229 20161130 liszt academy barsony leaflet

Kamarazene Nagyteremre // Chamber Music for Grand Hall Bársony Péter, Frankl Péter & Komlósi Ildikó 2016.11.30.

2016. november 30. (szerda) // Wednesday 30 November 2016, 19.30 Nagyterem // Grand Hall Kamarazene Nagyteremre // Chamber Music for Grand Hall Bársony Péter, Frankl Péter & Komlósi Ildikó Robert Schumann: Meseképek // Fairy Tale Pictures, op. 113 1. Nicht schnell 2. Lebhaft 3. Rasch 4. Langsam, mit melankolischen Ausdruck Johannes Brahms: f-moll brácsa-zongora szonáta // Sonata for Viola and Piano in F minor, op. 120/1 1. Allegro appassionato 2. Andante un poco adagio 3. Allegretto grazioso 4. Vivace szünet // intermission Johannes Brahms: Brácsadalok // Two Songs for Alto, Viola and Piano, op. 91 1. Gestillte Sehnsucht 2. Geistliches Wiegenlied Johannes Brahms: Esz-dúr brácsa-zongora szonáta // Sonata for Viola and Piano in E-flat Major, op. 120/2 1. Allegro amabile 2. Allegro appassionato 3. Andante con moto – allegro BÁRSONY Péter (brácsa // viola) FRANKL Péter (zongora // piano) KOMLÓSI Ildikó (mezzoszoprán // mezzo-soprano) A koncert után Kóda című pódiumbeszélgetés-sorozatunk keretében Bársony Péter, Frankl Péter, Komlósi Ildikó, valamint Belinszky Anna moderátor várják az érdeklődőket.

A brácsa hangszíne elhagyhatatlan összetevője szinte minden kamarazenei vagy nagyzenekari hangversenynek, ritkán fordul azonban elő, hogy szólama kiemelkedik a zenei szövetből. És bár a huszadik századtól kezdve egyre több komponista szánt főszerepet a hangszernek, a régebbi korok zeneszerzői közt inkább számított ritkaságnak egy virtuóz brácsaszólam megalkotása. E kivételes nagyságok közt találjuk Robert Schumann és Johannes Brahms nevét is. Az inspiráció forrását sok esetben egy-egy virtuóz muzsikusszemélyiség jelentette számukra, ahogyan ezt a ma este elhangzó darabok is példázzák.

A Meseképek című 1851-ben született négytételes alkotásban Schumann gyermeki világ iránti érdeklődése, illetve a romantikának a különös és egyedi szemléletmódokat kedvelő attitűdje mutatkozik meg. A művet Schumann a düsseldorfi zenekar koncertmesterének, Wilhelm Joseph von Wasielewskinek ajánlotta. Négytételessége és hangnemi terve alapján akár klasszikus szonátaként is tekinthetnénk a műre, helyesebb azonban, ha egy csokor rövid karakterdarabként definiáljuk az önállóan is működőképes zenei miniatúrákat.

Bár Schumann címükben nem hagyott semmiféle utalást arra, miféle meseképekről is van szó, cikkeiből arra lehet következtetni, hogy az első és második tétel Rapunzelről mesél, előbb melankolikus, vágyakozással teli hangon, majd élénken, fanfárokat megjelenítve.

A harmadik, rendkívül sebes ritmusú tétel egy itthon kevéssé ismert Grimm-mese alakjáról, Rumpelstiltskinről szól, az utolsó, altatószerű darab pedig ki mást is ábrázolhatna, mint Csipkerózsikát.

Az est mindkét felét egy-egy Brahms-kompozíció zárja: két klarinétra és zongorára írt, de brácsán is gyakran játszott szonáta, amelyek az észak-német mester kései alkotásai közé tartoznak és mára a kamarazenei repertoár ikonikus darabjaivá váltak. Brahms lényegében lezártnak tekintette már az életművét, amikor egyik kedvelt nyaralóhelyén, Bad Ischlben végül papírra vetette ezeket a darabokat. A váratlan ihlet forrása Richard Mühlfeld, a meiningeni hercegi zenekar klarinétosa volt, akinek játéka több kamaramű

írására is inspirálta Brahmsot, és akit a komponista a hangszeréből kicsalt lágy hangszínnek köszönhetően csak a Fräulein Klarinette (Klarinét kisasszony) becenévvel illetett. A szonáták brácsazongora átiratát a zeneszerző maga készítette el, ezzel is növelve a darabok népszerűségét.

Az első, f-moll kompozíció szenvedélyes asszociációkkal párosuló hangnemének megfelelően örvénylően energikus és érzelmes tétellel indul, amelyet egy, a tonalitás kereteit kromatikus lépésekkel és gyakori hangnemváltásokkal merészen kiszélesítő tétel követ. Ezt egy kifinomult zenei tréfákat alkalmazó keringő ellenpontozza, majd a – sok tekintetben formabontó – zárótétel F-dúrban fejezi be a kompozíciót. A második, Esz-dúr szonáta virtuóz módon ötvözi a melodikus fogalmazásmódot a rendkívüli technikai nehézségekkel, egyszer szonátaformában, máskor, mint a zárótétel esetében, variációs fináléként.

Míg a szonáták keletkezéstörténete Mühlfeld muzikalitásának állít emléket, a Brácsadalok kompozíciós folyamatában egy másik hangszeres művész, a Brahms és Schumann megismerkedését is nagyban elősegítő Joseph Joachim játszott jelentős szerepet.

A komponista ugyanis a minisorozat mindkét dalát a magyar származású hegedűvirtuóznak és feleségének, az énekes Amelie Schneeweissnak írta. A Geistliches Wiegenlied Lope de Vega versére készült a házaspár Johannesnek keresztelt kisfia születésekor.

A kis Jézusról szóló dal egy kíséret nélküli brácsadallammal kezdődik, amely a Joseph, lieber Joseph mein című ismert középkori karácsonyi éneket idézi (egyúttal mintegy megnevezve Joachimot is). A Gestillte Sehnsucht című darab évekkel később született, amikor a házaspár kapcsolata zátonyra futott, s ez egy ideig Brahms és Joachim barátságát is beárnyékolta. A dal Brahms természetzenéi közül való, a brácsa és zongora szólama érzékletesen jeleníti meg az esti, nyugodt erdő hangjait. A komponista 1884-ben, opus 91-es szám alatt publikálta a két dalt fordított sorrendben.

„A tizennégy éves szünet után, 1972-ben adott zeneakadémiai koncertemet nem felejtem el soha. Úgy éreztem akkor, fejest ugrok a mély vízbe. A régi tanáraim közül mindenki ott volt, a nézőtérről ismerős arcok tűntek elő, rengetegen jöttek el az egykori osztály­ társaim, kollégáim, barátaim közül. Tele volt a pódium. Perceken át mozdulatlanul ültem, s nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy el tudjak kezdeni játszani. S ez a csend, ez a várakozás a mai napig emlékezetes marad számomra” – emlékezett vissza egy alkalommal az emigrálása utáni első zeneakadémiai koncertjére a nyolcvanegy éves, Londonban élő zongoristalegenda, Frankl Péter. Ma este Frankl Péter partnere Bársony Péter, Liszt-díjas brácsaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense lesz, aki 2013-ban debütált szólistaként a Carnegie Hallban, és kamaramuzsikusként, szólistaként rendszeresen koncertezik világszerte. A Brácsadalok alt szólistájaként pedig a Kossuth-díjas Komlósi Ildikót, Cherubino, Carmen vagy épp Judit világhírű megformálóját hallhatja a közönség.

Fairy Tale Pictures is a late sonata from Schumann with a somewhat misleading title. At face value, we might well associate it with airy charm and a dainty fairy retreat, but the tone is deeper than this, sometimes even dark, because the work recalls the often sinister overtones of the 19th century fairy tale. It is a purified, magnificent masterpiece. The F minor and E-flat major sonatas of Brahms are similarly late works from the composer’s oeuvre and were inspired by a visit to Meiningen in 1891. It was here that the composer fell in love with the veiled tones of the clarinet and when he started composing for the instrument. This is the background to the birth of the two sonatas in 1894; a year later he had reorchestrated them for the similarly warm-toned viola. The Viola Songs work is similarly poetic. It is an ethereal adaptation for piano, viola and mezzo-soprano of poems by Friedrich Rückert and Lope de Vega.

The three artists of the evening are Liszt Prize-winning violist Péter Bársony, 81-year-old pianist legend Péter Frankl and singer Ildikó Komlósi, who has herself entranced audiences on numerous opera stages around the world.

ALEXANDRE THARAUD

BÉRLETEK 2017 ZENE KARNYÚJTÁSNYIRA

TÍZ ÚJ BÉRLET DECEMBER 31-IG KÜLÖNLEGES, BEVEZETŐ KEDVEZMÉNNYEL! ZENEAKADEMIA.HU/BERLETEK

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: OSZIP Zsuzsanna Szöveg // Written by: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. november 16. // Finalized: 16 November 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper