Ami a szerelmet táplálja

Anselm Grün

Ami a szerelmet táplálja Kapcsolat és spiritualitás

Dial贸g Life k枚nyvek

www.dialogcampus.hu

Anselm Grün

Ami a szerelmet táplálja Kapcsolat és spiritualitás

Dialóg Campus Kiadó  Budapest–Pécs

A fordítás alapjául szolgáló mű: Grün, Anselm: Was die Liebe nährt. Beziehung und Spiritualität © Kreuz Verlag Freiburg, 2010

Fordította: Király Kinga

www.dialogcampus.hu © Dialóg Campus Kiadó, 2012 © Nordex Kft. – Király Kinga, 2012 A mű szerzői jogilag védett. Minden jog, így különösen a sokszorosítás, terjesztés és fordítás joga fenntartva. A mű a kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül részeiben sem reprodukálható, elektronikus rendszerek felhasználásával nem dolgozható fel, azokban nem tárolható, azokkal nem sokszorosítható és nem terjeszthető.

Tartalom

Bevezetés

7

A szeretet dimenziói Végét járja-e a szerelem?

A sikeres kapcsolat négy dimenziója Kapcsolataink és istenképünk Fogalmi tisztázás a vallások közötti párbeszéd fényében Emberi szeretet és isteni szeretet Kapcsolat és a csend belső tere Szexualitás és lelkiség

10 10 18 24 29 36 44 52

Ami a szeretetet erősíti Egy spirituális kapcsolatkultúra elemei Ami a kapcsolatot táplálja A kapcsolat mint (spirituális) gyakorlási mód Kapcsolat és spiritualitás: Négy gyakorlat Önmagunkat érezni Tárgyakkal való kapcsolat Kapcsolat Istennel A partnerrel való kapcsolat

65 65 82 94 142 144 145 146 149

Befejezés

155

5

Bevezetés

Nem olyan régen egy újságíró beszámolt nekem egy előadásról, amelyen részt vett. A téma csábítóan hangzott: Hogyan működhet sikeresen a szerelem egy kapcsolatban. A férfi és nő közötti szerelem akkor lesz sikeres, ígérte az előadó, ha az ő kizárólagos tanácsait megfogadjuk. Az előadás végén az újságíró nemcsak hogy elbizonytalanodott, hanem szabályosan mérges is lett, mert pontosan tudta, hogy ez csak ideális esetben lenne lehetséges, csakhogy egyik kapcsolat sem ideális. És valóban: amikor otthon a feleségének beszámolt a hallottakról, rögtön össze is vitatkoztak. Az előadás pontosan az ellenkező hatást érte el, mint amivel kecsegtetett.

Ha az eszményképet túl magasra helyezzük, és a hétköznapokban az nem megvalósítható, akkor a szerelem szó szerint „éhen hal”.

Kérdésünk az: Mi táplálja a szerelmet? Hogyan meríthetnek a kapcsolatok a hétköznapokban is a szeretet forrásából?

A spiritualitás az, ami utat tud mutatni ehhez a forráshoz.

Ebben a könyvben mégsem szeretnék olcsó ígéretekkel szolgálni. Nincsenek biztos módszerek, amelyek a férfi-nő és a barátok közötti szeretet sikerét garantálják. Én a hétköznapokban megvalósítható kapcsolatokról és spiritualitásról szólok.

A spiritualitás azonban nem egy biztos recept, de nem is egy ájtatos palást, amely mögé a hétköznapi konfliktusok elrejthetők. A spiritualitás nem fed el semmit. Nem egy eszménykép, amely után vágyakozunk (és mégsem érjük el soha). A spiritualitás sokkal inkább egy reális utat mutat, hogyan legyünk 7

képesek a sikeres kapcsolat utáni vágyakozásunkat, egyben a csalódásainkat és sebeinket is jól kezelni anélkül, hogy a reményt elveszítenénk, és a gyakori kudarcainkra rossz lelkiismerettel reagálnánk. A spiritualitásnak következményei vannak: relativizálja a sikeres kapcsolatokért megtett feszült igyekezeteinket, megmutatja, hogy a nemek közötti kapcsolatok nem a mindenek-felettiségét jelentik az életben, tehermentesít az önmagunkkal és másokkal szemben támasztott túlzott elvárások alól, és egyúttal megmutatja életünk fundamentumát. Erre a fundamentumra tudunk azután hagyatkozni és kapcsolatainkat bizalommal kezelni.

Sokféle kapcsolat létezik: férfi és nő közötti, barát és barátnő közötti kapcsolat, szülő-gyerek-, tanár-diák kapcsolat és egyéb, időben korlátozott kapcsolatok, mint például lelki vezetés vagy a hospice szolgálat. Mindezeknél az egészen sajátos kapcsolatoknál is fontos szerepet kap a spiritualitás. De ebben a könyvben tudatosan a férfi-nő, illetve a baráti kapcsolatokra szeretnék szorítkozni.

A spiritualitást egy tágabb értelemben használom itt. Keresztényi értelemben a spiritualitás a Szentlélekből merítkező életet jelenti. E keresztényi hagyomány szerint a lelkiség nem csak az Atyához és Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolatunkat jelenti, hanem a hit kifejezését imánkban, az istentiszteleten való részvételt és azt a hajlandóságot, hogy készek vagyunk saját életünkben az Igére hagyatkozni. Ma a spiritualitás fogalmát tágabban értelmezik, mint a hagyományos keresztényi értelem. Ebben a tágabb értelemben a spiritualitás a természetfölötti iránti érzéket és az élet mélyebb dimenziói iránti ösztönös megérzést jelenti. Ebben az értelemben spirituálisnak számít az, aki a felületessel nem elégszik meg, és aki az élet értelmét, a Láthatón és Megtapasztalhatón túli reményt keresi a maga számára. Én magam természetesen mindig 8

a keresztény lelkiséget tartom szem előtt, de szeretnék tudatosan olyan nyitottsággal írni, amely lehetővé teszi, hogy azok is megszólítva érezzék magukat, akik a spiritualitást az egyházon kívül keresik.

9

A szeretet dimenziói

Végét járja-e a szerelem?

Az individualizáció két arca Mi veszélyezteti a kapcsolatokat? Egyes pszichológusok azt gondolják, hogy a mai ember legnagyobb fájdalma a kapcsolati képtelenség. Léteznek szociológiai magyarázatok is arra, hogy a mai ember miért szenved oly gyakran kapcsolati zavarokban és miért van veszélyben a szeretetre való képesség.

Az egyik szerint az individualizáció korában élünk. Az individualizációnak megvannak a maga jó oldalai. Például lehetővé teszi, hogy bárki a társadalom erős korlátozása nélkül valósíthatja meg saját egyszeri életét. De az ilyen szabadságnak megvannak az árnyoldalai is. Az egyes ember energiáját saját élete kibontakoztatására összpontosítja. A másik emberre elsősorban úgy tekint, mint valakire, aki neki hasznot hoz vagy ártalmára van. Jó esetben a másik egy olyan valaki, aki nekem segítségemre lehet, hogy a saját képességeimet továbbfejlesszem. Az ember tárgyiasul, azaz a másikat csak az önmegvalósításunkhoz használjuk. A másik oldalon az ember társadalmi lény maradt. Kapcsolat után vágyakozik, de az individualizáció távol vitte a többi embertől. A kapcsolathoz vezető út tehát inkább odébb van, mint közelebb. A régebbi időkben az ember a faluközösségekben biztonságban érezte magát. Persze egy ilyen közösség gyakran korlátozó is volt. Ma már nem csupán a korlátozás szűnt meg, hanem vele 10

együtt a biztonság is. Ezzel párhuzamosan egy odatartozás iránti növekvő vágyat is tapasztalhatunk magunk körül. Valakihez és valamihez tartozni az individualizáció korában is egy kiirthatatlan szükséglet. A fiatalok számára létfontosságú a valahová tartozás utáni vágy. Eközben függő helyzetbe is hozzák magukat. Ez nem ritkán nem egy érett kapcsolatra jellemző odatartozást jelent, hanem gyakran a saját identitás feladása a csoporthoz való tartozás javára. A valahova tartozás utáni vágy néha a fiúk és a lányok közötti barátság elején is jelen van. Ilyenkor a másikra azért van szükség, hogy megszabaduljunk a magányosságunktól. A szükségletek egyoldalúsága légkörében, amikor az a fontos, hogy nekem mire van szükségem és nekem mim van, valóban mély kapcsolat azonban nem tud kialakulni.

A lehetőségek sokaságának paradoxona Sven Hillenkamp szociológus egy értekezésében hangsúlyosan beszél „a szeretet haláláról”. Megfigyelései alapján társadalmunk a tagjainak látszólag korlátlan lehetőségeket kínál arra, hogy egymással találkozzanak. A kapcsolatok létesítésének szabadsága jelenleg olyan nagy, mint még soha. A szeretetre való képesség ennek ellenére és ezzel együtt nem növekedett, hanem olyan veszélyben van, mint még talán soha.

Meglehetősen érdekes, hogy amíg régen merev kulturális vagy legyőzhetetlen társadalmi különbségek és határvonalak léteztek, ezek ma már nem játszanak döntő szerepet. A nők ma már a korábbi időkhöz képest másként tagozódnak be a társadalomba a foglalkoztatottságuk révén. A térbeli és társadalmi mobilitás ma már magától értetődő. Ezt a technika is elősegíti. Szokás lett az interneten keresztül történő virtuális partnerközvetítés, és ez annyira elterjedt, hogy egy nyeresé11

ges iparág lett. Az internet minden társadalmi réteg számára elérhetővé vált, az egyszerű embernek ugyanúgy, mint egy akadémikusnak. A szexpartnerek és élettársak lehető legnagyobb számú és célirányos kiválasztását előzetes szelekció teszi lehetővé és könnyíti meg. Millió társkereső regisztrálja magát adatbázisokban és katalógusokban. Szinte korlátlannak tűnnek a kötelezettség nélküli lehetőségek, hogy akár végtelen számú álompartnerrel lépjünk kapcsolatba.

De a szerelmi boldogságnak ez nem egy biztos útja. Ezzel egyidejűleg a válások száma is növekedik, egyre többen válnak el egyre hamarabb. Az állandó keresgélés sokaknál kifejezetten függőséget okoz. Az ideális partner utáni vágyakozás függőségre csábítja őket, újra és újra próbálkozniuk kell. Gyakran akkor is továbbkeresnek, ha már találtak egy partnert. De ezt az ideális partnert soha nem fogják megtalálni, mert „vég nélküli keresésben vannak valami jobb és valaki jobb után.”

– mondja Hillenkamp. A korlátlan lehetőségek ezeket az embereket nem vezetik el a boldogsághoz. A látszólag végtelen sok választási lehetőség nem alkalmas végtelen vágyakozásuk beteljesítésére.

A világ időnyomása Sem a fogyasztói társadalom igényei, sem a gazdasági világ a maga hatékonyság követelésével nem alkalmas arra, hogy a kapcsolat minőségét támogassa. Az emberek szeretnének egymáshoz minél közelebb kerülni, de ez nem megy célirányosan és hektikusan. Az együttlétet gondozni kell – és ez elsősorban időt jelent. Többen mesélik, akik valamelyik cégnél vezető pozíciót töltenek be, hogy egyáltalán semmi idejük nincs az emberi kapcsolatokra. Annyira fogva tartja őket az egyre több munka, hogy nem marad esélyük arra, hogy egy 12

kapcsolatot gondozzanak vagy építsenek. A cégük folyton szolgálati útra küldi őket, így nem marad idejük egymással valamit is intenzíven megélni. A férfi és a felesége is felelősségteljes pozíciót töltenek be cégeiknél, körberepülik az egész földgolyót, de semmi idejük nem marad a saját házasságukra.

Egymást hívogatják hol Hongkongból, hol Sao Paulóból. Ha egy kapcsolat csak a telefonálásra korlátozódik, borítékolhatóan tönkremegy. Egyikőjük sem lát lehetőséget arra, hogy így gyereket neveljenek, ezért a kapcsolatnak vége lesz. Ez a felpörgött életmód, amelyben mindannyian élünk, sokaknál ahhoz vezet, hogy nem marad türelmük egy partnerkapcsolat ápolásához. Így a csalódás is többüknél hamarabb bekövetkezik – sokan válnak el egyre rövidebb együtt töltött idő után.

Az intimitás elvesztése Médiatársadalmunk is olyan légkört teremt, amely gondot okoz. A médiából áramló szemérmetlenség nem teszi lehetővé, hogy a kapcsolatok fejlődhessenek. Ez nem a szexualitással átitatott reklámokat jelenti csupán, amellyel mindenhol nyilvánosan találkozunk, vagy a nyílt pornográfiát, amely már a fiatalok számára is elérhető az interneten, és sokak számára szinte normálisnak tűnik. A kapcsolatok légkörére egy olyan nyilvánosság is károsan hat, amely a tömegmédiában az ismert emberek legbensőbb szerelmi életét korlátok nélkül kiteregeti. Egy kapcsolat, amely a nyilvánosságnak folyamatosan ki van szolgáltatva, alig sikerülhet. Ha minden egyes vita a bulvársajtóban napi beszédtéma lesz, hogyan jöhetne létre egymás kölcsönös megértése. Alapvetően fontos, hogy a kapcsolatnak szüksége van az intimitás védelmére. Ha ez az intimitás megszűnik, és mindent kiteregetünk, az az igazi kapcsolatot megmérgezi.

13

A tárgyilagosság csapdája A nyilvánosságban, a gazdasági és politikai életben a racionalitás és tárgyilagosság az alapvetően megkövetelt magatartás. Ez kihat a személyes térre is. Mindkét magatartás a kapcsolatnélküliséget támogatja. Mert aki csak hideg fejjel szemlél mindent, annak feltehetően nincs szüksége arra, hogy mélyebb kapcsolatokba bocsátkozzon. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik a vitákban csak racionális érveket hoznak fel, és érzelmileg abszolút nincsenek kapcsolatban azzal az emberrel, akivel beszélgetnek. Kiemelik magukat szinte a kapcsolatból, mert bizonytalanok. Aki ugyanis valóságosan is kapcsolatba akar kerülni a másikkal, rá van kényszerülve, hogy a szívével is megmutatkozzon. Az úgynevezett „tárgyilagos” emberek ehelyett szívesebben menekülnek a pusztán racionális érvelésbe. Sőt: a tárgyilagosság egyenesen modern erénynek számít. A tárgyilagosságban ugyan benne rejlik a hajlandóság, hogy a saját egót és a saját érdekeket alárendeljük a másikénak, és józanul, racionálisan azonos dologra kapcsolódjunk rá. A tárgyilagosság ennyiben valóban egy pozitív magatartás és erény, de vigyázat: ha egy vitában állandóan a tárgyilagossághoz és objektivitáshoz ragaszkodunk, ez gyakran csak arra kísérlet, hogy kitérjünk az érzések elől, és a kapcsolati síkot átugorjuk. Ha a férj a feleségét folyton arra figyelmezteti, hogy legyen szíves tárgyilagosnak maradni, végső soron nem veszi őt komolyan sem érzéseiben sem a személyiségében. Kivonja magát a kapcsolatból, hogy egy látszólagos objektív síkra korlátozza a beszélgetést. A kapcsolati konfliktusok soha nem csak tárgyszerű konfliktusok, mert itt az ember lelke érintődik meg.

Tudattalan lelki sérülések és be nem töltött szükségletek bukkannak fel, és bontják ki dinamikájukat. Ezt a lelki dimen14

ziót kell tehát figyelembe venni és méltányolni ahhoz, hogy a felek egy konfliktust közösen tudjanak megoldani. Aki azt hiszi, hogy egy kapcsolati konfliktust pusztán a tárgyilagosság síkján meg tud oldani, az új konfliktusokat fog előidézni, mert az, amit a másik elhárít, a következő alkalommal újból elő fog jönni.

Elkendőzött magányosság Egyes embereknél azt látom, hogy egyáltalán nem képesek kapcsolatra való képtelenségüket és kapcsolatnélküliségüket észlelni. Ők nyitottnak érzik magukat és szociálisnak, azaz társas embernek, és kapcsolatok építésére képesnek.

Közelednek másokhoz, nyitottak a beszélgetésekre, de kedélyeskedésük, nyájasságuk és a kapcsolatra való állandó nyitottságuk gyakran nem egyéb, csak egy a mélyben meghúzódó kapcsolatnélküliség álcázása. Az ilyen ember ugyan mindenkihez barátságos, de barátságosságával a többieket valójában távol tartja magától. Senkit nem hagy igazán közel kerülni magához, és nem megy bele egyetlen igazi kapcsolatba sem. Ezek között az emberek és azok között, akikhez közelednek, nem áramlik semmi. Barátságos frázisaikkal csak a mögötte meghúzódó kapcsolatnélküliséget cselezik ki. De aki a kapcsolatnélküliségét egyáltalán nem tudja, vagy nem akarja észrevenni, az nem is fog azon dolgozni, hogy ez megváltozzon. Szemet hunyhat egy darabig a kapcsolati űr fölött, de valamikor aztán fájdalmasan érzi, látja, hogy egyedül van. Egyesek mély depresszióba zuhannak, mert egyszerre felismerik, hogy bár sok kapcsolatuk van, de egyik sem valóságos, egyik sem igazi. Senki nem közeledik hozzájuk, személyükhöz, senki nem gondol rájuk személy szerint. A magány megszilárdul, ha így próbálunk tőle megszabadulni.

15