Hangszercsodák // Marvellous Instruments Mandel Róbert hangszertörténeti sorozata // Róbert Mandel’s History of Instruments Series 2016.11.11. 2016.12.09.
2016. november 11. (péntek) // Friday 11 November 2016, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Középkori és reneszánsz hangszercsodák // Marvellous Medieval and Renaissance Instruments Ismeretlen szerző // Anonymous: Virginem mire pulchritudinis (Buxheimer orgonáskönyv // Buxheimer Organ Volume) Domenico da Piacenza: Rostiboli Hildegard von Bingen: O ignee Spiritus Oswald von Wolkenstein: Freu dich du weltlich creatúr Ismeretlen szerző // Anonymous: Der hedamerschol, estampie Ismeretlen szerző // Anonymous: Galoubet Ismeretlen szerző // Anonymous: Clausula Ismeretlen szerző // Anonymous: Parlamento estampie Ismeretlen szerző // Anonymous: Stantipes Ismeretlen szerző // Anonymous: Charivari szünet // intermission Tielman Susato: Táncok a Danserye című gyűjteményből // Dances from the Danserye Collection Francesco da Milano: 3 Fantasias John Dowland: Come again, Can she excuse my wrongs William Byrd: My Ladye Nevells Booke of Virginal Music Claude Gervaise: Sixième Livre de Danceries Diego Ortiz: Recercada Quarta La Gamba John Dowland: Lachrimae Pavan, Sir John Souch his Galliard Balassi Bálint: Vitézek, mi lehet szebb dolog az végeknél Ismeretlen szerző // Anonymous: Heiducken Ensemble Leones: Marc LEWON (lant // lute, guiterne); Baptiste ROMAN (rebek, fidula // vielle, krotta // crwth, bőrduda // bagpipes) Ensemble Mandel (művészeti vezető // artistic director: MANDEL Róbert)
2016. december. 9. (péntek) // Friday 9 December 2016, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Barokk hangszercsodák // Marvellous Baroque Instruments A műsorból: Michel Corrette: Dudaverseny // Bagpipe Concerto, op. 4 Michel Corrette: La belle Vielleuse’ – tekerőlantra // for Baroque hurdy-gurdy Michel Corrette: Suite première pour la vielle Antonio Vivaldi: d-moll concerto viola d’amoréra és lantra // Concerto for Viola d’amore and Lute in D minor, RV 540 – Largo Louis Toussaint Milandre: D-dúr menüett viola d’amoréra // Menuet for Viola d’amore in D major Johann Sebastian Bach: C-dúr prelúdium // Prelude in C major, BWV 999 Jacques Hotteterre: Darabok harántfuvolára // Pieces for Transverse Flute Johann Sebastian Bach: F-dúr olasz koncert // Italian Concerto in F major, BWV 971 – Allegro MANDEL Róbert (vielle de cour // Baroque hurdy-gurdy) Albin PAULUS (musette de cour) NÉMETH Pál (barokk fuvola // Baroque flute) URBANETZ-VIG Margit (viola d’amore) VASVÁRI Tamás (lantcsembaló // lute-harpsichord) Caius HERA (barokk lant // Baroque lute) Savaria Barokk Zenekar // Savaria Baroque Orchestra (művészeti vezető // artistic director: NÉMETH Pál)
Mandel Róbert több évtizede kutatja a hangszerek történetét, titkait. Kimeríthetetlen gazdagságú múltjukat bemutatta már könyvekben és koncertpódiumon is. A Zeneakadémián 2016 őszén induló, Hangszercsodák című, változatos, egyszerre szórakoztató és ismeretterjesztő műsorfolyam házigazdájával, a sorozat művészeti vezetőjével Németh Zsombor beszélgetett. Honnan jött az indíttatás, hogy régi, elfeledett hangszerekkel foglalkozz? Ez egy rettenetesen régi történet. Szobrászművész nagyapámnak volt egy hobbija: hangszerek hangjainak kipróbálása. Érdeklődése azonban nemcsak korának, az 1920-as, ’30-as éveknek a hangszereire terjedt ki, hanem az is izgatta, hogy a múzeumban látott arpeggió nénak vagy viola d’amorénak mennyiben tér el a hangja az akkori hegedűétől. Miután akkoriban szinte lehetetlen volt ilyen hangsze rekhez hozzájutni, ezért szobrásztevékenységének keretében saját maga is hangszerek építésébe fogott. Ugyan instrumentumai nem érték el a mesterhangszerek szintjét, viszont vagy 100 egzotikus zeneszerszámot készített. Nos, én ebbe születtem bele. Vagyis nem a hangszerészet kapcsán fordultál az elfeledett hangszerekhez, hanem kifejezetten miattuk tanultál hangszerésznek? Igen. Gyerekként ott éltem egy budai polgári lakásban, amelynek minimum a felét elfoglalták ezek a furcsa formájú és hangú hangszerek. A szüleim ugyan kapacitáltak, hogy inkább polgári foglalkozást válasszak, de nem tudtak befolyásolni – a nagyapám viszont kifejezetten lelkiismeret furdalással küzdött, hogy miatta térek el egy normális élettől. A József Attila Gimnáziumban az akkori klubélet keretei között már tartottam kisebb előadásokat, hangszerbemutatókat, ahova kettőt-hármat mindig magammal vittem a nagyapám hangszerei közül, amelyeket magam
húroztam fel, hoztam játszható állapotba. Érettségi után a lipcsei Karl Marx Universität hangszerrestaurátor szakára jelentkeztem, ahová azzal a feltétellel vettek fel, hogy itthon először elvégzem a hangszerész szakmunkásképző iskolát. Ez ugyan nem egészen az volt, amit szerettem volna, de azért legalább lett egy új szakmám. Az ácsok és az asztalosok között folyt a hangszerészképzés, amelynek helyszínéül a budapesti 18. sz. Szakmunkásképző Intézet szolgált. Gyakorlati képzést egy közeli hangszerüzemben kaptam, ahol feledhetetlen mesterem Frey Gábor volt. Tizenkilenc éves koromra már saját műhelyem lett, és az egyik első önálló feladatom egy nyakba akasztható facimbalom elkészítése volt. A kitűnő minősítésű hangszerész képesítés megszerzése után már nem volt semmilyen akadálya a németországi tanulmányaimnak. Az eredeti NDK-s terveim ellenére azonban a Deutscher Musikrat jóvoltából az NSZK-beli Nürnbergbe kerültem, ahol a restaurátori tanulmányaimat a Germanisches Nationalmuseum világhírű hangszergyűjteményében végezhettem. Mindennap volt legalább egy két-három órás előadás, ezeket Dr. John Henry van der Meer és Dr. Friedemann Hellwig, az organológia akkor két legfontosabb alakja tartotta. Németországi ösztöndíjam ideje alatt más nyugati államokba – Franciaországba és az Egyesült Államokba – is sikerült eljutnom. Ezek meghatározó élményekkel szolgáltak: például Párizsban, a Conservatoire legendás hangszergyűjteményében egy barátom segítségével sikerült komplett dokumentációt készítenem az ott fellelhető több mint negyven tekerőlantról. Ekkor lett a tekerőlant a fő hangszered? Nem, a tekerőlant a maga sostenuto hangjával és változatos történetével már korábban is érdekelt. A tekerőlant a középkori Európából indult, és története során felváltva volt a parasztság és az arisztokrácia hangszere. Franciaországban például a 18. század második felében, egészen az 1789-es forradalomig olyan népszerű volt, mint ma az
elektromos gitár – ezért is található a párizsi múzeumban annyi –, miközben a torinói-piemonti modellből például másfél évszázaddal későbbre, a 20. század elejére az egyik legnépszerűbb magyar népi hangszer lett. Több száz éves, elfeledett hangszerek mellett elektrofon hangszerekkel is foglalkozol. Hogyan kerültek be ezek a hangszerek a „portfóliódba”? Az ötödik hangszercsaládot, az elektrofon hangszereket nagyon mostohán kezelték a múzeumok. Engem, mint többek között pop– és jazzrajongót nyilvánvalóan nagyon érdekelt az is, hogy mik lehetnek ezek a sarokban porosodó, billentyűsnek kinéző, de valójában teljesen zűrzavaros hangszerek. Így találkoztam például először az ondioline-nak nevezett, külsőre a harmónium és a varrógép keresztezésének tűnő hangszerrel, amely valójában az első szintetizátorok egyike. Mivel az első igazi elektromos hangszerek megjelenése óta majdnem száz év eltelt, érdemes lenne már velük is olyan behatóan foglalkozni, mint mondjuk a reneszánsz hangszerekkel. A négyrészes sorozat elég sok zenei stílust érinteni fog: késő középkor és reneszánsz, barokk, klasszika és korai romantika, a legutolsó hangversenyen pedig friss művek is elhangzanak. E mögött egyfajta enciklopédikus elképzelés áll? Azt gondolom, olyan nincs, hogy valaki csak egy részét látja át a nagy egésznek. Aki nem ismeri átfogóan a zenetörténetet és az előadói stílusok alakulásait-változásait, az ne mondja, hogy reneszánsz– vagy barokk-specialista. Mindennek mindenhez köze van. Hangszertörténeti kutatásaim során is arra jöttem rá, hogy nem is igazán tárgyakról és tárgyak történetéről van szó, hanem emberi sorsokról: egy hangszer megszületése mindig a zenésztársadalom egyfajta óhaja, az egész zenetörténelem folyamán mindig az sarkallta az embereket újabb hangszerek
feltalálására, hogy olyat akartak kihozni egy-egy meglévő hangszerből, amit az nem tudott. Emiatt igyekszem az egész történelmet egyben látni és láttatni. Fontos megjegyeznem, hogy ez a sorozat az európai hangszerek történetéről szól. Ebbe beletartoznak még az észak-amerikai bevándorlók instrumentumai is, viszont más Európán kívüli hangszerek nem, mert az annyira más téma, hogy sem a koncertsorozat terjedelme, sem az emberélet hossza nem elég ahhoz, hogy ezekkel is behatóbban foglalkozzam. A sorozat nem tér ki továbbá az ókorra, mivel az ókori zenéről szinte alig tudunk valamit. A címben szereplő hangszercsodák kifejezés pedig arra vonatkozik, hogy a sorozat nem törekszik a teljes, középkortól az elektrofon hangszerekig tartó európai hangszertörténet bemutatására, hanem minden korszakból kiválogattam néhány hangszert, amely különlegessége és sokszor ritkasága miatt felkeltheti a közönség érdeklődését, illetve amely hangszerekhez találtam megfelelő előadókat. Mondanál pár szót a sorozatban közreműködő művészekről és hangszerekről? A sorozat tervezésekor az volt az egyik legfontosabb szempontom, hogy a lehető legjobb előadókat hozhassam el a Zeneakadémia színpadára. Marc Lewon és Baptiste Romain például szerintem jelenleg a középkori– és reneszánsz repertoár legjobb előadói. Mindketten a régizene-oktatás központjában, a bázeli Schola Cantorumban tanultak, és jelenleg ugyanott professzorok. Elképesztő virtuozitással, de közben hihetetlenül természetesen játszanak lantjaikon, fiduláikon és rebekeiken, miközben kiválóan énekelnek. Nem jellemző rájuk az a fajta gondterheltség, amit sok klasszikus előadónál látni – de el tudod képzelni, hogy egy mai könnyűzenei szupersztár így menjen ki a színpadra? Az általuk megszólaltatott muzsikák szerzői, a trubadúrok ugyanis olyanok voltak, mint a mai rockzenészek. Erre az első koncertre egyébként elhozom a kétszemélyes tekerőlantot, az organistrumot is.
Kapcsolatom Németh Pállal nagyon régi. Pályám elején, az 1980-as években a Hungaroton hanglemezgyár meglepően nagy súlyt fektetett az akkori régizenei felvételekre, és ennek kapcsán ismerkedtünk össze. Németh Pál a Gustav Leonhardt-féle régizenei vonalon nevelkedett, és annak idején csupa Európában kipróbált fiatalt gyűjtött maga köré. Ezúttal az új együttesével, a Savaria Barokk Zenekarral jön és Michel Corrette vielle de courra (barokk tekerőlantra) és musette de courra (barokk dudára) írt versenyműveinek kíséretében fognak közreműködni. Musetteszólistának kiváló barátomat, Albin Paulust kértem fel. Ugyanezen a második hangversenyen lép fel Vasvári Tamás, aki egy igazi ritkaságon, a lantcsembalón fog játszani – ennek a hangszernek annyira speciális a billentése, hogy jelenleg tényleg csak pár szakavatott megszólaltatója van a világon. Természetesen ezt a hangszert is párba állítjuk a barokk lant különböző fajtáival Caius Herának köszönhetően. Szintén ezen a hangversenyen hallhatjuk még Urbanetz-Víg Margitot, a Nemzetközi Viola d’Amore Társaság tagját is, aki a „szerelmes hegedűt” fogja bemutatni.
Róbert Mandel has spent several decades researching the history and secrets of instruments. He has revealed their inexhaustibly rich past in books and on the concert podium, although it has to be said that the latter is certainly the better format to bring to life such little-known instruments as the gittern, the namesake of the modern guitar and extensively employed in the 13th and 14th centuries, or the angular-bodied string instrument, the crwth (crotta). We come across many more marvels of music in the course of the first evening, in the company of interesting, exotic dances and music from all nations. Two ensembles are required to achieve all this. In 2008, the year of their foundation, Ensemble Leones set themselves the task of authentically representing medieval and early Renaissance German-language music and Renaissance dances. Their leader, Marc Lewon, is one of the acknowledged specialists and most accomplished performers of medieval German-language secular music, and who attends Oxford University as both a performance artist and music historian. Baptiste Romain from Switzerland is similarly well known as a player of instruments dating back several hundred years, including the vielle and early bagpipes; his authentic copies of these instruments allow him to conjure up the dance music of the Renaissance period. Host for this varied, entertaining and informative programme is the series’ artistic director, Róbert Mandel, who recently established his new group, Ensemble Mandel, to take up the challenges of the age. There is also much interest in the second evening’s performance of the Marvellous Instruments series, which gives the audience the opportunity to meet instruments very rarely heard live; for instance, the lute-harpsichord (lautenwerck), which combines two different instruments and was much admired by Bach, or its big brother, the ‘near extinct’ theorbo-harpsichord, which was only rediscovered in the 20th century. Both instruments are played
here by Tamás Vasvári, who studied in one of the bastions of early music schools, the Schola Cantorum in Basel. On top of that, the hurdy-gurdy, an instrument that we know primarily from folk music but which became a highly fashionable French instrument in the period of Louis XV, is played on a stage that also includes among its luminaries one of the pioneers of Hungarian early music performance, Pál Németh.
A Hangszercsodák sorozat következő koncertjei // Upcoming Concerts of Marvellous Instruments Series 2017.02.17. | 19.00 K lasszikus és romantikus hangszercsodák // Marvellous Classic and Romantic Instruments 2017.03.17. | 19.00 Elektrofon hangszercsodák // Marvellous Electrophone Instruments
ZENEAKADEMIA.HU
Fordulópont A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
2016.11.17-20. MŰVÉSZETI VEZETŐK: Simon Izabella és Várjon Dénes KÖZREMŰKÖDŐ MŰVÉSZEK: Sarah Shafer, Kovács István, Carolin Widmann, Viviane Hagner, Henning Kraggerud, Környei Zsófia, Tabea Zimmermann, Steven Isserlis, Christoph Richter, Klenyán Csaba, Jörg Widmann, Simon Izabella, Várjon Dénes, Ránki Fülöp, Fejérvári Zoltán, Holló Aurél, Szabó T. Anna, Dragomán György
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: NÉMETH Zsombor Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. október 24. // Finalized: 24 October 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper