőnk elmondása szerint – a település hatalmas területen való elterpeszkedéséből kifolyólag – Székelyvarság közepén is lakik 2-3 medve. Ott, ahol erdőfoltok tarkítják a szerpentines utat, ahol a fakitermelők végzik zajos munkájukat. Békésen megfér egymás mellett a sokféle élet, nem zavarja egyik a másikat. Géza, a kocsmáros, korábban megnyugtatott, hogy a medve nagyon félénk állat, így ha megérzi a szagomat, inkább elkerül nagy ívben, semmint keresse a találkozást. Szavainak huncut mosollyal és bajuszpödréssel adott nyomatékot. Poros, köves utakon haladva girbegurba kerítések tereltek. Ember legyen a talpán, aki itt akar eltévedni. Bevallom, időnként bizony azt sem tudtam, merre járok. Lassacskán delelőre állt a nap, frissítő fenyőillatot fújt felénk a szél. Távolban facsoportokkal tarkított, zöldellő hegyi legelők keretezték a tájat, egészen a messzi horizontig elnyúlva.

Remek szolgálatot tett a magas szárú, strapabíró bakancs. Ez bizony nem az a parkerdő volt, amit magyarországi túráim során már megszokhattam. Az elbűvölő táj és a sok új élmény mind hozzájárultak ahhoz, hogy szinte erőlködés nélkül halmoztuk a kilométereket.

Távolról kiszűrődő körfűrészzaj hasított a csendbe. Elértük következő állomásunkat, az erdőszéli kis tanyát, ahol egy idős férfi nyitott nekünk kaput. Venci bácsi igazi székely szokás szerint a hangjánál is nagyobb szívvel és lélekkel fogadta a megfáradt vándorokat. Immár 200 éves a malom, amelyben az öreg molnár egykoron naphosszat tüsténkedett, míg manapság már csak a turisták kedvéért indulnak be a kerekek. Minden szavában és érintésében, ahogy a gépeket kezelte, ott lapult az a gyengéd szeretettel vegyített tisztelet, amely a szép kort megért masináknak kijár.

Pergő ujjai nyomán új életre kelt és recsegve-ropogva beindult az öreg malom. Térkép: Bába Imre

A hegyről érkező patak vizét sebesen sodorták tova a korhadt lapátkerekek. Mialatt az öregúr serényen dolgozott, a ház macskája lopva közeledett, majd egyetlen jól irányzott ugrással a lisztes dézsában termett. Nehéz szívvel köszöntünk el. Sokáig fi gyeltem Venci bácsi egyre távolodó alakját, ahogy a míves kidolgozású székelykaput támasztja. Napon cserzett bőrén jól látszott, hogy eljártak az évek az idős molnár feje felett.

A nap már lenyugodni készült a horizonton, amikor hazaértünk a tanyára. Ha valaki nem tudta volna, miféle vendégeket fogadott Józsi barátom, a verandán heverő, széttaposott túracipők jelenléte pontos felvilágosítással szolgálhatott volna. Éhesen szippantottam a levegőbe, és elégedetten vettem tudomásul, hogy tárkonyos pityókaleves és hagymás sült mics illatát szimatolom. Fél óra sem telt bele, és a társaság java része jóllakottan simogatta degeszre tömött hasát, miközben hümmögve itta az áfonyaillatú házi szőttest. Magam sem hittem volna, hogy ez utóbbi errefelé nem holmi kézimunkát, sokkal inkább méregerős házi pálinkát jelent. Tökéletes lezárása egy tökéletes napnak és egyben egy felejthetetlen utazásnak.

Székelyföld vadregényes tájain minden kanyar után még felfedezésre váró hegyoldal, hívogatóan zöldellő rét vár ránk. Ezek adják e táj igazi lelkét, ezek teszik színessé az itt élő emberek mindennapjait. Van valami a székely emberekben, aminek mindig csodálattal adózok. Nehéz megfogalmazni, talán a kemény élet, a kétkezi munka és a történelem viharos évszázadai – amelyek nem kímélték az itt élőket – hagytak rajtuk kitörölhetetlen nyomot. Az egyszerű közvetlenség, a szeretet, amellyel a vándort

ÍRJ TÚRABESZÁMOLÓT, ÉS NYERJ ÉRTÉKES AJÁNDÉKOKAT!

Ha kedvet kaptál, nincs más dolgod, mint elküldeni az írásodat a cikkiropalyazat@ turistamagazin.hu ímélcímre. A nyertes cikkek szerzői értékes túrafelszereléseket és egyéves TM-előfizetést kapnak. További részletek a turistamagazin.hu-n.

E HAVI SZERZŐNK A JÁ NDÉK A EGY DEUTER STREAMER 2 L I T ERE S FOLYADÉKTÁROLÓ RENDSZER ÉS EGY DEUTER LIGHT DRYPACK VÍZHATLAN ZSÁK

fogadják, az a sok-sok derűs pillanat, amit átélhettem, üdítő varázzsal árasztotta el a szívemet és a lelkemet. Egyre erősödő érzéssel motoszkált bennem a tudat, hogy én bizony ezúttal otthonról egyenesen hazatúráztam.

Székelyvarsági úti tippek Szállást keresni mindenképpen vendégháznál érdemes. Az árak 3000 Ft/fő/éjtől kezdődnek, ami nagyban függ az ellátás színvonalától (csak szállás vagy étkezés is), illetve az eltöltött napok számától. Budapesttől 653 km-re fekszik, így kisbusszal, autóval éri meg leginkább az utazás, de nemzetközi buszjárat is közlekedik több magyarországi nagyváros és Székelyudvarhely között.

Magam részéről a túrázást kizárólag helyi vezetővel tudom ajánlani. A turistalátványosságok közvetlen közelében kitáblázottak az utak (pl. Madarasi-Hargita), de aki már ezektől távolabb túrázna, különösen hosszabb távokon, ne számítson turistajelzésekre, mert azok vagy nem, vagy csak igen ritkásan lettek felfestve, így meglehetősen könnyű eltévedni. A túravezetésben a szállásadók és a helyiek szívesen segítenek, de kiutazás előtt ezt is érdemes megbeszélni.

Kihagyhatatlan specialitások Kemencében sült pityókás kenyér, tárkonyos pityókaleves, orda (hegyi sajtféleség), juhsajtok, mics (sült hús), áfonyából készült lekvár és pálinka, valamint havasi mézek – mindet érdemes megkóstolni. Szuvenírek vásárlására a közelben fekvő Korondot ajánlom, ahol kerámiák, szőttesek, erdélyi kézimunkák és népviseletek nagy választékban kaphatók. Az árak nagyjából megfelelnek a magyarországiaknak, avagy kedvezőbbek. Összességében sokkal kevesebb pénzből is ki lehet jönni az utazás végére, mint egy nyugat-európai úti cél esetében.  Ke ves áfo zek sár sző las ma sok mi

Témáink 2017-ben

(Zárójelben a beküldési határidő)

Augusztus – Vihar (július 12.)

Szeptember – Makrovilág (augusztus 12.)

Október – Színes természet (szeptember 12.)

November – Ködben (október 12.)

A júliusra meghirdetett „Madarak világa” témánkra beérkezett izgalmas fotók közül az éppen zsákmányával hazaérkező búbos bankát ábrázoló képet emelte ki szerkesztőségünk zsűrije. A fotót készítő Megyeri Máténak egy igazán látványos pillanatban sikerült megörökítenie ezt a gyönyörű madarat, így ezúttal ő nyerte el a Hónap Fotója címet és az egyéves Turista Magazin-előfi zetést. Gratulálunk!

Megyeri Máté – Berepülés

A képet egy tavaszi délelőttön készítettem a Kiskunsági Nemzeti Park területén. Egy leskunyhóból fi gyeltem és fotóztam a fi ókáikat etető búbosbanka-párt, akik egy odúban találtak biztonságos helyet a kicsik kiköltéséhez és felneveléséhez.

A többi pályamunkát a facebook.hu/turistamagazin oldalon találjátok.

Küldd be Te is kedvenc képedet! A következő hónapok témáit és a pályázattal kapcsolatos információkat megtaláljátok a www.turistamagazin.hu/fotopalyazat-2-2.html oldalon. A beérkezett fotókból egy nyertes alkotást Ti választhattok a leadott lájkjaitokkal a hónap 20. napjáig a Facebookoldalunkon. Egy másik fotót a szerkesztőség zsűrije emel ki, amely bekerül a következő lapszámunkba, készítőjét pedig egyéves előfi zetéssel jutalmazzuk.