228 20161122 liszt academy melath leaflet

Ének karnyújtásnyira // Voice, So Close Meláth Andrea & Dráfi Kálmán 2016.11.22.

2016. november 22. (kedd) // Tuesday 22 November 2016, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Ének karnyújtásnyira // Voice, So Close Meláth Andrea és Dráfi Kálmán // Andrea Meláth & Kálmán Dráfi Dalciklusok a 20. század első feléből // Song Cycles from the First Half of the 20th Century Claude Debussy: Bilitis-dalok // The Songs of Bilitis (Trois chansons de Bilitis) 1. Pán sípja 2.Hajzuhatag 3. A najádok sírja // 1. La flûte de Pan 2. La Chevelure 3. Le Tombeau des naïades Benjamin Britten: Altatók bája // A Charm of Lullabies, op. 41 1. Bölcsődal 2. Felföldi bölcsődal 3. Sephestia bölcsődala 4. Igéző 5. A dajka dala // 1. A Cradle Song 2. A Highland Balou 3. Sephestia’s Lullaby 4. A Charm 5. The Nurse’s Song Claude Debussy: Suite bergamasque – 3. Clair de lune Claude Debussy: A boldog sziget // The Joyful Island (L’isle joyeuse) Maurice Ravel: Madagaszkári dalok // Madagascan Songs (Chansons Madécasses) 1. Nahandove 2. Aoua 3. Édes ez // 1. Nahandove 2. Aoua 3. It is Sweet (Il est doux) Közreműködik // Featuring : PERÉNYI Miklós (cselló // cello); DRAHOS Béla (fuvola // flute) szünet // intermission

Gustav Mahler: Gyermekgyászdalok // Kindertotenlieder 1. Víg a nap, ahogy ragyogva kél 2. Már látom jól 3. Mikor anyácskád 4. Gyakran hiszem, épp csak kimentek 5. Ily vad vihar // 1. Nun will die Sonn’ so hell aufgeh’n 2. Nun seh’ ich wohl, warum so dunkle Flammen 3. Wenn dein Mütterlein 4. Oft denk’ ich, sie sind nur ausgegangen 5. In diesem Wetter Szergej Rahmanyinov: Két prelűd zongorára // Two Preludes for Piano Bartók Béla: Falun // Village Scenes, BB 87/a 1. Szénagyűjtéskor 2. A menyasszonynál 3. Lakodalom 4. Bölcsődal 5. Legénytánc // 1. Haymaking 2. At the Brides 3. Wedding 4. Lullaby 5. Lad’s Dance MELÁTH Andrea (mezzoszoprán // mezzo-soprano) DRÁFI Kálmán (zongora // piano)

A 18. század közepétől fokozatosan egyre jelentősebbé váló billentyűs hangszerrel kísért énekes műfaj, az eredetileg javarészt zsánerképeket, érzelmi vallomásokat megzenésítő Lied lényegében akkor kezdte meg lenyűgöző 19. századi karrierjét, amikor Beethoven megírta An die ferne Geliebte (A távoli kedveshez, 1816) című ciklusát. A sorozat, amelynek dalait – a korszakban újdonságként – az egyazon költőtől választott szövegeken túl már tematikus kohézió is összekötötte, hamar példaértékűvé vált, s a század folyamán olyan kivételes alkotások követték, mint Schubert két dalciklusa (Die schöne Müllerin, Die Winterreise), illetve Schumann (Dichterliebe, Liederkreis, Frauenliebe und – leben) és Brahms művei.

A századforduló Lied-irodalma javarészt az ezekből a kompo-­ zíciók­ból leszűrt tapasztalatokra épült. A műfaj korabeli mesterei­nek egyik legnagyobbja kétségkívül Gustav Mahler volt, akinek dalciklusai között aligha találni megindítóbban és hátborzongatóbban koncentrált műveket a Kindertotenlieder (Gyermekgyászdalok) sorozatánál. Mahler ezekben a dalokban Friedrich Rückert 428 versből álló, sokáig kiadatlan gyűjteményé­ből zenésített meg ötöt. Rückert skarlátban elhunyt gyermekeinek állított emléket a versekkel, míg Mahler életében nyolc testvérének elvesztése jelentette a témához való kötődést a kompozíciós folyamat idején.

A sors azonban nem látszott megelégedni ennyivel: Mahler ugyanis, aki 1901 és 1904 között foglalkozott e dalokkal (házasság­ kötése és két lánya születése is ezekre az évekre esett), néhány évvel később szintén skarlátban veszítette el egyik gyermekét.

Jóllehet a Lied alapvetően német műfajnak számított, természe­ tesen a francia zeneszerzők életművében is egyre-másra sorjáztak a dalkompozíciók a 19. századtól, amelyeket rendszerint mélodienak vagy chansonnak neveztek. Az utóbbi kifejezés ugyan sok esetben populárisabb darabokat jelölt, mint a német Lied, a kétféle szóhasználat megkülönböztetése azonban korántsem volt minden

esetben következetes. A századforduló komponistái, Debussy és Ravel például gyakran jelölték meg chansonként műdalaikat.

E korszak kompozíciói között olyan nagyszerű alkotások találhatók, mint Debussy sajátos álarcos játékot játszó, „álgörög” művei, a Bilitis-dalok. A művek története egy jellegzetes irodalmi csalással kezdődött 1894-ben, amikor Pierre Louÿs egy állítólagos Szapphókortárs költőnő, Bilitis verseit adta közre saját fordításában.

A 143 prózaversről később természetesen kiderült, hogy Louÿs sajátjai. A gyakran erotikus tartalmú költemények közül Debussy hármat választott ki és zenésített meg 1897-ben.

A mind beszédszerűbbé, hajlékonyabbá és sokszor groteszkebbé váló dalok Ravel egzotikumra oly érzékeny művészetében is jelentős szerepet játszottak. Virtuóz szövegkezelésükre és tiszta zenei vonal­vezetésükre nagyszerű példa a Chansons madécasses (Madagaszkári dalok) 1925–26-ban készült ciklusa, amelyet a zeneszerző Évariste de Parny azonos című versgyűjteményének három dalára komponált.

A darabok hangszerösszeállítása szokatlannak mondható: a mezzo­ szoprán (vagy bariton) énekeshez ugyanis fuvola, cselló és zongora társul (a mai koncerten olyan kiváló művészek közreműködésével hallhatjuk a ciklust, mint Drahos Béla és Perényi Miklós). Ravel a művet az amerikai műpártolónak, Elizabeth Sprague Coolidge-nek ajánlotta, aki többek között Bartók 5. vonósnégyesének is a megren­ de­lője volt. A tartalom, akárcsak Debussy Bilitis-dalai esetében, itt is erősen túlfűtött, erotikus.

A két francia ciklus mintegy keretet ad a koncert első felének, köztük pedig egy remekbe szabott angol sorozat hangzik el a zongoristaként és dalkísérőként (gyakran élettársa, Peter Pears partnereként) is ismert Benjamin Britten életművéből. Az op. 41-es Charm of Lullabies (Altatók bája) 1947-ben keletkezett Nancy Evans számára, különböző költők (Blake, Burns, Greene, Randolph, Philip) verseire.

A dalok sajátosan egyedi hangulatok bevonásával értelmezik újra az altató műfaját, hiszen például a Thomas Randolph versére írt

negyedik mű tartalma szerint egyfajta kínzásokkal és keservekkel fenyegető varázsszöveg.

Mindezek mellett a koncerten több népszerű zongoradarabot is hallhat a közönség. Először két Debussy-mű szólal meg: az Antoine Watteau-festmény (Indulás Cythere szigetére, 1717) által ihletett Boldog sziget, amelynek egy korábbi verziója eredetileg a Suite bergamasque tétele lett volna, illetve a híres Clair de lune (a Verlaine azonos című verse által inspirált mű csakugyan a Suite bergamasque részévé vált). Mindkét kompozíció Dráfi Kálmán előadásában hallható, csakúgy, mint a program utolsó előtti számaként műsorra tűzött két Rahmanyinov-prelűd. Mindezek után az estet Bartók Béla Falun című, öttételes ciklusa koronázza meg, amelyet a komponista 1924-ben írt javarészt ünnepségekhez kötődő, az élet jelentős eseményeit kísérő szlovák népdalokra.

Előadóként a Zeneakadémia két tanszékvezetője lép ma pódiumra. Az Ének Tanszéket vezető Liszt-díjas Meláth Andrea sok szállal kötődik a 20. századi és kortárs repertoárhoz, amit Artisjus-díjai éppúgy bizonyítanak, mint operaházi szerepei (például emlékezetes alakítása 1999-ben Vajda János Leonce és Lénájában). A Billentyűs és Ütőhangszerek Tanszékét vezető, szintén Liszt-díjas Dráfi Kálmán a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban, valamint Fischer Annie-nál is tanult, szólistaként Európa számos országában és a tengeren túlon is fellépett. 1977 óta folyamatosan tanít a Zeneakadémián, ahol sikeresebbnél sikeresebb növendékeket indít útnak mind a mai napig.

Recipient of the Liszt Prize and several Artisjus awards, Andrea Meláth heads the Liszt Academy’s Department of Vocal Studies.

She is a committed and erudite interpreter of 20th century music, as is quite evident from the programme, which contains several treats. Debussy’s song cycle to erotic verses by Pierre Louÿs; Britten’s series based on the works of English and Scottish poets (William Blake, Robert Burns, Robert Greene, Thomas Randolph and John Phillip); lines by Évariste de Parny, 18th century author of the first French prose, set to music by Ravel; and Mahler’s cathartic Friedrich Rückert adaptation. Bartók’s Slovak folk song adaptations lend a sense of familiarity, and the perfect dramaturgy is provided by piano pieces by Debussy and Rachmaninoff inserted between the vocal works. Head of Piano Department at the Liszt Academy Kálmán Dráfi (a one-time pupil of Annie Fischer) switches from accompanist to soloist for the latter works.

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by TÓTH Endre Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. november 14. // Finalized: 14 November 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper