Miért sír a baba?

W. Ungváry Renáta írása

Más szóval: hol tartasz a babával folytatott kommunikációban? Értitek egymást? Egy olyan életkorban, amikor a szavak még nem lehetnek segítségedre, támaszkodj anyai, szülői megérzéseidre, amikor a kisbabád viselkedését próbálod értelmezni. Némi támponttal szolgál az is, ha tisztában vagy vele, mit várhatsz a különböző korszakokban egy csecsemőtől, melyek az alapvető igényei, és hogyan, mivel segíthetsz neki.

Őrizd meg a türelmedet!

• Semmiképp se rázd meg a síró csecsemőt! • Ne szoktasd rá arra, hogy ennivalóval, édességgel hallgattatod el. • Nyugodt, kedves, de határozott viselkedéssel szinte mindig célt érhetsz! Újszülöttkor

A megszületés utáni percekben hatalmas átalakulások történnek az újszülött testében. A teljes ellátásról, amit odabent kapott, átáll az önellátás első fokozatára, amikor neki kell jeleznie éhségét és jóllakottságát is. A sírást késői éhségjelnek szoktuk tekinteni, először tátogással, ökle szopizásával hívja fel a figyelmet egy újszülött arra, hogy legszívesebben mellen lenne – meglepően hosszú ideig. A szülés utáni napokban tapasztalható sírás, nyugtalanság oka egy nehezebb születésélmény is lehet. A babának alkalmazkodnia kell a kinti viszonyokhoz, és ez néha könnyebben, néha pedig nehezebben zajló folyamat. Az első három hónap alapvető babaigénye a testközelség, amely a biztonságot és nyugalmat jelenti számára, valamint a szopás – illetve a táplálékfelvétel, a jóllakottságérzés elérése. Jól teszed, ha nem az órára és a mérlegre hagyatkozol, hanem te magad, a kisbabád jelzései, viselkedése alapján próbálsz dönteni arról, hogy mit kell éppen tenned: szoptatni, dajkálni, hordozni, békén hagyni, együtt pihenni. A babának meg kell tanulnia az önszabályozást, vagyis azt, hogy mikor, mennyit kell ennie ahhoz, hogy jól érezze magát. Ehhez tapasztalatokat kell gyűjtenie: lehet, hogy néha túleszi magát, lehet, hogy néha az éhség mardossa. A hasfájás miattinak gondolt sírások hátterében körülbelül az esetek öt százalékában húzódik meg szervi ok. Próbáld kitapasztalni, mikor, mi segít neki, ha keservesen sír! Ne feledd, hogy a szoptatás nem csak táplálás, hanem a baba vigasztalásának is összetett és sokoldalú eszköze.

Az összehangolódás során fontos szempont vagy te magad is. Az anyák temperamentuma nem egyforma, ezért óvakodj a receptektől, kész megoldásoktól. Ami az egyik anyánál megfelelő reakció a baba viselkedésére, azzal a másik talán egyáltalán nem tud megbarátkozni. Az a fontos tehát, hogy a babával közösen találjatok rá a ti megoldásaitokra, amelyekkel mindketten ki tudtok békülni.

Három-hat hónapos korban

Ekkorra a kisbaba egyre inkább nyitottá válik a külvilág ingerei felé. Rendszerint abbamaradnak az addig napi rendszerességgel tapasztalható sírások, nyugtalankodások, amit sokan hasfájással magyaráznak. A baba ekkor már sokkal könnyebben összhangba kerül környezetével, körülményeivel. Viszszamosolyog, nézelődik, felismeri otthonát – sírása egyre inkább a környezeti ingerekre adott reakció.

Sírdogálhat, nyűglődhet unalmában, fáradtság miatt vagy türelmetlenségében. Ne akarj mindent megoldani helyette! Fontos, hogy ott legyél vele, reagálj sírására, viselkedésére, igyekezz változatosságot vinni a hétköznapokba, de neki is adj teret, hagyd, hogy kezdeményezzen!

Hat-kilenc hónapos korban

Óriási változás az, amikor a baba megtanul aktívan helyzetet majd helyet változtatni a forgás és a kúszás-mászás segítségével. Az egyes fejlődési lépcsőfokokat nyűgösködés, a szokásosnál több sírás előzheti meg. Megijedhet az idegenektől, bosszús lehet, ha nem sikerül neki valami, amit eltervezett.

Ebben az időszakban már a fogzással is jócskán számolnod kell, mint a sírás egyik gyakori okával.

Kizökkentheted a sírásból, rosszkedvből, ha valami érdekességgel eltereled a figyelmét. Ugyanakkor az is lényeges szempont továbbra is, hogy ne akarj mindent helyette megoldani. A te feladatod nem a non-stop szórakoztatás.

Egyéves kor körül

A sírások már gyakran kisebb sérülésekhez, fájdalmas tapasztalatokhoz kapcsolódnak. A járni tanulás intenzív időszakában még gyakoriak az esések.

Jellegzetes jelenség a túlpörgés, amikor a kicsi, átlendülve a holtponton nagyon nehezen nyugtatható meg vagy fektethető le aludni. Vannak átmeneti időszakok, amikor változóban van a nappali alvások száma, hossza, vagy új képesség van kibontakozóban – ilyenkor különösen nehéz lehet a nyűgösködő, türelmetlen, semmiről lemaradni nem akaró kicsivel. Engedd, hogy ő is részt vegyen a maga módján a házimunkákban, vidd sokat a szabadba, adj teret a kibontakozásnak. kezeld rugalmasan az addig kialakult rutint: bármilyen kényelmes volt, lehet, hogy változásokra lesz szükség.