2017/18 Parzival különszám by Waldorf Szeged

Készítette a 11. osztály Aczél Mátyás Antal Tamás Bacsa Flóra Bacsa Gergő Bálint Fruzsina Bánvölgyi Barbara Baracsi Kinga Halász Bálint Heidrich Virág Kardos Dávid Kothencz Lea Kun Dávid Lénárt Dalma Menyhárt Rita Nahóczky Eszter Pettkó-Szandtner Borbála Pigniczki Soma Varga Zsófia Vesmás Levente Zöldhegyi Vajk

olfram von Eschenbach későközépkori Parzivalja olyan utazásra invitálja az olvasót, amely a tévedéstől a fájdalmon, súlyos sebeken és elszalasztott lehetőségeken, bűnön és kirekesztésen keresztül vezet a vezekléshez és megváltáshoz. Az önazonosság keresésének története, amelyben az Arthur-mondakör keveredik a Grált kereső Parzival történetével. Eschenbach a kettőből gyúr össze egy lovagi eposzt: Parzival útját gyerekkorától sorsa beteljesedéséig végigkísérjük, célja nagy tettek révén híres lovaggá válni. Sorsa azonban nem a földi, hanem a Grál-lovagság. Az ahhoz vezető út azonban bűnökkel terhes, küzdelmes, felveti a szenvedés értelmének kutatását életünk alakulásában, sorsunk beteljesítésében. Tehát nem csupán fizikai, hanem lelki, szellemi fejlődését is nyomon követjük. A Waldorf-pedagógiában 11. osztályban a „tudat evolúciója” a téma. Ez az a kor, amikor a diákoknak fontossá válik, hogy a személyiségük fejlesztését szolgáló utat kövessék. Parzival története közel áll ahhoz a belső úthoz, ami a kamaszokra vár ebben az időszakban, és segítheti a befelé fordulást, önmaguk megtalálását. Ugyanakkor hordozza azt a szociális gesztust is, ami az epochát követő közösségi szolgálat lényege. A téma a tanár számára kiváló lehetőség arra, hogy túllépve a tantárgyi kereteken ne egyszerűen tananyagban gondolkodjon, hanem a hétköznapi valóságtól elszakadva teret adjon az ember mint fizikai-lelki-szellemi egység szemléléséhez, lehetőségeket tárjon fel a világ spirituálisabb érzékeléséhez, inspiráljon egy-egy jelenség, sorskérdés különböző művészetek általi megéléséhez és feldolgozásához. De vajon mit mondhat egy középkori történet a XXI. század emberének? Megérinti-e a mai fiatalokat Parzival története? Milyen válaszokat adnak ők a felmerülő kérdésekre? Kiadványunkat a 11. osztály írásaiból és az azokhoz készült illusztrációkból állítottuk össze. Csetkovits Csilla

Egyszer volt, hol nem volt...

történet a bátor, erős és gyönyörű Anjou herceg, Gamuret meséjével kezdődik. A lovag kalandozásai során eljut Belakane, a fekete bőrű királynő országába, akitől megszületik első fia, Feirefiz. Miután továbbáll és elnyeri Herzeloyde kezét, házasságuk gyümölcseként megszületik Parzival, de ezt Gamuret már nem élheti meg. Herzeloyde ezután retteg, hogy a fiát is elveszíti, így a világtól elzárva az erdő mélyén élnek. Szolgáinak megtiltja, hogy egyáltalán kiejtsék a lovag szót. Így a fiúból egy gyönyörű, de tudatlan, együgyű fiú cseperedik. Egy nap lovagok tévednek az erdőbe és Parzival azonnal tudja, ő is ilyenné akar válni. Édesanyjának nincs más választása, elengedi, de még utolsó próbálkozásával bolondruhába öltözteti a fiát, hátha hazatér, ha kinevetik. Parzival Artus királyhoz vezető útja során találkozik Oriliusszal, akit magára haragít és Sigunéval, akitől megtudja nevét. Majd a királyi udvarba érve legyőz egy erős lovagot, ezzel fegyvert, ruházatot és elismerést szerez magának. Így indul további kalandokra...

Egyszer volt, hol nem volt...

A három vár

rtus király udvarát elhagyva Parzi val három különböző kastélyba jut el, és mindháromban különféle tapasztalatokra tesz szert. Az első várban, Graharzban, találkozik leendő tanítómesterével Gurnemanzzal. A bölcs és tapasztalt lovag csupán néhány nap alatt átadja tudását a fiúnak, megosztja vele a lovaglét illemszabályait, és a harccal kapcsolatban is ellátja tanácsokkal. A tanulás végeztével Parzival köszönetet mond és továbbáll. Egy nap múlva eljut Pelrapeirebe. A város és a palota is szép , de az embereken látható az őket sújtó éhínség. A lovag megismerkedik Kondviramurral, a vár úrnőjével, és megmenti a várost az azt ostromló Klamide királytól. Parzival rálel a szerelemre és egybekelnek Kondviramurral. Azonban a vérében lakozó nyughatatlanság új kalandok után hajtja, magára hagyja hitvesét. Napnyugtára elérkezik a harmadik kastélyba, melynek szépsége ámulatba ejti. Egy halászra hivatkozva, kivel imént találkozott, bebocsájtást nyer. A kastély kisugárzása nagyon borús és nyugtalanító. Parzival végignézi vendéglátója szenvedését és egy furcsa ceremóniát, melynek során megpillantja a Szent Grált. Rengeteg kérdése van, de mestere tanításaihoz görcsösen ragaszkodva

nem teszi fel egyiket sem. Másnap reggel elzavarják a kastélyból. Dühösen vágtatva az erdőben ismét találkozik Sigunéval, aki elmondja neki, egy kérdéssel véget vethetett volna a király kínjainak és elnyerhette volna a Grál várát, Monsalvatot, de eljátszotta a lehetőséget. Mulasztása miatt a nő megtagadja és megátkozza őt.

a hรกrom vรกr

Úttalan utakon

arzival visszatér Artus királyhoz és kerekasztalához, ahol nemes tetteiért a lovagok sorába emelik. De világossá válik számára, hogy ezzel még nem teljesítette feladatát. Elköszönve a királytól és lovagjaitól egyedül indul útnak, hogy ismét megtalálja a Grált. Földön és vízen, lóháton és hajón bejárja a világot, sok kalandban lesz része. Mindenki, aki találkozik vele, tudja, hogy ő a Vörös Lovag, és tisztelik őt ezért. Erdőkön, mezőkön, sziklás hegyoldalakon vágja át magát annak érdekében, hogy felkutassa a Grált. Sok lovaggal találkozik útja során, akik közül egy sem volt képes legyőzni őt. Kóborlása alatt sokat gondolkodik, hogy jól van-e a szerelme, Kondwiramur, ezért akivel csak találkozik, attól megkérdezi, hogy tud-e valamit Brabarz országáról vagy annak királynőjéről. Évek jönnek s mennek, de Parzival még mindig csak lovagol magányosan, és csak arra gondol, hogy meglelje valahol a híres, eldugott Grál-várat. Egy erdőbe érve megismeri Trevrizentet, a remetét, aki hasznos tanácsokkal látja el azzal kapcsolatban, hogyan lelheti meg lelki békéjét és találhatja meg a várat.

Ăşttalan utakon

...és boldogan éltek..

gy hosszas kalandút végén Parzival ismét a Grál várába jut. Ott Anfortas kétségbeesésében már a halált kívánja, a Grál azonban akarata ellenére életben tartja: hiába csukja be a szemét, hogy hét napig ne lássa, kínzó fájdalmai miatt újra és újra ki kell nyitnia. Amikor Parzival másodszor is megérkezik, a Grál-király nem tudja, hogy a lovag tisztában van a feladatával. Ezért arra kéri, érje el, hogy nyolc napig ne hozzák elé a Grált, és végre nyugovóra térhessen. Parzival másképp tesz: előbb háromszor térdre hullik, imádkozik, majd felteszi a megváltó kérdést. Feladatát alázattal végzi. Anfortas meggyógyul, sőt, ő lesz a világ legszebb férfija. Az új Grál-király, Parzival pedig végre eléri célját, évekig nem látott feleségével, Kondwiramurral és fiaival boldogan élnek tovább.

Lovagiasság régen és ma A nő

lovagiasság definíciója szerint tartalmazza a következő jellembeli tulajdonságokat: előzékenység, udvariasság, nemeslelkűség, bátorság és önérzet. Régen, a lovagok korábban rettentően fontosak voltak, hiszen nagyban ezek tették a lovagot lovaggá. Ma is fontosak ezek a tulajdonságok, de sokat koptak az évek folyamán. Mielőtt utánanéztem volna, hogy pontosan mit is jelent ez a szó, az volt a fejemben, hogy majd az udvariasságról fogok írni, de miután inspirációszerzés végett tájékozódtam, rájöttem, hogy a többi tulajdonság is kezd eltűnni a lovagiasságon belül. Az önérzet nagyon fontos, de szerintem az idők során szinte már pejoratív jelzővé vált. Vagy ha ez így egy kicsit erős is, biztosan nem teljesen pozitív,

valahogy egy picit már olyan, mintha összefolyna, szinte összefolyás közeli állapotban lenne az egoistával. A bátorságot is fontosnak tartjuk, de nem tölt be olyan nagy szerepet az életünkben, mint amit a lovagokéban, akik nap mint nap életveszélyes viadalokon vettek részt. (Szerintem ez az „ellustulás”, a „nem kardozok minden nap” egyébként nem olyan nagy baj.) Amire most rátérek, az az udvariasság. Szerintem a lovagiasságból ez maradt meg leginkább a köztudatban. Ha a lovagiasságra gondolunk, valószínűleg ez jut először az

A lovagiasság régen és ma

eszünkbe. Leginkább az, hogy a férfiak hogyan viselkednek a nőkkel. Ez egyértelműen változott az idők során, hiszen a lovagok kora óta rengeteget változott a társadalom. Mivel immár teljesen egyenjogúként tekintenek egymásra a férfiak és a nők, egy csomó lovagias gesztus értelmetlennek tűnik, vagy legalábbis sokszor furának. És bár én mindig nagyon örülök, ha valaki kinyitja nekem az ajtót, előreenged és hasonlók, szerintem ez eltörpül amellett, hogy egyenrangúként tekintsünk egymásra. Úgyhogy, ha ezek eltűnnek (az ilyen szintű lovagiasság), az nem egy nagyon nagy áldozat az emberiség részéről.

A férfi El lehet gondolkodni, ez a téma miért is jelent problémát, vagy mi változott hosszú évszázadok alatt. Az első és legkönnyebb kifogás a gyorsuló világ: nincs idő arra, hogy előreengedjük a nőket, hogy vacsorára vigyük őket. De attól az udvariatlanság és a bunkóság két összehasonlíthatatlan tulajdonság. Attól, hogy nem engedjük át a helyet a buszon, vagy a nagy rohanásban nem engedjük fel a buszra a kétszázadik nőt is, még nem lesz valaki bunkó. Erőteljes határ van a nők lekicsinylő helyzetbe való hozása és az apróbb figyelmetlenség között: az utcán való ráfüttyentés, az odapillantás és a feltűnő bámulás, a dudálás, a nem illendő megszólítások között. Régen a férfiak egyértelműnek gondolták, hogy az esőben ázó nővel megosszák esernyőjüket. Ma elpirulnak a nők és udvariasságnak találják, ha a férfiak kifizetik a közösen eltöltött este költségeit, vagy éppenséggel nem csukják rájuk az ajtót egy épületbe menet. A férfiak régen szép szerelmes levelet írtak a kiválasztottjuknak, ma szép dolognak számít, hogyha instán, tumbleren vagy facebookon nem csak an�-

nyit Írnak, hogy: „láttalak a buszon, bejös�sz”, hanem megkérdezik, hogyan fogadná a kulturált közeledést. Mindkét nemnek gondolkodnia kéne ezen a társadalmi problémán. A nőknek is változniuk kellen, hiszen egyes esetekben az apróbb figyelmetlenségeket is személyes sértésnek veszik. A férfiaknak pedig egy impozáns nő láttán nem állatias párzási ösztönükre kéne hagyatkozni, hanem kulturált keretek között elmondani közeledésük szándékát.

A lovagiasság régen és ma

Nomen est omen

Parzival tele van beszélő nevekkel, melyek egy jellegzetes külső vagy belső tulajdonságára utalnak egy-egy karakternek. A történet elején találkozunk Feirefiz nevével, aki fehér apától és fekete anyától származik, emiatt bőre foltos, jelentése pedig „tarka arcú”. Herzeloyde is jó példa, akit hitvese, majd fia is magára hagyott, amibe beleszakadt a szíve, neve pedig „szívfájdalmat” jelent. Mióta ez szóba került, teljesen máshogy állok a névadáshoz. Úgy érzem, nagyobb jelentőséget is tulajdoníthatnánk neki. A külső tulajdonság-dolog annyira nem érint meg, mivel egy-két nyilvánvaló dolgot leszámítva (pl.: bőr) ezek nem állandó tulajdonságok. Megeshet, hogy az aranyszőke fürtjei miatt Arankának keresztelt kislányból sötétbarna hajú nő lesz. A szerencsehozó név gondolata viszont nagyon tetszik. Egy olyan névvel, ami egész életén át kíséri és támogatja a gyereket, ő és a szülők is elégedettek lehetnek. A jó belső tulajdonságot jelentő névről az a véleményem, hogy könyvszereplőknél ez nagyon egyszerű feladat, lévén te alkotod meg a személy jellemét, azonban egy újszülöttre ránézve csak remélheted, hogy „jószívű” vagy „éles eszű” lesz. Ennek ellenére egy élményt kifejező név talán segíthet a babának, a későbbiekben adhat egy támpontot, és bizonyos szinten egyengetheti az ő útját.

A böjt mikor a böjtről beszélünk, a keresztény hit megkerülhetetlen, hiszen a böjt nem más, mint a Jézus Krisztusért végzett vállalás, eszköz arra, hogy elcsendesüljünk, és közelebb kerüljünk Istenhez. Böjtkor az anyagi világ hívságairól mondunk le, hogy még inkább oda tudjunk figyelni a húsvét csodájára. A böjt nem azért van, hogy saját magunkat fényezzük, akaratunkat eddzük vagy egészségesebb életet éljünk. A böjt felajánlás, áldozat azért, aki mindenét feláldozta értünk. Ugyanakkor a böjt valóban edzi az akaratot, tudatosabbá tesz és testünket, lelkünket felüdíti. Részesévé válunk a nagy ünnepnek, és sokkal nagyobb lelkesedéssel tudjuk megélni azt. Saját vállalás a csokoládéról (kakaós édességekről), kávéról való lemondás volt, továbbá az eddigieknél több szabadban tartózkodás, aktívabb mozgás. Böjti vállalásomat a lehetőségeimhez mérten megtartottam, és úgy érzem, sokkal jobban át tudtam élni a Húsvét ünnepélyességét.

a böjt

z, amikor megfosztottam magam valami káros vagy kevésbé káros pótcselekvéstől, automatikusan arra késztetett, hogy önmagamra vagy a körülöttem lévő dogokra figyeljek. Példának okáért: én a folyamatos telefonozásról, az Instagram gyakori és hosszan tartó nézegetéséről mondtam le, aminek köszönhetően „kénytelen” voltam más elfoglaltságot keresni. Ez remek alkalom volt saját magam és a környezetem alaposabb megfigyelésére. Emellett több időm maradt hasznos dolgokra, például tanulni, olvasni, beszélgetni vagy egy jó filmet megnézni. A másik dolog, amit elengedtem, a nassolás volt. Filmnézés közben mindig ettem, mert nem bírtam nyugton végigülni. Amint abbahagytam, rájöttem, mennyivel jobban tudok összpontosítani, például egy feliratos filmre is. Talán furcsán hangzik az ilyesfajta böjtölés, de ez igazából nem csak a vallási értelemben vett lemondást jelentheti. Valójában gyakran jó valami másról, nem csak a vallások által megadott dolgokról lemondani, hiszen a lényeg valami olyat elengedni, amivel az akaraterejét fejlesztheti az ember.

a böjt

ekem a böjt szóról egyből a lemondás jut eszembe, pedig nem csak az lehet, felvehetünk új, jó szokásokat is. Szerintem azt is nevezhetjük böjtnek, ha valaki megfogadja, hogy sok zöldséget eszik, vagy mint én, hogy rendben tartja a szobáját. Ahogy koncentrálni kezdtem erre a nehéz feladatra, feltűnt, hogy mennyire szétszórt vagyok valójában. Mikor erre rájöttem és nagyobb figyelmet fordítottam a feladatra, onnantól kezdve jól ment a rendrakás. 7 nap elteltével el kellett mennem edzőtáborba, ahol folytattam a fogadalmamat. Itt nagyon kifizetődő volt a folyamatos pakolás, mert az a nagy munka, amit utolsó nap kellett volna megcsinálnom, megoszlott 7 nap között. Csak most gondolkodtam el rajta, hogy miért volt ez nekem nagyon hasznos: észrevettem, hogy nemcsak a takarítást, hanem mindent halogatok, pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha szépen beosztanám az időmet, és nem hagynám, hogy a nyakamba szakadjon egy hatalmas adag teendő. Elhatároztam tehát, hogy nem hagyom abba, hátha ennek a gyakorlatnak köszönhetően minden más terén az életnek okosan fogok dolgozni.

a böjt

iam, úgy beszélsz, mint egy kocsis!” - sokszor hallottam már ezt családom tagjaitól. Fel kellett ébrednem, hogy ez tényleg csak az én lelki szegénységem bizonyítja. Számomra ez primitívséggé és gyengeséggé nőtte ki magát. Sehogy máshogy nem tudtam kifejezni indulataimat. Nehéz elengedni egy olyan dolgot, ami belegyökerezett az ember lelkébe...egy idő után mégis megkönnyebbülés volt, hogy nem jött reflexből egy trágár szó sem. Ez azt bizonyította, hogy képes vagyok megszabadulni egy-egy negatív vagy kényszeres dologtól.

Az út (értelmezések)

az út

(értelmezések)

teljes tudatlanságban felcseperedő Parzival mit sem tud a lovagi viselkedésről és az azt megtestesítő erényekről. Amikor anyja tiltása ellenére véletlenül lovagokkal találkozik, azt hiszi, isteneket lát. Lovaggá és egyben felnőtté válása során kell megtanulnia az alapvető erkölcsi és viselkedési normákat - hol saját tapasztalatokból, hol más szereplők tanácsainak köszönhetően. Parzival történetbeli jellemfejlődése jól bemutatja bármely mai emberét is. Egy kisgyerek, mint hősünk is, az erdőben mindent nagy körültekintéssel figyel meg, érdeklődik a világ iránt. Lelkivilága még elég ingatag, akár egy kismadár halála is mélyen megérintheti. Eljöhet egy olyan esemény, ami akár meg is pecsételheti sorsát, jövőbeli terveit. Bármit megtenne azért, hogy álma beteljesüljön. Ez a történetben a már említett lovagokkal való találkozás volt. Amikor Parzival tizenöt napig tanulja a lovagi viselkedést és harcot, azt hiszi, már mindent tud, és belevág a kalandozásba, ám a kezdeti sikerek ellenére minden ember életében eljön vagy eljöhet a mélypont. Vannak dolgok, amiket csak saját tapasztalataink, baklövéseink által tudunk megtapasztalni. Az élet nehéz feladat elé állítja Parzivalt - néha tudjuk, mit keresünk, de mégsem vagyunk képesek rálelni a megfelelő útra, csak bolyongunk. Amikor viszont megtaláljuk azt, amit kellett, rájövünk, mennyi mindent is tanultunk bolyongásaink során. Így történt ez Parzivallal is, akiből a történet végére egy alázatos, boldog embert faragott az élet.

az út (értelmezések)

arzival mindenkihez hasonlóan hatalmas változáson megy keresztül, hogy gyerekből ténylegesen felnőtté váljon. Az ő esetében a fejlődés, illetve az azt előidéző események egy kicsit drasztikusabbak, mint egy átlagos embernél. Parzival esetében viadalok, átkok és maga a Szent Grál vezetett a felnőtté válás felé, míg a legtöbb átlagos embert költözések, utazások, tanulás formálja, valószínűleg azonban az összes fejlődéstörténetben megtalálhatók a találkozások. Szerintem ezek a legfontosabbak mind Parzival, mind (valószínűleg) mindenki más életében. Leginkább az emberek, akiket megismerünk, formálnak minket. Parzival útján is megvoltak azok a személyek, akik annyira megváltoztatták, hogy naiv kisfiúból végül a Grál királya lett. Az anyja, bár leginkább a tudatlanságot nevelte belé, ehhez akaratlanul, de társított egy kíváncsiságot, mely elindította Parzivalt az útján. Az első fontos találkozása azonban a névtelen lovagokkal történik, akik szó szerint útjára állították. Sigune, aki elmondja neki a valódi nevét, így már tudást ad neki. Fontos a találkozása Itherrel is, akinek megölésével fegyverzetre tesz szert, így meglendítve útját a lovagság felé. A találkozása Gurnemanzzal is rendkívül fontos, hiszen ő tanítja az erényekre. Kondwiramur által megismeri a szerelmet, ezzel együtt pedig hűség és kötelességtudat is kialakul benne. Az Anfortasszal történő találkozás küldi abba a szenvedésbe, ami végül elvezeti ahhoz, hogy a Szent Grál királya legyen.

az út (értelmezések)

arzival a történet elején még tapasztalatlan, tudatlan. A világot kíváncsian, ám gyermekien egyszerűen szemléli. Minden kifejezést szó szerint ért, viszont nem érti még a szenvedés, szenvedély vagy a kíméletesség fogalmát. Nem figyeli tettei következményeit, sőt, bele sem gondol, mit vonhat maga után az, amit tesz. Később ez változik, mikor megismeri a szerelmet, hosszas kóborlása alatt megérzi a gyötrelem súlyát és megérti, mennyire fontos az emberi élet és annak ápolása, nem pedig kioltása. Útja során találkozik fájdalommal, magánnyal, nélkülözéssel, durvasággal, kegyetlenséggel, viszont ezek végül nem legyűrik őt, hanem megerősítik és megtanítják arra, miként tud segíteni, miként tud - amire a neve is predesztinálja - “középen keresztül” haladni előre.

füzetborítók

mandalรกk