Kodรกly 2017 2017.09.27. 2017.10.18. 2017.11.22.
2017. szeptember 27. (szerda) // Wednesday 27 September 2017, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Karasszon Eszter és Pusker Júlia Kodály-kamaraestje // Eszter Karasszon & Júlia Pusker: Chamber Recital Kodály Zoltán: Csellószonáta // Cello Sonata, op. 8 1. Allegro maestoso ma appassionato 2. Adagio (con grand’ espressione) 3. Allegro molto vivace szünet // intermission Kodály Zoltán: Adagio Kodály Zoltán: Duó hegedűre és csellóra // Duo for Violin and Cello, op. 7 1. Allegro serioso, non troppo 2. Adagio – Andante 3. Maestoso e largamente, ma non troppo lento - Presto KARASSZON Eszter (cselló // cello) PUSKER Júlia ( hegedű // violin) DANI Imre (zongora // piano)
A 2017–2018-as hangversenyévad első négy hónapjában a Zeneakadémia havonta egy koncerttel tiszteleg egykori tanára, a korszakos jelentőségű népzenekutató, zeneszerző, pedagógus, zenetörténész, a százharmincöt éve született és ötven éve elhunyt Kodály Zoltán előtt. A sorozat három hangversenyén az intézményhez szorosan kötődő előadó művészek adnak keresztmetszetet a 20. század egyik legjelentősebb magyar alkotójának gazdag és sokszínű életművéből. Az első alkalommal Kodály egyik legkorábbi érett kompo zíciója, a tanulóévei alatt, 1905-ben keletkezett Adagio is elhangzik. A műről, amelyet eredetileg egy soha el nem készült hegedű-zongora szonáta lassú tételének szánt, a komponista így nyilatkozott 1932-ben: „Semmilyen művemet ilyen sokszor nem játszották még […] nagyon régi művem; abból az időből származik, amikor a népdalról semmit sem tudtam, nem többet, mint amennyi a levegőben volt és felszínre került”. Való igaz: a „meglehetősen világos és elég folyékony és internacionálisan érthető” művön elsősorban Brahms hatása uralkodik, ugyanakkor már megcsillan benne a későbbi Kodály több stílusjegye is. Bár nem bizonyított, a darab mégis azt sugallja, hogy Kodály talán Debussy művészetéről is képet alkothatott már magának ekkoriban. A kompozíciót formailag egyszerű hármas tagozódás jellemzi. „[Fiatalon] elég sok ideig játszogattam csellón. Áttanul mányozva az egész cselló-irodalmat azt láttam, hogy még lehet valamit mondatni ezzel a hangszerrel, amit nem
próbáltak. Főképp az érdekelt, hogy egyedül, minden kíséret nélkül mit lehet kihozni belőle”– nyilatkozta 1964-ben Kodály a Magyar Televíziónak op. 8-as Szonátájáról. A művet 1915-ben komponálta lényegében az asztalfióknak: ebben az időben alkotásai ugyanis kiszorultak a hazai hangversenytermekből, magyar kiadói nem érdeklődtek művei iránt, ráadásul a háromtételes szonáta nehéz és újszerű technikai követel mények elé állította az előadókat. (A darab különleges megoldásai közé tartozik, hogy Kodály ún. scordaturát alkalmaz: a cselló húrjait a megszokottól eltérően kell hangolni.) A Szonátát végül az ajánlás címzettje, Kerpely Jenő mutatta be 1918-ban, majd a külföldi bemutatóra Bécsben került sor az Arnold Schönberg vezette Zenei Magánelőadások Egyesületének köszönhetően, Hermann Pál előadásában. A Bartók szerint „nem a bachi stílus lapos utánzását reprezentáló” háromtételes kompozíció bővelkedik hangszeres effektusokban, ezek egy részét szokás a népzene hatásának betudni, bár szerzője később hangsúlyozta, hogy a műben „egy atomnyi népdal” sincs. Az op. 7-es Duó hegedűre és gordonkára az első világ háború kitörésének évében keletkezett. „A háborúüzenet napja feleségestől Zermattban talált” – írta utóbb Kodály. – „Egy-két nap alatt kiürült az egész hely […]. Egy tiroli határközségben kellett vesztegelnünk napokig. Itt jelent meg hirtelen a duó víziója.” A 20. század elején a szóló csellóhoz hasonlóan a hegedű-gordonka párosítás is ritka megoldásnak számított, Kodálynak azonban sikerült megvalósítani a hangszerek tökéletes egyenjogúságát,
eszményi hangszínt és formát hozva létre egy olyan együttesben, amely két kontrasztáló, mindazonáltal párhuzamos elemből áll. A komponista heroikus hangja – talán a keletkezési körülmények miatt is – ebben a háromtételes műben határozottabban szólal meg, mint bármelyik másik kamarazenei alkotásában. A ma pódiumra lépő két művészben közös, hogy zenész családban nevelkedtek, és azonos időben kezdték felsőfokú zenei tanulmányaikat. Pusker Júlia a Zeneakadémia elvégzése után Pauk Györgynél tanult a londoni Royal Academy of Music hallgatójaként, és szinte az összes vezető magyar zenekarral fellépett már. Karasszon Eszter a Zeneakadémián Onczay Csabánál tanult, de a világhírű Starker Jánosnál is tökéletesítette tudását. Egy évvel azelőtt, hogy megkapta volna zeneakadémiai diplomáját, első helyezett lett a Nemzetközi Popper Dávid Csellóversenyen. Jelenleg a Zeneakadémia Karrierirodájának előadója, számos európai koncertterem vendége szólistaként.
The Liszt Academy commemorates the 135th anniversary of the birth, and 50th anniversary of the death of Zoltán Kodály with a concert series remembering the folk music researcher, composer, teacher and musicologist of epochal significance. The programme features emblematic works of his string chamber music and pieces representing the peak of instrumental performance: Duo (1914), Sonata for solo cello a year later, and the rarely performed Adagio. After graduating from the Liszt Academy, Júlia Pusker studied under György Pauk as a student of the Royal Academy of Music in London; over the years she has performed with virtually all leading Hungarian orchestras. Eszter Karasszon has given concerts all over Europe; she studied under Csaba Onczay at the Liszt Academy and went on to perfect her skills with the help of world-renowned János Starker. One year before she was awarded her diploma from the Liszt Academy she won first prize at the Dávid Popper International Cello Competition.
2017. október 18. (szerda) // Wednesday 18 October 2017, 19.30 Nagyterem // Grand Hall Átformált tradíciók // Reshaped Traditions Rajk Judit és a Budapesti Vonósok // Judit Rajk & Budapest Strings Kodály Zoltán: 114. genfi zsoltár // Psalm 114 Ottorino Respighi: G-dúr szvit orgonára és vonósokra // Suite in G major for Organ and Strings 1. Preludio: Moderato 2. Aria: Lento 3. Pastorale: Andante molto sostenuto 4. Cantico: Grave Kodály Zoltán: Mónár Anna // Annie Miller Kodály Zoltán-Paul Angerer: Négy népdal a Magyar népzene-sorozatból // Four Songs from The Hungarian Folkmusic Series Egy kicsi madárka; Tücsöklakodalom; Zöld erdőben; Dudanóta // A Little Bird;The Cricket’s Wedding; In the Green Forest; Bagpipe song szünet // intermission Ottorino Respighi: Trittico Botticelliano – 1. Tavasz // Spring Kodály Zoltán: Adventi ének // Advent Song Ottorino Respighi: Trittico Botticelliano – 2. A bölcsek imádása // The Adoration of the Magi 3. Vénusz születése // The Birth of Venus Kodály Zoltán: Kádár Kata // Mother, Listen Kodály Zoltán: Két dal a Székelyfonó című daljátékból // Two Songs from the Lyrical Play, The Transylvanian Spinning-Room Szomorú fűzfának; Rossz feleség // The Weeping-willow; The Bad Wife RAJK Judit (alt // alto); PÉTERY Dóra (orgona // organ) Budapesti Vonósok // Budapest Strings A Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének Kórusa // Choir of the Church Music Department of Liszt Academy Vezényel // Conductor: Alessandro CEDRONE
A második hangversenyt szokatlan programszerkesztés jellemzi. A műsorban Kodály ismertebb arca mutatkozik meg egyik kortársa, az olasz Ottorino Respighi kompozíciói mellett. Kodály népzenekutatói munkássága 1905-től bontakozott ki, zeneszerzői tevékenységével párhuzamosan és azt meg termékenyítve. A kutatás első művészi eredménye az 1906ban megjelent Magyar népdalok énekhangra és zongorára; a 20 darabból álló gyűjtemény zongorakíséretének egyik felét Bartók, másik felét és előszavát Kodály írta. A későbbiekben mindketten gondosan megkülönböztetett formában adták közre népzenei gyűjtéseiket: egyrészt kíséretek nélküli tudományos népdalkiadványokként, másfelől művészi fel dolgozásokként. Utóbbi csoport jeles példája Kodály húszas években kezdett, énekhangra és zongorára írott nagy sorozata, a Magyar népzene. A mai esten elhangzó dalokat Paul Angerer alkalmazta énekhangra és kamaraegyüttesre 1957-ben. Kodály saját elmondása szerint a hangversenytermekben, zongora vagy zenekari kísérettel feldolgozott, frakkos, estélyi ruhás előadók által előadott népdalok hallatán úgy érezte, hiányzik a dalok természetes környezete és előadója. Ezért kezdett el gondolkozni a Magyar népzene alapján készült színpadi produkción, ahol a népviseletes énekesek a jelmezek és a díszletek segítségével közelebb tudják hozni a népdalt a közönséghez – ez vezetett az 1932-ben bemutatott Székelyfonó megírásához. A Kádár Kata székely népballadát Kodály az 1920-as évek elején dolgozta fel énekhangra és zongorára. A ballada Szőts
Istvánt is megihlette, akinek rendezésében 1944-ben tíz perc hosszúságú rövidfilm készült Szellay Alice és Halász Géza főszereplésével. A darabot Kodály hangszerelte meg kamarazenekarra, és maga vezényelte a filmzene felvételét is. Az orgona Kodály, a zeneszerző életművében a barokk stílussal kapcsolódik össze. A 114. genfi zsoltár ez alapján Kodály neobarokk szellemben született korálfeldolgozásá nak is nevezhető: a megállapítást az orgona kidolgozásmódja mellett a vokális szólamok kezelése is erősíti. Ennél a kórusműnél még direktebben barokkos hangvételt üt meg Respighi 1905-ben orgonára és vonósokra keletkezett szvitje, amely címével ellentétben inkább a barokk concertók hangvételét utánozza. Respighi 1927-ben komponált sorozata, a Trittico Botticelliano (Három Botticelli-kép) a 15. századi festő három festményét idézi fel a zene eszközeivel. A komponista kis zenekarra írta művét, az együttes azonban igen változatos: vonósok, fa- és rézfúvók mellett triangulum, harangjáték, cseleszta, hárfa és zongora is részt vesz a produkcióban. A második kép előtt ezúttal rendhagyó módon Kodály Ádventi éneke szólal meg, amely ugyanazt az egyházi dallamot („Veni, veni, Emanuel”) dolgozza fel, mint A bölcsek imádása. A kétszeres Artisjus-díjas Rajk Judit a 20. századi és kortárs vokális irodalom egyik legavatottabb és legelhivatottabb előadója; a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének tanára, a kecskeméti Nemzetközi Kodály Intézet professzora. Pétery Dóra a billentyűs hangszerek kivételesen széles látókörű és repertoárú, sokoldalú művelője, aki szintén tanít az egyházzene szakon, ő tanulmányait Finnországban, Spányi
Miklós osztályában tökéletesítette. Az est karmestere az Ankarai Opera főzeneigazgatója, zenekarok és nemzet közi operafesztiválok állandó vendége, hazájában, az olaszországi Sora városában saját kórusát és zenekarát is vezeti, és az utóbbi években gyakran tűzte műsorra magyar szerzők műveit. A Kossuth-díjas csellóművész, Botvay Károly vezette Budapesti Vonósok mellett a gyönyörű összeállítás megszólaltatásában közreműködő másik együttesként a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének Kórusát köszönthetjük.
An eclectic selection of vocal works by Zoltán Kodály are excitingly juxtaposed. Works by one of Kodály’s most famous contemporaries, the Italian Ottorino Respighi, are also in the programme: both composers were particularly influenced by the style of Debussy, they were friends and Respighi was made an honorary professor of the Liszt Academy. Double Artisjus Prize winner Judit Rajk is a hugely competent and dedicated performer of 20th century and contemporary vocal literature; she is a professor at the Church Music Department of the Liszt Academy and the International Kodály Institute in Kecskemét. Dóra Pétery is a multifaceted artist of keyboard instruments with an extraordinarily broad repertoire and vision. She, also teaches at the Church Music Department, and she perfected her skills in Finland, in the class of Miklós Spányi. The conductor Alessandro Cedrone is the General Music Director of the State Opera House in Ankara and works as guest conductor with distinguished symphony orchestras and international opera festivals. He also leads his own orchestra and choir in his home city, in Sora (Italy), and over the past few years he has increasingly added works by Hungarian composers to his repertoire. Budapest Strings led by Kossuth Prize cellist Károly Botvay are joined by the Choir of the Church Music Department of the Liszt Academy in performing this beautiful compilation of works.
2017. november 22. (szerda) // Wednesday 22 November 2017, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Accord Quartet Kodály-kvartettek // Kodály Quartets Kodály Zoltán: 1. vonósnégyes // String Quartet No. 1, op. 2 1. Andante poco rubato – Allegro 2. Lento assai, tranquillo 3. Presto 4. Allegro szünet // intermission Kodály Zoltán: Szerenád // Serenade, op. 12 1. Allegramente – Sostenuto ma non troppo 2. Lento ma non troppo 3. Vivo Kodály Zoltán: 2. vonósnégyes // String Quartet No. 2, op. 10 1. Allegro 2. Andante, quasi recitativo – Andante con moto – Allegro giocoso Accord Quartet: MEZŐ Péter, VEÉR Csongor (hegedű // violin) KONDOR Péter (brácsa // viola) ÖLVETI Mátyás (cselló // cello)
A Kodály-sorozat harmadik estjén a szerző vonós kamara zenéjének esszenciáját jelentő két vonósnégyes (op. 2 és op. 10) hangzik el, valamint a ritkán hallható, két hegedűre és brácsára komponált Szerenád (op. 12). Kodály elsőként nagyszombati éveiben, az 1890-es évek végén került kapcsolatba a vonósnégyes műfajával. Eleve azért tanult meg gordonkázni, hogy társaival tudjanak vonósnégyesezni, majd Haydn kvartettjeinek megszólal tatásában közreműködött úgy, hogy a lappangó cselló szólamot a másik háromból maga rekonstruálta. Teljes, négy tételes művel azonban csak 1909 első felében jelentkezett, s a darabot Emmának, tanítványának és későbbi feleségének ajánlotta. A mű nyilvános premierjére Kodály első szerzői estjén, 1910 márciusában került sor, amely egyben a művet bemutató Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes bemutatkozó hangversenye is volt. Molnár Antalnak, a kvartett alapító brácsásának visszaemlékezése szerint a bemutatóra hozzá vetőleg egy éven keresztül, 90 (!) próbával készült az együttes, amelynek tagjai végül fejből tudták szólamukat. Bartók már negyedévvel a nyilvános bemutató után azt írta Volkmar Andreae zeneszerző-karmesternek, hogy „[a mű] költői tartalom, eredetiség és tudás tekintetében a legjobbak között van, amit manapság kamarazenére írtak. Ami a költői mélységet illeti, nevezetesen utalni kell kivált a második, lassú tételre, amelyhez foghatót aligha lehet találni.” A poétikus középső tételt egy népdal-inspirációtól áthatott szonátaformájú nyitótétel előzi meg, majd egy szilaj, Presto feliratú scherzo követi, amelyben a cselló dudabasszusai
felett a rubato népdaltéma feszes táncdallammá változik. A mű egy hosszú bevezetőt követő variációs tétellel zárul. A modernebb, de egyben szubjektívebb hangvételű 2. vonósnégyes 1916 és 1918 között keletkezett, és Kodály második szerzői estjén, 1918 májusában mutatta be a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes, akiknek Kodály a művet dedikálta. A darab formai felépítésének klasszikus tisztaságára, harmóniai merészségeire, ritmikájának modernségére és melodikájának folytonosan újszerű fordulataira a korabeli kritikusok is felfigyeltek. A táncfiná léval záruló mű csak két tételes: a lírai személyességtől áthatott nyitótétel után ugyanis a második tételt kezdő, improvizatív hatású szakasz nem fejlődik önálló lassú tétellé. A Szerenád Kodály búcsúja az oeuvre-jében mindaddig központi szerepet betöltő kamarazenétől. Keletkezése 1919 és 1920 márciusa közé tehető, arra az időszakra, amikor a művészt az őszirózsás forradalom után három hónappal a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává nevezték ki, majd a Tanácsköztársaság zenei direktóriumába is bekerült. Ezért később felfüggesztették főiskolai posztjáról, és kultusz minisztériumi utasításra fegyelmi eljárás is indult ellene, így csak 1921 őszén térhetett vissza főiskolai katedrájára. Mindez azonban nem tükröződik a két hegedűre és brácsára írt kompozíción. A háromtételes mű hangzása igazi basszushangszer hiányában rendkívül légies és derűs, nyitótételé nek anapesztusait pedig, amelyek a második tétel csúcs pontján újra megjelennek, igazi életöröm hatja át. A darab leginkább figyelemre méltó része ennek ellenére a lassú
tétel, amelyben a második hegedű titokzatos tremolói felett a brácsa szenvedélyes dallamai és az első hegedű felcsillanó motívumai váltakoznak. A művet táncfinálé zárja, amely bővelkedik a kodályi zárótételekre jellemző szinkópákban és dudahatásokban. A 2001-ben alakult Accord Quartet annak a nagy hatású magyar kvartetthagyománynak az örököse, melyet olyan együttesek képviseltek a 20. században, mint a WaldbauerKerpely, a Magyar vagy a Bartók Vonósnégyes. Az együttes több mint tizenöt éve gazdagítja játékával a hazai és nemzet közi zenei életet, napjaink olyan meghatározó magyar zeneszerzői, mint Fekete Gyula, Selmeczi György és Zombola Péter komponáltak számukra vonósnégyeseket. Európa szinte minden országában felléptek már, olyan neves helyszíneken, mint a brüsszeli BOZAR vagy a szentpétervári Ermitázs. For this evening, two string quartets representing the essence of Zoltán Kodály’s chamber music for strings are performed, accompanied by the rarely heard Serenade for two violins and viola. Accord Quartet is among the youngest representatives of the great Hungarian quartet tradition. Since their foundation in 2001 they became one of the most determinative musical groups in Hungary and gave concerts in almost all countries and great concert halls of Europe, such as in Museum of Fine Arts of Bruxelles (BOZAR), Museum of Fine Arts of Madrid, and the Ermitage of St Petersburg.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora // President of the Liszt Ferenc Academy of Music Főszerkesztő // Editor-in-chief: TORDA Júlia Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: BÁRSONY-BELICZA Júlia Szöveg // Written by NÉMETH Zsombor Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2017. szeptember 15. // Finalized: 15 September 2017 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) ZENEAKADEMIA.HU A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper