Két Keréken

Barangolás Pozsony környékén

A cím egy kicsit félrevezető lehet, hiszen túránk nagyrészt Ausztriában vezet – igaz, a Pozsony környéki hegyeket mindig látjuk, és a határhoz közel eső falvak is sokkal inkább számítanak a szlovák főváros, mint Bécs agglomerációs övezetének. Jól kiépített bringautak és számos látnivaló várja a kerékpárosokat a Duna és a Morva mentén, sok magyar vonatkozással. Írta és fotók: Varga Zsóka és Abelovszky Tamás

ozsony magyar határhoz való közelsége adja magát egy bringatúrával is egybekötött hosszú hétvége eltöltésére. Sokan lebecsülik a szlovák fővárost, azonban a túra után érdemes legalább egy napot eltölteni az egykori magyar koronázóvárosban, felfedezni az óvárost, a Kis-Kárpátok népszerű kirándulóhelyeit, avagy éppen a várával és gyönyörű fekvésével csábító Dévényt. P

Utunkat kezdhetjük akár a pozsonyi UFO meglátogatásával is, mivel a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja alatti parkolóban általában találhatunk helyet az autónak. Az UFO nem más, mint a híd pilonjának tetején lévő panorámakávézó, amelyhez – belépő ellenében – egy lift repít fel, és amelyből belátni az egész várost. A Duna túlpartján, az óváros mögött, a Kis-Kárpátok vonulatai húzódnak, amelyek gyalogtúrázóknak és kerékpárosoknak is számos útvonalat kínálnak felfedezésre.

Ezúttal azonban a Duna partján indulunk el a kerékpárúton az egykori határátkelőhely, Berg irányába. Pozsony ugyanis a magyar–szlovák–osztrák határnál fekszik –

Az UFO (azaz a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja) lábaitól a Duna gátján indul a népszerű bringaút Ausztria felé

Néhol zavarba ejtően sok kerékpártúrát jelző tábla közül kell kiválasztani a nekünk megfelelőt

Rajka vagy az ausztriai Wolfsthal és Hainburg an der Donau is az agglomeráció része. Ami ma előny, az egykor hátrány volt: erről tanúskodik a határ előtt kicsivel egy bunkerből kialakított emlékhely. A bunker (Museum B-S 4) a II. világháború előtt Pozsony körül kialakított csehszlovák védelmi rendszer része volt, jelenleg egy katonai hagyományőrző egyesület üzemelteti, három másik pozsonyligetfalui (Petržalka) erődítménnyel együtt. Április és október között szombatonként látogatható, és a bunker mai őrzői nem csupán szlovákul beszélnek, így érdemes betérni.

A határ innen már csak egy ugrás, Ausztria területére érve pedig úgy érzi az ember, mintha egy másik világba csöppent volna – hatalmas kerékpáros információs tábla és számos bringatúrát jelző tábla fogadja a gyanútlan turistát. Az általunk választott útvonalon a „Carnuntum–Schloss Hof–Bratislava Tour” feliratú táblákat kell követni – eltévedni szinte lehetetlen.

KELTÁK, RÓMAIAK, HABSBURGOK Előbb Wolfsthalon haladunk át, majd a Duna partján fekvő Hainburghoz közeledünk – a folyót két hegy között érjük el. A magasabbikon (Braunsberg) egykor kelta erősség állt, amelyre ma már csak egy emléktábla és egy rönkökből ácsolt, jelzésértékű őrtorony emlékeztet. Ezzel együtt érdemes felmászni a magaslatra egy kis kitérőt iktatva a túrába, mert a hegytetőről szinte a teljes túraútvonalat beláthatjuk. A déli csücsökben egy tábla emlékeztet a Csehszlovákiából a II. világháborút követően kitelepített német nemzetiségű polgárok nehéz életére.

Aquincum, Brigetio, Arrabona – az egykori Pannonia provincia határán álló erődítmények sora folytatható Gerulata, Carnuntum és Petronell nevével, azaz a mai Szlovákia és Ausztria területén álló római kori városokkal. Carnuntum állt egykor a mai Hainburg an der Donau területén, vigyázva a limest. A honfogla

lás után kétszer is magyar kézen volt a Braunsberggel szemben lévő hegyen álló erődítmény: előbb 1042-ig (Aba Sámueltől III. Henrik német-római császár szerezte meg), majd Mátyás uralkodásának végén egy rövid ideig. A Habsburgok egyébként 1278-ban szerezték meg a várat. A kerékpárút a Duna partján kellemes sétányon vezet, de elkerüli a belvárost. A mai békés kisvároson egyáltalán nem látszanak a történelem viharai: a hatalmas garnizonból kiköltöztek a katonák, az egykori dohánygyár ma kulturális központ, és az épségben megmaradt hatalmas városkapun (Wienertor) sem próbál betörni az ellen.

Folytatjuk az utunkat a Duna jobb partján, egészen a Bad Deutsch-Altenburg határában álló hídig. Itt lehetőségünk van tenni egy rövid kitérőt a római Petronell

Az útvonal osztrák oldalon végig jól táblázott, téveszteni csak ott lehet, ahol elhagyja a Duna bal partjának gátját, Stopfenreuth határában. Eltévedni a szlovák oldalon sem lehet, bár az útvonalat jelző táblák sokkal kisebbek, mint a sógoroknál. Ausztriában felváltva haladunk kiváló minőségű kerékpárúton, aszfaltozott vagy éppen (rövid szakaszokon) apró kőzúzalékkal szórt mezőgazdasági utakon és kis forgalmú mellékutakon. Szlovákiában a kerékpárutak egy részének minősége már hagy némi kívánnivalót maga után (helyenként a gyökerekkel szabdalt út a Balaton körüli bringaút egyes szakaszaira emlékeztet), de az igazi problémát a Dévényből Pozsony belvárosa felé vezető út jelenti, ahol hosszú kilométereken kell a forgalmas úttesten haladni kerékpárút hiányában. Persze veszélyesnek ez sem mondható, csak épp kellemetlennek, főleg akkor, ha családdal, gyerekekkel kirándulunk. A „Carnuntum–Schloss Hof–Bratislava” kerékpárút

A gótikus Mária-templom elődje Szent István korában épülhetett

Schlosshof hatalmas barokk kastélyát kár kihagyni

erődítménye felé. Az egykori polgárváros romjain kívül a 13 000 fős amfi teátrum és a diadalív érdemel külön említést. Ha odáig nem is megyünk el, a hídtól egy ugrásnyira egy messziről is látványos templom csábít letérésre a túraútvonalról. A Mária-templom elődje valószínűleg Szent István idejében épült, majd 1050 körül lerombolták. A mai háromhajós, román és gótikus jegyeket egyaránt mutató építményt egy kis temető veszi körül, sajátos hangulatot teremtve ezzel.

A HERCEG, AZ ÖZVEGY ÉS A FIÚ Utunkat a Duna bal partján folytatjuk: a közeli hídon áttekerve a kerékpárút a folyó gátján halad tovább. A következő falu, Stopfenreuth határában fi gyelni kell, mert a bringaút Bécs irányába a kis hídon megy tovább, míg a mi útvonalunk 180 fokban visszakanyarodik, és a gát mellett vezet be a faluba. Pihenésre csábít az elágazásban lévő fogadó, amelynek – természetesen – kerékpárparkolója is van, és – látszatra legalábbis – igen fi nom ételek kerülnek a vendégek asztalára (mi csak egy kávét ittunk). A falun áttekerve a mezőn folytatódik az út, a következő falu, Engelhartstetten szélén egy újabb fogadó kelleti magát, majd egy patak partjára érve egy kerékpárosforgalom-számlálóval találjuk szembe magunkat. Aznap mi voltunk a 83. és 84. bringások, akik eltekertek e szerkezet mellett. Az út rövid ideig a patak gátján halad, majd egy régi hídon keresztezi azt, és folytatódik Schloss Hof felé.

A hatalmas barokk kastélyt a túraútvonal az aszfaltútról letérve, egy erdei úton éri el.

A birtokot a magyar történelemből is jól ismert Savoyai Jenő herceg 1725-ben vásárolta meg, és öt év alatt alakíttatta mai formájára. A ranglétrán gyorsan emelkedő katona részt vett Bécs török ostrom alóli felszabadításában 1683-ban, Buda visszavívásában 1686-ban, valamint az 1697-es zentai csatában is – itt már a török ellen indított haderő fővezéreként. És ezek csak a legfontosabb magyarországi ütközetek, amelyekben részt vett. A kastélyban lévő kiállításon megismerhetjük egész életét. Az ötletesen berendezett tárlat a birtok három egymást követő tulajdonosa, Savoyai Jenő, Mária Terézia és II. József szemszögéből meséli el az épület történetét.

Savoyai után tehát a következő tulajdonos az 1765-ben megözvegyült Mária Terézia lett, aki jelentős átalakításokat végeztetett a kastélyon. A kiállításon a magyar történelem számos fejezete is megelevenedik, elsősorban a nemzetközi eseményekbe ágyazva (örökösödési háború, hétéves háború), de az oktatásügyet hazánkban is szabályozó Ratio Educationis vagy az úrbéri viszonyokat rendező urbárium rendeleteit is megtaláljuk a tablókon – már amennyiben tudunk németül, szlovákul

A kecses hídon átkelve tehát a Morva szlovák oldalán, Dévényújfaluban (Devínska Nová Ves) találjuk magunkat.

A Szabadság híd az egykori vasfüggöny (és a Morva) felett ível át

vagy angolul. Mária Terézia fi a, II. József, rövid uralkodása alatt kevesebbet látogatta a Schloss Hof-i birtokot, így kevesebb átalakítás is fűződik a nevéhez. A birtok további történetében is van néhány érdekesség: az I. világháború idején például rövid időre a cs. és kir. Tengerészeti Akadémia költözött falai közé Fiuméből, 1945 után pedig tíz évre a Vörös Hadsereg kvártélyozta be magát (Alsó-Ausztria szovjet megszállási zóna volt ebben az időben).

A kastélyt körbevevő barokk kert és az egykori gazdasági épületek főleg a gyerekek kellemes időtöltését szolgálják: van itt kisállatkert, állatsimogató, játszótér, fazekasműhely, de például lovas bemutatókat is rendeznek.

A MORVA, A DUNA ÉS A DÉVÉNYI-TETŐ A kastélytól nyílegyenesen haladunk a Morván átívelő Szabadság híd felé, amelynek 2012-es megnyitása óta lehet megtenni ezt a túrát. Már Mária Terézia korában állt itt egy kőhíd, amelyet hol a zajló jég, hol a háborús események pusztítottak el, így az utóbbi 130 évben csak komppal vagy csónakkal lehetett átkelni a folyón. Vagy még úgy sem: a II. világháborút követően a hidegháború idején a Morva mentén húzódott a vasfüggöny egy szakasza – erre a híd tövében lévő játszótéren és Dévényben is emlékmű emlékeztet. Az új hidat láthatóan előszeretettel használják a helyiek, sokan sétálnak, bringáznak rajta a folyó egyik partjáról a másikra. A híd lábánál rögtön élesen balra vissza kell fordulni, hogy a híd alatt futó kerékpárutat elérjük. A hídról letérve egyébként remek pihenőhely hívogat egy csapolt Kofola elfogyasztására (a „szlovák kóla” megítélése ellentmondásos, de melegben, bringázás közben nagyon jól tud esni). A fák között kalandparkot alakítottak ki gyerekeknek, és még e-bike-os töltőpontot is találunk.

Az utunk a Morva menti kerékpárúton a Dévényi-tetőt megkerülve folytatódik Pozsony irányába. Elgurulunk a Sandberg alatt – a harmadidőszaki homokkőből és mészkőből álló hegy paleontológiai leleteiről híres elsősorban; megtalálták itt antilopok, orrszarvúk, barlangi medvék, masztodonok maradványait is. Hamarosan elérjük a festői Dévényt (Devín): a Morva és a Duna összefolyásánál lévő sziklatömbön magasodó dévényi vár helyén már a kelták és a rómaiak is erődítményt emeltek (utóbbiak idejéből származnak egy 5. századi keresztény építmény alapjai is). Nagymorva erősség éppúgy volt, mint magyar határvár, később a Garaiak, a Báthoriak vagy épp a Pálff yak birtokában is volt – végül a napóleoni háborúk idején, 1809-ben robbantották fel. Érdemes felmenni a meglévő romok közé (innen a legszebb a kilátás a két folyóra), majd körülnézni a vár kapujánál elterülő parkolóban a vásárban, ugyanis mindig van legalább egy ribizliborárus. A ribizlibor dévényi különlegesség, fekete és piros gyümölcsből egyaránt készítik; száraz, félédes és édes verzióban is kapható, és egyik sem okoz csalódást.

KORONÁZÓVÁROS A várost a Duna mentén tekerve érjük el, sajnos az út egy részét hosszan a forgalmas közúton megtéve. A kerékpártúrát jelölő kis táblák rögtön az első hídon (Most Lafranconi) átvezetnének a jobb partra, azonban azt a részt a túra elejéről már ismerjük, így maradunk a széles Duna-parti sétányon, és itt gurulunk be Pozsony

szívébe. A Szlovák Nemzeti Felkelés hídja lábánál kezdődik az óváros – itt célszerű lezárni a bringákat, és gyalog felfedezni a néhány utcányi területet. A gótikus stílusú Szent Márton-dómban (vagy más néven „Koronázótemplomban”) 11 magyar királyt, egy királynőt és 7 királynét koronáztak meg 1563 és 1830 között. A macskaköves utcákon a Mihály-kapu felé érdemes venni az irányt, amelynek tornyából szép kilátás nyílik az óvárosra, és a lépcsőket megmászva még egy fegyverkiállítást is szemügyre vehetnek az erre fogékonyak. Innen érdemes a Ferenciek tere felé továbbindulni, így a ferencesek és a jezsuiták templomát is útba tudjuk ejteni a Fő tér felé, ahol a régi városházán egy színvonalas várostörténeti kiállítást nézhetünk meg, ráadásul a tornyába is felmehetünk – talán innen a legjobb a kilátás az óvárosra. Ha már mindent megnéztünk a belvárosban, célszerű újra bringára ülni, majd tenni az óváros körül egy kört, útba ejtve például a Lechner Ödön tervei alapján szecessziós stílusban épült Szent Erzsébet-templomot (azaz a „Kék templomot”), a szlovák rádió csúcsára állított piramisra emlékeztető, modern épületét, az elnöki palotát (amelyet első tulajdonosa után Grassalkovichpalotaként ismerünk), utána pedig a vár felé venni az irányt. A pozsonyi vár leginkább az előtte lévő terasz miatt érdekes, ahonnan szép a kilátás a Dunára, illetve a folyó jobb partján elterülő Pozsonyligetfalu (Petržalka) felé – ha a többnyire panelházak alkotta városrész önálló volna, Szlovákia harmadik legnépesebb városa lenne. Pozsonyt autóval legegyszerűbben Rajka felől lehet megközelíteni, de csak óvatosan: a szlovákiai D2-es autópálya a határtól csak matricával használható, így célszerű a vele párhuzamos úton haladni Rajkától. Vonattal Budapestről kicsit több mint két és fél óra az út, és a Varsovia EuroCity kivételével bármelyik szerelvényen 5 euró ellenében szállíthatunk bringát a Vác, Szob, Párkány és Érsekújvár közötti vonalon. Jövőre talán már Hegyeshalom–Rajka felől is megközelíthető lesz Pozsony, ha a szlovák vasúttársaság és a GYSEV megegyezik erről. Megközelítés

A vártól a trolibuszok útvonalát követve, majd a végállomásnál jobbra térve érdemes még egy kicsit mászni: a város fölé magasodó hegytetőn áll a Slavín, annak a 6845 szovjet katonának az emlékműve, akik Pozsony felszabadításakor estek el 1945-ben. Annak is érdemes ellátogatni ide, aki nem kedveli az eff éle emlékműveket, ugyanis nagyon jó kilátás nyílik a városra, és kellemes park veszi körül a monumentális építményt. Lefelé menet a Havas Boldogasszony-templomot célszerű útba ejteni, majd a Mély úton (Hlboká cesta) tenni egy kitérőt egy egykori kőbányába, amely ma csendes kegyhelyként funkcionál, falát pedig ezernyi köszönetnyilvánító tábla borítja be. 

A Dévény vára alatti füves folyópart piknikre csábítja az arra járókat

Pozsony megér egy egész napot, célszerű egész hétvégés kirándulást tervezni