2014július

KERESD MÁSIK CÍMLAPPAL IS I WWW.CINESTAR.HU

FilmMagazin 2014. július

A KIHALÁS KORA TRANSFORMERS CSALÁDI NAP BATMAN FIA

EXTRA: ÖRDÖGŰZŐS

PUSZIPAJTI KAVARÁS

FILMEK

MAJOMPARÁDÉ

A MAJMOK BOLYGÓJA FORRADALOM SZÁRNYAS FEJVADÁSZ I BATES MOTEL

KEDVES OLVASÓK! A

tavaly novemberi számhoz hasonlóan ezúttal is kétféle címlappal készültünk Nektek: az issuu.com látogatói harcias majmokkal szemezhetnek, míg a Táblamagazin olvasóira A Galaxis őrzői mosolyognak. Reméljük Nektek is bejön mindkét változat, Mi nagyon szeretjük őket.

A júliusi uborkaszezon legfőbb alkotása kétségkívül A majmok bolygója - Forradalom, melyet (hála a hazai forgalmazónak) a lapzárta utolsó pillanatában meg is tudtunk nézni, így első kézből olvashattok arról, hogy milyen lett (egy kis SPOILER következik: nagyon jó). 2 oldalas kritikánkon túl pedig egy 6 oldalas háttércikket is olvashattok, így bizton állíthatom: cikkeink elolvasása után nem marad olyan szegmense a filmnek, amit ne ismernétek, Nektek már csak azt kell eldönteni, hogy az általunk leírtak alapján érdemes-e kifizetni a mozijegy árát (megsúgom: érdemes).

Augusztusban (Amerikába elsején, hozzánk csak 14-én) érkezik az év legjobban várt képregényfilmje, A Galaxis őrzői, melynek a háttércikkét azért hoztuk előre a júliusi számba, mert a terveink szerint a követ-

kező FilmMagazinban már a film kritikáját olvashatjátok majd, a háttérrovatban pedig a hónap többi nagyágyúira (The Expendables 3, Sin City 2, stb.) fogunk koncentrálni.

Most viszont a kevés filmnek köszönhetően kiemelt részletességgel tudtunk foglalkozni vele, ráadásul Kovácsné grandiózus írását egy olyan cikkel is megfejeltük, amiben a film alapjául szolgáló képregényeket és azok univerzumát mutatjuk be Nektek. Első osztályú olvasmány lett mindkettő, érdemes fellapozni őket!

A majmok bolygóján túl a hónap másik érdekes filmje a Távozz tőlem, Sátán!, ami annak a Scott Derrickson-nak a munkája, aki 2 éve a Sinister-rel okozott álmatlan éjszakákat a horrorfilmek rajongóinak.

Hogy ez a bravúr most is sikerült-e. az a 32. oldalra lapozva kiderül.

Annyi mindenről kellene még beszélnem és oly kevés a hely, hogy meg sem próbálom felsorolni mi minden mással készültünk még. Azt viszont bátran kijelenthetem, hogy a júliusi uborkaszezont sikeresen átvészeltük és egy roppant tartalmas számot hoztunk össze. Reméljük Ti is annyira élvezitek majd az olvasását, mint Mi az elkészítését!

CÍMLAPSZTORI 1: „A történet az első rész után folytatódik. Alig egy évtized telt el, ám a Föld teljes átalakuláson esett át. Egy rejtélyes vírus, amit majmok által terjesztett influenzának véltek, kipusztította az emberiség nagy részét, az emberekkel együtt pedig a civilizáció is eltűnt a Föld színéről. Ezzel a majmoknak nincs gondjuk, hiszen ők nem igénylik az áramot, az épületeket, a termőföldeket, hanem megszerzik maguknak ami kell nekik” >> 18. és 26.

CÍMLAPSZTORI 2: „Most mi van?” – kérdezheti joggal a Marvelileg kevéssé kiművelt olvasó, és nincs is egyedül: A Galaxis őrzőiről mindenki azt mondja, hogy a Marvel Studios eddigi legkockázatosabb vállalkozása. Ez nem csak a mosómedve miatt van így.” >> 12. és 42.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztő: Szabó Dániel (Szada) Facebook: Kónya Sándor (Sanya08) Munkatársak: Szabados Melinda (Veszják), Fekete Felícia, Holhós Linda, Hompola Júlia V. (Vampka), Pavlics Tamás (TomPowell) Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Kovács Bea (Zaphier), Török Tamás, Verebélyi Tamás (Spike), Jánvári Márk (Paulkemp), Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Pinczés Ádám (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.cinestar.hu Email: filmmagazin@hotmail.hu Támogatónk: www.7even.hu Következő számunk tervezett megjelenése: 2014. augusztus 15.

2 / FilmMagazin

HÁTTÉR

A MEGTISZTULÁS ÉJSZAKÁJA: ANARCHIA Éld túl az éjszakát, avagy randi a Purgatóriumban. Írta: Veszják

A

bűn éjszakája sikerét látva és a visszhangját hallva James DeMonaco forgatókönyvíró/rendező gyorsan visszatért az általa teremtett világba, és még izgalmasabb ötlettel állt elő a folytatás számára: a megtisztulás éjszakája cselekményének színterét az utcára helyezte.

A megtisztulás éjszakája: Anarchia ismét a komor közeljövőbe kalauzol, ahol az Amerika Új Alapítói nevű párt által megszállt kormányzat úgy akarja a megfelelő szint alatt tartani a bűnözést, hogy minden évben egyetlen éjszakára engedélyezi, hogy elszabaduljon a pokol. A rendőrség és a kórházak 12 órára felfüggesztik tevékenységüket, és egyedül a polgárokon múlik, hogyan birkóznak meg a káosszal. Az új történetben öt véletlenül összeverő-

4 / FilmMagazin

dött ember tapasztalja meg, meddig képesek elmenni önmaguk és egymás védelmében, amikor élethalálharcukat vívják, és képtelen döntések meghozatalára kényszerülnek.

Egyik hősünk Leo (Frank Grillo), a megkeseredett magányos farkas, akinek fiát korábban megölték. A megszállott őrmester állig felfegyverzi magát és golyóálló mellényt ölt, hogy megérje a másnapot – és bosszút állhasson fiáért.

Eva (Carmen Ejogo) nehéz körülmények között élő és kamaszlányát egyedül nevelő anya. Nem engedhetik meg maguknak, hogy jól védett falak mögé húzódhassanak, mint a gazdagok. Otthonukban próbálnak elrejtőzni, de a maszkos támadók természetesen rájuk találnak és magukkal akarják hurcolni őket, hogy csúnya dolgokat műveljenek velük.

Az első film nagy sikere az összes produkciós partner számára meglepetést okozott. „Tisztában voltunk azzal, hogy hihetetlenül jó alapötlettel van dolgunk, de azt nem tudtuk, hogyan fogadja majd a közönség – mondja James Blum producer. – Már az első filmnél azt szerettük volna, ha nagyobb költségvetéssel dolgozhatunk, de nem voltak meg hozzá a megfelelő forrásaink. Aztán amikor kiderült, hogy a közönség mennyire szereti A bűn éjszakáját, a második filmnél már jobban elereszthettük a fantáziánkat.”

A rendező a második filmben azt akarta megmutatni, mi történik a megtisztulás éjszakáján a védett kertvárosi lakóparkokon kívül, a nagyváros utcáin. Ám nem csak erről szól ez a történet. „A kormány azt mondja, erre az éjszakára azért

A film producerei között egy bizonyos (és nemrég a Transformers-szel ismét lebőgő) Michael Bay neve is szerepel.

van szükség, hogy az emberek megtisztuljanak az erőszaktól, s ezáltal jobb polgárokká váljanak. De ez egy nagy átverés, a megtisztulás nem jön el, a kormánynak egészen mások a céljai. A megtisztulás éjszakája olyan koncepció, amely túlmutat a karaktereken, mert különféle változatokban is működik – veszi át a szót Sebastian Lemercier, egy másik producer. – Ezért nem hoztuk vissza az első rész szereplőit. A társadalomban megbúvó erőszakot szólítjuk meg, nem egyes hősökkel foglalkozunk.”

DeMonaco volt a legjobban meglepve, hogy ennyire bevált a koncepció. „Sebastian és én úgy gondoltuk, ez valamilyen felforgató hatású független film lesz, amit kis művész mozikban játszanak majd New York-ban és Los Angeles-ben – mondja a rendező. – Az első filmben bemutatott család nem valami szimpatikus, ami elég ritka a hollywoodi produkciókban. Eredetileg afféle moralitásjátéknak szántuk A bűn éjszakáját, ami arról szól, hogy ez a beképzelt család elnyeri méltó büntetését, amikor annyi mindent megtanulnak az erőszakról, a pénzről és az osztálykülönbségekről. Inkább provokatívak, mint kommerszek szerettünk volna lenni, de most már mindkét tényező szerepet játszik.”

Brad Ricker látványtervező és csapata autentikus Los Angeles-i helyszíneket keresett a film számára, és csak akkor használtak épített díszletet, ha feltétlenül szükséges volt. Az elárverezett foglyok végzetét jelentő Vadászklubot például egy raktárban építették meg, és Eváék lakása is egy valódi bérlemény egy belvárosi házban. „A jövőben járunk, de nem akartunk nagyon elrugaszkodni a mától, és átcsapni sci-fibe – magyarázza Ricker. – Az volt a kiindulópont, hogy tíz év alatt olyan sok minden nem változik, ezért nem kell mindent újradizájnolni. Ami a Vadászklubot illeti, James-szel úgy képzeltük el, mint egy luxus paintballpályát, ahol akadályok vannak.

Aztán beugrott, hogy mi lenne, ha a gazdagok egy szoborkertben vadásznának a foglyokra, mert mindent megengedhetnek maguknak?”

Az autentikus Los Angeles-i helyszíneken tobzódó káoszos moralitás játék, izgalmas vita téma, de mi lesz a kiengedett démonainkkal?

Már a szereplőválogatás előtt minden alkotó biztos volt abban, hogy nem akarnak olyan műfaji filmet készíteni, amelyben a karakterábrázolás csorbát szenved. Eldöntötték, hogy a film első húsz percében kellően mély bepillantást engednek a szereplők magánéletébe. „Azt

mondtam, hogy mielőtt elszabadul a pokol, ismerjük meg ezeket az embereket – folytatja DeMonaco. – Ugyanis ha a hősök eleve nem érdekelnek bennünket, később az sem fog senkit izgatni, hogy meghalnak-e vagy sem. Semmi értelme olyan áldozati bárányokat mutogatni, akiket találomra mészárolnak le ezen az éjszakán.”

Miközben várjuk az Amerika kapitány 3. részét Frank Grillo-val, néhány véletlenül összeverődött ember megtapasztalja, hogy meddig képesek elmenni önmaguk és egymás védelméért, amikor élethalálharcukat vívják, és képtelen döntések meghozatalára kényszerülnek.

Eljött az idő, hogy az utcákon az anarchia vegye át a hatalmat, öt ember pedig megpróbálja túlélni ezt az éjszakát. Brutális osztályharc a nem is távoli jövőben, sötét vízió egy olyan Amerikáról, ahol egyetlen szabály van: nincsenek szabályok.

Stáblista Rendező: James DeMonaco Főszereplők: Zach Gilford, Frank Grillo, Michael K. Williams Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2014. július 17.

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

ORSZÁGUTI BOSSZÚ „10 évvel a nagy világégés után…” Írta: Sanya08

E

lolvasva a film szinopszisának a kezdetét nem tudok nem gondolni arra, hogy ezt az alapvetést (mármint egy világégés utáni évek bemutatását) hányan, de hányan feldolgozták már a filmtörténetben. Ki így, ki úgy, de rendezők százai láttak fantáziát abban, hogy mi volna akkor, ha a társadalom megszűnne létezni a maga egészséges formájában, és ember embernek válna farkasává. Eszköztárában egy olyan szubzsánerről van szó, mely örökösen felhasznál egyes elemeket, újrahasznosítja azokat időről-időre, de az igazi trükk abban van mindig, ahogy elmesélik ezeket a történeteket. Ahogyan ezekkel az eszközökkel élnek, és

6 / FilmMagazin

ahogyan a rendezők felvázolják az egész szituációt. Eredetin előadni ezeket persze nem mindenkinek sikerül, még azok a filmek is, melyek relatíve eredeti módon állnak hozzá ehhez a témához (Éli könyve, például) szorosan köthetők más klasszikusokhoz, mint például az örök etalonnak számító Mad Max-filmekhez.

Mellyel egyébként maga a rendező is tisztában van. „Ausztráliai sivatagba autókat raksz és az embereknek egyből a Mad Max jut az eszébe.

Minden tiszteletem azé a filmé, de úgy gondolom, hogy az Országúti bosszú egy sokkal fenyegetőbb, félelmetesebb darab.” Nos, oké.

David Michod rendező, aki 2010ben az Animal Kingdom című bűn-

filmmel robbant be a köztudatba, egy olyan, úgynevezett poszt-apokaliptikus filmmel jelentkezik újonnan, mely már megjárta a Cannes-i filmfesztivált, és bizony elég szép kritikai sikereket ért el. A film sztorija a már említett kontextuson kívül egy olyan helyzetet vázol fel, melynek lényege: egy férfi elveszíti az egyetlen értékét az életben (az autóját), és a nyomába ered a tragacsnak, társául szegődik egy fiatal srác, akit magára hagyott sérülten a testvére.

Nem éppen ilyen történetre számítunk akkor, ha poszt-apo-kaliptikus filmről beszélünk, szóval ez már mindenképpen egy eredeti húzás.

Ami viszont meghökkentő lehet az érdeklődőnek az a szereposztás. Az

Állítólag igencsak emlékezetes módon halnak meg az emberek a filmben, érdemes lesz erre is odafigyelni majd.

autóját (és vele együtt minden életigenlését) elvesztő férfit az ausztrál származású színész-zseni, Guy Pearce alakítja, míg a társát az az ember, akit a fél világegyetem imád, a másik fele pedig szívből utál az Alkonyatban nyújtott alakítását látva.

Robert Pattinson-ról van szó, aki az utóbbi években mintha direkt, minden erejét beleadva igyekezné levedleni azt az imázst, amit ráhúztak a franchise miatt. Nemrég David Cronenberg filmjében nyújtott igazán érdekes alakítást (Cosmopolis), most pedig Michod látott benne elég fantáziát ahhoz, hogy ráossza a szerepet. A közönség és a rendező is meglepődött azon, hogy mennyire nem az a tipikus pretty boy, akire számított, hanem egy érzékeny, okos és nagyon tehetséges aktor, akiről minden színésztársa elismerően nyilatkozik (márpedig Guy Pearce nem épp a seggnyalásról híres, ezt szögezzük le), úgyhogy ezek szerint van remény a srác számára. Egyesek odáig is elmennek, hogy igazi színészként nyilatkoznak róla. Szép munka, fiatalember! Talán egyszer egy DiCaprio is lehet belőled, na de azért ne szaladjunk ennyire előre. A színész a következőket nyilatkozta a filmről még 2012ben: „Ez egy nagyon érdekes projekt. Nem igazán tudnám elmagyarázni, hogy miről is szól, de lényegében azt láthatjuk, mennyi fájdalmat és kínt tud elviselni a világ, mielőtt a szeretet kihal.”

A forgatókönyv Joel Edgerton (a Warrior egyik főszereplője) ötletéből Michod tolla által született, úgyhogy nem kell aggódni: minden bizonnyal újra egy egyedi hangvételű filmet fogunk látni, mint ahogy azt az Animal Kingdom esetében is tettük.

Rögtön az előző filmjének sikere után nekiállt dolgozni a könyvön. Ha a direktor resuméjében nem bízunk, akkor Quentin Tarantino rendező szavaiban csak hihetünk (aki egyébként a 2010-es év egyik legjobbjaként könyvelte el az Animal Kingdom-ot), aki a következőket mondta a kész produkcióról: „Egy lenyűgöző, látnoki teljesítmény. A legjobb poszt-apokaliptikus film a Mad Max óta. Az Országúti bosszúval és az Animal Kingdom-mal David Michod bebizonyította, hogy ő generációjá-

nak egyik leginkább kompromiszszum-kerülő rendezője.”

Rendkívüli filmre számíthatnak tehát a nézők, akik a Július 31-től hazai mozikba kerülő filmre jegyet váltanak. Nihilista hangvétel, eredeti látásmód és egy tökös szereposztás az, amit kínál a film, erre a magából B-filmes stílust árasztó magyar címnek pedig kétlem, hogy alapozni kéne.

Stáblista Rendező: David Michod Főszereplők: Guy Pearce, Robert Pattinson, Scott McNairy Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Hazai premier időpontja: 2014. július 31.

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR

HERKULES Feltárul az emberi szív, ami a legismertebb félistenség kolosszális felszíne alatt lapul. Írta: Török Tamás

I

dén Renny Harlin rendezésében már kaptunk egy Hercules filmet, amit, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, akkora negatív visszhangja volt. Ám most a Radical Comics képregényei nyomán bizonyára egy sokkal minőségibb produkció elé nézünk. A filmet Brett Ratner rendezi, akinek abszolút vegyes a filmes előélete. Producerként számtalan filmben közreműködött már, rendezői pályáját pedig olyan filmek fémjelezik, mint a Csúcsformában-trilógia, az X-Men: Az ellenállás vége, de olyan "botrányos" filmek is becsúsztak, mint a Movie 43. Hát, ez alapján még bármi lehet.

A forgatókönyvet a teljesen újoncnak számító Ryan Condal, és az eddig mesefilmekről híres Evan Spiliotopoulos írták. Izgalmas hármas, meg kell hagyni…

8 / FilmMagazin

Beszéljünk viszont arról, ami, vagy inkább aki magasan a film húzóereje. A Szikláról, aki az elmúlt években meghódította Hollywood-ot. Dwayne „The Rock” Johnson-ról már a film ismerete nélkül is kijelenthető, hogy fizimiskája alapján tökéletes választás volt Herkules szerepére. Elmondása alapján, ő sem érzi távolinak magától ezt a szerepet: ,,Herkulesről filmet készíteni egy >> szenvedélyprojekt << volt számomra, már nagyon hosszú ideje. Ő pontosan olyan karakter, aki évszázadokon keresztül inspirált sokakat, köztük engem is. Most viszont úgy szeretnénk Hercules-t bemutatni a nagyközönségnek, ahogy azt ők még sosem láthatták. Amikor először találkozunk Herkules-sel a film folyamán, akkor ő még csak egy száműzött férfi, tele megbánással, és nem élteti más, csak az aranyért való küzdelem. Felül kell kerekednie saját démonjain és meg kell találnia a szívét, hogy azzá az emberré, hőssé válhasson, akire az embereknek szüksége van."

Ratner Johnson szereplését mindösszesen ennyivel összegezte: ,,Dwayne Herkules-nek született." A rendező emellett azt is hozzátette, hogy bár Johnson-nak számos akciófilmje volt már, még sosem

edzett, hangolódott rá a szerepére ekkora erőbedobással: "Őszinte leszek, nem hinném, hogy eddig játszott volna ehhez hasonló szerepet.

A harcokon, látványos jeleneteken túl ez a film hihetetlen érzelmekkel és szívvel lesz felruházva."

Ami számunkra különösen érdekes lehet, az az, hogy a film jelenetei kis hazánkban kerültek leforgatásra. Persze kérdés, hogy a díszletek miatt ez mennyire észrevehető a vásznon. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a magyar szupermodell és botrányhős, Palvin Barbara is szóhoz fog jutni a filmben. Tény, ami tény, imádják ezt a lányt Hollywood-ban.

A szenvedély meg van a stábban, technikai részről pedig minden adott ahhoz, hogy kapjunk egy remek Herkules mozit. Persze ez nem mindig garancia a sikerre, ahogy azt már idén is láthattuk párszor.

Stáblista Rendező: Brett Ratner Főszereplők: Dwayne Johnson, Ian McShane, Rufus Sewell Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2014. július 24.

A film alapjául szolgáló képregény annak a Steve Moore-nak a munkája, aki nem sokkal a premier előtt, márciusban halálozott el.

A SZEREPLŐK

HERCULES / DWAYNE JOHNSON: Herkules Zeusz fiaként született e világra, most viszont egy megfáradt, nagyon is emberi harcos életét éli, hírneve pedig korántsem a régi. Ám mindez gyökeres fordulatot vesz, amikor rájön, hogy miket képes véghezvinni, ha ereje hittel párosul. Mindezt Dwayne Johnson előadásában tapasztalhatjuk majd meg mi magunk is.

AMPHIARAUS / IAN MCSHANE: Amphiaraus, a jövendőmondó csatlakozik Herkules zsoldosseregéhez, mint egy nélkülözhetetlen spirituális útmutató. Miután Amphiaraus előre látta saját halálát, mindenfajta félelem nélkül képes harcolni mivel tudja, még nem jött el az ő ideje. A Golden Globe győztes Ian McShane tökéletes választásnak tűnik a szerepre.

AUTOLYCUS / RUFUS SEWELL: Autolycus talán nincs birtokában Herkules határtalan erejének, ám éles eszének köszönhetően a félisten elsőszámú stratégájává és segítőjévé lépett elő. Az őt alakító Rufus Sewell-nek voltak már hasonló kvalitásokat igénylő szerepei (Trisztán és Izolda, A mágus, A katedrális), kérdés, hogy Autolycus szerepében képes lesz-e megújulni.

TYDEUS / AKSEL HENNIE: Mute Tydeus, Théba ostromának egyetlen túlélője abszolút lojális Herkuleshez, ám a benne lakozó bestia képes átvenni az irányítást olykor. A szerepet Aksel Heinne kapta meg, aki a jól sikerült norvég Fejvadászok c. krimi-thrillerben lépett be az európai reflektorfénybe.

ATALANTA / INGRID BOLSØ BERDAL: Az íjász Atalanta világszerte híres az Amozonokat megidéző képességeiről, emellett pedig Herkules-sel is van egy kis elszámolnivalója. A szerepet a norvég szépség, Ingrid Bolsø Berdal kapta, akit mostanában többek között a Hideg Préda című filmben láttunk.

IOLAUS / REECE RITCHIE: A zsoldos Iolaus – akiről azt kell tudni, hogy ő Herkules unokatestvére – volt az, aki elterjesztette messze földeken a félisten legendáját. A karaktert Reece Ritchie viszi vászonra, akit például a Perzsia Hercege: Az idő homokja című filmből ismerhetünk.

KING EURYSTHEUS / JOSEPH FIENNES: A parancsoló király Athén trónját apja révén örökölhette meg, a továbbiákban pedig semmi sem fogja megakadályozni abban, hogy sakkban tartsa ellenségeit. Eurystheus királyt Joseph Fiennes fogja megtestesíteni, akit a sorozatkedvelők mostanában az American Horror Story-ban követhettek figyelemmel.

RHESUS / TOBIAS SANTELMANN: Ahogy a történet fodrozódik, Herkulesnek hirtelen szembe kell néznie a veszélyesen képzett Rhesus-szal, a lázadók vezetőjével, akit korábban Herkules meg akart gyilkolni Lord Cotys keze által. A szerepet Tobais Santelmann, norvég színész tölti be, aki korábban a Kon Tiki-ben működött közre.

ERGENIA / REBECCA FERGUSON: Lord Cotys lányaként látta meg a napvilágot, majd később nőül adták Trákia királyához. A gyógyító Ergenie megfogadta, hogy fiát – aki egyben a trónörökös –, biztonságban tartja, kerüljön az bármibe. A szerepet a brit énekesnő, Rebecca Ferguson kapta meg, akinek ez lesz a hollywoodi debütálása.

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR

LUCY Sosem bírtam Scarlett Johanssont. Nem értettem miért szereti őt Woody Allan és hogyan foglakoztathatja őt bárki is az Amerika Kapitány után.

De Besson-t szeretem és Nikita óta mindent meg tud velem etetni. Lássuk mit művel most a Lucy-val. Írta: Veszják

A

tudomány régóta feltételezi, hogy az emberi agy teljesítőképességének csupán elenyésző hányadát hasznosítjuk. A kutatók évszázadok óta elmélkednek azon, mi történne, ha az emberiség odáig fejlődne, hogy elérje lehetőségei végső határait. Valóban, hogyan alakulna át a tudatunk és milyen új képességeink születnének, miután az agyunk minden területe aktiválódott? Ha az agyunk mind a 86 milliárd neuronja egyszerre működésbe lépne, talán megszületne egy szuperlény? Ez az izgalmas talány felkeltette Luc Besson rendező érdeklődését, és a problémát új filmje középpontjába helyezte.

Besson történetének hősnője Lucy (Johansson), egy Tajvanon élő gondtalan diák, akit a barátja rá-

10 / FilmMagazin

vesz, hogy vigyen el egy aktatáskát egy üzleti összejövetelre. Mielőtt felfoghatná, mi történik vele, Lucy-t túszul ejti a könyörtelen Mr. Jang (Min-sik Choi). Rejtélyes anyaggal teli zacskókat operálnak a lány gyomrába – ha a szer szivárogni kezd, valószínűleg megöli. Lucyt egy csapat hasonlóan megoperált tússzal együtt a repülőtérre küldik, hogy szállítsa el az anyagot, amely felbecsülhetetlen értékű a megbízói számára.

Amikor a szer véletlenül szivárogni kezd és felszívódik Lucy szervezetében, elképesztő dolog történik: az agykapacitása fantasztikus méretű növekedésnek indul. Lucy megpróbálja feldolgozni és ellenőrzés alatt tartani a hihetetlen testi-lelki változásokat, s lassan érezni kezd mindent

maga körül – a teret, a levegőt, a vibrációt, az embereket, még a gravitációt is. Emberfeletti képességek fejlődnek ki nála: telepátia, telekinézis (tárgyak mozgatása pusztán akarattal), és elképesztő tudásra és hatalomra tesz szert az anyaggal kapcsolatban. Miközben a kiszivárgott drog sorra ébreszti fel Lucy tudatának szunnyadó tartományait, a lány átszeli a fél bolygót, hogy segítséget kérjen Samuel Norman professzortól (Freeman), aki évtizedek óta kutatja az agy kihasználatlan lehetőségeit, és az egyetlen ember a világon, akinek fogalma lehet arról, mi történik Lucy-val.

Lucy-nak segítőtársa is akad egy szenvtelen rendőrkapitány, Pierre Del Rio személyében (Amr Waked), aki bár riadtan szemléli, hogy a lány-

Scarlett Johansson-nal kapcsolatos hír, hogy bár sokan megijedtek miatta, a terhessége nem befolyásolja a Bosszúállok 2-ös szereplését.

nak egyik percről a másikra fejlődnek ki emberfeletti képességei, akár életét is adná érte.

Lucy-t kitartóan üldözik korábbi fogvatartói, és bárkit megölnek, hogy visszaszerezzék az anyagot a lánytól, aki a legfőbb ellenségükké válik. Az üldözött azonban kezdi megváltoztatni a játékszabályokat, amint szinte felfoghatatlan módon legyőzhetetlen harcossá alakul át.

Bár a teljes agykapacitás felszabadulásának ötlete elképesztően tág teret biztosít a fantázia számára.

Besson úgy döntött, nem akar túlságosan elragaszkodni a tudományos tényektől. „Beszéltem pár tudóssal, és teljesen elképesztett, amit a rákról és az agyműködésről mondtak, meg arról, hogy többszázmilliárd sejtünk kommunikál egymással.

Minden sejt másodpercenként vagy ezer jelet küld, az internet ehhez képest smafu. Beletelt pár évbe, amíg kisakkoztam, az új filmben hogyan fogok egyensúlyozni a valóság és a fantasztikum között.”

MORGAN FREEMAN NEM AKAR NYUGDÍJBA VONULNI „A halálommal kapcsolatos hírek erősen eltúlzottak” – mondta annak idején Mark Twain, és a nagy írót idézte most Morgan Freeman. Neki ugyan nem halálhírét keltették, csak azt írta egy lap, hogy nyugdíjba megy, de ő ezt is eléggé zokon vette. "Mark Twaint parafrazeálva szeretném közölni, hogy a nyugdíjba vonulásommal kapcsolatos hírek erősen eltúlzottak. Nem kívánok visszavonulni sem most, sem a következő néhány évtizedben” – nyilatkozta a hamarosan 77 éves színész. Hogy mennyire nem, annak a bizonyítéka hamarosan megérkezik a magyar mozikba. (UIP-Duna Film) A rendező azt is elárulja, az ötlet megszületése után mi volt a nyerő kombináció új filmje számára. „A képlethez kellett egy csomó nagyon gonosz ember meg egy újfajta kábítószer. Csakhogy ez nem is szintetikus drog, hanem egy természetes vegyület, amit a várandós nők szervezete termel a terhesség hatodik hetében. Úgy hívják, hogy CPH4.

Ezt építettem be a koncepcióba, és néhány orvos szerint, akikkel beszéltem, nem is akkora őrültség, mint amekkorának elsőre hangzik. A gondolatmenetnek az a lényege, hogy ha felszabadítjuk az agyunk kapacitásának 20 százalékát, utána már nem olyan nehéz 30 százalékra felmenni. Aztán jöhet a 40 százalék, és így tovább, ez egyfajta dominóhatás. Tehát Lucy elszabadítja a saját agyát, és aztán nem tudja leállítani a folyamatot. De nem is akarja,

sőt tulajdonképpen nem is tudja, hogy mihez kezdjen ebben a szorult helyzetben.”

Besson már több könyörtelen és kemény női hősnőt adott a világnak kezdve Nikitától az Az ötödik elem Lilujáig. Most Scarlett Johansson-t és az Oscar-díjas Morgan Freemant küldi harcba a Lucy című akciófilmben, amely azt mutatja be, mi történik, ha felszabadul az ember teljes agykapacitása, és kihasználhatóvá válik annak összes lehetősége.

Stáblista Rendező: Luc Besson Főszereplők: Scarlett Johansson, Morgan Freeman, Min-sik Choi Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2014. augusztus 7.

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR >> A

GALAXIS ŐRZŐI LEGHAT 2014 EG ALMASA YIK B B LYESEB ÉS LEG B KÉRD REJT ÉŐJELE. <<

A GALAXIS ŐRZŐI

SPOILER! Egyes információk szerint a Bosszúállók 2 során Hulk önkéntelenül egy másik bolygóra távozik, pont ahol az Őrzők is lébecolnak…

A

ttól tartok, A Galaxis őrizőinek bájos, lézerstukkeros mosómedvéje nem csak nálam verte ki a biztosítékot. Izgalmas vitákat olvastam arról, hogy az állatka átlépi-e azt a valószerűtlenségi küszöböt, amit a sztreccsgatyában a

város felett repkedő nyalka mutánsok, vagy a hetente nyolc-tíz ruhát fecnikre tépő zöld monstrum ezek szerint nem. Annyit mindenesetre megtudhattam, hogy a harcimaci valóban Marvel karakter, még ha nem is a legközismertebb, és hogy nem véletlen a látszólagos vattacukor-imázs: az először 1976-ban

színre lépő Rocket ugyanis eredetileg a Marvel univerzum egyik olyan bolygóján dolgozott, melyet elmegyógyintézetnek használtak. A bolygó őslakos állatkáit úgy módosították genetikailag, hogy ápolni tudják a pácienseket, ugyanakkor cukker kinézetükkel nyugtassák a szerencsétlen elmehunytak idegeit (mondjuk ha nekem behozná a reggeli gyógyszeremet egy beszélő pocegér, nem biztos, hogy azonnal a gyógyulás útjára lépnék, sőt, de ezt most hagyjuk.) Rocket – akinek figurája egyébként tisztelgés a Beatles Rocky Raccoon című száma előtt – mondjuk nem ápoló volt, hanem a kolónia rendfenntartója, de ez most annyiból mindegy, hogy A galaxis őrizői című filmben egy szó sem esik a karakter előéletéről, az alkotás valami egészen más történetszálat követ. Csak gondoltam, hátha érdekel valakit a mosómedve életrajza, mert én órákig olvasgattam lelkesen a különböző forrásokat, hogy „Vázzzzze, emberek mivel képesek eltölteni az idejüket és még pénzt is keresnek vele”.

Az Amerika Kapitány 2. része azért volt óriási meglepetés, mert az addig főleg biztonsági játékot játszó Marvel képes volt változtatni a már bevált recepten. A Galaxis őrzői ezen folyamat következő állomása. Írta: Kovácsné

HÁTTÉR KI KICSODA?

PETER QUILL (CHRIS PRATT) Peter Quill egy csillagközi kalandor, akit még fiatalon raboltak el a Földről. Miután visszaszerez egy ősi ereklyét, össze kell állítania egy kozmikus bajkeverőkből álló, nem mindennapi csapatot, annak érdekében, hogy megállítsanak egy nagyerejű gonosztevőt nagyratörő terveiben.

GAMORA (ZOE SALDANA) Gamora egy földönkívüli világból származó árva, akit Thanos nevelt fel azzal a céllal, hogy megteremtse a tökéletes fegyvert. Thanos bérgyilkosaként hatalmas hírhedtségre tett szert, mint az egyik legfélelmetesebb harcos. Gamora most a megváltást keresi múltbéli bűnei miatt.

DRAX (DAVE BAUTISTA) Íme egy igazi állat, nem hiába kapta a „Pusztító” becenevet. Drax életét számos tragédia megnehezítette már, de a legfájóbb családja elvesztése volt, amiért mindenképpen szeretne bosszút állni Thanos-on, a tett elkövetőjén. Vajon ki állíthatja meg a galaxis legveszedelmesebb lényét?

YONDU (MICHAEL ROOKER) A kék bőrű Yondu, egy csillagközi bandita aki egy korántsem tökéletes apai kapcsolatban áll Peter Quill-el.

A törvényen kívüli Ravengers-öket vezetve végig fosztogatja a galaxist csakis a saját érdekeit szem előtt tartva.

NEBULA (KAREN GILLAN) Nebula egy kék bőrű halálos orvgyilkos, Ronan és Thanos szolgálatában. A kiváló képességeinek és kibernetikus fejlesztéseinek köszönhetően nagyon értékes használati eszköz, de a neheztelés amit Gamora iránt érez, lehet a gyengepontja.

KORATH (DIJMON HOUNSOU Korath egy rettegett intergalaktikus vadász, és Ronan szövetségese.

Egy elhivatott gyilkos, aki csak egy dologra fókuszál, a célpontjára, éppen ezért sosem hibázik. Nem lesz egyszerű dolog legyőzni őt, fel kell készülni a legrosszabbra is ellene…

Szóval A Galaxis őrzői arról szó, hogy Peter Quill, a markánsan amerikai arcélű pilóta (Chris Pratt), aki egyébként szerényen csak Star Lord -nak szólíttatja magát, ellop egy különös, de értékesnek tűnő gömböt.

Honnan is tudhatná, hogy a fura tárgy központi szerepet játszik a militarista kree fajba tartozó Ronan (Lee Pace) világ(űr)hódító terveiben... Ha nem tudta, hát majd most megtudja: Ronan minden követ (aszteroidát, hehehe) megmozgat, hogy jogos tulajdonát visszaszerezze, így hősünknek bajtársakat kell

szereznie, ha ép bőrrel meg akarja úszni a dolgot. Bár eredeti elképzeléseiben bizonyára emberek szerepeltek (Vasember, Pókember, ilyesmi), sajnos kénytelen beérni a fentiekben boncolgatott mosómedvével (Bradley Cooper), egy beszélő fával (Vin Diesel), egy zöld nővel (Zoe Saldana) és egy szintén igen egészségtelen színű izomkolosszussal, Drax-szal (Dave Bautista). „Most mi van?” – kérdezheti joggal a Marvelileg kevéssé kiművelt olvasó, és nincs is egyedül: A Galaxis őrzőiről mindenki azt mondja,

hogy a Marvel Studios eddigi legkockázatosabb vállalkozása. Ez nem csak a mosómedve miatt van így. (Elnézést. Nem vagyok képes elszakadni a mosómedvétől. Egyébként a gyerekeim sem.) A hírek szerint a film szántszándékkal szembemegy az összes olyan aranyszabállyal, melyek betartása az okosak szerint milliókat kaszáló blockbustereket eredményez (nem mintha ezek a szabályok annyira merevek lennének, vagy ha már itt tartunk, egyáltalán léteznének, láttam én már csupa sztárt felvonultató, 23. századi lát-

14 / FilmMagazin

Chris Pratt-nek nemcsak A galaxis őrzői főszerepét sikerült megkapnia, hanem a Jurassic Park központi figuráját is ő fogja majd játszani.

GROOT (VIN DIESEL) Groot egy olyan sétáló növényi fajból származik, amely az élő fákhoz hasonlít. Különös megjelenése és kommunikációs képességei ellenére, hasznos szövetségesnek és hűséges barátnak bizonyul, nem csak Rocket számára, hanem az őrzők minden tagjának is egyaránt.

ROCKET (BRADLEY COOPER) Rocket egy fejvadász zsoldos, akit fegyverforgató képességei és harci taktikái félelmetes harcossá tesznek, attól függetlenül, hogy csak egy genetikailag és kibernetikailag módosított beszélő mosómedve. Ráadásul ez a felfegyverzett badass karakter egy mechanikai zseni is.

RONAN (LEE PACE) Radikális Kreek-ént, Ronan tovább harcol az ősi háborúban a népe és a Xandarian-ok között. Alkut köt Thanos-szal, hogy egy rejtélyes ereklyéért cserébe, Xandar-t végleg felszámolják. Ronan Peter Quill és csapata ellen vezeti seregét mikor azok ő és népirtó terve közé állnak.

RHOMANN DEY (JOHN C. REILLY) Rhomann Dey egy szanitéc a Nova Alakulatnál, a Xandar bolygó hadseregében. Dey egy hűséges és megbízható tiszt, de a hozzáállása kissé megváltozik mikor találkozik Peter Quill-el.

NOVA PRIME (GLENN CLOSE) Irani Rael, azaz Nova Prime felelős a Nova Alakulat hadműveleteiért szerte a galaxisban. A Xandari bázisáról a szigorú erkölccsel és hatékonyan irányítja egységeit. A küldetéseket annak a célnak szenteli, hogy a békét fenntartva megóvja a népet.

THE COLLECTOR (BENICIO DEL TORO) Taneleer Tivan, vagyis a Gyűjtő (The Collector), megszállottan őrzi a galaxis legnagyobb fauna, relikvia és faj gyűjteményét. Rejtélyes figuraként, a Knowhere névre hallgató űrbéli helyről tevékenykedik.

vánnyal parádézó vackot a szemetesben, amit az alkotók szemlátomást patikamérlegen mértek ki a siker érdekében…) „Ez egy furcsa film” – mondja ki maga a rendező, James Gunn is. Ő már csak tudja, az űrbéli emberevő meztelencsigák invázióját bemutató Slither-rel, a szexmentes pornót feltaláló (amúgy rendkívül népszerű) James Gunn’s PG Porn című sorozattal, és a vegyes fogadtatást kapó Super című szuperhős komédiával a háta mögött. (James Gunn egyébként ezer szállal kötődik a Troma nevű függet-

len filmes céghez is, mely számos véres és a végletekig inkorrekt film születésénél bábáskodott, és akkora név a szakmában, hogy a sokkolásra és sírvaröhögésre építő alkotásokat Amerikában Troma filmnek nevezik). Gunn szerint egy szuperhősös film ott tud a legnagyobbat tévedni, ha véresen komolyan veszi magát, és ebben muszáj egyetértenem vele, akkor is, ha többezres tömeg sorakozik fel holnap az ablakom alatt élesre fent mozijegyekkel, A Sötét Lovag stáblistáját skandálva. Azt viszont le kell szögeznem,

hogy előzetes nekem nem azt sugallta, hogy itt valami abszurdhumoros-totálújszerű filmet fogok látni, amire uram bocsá’ a gyereket be se lehet majd vinni, mert nem érti / rosszul lesz / mindkettő. Azt is nehezen hiszem el, hogy a Marvel ilyesmire pénzt – mégpedig rengeteg pénzt – áldozott volna. Ne legyen igazam, de nekem A galaxis őrzői az első képek alapján inkább vicceskedőnek tűnt, mint humorosnak, és inkább gyermekdednek, mint abszurdnak, röviden: olyannak, mint a Cartoon Network egy köze-

FilmMagazin / 15

HÁTTÉR pesnél rosszabb napon. Gunn mindenesetre szerényen azt nyilatkozta, hogy ha van egy olyan labor, ahol filmrendezőket genetikailag módosítanak bizonyos filmek megrendezésére, akkor őt biztos ott hozták létre, kimondottan A Galaxis őrzőinek elkészítésére.

A forgatókönyvet szintén Gunn írta, az ismeretlen Nicole Perlmannel közösen (Gunn készítette egyébként a két Scooby Doo film és a 2004-es Holtak hajnala forgatókönyvét is). A történet nem kapcsolódik igazán szorosan se az 1969es, akkor még mosómedvementes képregénysorozathoz, se a 2008-as új kiadáshoz. A látványkoncepció ellenben a hatvanas évekhez nyúl vissza, Gunn ugyanis saját bevallása szerint unja már az Alien és a Szárnyas fejvadász óta divatos sötét, poszt- és preapokaliptikus külsőségeket, és sokkal jobban szereti a színpompás régi képregényborítókat, ahol az idegen űrhajók még úgy néztek ki, mint egy formatervezett Donald-rágó (a fiatalabb generáció kedvéért SEM vagyok hajlandó elmagyarázni, hogy néz ki egy Donald -rágó, mindenki nézzen utána). Vizuális szempontból a Marvel eddigi legkomplexebb alkotása született tehát meg, de hogy ez mennyire fog bejönni a közönségnek, az egyelőre kérdéses. (Kiskorú gyermekeimnek nagyon tetszett az előzetes, de 150 millió dollár egy gyerekfilmre nem biztos, hogy a legjobb befektetés. A háromszintes űrbörtönnek csak az acélváza 120 millió forintnak megfelelő összegbe került, és állítólag még így is olcsóbban megúszták, mintha green screen előtt forgatnak, és utólag csinálják a háttérképeket.)

Chris Pratt-ról, a főszereplőről én igazság szerint csak a Lego Movie kapcsán tudnék nyilatkozni, ha nem magyar szinkronnal láttam volna (ő volt Emmet eredeti hangja). Pratt azt mondja, hogy a karaktere eléggé Han Solós, és ő most kvázi a fiatal Harrison Ford-ot fogja alakítani. Hát, sok szerencsét. Emberünk kicsit úgy néz ki, mint Chris Hemsworth a tesztonszetron-elvonás után, de attól még lehet magával ragadó figura. Majd kiderül, hacsak az alkotók nem a mosómedvére meg a számítógépes trükkökre bazírozták az egész filmet, ami egyébként fájdalmasan valószínű. Nagyon, NA-

16 / FilmMagazin

GYON sok múlik Pratt-on, aki gyakorlatilag az egyetlen igazi emberi szereplő a filmben. (Jegyzem, a mosómedve hangját alakító, 2011-ben a Legszexibb Élő Férfi címet elnyerő Bradley Cooper szerintem legalább ilyen jó lett volna főszereplőnek...

Forgatás közben egyébként az állatkát a rendező testvére, Sean Gunn alakította egy szál úszódresszben, aki pl. nem nyerte el a Legszexibb Élő Férfi címet…) Lee Pace (az ellenlábas) mint alteros fejdíszű Thranduil derenghet fel előttünk a Hobbit-ból, illetve nagyot alakított még a Zuhanás című filmben is. Vin Diesel hangja maga egy legenda, nem véletlen, hogy a filmjei szinkronizálva fele annyira sem nézhetők, mint egyébként (legjobb rajzfilmszinkronja a zseniális, de valahogy mégsem igazán közszájon forgó Szuperhaver békeszerető harci robotjához fűződik). Zoe Saldana nagyon szerethető (Uhuraként a Star Trek-ben mindenképp), és komoly táncos múltja kapcsán valószínűleg

a fizikuma is megvan az epeszínű bérgyilkosnő eljátszásához (ha van valami, amit nehezen viselek, az a Hello Kitty vonalvezetésű csincsillák szerepeltetése macsó szerepekben, ahol a művésznők legnagyobb gyötrelme szemlátomást az, hogy letöri a géppisztoly a körmüket). A pankrátor Dave Bautistát, akinek a fogatás előtt még ügynöke sem volt, igazság szerint sminkelni csak a színe miatt kellett, egyébként kiköpött úgy néz ki, mint Drax, a pusztító (aki nem ismerné, Eli Roth Vasöklű férfi című, amúgy agyzsibbasztó algériaihongkongi akciófilmjében, illetve a Riddick-ben szerepelt). John C. Reilly-re (aki intergalaktikus katonatisztet alakít) azért térnék ki, mert kiváló karakterszínész, kedvenceim egyike, csak sajnos a magyar (meg ahogy elnézem, az általános) köztudatban csak iszonyatosan bárgyú és / vagy nézhetetlen filmekkel kapcsolatban merül fel a neve, nem tudom, most mennyit fog ugrani a renoméja

A filmben feltűnik majd egy cameo szerepben Nathan Fillion is, ő Cosmo nevű asztro-kutyának mellékeli majd a hangját.

A Marvel valami nagyon újat akar, ez süt minden egyes nyilatkozatukból, de mint azt az ódon bölcsesség tartja, ami új, az nem feltétlenül jó.

Ezt sajnos sem az pszichológiai elemzések, sem a filmelőzetes letöltéseinek száma, sem a Facebookos említések számolgatása nem tudja garantálni, csakis a nézők létszáma a moziban. Nem mondom, hogy a szuperhősök immár kissé poshadt állóvizébe nem fog jól jönni egy kis friss zamat, de félő, hogy ha az alkotók gondolkodás nélkül mindennel szembemennek, mint vak bika Pamplonában és mérték nélkül zúdítják a közönségre a cool újdonságokat, az emberek inkább értetlenséggel, mint lelkesen fognak reagálni. Probléma lehet az is, hogy a történetnek nincs köze a Földhöz, márpedig valami furcsa, honvággyal rokonítható okból a kizárólag idegen környezetben játszódó, idegen problémákat feldolgozó, és legnagyobbrészt idegeneket szerepeltető filmek

valahogy nem szoktak bejönni a nagyérdeműnek. Az biztos, hogy nálunk a gyerekek, illetve a gyermekded felnőttek már nagyon fenik a fogukat a mókás filmre, aminek már az előzeteséből meg lehetett tanulni egy pompás trükköt középső ujjunk felmutatására (mutattam még egy párat a gyereknek, ne csak a moziban tanuljon, csak azt felejtettem el, hogy közben a főutcán sétálunk). Én sem tudok viszont mást mondani, mint a nemzetközi filmes sajtó: A Galaxis őrzői 2014 egyik leghatalmasabb és legrejtélyesebb kérdőjele.

Stáblista Rendező: James Gunn Eredeti hangok: Chris Pratt, Zoe Saldana, Bradley Cooper Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2014. augusztus 14.

FilmMagazin / 17

HÁTTÉR

A MAJMOK BOLYGÓJA -

Építkeznek, fegyverkeznek, lovagolnak. A Majmok bolygója már számtalan újításon esett át, némelyik sikeres volt, mások csúnyán elbuktak, de a kritikusok szerint a Matt Reeves által rendezett, Forradalom alcímet viselő mozi minden eddig támasztott elvárásnak nem csak megfelelt, de túl is szárnyalta őket. Sokan egyenesen az év filmjének tartják – és a mozikba még el sem jutott. Írta: Vampka

1

0 évvel a Tim Burton-verzió után a világ és a Twentieth Century Fox úgy látta, ideje egy valóságosabb, kifinomultabb világba áthelyezni a Majmok bolygójának történetét, ahol a digitális technikák és a pénz látványilag még realisztikusabbá, történetileg pedig még megfoghatóbbá tudják tenni a filmet. A Lázadás nagy siker volt, az akkori rendező, Rupert Wyatt munkáját is elismerték, Andy Serkis-t pedig, aki Ceasar-t alakítja CGI-s technikával, megszámlálhatatlan hivatásos kritikus és szimpla mozinéző is az egekig dicsért. Utólag visszatekintve azonban, ami a Lázadásban hibádzott, vagy hiányzott belőle, azt a Forradalomban tökéletes arányban kapjuk meg.

A Forradalom története az első rész után folytatódik. Alig egy évtized telt el, ám a Föld teljes átalakuláson esett át. Egy rejtélyes vírus, amit majmok által terjesztett influenzának véltek, kipusztította az emberiség nagy részét, az emberekkel együtt pedig a civilizáció is eltűnt a Föld színéről. Ezzel a majmoknak nincs gondjuk, hiszen ők nem igénylik az áramot, az épületeket, a termőföldeket, hanem megszerzik maguknak, amire szükségük van. Ezáltal előnyben lehetnének a megmaradt emberekkel szemben, ám Ceasar, a majmok vezetője érzékeny és sérülékeny békében él az emberekkel. Úgy hiszi, a majmok közt nincs rossz, ők tisztábbak, jobbak az embereknél, az emberek

FORRADALOM

pedig talán tanultak a hibáikból, és nem ostobák, hogy náluk élhetőbb életet folytató majmokat megtámadják. De téved. A Föld talán utolsó háborúja elkerülhetetlen, amikor a két legerősebb faj képviselői fölött átveszi az uralmat az elmúlástól való félelem, a becsvágy, és a hatalomvágy – mindaz, ami a civilizációt jelenti, és mégis minden alkalommal meg is buktatja azt.

2011-ben a Majmok bolygójának reboot-ja közel ötszázmillió dolláros bevételt, és számtalan elismerést hozott a merész alkotóknak, valamint történelmet írt: ez volt az első olyan live-action mozifilm, aminek főszereplője és elmesélője egy állat volt; egy olyan állat, amely emberi értékekkel rendelkezik, ezáltal a

nézők nem csupán emberi gesztusokat, de emberi érzelmeket is láthattak rajta. A Lázadás egyértelműen az érzelmekre épített: Ceasar története megrendítő volt, szívhez szóló és tanulságos, a nézők kötődni kezdtek hozzá. Ezt a történetet és minőséget szerették volna továbbvinni a Forradalomban is.

Ceasar a vírus kitörése után saját "népét" a San Fransisco-hoz közeli Muir erdőbe telepíti, ahol azt hiszi, békében és egészségben élhetnek majd a többi majommal, taníthatják egymást, építgethetik a társadalmukat. Akárcsak az első részben, a Forradalomban is Ceasar a szinte abszolút főszereplő. Ennek oka Matt Reeves rendező szerint az, hogy "a történet, amit elmesélünk, az a Majmok bolygójához vezet, és nem a Majmok és emberek bolygójához, a film tehát ehhez tartja magát".

A vírus elterjedése után az emberi civilizáció ellenben erős és gyors hanyatlásnak indul, a film elején is

ezekkel a képsorokkal fogad minket a film, fájdalmas, ám részletes bevezetéssel szolgálva a későbbi eseményekhez. Az emberi népesség csak csökken és csökken, a megmaradtak egyre jobban rettegnek, az élet egyre nehezebb számukra. A majmok ezzel szemben mondhatni remekül megvannak, szabadok, van otthonuk. Az emberek a mélybe zuhantak, a majmok pedig felemelkedtek. A két világ egy szintre kerül, az összecsapás pedig, ami eldöntheti a bolygó uralkodó faját, közeleg, és minden szép remény és hit ellenére elkerülhetetlen.

A Forradalom mégsem az apokalipszisre koncentrál, sokkal inkább a túlélésre és együttműködésre, majd az ezekből származó konfliktusokra.

"A film elején az embernek az az érzése támad, hogy valójában a majmoknak kellett volna a bolygót örökölniük – meséli a rendező. – Egy kis csoportnyi ember küzd a teljes kipusztulás ellen, míg a maj-

AZ EDDIGI MAJMOK BOLYGÓJA-FILMEK

A majmok bolygója (1968)

A majmok bolygója II. (1970)

A majmok bolygója V. - A csata (1973)

A majmok bolygója VI. - A visszatérés (1981)

mok egyszerű célja marad az, ami mindig is volt: a túlélés. Ez most a majmok világa. A kérdés az, hogy az emberek képesek-e megtalálni azt a módszert, amivel megmenthetik magukat; hajlandóak-e együtt élni ezzel a másik fajjal erőszak nélkül úgy, hogy tudják: ezúttal a másik az erősebb."

Az első részben Ceasar saját magát és fajtájának képviselőit akarta megmenteni, és kivezetni az emberek világából, alkotva egy saját birodalmat, csak maguknak. Most, egy évtizeddel később ő maga is családapa, két gyereke van és társa, felelőssége tehát, ha lehet, még nagyobb. Karakterileg még az előzőeknél is emberibb, ugyanakkor megmarad majomnak. Azzal a természetes, állati naivitással szemléli a többi majmot, ami később tragédiához vezet, addig azonban próbálja megtalálni az egyensúlyt a félő és küszködő emberek és egyre arrogánsabb és értelmesebb majmok

között. Ceasar megformálója, Andy Serkis azt mondja, az előző filmhez képest Ceasar hitelessége még bonyolultabb feladattá vált ezzel az érzelmi és morális kétségbeeséssel, amit a majmok vezetője kezd felfedezni önmagában. "Még mindig fejlődik és fejleszti önmagát, egyre feljebb lép minden szempontból, hiszen ezúttal egy kétezer fős majombirodalom vezetője, és mégis empatikus, együtt érző és értelmes lény marad – meséli Serkis. – Ceasar az alfa. Valódi vezető, aki vele született természetességgel képes irányítani a társait. Megbíznak benne, követik, mert Ceasar nem csak bátor, de figyelembe veszi a többiek véleményét és bevonja őket a döntéshozatalba is. Makacsul ragaszkodik a döntéseihez, de minden esetben megvitatja őket kialakításuk előtt a tanácsával."

Ceasar már, mint vezető, partner és szülő, nagy színészi kihívást jelentett, de éppen emiatt a sokszínű-

A majmok bolygója III. - A menekülés (1971)

A majmok bolygója IV. - A hódítás (1972)

A majmok bolygója (2001)

A majmok bolygója: Lázadás (2011)

NE MARADJ LE SEMMIRŐL! Ha érdekel mit írtunk A majmok bolygója filmekről és univerzumról, akkor lapozd fel a FilmMagazin 2011. augusztusi számának idevágó, 4 oldalas háttércikkét is! ség miatt gazdag táptalajt is biztosított a karakterfejlődésnek. Serkis nem habozott ezt kihasználni. Ceasar most már apa, társ, van egy fia és egy újszülött gyermeke is, valamint felelős egy egész közösség sorsáért. Másrészt azonban együtt érez az emberekkel is, és a lelke

mélyén még mindig szeretne kapcsolatba lépni velük, bármit is tettek a majmok ellen a múltban.

A Lázadásban Will, egy kutató volt az emberekkel való kapcsolatának középpontja, akire amolyan apafiguraként tekintett, és még mindig szeretettel emlékszik rá vissza. A Forra-

dalomban a Jason Clarke által megformált Malcolm veszi át az emberi kapcsolat szerepét. Malcolm elvesztette a feleségét a vírus miatt, és most egyedül neveli tinédzser fiát.

Kétségbeesetten keresi azt a helyet, ahol biztonságban tudhatja magukat, ezt pedig San Fransisco-hoz közeli emberi kolóniánál reméli megtalálni. "Malcolm egyfajta tükörképe Ceasar-nak – mondja a rendező. – Az emberekben még mindig rengeteg a félelem, a harag és a bizalmatlanság. Tévesen azt hiszik, a majmok a vírus okozói, őket hibáztatják, holott a betegség valójában emberi kéz alkotta, laboratóriumban kifejlesztett eredmény." Malcolm fia, Alexander (akit Kodi Smit-McPhee alakít) egy olyan világban nő fel, aminek nincs sok köze a régihez. Nem nagyon van emléke az édesanyjáról, vagy a szép és nyugodt világról, amibe született. Az ő valósága mindig a fájdalmas küzdelem volt. A színész azt mondja, szerinte a film mégsem csak a túlélésről, hanem az apák és fiúk közti bizalomról és szeretetről is szól.

Mivel Malcolm és Ceasar mindketten apák, olyan döntéseket is meg kell hozniuk, amiket senki sem tisztel, és nem ért velük egyet. Mind a ketten próbálják saját társadalmukat megóvni, ám azok sorsa összekapcsolódik egy idő után, elsősorban

rajtuk keresztül. Ebből a szempontból a film két család története.

Ugyan Malcolm az elsődleges emberi szereplő a filmben, ám az emberi túlélők csoportjának vezetője nem ő, hanem a Dreyfus névre hallgató férfi, akinek szerepét Gary Oldman játssza. Mivel a törvénykezésben és végrehajtásban dolgozott, hamar átveszi az irányítást az emberi kolónia felett, és nem csak azt akarja menteni, ami menthető, de újra is akarja építeni az egész civilizációnkat.

Dreyfus eltökélt és kemény elveit a majmok közt a Koba névre hallgató harcos képviseli. Koba gyűlöli az embereket, laboratóriumban nőtt fel, és számtalan kísérletet végeztek rajta. Szerinte csak a halott ember a jó ember. Mindezek ellenére azonban úgy tűnik, elfogadja Ceasar-t vezetőnek, és nem ellenkezik. Egy jóval kellemesebb és gyengédebb szereplő Cornelia, akit már szintén ismerhetünk a Lázadásból. A két film közt eltelt idő alatt egymás társai lettek Ceasar-ral, most pedig ő a majmok királynője, és Ceasar két gyermekének, egy türelmetlen, fiatal, lázongó fiúnak és egy újszülöttnek az anyja. Nevének eredete egyébként visszavezethető a '68-as Majmok bolygója Cornelius elnevezésű szereplőjére, valamint tisztelgés Julius Cézár első felesége,

Cornelia Cinna előtt.

A forgatókönyv remekül sikerült, és a helyszínek is hűen tükrözik az alkotók elképzeléseit. A Lázadással ellentétben a Forradalomban megadatott számukra, hogy egy külön környezetet alakítsanak ki, ami jól mutatja a majmok társadalmának változásait és részleteit, valamint – természetesen – magukat a majmokat is, nagyon közelről. A Cloverfield-et is jegyző Reeves azt mondja: "szeretném, ha a nézők azt mondanák a film után, hogy >> Hé, várjunk csak… Ebben komolyan nem voltak valódi majmok? Nem hiszem el.' << Pedig el kell hinni. A filmben érzelmileg minden szereplő egyre mélyebb és mélyebb, mondhatni emberibb karakterré válik, és ez jól látszik rajtuk, mivel valóban, emberek játsszák a majmokat is."

Ez a realizmus a látványban is megjelenik. Az alkotók nem akarták fantasy-nak beállítani a filmet. Azt vallják: ha reálisat akarsz mutatni, akkor fogj egyetlen fantasztikus elemet, és csak azt változtasd át fantasy elemmé. Minden mást hagyj meg valóságnak. A Forradalomban ez az elem az intelligens majomkolónia, a többi pedig teljesen valóságos. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a rendező ragaszkodik az elméleteihez, mint az, hogy film több mint nyolcvanöt százalékát kinti helyszí-

nen, Vancouver és New Orleans környékén vették fel, és nem stúdióban zajlott a forgatás nagy része.

Mark Bomback forgatókönyvíró szerint a legnagyobb kihívás az volt, hogy az immár beszédre is képes majmok mégis hogyan oldják meg a verbális kommunikációt úgy, hogy biológiailag nem igazán képesek úgy artikulálni, mint egy ember. Ráadásul Ceasar az első film alatt, felnövekedése során tanult annyit, hogy a végén ki tudott mondani egy mondatot. Akkor a többiek vajon mire lesznek képesek tíz év alatt? És egyáltalán van-e szükségük beszédre? "A majmok remekül megértetik magukat a jelnyelvvel is, tehát miért kellene úgy beszélniük egymással, mint az embereknek? – teszi fel a kérdést Bomback. – Továbbá mikor jön el az a pont, ahol szükségessé válik az, hogy így fejezzék ki az érzelmeiket, és igazán szükségük legyen a szavakra?"

A rendező szerint nem volt szabad az előző filmhez képest túlságosan előreszaladni. Ott Ceasar egyetlen "NEM!" szava is olyan erővel hatott a nézőkre, köztük Reeves-re is, hogy ezt az érzelmi hatást nem lehetett túl sok felesleges szóval leamortizálni a második filmben sem, így maradtak az egyelőre még többnyire jelekkel kommunikáló majmok, ám van azért fejlődés is. "Ceasar összetett személyiség, kétfelé is húz a szíve, és nagyon értelmes – meséli Serkis a karakteréről. – Sokat dolgoztunk a részleteken, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb >> nyelvet << Ceasar számára; azt, amivel megérteti magát az emberekkel is, és a majmokkal is tökéletesen tud kommunikálni. Ezért aztán, bár keveset beszél, de sokkal többet mond, mint eddig bármikor."

EHAVI PREMIEREK

JÚLIUS 3.

Kavarás

Istenek kalapácsa

JÚLIUS 10.

Távozz tőle, Sátán!

Micsoda nők!

Tengerre várva

A házmester

A pap gyermekei

JÚLIUS 17.

Repcsik - A mentőosztag

A majmok bolygója - Forradalom

24 / FilmMagazin

A megtisztulás éjszakája: Anarchia

JÚLIUS 24.

Herkules: Feltámadás

Szerelemre hangszerelve

Meteora

Frank

Szexvideó

Herkules

JÚLIUS 31.

Országúti bosszú

FilmMagazin / 25

KRITIKA

A MAJMOK BOLYGÓJA FORRADALOM Megérkezett a nyár (egyik) legjobb filmje. Írta: noxwill

A

Majmok Bolygója franchise egy sokat megélt széria. Lassan már követhetetlen az, hányszor rebootol-ták vagy remakelték. Erre legutoljára 2011-ben került sor, amikor Rupert Wyatt rendezésében újra elindították a sorozatot.

Az a film egész jóra sikeredett, így nem is volt kérdés, hogy a történetet folytatni kell. Ám ezúttal a stafétabot átkerült Matt Reeves-hez, akinek többet között a Cloverfield-et is köszönhetjük, ami ugye tudjuk, hogy egyáltalán nem rossz ajánlólevél, úgyhogy bizakodással ülhetünk be a filmre. Némileg árnyalja az összképet, hogy az emberi szereplőgárda teljesen lecserélődött és új szereplőkkel van dolgunk.

Na de a lényeg: az új A majmok bolygója filmnek egész biztosan helye lesz az idei év legjobbjai között, ugyanis egész egyszerűen fenome-

26 / FilmMagazin

nális. Nem hibátlan, de magasan a nyár eddigi legjobbja. Matt Reeves egészen pazar filmet tett le az asztalra, amelynek legerősebb pontja, hogy valóban a címszereplőkről szól. Az emberek itt tulajdonképpen csak statisztaszerepet játszanak, ez pedig mindenképpen dicséretes, mert nem sokan tudják kivitelezni.

A film alatt megismerjük, hogy a majmok hogyan is élnek a 10 évvel azelőtti események után. Hogyan élnek a világtól teljesen elszeparáltan, hogyan vadásznak, milyen a közösségi hierarchia, milyen módon építik a családjaikat, és legfőképpen: hogyan élnek emberi beavatkozás nélkül. Ennek a csoportnak a vezetője Caesar, de van egy társa is, aki ugyan hevesebb vérmérsékletű, mint Andy Serkis karaktere, de jelentős szerepet tölt be a csoport vezetésében. Ő Koba (Toby Keb-

bel), akit egyébként már az előző részben is láthattunk, ezúttal viszont még fontosabb szerepe lesz.

Ahogy mondtam, az emberek ezúttal inkább csak statiszták. Megismerjük mi a helyzet velük a vírus elszabadulása után, hogyan élnek, de tulajdonképpen ennyi és nem több. Szerepük inkább amolyan katalizátor a végső konfliktus kialakulásához, hiszen alapjában véve a majmok nem bíznak az emberekben.

De ez fordítva is igaz, így adva van a szöges ellentét. Az emberek vezetője Dreyfus (Gary Oldman) és jó barátja Malcolm (Jason Clarke), az emberiség két archetípusa.

A Forradalom egészen sötétre és nyomasztóra sikeredett, és ez már érződik a legelső jeleneten is. Ebben a filmben nincs helye viccelődésnek, és szerencsére nem is erőlteti ezt a rendező. A sötét hangula-

Ha érdekelnek a film készítésének a kulisszatitkai is, akkor olvasd el 6 oldalas háttércikkünket is!

tot erősíti a zene is, mely nem kiemelkedő, de minden egyes pillanatban, amikor felcsendül egy dal, azonnal feszültté válik a helyzet. A dialógusok egészen érdekesre sikeredtek, ugyanis az idő múlásával a majmok megtanulnak beszélni, még ha teljesen alap szinten is, de tudnak mondani valamit, amely megkönnyíti az emberekkel való kommunikációt. Amikor valamelyik majom (többnyire Caesar) megszólal, az ember akarva / akaratlanul próbálja kitalálni a következő szót. A látvány és a díszlet nem túl hivalkodó, de nem is kiemelkedő. A majmok élőhelye az erdőben van, így túl sok cifráznivaló nincs is. Az embereké egy fokkal már érdekesebb, hisz San Fransisco-t ebben az időben már teljesen visszafoglalta a természet, és ellepte a gaz. De ez sem olyan dolog, amit ne láttunk volna már máshol. A világítás viszont egész jóra sikeredett.

Direkt hagytam a végére a szereplőket, ugyanis ez a film talán legfontosabb része. Amit elsőként fontos megemlítenünk az nem más, minthogy újfent dicsérjük Serkis-t. A színész most sem hazudtolta meg önmagát, egészen elképesztő az, amit ez a fickó művel. Bár ezen a ponton kell megjegyeznem, hogy Toby Kebbel, mint Koba, hasonló dicsé-

retben részesül, hiszen ő is pazar teljesítményt nyújtott. Egyértelmű, hogy e két karakter viszi a hátán a filmet, ami valahol rossz hír az emberi szereplőknek, és ez a film egyik Achilles-sarka. Olyan szinten fókuszál a film a majmokra, hogy az emberi szereplőket szinte alig hagyja érvényesülni. Különösen igaz ez Oldman-re, akit sajnos elég kevés-

hebeg-habog, a távolba mereng, vagy éppen értetlen és üres tekintettel néz balra vagy jobbra. Értem én hogy a nagyobb hangsúlyt a majmok kapták, de azért lehetett volna egy kicsit több teret engedni, mondjuk pont Clark karakterének is a kibontakozásra. És még van pár apró szálka, amit érdemes megjegyezni, de a film

szer látunk, de akkor sem hoz valami hű de nagy teljesítményt, megmarad a "korrekt volt" szintjén. Ez pepitába igaz Jason Clark-ra is, aki ugyan sokkal többet van a vásznon kollégájánál, de az, amit nyújt, hát nem valami rózsás. Többnyire csak

egészét nem befolyásolja. Ilyen például az a baki a forgatókönyvben, amikor elég egyszerűen lerendezik a majomvírust. Nincs megmagyarázva hogyan terjedt el a világon, nincs megmagyarázva, hogy hogyan vannak immunis emberek a

FilmMagazin / 27

KRITIKA

világon, de még az sem lett lerendezve, hogy most ez a vírus még továbbra is fertőz-e, vagy már levonult (leginkább persze azok számára érthetetlen, akik nem várták végig a Lázadás stáblistáját). A másik ilyen az a majmok, és a soha ki nem fogyó gépfegyverük. Nem nagy spoiler, hiszen az előzetesekben is benne volt, hogy a majmok ellopnak jó néhány fegyvert, amit használnak is, de egészen furcsa módon csak azt látni, hogy lőnek, és lőnek és lőnek, de valahogy az istenben nem akarnak azok a fegyverek kifogyni a lőszerből. Igaz, hogy sok esetben bővített táras gépfegyvereket használnak, de még az sem indokolja ezt. Nem egetrengető hiba, de azért fura. És ha már a harcokról beszélünk, azok egészen jól lettek megkoreografálva: pörgősek, látványosak.

28 / FilmMagazin

>> NAGYON

JÓ ESÉLLYES PÁLYÁZIK A NYÁR LEGJOBB FILMJÉNEK KIJÁRÓ TITULUSRA! << Nos, ezúttal az előzetes jóslatok bejöttek, valóban remek film lett A majmok bolygója újabb epizódja.

Sötét és nyomasztó, de ezzel együtt egy lebilincselő, és néhol elgondolkodtató alkotás is. A forgatókönyv néhány lyukat leszámítva tulajdonképpen nagyszerűen működik, a színészi alakítás az emberek oldaláról ugyan felemás, de a majmok játéka feledtet minden negatívumot.

Azt kell, hogy mondjam, hogy bár messze nincs vége még a nyári blockbuster szezonnak, hiszen a legkeményebb hónap, az augusztus még csak most jön, de a Forradalom nagyon jó eséllyel pályázik a nyár

legjobb filmének kijáró titulusra. És tehetnek nekünk egy szívességet a fejesek, hogy a következő részre már ne változtassanak a felálláson.

90% Stáblista Rendező: Matt Reeves Főszereplők: Andy Serkis, Tobby Kebbel, Gary Oldman Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2014. július 17.

KRITIKA

KAVARÁS Adam Sandler és Drew Barrymore megint összedugták a fejüket egy románc kedvéért. Írta: Sanya08

B

iztos velem van a baj, mert egyszerűen nem volt túl könnyű úgy nekiülni ennek a filmnek, hogy ne legyenek kellőképpen negatív pre-koncepcióim, előítéleteim. Adam Sandler nem tartozik a kedvenc komédiásaim közé, nagy részben azért, mert nem tartom őt túlságosan viccesnek. Van egyfajta humor, ami egykor sikert hozott neki, és amivel azóta is meg tudja keresni a kenyerét, ez a humor pedig sajnos a legkevésbé sem nevezhető kifinomultnak, szellemesnek meg pláne nem. Attól persze még lehet jó. Sőt, nem törvényszerű az sem, hogy csak szar filmekben szerepeljen, hiszen abszolút kedvenc filmjeim közé tartozik a Paul Thomas Anderson által dirigált Kótyagos szerelem is. Melynek egyik bravúrja, hogy Sandler kábé ugyanazt a szerencsétlen figurát hozta ott is, mint a többi filmjében. Azzal a különbséggel, hogy a rendezői székben egy

30 / FilmMagazin

tehetséges direktor ült és kézben tartotta a dolgokat.

Előítéletekkel a szívemben ültem le tehát megnézni az új Adam Sandler-filmet. Ezt muszáj bevallanom.

Egy pár napja volt szerencsém csak megnézni az előzetesét (moziban történt, nem menekülhettem el, nem kapcsolhattam ki), gúnyos arckifejezés ült ki a pofámra. Megint egy új Sandler-film… Megint ugyanazok az infantilis, bárgyú, ostoba és bunkó poénok, melyek a legjobb szándékkal sem nevezhetők viccesnek.

A történet a romantikus komédiák sablonjait mondja fel szépen sorban, nyakon öntve a Sandler-re jellemző tapló humorral, mely egyébként ebben a filmben valamelyest a háttérbe húzódott, értsd: kevésbé tartottam inzultálónak. Az a fajta romantikus komédia ez, amelyben a főszereplő nőnek és férfinak csak nagy erőfeszítések és humoros, kínos események árán sikerül végérvé-

nyesen összebarátkoznia egymással. A helyszínt az egzotikus, gyönyörű Afrika adja, melynél romantikusabb és izgalmasabb nyilván nincsen. Hogy bonyolódjanak a dolgok, Sandler és Barrymore figurája mellett még a gyerkőceik (mármint az általuk játszott karakterek gyerkőcei, na) is szerepet kaptak, ezzel is elősegítve az amúgy elkerülhetetlenül kibontakozó szerelmet.

Romantikus komédia. Sandlermódra. Nem mondom, nem tartom olyan borzalmasnak a sokak által kedvelt 50 első randit, de azért nem Sandler az első, aki eszembe jut a zsánert illetően. Javára legyen írva, hogy egész jól működik a kémia mindkét filmben Drew és őközte, erre tényleg nem lehet panasz. Az egymással való élcelődések, odavissza huzavonák okoznak egynéhány kellemes, ne adj Isten vicces pillanatot. Olykor tényleg egészen sikerül megpendítenie a filmnek

A filmben feltűnik a népszerű R.E.M. zenekar is, sőt, a legjobb pillanat pont hozzájuk fűződik…

egyes húrokat, néhol a drámát is behozza, de aztán a legtöbbször agyonüti valami nagyon olcsó poénnal vagy enyhe alpárisággal. 'Cause it's the Sandler-way. Az sem segít ilyenkor, hogy a film egyes problémákat eléggé infantilis módon feszeget (kislányok a halott anyjuk gondolatát úgy dolgozzák fel, hogy láthatatlannak mondják és így is odaültetik maguk mellé az asztalhoz, stb.), így sokszor nehéz megérdemeltnek tartani egy-egy érzelmi, drámai csúcspontnak szánt jelenetet. Elég bumfordi ez a Sandler bácsi, na.

Azok, akik a színészt illető alpáriságra kíváncsiak, már a nyitójelenetben kaphatnak egy adagot. Az épp Barrymore-ral vakrandizó Sandler a lány sörét megissza, majd csípős szószt etet vele, amit aztán egy levessel fejel meg, hogy aztán minden kijöjjön az asztalnál a lány szájából.

De beszélhetnénk arról a képről is, melyen két orrszarvú a háttérben épp szerelmeskedik. "Ilyet nem láttok New Jersey-ben." Az biztos. De mondom, felkészülvén a legroszszabbra nem volt annyira szörnyű élmény. Egy-két tapló poénon egész jókat mosolyogtam, de nyilván ehhez hangulat kell. Valamilyen oknál fogva most pedig bizony hangulatban voltam. Csak a probléma az, hogy ezzel a taplósággal eléggé agyon lehet vágni dolgokat, nem lehet mindig palástolni a rendező / forgatókönyvíró tehetségtelenségét.

A forgatókönyv attól persze a legjobb szándékkal sem nevezhető túlzottan eredetinek, á dehogy. Felmondja a kliséket, a megszokott útvonalon görgeti végig a cselekményt, az innovációt kiváltja a Sandler-féle poénokkal.

Mit is mondhatnék még? Akik a

színész eddigi filmjeit szerették, azok itt is megtalálják a számításukat, akik pedig utálták, most se fogják megszeretni, max. úgy gondolják, hogy itt inkább tolerálható a munkája, mint mondjuk az Apa ég!ben, vagy éppen a Nagyfiúk első és második részében. Hogy ez mekkora dicséret, azt mindenki döntse el maga.

50% Stáblista Rendező: Frank Coraci Főszereplők: Adam Sandler, Drew Barrymore, Bella Thorne Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2014. július 3.

FilmMagazin / 31

KRITIKA

SZERELEMRE HANGSZERELVE John Carney, az Egyszer rendezője ezúttal Mark Ruffalo és Keira Knightley segítségével indít támadást a könnycsatornáink ellen egy kis zenei kísérettel. Írta: Santiagooo

J

obb is, ha előre tisztázzuk: mindig hadilábon álltam a romantikus filmekkel. Ennek az oka nem férfiasságomból fakad, sokkal inkább szakmai objektivitásomból, ugyanis nyugodt szívvel állítom, hogy a romantikus filmek – mint műfaj – fejlődött a legkevesebbet az összes zsáner közül. Általánosságában ezek azok a filmek, amiknek az első percében meg tudjuk mondani, hogy ki-kivel jön össze és előre láthatóan milyen problémákba fognak ütközni. Pont emiatt, aki szereti ezt a zsánert, az valószínűleg majd’ mindegyiket szeretni fogja, de részemről már kicsit unal-

32 / FilmMagazin

mas, hogy a hollywoodi gépezet tucatszám okádja ránk a drámát és a csöpögős romantikát úgy, hogy minimális változtatásokat végeznek csak el rajta. Ebben az esetben a változtatás a zeneiség belefűzése a karakterdrámákba. De hogy mennyire volt ez elég? Na, lássuk.

Greta (Keira Knightley) és barátja, Dave (Adam Levine) a főiskola óta járnak, és közös szerzői a daloknak, melyekkel a férfi fellép. Amikor egy komoly kiadó szerződést kínál Dave -nek, New York-ba költöznek, csakhogy a frissen szerzett dicsőség hamar a férfi fejébe száll, és szakít Gretával. A veszteségtől még kó-

válygó lány sorsa akkor fordul jobbra, amikor Dan (Mark Ruffalo), a levitézlett ex-lemezkiadó vezető egyik este meghallja énekelni egy kis East Village-i színpadon, és azonnal felismeri Greta nyers, átütő tehetségét. A véletlenszerű találkozásból egy kölcsönösen sorsfordító kapcsolat elbűvölő portréja formálódik ki, melynek hangkulisszáját a nyári fényben fürdő New York adja.

A Knightley-Ruffalo színészduó játszva felér a várakozásoknak, ezt garantálom. Remekül hozzák az egymástól élesen eltérő karakterüket és ez leginkább akkor tűnik fel, amikor a faék egyszerűségű történet

Úgy tűnik egyre több zenész próbálkozik a színészettel, ebben a filmben a Maroon 5-ból ismerős Adam Levine látható.

eszünkbe jut és rájövünk: ez a két ember képes velünk elfeledtetni minden alapvető problémát a filmmel, ha jó szöveget adnak a szájukba. Pont emiatt bajban vagyok a forgatókönyvet illetően, mert hihetetlen számomra, hogy ha képes John Carney (aki egyébként rendező is jelen esetben) ilyen remek párbeszédeket a szereplők szájába adni, akkor miért nem tudott valami kreatívabbat letenni az asztalra?

A film legnagyobb előnye és hátránya ugyanaz: egy életérzést szeretne átadni és ez egyénfüggő, hogy mennyire tud vele azonosulni az ember. Viszont még akkor is, ha az erre szánt jeleneteknél képesek vagyunk átérezni a helyzetet, felüti fejét a történet kliséssége és onnantól kezdve ki is estünk a mámorból.

Mert bizony teljesen mindegy, hogy egy noname színész, vagy Ruffalo adja-e elő élete drámáját, ha azt már ezerszer hallottuk. Ilyen téren a filmben semmiféle egyediség nincs, a már jó pár éve használt elemekből építkezik és mikor a zenés részeknél ettől kicsit eltérne, akkor szinte ijedten rohant vissza a klisékhez kihalászni valami olyat, ami már eddig bejött más filmekben. Carney nem vállalt rizikót, és emiatt lényegtelen, hogy milyen sztárparádét ritytyentett össze, ez a szomorú tény.

De ha már a zene központi eleme a filmnek, akkor kár lenne szó nélkül hagyni. Knightley hangja ugyanis remek és tökéletesen képviseli a karakterét – azt a törékeny nőt, aki elveszve él a nagyvárosban, és akit pont az az ember hagyott faképnél, akiben a legjobban megbízott. A dalszövegek mind-mind egy életérzést képviselnek és van mondanivalójuk – ami a mai popzenékről ritkán mondható el, mint arra a film is reflektál. Maga az ötlet, hogy szabadtéren veszik fel a számokat pedig egy remek eszköz volt arra, hogy elterelje a figyelmünket az amúgy unalmas történetről, de a már korábban említett okokból nem kapunk túl sokat belőle, így csak amolyan mézesmadzag funkciója van. Viszont amikor Dan meghallja Greta-t a bárban és fejben elképzeli, hogy ő hogyan hangszerezné újra, valami fantasztikusan van kivitelezve és ezek azok a pillanatok, amikből sokkal több kellett volna ebbe a filmbe ahhoz, hogy maradandó legyen. Összességében azt tudnám mondani, hogy egy félkész koncepciót láthatunk. Jó ötlet volt a zenét rakni

központi elemnek, de akkor nem lehet ilyen keveset foglalkozni vele.

Ráadásul a karakterépítés miatt volt ez az áldozat, ami meg azért volt meddő ötlet, mert borzasztóan klisés minden karakter és minden történetük. Pont emiatt egy körülbelül közepes filmet kapunk – ami működik, az nagyon működik, ami pedig nem, az nagyon nem. Mégis azt tudom mondani, hogy egy randifilmnek pont ideális, mivel sokkal roszszabb jelöltek is vannak piacon és a színészek remek játéka fog azért mosolyt csalni az arcunkra.

60% Stáblista Rendező: John Carney Főszereplők: Keira Knightley, Mark Ruffalo, Cathernia Keener Forgalmazó: Company Hungary Hazai premier időpontja: 2014. július 24.

FilmMagazin / 33

KRITIKA

TÁVOZZ

TŐLEM, SÁTÁN! Egy újabb ördögűzős horror, ami megtörtént eseményeket dolgoz fel.

Vajon van-e még potenciál ebben a témában, lehet-e újat alkotni, vagy csak azt a bizonyos csontot rágja minden rendező a végtelenségig. Esetünkben, a műfajban viszonylag tapasztaltnak nevezhető Scott Derrickson-nak kellett bizonyítania, hogy van még szufla a gonosz megszállásban. Írta: Török Tamás

A

Távozz tőlem, Sátán! remekül indít. Helyszínünk most nem egy elcsépelt családi ház a semmi közepén, hanem a kőkemény Bronx, ami a hallottak alapján éjszakánként már önmagában is egy pokoli hely. Ralph Sarchie az ügyeletes biztos úr, aki életét felváltva a bronxi esték veszélyei, és családja közelségében tölti.

Ahogy az lenni szokott, az utóbbi részesül emiatt hátrányban. Sarchie

34 / FilmMagazin

elkövetkezendő hete azonban még őrültebb lesz, mint amilyen lenni szokott. Halott csecsemők, magukból teljességgel kifordult személyek és paranormális jelenségek. Minden nyom egy Santino nevű háborús veteránhoz vezet, akit 2010-ben még Irakban két társával együtt valami egészen földöntúli érintett meg.

Az amúgy eddig rendíthetetlen ateista Sarchie is kezdi sejteni, hogy valami itt nagyon nem stimmel.

Nehéz eldöntenem, hogy hol kezdjem mondókámat a filmmel kapcsolatban. Ez talán annak tudható be, hogy a Távozz tőlem, Sátán! mindent összevetve egy sablonhororr. Nem hiszem, hogy most túl sok olvasót megleptem volna. De! Nem vitathatjuk el Derrick-son filmjétől, hogy vannak kifejezetten erős pillanatai, amihez meglepően stílusos jelenetek kötődnek. Ám még mielőtt ezekre kitérnék, kezdjük

Scott Derrickson előző filmje, a Sinister egy valamivel jobban sikerült alkotás volt, mi 70%-ot adtunk rá anno.

a kötelezőkkel, avagy miért nem jó horror a Távozz tőlem, Sátán!… Őszintén szólva engem egy horror esetében már marhára nem tud érdekelni, ha az elejére odabiggyesztik a"Based on a true story" kifejezést. Számomra ez már egy kötelező klisé, amit minden ijesztgetős filmnél be kell vetni, szóval ezzel a továbbiakban nem is foglalkoznék.

Bronx mindenesetre egy közel tökéletes helyszín egy ilyen film számára, amit Scott Derrickson mégsem tudott igazán kiaknázni. Mondom ezt azért, mert a film a krimis-thrilleres felütéssel egészen meghozza az ember kedvét, azonban ahogy haladunk előre az eseményekben, egyre jobban ráismerünk a már "jól" bevált elemekre.

A helyszínek ismertségén túl sokkal nagyobb probléma az, hogy ez a horror sem akar épkézláb, emberinek nevezhető karaktereket létrehozni. Az Eric Bana által alakított Sarchie tipikusan az a rendőr, aki a sok embertelenség miatt teljesen magába fordul, aminek egy az egyben a családja látja kárát. Mentségére legyen mondva: lehet, hogy egy ilyen karakterben már valóban nincs több, legalábbis ami a horrorfilmeket illeti manapság. Ennek ellenére itt sem volt minden halálunalmas, ugyanis Sarchie megtérülése (már ami az ateizmust illeti) meglepően hitelesre és emberire sikeredett, számomra ez volt a film legvalóságosabb pontja, emellett a férfi múltját feltáró flashback(ek) is egészen hatásosra sikerültek.

Még mielőtt kitérnék ügyeletes ördögűző papunkra, a többiekről elmondhatjuk, hogy tökéletesen a nagy könyvben megírt sablonok alapján épülnek fel. Sarchie családi

szála valami egészen elképesztő módon súlytalan és idegesítő. Feleségét alakító Olivia Munn játéka a nullával egyenlő, bár azt a nulla karaktert, amit neki szántak, tökéletesen hozza, szóval tízes is lehetne.

Ami ezzel a valódi probléma, az az, hogy mindenki ismeri az érzést, amikor halálra aggódja magát egy családtagja miatt, viszont amikor itt bekövetkezett a film egyik csattanója, majd maga a befejezés is, csak anynyit tudtam mondani magamban: "És akkor mi van?". Még az átlagnál is súlytalanabb volt a motivációs szál, amit szerintem nem kell magyarázni, hogy mekkora baj.

A többiek közül egyedül a Santinót alakító Sean Harris-t érdemes kiemelni, akinek habár karaktere úgymond nem volt, félelmetesen jól hozta a megszállott szerepét. Vele sem vállalt túlzottan sokat a film, mégis képes volt a kellő hatást elérni, ahogy azt kellett volna minden másban.

>> AMIKOR NÓJA, MAJD

BEKÖVETKEZETT A FILM EGYIK CSATTAMAGA A BEFEJEZÉS, CSAK ANNYIT TUDTAM MONDANI MAGAMBAN: "ÉS AKKOR MI VAN?" <<

FilmMagazin / 35

KRITIKA

A karakterek végére hagytam Mendoza atyát, aki egy hatalmas meglepetés volt számomra, ugyanis közel sem beszélhetünk arról a tipikus "isten szolgája" karakterről.

Mendozának a lehető legszorosabb értelembe vett bűnös előélete van: drogfüggőségét el tudta hagyni, azonban a bagó és alkohol még mindig elválaszthatatlan társai. Ám a felszínen túl még üdítőbb, hogy nem hallhattuk tőle a már megszokott szentbeszédet, ami egy ilyen film velejárója szokott lenni. Igaz, ami igaz, dialógusokkal sem vagyunk túlzottan eleresztve, viszont ami van és Mendozához köthető, szerintem meglepően intelligensre és elgondolkodtatóra sikerült, amire Edgar Ramirez játéka és stílusa tette fel a koronát. Őszintén szólva Sarchie karakterét is ez a srác mentette meg.

36 / FilmMagazin

Tudom, már biztos sokan hallanák a lényeget: mégis mennyire volt ijesztő a Távozz tőlem, Sátán!? Hát, nem nagyon. Sőt, egyáltalán nem, ellenben elég nyomasztó tud lenni bizonyos pontokon a film. Végig azt éreztem, hogy próbál minket úgymond "megijeszteni" a film, de aztán mintha a sokadik próbálkozás után azt mondaná: "Á, hagyom a fenébe!" és inkább kapunk néhány idióta jumpscaret, a lehető legkiszámíthatóbb helyeken. Az ijesztő pofákon és hangos zörejeken kívül semmit nem tudott felmutatni a Távozz tőlem, Sátán! ijesztgetés gyanánt, az pedig szerintem szánalmas, ha egy horror csak erre képes… Ám ekkor a film ismét megmenti magát a teljes kudarctól, mi mással, mint a zenével. Viszont nem egy pofás kis soundtrack-ről van szó, hanem tudatosan, tökéletes céllal

elhelyezett dalokról beszélünk, amik merőben megváltoztatják a filmhez való viszonyulásunkat, és a film viszonyulását saját magához. A The Doors együttes zseniális számainak remek felhasználása tette emlékezetessé a filmet, és érdemesnek arra, hogy beszéljünk róla, ha feljönnek az ördögűzős filmek, mint téma.

A dalok szövegei gyakorlatilag szerepet kaptak a filmben, mint pl. a People Are Strange, amit éppen egy Santino-üldözés alatt hallhattunk, vagy a Break On Through (To The Other Side), ami maga az ördögűzés alatt csendül fel, nem túlzok, ha azt mondom, hogy többek között ennek a húzásnak köszönhetően minden idők egyik legemlékezetesebb ilyen jelenetét kaptam ebben a műfajban. Higgyétek el, a filmet teljesen más megvilágításba helyezi a The Doors számainak használata, gratula Derrickson-nak, erre még Tarantino is csettintett volna! Összegezve: a Távozz tőlem, Sátán! egy helyenként meglehetősen nyomasztó, olykor példamutatóan stílusos alkotás, ami viszont egyszer sem képes valamirevaló ijesztést, vagy bármi igazán újítót felmutatni a témában, a film befejezése pedig kifejezetten gyengére sikerült. A film ennek ellenére egyszer azért megnézhető, The Doors rajongóknak pedig egyenesen kötelező!

65% Stáblista Rendező: Scott Derrickson Főszereplők: Eric Bana, Olivia Munn, Edgár Ramirez Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2014. július 10.

KRITIKA

YVES SAINT

LAURENT

Nem ment mélyre az tény és való, Marion Cotillard a Piaf-ban tényleg szerencsétlenebb és heroinistább volt, de azért így is értettük a célzást. Én azt gondolom, én aki nem rajongok a divatért, hogy a divattervezőkről szóló önéletrajzi filmek direkt ilyen felszínesek és szépek, mert aki olyan nagyon rajong a szép tárgyakért és ezért a teljesen valószínűtlen és művi világért az inkább az ilyen szépelgő filmeket szereti, és miért ne lehetne kedvezni azoknak akik nagy valószínűséggel a filmünk nézőközönsége lesznek. Írta: Fekete Felícia

H

a önéletrajzi film, akkor a Ray a non plus ultra nekem.

Ok, a Johnny Cash-es is jó, csak hát ki hiszi el az ekkora szerelmet, ugyan már… Ezekhez viszonyítva az Yves Saint Laurent tényleg nem nagy durranás, de azért sokkal inkább jó film, mint nem, és hát az élet a legjobb forgatókönyvíró, ugye.

Könnyebb egy zenész életét feldolgozni, mert a zene hálásabb műfaj az adott témára mint a teljesen érdektelen ruhák. És most már rövid időn belül a második francia divattervezős filmbe buknak majdnem bele. A zenés életrajz meg mennybe ment. Mondom mindezt úgy, hogy nekem tetszett a Yves Saint Laurent. De mások szidták és azért azt is meg lehet érteni. Mert lehet, hogy

tényleg akkora zseni volt, hogy megérdemelt volna egy jó filmet, ami méltó a nagy híréhez.

Yves-szel közös ügyünket nagyban segítette, hogy semmit nem tudtam erről a csávóról, konkrétan azt sem, hogy meghalt. Jó, arra azért emlékeztem, hogy jó genetikája volt. Mindenkinek van egy kedvenc múltbéli korszaka, amit bemond a kérdésre, hogy mikor szeretett volna élni. Nekem ez DélFranciaország a hetvenes években.

Mindezt szűk, fehér, trapéz vászonnadrágban és Lacouste pólóban képzelem – néha télidőn megbolondítva egy kis párizsi éjszakával. Így már érthető, hogy nem áll távol tőlem az itt bemutatott életérzés.

Szép film, talán kicsit túlságosan

is, de miért ne lehetne valami szép ami egy milliárdos párizsi divattervezőről szól. A szereplőválogatás is tökéletes, és ezt értékelnünk kell amikor Nicole Kidman féle szörnyek játsszák Grace Kelly-t. Szóval igényes film ez, ami még érdekes is.

75% Stáblista Rendező: Jalil Lespert Főszereplők: Pierre Niney, Laura Smet, Charlotte Le Bon Forgalmazó: Cinetel Kft. Hazai premier időpontja: 2014. június 26.

FilmMagazin / 37

KRITIKA

BATMAN FIA A Batman legújabb kalandjait bemutató egész estés animációs film nagyon is hozza az elvárt színvonalat rajongóknak kedvező fogásokkal és laikusokat lábukról levevő sodró lendületű akcióval. Írta: Sanya08

M

iután Batman egy zavaros éjszaka folyamán megfektette örök szerelmét és egyben ellenségét, Talia al Ghul-t, született egy kis gyerkőcük, akit csecsemőkorától kezdve az Árnyak Ligája nevelt fel és képzett ki, Batman nem kis meglepetésére (bár egész gyorsan feldolgozza a hírt). Ez a fiú most apja segítségét kéri.

38 / FilmMagazin

Apuci pedig természetesen azonnal siet kisfia segítségére, miután Deathstroke lemészárolta annak nagyapját (a halhatatlannak hitt Ra’s al Ghul-t). Ez bosszúért kiált, nyilvánvaló. A Denevérember pedig nyilván segít, hiszen még élénken él benne annak az éjszakának az emléke, amikor Taliá-val lefeküdt. Amit nem tudott, hogy ennek az éjszaká-

nak az lett az eredménye, hogy megfogant egy indulatos, erőszakos, ugyanakkor jó fizikumú, jó állóképességű srác, akinek van még mit tanulnia édesapjától.

Ez a „Batman-nek fia van” egyáltalán nem új keletű dolog, nem most pattant ki az alkotók fejéből egy ilyen szál behozása, hiszen ez a történet egy régebbi, mondhatni klasszikus sztorinak a mozgóképre való átültetése. Első nézésre kicsit bárgyú ötletnek tartottam, hiszen Batman mikor lenne annyira óvatlan, hogy védekezés nélkül szexszel?

Ugye? Más a helyzet persze, ha tőrbe csalják és alig emlékszik később az esetre, na de akkor is, Batman az Batman. De tudom…

Batman is csak ember.

A másfél órás játékidő alatt mozgó animációs film igazán nem okozhat panaszt azoknak, akik eddig is bő-

A film Grant Morrison (Superman és a Nap-expedíció) 2006-os képregény-szériája alapján készült.

szen tették magukévá a DC animációs részlegének az egészestés filmjeit. A megszokott színvonalat most se nagyon múlták alul, ezt pedig nem csupán és kizárólag a színpompás, izgalmas animációra értem. Mert igen, az animáció, az akciók természetesen nagyon jók, imitt -amott meglepően véresek is (ahhoz képest érdekes módon a korhatárbesorolásnál nem erőltették meg magukat a cenzorok), azonban mindezek mellett a történet se rossz. A gyors történetmesélés nem hagy olyan sok időt a vacakolásra, de azért érezhető az, hogy az eredeti alapanyag egy jól kidolgozott cucc volt és abból igyekeztek több mindent átmenteni az alkotók.

A cselekmény főként Batman-re és a fiára koncentrál, az ő viszonyuk bemutatására fekteti a hangsúlyt, na de persze szigorúan olyan mélységekben, amennyit mondjuk egy tizenéves kissrác még le tud nyelni.

Tehát senki ne várjon óriási drámát.

Gondolom senki nem is vár. A film a Denevérember és fia közötti ellentéteket igyekszik megmutatni. Megmutatni mi van akkor, ha apa és fia teljesen más világnézettel rendelkeznek, és másképp viszonyulnak magához a harchoz is. Batman a higgadt, megfontolt fickó, fiacskája épp az ellenkezője. Fizikailag képzett,

simán le tudna szerelni egy egész hadsereget, de forróvérűségén még hűteni kéne kicsit. A jelenetek, amelyekben ezeket az ellentéteket játszszák ki, nagyon szórakoztatóra sikeredtek, nem is csoda, hogy főként erre hegyezték ki az egészet. A neveletlen, nagyzoló, erőszakos kölyök remek kontrasztot biztosít a bölcs, visszafogott és erőszakot csak a legszükségesebb esetekben alkalmazó Batman-nel. A Taliá-val való viszonya így kimerül néhány kínos „Emlékszel arra az éjszakára?”jelenetre, valamint abban, hogy igazából ezeknél a jeleneteknél is a néző figyelmét teljesen eltereli a nő dekoltázsa. Komoly, mélyenszántó drámát tehát nyilván nem érdemes várni, de amit ad, az épp elegendő, amit ígér, azt abszolút teljesíti. Szórakoztat, kikapcsol, látványilag abszolút rendben van, a bőregér rajongói örülhetnek, hogy kedvencüket megint láthatják mozgóképen. Kedvenc hősük mellett pedig még pár olyan arcot, akiket mindig örömmel lát az ember: Nightwing, Gyilkos Krok, Joker (legalábbis a hangja), Deathstroke, valamint Ra’s al Ghul.

A szinkronhangok terén se nagyon nyúltak mellé az alkotók. Bár a rajongók továbbra is Kevin Conroy hangjára esküsznek (a szakértők szerint ő a definitív Batman, minden-

ki más csak amatőr), ám Jason O’Mara is jó munkát végzett. Szigorú, komoly, hangjában nincs semmi, ami arra utalna, hogy ez az ember akár egy percig is jól érezné magát a bőrében. A többiekre se nagyon van panasz, a várható színvonalat hozza a legtöbbjük, kiemelkedő azonban egy sincs közülük.

Igazán tehát a rajongók – ahogy azt már mondtam – nem nyúlhatnak mellé ezzel a filmmel. Korrektül megírt, korrektül végigvezetett darab, amely kellően látványos és kellően akciódús ahhoz, hogy a nemrajongókat is magával ragadja és lekösse erre a kemény hetvennégy percnyi játékidőre.

Azoknak, akik még ennél is jobb Batman-élményre vágynak, melegen ajánlom az Under The Red Hood című másik animációs darabot, mely sokkal keményebb, sokkal erősebb film, mint ez. Mind akcióban, mind sztoriban kenterbe veri Batman fiát. Mondom ezt úgy, hogy erre se nagyon lehet panasz egyik téren sem, csak egyszerűen összképileg maradandóbbat nyújt és az akciók még véresebbek és brutálisabbak.

70% Stáblista Rendező: Ethan Spauding Eredeti hangok: Jason O’Hara, Stuart Allan, Thomas Gibson Forgalmazó: Pro Video Hazai premier időpontja: Csak DVD-n, július 16-tól

FilmMagazin / 39

KRITIKA

TRANSFORMERS: A KIHALÁS KORA A több lehúzó kritika ellenére még mindig nem lehet azt mondani, hogy A kihalás kora rosszabb lenne elődeinél, bár ez nem nagy teljesítmény. Én állítom, hogy nem rossz film, csak... hát, Transformers. Írta: Vampka

M

árpedig az, hogy Transformers, az első film után (2007-ben), sőt, egészen a következő részig jó dolognak számított. Az első film mondhatjuk, hogy fergetegesre sikerült, utána azonban a második rész (A Bukottak bosszúja) olyan mélyrepülés és becsapódás volt, hogy az már a nézőnek is fájt, nem csoda hát, hogy a harmadikra mindenki reménnyel, de azért titkon félve ült be, és nem is távozott elégedetten. A kihalás kora sem a legjobb felütése egy új trilógiának, maradjunk ennyiben, de azt talán nem lehet rá mondani, hogy rosszul sikerült volna.

40 / FilmMagazin

Michael Bay azt ígérte, ez a film grandiózus lesz, és komolyabb, mint az előzőek. Hogy ezt hogy akarta pontosan elérni, arról találgathatnánk. Talán azzal, hogy kevesebb a perverz, gyerekes poén, vagy a főszereplő karakter most egy – felelősségteljesnek és érettnek épp nem nevezhető – apa lett a bénázó, hormonvezérelt tinédzser helyett? Nem tudom. Tényleg nem olyan bárgyú, mint a második, vagy harmadik rész, de Bay érezhetően a látványra és nem a sztorira, vagy a karakterekre helyezte a hangsúlyt, ez meg egy csúnyán elbaltázott lehetőség. Ha csak egy kicsit is árnyaltabb vagy

kevésbé klisés szereplőket vonultatott volna fel, máris sokkal pozitívabb visszhangot kapott volna a film, ebben biztos vagyok. Mark Wahlberg nem rossz színész, még ha az utóbbi időben nem is csapott le túl sok olyan szerepre, ami értelmes lett volna, de ez a szerep olyan… tipikus. Tényleg, klisé az egész. Szórakozott professzorba oltott vehemens, a lányát védelmező özvegy apuka, akiben azért buzog némi hazafiasság és bátorság is.

Mindezt elő is hozza egy gépszerű űrlény és a lánya titkos pasijának feltűnése. Hű, nagyon eredeti, igaz?

A kislány éppen az ehhez passzoló

Ha érdekelnek a film készítésének kulisszatitkai is, akkor olvasd el előző számunk 6 oldalas háttércikkét is!

talpraesett és megbízható, kissé koravén tini, akiből majd feltehetően belevaló anyuka lesz, és persze hozzá járt a párját ritkító hosszú comb / gusztusos formák kombó.

Pedofilok előnyben, megjegyezném.

Az eltitkolt barátról meg már szót se ejtsünk, akit csini pofival és elképesztő tehetséggel, ámde nem kevés beszarisággal vert meg a sors. Úgy érzem, Michael Bay ezúttal a női nézőknek is be akart dobni valamit a szuper gépeken kívül, amit nézhetnek, mert más funkciója nem nagyon volt a srácnak, ha csak az nem, hogy villogtathatta sofőri tehetségét. A képi minőséget illetően azonban valóban senkinek nem lehetett egy rossz szava sem. Nem 3D-ben néztem, de a 2D is olyan látványorgia volt, olyan elképesztően részletgazdag és igényes, hogy csak tátogni meg hümmögni lehetett rajta. A gépek tökéletesen ki voltak dolgozva, az összepréselt büdzsé ellenére (kétszázmillióból lefaragtak pár tízest, ezt értem összepréselt

alatt) sokkal szebben voltak kivitelezve a transformerek, mint valaha.

Persze lehet, hogy ennek az időközben tovább fejlődött digitális technikák vagy az ügyesebb szakemberek az okai... Mindenesetre szép lett, valljuk be. Nem trükköztek sokat, sokszor több másodperces snittekkel, egyben mutatták a kocsiból robottá, vagy robotból kocsivá, helikopterré, sőt őslénnyé alakuló transformereket, nem volt sokszor takarás. A helyek, ahol forgattak, vagy amit összehoztak digitálisan, mind nagyon szépen lettek összeválogatva. Ha spóroltak is, nem látszott. Örvendett a mozinézők szíve, hogy a jegy azért nem bizonyult kidobott pénznek, és még csak az agyunkat sem rohasztották az olcsó poénok, legfeljebb a fárasztó mellékszereplők egész hada, ami az elején még szinte vicces, de a százötvenedik perc környékén már egy cseppet irritáló a sok ordítozós, maga alá csinálós fickó, meg a szokatlanul kemény csaj. Michael, plíz…

FilmMagazin / 41

KRITIKA

IMAX 3D-BEN AZ ÚJ TRANSFORMERS FILM A Transformers: A kihalás kora a világon az első film, amelyet IMAX 3D digitális kamerával készítettek. Az új technológia sokkal átütőbb filmélményt nyújt, mint bármelyik korábbi módszer, mert jóval élesebb a kép – a felbontás tízszer akkora, mint a 35 milliméteres filmé –, és a mérete 26 százalékkal nagyobb, mint a hagyományos mozikban. Mivel az új, kompakt kamerák könnyebben kezelhetők, az akciójeleneteket invenciózusabban tudták felvenni: a stáb valósággal beleröpíti a nézőt az üldözések, helikopteres összecsapások kellős közepébe. (UIP-Duna Film)

És természetesen nem maradhat ki a katarzis előtt a bátorság próbája, és az igaz barátság bizonyítása sem, hiszen mindegy, hogy hol vagy, Tokióban, Hong Kong-ban, Chicago-ban vagy Boston-ban, Optimus veled van, mert ő már csak ilyen jó arc, tök mindegy, hogy az emberiség körülbelül minden autobot-ot kivégzett. Nem probléma, mert egy szimpla amcsi apuka meggyőzi Optimus olvadt fém puhaságával vetekedő szívét, hogy azért nem minden ember szemét ám. Meg aztán nézz körül, milyen jó kis kocsik gördültek ki éppen a gyárból, felveheted az alakját, és reklámozhatod az egész filmben a megfizethetetlen sportkocsikat, mert egy autobot mégsem lehet Suzuki Swift. Hogy nézne az ki?

42 / FilmMagazin

A sztori egyébként, nem meglepő, de nem bonyolult. Ha már elfelejtetted, pontosan mik és miért történtek az előzőekben – én elfelejtettem –, akkor sem fogsz elveszni, mégis csak egy Transformers-ről van szó, nyugi. Az elején figyelj, a közepén tátsd a szád, a végén meg bólogass, hogy ez igen, aztán élvezd a leváltott Linkin Park helyébe lépő Imagine Dragons isteni zenéjét a végén. A banda a Lopott szavak című film előzetesében szerepeltette először nagyközönség előtt a zenéjét, a Demons című számot, azóta a csúcsot célozzák minden számukkal, és nem tudják elvéteni. A banda minden egyes dala telitalálat, nem véletlen a Grammy-díj sem. A Battle Cry, amit a Transformers-nek írtak, tökéletesen tükrözi a tartalmazó ak-

ció mennyiségét, a csontodig hatol a basszus, és a dallam is fülbemászó.

Tökéletes a filmhez is, de önmagában is remek. A Linkin Park sem volt rossz, de nekik az első trilógiával leáldozott. Így utólag nem is bánom, pedig szeretem őket is.

Ha nekem azt mondják, a következő két film legalább olyan szinten lesz, mint A kihalás kora, akkor én hátradőlök, és türelmesen várok.

Egy szabály van: ne várj világot megváltó csodát! Ez egy akciófilm; gyors, ütős, pörgős. Meg bugyuta, imádja a kliséket, túldramatizál, de legalább szép. Nem ez az első ilyen dolog a történelem során, amire gerjednek az emberek, ugye? Na, hát akkor.

70% Stáblista Rendező: Michael Bay Főszereplők: Mark Wahlberg, Peter Cullen, Nicola Peltz Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2014. június 26.

EXTRA

GUARDIANS OF THE GALAXY Íme a film alapjául szolgáló képregények története. Írta: Sanya08

E

lőre láthatólag az idei nyár is a Marvel nyara lesz, hiszen egy újabb filmmel rukkolnak elő, mely azonban az eddigiekhez képest bizonyos értelemben újítóbb, másabb lesz. Most ugyanis nem olyan hősökkel fogunk szemben állni, akiket a fél világ ismer, hanem a széles közönség számára relatíve ismeretlen figurákat fogunk a vásznon viszontlátni. Persze az, hogy nem örvendenek akkora ismertségnek nálunk, kicsiny hazánkban (Amerikában persze többen ismerik őket, hiszen eleve a képregénykultúra sokkal nagyobb, de ott is inkább csak a műfajban jártasabbak vannak igazán képben), nem jelenti azt, hogy élből le kell írni. Elvégre nem minden héten találkozhatunk

44 / FilmMagazin

egy beszélő, gépfegyvert szorongató mosómedvével és egy beszélő farönkkel. James Gunn filmjének reklámkampánya eddig jó úton halad, erősen kétlem azt, hogy épp ezzel a filmmel fognak bebukni Marvelék. Mielőtt azonban a filmvásznakra kerülne a dolgozat, ismerkedjünk meg kicsit közelebbről a képregényekkel.

Mint mondtam, nálunk nem örvendenek túl nagy ismertségnek a Galaxis őrzői, amely leginkább annak is köszönhető, hogy nálunk egyetlen hozzájuk fűződő sorozatot sem indítottak, sőt nagyon mellékszereplőként sem találkozhattunk velük.

Nem csoda hát, ha sokan csak a szemöldöküket ráncolják a dolog hallatán.

Star-Lord. Gamora. Groot. Rocket Raccoon. Drax. Ők azok a nevek, akiket meg kell jegyeznünk. Ők azok, akiknek a Galaxis épségét köszönhetjük, és akiket augusztusban végre a világ nagy része megjegyez magának. Egy csapat hős, akik egy küldetés erejéig összefognak, majd úgy is maradnak. Vezérük Star -Lord, aki Steve Englehart és Steve Gan 1976-os kreációja, akit gyerekkorában a Földről elrabolnak földönkívüli lények, így lesz belőle egy tulajdonképpeni szélhámos, tolvaj fickó. Sem neki, sem a többi alaknak nincs túl mély történelme, nem úgy, mint a Marvel híresebb figuráinak.

A legelső Galaxis őrzi még a hatvanas években, pontosabban 1969ben látott napvilágot, ekkor találkoz-

SPOILER! Az egyik külföldi képregényguru twitteren elhintette, hogy minden bizonnyal Nova fog szerepelni a film kimaradt jelenetében.

hatott velük először az olvasóközönség. Ekkor még saját címük nem volt, ennek híján a Marvel Super Heroes című lapban szerepeltek, annak is a tizennyolcadik számában. Az Arnold Drake által írt és Gene Colan által rajzolt képregény még egy darabig önálló cím nélkül jelent meg (többek között a Marvel Two-In-One-ban). Többször társultak a Bosszú Angyalaival, Amerika Kapitánnyal, Thor-ral és ez így ment tovább a hatvanas évektől kezdve a hetvenes éveken keresztül egészen a kilencvenes évekig, amikor is 62 számon keresztül szerepeltek saját cím alatt. Jim Valentino keze alatt készültek el ezek a darabok, majd a huszonkilencedik résztől már Michael Gallagher vette át az irányítást, ez azonban nem volt túlságosan hoszszú életű. A hatvankettedik számmal lezárult egy időre a széria, sajnos be kellett fagyasztani a projektet. Egy későbbi spin-off sorozattal azért még próbálkoztak, amely Galactic Guardians címen futott.

A második menet picivel később indult. 2008 májusában Dan Abnett

és Andy Lenning irányításában újra elindították a szériát, pontosabban folytatták annak reményében, hogy ezúttal nagyobb sikernek örvend majd. Az Annihilation: Conquest sztoriból több elemet is átvevő széria futott pár évig, aztán 2010-ben ennek is véget vetettek. Látni tehát, hogy ez a cím Marvel olyan sorozata, melyet párszor el kellett indítani ahhoz, hogy igazán megtalálja a maga helyét a világban és legfőképp a képregényolvasók szívében.

Az Ultimate Spider-Man sorsát egykor szövögető Brian Michael Bendis a Marvel Now! keretein belül újra felfedeztette a világnak a Galaxis őrzőit. Bendis Steven McNiven rajzművésszel karöltve gondolta tovább a sorozatot, ezúttal kibővítve egy-két új taggal a csapatot (egyébként is, volt hogy az Ezüst utazó is tag volt): az olykor magányos farkasként, olykor csapatkapitányként funkcionáló Vasember is csatlakozott a bandához. Bendis a következőképpen magyarázza jelenlétét: „Egy bosszúállóról van szó, aki szintet szeretne ugrani és jelenlegi

állapotában nem tud továbbjutni.

Viszont ha a Galaxis őrzőivel elmegy egy turnéra, akkor esetleg más színben láthatja a világot, felnyílhat a szeme.” – így Bendis. És hogy miként alakul a széria további sorsa? Remélhetőleg a filmet követően az emberek még inkább vevők lesznek az Őrzők Galaxist átölelő kalandjaira. Az biztos, hogy egy rajzfilmsorozat az ő főszereplésükkel elindul, így a kis gyerkőcök is megismerkedhetnek a nevükkel, nem csak a comic-geek felnőttek. Igaz ugyan, hogy aki figyelemmel követte az Avengers Assemble rajzfilmsorozatot, az bizony találkozhatott már velük, hiszen volt sztori, amelyben szerepet játszottak.

Minden bizonnyal a film potenciális sikere után az emberek fellapozzák a régi képregényeket, felfedezik maguknak ezt a különös, fantasztikus világot, és ha meglátják a Marvel nevet, akkor nem csupán a Bosszúállók, illetve a Vasemberfilmek fognak eszükbe ötleni. Hanem a mordályt szorongató beszélő mosómedve, illetve társai.

FilmMagazin / 45

EXTRA

18+

ÖRDÖGŰZÉSEK A FILMVÁSZNON ,,Az exorcizmus (a kései latin exorcismus, illetve a görög exorkizein "eskü alatt megtagad" jelentésű szóból származik) démonok vagy más gonosz szellemlények – megszállottnak hitt emberből vagy helyről való – eltávolításának gyakorlata.'' Írta: Török Tamás

A

z ördögűzés, mint olyan majdhogynem a történelmünkkel egyidős, többek között a legkorábbi írásos emlékünkben, a Bibliában (azon belül is az Újszövetségben) is találkozhatunk Jézus által véghezvitt gonosz szellemek, ördögök elűzésével. Az exorcizmus a felvilágosodás során sokat veszített jelentőségéből, ennek ellenére még ma is számos ország hitrendszerének része, példának okáért az anglikán egyháznak hivatalos exorcistája is van minden egyházmegyében. Visszatérve, a felvilágosodástól kezdve az eddig

46 / FilmMagazin

"megszállottként" diagnosztizált embereket manapság elmebajjal, pszichológiai úton próbálják meg kezelni. Így szép lassan maga az exorcizmus is kikopott a közéletből, ám 1973-ban a méltán híres Az ördögűző című film ismét témává tette a gonosz szellemek, démonok általi megszállás mibenlétét, ezzel együtt pedig egy új hullámot indított el a filmkészítés terén, már ami a horror műfaját illeti. Őszintén szólva nem vagyok túlzott rajongója a filmek ezen területének, ám azt nyugodtan elismerhetjük, hogy az 1973-as Az ördögűző

című film még mindig a műfaj királya, ami elég sokat elmond a műfaj tendenciájáról. A közönség imádta a filmet a megjelenéskor, és még mai szemmel is vérfagyasztó pillanatokat lehet átélni a megtekintése során. Ez talán annak is köszönhető, hogy a nagy sikerre való tekintettel, számos alkalommal restaurálták a filmet, azaz digitálisan megszépítették itt-ott és volt, hogy több, eredetileg kivágott jelenetet is belepakoltak az újabb verziókba. Nem lehet nagyobb dicséretet mondani Az ördögűzőre, minthogy műfajt teremtett, amiből viszont inkább kerültek ki

A Távozz tőlem, Sátán! Kritikáját pár oldallal előrébb már olvashattátok, míg a Démonok között-ről tavaly szeptemberben írtunk.

A MŰFAJ LEGJELESEBB KÉPVISELŐI

Az ördögűző (1973) közepes filmek, mint kiválóak…

Az ördögűző címmel még évekig ontotta ki a horrorokat magából Hollywood, amiket nem biztos, hogy mindenki könnyűszívvel nevezne a kultuszfilm szellemi örökségének. A folytatások közül (amik között természetesen helyett kapott egy előzményfilm is, elvégre még mindig Hollywood-ról beszélünk) egyedül a harmadik rész volt az, amit a nézők és a kritikusok egyaránt méltónak találtak az ikonikus cím viseléséhez. Ám, ahogy arról már esett szó, számos rendezőt megihletett a fiatal Regan MacNeil esete, így rengeteg (elméletileg) más tematikájú ördögűző film is a mozikba került. Ezeket az alkotásokat úgy érzem két csoportra érdemes szedni, először maradjunk az elsőnél, ami abszolút a gonosz démonok megszállását helyezi középpontba. Tekintettel arra, hogy ilyen filmek a mai napig születőben vannak –nemrég éppen a Távozz tőlem, Sátán! került a mozikba –, elmondhatjuk, hogy van nézőközönsége ennek az alfajnak. Ezt annak is betudhatjuk, hogy mikor a horrorfilmek ezen képviselői újból kezdenek kikerülni a reflektorfényből, mindig jön egy olyan alkotás, ami reményt ad a műfaj kedvelőinek, vagy csillapítja éhségüket.

A 2005-ben Scott Derrickson rendezése alatt megjelent Ördögűzés Emily Rose üdvéért igyekezett viszszahozni a reményvesztett ördögűző rajongók kedvét. A film természetesen nem találta fel újra a spanyolviaszt, ettől függetlenül egy korrekt alkotásnak nevezhető, főleg a megelőző évek fényében, vagy inkább árnyékában. Innentől kezdve pedig évente jelentek meg az aktuális ördögűzős újragondolások, ilyen volt például a 2011-es A rítus, ami egy meglepően korrekt kis film lett,

Démonok között (2013) Anthony Hopkins játéka miatt örökre nevet nyert magának a műfajban.

Egy évvel később jött a Démoni doboz, amihez én hatalmas reményeket fűztem, mert a remek marketing és az eszméletlenül ütős trailer-ek miatt tényleg elhittem, hogy itt bizony ördögűző forradalom lesz, viszont Ole Bornedal filmje a főszereplő kislány alakításán túl nem tudott semmit felmutatni, ami előrelendítette volna a témát, sőt, néhol egyenesen komikusnak éreztem azt, ami a vásznon zajlott.

Ahhoz, hogy olyan jövője legyen ennek a stílusnak, ami minőséget is garantál, az szükséges, hogy a rendezők úgy álljanak ezekhez az "igaz történekhez", hogy mernek újítani a vásznon, és nem a már ezerszer lerágott csontot tálalják fel újból és újból, mert ez egész egyszerűen nem vezet sehova. Persze, könynyebb mondani, mint csinálni, viszont ebben a témában tényleg van még potenciál. Lényegtelen, hogy hiszünk-e vagy sem az ördögűző történetekben, egyszerűen van egy megfejthetetlen misztikuma ennek a témának, amit pár, más stílusú film remekül tudott alkalmazni.

Ezek az alkotások nem a szószerinti "ördögűzés" kategóriába tartoznak bele, hanem ennek már egy újragondoltabb, komplexebb formá-

Ördögűzés Emily Rose kedvéért jába. Az ördögűző megmutatta, hogy mekkora buli a gonosz démonok ellen harcolni, aminek köszönhetően a Marvel képregényei nyomán 1998-ban megjelent az első Penge film, vagy éppen a 2005-ös Constantine, ami jelenleg is reneszánszát éli. Persze embere válogatja, hogy ezeket a filmeket menynyire tudjuk be az ördögűzős kategóriába, én viszont azt mondom, hogy a műfajnak hasonló irányba kéne mennie, ellenben amíg a szokásos sablonokat is ugyanígy megnézik az emberek, addig pénzügyileg nem feltétlen lesz cél az újítás. Őszinte leszek: abszolút megértem, hogy az emberek egy bizonyos rétege a sokadik gyenge újradolgozás után is örömmel és reménnyel telve ül be az újabb exorcista filmekre, mivel megvan az a kettősség az ilyen alkotásokban, hogy habár ez valami paranormális, emberfeletti dolog, mégis ott gyökerezik az emberi történelemben, és az is tény, hogy történtek már meg egészen megmagyarázhatatlan esetek. Pontosan ez a kíváncsiság az, ami még generációkig életben tarthatja az ördögűző mozik létjogosultságát, ám hosszútávon ennek eredménye lesz az is, hogy a minőség már nyomokban sem lesz megtalálható az ilyen alkotásokban. Ne legyen igazam.

FilmMagazin / 47

SOROZAT

Az első évadnak még főleg az volt a funkciója, hogy megismerkedjünk az egyéb szereplőkkel, akik valamelyes befolyásoló erővel bírhattak Norman „fejlődésében”.

2. ÉVAD

BATES MOTEL Mr. és Mrs. Bates. Ennyiből az ember még azt hihetné, hogy egy kedves házaspárról van szó a kertvárosból. Ám, ha azt mondom, hogy Norman és Norma Bates a Bates Motelből, már mindenki tudja, hogy egy igencsak elfuserált családról beszélünk. Írta: Zaphier

48 / FilmMagazin

A

z amerikai A&E stábja, úgy döntött, hogy a világhírű Psycho gyilkosa, többet érdemel, annál a néhány jelenetnél, amelyet az 1960-as filmben kapott.

Az ő személye sorozatot érdemel, sőt az anyjáé is.

A csendes szörnyeteg, aki sokkal inkább félelemmel tölt el, mint az, aki nyíltan támad rád. Már csak azt kell eldönteni, hogy melyikük a félelmetesebb: az anya vagy a fia, hiszen mindketten az őrület magas fokán mozognak. Már az első évad is nagyon hatásos volt, de az új szezon még jobban felborzolja az idegeket. Norman Bates, a szimpatikus, félénk, visszahúzódó fiú már megmutatta, hogy nem minden az, aminek látszik. Gyakran sötét titkok bújnak meg a háttérben és az ember nem is gondolná, hogy mivel áll szemben. Hisz Norman és az anyja is teljesen hétköznapinak, szerethetőnek tűnnek mindaddig, amíg valaki meg nem fenyegeti őket.

Persze már mikor indult a sorozat, akkor is tudhattuk, hogy ki is Norman és milyen titkot rejt az ártatlan megjelenés. Hitchcock egy meglehetősen komplikált és összetett személyiséget mutatott be nekünk a Psycho-ban. A sorozat pedig azt vette a maga küldetésének, hogy bemutassa, hogyan juthatott valaki az őrületnek ilyen magas szintjére. Így visszanyúltak Norman Bates tinédzserkoráig, és bemutattak nekünk egy fiatalt, aki az anyja által a lehető legkomolyabb módon befolyásolható. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy a sorozatírók a lehető legmélyebben belevájták Norman életébe, így jó pár szereplőnek és városi történésnek jutott még szerep anyuci beteges ragaszkodása mellett is. Az első évadnak még főleg az volt a funkciója, hogy megismerkedjünk az egyéb szereplőkkel, akik valamelyes befolyásoló erővel bírhattak Norman „fejlődésében”.

Ott van például a kedves és szeretetre méltó Emma, akit csak sajnálni lehet. Nem csak azért mert olyan beteg szegény, hogy állandóan egy oxigénpalackot kell magával hurcolnia, hanem azért is, mert nagyon úgy fest, hogy halálosan beleszeretett a mi csendes őrültünkbe. Ő lehetne Norman első igazi szerelme, de mint általában, az embernek soha nem az kell, aki őt is akarja, in-

kább az aki meglehetősen elérhetetlen. Így Emmának, csak a jó barát szerep marad, mert Norman Bradley, a suli vagány csaja iránt érdeklődik. Idővel eléggé jelentős személyek is lesznek egymás életében a menő hölgyeménnyel, de ez igazán csak a második évadra kerekedik ki és nem is igazán úgy, ahogy az ember azt elvárná.

Az egyik kedvenc karakterem mindenképpen Romero seriff lett. Az első néhány szerepléséből még nem is gondoltam volna, hogy enynyire jó karakter kerekedik ki belőle.

Kemény és erős egyéniség. Azon kevesek közé tartozik, akik képesek irányítani és befolyásolni az örült Bates családot.

Azt viszont nem lehet mondani, hogy az egész család őrült volna, hisz Dylan az egyik legnormálisabb gondolkodású ember az egész városban. Norma másik fia a sorozat harmadik főszereplője. Ő áll a legközelebb a két eszementhez és leginkább ő érzékeli, hogy milyen veszélyes is az a két ember, akit szeretteinek nevez. A második évadban, Dylan életében megy végbe talán a legnagyobb változás. (Persze azokon kívül, akik meghalnak az évadban. Az is lesz jó pár.) Egy új szereplő is megjelenik ennek kapcsán a második évadban, Caleb. Egy hatalmas és sötét titok derül ki a fiú apjáról, ami úgy tűnik, végleg elszakítja őt az anyjától, akivel eddig sem volt valami remek a kapcsolata.

Persze azt lehet tudni, hogy szeretik egymást, de ezt kimondani egyikük se tudná a másiknak. Ez viszont még így is egészségesebb kapcsolatnak tűnik, mint a Norma és Norman közötti viszony. Ha kívülről szemléli az ember, csak némi ragaszkodás és önzetlen szeretet látebbe az elmeállapotba is jobban

ÍRTUNK A BATES MOTEL ELSŐ ÉVADÁRÓL IS A Bates Motel első évadáról szóló írásunk a FilmMagazin 2013. júniusi számában található!

szik. Az ember csak akkor láthatja, hogy ez valamivel betegesebb, mikor jobban a dolgok mélyére néz.

A második évad tulajdonképpen arra hivatott, hogy jobban bemutassa anya és fia kapcsolatát. Köztük se minden olyan tökéletes, mint amilyennek gondolnánk. Norman nagyon sokat vívódik és szeretne kikerülni anyja befolyása alól. Mindeközben él-hal érte, mindent megtenne az asszonyért, vagy azért, hogy ne essen bántódása. Talán épp ez a kettősség és belső vívódás vezet a fiú őrületéhez. Az új részekben, már ebbe az elmeállapotba is jobban betekintést nyerünk. Abba, amit az első évadban csak sejthettünk (mert a készítők nem mutattak nekünk konkrét jeleneteket), most jobban betekinthetünk.

Láthatjuk milyen az, amikor Norman kikel önmagából.

Freddie Highmore fiatal kora ellenére már számtalan filmben szerepelt és bizonyította remek színészi tehetségét, de amit a Bates Motel második évadában hozott, az valami fergeteges. Persze ez a karakterfejlődés következménye is, hisz az első évadban még nem kellett különösebben szélsőséges alakítást nyújtania. Ezek a részek azonban már igazán megkívánják a tehetséget és Highmore oda is tette, amit kell. Ahogy a Normát alakító Vera Farming is. Nagyon kiérdemelték ezeket a szerepeket. Már alig várom, hogy láthassam, mit mutatnak a harmadik évadban.

FilmMagazin / 49

FILMKLASSZIKUS

SZÁRNYAS FEJVADÁSZ Hogy álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal, sajnos nem derül ki Ridley Scott először bukásnak tűnő, majd pillanatok alatt kultikus státuszba emelkedő filmjéből, a Szárnyas fejvadászból, de helyette számos újabb kérdést kapunk, melyekre talán még mindig csupán egy a jövőben eljövő korban kapunk válaszokat.

„

A XXI. század elején, a Tyrell Corporation a Nexus 6 fázisára fejlesztette ki robotjait, akik látszólag olyanok, mint az emberek. Ők a (Replicant’s) Másolatok. A Nexus 6 Másolatok erőben és ügyességben magasabb szinten vannak, intelligenciában pedig ugyanott, mint az őket tervező mérnökök. A Másolatokat Világon kívüli (Off-World) rabszolgaként használják: a többi bolygó veszélyeinek felkutatásánál és gyarmatosításánál. Az egyik Nexus 6 harci osztagnál bekövetkezett brutális lázadás miatt a Másolatok halállal büntethető betolakodók lettek a Földön.

A rendőrség speciális osztaga – a Blade Runner-ek – kilövetési parancsot kaptak minden törvényt megszegő Másolatra. Nem kivégzés volt

50 / FilmMagazin

Írta: Paulkemp ez, hanem kiiktatás.“ Hangzik el a Philip K. Dick adaptáció legelején, mely le is írja az alapszituációt, hiszen az alkotás Rick Decard-ot (Harrison Ford) követi nyomon, aki hat (A Final Cut-ban már hatról van szó a korábbi öthöz képest) szökött Nexus 6-os közül négy után nyomoz a jövő angyalok városának folyton eső áztatta metropoliszában. A legkézenfekvőbb dilemma is könnyen kivehető e sorokból, hiszen, hogyan lehetne csupán kiiktatni egy több éven keresztül érző, tapasztaló lényt, aki nagyon úgy tűnik, hogy a legtöbbször emberibb az embernél.

Sőt, akár gyorsan tovább is lépve és a két hiányzó replikánst Decardban és Rachael-ben (Sean Young) azonosítva nyugodtan tovább bonyolíthatjuk a felvetést, hiszen az

ember Istent játszva saját értelmes teremtményét egy másikkal iktatja ki. Erre a bibliai játékra több dolog is utal, hiszen Dr. Eldon Tyrell (Joe Turkel) könnyen értelmezhető, mint teremtő, aki a földre küldi a halál angyalát; teremtménye, Roy Batty (Rutger Hauer) pedig mint a lázadó fiú, aki elpusztítja alkotóját.

A Biblia után a görög mitológiát is nyugodtan felemlegethetjük, hiszen a történet az Oidipusz király meséjére rímel két okból is. Először is, Deckard mit sem tudva arról, hogy ő maga is közéjük tartozik, androidok után nyomoz. Másodszor pedig Roy – a teremtett fiú – megöli Dr. Tyrell-t, a teremtő atyját. Igaz, ebben a filmben a bűn már a fiú számára ismeretes – tisztában van vele, hogy ki az apja, s hogy milyen kétes körül-

IDÉZET A FILMBŐL Roy Batty: Láttam, láttam sok olyat, amit ti emberek el se hinnétek. Lángban álló hadihajókat túl az Orion-csillagképen, láttam C-sugarakat csillogni a sötétben a Tannhauser kapu mellett.

Ezek a csodás pillanatok eltűnnek az időben, akár a könnyek az esőben… Ideje meghalni."

mények között fogant –, csupán a saját halálának bizonyossága kell számára. Talán éppen ezért nem önmagát, hanem az “apát” vakítja meg. Érdemes e gyilkosság kapcsán megemlíteni, hogy az eredeti forgatókönyv szerint Dr. Tyrell a találkozás pillanatában már rég halott volt, s önmagát egy replikánssal helyettesítette.

Ha a magyar cím által sulykolt spirituális értelmezéstől és görög mitológiától eltekintünk, még akkor is megmarad Fritz Lang és Mary Shelley szerelemgyermekeként Scott munkája, hiszen a Metropolis örököseként (a látvány mellé csupán zárójelben említsük a tudós által elkészített asszony motívumát) emlegetett alkotás víziójában könnyen felfesthető Dr. Frankenstein és te-

remtményének kapcsolata a már említett atya-fiú kettőst vászonként használva.

De még mielőtt túl mélyre merülnénk a cyberpunk előfutárának tekinthető film értelmezésében, inkább beszéljünk a látványról és a zenéről, hiszen ezek talán fontosabbak, mint az általuk keretezett történet. Mint ahogy már említettem, a Lang-i hatás nem elhanyagolható, mely alapjaiban határozza meg a látványvilágot, még ha azt egy sokkal feketébb ecsettel színezték is ki, mint a fekete -fehér klasszikust. Ehhez jön hozzá a bábeli kaotika, melyekkel közösen Scott a filmtörténet egyik leglehangolóbb jövőképét rögzíti a celluloid szalagokra. A pontot az egészre pedig Vangelis teszi fel, aki szinte tökéletesen egészíti ki a vizuális

ingereket zseniális zenéjével (a film megtekinthető egy másik soundtrack-kel is az ötlemezes kiadás egyik lemezén, s nyugodtan kijelenthetem, hogy nagyon sokat veszít a varázsából).

Ez az összhatás pedig bő negyven évvel később sem kopott még meg, a lenyűgöző képsorokat nézve egy pillanatra sem tűnik réginek, vagy meghaladottnak egyetlen pillanat sem, sőt nyugodtan kijelenthető, hogy a film fő témafelvetései csak mostanában kezdenek igazán realizálódni a világban, s biztos vagyok benne, hogy még jó pár évnek, talán még néhány generációnak is el kell múlnia, hogy eme nagyszabású tudományos-fantasztikum elgondolkodtató felvetéseiből a jelen problémái és kérdései legyenek.

FilmMagazin / 51

KÖV. HÓNAP SIN CITY: ÖLNI TUDNÁL ÉRTE Mind a poszter, mind a karakterképek, sőt, még az előzetes is, hangulatában az elődre hajaz, ami mindenképpen jó jelnek tekinthető.

A főszerepben ezúttal (is) Dwight karakterét láthatjuk majd, akit a folytatásban nem Clive Owen, hanem Josh Brolin alakít.

Mellette olyan sztárokat parádéznak még, mint Mickey Rourke, Jessica Alba, Bruce Willis, Rosario Dawson, Jaime K i n g, J o se p h G o r d o n - L e vitt, Dennis Haysbert, Christopher Meloni, Jeremy Piven, Ray Liotta, Juno Temple, Stacy Keach és Julia Garner. Az előzetes alapján elmondhatjuk, hogy Robert Rodriguez ismét odatette magát, reméljük magában a filmben sem kell majd csalódnunk.

A FELÁLDOZHATÓK 3 A Feláldozhatók visszatérnek Barney Ross-szal (Stallone) az élen, hogy eddigi legbrutálisabb ellenségükkel nézzenek szembe. Barney, a profi főnök már megszámlálhatatlan bevetést vezetett, rengeteg szövetségest szerzett, és ellenségei számát is szépen gyarapította. Ám akivel most kell megbirkóznia a veterán zsoldosnak, arra ő sem számított.

Váratlanul felbukkan Barney egykori társa, Conrad Stonebanks (Gibson) akivel annak idején együtt alapították meg a verhetetlen Feláldozhatók csapatát. A tömeggyilkossá vált egykori csapattag, a könyörtelen fegyverkereskedő egyszer már megmenekült Barney karmai közül, és most bosszúra éhes: végleg le akar számolni egykori bandájával, célja, hogy kiiktassa a Feláldozhatókat. Ám Barneynak is megvan a maga terve. Fiatal zsoldosokkal frissíti a csapatot, akik gyorsaságukkal, technikai tudásukkal felrázzák a berozsdásodott gépezetet. És megkezdődik az eddigi legszemélyesebb Expendables hadjárat.

52 / FilmMagazin