Novemberi versválogatás

Úgy gondolom, hogy nem mondok újdonságot senkinek azzal, hogy a késő ősz borongós, szürke hangulata nemcsak az embereken figyelhető meg, hanem különböző irodalmi alkotásokon keresztül is nyomon követhető. Erre a hónapra is hoztam pár szívemnek kedves verset, remélem, hogy számotokra is nyújtanak majd néhány nyugodt, kellemes percet. Kosztolányi Dezső - Akarsz-e játszani

Babits Mihály - Az őszi tücsökhöz

Ki átható, egyhangu dalaiddal betöltöd a nyugalmas éjszakát, milyen lehet tenéked a világ?

Csend van; a hangok alusznak az éjben. A te zenéd van ébren egyedül, mint láthatatlan, éles hegedű.

A te zenéd a csöndnek része immár és mint a szférák, titkon muzsikál: Az hallja csak, aki magába száll.

Csendnek és éjszakának hegedűje, milyen lehet tenéked a világ? Érzed-e a csöndet s az éjszakát?

Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje s talán a fájó unalom dala: Egyforma volt tegnap s egyforma ma.

Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten érzed a csöndet és az éjszakát s szegény vak lélek, sírsz az éjen át. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszu-hosszu őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?