WALTER MITTY TITKOS ÉLETE I WWW.CINESTAR.HU
FilmMagazin 2013. december
MELEG HELYZET COMING OUT TÜNDÉRMESE JÉGVARÁZS
EXTRA: 100 FILM 2014-BŐL
A BOSSZÚ 47 RONIN
A WALL STREET FARKASA
LEONARDO DICAPRIO A HOBBIT - SMAUG PUSZTASÁGA I FORDULÓPONT
KEDVES OLVASÓK! E
lképesztő, hogy megint itt az év vége, hiszen mintha csak tegnap lett volna, hogy az év első számát tervezgettük, ma meg már 2013 utolsó főszerkesztői bevezetőjét írom. Persze olyan hajtás mellett, mint amilyen a FilmMagazin lapszámainak az elkészítése során lenni szokott, nem is csoda, ha gyorsan repül az idő… 2013 egyébként elég meghatározó esztendő lett a magazin életében, hiszen egyrészt meghívást kaptunk a Táblamagazin nagyszerű kiadványai közé, másrészt pedig a „székhelyünket” áthelyezhettük Magyarország egyik legolvasottabb filmes portáljára, a www.cinestar.hu-ra. Mindkét együttműködés gyümölcsözőnek bizonyult az elmúlt hónapokban, szóval nagyon remélem, hogy még hosszú éveken keresztül lesz lehetőségünk együtt dolgozni a fent említett siteok képviselőivel. Részletesebb évértékelésünkre azonban a januári számunkig várnotok kell, decemberben ugyanis – követve az elmúlt évek hagyományait – nem vissza, hanem előre tekintettünk, és összegyűjtöttük Nektek 2014 legjobban várt filmjeit. 20 oldalon 100 film, olyan címek,
mint az Interstellar, a Sin City: A Dame To Die For, a Majmok Bolygója: Forradalom, az Amerikai Botrány, az Amerika Kapitány: A Tél Katonája, vagy éppen a Transformers: Age of Extinction. A kissé lagymatag 2013-as felhozatal után jobbnál jobb filmeket kapunk majd jövőre! Címlapunkra ezúttal A Wall Street farkasa kapcsán Leonardo DiCaprio került, akinek már nagyon kijárt ez a fajta megtiszteltetés. Színészként az elmúlt években elképesztő alakításokat produkált, legújabb, Scorsesevel együtt készített filmje pedig a díjszezon legfőbb várományosának tűnik, úgyhogy talán érthető, miért az ő nevével fémjelzett borítóval jelenünk majd meg. Kritikáink közül mindenképpen ki kell emelnem a Hobbit második részét, ami bár egy picit csalódás lett, mégis megéri megnézni, hisz elképesztő az a hangulat, ami a filmből árad, ráadásul találkozhatunk benne Smaug-gal, a Benedict Cumberbatch hangján megszólaló sárkánynyal is. A Hobbit-on kívül láttuk még Az Éhezők Viadala 2: Futótűz-et, a Fordulópontot, a magyar gyártású Coming out-ot, a trágár Dom Hemingway-t, a „kedves kis” Jégva-
rázs-t, továbbá James Gandolfini egyik utolsó alakítását az Exek és szeretőkben, valamint a kellemes meglepetésként elkönyvelt Bízz a szerelemben című filmet is. Filmklasszikusunk pedig minden idők legmegrázóbb háborús filmje, a grandiózus Apokalipszis most lett. Végezetül nem maradt más hátra, minthogy megköszönjem, hogy egész évben velünk tartottatok, remélem ezt a jó szokásotokat jövőre is megőrzitek. Kellemes karácsonyi ünnepeket, és boldog új évet kívánok minden kedves olvasónknak!
CÍMLAPSZTORI: „Leonardo DiCaprio 1974. november 11-én született a család egyetlen gyermekeként Los Angelesben…” >> 34.
KIEMELT KRITIKA: „A Hobbit forgatókönyvileg nagyrészt mintha A Gyűrűk Ura másolata lenne (nem a történet vagy a helyek, hanem a megjegyzések, a poénok, a plánok, ilyesmi), eltekintve a teljesen érthetetlen csavaroktól, amik még azoknak is szemet szúrnak szerintem, akik sosem olvastak egyetlen Tolkien-könyvet sem” >> 46.
IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztő: Szabó Dániel (Szada) Facebook: Kónya Sándor (Sanya08) Munkatársak: Szabados Melinda (Veszják), Fekete Felícia, Holhós Linda, Hompola Júlia V. (Vampka), Pavlics Tamás (TomPowell) Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Kovács Bea (Zaphier), Török Tamás, Verebélyi Tamás (Spike), Jánvári Márk (Paulkemp), Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Pinczés Ádám (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.cinestar.hu Email: filmmagazin@hotmail.hu Támogatónk: www.7even.hu Következő számunk tervezett megjelenése: 2014. január 15.
2 / FilmMagazin
HÁTTÉR
JANUÁR – FEBRUÁR
A KÖNYVTOLVAJ Markus Zusak bestseller könyve sem kerülhette el a megfilmesítést. A 2. világháború idején járunk, amikor a kis Liesel (Sophie Nélisse) nevelőszülőkhöz (Geoffrey Rush és Emily Watson) kerül, akiknél többek között olvasni is megtanul. Így a különös fantáziával megáldott kislány számára egy egészen új világ tárul fel, pont amikor a valódi kezd összeomlani körülötte.
A TÚLÉLŐ A nem is olyan régen a Csatahajóval megbukó Peter Berg ezúttal egy igaz történetet dolgozott fel: filmje 4 amerikai kommandósról szól, akiknek a feladat egy magasan jegyzett Al-Kaida vezér kiiktatása, a küldetés során azonban a tálib csapatok csapdájába sétálnak, az egyetlen céljuk pedig a túlélés marad. Nemsokára kiderül, mekkora sikerrel tudják ezt teljesíteni...
JACK RYAN: ÁRNYÉKÜGYNÖK Jack Ryan karakterét eddig 3 neves színész megformálásában láthattuk (Harrison Ford, Alec Baldwin és Ben Affleck), hozzájuk csatlakozik most Chris Pine, akinek egy orosz terrortámadást kell megakadályoznia. Kenneth Branagh a Thor-ral már bizonyította, hogy nem riad vissza az akciófilmek világától, ezért reméljük sikerül méltó emléket állítania a figurát kitaláló Tom Clancy-nek is.
A NIMFOMÁNIÁS Manapság a Lars Von Trier nevével fémjelzett alkotások egyet jelentenek a mindent elsöprő botránnyal, és nincs ez másként legújabb és eddigi leggrandiózusabb (hiszen 2 részletben érkező) filmjével, A nimfomániással kapcsolatban sem. A történet főszereplője egy nimfomániás nő, akit nagyon csúnyán helybenhagynak egy sötét sikátorban. Egy férfi azonban rátalál és hazaviszi ápolni, a nő pedig beszámol neki a szexualitástól túlfűtött addigi életéről. Talán extrémitásban még az Antikrisztust is sikerül túlszárnyalni.
12 ÉV RABSZOLGASÁG A Django elszabadulban Tarantino a saját eszközeivel már bemutatta, milyen is volt Amerikában a rabszolgatartás, most viszont az eddig csak remek filmeket készítő (Éhség, A szégyentelen) Steve McQueen-en a sor, hogy ő is elénk tárja a jenki történelem eme sötét múltját. Filmjéhez egy igaz történetet választott témának, méghozzá egy Solomon Northup nevű férfi megpróbáltatásait, akit (bár színes bőre ellenére szabadnak született, mégis) eladnak rabszolgának. 12 év alatt pedig számos borzalmat lehet megélni…
MR. BANKS MEGMENTÉSE A Mr. Banks megmentéséről az előző számunkban a Tom Hanks filmek kapcsán szinte mindent leírtunk már, úgyhogy most csak címszavakban: Walt Disney-nek (Tom Hanks) a Mary Poppins című könyv megfilmesítési jogaira fáj a foga, mert megígérte a gyerekeinek, hogy a kedvenc könyvüket egyszer majd a nagyvászonra viszi. A regény írója (Emma Thompson) viszont hallani sem akar az ötletről, ám amikor könyvének a népszerűsége visszaesik, hajlandó találkozni Disney-vel, hogy az elé tárhassa ötleteit…
4 / FilmMagazin
2014 LEGJOBBAN VÁRT FILMJEI AMERIKAI BOTRÁNY Rögtön januárban bemutatkozik az év egyik legjobbnak ígérkező filmje, annak a David O. Russell-nek a prezentálásában, aki rendezőként eddig még nem tudott hibázni (hiszen A harcos és a Napos oldal is remek filmek voltak). A történet az
Egyesült Államokban játszódik, valamikor a ’70-es / ’80-as években (akinek tehát bejött Az Argo-akció “környezete”, annak ez a film is tetszeni fog), amikor is egy briliáns szélhámosnak, Irving Rosenfeldnek (Christian Bale) és az ő bájos partnerének, Sydney Prossernek (Amy
Adams) egy FBI ügynökkel, Richie DiMaso-val (Bradley Cooper) kell együtt dolgoznia kényszerűségből. DiMaso nyomására a párosnak többek között a maffia, és más veszélyes bűnözők világába is bele kell folynia. Következő számunk biztosan tele lesz vele!
HÁTTÉR
VÁGYAK SZERELMESEI Adam (Mark Ruffalo) igazi nőcsábász, és szexfüggő, azonban már 5 éve annak, hogy legutóbb nővel volt, a szexen kívül ugyanis nem igazán tud mást adni a partnerének, így a kapcsolatai általában hamar zátonyra futottak. Egy nap azonban megismerkedik a gyönyörű Phoebe-vel (Gwyneth Paltrow), akit mintha az Isten is neki teremtett volna. Vajon ezt is sikerül elszúrnia?
AUGUSZTUS OKLAHOMÁBAN Ha a filmmel kapcsolatban elmondjuk, hogy a Gyilkos Joe szerzőjének legújabb forgatókönyvéből készült, akkor azt hiszem mindenki tudja, hogy mire számíthat: egy botrányos család, (ön)gyilkosság, drog, marihuána, és olyan jelenetek, amik az érzékenyebb lelkűeknél biztosan kicsapják majd a biztosítok. A filmben ráadásul Julia Roberts és Meryl Streep is brillírozik.
ÉN, FRANKENSTEIN Az Ausztrália írójáról nem néztük volna ki, hogy egyszer egy ilyen filmet fog csinálni, ráadásul rendezőként. 200 évvel járunk Frankenstein megalkotása után, amikor a teremtmény még mindig köztünk van, ráadásul ő a kulcsfigurája egy évszázadok óta tartó gigantikus háborúnak két halhatatlan klán között. Reméljük nem a Boszorkányvadászokhoz hasonló blődség lesz belőle.
A FUTUROLÓGIAI KONGRESZSZUS Stanislaw Lem műveivel (a Solarison kívül) még nem nagyon találkozhattunk a nagyvásznon, most viszont az élő és animációs film eme különleges keverékével elevenedik meg világa, mely nagyon komoly kritika lesz Hollywood irányába is.
HERKULES LEGENDÁJA 3D A jövőre érkező Herkules filmek közül a Renny Harlin rendezte változat olyan, mintha a Spartacus című sorozatot keverték volna az ókori görög mitológia világával, ahol Herkulesnek a szerelme és a saját sorsának beteljesítése között kell választania. Nem lesz egyszerű a döntés.
BEHÁLÓZVA A brit történelem legnagyobb terrortámadása után Claudia (Rebecca Hall) és Martin Vickers (Eric Bana) kapják a feladatot, hogy a tett elkövetőjének elsőszámú vádlottját képviseljék az állammal szemben. Hamar rájönnek azonban, hogy nincsenek biztonságban…
A LEGO KALAND Úgy tűnik a videojátékok világa után a nagyvásznat is meghódítják a lego figurák, kérdés, hogy ami az interaktívabb médiumon sikeres volt, az működik-e majd a moziban is. Az eddig kikerült kedvcsináló kép- és videóanyagok mindenesetre bizakodásra adnak okot.
VÁMPÍRAKADÉMIA A hazánkban is nagy sikernek örvendő Richelle Mead azonos című, eddig 6 kötetet megélt könyvsorozatának első része is befut a mozikba, mert úgy látszik a tinivámpírókból sosem elég. Most egy minden eddiginél veszélyesebb klán fenyegeti népünket, úgyhogy jó lesz vigyázni.
NYÁRUTÓ Jason Reitman a 2011-es Pszichoszingli óta nem jelentkezett rendezőként filmmel, úgyhogy már éppen ideje volt. Legújabb filmjében egy család egy olyan férfit fogad a köreibe, akiről csak később derül ki, hogy szökött fegyenc. Mindez Kate Winslet Oscar-gyanús alakításával.
6 / FilmMagazin
MŰKINCSVADÁSZOK Bármilyen hihetetlen, de igaz: George Clooney nemcsak első osztályú színész, hanem jó filmeket gyártó direktor is, így valószínűleg nem kell majd csalódnunk legújabb direktori munkájában sem. Az alapanyaga ráadásul több, mint ígéretes, hiszen egy egészen elképesztő, de a valóságban is megtörtént eseményt dolgoz fel: a második világháború alatt az amerikaiak különböző művészet-
történészekből, muzeológusokból és kurátorokból egy speciális osztagot csináltak, akiknek azt a feladatot adták, hogy hatoljanak be az ellenséges területekre, és minél több műkincset gyűjtsenek össze, mielőtt Hitler megsemmisíti azokat. Egy komoly történet vegyül humoros könnyedséggel, Matt Damon, George Clooney, Jean Dujardin, Bill Murray, Cate Blanchett és John Goodman előadásában.
ROBOTZSARU Az 1987-ben megjelent Robotzsaru igazi kultikus alkotás, éppen ezért nagyon nehéz hozzányúlni, így előre félünk ettől a remake változattól. Aki esetleg nem ismerné a történet, annak eláruljuk, hogy Alex Murphy-ről (Jeol Kinnaman) szól, aki egy rendőri bevetés során életveszélyes sérülést szerez, az OmniCorp nevű cég pedig emberrobotot gyárt belőle, a rosszfiúk legnagyobb bánatára.
NON STOP Mióta Luc Besson-ék felfedezték, hogy Liam Neeson az egyik legnagyobb akciósztár, azóta szinte évente kapjuk az ő főszereplésével készült lövöldéket. Ezúttal egy repülőgép biztonsági tisztjét alakítja, akinek azt kell megakadályoznia, hogy 20 percenként meghaljon egy utas.
TÉLI MESE Az Egy csodálatos elme ünnepelt forgatókönyvírója is rendezésre adta a fejét, és hozta az akkori stábból Jennifer Connelly-t és Russel Crowe -t is. Filmje a szerelemről szól, de fantasy elemeket is tartalmaz, a cél pedig a főhős szerelmének megmentése a biztos haláltól.
POMPEII A Kaptár (vagy Resident Evil) filmekkel elhíresült Paul W.S. Anderson ezúttal az ókorig nyúlik vissza, hogy megismertesse velünk a Vezúv által rommá lett város, Pompeii elfeledett (és sötét) titkait. Főszerepben a Trónok harcából ismert Kit Harington.
VÉGTELEN SZERELEM Valentin nap környékén mindig találni egy-két romantikus filmet a mozikba, hiszen az idő tájt arra van a legnagyobb kereslet. 2014-ben a Végtelen szerelem próbálkozik majd kiszolgálni a romantikus filmekre kiéhezett szerelmespárokat, reméljük mindenféle giccs nélkül.
SWING Februárban magyar filmek is lesznek a mozikban, például a Swing, ami három, különböző életkorban lévő énekesnő közös együtteséről (Swing Angels) szól, akik egy transzvesztita bártulajdonos és egy hakniszervező menedzsernek köszönhetően balatoni turnéra indulnak.
MEGDÖNTENI HAJNAL TÍMEÁT Dani az esküvőjére készül, ám előtte még a 15. érettségi találkozó alkalmából lefekszik Hajnal Tímeával, ezzel pedig nem kis bonyodalmat indít el, az aktust ugyanis felveszi az egyik volt osztálytársuk, és ahol lehet, ott zsarolja vele őket. A felvételt tehát meg kell szerezni…
FilmMagazin / 7
HÁTTÉR
TAVASZ
NEED FOR SPEED A Breaking Bad Jesse Pinkman-je azaz Aaron Paul ezúttal is a törvény másik oldalán, ám most nem a drogbizniszben utazik, hanem egy olyan autóversenyzőt alakít, aki az illegális autóversenyek világában tengeti mindennapjait. Egy nap aztán börtönbe kerül, majd a szabadulása után bosszút esküszik… úgy nagyjából mindenki ellen. Az autós üldözések legalább látványosak lesznek.
MUPPETS MOST WANTED Brekiéket nem lehet nem szeretni, úgyhogy mi már nagyon várjuk a legújabb kalandjukat, melyben egy veszedelmes Breki-hasonmás okoz kellemetlen meglepetéseket. A rendező ezúttal is James Bobin lesz, viszont Jason Segel helyett most Rick Gervais, Salma Hayek, Tina Frey és Christoph Waltz fognak majd komédiázni. Ezen felül pedig számtalan cameo is lesz majd.
MR.
DEMONA Angelina Jolie-nak is kijárna már egy tisztességes szerep, mert az utóbbi időben finoman szólva is gyenge filmekben kapott lehetőséget. A Demona nem más, mint a Csipkerózsika előtörténete, hiszen arról a gonosz boszorkáról szól, aki egykor gyönyörű lány volt, és a birodalom legfőbb védelmezője, ám egy nap árulás áldozata lett, aminek következtében a lelke romlásnak indult. Megátkoz mindent és mindenkit, ezzel nemcsak a birodalom, hanem talán saját maga sorsát is megpecsételve…
A CSODÁLATOS PÓKEMBER 2 Aki lényegi információkkal akar gazdagodni eme filmmel kapcsolatban, az keresse elő a szeptemberi számunkban közölt 4 oldalas háttércikkünket, abban ugyanis nagyon részletesen fejtegettük mindazt, amit az új Pók-kalandról tudni lehet és érdemes. Itt most csak annyit jegyeznénk meg, hogy az azóta kikerült trailer brutálisan jó filmet ígér, és ha sikerül minden gonoszt kellően kidolgozni, akkor azt hiszem minden idők egyik legjobb képregényadaptációja kerül a nagyvászonra a közönség elé. Úgy legyen!
A BEAVATOTT Úgy tűnik Az Éhezők Viadala sikere ugyanolyan lavinát indított el, mint anno az Alkonyat. Veronica Roth regénytrilógiájának első része Chicago-ban játszódik, ahol a társadalom 5 különböző csoportra van felosztva aszerint, hogy milyen viselkedésformával rendelkeznek az adott csoport tagjai. Amikor az ember betölti a 16. életévét, akkor választania kell, hogy melyikhez szeretne csatlakozni. Beatrice Prior (Shailene Woodley) éppen ez előtt a választás előtt áll, de a családja és a barátai között is döntenie kell.
8 / FilmMagazin
PEABODY ÉS SHERMAN KALANDJAI Régi mese új köntösben, az eredeti Mr. Peabody és Sherman rajzfilm ugyanis még a ’60-as évekből származik és arról szólt, hogy egy tudós kutya és kisfiú segédje az általuk épített időgép segítségével visszautaznak a múlt nagy eseményeihez, hogy feltárják a különböző titkok és legendák mozgatórugóit. Szigorúan 12 év alattiaknak!
300 - A BIRODALOM HAJNALA Zack Snyder 300-a hihetetlen sikereket ért el, egyes jelenetei pedig mindmáig visszaköszönnek az ókori témájú filmekben. Nem volt kérdés tehát, hogy folytatást kap a film, csak azt nem sejtettük, hogy 5 évet kell majd várnunk rá (persze ebben az is közrejátszott, hogy eredetileg a 300 egy Frank Miller képregény volt, így először ebben a formában kellett a folytatást elkészíteni). A Birodalom hajnala középpontjában most is Xerxes áll, aki ezúttal a Themistokles vezette görög seregekkel fog harcolni többek között egy rendkívül látványos tengeri összecsapás keretei között.
HÁTTÉR
NOÉ Ha Darren Aronofsky (Requiem egy álomért, A pankrátor, Fekete hattyú) csinál valamit, arra rendszerint érdemes odafigyelni, úgyhogy nagy reményeket támasztunk a Noé film elé is. A bibliai történetet talán mindenki ismeri, az viszont borítékolható, hogy valami egészen egyedi és különleges élményt kapunk a végeredménytől. Ez persze nem tetszhet mindenkinek: állítólag egyes zsidó és keresztény csoportok már „lázadoznak” is a feldolgozás ellen. Ők tudják, mi csak reménykedünk egy lehengerlő moziélményben.
THE GRAND BUDAPEST HOTEL Wes Anderson előző filmjét, a Holdfény királyságot a 2012-es év egyik legjobb alkotásának választotta nemcsak a kritikusok tömege (így mi is), hanem ami a legfontosabb, a nézők is. Így nagy lelkesedéssel várjuk a fiatal rendező legújabb munkáját, ami a két világháború közötti időszakba kalauzol el minket. A történet főhőse a címben szereplő hotel házfelügyelője, valamint legjobb barátja és hű társa, a londiner fiú, akik egy felbecsülhetetlen értékű reneszánsz festmény nyomába szegődnek majd. Képbe kerül még egy családi hagyatékért folyó küzdelem, valamint azok a folyamatok, amik Európa arculatát a 20. században a leginkább meghatározták. Első ránézésre stílusos, egyedi és vicces, amit csak tetéz az elképesztő (Ralph Fiennes, BBill Murray, Edward Norton, Owen Wilson, Jude Law, Jeff Goldblum, Willem Dafoe) szereplőgárda.
SABOTAGE Rendőri téma + David Ayer rendező = remekbeszabott filmélmény, legalábbis Az utolsó műszakból kiindulva, ám míg ott a realitáson volt a hangsúly, itt azért számos akcióra számíthatunk majd, ahol Arnoldék nem kevés töltényt kilőnek majd a gonosz drogkartell tagjaira.
10 / FilmMagazin
ROSSZ SZOMSZÉDSÁG A film, ami igazi színésszé avathatja Zac Efront. Nicholas Stoller legújabb komédiája egyébként az amerikai kertvárosi idillt állítja a feje tetejére, Teddy (Seth Rogan) családja mellé ugyanis irgalmat nem ismerő suhancok költöznek, akik mindent megtesznek a nyugalom elkerüléséért.
GODZILLA Úgy tűni Godzilla történetét pár évtizedenként muszáj újra és újra elővenni, de ezt a legkevésbé sem bánjuk, ha ilyen szereplőgárdát sikerül köré gyűjteni, és ilyen látványvilággal sikerül megtámogatni. A Tűzgyűrű keserű emlékként még bennünk él, ideje feledtetni!
AMERIKA KAPITÁNY: A TÉL KATONÁJA Arról megoszlanak a vélemények, hogy mely Marvel-produkció volt az eddigi legjobb. Egyesek egyből rávágják a Vasembert, majd a Thor-t, de az az érzésem, hogy sokan tartózkodnak az Amerika Kapitánytól, melyet viszont én a legszórakoztatóbbnak és legélvezetesebbnek tartok a szuperhős mozik közül. A folytatás természetesen nem is volt kér-
déses. Joe Johnston-t ugyan felváltotta Anthony Russo és Joe Russo (az ő nevükhöz a Community című sorozatot köthetjük), amire egy emberként ráncoltuk a szemöldökünket, ámbár… Az első előzetest megnézve és a velük készült interjúkat olvasva azt hiszem, kijelenthetjük, hogy felverekedte magát nagyon előkelő helyre a nagyon várt filmek listáján. Ezúttal a jelenben fog játszódni a film, hangvételét illetően
pedig a hetvenes évek paranoiathrillereit tekintik előképnek. Mi sem támasztja ezt alá jobban, mint hogy a veterán Robert Redford is felbukkan, mint a S.H.I.E.L.D. egyik nagyhatalmú igazgatója. Korrupció, egyedül mindenki ellen, Scarlett Johansson, Samuel L. Jackson. Közben úgy néz ki, hogy a látványról sem feledkeznek meg. Tökös és elképesztően dögös hősfilmnek ígérkezik.
HÁTTÉR
X-MEN: AZ ELJÖVENDŐ MÚLT NAPJAI Miután Matthew Vaugh szépen gatyába rázta az X-Men filmeket nem kis kontinuitási problémát okozva, a rendezői székbe visszaültették Bryan Singer-t, aki elindította az egészet. A középpontba itt is Rozsomák kerül sokadjára, akit X-Professzor és Magneto megkér szépen, hogy menjen vissza a múltba és győzze
12 / FilmMagazin
meg az ifjú X-Professzort, hogy ugyan ne adja fel a reményt és higygyen újra a békés együttélésben, mert a jövő már közben teljesen tropára ment. Őrrobotok, porig rombolt városok, bujdosó mutánsok, csak a szokásos. Az egyik legjobb és legepikusabb X-Men sztorit választották az alkotók és nagyon remélhetjük, hogy nem rontják el. Singer ide vagy oda, nem garantált
sajnos a geek-orgazmus (még akkor is, ha a Superman visszatértet speciel nagyon szerettem, de az óriásos filmjéből már nem sokra emlékszek, pedig idén volt). Az mondjuk dicséretes, micsoda mennyiségű mutánst összeszedtek. Kolosszus, Bishop, Árnymacska, és még sorolhatnám. Az biztos, hogy ambiciózus vállalkozás, mely minél jobbra sikerül, annál boldogabbak leszünk.
NEBRASKA Alexander Payne (Kerülőutak, Utódok) legújabb filmjében egy idős férfi lehetőséget kap rá, hogy nyerjen 1 millió dollárt, persze csak ha kisorsolják az ő számait. A Bruce Dern által alakított figura teljesen belelovalja magát a dologba, és személyesen akarja átvenni a nyereményt. A nagy utat a fiával teszi meg, és bár pénzről szó sincs, az élet nagy kérdéseiről annál inkább..
A MOST WANTED MAN Az egykori kliprendező Anton Corbijn ezúttal egy John le Carré kötethez nyúlt (méghozzá az Agave kiadó jóvoltából 2009 óta hazánkban is kapható Az üldözötthöz), a főszerepekre pedig Philip Seymour Hoffman-t és Rachel McAdams-t választotta. Ütős kombináció! Aki látta a Suszter, szabó, baka, kém című filmet, az tudja, hogy mire számíthat: egy igazán csavaros thrillerre.
TRANSCENDENCE Walter Pfister neve onnan lehet ismerős, hogy ő volt a legsikeresebb Nolan-filmek operatőre. Az Insterstellar-hoz is őt szerették volna, ám nem ért rá: éppen a saját filmjét dirigálta. Első rendezésében Dr. Will Caster (Johnny Depp) egy olyan gép megépítésén fáradozik, ami képes átélni az összes emberi érzelmet. Ugye mondanunk sem kell, mennyire rossz ötlet is ez…
THREE DAYS TO KILL Ethan Runner (Kevin Costner) a titkosszolgálat ügynöke – és halálos beteg. Becslések szerint 3 napja van hátra, így mindent megtesz, hogy újra találkozzon ezer éve nem látott lányával, valamint megszerezze azt a kísérleti stádiumban lévő gyógyszert, ami életben tarthatja.
A POFON EGYSZERŰ Rocky Balboa vs. A Dühöngő Bika. Két nyugdíjas bokszoló (Robert De Niro és Sylvester Stallone) kénytelen elvállalni egy egymás elleni mérkőzést, 30 év kihagyással a hátuk mögött. Csakhogy ebben a korban már a felkészülés is komoly gondokat okoz…
BLENDED Adam Sandler és Drew Barrymore – azt hiszem többet nem is kell mondanunk. A két főszereplő kapcsolata az első vakrandi után nem várt mélységet kap, aminek mindenki örül, csak ő maguk nem. Aztán meg ők maguk is. Azért ha lehet a Nagyfiúk 2-nél legyen nézhetőbb!
CHEF A Vasember filmekből színészként és rendezőként is ismert Jon Favreau maga köré gyűjtötte ugyanazt a stábot, hogy egy kicsit kilépjenek a Marvel-filmek világából, és egy személyesebb téma felé forduljanak. Filmje egy kirúgott szakácsról szól, aki igyekszik rendbeszedni az életét.
STRETCH Joe Carnahan a Fehér pokollal legutóbb kegyetlenül odavágott, most mégsem ezt a vonalat folytatja, hanem sokkal humorosabbra veszi a figurát. Akcióvígjátéka egy limuzinsofőr (Patrick Wilson) és egy milliárdos (Chris Pine) nem mindennapi megpróbáltatásairól szól majd.
THE AWKWARD MOMENT Három jóbarát elhatározza: addig agglegények maradnak, ameddig csak lehet. A szerelem azonban nagyon hamar felüti a fejét, így a fogadalom gyorsan veszélybe kerül. Az első ránézésre nem túl eredeti romkom a trailer alapján érdemesnek tűnik a megtekintésre.
FilmMagazin / 13
HÁTTÉR
ANCHORMAN 2: THE LEGEND CONTINUES Ismét összeállt Ron Burgundy híres bandája, vagyis Adam McKay rendező, valamint Will Ferrell, Paul Rudd, David Koechner Steve Carrel és Christina Applegate, hogy még az első résznél is jobban megkínozzák a rekeszizmainkat. A kis csapat San Diego helyett most New York-ot fogja fenekestül felforgatni. Cameo itt is lesz dögivel!
SNOWPIERCER A globális felmelegedésre az emberiség csattanósan válaszolt: a folyamat megállítása érdekében folytatott kísérletekkel csaknem kiirtotta magát… A film egyébként egy francia képregény alapján készült, a címben szereplő Snowpiercer pedig egy olyan vonat neve, ami megállás nélkül zakatol a földgolyó egyes pontjai között, ezzel nyújtva reménységet az embereknek a fennmaradáshoz.
A MILLION WAYS TO DIE IN THE WEST Bár rebesgették a világszinten 530 millió dollárt kaszáló Ted folytatását is, Seth MacFarlane (tudjátok, a Family Guy-os csóka) inkább egy egészen új projektbe vágta a fejszéjét, méghozzá egy western komédiába, amiben a főszerepet is ő alakítja, bájos partnerei pedig Charlize Theron és Amanda Seyfried lesznek.
THE OTHER WOMAN Tipikus „csajos film”. Egy nő (Cameron Diaz) rádöbben, hogy a kiválasztottjának (Nicolaj Coster-Waldau) nem ő az egyetlen szeretője, ám a másik hölgyet nem ellenségként kezeli, hanem szövetségre lép vele, hogy így álljanak bosszút a mihaszna férfin.
RIO 2 Nem sok dologra emlékszünk a Rio első részével kapcsolatban (a Rango-val egy időben megjelenve ez nem is csoda), de pénzügyileg volt annyira sikeres, hogy megérje hozzá folytatást csinálni. Az első részt mindenestre érdemes lesz pótolni, mert közvetlen folytatást kapunk.
ST. VINCENT DE VAN NUYS Bill Murray-t mostanában kicsit hanyagolta az álomgyár, hiszen csak mellékszerepekben láthattuk, most viszont egy igazán testhezálló szerepet kapott: egy olyan háborús veteránt játszik, aki „tanítványának” fogadja az életben még tapasztalatlan szomszéd kissrácot.
FOXCATCHER A Pénzcsináló rendezője marad a sport világában, ám a baseball gazdasági része után ezúttal egy birkózó testvérpárról rendez filmet, a középpontban azonban most sem a sport lesz, hisz az igaz történetet feldolgozó sztori mozgatórugója a testvérgyilkosság.
HER Spike Jonze filmjét már tavaly is nagyon vártuk, azóta viszont csak annyi derült ki: nem hiába, mert igen jól sikerült. Aki esetleg nem emlékeznek, annak elmondjuk, hogy egy olyan férfiról szól, aki szó szerint beleszeret a gépére telepített, és női hangon hozzászóló alkalmazásba.
OUT OF THE FURNACE Akiknek bejött a Fogságban, azok ne keresgéljenek tovább, az Out Of The Furnace lesz az ő filmjük. Legalábbis a témáját tekintve (Rodey Blaze eltűnése utáni nyomozás kezd parkoló pályára kerülni, így a bátyja veszi kézbe a dolgokat) mindenképp, reméljük minőségileg is.
14 / FilmMagazin
NYÁR
SIN CITY: A DAME TO DIE FOR Jó régóta halogatják ezt a folytatást, annyiszor bejelentették, annyiszor ígérgették, most elvileg már készül, de igazából úgy állok hozzá, hogy hiszem, ha látom. Rodriguez újra a rendezői székben, Bruce Willis visszatér, Jessica Alba is, Mickey Rourke is, a főszereplő Dwight szerepében pedig Josh Brolin lesz (ő volt az, akit Clive Owen játszott az első részben, de mivel a karakternek volt egy arcműtétje, ezért ez a csere megvalósulhatott). A történet egy femme fatale körül fog forogni, akiért, ahogy a cím is mutatja, érdemes meghalni. Illetve ölni is. Reméljük, hogy ez a látványvilág nem fog kifáradni, és hogy kellően kreatív lesz.
FilmMagazin / 15
HÁTTÉR
BIG EYES Ha a bevált recept már nem működik, akkor eljött az ideje új utakat keresni. Erre döbbent rá Tim Burton is, aki az elmúlt években jó pár csalódást okozott a rajongóinak. A Big Eyes-ban Margaret Keane (Amy Adams) életét viszi a nagyvászonra, nagyjából a Nagy hal eszközeivel, mellőzve az összes burtoni stílusjegyet. Fura kimondani, de jól hangzik!
22 JUMP STREET A 21 Jump Street a tavalyi év egyik legkellemesebb mozis meglepetése és legnagyobb pénzügyi sikere volt, így érthető, ha nem kell sokat várni a folytatásra. Szerencsétlen rendőrpárosunk a gimnáziumi kalandok után ezúttal az egyetemi élet mindennapjaiba kénytelen beépülni, hogy aztán megint mindent a feje tetejére állítsanak. Reméljük nem lesz rókabőr szaga a dolognak
JUPITER ASCENDING A mindig is különleges látványvilággal dolgozó Andy és Lana Wachowski ezúttal egy grandiózus sci-fi elkészítésébe kezdett. A történet főhőse Jupiter (Mila Kunis), aki mindig is a világegyetem „meghódításáról” álmodott, ám eddig még nem volt rá lehetősége. Egy érte küldött exkatona azonban rádöbbenti: a genetikai állományával képes megváltoztatni a világegyetem egyensúlyát.
TINI NINDZSA TEKNŐCÖK A legutóbbi teknőc-kaland finoman szólva is hagyott kívánnivalókat maga után, így nem csoda, ha félve tekintünk erre a projektre is. Talán A Titánok haragjával elhíresült Jonathan Liebesman ha értelmes filmet nem is, látványosat majd össze tud hozni az alapanyagból.
MAGIC IN THE MOONLIGHT Új év, új Woody Allen-film – ahogy azt az idős mestertől megszokhattuk. Legújabb filmjének színhelye újfent Párizs lesz, főbb szerepekben pedig a gyönyörű Emma Stone mellett a Fekete hattyúból ismerős Marcia Gay Harden és a nagyszerű Colin Firth lesz látható.
THE EXPENDABLES 3 A forgatás véget ért, így augusztus környékén ismét visszatérnek a letűnt korok akciósztárjai, hogy néhány „új fiúval” (Harrison Ford, Mel Gibson, Wesley Snipes, Antonio Banderas, Kelsey Gram-mer) kiegészülve minden eddiginél nagyobb vérfürdőt rendezzenek.
HALÁLOS IRAMBAN 7 Nyáron érkezett volna az új rész a leginkább a horrorfilmjeiről ismert James Wan rendezésében, ám Paul Walker tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt a munkálatokat bizonytalan ideig elhalasztották, így szinte biztos, hogy 2015-re csúszik a Halálos iramban 7 premierje.
HERCULES A másik Hercules-filmtől nagyjából semmi érdemlegeset nem szabad várni, főleg hogy a stáblistáján olyan nevek is szerepelnek, mint a leginkább a botrányairól híres Palvin Barbara. Ja, és majdnem elfelejtettük: egyes jeleneteit Budapesten forgatták, talán ráismerünk pár helyszínre.
JERSEY BOYS Clint Eastwood ismét zenés filmet csinál, és mivel amihez rendezőként nyúl, az általában jól szokott sikerülni, ezért erre a filmre is érdemes lesz majd időt szakítani. A Jersey Boys-ban egy ’60-as évekbeli pop együttes mindennapjaiba nyerhetünk majd betekintést.
16 / FilmMagazin
TRANSFORMERS: AGE OF EXTINCTION Az első még oké volt. Aztán jött a második, amiért később bocsánatot kért. Jött a harmadik, ígérve, hogy jobb lesz a második és visszaszorítja az idióta humort. Nem jött össze, elszúrta. Most jön a negyedik, ígérve, hogy jó film lesz és ezúttal TÉNYLEG visszaszorítja az idióta humort. Lehet hinni Michael Bay-nek? Vagy adjuk fel a reményt? Persze ha azt nézzük, hogy szereplőgárda lecserélve (Shia helyett ezúttal Mark Wahlberg feszeng egy modellel az oldalán), akkor reménykedhetünk, hogy végre észhez tért a megalomán, akciómániás direktor. És ha megnézzük a szórakoztató fekete komédiáját, a Pain & Gain-t, akkor is merhetünk reménykedni. De mi a garancia arra, hogy ezúttal a sok robbantgatás, üldözés és ordibálás mellett kapunk egy rendes sztorit? Még akkor is, ha itt már nincs Kurtzman. Ja, hogy már a harmadiknál se volt? Oké, nem szóltam.
.
HÁTTÉR
A GALAXIS ŐRZŐI 2014-ben tovább tágul a Marvelfilmek univerzuma, hiszen az Amerika kapitány második része mellett érkezik a Guradian Of The Galaxy is, mely a képregényvilág egyik legizgalmasabb csoportosulásáról szól majd, melynek tagjai – Star Lord
(Chris Pratt), Gamora (Zoe Saldana), Drax (Dave Bautista), Groot (Vin Diesel) és mindenki kedvenc rágcsálója Rocket Raccoon (Bradley Cooper), – idegen bolygókon harcolnak a rossz szándékú földönkívüli lények ellen. A fentebb felsorolt színészek mellett feltűnik még Glenn
Close, Karen Gillan, John C. Reilly és a Thor: Sötét világ nézői azt is tudják, hogy Benicio del Toro is. A készítők nem titkolt szándéka, hogy a 21. század Aranypolgárát tegyék le a nézők elé, mondanunk sem kell, mi lennénk a legboldogabbak, ha ez össze is jönne nekik…
ÍGY NEVELD A SÁRKÁNYODAT 2 A film első része az utóbbi idők legjobb olyan animációs filmje volt, amit nem a Pixar csinált, így hát érthető, ha nagyon várjuk már a folytatást. A trailerből mindenesetre a történet fő csapásiránya nem derült ki, de hogy látványos lesz, az biztos.
EDGE OF TOMORROW A Feledés esetében remekül bevált a Tom Cruise és a sci-fi műfaj kombója,úgyhogy talán az Edge of Tomorrow is jó lesz majd. Mr. Cruise ezúttal Emily Blunt oldalán harcol az idegenekkel, a Bourne-rejtély rendezőjének irányítása alatt.
SEX TAPE A Rossz tanár rendezőjének új filmjében a Cameron Diaz és Jason Segel által alakított karakterek úgy döntenek: esti hancúrozásukat videóra rögzítik. Éjszaka mindkettőjük életük legjobbját hozza, ám a felvételnek reggelre nyoma vész…
18 / FilmMagazin
MAJMOK BOLYGÓJA: FORRADALOM A genetikailag fejlett majmok egyre inkább elszaporodnak, a forradalom kezdetét vette. Cézár hatalomra tör, az emberek kétségbeesetten próbálják a szőrös fickókat megakadályozni, de azt azért tudhatjuk a klasszikus filmből (tudjátok, amiben Charlton Heston van), hogy nem nagyon
járnak sikerrel. Az első rész meglepően jó fogadtatásban részesült, pedig a legtöbben ellene voltak magának az ötletnek is. Minek újabb bőrt lehúzni egy amúgy is halálra nyúzott franchise-ról? Persze, hogy ha jó a forgatókönyv, akkor mindent meg lehet bocsátani. A folytatás nem volt kérdéses, az viszont igen, hogy visszatér-e Rupert Wyatt. Nem
tért vissza, helyette a Cloverfield rendezőjében (Matt Reeves) bizakodhatunk, hátha tartja a színvonalat. A főszerepben azt az Andy Serkis-t láthatjuk, aki, mint általában, úgy most sem egy élő emberi lényt formáz meg, hanem egy digitális alakot, jelen esetben Cézárt. Ha másért nem is, az effektekért feltételezhetően érdemes lesz meglesni.
HÁTTÉR
ŐSZ
A HETEDIK FIÚ Joseph Delaney nagy sikerű The Spook’s Apprentice című tinifantasy regényét Sergei Budrov álmodta nagyvászonra. A történet a sötét középkorba játszódik, ahol az ismert világot egy Malkin nevezetű boszorkány tartja rettegésben, aki ellen egyetlen személy tudja csak felvenni a küzdelmet: ő nem más, mint a hetedik fiú…
DRACULA Bram Stoker örökérvényű figurájának története úgy látszik nemcsak a sorozatkészítők háza táján népszerű (lásd ehavi idevágó rovatunkat), de a filmkészítők is újra és újra előveszik: ezúttal a Universal stúdió, akik a képen látható Luke Evans-t szemelték ki címszereplőnek. Meglátjuk, mit tudnak hozzátenni majd a jól ismert kánonhoz…
AZ ÉLET KÖNYVE Guillermo Del Toro legutóbb elég kellemetlen meglepetést okozott a Tűzgyűrűvel, ám szerencsére igyekszik minél hamarabb javítani ezt a kisiklást. Legújabb projektje egy animációs film lesz, amely egy fiatal férfi fantasztikus kalandjait tárja a nézők elé három különféle birodalomban, neves színészek hangján megszólaltatva.
THE JUDGE David Dobkins eleddig jobb / roszszabb komédiáival „riogatott” minket, ezúttal a dráma mezsgyéjére lopakodik, méghozzá Robert Downey Jr. segítségével. A cím az általa alakított ügyvédre utal, akinek a saját háza tájékán kell majd rendet tennie.
AZ ÚTVESZTŐ Az apokalipszis után járunk, amikor is egy Thomas nevű fiú magához térve egy tisztáson találja magát, amit egy mozgó labirintusrendszer vesz körbe, és ahol csak fura lények és más fiúk találhatóak. A konfliktus akkor kezd tetőzni, amikor megjelenik az első lány is…
FURY David Ayer (Az utolsó műszak) jövőre két filmmel is jelentkezik: a már bemutatott Sabotage mellett érkezik a Fury is, mely többek között Brad Pitt-et és Shia LaBeouf-öt vezényli a második világégés véres frontvonalaira. Zúzos kis háborús mozira van kilátás!
AZ ÉHEZŐK VIADALA 3: A KIVÁLASZTOTT - 1. RÉSZ Ehavi számunkban elolvashatjátok, hogy milyen lett Az Éhezők Viadala második része, de már nem kell sokat várni a történet lezárására sem, ami a Harry Potterhez hasonlóan két részletben érkezik majd a magyar és nemzetközi mozikba.
GONE GIRL Ha David Fincher thrillert rendez, akkor arra érdemes várni. Legújabb filmjében egy házaspár hölgy tagja tűnik el, ráadásul éppen a házassági évfordulójuk napján, így a férj kénytelen a keresésére indulni, hogy aztán elég csúnya titkok lássanak napvilágot.
DUMB TO DUMBER 20 év alatt semmit sem változtak, ugyanolyan szerencsétlenek, mint voltak. Ráadásul csatlakozott hozzájuk az a Jennifer Lawrence is, aki állítólag olyan nagy rajongója az első résznek, hogy annak az összes dialógusát kívülről fújja. Rekeszizmokat felkészíteni!
20 / FilmMagazin
INTERSTELLAR Christopher Nolan új filmje mindig eseményszámba megy. Úgy tűnik így van ez még a harmadik Sötét Lovag-etap után is, mely sokak szerint elég tesze-tosza lett. Új filmje az Interstellar címet kapta, melynek történetéről, cselekményéről nem
tudhatunk sokat. Egy csapat felfedező felfedez egy féreglyukat, ami lehetővé teszi elvileg az időutazást. A műfaj tehát újra science-fiction, a szereplőgárda pedig minden eddiginél szemet gyönyörködtetőbb. Matthew McConaughey, Jessica Chastain, Anne Hathaway, Michael Cain,
John Lithgow, Topher Grace, Ellen Burstyn. Soroljam még? Az IMAXkamerák megint előkerülnek, a látvány várhatóan kellően nagyszabású lesz és szájtátós, Nolan pedig remélhetőleg levedli a nagyon kimért stílusát, amely az érzelmi azonosulást akadályozza sokszor.
HÁTTÉR
DOBOZTROLLOK A Sajthidán élő embereknek mindenük megvan és nagyon boldogan élnek, csak a doboztrollokról szóló legenda tartja őket rettegésben, akik az éj leple alatt képesek megfosztani őket az életük értelmét megadó két legfontosabb dologtól: a gyerekeiktől, és a nagy becsben tartott sajttól. Bármelyik tűnne el, hatalmas érvágás lenne…
FÖRTELMES FŐNÖKÖK 2 Jason Bateman, Charlie Day, Jason Sudeikis is visszatér egy második menetre, ami azért is tűnik érdekesnek, mert az első részben minden főnökön sikerült bosszút állni. Sok infó tehát még nem látott napvilágot a filmről, azt viszont tudni, hogy a rendező ezúttal nem Seth Gordon, hanem a Családi üzelmeket is dirigáló Sean Anders lesz.
THE EQUALIZER Denzel Washington mindig is jó volt az önjelölt igazságosztó szerepében, és ez vélhetőleg most sem lesz másképp. Ezúttal az orosz maffiával akasztja össze a bajszot, hogy megvédelmezzen egy aprócska és törékeny kislányt (Chloe Grace Moretz). A film alapját egyébként egy ’80-as években futó és 4 évadot megélő sorozat adja.
THE HOBBIT: THERE AND BACK AGAIN Az elmúlt évek egyik legrizikósabb vállalkozása volt az alig 300 oldalas Hobbit-könyv 3 részletes filmadaptációja, és bár A Gyűrűk Ura minőségét nem is sikerült megütni, azért kellemes decemberi szórakozás volt mindkét eddigi rész. Jó lesz a 3. is!
BIRDMAN Michael Keaton a Batman jelmez után a Madáremberét is magára ölti ebben a furcsa tragikomédiában, melyben egy olyan színészt alakít, aki ezzel a hőssel érte el legnagyobb sikereit. A film műfaja vígjáték, ami azért meglepő, mert Alejandro Gonzalo Inarritu lesz a rendező.
THE ROVER Az Animal Kingdom című film szépen elveszett a süllyesztőben, pedig a 2011-es év egyik legjobb mozija volt. Rendezője ezúttal (is) egy rendkívül erőszakos történetet visz vászonra Guy Pearce és Robert Pattinosn főszereplésével. Vér és mocsok, minden mennyiségben.
WILD A Wild minden bizonnyal a 127 óra női változata lesz, ahol a főhős bár épségben, de nagy tanulságokkal tér haza az útjáról. Azt egyébként nehéz elképzelni, ahogy az aprócska Reese Whiterspoon hónapokig egy nálánál 2-szer nagyobb táskával flangált a forgatáson…
UNBROKEN Angelina Jolie első rendezése (A vér és méz földjén) után bátran állíthatjuk, hogy nem biztos, hogy ezzel kéne foglalkoznia, ő azonban másodszor is megpróbálkozik a direktori munkával, mert bizonyítani akar a kétkedőknek. Filmje a Louis Zamperini nevezetű olimpikonról szól majd.
MAGGIE Arnold Schwarzenegger sok mindenkivel harcolt már a karrierje során, de zombikkal még nem hozta össze a sors – egészen mostanáig, ugyanis a Maggie-ben tinédzser lányát (a Zombieland-del a műfajt már kipróbáló Abigail Breslin) próbálja megvédeni az élőhalottaktól.
TÉL
22 / FilmMagazin
INTO THE WOODS Meryl Streep mindent el tud játszani, még a gonosz boszorkányt is – most legalábbis ezt az állítást bizonyíthatja. Társai többek között Johnny Depp, Anna Kendrick és Chris Pine lesznek, a rendező pedig Rob Marshall, ami már előrevetíti, hogy musical-ről beszélünk, ráadásul egy olyanról, amiben a legismertebb mesehősök (pl. Piroska, Babszemjankó, stb.) mind feltűnnek majd.
INHERENT VICE Thomas Pynchon, az egyik legelismertebb amerikai regényíró. Paul Thomas Anderson, a Vérző olaj és a The Master rendezője. Kettejük kombinációja csak jó filmet eredményezhet, úgyhogy már alig várjuk ezt a sztárokkal (Benicio Del Toro, Josh Brolin, Reese Whiterspoon, Owen Wilson, Jena Malone) megtűzdelt produkciót, mely egy drogos zsaruról (Joaquin Phoenix) szó majd.
EXODUS Ha esetleg a Noé-film után még nem unnánk a bibliai történeteket, akkor figyelmünket Ridley Scott legújabb filmje felé fordítsuk, aki Mózes történetét dolgozza fel a mindig nagyszerű Christian Bale-el a főszerepben. Mr. Scott utána pedig végre nekiállhat a várt Prometheus 2-nek, valamint a már tervbe vett, de rendkívül titokzatos új Szárnyas fejvadász projektjének is.
LONDON FIELDS Az Amber Heard által alakított Nicola Sixnek rossz megérzése támad: valaki a három pasija (Johnny Depp, Theo James és Jim Sturgess) közül az életére pályázik, úgyhogy minden eszközt be kell vetnie, hogy idő előtt megtudja végül melyik lesz a kegyetlen gyilkosa.
ANNIE A tavalyi év egyik legnagyobb felfedezettje volt a Messzi dél vadjai 10 éves főszereplőnője, Quvenzhané Wallis, aki ezúttal az Annie című musical remake-jében kapott szerepet Jamie Foxx és Camerion Diaz oldalán. A filmet a Barátság extrákkal direktora jegyzi.
CHILD 44 Tom Hardy a Mad Max és az Elton John életrajzi film között még egy véres thrillert is bevállalt, ami az 1940-es / ’50-es évek Szovjetuniójában játszódik, és egy szörnyű gyermekgyilkosság áll a középpontjában. A nyomok egészen a legfelsőbb szintekig vezetnek…
ANIMAL RESCUE A közhiedelemmel ellentétben nem az Exek és szeretők James Gandolfini utolsó filmje, hanem az Animal Rescue, mely egy eltűnt pitbull utáni nyomozásról szól, és a hírek szerint nagyon komoly bűnügyi dráma. Gandolfini mellett látható még benne Tom Hardy és Noomi Rapace is.
ÉJSZAKA A MŰZEUMBAN 3 Elképzelni sem tudjuk, hogy mi újat lehet még hozzátenni az Éjszaka a múzeumban franchise-hoz, hiszen már az első rész hibái felett is nehéz volt szemet hunyni, a második pedig egyenesen katasztrófa volt. A pénztáraknál viszont jól teljesített, ezt pedig feltétlenül meg kell lovagolni…
CYBER Jövő év végén az a Michael Mann is új filmmel jelentkezik majd, akiről a 2009-es Közellenségek óta nem hallottunk semmit. Legújabb filmje egy napjainkban játszódó high-tech thriller lesz Chris Hemsworth-szel, Viola Davis-szel és Holt McCallanyval a főszerepben.
FilmMagazin / 23
HÁTTÉR
47 RONIN Tudom, hogy egy aljadék vagyok, de nekem a 47 Ronin impozáns plakátjáról rögtön a Fergeteges forgatás (alias Bowfinger) zárójelenete ugrott be, ahol a Steve Martin meg a fogszabályozós, rövidlátó Eddie Murphy lekaratézzák a félméteres tűzvörös körmökkel hadonászó Christine Baranskit és a mindig a pofon előtt két másodperccel összeeső nindzsákat. Nem véletlenül. Írta: Kovácsné
A
távol-keleti színházi és egyéb kulturális hagyományokra épülő, csodaszépen filmezett, rettentően komoly, verekedős kardozós - naplementés - bambuszligetes filmeknek számomra mindig van egy nagyon oda nem illő, indokolatlanul humoros mellékíze, sajnos azért, mert a távol-keleti kultúráról szinte semmit nem tudok, és ha ugyanazt a filmet egészen pontosan ugyanúgy nyugaton csinálnák meg, az egészen biztosan vígjáték volna. Még az olyan, hangsúlyozottan a posztkeresztény ízlést is figyelembe vevő alkotásoknál is, mint a Ringu és társai, az embernek van egy olyan érzése, mintha ufók for-
24 / FilmMagazin
gatták volna őket. A tévéből kimászó rossz szándékú kísértet kulturális orientációtól függetlenül nyilván a frászt hozza bárkire, de közben el lehet ilyen apróságokon mélázni, hogy a japánoknak a szellem, mint koncepció amúgy teljesen természetes, a lakosság oda se nézve sétál el mellette, a koreai fantasy-ben meg nagyon szép a CGI sárkány, csak közben a főhős a legjobb barátja erőszakos halála kapcsán anynyit mond, hogy aha, ja, ez volt a dolga, na menjünk, nincs itt semmi látnivaló. Kíváncsi vagyok, hogy ez a film el tud-e adni nekem egy keleti történetet úgy, hogy azzal a csökött nyugati agyammal tudjam értelmez-
ni, ugyanakkor a kulturális érdekességek se tűnjenek el nyomtalanul. A történet, mint címe is sugallja, 47 szamurájról szól, akiknek urát megöli egy gonosz hadúr (Tadanobu Asano, aki pl. épp most látható a Thorban Hogun szerepében, és az Amerikában is viszonylag ismert japán színészek közé tartozik). A bosszúszomjas harcosok (gazda nélküli szamurájok, azaz roninok) a megvetetett félvérhez, Kai-hoz fordulnak segítségért. (Ez lenne ugye Keanu Reeves, aki már a Mátrixban is szépen imitálta a kungfut, úgy tűnik nagyon benne van a harcművészeti filmekben, idén mutatták be a Kínában játszódó Man of Tai Chi
A japán gondolkodásmód legfontosabb tételei: hűség, becsület, hazafiasság és bátorság.
című első saját rendezését is. A 47 Ronin esetében speciel a kétkezes kard használatában kellett komolyabban elmélyednie). Az Oishi (Hiroyuki Sanada) vezette csapat keresztül-kasul bejárja Japánt, és megküzd az összes arra járó mitológiai szörnnyel (troll-szerű óriásokkal, alakváltókkal, egyebekkel), míg végül bosszút állnak és helyreállítják becsületüket. A történet Japánban ikonikusnak számít, mindenféle feldolgozása volt már a színháztól az operán át a filmig. Valamikor a 18. században történt valós eseményeken alapul, az azóta eltelt hosszú idő alatt első számú nemzeti mítosszá lépett elő, és rengeteg változata van, melyek közös neve Chushingura. Eredetileg mondjuk még véletlenül sem fantasy-nek volt szánva, a becsület, a kötelesség és a hűség tanmeséjéről beszélünk, a karácsonyi Chishingura a japánoknak állítólag olyan, mint az angoloknak a James Bond... Ami valószínűleg nem része egy Chishingurának sem, az a szerelmi szál. Nem baj, ebben a filmben van, az már A Gyűrűk Urában is bejött az erre hajlamosaknak. A producerek a 47 Ronint valahová a 300, a Gladiátor és A Gyűrűk Ura közé pozícionálják (egyébként ugyanaz a John Mathieson fényké-
pezte, akit a Gladiátorért Oscarra jelöltek). Ez nem kis magabiztosságra vall, ha azt vesszük, hogy a rendezőnek, Carl Rinschnek ez az első mozifilmje. Rinsch el is tapsolt vagy 175 millió dollárt (voltak bizonyos 225 milliós pletykák is), ami miatt a nagyszabású alkotás az okosok szerint az év egyik legkockázatosabb mozgóképes befektetését képviseli, különösen kevés jót sejtet a már 2012-ben elkészült film bemutatóját övező hosszas huzavona, a dátumot minimum 320-szor tették odébb. (Sokak szerint az is gyanúra adhat okot, hogy az utómunkálatok alatt az Universal fejesei, akik már addig is egymás haját tépték a háttérben és az alkotói folyamatot többször is nyílt színen „rémálomnak” titulálták, nagyon szorosan rajta tartották a szemüket a rendezőn, sőt egy adott ponton már arról cikkeztek a lapok, hogy Rinch-t ki is rúgták). A 47 Ronint Londonban és… a rákospalotai Raleigh stúdióban forgatták, hónapokig itt álltak a csini szalmatetős japán házikók a szemétégető mellett. Ez engem azért frusztrál, mert 300 méterre lakom a stúdiótól, de egyszer az életbe nem hajtott bele a hárlidévidzonnal a Keanu Reeves az előkertembe, meg nem integet be a Dwayne Johnson a fürdőszoba-ablakunkon, ami elég
nagy szemétség, és... izé... szóval a rákospalotai Raleigh stúdióban forgatták. A magyar kivitelező, a MidAtlantic Films, ami már a Pokolfajzat 2 elkészítésében is részt vett (és a Ron Perlman se jött be hozzánk pörköltet enni. Csak úgy mondom), a korhű kunyhók mellett méretarányos (hat méteres) hajóbelsőkkel és hasonló jókkal is kedveskedett a stábnak. A jeleneteket először japánul forgatták le, hogy a japán színészek teljes beleéléssel dolgozhassanak. A rengeteg CGI trükköt igyekeztek nagyszabású, komplikált díszletekkel megtámogatni, hogy ne olyan legyen az egész, mint egy túl véresre sikeredett Tapsi Hapsi rajzfilm (mondjuk ez pont nem a díszleteken múlik, de ne keserítsük el őket). Az alapkérdésre visszatérve, hogy akkor ez most egy jó kis keleties, kulturálisan is érdekes film lesze: a plakátot meg a 3D-t elnézve, valamint az összeszedegetett információk birtokában szerintem nem. De ez legyen a legnagyobb bajom. Én lennék az utolsó, aki fikát bocsájt egy jó popcorn mozira. Szóval már csak annyi a kérdés, hogy igazi, zamatos blockbusterről van-e szó. Azt meg majd elmesélem.
Stáblista Rendező: Carl Rinsch Főszereplők: Keanu Reeves, Hiroyuki Sanada, Kou Shibasaki Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2013. december 26..
FilmMagazin / 25
HÁTTÉR
WALTER MITTY TITKOS ÉLETE Miről szólhat Walter Mitty titkos élete, ha Ben Stiller a főszereplő? Valószínű, hogy valamilyen mókás és fantáziadús történet lehet tele szenvedéllyel, romantikával és hősies győzelmekkel. Írta: Veszják
Az első tervek szerint Steven Spielberg és Ron Howard készített volna azonos című filmet, ám az a projekt végül meghiúsult.
W
alter Mitty (Stiller) egy magazin képszerkesztője, aki az unalmas hétköznapok elől a fantázia világába menekül, a valóságban ahhoz sincs mersze, hogy szerelmet valljon munkatársnőjének (Kristen Wiig). Ám amikor mindkettőjük állása veszélybe kerül, Walter életében először a tettek mezejére lép, és egy elveszett negatív után nyomozva olyan utazásra indul, melynek kalandjai messze felülmúlják legvadabb fantáziaképeit. Ben Stiller számára a Walter Mitty titkos élete nagyszerű lehetőséget kínált arra, hogy újra elmeséljen egy klasszikus amerikai történetet. James Thurber eredeti novellája, amely 1939-ben a The New Yorker magazinban jelent meg, számos feldolgozást élt meg: a negyvenes években sikeres filmvígjáték készült belőle, később többször is színpadra vitték. Főhőse szimbolikus alakká vált: ha valakit Walter Mitty-nek neveznek, akkor mindenki érti, hogy olyan emberről van szó, aki tettek helyett inkább álmodozni szeret.
„Azért szeretem ezt a történetet, mert lehetetlen beskatulyázni – magyarázza Stiller. – Egyszerre komédia és dráma; teli van kalanddal és fantasztikummal, főhőse ugyanakkor teljesen hétköznapi figura. Olyasvalaki, akivel könnyű azonosulni – kisember, akivel látszólag minden rendben van, teszi a dolgát, megfelel az elvárásoknak, de valójában a saját, külön bejáratú álomvilágában él. Számomra ő testesíti meg mindazt, amit magunkról és a világról gondolunk, de sose mondunk ki.” Stiller színészként mindig is szerette a kissé esetlen, álmodozó figurákat. Napjaink egyik legkiválóbb komikusának filmes életműve teli van esendő, csetlő-botló kisemberekkel, akik nehéz helyzetekben próbálnak helyt állni. Az Apádra ütök kórházi ápolója paranoiás apósát igyekszik meggyőzni, hogy méltó az apaságra, az Éjszaka a múzeumban botcsinálta teremőre az életre kelt kiállítási tárgyak okozta zűrzavarban próbál rendet tenni, a Keresd a nőt! kétbalkezes fiatal írója pedig ifjúkori
szerelme meghódításáért küzd. Rendezőként Stiller abszurdba hajló, szarkasztikus humoráról vált híressé: a Zoolander, a trendkívüliben a divat, a Trópusi viharban pedig a film világát figurázta ki. A Walter Mitty titkos életében színészként és rendezőként is új területre lép: enynyire látványos kalandfilmet még sose készített, és sohasem alakított ilyen összetett, megindító hőst. Stiller Mitty-je nagyon is mai figura. Egyre kényelmetlenebbül érzi magát elszemélytelenedő és elektronizálódó világunkban, és a rideg valóság elől saját fantáziavilágába menekül, ahol ő a legyőzhetetlen hős. Álmait senkivel nem osztja meg – mindaddig, amíg el nem kezd kutatni egy híres fényképész (Sean Penn) elveszett negatívja után. A film három producere közül kettőt szoros kötelékek fűznek Walter Mitty történetéhez: John Goldwyn és Samuel Goldwyn Jr. az unokája, illetve fia annak a Samuel Gold-wynnak, aki a Walter Mitty titkos élete 1947-es komédia változatának a
FilmMagazin / 27
HÁTTÉR producere volt. A harmadik producer, Stuart Cornfeld pedig Stiller régi munkatársa, aki már a Zoolanderben és a Trópusi viharban is együttműködött a rendezővel. A Goldwyn-ok számára a Walter Mitty titkos élete mindig is a családi legendárium része volt. „A film annak idején hatalmas sikert aratott – mondja John Goldwyn –, és szerettük volna, ha az új változat méltó lenne az eredetihez.” „Mindig is úgy gondoltam, hogy a jó film alapja a jó történet – veszi át a szót Samuel Goldwyn, Jr. –, és a Thurber-sztori olyan gazdag, hogy számtalan irány kínálkozott a figura és a történet továbbfejlesztésére.” Talán épp ez a bőség okozta, hogy a sztori fejlesztése sokáig egy helyben toporgott, mígnem John Goldwyn végre összetalálkozott Steven Conrad forgatókönyvíróval, aki olyan filmeket jegyez, mint A boldogság nyomában és Az időjós. Amikor Conrad felvázolta, milyen lehetőségeket lát a sztoriban, a producer rögtön tudta, hogy megtalálta az emberét. „Azt mondta, olyan történetet képzel el, melynek főhőse jelentéktelennek tűnő fickó, aki legbelül jobb, izgalmasabb életről álmodik, és rájön, hogy ezt csak úgy érheti el, ha álmodozás helyett kilép a valóságba – meséli Goldwyn. – Mire én azt feleltem: Tiéd a meló!’” Amikor Conrad elkészült az első forgatókönyv-változattal, Goldwyn nyomban érezte, hogy a film jóval
több lesz egy átlagos komédiánál. „Roppant egyéni hangú írás volt – emlékezik a producer. – Mindannyiunkat meghökkentett az eredetiségével.” A különleges forgatókönyvhöz hosszan keresték az alkalmas rendezőt. Ben Stiller eredetileg Mitty szerepe kapcsán került a képbe, a személyes találkozó előtt azonban írásba öntötte a forgatókönyvvel kapcsolatos észrevételeit, és az anyagot elküldte a producereknek. „A szöveg pontossága és intelligen-
BEN STILLER CSILLAGA Erről vajon álmodozott-e Walter Mitty? Ben Stiller, a Walter Mitty titkos élete című különlegesen kalandos vígjátékával végképp bebizonyította, hogy nemcsak nagyon vicces színész, hanem kiváló rendező is. Új filmjének főszereplője (akit ő maga alakít) csendes, visszahúzódó alkalmazott, aki azzal vigasztalja magát szürke életéért, hogy állandóan rendkívüli helyzetekbe képzeli magát – egészen addig, míg érte nem jön az igazi nagy kaland és vele egy gyönyörű nő. Az elmúlt hetekben Stillerrel olyasmi történt, ami sokáig csak az álmok körébe tartozott. A legendás Chinese mozi előtti csillagok közé került az övé is: kéz- és lábnyomát cementbe öntötték a Hollywood Boulevard-on. Az ünnepség műsorvezetője Stiller jó barátja, Tom Cruise volt, rajta kívül pedig jó pár kolléga és Stiller-rajongó is megjelent. Köztük Adam Sandler, Mickey Rooney, Judd Apatow valamint a Fox Stúdió nagyhatalmú főnöke, Jim Gianopulos… és Stiller felesége, Christine Taylor meg a gyerekeik. Stiller csillaga egyszerre bizonyítéka és következménye annak, hogy a színész-rendező egyre elismertebb filmessé válik. Volt tekintélyes kritikus, aki egyenesen úgy emlegette a Walter Mitty titkos életé-t, mint „az új Forrest Gump-ot.” Ezért már tényleg jár a csillag. (InterCom)
28 / FilmMagazin
ciája lenyűgözött bennünket – meséli Goldwyn. – Nagyon, nagyon különleges film képe rajzolódott ki belőle.” Goldwyn, aki még a Paramount Pictures elnökeként, a Zoolander, a trendkívüli forgatása kapcsán ismerkedett meg Stillerrel, pontosan tudta, hogy egy ilyen nagyformátumú film mekkora feladatot ró a rendezőre, és hogy ezt milyen nehéz összeegyeztetni a színészi munkával. Stiller elszántsága azonban az összes producert meggyőzte, és végül a főszerep mellett neki adták a rendezői pálcát is. Döntésüket később sem kellett megbánniuk. „Ben pontosan tudta, milyen mozit szeretne – összegez Stuart Cornfeld –, és színészként, valamint rendezőként is elképesztő energiákat mozgósított, hogy megvalósítsa vízióját.“
A felvételeket 2012 májusában Manhattanban, szeptemberében pedig Izlandon készítették.
A James Thurber-féle történet modern átiratában Walter Mitty a LIFE Magazin munkatársa, aki titkon arra vágyik, hogy részese legyen azoknak a látványos és színes pillanatoknak, melyek fényképes lenyomataival a hosszú évek során kapcsolatba került. A valódi LIFE Magazine 1883-as alapítása óta számos átalakuláson ment át, míg végül 2009-ben life.com néven átkerült az internetre. A filmben szereplő fiktív mása még csak most készül a nagy váltásra. „Walter szobájában negatívokon ott sorakoznak a közelmúlt nagy fotósainak legjelentősebb munkái – magyarázza Conrad. – Mindaz, ami érdekes, fontos volt ebből a százegynéhány évből, megjelenik a fotókon.” Stiller számára Mitty munkája kiváló eszköz volt arra, hogy a figu-
rát napjainkhoz kösse. „A filmbéli LIFE Magazine nagy változás előtt áll – magyarázza a rendező. – Online fotóarchívummá akarják átformálni, és az átalakulás Walter állását is fenyegeti. Ez az a pillanat, amikor nem bújhat el többé a valóság elől.” James Thurber eredeti novellájában élesen elválik egymástól Mitty valóságos és képzelt élete, Stiller viszont nem akart meghúzni ilyen szigorú határvonalat. Mitty fantáziaképei folyton-folyvást benyomulnak a valóságos történésekbe, és visszatükrözik a férfi belső személyiségét. „Látjuk, mire vágyik, a különböző helyzetekre szíve szerint hogyan reagálna – magyarázza Conrad. – Álmaiban erős, bátor, spontán figura, a való életben viszont óvatos, körülményes, fontolgató. Nem mintha tutyimutyi lenne, de felelősséget érez családjáért, amelyet apja halála óta ő tart el.” Éppen ezért Conrad nagyon erőteljes motivációról gondoskodott, ami kizökkenti Mittyt passzivitásából – kedvenc fotósának egyik elveszett negatívját kell megtalálnia, amelyet a filmbéli LIFE Magazine utolsó számának címlapjára szántak. Mitty másik inspirációja a LIFE Magazine híres mottója, amely arra bátorítja az embereket, hogy „nézzék meg azokat a dolgokat, amelyek sok ezer mérföldnyire vannak, amelyek falak mögött rejtőznek, vagy amelyeket veszélyes megközelíteni… nézzék meg, és ámuljanak.”„Ez a mottó lényegében arról szól, hogy ássunk a dolgok mélyére, és tapasztaljuk meg a valóságot – magyarázza Conrad. – Tökéletes
iránymutatás egy olyan ember számára, aki fantáziavilágban él.” Amikor 1939-ben James Thurber papírra vetette novelláját, játékos, modernista stílust alkalmazott Mitty színpompás álomvilágának megrajzolására. 2013-ban Ben Stiller a legkorszerűbb filmes eszköztárat mozgósította ugyan erre a célra. Aprólékosan kidolgozott, hiperrealista fantáziavilágot alkotott, amely összekeveredik Mitty hétköznapi valóságával. „Látvány tekintetében maximális realizmusra törekedtünk – magyarázza Stiller. – Amit csak lehetett, még a legveszélyesebb jeleneteket is felvettük a valóságban, és aztán megdolgoztuk számítógéppel.” „Kint forgattuk a nyílt tengeren, körülbelül másfél kilométerre a parttól, három-négy méter magas hullámok között – folytatja Stiller. – A hajó a kamerával elpöfögött, hogy visszajöhessen, és felvehesse a jelenet, de volt egy kétperces időszak, amikor ott lebegtem az óceán jéghideg vizében, olyan egyedül, mint az ujjam, és azért imádkoztam, nehogy valami baj történjen velük, mert akkor nekem lőttek. Megéreztem valamit a veszély ízéből, és arra gondoltam, hogy az ilyen pillanatokról szól a filmkészítés.’”
Stáblista Rendező: Ben Stiller Főszereplők: Ben Stiller, Kristen Wiig, Sean Penn, Adam Scott Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2013. december 26.
FilmMagazin / 29
HÁTTÉR
A WALL STREET
FARKASA Amiről már most tudni, hogy nagy kasszasiker lesz… Írta: Holhós Linda
V
annak olyan estek, amikor felmerül a kérdés egy háttércikk alkalmával, hogy egyáltalán miért is szükséges ez? Az ember körülszaglászik az interneten, a legtöbb esetben még kap is anyagot ahhoz, hogy minél jobb képet tudjon lefesteni az adott produkcióról, majd szűri az információkat, mi megy, mi marad, esetlegesen megfogalmaz egy-két egyéni benyomást, és öszszerakja az egészet, mint egy puzzle-t… Mókás dolog ez, főleg ha amúgy is van az embernek egy kényszere, hogy nyakig merüljön az ilyen jellegű témákba. Aztán nagyon ritkán, mondjuk úgy tízévente egyszer, megnézi egy film előzetesét… És kész. A folyamat megkezdődik
30 / FilmMagazin
az első képsorral, majd le is zárul az utolsó képkockával. A következtetés merészen egyenes: ezt a filmet látni kell! Minden mellékinformáció feleslegessé válik, mivel az a 2-3 perc elmond mindent, ami szükséges. Szeretem az olyan dolgokat, amik nincsenek agyonbonyolítva. Ami csak jön, láttat, én pedig élvezettel állapítom meg, hogy le vagyok győzve. Nos, én így jártam A Wall Street farkasával. Megkerülhetetlenül fontos kiindulási pontok: 1.) Leo DiCaprio a főszerepben – ismerjük el, a pasas rendkívül jó színész. Rendben voltak kevésbé erős szerepei, de valamivel fel kellett hívnia magára a figyelmet a kezdetekben, és a csinos
pofi kiaknázása, a tinédzser szívekre hatva, nem egy egyedi metódus. De kinőtt a saját árnyékából, és nagyon komoly filmekben bizonyította már a rátermettségét. Ráadásul jelen filmben egy teljesen új oldalát mutatja majd meg, a teljesen elszállt, idióta, és helyenként nem kicsit vicces oldalát. Már az előzetesből kiderül, hogy ezt is sikeresen fogja teljesíteni. 2.) Matthew McConaughey-t láthatjuk mellékszerepben. Ő is már csak az Istent nem játszotta el. Felesleges volna leírni ide, hány különböző típusú filmben remekelt eddig. Sajnos ahogy öregszik, úgy veszíti el fokozatosan a vonzerejét, de szerencsénkre ez nem von le a tehetsé-
Állítólag azt a jelenetet, melyben Leo szusit eszik, csaknem 100-szor felvették, ami miatt a színész olyan rosszul lett, hogy egész éjjel hányt.
géből egy szemernyit sem. 3.) Martin Scorsese rendezte a produkciót. Az úriember neve még a nem filmmániásoknak is egyértelműen összekapcsolódik a minőségi mozikkal (Taxisofőr, Dühöngő bika – Mr. Scorsese egy etalon). Nem ez az első közös produkciója Mr. DiCaprio-val. Olyan filmekben dolgoztak már együtt, mint A tégla, az Aviátor, vagy a Viharsziget. Most komolyan, kell ezektől a címektől jobb ajánlólevél? Hogy mit is érdemes tudni magáról a történetről: Jordan Belfort azonos című regényének a filmadaptációja. Érdekesség, hogy a könyv önéletrajzi ihletésű. Jordan Belfort a 90-es években egy multimilliomos
tőzsdei guru volt, mindössze 26 évesen, majd 36 évesen lesittelték pár hónapra. Történetünk leginkább a köré épül, hogyan élte túl saját féktelen gazdagságát a szerző, miközben olyan akadályok tarkították az útját, mint az alkohol, a drogok, a nők, és szinte minden más is, ami a totális esztelenség jegyében lezongorázódhat. Az előzetes alapján kikövetkeztethető, hogy a megvalósításban nem kevés szerepet kapott a humor. A film az ellentmondások filmje is, mivel egy olyan moziról van szó, ahol ahhoz kellet sok pénz, hogy megmutathassák az alkotók, hogyan is lehet sok pénzt keresni, ráadásul rekordidő alatt. A produkció Manhattanben játszódik, és szu-
perjachttól kezdve, összetört Lamborghini-ig, minden fellehető benne. Mr. DiCaprio nagyon elegánsan, csak annyit fűzött a mű költségeihez, hogy „ezt a filmet meglehetősen nehéz volt finanszírozni”. A színész azzal igyekezett még jobban felkészülni a szerepére, hogy – ahogy az már lenni szokott – sok időt töltött Belforttal, aki elmondása szerint „nagyon nyitott volt az életével kapcsolatban, főleg a legzavarbaejtőbb részeket illetően”. A filmkészítők nem ismertek lehetetlent, mindent a legapróbb részletekig úgy szerettek volna kivitelezni, ahogy az Belfort életében, vagy drogos pillanataiban az elméjében lezajlott. A miheztartás végett egy
FilmMagazin / 31
HÁTTÉR
>> HA
MEGNÉZZÜK MI MINDEN TÖRTÉNT MÁR A PÉNZÜGYI VILÁGBAN, ÉS VALÓSZÍNŰLEG ÚJRA MEG IS FOG TÖRTÉNNI, AKKOR TÉNYLEG FEL KELL TENNI A KÉRDÉST: A BECSTELENSÉG ELFOGADHATÓ? NEM VÁRHATÓ, HOGY AZ EMBEREK EGYSZER TÚL MESSZIRE FOGNAK MENNI?” <<
példa: Az egyik jelenetben egy óriási partit kellett leforgatni, ahol Belfort sztriptíztáncosokkal, és minden elképzelhető földi jóval maga körül ünnepli önmaga, és cége sikerét. Teszi mindezt a munkahelyén. A produkciós menedzserek képzett lovakat béreltek, törpéket toboroztak, akikre speciális tépőzáras, tapadó ruhákat aggattak, csak hogy célba lőhessék őket. Pár nappal a forgatás előtt Mr. DiCaprio-nak eszébe jutott még egy kritikus pont, amit még Belfort-tól hallott, és ezt meg is súgta Scorsese-nek. „Azt mondtam, hogy Jordan azt is megemlítette, hogy volt egy csimpánza, ami görkorcsolyán, és pelenkában osztogatott jegyeket a brókereknek. És Martynak tetszett az ötlet. Óriási
32 / FilmMagazin
– mondta – de honnan szerzünk csimpánzt? – Nem tudom – válaszoltam, mire Marty: – Rendben, állítsunk rá valakit.” Mindezen információk ellenére, azért nem szabad azt hinnünk, hogy ez a történet nélkülöz minden mélyebb mondanivalót. „Ez a film élő példája az amerikai álom korrupt valóságának, és érzékletes szadista humorral egészül ki. Hihetetlenül felháborító, csak más módon, mint bármi, amit eddig valaha olvastunk, vagy láttunk, ezáltal válik frissé, és izgalmassá.” – nyilatkozta még a filmről Leo. Mr. DiCaprio nem csak főszereplője, hanem producere is a mozinak, és senki mást nem tudott elképzelni a rendezői székbe csak Scorsese-t. A rendező álláspontja szerint a Wall
Street farkasa annak a története, hogyan válhat a szabadpiaci kapitalizmus hitté. „Ha megnézzük mi minden történt már a pénzügyi világban, és valószínűleg újra meg is fog történni, akkor tényleg fel kell tenni a kérdést: A becstelenség elfogadható? Nem várható, hogy az emberek egyszer túl messzire fognak menni?” Mellesleg a mozi az Államokban, minden további nélkül megkapta az R besorolást, ami annyit tesz, hogy 17 éven aluliak számára, nagykorú felügyelete mellett ajánlott. Nem is értem miért… Szükségszerűen ki kell még emelni a szereplők közül Jonah Hill-t, akit olyan filmekben láthattunk eddig, mint a 21 Jump Street, vagy az Itt a vége (ami számomra felért egy rémálommal).
A filmben látható lesz szereplőként 3 egyébként rendező foglalkozású emberke is, méghozzá: Jon Favreau, Spike Jonze és Rob Reiner.
SCORSESE BÖRTÖNBEN? Szerencsére erről még szó sincs, az viszont tény, hogy a többek között Az élet szépet és a Hetediket tető alá hozó stúdió, a Cecchi Gori Pictures beperelte az idős mestert, mondván: még mindig nem készített el nekik a Silence című filmjüket, pedig lassan 20 éve szerződésbe foglalták a munkálatok részleteit. Scorsese sajtósa szerint természetesen semmi köze nincs a rendezőnek a stúdióhoz. Meglátjuk, mi lesz ebből. Férfiúnk specialitása az idegeket lemerítő vígjátékokban való közreműködés. Itt egy fiktív karaktert személyesít meg, akinek a tulajdonságai hasonlatosak a főhős tulajdonságaihoz. „Marty az én aktuális hősöm – nyilatkozta. – „Fél évig együtt dolgozni vele olyan érzés volt, mint nyerni a lottón. Hagyta hogy egyedül formáljam meg ezt az örült figurát. A humor igazán sötét a filmben, és mindig a legszörnyűbb helyeken mutatkozik meg igazán. Volt néhány nagyon vad jelenetem. Nem vagyok szégyenlős típus, de az még engem is megdöbbentett, amit nap mint nap csináltunk. Nagy, hamis pótfogaim voltak, és a ’80-as évek őrült ruháit viseltem. Egy emberekkel teli luxusjachton is voltunk, ami elsüllyedt
alattunk. Én egy lila Bentley-t, Leo egy Lamborghini-t vezetett. Az egész film nem szól másról, csak a dekadenciáról.” „Jonah Hill valószínűleg az egyik legnagyobb improvizőr a szakmában. Minden félelem nélkül áll ki egy csoportnyi ember elé, és hihetetlenül képes briliáns dialógusokat rögtönözni.” – mondta DiCaprio színésztársáról. Nagyvonalúan el is hisszük ezt neki. A forgatókönyv megírására Scorsese, és Leo azt a Terence Winter-t kérték fel, aki a nemrég negyedik évadával záró Boardwalk Empire párbeszédeiért is felelős volt. „Ez egy nagyon lendületes film, egy igazán vad hullámvasút. Nagyon büszke vagyok rá, arra pedig még büszkébb, hogy Marty-val, és a fiúkkal dolgozhattam
együtt.” – mondta Winter. A vizuális effektek kivitelezéséhez Mark Russell-t vonták be az alkotók, aki olyan munkákat tudhat már a maga mögött, mint az E.T, a Pokolfajzat, vagy éppen a Különvélemény. Túl sok részletet nem árult el az úriember a filmhez kapcsolódó trükkökkel kapcsolatban, de az hogy Ő volt jelen ezen nem tudni milyen jelenetek megalkotásánál, csak pozitív irányba terelheti a már most is elég erős alapokat. Mindezek után felesleges tovább csűrni-csavarni a szavakat. Leginkább még ennyire sem kellett volna. Véleményem szerint ettől a pár mondatos kitekintéstől függetlenül, az igazán nagy meggyőző erő a film mellett még mindig az előzetes lesz.
Stáblista Rendező: Martin Scorsese Főszereplők: Leonardo DiCaprio, Matthew McConaughey, Jonah Hill Forgalmazó: Pro Video Hazai premier időpontja: 2013. december 26.
FilmMagazin / 33
PORTRÉ
LEONARDO DICAPRIO „A legjobb dolog a színészetben, hogy elmerülhetek egy másik személyiségben, és ezért fizetnek is. Ez remek megnyilvánulási alkalom. Magamról szólva, nem vagyok benne biztos, ki is vagyok. Úgy tűnik, mindennap változok.” Írta: Spike
L
eonardo DiCaprio 1974. november 11-én született a család egyetlen gyermekeként Los Angelesben, az Angyalok Városában, Kalifornia államban. Édesanyja, a német származású Irmelin (született Indenbirken), jogi titkárnőként tevékenykedett. Anyja, aki anyai ágon orosz származású, még gyermekkorában a németországi kisvárosból, Oer-Erkenschwickből az Egyesült Államokba költözött. Édesapja, a negyedik generációs, félig olasz, félig német származású amerikai, George DiCaprio, underground képregényrajzolóként és forgalmazóként dolgozott. Anyai nagyanyja, a megboldogult Helene Indenbirken (1915-2008), Yelena Smirnova néven született Oroszországban. Egy 2010-es beszélgetés során, melyben partnere az orosz miniszterelnök, Vladimir Putin volt elmondta: mindkét nagyszülője orosz születésű volt. DiCaprio szülei a főiskolán találkoztak, majd megismerkedésük után a pár Los Angelesbe költözött. Nevét a világhírű olasz reneszánsz polihisztor, Leonardo da Vinci után kapta, mivel amikor anyja állapotos volt, pont egy itáliai múzeumban nézte a művész egyik festményét, amikor a méhében a magzat rúgott egyet. Szülei elváltak, mikor egy éves lett, és többnyire anyjával élt ezután, de apja sem hagyta végleg magára. Gyermekkorában a Seeds
34 / FilmMagazin
Elementary Schoolba járt, érdekelték a kosaraskártyák, a képregények és a múzeumok, ahová gyakran vitte el édesapja. DiCaprio és édesanyja több Los Angeles-i környéken is élt; kezdetben a város centrális régiójában, az Echo Parkban, majd tizenéves korában az 1874 Hillhurst Avenue, Los Feliz címen laktak (amely egy dombon elterülő gazdag negyed volt, ahol lakásukat később közkönyvtárrá alakították), anyja pedig több munkát is vállalt, hogy eltartsa magát és fiát. DiCaprio a közeli John Marshall High School diákja volt – ahol sikeresen le is diplomázott –, majd az egyetemi előkészítő, a Los Angeles Centre for Enriched Studies hallgatója lett, amely intézmény falai között négy évet töltött el. Reklámfilmekben szereplő mostohatestvére, Adam Farrar (apja új házasságából) is szerepet játszott abban, hogy DiCapriót a színészet érdekelni kezdte. Tizenkét évesen ügynök után nézett, de eleinte elutasításra talált; egy ügynök azt javasolta neki, angolosítsa nevét Lenny Williamsre, ám ezt DiCaprio visszautasította. A KORAI ÉVEK DiCaprio karrierjét reklám- és ismeretterjesztő filmekkel kezdte meg. Ötévesen szerepelt a Romper Room című 1953-1994-ig futó családi televíziós sorozatban, majd idősebb féltestvére, Adam Farrar nyomdoka-
PORTRÉ in haladva reklámfilmekben is szerepet vállalt: 14 évesen például a Matchbox-ot népszerűsítette. 1990ben kezdődött meg filmes karrierje, amikor is beválogatták Garry Buckman szerepére a Vásott szülők című egy évadot és 12 epizódot megélt sorozatba az NBC égisze alatt. Itt találkozott legjobb barátjával, Tobey Maguire-el is. A Vásott szülők után további szériákban láthattuk a vásznon: ilyen volt többek között az Új Lassie című családi sorozat, a sitcom saga, a Roseanne az ABC berkeiben, valamint a Santa Barbara című szappanopera, amelyben Mason Capwell filmbéli karakterét keltette életre. Alakításáért és a Vásott szülőkben nyújtott karaktermegformálásért egy Young Artist Award-jelölést kapott a Legjobb fiatal színész kategóriában. 1991 és 1992 között a Growing Pains-ben játszotta Luke Browert, egy hajléktalan fiút.
36 / FilmMagazin
BETÖRÉS A FILMES VILÁGBA Debütálása a vásznon az 1991-es sci-fi vígjátékban, a Rémecskék 3ban volt, melyben egy gonosz földesúr mostohafiát játszotta. A film korlátozott mozibemutatót kapott, és hamarosan kiadták videón. A nagy áttörést számára az 1992-ben debütált Ez a fiúk sorsa című dráma hozta meg, melyben 400 fiatal fiú közül választották ki a szerepre, és amely alkotásban olyan színészekkel szerepelhetett együtt, mint a kétszeres Oscar-díjas (A keresztapa – 1974, Dühöngő bika – 1980) Robert de Niro, valamint Ellen Barkin. A New York-i Filmkritikusok Szövetsége és a Filmkritikusok Országos Társasága figyelmét is magára vonta, mint legjobb férfi mellékszereplő, még ha díjat nem is nyert. 1993-ban Johnny Depp partnere volt a Gilbert Grape című drámában, Lasse Hallström, svéd származású rendező alkotásában, amelyben egy
értelmi fogyatékos fiút formált meg. A direktor korábban azt nyilatkozta, hogy egy kevésbé jóképű színészt szeretne a szerepre, végül azonban mégis DiCaprio mellett döntött. A film 110 milliós büdzséből készült el, és hangos pozitív ovációt váltott ki mind a nézőkből, mind pedig a kritikusokból, akik nem győzték dicsérni a feltörekvő titán briliáns játékát, amelyért 19 évesen az Akadémia Oscar-díjra jelölte, valamint megkapta a nívós National Board of Review Award kitüntetést a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Janet R. Maslin, a The New York Times kritikusa is méltatta DiCaprio játékát: „Afilm igazi erejét Mr. DiCaprio adja, aki ijesztővé és egyben élénké is teszi Arnie mimikáit, amit nagyon nehéz kezdetben nézni. Az előadást az elejétől a végéig egy éles, kétségbeesett intenzitás kíséri végig.” – írta. 1995-ben Sam Raimi westernjében, a Gyorsabb a
A The Screen Directory ötödiknek sorolta Leonardo DiCapriót a legjobb ma működő színészek listáján.
halálnál-ban kapott szerepet nívós színészpaletta keretében, hiszen olyan nevekkel tűnt fel a vásznon, mint Gene Hackman, Sharon Stone, valamint az Oscar-díjas (Gladiátor – 2000) Russell Crowe. A Sony Pictures Entertainment Inc. szkeptikus volt DiCaprio szerepeltetése miatt, és a kezdeti félsz be is igazolódott, hiszen a 35 millió dollárból tető alá hozott mozi csak félig volt képes megtéríteni az előállítási költségeket, így nemcsak a jegypénztáraknál teljesített kritikán alul, de az ítészek körében is. Következő filmje a tabutémákat veszegető Teljes napfogyatkozás című történelmi produktum volt, Agneiszka Holland, lengyel rendező és forgatókönyvíró tolmácsolásában, amely műnek az alapját Christopher Hampton 1967-ben írt szkriptje szolgáltatta. A történet egy fikcionált homoszexuális kapcsolatot ábrázolt a két világklasszis francia
költő, Arthur Rimbaud és Paul-Marie Verlaine között. Partnere a vásznon David Thewlis volt, aki a tragikusan elhunyt River Phoenix helyét vette át. A film elképesztő bukásként lett elkönyvelve, hiszen mindössze 340 ezer dollárt jövedelmezett, szemben a több mint 6 milliós büdzséjével. Az 1995-1996 között forgatott Don kocsmája című fekete-fehér képi világú, alacsony költségvetésű drámában együtt játszott barátaival, Kevin Connolly-val és Tobey Magire -el, R.D. Robb rendezésében. Amikor Robb elhatározta, hogy kibővíti a filmet és megjelenteti egész estés nagyjátékfilmes változatban, a színészek ágáltak ellene. Az északamerikai terjesztést végül később DiCaprio és Maguire megakadályozta azzal érvelve, hogy ők sosem szánták mozibemutatóra. A film 2001. február 9-én került először a nézők elé, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol számos elis-
merésben részesült. Magyarországon 2004 áprilisában jelent meg DVD-n. 1995-ben utolsó filmje az igaz történeten alapuló bibliográfiai dráma volt, az Egy kosaras naplója, amelynek a fundamentumát a 2009. szeptember 11-én elhunyt Jim Carroll, a kábítószerről leszokott író, költő és punk zenész 1978-ban publikált azonos című önéletrajzi műve szolgáltatta. 1996-2001: MAINSTREAM SIKER 1996-ban Baz Luhrmann, ausztrál származású rendező adaptációjában, a modernizált Rómeó és Júliában szerepelt együtt Claire Danes oldalán, amely produkció a világ egyik legnagyobb angol romantikusának, William Shakespeare-nek azonos című, 1951-1955 között írt kultikus tragédiáján alapult. Az alkotás megtartotta az eredeti párbeszédeket, és autentikussága, bevételi és kritikai elismerése miatt végül
MAGÁNÉLETE DiCaprio közeli barátságot ápol számos művésztársával, akikkel közös filmekben szerepelt. Ilyen többek között Tobey Maguire, akivel a Vásott szülők meghallgatása alatt találkozott 1990-ben. Kevin Conolly-val és Lukas Daniel Haas-szal is szoros kapcsolatot ápol, akárcsak a Titanic (1997) és a Szabadság útjai (2008) női sztárjával és partnerével a két alkotásban, Kate Winslettel. Gyermekkori barátja továbbá Christopher Lee Pettiet színész is. Szerelmi kapcsolataival széles körben foglalkozik a média. Viszonyt ápolt Kristen Zang és Emma Miller modellekkel is. 2000-ben találkozott a brazil szupermodellel, Gisele Caroline Bündchennel; a pár 2005-ben szakított egymással. Még szintén ez év novemberében kezdett viszonyba Bar Refaeli, izraeli származású modellel, akivel egy Los Angeles-i partyn ismerkedett meg. 2007-ben a pár Izraelbe látogatott, ahol találkozott Shimon Peres elnökkel, valamint meglátogatták párja szülővárosát, Hod HaSharont is. Kapcsolatuk fél éven át szünetelt, amely 2009ben kezdődött, 2010 elején ismét megpróbálták együtt, azonban 2011 májusában végleg szakítottak, bár elmondásuk szerint megmaradtak barátnak. 2011 augusztusában Blake Livley színésznőhöz fűzték gyengéd érzelmek. 2011 októberében szakítottak. 2011 decemberétől 2012 októberéig Erin Heatherton modellel járt. 2013 májusában ismerkedett meg Toni Garrn német származású modellel, akivel a mai napig tart románcuk. Háza van Los Angelesben valamint egy apartmanja Battery Park City-ben, Alsó-Manhattan egyik közigazgatási régiójában is, valamint tulajdonát képezi 2009-ben Belize-ben, egy kicsiny Közép-Amerikai országban vásárolt földdarab is, ahol öko-barát szállást tervez berendezni. 2005-ben egy hollywoodi partin súlyos arcsérülést szenvedett el Aretha Wilson modelltől, aki egy törött üveggel arcon csapta. Miután bűnösnek vallotta magát, Wilsont kétévnyi börtönbüntetésre ítélték.
FilmMagazin / 37
PORTRÉ LEGJOBB FILMJEI
Gilbert Grape
Kapj el, ha tudsz
Aviátor
Véres gyémánt
A tégla
Viharsziget
Eredet DiCaprio a legnagyobb sztárok közé emelkedett. Még ugyanebben az esztendőben ismételten együtt játszott De Niroval a Marvin szobája c. drámában, amely film Scott McPherson 1991ben írt színpadi művén alapult. A mű középpontjában két nővér, Meryl Streep valamint Diane Keaton tragikus és megindító kapcsolata áll, melyben a testvérek 17 évnyi elhidegülés után veszik fel újra egymással a kapcsolatot. DiCaprio alakította Streep mentálisan zavart fiát, aki korábban felgyújtotta anyja házát. Szerepe megformálásáért egy Chlotrudis Award kitüntetésben részesült, valamint Lisa Schwarzbaum, az Entertainment Weekly amerikai magazinnak publikált cikkében a következőket írta a színész teljesítményről: „A mélyen tehetséges DiCaprio egész végig képes tartani a lépést ezekkel az idős profikkal. Mindhárman annyira erőteljes hatással játszanak, hogy egyszerűen örömmel szemléled rendkívüli tehetésüket.”
38 / FilmMagazin
1997-ben szó szerin is megtört a jég, hiszen pályája csúcsára ért James Cameron Titanicjával, minden idők legtragikusabb és egyben leghíresebb, tengerárba süllyesztett luxus óceánjárójának grandiózus opusában, Kate Winslet partnereként. A monumentális, közel 200 perces alkotásban Jack Dawson-t, egy húszéves nincstelen wisconsin-i fiút alakított, aki két jegyet nyert a legendás utasszállító harmadosztályára. Kezdetben vonakodott a karakterábrázolása ellen, de végül Cameron erősen ösztönözte őt, mivel mélyen hitt színészi talentumában, és milyen jól döntött! A 200 milliós álombüdzséből elkészített, 11 Oscar-díjat nyert műremek világszerte több mint 2 milliárd dollárt jövedelmezett, és ezzel minden idők legsikeresebb filmjévé avanzsált, amely bevételi rekordot csak az Avatar tudta megdönteni 2010-ben, szintén Cameron tolmácsolásában. DiCapro-ból egy csapásra ünnepelt hollywoodi világsztár vált, és kialakult az ún. „Leo-Mania.” Akkoriban népszerűségének körülírására ezt az elnevezést használta a média, hasonlóan az 1960-es években a The Beatlest övező rajongás nyomán született „Beatlemaniá”-hoz. Az elkövetkezendő időszak folyamán DiCaprio nevét minden háztartásban megismerték világszerte, és olyan kifejezéssekkel azonosult, mint a „tini szívtipró” és a „szexszimbólum”. A világméretű hisztériának köszön-
hetően tizenéves lányok millióinak vágyálma lett, az E! Online pedig a bolygó legvadítóbb sztárjának írta le, míg Kate Winslet azt mondta, egyetért azokkal, akik szerint ő a „legszebb férfi a Földön”. A People Magazine számos alkalommal a világ legszebb emberei közé választotta. 1998-ban, ünnepeltsége csúcsán, DiCaprio már magazinok hosszú sorának címlapján szerepelt, a Vanity Fairtől a Rolling Stone-ig, és egy alkalommal a legtöbb keresést regisztráló személy lett az internet korai korszakában. Alakításáért másodízben jelölték Golden Globera. A világon végigsöprő jelenség nem egyszer szült túlzó megnyilvánulásokat. A japán média „Leosama”-ként utalt DiCaprióra, ahol a „sama”-t olyan emberekre használják, akiket nagy dolgok véghezviteléért becsülnek, vagy uralkodói körökből valóak. 2000-ben egy Time magazin interjúban a Titanic sikere, a villámgyorsan szerzett hírnév és buktatói kapcsán kijelentette: „Nem voltam egy nevezőn az egész Titanic-jelenséggel és azzal, amivé az arcom vált világszerte. Sosem fogom újra elérni azt a népszerűségi szintet, és nem is számítok rá. Nem is fogom megpróbálni.” A következő évben Woody Allen vígjáték-drámájában, az 1998-as Sztárral szemben című szatírában alakította való életbeli „tinisztár” szerepének paródiáját egy cameo erejéig. Még ebben az esztendőben a
2007 májusában a Time a világ 100 legbefolyásosabb emberei között jegyezte.
Vasálarcos című történelmikalandfilmben osztottak rá igen megterhelő feladatot;, eljátszotta XIV. Lajos francia király és titkolt ikertestvére, Fülöp kettős szerepét. A filmet Randall Wallace rendezte, az alapot pedig az 1939-ben készült azonos című amerikai produkció szolgáltatta. Annak ellenére, hogy az impozáns színészeket felvonultató mű vegyes kritikai megítélésben részesült, anyagilag mégis csak rentábilis lett. Bár DiCapro teljesítményét általában dicsérték, Owen Gleiberman kritikus az Entertainment Weekly-ben a következőt írta: „A megdöbbentően tehetséges DiCaprio hormonjaival elég idős arra, hogy szerep szerint bárkit megformáljon, azonban ő egy ösztönös színész, pajkos angyali arccal.” Alakítását Arany Málna-díjra jelölték, amely pontosan az Oscar inverze. 2000-ben az angol származású Danny Boyle kaland-drámájában, a Partban kapott szerepet, amely Alex Garland 1996-ban publikált azonos
című alkotásán alapult, Virginie Fernandez, francia, valamint az Oscar-díjas Tilda Swinton partnereként. A produktumban egy amerikai turistát formált meg, aki a Thai-öböl egyik meseszép és a világtól elzárt szigetén talál rá az élet harmóniájára. A film ismételten pénzügyi siker lett, azonban a kritikusok alulértékelték, akárcsak DiCaprió színészi játékát. Todd McCarthy, a Variety amerikai heti magazinnak írt cikkében kifejtette: „Richard karaktere egy tipikus amerikai közember, aki nem elég színes és érdekes egyéniségű ahhoz, hogy megfogja az ember érdeklődését és képzeletét, és míg DiCaprio teljesen nézhető, egyszerűen nem ruházza fel olyan stílusjegyekkel és hirtelen fordulatokkal, amelyek okán ez az ember a semmiből egy dimenziós karakterré válik.” Teljesítményéért ismételten Arany Málnára jelölték. A thai hatóságokkal való összetűzések miatt Ko Phi Phi sziget használatával kapcsolatban a film több negatív sajtó-
visszhangot generált 1999-ben, mint ahogy arra a készítők számítottak. Jelentések szerint a filmes cégnek adott engedély a Phi Phi Nemzeti Park belső környezetének fizikai megváltoztatására illegális volt. 2002-2007: KRITIKAI ELSIMERÉS 2002-ben maga mögött hagyva a róla kialakult sztereotipikus képet, egy bűnügyi komédiában, a Kapj el, ha tudsz! című Frank William Abagnale, Jr., biztonsági tanácsadó, széles körben ismert csaló, szélhámos, csekkhamisító és szabaduló művész 1980-ban írt önéletrajzi műve alapján készült filben láthattuk a vásznon. Egy 19 éves fiatalembert formált meg, aki használva a báját, bizalmat sugárzó habitusát, és számos személy felöltendő alteregóját, az 1960-as években több millió dolláros bevételre tett szert pénzcsalással. A filmet Steven Spielberg rendezte, és mozijához igazi szupersztárokat castingolt: Tom Hanks, Martin Sheen és Christopher
FilmMagazin / 39
PORTRÉ
Walken neve is emelte a film glóriáját. A forgatás 52 nap alatt 142 különböző helyen zajlott, így a „legkalandosabb szuperprodukcióvá vált, amelyet DiCaprio valaha tapasztalt.” Az alkotás kritikai és anyagi siker is lett, hiszen a Titanic óta a maga több mint 350 milliós világbevételével DiCaprio akkori legnyereségesebb filmjévé avanzsált, amely meghozta számára az újabb sikert és népszerűséget. A híres filmkritikus, Roger Ebert dicsérte a színész teljesítményét: „DiCaprio, aki korábbi filmjeiben sötét és zavaros karaktereket formált meg, itt bájos és könnyed, aki egy olyan fiút játszik, aki felfedezi, hogy miben jó, és azt cselekszi.” Alakításért harmadízben jelölték Golden Globe-ra. Még szintén ebben az évben együtt dolgozott egy másik legendás rendezővel: Martin Scorsese-vel. Történelmi drámájában, a New York bandáiban szerepelt, amely műnek Herbert Asbury, amerikai származású újságíró 1928-ban publikált köny-
40 / FilmMagazin
ve szolgált inspirációul. A történet a 19. század közepén, Alsó-Manhattan Five Points negyedében zajlott. Scorsese kezdetben erősen küzdött a film ötleteinek eladása végett, végül revideálta álláspontját, amikor DiCaprio is érdekeltté vált a projektben, aki Amsterdam Vallon-t, egy fiatal ír bandavezetőt formált meg. A forgalmazásért többek között a Miramax Films felelt, a nyolc hónapos forgatási idő alatt elkészült film a maga 103 milliós büdzséjével a rendező legdrágább produkciójává vált, amely minden téren sikeresnek bizonyult. DiCaprio alakítását ezúttal is pozitívan fogadták, de Day-Lewis árnyékából nem tudott kilépni. Scorsese és ifjú protezsáltja egy újabb közös munkában is részt vettek. Ez volt a 2004-es Aviátor című grandiózus életrajzi ihletésű film, amely a különc és megszállott filmrendezőről és a repülés úttörőjéről, Howard Hughes, Jr.-ról szólt. Miközben a film Huges életének 19201947 közötti éráját dolgozta fel,
DiCaprio Michael Mann-nel kezdte fejleszteni a projektet, de végül Mann elképzelései nem váltak be, így John Logan írta meg a forgatókönyvet, amelyet Scorsese el is fogadott. DiCaprio állítólag másfél éven át készült fel szerepe minél autentikusabb ábrázolására, azonban a helyszíni menetrendek és a színészek időbeosztásai miatt nem folytonosságában forgatták a művet. Az Aviátor ismételten hangos ovációt kiváltó siker lett, a 11 Oscarjelölésből ötöt kapott meg végül, a tehetséges titán pedig hosszú idő után végre elnyerte a hőn áhított Golden Globe nívós díját, továbbá megkapta élete második Oscarjelölését is. 2006-ban két projektben is szerepet vállalt. Az egyik Edward M. Zwick háborús - politikai - thrillere, a Véres gyémánt volt, melyben Jennifer Connelly, valamint a színes bőrű Djimon Gaston Hounsou voltak a partnerei. A történet origójában a Rhodesiai gyémántcsempész állt,
A Wall Street farkasa castingja során voltak olyan hölgyek, aki DiCapriot felpofozták, de olyanok is, akik meg akarták csókolni.
KÖRNYEZETBARÁTSÁG ÉS JÓTÉKONYSÁG DiCaprio elkötelezett környezetvédő, aki számos csoporttól kapott már elismerő szavakat aktivizmusáért. Rendelkezik egy Tesla Roadster nevű elektromos sportkocsival, egy szintén hasonló koncepcióban fogant Fisker Karma luxusgépjárművel, valamint egy Toyota Prius-szal is, házára napelemeket szereltetett, valamint menetrendszerinti repülőjáratokkal utazik privát gép helyett, ami több üzemanyagot fogyaszt. Egy amerikai kulturális újságban, az Ukala nevű magazinban megjelent interjú során (amelyben a fundamentumot a 2007-ben debütált Az utolsó óra című dokumentumfilm szolgáltatta, amelyet DiCaprió írt, rendezett és narrált is) idézték a színész szavait, miszerint a globális felmelegedés elleni küzdelem számra az „első számú környezetvédelmi kihívás.” A 2007-es Oscar ceremóniát, a korábbi alelnök, Al Gore, Jr. vezetésével immár teljes egészében a környezettudatosság elve szerint prezentálták, így is megmutatva az Akadémia elhivatottságát. 2007. július 7-én ő is részt vett a Live Earth című monumentális koncerten, ahol a koncertsorozat résztvevőit mutatta be. 2010-ben önzetlen és kimagasló értékű munkája honorálása okán a VH1 amerikai kábeltelevíziós szolgáltató Do Something Award kitüntetésében részesült. 1998-ban DiCaprio és édesanyja 35 000 dollárt adományoztak a csúcstechnológiájú „Leonardo DiCaprio Computer Center”-nek, a Los Angeles Public Library (1874 Hillhurst Avenue) Los Feliz-i ágazatának, ami DiCaprio gyermekkori otthona. Az 1994-es Northridge-i földrengés után újjáépítették és 1999 elején nyílt meg. Itt emlékplakátok láthatóak, és a kíváncsi rajongókat is szívesen fogadják a könyvtárban. A Véres gyémánt forgatása során DiCaprio a maputói SOS Children's Village 24 árvájával dolgozott együtt Mozambikban, és elmondása szerint mélyen megérintették a gyermekekkel való érintkezései. 2010-ben egymillió dollárt adományozott azon segélyszervezeteknek, amelyek a haiti földrengés áldozatai számára és megsegítésére szerveztek gyűjtést. Még szintén ebben az esztendőben egy ugyanolyan értékű gáláns csekket állított ki az 1985-ben alapított Wildlife Conservation Society társaság részére, segítve azzal is az oroszországi tigrisek populációjának megőrzését. Amikor találkozott Putyin orosz elnökkel, kimagasló hozzáállása miatt az államfő „muzik” azaz „igaz férfi” titulussal jellemezte őt. 2011-ben csatlakozott az Animal Legal Defense Fund nevű amerikai non-profit segélyszervezethez. DiCaprio a melegek jogaiért is küzdő aktivista. 2013 áprilisában 61 000 dollárt adományozott a GLAAD (Gay & Lesbian Alliance Against Defamation) nevű melegek, leszbikusok, transzfesztiták és biszexuálisok érdekvédelmi jogait megsegítő kommuna számára, amely intenzíven támogatja ezen emberek pozitívabb megítélést a médiában.
aki a Sierra Leone-i polgárháborúban is részt vett Afrikában. A film hangos siker lett minden téren, DiCaprip pedig ismételten remekelt (begyűjtve többek között harmadik Oscar-jelölését is), főleg a hiteles dél-afrikai akcentusú orgánuma miatt. Másik fontos állomása az életében a Tégla c. krimi-thriller volt, amelyben harmadízben dolgozott együtt Scorsese-vel (nem véletlen, hogy ráaggatták DiCaprióra a Scorsese új „De Nirója” elnevezést), amely film a 2002-es hong-kongi Szigorúan piszkos ügyek című trilógia adaptációja volt. A film Bostonban, azon belül is az ír maffiában játszódott, ahová sikeresen beépült William "Billy" Costigan, Jr. állami tiszt. A régóta várt alkotás túlnyomórészt pozitív értékelésekben részesült, és a gyümölcsöző duónak ez volt pályafutása legnyereségesebb műve, amely könnyedén letaszította a trónról a korábbi Aviátort is. Teljesítményéért egy Satellite Award honorálásban részesült. Mindkét filmben nyújtott alakításáért szerepelt a Golden Globe-jelöltek között a legjobb drámai színész kategóriában, és hasonlóan kétszer képviselte
magát a Broadcast Film Critics Association legjobb színésznomináltjai között, ami meglehetősen ritka teljesítmény. A Screen Actors Guild, vagyis a Színészek Szakszervezete A tégláért mellékszereplői, a Véres gyémántért főszereplői díjra terjesztette fel, míg a Brit Filmakadémia A tégláért ismerte el egy jelöléssel a legjobb színész kategóriában. 2008-TÓL NAPJAINKIG 2008-ban Sir Ridley Scott bűnügyi kémfilmjében, a Hazugságok hálójában játszott együtt a vásznon Russel Crowe-val – aki a Gladiátor óta állandó színésze Scottnak –, David R. Ignatius 2007-ben írt azonos nevű novellája alapján. A film helyszíne a Közel-Kelet, mely régióban három férfi küzd a terrorellenes háborúban a bűnszövetkezetekkel valamint egymással. DiCaprio a szerepe kedvéért barnára festette a haját és erősítette ezt a színt, mivel elmondása szerint az 1970-es évekbeli nagy sikerű klasszikusokban, mint az 1974-es a Parallax-terv, vagy az 1975-ös Keselyű három napja is visszatérő elemnek találta
ezeket. Az alkotás vegyes kritikai fogadtatásban részesült, és mérsékelt anyagi bevételnek volt elkönyvelhető. A produkció 2008 őszén érkezett a mozikba. Még ugyanebben az esztendőben Sam Mendes, angol-amerikai koprodukciós drámájában, a Szabadság útjaiban szerepelt együtt ismételten Kate Winslettel, a rendező akkori feleségével, amely szerepre 2007. március 22-én szerződött le. A film a néhai amerikai regényíró, Richard Yates 1961-ben írt művén alapult. A Titanic két sztárja kissé vonakodott először, hogy ismételten egy romantikus alkotásban kell szerepelniük, és Winslet nyilatkozta is, hogy ezen produkció esetében meg kell küzdeniük, hiszen a szkript mutat némi hasonlóságot az 1997-es kasszasiker történetgombolyításával. A két színész számos videót nézett meg kisvárosokban élő párokról, hogy minél hitelesebben prezentálják szerelmüket és annak buktatóit. Ahogy DiCaprio rábólintott szerepére, máris megkezdődött a forgatás. Az 1950-es évek történetének gócpontjában egy fiatal, jómódú házaspár áll, akik elkerülvén a középszerűsé-
FilmMagazin / 41
PORTRÉ get egy kisvárosi miliőben telepednek le, azonban pontosan itt következik be, amitől féltek: azzá válnak, amitől ódzkodtak. Kapcsolatukat feldobván Párizsba szeretnének utazni, ám amikor dönteni kell, mindkét fél elbizonytalanodik és pánikba esik, amely érzelmek alaposan kihatnak románcukra is. A felnőtté vált tinisztár duó ismételten brillírozott. A bemutató 2008 karácsonyára esett, és a 66. Golden Globe-gálán mindkét főszereplőt jelölték a filmben nyújtott alakításáért, továbbá az adaptáció kritikai- és anyagi sikernek is bizonyult. 2010-ben ismételten beindult a jól működő színész-rendező gépezet, hiszen Scorsese pszichológiathrillerében, a Viharszigetben kapott főszerepet, Dennis Lehane 2003ban publikált nagysikerű regénye alapján. Partnerei a vásznon Sir Ben Kingsley, Mark Ruffalo valamint Michelle Williams voltak. Az 1950-es években játszódó izgalmas és hátborzongató történetben Edward "Teddy" Daniels szövetségi marsallt keltette életre, aki egy eset kapcsán egy rejtélyes szigetre látogat el, amely egy elmegyógyintézetnek ad otthont. A vészjósló falak között egyre több megmagyarázhatatlan dolog történik, míg Daniels már kezd kételkedni a fikcióban és a valóságban, amely kezdi az őrületbe kergetni. A feldolgozás 294 milliót jövedelmezett, és vált a rendező legnagyobb bevételű filmjévé. Még szintén ebben az évben láthattuk a vásznon Christopher Nolan, angol származású filmrendező, forgatókönyvíró és producer scifijében, az Eredetben. A produkció origóját az álom szolgáltatta. Dom Cobb karakterét formálta meg, az ipari kémkedés szakavatott mesterét, aki képes mások álmába betörni, hogy onnan információkat szerezzen meg búsás haszon ellenében. Kap egy esélyt, hogy visszanyerhesse régi életét, azonban az ár nagyon magas: Egy gondolatot kell elültetnie egy haldokló milliárdos tudatalattijába úgy, hogy a célszemély halálos védelmi rendszerrel felvértezett elméje ne kaphassa el. Nolan számára már kezdettől fogva DiCaprio vált az elsőszámú jelölt a főszerepre, a művész pedig mindig is érdeklődött a szkript iránt: „Kíváncsivá tett ez a koncepció, ez a
42 / FilmMagazin
>> “A TEHETSÉGES DICAPRIO EGÉSZ VÉheist-álom elképzelés, és az, hogy a főszereplő hogyan lesz képes kinyitni mások tudatalattiját, és ez végül miként hat majd az életére” – nyilatkozta. A monumentális és rendkívül intelligensen felépített vizuális orgiát végül nyolc Oscarra jelölte az Akadémia, amelyből négyet meg is kapott, valamint óriási siker lett mind kritikailag, mind pedig anyagilag a maga 825 milliós bevételével. 2011-ben a veterán Clint Eastwood epikus életrajzi filmjében, a J. Edgar-ban szabták rá az FBI első ellentmondásos vezetőjének, John Edgar Hoover-nek az alteregóját, 2012-ben pedig Quentin Tarantino westernjében, a Django elszabadul című alkotásban alakította Calvin Candie rosszfiú szerepét. Mindkét produktum relatíve jó kritikai és anyagi bevételre tett szert, továbbá a Django-ban nyújtott teljesítményéért megkapta pályafutása nyolcadik Golden Globe-jelölését is. Következő filmje Baz Luhrmann A nagy Gatsby c. filmadaptációja volt, a megboldogult Francis Scott Fitzgerald, amerikai származású író 1925-ben írt műve alapján. Az amerikai-ausztrál dráma feldolgozásban együtt játszott Carey Mulligan, és barátja, Tobey Maguire oldalán. A film 2013. május 10-én jelent meg, és vegyes kritikai fogadtatásban részesült, azonban Jay Gatsby, a sikeres, magas rangú amerikai ember archetípusát jelentő fikcionált ikonikus név és személy megformálása láttán ámulatba estek az ítészek. Rafer Guzman, a Newsdaynek írt cikkében kifejtette: „Leonardo DiCaprio az igazi Gatsby. Annak ellenére, hogy van egy határ a komikum és a komolyság között, mégis ügyesen egyensúlyoz, és egy őrjítően titokzatos karaktert kelt életre. Ő olyan kemény, mint Alan Ledd 1949ben, olyan lágy, mint Redford 1974ben, továbbá egy személyben megható, sebezhető és vicces ember. Hallod Gatsby kedvenc frázisait, lehengerlő verbalitással és mimikával felvértezve. Ez egy óriási, nehezen kivitelezett alakítás.” Matt Zoller Seitz a Roger Ebert.com-tól: „ A film nagyszerű a maga egyszerű speciális effektusaival. Ez egy ikonikus teljesítmény – lehet, hogy pályafutása legjobbja” – írta Seitz. A nagysikerű adaptáció rövid időn belül Luhrmann eddigi legnagyobb bevé-
GIG KÉPES TARTANI A LÉPÉST EZEKKEL AZ IDŐ S PROF IKKAL . MINDHÁRMAN ANNYIRA ERŐTELJES HATÁSSAL JÁTSZANAK, HOGY EGÉSZ EGYSZERŰEN ÖRÖMMEL SZEMLÉLED A RENDKÍVÜLI TEHETÉSÜKET.” << telt hozó filmjévé avanzsált. DiCaprio a Wall Street farkasában immár ötödízben dolgozott együtt Scorsese-vel. A fekete-komédia Jordan Belfort igaz történetén alapult, aki az 1990-es években értékpapírcsalással és pénzmosással üzérkedett. A színész a forgatás után azt nyilatkozta, hogy vágyik egy kis szabadságra, így „körberepüli majd a világot, amely jót tesz majd környezetének.” Jövőbeli filmtervei között számos projektjére van kilátás. ezek közül az egyik egy feldolgozás lesz, S. Craig Zahler Mean Business on North Ganson Street című regénye alapján. A Warner Bros. Filmprodukciós-és filmgyártó cég sikeresen megszerezte a jogokat, hogy egy egész estés filmet készíthessen a műből, amelynek főszereplője DiCaprio mellett Jamie Foxx lesz, akivel immáron másodízben játszanak majd együtt a vásznon. Marc Forster, német-svájci származású filmrendező The Chancellor Manuscript alkotásában, továbbá Scorsese Sinatra című életrajzi filmjében is szerepel majd. 2010 júliusában pedig azt is megerősítették, hogy Mel Colm-Cille Gerard Gibson viking produkciójában is feltűnik majd a vásznon. 2010. november 1-jén bejelentették, hogy DiCaprio produkciós cége megszerezte a jogokat Erik Larson, amerikai származású szerző 2003ban írt The Devil in the White City című regényének megfilmesítésre, amely alkotás a hírhedt amerikai sorozatgyilkosról, Herman Webster Mudgett-ról szól majd. A főszerepet, azaz Dr. H. H. Holmes karakterét DiCaprio alakítja majd.
EHAVI PREMIEREK
DECEMBER 5.
Exek és szeretők
Jégvarázs
Csillaghercegnő
Bizz a szerelemben
Üstökös a Mumin-völgy fölött
Coming out
Call Girl
DECEMBER 12.
Dom Hemingway
Enni, inni, meghalni
A Hobbit - Smaug pusztasága
Jó reggelt, apa!
Joséphine
Redemption Street
44 / FilmMagazin
DECEMBER 19.
Elpuskázva
Belle és Sébastien
Niko - Kistesó nagy bajban
Dinoszauroszok - A Föld urai 3D
DECEMBER 26. A Wall Street farkasa
47 Ronin
Walter Mitty titkos élete
Ezerízű szerelem
Philomena - Határtalan szeretet
Pulykaland
Csinibabák
FilmMagazin / 45
KRITIKA
A HOBBIT SMAUG PUSZTASÁGA Karácsony közeledtével eljön az év utolsó nagy filmdömpingje. A stúdiók megpróbálnak mindent, hogy az emberek a családi plázázást az ő filmjükkel koronázzák meg, ennek érdekében pedig minden rétegnek kínálnak valami csemegét. Csak hogy néha a finomság, amit kinéztünk, sajnos lehet, hogy megfekszi a gyomrunkat. Írta: Vampka
46 / FilmMagazin
Sherlock és Watson, vagyis Benedict Cumberbatch és Martin Freeman az utóbbi idők legjobb párosa!
E
gykor hatalmas Tolkienrajongó voltam. Most is bármikor szívesen elmerülök a könyvekben vagy idézek gond nélkül A Gyűrűk Ura bármelyik részéből, ezért is vártam tavaly a Hobbitot, de bevallom, már nem is emlékszem igazán, hogyan vélekedtem akkor róla, mert azóta megnéztem még párszor, hogy alaposan megemészthessem. Blogokat olvastam, videókat csekkoltam, hogy átérezzem a dolgot, de az az igazság, hogy Peter Jackson maga alatt vágta a fát, legalábbis az olyanok szemében, mint én. Ugyanis amit az első filmnél még megbocsájtottam, és úgy gondoltam, hogy a másodikban majd jobb lesz, hát… Csak tovább romlott. Persze most úgy lenne
szép, ha az egekig magasztalnám a nem éppen kis költségvetésű, és százezrek, ha nem milliók legújabb kedvencét, de nem fogom, mert nem tudom, pedig tényleg Tolkienfannak vallottam magam, még nem is olyan rég. Hogy ez miért változott meg? Nem is igazán tudom. Talán ez a borzasztó bizonyítási vágy és pénzéhség teszi, ami az egész világra kiterjedt. Inkább kivonom magam ebből az egészből, mint hogy ábrándos mosollyal álljak be a Hobbit-rajongók azon sorába, ami egekig magasztalja azt, ami nem is olyan nagy dolog. Most már gondolom mindenki kíváncsi, hogy vajon mi volt olyan szörnyű számomra ebben a filmben, hogy ilyen savanyú hangvétellel kezdem az egész cik-
ket. Megmondom én: igazából semmi különös. Éppen ez a problémám. A Hobbit ugyanis nem emelkedik ki a többi sorozatgyártott, ipari film közül, sőt, mintha szándékosan lenne valami bóvli utánzat. Hadd hasonlítsam a filmeket süteményekhez, ha már itt a karácsony! Ez az a süti, amire a legtöbben voltak kíváncsiak a karácsonyi felhozatalból, mert olyan kis csinos, ősi recept alapján készült csoda, elképesztően kifinomult mintákkal, igazi cukrászati mestermű, amiről már jó ideje beszélnek az édes szájú népek. Amint elkészül, mindenki meg is veszi, boldog, hogy megkóstolhatja, és addigra már annyira tele van tömve az emberek feje azzal, hogy ez a legfinomabb sütemény, hogy mikor
FilmMagazin / 47
KRITIKA A TÜNDÉK – BARÁTOK, VAGY ELLENSÉGEK?
TAURIEL Tauriel-t Jacksonék találták ki, a Tolkien által megálmodott világban nem szerepel. Erdei tündéről van szó, akinek a szüleit kiskorában az orkok megölték, így természetesen fűti a bosszúvágy, aminek el is jön az ideje…
THRANDUIL Thranduil Bakacsinerdő királya és már az első részben is láthattuk, hogy nem szívesen barátkozik a törpökkel. Most be is börtönzi őket, akik csak Bilbó fortélyainak köszönhetően kerülnek újra „szabadlábra”.
megeszik, fel sem tűnik senkinek, hogy valójában teljesen ugyanolyan az íze, mint bármelyik másiknak, csak éppen sokkal jobb volt a reklámja. Sőt, ha megnéznénk, miből is készült, rájönnénk, hogy tele van nyomva mindenféle felesleges adalékanyaggal… És ez nagyon boszszantó, mikor az ember valami különlegesre és eredetire számít, olyasmire, mint ami a maga idejében A Gyűrűk Ura volt. A Hobbit forgatókönyvileg nagyrészt mintha A Gyűrűk Ura másolata lenne (nem a történet vagy a helyek, hanem a megjegyzések, a poénok, a plánok, ilyesmi), eltekintve a teljesen érthetetlen és egyáltalán nem univerzumhű csavaroktól, amik még azoknak is szemet szúrnak szerintem, akik sosem olvastak egyetlen Tolkien-könyvet sem, vagy nem látták A Gyűrűk Urát. Én megértem, hogy ugyanaz rendezte, ugyanaz a fiktív helyszín, ugyanazok a különös fajok, de ez senkit sem jogosít fel arra, hogy a fél forgatókönyvet lemásolja, és elégedetten mutogassa, mint a nehéz melót, amit zseniálisan megoldott. Vagy épp ez volt a cél? Mert abban az esetben gratulálok, sikerült. Engem viszont nagyon bosszantott, hogy a párbeszédek és
jelenetek fele felismerhető volt, nem volt bennük semmi egyedi. Amire őszintén és minden előítélet nélkül tényleg kíváncsi voltam, az Tauriel és Legolas, akik a könyvben nem szerepeltek, sőt előbbi nem is létezett, amíg a film kedvéért ki nem találták. Gondoltam én, hogy valami romantikus szálat akarnak ezzel behozni (mondjuk nem értettem, minek, de manapság egy plusz női szereplő szinte törvényszerűen egy klisébe fulladt szerelmi szálhoz kell), de hogy kihez, na, azon nem csak, hogy meglepődtem, de miután felvakartam az állam a padlóról, az agyvérzés kezdett kerülgetni. Mert hogy nem ám egyszerűen az ifjú Legolas plátói szerelme a vörös amazon, hanem a még mindig a Magányos Hegyhez vonuló törpök legifjabbikának szívét is elrabolja a hölgy. A törpéét. Egy tünde. És úgy tűnik, viszont. Valljuk be, ha ez nem az egyik leggagyibb és giccsesebb húzás volt a filmtörténelem során, akkor nem tudom, mi számíthat annak… És mindezt ugyanaz az ember követte el, aki a ma már klasszikusnak nevezett A Gyűrűk Uráért is felelős. Oké, a Hobbit egy mese, valóban az, úgy is van megírva, a terjedelme és fogalmazása is olyan,
48 / FilmMagazin
LEGOLAS Thranduil fia, eredetileg nem szerepel a Hobbit-könyvben. Későbbi ténykedését pedig már jól ismerjük: tagja lesz A Gyűrű Szövetségének, részt vesz a Helm-szurdoki csatában, valamint a Pelennor mezei ostromban is.
A filmben szerepet kapott Stephen Fry is, ő a tóvárosi mestert kelti életre, rendkívül „gusztustalanul”.
ettől függetlenül, ha már három filmbe képesek voltak szétszabdalni az egyébként kifejezetten vékonyka könyv cselekményét, bugyuta mellékszereplőket teremtettek, hogy tovább húzzák az időt, és eközben lemásoltak egy komplett forgatókönyvet, legalább annyit megtehettek volna, hogy a látványon nem spórolnak. Nem részleteit tekintve, hanem minőségileg, mivel a kettő – számomra – nem ugyanaz. Kérdem én, miért kellett mindent, de komolyan mindent, digitálisan odamázolni? Mert én megértem, hogy egy gigantikus szörnyet nem lehet mókusszőrből és ragasztóból összetákolni, hogy valódinak hasson, de miért nem voltak jók például az
olyan jelmezek és maszkok a szimpla orkoknak, mint A Gyűrűk Urában? Miért kellett szürreális mértékben feljavítani a vidékek és a berendezések textúráját? Miért kellett olyan tömény harci jeleneteket kreálni, amit az életben nem lesz képes senki követni, és csak annyi marad meg belőle benned, hogy hű, ez aztán a számítógépes grafika? Miért nem vettek elő olyan kontaktlencsét, ami nem az Alkonyat ócska, üres vámpírpillantásait juttatta az ember eszébe? Miért kellett digitálisan odatenni Legolas alá a lovat??? Ilyen, és ezekhez hasonló kérdések dübörögnek a fejemben még mindig, mert olyan szinten lerontották az élményt, hogy az megbocsájthatat-
FilmMagazin / 49
KRITIKA
lan, pedig azt sem tagadhatjuk le, hogy azért vannak a filmben fantasztikus dolgok. Például: Smaug. Az első részt anno szinkronizálva néztem, így tudom, hogy az jó. Idén, hála a magasságosnak, végre vidékre is eljutott a feliratos verzió, amiért ez úton is szeretnék köszönetet mondani a felelősnek. Richard Armitage, Thorin megformálója olyan hanggal rendelkezik, ami szerintem simán cseppfolyóssá tesz bármilyen anyagot ezen a bolygón, bűn lenne kihagyni, és a színészi képességei sem elhanyagolhatóak, de első sorban Smaug miatt akartam eredeti hanggal megnézni a filmet. A címszereplő bestiát Benedict Cumberbatch, a brit úriember formálta meg, aki idén a Star Trekben Khan szerepével már elkápráztatta a mozinézőket. Nem csak a hangját, de a mimikáját is ő kölcsönözte a sárkánynak, nem is kellett csalódnom. Természetesen a tónus kissé torzítva volt, reszelőssé tették, morgóssá, de még így is ijesztő volt hallgatni. Cumberbatch csodálatosan kifejező hangja egészen életszerűvé tette Smaugot, aki egyébként a fent említett, és nem éppen agyondicsért számítógépes grafikának pont ellentmond. Ne értsetek félre, minden grafika nagyon
50 / FilmMagazin
pofás, csak sok helyen felesleges. Smaugnál éppen nem. Gyönyörűen részletes és élethű sárkányt hoztak létre, a végén az a jelenet, ahol a folyékony arany is nagy szerepet játszik, vizuális orgia, komolyan mondom. Ott elfelejtettem minden sérelmemet a filmmel kapcsolatban, az utolsó mondattól pedig, amivel a film zárul, most is libabőrös leszek… A másik olyan elem, ami csökkentette bennem a kellemetlen érzéseket a filmmel kapcsolatban, az Bard karaktere. Luke Evans alakítja, aki szintén olyan típus, hogy bármit képes eljátszani, alapvetően azonban egy nagyon kellemes, szimpatikus, sőt elegáns jelenség. Ezekből a tulajdonságaiból átvitt egy kicsit a szerepébe is. Bard egy jóindulatú, habár kissé keserű, de talpraesett és bátor özvegy, aki három gyereket nevel Tóvárosban, egy olyan kereskedővárosban, ami a sárkány és a törpök eltűnése miatt haldoklik, mindezt azonban emelt fővel teszi. Kezdetben ő segít Thorin csapatának bejutni a városba, hogy időben odaérjenek a hegyhez és a sárkányhoz, később azonban rádöbben, hogy ez nagy hiba volt, a harmadik részben pedig ennél majd jóval nagyobb tettet is végrehajt. Itt lényegében csak egy fontos mellékszereplő volt,
Evansnek mégis sikerült valahogy olyan légkört teremtenie a saját jeleneteiben, ami miatt az ember inkább rá figyelt, és nem csak a konok törpök és a Gyűrű miatt egyre furábban viselkedő hobbit elnagyolt kalandjaira. Vagy, ha már itt tartunk: a tündék „félrelépéseire” a törpökkel. Lee Pace, Thranduil, a tündekirály és egyben Legolas apjának megtestesítője nem okozott nagy csalódást, de nem voltam vele maradéktalanul elégedett sem. Nagyon jó és sajnos nagyon alulértékelt színésznek tartom, de Thranduilt túljátszotta. Utóbbi vonatkozik Evangeline Lillyre is, aki a Lost című sorozattal robbant be a köztudatba. Azóta sem sokat hallani róla, és szerintem Tauriel szerepével sem fog sokat dobni a saját hírnevén, mivel színészi képességei kissé korlátoltak, meg aztán a szerep maga sem rejtett túl sok lehetőséget magában. Ezek a fajta tündék mások, mint mondjuk a rejtélyes és visszafogott Galadriel, komorabbak, agresszívebbek, keményebbek és mondhatni emberibbek, de nem ennyire. És főleg nem ilyen irracionálisak, még akkor sem, ha nők. Tauriel bután megírt, erőltetett karakter, messziről érződik rajta, akit ráadásul egy abszolút nem tündés nő játszik el, Legolast belerán-
Hogy miért lesz grandiózus a finálé? Nos, nem mellesleg az Öt Sereg Csatáját is tartalmazni fogja, ami azért nem lesz kis összecsapás…
gatni ebbe az egészbe meg aztán abszolút érthetetlen számomra. Újabb „miért” az ezerből, amire nekem nem kielégítő az a válasz, hogy „Orlando Bloom már megint Legolas akart lenni”. De kanyarodjunk kicsit vissza a pozitív dolgokhoz. A Smaug pusztasága már nem olyan kis lomha és lassan beinduló sztori, mint a Váratlan utazás volt. Tele van akcióval (néhol már sok is, tisztára, mint a Xena), egyből egy lényeges (és már megint gyanúsan ismerős) jelenettel indul, de a történet maga is szerteágazik, hogy ne unjuk magunkat véletlenül sem. Én szeretem az ilyet, minél több a szál, annál több a lehetséges konfliktus, csak nem szabad elveszíteni a fonalat. Ebben a részben Gandalf – már megint – leszakad a törpöktől, hogy szembenézzen egy erősödő fenyegetéssel, akit mi már csak Szauronként ismerünk; aztán miután a törpék egy része elhagyja Tóvárost, követjük őket a hegyhez és Smaughoz, de közben a város, az ott maradt törpök és Bard is egyre nagyobb szerepet játszanak a történésekben. Végül hozzájuk csatlakozik Tóvárosban az utolsó negyven percre Tauriel és Legolas vérszomjas párosa, akik a király tiltása ellenére orkvadászatba
>> A SMAUG PUSZTASÁGA KÖZEL SEM TÖKÉLETES. KICSIT MŰ, KICSIT TÖMÉNY, KICSIT LEBUTÍTOTT, ÉRZŐDIK RAJTA, HOGY NAGYON SOKAT AKARTAK BELEVINNI. ÉS MÉGIS, NEGATÍVUMAI ELLENÉRE REMEK ÉLMÉNYEKKEL GAZDAGODVA TÁVOZUNK A MOZIBÓL. << kezdenek. Van tehát esemény bőven, szereplő is, félő volt hát, hogy sok lúd közt elvész a disznó, de nem így lett. Azért három óra alatt jut idő minden főszereplőre, lényeges mellékszereplőre, sőt olyan érdekességekre is tudtak időt szakítani, mint mondjuk az utolsó alakváltó, a medvévé váló, magának való Beorn. Plusz pont, hogy a főcímdal a végén ilyen hangulatosra sikerült, előrevetíti a tanulságos, szomorkás és remélhetőleg nem csöpögőssé amortizálódó végkifejletet. Végeredményben tehát a Smaug pusztasága közel sem tökéletes. Kicsit mű, kicsit tömény, kicsit lebutított, érződik rajta, hogy nagyon sokat akartak belevinni. És mégis, negatívumai ellenére kerek egész, iz-
galmas, eseménydús, az új karakterek egy része színesíti, mások inkább akadálynak valók, de azért élményekkel gazdagodva távozunk a moziból, és abban is biztosak lehetünk, hogy a finálé minden hibájával együtt fergeteges lesz.
70% Stáblista Rendező: Peter Jackson Főszereplők: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2013. december 12.
FilmMagazin / 51
KRITIKA
AZ ÉHEZŐK VIADALA: FUTÓTŰZ Bizonyos tekintetben jobb, mint az első rész, de vajon sikerült az összes benne lévő lehetőséget kiaknázni? Írta: Török Tamás
M
iután véget ért Az Éhezők Viadala első felvonásának a vetítése, én abban a meggyőződésben voltam, hogy a film remek kritikákat fog kapni. Hát, maradjunk annyiban, hogy habár voltak, akiket szintén beszippantott a film hangulata, a kritikusok többnyire csak a szájukat húzták a tizenévesek viadalával kapcsolatban. Ahogy az már korábban kiderülhetett, az én esetemben a hangulat és a történet volt az a két tényező, ami tavaly kimondatta velem, hogy nálam Az Éhezők Viadala az év filmje. Ekkor jött a bejelentés, hogy a folytatást már nem Gary Ross, hanem Francis Lawrence fogja rendezni, ami nem kis aggodalomra adhatott okot. Túlélheti-e az első rész atmoszférája az
52 / FilmMagazin
új rendező vélhetően más elképzeléseit? Francis Lawrence rendező urat ezúton is üdvözlöm, ugyanis nem csak hogy túlélte, hanem meg is fejelte még azt! A fonalat az első rész eseményei után vesszük fel: Katniss és Peeta egymás karjaiban, szerelmespárként élték túl a Viadalt, ám merész, mérgezőbogyós húzásokat a Kapitólium nem igazán tolerálta, sőt, a lázadás konkrét jelét vélték felfedezni Katniss váratlan húzásában. Nem is tévedtek olyan nagyot, ugyanis eközben Panem körzeteiben az emberek megéreztek valamit, és 74 év után véget szerettek volna vetni a Kapitólium zsarnoki elnyomásának. Vezetőjüknek pedig nem mást tekintettek, mint Katniss Everdeent. Ám a
lánynak, úgy kell viselkednie Panem kamerái előtt, ahogy azt a Kapitólium elvárja – legalábbis ha életben szeretne maradni. A győzelmi körút során ez egy kicsit nehezebbnek bizonyul a dolog elméleti részénél, Katniss magatartásától pedig Snow elnök sincs elragadtatva. Nincs más választás, a lázadást csak úgy lehet elkerülni, ha nem csak Everdeen kisasszonyt, de az egész fajtáját megtizedelik. Erre tökéletesebb alkalom pedig nem is lehetne, mint a 75. rendhagyó viadal, más néven: A Nagy Mészárlás. A film hossza durván két és fél óra, tehát egyáltalán nem rövid. Mire számít egy laikus néző? Fele a felvezetés, másik fele a viadal. Na, erről itt szó nincs. A film első fele –
Ha érdekel a film készítésének összes kulisszatitka, érdemes elolvasni az előző számunkban közölt 6 oldalas háttércikket is!
nincs mit szépíteni – borzasztóan el lett nyújtva. Mondhatnánk azt, hogy indokoltan, mert a könyv alapján ez így is van, de ebből a hosszú felvezetésből a film szinte semmit nem profitált. A körzetekről továbbra is csak pár képet láthatunk és még mindig képtelenek lennénk megmondani, hogy mely körzetnek mi a sajátossága, ami azért nem egy elhanyagolható információ. Oké, erre mondhatja valaki, hogy bőven volt időnk megismerni a számos új – egyben remek – karaktert, amelyet Collins írónő megalkotott. A válaszom pedig ismét csak egy elkeserítő nem. Az egyetlen valamirevaló információforrás (ahogy az első részben is) a Viadalt megelőző interjúsorozat volt, ami továbbra is csak 10-15 másodpercig tartott / fő, szóval nem mondhatnám, hogy tudnék akár egy tíz mondatos esszét írni Johanna Mason személyéről. Természetesen ez egy, a könyveket nem olvasó nézőnek nem biztos, hogy fel fog tűnni, viszont az objektivitás kedvéért ezt illik megemlíteni egy majdnem tökéletes adaptáció folytatásával kapcsolatban. Ám ezektől a kisebb (?) hibáktól eltekintve Francis Lawrence csapata egy nagyon szórakoztató filmet hozott össze. Az első pár jelenet és az ismerős dallamok felcsendülése után tudtam, hogy nem egy új filmet készítettek, hanem az első felvonást folytatták, és ennek nagyon örültem.
A film képi világa továbbra is egy kellően komor, egyben az érdeklődést teljesen megragadó jövőképet fest elénk. A szegény körzetekből egy kicsit többet láthattunk mint előzőleg, így Panem nyomorúsága és a Kapitólium csicsája között sokkal szembetűnőbb volt az a kontraszt, amire az egész trilógia olyannyira épít. A kamerarángatások is megszűntek, én legalábbis nem emlékszem rájuk és a látvány úgy kompletten végig remekelt a film során, ám úgy érzem, hogy egy ziccer itt is kimaradt. Mivel magára a Viadalra is sokkal kevesebb idő jutott, mint pl. a győzelmi körútra, így maradt egy erős hiányérzetem az aréna kidolgozottságával kapcsolatban. Természetesen a vizuális megvalósítás közel hibátlan volt (tegyük hozzá, nem volt túl sok mindenre szükség ehhez), ám nagyon sietősre vették a figurát a srácok. Pár jelenet a film során számomra elég súlytalannak hatott, példának okáért a pillanat, amikor Katnissék megtudják, hogy ismét mennek a Viadalra. Egy ilyen jelenet, pontosabban jelenetsorozat volt az is, mikor a karakterek szép lassan ráeszméltek, hogy hogyan is működik az aréna. A könyvben sokkal nagyobb jelentőséget kapott a mechanikája a trópusi környezetnek, több tucatnyi oldal telt azzal, ahogy a fiatalok megfigyelik a működését. Röviden: én úgy éreztem, hogy kevés időt töltöttünk az arénában.
FilmMagazin / 53
KRITIKA
>> A
KÖNYVBEN SOKKAL NAGYOBB JELENTŐSÉGET KAPOTT A MECHANIKÁJA A TRÓPUSI KÖRNYEZETNEK, TÖBB TUCATNYI OLDAL TELT AZZAL, AHOGY A FIATALOK MEGFIGYELIK A MŰKÖDÉSÉT. RÖVIDEN: ÉN ÚGY ÉREZTEM, HOGY KEVÉS IDŐT TÖLTÖTTÜNK AZ ARÉNÁBAN. << Mielőtt rátérnék a karakterekre és a színészi teljesítményekre, elmondanám, hogy én rongyosra hallgattam az első rész soundtrackjét. James Newton Howard – ahogy szokta – valami egészen elképesztőt alkotott, talán még minőségibbet, mint amilyen maga a film volt. Azt az eget, milyen hálás vagyok Francis Lawrencenek, hogy ezekhez a dallamokhoz szinte hozzá se nyúlt, hanem egy az egybe áthozta őket. Természetesen voltak új hangzások, ilyen például a kicsit fura, ám zseniális Beetee monológjai alatt felcsendülő dallam, ami amennyire egyszerű, olyannyira nagyszerű volt. Talán angolos lesz ez a kifejezés, de öltöztette a karaktert. Emellett a Beetee-t alakító Jeffrey Wright legalább annyira jó döntés volt, mint a Johanna szerepében még vonzóbb Jena Malone, vagy éppen a rajongólányok kedvencének, Finnick megtestesítőjeként, Sam Claflin. Debra Zane remek munkát végzett a castingot illetően, habár kiemelkedő színészi teljesítményekért továbbra sem Az Éhezők Viadalát érdemes nézni. Sajnálatos módon viszont a második rész kifogástalan castingja sem tudja javítani az előd egyik igen nagy baklövését…
54 / FilmMagazin
Jennifer Lawrence és Josh Hutcherson. Én nem fogom most egyikkőjüket sem magasztalni, pontosan tudjuk, hogy mennyire jó színészek, én is imádom őket. Különkülön! Borzasztó, hogy mennyire nincs kémia kettőjük között. Pontosabban van, de inkább tűnnek testvéreknek, mintsem szerelmeseknek. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy a filmben lévő szerelmi szál egész egyszerűen röhejesen klisés, de amikor ők ketten egymásra néznek, az egy borzasztó casting brutálisan hatástalan eredménye. Lawrence kisasszony remek Katniss, Josh egy teljesen korrekt Peeta, de amikor egyszerre szerepelnek… a legfőbb probléma pedig az, hogy ezen már változtatni sem lehet. Ezt a kritikát is be kell valamikor fejezni, szóval: ha a Futótűz techni-
kailag felül is múlta az első részt, én úgy érzem, hogy bőven volt még nafta ebben a filmben, de egyáltalán nincs okuk a szégyenkezésre a Lionsgate-nél. A finálé kellően felcsigázta az embert a folytatásra, ami viszont közel sem biztos, hogy követni fogja ezt a minőségi vonalat... Bár ne legyen igazam!
80% Stáblista Rendező: Francis Lawrence Főszereplők: Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Sam Claflin Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2013. november 21.
KRITIKA
FORDULÓPONT Egyik első gyerekkori tévés emlékem, hogy Fa Nándor meg egy másik férfi befut egy jugoszláv kikötőbe és a másik pasi a két éves gyerekét szagolgatja, akit kábé még sohasem látott. Ezt már akkor is furcsának találtam, pedig igen elnéző vagyok minden vitorlázóval. Viszont óriási megtiszteltetésnek vettem utána mindig, ha Fa Nándor elment mellettem a csopaki mólón. Írta: Fekete Felícia
A
hol egyébként (Csopakon) egyetlen egy film volt meg VHS-n, a Szelek Szárnyán, így azt, legnagyobb örömömre jó párszor láttam. Egyik legjobb barátnőm meg húsz éve, kisebb nagyobb megszakításokkal asszisztál, mint barátnő egy magányos földkerülőnek, aki jelenleg is épp egy törött árboccal hánykódik Marokkó felé. Mivel a Szelek szárnyán nem egy elterjedt "mindenki kedvenc filmje", bár tökéletesen meg van csinálva, arra kell gondolnom, hogy nem gerjed mindenki a kötelekre, csomókra és a vizes dekkre. Én viszont eléggé, így sikerült a felétől sírnom a filmen, és nevetnem az élethűen bennfenteskedő poénokon. Láttam már egy francia filmet egy földkerülő családról, de ott a szereplők inkább nevetségesnek voltak beállítva mint hősnek, ki is mentem a MOM mozi egyik terméből és átmentem egy másikba, így azt a filmet nem fejeztem be. Úgy látszik a
franciák most nem bízták a véletlenre. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint Fa Nándor szavai: "Nem könnyű megszólalni a film után, mert eddig kétszer indultam a versenyen, de most a filmet látva, olyan érzés, mintha a harmadikról tértem volna vissza. Nagyon nagy élmény volt végignéznem a filmet, mert a verseny minden nehézségét és szépségét visszaadta." Fa Nándor két alkalommal indult a filmben látható Vendée Globe versenyen, és az első indulásakor az 5. helyen ért célba. Ő az első nem francia versenyző, aki ennyire elől végzett. Remélem sikerült olyan filmet csinálni ami nem csak Fa Nándornak tetszik hanem még sok embert meg fog érinteni, mert igazán mindent megtettek az alkotók. Még el is magyarázgatják a szereplők egymásnak, hogy mégis most mit csinálnak. Szerencsére nem annyira bénán, mint CSI helyszínelőkben szokták. A film főszereplője, Francois Cluzet,
egy öregedő vitorlázót alakít. A verseny alatt épp a hajója kormánylapátját javítja, amikor egy kamasz fiú rejtőzik el a hajóján. Yannnak két választási lehetősége van, vagy visszafordul és kiteszi potyautasát és bukja az egészet vagy bekockáztatja, hogy diszkvalifikálják, mivel nem egyedül teljesíti a versenyt. Na vajon mi lesz? Menjünk moziba mert kint hideg van, esik a hó, és fúj a jeges szél. A moziban fűtenek, bár most ott is fúj a szél.
90% Stáblista Rendező: Chritophe Offenstein Főszereplők: Francois Cluzet, Guillaume Canet, Arly Jover Forgalmazó: MTVA Hazai premier időpontja: 2013. november 28.
FilmMagazin / 55
KRITIKA
COMING OUT A film, amely témájához hasonlatosan maga is az identitását keresi, de nem nagyon találja. Írta: TomPowell
A
zt viszont szögezzük le, hogy az író-rendező, Orosz Dénes (Poligamy) kezdeményezése hatalmas kalapemelést érdemel. A melegséggel foglalkozni Magyarországon igencsak bátor lépés, minek után az átlagember (jobb esetben) a
56 / FilmMagazin
struccpolitikát folytatja ebben a kérdésben, azonban sajnálatos, hogy a téma felvetésen kívül sem a történet, sem pedig a karakterek nem voltak elég merészek, így vált a Coming out a két szék közül a pad alá tipikus példájává.
A legnagyobb hiba rögtön ott keresendő, hogy Orosz egy mainstream filmben próbál foglalkozni ezzel a kérdéskörrel, ebből kifolyólag pedig túlontúl megalkuvó. Hollywoodban sem véletlen, hogy a független filmek feszegetik a határokat, tesznek fel kérdéseket és próbálnak választ adni a melegség mibenlétére, míg a nagy stúdiófilmeknek megmaradnak a szuperhősök, fantasyk és sci-fik, amiket inkább a látvány visz el a hátán. Mondjon nekem valaki egy sikeres, a homoszexualitást a középpontba állító közönségfilmet az elmúlt 10 évből! Túl a barátságon? A gyerekek jól vannak? Milk? Mind, független kis fesztiválokon kezdték. Épp ez a Coming Out legfőbb baja: intelligensen kellene nyúlnia a témához, de a legtöbbször csak leragad a meleg közhelyek és sztereotípiák puffogtatásánál (habár Ceizel Endre rövid felbukkanásával még egy érdekes tényt is sikerül megtudnunk),
Fontos kiemelni, hogy bár a trailer azt sugallja, a főhős NEM a baleset miatt változik hetero férfivá. További részletekért nézd meg a filmet :)
FILMEK A MÁSSÁGRÓL
Túl a barátságon - 2007
és igyekszik minden szükséges információt didaktikusan a néző szájába rágni, de ha a meleg szerelem ábrázolásáról van szó, akkor kényesen ügyel arra, nehogy véletlenül is elcsattanjon egy férfi csók. Bezzeg félmeztelen vagy magukat markolászó pucér nők látványa (utóbbi igaz csak újságban) simán belefér a 12es karikába (innen is csókoltatom a korhatárbizottságot). Viszont igazságtalan lennék, ha csak maga a téma miatt elmarasztalnám a filmet, az ugyanis a sablon sztori és a mellékkarakterek révén hozza a betonközép színvonalat. Kivitelezését tekintve pedig köröket ver a Sas Tamás féle a „reklámok közé tegyünk egy filmet” valamint a Gyöngyösi-Kabay páros olcsóságot magukból árasztó „műveire”. A történet abszolút jó tempóban halad, és a mellékszereplők tekintetében sem érheti szó a ház elejét: Gyabronka József abszolút szimpatikus a leg-
Egy egyedülálló férfi - 2009
jobb barát, Kálmán szerepében, Hegedűs D. Géza röpke kis szerepében is megnyerő, azonban Mucsi Zoltán abszolút ellopja mindenki elől a show-t, az előítéletes szomszédként (az év egyik legviccesebb jelenete is hozzá fűződik). A főszereplő Csányi Sándor azonban jól példázza a film kettősségét. Ő egyébként is inkább sztár nálunk, mintsem színész (noha az érdemeit nem kívánom vitatni), pont ezért, mint meleg, abszolút hiteltelen (plusz még unszimpatikus is a karaktere), ugyanakkor, mint gyötrődő hősszerelmes teljesen rendben van. Tompos Kátya is teljesen korrekt, habár ahogy a feminimre vett Erik karakterét az ő férfiasabbra vételével próbálták kihangsúlyozni, az már erőltetett, Karalyos Gábor azonban mindent kihoz a karakteréből (Mucsi mellett az ő karaktere a legszerethetőbb), ellenben szegény Für Anikó mintha nem találta volna a helyét,
Túl a csillogáson - 2013
amiben a gyengén megírt szerepe is közrejátszhatott. A legnagyobb rejtély azonban a Coming out-al kapcsolatban, hogy miképpen fogadják majd a nézők. Azt örömmel fogadtam, hogy a moziból kifelé távozó több tucat tízenéves nagy beszélgetések közepette nem nyelte le ezt a másságból egy csapásra ki lehet gyógyulni, ha fejbe vernek dolgot (még ha a film ad is erre egy megalkuvó magyarázatot) és saját álláspontjaikat kezdték firtatni. Azért pedig legalább megérte leforgatni a filmet, hogy a témáról beszélgessenek az emberek. De ha legközelebb valaki itthon akar a témában filmet készíteni, lehetőleg másképp tegye.
50% Stáblista Rendező: Orosz Dénes Főszereplők: Csányi Sándor, Tompos Kátya, Mucsi Zoltán Forgalmazó: Hungaricom Hazai premier időpontja: 2013. december 5.
FilmMagazin / 57
KRITIKA
JÉGVARÁZS Szeretem az összes olyan jópofa marhaságot, mint a Shrek, a Toy Story meg a többi, de azért a hablelkem egyik kicsiny, titkos csücskében simán elférnek azok az idejétmúlt, nemi sztereotípiás, hímsoviniszta, cikibéna hercegnős filmek is. Miért is ne férnének? Írta: Kovácsné
A
zt állítani, hogy a hercegnős meséktől hülyék lesznek a lányok (vagy bárki), az kb. annyira értelmes dolog, mint tudományos tényként közölni, hogy ha a családban a legfiatalabb gyerek magyar népmeséken nevelkedett, akkor kapásból lesz egy fele királysága. A hercegnős meséknek is megvan a maga helye és ideje. Vannak köztük olyanok, melyek az unalomig ismert fordulatokat, karaktereket és tízezer éves emberi vágyálmokat jól és szórakoztatóan képesek felhasználni, meg van a Hamupipőke és a Nindzsa Pónik 3D , amit ingyen megkaphatunk a postán, ha ajánlott levelet adunk fel. Ja, és vannak az obligát karácsonyi aszpartám ízű pink borzalmak is a szeretet átható erejéről, amit a kedves alkotók igyekeznek a lehető leggyorsabban
58 / FilmMagazin
kápére váltani. Amikor tehát beültünk a gyerekeimmel a Jégkirálynő diznis adaptációjára, nem voltam tele előítéletekkel, mert simán volt rá esély, hogy nem öklendezve fogok kijönni a moziból. Apu Király és Anyu Királynő pompás vadregények övezte, német nyelvterületen épült Loire menti kastélyukból igazgatják a hegyek közt megbúvó piciny ország harminckét fős lakosságát. Minden idilli lenne, ha nagyobbik lányuk, Elza (Idina Menzel) nem lenne egy X-(wo)man. A helyes szőke csöppség azonban elég komoly szuperképességgel rendelkezik: amihez hozzáér, azt jéggé fagyasztja. Amikor egy sajnálatos baleset során majdnem megöli a kishúgát Annát (Kristen Bell), a szülők a bölcs troll király (Ciarán Hinds) tanácsára úgy döntenek,
hogy lezárják a palotát, és a két kislányt a világtól és egymástól teljesen szeparálva nevelik fel. Apu és anyu azonban nem számolnak Disney-ékkel, akik mindig kinyírják a főszereplő szüleit. Hamarosan el is tűnnek a képből, ami azt jelenti, hogy Elza kerül a trónra. A világ végre megismerkedhet a nővérekkel: a finoman szólva butuska kamaszlány Annával, és az egyre növekvő varázsereje miatt mindenkitől félőrülten rettegő Elzával. A történet főbb vonalai felvázolva, nem kell más, csak egy fess, sztreccsgatyás herceg (Santino Fontana), a Han Solo óta kötelező elemnek számító Robusztus Népi Hős (Jonathan Groff), egy dilis mellékkarakter (a napimádó hóember szerepében Jos Gad) és egy cukker hátasállat (jelen esetben rénszarvas).
A film a kiemelt mozikban Disney Digital 3D változatban is megtekinthető.
Szörnyen hangzik, mi? Eléggé. Szerencsére a látszat csal. A Disney ugyanis visszanyúlt a gyökereihez, és ahelyett, hogy csinált volna egy erőltetetten vicces, pillanatra sem komolyan vehetően komolykodó, gyerekfilmnek álcázott Marvel klónt, megalkotott egy igazi, vérbő... diznifilmet. Miközben a Jégvarázsban szinte egyetlen eredeti ötlet sincs, és bárki, aki a gyerekeit legalábbis marginális gyakorisággal moziba viszi, azonnal köpi, melyik részletet honnan vették át, az egész annyira vicces, szépen megcsinált és... igen, nincs rá jobb jelző, mint a veszélyesen elkoptatott „kedves”, hogy egy idő után teljesen magával ragad, és nem lehet rá haragudni. A film ritkán tapasztalható érzékkel teremt egyensúlyt a kötelező klisék közt. Alig van olyan jelenet, ahol naiv – ok, síkhülye – tinilány idegesítőbb a kelleténél, ugyanez vonatkozik a szuperdinka hóemberre is. A dolog titka az, hogy mindketten... kedvesek. Bár a szerelmesek egymásra találása hagy némi dramaturgiai kívánnivalót maga után, a néző végül is elfogadja a szerelmi szálat, mert az ifjú pár... kedves. Azok a manapság kihagyhatatlan jelenetek, melyek bemutatják, hogy a nők mennyire eszméletlenül egyenjogúak (verekedős nő, helyzetfelismerős
nő, stb.) nem másznak a néző agyára, mert ezek is... kedvesek. Nyilván az alkotógárda és a mögöttük álló financiális szakértőcsapat valamennyien zsugori, pénzéhes, számító köcsögök, akik patikamérlegen mérték ki az effekteket, érzelmeket, derűt és borút – de mit tegyünk, ha egyszer sikerült nekik, remekbe szabott, eladható terméket adtak ki a kezük közül. (A forgatókönyvet ugyanaz a Jennifer Lee jegyzi, aki az elsöprő sikerű Rontó Ralphot.) Egy szépen kimeszelt disznóólnak a maga kontextusában ugyanolyan becsülete van, mint mondjuk a Sixtus kápolnának. A mese vége, ha nem is esünk ki miatta a székből a döbbenettől, azért épp eléggé szakít a klasszikus befejezés-típusokkal ahhoz, hogy még legalább két napig emlékezzünk rá. Külön jó pont az általam mélységesen gyűlölt „szerelem első látásra” / ”a szerelem mindent megold” motívumok diszkrét felrúgásáért. Az egyetlen, ami nem jött be, az a zene: bár a legrosszabb operett hagyományoknak megfelelően a szereplők hárompercenként dalra fakadnak, a nóták totálisan jellegtelenek, felidézhetetlenek (pedig nekünk családilag nagyon jó fülünk van ám). Ha már bevállalták a cikiség-faktort a dalbetétekkel, akár dolgozhattak is volna
rajta egy keveset. Ez alól talán az a szám a kivétel, amit Elza énekel, mikor elszabadult varázserejének boldog tudatában felépíti a jégpalotáját. Utánozhatatlanul giccses, elviselhetetlenül háromdés,okádék módon gyönyörűen megcsinált jelenet, szivornyásan csöpögős dallal. Látvánnyal-hanggal-mindennel pontosan az, amiért az Oscart feltalálták, mind a pozitív, mind a negatív értelemben. A Jégvarázs remek karácsonyi kikapcsolódás, iskolás korú gyermekeknek ideális (az, hogy nekem a kisebbik már megint elbőgte magát a drámai csúcsponton, nem ér pontot, mert ő azon is elbőgi magát, ha a nyúl szadista módon kettéharap egy fűszálat). Kislányoknak hercegnő és érzelem, kisfiúknak lélegzetelállító animáció és harci jelenetek. Vagy fordítva.
95% Stáblista Rendező: Jennifer Lee Chris Buck Eredeti hangok: Idina Menzel, Kristen Bell, Ciarán Hinds Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2013. december 5.
FilmMagazin / 59
KRITIKA
DOM HEMINGWAY Isten hozott a fertőben, ő itt Dom Hemingway, a kalauzunk. Ne tessenek rá haragudni, ha néha-néha harsány dühkitöréssel megzavarja a köz nyugalmát. Írta: Sanya08
H
a a bunkóság fájna, szegény Dom Hemingway egész biztosan ordítana a fájdalomtól. Na nem mintha amúgy nem eresztené ki elégszer a hangját a kilencvenhárom perces játékidő alatt – sokszor teszi ezt és teszi ezt habzó szájjal, fröcsögve, dühöngve. Dom temperamentuma nincs határok nélkül, tizenkét év letöltött börtönbüntetés után pedig még inkább nem fűlik a foga ahhoz, hogy mások hülyének nézzék vagy csesztessék. Feleségét elvesztve, lányát elmarva magától célok nélkül sodródik a bűzösszaros árral Franciaország, illetve London utcáin. Richard Shepard rendező / forgatókönyvíró úgy gondolta nem ördögtől való ötlet az, ha egy ilyen hétpróbás tróger szerepére Jude Law-t (My Blueberry Nights, A tehetséges Mr. Ripley) választja. Jude Law pe-
60 / FilmMagazin
dig – akinek ez idáig nemigen vagy csak ritkán adatott meg egy igazi, színtiszta főszerep – kapva kapott az alkalmon: testét-lelkét beleadva keltette életre Hemingway figuráját. A legszebb tényleg az, hogy itt már nem azt a kifinomult modorú fickót látjuk, mint amilyen karaktereket a színész szokott alakítani, hanem csak ezt az egoista, szerencsétlen és borzalmas modorú csődtömeget, akiben a jóindulatnak a csíráját is órákig kereshetnénk. A film pedig aztán elég erősen épít is erre a figurára, de annyira, hogy közben valahogy úgy gondolták, minek is épkézláb forgatókönyvet írni, aminek van épkézláb története. Értem én azt, hogy nem kell mindig kifejezett sztori egy filmnek. Nem vagyok hülye, tisztában vagyok vele. De akárhogy is nézzük, olyan csak nagy ritkán történik meg, illetve bizonyul elegen-
dőnek, hogy ha mindent, de mindent a színészre bízunk és arra, hogy miként testesíti meg az adott karaktert. Hiába tűnik első körben hálásnak a szerep, könnyen bele lehet esni abba a hibába, hogy a végeredmény dimenzióját veszti és elmerülünk az egysíkúság mocsarában. Shepard-nek, ahogy én látom, nem volt túl sok erre irányuló igénye, ugyanis egészen a film utolsó harmadáig teljesen tét nélküli cselekményt láthatunk. Hemingway addig csak teng és leng, verődik ide és oda, sört iszik, kokaint szív, kioszt másokat, trágárkodik, kioszt másokat, sört iszik, trágárkodik, faszoskodik. Közben hébe-hóba ezt az őrületet megszakítják meglehetősen elütő, túlságosan kontrasztív jelenetekkel, amelyekben Hemingway érzelmes oldalát is megvillantja. Ettől eltekintve a játékidő nagy része
Jude Law az utóbbi időkben inkább csak mellékszerepekben brillírozott, ideje volt már egy vérbő főszerepnek!
ZEROO93 MÁSVÉLEMÉNYE A zsenialitás itt abban leledzik, hogy adott egy színész, Jude Law, akinek a nyakába akasztanak egy lepukkant széftörő karaktert, tipikus csóróság és apa-lánya problémákkal, egy félkezű haverral. e mögé meg úgy igazán nem sok kerül, és ennek ellenére teljesen átszellemülve, vérprofizmussal feltolja a filmben a kakaót maximumra. Nem hittem volna, hogy Jude Law ilyen laza is tud lenni, ennél többet pedig ebből főszereplőként nem lehet volna kihozni, szóval kellemes meglepetés az egyik legjobb ajándék a moziban, amit idén kaptunk. Megtekintése különösen egy pofa sör társaságában ajánlatos! 90%
sajnos olyannak hatott, mintha egy közepesen jó viccet meséltek volna nagyon sokáig. Kisebb dózisban jobban ütött volna, mert ezek a trágár, szókimondó poénok nagyon sokat nem érnek valamire való emocionális háttér nélkül. Elismerem, hogy mókás volt a nyitójelenet, melyben főhősünk a saját farkáról zeng ódákat (állítása szerint Nobeldíjat is kaphatna, háborúk törhetnek ki miatta, stb.), de hosszútávon elég unalmas tud lenni ez is. A forgatókönyvbeli hiányosságoktól eltekintve persze a Dom Hemingway nem mentes az emlékezetesebb momentumoktól / jelenetektől. Ilyen például, mikor Dom a börtönből való szabadulás után egy kocsmában szembeszül azzal a sokkoló és felháborító hírrel, miszerint a dohányzást betiltották az ilyen helyeken. Vagy mikor feltöri a széfet.
Ilyenkor egészen magával ragadó a film pimaszsága és nem érződik fáradtnak, ihlettelennek. Aztán ott van még Emilia Clarke (Trónok harca) jelenléte, aki vörös hajjal, sárkányai nélkül is kellően bájos. Még akkor is, amikor megmondja keményen a magáét züllött apjának. Hasonlóan eltalálták a film befejezését is, melyben az író megpedzegeti a változás / javulás eshetőségét, majd jól fenékbe is billenti azt. Aki szar alak volt, szar alak is marad. Megváltás nincs, maximum a szerencse forgandó kereke fordulhat az ő irányába. Ez a fekete komédia nagy valószínűséggel sokak tetszését el fogja nyerni a pofátlansága és a címszereplő miatt. A többiek pedig sajnálni fogják, hogy csak szimplán egy közepesen szórakoztató filmet kaptak ahelyett, hogy egy jobban kidolgozott, jobb történetet magáé-
nak tudó és főszereplője lelkébe hatásosabban belebújó dolgozatot kaptak volna. Dühös és ütős előképein (gondolok itt Nicolas Winding Refn Tom Hardy fémjelezte kőkemény Bronson-jára) sajnos nem tud felülkerekedni, hiányzik az elemi erő és a düh, mely itt csak Hemingway-t járja át, de a néző ennek csupán unott szemlélő.
55% Stáblista Rendező: Richard Shepard Főszereplők: Jude Law, Richard E. Grant, Emilia Clarke Forgalmazó: Big Bang Media Hazai premier időpontja: 2013. december 12.
FilmMagazin / 61
KRITIKA
EXEK ÉS SZERETŐK James Gandolfini egyik utolsó filmje. De számít ez valamit? Írta: noxwill
J
ames Gandolfini tipikusan az a hollywoodi színész, akit szeretnek azonosítani az egyik általa eljátszott figurával. A Maffiózók Tony Soprano-ja azonban az évek során arra törekedett, hogy levesse magáról azt a tévhitet, miszerint csak ezt az egy szerepet volt képes eljátszani. Azonban az élet megtorpedózta ezt a törekvést, mert idén váratlanul elhunyt a színészlegenda, ám ez nem jelenti azt, hogy a már befejezett filmjei nem kerülnek bemutatásra. És ezért hálásak is lehetünk. Ezek közé tartozik az Exek és szeretők. A történet szerint Eva (Julia Louis-Dreyfus) elfoglalt maszszőr. Napról napra kuncsaftjait látogatja, és mint egy jó pszichológus,
62 / FilmMagazin
masszírozás közben hallgatja páciensei problémáit. Egy napon azonban ráeszmél, hogy a véget ért házasságából származó lánya nemsokára elköltözik otthonról, és egyedül maradhat, mivel nincs párja. Éppen ezért vesz részt többek között egy partin, ahol megismerkedik többek között Alberttel (James Gandolfini), és minden külsővel kapcsolatos előítélet ellenére egymásba szeretnek. Arra csak később eszmél rá Eva, hogy azon a partin nem csak Albertet ismerte meg, hanem Marienne-t is (Catherine Keener), akinek író létére akadnak ugyan rajongói, de barátja egy sem. Éppen ezért találnak egymásra. Ám Eva mit sem sejt arról, hogy Albert és Marienne egy
pár volt hajdanán, de mára már csak az acsarkodás és a másik szidása maradt meg. Egy idő után pedig Evának döntenie kell, mit választ: a barátságot vagy a szerelmet. Az alapkoncepció első olvasatra igen érdekes, de a vége tulajdonképpen a klasszikus romantikus film kliséjére fut ki. A történet teljesen kiszámítható és klisés, azonban egy ilyen filmnél ez talán nem is baj. Őszintén megmondom egy ideig aggódtam a film miatt, ugyanis egészen nehezen indult be. Albert és Eva kapcsolatának kezdetén meglehetősen erőltetett poénokat sütnek el, azonban ahogy haladunk a történetben, és jobban megismerjük a szereplőket, valahogy a kémia is
James Gandolfini legeslegutolsó filmjéről, az Animal Rescue-ról a 2014es előzetesek között olvashatsz bővebben!
JAMES GANDOLFINI James Gandolfini mindössze 51 éves volt, amikor a római vakációja során egy szívroham következtében életét vesztette. Csaknem 26 évig tartó filmes karrierje során olyan filmekben játszott, mint a Tiszta románc, vagy éppen az idén bemutatott Zero Dark Thirty. Legnagyobb sikerét természetesen a Tony Sopranoval aratta, alakításáért 3 Emmy-díjat is kapott.
elkezd működni a szereplők között és a humor színvonala is felerősödik (a film például elsüt egy pár igencsak meghökkentő, azonban egészen megmosolyogtató poént is). Ugyanakkor mivel ez egy romantikus vígjáték, a humoros oldal mellett fontos az érzelmesebb, illetve a drámaibb vonulatot is előhozni. A film pedig nem is hazudtolja meg magát, pont amikor kell, akkor kerülnek elő a súlyosabb jelenetek is. Ami a szereplőket illeti, ez a film is bebizonyítja, hogy James Gandolfini igenis többet tudott, mint Tony Soprano. Egyszerűen hibátlanul hozta Albert kicsit tohonya, de szeretetreméltó, a lányáért aggódó, és nem utolsósorban humoros karakterét. Egyszer sem gondoltam azt, hogy az, amit Albert kimond, az ne illene oda, mert Gandolfini tudta azt, hogy mikor mit és hogyan kell mondani. Zseniális! A másik főszereplő, Julia Louis-Dreyfus-szal sincs különösebb gond, ő is jól hozza azt, amit kell, azonban vele egy idő után volt
egy idegesítő problémám. Tudniillik, vele kapcsolatban ugyanazt éreztem, mint az év elején James Franco esetében az Ózban (elnézést ezért a hasonlatért), a folytonos vigyorgást. Louis-Dreyfusnak igencsak egyedi mosolya (vagy inkább vigyora) van, mely azonnal felismerhető. És sajnos állandóan mosolyog vagy vigyorog. Még akkor is, amikor igazán nem kéne. A film vége fele egyes jelenetekben már-már kínosnak éreztem, hogy tulajdonképpen miért is mosolyog? Ez pedig számomra igencsak kínos volt. Továbbá a karakterével kapcsolatban most sem értem, miért gond az, ha valaki nem tud suttogni (majd megértitek)? Mindenesetre a két főszereplő között igencsak jól működik az a bizonyos kémia. Tulajdonképpen a mellékszereplőkkel sincs gond. Problémám igazából egyedül Chloéval volt (Tavi Gavinson), pontosabban azzal, hogy az ő karakterének mi célja is volt tulajdonképpen a filmben. Spoiler-
ezésbe nem fogok most belemenni, de maradjunk annyiban, hogy mellékszereplőhöz képest egészen sokat van a vásznon, funkciója pedig lényegében nincs. Egy ponton hirtelen el is tűnik a vászonról, és nem is tér vissza, tehát érthetetlen a dolog. Egyébként ezen kívül tényleg semmi gond nincs a mellékszereplőkkel. A hangulata a filmnek egészen kellemes, a rendezéssel és a forgatókönyvvel sem volt különösebb gondom. Értékeljünk. Az Exek és szeretők tipikus romantikus vígjáték jól működő főszereplőpárossal, meglepően jó humorral, de eközben a drámai oldal sincs elhanyagolva. Ezzel a filmmel is bizonyítja James Gandolfini, hogy ha nem ér véget a pályája idő előtt, sokra vihette volna még, mellyel végleg lemoshatta volna a Maffiózókban megismert karakterét. Éppen ezért az őt kedvelőknek bátran tudom ajánlani, de még azoknak is, akik a nagy blockbuster fergeteg közepette beülnének egy kicsit viszszafogottabb és romantikusabb, de egyáltalán nem rossz filmre. Mert tényleg nem rossz film és nem is fog csalódást okozni. A másfél órás játékidő pedig ijesztően gyorsan telik, ahogyan figyeljük a történéseket.
75% Stáblista Rendező: Nicole Holofcener Főszereplők: James Gandolfini, Julia Louis-Dreyfus, Toni Collette Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2013. december 5.
FilmMagazin / 63
KRITIKA
BÍZZ A SZERELEMBEN A Bízz a szerelemben a besorolása alapján egy romantikus filmdráma, és őszinte leszek, egy cseppet sem számítottam többre egy csöpögős, már több ezerszer látott szerelmi történetnél, szóval mondhatni készen álltam a savazásra… srácok, többször akarok ennyire pofára esni: a Bízz a szerelemben példája egy pocsék címválasztásnak. Írta: Török Tamás
N
em voltak nagyok az elvárásaim, ez tény, viszont szándékosan szkeptikusan álltam a filmhez, szóval elmondhatom, hogy igyekeztem kihívás elé állítani az elsőfilmes , Josh Boone-t és csapatát. Az első pozitív csalódás akkor ért, amikor szembesültem a film alaphelyzetével: nem egy, hanem rögtön három szerelmi szálat kapunk, amik érdekes módon nem teljesen idegenek egymástól, ugyanis a Borgens család minden tagja érintett valamelyikben. Ekkor jött
64 / FilmMagazin
egy újabb, icipici csavar – amiről ha előzetesen tudtam volna, talán sokkal nagyobb elvárásokkal álltam volna a filmhez –, ugyanis Borgensék bár alapvetően egy tipikus amerikai család – nagy ház, két gyerek, elvállt szülők –, mégsem egy manapság populárisnak nevezhető elhivatottságot választottak maguknak: az anyukát leszámítva a família minden tagja elég erősen humán beállítottságú, így mindannyian írónak álltak. Ettől kezdve mind a könyvek, mind az írás mint életfelfogás
kiveszi a részét a film enyhébb szimbolikájában. Nem azt mondom, hogy ez az elmúlt száz év legeredetibb története, viszont bőven elég ahhoz, hogy már az első percekben megragadja a figyelmem és sugallja, hogy nem feltétlenül egy csöpögős romantikus filmet fogunk látni. A három szerelmi szál mindhárom generációt megszólítja: A Borgens család feje, William már lassan három éve elvállt hűtlen feleségétől, a férfi viszont képtelen túllépni a nőn és új életet kezdeni, ám nem csak a
Ha tetszett a Bizz a szerelemben, akkor feltétlenül nézd meg A tintahal és a bálna című filmet is!
szerelmi élete dőlt dugába, de az írói válság is elérte, mivel egy szót nem írt a válás óta. Eközben tizenhét-tizennyolc éves fia, Rusty eddig elég visszahúzódó életet élt, szabadidejében kedvenc írójától, Stephen King-től olvasgatott, talán ez is közrejátszott abban, hogy a fiú családja nevéhez méltóan szintén egy piszok tehetséges író, ám apja szerint tapasztalatokra lesz szüksége ahhoz, hogy igazán elismertté váljon. Rusty ezeket a tapasztalatokat élete első szerelmében, a kissé zűrös Kate-ben találja meg. Nővére, Samantha már kicsit előrébb jár írói pályafutásában, ugyanis első könyve a film ideje alatt már publikálásra is került, aminek témája elég erősen a kicsapongó, alkalmi partnerekre épülő életre épít. Jogos a következtetés, hogy Samantha igyekszik elkerülni a szerelmet mint olyat, ám természetesen mint mindig, itt is megjelenik valaki, aki eléggé felkavarja a lány érzelmeit. Három standard szerelmi probléma, ám a végeredmény valamilyen oknál fogva rendkívül kellemes lett. Hatalmas közhely lesz, de tény ami tény, mivel minden generációt megszólít a film, így legalább egy karakterrel sikerül azonosulnunk. Ha ez pedig úgy történik, hogy minden tudatosságot nélkülözve kezdünk el szimpatizálni és együtt érezni az adott karakterrel, akkor a film már elért valamit. Természetesen ahhoz, hogy ez a szimpátia kialakuljon kellett a megfelelő színészgárda is, ami többnyire a helyén is volt. Greg Kinnear nagyon jól hozta az esetlen, kissé hitevesztett családapát, emellett végig együtt tudtam érezni a karakteréve.
A Csontvárosból megismert Lily Collins egy üde színfoltja volt a filmek, karaktere egy szerethető, markáns és intelligens lány, amit manapság ebben a műfajban nem mindig sikerül hitelesen hozni. Percy Jacksont, akarom mondani Logan Lermant emelném még ki, aki a megnyerő fizimiska mellett most már színészileg is egy egész kellemeset nyújtott, plusz a film egyik legdrámaibb hatású vonala is az ő családjára épül, szóval a szerepe sem volt teljesen elhanyagolható. A Rusty-t alakító Nat Wolff pedig számomra egy Christopher MintzPlasse hasonmás volt, sajnálom. A Bízz a szerelemben legnagyobb erénye egyértelműen az őszinteség. Emberek, egy romantikus film, ami nem-volt-nyálas! Tudom, hogy sokaknál ez a főnév és jelző már-már összeforrt, de higgyétek el, igazi felüdülés ez a film. A párbeszédek végig intelligensen voltak megírva, és személy szerint a film egyetlen sorát sem éreztem feleslegesnek, vagy hatásvadásznak. A történet habár nem sokat halad előre a kezdéstől, a jellemfejlődés viszont annál inkább jelen
van. A Borgens család tagjai mindmind életük egyik legfontosabb szakaszát élik meg, aminek tökéletes alapot és metafora-felületet ad az irodalom és írás. A filmben jelen van dráma és nevetés, mindezt anélkül, hogy bármi is az arcunkba lenne nyomva. Az örökérvényű igazságok és bölcseletek is elmaradnak a stáblista előtt, a rendező meghagyja a lehetőséget, hogy mindenki maga lássa meg az értéket és tanulságot, amit a film nyújt. A Bízz a szerelemben tipikusan egy olyan film, amit a néző tesz "naggyá". Őszinte, kellemes és szórakoztató alkotásról beszélünk. Aki gondolja, tegyen vele egy próbát, én nem bántam meg…
75% Stáblista Rendező: Josh Boone Főszereplők: Greg Kinnear, Jennifer Connelly, Lily Collins Forgalmazó: JIL Kft. Hazai premier időpontja: 2013. december 5.
FilmMagazin / 65
KRITIKA
A KOMORNYIK A nyár végének egyik nagy meglepetése volt az Egyesült Államokban. Főleg a pénzügyi diadal meglepő, de vajon megérdemli az ilyen méretű sikert? Írta: Deckler
A
film az Egyesült Államokban augusztus végén mutatkozott be a mozikban. Csak ott több, mint 100 millió dollárt kaszált a film. A világ többi részén viszont csak 30 millió környékén jár ez a szám. Fog ez még nőni, de nem valószínű, hogy óriási mértékben. A siker egyik fő oka az időzítés. Akkor jött ki a film, amikor a közönség egy kissé belefáradt a CGI-től hemzsegő sci-fi és képregényfilmekbe. Jött minden a Star Trek – Sötétségén át az Acélmanuson keresztül a Rozsomákig / Farkasig folyamatosan. Mi maradt hát? A vígjátékok területéről a Családi üzelmek és a dráma kategóriában A komornyik. A filmben Cecil Gaines (Forest Whitaker) olyan jól tudja kiszolgálni a vendégeket, hogy végül kiköt a Fehér Házban, ahol aztán majdnem harminc évig dolgozik. Ezalatt az
66 / FilmMagazin
Egyesült Államok történetének legfontosabb eseményeinek lesz a szemtanúja, és találkozik mindazokkal, akik ezeket alakítják. Ezzel a három sorral leírtam a film mind a 132 percét. Ez nem vicc. A film ugyan más szemszögből mutatja be a polgárjogi küzdelmeket, de nem mondhatom, hogy érdekes lenne, hiszen nem szól másról, mint hogy Cecil Gaines (és családja) miképp is élte meg ezeket az eseményeket. A családját azért raktam zárójelbe, mert bár a többi családtagot is bemutatja a film, csak annyi szerepet kapnak, hogy megértsük a kapcsolatukat Cecillel. Cecilről meg nem tudunk meg többet, mint hogy csak egyszerűen és tisztességesen akar élni, és megveti idősebbik fia akkor még kilátástalannak, és eredménytelennek tűnő polgárjogi küzdelmét. És pont emiatt fullad a film, ha nem
is unalomba, de valami hasonlóba. Cecil nem csinál semmi említésre méltót a filmben. Cecil csak felszolgál. Nem alakítja aktívan az eseményeket. Nem is próbálja nagyon alakítani. Bár a filmnek van egy-két pontja, amikor elmondják, hogy ő valójában nagyon is fontos szereplője az eseményeknek, de akkor mért nem érződik? Úgy alakítja az eseményeket, hogy észre sem veszi, és az a baj, hogy mi se nagyon. Ő csak egy egyszerű ember, aki tisztességesen akar élni a családjával. Egyedül az idősebbik fiával való viszálya az, ami érdekesnek mondható, de mivel a vitáik rendszerint annyiból állnak, hogy "Apa! Mi a jogainkért küzdünk." "Tűnj innen, Louis!", ez is képes érdektelenné válni. A filmet sikerült tele rakni neves színészek cameoival. Ők általában elnököt vagy First Lady-t alakítanak.
Ha érdekelnek a film készítésének a kulisszatitkai, akkor érdemes elolvasni az előző számunkban közölt 2 oldalas háttércikkünket is!
Én nem tudom, hogy válogatták a színészeket, de James Marsden, mint Kennedy? Az egy dolog, hogy szinte egyikük sem hasonlít az eredeti elnökökre, de olyan érzést keltenek, mintha csak betévedtek volna a forgatásra. Az összes elnök nyolc percet nincs a képernyőn. Ez már csak azért is fura, mert a posztereken ezek a nagy nevek úgy vannak felsorolva, mintha a sztori szerves részét képeznék. De tudjátok mit? A fent felsoroltak mind-mind nem érdekelne, mert a látvány, a színészi játék, a zene mind jó vagy legalább korrekt. Az időnként felbukkanó humor, aminek elsőszámú szállítója Cuba Gooding Jr. pedig jól időzített. Mégis a filmből hiányzott az, hogy valamilyen szinten elfelejtesse velem, hogy a moziban ülök. Nincs egy olyan karakter sem, akivel azonosulni akarnánk.
Ugyanúgy, ahogy Cecil kívülről szemléli a nagy politikai eseményeket, úgy mi is csak, mint néző szemléljük az ő életét. Holott egy filmnél azért fontos lenne, hogy a főbb szereplők valamelyikével azonosulni tudjunk. Hogy szurkoljunk. De itt nincs kinek szurkolni, és nincs miért. Maximum azért, hogy Cecil és fia kibéküljenek. Apropó, ha már a polgárjogi küzdelmekről van szó a filmben. Én nem értem az életkor-besorolást. 12 éven aluliak számára nem ajánlott. Hadd kérdezzem meg: Miért? Én minimum adtam volna egy 16-os karikát a filmre. Már eleve a film úgy kezdődik, hogy Cecil apját fejbe lövik közvetlen közelről. A kamera közelről mutatja nem csak az esetet, de aztán a holttestet is. A sötét esős éjszakában felakasztott emberek összevert hullái lógnak az utcán. És
még csak a film első húsz percénél járunk. Később "már csak" verik és megalázzák az embereket, de a buszgyújtogatást nem mutatja a kamera. Lehet, hogy velem van a baj, de nekem ez kissé fura. A filmről el lehet mondani, hogy jó, de kellett volna némi plusz, hogy azt mondhassam rá: nagyszerű. Pont a lényeg hiányzott belőle. Nem tudunk elveszni benne. Már eleve a főszereplő Cecil sem olyan alak, aki egy izgalmas valaki lenne. Ez nem Whitaker hibája. Ilyen a karakter. Emiatt nem is ér fel a Daniel DayLewis által alakított Lincoln-hoz. Ezért én meg sem lepődnék, ha pont lemaradna az Oscar-díjakért vagy jelölésekért vívott harcban. Ezt a filmet csakis az életrajzi drámák kedvelőinek tudom ajánlani, mindenki más pedig csak óvatosan közelítsen, mert bár érdekes a film, de közel sem eléggé.
70% Stáblista Rendező: Lee Daniels Főszereplők: Forest Whitaker, Oprah Winfrey, David Oyelowo Forgalmazó: Company Hungary Hazai premier időpontja: 2013. november 21.
FilmMagazin / 67
SOROZAT
I
smét egy idén debütált sorozat, természetesen vámpírokkal… Azon kezdtem el gondolkozni, hogy mit is kellene írnom erről az alkotásról, az eddig levetített hat rész után. Nem mondhatni, hogy hat rész bármit is képes volna determinálni, így óriási végkövetkeztetésekre jelen írásban nem nagyon lehet számítani. Hogy megéri-e az odafigyelést a történet, az sem teljesen világos eddig nekem. Nem állítom, hogy pocsék volna, avagy nézhetetlen, de a kezdeti lelkesedés egy hangyányit csappant már bennem. Merthogy ugyan vámpírokról szóló maszlag ez is, de legalább kosztümös, meg enyhén romantikus, és ami a lényeg, Draculát eleveníti meg, aki az én olvasatomban eddig egy meglehetősen beteg elme volt… Kérdem én, ki ne bizakodna ilyen előrevetített paraméterek mellett? Aztán megkezdődött a nyitány, majd
DRAKULA Vámpír újra, megint, és még mindig. Kicsit más megközelítésben, de azért még mindig a régi nóta… Írta: Holhós Linda
68 / FilmMagazin
A sorozatot Magyarországon nem vetítik, és nem is nagyon tudunk arról, hogy tervbe lenne véve a behozatala.
a többi rész is elkezdett csordogálni, én pedig überserényen kövültem rá a képernyőre. Most pedig enyhén kesernyés szájízzel morgolódom. Jonathan Rhys Meyers-t a Párizsból szeretettel című filmben kedveltem meg igazán. Addig is tudtam róla, hogy létezik, de nem foglalkoztam vele túlzottan. Amikor megláttam, hogy ennek a sorozatnak Ő lesz a főszereplője, csak egy halvány „ó, igen” futott át az agyamon. Mind a pasas arcberendezése, mind a tehetsége látatlanul meggyőzött arról, hogy kiváló vérszívó lesz. Egy pillanatra sem kérdőjeleztem meg az alkotók választását. Mostanáig. És most sem azért, mert Mr. Meyers-t már kevésbé tartom színvonalas színésznek. Egyszerűen csak annyi a bajom, hogy a vártakkal szemben, sehogyan sem alakul a történet. Dracula egy sértett szerelmes, aki bosszút fogadott a Sárkány Rend tagjai ellen, mivel megölték a feleségét, és meg akarták ölni őt magát is. Ja igen, és ők tették azzá ami, vagy aki a jelenünkben. Apropó Sárkány Rend… Létező dolog volt, és ráadásul Dracula életében volt létező dolog, csak egy kicsit más néven működött, Sárkány Lovagrendként. Kicsit a sajátunknak is tekinthetjük a társaságot, mivel Luxemburgi Zsigmond magyar király alapította, és elsődleges célja az igaz hit védelme volt, illetve a husziták elleni harc segítése. Leginkább kitüntetésként funkcionált. Aki megérdemelte, az kapott egy plecsnit egy sárkányos motívummal, és egy kereszttel. És persze hogy Zsigmond II. Vlad-ot is beemelte a rend tagjai közé. A vicc, hogy a Dracula történetek nem II. Valdhoz, hanem a fiához, III. Vladhoz köthetőek, akinek leginkább semmi köze nem volt már a Lovagrendhez – a nevén kívül, mert ugyebár Vlad Dracul volt a fejedelem tényleges neve. Oké, rendben, nem vagyunk történészek, ne akadjunk fel minden kisikláson… Mondjuk ezzel az egésszel csak egy kínom van, mégpedig az, hogy ugyan történész nem vagyok, és nem is vágyam az lenni, de ha valamit kívülről / belülről ismerek, az a hiedelmek, a valóság, és a millió plusz egy fikció a vámpírokkal kapcsolatban. Hát na, rengeteg ráérő szabadidőm van… Van Helsing is megjelenik a sztoriban, mert miért is ne. Én itt
kezdtem el furcsán ráncolni a homlokom. Abraham Van Helsing professzor Bram Stoker eredeti Dracula történetének egyik kitalált alakja, amire aztán boldog boldogtalan elkezdett építkezni. Ugyanúgy Stoker által megteremtett karakterek Jonathan Harker, és Mina is, és elképesztő, de az eredeti sztoriban is jegyes a két fiatal, majd jól össze is házasodnak. Oké, még az is passzol, hogy Jonathan egy ideig Draculának dolgozik, majd kis híján bele is hal… De mire Angliába érünk, közel sem ennyire idilli a helyzet mint a sorozatunkban, illetve Stoker egy pillanatig sem regél reinkarnálódott hitvesről. Oké, Dracula az Dracula, szóval mindenkit megkörnyékez, akin van behatolási lehetőség – nem, nem a nyaki artérián –. de azért ennyire mélyen nem szaladunk bele a szerelembe, vámpírmenyasszonyság ide vagy oda. Na meg ez az enyhén leszbikus vonal Mina legjobb barátnőjének a részéről, úgy kellett ide, mint egy vödör jeges víz az ember nyakába. És akkor még szó sem
esett az alkalmi kamatypartner hölgyeményről, aki Dracula ágyának melegítése mellett profi vámpírvadász, és aki minden egyes alkalommal olyan ruciba bújik, amiből minden levegővételnél majd kiesik a melle… Nőként képtelen vagyok ezen képsorok miatt feljajdulni a boldogságtól. Mr. Meyers pedig… Nincs bajom a színészi játékkal, csak azt nehezményezem, hogy itt is lebutították Dracula karakterét. Érzelmes is, meg emberséges is, meg ellentmondva mindennek Van Helsing-gel együtt dolgozik, segíti a professzort, mert Ő is bosszút akar állni a renden… Nyakamra a rozsdás bökőt, hogy Mina is hamarosan be fogja adni a derekát a „gonosz” vérszívónknak… Röviden: kicsit össze-vissza van kutyulva minden. Az alkotók merítettek a valóságból, Stokerből, és most jöhet az ezeregyedik verzéje a történetnek. Amúgy kíváncsi vagyok, mit fognak kihozni belőle. Kíváncsiságom mellett már csak a reményem erősebb, jó lesz majd a végeredmény.
FilmMagazin / 69
FILMKLASSZIKUS
APOKALIPSZIS „Napalm, son. Nothing else in the world smells like that.” Írta: Paulkemp
L
éteznek filmek, melyeket ha nem is láttunk, valami fogalmunk van róla. Coppola (bő két, majd a kilencvenes években bő három órára hizlalt) vietnámi látomása pont ilyen. Mindenki ismeri a képet, melyben a modern hadviselés lovasai a felhőkön vágtatva Wagner zenéjére osztják a halált, s ahogy Martin Sheen a Mekongból kiemelkedve a halál angyalaként teljesíti be az éppen XXXL-es Marlon Brando végzetét. Az Apokalipszis most-nak talán éppen ez a végzete is, hiszen a végtelennek tűnő pszichedelikus utazás a háború és az ember legsötétebb mélységébe a legtöbb néző számára csupán háttér és eltörpül a film igazán katartikusnak mondott pillanatainak homályában. Sőt akár odá-
70 / FilmMagazin
ig is elmehetünk, hogy már a ’70-es évek változata is unalmasnak hathat, amolyan road-movie-nak, mely során egy marék katona végig csörög az Államok (talán) egyetlen vereséggel záródó háborúján, közben egymáshoz alig köthető „események” folynak körülöttük, melyeket még csak alakítani sincs esélyük. Mert lényegileg nincs is másról szó, csupán egy marék katonáról, akiknek el kell kísérniük Willard kapitányt, aki azt a titkos küldetést kapta, hogy végezzen a valószínűleg félőrülté vált, magát istennek képzelő zsenivel, Kurtz ezredessel. E közben pedig a vietnámi háború minden oldalát megtapasztalva – a playboy nyusziktól, az egymást szivató bajtársiasságon keresztül, az igazi húsba vágó őrületig és
fanatizmusig – indítják el (Cimino Szarvasvadászával egyetemben) a mára közhellyé váló vietnámi lelkiismeretet, mint iparágat a tengerentúli filmművészetben. Már ezek alapján is számos témát könnyedén feldobhatnánk, melyek alá állva elégségesek lehetnének, hogy érdemben értekezzünk a filmről, sőt akár az egészet megfűszerezhetnénk a keletkezési körülményekkel, hiszen Sheen szívrohama, egy tájfun, mely romba döntötte az egész díszletet, Coppola maláriája, az elszabaduló költségvetés és többök között Brando hozzáállása csak még érdekesebbé teszik ezt a remekművet, mi viszont most más utat választunk. Ha úgy tetszik egy ömlengősnek ható szerelmi vallomással élünk, s tisztelgünk a filmművé-
MOST
szet történetének egyik legjobb háborús alkotása előtt. Ugyanis, hogy újrakezdjük: Léteznek filmek, melyek olyan kedvesek számunkra, hogy minden hibája ellenére sem tudunk rosszat mondani róluk, s könnyedén tekintünk el attól, hogy számon kérjük annak hibáit, mondjuk az egyik központi karakteren, az őrület mellől hiányzó sokat hangoztatott zsenialitást. Egy pillanatra sem bántják a szemünket a látvány szempontjából helyenként özönvíz előttinek tűnő képsorok, de a Valkűrök lovaglására felforr a vérünk, s pár perccel később szinte mi is érezzük az orrunkban az empirikusan soha meg nem tapasztalt illatot, majd inkább merengünk minden hipnotikus képkockán, s szívünk szerint a végén újraindítanánk a bő
>>
A STONES SATISFACTION-JE ALATT FUTÓ JELENET IS SOKKAL TÖBBET ELÁRUL AZ AMERIKAI HADERŐ KATONÁIRÓL, MINT AZ ELFERDÍTETT „LOVASROHAM”. <<
három órát hogy a lehető legmélyebbre húzó örvénye végleg beszippantson minket, s soha ne dobjon újra a felszínre. Nehéz ilyen alkotásokról beszélni, hiszen bár igaz, hogy a mondanivaló szinte örökérvényű, hiszen a filmművészet szeret az emberiség lelkiismereteként működve megőrizni, olyan emlékeket, melyek érdemesek is arra, s talán nem kell hosszan bizonygatni, hogy egy teljesen értelmetlen háború, mely egy egész generáció szemléletét változtatta meg érdemes erre. Ennek kicsit ellentmondva, de Kurtz ezredes szavaival egybevágva, közben a film a „modern” hadviselés turista jellegéről is beszél, mely éppen annyira háború ellenes, mint az azóta közhellyé amortizált tapasztalat – Martin Sheen zseniális, kezdő monológját külön emeljük ki itt –, hogy épp úgy lehetetlen a „pokolból” újra visszatérve hétköznapokat élni, mint a „pokolban” néma hétköznapokra gondolni.
Mielőtt e vallomásra feltennénk egy képzeletbeli koktélcseresznyét, kicsit közbevágva említsük meg a film zenei csúcspontját, mely lehetne a már említett Wagner részlet is, de Jim Morrison Oidipusz parafrázisa szerintem sokkal lenyűgözőbb a képekkel, mind a film elején, mind pedig a végén. Sőt akár odáig is elmerészkedhetünk, hogy a Stones Satisfaction-je alatt futó jelenet is sokkal többet elárul az amerikai haderő katonáiról, mint a – nem mellesleg megérdemelten – mára már unalomig előcitált és sokszor tudatosan kiragadott és ezzel elferdített „lovasroham”. Végezetül pedig csak annyit javasolnánk, hogy aki nem látta, és képes rászánni magát egy három és fél órás remekműre, annak kötelező alkotás, s egyértelműen kimagasló remekmű a vietnami háborút felelevenítő filmek Mekong szerű áramlatában. Műfajalkotó, ahogy már említettük, s valószínűleg még attól is több…
FilmMagazin / 71
KÖV. HÓNAP
AMERIKAI BOTRÁNY Irving (Christian Bale) zseni. De sajnos, a hazugság mestere, az átverés bajnoka, a történelem egyik legsikeresebb szélhámosa. Annyira, hogy olyasmi sikerült neki, ami sok, nála komolyabbnak és fontosabbnak tűnő embernek sem: beleírta magát az Egyesült Államok történetébe. Ő valamint bűn- és élettársa (Amy Adams) egy ideje kénytelen egy FBI-ügynöknek (Bradley Cooper) is dolgozni, aki ráveszi őket, hogy küzdjék be magukat a maffia felső köreibe. Ebben az izgalmas, sok új lehetőséget kínáló és nagyon veszélyes világban politikusok, bűnözők és beépített ügynökök találkoznak. És persze: nők. Ha bármelyikük hibázik, minden összeomlik, és a romok az összes résztvevőt magukkal rántják…
12 ÉV RABSZOLGASÁG Northup 1841-ben, az amerikai polgárháborút megelőző időszakban az északi New York virágzó városában elismert hegedűművészként éli hétköznapjait családjával, míg egy nap tőrbe csalják, elkábítják, és eladják rabszolgának. Helyzete egyre kilátástalanabbá válik, mikor egy szadista déli ültetvényeshez kerül, Edwin Eppshez (Michael Fassbender), aki rabszolgáin kénye kedve szerint tesz erőszakot, akár a végsőkig korbácsolva, kínozva őket.
72 / FilmMagazin