Glavinyara 2015

GLAVINJARE

®

minden, amit a Glavinjare® műcsalikról tudni kell.

Pergetés „PikeR” Headshaker (Glavinjare®) műcsalikkal Alapok A Glavinjare® műcsalik megfelelő vezetésével, illetve súlyuk és színük kiválasztásával kapcsolatban számos kérdést kapunk a kevesebb gyakorlattal rendelkező horgászoktól, valamint azoktól, akiknek még nem volt szerencséje hasonló műcsalikat kipróbálni. Az alábbi ismertetőt elsősorban nekik szánjuk, ami nem jelenti azt, hogy a gyakorlottabb horgászok ne találhatnának hasznosítható ötleteket az egyes szakaszokban.

A megfelelő műcsali kiválasztása Az adott célra alkalmas műcsali kiválasztásához néhány alapvető tényező ismeretére van szükség, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy milyen vízterületen kívánunk horgászni, azaz • milyen a víz jellemző mélysége és áramlási sebessége; • mekkora távolságra kell tudnunk dobni a műcsalit; • milyen a víz fizikai állapota (zavarosság, hőmérséklet), illetve milyenek az időjárási viszonyok; • milyen fajú és méretű halakra kívánunk horgászni.

A fenti tényezők ismeretében kiválaszthatjuk: • a Glavinjare® súlyát; • hosszúságát; • vibrációját és felkínálási módját; • színét és mintázatát; • további csalogató elemek használatát (spinnerek, műlegyes hármas horgok, stb.).

A Glavinjare® súlya A műcsali súlyának a lehető legkisebbnek, de elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy a fentebb említett feltételeknek megfeleljen. Olyan súlyú műcsalit kell használnunk, amelyet képesek vagyunk a halak feltételezett tartózkodási helyére eldobni, továbbá, amely elég nehéz ahhoz, hogy a lehető leghosszabb ideig a rávágási zónában tudjuk tartani, ugyanakkor, nem lehet túlzottan nehéz sem, mert akkor folyamatosan a meder alját szántanánk vele. Ennek megfelelően, a Glavinjare® megfelelő súlyának meghatározása hasonló a megfelelő jig-fej kiválasztásához, azzal a különbséggel, hogy figyelembe kell venni a Glavinjare® nagyobb felületét, melynek következtében a víz áramlása nagyobb erővel hat rá. E súly összehasonlításnál a jigfejes horgászatnál alkalmazott szilikon műcsali súlyát is számításba kell venni. Összességében a Glavinjare® súlya valamivel nagyobb, mint a szokásos jig-horog és a szilikon műcsali együttes súlya.

A Glavinjare® műcsalikból mindegyik hosszúságban többféle súlyú létezik, ami a horgászok számára rendkívül kedvező. Az egyes hosszúságokhoz természetesen csak meghatározott (az adott hos�szúsággal arányos) tól-ig súlyértékek jöhetnek szóba, másképpen a műcsali „fejrázó” mozgása nem lenne optimális.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a dobástávolságot az alkalmazott zsinór vastagsága is befolyásolja, így azt a kifogni kívánt halakhoz és az adott vízterülethez és vízmélységhez megfelelően kell kiválasztani. Túl vastag zsinór alkalmazása megnehezítheti a műcsali kívánt hely­re történő eljuttatását, illetve azt eredményezheti, hogy az adott feltételekhez túl nehéz műcsalit leszünk kénytelenek választani.

A Glavinjare® súlya és konstrukciója egy másik fontos tényezőt is befolyásol: a műcsali repülését dobás közben. Ha a műcsali a dobás során túl sokat forog a levegőben, csök­­ken a dobástávolság, továbbá összegabalyodhat a zsinór és a műcsali.

A Glavinjare® mérete (hosszúsága) A Glavinjare®-k méretét, a többi műcsalihoz hasonlóan, a kifogni kívánt halnak megfelelően kell kiválasztani. E tekintetben némileg korlátozó tényező a műcsali súlya, mivel nem létezik olyan Glavinjare®, amely nagy (80 mm feletti) hosszúság mellett kis súlyú (10–15 g).

Mindazonáltal, nagyon ritka esetekben lenne szükség ilyen szélsőséges paraméterekkel rendelkező Glavinjare®-ra. Nem vagyunk hívei az úgynevezett univerzális méreteknek; például, nem akarunk nagy harcsákra 60 mm-es műcsalival horgászni, hiszen sokkal nagyobb műcsalikkal is gyakran fogunk nagyon kis harcsákat. Az univerzális (55–65 mm-es) méretek alkalmazását csak olyan esetekben tartjuk elfogadhatónak, ha ismeretlen területen horgászunk, amely esetében nincs kellő információnk a fogható halfajokról, így célszerű olyan műcsalit használni, amely több halfaj számára is megfelelő lehet.

Ugyanakkor, ismert területen (hiszen legtöbben ilyen vizeken horgászunk) olyan méretű Glavinjare® kiválasztását javasoljuk, amely pontosan illeszkedik a megcélzott halfajhoz.

Folyóvizek esetében ez a következők szerint foglalható össze: • Pisztráng, sügér: 35–50 mm, • Fejes domolykó, balin, márna: 40–60 mm, • Süllő: 50–80 mm, • Harcsa, csuka, galóca: 70 mm felett.

A Glavinjare® meglehetősen univerzális műcsali, így egyetlen horgásznapon egyféle típussal több halfajra is sikeresek lehetünk, de tapasztalataink szerint a nagyobb, kapitális példányok kifogásához előnyös az adott halfajnak megfelelő típus kiválasztása.

A műcsali vibrációja A műcsalis horgászat eredményessége szempontjából a két legfontosabb tényező a műcsali vibrációja, illetve – a következő szakaszban tárgyalásra kerülő – felkínálási módja; ezek nagyobb jelentőségűek, mint a színválaszték. A megfelelő vibráció kiválasztását illetően a “PikeR” Glavinjare®-k esetében rendkívül kényelmes helyzetben vagyunk, ugyanis ezek a műcsalik olyan lehetőséget nyújtanak, amely egyetlen más szilikon műcsalira sem jellemző. A Glavinjare®-k két akasztófüllel vannak ellátva (egyik a fejhez közelebb, másik a fejtől távolabb), ami lehetővé teszi, hogy forgókapcsunkat az egyik vagy a másik akasztófülekre csatlakoztatva egyetlen műcsalival két különböző vibrációt érjünk el. Ha a kapcsot a fejhez közelebbi fülbe akasztjuk, a Glavinjare® kisebb amplitúdójú vibrációt, míg a fejtől távolabbi fülbe akasztva nagyobb amplitúdójú vibrációt produkál.

A megfelelő vibrációjú Glavinjare® kiválasztását az évszak is befolyásolja, oly módon, hogy a hidegebb hónapokban a kisebb intenzitású (kisebb amplitúdójú) rezgéseket, míg melegebb hónapokban a nagyobb intenzitású (nagyobb amplitúdójú) rezgéseket produkáló változatokat érdemes előnyben részesíteni.

Sokak számára elfogadott vélemény, hogy a harcsa és a csuka a nagyobb amplitúdójú, erőteljesebb vibrációt kedveli, míg a süllő – és különösen a balin – jobban szereti a kisebb amplitúdójú vibrációt produkáló műcsalikat. Saját tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy sokkal több halat fogtunk, ha kapcsunkat a fejtől távolabbi fülbe akasztottuk.

A műcsali felkínálása A “PikeR” Glavinjare®-k sokféle felkínálási módra alkalmasak. A bevontatási lehetőségeknek csak a fantáziánk szabhat határt. Legáltalánosabb bevontatási mód az egyszerű „jigelés” – pont úgy, ahogy a klasszikus jig-fejes szilikon műcsalikkal szokás. Ennek során a műcsali kidobását követően megvárjuk, míg az eléri a feneket, majd a bot hegyének hirtelen felfelé irányuló mozdításával megemeljük (ekkor a bot hegyén érezzük a Glavinjare® rezgését), majd lassan vis�szaengedjük a fenékre, anélkül, hogy a bot hegyét visszaengednénk a vízfelszín közelébe. Lényeges, hogy zsinórunk e műveletsor közben végig feszes maradjon. Ezt követően a bot hegyét a vízfelszín felé engedve a felesleges zsinórt felcsévéljük, s újrakezdjük a mozdulatsort. Mivel számos ragadozóhal (különösen a harcsa és a süllő) a sül�lyedő fázisban vág rá a műcsalira, nem szabad, hogy figyelmünk lankadjon ezekben a pillanatokban.

Bizonyos esetekben (folyókon) az a leghatékonyabb, ha a műcsalit a parttal merőlegesen dobjuk a mederbe, és zsinórunkat feszesen tartva hagyjuk, hogy a Glavinjare® a víz sodrásában „dolgozzon”, miközben az áramlás folyásirányban lejjebb viszi. Ilyen esetben jigelés nélkül a fenék közelében cincálva kínáljuk fel a műcsalit, kihasználva az áramlás vibrációkeltő hatását, és folyamatosan feszesen tartott zsinórral a Glavinjare®-t addig kísérjük a botvéggel, míg az áramlás ki nem hozza partközelbe. A műcsalit lehetőség szerint minél tovább tartsuk a kapási zónában. Hatásos lehet, ha időnként hagyjuk a fenékre koppanni –

ennek egyetlen hátránya (az elakadás veszély mellett), hogy a rávágás nehezebben észlelhető.

Tavakon a kedvenc felkínálási módszerünk a műcsali kicsit nagyobb (kb. a Rapala Countdown típusok bevonatásánál bevált) sebességű, egyenletes behúzása, majd a botvég hirtelen „pöccintésével” röviden felrántjuk, és ismét hagyjuk visszaesni. A rávágás többnyire ekkor következik be.

A vízfelszín közelében történő gyors bevontatásnak is megvan a maga létjogosultsága. Például, ha a harcsák a felszín közelében vadásznak, dobást követően az orsó felkapókarját közvetlenül a műcsali vízre érése előtt átváltjuk, és a behúzást a vízre érés után azonnal megkezdjük. Ugyanez érvényes a balin horgászatára is, azzal a különbséggel, hogy a műcsalit ilyenkor sokkal nagyobb sebességgel vontatjuk. Személy szerint ritkán horgászom kifejezetten balinra, mégis előfordul, hogy zsákmányolok közülük. Ez többnyire olyankor történik, mikor harcsára horgászva a harcsák kapási zónájából már kikerül a műcsali – ilyenkor a vontatást felgyorsítva és a bot hegyét megemelve gyakran előfordul a balin kapása (ez a „kényelmes” balinfogás díjnyertes módszere). Ha kifejezetten balinra kívánunk horgászni, a Glavinjare®-t a látott balinrablás mögé dobjuk, a zsinórt közvetlenül a vízre érés pillanatában megállítjuk, a műcsalit erőteljesen meghúzzuk és gyors zsinórcsévéléssel vontatjuk (időnként röviden meg-meghúzzuk a botvéggel). Figyelmünk nem lankadhat egészen a műcsali vízből történő kivételéig, mivel közvetlenül a part közelében is számíthatunk rávágásra. Legnagyobb balinomat

harcsázás közben fogtam – a parttól két méterre vágott rá a harcsára szánt Glavinjare®-ra.

A Glavinjare®-val folytatott tavaszi balinozást (március és április első fele, az ivási időszak kezdetéig – Magyarországon a tilalmi időszak március 1-től április 30-ig tart!; [a ford.]) leginkább a vízállás, a víz hőmérséklete, a víz színe, valamint az időjárási tényezők befolyásolják. (Esélyeink minden bizonnyal nagyobbak napsütésben, illetve a legmelegebb napszakban. Az aktívan táplálkozó balinokat a víz hőmérsékletétől függően vízközt vagy közvetlenül a vízfelszín alatt kereshetjük. Az év ezen időszakában a Glavinjare®-kat sokkal lassabban kell vontatnunk, mint a melegebb hónapokban Domolykóra történő pergetéskor a Glavinjare®-t közepes sebességgel vontatjuk, s hagyjuk, hogy tegye a dolgát. A domolykó szinte kivétel nélkül erőteljesen vág rá a műcsalira, s többnyire az egészet eltünteti hatalmas szájában Az eredményesség szempontjából szintén fontos tényező a vontatási szög; a vontatás szögének és sebességének variálásával reakciót válthatunk ki a halból. Ez különösen érvényes a tavakra, illetve a folyók hosszú, mély vizű szakaszaira, ahol erőteljes ellenáramlással találkozhatunk. Például, mederbe nyúló kőgátak alatt gyakran keletkeznek forgók, örvények, melyeket felhasználhatunk a Glavinjare®-nk felkínálásához, oly módon, hogy a műcsalit közvetlenül a kőgát alá dobva és a zsinórt megfeszítve hagyjuk, hogy a visszaforgó sodrása segítse a vibrációt. Az orsóra mindig csak annyi zsinórt tekerünk, hogy folyamatos legyen a kontaktus. Ilyen esetekben viszonylag rövid

idő áll rendelkezésre, hogy a műcsalink a rávágási zónában tartózkodjon, azonban a kapás gyakran ebben a néhány másodperces időszakban következik be. A “PikeR” Glavinjare®-k a leszálló ágban is rezegnek, ami számos más műcsalival szemben előnyt biztosít. Összefoglalva: a felkínálás módja a sikeres pergetőhorgászat legfontosabb tényezője.

Színválaszték A műcsalik színét elsősorban a víz színétől és az időjárási feltételektől (napos vagy felhős) függően választjuk ki, azonban gyakran nem elhanyagolható körülmény a vízmélység, illetve a kifogni kívánt halfaj. Zavaros víz és felhős égbolt esetén élénkebb színű műcsalit választunk, míg napsütéses időben és tiszta víznél a semlegesebb, természetesebb színeket preferáljuk. Ezek az alapszabályok, de gyakran előfordul, hogy csaknem teljesen átlátszó vízben is az élénk, feltűnőszínű műcsalikra van rávágásunk. Pontosan ez az, ami a pergetőhorgászatot annyira kiszámíthatatlanná és izgalmassá teszi, és mindez csupán azt igazolja, hogy egy főszabály van: nincsenek kőbe vésett, minden körülmények között érvényes szabályok.

A műcsali színének kiválasztásának egyik tényezőjeként a vízmélységet figyelembe véve különös tekintettel kell lennünk a 10 méternél mélyebb vizekre. Ahogy nő a vízmélység, legkorábban a piros „tűnik el”, míg a kék az utolsó. Ez azt jelenti, hogy nagyon mély vizekben a kékes színek tűnnek a legjobb választásnak.

A szín kiválasztásánál figyelembe kell venni az adott területen uralkodó növényzet színét; előnyösen olyan színeket használni, amelyek elütnek a halak természetes környezetétől. A Glavinjare®-k színének éles átmenetei szintén olyan hatásúak lehetnek, amelyek a ragadozókból rávágást váltanak ki.

SZÍNVÁLASZTÉK

Ismeretes, hogy a harcsa látása nem túl jó, így harcsázásnál a szín kiválasztása kisebb jelentőségű, ami nem jelenti azt, hogy teljesen irreleváns lenne. Mivel saját műcsalijaink esetében szinte korlátlan színvariációk kipróbálására volt lehetőségünk, azt vettük észre, hogy a harcsa különböző időszakokban gyakrabban vágott rá bizonyos színű műcsalikra. Harcsára legeredményesebbnek a piros-fehér, piros-sárga, fekete-sárga, kék-piros, stb. kombinációk bizonyultak.

Valamennyiünk számára ismert, hogy a csukát legjobban a piros különféle árnyalatai ingerlik – nincs ez másként a Glavinjare®-k esetében sem, azzal az előnnyel, hogy esetünkben a piros szín további csalogató elemekkel prezentálható (ld. később). A piros fejű (RH) színkombináció messze a legtöbb balint eredményezte számunkra.

A balinra vonatkozó eredményesség tekintetében az RH-t követi a tisztán fehér (SW) és a PBSW színkombinációjú Glavinjare®.

A süllő esetében néhány előnyös színkombináció folyamatos vita tárgya, de valószínűleg sosem jutunk végső konklúzióra.

Egy felettébb univerzális és minden körülmények között nagyon hatékony színkombináció a teljesen fekete (SB) Glavinjare®. Megemlítjük még a nagyméretű 3D szemfoltokat, amelyek szintén fontos szerepet játszanak a ragadozó halak ingerlésében.

További csalogató elemek A hátsó horog helyén elhelyezett spinner különösen hasznos lehet balinra, pisztrángra, csukára vagy akár süllőre történő horgászatnál.

Tavakon különösen sok sikert értünk el spinnerrel felszerelt „PikeR”

Glavinyarával süllőre horgászva. A spinner méretét körültekintően kell megválasztani, hogy ne csökkentse túlzottan a Glavinjare® által keltett eredeti vibrációt. A spinner alkalmazásával egy újabb felkínálási módra nyílik lehetőség, melynek során a műcsalit először hagyjuk a fenékre süllyedni, majd hirtelen meghúzzuk és újból leejtjük.

A spinner forgása miatt süllyedése sokkal lassabb, mint a spinner nélküli Glavinjare®-é A kézzel kötött műlegyes hármas horgok süllőre és balinra történő pergetésnél előnyösek – egyrészt természetes módon javítják a műcsali vibrációját, másrészt vizuális hatásukkal ingerlik a ragadózókat. A Glavinjare® és a műlegyes hármas horog, illetve a spinner színének variálásával számtalan izgalmas kombinációhoz juthatunk.

Vélhetően nem tekinthető klasszikus csalogató elemnek, azonban elmondható, hogy nem mindegyik kézi készítésű műcsali rendelkezik ilyennel. Ez nem más, mint a csörgő. Folyók csendes áramlású szakaszain, illetve tavakon különösen előnyös lehet a csörgővel felszerelt Glavinyarák használata.

Egyéb sajátságok A “PikeR” Glavinjare®-kon kimagasló minőségű VMC hármas horgokat és rendkívül erős kulcskarikákat alkalmazunk. E műcsalikkal történő horgászathoz célszerű a fluorokarbon vagy shockleader előkezsinórok használata, mivel a Glavinjare®-kat igen gyakran fenék közelében vontatjuk, ahol a kagylók, kövek és egyéb akadók könnyűszerrel elvághatják a fonott zsinórjainkat. A fluorokarbon előkezsinórok alkalmazása különösen ajánlott tiszta vizű tavakon. Megemlítjük még, hogy a Glavinjare®-kat előnyösebb különféle kapcsok közvetítésével a zsinórhoz rögzíteni, mint közvetlen kötéssel.

Sok szerencsét!