Bózsó Izabella: Por, maszk, fikció (diplomadolgozat, 2011) by yuhar

ÚJVIDÉKI EGYETEM Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék

DIPLOMADOLGOZAT Póz, maszk, fikció (Laták István levelezése 1935 és 1970 között)

Mentor:

Hallgató:

Dr. Faragó Kornélia

Bózsó Izabella

Újvidék, 2011

Tartalom I.

A levelek titkai................................................................................................................................3 I.1. A magyar nyelvű levelek szerzőinek táblázata.......................................................................5 I.2. A szerb nyelvű levelek szerzőinek táblázata...........................................................................7

II.

Kedves Pityu! (A Laták Istvánhoz szóló levelekről).......................................................................8 II.1. A Csuka–Laták levelezés........................................................................................................8 II.2. Hangya András leveleiről.....................................................................................................11 II.3. A levélhumor – Sebestyén Mátyás leveléről.........................................................................13 II.4. A Szirmai–Laták levelezés fragmentumai............................................................................14 II.5. Néhány megjegyzés Fehér Ferenc leveleiről........................................................................16 II.6. Üzenet Hercegtől (Herceg János levelei)..............................................................................18 II.7. Levelek Érdligetről (Fekete Lajos levelei)............................................................................21

III.

Reflektorfényben az ÉN...............................................................................................................26 III.1. A Laták-hagyaték két levelének retorikai elemzése (Somogyi Pál és Laták István levelezése)..............................................................................................................................26 III.2. Póz, maszk, fikció (Laták István levelei).............................................................................29

IV.

A levél, mint polikróm irat...........................................................................................................34

Laták István leveleinek táblázata..................................................................................................37

VI.

Felhasznált irodalom....................................................................................................................48

I. A levelek titkai Levelezést vizsgálni már szinte kuriózumnak számít, hiszen a hagyományos értelemben vett levélpapíros levelezések eltűnőfélben vannak, ha már nem is tűntek el teljesen. A papírokról „ordít” a múlt, hiszen a stílus, a levélpapír minősége, a boríték formája mind-mind egy letűnt idő lenyomatai. Minél messzebbről vizsgálunk egy levelezést, annál inkább mást jelent. A levelek nyitott művek, 1 hiszen a sorok mögött megbúvó többletjelentés gazdagítja értelmüket. A levelezés szorosan kapcsolódik a levélíró egyéniségén túl a korhoz, a helyhez, a divathoz, a mindenkori korstílushoz. A levél önmagunkról szóló írásos elbeszélés. Önmagunkat jelenítjük meg általa a távollevőnek, magunkból küldünk el egy darabot a másik félnek. A mai világban, a világháló és az elektronikus levelezés világában elveszik az „alany”, az író, és csak a „tárgy”, a szöveg marad meg. Ezekre az írásművekre úgy kell tekinteni, mint az interaktív kozmosz én nélküli üzeneteire. A postai, pontosabban a levélpapíron történő levelezés jóval bizalmasabb, közvetlenebb, mint az internetes levelezés. A levélírás és a levélolvasás is egyfajta rituálénak számít. A levélpapír és a toll megválasztása, a piszkozat elkészítése és letisztázása, a borítékokba rejtett apró ajándékok (pl. üdvözlőlapok, szárított virágok, fényképek), mind-mind a levelezés bensőségességére utalnak. Levelet írni és olvasni igazi ünnep2. A papír, melyet a másik fél érintett, a betűk, melyeket a szeretett személy saját kezűleg rovátkolt a papírra értékké, megismételhetetlenné, egyedivé teszik mind a levélírás idejét, mind pedig a címzett olvasásának a pillanatát. A levélírás bensőséges, meghitt folyamat. A levelekben a hétköznapi élet kérdései éppúgy szóba kerülnek, mint az irodalmi élet gondjai: a szerzők előszeretettel mesélnek küldeményeikben munkáikról, terveikről. Egyfajta önéletírás, naplóírás: a gondolatok letisztázására és a legbensőbb feltárulkozására egyaránt alkalmas. Nemcsak a címzettnek szól a levél, hanem írójának is, hiszen ha visszaolvassa, újabbnál újabb gondolatok fogalmazódhatnak meg benne: a régiek kihúzására ösztönöz néhány mondat, míg átformálásra, beszúrásra a másik. A levél az írás gesztusa által hat arra, aki küldi, és az olvasás, illetve az újraolvasás által arra, aki kapja. 3 A levél maga is alkotás, egy novella az életünkből, egy részlet a nagyregényből. És hogy miért írtak/írunk manapság is levelet? A levél (az elektronikus is) több, mint egy SMS üzenet, bővebb, mint egy telefonbeszélgetés. Egyes részek, sőt egyes levelek Umberto Eco: A nyitot mű poétikája. = Uő.: A nyitott mű. Válogatott tanulmányok. – Budapest: Gondolat, 1976. A levelet ünnepi iratnak nevezi Vilém Flusser Az írás című művében. Mint minden ünnepnek, a levélírásnak is megvan a maga rituáléja. 3 Michael Foucault: Megírni önmagunkat. = Michael Foucault: Nyelv a végtelenhez. Tanulmányok, előadások, beszélgetések. – Debrecen: Latin Betűk, 1999. 331-343. old 1 2

elrugaszkodnak a hétköznapoktól, és félretéve azok kliséit, filozófiai szintre emelkedhetnek. A gondolatok közvetítése a cél magunknak és másoknak. Ahogy Tóth Máté megállapítja a Babitslevelezés vizsgálata során, a levelezés kutatása abban is segítséget nyújt, hogy az alkotó belső történéseit rekonstruáljuk, amely a műveinek értelmezésében is segítségünkre lehet. A levelezésgyűjtemények bemutatják egy szerző, író esztétikai gondolkodásmódjának alakulását.4 A levél funkciója kimeríthetetlen. Létezik barátnak írt levél, a hétköznapok általánosságát közlő röpirat, melynek célja csak tudatosítani a távollevővel, hogy még él és lélegzik annak írója, funkciója a kapcsolattartás. Olykor kérdések, kérések is ágyazódnak a levelekbe, s a mindennapi életről való tudakozódás szorul háttérbe. A főnökhöz, szerkesztőhöz, mentorhoz, mecénáshoz írt levél hidegebb, közvetlenséget nem tűrő, hivatalos hangú, tényközlő, ténymegállapító és érzelemmentes, vagy ha érzelmes is, akkor is elsősorban negatív emóciókat tartalmazó, elégedetlenséget, felháborodást, követelést sugall. A személyesebb hangú levelek már bővelkednek az érzelmekben. A solutátióból és a peroratióból kitűnik a címzetthez való viszony és a levél tárgya is sejthető. A közvetlenebb hangú levelek elsősorban a családtagokhoz, barátokhoz szólnak, könnyedebb a stílusuk, nem olyan szigorúan követik a konvenciókat, szabadabb a hangvételük, egyfajta kötetlenebb beszédformát képviselnek. A levélírás a verbális kommunikáció írásos változataként van jelen, az időben és térben távollevők között létesít így kapcsolatot: „Az élőszóbeli diskurzus írott diskurzusra való cserélése a jelenlét hiányából fakad, tehát a tér és idő kiterjesztésének és az üzenő szubjektum ezen dimenziók alól való kivonásának szándékából eredeztethető” – írja Tarjányi Eszter 5. Természetesen a közvetettségi tényező sokat jelent: a levél megírása és a címzetthez kerülése alatt eltelt idő megváltoztathatja a levél értékét és tartalmát, hiszen új információ esetében lehetséges, hogy a címzett már értesült a történtekről és a levelet későn kapja meg. Mégis értékesebb, maradandóbb, hiszen, ahogy mondja a régi közmondás is: Verba volant, scripta manent! Az írás egyfajta kordokumentum, üzenet a jövőbe, tárgyi bizonyítéka a múltnak, s az abban történteknek.

Tóth Máté: A Babits-levelezés – egy státusz rekonstruálása = http://mta.hu/fileadmin/I_osztaly/eloadastar/Babits_Toth. pdf 5 Tarjányi Eszter: A viasztáblától az e-mailig, avagy „epistola non erubescit”. = Levél, író, irodalom. [szerk. Kiczenko Judit, Thimár Attila]. – Piliscsaba: PPKE BTK, 2000. 5–11. 4

A Laták-hagyaték Laták István hagyatékát összesen huszonöt dobozban őrzi a zentai Történelmi Levéltár. A hagyaték rendezését 1971-ben kezdte Dobos János, később Keresztényi Márta is csatlakozott a rendezéshez, és végül ő fejezte be 1980-ban. Az említett huszonöt dobozban kéziratos regények, novellák, versek, cikkek találhatók, a „bűvös” húszasban pedig a levelek. Viszonylag rendezett hagyatékról van szó, a levelezés azonban olykor zilált, nem lehet mindet nyomon követni, egy-egy levél megőrződött, míg mások elkallódtak. Sokkal inkább kis szigeteket képeznek a levelek: némelyektől csak egy-egy levelet találunk, míg másoktól többet. Nem sok levelezés követhető valóságosan nyomon, de akár egy-egy levél is sokat elárul Laták és a címzett viszonyáról, érzelmeiről. A hagyatékban közel 200 magyar és szerb nyelvű levél található. Több mint száz személytől kapott levelet Laták István, és mintegy 50 levelet tulajdoníthatunk neki. Ezek nagy része piszkozat, és valószínűsíthetjük, hogy a letisztázott példányok kerültek a címzetthez. Néhány személytől (Hangya András, Somogyi Pál) magántermészetű leveleket kapott, míg másokkal (Herceg János, Fehér Ferenc) szakmai dolgokról, irodalomról, munkáról folytak az „írásos beszélgetések”. Dolgozatom végén, az ötödik fejezetben, a Laták István leveleinek táblázata című mellékletben igyekeztem rendszerezni a hagyatékban talált leveleket, melyek a 066-os számjelzésű fond 20-as dobozában találhatók. I.1. A magyar nyelvű levelek szerzőinek táblázata

Kitől „Anyuka és családja” … Arankától … Mihály …József Andruskó Károly Apró Mátyás Aranyos Zoltán Balázs Balázs Béla Balla Baráti Magdolna Becovai Mihály Berényi László

A levelek száma

A Laták levelek száma

Kitől

1 1

Bodrits István Bogdánfi Sándor Bori Imre Csuka Zoltán Cvetko Malušev Deák András Dévavári Zoltán Dobler József Dr. Kovács Kámán Fehér Ferenc Fekete Lajos Forum Főszerkesztői levél

1 1 1 1 1 1 1 1 2 2 2

1 5

A levelek száma 1 2 1 7 8 1 1 12 1 3 6 2 1

A Laták levelek száma

2 4

1 1 2 1

Kitől Gáll Ernő Gellér Tibor Gellérné Gereblyés László Hangya András Haraszti Sándor Havas Károly Herceg János Híd Illés László Imre Katalin Juhász Géza Karlóczai Czakó Kemény Kende Ferenc Kolozsi Tibor Koncz István Korom Tibor Korunk Kramarits Erna L. István Laták András Laták Nándor Löbl Árpád M.Kir. Horthy Miklós Tudományegyetem, Szeged

A levelek száma 1 1 2 1 3 1 1 16 5 1 4 1

A Laták levelek száma

Kitől Németh Rudolf Novi Sad-i Rádió Oláh József Olajos Mihály Olvashatatlan aláírás Papp József Par János Pásztor József Penavin Olga Rosenberg Dóra Sebestyén Mátyás Serer Lenke Somogyi Pál Spicer Cecília Szabolcsi Miklós Szekula András Szerkesztő Szirmai Károly Taar Ferenc Takács Antal Testvériség- Egység Könyvkiadó Tomán László Tot Eugen Jenő Vébel Lajos Veres Péter Vörösvári Heinz Vilmos Vujkov Etelka Vujkov Etelka, Báki Gyula

1 1 1 3 1

1 1 8 1 1 1 1 8 2 2

1 1

Magyar Szó Méliusz József

4 1

Németh István

A levelek száma 2 1 1 1 2 1 1 1 1 3 1 2 5 2

A Laták levelek száma 1

3 1 1 1

5 1 1

1 3

3 1 1 1 1 1 1

I.2. A szerb nyelvű levelek szerzőinek táblázata

Kitől

A levelek száma

…Mlade Aleksandar K. Nejman Aleksandar Tišma Bem Kálmán Cvetin Mihailović Đeke Anus Djuza Radović Dragan Kolundžija

1 1 1 1 1 1 1 1

Draško Ređep Draško Ređep, Aleksandar Tišma Draško Ređep, Pal Šafer Draško Ređep, Tomislav Ketig Duša Tomić

Jelena Mihljčević Jovan Vilovac Književne Novine Lazar Plavšić Majtényi Mihály Marinković Matica Srpska

A Laták levelek száma

Kitől Mihalj Avramesku Mira Alečković Mladen Leskovac Mladen Leskovac Nandor Major, Draško Ređep NIP Forum Politika szerk-nek Provereništvu za prosvetu Gioapva Sekretarijat za kult. Srbije Sekcija Voj. Knjiž. Stankov Ljuboša Sterijino Pozorje Udruženja književnika Srbije Udruženje Knjiž. Srb. Udruženju novinara N. R. Srb. V. Varić Vela Ivana Zeno Zakarija Živojin Živojnović

1 1

1 5 1 1 1 1 1 1 2 1 4

A levelek száma

A Laták levelek száma

2 1 1 1 7 1 1 1 2 1 1 1 9

1 1

1 1 1 1

II. Kedves Pityu! A Laták Istvánhoz szóló levelekről A levél elsősorban a távollevők közötti „írásos beszélgetés”. Azokkal létesítünk ily módon kapcsolatot, akikkel nem tudunk személyesen beszélni vagy találkozni. A levelezés épp olyan, mint az élőbeszéd: megkövetel bizonyos stílust, magatartásformát és egyfajta távolságtartásra is ösztönöz. Levélben nem lehet olyan közvetlenül „írni”, mint ahogy közvetlenül csevegünk barátainkkal, rokonainkkal. Ugyanakkor akár a beszélgetésnek, a levelezésnek is különböző „alműfajai” vannak attól függően, hogy kinek íródik a levél és mi a témája: nem mindegy, hogy családtagnak, barátnak, írótársnak vagy egy professzornak írunk, akitől épp segítséget kérünk. A levélíró álarcokat ölt magára, megsokszorozza önmagát, szerepeket játszik a levelezési dialógusokban. Nincs két egyforma társalgás, két egyforma hangnem a levelekben. A levelezőpartnerek titkokat ismernek egymásról, s ennek vonatkozásában írják a soraikat. A külső olvasó számára nem minden érthető, hiszen a partnerek „félszavakból” is megértik egymást, egyegy fogalomra, eseményre csak jelzésértékű szavakat találunk, és különösen nehéz a helyzet, ha nem tudjuk a maga folyamatosságában végigkövetni a levelezést. Sajnos a Laták-levelezés is elég hiányos, nem mindig van rá mód, hogy kikövetkeztessük az előzményeket, vagy épp a következmény veszik a titkok homályába. Nem mindig könnyű datálni a leveleket, hiszen nem minden levél tartalmaz keltezést, és a borítékon lévő pecsétből se lehet olykor meghatározni a dátumot. Ugyanez a helyzet az aláírásokkal is, olykor olvashatatlanok, és ilyen esetekben a levél tartalmából, annak utalásaiból próbáljuk megfejteni a feladóját és a keltezést. A levelek között kutatni igen izgalmas feladat. Megismerhetjük a levelek által a levélíró arcait és álarcait. Különösen azok a levélként is funkcionáló dokumentumok az érdekesek, ahol a levél szerzője egy olyan szituációban (pl. önéletrajz munkapályázathoz vagy előléptetéshez) ír, amelyben a célja eléréséhez önmagát kell „felmagasztalnia”. De ezekről a „levelekről” majd később. II.1. A Csuka–Laták levelezés A Csuka–Laták levelezés esetében nem beszélhetünk folyamatos levélváltásokról, hiszen a hagyatékban összesen hét levelet tulajdoníthatunk Csuka Zoltánnak (1901–1984), melyek az 1964– 1969 közötti években íródtak, a Laták-levelek közül pedig négy szól Csukának. A csekély mennyiség ellenére is sok minden kiderül a levelekből. Mindkét levélíró igen pontos, a levelek könnyen datálhatók, szinte még a legrövidebbeknek is szabályos, szigorú, zárt a levélformája (ezen a dátum, a salutatio és a subscripto minden esetbeli feltüntetését kell értenünk). 8

Csuka nagyon tudatos levélíró, jellegzetes levélpapírra ír, elsősorban gépelt levelekről van szó, az aláírás azonban minden esetben autográf. A géppel írott levél egyfajta hivatalos távolságtartást sugall a kéziratos levelekkel szemben, hiszen azok bensőségesebb és közelebbi viszonyt feltételeznek. A megszólítás, a salutatio azonban minden esetben baráti, közvetlen. Csuka minden levelében „Kedves Pistámnak” szólítja partnerét. A küldemények egyrészről egy Latákregényről értekeznek, másrészről merengő, emlékező levelekről van szó. Csuka a következőket írja az 1968. március 9-én kelt levelében: „...valóban jól esett e versek révén 6 visszaidézni magamban együttes és hites szép ifjúságunkat, amikor olyan bátran tettél hitet egy eljövendő, jobb világ mellett.” A következő részlet egy 1964. január 2-án kelt levélből való: „...Nem is hiszed, mennyire örvendtem legutóbb, amikor /Csébyvel együtt/ Veled lehettem, s legalább egy-két órát eltölthettünk egymással. Ha igaz, az idei tavasszal megint meglátogatom Noviszádot 7, s remélem, akkor újból találkozhatunk.”

Az újbóli találkozás, a viszontlátás reménye is állandó toposza a leveleknek. A levélírás csak egy pótcselekvés, mely összeköti a térben távollevőket. A személyes találkozón való ábrándozás, annak tervezése a baráti és a szakmai levelezésekben egyaránt előfordulhat. Ez a „vágy” olykor a peroratióban is megjelenik: „Várom hát válaszodat, s a viszontlátásig is a régi barátsággal ölellek: Zoltán”(Csuka, 1969. okt. 24.) A múlton, a gyermekkoron, az együtt töltött időkön való merengés is fontos része a leveleknek. Ez köti össze a két távollevő egyént, ez az ő közös élményük, melyre visszatérhetnek, s melyről közösen elmélkedhetnek, mely csak az övék. A „közös emlékezés” momentuma visszatérő eleme a leveleknek, már csak azért is, mert hiszen a távollevők a levelezés során se lehetnek teljes értékű résztvevői egymás életének. A közös múlt közös titkokat feltételez, mely visszarepíti a levelezőtársakat a „régi” időkbe, amikor még együtt voltak, együtt „éltek”. Természetesen igyekeznek a partnerek egymást bevonni új életükbe, ezért írják le hétköznapjaik vagy ünnepeik eseményeit, hogy ezáltal résztvevőjévé tegyék levelezőtársukat jelenlegi életüknek. A fent idézett 1964-es levél a következőképpen folytatódik:

6 7

Laták István a Földi bodza című kötetének verseiről van szó Csuka Újvidéket minden esetben így említi a leveleiben

„Könyved épp jól jött, mert decemberben olvasóheteket rendeztem; a hónap elején ugyanis sérvvel operáltak és így elég hossz 8 ideig mozdulatlanságra és munkátlanságra voltam kárhoztatva. Most kezdek ismét erőre kapni, s ujból irógéphez ülni.” Egy másik levélben: „Az ujjáépített zágrábi Nemzeti Szinház megnyitásán vettem részt, onnan ugrottam át más fél napra Ujvidékre, majd egy napra Szuboticára, ahol az Életjelék rendeztek számomra szerzői estet.” A levelek külalakja, formája is sokat sejtet a levélírói szokásokról. A Csuka-levelekben olykor tollas aláhúzásokat találunk, melynek célja a nyomatékosítás, kiemelés, pl.: „5-én valamint 6-án Noviszádon leszek”, „érdekesen, izgalmasan indul” [a regény], „vagy ha kívánod, a regényt előzetesen benyújtom, hogy már a kiadó szerkesztője ismerje és ennek alapján tárgyalhassanak Veled.9” Töltőtollas javításokat és beszúrásokat is találunk a levelekben, pl. az egyik levél végén annak tartalmától egy teljesen különálló kérdés van autográf módon betűzve: „Olvastad a Telegram kritikáját Major N. »Dél« c. regényéről?” vagy „Feleségednek kézcsókomat küldöm.” Sokat elárul a kettejük viszonyáról a peroratio is. Csuka a következőképpen búcsúzik levelében Latáktól: „régi, őszinte barátsággal ölel Zoltán”, „a viszontlátásig szeretettel köszönt”, „feleségednek kézcsókomat küldöm, Téged a közeli viszontlátásig is a régi barátsággal ölel Zoltán.” A Laták-piszkozatokból is kitűnik ez a fajta közvetlenség: „Kedves Zoltánnak” szólítja meg leveleiben Csukát, és hasonlóan barátságos a búcsúzás is: „Szeretettel köszönt: L.I. Feleségednek ismeretlenül kézcsókom küldöm.”, „Feleségednek kézcsókom, téged izgatott várakozással köszöntelek” vagy „Sok sikert kívánva munkádban, a régi megbecsüléssel köszöntelek”.

Mégis

ezek

Laták-levelek

Csukáéhoz

képest

sokkal

távolságtartóbbak,

fegyelmezettebbek és tartózkodóbbak. Talán ez a köztük lévő majdhogynem tízéves korkülönbségből is adódik, de sokkal inkább talán az lehet az oka, hogy Laták Csukára mint mentorára tekint, kritikusra, akinek szavaira adni kell, akire felnéz, akit tanáraként tisztel. Laták hangja minden esetben alázatos, tiszteletteljes: „Kedves Zoltán! Ne haragudj, hogy soraimmal zavarlak, de előbbi ígéreted és a nyáron irott levelezőlapod soraiból nyert reménykedésem indit arra, hogy kérdezzem: sikerült-e elolvasnod regényemet, s mi a véleményed, mikor adhatjuk át a Magvető kiadónak?...” 8 9

A levélszövegeket betűhív átírásban közlöm Laták regényéről van szó, melyet a Magvetőnél szándékozott kiadni

Ugyanez a levél később így folytatódik: „...De nagyon kiváncsi vagyok a Te véleményedre. Pécsi vagy, a regény cselekményének egy része ott játszódik, a regény történésének idején pedig Vajdaságban éltél. Ezért mindenki véleményénél kiváncsibb vagyok a Te értékelésedre. Egyébként Te vagy az első ember – ha elolvastad munkámat – aki ezt a regényt olvasta és mondhat róla valamit. Éppen emiatt nagyon várom az értesítésedet, megkezdhetjük- e a kiadónál a regény elhelyezéséért az akciót?” Ujvidék, 1969. X. 16. A fennmaradt levelekből a kettejük közötti levelezést elsősorban mentor-mentorált kapcsolatnak tekinteném. Laták a leveleiben szinte végig a regényéről beszél, ennek kiadása ügyében kéri Csuka közbenjárását, segítségét. A regény sorsáról a levelekből nem értesülünk, de azt tudjuk, hogy habár Latáknak több regényterve is volt (A vak kapitány, Keserű föld, Hullámvölgy), nyomtatásban egy se jelent meg. II.2. Hangya András leveleiről A hagyatékban mindössze három Hangya Andrásnak ( 1912–1988) tulajdonítható levelet találtam, Latáktól viszont nem őriz a levéltár egyetlen a festőnek írt levelet, piszkozatot sem. Mégis érdemes szót ejteni erről a néhány levélről, hiszen ezekből is kitűnik, hogy milyen módon, milyen stílusban és mely témákról folyt közöttük a levelezés. Nem egy szokványos levelezésről van szó, hiszen ezek a levelek sokkal inkább tekinthetők „naplószerű” bejegyzéseknek, ábrándozásoknak, meditációknak, mint közhelyszerű üzeneteknek, hiszen az információszerzés helyett a belső világ, a tudat kitárulkozásait rejtik a sorok. A festő leveleiben szín-trópusokban, képekben gondolkodik: Kedves Pistám a „kézfogásod” most is biztat, bátorít és hitet nyújt. Igazad van: a jaszi-bara szürke napjainak sürü szürke égboltja szoktatta a szemünket a messzebb látásra. a kék bamba fekete árnyékban így látjuk biztosan, hogy a humánus müveltség nincs arányban az ember egyéb müveltségével. És a sok cifra „időszerűség” kariéristáival – nem, nem ülünk egy asztalhoz most sem. – a kilóba nagyobb darab a száraz kenyér – és aki velünk akar labdát rúgni – vesse le a cipelőjét, mert a mi „labdánk” tégla darab, amit mezitláb rugdosunk. Lelkes szeretettel ölellek, Bandi 1955.V.22. Rövid, tömör, sokkal inkább irodalmi jellegű gondolatok ezek a levelek, mintsem hétköznapi dialógusok. 11

Természetesen a levelek külleméből, külalakjából is következtethetünk az írói szokásokra. A levelek közül kettő kézzel írott, a harmadik (amelyet valamiért ketté szakítottak) géppel írt, az ékezeteket pedig fekete tollal pótolták. A levél elmélkedés, ábrándozás egy szebb holnapról, egy jobb jövőről: „....Hiszem, hogy az elkövetkező 10-30 év öklendező hencegése után eljön egy korszak amelyben majd ujra a destruktív tagadás helyébe a harmónia a szép lesz az érték.” 1957.VI.14. Habár a levél gépelt, a búcsúvétel és a subscriptio autográf. A levelezőpartnerek közötti kapcsolatra a salutatio és a peroratio is rávilágíthat. A Hangya-levelekben minden alkalommal „Kedves Pistám” a megszólítás, és a búcsúvétel is igen baráti, közvetlen, mondhatni testvéri viszonyra utal: „Böskét, egész családod szívélyes barátsággal köszönti és minden jót kíván Bandi” vagy „Böskének szívélyes üdvözletem, Téged ölel Bandi.” Feltehetőleg összefüggő levelezés folyhatott közöttük, de csak három évből (1955, 1957, 1968) maradt fenn egy-egy levél. Feltételezések szerint Hangya a saját leveleit rajzokkal, kisebb képzőművészeti alkotásokkal dekorálta, de erre sajnos a hagyatékban nem maradt bizonyíték. Ezek a levelek mégis gyöngyszemeknek tekinthetők, hiszen átlépik a hétköznapi kommunikáció határait, és mélyebb, mögöttesebb tartalmat rejtenek, mint a közhelyes dialógusok. A kitárulkozás foka minden levélben más értéket mutat. A „naplószerű” levelekben Hangya néha a „hétköznapi ember szintjére süllyed” és feltárja mindennapi helyzetét, elpanaszolja a rajta esett sérelmeket, kissé melankolikusan, de korántsem közhelyszerűen fogalmazva: „Kedves Pistám, a baráti üzeneted most is örömmel és bátorításként fogadtam. Sajnos a »modernizmus« mai fogalmai miat nem csak az erkölcsi de az anyagi egzisztenciám is nagyon kétségessé lett, emberek, akikről 20-30 éven keresztül azt hittem, hogy a barátaim, ma minden teketória nélkül tehetségtelen jankónak emlegetnek, ami persze engem csak azért zavar, mert kenyerem vesztem emiat. Mind erről csak azért tettem említést, mert ilyen körülmények közt nem udvariaság, ha barátságodat valóban értékelem.” 1957. VI. 14. Hangya András leveleiből kitűnik, hogy barátságukat a nagy távolság sem gyengítette: mindhárom levél zágrábi keltezésű. Kapcsolatuk nem csak baráti, hanem egyben munkakapcsolat is volt: Laták István Egy élet árad c. kötetének fedőlapját, Földi bodza c. válogatott verseket tartalmazó kötetét, és a Szürke napok című elbeszélésgyűjteményének borítóját is ő tervezte. Habár

a levelek helyesírásukban elég hiányosnak mondhatók, a lektorálatlan sorok sajátos szín-trópusai, meghökkentő képei mégis „különleges” küldeményekké emelik ezeket a leveleket. II.3. A levélhumor – Sebestyén Mátyás leveléről A humor nem csak az élőbeszédben, de írott formában is megjelenhet a felek között. Minden attól függ, hogy milyen viszonyban állnak a levelezésben résztvevők, és hogy milyen célból íródik a levél. A levélíró nem ritkán a levelet olyan „képviselőnek” vagy szóvivőnek szánja, aki távollétében helyette jár el bizonyos ügyek elintézésekor, s általa képviselteti magát, mint virtuálisan jelenvalót (szignált levél felmutatásával). Sebestyén Mátyástól (1909–1979) 10 1966-ban kapott levelet Laták, melyben egy meghatalmazást is mellékelt, amiben arra kéri a levelezőtársát, hogy a felvett honoráriumából fizessen elő Zilahy Lajos műveire. A levél második, kevésbé hivatalos részében a humor, a játékos fogalmazás veszi át a vezető szerepet: „[...]Erről a levelemről ne szóljál senkinek! Nem akarom ugyanis, hogy az évabordám időelőtt tudomást szerezzen róla. Remélem megértesz … Hiszen te is voltál fiatal, kergetett a zivatar. Szívélyesen üdvözlünk, és boldog új évet kívánunk – Én, meg a Sebestyén és a Mátyás is. (Látod, nem csak egy Istenben 3 személy van, hanem bennem is; hát úgy gondolj rám, kedves Laták István pistám!)”

A feleségét „évabordámnak” nevezi, utalva a Biblia teremtéstörténetére. Ugyanez a bibliai, pontosabban vallási utalás jelenik meg hypertextusként az utolsó sorokban és a zárójeles részben. Önmaga megsokszorozásának, csoportként, tömegként való kezelésének alapja a Sebestyén vezetéknév keresztnévként való értelmezéséből/értelmezhetőségéből adódik. A levél könnyedségét, humorát a rímek (fiatal, zivatar) csak még inkább fokozzák. Ebből is jól látszik, hogy rutinos levelezők között milyen jól megfér egymás mellett a hivatalos szöveg és a gyermeki játékosság. A hangnem elsősorban a felek közötti kapcsolattól függ, és nem a levél tárgyától.

Sebestyén Mátyás szabadkai költő 1909-ben született, 1946-tól a Híd, a 7 Nap újságíró korrektora. Díjat nyert a Híd 1947-es novellapályázatán. Szerepel a Téglák, barázdák (1947) c. antológiában.

II.4. A Szirmai–Laták levelezés fragmentumai

Szirmai Károlytól (1890–1972) Laták István hagyatékában négy levelet találtam. Levelezésük érdekessége, hogy az 1935-ben és az 1938 első felében kézbesített küldeményekben Szirmai magázza írótársát, az 1938. augusztusi levelében és az 1965-ben írottban viszont már tegezi. Ebből feltételezhető, hogy kapcsolatuk „bizalmassági hányadosa” folyamatosan növekedett. Szirmai 1933 és 1941 között a Kalangya szerkesztője, ezért levélváltásaikban gyakran szó esik közlésre leadott versekről, honoráriumokról. Elsősorban szakmai levelezésről beszélhetünk kettejük között, de azért bizonyos fokú bizalmaskodás is fellelhető a levelekben. Szirmai, mint szerkesztő, elsősorban a Kalangya ügyeiről értekezik Latákkal. Habár Latáktól egyetlen olyan levélmásolat sem maradt fenn, amelyet a Kalangya szerkesztőjének írt, Szirmai leveleiből, azok utalásiból arra következtethetünk, hogy Laták olykor-olykor személyes problémáit is megosztotta írótársával. Az 1938. augusztus 25-én kelt levélből jól látszik, hogy annak írója munkafeladatait tartja elsődlegesnek, a hivatalos ügyek primer jelentőségűek, s csak másodlagosak a vigasztaló, együtt érző szavak. Kedves Barátom! Nagy gyönyörüséggel olvastam verseit. Szuggesztiv hangulat s költői szépségekkel bővelkedő sorok jellemzik mindkettőt. Az októberi szám elején fogom őket közölni. /Az aug.-ról lekésett./ Sajnálom, hogy ily gond szakadt a fejére. Meg tudom helyzetét érteni. Sok-sok évvel ezelőtt magam is átmentem hasonlón. A versek honoráriuma fejében ma 120 dinárt adtam fel címére. Igaz tisztelője: Szirmai Károly Egy korábban kelt levelében is a folyóiratban megjelent műről és a vajdasági irodalmi alkotásokról esik szó, ugyanakkor Szirmai részéről egy kis „dorgálást”, feddést is tartalmaznak a sorok: Novi Vrbas 1935. april. 2. Kedves Írótársam! Nagyon szeretném, ha ismét küldene novellát a Kalangya számára. Szép volt kritikája, de azért nincs igaza, mikor szellemi izzadmányainktól megvonja megbecsülését. Higgye el, hogy nekem is vérzik írás közben a lelkem. Türelmetlenül várom válaszát és novelláját. Igaz barátja: Szirmai 14

A levelek sok mindenre alkalmasak: hivatalos ügyek intézésére, találkozók megbeszélésére, családi ügyek rendezésére, üdvözletek, gratulációk közvetítésére. Szirmai válaszleveléből arra következtethetünk, hogy a Laták-levél gratuláló üdvözletet tartalmazhatott: Vrbász, 1965. okt. 17. Kedves Barátom! Köszönöm 75 éves irói jubileumom alkalmából küldött baráti köszöntésedet és jókivánságaidat! Néked is hasonlóan termékeny éveket kivánok! Szeretettel ölel: Szirmai Károly

A levelek soraiban olykor kérdések, kérések is megbújhatnak. Szirmai 1968 májusában kelt levelében segítséget kér írótársától egy cím megtudakolásához. A cél elérése érdekében egy retorikailag igen jól felépített levél került ki Szirmai „tollából”: a salutatio után következik a jóindulat megnyerését szolgáló első két mondat, majd pedig a levél írója (miután a terepet előkészítette) előhozakodik kérésével: Vrbász, 1968. május 13. Kedves Barátom! Nagy érdeklődéssel olvastam a Magyar Szó vasárnapi számában megjelent bucsuztató irásodat. 11Legalább valaki számontartja mindazt, ami nálunk kulturális téren történt a multban. Ez bátorit föl arra, hogy egy kéréssel forduljak hozzád. Bizonyára hallottál Csákiról 12, a forradalmi mozgalmak kiváló képviselőjéről. Tudomásom szerint özvegye s rokonsága is Ujvidéken él. Sürgősen válaszolni kellene ugyanis Lenke nevü, férjezett és valahol Boszniában lakó leányuk levelére, s ezért meg szeretném tudni ujvidéki hozzátartozóitól a cimét. Légy szíves és érdeklődj cimük iránt, és közöld mielőbb velem. Szívességedet előre köszönöm! Baráti üdvözlettel: Károly

Szirmai itt Laták István Egy csokor rózsa helyett c. írására utal, amelyben a 72 éves korában elhunyt Balázs Janka nyugalmazott színművésznőtől a következőképpen búcsúzik: „Most ment el, mikor nyíltak a rózsák, a kedvenc virágjai... [...] Janka számára sohasem voltak nehezek a késő éjszakában nyúló próbák, az előadások. (A sikeresebb bemutatókat tízszer-tizenötször is megismételték.) Szerepeinek szövegét rekordidő alatt és idősebb korában is példásan megtanulta. Fegyelmezett, csöndes tagja volt mindig együttesének, akkor is amikor a fiatalok között az új Jugoszláviában megérhette, hogy hivatásos színész lett a szabadkai állandó magyar színházban. [...] Egy csokor rózsa helyett ezt az emlékezést küldjük a sírjára. A rózsákat nagyon szerette, sokszor dobáltak elébe a nézők valamikor a színpadi rámpán át, a tapsot, az elismerést virággal is tetézve.” A cikk a Magyar Szó 1968. május 12-i számának a 18. oldalán jelent meg. 12 Csáki Lajos (1869–1936) fiatal textilmunkásként 1890-ben csatlakozott a szakszervezeti mozgalomhoz, azaz az I. Újvidéki Munkásegylethez.

A levélírónak megvannak a sajátos szokásai (pl. hova kerül a dátum, a géppel írott vagy a kézzel „rovátkolt” leveleket helyezi-e előtérbe), ugyanakkor beszélhetünk olvasói szokásokról is. A levélpapír fajtája, a tinta, a boríték, mind-mind a múlt emlékei. A „feladó” és a „címzett” szokásai is egyfajta „helyszínt”, helyi színt adnak a leveleknek. Laták például előszeretettel jegyzetel a levelekre, fontos információkat jegyez fel, pl. „beszélni Fehérrel”(jegyzet Par János 1964. V. 28-án kelt levelén), de olykor a válaszok piszkozatát is a kapott levélre jegyzi (pl. Tomán László 1961. julius 18-án kelt levelén). A fent idézett levélen autográf bejegyzéssel a kért cím olvasható: „Ma él: Csáki József, Novi Sad. Istarski kej 17.” II.5. Néhány megjegyzés Fehér Ferenc leveleiről Fehér Ferenc (1928–1989) autográf levélének első soraiból kiderül, hogy ebben az esetben nem válaszlevélről van szó, hanem egy elmaradt találkozást hivatott pótolni. A levél első részében az Újvidéki Rádió Lírai tízperc című műsoráról értekezik Fehér: Noviszád, 1958. március 18-án Kedves Pista bátyám, Nagyon sajnálom, hogy hiába várakoztál rám; nem találkozhattunk, mivel egész délelőtt egy tanácskozáson savanyodtam. Jó, hogy több verset hagytál itt: Igy nyugodtan válogathattam. Közlöm Veled, hogy a következő öt költeményedre esett a választásom: 1) Aki nem kel korán … (1937) 2) Szombat este (1938) 3) Utazás szülőföldemen (1951) 4) Minden este elültetem (1953) 5) Földi-bodza (1953) Sajnos, e 123 sornál több nem fér be a tízperces műsorba. Már most kérlek, küldjél egy-két héten belül egy fényképet, mivel újabban, a lehetőség szerint, közöljük műsormellékletünkben a szerző fényképét is. Műsorod a terv szerint május 4-én 21 órakor sugározzuk. A levél később egy másik hangon szólal meg: Fehér benyomásait, észrevételeit, gondolatait rögzíti egy színházi bemutatóról. A levelek ugyanúgy alkalmasak diskurálásra, eszmecserére, vitára, akár az élőbeszéd, azzal a különbséggel, hogy az írott diskurzusban írójának önmagát kell

„visszafognia”, s egyszemélyes vitáját is magának kell lezárnia. A küldemény a következő mondatokkal folytatódik: A Sulhóf-bemutató13 után szerettem volna elbeszélgetni veled. Most higgadtabb mérlegeléssel sem tartom valami ragyogó alkotásnak. A címe meg egyenesen groteszk: mintha ugyanazt mondaná az én fülemnek: „se füle, se farka”. No de mindegy. Pártolnunk kell a lírai színműirodalmat. A levél lezárásában ismét új témák, problémák vetődnek fel, amelyet a postscriptum keretszerűen zár le, hiszen visszautal a levél elejére, a versek „sorsára”: Hogy áll lejöveteled ügye? Remélem döntöttek már. Úgy hallottam ma, hogy Csuka Zoltán hamarosan látogatóba jön Vajdaságba. Jó lenne vele találkozni, de nyilván nem hivatalos minőségben jön, s be sem néz hozzánk a Rádióba. Majtényi bemutatójára 14 is szeretnék elmenni, de készülődésem az olaszországi útra meggátolhat. Pedig többet várok ettől az esttől, mint amattól. Baráti szeretettel köszönt: Fehér Ferenc u.i.: mellékelten küldöm a verseket, melyeket nem használok föl a műsorban. A közöttük lévő (nem csak) szakmai barátságról tanúskodik Fehér Ferenc Novi Sadon 15 1967. nov. 19-én kelt rövidke levele. Hivatalos levélnek, de ugyanakkor baráti „üzenetnek” is értelmezhető: Kedves Barátom, Őszintén, nyíltan, s írói felelősségérzettel szóltam a nekem recenzióra átadott verseidről. Egy példányt véleményezésemből itt mellékelek számodra. Igaz barátsággal: Fehér Ferenc

Sulhóf József Se eleje, se vége c. vígjátékának ősbemutatójáról van szó, melyre 1958. március 15-én került sor a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadásában. 14 Utalás Majtényi Mihály Harmadik ablak c. színművére, melynek bemutatója 1958. április 12-én volt ugyancsak a Szabadkai Népszínházban 15 Így szerepel Fehér Ferenc levelében 13

A levelek alapján elsősorban szakmai kapcsolatot feltételezhetünk közöttük, de érdeklődési köreik, barátaik is „metszik” egymást. Magántermészetű levél azonban nem található a hagyatékban. II.6. Üzenet Hercegtől Herceg János levelei A levél az emberi érintkezés, a lelkek egymásra találásának különös alkalma és lehetősége. A levélírás küzdelem az önmegnyilvánulásért és az önrejtőzésért. 16 Levelet írni annyi, mint felfedni magunkat a másik előtt, levetkőzni, s pőrén a levélolvasó előtt „megállni”. A levelek témája csak a levélíró lehet. Mindig ő a narrátora saját történeteinek. A levél az a „helyszín”, ahol önmagunkkal foglalkozhatunk, én vagyok a téma, a szubjektum és az objektum egy személyben, a narrátor és a cselekvő, az epizodista és a főszereplő. Csak én tudok levelemnek hőse lenni. A levelezés elcsúsztatott diskurzus, a válasz a kérdésre olykor napokba, hetekbe, hónapokba telhet. Levelet írni bárhol, bármikor, bármiről lehet. Okot, „alibit” találni a levélírásra a legkönnyebb. Lehet ünnep vagy hétköznap, a levél mindig „kéznél van”, lehetőséget ad a megnyílásra és a feltárulkozásra. Míg Herceg János (1909 – 1995) egyik levele egy családi ünnep pillanatából „merít ihletet”, addig egy későbbinek a kezdősorai épp ezt az „alkalmatlan alkalmat” hangsúlyozzák: „Ne csodálkozz, hogy irok, nincsen semmi különös közölnivalóm, dehát itt jártál nálam, amig én Salzburgban voltam s ezzel a levéllel szeretném valamennyire legalább kipótolni az elmaradt beszélgetést.” Herceg, 1956. X. 1. Levelet írni s levelet kapni egyaránt öröm. Talán az előbbi bizonyos nehézségekkel és kínlódásokkal is jár. Pascal szerint a levélírás bonyolult, kényelmetlen és majdnem felesleges időpazarlás. 17 A küldeményeket mindig egyfajta titok övezi. A levelek primer értelemben csak a szerzőre és a címzettre tartoznak, mégis egyfajta kíváncsisággal és pletykaéhséggel várja a nagyközönség a köteteket, ha felröppen a hír, hogy kiadásra kerül egy-egy híres vagy hírhedt személy levelezése. Költők, írók levelezésébe beleolvasni, belekukkantani egyfajta „irodalmi valóságshow”.

16 17

Vö.: Weiss János: A levelek öröme. = http://www.inaplo.hu/nv/200202/23.html Uo.

Levélírásra alkalmat adhatnak a különböző örömhírek, ünnepek, családi pillanatok. A következő Herceg-levélre egy vers és egy ünnep egyaránt ürügyet biztosít: Kedves Pistám! Juhász Gyula verseinek olvasgatása közben Rád gondoltam. Ide is irom mindjárt a pár sort, melyek különösen hangsulyozzák a költői rokonvonást közted és a Tiszaparti remete között. Mindig hangfogóval, lassan muzsikáltam, Kevély kurjantással Jobban győzték kicsinyebbek nálam. Én mindég a csöndes, holdas égre néztem, S talán egy-két szelid Búslakodót igy is megigéztem. Mások csárdást huztak hangos élet-bálban, Én egy-két szegénynek A végeken vigaszt muzsikáltam. 18 Ne haragudj, ha nemy 19 egyezel ezzel a verssel. Én tiszta szivből küldöm; őszinte, meleg baráti rádgondolással. De miért hallgatsz, miért nem küldesz már valamit? Hiszen megigérted! Szeretném, ha irói és baráti megbecsülésem és szeretetem erősebben hatna Rád, mint egy-két utszéli irodalmi szegénylegény szánalmas szurkapiszkálása. Verseket vár és a régi barátsággal ölel: Herceg János Z. 1955, junius 21. U.i. Ma érettségizik a kislányom, ilyenkor az ember a költőkhöz menekül. A levélben a vers vendégszöveg, az idézet mint „múzsa” van jelen, mely alkalmat kínál a levélírásra. A költemény lehetőséget ad a merengésre, a lélek felemelkedésére. A postscriptumban apológia jelenik meg a korábban papírra vetett gondolatok miatt, de ez a magyarázkodás a levél középső részében is jelen van. Írója érzi, hogy talán ez a mentség túl „átlátszó” s az utóirattal megint csak nyomatékosítja ürügyét.

18 19

Az idézet Juhász Gyula Szép csöndesen című költeményéből való Ez az elírás így szerepel a levélben

A levél, akárcsak a beszélő, egy bizonyos hangon szólal meg, egy sajátos hangnemmel rendelkezik. Akárcsak az élőszóbeli dialógusokban, a hangnem itt is jól felismerhető, az üzenet soraiból összetéveszthetetlenül kicseng. Az „én”-ek játéka ez a papírlapon. Attól függően, hogy kinek írják a levelet, s miről, különböző álarcok kerülnek elő, s akár egy levélen belül is váltogathatók a maszkok. A Herceg-levelek salutatiójából is jól kitűnik, hogy bizalmas, majdhogynem játékos, pajkos a viszony kettejük között. Herceg János több levelében is „Kedves Öregemnek” szólítja levelezőpartnerét, holott a köztük lévő korkülönbség mindössze egy év, az is Herceg javára. A megszólítás tehát nem szó szerint értendő, inkább bizalmas viszonyukra, „suhancos” szóhasználatra vall. A következő levélrészletben jól látható az első két mondat és a következő egység közötti hangnemkülönbség. A primer mondatok tárgyilagosak, információközlők, rövidek, és ennél fogva hivatalosnak, érzelemmentesnek, száraznak hatnak. Az ezt követő sorok viszont jóval affektívabbak, belőlük a sértettség, a düh és az igazságtalanságérzet hangjai szólnak. Valószínű, hogy egy korábban írt Laták-levelet Herceg „vádiratként” értelmezett, és a levél ezen része defenzív szakaszként értelmezendő. „Kedves Öregem! Két versedet köszönöm. Az Együtt legközelebbi számában jönnek. S engedd meg most az élénk tiltakozást, hogy én Rólad megfeledkezem. Bánt, hogy ilyesmi csak egy muló pillanatra is megfordul a fejedben. Senki annyit nem veszekszik a kulisszák mögött, a Forum kiadó berkeiben az idősebbekért: Szirmaiért, Börcsökért, és ne haragudj, még kevésbé tekintsd dicsekvésnek – Érted, mint én. Ezt egyszer meg kellett mondanom, mert időnként innen is, onnan is olyan hangokat hallok, mintha legalábbis elárultam volna a kortársaimat. Hogy nem sokat tehetek, azt magatoknak is be kell látni, hiszen én csaknem olyan tehetetlenül lógok a szeren, ha nem is annyira kiszoritva, mint ti. Ezt a légkört nem én teremtettem, viszont volt idő, amikor mindenki magamra hagyott, s amikor ugy kellett menekülnöm, mint a meghajszolt kutyának. Ami utánam jött, rosszabb volt az özönvíznél, mert piszkosabb volt. Ezt nem szemrehányásként mondom, csak megállapítom a tényt, minthogy vádat érzek ki a soraidból …” Herceg, 1963. X. 25.

A levél írója Karinthy Frigyes fejezetcímét, mint intertextust emeli a szövegbe, de korántsem a szerző ifjúsági művére utal ezáltal, hanem a mondatot, mint elterjedt, a köztudatba beépült szállóigét használja. Az özönvíz motívum a transztextualitás egy másik válfajával él, a 20

hypertextualitással. A víz, amely mindent elmos, megtisztítja a földet a gonosz lelkektől, több kultúrában is előfordul. Herceg „özönvize” azonban már eleve bűnös egyveleg, amely nem tisztít, csak rombol. A részlet utolsó mondata (szerzője szerint) a „ténymegállapító” szakasz lezárása. A levél ezután ismét egy másik álarcban folytatódik, melynek énje már nyugodtabb, a megtisztulás könnyűségével átvált egy barátibb, közvetlenebb hangnemre. A levél egyik ugyancsak fontos, bár nem tartalmi szempontból érdekes (hanem mint járulékos elem van jelen a levelezésekben), a borítéknak viszont primer jelentőségű része, az intitulatio. A hiányos, pontatlan címzés késleltetheti, sőt ellehetetlenítheti a kézbesítést. Címzés nélkül a levél elveszik, nem jut el rendeltetési helyére, s az információ is elenyészik a semmibe. Éppen ezért nagyon is oda kell rá figyelni, mert ebből is sok minden kiderülhet. Utal a korra, a címzett titulusára, szakmájára. A Herceg János által Latáknak küldött egyik borítékon a következő címzés olvasható:

Nagyságos Laták István urnak Városi tisztviselő Szabadka Szociális ügyosztály – Városháza

A címzés elsődleges célja megnevezni a levél jövendőbeli tulajdonosának a lakhelyét. A levél tartalmán kívüli tényező, melynek közvetlenül van szerepe az információ eljuttatásában. Címzett nélkül nincs levél: a három fogalom az író, olvasó és a mű, amely jelen esetben a levél, szimbiózisban él egymással. Ha a kommunikáció modelljét kivetítjük a levelezésekre, a „feladó” az író (az adó), a „címzés” az olvasó (a vevő), a levél pedig a „mű” (az üzenet) szubsztituense. A csatornát, melyen az információ áramlik jelen esetben a posta mint „fizikai lény” képviseli. Vilém Flusser Az írás c. művében említi a posta filozófiáját, melynek szerinte a várakozás elméletéből kellene kiindulnia: „A levél olyan valami, amire várunk – vagy ami teljesen váratlanul fut be.”20 II.7. Levelek Érdligetről Fekete Lajos levelei Fekete Lajos (1900–1973) 1921-ben került a Szerb – Horvát – Szlovén Királyságba. A királyi diktatúra idején, 1929-ben, mint pécsi emigránst, kiutasítják családjával együtt Jugoszláviából. Ittléte alatt aktívan részt vett az alakuló irodalmi életben. A Délbácska irodalmi 20

Flusser, i. m.

rovatának

szerkesztőjeként,

valamint

Szenteleky

által

alapított

Vajdasági

Írás

rovatszerkesztőjeként tevékenykedett. Kitoloncolása után még egy ideig közvetlen kapcsolatban volt a vajdasági magyar irodalommal, de Szenteleky halálával az itteni magyar szálak lassan megszakadtak. Leveleiben is találunk utalást arra, hogy nem talált publikációs lehetőséget, a napilapok,

hetilapok

politikájával

ellentétes

nézeteket

képviseltek

költeményei.

Valószínűsíthetjük, hogy Latákkal a barátságuk ezekben az években kezdődhetett. A hagyatékban öt Latáknak írott levelet találtam Feketétől és egy képeslapot. A levelek közül három folyamatosan követi egymást, két Fekete-levél közé ágyazódik be Laták válasza. Ez a három levél már csak azért is érdekes, mert rajtuk keresztül bemutatható az „idő”, mint közvetett fogalom, amely a levelezés velejárójaként központi szerephez jut. Szó esett már arról, hogy a levélváltások között akár hetek, hónapok is eltelhetnek. Fekete Lajos egyik levele 1968. november 6-án íródott, s erre Laták válasza csak 1969. június 20-án került postára. Laták a késedelem magyarázatára a következő kezdősorokban reflektál: „Régen irott leveledre csak most válaszolok, s most már mentegetőzni is késő, hogy állatian sokat dolgoztam, sok családi nehézségem is volt, stb. és ezért nem irhattam, mert hosszan akartam válaszolni, ahogy leveled megérdemelte, de arra sehogysem futotta az időm. Most azonban a 7 Nap hozott egyet a verseidből, s azt küldöm el a lap kiszakitott egy oldalán. Ez sürgető alkalom arra, hogy végre szóljak a leveled által fölvetett kérdésekről.”Az apológia után a levél válaszol a fél évvel ezelőtt feltett kérdésekre, s több szó nem esik a késésről. Fekete válasza ezután jóval gyorsabban, másfél hónapra rá érkezik 1969. augusztus 3-án. Az idő, mely a levélváltások között eltelt nem kap központi szerepet a levélben. A „sorok” ott folytatódnak (Laták mentegetőzését kivéve), ahol a Fekete-levél „abbamaradt”. A hat hónapos kimaradás eltűnik, a levelezésben megállt az idő, az események a megkezdettek sorát követik, s új történéseket nem engednek közéjük. Az, hogy a kért információ, hír időközben elavul, vagy kitudódik mástól, hanyagolható eleme a levelezésnek. A Fekete-levelek közül két levelet választottam közlésre: az egyik Fekete Lajos „kapcsolatfelvevő” levele, a másik pedig talán a Latákhoz írott utolsó levél. Az első levél egy régi ismerős felbukkanása, hosszú évek utáni hallgatásának első hangjai. A levél „ihletője” a Híd egyik száma, mely felidézte levélírója régi emlékeit. A múlt, az emlékek, a közös érdeklődés, egy barát, néhány közös ismerős elég ok arra, hogy a levelezés elinduljon, s a kommunikációs szálak újra összefonódjanak. A Latákhoz írott, illetve az általa írt levelek visszatérő motívuma az írón, illetve az olvasón keresztül való üzenetátadás, üzengetés, kérés, kérdés lebonyolítása. Fekete Latákot kéri, hogy üdvözölje, köszöntse a „régieket” a nevében. Az ilyen esetekben Laták Hermésznek, a hírnöknek, az üzenet/üdvözlet közvetítőjének szerepét játssza. 22

(Itt idéznék egy másik levelet a hagyatékból: Aranyos Zoltán levelét, ahol az üzenet két küldöncön keresztül, azaz kétszeresen közvetett úton jut el az eredeti címzetthez: „Taar Ferenc, a debreceni Csokonai Szinház igazgatója itt járt ismerősein keresztül üdvözletét küldi.” Aranyos levele, 1965/66) A levelekből az író én (itt a levélíró énre, nem a fizikai létében élő szerzőre gondolok) bizonyos személyiségjegyei is megmutatkoznak. A levélben önmagáról is vall, idézőjelben „vajdasági” költő-bácsinak vallja magát, s felidézi a régi, harcos múltat. Ezután visszatér a levél írásának jelen idejébe, s érdeklődően fordul a címzett felé. Kedves Pistám,

bizonyára emlékszel még a régi cimborára, akivel hogy úgy mondjam „egykori remekíróskodásunkat” művelted: ime, jelentkezik. Csuka Zoltánnál (akivel egy faluban élek) láttam a régi „Híd” immár megújult és tetszetősen nívós példányait; kedvem támadt a régi táj, régi társaim körében mai hangot ütve, kicsit Hozzátok, nektek is szólva, egy-két írással jelentkezni. Ha beleillik programotokba közöljetek belőlük. Persze, egyéb kívánságom a közlésért nincs, mint az, hogy a régiek közül akit ismertem, köszöntsd őket a nevemben; Majtényire, Gál L.ra, Szirmaira és Tomán Lászlóra gondolok. Sajnos Sinkó E-t személyesen nem ismertem. A Berényi J.-ról írott szép megemlékezésedet olvastam a márc. számban. Az emlitett Diárium számról nem tudtam. Most értesültem a Te soraidból. Ha a költeményekért tiszteletdíj is járna, valamely nagyobb családú szerkesztő gyermekeinek szánom. Kérlek juttassátok a gyerekeknek azzal, hogy egy régi „vajdasági” költő-bácsi adja, aki maga is majdnem gyerek volt még ott, ahol emigrációban élt, mert azt a világot akarta, amely végre nekik egy szebb jelent hozott. Írj néha magadról. Ami keveset tudok rólad, sorsodról, azt Cs. Z.-tól tudom. Mindannyitokat szeretettel, a régi baráti érzéssel köszönt: Érdliget 1961. ápr. 21.

Fekete Lajos

A másik levél Feketétől a hagyatékban talált utolsó, kilenc évvel később íródott, mint a fent közölt. Egy más szemlélet, egy másik én rejtőzik a sorok mögött. Ha a két levélből egy-egy tételmondatot kellene kiemelnem, az elsőből ezt idézném: „Csuka Zoltánnál (akivel egy faluban élek) láttam a régi »Híd« immár megújult és tetszetősen nívós példányait; kedvem támadt a régi táj, 23

régi társaim körében mai hangot ütve, kicsit Hozzátok, nektek is szólva, egy-két írással jelentkezni.” a másodikból pedig ezt: „Tudod, az ember nem mindig tud valamely adott naphoz, dátumhoz rögzítetten cselekedni. Kis unokám olyan időrabló emberke, hogy most már az irodalmamra is kezd veszedelmes lenni: csak kerülők-fordulok és már a másik szobában találom magam, a vele való hancurozás közben.” Az elsőben az alkotó én a domináns, míg a másodikban egy megfáradt, nagyapa énje az elsődleges megszólaló. Drága Pistám, – mondhatom a meghatódásig jólestek jókívánságos megemlékező soraid, és röstellem erősen, hogy nem tudtalak megelőzni hasonlókkal; jóllehet eszembe jutottál azokban a napokban éppen, amikor kissé késve érkezett soraidat kézhez vettem. Tudod, az ember nem mindig tud valamely adott naphoz, dátumhoz rögzítetten cselekedni. Kis unokám olyan időrabló emberke, hogy most már az irodalmamra is kezd veszedelmes lenni: csak kerülök-fordulok és már a másik szobában találom magam, a vele való hancurozás közben. No, ilyen terhes-édes naplopásai vannak az embernek, vénségére. Pistám, egy-két nagyon szép versedet olvastam a 7 NAP-ban, jólesett, hogy közös platformunk van ennél az újságnál, ahol még becsülik az értelmes, érthető írásokat is. Sajnos, úgy néz ki, hogy a Magyar Szó-nál nem tudok teret, helyet kapni. Amióta ott jártam, Bogdánfi vagy 3-4 versemet aszalja: nem közli, isten tudja miért. Pedig idén, tavasz végén lemennék hozzátok s jó volna némi kis „vágott dohányra” szert tenni.

Hogy vagytok különben Pistukám? Írj Magadról, magatokról, ha egy kicsit elszontyolodnál barátom baráti világodban, mert tudom – van ilyen. Kicsi asszonyod kezeit csókolva, Téged múlhatatlan testvéri jóbarátsággal köszönt és szerencsés esztendőt kíván, öreg cimborád, Fekete Lajos Érdliget 970. jan. 9. Az évek újat hoznak, s régit visznek. Barthes idézi Nietzschét a Beszédtöredékek a szerelemről című könyvében, aki a hajókat az emberekhez hasonlítja: „a különböző tengerek és a más-más napfény megváltoztatott bennünket.”21 A távolság, az idő, a külső tényezők megváltoztathatják az „én”-ek „tulajdonságait”, s az évekkel, évtizedekkel későbbi levelek szerző énjeinek változásából kifolyólag teljesen mások, mint a kezdeteknél. A levél megdöbbentő 21

Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről. Budapest: Atlantisz Könyvkiadó, 1997. 267-268.

„érdekessége”, hogy Laták kezébe sohasem került, címzettje tehát nem olvashatta. Az idő, a hírcsatornák „lassúsága” értelmetlenné s fölöslegessé tették Fekete levélírói törekvéseit. Az utolsó mondatokra felelet már nem érkezhetett: Laták István 1970. január 3-án elhunyt.

III. Reflektorfényben az ÉN III.1. A Laták-hagyaték két levelének retorikai elemzése Somogyi Pál és Laták István levelezése A levélelmélet a retorikából elsősorban a beszédrészek felosztását vette át, és ezek alapján jelölte ki a levél szerkezeti alkotóelemeit. 22 A levél felépítése olyan, akár egy beszédé, csakhogy itt nem egy tömeggel, csoporttal folytatunk diskurzust, hanem egy olvasóval illetve nyílt levél esetében az olvasókkal. A levélírásnak vannak olyan szerkezeti követelményei, amelyek formát adnak a levél tartalmának, és az egyiptomi papirusz korától mindmáig érvényesek. A levélírás hagyománya évezredekre, az írásbeliség kezdeteire nyúlik vissza. A levél a társadalmi érintkezés minden szintjén jelen van. A magánéletben éppúgy használatos, mint a hivatali ügyvitelben, a közéletben vagy az üzleti világban. Természetesen a különböző célból írott leveleknek más-más a felépítésük, azonban mindegyik egyforma sémát követ. A levél jellemzői közé tartozik a megszólító forma, a szubjektumközpontúság, a kommunikáció kitágítása, a társalkodást imitáló nyelvhasználat, a napi események megvitatása, az antik retorikai formákhoz való kötődés. A levél általános felépítése az évszázadok folyamán megőrizte az alábbi formát23: salutatio (megszólítás és üdvözlés), captatio benevolentiae (a jóindulat megnyerése), narratio (elbeszélés), propositio (főtétel), argumentum (bizonyíték), amely lehet confirmatio (a főtétel megerősítése) vagy refutatio (cáfolata), petitio (kérdés vagy kérés, amely jellemzően a misszilis levél sajátos szerkezeti egysége), conclusio vagy peroratio (búcsúvétel, amely rövid összefoglalást is tartalmazhat), datum (keltezés), subscriptio (aláírás), mindezt kiegészíti az intitulatio (címzés, külcím) a levélen. A levelek színesítése érdekében a szövegben előfordulhat exemplum (példa) vagy anekdota is. A történelem során folyamatosan változott az írásbeli kapcsolattartás formája és stílusa, tükrözve a társadalmi szerkezetváltozásokat.

Laták István levele Somogyi Pálnak: [DATUM] Novi Sad, 1967. jun. 19. [SALUTATIO] Kedves Pali barátom! [CAPTATIO BENEVOLENTIAE] Már régebben készülök, hogy írjak Neked, de rossz levélíró vagyok, nagy a napi kenyérkereső elfoglaltságom is, és őszintén szólva, levelezés helyett legjobb szeretnék Veled személyesen elbeszélgetni. 22

Durzsa Sándor: Az appositio, mint középkori stíluskategória az ars dictandi tanításában. = http://epa.oszk.hu/00000/00001/00270/pdf/itk00001_1971_01-02_003-023.pdf 23 Hargittay Emil: Régi magyarországi misszilisek retorikai elemzése. = Levél, író, irodalom. (szerk. Kiczenko Judit, Thimár Attila). – Piliscsaba: PPKE BTK, 2000. 22-31.

[NARRATIO] Próbáltuk is már, hogy az itteni magyar könyvkiadó vállalat hívjon meg Novi Sadra, s akkor jól kibeszélgethetnénk magunkat. Eddig nem sikerült szót érteni. Pedig jó lenne, ha eljönnél. Körüljárnád ifjú férfikorod idejebeli városod megváltozott utcáit, amikor még jóképű, barnafürtű férfiember voltál, én kezdő ifjú és olyan jól megértettük egymást. [PROPOSITIO] Szeretnélek én is vendégül látni. Régi proletár-korunkban többször Nálad voltam vendégségben, de most Te már nem vagy fiatal ember, s én attól tartok, a kissé szűkös lakásomban nem tudnék megfelelő kényelmet biztosítani számodra. [CONFIRMATIO] De ha te vállalnád, hogy szerény körülményeim között is nálam laknál (szép helyen lakom, a Duna-parton), akkor bármikor szivesen látlak. [PETITIO 1] Csak arra kérlek, jelezd érkezésedet, hogy itthon legyek, mert mostanában készülök szabadságra, máskor meg esetleg a fiam és a menyem ne legyen pont akkor itt látogatóban. [PETITIO 2] Mindenesetre irjál, és jelezd a jöveteled, s én várlak majd a vasuton. [PETITIO 3] Azt is írd meg, hogy egyedül jönnél-e vagy a feleségeddel együtt. [CONCLUSIO] Tulajdonképpen ezen az elhelyezési histórián múlott, hogy eddig is meghívjalak magamhoz. Ezért halogattam az irást is, de már nem birtam hallgatni tovább. [PERORATIO] Feleségemmel együtt (aki szereti régi verseidet) várjuk válaszodat és régi megbecsüléssel és szeretettel köszöntelek a viszontlátásig: [SUBSCRIPTIO] Laták István A Somogyi Pál (1884–1980) és Laták István levelezése aránylag összefüggő, levél levelet követ, tartalmukból látszik a folyamatosság. A levelekben említés esik a „proletár korban” eltöltött évekről, a múlt szépségesen jelenik meg a jelen mellett: „A régi verseidet olvasva kissé ott éreztem magam nálatok, a küzdelmes, nehéz szépidőkben. Mert szép idők voltak azok, hiszen akkor még én is fiatal voltam …” Somogyi, 1968. III.8. A levelek jó részében központi elem a múlton való merengés. A múlt, a közös élmények azok, amelyek összekötik a levelezőtársakat, s a titkok, melyek a közösséget formálják. A nagy korkülönbség ellenére (1967-ben Somogyi 83 éves, Laták 57) levelezésük baráti, közvetlen. Laták a közel 30 éves korkülönbség ellenére „Pali barátomnak” szólítja Somogyit minden egyes levelében. A levelezésekben nemcsak a távoli múltról, de a közeli találkozásokról is merengenek, az utolsó személyes beszélgetés emléke hónapokig „kísért” a levelekben s az emlékekben: „Hogy szalad a fürge idő! Még mindig a nyári váratlan öröm hatása alatt állok, hogy 27

személyesen láthattalak (sajnos csak rövid másfél órára!), de annál jobban kívánom, hogy úgy alaposan kibeszélgethessük magunkat.” Laták, 1967. IX. 10.

Részben baráti, részben hivatalos levelek váltódtak közöttük. Somogyi közbenjárását kéri a Forumnál rekedt kézirata ügyében, ugyanakkor Laták kritikusaként is tekint partnerére, hiszen egyik megküldött verseskötetéről és a költőről, prózaíróról írott tanulmányáról is kikéri a véleményét: „Végre hozzájutottam, hogy a régi tanulmányból lemásolt szöveget átnézzem, s kijavítva megküldjem neked. [...] Az életrajzi adatokat hadifogoly regényed elejére való visszaemlékezéseim alapján közöltem, lehet, hogy kisebb tévedések csúsztak be itt-ott. Kérlek, hogy ezt igazítsd ki, s küld el nekem az észrevételeidet.” Laták, 1967. X. 21.

A levelek között arra is van példa, hogy egymás után ugyanaz a személy ír levelet. A második levél az elsőnek a folytatása, kiegészítése, az előzőre reflektál. Történik ez akkor, ha az előző levélben tett ígéret a címzett válasza előtt megvalósul: pl. megkerül egy tanulmány és egy kísérőlevéllel elküldik. Még egy érdekessége a Somogyi-leveleknek, hogy kettős megszólítást használ a szerzőjük, azaz levél íródik a levélben. Ennek oka egyrészt a tartalmi elválasztás, másrészt a második megszólítás utáni tartalom nyomatékosítása. A következő levél válasz a retorikailag fent elemzett 1967 júniusában kelt levélre: [SALUTATIO 1] Kedves Pista Barátom! [CAPTATIO BENEVOLENTIAE] Régvárt leveledet végre kézhez kaptam. Kifogásaidat méltányolom. [NARRATIO] Az jó, míg az ember a napi kenyérkereső gondokkal van elfoglalva. Én sajnos túl vagyok az ilyenen. Azt hiszem tudod, már jó ideje nyugdíjas vagyok. [CONFIRMATIO 1] Meghívásodat köszönöm, de nem fogadhatom el, kicsit elkéstél, 10 évvel ezelőtt lehetett volna szó a dologról. [CONFIRMATIO 2] Tudod életemben nagyon sokat utaztam, és kifáradtam, no meg az egészségem sem a legjobb. [CONFIRMATIO 3] De ha neked jobb az egészséged, és több kedved van az utazáshoz, ugy gyere pajtás, ugyanugy mint régen, boldog ifjúságom, proletár éveink idején. Ha jössz, ne lepődj 28

meg azon, hogyha a régi hullámoshajú Somogyi helyett egy félig ősz, félig kopasz öregembert találsz. [PETITIO 1] Rólam szóló írásodat: Somogyi Pál élete címmel, mely valamikor 10 évvel ezelőtt a Híd-ban jelent meg még mindig nem tudtam megszerezni. Kértem Csuka Zoltántól, Herczeg Jánostól, de hiába. Ha te megküldenéd, megköszönném. [PETITIO 2] Pár évvel ezelőtt cikket írtál a Magyar Szó-ban: Szenteleky és a baloldali írók címmel, ebben rólam is esik szó, ezért megküldte nekem egy ismerősöm annak idején. Ha engem érdeklő más cikkek és írások vannak a birtokodban, nagyon örülnék, ha elhoznád vagy elküldenéd. Hadd lássam, hogy kezeltek engem a régi harcaim színterén, a Vajdaságban! [SALUTATIO 2] Kedves Barátom! [CONFIRMATIO] Pakolj össze és gyere! Sok mondanivalónk lesz. Egy hétig sem fogyunk ki a beszélgetnivalóból. [PERORATIO] Jó egészséget, bőséges alkotókedvet és sok sikert kívánok! Mi is, lányomék is üdvözöljük ismeretlenül is kedves feleségedet és családodat. Téged pedig régi barátsággal ölel: [SUBSCRIPTIO] Somogyi Pál [DATUM] Kaposvár, Julius 12. A fent idézett leveleknek egy másik levelezésben már volt előzményük: 1966. május 26-án kelt levelében Herceg János vetette fel az ötletet, hogy hívják meg vendégségbe Somogyit, „a sokat szenvedett öreg harcost, aki ime mégegyszer szeretne visszanézni Trójára.” Laták válaszlevelében (május 29.) kényelmetlen körülményei miatt szabadkozik, s Herceg segítségét kéri a probléma megoldásában. Az „elodázott” Somogyi-meghívás éppen ezért csak a Herceg–Laták levélváltás után másfél évre jutott el a „vendéghez”. A „kibeszélés”, a harmadik személyről való diskurálás tehát szerves része a levelezéseknek. Ebben az esetben a szándék, a „gordiuszi csomó” közös megoldása a cél. A levelekben ennek megfelelően érvek, és ellenérvek sorakoztathatók fel. III.2. Póz, maszk, fikció Laták István levelei

Bizonyos értelemben a levelezés által önmagunk és mások számára is megnyilatkozunk, megmutatkozunk. Ahogy Foucault írja a levélről: „A levél »jelenlevővé« teszi íróját a címzett számára. S nem csupán azáltal, hogy az életéről, tevékenységéről, sikereiről és kudarcairól, a vele történt szerencsés és balszerencsés eseményekről számol be; a levél közvetlen, szinte már fizikai jelenlétet biztosít […] Az írás tehát önmegmutatkozás, önmagunkat tesszük láthatóvá általa és saját 29

arcunkat mutatjuk meg a másik embernek. Ugyanakkor éppen emiatt a levél a címzettre irányított tekintet (mintha levélen keresztül valaki figyelne minket), de az írója is – amennyiben önmagáról vall – felkínálja magát a másik pillantása számára. A levél olyan, mint egy négyszemközti beszélgetés.” 24 A levél elsősorban a távollevők gondolatait, élethelyzeteit hivatott közvetíteni, s a köztük lévő távolság leküzdésére szolgál. Az élőszóbeli diskurzust írott diskurzusra cseréli, mert a másik jelenvalóságának hiányával születik. A levél attól függően, hogy ki írja s kinek, más-más hangon „szólal meg”. A levél interperszonális jellegű, az önmegjelenítésen túl a kapcsolatteremtés gesztusa emeli ki a személyes műfajok közül.

A levélírónak meg kell osztania magát és figyelmét levelezőtársaival. A levél kiragad az önmagába zártság állapotából és arra szólít, hogy interakcióba lépjünk vele. Póz, fikció, tudatos szerepjáték határozza meg a levelezéseket. Az egyéni létérzékelés mélységeit ismerhetjük meg a feladó soraiból. A levélíró én nem biztos, hogy fellebbent valamit, ő másként formálja magát, mint az alkotó én. A levél megírásának pillanatában létező énből nem feltételezhetjük az egységes ént. Az író távolságot teremt énje és a levélíró énje között. A levelek sokszínűsége tanúskodik az „én”-ek végtelenségéről. Egyfajta tudathasadás következik be a fehér papír fölött. Disszociáció során énjeink feltárulkoznak, s megnyilatkoznak a címzettnek. A nyelv, a hangok, a szavak mind-mind dekorációi, kosztümjei az énnek, mely a papíron, mint a teátrumban bemutatkozik és mesterkélt hangon megszólal. A dikció minden levélben más és más, a szereplők váltakoznak, a hang megsokszorozódik. Akár egy kánon, úgy szólalnak meg az írói „én”-ek a levelezésekben. Ismert és elismert személyek levelezése azért is érdekes, mert fellebbenti a személyiségről a fátylat, új arcot mutat, mely más, mint az írói én. Ahogy Bálint Péter írja: „A magánlevél […] a másik előtti énmegnyílásnak és többszörös szűrőn vagy tükrön keresztüli önmegjelenítésnek, a vallomás egy formájának és szubjektív tanúságtételnek, a fesztelen, személyes jelenlét hiányát pótló s nem ritkán irodalmi rangú csevegésnek és egy sajátlagos nézőpontból festett korképnek a lenyomata.”

A kommunikációs interakció során a

szubjektum hangjai olykor felerősödnek, máskor elhalkulnak. A beszédmód elsősorban a „nézőtől”, azaz a címzettől függ, akire hat, aki hallgatja, olvassa. A téma, a tárgy, az elbeszélés, a „mű” is meghatározza a hangot. A Laták által írott levelek közül négy különböző „én” által írott levelet választottam közlésre. Az „én”-ek követik egymást, és a „jelenettől függően” szólalnak meg. A műből, a levélből rekonstruált én befolyásolja annak olvasóját is. A levél nemcsak az írásról szóló

Foucault, i. m., 339. Tarjányi, i. m., 11. 26 Bálint Péter: A levelezés vágya. Mit is olvashatunk ki a magánlevelekből? = Forrás, 1999. október 25

tanúságtétel, de maga is egyféle írásmű, mégpedig olyan, amelyik egyszerre tanúskodik önmagáról, írójáról és keletkezésének módjáról. 27

Az én, mint kritikus T. Szekula András Néptársnak N.Sad Rózsa Sándor című dramatizációját figyelmesen átolvastuk. Az az érzésünk, hogy ha jobban ismerné a színpad technikáját, a színjátszás lényegét, a drámai cselekmény fejlesztésének módját sikerültebb s talán hivatásos színházak számára alkalmas színművet is írhatna. Mert ez a munkája még magánviseli a kezdetlegesség és bizonytalanság jeleit. Ezúttal még nem sikerült egységes és drámai feszültségben egyre fokozódó összefüggő cselekményű színművet adnia. A regényből vett epizódok lazán összefüggő képsorozata a „Rózsa Sándor”. Magának a főhősnek alakját is szinte csak egy helyen sikerült erőteljesen adnia, az első fölvonás első képében. A többi képben már elhalványodik a legendás Rózsa Sándor alakja. A többi mellékalakok jórészt elmosódó figurák, sok helyen csak dekoncentrálóként hatnak. Röviden: nincs drámai tömörsége, igazi feszültsége a darabnak. Nincs benne végigvitt küzdelem, az epikai hatás alatt az egész történet szétlógó részekre tagolódik. De talán még sem dolgozott hiába, Móricz Zsigmond regényének dramatizálásával némi gyakorlatot szerzett a színműírás megismerése terén. Másrészt egyes műkedvelő színpadok mégiscsak használhatják a munkáját. Hogyha valamely műkedvelő csoport bemutatná, az azért is hasznos lehetne, mert a darab fogyatékosságainak fölismerésével azokat az előadáson látva mindennél értékesebb tapasztalatot szerezne a színműírás fogásainak elsajátításához. Ha komoly törekvése, hogy színműveket írjon vagy regények dramatizálását tervezi, ne veszítse el kedvét. Első próbálkozásra – a színpad alaposabb ismerete nélkül – még senkinek sem sikerült jó színdarabot írnia. Nem kell félni a nehézségektől. A dráma a legbonyolultabb irodalmi műfajok egyike, sok mindent kell tudnunk hozzá, hogy a színpadot meghódítsuk vele. Üdvözli: Laták Mellékelve visszaküldjük a darab gépelt példányát

Bálint Péter: A levél, mint posztumusz üzenet. = Műhely, 1997. 5. sz. 14–15.

Az én, mint követelő (Egy beadványszerű szöveg) T. MAGYAR SZÓ GAZDASÁGI EGYSÉGE GYŰLÉSÉNEK, ILLETVE STARTALAPOKAT FELÜLVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGNAK HELYBEN Alulírott a Magyar Szó gazdasági egysége startalap megállapító bizottsága javaslatának alapján hátrányos startalap megállapításban részesültem. Élve fellebbezési jogommal, a megjelölt határidőn belül beterjesztem fellebbezésemet a nem elég körültekintő döntés ellen. Kérelmem indokoltságát a következőkkel nyomósítanám: Általános

tudásom,

egyetemi

végzettségem,

politikai

képzettségem,

tapasztalati

gazdagságom, irodalmi jártasságom, lapoknál való több évtizedes munkálkodásom, ennélfogva használhatóságom, de egész harcos pályafutásom alapján, szerény lehetőségeink között is jobb értékelést érdemlek. Tollammal való 38 éves állandó munkálkodásom, publicisztikai és hírlapírói munkám folytán nevem a vajdasági olvasóközönség előtt a legismertebbek közé tartozik. Újságírói munkámért magas állami kitüntetésben részesültem, irodalmi és újságírói pályámról pedig a jugoszláv és magyar lexikonok tudósítanak. A fiatal kartársakat is gyakorta oktatom, tájékoztatom, szívesen fordulnak hozzám kérdéseikkel. Éppen az előttük való perspektívák bővítése végett is szükségesnek tartom a magamfajta idősebb ember kifejezőbb pénzbeli juttatását. Nem azt kérem, hogy valami nyugdíj előtti kereset-emelésben részesítsenek, hanem azt, hogy a megszolgált és hosszú lapmunkám által kiérdemelt béremet ne csonkítsák meg arra a már nem hosszú időszakra, amelyet még le kell dolgoznom. Én különben is redaktori posztra pályáztam, és szolgálati szükségből osztottak be a vidéki kiadások redigálásához és lektorálásához, ezért kérem, hogy méltányosan annyi startalapot állapítsanak meg nekem, mint a két redaktornak, Bodrits Istvánnak és Kollin Józsefnek. Egyetemi diplomámmal és irodalmi kvalifikációmmal annyit én is megérdemlek több évtizedes minőségi hírlapírói munkám után, hogy ne kerüljek hátrányosabb helyzetbe, mint írótársaim, akiknél nehezebb napi munkát végzek, s amellett a cikkírói és gyermekmellékleti szerkesztést is folytatom. Bizalmam gazdasági egységük megértésébe helyezem, hogy belátja kérésem indokoltságát és igazságosan kiigazítja startalapomat. Elvtársi üdvözlettel: (Laták István) Novi Sad, 1965. aug. 14 32

Az én, mint esdeklő T. Dr. prof. Kovács Kálmán Igen tisztelt Professzor Elvtárs! Kissé szokatlanul magán, illetve családi ügyben fordulnék Önhöz. Feleségemnek egyik, egy gyerekkori betegségtől sérült szemét itt ki akarják operálni. Szeretném, ha dr. Albert Béla, a nagyhírű szemész-professzor, esetleg helyettese megvizsgálná a szemét és tanácsot kaphatnánk tőle. Már most arra szeretném Önt kérni, létesítsen kapcsolatot, tegye lehetővé, hogy dr. Albert meghatározott napon fogadja vizsgálatra a feleségemet. Én arra a napra odakísérném. S még azzal is fárasztanám, írja meg nekem a mellékelt lapon ajánlva ezt a dátumot. Innen ezt nekem nehéz lenne nyélbeütnöm, mivel a hírneves szemész-specialistát nem ismerem. Nagyon hálás lennék érte Önnek, s ha tehetném viszontszolgálatommal valamilyen módon szívesen revanzsálnám a közbenjárását. Fáradozását nagyon köszönve, tisztelettel köszönti: Laták István 1969. IX. 16.

Az én, mint NEM megalkuvó „...Én nem vagyok holmi bizonytalan kezdő, kit két-három verssel bemutatnak, mert éppen indulóban van, s hát úgy nincs róla sok mondanivaló, s még neki sincs sok mondanivalója. Hat-hét verssel már komolyabban bemutatkozhatnék olyan olvasónak, aki munkásságom nem is meri. Ezért kérem verseim jelenlegi összetételén változtatni részben, azonkívül számát gyarapítani vagy ellenkező esetben a kötetből teljesen kihagyni.” Részlet a Bori Imrének írott levélből, 1959. XI.1. A levélíró én is fikció, mint az alkotó más figurái. Ez az én nem mindig tudósít az alkotó énről, maszk mögé rejtőzhet. Tudatosan formálja magát, akár a figuráit. Az életműben így az „én”ek megsokszorozódnak, mint egy tükörteremben. Minden levél létrehoz egy ént, nem általánosíthatunk egy egységes énre. Minden levél pillanat. Az író távolságot teremt az alkotó, a levélíró és a saját, valódi énje között. A hang a domináns, nem a beszélő. Ahogy Vilém Flusser állítja: „A levél minden szövegolvasás legteljesebb formájának a modellje.”28

Vilém Flusser: Az írás. Van-e jövője az írásnak?. Budapest: Balassi Kiadó, 1997.

IV.

A levél, mint polikróm irat

Ha Szenteleky Kornél29 meghatározásából indulunk ki, és azt kivetítjük a levélre, akkor egyértelmű, hogy ez is, mint minden más alkotás, mindig valahol, valamilyen környezetben és körülmények között íródik. Egy levél a kor írásos dokumentuma és a levél írójának személyiségjegye. Ha a sorok közé tekintünk, belesünk a kulisszák mögé, „átláthatunk a szitán”, és olyan dolgokra is fény derülhet, ami árnyékban volt addig. A felszín alá kell néznünk ahhoz, hogy értelmezzük a levelet, mert nem csak a szöveg interpretálásával kerülhetünk közelebb a korhoz és a szerzőhöz, hanem azáltal is, hogy megfigyeljük a levél fizikai tulajdonságait: a papír minőségét, a helyesírást, vagy azt hogy géppel vagy kézzel írt levélről van szó, esetleg a kettő sajátos kombinációjáról. A levél egy nagyon összetett, több műfajt is magába foglaló írás, egyeneságú rokona a naplónak, az önéletrajzi regénynek, a hüpomnématának30 és az emlékiratnak. Ahogy Tarjányi Eszter megállapítja: „Mindegyikük hagyományos olvasási módja az őszinteség, a valóságszimuláló referencialitás feltételezése és a nyelvi figurativitás szempontjából lemondó, áttetsző nyelvhasználat elképzelése. A hasonlóságon kívül azonban jelentős különbség is található közöttük. A levél ugyanis interperszonális és megszólító jellegű, a performatív beszédaktusnak nagy retorikai teret biztosító műfaj.”

Sokoldalúságából kifolyólag a levelet nehéz tipizálni, műfajilag körülírni.

Képlékeny, nehezen kanonizálható műfaj, de irodalmisága megrendíthetetlen. A couleur locale szerves részei a leveleknek, hiszen „arra is alkalmat nyújt, hogy írója a mindennapi élethelyzetekben jelenítse meg önmagát. A mindennapok történéseit elsősorban nem azért meséli el barátjának, mert valami kitüntetett jelentőségű eseményben volt része, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy önmagát a többi emberhez hasonlónak mutassa be. Ezáltal nem egy-egy tevékenység fontosságát hangsúlyozza, hanem a létezés minőségét” – állapítja meg Foucault. 32 Egy másik helyen a következőket írja: „Az írás önmegmutatkozás, önmagunkat tesszük láthatóvá általa és saját arcunkat mutatjuk meg a másik embernek.”33 Tóth Máté a következőket állítja: „A levelek

Szenteleky Kornél: Ákácok alatt. = Szenteleky Kornél: Új lehetőségek – új kötelességek: Egybegyűjtött tanulmányok, kritikák, cikkek II. (1931-1933): drámák. – Újvidék: Forum Könyvkiadó, 2000. 30 A hüpomnématát Michael Foucault a Nyelv a végtelenhez című könyvében számadási könyvként, közügyekről szóló regiszterként vagy emlékeztetőül szolgáló egyéni feljegyzésként magyarázza. A művelt közönség körében igen elterjedt volt az életvezetési tanácsokat és viselkedési szabályokat összegző gyűjteményként való használata is. Funkcióját tekintve ma úgy is értelmezhetnénk, mint a blog régies elnevezését. 31 Vö.: Tarjányi, i. m., 11. 32 Foucault, i. m. 341. 33 Foucault, i. m. 339. 29

segítenek elhelyezni az alkotót a szellemi folyamatokat, társadalmi identitástartalmakat reprezentáló kortársak hálójában” 34 A műben ábrázolt korra és társadalmi-földrajzi környezetre sajátosan jellemző motívumok összessége a couleur locale. A korról és a politikai divatról árulkodik egy-egy levélben a solutatio és a peroratio is. A megszólításból és a búcsúvételből sok minden kiderül: pl. a „kedves kartárs”, „kedves néptárs”, „kedves Laták elvtárs” megszólítás egy politikai kor jellegzetes megszólítási módja, csakúgy mint a búcsúvételnél használatos „elvtársi üdvözlettel”, „elvtársi megbecsüléssel köszönti … formulák, és a H. F. Sz. N. rövidítések is, mind-mind a kor politikai hagyományára utalnak. A levél tudatlenyomat, egyfajta pszichológiai jegyzet, melyet önmagunknak és a társunknak készítünk. Introspekcióként működik mind a címzettnél, mind pedig az írójánál. Foucault szerint itt az introspekció nem önmagunk önmagunk által végbe vitt „feltárását” jelenti, hanem a másik ember számomra történő megnyílásaként értelmezendő. 35 A levél az emberi érintkezés, a lelkek egymásra találásának különös alkalma és lehetősége – írja Weiss János. 36 Egy levelezés az „én”-ek tánca a fehér papírlapokon. Emlékek, kérdések, kérések tömkelege. Felfoghatjuk, ún. öninterjúnak is, hiszen a ténylegesen feltett kérdések mellett a saját kérdéseinkre is válaszol. Fontos az énkép, amit a levél által megállapítunk a szerzőről, és fontosak az „én”-ek is, melyek furcsa játékot űznek az olvasókkal. A levelek segítenek felfedni önmagunkat a másik előtt, egyfajta preparátumai a tudatnak, a gondolatoknak, érzéseinknek. Az e-mail és az SMS egyre nagyobb teret hódít, kiszorítva a hagyományos értelemben vett üzeneteket. Ezek azonban jóval felszínesebbek és redukáltabbak, mint a „fehér-papírosok”. Ezeket már nem érdemes megőrizni, újraolvasni, hiszen ezek csak hieroglifák lesznek a jövő olvasójának, nem pedig „evangéliumai” az új évezrednek. Az én mindig magáról beszél, önmagát helyezi el a közösségben, ő a csúcspont, a „sztár”, az ő hangja elnémíthatatlan. A levelekben az énen való lecsapódás után ismerhetjük meg a jelent, a környezetet, a problémát és a megoldást. Minden az íróról szól, a levél az a hely, ahol az én a főszereplő. Nem lehet gátat szabni megnyilvánulásának, nem lehet elhallgattatni, az én ír mindaddig, míg mondanivalója van, vagy ki nem fogy a papírból. A Laták-hagyatékban talált összes levél (beleértve az általa és a neki írott leveleket is) mindmind egy monológ, egy egyszemélyes dráma, s mindez csak akkor válik duó-drámává, ha a címzett

Tóth, i. m. Foucault, i. m. 36 Weiss, i. m. 35

„felveszi vele szemben a kesztyűt”, azaz tollat ragad és reflektál az előtte szólóra. De abban az esetben is egy újabb monológ íródik, s a levelezések csak mint monológok összessége olvasható.

V. Latรกk Istvรกn leveleinek tรกblรกzata

Privát személyek levelei Laták István részére 1935 – 1970 A mappa neve

Kitől

Dátum

1968/69

Csuka Zoltán

1964. I. 2.

Megjegyzés

Laták-levél

Megjegyzés

1968. VII. 22.

válasz

1969. VI. 9.

kéziratos

1969. X. 24.

1969. X. 16.

válasz

1969. XII. 6.

1969. XI. 3.

válasz

1966. V. 29.

válasz Kapcsolat: Kemény, Haraszti levelek

1959. XI. 6.

kéziratos

1959. XI. 10.

válsz, nyomtatott

1968. III. 9. 1968. IV. 27. 1968. VII. 27. 1969. VI. 18.

1947 – 1968

Hangya András

képeslap

1955. V. 22.

Zágrábból, kéziratos Zágrábból, kettőbe tépett, nyomtatott Zágrábból, kéziratos

1957. VI. 14. 1968. I. 9. 1953 – 1967

Herceg János

1953. X. 1. 1955. VI. 21. levelezőlap

1955. X. 22. 1955. XI. 24. 1963. X. 25.

levelezőlap

1964. I. 20. 1964. XI. 27.

levelezőlap

1964. XI. 9. 1965. III. 10. 1965. V. 24. 1966. II. 25.

levelezőlap

1966. III. 17.

levelezőlap

1966. V. 26. 1967. III. 13. levelezőlap „Latyák” Istvánnak olvasói levél Fehér Ferenc Ördögmalom c. művéről

1965. II. 28. 1962

Deák András

1962. II. 20.

1959

Bori Imre

D. N.

1947/1967

1966

Gellérné

1947. VII. 2.

MSzó-s levélpapíron

D. N.

MSzó-s levélpapíron

Bogdánfi Sándor

D. N.

Felhívás a Kilátó novellapályázatra, körlevél

Sebestyén Mátyás

1966. XII. 30.

felhatalmazás mellékelve

A mappa neve

Kitől

Dátum

1967

Laták Nándor

1967. II. 11.

Megjegyzés

Laták-levél

Megjegyzés

1963. XII. 25.

válasz

1967. III. 4. 1963

Kramarits Erna

1963. XII. 14.

Zágrábból

1965

Lazar Plavšić

1965. IX. 21.

szerb nyelvű levél Belgrádból

1969

Baráti Magdolna

1969. V. 8.

Tornyosról, kéziratos

1969. V. 15.

Tornyosról, kéziratos

1968

Andruskó Károly

1968. II. 12.

Ex libris

1967

1967. XI. 19.

kéziratos

1967.IX. 11.

Cservenka

1966

Fehér Ferenc Vörösvári Heinz Vilmos Đeke Anus

1966. III. 12.

1965

Serer Lenke

D. N.

belső levél, dr. Szeli nevében

1965. VI. 9.

A MSzó borítékában

1964. XII. 22.

képeslap

1965. IV. 15.

képeslap

1967

1964 – 66

Laták András

1965. IV. 3. 1965. XII. 2.

levelezőlap

1966. VI. 2.

levelezőlap

1966. VIII. 3.

levelezőlap

1966. IX. 9. 1965. IV. 8. ?

Név nélkül

D. N.

Szabadkáról

1966

Spicer Cecília

1966. IV. 22.

levelezőlap

1966. V. 18.

levelezőlap levelezőlap Szabadkáról levelezőlap Szabadkáról levelezőlap Szabadkáról

1965/66

Rosenberg Dóra

1965. VI. 30. 1966. IV. 5. 1966. VIII. 8.

1950 – 1969

1958

Kolozsi Tibor

1950. VII. 19.

7 Nap-os papírokon

1966. V. 3.

7 Nap-os papírokon

1966. XII. 7.

7 Nap-os papírokon

1967. VIII. 19.

7 Nap-os papírokon

1967. XI. 15.

7 Nap-os papírokon

1968. XI. 16.

7 Nap-os papírokon

1969. XI. 17.

7 Nap-os papírokon

D.N.

7 Nap-os papírokon

Dévavári Zoltán

1966. XI. 19.

Név nélkül

1965. IV. 12.

szerb, olvashatatlan aláírás

…Arankától

1958. VII. 12.

kézzel írott levél

A mappa neve

1968

Kitől

Tot Eugen Jenő

Dátum

Megjegyzés

1968. V. 14.

A MSzó Szerkesztőségének, a Közös íróasztalunk részére

1958. IX. 9.

szerb nyelvű levél

1965

Cvetin Mihailović Balázs

1969

Penavin Olga

1969 szeptembere

körlevél a Tanszékről

1962 – 1964

Cvetko Malušev (Kiss Flórián)

1962. I. 22.

a horvátországi Magyar Képes Újság főszerkesztője

1964. XII. 29.

névjegykártyára írt üdvözlet, „Jó egészséget és boldog Újévet”

1953.III. 3.