Liszt Academy - The Magic Flute leaflet 20131208

W. A. MOZART: A VARÁZSFUVOLA // THE MAGIC FLUTE 2013.12.08. 2013.12.14. 2013.12.20.

2013.12.11. 2013.12.17.

2013. december 8. (vasárnap) // 8 December 2013 (Sunday) 16.00 2013. december 11. (szerda) // 11 December 2013 (Wednesday) 19.00 2013. december 14. (szombat) // 14 December 2013 (Saturday) 16.00 2013. december 17. (kedd) // 17 December 2013 (Tuesday) 19.00 2013. december 20. (péntek) // 20 December 2013 (Friday) 19.00 Solti György Kamaraterem // Sir Georg Solti Chamber Hall

W. A. Mozart: A varázsfuvola // The Magic Flute (K. 620) Opera két felvonásban, egy szünettel // Opera in two acts with one break Vezényel // Conductor: Alpaslan ERTÜNGEALP Koreográfia // Choreography: JURONICS Tamás Rendező // Director: ALMÁSI-TÓTH András Művészeti vezető // Artistic director: MARTON Éva Fordító // Translation: VARRÓ Dániel Dramaturg: PERCZEL Enikő Díszlet koncepció // Set concept: ALMÁSI-TÓTH András Díszletterv // Set design: LISZTOPÁD Krisztina Jelmez // Costume: MAISON MARQUISE by TÓTH Bori Karigazgató // Choir Master: SOMOS Csaba A három fiú betanítója // Boy’s Choir Master: BUBNÓ Tamás A rendező munkatársa // Director’s assistant: BERECZKI Csilla Zenei asszisztensek // Musical assistants: Baja Mónika, Dobszay Péter, Gyökér Gabriella Közreműködik // Featuring: Academia Hungarica Kamarazenekar // Academia Hungarica Chamber Orchestra

Sarastro – CSER Krisztián (8, 11, 14), SZÉCSI Máté (17, 20) Tamino – BRICKNER Szabolcs (8, 11, 14), PATAKY POTYÓK Dániel (17, 20) Az éj királynője // Queen of the Night – VARGA Viktória (8, 11, 14), SZEMERE Zita (17, 20) Pamina – HAJNÓCZY Júlia (8, 11, 14), JAKAB Ildikó (17, 20) Papageno – GAÁL Csaba (8, 11, 14), HÁMORI Szabolcs (17, 20) Papagena – ZAVAROS Eszter (8, 11, 14), HALMOSI Tímea (17, 20) Első dáma // First lady – AMBRUS Orsolya (8, 11, 14), Horti Lilla (17, 20) Második dáma // Second lady – VINCZE Klára (8, 11, 14), Tímár Tímea (17, 20) Harmadik dáma // Third lady – VÖRÖS Szilvia (8), RUSZÓ Alexandra (11, 14, 17, 20) Monostatos – T. GIPPERT Béla (8, 11, 14), KRISTOFORI Ferenc (17, 20) Első pap, Őrtálló // First Priest, Watch – T. GIPPERT Béla Beszélő, Második pap, Őrtálló // Speaker, Second Priest, Watch – SZÉCSI Máté (8, 11, 14), DANI Dávid (17, 20) Első fiú // First Boy – KISS Tamás Második fiú // Second Boy – SZABÓ Barnabás Harmadik fiú // Third Boy – KRÚDY Bálint (8, 11, 14), BOBORI Gábor (17, 20) Fuvolista // Flutist – KERNER Mária (8, 11, 14), SCHEURING Kata (17, 20) Miniszterek, Rabszolgák // Secretaries of State, Slaves KOVÁCS Kristóf, TABA Benjámin, KÓBOR Demeter, Viktoria DORITOU, Karin IWATA, BACSÓ Gabriella, KISS Réka, Pinja SINISALO, Anna YLIAHO, Joni ÖSTERLUND, Giacomo QUATRACCIONI (a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei // Students of the Hungarian Dance Academy)

MOZART VARÁZSFUVOLÁJA Ha a Varázsfuvoláról beszélünk, valójában két színpadi műről van szó: az egyik Emanuel Schikaneder műve, mely egy külvárosi színház számára készült, szórakoztatási célból, tele van értelmetlenséggel, olcsó bölcselkedéssel, nem megy túl mélyre, a szerelem, az emberi viszonyok alig jelennek meg benne, ami megjelenik, az is motiválatlan, az alakok szinte élettelen bábok, a történetszövést semmi más nem irányítja, mint a hatáskeltés, a színpadi változatosság. A lehetetlen történetben Mozart „betétszámai” fulladoznak… S bár a végén persze Mozart nyer, a már régen ódivatúnak számító színpadi szövegkönyv nagyban gyengíti a zene időtlenül aktuális erejét.

Mert van egy másik Varázsfuvola is, amit Mozart írt, Schikaneder szövegkönyvéhez illeszkedve, ám azon messze túllépve. Mozart nem mesét írt, amúgy sem vonzódott a fantasztikumhoz: őt az emberi viszonyok érdekelték, a személyiségek, a meghasonlások, a szereplők belső harcai önmagukkal. A Varázsfuvola esetében a szövegkönyv nem sok lehetőséget adott ezek ábrázolására, hát megírta a zenében: megkomponált egy Varázsfuvola című operát, mely a Singspiel műfaja, és a nem túl minőségi szövegkönyv miatt töredékes ugyan, ám az emberi lélek legmélyébe enged bepillantást.

A szövegkönyv szerint a szerelmesek úgy szeretnek egymásba, hogy alig találkoznak. Egy mesében ez éppen elegendő: meglátni egy képet és halálosan beleszeretni: Mozart azonban Tamino képáriájában megírja az első virtuális találkozást, kitöltve a szövegkönyv hézagait. Az Éj királynője két manipulatív áriát énekel, vajon nem lehet, hogy ezek igazából róla, az ő sorsáról szólnak?

És Sarastro két áriája? Valóban csak kinyilatkoztatás? Nem inkább egy nagy formátumú személyiség hitkeresése, melyben önmagát is meg kell győznie életfilozófiájának helyességéről?

Fellelhető itt szinte az összes Mozart opera motívuma, kibontható egy nagyon összetett viszonyrendszer, mely valóban jellemző a zeneszerzőre. A szövegkönyvhöz „hűséges” előadásokban azonban ez a mozarti mű alig-alig tud kibomlani, a történetszövés dramaturgiai gyengesége visszatereli a pszichológus Mozartot a mese vidékére, visszahúzza a zeneszerző szárnyalását. A Varázsfuvoláról szóló könyvtárnyi irodalom legtöbbje reménytelen kísérlet arra, hogy valahogy összehangolja a szövegkönyvet Mozart zenéjével. Bármit is aggat rá a darabra az ember (mese, szabadkőműves példázat, stb.), sehogyan sem sikerül megoldani az ellentmondást: mert nem azonos a két darab.

Előadásunk arra tesz kísérletet, hogy végre kihántsuk Schikaneder szövegkönyvéből Mozart Varázsfuvoláját, ne összehangoljuk a két, egymástól minőségében is nagyon eltérő művet, hanem újraírjuk azt az operát, melyet Mozart komponált Schikaneder szövegkönyvének ürügyén. Ami a szövegkönyv szerint szóló ária, az nálunk drámai jelenet, melyben történet van, általa belelátunk egy lélek mélységeibe. Tamino és Pamina nálunk hosszú és bonyolult lelki folyamatot járnak be, míg a kezdeti, motiválatlan fellángolásból elmélyült szerelem lesz. Papageno nem madárember, hanem egy egykori világfi, aki eléggé lecsúszott, és szeretné rendezni az életét. Madarakat szállít jobb híján az Éj királynőjének, aki gyűlöli az éjszakát, azért kellenek neki a poszáták, hogy meglegyen az élet illúziója a gyűlölt éjszaka helyett: kisemmizte egy férfi, akivel futó viszonya volt, és

megperzselődött belé: Sarastro. A királyné igazi „mérgező szülőként” szeretett lányával, Paminával akarja jóvá tétetni a saját elrontott életét. Sarastro egy egész népet tart leigázva, mint Shakespeare Prosperója, elrabolta egykori szeretőjének lányát, akit Szelim basaként tart fogva, várva, hogy az belészeressen.

Monostatost rendeli őrzőjéül, s a boldogtalan szolga állandó provokációja elől menekülő lányt szeretné Sarastro magához ölelni. A „főpap” hosszú utat járt be, meg kell tisztulnia még most is, mikor elhatalmasodik rajta a szenvedély…

Jó és gonosz meseszerű ellentétpárja (mely alapján Schikanedernél számos, nehezen megmagyarázható részletet találunk) eltűnik, ebben a történetben összetett személyiségek harcolnak önmagukkal, a bennük élő sötét és világos oldal nem bír kibékülni. Ezért fontos a varázsfuvola, a zene, mely képes összehangolni észt és szenvedélyt. Erre egyedül a zene képes.

Mozart ezt az operát írta meg. Csak ki kell csomagolni egy mulandóságra ítélt, mára minden fényét és humorát elveszített, csupán időszakosan érdekes szövegkönyvből. Ehhez át kellett szerkeszteni a zeneszámok sorrendjét, elfelejteni a pátoszt, kibontani az áriákban rejlő drámai/dramatikus lehetőségeket, megnövelni az énekelt szöveg szerepét.

Mozart minden operája az ész és az érzékiség kettősségéről szól. A Varázsfuvola szereplői ismerős Mozart-alakok: harmóniát keresnek önmagukban. Úgy gondolom, ez a Varázsfuvola nagyon hűséges Mozarthoz. És tiszteletlen Schikanederrel szemben. Ám ő a saját korának csinált hatásos színházat, nem zavarná az átdolgozás...

ALMÁSI-TÓTH András, az előadás rendezője

THE MAGIC FLUTE OF MOZART When talking about The Magic Flute, we are in fact dealing with two plays: one is the work of Emanuel Schikaneder, written for a Viennese suburban theatre solely for the purpose of light entertainment, being full of meaningless deviations, crackpot philosophy, superficiality, with virtually no reference to love and human relations, with characters that verge on being lifeless puppets and a storyline that is driven by nothing more than cheap gratification.

Then there is another Magic Flute, written by Mozart around the libretto of Schikaneder but surpassing it by far. Mozart did not write fairy tales; rather, he was fascinated by human relationships, personalities, discord and the inner struggle.

The libretto of The Magic Flute gives little scope for such depictions, so he wrote it in music: he composed an opera entitled The Magic Flute that, due to its Singspiel genre and weak libretto was fragmentary yet it still offers a profound insight into the human soul.

The majority of the reams of literature on The Magic Flute try desperately – and in vain – to somehow harmonize the libretto with the music of Mozart. But whatever one ascribes to the piece (magical tale, Masonic parable etc.) there is simply no way of resolving the fundamental contradiction: the two pieces are not the same.

Our performance is an experiment to deliver Mozart’s Magic Flute from the Schikaneder libretto. We make no attempt to harmonize the two works that differ enormously in quality; instead, we rewrite the opera that Mozart composed on the pretext of the libretto of Schikaneder. Where the libretto says aria we make a dramatic scene; there is a story, and we use it to peer into the depths of the human soul. The fairy tale counterparts of good and evil (including numerous uninterpretable details) are done away with, replaced by complex personalities struggling with their dark and light sides, irreconcilable. That is why the magic flute, the music, is so important; it harmonizes reason and passion.

Only music can achieve this.

This is the opera Mozart wrote. It only needed to be released from an ephemeral libretto, which by now has lost all its light and humour. The order of the musical numbers also had to be restructured, the pathos had to be dumped, the dramatic possibilities in the arias unfolded, and the role of the sung parts enhanced. I believe this Magic Flute is extremely faithful to Mozart. And disrespectful towards Schikaneder. But since he made effective theatre for his own age, he would not be bothered by adaptations...

András ALMÁSI-TÓTH, director

A produkció művészeti vezetője, Marton Éva a világ egyik legkiemelkedőbb drámai szoprán énekesnője. Fellépett a világ legrangosabb operaszínpadain, a milánói Scalában, a New York-i MET-ben, a bécsi Staatsoper-ben, a Buenos Aires-i Teatro Colónban is. Egyedülállóan széles repertoárja magában foglalja az operairodalom szinten minden fontos szerepét, melyet drámai szoprán hangra komponáltak. A Verdi-, Puccini-, Richard Strauss-, Wagner-szerepek mellett gyakran énekelt verista (Mascagni, Ponchielli, Giordano) operákban is. Életművét számos díjjal ismerték el itthon és külföldön, többek között a Kossuth-díj, a BartókPásztory-díj és a Corvin-lánc kitüntetettje, és a Corvin-lánc Testület elnökhelyettese. A Bécsi Állami Operaház magánénekesnője és örökös tagja, a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja és Színházművészeti Tagozatának vezetője, a Magyar Állami Operaház főtanácsadója.

2005 és 2013 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Magánének és Opera Tanszékét vezette, professor emeritaként jelenleg is a Zeneakadémia oktatója, a Solti György Kamaraterem operaprodukcióinak művészeti vezetője.

Az előadás karmestere, Alpaslan Ertüngealp a Zeneakadémián diplomázott zongora szakon 1993-ban, karmester tanulmányait pedig 2000-ben fejezte be. A Magyar Televízió 9. Nemzetközi Karmesterversenyén 1998-ban harmadik helyezést ért el, egy évvel később Szentpétervárott a 3. Nemzetközi Prokofjev Karmesterversenyen szintén III. díjat nyert, 2002 novemberében első díjat kapott az athéni Dimitri Mitropoulos Nemzetközi Karmesterversenyen. Ebben az évben alapította Artemisia

Kamarazenekar néven együttesét, mely nemrégen vette fel az Academia Hungarica nevet. 2001 és 2004 között a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar állandó vendégkarmestere, 2004-től 2009-ig az együttes zeneigazgatója volt. Karmesterként és zongoristaként olyan neves zenekarok és operaházak partnereként lép fel világszerte, mint a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar, a Royal Philharmonic Orchestra, az Ankarai és az Isztambuli Állami Szimfonikus Zenekar, a Teatro Felice di Genova vagy a Komische Oper Berlin. 2011-től Claudio Abbado helyettese és művészeti asszisztense.

Almási-Tóth András 1997-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán, Babarczy László tanítványaként.

2006-ban szerezte meg a doktori fokozatot ugyanott Opera: Zene/ Ember/Színház című értekezésével, melyből az operai színjáték alapproblémáival foglalkozó tankönyv készült. 1998-tól 2003-ig színészmesterséget tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékén. A Színház-és Filmművészeti Egyetemen 1997től 2011-ig Babarczy László mellett színházrendezést és kortárs színházesztétikát oktatott a színházrendező osztályban. 2011 óta színházesztétikát tanít a Károli Gáspár Református Egyetemen.

Workshopokat tartott a frankfurti Hochschule für Musik und Darstellende Kunst-ban, a firenzei Conservatorio di Musica “Luigi Cherubini”-ben. 2009 szeptemberében tért vissza a Zeneakadémiára, ahol egyetemi docensként tanít színpadi játékot, operavizsgákat állít színre, az Opera Program vezetője.

Éva Marton is one of the world’s leading sopranos. She has appeared at the most prestigious opera stages, for instance, Milan’s La Scala, the New York MET, the Vienna State Opera and the Teatro Colón in Buenos Aires. Her uniquely broad repertoire is dominated by Verdi, Puccini, Richard Strauss and Wagner roles. Her career has been acknowledged with the highest honours and prizes both in Hungary and abroad. She is an honorary member of the Vienna State Opera (Kammersängerin) and principal advisor to the Hungarian State Opera. Between 2005-2013 she directed the Department of Singing of the Liszt Academy, and she continues to teach here as professor emerita.

Alpaslan Ertüngealp received his master’s degree as a pianist in 1993, and as conductor in 2000 at the Liszt Ferenc Academy of Music.

In 2002, he won first prize in the Dimitri Mitropoulos International Conducting Competition. In 2002, he founded the Artemisia (now: Academia Hungarica) Chamber Orchestra in Budapest. He has conducted many orchestras including St. Petersburg Philharmonic Orchestra & Royal Philharmonic Orchestra. He has been the artistic assistant of Claudio Abbado since 2011.

András Almási-Tóth graduated from the faculty of theatre direction of the University of Theatre and Film Arts in 1997, and was awarded a doctorate in 2006. Between 1998-2003 he taught acting at the singing department of the Liszt Ferenc Academy of Music, and from 2009 he taught drama as associate professor of the academy, produced the opera exams series, and is head of the Opera Programme.

Mesterházi Máté esszéje A Varázsfuvoláról és a Solti Terem történetéről, valamint a művészek életrajzai és fotói a zeneakademia.hu/varazsfuvola oldalon tekinthetők meg. // Essays on The Magic Flute and ont he history of Solti Hall by Máté Mesterházi, as well as photos and CVs of the artist can be found at lisztacademy.hu/magic-flute.

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: FAZEKAS Gergely Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2013. november 29. // Finalized: 29 November 2013 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper

Emberi Erőforrások Minisztériuma