252 20170303 liszt academy leaflet dobozy

Itt és most // Here and Now Bachtól Frank Martinig // From Bach to Frank Martin Dobozy Borbála zenekari estje // Borbála Dobozy Orchestral Recital 2017.03.03.

2017. március 3. (péntek) // Friday 3 March 2017, 19.30 Nagyterem // Grand Hall Itt és most // Here and Now Bachtól Frank Martinig // From Bach to Frank Martin Dobozy Borbála zenekari estje // Borbála Dobozy Orchestral Recital Johann Sebastian Bach: g-moll csembalóverseny // Harpsichord Concerto in G minor, BWV 1058 1. (tempójelzés nélkül // no tempo indication) 2. Andante 3. Allegro assai Bohuslav Martinů: Versenymű csembalóra és kis zenekarra // Concerto for Harpsichord and Small Orchestra, H. 246 1. Poco allegro 2. Adagio 3. Allegretto szünet // intermission Johann Sebastian Bach: D-dúr csembalóverseny // Harpsichord Concerto in D major, BWV 1054 1. (tempójelzés nélkül // no tempo indication) 2. Adagio e piano sempre 3. Allegro Frank Martin: Petite symphonie concertante – hárfára, csembalóra, zongorára és kettős vonószenekarra // Petite Symphonie Concertante – for Harp, Harpsichord, Piano and Double String Orchestra 1. Adagio – Allegro con molto 2. Adagio – Allegretto alla marcia DOBOZY Borbála (csembaló // harpsichord); RÁNKI Fülöp (zongora // piano); RAZVALJAJEVA Anasztázia (hárfa // harp) Budapesti Vonósok // Budapest String Orchestra Vezényel // Conductor: KAMP Salamon

Az öntevékeny muzsikaegyletek, zenei kollégiumok – különösen a 18. századi német városokban – a polgári zenekultúra egyik legfontosabb bázisát jelentették. Ezekben professzionális zenészek, diákok és olyan amatőrök vettek részt, akik ugyan magas színvonalú zenei képzésben részesültek, de nem a zene lett a hivatásuk.

A Collegiumok a legkülönfélébb alkalmakon szolgáltattak zenét, a város életéhez kapcsolódó ünnepeken éppúgy, mint magán­ rendez­vényeken vagy nyilvános hangversenyeken. A legjobban szervezett Collegium musicumok nyilvános koncertjei hasonlatosak voltak a mai hangversenyekhez; a fellépésekre állandó helyszínen, rendszeresített időpontokban került sor, az évadműsorokat pedig vendégművészek, világutazó sztárok fellépésével tették még vonzóbbá.

A romantika esztétikája ellenében, az 1920-as években szökkent szárba a neoklasszicizmus irányzata, mely a 19. századi műformákkal szemben a 18. század műfajaihoz és technikáihoz, illetve az ezzel a korszakkal asszociált hangzásideálhoz tért vissza. De nemcsak zeneszerzők voltak elégedetlenek mindazzal, amit az előző század örökségeként kaptak, hanem egy sor előadóművész is. Egyáltalán nem meglepő módon ebben az időben jöttek létre azok a zenekari formációk is, melyek repertoárját kizárólag a 18. század zenéjére építették. Amennyiben ezek az együttesek a kortárs zenét is elő kívánták adni, akkor magától értődő módon leltek partnerre a neoklasszicizmus irányzatához kapcsolódó komponistákban.

A svájci karmester és mecénás, Paul Sacher ebben a szellemben hozta létre a Bázeli Kamarazenekart (1926-tól 1987-ig működött) és – talán a névválasztás sem véletlen – a Zürichi Collegium Musicumot (1941–1992). Impozáns azon szerzők listája, akikkel Sacher kapcsolatban állt, csak ízelítőül: Igor Stravinsky, Bartók Béla, Arthur Honegger, Paul Hindemith és a koncerten felhangzó darabok szerzői, Bohuslav Martinů és Frank Martin. Utóbbi hat művel (köztük a Petite symphonie concertante-tal) járult hozzá Sacher együtteseinek repertoárjához.

A zenekarvezető és Bartók intenzív levelezéséből, mely a Sacher által rendelt Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című darabra vonatozott, kiderül, hogy a Bázeli Kamarazenekar „nemcsak virtuózokkal, hanem egyszerűbb erőkkel is rendelkezik”, így Sacher arra kérte Bartókot, hogy „ne alakítsa túl nehézre” készülő darabját.

A két muzsikus levélváltása arra is kitért, hogy az együttes nem feltétlenül rendelkezik azokkal a hangszerekkel, illetve hang­ szeresekkel, melyekre Bartók a hangszerelés során gondolt. Ezek az adalékok arra utalnak, hogy a bázeli együttes amolyan „öntevékeny muzsikaegylet” volt.

Miként a 18. században, úgy az 1920-as években is arra törekedtek a „kollégiumok”, hogy az egyesületek vezetéséről formátumos muzsikus gondoskodjon. A lipcsei kollégiumot 1729-től Bach irányí­ totta. Egy évtizeddel később a Zedler-féle Általános Nagylexikon már úgy fogalmazott, hogy bár „Collegium több helyütt is található, a lipcsei Bachisches Collegium Musicum valamennyi között a leghíresebb”. Bach a Collegium koncertjeire a kor legjobb szerzőinek munkáiból válogatott, illetve ő maga is írt vagy átdolgozott darabokat.

Ezek a koncertek jó lehetőséget biztosítottak arra, hogy Bach felléptesse legügyesebb növendékeit, zenész pályára készülő fiait, s hogy ő maga is megcsillogtassa szólistaerényeit.

A csembalóversenyek – melyeket joggal tekinthetünk a billentyűs hangszerre írt concertók prototípusának – szinte kivétel nélkül átiratok, a g-moll hangnemű darab az a-moll hegedűverseny átdolgozása. Elképzelhető, hogy Bach a csembalószólamot az első előadásokon – időnként a hegedűkottára pillantva – rögtönözte; a későbbi leírás során erre az improvizációs tapasztalatra is támasz­ kodhatott. A hegedűverseny zenekari anyagát az átírás nem érintette, ám a szóló kialakításakor Bach igen akkurátusan ügyelt arra, hogy a billentyűs hangszer sajátosságait, speciális lehetőségeit messzemenően érvényre juttassa. Hasonló státuszú a D-dúr csembaló­ verseny is, mely egy korábbi hegedűkoncert, az E-dúr concerto átirata.

Az 1920-as évektől kezdve – a barokk hangzásideál feltámasztásá­ nak köszönhetően – ismét reneszánsza lett néhány hangszernek, elsősorban a csembalónak. Ám nem a múzeumok raktáraiból elővett és restaurált hangszereké volt a vezető szerep, hanem a kiváló hangszerész mesterek által készített új instrumentumoké.

Természetesen a régi repertoár feltámasztása mellett új művek is szép számmal születtek, Francis Poulenctől Manuel de Falláig, Martintől Martinůig számos zeneszerző komponált csembalóra. Érdekes módon sokan nem a zongora alternatívájaként vették számításba, hanem olyan hangszerként, mely akár a zongorával együtt is képes releváns módon megszólalni. De legalább ennyire fontos volt az is, hogy a csembaló a barokk korszak allúziói nélkül is autonómiára tett szert. Az 1944–45-ben keletkezett Frank Martin műben például – a tonális zenei nyelv keretein belül – a dodekafónia technikája érvényesül.

Dobozy Borbála felsőfokú csembalótanulmányait Zuzana Růžičková vezetésével a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán kezdte, majd a prágai Zeneakadémián folytatta. A következő években a historikus előadói gyakorlatot tanulmányozta: először a salzburgi Mozarteumban Liselotte Brändle, Nikolaus Harnoncourt és Johann Sonnleitner irányításával. Itt szerezte meg második diplomáját. Ezután még egy évig tanult a zürichi Zeneakadémián Johann Sonnleitner tanítványaként. 1983-ban díjat nyert a belgiumi Brugge-ben rendezett rangos nemzetközi csembalóversenyen, amelyre 2001-ben zsűritagként tért vissza. Több országban tartott mesterkurzust, például Norvégiában és Franciaországban.

A Zeneakadémia docense a legnevesebb fesztiválokon szerepel, mint például a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Bergeni Fesztivál, vagy a Concentus Moraviae. Európa legtöbb országában és az USA-ban koncertezett, rádió-, TV- és lemezfelvételeket készített. Művészi tevékenysége középpontjában Johann Sebastian Bach életműve áll, de repertoárja szinte az egész

csembalóirodalmat felöleli, beleértve a 20. századi és a kortárs zenét is. Több magyar zeneszerző komponált számára műveket.

DLA értekezését, melyet önálló kötetként is publikált 2014-ben, Georg Anton Benda csembalószonátáiból írta.

Bartók contemporary Czech Bohuslav Martinů is a towering genius of 20th century composition, with his works for harpsichord playing an important role in the modern-day history of the instru­ ment. The surprising instrumentalization concept of the Concerto for Harpsichord written in 1935 – a piano is also included in the ensemble accompanying the soloist – surely had an impact on the best-known work by Swiss composer Frank Martin, Petite Symphonie Concertante for harp, piano and harpsichord. At the same time, this piece also references another 20th century prefiguration: Frank Martin’s work employing a double string orchestra has strong echoes of Bartók’s Music for Strings, Percussion and Celesta. Both works were commissioned by Paul Sacher, who delighted in ordering works conceived in the spirit of Baroque concertos. The concert of Borbála Dobozy leads us into the thickets of a referential net woven between different periods and works, while the superb Bach specialist Salamon Kamp ensures that we never lose our way in this density.

Az Itt és most bérlet következő hangversenye // Upcoming Concert of Here and Now Series 2017.04.02. | 19.30 Rácz Zoltán és vendégei // Zoltán Rácz & His Guests

ZENEAKADÉMIA NAGYTEREM

ALEXANDRE THARAUD ÉS A CUARTETO CASALS Alexandre Tharaud (zongora) Cuarteto Casals: Vera Martínez Mehner, Abel Tomàs Realp (hegedű); Arnau Tomàs Realp (cselló); Jonathan Brown (brácsa)

2017.03.11.

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: MOLNÁR Szabolcs Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2017. február 14. // Finalized: 14 February 2017 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper