Filmmagazin2015március

GUNMAN I R.E.M. I CHAPPIE I WWW.CINESTAR.HU

FilmMagazin 2015. március

: K Ó L L Á Ú BOSSZ

A BEAVATOTTTRILÓGIA A LÁZADÓ

A HERCEGNŐ ÚJ RUHÁJA HAMUPIPŐKE

TIM BURTON VISSZATÉRT? NAGY SZEMEK

KEDVES OLVASÓK! T

úl vagyunk a díjszezon öszszes izgalmán, kezdődhet az a pár hónapos nyugalmi időszak, amely a nyári blockbuster szezont megelőzi. Ilyenkor könnyebb a magazint is elkészíteni, hiszen nincs akkora dömping, mint az év első két hónapjában, ezáltal sokkal kényelmesebb tempóban tudjuk az oldalakat egymás mellé rakosgatni.

Egyébként a nagy rohanásnak köszönhetően az előző számunkban két ordas nagy baki is benne maradt – bár utólag aztán gyorsan javítottuk őket, tudjuk, ez nem mentség semmire, bocsánatot kérünk az okozott kellemetlenségért. A jövőben jobban oda fogunk figyelni arra, hogy többet ilyen ne forduljon elő!

A világ Marvel lázban ég, szinte minden napra jut valamilyen hír, vagy bejelentés az óriáscégtől, rá-

adásul legújabb filmjük, a Bosszúállók második része is célegyenesbe érkezett, úgyhogy úgy döntöttünk: összegyűjtünk nektek minden lényeges információt róla még a premier előtt (ahogy tettük azt pl. múlt hónapban a Mad Max kapcsán is), ezzel enyhítve a várakozással töltött izgatott órák számát. A Marvel ezúttal minden eddiginél nagyobb téttel játszik, reméljük nem kell majd csalódnunk legújabb filmjükben sem.

Manapság nem telik el úgy hónap, hogy valamilyen young adult-adaptáció meg ne jelenne a mozikban.

Márciusban ez a megtiszteltetés A Beavatott-trilógia második részét, A Lázadót érte, melyről nem csak 4 oldalas háttércikket olvashattok, de végigszenvedtük magunkat az alapjául szolgáló könyvön is, így teljes képet kaphattok arról, hogy mi vár

rátok március 19-től a mozikban (nem sok jó, azt azért elárulhatom).

Az előző számunk leadása után 2 nappal tartották a remek kritikai fogadtatásban részesülő (és nem mellesleg nagy sikerű) Liza, a rókatündér sajtóeseményét, amelyen mi is tiszteletünket tettük, és ha már ott voltunk, akkor mikrofonvégre kaptuk a filmet rendező Ujj Mészáros Károlyt, és a főszereplő Balsai Mónit.

Emellett elmerültünk a gépek világában, hogy összegyűjtsük nektek az elmúlt pár év legérdekesebb mesterséges intelligenciáit, de a Breaking Bad nagy rajongóiként belekezdtünk a Better Call Saul című spin off szériába is, mely abszolút méltó az anyasorozat hírnevéhez.

A többi jóságot pedig fedezzétek fel ti magatok, jó szórakozást kívánok hozzá!

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztők: Szabó Dániel (Szada), Pavlics Tamás (TomPowell), Nagy Zsolt (Ghost990) Munkatársak: Bagi Levente (levinho), Bubán Attila (Atee007), Cseke Ákos (noxwill), Gombos Dániel (sirdani), Fekete Felícia, Holhós Linda, Hompola Júlia V. (Vampka), Jánvári Márk (Paulkemp), Kovács Ferenc (Deckler), Kónya Sándor (Sanya08), Nagy Zoltán (nagyimacy), Oláh Róbert (orobertosays), Szabados Melinda (Veszják), Török Tamás, Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Verebélyi Tamás (Guts1983), Vígh Timi (Eprespuszedlee), Zsila Bence (zsebzsb) Segítőink: Bartók Anna (Fórum Hungary), Pinczés Ádám (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: GameStar Plus, Táblamagazin Weboldal: www.cinestar.hu Email: filmmagazin@hotmail.hu Támogatónk: www.7even.hu Következő számunk megjelenése: 2015. április 17.

2 / FilmMagazin

FilmMagazin / 3

EHAVI PREMIEREK MÁRCIUS 5.

Rio, szeretlek!

Chappie

Üzlet bármi áron

Szeretni, inni és énekelni

Csocsó-sztori

Nagy szemek

A tenger dala

Csajkor

MÁRCIUS 12.

Éjszakai hajsza

A cipőbüvölő

2001 - Űrodüsszeia

Elemi szerelem

A Föld sója és Őrült szerelem

Nicolas az iskolában

4 / FilmMagazin

MÁRCIUS 19.

Hamupipőke

A küzdők

Fácángyilkosok

Samba

Egy galamb leült az ágyra, hogy eltűnődjön a létezéséről

A Beavatott-trilógia: A Lázadó

MÁRCIUS 26.

Végre otthon!

Gunman

A szomszéd fiú

A 7. törpe

Bérhaverok

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

A SZOMSZÉD FIÚ Kiskorodban te is szerelmes voltál a tanárnődbe? Elmúlt már? Megsínyletted? Más is. Kevés olyan lehengerlő és csillapíthatatlan érzés van, mint a heves vágy. Akadnak, akiknél a vágy megszállottságba csap át…. kellemetlen, ha ez egy tanár és diákja között alakul ki. Írta: Veszják

E

gy lélektani thriller sikere azon áll vagy bukik, hogy a néző azonosulni tud-e legalább az egyik főszereplővel. A történet főhőse a Jennifer Lopez által alakított Claire Peterson gimnáziumi irodalomtanár, aki próbál önmagára és társra találni, miután szakított férjével, Garett-tel, mivel az megcsalta. Vele él kamaszfia, Kevin (Ian Nelson), akit szekálnak az iskolában. Claire imái meghallgatásra találnak, amikor a jóképű és karizmatikus Noah (Ryan Guzman) összebarátkozik Kevin-nel. A fiatalember nemrég költözött a szomszédba, hogy beteg nagybátyját ápolja, miután szülei meghaltak autóbalesetben. Bár Kevin-nek lett a barátja, több mint nyilvánvaló, hogy Noah Claire-t tünteti ki igazán figyelmével.

Noah a nyár nagy részét Kevin-nel

6 / FilmMagazin

tölti, csajozni és autót szerelni tanítja, de a szeme sarkából folyton Claire-t figyeli. Claire örül a barátkozásnak, aztán pedig a flörtnek, meg is hívja Noah-t vacsorára, amikor a nagybácsi kórházban van, és jót beszélgetnek az irodalomról. Claire látszólag ártatlan flörtölése bátorítóan hat Noah-ra, és mielőtt észbe kaphatnának, a fiú beleszeret a nőbe. Hogy mi itt a bökkenő? Noah ötödikesként beiratkozik az iskolába, ahol Claire tanít.

Claire legjobb barátnője, Vicky (Kristin Chenoweth), aki egyben az iskola igazgatóhelyettese, addig unszolja őt, amíg egyik este elmegy egy randevúra, ami nagyon rosszul sül el. Claire újabb frusztrációtól sújtva tér haza, s ekkor Noah felhívja, hogy jöjjön át, mert vészhelyzet van a konyhában. Claire átmegy, és

bánatát mintha elfújták volna, különösen, mert Noah bókokkal árasztja el. Éppen menni készülne, amikor Noah úgy érzi, ki kell mutatnia érzelmeit. Csókolgatni és vetkőztetni kezdi a nőt, aki kevés ellenállást tanúsít. Bár Claire tudja, nem helyes, amit tesznek, mégiscsak ez az első férfi, aki hosszú idő után értékes nőként kezeli. Gyenge pillanatában enged, és rövid, de roppant heves együttlétre kerül sor. Claire csak másnap reggel szembesül a ténynyel, milyen szörnyű hibát követett el. Távozóban nem győz bocsánatot kérni Noah-tól, amiért képes volt ennyire elveszteni a fejét. A fiú addigi elbűvölő modora a visszautasítás hatására gyorsan megváltozik, agresszív szenvedély lesz rajta úrrá.

Fenyegetőzik, és azzal zsarol, hogy nyilvánosságra hozza az együtt töl-

Bár főleg a zeneiparban tevékenykedik, Jennifer Lopez-től nem idegen a mozik világa sem, eddigi filmográfiájából a Mint a kámfort ajánljuk.

tött éjszaka bizonyítékát. Claire kénytelen rájönni, hogy nem tud egyedül megbirkózni a problémával, ezért beavatja titkába Vicky-t. A cél az, hogy megvédjék Claire családját. Noah végzetes vonzalma arra kényszeríti Claire-t, hogy mindent megtegyen önmaga és szerettei érdekében a halálos veszély árnyékában.

A film alkotói valósághű thrillert akartak készíteni, ezért gondosan kidolgozták Noah jellemét és cselekedeteinek láncolatát. „Noah egy pillanatra sem válik szörnyeteggé, ahogyan ez egyébként egy horrorfilm főgonoszával szokott történni – magyarázza Rob Cohen rendező. – Egyszerű pszichopatával van dolgunk, aki őrülten szerelmes, ezért kizárja életéből a valóságot, és képes a végsőkig elmenni.”

Bár a film producerei gazdag tapasztalatokat szereztek eddigi munkájuk során, a Blumhouse-modell újdonság volt számukra. „Már évekkel korábban világossá vált számomra, milyen irányba tart a filmipar – mondja Cohen. – Főleg kétfajta produkció fog létezni: 150-250 millió dolláros megaprojektek meg eszméletlenül olcsó filmek. A mostani produkció azért volt örömteli kihívás számomra, mert kevés pénzből gazdálkodtunk, de közben arra töreked-

tem, hogy az egész vállalkozás úgy nézzen ki, mint egy nagy költségvetésű projekt.” „A Blumhouse üzleti modellje azért nagyszerű, mert megtalálhatod a számodra kedves filmterveket, miközben nem kell amiatt aggódnod, hogy a nagy pénz miatti óvatosságból a végtelenségig fejlesztik a projektet – magyarázza Lopez. – Azért szerettünk bele ebbe a filmtervbe, mert bebizonyosodott számunkra, hogy a minőség nem pénz kérdése.”

Blum is sokat tanult A szomszéd fiú elindításának köszönhetően. „Eddig mindig úgy dolgoztunk, hogy először megkerestük a nekünk kedves rendezőt, megmutattuk neki, hogyan működik az üzleti modellünk, és kiderült, akar-e velünk dolgozni vagy sem. Most viszont Jennifer jelent meg először a fedélzeten, amire igazán büszke vagyok.”

Claire szerepe azért tetszett meg Lopez-nek, mert hitelesnek találta a karaktert. „Úgy éreztem, Claire teljes kiszolgáltatottsága nagyon emberivé teszi őt – mondja a színésznő. – Teljesen letaglózza, hogy a férje megcsalta. Azért vonzódik Noahhoz, mert imponál neki, hogy valaki végre ismét kívánatosnak tartja őt.”

Guzman szerződtetése után a Claire mihaszna férjét játszó színészt kellett megtalálni. Olyasvalakit

kerestek, aki alapvetően jó ember, igényt tarthat az emberek szimpátiájára, és a közönség szívesen látná, ha jóvátenné bűneit. Erre a szerepre a film alkotói John Corbett-et találták a legalkalmasabbnak. „Imádtam a Szex és New Yorkban meg a Vásott szülőkben – mondja Cohen. – A meghallgatáson olyan volt, mint egy plüssmackó, amit mindenki azonnal megkedvel, mert olyan mókás. Nála jobb színészt nem találhattunk volna a szerepre.”

Igazi Cohen-film nem létezhet látványos autós üldözések és akciójelenetek nélkül: a rendező az Oscardíjas Mic Rodgers kaszkadőrkoordinátorral dolgozott. Rodgers 2002ben kapott technikai Oscart a Mic Rig nevű, autós üldözéseknél használható filmfelvételi technológia kifejlesztéséért. A szakember 15 éven át Mel Gibson dublőre is volt, többek között az Oscar-díjas A rettenthetetlen című filmben.

Stáblista Rendező: Rob Cohen Főszereplők: Jennifer Lopez, Ray Guzman, Kristin Chenoweth Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2015. március 26.

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR

GUNMAN Sean Penn is belépést nyert a hollywood-i idős akciósztárok klubjának tagjai közé. Írta: Sanya08

M

int azt már észrevehettük az elmúlt pár év filmtermésén, legújabb mániája Hollywoodnak a drámai színészek akcióhőssé avatása. A klasszikus és egyértelmű példa Liam Neeson esete, aki az Elrabolva óta szinte alig kapott normális drámai szerepet és mindig az ő feladata marad az, hogy kivigye a szemetet és feltakarítsa az utcát. Az ő, illetve még Stallone és csapatának példája is bizonyítja, hogy öregember nem vénember, hatvan felett is van kraft az emberben, ha a helyzet úgy hozza. Márpedig mostanában úgy hozza.

A geronto-akciófilmek beizzítója épp Pierre Morel volt (jelen tárgyalt filmet is ő jegyzi rendezőként), aki az Elrabolva című filmet is elhozta nekünk Luc Besson producer segédletével és forgatókönyvírói aszszisztálásával. Mivel filmje világszerte óriási sikert aratott (25 millióból készült, 227 milkót kerestek vele) és

8 / FilmMagazin

hamarosan egyfajta kultuszfilmmé avanzsálódott, nem is volt kérdéses az, hogy folytatás készül hozzá. Készült, bár jobb erről nem beszélni.

Morel segédlete nélkül felesleges és otrombán buta filmek keletkeztek. A rendező mindeközben mással volt elfoglalva: sorozatoknál tevékenykedett, valamint forgatott egy akcióvígjátékot John Travolta és Jonathan Rhys-Myers főszereplésével, a Párizsból szeretettel című buddymovie-t. Plusz, szemet vetett JeanPatrick Manchette 2002-es The Prone Gunman című regényére, amelynek alapján aztán elkészült a forgatókönyv is. A Studio Canal szerezte meg magának a jogokat, a rendezést pedig rá is bízták Morelre. Miért? Emberünk képes gyorsan dolgozni és aránylag alacsony költségvetésből (Luc Besson produceri munkássága alatt már hozzászokhatott a rendező, hogy miként lehet kevesebb pénzből, több kreatív

energiát a munkába fektetve) nézhető anyagot összeállítani. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy ő még mindig tehetségesebb iparos, mint a Szállító harmadik részét szállító (haha, pun intended), a Columbiánát, illetve az Elrabolva folytatásait ledirigáló Oliver Megaton. Bár mindketten előszeretettel alkalmazzák az elvadult vágóolló technikáját, előbbi még így is jobban és koherensebben képes akciójelenetet levezényelni.

SEAN PENN FEGYVERREL A botrányairól, politikai nézetei hangoztatásáról és öntörvényű viselkedéséről híres színész / rendező első hallásra még úgy is szokatlan választásnak tűnik egy akciófilm főszerepére, ha elfogadtuk és feldolgoztuk azt, hogy Liam Neeson-től anno legalább ilyen távol állt ez a zsáner.

Penn szerepeltetése meglepő fordulat a színész karrierjében, de lega-

A film sztorijáról azért nem árultunk el semmit sem, mert annyira sablonos, hogy meg sem éri rá szót fecsérelni…

AKIKRŐL NEM GONDOLTAD, HOGY ENNYIRE KEMÉNYEK

Liam Neeson (Elrabolva)

lább annyira jótékony hatással lehet a pénztárcájára egy esetleges hullám elindítása. Annak függvényében persze, hogy a film nagy siker lesze, avagy sem, ezt pedig szinte lehetetlen előre megjósolni. Meglehet, hogy az emberek nemigen lesznek vevők még több idős színészt szerepeltető akciófilmre és cserbenhagyják Morelékat. „Nem akarok Sean Penn-ből Marvel-karaktert csinálni.” – nyilatkozta a rendező és már ezen megnyilvánulása is kellően szimpatikus ahhoz, hogy megszavazzuk neki a bizalmat. Ez, és még az, hogy nem kívánt többet egy szimpla akciófilmnél, hanem épp ellenkezőleg: „Ez egy akciófilm.” – mondja. Nem több, de nem is kevesebb. Ennek fényében pedig az 54 éves Sean Penn nem lett kímélve a forgatáson. A színészt rendesen megdolgoztatta a direktor annak reményében, hogy a húzósabb akciójelenetekben majd hitelesebben fog festeni. Erről a következőt mondta Morel: „Ha szerepet vállal, bármilyen karakterről is legyen szó, 120 százalékban azzá válik.” Csak remélni tudjuk, hogy ez nem a szokásos, üres marketing-

Denzel Washington (A védelmező)

szöveg és van is mögötte valami igazság. Mindenesetre ezen sorok írója nem aggódik különösen attól, hogy Penn mellényúl. Pályafutása során kevés ilyenre volt példa (azért akadt: Sanghaji meglepetés, amiben Madonnával együtt bohóckodott sok kínos pillanatot okozva ezzel a nézőnek), lehet benne bízni, hogy a forgatókönyvet el is olvassa rendesen azelőtt, hogy a szerepre bőszen rábólintana. Penn állítása szerint egyébként minden film, amiben valaha is szerepet vállalt, akciófilm volt. „Csak kevesebb fizikai kontaktussal.”

Sean Penn mellett a filmben jutott még hely pár nevesebb színésznek: Idris Elba, Javier Bardem (akit állítólag meglehetősen alulhasználnak a produkcióban), illetve mindig kiváló Ray Winstone is tiszteletét teszi.

A film zenéjéért nem kisebb név, mint Marco Beltrami a felelős, aki többek között a Die Hard negyedik részének, a Fekete ruhás nő folytatásának, illetve a Z, világháborúnak is szerezte a zenéjét, így nem áll tőle távol a zsánerhez való zene komponálása, a szint egész biztosan tartva lesz.

Colin Firth (Kingsman - A titkos szolgálat)

Végezetül pár szót áldozzunk a „vegyünk vissza az elvárásokból”tétel oltárán. A Gunman, bár egyszerű, de nagyszerű recepttel rendelkezik egy élvezetes akciófilmhez, a külföldi kritikusok tetszését eddig nemigen nyerte meg magának. Morel filmjét úgy jellemzik, mint Sean Penn hiúság-projektjét, ami ráadásképpen humortalan is, az akciók a jelek szerint a szokásos rángáskórtól szenvednek és még Javier Bardem játéka is kínosnak bizonyult.

Persze nem ez az első példa arra, hogy nem értünk egyet a külföldi kritikusokkal, de azért jobb óvatosnak lenni és nem egy újabb Elrabolvát várni. Akkor talán azon kapjuk magunkat, hogy remekül elvagyunk a mozi sötétjében, elidőzve Sean Penn kaszkadőrmozdulatain.

Stáblista Rendező: Pierre Morel Főszereplők: Sean Penn, Javier Bardem, Idris Elba, Ray Winstone Forgalmazó: Big Bang Media Hazai premier időpontja: 2015. március 26.

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR

VÉGRE OTTHON! Home sweet home. Nincs is édesebb az otthon melegénél. Ugye te is így gondolod? De mi van akkor, ha a hazaérkező földönkívülinek éppen saját népe elől kell elmenekülnie? Tim Johnson filmjében rájövünk mit jelent valójában az otthon, s hogy különbözni másoktól és hibákat elkövetni emberi dolog. Írta: Veszják

A

film története azon az estén kezdődött, amikor Tim Johnson Adam Rex regényét, a „The True Meaning of Smekday”-t olvasta a gyerekeinek. A kisfiúk élvezték a mesét, de az apjukra még nagyobb hatást gyakorolt. „Miután elolvastam nekik két fejezetet, betakargattam őket, majd én magam hajnal kettőig végigolvastam az egész könyvet. Rendkívül hatásos történet a barátságról, tele humorral és őrült fordulattal, és a szereplők is jópofák, elevenek.”

A rendező úgy véli, filmje az első „posztapokaliptikus, idegen inváziós, utazásos-kalandos animációs havervígjáték”. A főszereplők nem találják helyüket a saját világukban, de együtt rájönnek, mit jelent az elfoga-

10 / FilmMagazin

dás, és hogy meglepő módon milyen sok minden közös bennük. „Jórészt haver-film ez, de szól a kultúrák ütközéséről is, amiből végül számos mulatságos helyzet bontakozik ki, meg egy szép barátság Oh és Tip között.” „Oh és Tip egy intergalaktikus furcsa pár. Nagyon eltérő világokból származnak, jobban nem is különbözhetnének – mondja Tip eredeti hangja, Rihanna.

– Ám lassan felfedezik, hogy mi a közös bennük, és nagyszerű barátokká válnak.”

A könyv és a film középpontjában egyaránt Oh és Tip barátsága áll.

Oh a búv fajhoz tartozik, mely az egyformaságot, az alkalmazkodást tartja helyesnek, és úgy véli, hogy az igazi boldogságot az egyéniség

egészséges elnyomásával lehet elérni. Nagy lelkesedéssel érkeznek bolygónkra, és meg akarják hódítani, mert új otthonra van szükségük.

Oh azonban cseppet sem átlagos búv. Okos és munkabíró, de áhítozik a barátság után. Sajnos a többiek egyáltalán nem így éreznek. „Oh nem úgy van összerakva, mint a többiek – mondja Johnson. – Társai nem figyelnek egymásra, nincsenek barátaik, családjuk, szomszédjaik.

Oh vágyik a kapcsolatokra egy olyan világban, ahol mindezt semmire sem értékelik.”

A zene nagy szerepet játszik a film humorának, szereplőinek és témáinak alakításában, ami nem meglepő, tekintve Rihanna részvételét a projektben. Nemcsak Tip hangját

Oh hangját az Agymenők című sorozat mindenki kedvenc (?) Sheldonja, Jim Parson szolgáltatta.

adta és a fontos dalokat énekelte fel, hanem aktívan részt is vett a soundtrack egészében. Saját dalain kívül olyan mai előadók számait is beépítették a filmzenébe, mint Kiesza, Charli XCX + Stargate és Ester Dean. Johnson elmondta, hogy nem is kívánhatott volna jobb munkatársat ehhez Rihannánál. „A történet arról szól, hogy a szereplők bejárják a világot, és az emberiség hangját a mai popzene jeleneti, benne Rihanna.” „Rihanna valójában két ember a filmben – teszi hozzá Buirgy. – Egyrészt színésznő, aki a hangját adja egy 12 éves kislánynak, másrészt pedig énekesnő, szupersztár. Sok humort és érzelmet közvetít a dalain keresztül.” A film egyik csúcsponti jelenete, amikor Oh megismerkedik a földi zenékkel, különösen a Stargate „Dancing in the Dark” számával. Úgy tesz, mintha elborzasztaná a zene, de a teste elárulja: jár a lába és ütemre rázza a csípőjét. Nem tud ellenállni, táncolni kezd, mintha nem lenne holnap – és egyáltalán nem kontrollálja a testét.

A jelenet koreográfusa, Beau Casper Smart órákig táncolta a referencia jeleneteket, melyek alapján az animátorok később kidolgozták a mozgás „búvizált” változatát.

A film világ körüli kalandra hív, szereplőivel együtt ellátogathatunk

az Egyesült Államokból Franciaországon át Kínába, hogy végül Ausztráliában kössünk ki. A nagy utazást idegenek és űrhajóik kísérik, olyan technológiával, mely lehetővé teszi, hogy az egész bolygón megszüntessék a gravitációt. A Gorgok űrcirkálója is impozáns látványt nyújt. „Kezdettől az volt a célunk, hogy a film egy globális kaland legyen” – mondja Johnson.

A búv központi irányítás Párizsban üti fel főhadiszállását. Elfoglalják az Eiffel-tornyot, és átnevezik Nagy Antennának. Sőt, nemcsak átnevezik, hanem át is alakítják. „Egyfajta kommunikációs központot hoznak létre, mely Párizs fölött lebeg, hála a búv antigravitációs technológiájának – magyarázza Buirgy. – Impozáns és szép díszlet. Azt akartuk, hogy az idegenek által átalakított világ ne nézzen ki ijesztően.”

A film látványa izgalmas elegye az ismerősnek és a földönkívülinek. A búv lények megjelenésére a gömbölyded formák jellemzőek, a csillo-

gó szemek, a hat kicsi láb. Amikor Oh és Tip először találkoznak a vegyesboltban, Oh átalakítja a lány autóját Szörpmobillá, ehhez a bolt üdítőitalát használja üzemanyagnak, és így képessé válik repülni. Elképesztő sebességre tudnak kapcsolni, ami jól is jön, ha világ körüli útra indul az ember. A felturbózott motor mellé jár még egy popcornkészítőből átalakított „fegyver” is a kocsi elejére.

Mit jelent az otthon? Nem meglepő, hogy bizonyos fokig mindenkinek mást, de az érzelem mindig benne van. Tim Johnson szerint „az a hely, ahol önmagad lehetsz.”

Stáblista Rendező: Tim Johnson Eredeti hangok: Jim Parsons, Rihanna, Steve Marton Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2015. március 26.

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR

A BEAVATOTT TRILÓGIA:

A LÁZADÓ Mivel a young adult-regények alapján készült filmek most hatalmas divattá váltak, ezért a stúdiók minden alkalmat megragadnak arra, hogy az utolsó fillért is kisajtolják az alapanyagokból. Írta: Sanya08 s mivel A Beavatott kaszált annyit a mozi pénztáraknál (85 milliós büdzséből készült, 289et hozott a konyhára), hogy az illetékesek létjogosultságát lássák egy esetleges folytatásnak, hát tessék: alig hevertük ki az első részt (lásd külön dobozban), máris nézhetjük a sequel-t, ami – mi sem természetesebb – az alkotók ígérete szerint nagyobb, látványosabb és minden tekintetben jobban sikerült elődjénél.

É

12 / FilmMagazin

MIRŐL IS VAN SZÓ? „Miután felfedezik, hogy Elfajzottak – olyan emberek, akik nem illeszkednek be az öt társadalmi minősítésbe, vagy frakcióba – Tris (Shailene Woodley) és Négyes (Theo James) elmenekülnek Jeanine (Kate Winslet), a hataloméhes Műveltek (Erudite) frakcióvezetője elől. Miközben az áruló Bátrak (Dauntless) csapatai Jeanine parancsára Elfajzottak után portyáznak a disztópikus Chi-

cago romjai között, Tris és Négyes átkutatják az egész várost remélve, hogy szövetségesekre találnak a többi frakció, a Barátságosak (Amity), az Őszinték (Candor), az Önfeláldozók (Abnegation) és a Bátrak (Dauntless), valamint a lázadó és elszegényedett tömegű Csoport Nélküliek (Factionless) között. Bár Trisnek a szíve szakad meg és a bűntudat is sújtja családtagjai és barátai erőszakos halála miatt, megpróbálja

Az Éhezők Viadala mellett A Lázadónak is Lorde énekli a betétdalát. A filmzenei album március 17-től válik elérhetővé.

>> SÖTÉTEBB,

DURVÁBB TÓNUST ÍGÉR MINDENKI, AMELY KIFEJEZÉSEK FOLYTATÁSOKNÁL NEM ÉPPEN SZÁMÍTANAK IDEGENNEK (A BIRODALOM VISSZAVÁG, KHM…) , DE LÁSSUK BE, A TÖRTÉNET MEG IS KÍVÁNJA EZT A BÁNÁSMÓDOT. << kideríteni a titkot, amit szülei az életük árán védtek – a titkot, ami megmagyarázná, hogy Jeanine miért akarja őt bármi áron elkapni. Miközben kétségbeesetten próbálja elkerülni, hogy még több fájdalmat okozzon szeretteinek, Tris-nek a legsötétebb félelmeivel kell megbirkóznia egy sor majdnem lehetetlen kihívás során ahhoz, hogy feltárja az igazságot a múltról, és végső soron a világuk jövőjéről…” Imígyen szól a hivatalos szinopszis, melynek olvastán mindenki eldöntheti magában, hogy megindul-e a nyálképződés a szájában, vagy hidegen hagyja a dolog. De tekintve, hogy még mindig

olvasod ezeket a sorokat, úgy veszem, hogy érdeklődésed nem lanyhult, így folytatom soraim.

A lázadó rendezője az első részszel ellenben (A Beavatottat Neil Burger dirigálta le) Robert Schwentke (Légcsavar) lett, akinek a stúdió nagyon úgy tűnik, hogy megszavazta a bizalmat, hiszen már leszerződött a harmadik epizód rendezésére is (amit, jó modern szokáshoz híven – mivel a trilógia lezárásául szolgál –, két részre bontva fognak mozikba küldeni).

BŐVÍTSÜK AZ UNIVERZUMOT! Ahogy azt már mondtam, a tétek is

nagyobbak lesznek ebben az epizódban, illetve a jelek szerint az alkotók is sokkal mélyebbre ástak a Veronica Roth írónő által megteremtett világban. Sötétebb, durvább tónust ígér mindenki, amely kifejezések folytatásoknál nem éppen számítanak idegennek (A Birodalom visszavág, khm…), de lássuk be, hogy a történet meg is kívánja ezt a bánásmódot.

Ahogyan az első rész, úgy a második rész is az immár porig rombolt Chicago zárt falai között játszódik, ez szolgál helyszínéül a hőseink küzdésének és üldöztetésének, valamint a sok akciójelenetnek. Ám

FilmMagazin / 13

HÁTTÉR jelentősen ki lesz tágítva az univerzum és jobban megismerjük minden szegletét és működési rendszerét. ”Felépítettünk egy világot A Beavatott című filmben, amit most rommá zúzunk.” – nyilatkozta a film producere, Douglas Wick, aki szerint az írónő valamiféle nagyon durva doppingszert szedett A Lázadó írása közben.

A Lázadó elején Jeanine egy megfoghatatlan ötoldalú zárt dobozt talál, melynek mindegyik oldalán egyegy frakció jelképe található. Meggyőződése, hogy a doboz egy üzenetet tartalmaz, mégpedig a jövő kulcsát, amelyet csak egy Elfajzott – aki mind az öt frakció tulajdonságaival rendelkezik – nyithat ki. Jeanine Elfajzottakat vadászik le, és szigorú tesztelési folyamatoknak teszi ki őket, hogy megnézze, ki tudná kinyitni a dobozt. A tesztalanyoknak öt különböző SIMs teszten kell átesniük, amelyek mindegyike jóval brutálisabb és erőszakosabb, mint bármely korábbi hasonló teszt A Beavatott-ban. Ez a szegmense a történetnek már alapvetően megdobta az alkotók fantáziáját, illetve kihívás elé is állította őket. Az akciójeleneteket egy, az előző részben megismerthez képest teljesen más szintre kellett helyezniük, szemkápráztatóbb látványelemeket szerettek volna véghezvinni, amik láttán a nézők megnyalják minden ujjukat és az adrenalin a tetőpontjára hág.

KARAKTEREK „A karakterek sokkal, de sokkal öszszetettebbek lettek az előző részhez képest. – mondja Lucy Fisher, producer. – Az első rész sokkal inkább arról szólt, hogy megtalálják saját identitásukat a szereplők, elszakadva a szüleiktől. Itt azonban ki kell találniuk, hogy mégis mivel kezdjenek a megszerzett tudással. Ez a következő lépcsőfoka az evolúciónak és a dolgok egyáltalán nem feketék és fehérek.” És ha már a szereplőkről van szó, úgy szót kell ejtenünk a régiektől kezdve egészen az újonnan beavatottakig (haha). Shailene Woodley természetesen visszatér Tris szerepében (ezúttal rövid hajjal, mert úgy gondolta, úgy hitelesebb a szerepben és jobban áll a karakternek), ahogy Whiplash című remekművel köztudatba berobbanó Miles Teller,

14 / FilmMagazin

Shailene Woodley rövid haja egyébként nem véletlen: a Csillagainkban a hiba című film miatt kellett levágnia, és a forgatásig nem nőtt vissza.

AZ BEAVATOTT CÍMŰ FILMRŐL ÍRTUK „Biztosan lesznek olyanok, akiket a csilli-villi képek elkápráztatnak, és az is elég lesz, hogy jó pasikkal vagy jó nőkkel van teletűzdelve a majdnem két és fél órás játékidő. Csakhogy ennyit már a Transformers is fel tudott mutatni, és azt sem számítjuk az adaptációk között mérföldkőnek.

Ahogyan az is, A beavatott is biztosan megtalálja a maga közönségét – talán a könyv rajongói ellesznek vele…” (A teljes kritika elolvasható a FilmMagazin 2014. áprilisi számában!)

illetve az Oscar-díjas Kate Winslet is. És hogy kik az újoncok? Naomi Watts (Mulholland Drive), Octavia Spencer (Kétely), és Daniel Dea Kim (Lost), többek között.

Shailene Woodley szerint Tris karaktere nagy változáson ment keresztül az első részhez képest: „Amikor először találkozol vele, ő egy naiva, aki nem ismeri annyira a világot. Megtanul dolgokat és felfedezi saját erejét. Ebben a filmben már túl van néhány dolgon és tudja, hogyan kell harcolni. Sokkal erősebb és jóval több emocionális erő hajtja egészen a soron következő, Jeanine-nel vívott harcáig.”

Roth szerint A Lázadó írása során vált lehetővé az, hogy tartalommal töltse fel Tris világát, mivel az első könyvben ezt nem tudta megtenni, többek között azért, mert azt első szám első személyben írta. „Ez egy kicsit olyan, mint felnőni – mondja a szerző. – Mint gyermek, a világ nagyon kicsinek tűnik, csak ahogy öregszünk, jövünk rá arra, hogy milyen nagy is a világ valójában. A Lázadóban a világ kezd egy kicsit kitágulni és Tris ezt kézzel foghatóan tapasztalja meg: először csupán egy frakció létezik, aztán két frakció, és végül Chicago egésze.”

IMAX-BEN, AZ ÉLMÉNY NAGYOBBÁ TÉTELE VÉGETT „Ez a film egyesíti a lebilincselő cselekményt, egy rendkívüli színészgárdával, rengeteg szívvel és intenzív

kaszkadőr munkával, valamint vizuális effektekkel, ami egy egyedülálló moziélményt nyújt majd a közönség számára.” – lelkendezik Erik Feig, a Lionsgate Motion Picture Group alelnöke. És ha ez még nem volna elég, úgy bizonyítván, hogy itt tényleg egy brutálisan látványos filmmel lesz dolgunk (az első rész puritánságával szemben), utólag fogják a produkciót IMAX-kompatibilissé faragni, így az ember a lehető legjobb minőségben, 3D-ben élvezheti Tris és társai legújabb kalandját. „A filmet már remasterelték digitálisan az IMAX egyedülálló, szabadalmaztatott technológiájával, – mondta Feig. – A kristálytiszta képek a nagy képernyős formátummal, egyedi színházi geometriával és hatékony digitális audióval párosulnak, amitől a közönség úgy érzi majd, mintha maguk is ebbe, az alkotók által létrehozott hihetetlen, futurisztikus világnak a közepébe csöppentek volna.” És hogy mindez milyen igazságtartalommal bír? Március tizenkilencedikétől mindenki megnézheti saját magának, s eldöntheti.

Stáblista Rendező: Robert Schwentke Főszereplők: Ansel Elgort, Shailene Woodley, Theo James Forgalmazó: Big Bang Media Hazai premier időpontja: 2015. március 19.

FilmMagazin / 15

HÁTTÉR >> HA

NEM SIKERÜL MEGUGRANI A MAGASRA RAKOTT LÉCET, AKKOR NEM EGYSZERŰEN CSAK EGY KÖZEPES VAGY ROSSZ FILMKÉNT FOGUNK RÁ TEKINTENI, HANEM GYŰLÖLNI FOGJUK, DARABOKRA SZEDJÜK, ÉS 2018-BAN MEG 2019-BEN JUSZT SE FOGUNK BEÜLNI A KÉTRÉSZES HARMADIK RÉSZRE. <<

BOSSZÚÁLLÓK:

ULTRON KORA Három évvel a Bosszúállók első része után kedvenc hőseink (Vasember, Thor, Hulk, Amerika kapitány, Sólyomszem és Fekete Özvegy, kiegészülve Skarlát Boszorkánnyal valamint Higanyszállal) ismét egy filmben küzdenek, a tét pedig nagyobb, mint valaha! Írta: Kovácsné

16 / FilmMagazin

A rajongók örülhetnek, mostantól Pókember is a Marvel filmes univerzum része: erről bővebben az előző számunkban olvashattatok.

A

bban szerintem sokan egyetértünk, hogy a Bosszúállók az egyik legjobban sikerült szuperhősös film volt, evör. Mint azt már oly sokszor kifejtettem (de nem elégszer, mert ahogy elnézem, meg sem hallják Hollywoodban…), minden az arányokon múlik. A jó szuperhősös film pont fele-fele arányban elégíti ki a férfi és női nézőket, illetve a felnőtteket és a(z örök) gyerekeket. Ehhez fele-fele arányban tartalmaz agyatlan robbantgatásos / fizikai törvény ellenes akciót és nem kevésbé agyatlan, hétköznapi tapasztalatokat jócskán meghazudtoló érzelmi szálakat, dögös csajokat és szívdöglesztő és / vagy intellektuálisan értelmezhető férfiakat,

illetve legalább minimális mentális erőfeszítést feltételező (ugyanakkor kellően archetipikus) történetszálat és vihogós poénokat. Az egyetlen terület, ahol a fifti-fifti elv nem érvényesül, az a színészek összetétele: a főbb szereplők esetében legjobb, ha minimum 90%-ban komolyan vehető színészek játsszák őket, a maradék helyet meg fel lehet tölteni az épp aktuális szexszimbólumokkal. A Bosszúállóknál minden bejött, imádta apuka, anyuka és a kölkök; volt lenyűgöző akció (repülő tengeri szörny, biorobot űrhajókkal); voltak kiválóan kitalált karakter-kölcsönhatások, (ahol pl. az egészen zseniális Mark Ruffalo Hulk-ja önmagában is egy karakter-kölcsönhatás

volt) és persze volt Robert Downey Jr., a maga soha meg nem szűnő, de ebben a műfajban tökéletesen működő önfényezésével (mely területen emberünk épp elnyeri az öszszes pálmát az ugyanezt művelő, de az utóbbi időben valahogy mindig mellényúló Johnny Depp elől). Volt benne Scarlett Johansson, meg egy egész rakás izompacsirta; komplex de nem agyonkomplikált gonoszok és jók; nagy röhögések, és kiváló színészek a legapróbb szerepekben is. A mai napig szívesen megnézzük néha-néha. (És azt is mindig megvárjuk, mikor a stáblista utáni jelenetben egy lepukkadt büfében tolják magukba a gyros-t a Bosszúállók.

Ez a jelenet egyébként önmagában egy külön kis történet, mert csak akkor forgatták le, amikor a Bosszúállókat már bemutatták Los Angelesben, ráadásul egy olyan párbeszédrészletre utal vissza, ami eredetileg nem is szerepelt a forgatókönyvben, Robert Downey Jr. rögtönözte a forgatás alatt – mikor a Vasember átrepül a nukleáris töltettel a dimenziókapun, és persze EZT is túléli, az első javaslata, miután magához tér, hogy menjenek el enni egy jót.)

Nyilván az a kérdés, képes lesz-e a Bosszúállók 2 megugrani az igen magasra tett szöges lécet (méghozzá azért szöges lécet, mert ha nem sikerül, akkor nem egyszerűen csak egy közepes vagy rossz filmként fogunk rá tekinteni, hanem

FilmMagazin / 17

HÁTTÉR

GYŰLÖLNI fogjuk, darabokra szedjük, és 2018-ban meg 2019-ben juszt se fogunk beülni a kétrészes harmadik részre. Mondjuk ha Joss Whedon, aki egyszerre írta és rendezte a Bosszúállókat, tényleg ott hagyja a fenébe az egészet, ahogy kimerültségére hivatkozva már hónapok óta bőszen ígérgeti, kérdés, hogy érdemes lesz-e foglalkozni ezzel a bizonyos harmadikkal. (Bár Whedon kiesése esetére a Tél katonája kapcsán megismert rendezőpárost, a Russo fivéreket húzogatják az orrunk előtt humán mézesmadzagként…)

A folytatásokkal mindig az a gond, hogy ha az első rész tényleg jó volt, akkor nagy valószínűséggel ellődözte az összes lehetséges poént, ami a karakterek ütköztetéséből fakadhat (a Bosszúállókban ez leginkább abban merült ki, hogy a Vasember mindenkinek beszól, a Hulk meg mindenkit lenyom), illetve az összes olyan jelenetet, amiben valamelyik hős a maga unikális szuperképességével megmenti a többieket, akik bambán állnak. Bármely további

18 / FilmMagazin

ilyen jelenet menthetetlenül ismétlésnek fog hatni, és az alkotókat a néző mindenféle lusta szexuális terméknek fogja bélyegezni. A probléma lehetséges megoldásai: térben és / vagy időben odébb tesszük a főszereplőket, és onnantól a poénok majd inkább az új helyszínre vonatkoznak; vagy eredet-sztorit csinálunk, ahol az egyébként tök ugyanolyan poénoknak speciális ízt ad, hogy „há’ má régen is milyen cukik vótak ezek”; esetleg új karaktereket viszünk a történetbe. Az alkotók az utóbbi mellett döntöttek (miközben Whedon minden lehetséges fórumon kifejtette, hogy „Ááááá, nem ezért vettünk be új szuperhősöket, hanem azért, mert csak.”) A fontosabb új szereplők tehát: – Vision, az android (Paul Bettany pirosra festett fejjel, akit nem tudom, miért nem lehet egyszer az életben élő emberként is megmutatni valami nézhetőbb filmben). Igen, igen, Paul Bettany eddig Jarvis-nak, Vasember angol komornyikba oltott számítógépének volt a hangja. Most akkor Jarvis és Vision ugyanaz? Vagy

A csapat tagjai közül eddig Fekete Özvegynek és Sólyomszemnek nincs önálló filmje. Előbbinek nem is lesz, utóbbi viszont még reménykedhet…

ÚJ BETÉTDALT KAP A BOSZSZÚÁLLÓK: ULTRON KORA Még 2014. márciusában számolhattunk be arról, hogy a Vasember 3 és a Thor: Sötét Világ zeneszerzője, Brian Tyler gondoskodik majd a Bosszúállók: Ultron kora zenéiről is. Sok rajongó csalódhatott, hogy nem tér viszsza Alan Silvestri, a Bosszúállok első részének hangulatfelelőse, ráadásul Danny Elfman még át is fogja dolgozni az eredeti betétdalát. „Korábban már csináltam zenéket a Bosszúállóknak és részt vettem az Alan Silvestri által gyártott betétdal elkészítésében, amit nagyon imádtam.

Ráadásul most szerencsém volt egy kissé feldolgozni, olyan hibridszerű lett.” A rajongóknak már a fejükben is van a dallam, ami abban a pillanatban csendült fel, amikor New York utcáin körbe vették a szuperhős csapatot. A kamera 360 fokban körbefordult, majd a reménytelennek hit helyzet hirtelen megváltozik. Májusban tehát az is kiderül hogy milyen lesz Danny Elfman újraalkotott Bosszúállók betétdala – hacsak fel nem kerül előbb a netre.

nem? Hát majd nemsokára kiderül!

(Sátáni kacaj).

– Wanda Maximoff, a Skarlát Boszorkány, eredetileg Vision szerelme (azt egyelőre titok övezi, hogy ez a filmben is így lesz-e), szintén eredetileg az X-Men féle Magneto lánya és a Minden idők 100 legszexisebb képregény-hősnője lista 14. helyezettje. Az se lehet boldog ember, aki ilyen listákat ír, de ez most mindegy. Őt Elizabeth Olsen, a lenyűgözően idegesítő Olsen ikrek húga játssza, akinek legnagyobb meglepetésére nem harcművészeti, hanem táncleckéket kellett vennie. A rendező a karakternek inkább a szellemi képességeire helyezte a hangsúlyt, tehát Skarlát Boszorkánynak vannak látomásai, van némi telekinetikus képessége, de amúgy egy kecsesen mozgó csodás hölgyemény. Van ott épp elég izomagyú állat nélküle is.

– A villámgyors Pietro Maximoff, Wanda ikertestvére , népszerű szuperhős-nevén Quicksilver azaz Higanyszál (a legutóbbi X-Men-ben Evan Peters alakította, itt Aaron Taylor-Johnson kapta meg a szerepet, aki a Tél katonája stáblistájába ágyazott aprócska előzetesben már egyszer eljátszotta a figurát, de amúgy Kick-Ass-ként ismerhetjük).

A mutáns ikrek szerepeltetése a Bosszúállókban egyébként izgalmas jogi problémákat vetett fel, mert az X-Men sorozat jogait a Fox szerezte meg magának. Ezt úgy sikerült körbejárni, hogy Maximoff-ék jelen filmalkotásban semmiképp sem nevezendők mutánsnak.

– Maga Ultron, az életre kelt, robottestet öltő, önmagát végtelen számban replikálni képes szuperszoftver.

(Egyébként itt teszem le a conteo nagyesküt, hogy Stephen Hawking

FilmMagazin / 19

HÁTTÉR

komoly pénzeket kaphatott azért, hogy pont mostanában hozta fel a mesterséges intelligenciával kapcsolatos aggályait, és nem mondjuk tejesen máskor). Őt James Spader alakítja. Ultron-nal egyébként végre a Darth Vader óta indokolatlanul népszerű apa-fiú vonal is bejön a filmbe, Ultron és alkotója, Tony Stark konfliktusán keresztül. Ultron atyja eredetileg nem Stark volt egyébként, de már így is annyi nevet kell fejben tartanunk, hogy Whedon úgy döntött, nem hoz be plusz egy új karaktert a filmbe. Kapott is a pofájára a hardcore képregény-rajongóktól rendesen.

Ezen kívül (az ügyes marketingesek által mesterségesen gerjesztett) vad viták zajlottak róla, hogy Andy Serkis valóban eljátssza-e az ultrahangos fegyverrel küzdő (így valószínűleg minden kismamát kíméletlenül átvilágító) Ulysses Klaw-t a filmben, de a szántszándékkal véletlenül kiszivárogtatott képek, majd később a Marvel hivatalos nyilatkozata alapján biztossá vált, hogy

20 / FilmMagazin

igen. Egyébként cége, az Imaginarium jelentős részt vállalat a motion capture jelenetek elkészítésében. (A motion capture fő felelőse az Industrial Light and Magic volt, amely külön új technikát dolgozott ki a film kedvéért, sikerrel oldva meg a test és az arc mozgásának egyidejű felvételét, ami jelentősen megkönnyítette pl. a Hulk-ot szerepeltető jelenetek elkészítését.)

Az új hősök mellett persze maradnak a régiek is, a már említett Vasember (Robert Downey Jr. ) és Hulk (Mark Ruffalo) mellett Sólyomszem (Jeremy Renner), Thor (Chris Hemsworth), Amerika Kapitány (Chris Evans), és a Fekete Özvegy (Scarlett Johansson). Feltűnik az elpusztíthatatlan Nick Fury is (Samuel L. Jackson). Downey Jr.-t legelsőként szerződtettek a forgatáshoz, mert ha ő nemet mondott volna, húzhatták volna le az egész ötletet a klozeton. Ő volt az egyetlen, akinek volt annyi esze, hogy nem szerződött le ELŐRE egy potenciális második részhez, így kiváló alkupozícióból indul-

hatott. A kis fineszes. Neki például akkora saját személyzete volt, hogy külön kis falut építettek maguknak a forgatás színhelyén, annyi helyet foglalva, ami más filmeknél mondjuk az egész stábnak jutott volna az utolsó büféssel bezárólag (szóval nem panaszkodhatott, na).

Az eredeti bosszúálló team és az új karakterek pediglen azt a történetet fogják előadni a nagybecsűnek, hogy Ultron, melyet (akit?) Tony Stark afféle békefenntartó erőként hozott létre, elszabadul és el akarja törölni az emberiség nevű szerves maszatot a bolygó színéről, mire a jók gyorsan közbelépnek. A közbelépésnek speciális ízt ad, hogy a S.H.I.E.L.D. megsemmisülése után a csapat új főnöke az empatikus hozzáállásáról híres Vasember lesz.

Az meg külön speciális ízt ad az egésznek, hogy a 2014-es Comic Con-on a vérlázítóan pimasz alkotók egy olyan jelenettel lepték meg a nagyérdeműt, ahol az összes boszszúálló kipurcanva hevert Amerika kapitány kettétört pajzsa körül, csak

Mark Ruffalo nemrégiben azt nyilatkozta, hogy nincs tervbe véve új Hulk mozi. Kár, mert egy jó spin off-ot a zöld óriás is megérdemelne.

a Vasember állt a lábán, de valószínűleg ő is csak azért, mert Robert Downey Jr. az egyik legjobban fizetett színész Hollywoodban, annyi pénzé’ ne haljon má’ meg. Miután a nézők közül többen kiugrottak a pinceablakon ijedtükben, megnyugtatták őket, hogy ez csak egy látomás, amivel a Skarlát Boszorkány kedveskedett Tony Stark-nak (A mészárlást egyébként Thanos követte / követi / követné el, és itt lesz majd egyébként – állítólag – egy izgalmas kapcsolat a Galaxis őrizőivel valamelyik későbbi részben, ahol mindenki Thanos ellen küzd majd. Én egyelőre még tudom követni a dolgokat, de egy idő után szerintem elég nehéz lesz.) Mindenesetre Whedon azt nyilatkozta, hogy a Bosszúállók 2 alapvető szemléletváltást hoz, amennyiben az első rész a csapatépítésről szólt, a második meg épp ellenkezőleg, a csapatleépítésről. Azt is hozzátette – mert szemlátomást nem egy tucathülye, mint egyik-másik kollégája – hogy az Ultron korát a Keresztapa 2 mintájára készítette, vagyis az volt a szándéka, hogy az első rész megtekintése nélkül, önállóan is értelmezhető legyen. Persze a Birodalom visszavágra is utalt, vagyis elvileg egy sötétebb tónusú, kellemetlen halálesetekkel operáló filmet fogunk kapni. (A 21. századi folytatásokban ez úgy látszik megkerülhetetlen. Én speciel kissé már unom.)

A folytatás elkészítését már 2012ben bejelentették, tehát összesen három évet dolgoztak a filmen. Ebből maga a forgatás viszonylag kevés időt vett igénybe, viszont rengeteg logisztikát, mert a film gerincét képző, az angol Shepperton Stúdióban (Omen, Alien, illetve Thomas, a

AZ EGYSZEMÉLYES HADSEREG: ULTRON Ultron Jarvis-hoz hasonlóan Tony Stark munkája, csak hogy ő már rendelkezik saját "testtel", ettől emberibbé válik a megjelenése (pláne, hogy még mimikája is van), és furamód ettől lesz igazán hátborzongató.

Ahogy az ember is szeret istent játszani, úgy ez a gép is, bár elmondása szerint szabadságra vágyik, mégis az emberi forma mellett dönt, amikor olyan alakot vehetne fel, amilyet csak akar. Ez a film ugyan még nem jelent meg, de a képregény-rajongók ismerik már a sztoriját, ami 1960 körül kezdődött. Azóta jó néhány változáson átment, és persze a Boszszúállók második részében sem teljesen úgy jelenik meg, mint ahogy anno, de a lényeg ugyanaz: ha értelmes lényt hozol létre, ne bosszantsd fel azzal, hogy leselejtezed, mert meguntad, esetleg úgy gondolod, hogy nem elég jó, vagy azt mondod neki: az enyém vagy, és kész, én így döntöttem. Mert nem fog neki tetszeni. Nem tudni pontosan, hogy ezúttal pontosan mi is lesz Ultron háttérsztorija, de tuti, hogy a fenti tételmondatot alkalmazni lehet majd az ő helyzetére is.

Ultron annak a szép példája, hogy ha valami értelmes, akkor az valóban keresni fogja az önállóságot és a szabadságot, és ha ebben korlátozzák, akkor küzdeni fog értre, sőt. Talán a győzelem sem lesz elég számára, és ha elég emberi, akkor a megtorlás sem marad majd el. Felmerül a kérdés: ha érzelmet kap egy gép, és ilyet tesz, akkor az miért rossz? Hogy lehetne hibáztatni, amikor éppen az teszi rosszá, ami az embert meg emberré teszi? Milyen jogon ítélhetnénk el egy ilyen "gonoszt", amikor nem tesz mást, mint emberként viselkedik? Egy olyan dolog, amibe bármit, amit ember valaha tudott, bele lehet ültetni, ezáltal minden létező emberi lénynél okosabbá és leleményesebbé tenni, aztán pedig emberi személyiséggel felruházni, nagyon veszélyes tud lenni.

FilmMagazin / 21

HÁTTÉR

>> KEVIN FEIGE, A MARVEL ELNÖKE AZT NYILATKOZTA, HOGY NEM SZABAD TONY STARK HIBÁJÁBA ESNIÜK, AKI ADDIG VAGIZOTT AZZAL, HOGY MINDIG TUD NAGYOBBAT ÉS CSILLOGÓBBAT ALKOTNI AZ ELŐZŐ PROJEKTJÉNÉL, MÍG KI NEM FEJLESZTETTE SAJÁT VÉGZETÉT, ULTRON-T. << gőzmozdony) készített felvételek mellett Dél-Koreában (ahol a filmesek állami támogatást is kaptak), Bangladesben, Olaszországban (ahol a helyi lakosság legnagyobb döbbenetére egy adott ponton az összes utcanév-táblát cirillbetűsre cserélték), Dél-Afrikában, és New Yorkban is dolgoztak.

Kevin Feige, a Marvel elnöke azt nyilatkozta, hogy nem szabad Tony Stark hibájába esniük, aki addig vagizott azzal, hogy mindig tud nagyobbat és csillogóbbat alkotni az előző projektjénél, míg ki nem fejlesztette saját végzetét, Ultron-t (bár az mondjuk kevéssé valószínű, hogy a Bosszúállók 2 valamelyik életre kelt kópiája az emberiség ellen támadna). Persze már az első

22 / FilmMagazin

rész is hatalmas kockázatot képviselt, rettegtek is az alkotók és a Marvel vezetői rendesen, ehhez képest a film minden idők legjobb nyitóhétvégéjét produkálta. A Boszszúállók 2 sikere ezek után annyira valószínű, hogy a Marvel már szinte tojik is az egészre, és hosszú távon máris olyan kaliberű terveket dédelget, hogy akkor majd 2019-ben Benedict Cumberbatch lesz Dr. Strange (én benne vagyok). A stúdió akkora arc lett a piacon, hogy amikor kiderült, hogy 2016-ban a Warner ugyanarra a hónapra tervezi a Batman vs. Superman bemutatóját, mint amikorra a Marvel az Amerika kapitány: Polgárháborút, a Marvel nyerte a szembeköpősdit, és a Warner tette át a dátumot más időpont-

ra. Naná. A Polgárháború elvégre nem egy film, hanem mindjárt kettő, ha akarom, akkor az Amerika kapitány 3, ha akarom, akkor a Vasember 4, mivel a történet szerint a Vasember felpofozza Amerika kapitányt, és vica versa. Vasember és Amerika kapitány lenyomta Batman-t és Superman-t. Na, ezen rágódjunk, feleim, ne a menzás tojáslevesen.

Stáblista Rendező: Joss Whedon Főszereplők: Robert Downey Jr., Chris Hemsworth, Chris Evans Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2015. május vége

KRITIKA AMIT LÁTNI ÉRDEMES „A látványelemek megalkotása is a rendező és az illetékes stábtagok szenzációs vizuális érzékéről árulkodnak: legyen szó a kis falucska vászonra viteléről, a kastélyról vagy épp arról a jelenetről, amelyben a tök hintóvá alakul át, végig tartva van az a csodálatos meseiség és fantasztikusság, úgy, hogy egy kis kellemes visszafogottsággal műveli mindezt.” >> 38.

KELLEMES MEGLEPETÉS „A főszereplők mindent megtesznek a sikerért, hogy igazán édes álmaik lehessenek és ügyeskedésük képes fenntartani az érdeklődésünket. Profi színészi játékról nem beszélhetünk, de pont emiatt kiemelendő, hogy a mellék- és főszereplők sem voltak erőltetettek, természetesen mozogtak a kamerák előtt, a dialógusok és a poénok is működtek.” >> 28.

KESERŰ CSALÓDÁS „Chappie karaktere egyszerűen… nincs. Ami valahol normális, lévén, hogy egy tanuló gyerekről beszélünk, ezzel együtt valami mégis hiányzik. Én ritkán kalandozok el egy film során, ám most egy az egyben ez történt, és ez nagyrészt annak tudható be, hogy értékelhető karakterek és érdemleges cselekmény hiányában elveszítettem az érdeklődésemet.” >> 24.

ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTJAINK 0-10%: Valószínűleg ki fogsz menni a moziból (mert ugye mindenki a moziban nézi a filmeket...).

10-20%: Végignézed talán, mert kifizetted, de valószínűleg játszol alatta a kólásüveggel (mi hattyút szoktunk hajtogatni a jegyből, az is jó).

20-30%: Ha esik az eső, zárva a vidámpark, és nem adnak más filmeket, belefér, bár személy szerint jobban preferáljuk a sárpocsolyákban való szórakozást.

30-40%: Szintén már nézhető, de azért inkább valami mást tölts le... illetve töltsd el jobban az időd a moziban.

40-50%: Átlagos filmek, teljesen átlagosak... mondtuk már, hogy átlagos?

50-60%: Van bennük valami kicsi extra, annyira azok nem érdekesek, de itt már élvezhető egy alkotás, valamelyiket szeretheti is az ember, esetleg rétegfilmek. Ha 990 ft a boltban, érdemes beruházni rá.

60-70%: Érdekes, izgalmas filmek lehetnek, csak akkor válassz mást, ha van a több pontosok közül a kínálatban.

70-80%: Nagy hype, körüllengés, nem tökéletes, legendás filmek, de azért szeret ilyeneket nézni az ember, a DVD-vel is remek estéd lehet, ha pedig nem láttad, mindenképpen érdemes.

80-90%: Erősen karakteres, meghatározó film, DVD-n mindenképp ajánlott, garantáltan napokig kattogni fog rajta az agyad.

90-100%: Meghatározó, elsöprő alkotások, amelyek az életünkbe nagy változást vittek, amiket magunk is beszereztünk DVD-n, élvezet megnézni őket bármelyik nap bármelyik 1,5-3 órájában.

FilmMagazin / 23

KRITIKA

24 / FilmMagazin

Akárcsak a District 9, a Chappie sem előzmény nélküli: a rendező 2004ben készítette el az alapjául szolgáló rövidfilmet Tetra Vaal címmel.

CHAPPiE "Elcsesztem az Elysium-ot." – mondta Neill Blomkamp, ami arra engedte következtetni a rajongóit, hogy nem fog hasonló módon mellényúlni a Chappie-vel. Nagyon biztosra akart menni, ugyanis megkaptuk a District 9-t még egyszer, ám immáron robotizálva, kicsit "gangsztásítva" és meglehetősen lebutítva. Írta: Török Tamás

I

smét Dél-Afrikában járunk, a nem is olyan távoli jövőben, amikor a bűnözés soha nem látott méreteket ölt az országban. A problémára egy fiatal programozó-zseni, Deon Wilson talál megoldást: megtervezi az alapvetően egyszerű mesterséges intelligenciával megáldott "robotkopókat", akik rövidesen nagymértékben redukálják a bűnözések számát. Deon azonban tovább akar menni, történetesen létre szeretné hozni „a” mesterséges intelligenciát, egy olyan programot, aminek saját öntudata van és okosabb, mint egy ember. Sikerül neki, a robot neve pedig nem más, mint Chappie.

Az öntudat maga, és az öntudatra ébredő rendszerek, MI-k valószínűleg mindig is jó alapul fognak szolgálni egy sci-fi-nek, amíg pedig az ember maga nem hozza létre a szóban forgó technológiát, addig még biztos találkozni fogunk olyan agymenésekkel, mint a Chappie. Igen, én is a bosszús nézők sorát erősítem, ugyanis amit Blomkamp véghezvitt a District 9-nal, az egyszerűen nem lehet egy tehetségtelen rendező egyszeri beletenyerelése valami zseniálisba. Ám az Elysium-mal ellentétben a Chappie már a kezdetektől kikapcsolásra halálra van ítélve. Blomkamp egyszerűen fogta a

District 9 alapjául szolgáló történetiés érzelmi tölteteket, amiket megpróbált átültetni egy kicsit könnyedebb környezetbe, avagy egy olyan filmbe, ami két órán belül vagy tízszer vált műfajt. Én kimondottan szeretem a mesterséges intelligenciát górcső alá vevő filmeket, ám akármennyire erőlködöm, nem jut eszembe olyan momentum, amikor a Chappie ebben a témában újat tudott volna mutatni, vagy esetleg ráébreszteni valamire. Persze, ez nem is feltétlen feladata egy filmnek, ám amikor még az egyik legerősebb jelenete is arra emlékeztetett, hogy ez az 1986-

FilmMagazin / 25

KRITIKA os Rövidzárlatban mennyivel jobban meg volt oldva, akkor ott bizony valami nem klappol.

Aki nem látta még a Chappie-t az valószínűleg nem nagyon sejtheti, hogy miről is beszélek, szóval egy kicsit menjünk a felszín alá. A történet alapkövét képezi, hogy a mi kis robotunk effektíve egy gyerekként kezdi az "életét”, akit ugyanúgy meg kell tanítani mindenre, mint egy embert. A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy Chappie az egyik dél-afrikai bűnöző trió kezei közé kerül, akik természetesen nem festésre, vagy versírásra szeretnék megtanítani a droid-gyerkőcöt. Deon eközben persze szeretné képezni a "fiát", aki ennek következtében egy hatalmas morális dilemmán fog végigmenni a film során, ami abszolút érdekes lehetne, ha lenne benne bármi ráció.

Chappie karaktere egyszerűen… nincs. Ami valahol normális, lévén, hogy egy tanuló gyerekről beszélünk, ezzel együtt valami mégis hiányzik. Én ritkán kalandozok el egy film során, ám most egy az egyben ez történt, és ez nagyrészt annak tudható be, hogy értékelhető karakterek és érdemleges cselekmény hiányában elveszítettem az érdeklődésemet. Ami a legszomorúbb, hogy Blomkamp szerintem meg sem erőltette magát. Végig az ezerszer ismételt klisékből él meg a film, amik még csak nem is alkotnak egy koherens egészet, mivel a film tényleg egy műfaji katyvasz és hangulati hullámvasút.

26 / FilmMagazin

MIRE SZÁMÍTHATUNK A BLOMKAMP-FÉLE ALIEN-TŐL? Bár a Chappie után már keserű szájízzel, de azért várjuk, hogy mit hoz ki Neill Blomkamp az Alien franchise-ból, főleg Sigourney Weaver-rel és Ripley-vel. A rendező az Empire-nek adott interjújában beszélt arról, hogy akár több filmre elegendő ötlete is van az Alien-hez. „Volt egy ötlet a fejemben, és amikor találkoztam Sigourney-vel a Chappie forgatásán, azt gondoltam, nem akarja többé eljátszani Ripley-t. Valamint azt sem tudtam, hogy mit lehetne kezdeni a karakterrel az Alien 3 és 4 után.

Tehát amikor beszélgettem vele, az első két film készítéséről szerettem volna megtudni többet, ez a kettő az, amelyik engem érdekel. Ezután szépen lassan kezdtem rájönni, hogy még egy – ha nem több – filmre való ötlet akad Ripley-vel.”

Nyilván nem csak rajta fog múlni a több film, ha akkora kasszasiker lenne az első, akkor a stúdió biztosan berendelné a folytatásokat, attól függetlenül, hogy van-e rá ihlet. „Rengeteg ötletem volt többféle filmhez. A kedvencem ezek közül az Alien volt. De aztán rám telepedett ez a tudat, hogy nem szeretném, ha a stúdió, vagy a rajongók, vagy akárki által felelősségre lennék vonva, csak a saját dolgomat szerettem volna végezni. De a tudatalattim mindig visszairányított az Alien-hez. Amikor éppen nem a Chappie-n dolgoztam, akkor az Alien-nel töltöttem az időmet, egészen odáig, hogy megkértem egy művészt, hogy készítsen koncepciós rajzokat hozzá. Majd megláttam Sigourney-t, és a rajongását, majd arra eszméltem rá, hogy még mindig nem tudom, mit akarok… Aztán az vitt rá a dologra, hogy szó szerint az egész házam tele van xenomorphok-kal. Nem viccelek, ekkor jöttem rá, hogy igen, van benne valami.”

Vegyük sorjában. A Chappie, mint gondolatébresztő, vátesz sci-fi abszolút csődöt mond, gyenge közepesnek is csak jóindulattal nevezhető. Ez a semmilyen robot, és az alapvetően hiteles Deon sara, aki pont ezen hitelesség miatt veszik el az érdektelenség teljes homályában.

Az őt alakító Dev Patel már a Gettó milliomos óta egész szimpatikus, és nem is tűnik tehetségtelen színész-

nek, ám hihetetlenül frusztráló az, amikor valaki csak sablonkarakterek szerepeire képes leszerződni. Deon karaktere van, hogy majd' negyedóráig nem is szerepel a filmben, pedig egy protagonistáról beszélünk. A film tipikusan azt az érzetet kelti, amikor a jeleneteket teljes rendszertelenségben vették fel, majd a forgatás végére elhagyták a forgatókönyvet, emellett pedig még el is felejtet-

Sharlto Copley eddig Blomkamp mindhárom filmjében szerepelt és vélhetőleg ez a munkakapcsolat a jövőben is folytatódni fog majd.

ték annak minden részletét, olyan szinten szétesik olykor a film. Számos felesleges vagy érdemtelen jelenet kapott helyett, amiket néha egész hatásos képsorok követnek, amiknek végül semmi hatásuk nem lesz a karakterekre, vagy a cselekményre.

Minderre rátesz egy lapáttal Hugh Jackman és az ő negatív hőse... aki minden idők egyik legegydimenziósabb karaktere. Nem túlzok, ennek az embernek az ostobasága, egyszerűsége és jellegtelensége nem csak a nézők, de Blomkamp – a District 9 idejében még biztosan létező – tehetségére nézve is sértő.

Vincent Moore mindenféle extra motiváció nélkül pusztán azért szeretné egy egész ország pusztulását okozni, mert Deon robotzsarui nem en-

gedtek teret az ő saját tervezésű kétlábú katonai lövegének. A helyzeten tovább ront, hogy Jackman szájába egysorosokon, sőt, olykor félsorosokon kívül más szöveget nem adtak. Miért? Egy ilyen szerepre miért kell felkérni egy Jackman kaliberű nevet? Egy ilyen szerepet miért kell elfogadnia egy Jackman kaliberű névnek? Csak nem a marketing lenne az oka? Szomorú ezt gondolni, az Alien 5 jövendőbeli rendezőjének filmjéről.

Ha már Alien 5… Sigourney Weaver is "szóhoz jutott" a filmben egy még semmilyenebb karakterrel.

Mit vagyok úgy kiakadva, merülhet fel a kérdés, mert tény, azért relatíve gyakran elő szokott fordulni ilyesmi Hollywoodban, hogy tehetséges emberek minden tekintetben ennyire lejjebb adják az igényeket, ám ez az egész Chappie-ről elmondható, még Hans Zimmer zenéjéből sem maradt meg szinte semmi. Ott volt a filmben a lehetőség, ám teljesen elbukott.

Vagy mégsem?

A Chappie stílusos. Igen, eddig azt mondtam, hogy egy műfaji kavalkád, ami igaz is, ám valami működik. Mint sci-fi elhasal, ám mint akció-vígjáték többé-kevésbé működik a film. Hogy ez minek köszönhető? A borzasztóan gyenge, ám végül mégis eltalált castingnak. Néhányan már sejthetik, hogy a Die Antwoord nevű dél-afrikai, számomra teljesen behatárolhatatlan zenei duóra gondolok, akiket mindenféle színészi előzmény nélkül magukat alakították a filmben, pontosabban Chappie "elrablóit". Az elvileg a forgatásokon is kibírhatatlan Ninja-ról és feleségéről, Yolandi Visser-ről van szó. Én az első negyedórában nem tudtam,

hogy mégis mi az, amit látok, vagy hogy komolyan van-e gondolva egyáltalán. Aztán szép lassan azon kaptam magam, hogy akármennyire szomorú, vagy éppen örömteli, de ezt a filmet ez a két elmebeteg (a szó mejoratív értelmében) viszi el a hátán. Ők tudtak számomra valamennyi érzelmi mélységet adni a filmnek, ezen kívül pedig az egyetlen szórakozási faktort és stílust jelentik, ami végső soron Blomkamp érdeme, egyben mentőöve is.

Elképesztően vegyesek az érzelmeim a Chappie-vel kapcsolatban.

Nem fogok spoilerezni itt a cikk végén, de a befejezésről annyit, hogy Blomkamp egy az egyben (komolyan!) lemásolta a District 9 lezárását. Egyszerűen elkeserítő volt ezt látni… Ha a fentebb említett zseniális alkotást nem számoljuk, akkor kettőből kettő, már ami a csalódásokat illeti a dél-afrikai rendezővel kapcsolatban. A Die Antwoord által szolgáltatott, teljesen elborult hangulat miatt azt mondom, hogy ez még belefért a Blomkamp filmográfiájába, ám sürgősen kapja össze magát, ugyanis a következő években egy legendás cím, avagy a Halál felélesztése lesz a feladata.

55% Stáblista Rendező: Neill Blomkamp Főszereplők: Hugh Jackman, Dev Patel, Sigourney Weaver Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2015. március 5.

FilmMagazin / 27

KRITIKA

R.E.M.

Igazi kiváltság, ha az ember gyermeke leülhet megnézni egy kis költségvetésű filmet, főképp, ha elsőszülöttről van szó. Írta: Eprespuszedlee

M

inden képkockáról sugárzik a készítők és a szereplők lelkesedése, igyekezete.

Egy ilyen kiforratlan alkotás képes sokkal szerethetőbb lenni, mint egy hollywoodi kasszasiker, amely profizmusával és dörgedelmes látványelemeivel sokszor megöli az igazi moziélményt. Nem beszélve arról, hogy ezekre az egészestésekre a többség már eleve elvárásokkal ül be, ami tovább ronthat az esélyeiken. Szóval jó néha kivetkőztetni egy történetet a követelményeink ruhájából és csak pőrén, a maga

28 / FilmMagazin

valójában vizsgálni azt. Akkor lássuk, nagy vonalakban miről szól ez a sci-fi thriller, a R.E.M.!

Joe (Orbán Gergely) ücsörög a drogelvonó előtt, amikor Márk (Pavlics Tamás), a friss szomszéd, botlik bele és azonnal be is avatja gondolatolvasó projektjébe. Az elvonási tüneteivel küszködő srác vonakodva fogadja az ötletet és az agyhullámaira ácsingózó feltaláló fura szerkezetét, de egy kis mellékesért bevállalja a kísérletet. Rájönnek, hogy kevesebb jelet közvetít, ha csak egymás álmaiba szökkennek

bele, ami annyira jó mókának ígérkezik, hogy Joe ebben találja meg új függőségét. Akkor kezdődnek az igazi bonyodalmak, amikor a panelben más lakásaiba is beszivárognak egy kis extra álom-élményért…

A sztori, néhány jól bevált filmes fordulattól és klisétől eltekintve eléggé eredeti lett és egyértelműen érzékelhető benne a fokozódó feszültség. A cselekmény egy-két helyen lelassul, és picit döcögőssé válik.

Ettől eltekintve jelenetről jelenetre válik egyre vészjóslóbbá és komorabbá a história, ami hozza a thrille-

Pavlics Tamás 2010-ben csatlakozott a CineStar gárdájához, azóta csapatunk megkerülhetetlen, oszlopos tagja.

rektől megszokott történetvezetést.

A főszereplők mindent megtesznek a sikerért, hogy igazán édes álmaik lehessenek és ügyeskedésük képes fenntartani az érdeklődésünket – végig ott motoszkál, hogy „vajon mi fog kisülni ebből”. Profi színészi játékról nem beszélhetünk, de pont emiatt kiemelendő, hogy a mellékés főszereplők sem voltak erőltetettek, természetesen mozogtak a kamerák előtt, a dialógusok és a poénok is működtek. Egyedül azt hiányoltam, hogy míg Márkról szinte azonnal megtudjuk, hogy meghalt a nagyapja, szexfüggő, kissé tudálékos, de rendkívül elmés, valamint az ajzó-, stimuláló- és altatószerek ismerője, addig Joe-ról a drogproblémáján kívül nem tudunk meg túl sokat. Szívesen megismertem volna jobban a hátterét és azt, hogy miből táplálkozik ez az erős motivációja a folyamatos elszállásra. A végkifejlet ettől függetlenül hatásos lett és nem maradt el a katarzis sem, ami szép eredmény, ha arra gondolunk, hogy az egész filmet önfinanszírozással, egyetlen tükörreflexes kamerával vették fel. Ebből adódik, hogy az egész alkotás rendkívül minimalista és akadnak apró hibái, de a forgatókönyv nagyon a helyén van és ez

Molnár Szilárd tehetségét példázza.

Reméljük, hogy csinál még jobbat és nem hagy alább a lelkesedése! Át is adom neki a szót, ugyanis kíváncsiak voltunk mit mond ő maga első művéről.

Miért pont ezt a témát választottad? Régóta foglalkoztat az álmok világa?

A témaválasztás legfőbb oka a viszonylag könnyű kivitelezés lehetősége volt. Rengeteg más sztorin jár az agyam, de a legtöbb ennél jóval nagyobb volumenű, nagyobb befektetést igénylő (történelmi, western, háborús sztorik pl.). Kiválasztottam tehát ezt a “panel sci-fi” jellegűt, és

kidolgoztam részleteiben úgy, hogy egy ilyen minimalista módon is leforgatható legyen. Magát az álmok világát nem sorolnám a számomra kiemelten fontos témák közé, egyszerűen sok érdekes dolgot lehet ezzel kapcsolatban elmesélni, ezért mindenképp egy jó alapanyagnak tartottam.

Először rendeztél filmet. Milyenfajta új, eddig nem tapasztalt kihívások elé állított ez?

Az egész filmkészítés új volt számomra, így minden egyes forgatási nap rengeteg új tapasztalattal szolgált. Legközelebb már 100x okosabb, céltudatosabb és magabizto-

>>

AZ EGÉSZ ALKOTÁS RENDKÍVÜL MINIMALISTA ÉS AKADNAK APRÓ HIBÁI, DE A FORGATÓKÖNYV NAGYON A HELYÉN VAN ÉS EZ MOLNÁR SZILÁRD TEHETSÉGÉT PÉLDÁZZA. REMÉLJÜK, HOGY CSINÁL MÉG JOBBAT ÉS NEM HAGY ALÁBB A LELKESEDÉSE! <<

FilmMagazin / 29

KRITIKA

sabb leszek. De be kell vallanom, elsősorban a forgatókönyvírás érdekel, persze a saját könyveimet szeretném magam dirigálni, mert nálam jobban senki nem tudhatja, hogy hogyan is képzeltem. Az operatőri feladatokat viszont szívesen lepaszszolnám legközelebb, mert bár szép szakma az is, rendezés mellett nagyon nehéz még azzal is foglalkozni.

Mire vagy a legbüszkébb a film kapcsán?

Arra, hogy egyáltalán elkészült. Egy évvel ezelőtt még csak egy kósza gondolat volt, hogy milyen jó lenne filmet készíteni, most meg túl vagyok a R.E.M. premiervetítésén…

Nekem ez nagy dolog. Arra is büszke vagyok, hogy minden technikai hibája, és az amatőr kivitelezés ellenére is úgy érzem, működik a film a történet szintjén (és most nem a saját fingomat szagolgatom, hiszen emellett minden más hibáját látom a filmnek, nem élek álomvilágban :D).

Egy olyan embernek, mint én, akit a forgatókönyvírás vonz leginkább, ez a legnagyobb dicsőség. Bár ez lehet, hogy nem a legjobb szó rá…

Mindenesetre nagyon jó visszajel-

30 / FilmMagazin

zés számomra, látva a filmet, hogy amit leírtam papírra, az egy életképes valami volt, és ez nagyobb magabiztosságot ad a későbbi projektjeimhez. A dialógjaimon még azért volna mit csiszolni…

Természetesen nem hagyhattuk szó nélkül kollégánkat, Pavlics Tamást sem, aki az egyik főszereplője a filmnek. Nagyon büszkék vagyunk rá!

Régóta dédelgetsz színészi ambíciókat?

Talán gyerekkorom óta. :) Na jó, ez csak részigazság, mert ugyan a gimiben rendre játszottam különböző darabokban és mind a mai napig hajlamos vagyok kedvenc filmjeim jeleneteit a TV képernyő előtt a filmmel egy időben eljátszani, a színészetet meghagyom a nálam sokkal alázatosabbaknak és tehetségesebbeknek.

Van olyan színész, akinek a játéka segített a karaktered megformálásában?

Ez egy jó kérdés, mert sok szempontból Márk bizonytalansága, magánya, esetlensége bennem is

éppúgy megtalálható, tehát ebből a szempontból nem volt konkrét színészi inspiráció és a saját tapasztalataimból, élményeimből merítettem.

Amikor egy kicsit ridegebbnek, pszichopatábbnak kellett lennem, akkor viszont valamiért mindig Cillian Murphy játéka ugrott be a Batman: Kezdődik!-ből. Az az alakítás és az én karakterem kifejezetten távol állnak egymástól, de valahol mégis hasznosnak bizonyult, ha magam elé képzeltem Murphy rideg tekintetét. De ha egyszer valamilyen csoda folytán el kellene játszanom egy ahhoz hasonló intellektuális pszichopatát, azonnal igent mondanék.

A forgatásokon minden simán ment? (Ez alatt azt értem, hogy minden beállítás elsőre jól sikerült, nem kellett sokszor felvenni a jeleneteket, snitteket stb. Vannak-e esetleg érdekes vagy vicces sztorik?)

Noha ez úgy hangozhat, mintha már sok forgatáson részt vettem volna (pedig nem), de szerintem a lehető legritkább esetben sülnek el úgy a dolgok, ahogy azoknak kellene. Volt olyan, amikor rendre leállt 10 má-

A filmmel kapcsolatban érdemes külön kiemelni Elekes Gergő háttérzenéjét, ami elképesztően hangulatosra sikeredett.

sodperc után a kamera, amikor egy fontos, színészileg kötöttebb jelenet volt. De a legemlékezetesebb eset az kétségkívül egy száz éves festményen okozott kár volt, amit véletlenül felsértettünk az egyik jelenetre való készülődés alatt. Ugyan egy laikusnak fel se tűnt volna a kár (ellenben a lakás valamint a festmény tulajdonosával), és mondanom sem kell, hogy Szilárd, a rendező érthető okokból rendesen ráfeszült, de szerencsére nem lett baj végül belőle. Ezeken például nem nagyon nevettünk, de a R.E.M. szó beerőltetése filmcímektől kezdve, mint A R.E.M.-ény rabjai egészen az alapvető beszélgetéseinkig már valóban a szórakoztató kategória. Pl. hogy milyen kérdésekre kell majd válaszolnunk a pR.E.M.ieren.

Elégedett vagy a saját szerepléseddel?

A legkevésbé sem, de ezt tudjuk be a maximalizmusomnak, valamint annak, hogy nem tanultam meg sokszor rendesen a szöveget és a jelenet felvétel előtt is azt magoltam, ha nem sikerült azt Fehérvár és Pest között a buszon megjegyeznem.

Plusz fejben hiába láttam magam

előtt, hogy hogyan csinálnék valamit, azt átültetni a gyakorlatba nem egyszerű. Ez is annak a jele, hogy nem vagyok profi.

Kellett néha improvizálnotok, vagy szigorúan követtétek a forgatókönyvet?

Mikor hogy. Jobbára ragaszkodtunk a szövegkönyvhöz, hiszen az Szilárd gyermeke, aki értelemszerűen nehezen akarta azt elengedni, vagy változtatásokat eszközölni rajta. De ha ő is látta, hogy esetleg egy-egy karakterhez illő jegy nincs összhangban a szövegével, vagy bizonyos, a szkriptben felvázolt ötletek a mi technikai hátterünkkel kivitelezhetetlennek bizonyultak, akkor abszolút nyitott volt minden felvetésre.

Mit üzennél azoknak, akik még nem látták a filmet?

Hogy mindenképpen nézzék meg!

Az amatőr filmek bája, hogy minden egyes képkockájukon érződik a szeretet és a rajongás és ez szerintem itt is abszolút igaz. Persze a szakmaiságot mindez még nem pótolja, de törekedtünk az igényességre, amit a rendkívül szűk keretek csak biztosítani tudtak számunkra és a R.E.M. talán sok fiatalra hat ösztönzőleg, hogy a saját filmes álmait is megvalósítsa.

70% Stáblista Rendező: Molnár Szilárd Főszereplők: Orbán Gergely, Pavlics Tamás, Sárog Noémi Forgalmazó: N/A Hazai premier időpontja: 2015. március 8.

FilmMagazin / 31

KRITIKA

NAGY SZEMEK A Beetlejuice és az Ed Wood rendezője irányt váltott és maga mögött hagyta saját múltját.

Írta: Sanya08

T

im Burton finoman szólva nem váltotta be a nevéhez fűzött reményeket az utóbbi pár évben. Két mesei világba elkalauzoló próbálkozása (Alice Csodaországban, Charlie és a csokoládégyár) után azzal is kudarcot vallott, hogy egy képileg sokkalta a korábbi, gótikusabb, horrorisztikusabb hangnemet megütő filmjeire hajazó alkotást tett le az asztalra. Lehetséges, hogy kevésbé tartja magát érdekeltnek abban, hogy valami értékeset, valami emlékezeteset alkosson?

Vagy szimplán mostanra ütött be neki az, amit mondott egyszer: „Akkor se ismerném fel a jó forgatókönyvet, hogyha ott lenne az orrom előtt.” Nos, bármelyik is legyen, bizonyos fokú éleslátást feltételez az, hogy legújabb filmjét nézve szakított az eddigi szokásaival és egy olyan történetet mesélt el, amelynek még a közelébe sincsenek fantasztikus, nem evilági elemek. Nincsenek benne se kísértetek, se boszorkányok, se pedig giccsparádéba torkolló mesevilág. Tim Burton elmesélt egy igaz történetet, amely bár önmagában véve nem hat nála újdonságnak, de az Ed Wood című darabjával ellentétben itt a témában semmi

olyan nincs, amiről egyből a különc stílusú direktor jutnak eszünkbe, és amely feltételezné az ő jelenlétét a rendezői székben.

Az ötvenes években járunk: Margaret (Amy Adams) fogja magát és otthagyja férjét (ahogy a narrátor mondja: „Még azelőtt megszökött a férjétől, mielőtt az divattá vált volna.”), hogy kislányával egy új, szebb élet reményében tovább álljon. Margaret festőművészként igyekszik érvényesülni egy olyan világban, amelyben a Férfi az úr és az Aszszonyra furcsán néznek, ha kétkezi munkát kíván dolgozni, az meg pláne ki van zárva, hogy egy NŐ művészként aposztrofálja magát. Hősnőnk utóbbit gyorsan el is felejti, frissen megismert lovagja, Walter (aki szintén festéssel foglalkozik) szíves örömest megteszi helyette.

Sőt, ha a helyzet úgy kívánja, akkor még a babérkoszorút is felteszi saját fejére, a hírnév ugye nehéz dolog, csupa üzleti politika és machinációk.

Nem nőnek való az. Walter addigaddig hazudja a világnak (kezdetben kegyes hazugságként), mígnem már szinte saját maga is elhiszi, hogy azokat a nagy szemű kislányokat ő festette és őt illeti a pénz és hírnév.

BURTON VÁSZONRA VISZI A VÁNDORSÓLYOM KISASSZONY KÜLÖNLEGES GYERMEKEI CÍMŰ KÖNYVET IS Tim Burton láthatóan nem ismeri a pihenés fogalmát, hiszen most mutatták be a Nagy szemek rendezését, de a Bettlejuice 2 mellett már azt is megtudtuk, hogy ő fogja ledirigálni az új, élőszereplős és CGI elemeket vegyítő Dumbó filmet, valamint a legfrissebb hírek szerint már elrajtolt a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Miss Peregrine’s Home For Peculiar Children) című regény feldolgozásának forgatása. A 20th Century Fox szerezte meg Ransom Riggs New York Times bestsellerének jogait és az egyedi stílusú Tim Burton-t kérték fel az adaptáció lebonyolítására, méghozzá Jane Goldman (Kingsman: A titkos szolgálat, X-Men: Az eljövendő múlt napjai, Kick-Ass) forgatókönyve alapján. A könyv filmváltozata hátborzongató kalandnak ígérkezik, amelyből Burton remélhetőleg kihozza majd a rá jellemző stílusnak köszönhetően a legjobbat, ehhez pedig olyan színészek asszisztálnak majd, mint Eva Green, Asa Butterfield vagy Ella Purnell.

FilmMagazin / 33

KRITIKA Szegény Margaret meg csak pislog a háttérben és nem győzi alkotni a remekműveket.

Egyfelől szerencsés választás volt Tim Burton részéről ez a téma: nem csupán azért, mert szakíthatott kicsit a manírjaival és a védjegyéül szolgáló, mára megfáradni látszó vizuális érzékével, hanem azért is, mert egy teljesen más közegben kamatoztathatta azokat a témákat, amiket már többször feldolgozott. Margaret személyében egy a Burton-hősöktől nem is olyan távol álló karaktert ismerhetünk meg: a körülötte lévő világgal enyhe diszharmóniában álló, különc, száz százalékos érvényesülésre képtelen nő, akit mindenki más (jelen esetben ez a mindenki Walter személyében van jelen) kihasznál. Jó látni, hogy Burton ilyen saját magához képest spártai körülmények között is képes érvényesülni: filmje könnyed drámai hangvételt képvisel, egyszerű eszközökkel és kellemes külcsínnel mesél. Ámbár néha egy kis bizonytalanság is felüti fejét, jelezve, hogy mégiscsak idegen terepre tévedt a direktor. A film első fele érezhetően erősebbnek bizonyul, a második felénél meginognak a dolgok és az addig felépített erős és hiteles drámai közeg omladozni látszik. Érződik ez Christoph Waltz játékán is. Az Oscar-díjas színész eleinte majd’ tökéletes választásnak bi-

nyult a szerepre, ám az utolsó harmadban játéka már sokkal inkább a ripacskodás mezejébe kerül. Waltz a következőképp játssza Waltert: behízelgő vigyor és heves gesztusok. Ennyi alapján nem áll távol Hans Landa karakterisztikáitól, ám ami az elején még működik, az a végére egy rossz gimmickké fajul. A karakter kevés átmenet nélkül megy át még szimpatikusnak mondható, ám látens sunyi fickóból önző, instant utálatot kiváltó féregbe. Ez persze megkönnyíti azt, hogy a végén ellene szurkoljunk a tárgyaláson, viszont rendezésileg nem túl jó választás: egy dimenziótlan, szerencsétlen marhát csinál egy addig rejtélyes és kétes moralitással rendelkező karakterből. Ezáltal súlya nagy részét elveszti az addig erősnek mondható dráma, hiába áll ott a másik oldalon egy csodálatos Amy Adams (merthogy félretéve minden elfogultságomat: tényleg nagyot alakít, ehhez ne férjen kétség), ha a mérleg egyik nyelve nincs egyensúlyban a másikkal, akkor… ott valami bizony nincs rendjén.

Burton filmjeiben legtöbbször gyenge pontnak minősül a drámai szál, cselekményeinek ezen részét mindig direkt túlzásokkal igyekszik elénk tálalni – ezzel kompenzálva valamelyest a hiányosságokat. A Nagy szemek ebben bukik el: mivel egy, a rendezőtől szokatlanul letisz-

AMIT TIM BURTON-TŐL LÁTNI ÉRDEMES

Batman (1989)

Az Álmosvölgy legendája (1999)

34 / FilmMagazin

Ollókezű Edward (1990)

Ed Wood (1994)

A halott mennyasszony (2005)

Sweeney Todd: A Fleet Street démoni borbélya (2007)

Burton kiállítása volt tavaly a leglátogatottabb Csehországban. A festőként is tevékenykedő rendező közel 500 alkotását állították ki Prágában.

>> TIM BURTON

A NAGY SZEMEKKEL TALÁN EGY PICIVEL MÉLYEBBRE AKART HATOLNI, MINT AMENNYIRE VÉGÜL SIKERÜLT NEKI, ÍGY IDEJE NAGY RÉSZÉT AZZAL TÖLTI, HOGY A FELSZÍNT KAPARGATJA. << tultabb, valósabb alapokon nyugvó filmről van szó, itt ugyanezt már nem tudja megcsinálni. Helyette maradnak a túlkapások és a dramaturgiai, illetve karakteri szempontból ügyetlennek ható fogások. Ennek köszönhetjük azt, hogy Christoph Waltz a film utolsó harmadára átvedlik habzó szájú, őrült Duracellnyuszivá, a Nagy szemek ezen a ponton pedig sokkal inkább hasonlít egy tévés melodrámára, semmint egy rendes mozifilmre.

Szerencsére Amy Adams-ről nem mondható el, hogy túlzásba viszi a játékát. Adams-re inkább jellemző a visszafogottság, mint partnerére, ő végig képes életben tartani az emberi vonását a történetnek és a karakternek egyaránt. Margaret Keane belső vívódását és megingatott művészi pozícióját, önnön magában való kételkedését a tőle telhető legnagyobb erőbedobással jeleníti meg, így igazán kijárt volna neki is az a bizonyos Oscar-jelölés.

A Nagy szemek talán egy picivel mélyebbre akart hatolni, mint amennyire végül sikerült neki, így ideje nagy részét azzal tölti, hogy a felszínt kapargatja. A téma önmagában alapvetően hurcolja előre a filmet: erről a korszakról, a nőket illető megítélésről és az elnyomásukról mindig érdemes és kell is filmet készíteni, hálás téma. A kellemetlen filmélménytől tehát távol vagyunk,

épp csak híján van a mélydrámának és bár Burton sokszor olcsó eszközökkel hajtja előre a cselekményt (lásd: Walter karakterének átmenet nélküli lefokozása), azért akadnak szórakoztató momentumok és eltalált jelenetek. Plusz Danny Elfman muzsikája sem utolsó darab, bár ez – tudván, hogy a Burton-nel való kollaborációja általában minőséginek bizonyul – nem számít túl nagy meglepetésnek.

Ami pedig Tim Burton kiruccanását illeti, fenntartom, hogy jól tette, hogy elvállalta a filmet. Kellett egy kis váltás nem csak neki, de nekünk is (aki látta az Éjsötét árnyakat, az tudja, mire gondolok). Ha nem is sikerült teljes mértékben átállnia és magáévá tennie az ilyen és ehhez hasonló filmekhez szükséges képességet és tudást, azért a szándék nemes, az eredmény pedig nézhető, mi több: élvezetes.

70% Stáblista Rendező: Tim Burton Főszereplők: Amy Adams, Christoph Waltz, Terence Stamp Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2015. március 5.

FilmMagazin / 35

KRITIKA

FÁCÁNGYILKOSOK 2013-ban relatíve csöndben jelent meg a Nyomtalanul c. dán krimi, pedig ugyanaz a profizmus és maximális hangulat jellemezte, ami ezeket az alkotásokat megkülönbözteti a többi nemzet filmjeitől. A folytatásra nem kellett sokat várnunk, a Q-ügyosztály újabb esete Fácángyilkosok címmel került márciusban a mozikba, színvonalában pedig pontosan azt hozza, amit az elődje. Írta: Török Tamás

E

gy fű alatt érkező film esetében könnyen előfordulhat, hogy még a műfajra kifejezetten vevő nézők látóköréből is kiesik, ezért egy pár szóban összefoglalnám, hogy miről is szólt a Nyomtalanul (aki nem látta a filmet, annak ajánlott pótolni, viszont a második rész megértéséhez abszolút kihagyható, lévén két teljesen különböző ügyről van szó). Egy szolgálat során elkövetett hiba miatt a tehetséges nyomozót, Carl Morck-ot gyakorlatilag lefokozzák, képességeire pedig az újonnan megnyitott Q-ügyosztály berkein belül számítanak, ami annyit tesz, hogy egy sötét alagsorban kell átnyálaznia a létező összes lezáratlan, vagy gyanús körülmények kö-

36 / FilmMagazin

zött lezárt aktát, hátha észrevesz valami olyat, amit addig más nem.

Segítségül mindössze egyetlen aszszisztenst kap, Assad-ot, aki a nyomozás során kiérdemli a nyomozó bizalmát.

Számomra a Nyomtalanul sikere abban rejlett, hogy tökéletesen ágyazta bele a borongós, ijesztően reális skandináv atmoszférát a film történetébe, ami emellett kellően csavaros, néha kifejezetten sokkoló is volt. Ez a Fácángyilkosok során egy kicsit megváltozik, ami kifejezetten dicséretes, lévén nem az első rész tudományából akar Mikkel Norgaard rendező megélni. Carl és Assad az első ügy kirobbanó sikere után nem nagyon képesek újabb

igazságok feltárására, ám a mostani eset, mely egy fiatal testvérpár tragikus halála körül bonyolódik, elsődleges prioritást élvez, ugyanis az állítólagos gyilkosuk mindössze 3 év börtönbüntetéssel megúszta, úgy, hogy az ország legjobb ügyvédje védte, szóval gyaníthatóan felsőbb hatalmak is közrejátszottak az ügy eltusolásában.

A Fácángyilkosok története főleg két szempontban tér el az elődjéhez képest. Első blikkre sokkal szerteágazóbbnak tűnik az új eset. A viszszatekintések sokkal nagyobb szerepet kapnak a filmben, mint eddig, gyakorlatilag mondhatjuk, hogy a cselekmény párhuzamosan tárja fel titkait előttünk a múltban és a jelen-

Az előző részről írtuk: A Nyomtalanul nem vállalja túl magát, viszont az a másfél óra, amit a film nyújt, tökéletes kikapcsolódás.

ben egyaránt. Minél változatosabb, annál jobb, főleg egy krimi esetében, ám nem minden működik enynyire jól a Fácángyilkosok esetében – erről viszont majd később még értekezem.

A film sokkal fiatalosabb is lett.

Nem, nem arról van szó, hogy Carl és Assad lenyalt séróval és csőnaciban rohangásznak Dániában, hanem hogy a filmbe egy rakás fiatal színész / karakter került. Ez annak köszönhető, hogy az ügy múltbéli szála egy bentlakásos iskola falain belül, vagy éppen a falain kívül játszódik. Ez rengeteg lehetőséget nyit meg a rendező előtt, ugyanis megkapta az eszközt a kezébe, amivel érzékeltetheti, hogy egy-egy fiatalkori élmény mekkora traumát okozhat egy ember egész életére nézve.

Ezt Norgaard igyekszik is kihasználni, ám ahogy magánál az ügy felgöngyölítésénél, úgy itt is hiányzik valami.

A szerteágazóbb esett nem mindig egyenlő az "agyeldobósabb" élménnyel, ugyanis sokkal nagyobb a hibázási lehetőség. A Fácángyilkosok cselekménye nagyon erősen kezd, eleinte – a nyomozókhoz hasonlóan –, egyáltalán nem leszünk képben azzal kapcsolatban, hogy mi is történt valójában a két meggyilkolt fiatallal. El fogunk veszni a temérdek

mennyiségű részlet tengerében, ami egy ilyen film esetében hihetetlenül jó érzés, főleg akkor, amikor elkezdjük kibontogatni a szálakat. Ez itt remekül működik, a visszatekintések remekül asszisztálnak a történet megértéséhez, egészen addig a pontig, amíg egyszerre világossá nem válik minden. Persze, ez mindig megtörténik egy krimi esetében, ám nem ennyire korán…

A film felénél nagyjából már mi magunk is ugyanúgy képben vagyunk a történtekkel, ahogy Carl-ék is. A Fácángyilkosok ettől a ponttól kezdve feszültségében egyszerűen elkezd stagnálni, hiába tartja a színvonalat a skandináv mentalitáshoz és profizmushoz méltó hibátlan színészi játék és a csontig hatolóan életszerű képi hangulatkeltés, egyszerűen nincs meg a csúcspont. Ez azért ennyire észrevehető, mert a Nyomtalanul ebben alakított hatalmasat, hogy a finálé során egyszerre lélegeztünk fel a karakterekkel. Itt nem alakul ki semmiféle kötődés senkivel sem, ami azért sántít na-

gyon, mert a film erre építi ki a lezárását. A rendező próbálja Carl és Assad karakterét is árnyalni valamiféle drámával, ami annyira súlytalan és jellegtelen, hogy kár is lenne szót fecsérelni rá.

Mindettől függetlenül a Fácángyilkosok egy élvezetes, ízig-vérig skandináv krimi benyomását kelti, ami szerencsére próbál újítani, részben sikerül is, ám mintha túl sokat vállalt volna. Én mindenesetre nagyon remélem, hogy a jövőben is figyelemmel követhetjük a Q-ügyosztály munkásságát.

70% Stáblista Rendező: Mikkel Norgaard Főszereplők: Nikolaj Lie Kaas, David Dencik, Fares Fares Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Hazai premier időpontja: 2015. március 19.

FilmMagazin / 37

KRITIKA

HAMUPIPŐKE Kenneth Branagh a klasszikus mese élőszereplős változatával valósággal elbájolja a nézőt, korosztálytól függetlenül. Írta: Sanya08

F

ene se gondolta volna Kenneth Branagh-ról, hogy a sok shakespeare-i királydráma után előbb-utóbb nemhogy egy szuperhősmozinál, de később egy Disney-filmnél köt ki. Minimum elvárás ilyenkor legalábbis az lenne, hogy saját ízlése szerint gyúrja majd a történetet és végül egy sajátos megközelítésű Hamupipőke-átiratot tár elénk. Nem így lett. Ahogy a Thor is csak annyira tartalmazza a királydrámák sajátosságait, amenynyire az alapul szolgáló képregény, úgy a Hamupipőke se lett se több, se pedig kevesebb egy mesefilmnél.

Emiatt pedig egyáltalán nem érdemes szomorúnak lennünk.

Az eredeti, 1950-ben bemutatott Hamupipőke-rajzfilm eddig sem volt mentes a sok-sok feldolgozástól és átirattól (többek között Andy Tennant is rendezett egyet 1998-ban Drew Barrymore-ral a főszerepben, Örökkön-örökké címmel, de Hilary

38 / FilmMagazin

Duff nevével fémjelzett modernizált verzió is akad, mely Los Angeles-i tündérmese címen fut), így igazán nem érhetett minket meglepetésként az a bejelentés, hogy újabb bőrt akarnak lehúzni a klasszikus történetről. Elvégre olyan időket élünk, amikor a Csipkerózsika megkapja a maga előzményfilmjét, benne a gonosz boszorka kvázi spin off-jával, a Hófehérke és a hét törpe pedig egy sötét hangvételű verzióval lett gazdagabb Kristen Stewart-tal a címszerepben. Miért épp Hamupipőkét kerülné el a sorsa? Branagh filmje azonban abban különbözik a fentebb felsorolt filmektől (hála a jó égnek), hogy szó nincsen “dark and gritty” tónusról vagy modernizációról. Szó nincsen arról, hogy realisztikusabbá szerette volna tenni a történetet. Ehelyett – nagyon okosan – észrevette azt, hogy a nézőknek bizony égető szüksége van mesékre. Nem csupán a gyerkőcöknek, de

a felnőtteknek is egyaránt, ennek fényében pedig nem nagyon próbálta igazítani a modern tradíciókhoz Disney fabuláját, hanem megtartotta annak naivitását és bájosságát, remélve azt, hogy ez a sztori van anynyira örök, hogy a mai kor emberét is képes megragadni.

Képes megragadni? Bizony, hogy képes! A Hamupipőkében megvan minden bű és báj meg cukiság, ami szükségeltetik egy jó Disney-mese élvezetéhez (mínusz az éneklés, azokat leredukálta Branagh, de emiatt igazán nem tudok bánkódni) és mindez élőszereplőkkel, amely ad egyfajta pluszt az élményhez. Nem csak azért, mert Cate Blanchett a gonosz mostoha szerepében lehengerlően utálatos hárpia (imádod majd utálni), vagy mert Lily James is nagyon gyorsan belopja magát a szívünkbe, hanem azért is, mert nem mindig látunk ilyen derűs, happy end-et fennen hirdető és ma-

Az eredeti Hamupipőke a Walt Disney Productions legsikeresebb műve, ami több mint 10 feldolgozást ért meg.

gának bőszen követelő / kiérdemlő, élőszereplős filmet, amely egy cseppet sem szégyelli saját magát és felvállalja a maga kvázi naivitását és pozitív gondolkodását. Plusz, oké: Cate Blanchett-et ilyen szerepben nézni külön öröm, mi tagadás.

Branagh a film majd két órájával folyamatosan bűvöli a nézőt és szerencséjére a giccs-faktort is képes úgy kezelni, hogy ne fájjon annyira.

Olykor elengedhetetlen persze, a dialógusok pedig helyenként viccesen fennköltek és ódivatúak, de a színészek helyükön kezelik ezt. Humornak ugyan nincs híján a Hamupipőke, kis irónia is be-becsúszott, de hasonló hatást ne várjon a kedves néző, mint amit az Amy Adams főszereplésével készült Bűbáj ért el.

Nem állítódik pellengérre Disney és meséi, sokkal inkább élteti őket a rendező azok mondanivalójával, üzenetével együtt. Utóbbi pedig legalább annyira hangsúlyos a filmben, mint a sok mesei elem. “Légy bátor és kedves!” – tanácsolja Hamupipőkének az édesanyja a halálos ágyánál. Bármennyire is egyszerűnek tűnik ez a tanács, megfogadása sokszor embert próbáló tud lenni, ezt bizonyítván Hamupipőke sorsa, ahogy minden erejével igyekszik meglátni a világban a jót és a szépet, a becsületességet és a jóindula-

tot. Ezt az attitűdöt pedig Lily James tökéletesen adja át anélkül, hogy egy percig is fennhéjázónak éreznénk a viselkedését, vagy épp bántóan naivnak és ostobának. Persze a hálásabb szerep Cate Blanchett-é, viszont arról lehetne vitázni, hogy melyik jelenti a nagyobb kihívást. Üdvös dolog egyébként, hogy egyikőjük se lett papírvékony karakter, még a gonosz mostoha is kapott egy plusz dimenziót, még akkor is, ha a film nagy részében tényleg nem csinál mást, csak utálatoskodik.

A látványelemek megalkotása is a rendező és az illetékes stábtagok szenzációs vizuális érzékéről árulkodnak: legyen szó a kis falucska vászonra viteléről, a kastélyról vagy épp arról a jelenetről, amelyben a tök hintóvá alakul át, végig tartva van a meseiség és fantasztikusság, úgy, hogy egy kis kellemes visszafogottsággal műveli mindezt. Sose esik túlzásokba még úgy sem, hogy a beszélő állatok is szerepet kapnak. Annyira mese és annyira terhelik le a fantasztikus vizualitással a dolgozatot, amennyire még nem tűnik úgy, hogy egy Avatar-szerű animációs filmet nézünk, szóval megkövetem magam: valamelyest földközelibbé húzta Branagh az alapanyagot, de épp csak egy leheletnyivel.

A fentiek miatt úgy gondolom, hacsak az ember alapvetően nem Disney-gyűlölő, képtelenség nem szeretni ezt az alkotást. Hibáiként maximum szentimentalizmusa róható fel, de erényei is épp ebből fakadnak.

Branagh rendezése bizonyítja a nagybetűs MESE létjogosultságát és erejét. Legyen szó kicsikről, legyen szó nagyokról, fiúkról vagy lányokról, korosztálytól függetlenül ott a potenciál arra, hogy jól szórakozzon a filmen az, aki jegyet vált rá. Megreformálni nem reformálja meg a műfajt, de épp elég kielégítőnek bizonyul az, hogy egy jól ismert történetbe képes új életet lehelni és élvezetessé formálni. Még napjainkban is.

80% Stáblista Rendező: Kenneth Branagh Főszereplők: Lily James, Cate Blanchett, Holliday Grainger Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2015. március 19.

FilmMagazin / 39

KRITIKA

ÉJSZAKAI HAJSZA Liam Neeson megint rendet tesz az alvilágban, de ezúttal bennfentesként. Szórakoztatónak szórakoztató, de kezd egysíkú lenni. Írta: TomPowell

L

iam Neeson továbbra is Liam Neeson, de az Elrabolva 3-mal ellentétben ezt jelen esetben a legkevésbé sem bánjuk. Viszont az a bizonyos varázs mostanra igencsak megkopott. A kiváló drámai színész már karrierje során többször is megmutatta, hogyha kell, a kidolgozott testű akciósztárokat is kenterbe veri. Velük ellentétben a karizmája nem feltétlenül a karizma átmérőjéből fakad, hanem termetéhez mérhető színészi vénájából, amit ennek ellenére sem feltétlenül használnak ki maximálisan a rendezők. Mert mi marad meg a nézőben Neeson legutóbbi filmjeiből? Nem elsősorban az, hogy adott jelenetben – mint például jelen filmünk nyitánya – egy olyan lezüllött alakítást prezentál, ami a Schwarzenegger-Stallone-Willis trió összesben nincs, hanem hogy kemény, mint a kád széle és mindenkit laposra ver, aki neki, vagy a családjának ártott. Ez most sincs másként.

40 / FilmMagazin

Talán pont ezért kezd egy kicsit már egysíkúvá válni. És talán ezért sem értékelték sokan pár hónapja a Sírok közöttet az érdemeinek megfelelően: annak noirba mártott krimije sokkalta kevesebbet adott abból a Neeson-ből, amiért ma szívesen beülnek a filmjeire. És ez már egy figyelmeztető jel, miszerint ideje len-

ne váltani. Pár éve ugyanez a helyzet állt fenn a mentor szerepeivel, és mivel a színész is jelezte, hogy ő is unja a skatulyát, hamarosan megszűnnek a Jimmy Conloné-hoz hasonló szerepek.

Ami Neeson-i mércével mérve is rendkívül sötét. Míg azonban a fent említett tavalyi neo-noirban egy

Liam Neeson elmondása szerint még 2 évig bírja az akciófilmes megpróbáltatásokat, utána viszont az egészsége miatt is jó lenne váltania.

NYEREMÉNYJÁTÉK

Liam Neeson ezúttal nem rabol el senkit és semmit… azon a pár tucat életen kívül, amiket kénytelen elvenni a fia védelme életében, hiszen a rá pályázó maffiózó (Ed Harris) bizony nem kispályás. Ahogyan az a két menő L és M méretű pulcsi sem, amelyet a MoziCom és a CineStar közös játékában kisorsolunk. Ahhoz, hogy részt vegyetek a sorsoláson nem kell mást tennetek, mint a cinestar@project029.hu e-mail címünkre “Neeson” tárggyal válaszolni a következő kérdésre: Jaume ColletSerra korábban két filmet is készített Liam Neeson-nal, melyek voltak ezek? A nyereményjáték március 21., szombat délig tart, majd másnap, 22-én kihirdetjük az eredményt. (Megjegyzés: a pulcsikat Budapesten lehet átvenni, így csakis azok játszanak, akik megtudják oldani.) Sok sikert kívánunk! alapvetően becsületes, jó szándékú karaktert játszott, itt egy múltja terheitől gyötört alvilági végrehajtót, aki ennek a tetejébe még a fiától is elhidegült. Mégis, hiába próbálják befeketíteni, minél inkább besározni, mi azért látjuk rajta, hogy ő egy jó ember a rosszak között, amiben a színész szerethető karizmája is közrejátszik. Ennek ellenére működik a karaktere és a fiával való központi konfliktusa éppúgy, mint Ed Harris maffiózójával ápolt barátsága, ami

szépen erőszakos ellentétbe torkollik, miután annak fiát megöli.

Jaumet Collet-Serra igazi iparos olyan filmekkel a háta mögött, mint a Viasztestek, vagy Neeson-nal való ezt megelőző munkái, az Ismeretlen férfi és a tavalyi Non-Stop, de szerencsére a jó fajta munkásemberek táborát erősíti. Akinek a filmjeire nem szemlesütve kell jegyet váltani, mert vannak annyira igényesek és szórakoztatóak, hogy végig a vászonhoz szögezzenek minket, vi-

szont hiányzik belőlük az a jókora plusz, ami miatt a moziteremből kifelé jövet is velünk maradnak. Az Éjszakai hajsza is illik ebbe a sorba és karakterisztikáját látva a rendezői életműbe is, hiába állnak azok a legkülönbözőbb zsánerű darabokból. A főhős(ök) múltjára és az ebből fakadó önpusztításra, önsanyargatásra, a film kínálta alaphelyzet szolgáltatja a megoldást, ahogy erre Neeson ezt megelőző alakításai is rávilágítanak amnéziás ügynökként vagy alkohol problémákkal küszködő légi marshallként. Figurái mégsem többek két dimenziónál, de a kezdeti lassú építkezés, valamint a (többnyire) decens színészi játék ezt ügyesen leplezi, ahogy a jól diktált tempó is.

A film mindezek ellenére mégsem több egy egyszeri mozinál. Hiába Neeson még most is működő karizmája, vagy a folyton a régmúlt időkről anekdotázó Harris, a pont eltalált brutalitás, a kiszámítható történet, a trendinek szánt, valójában felesleges város panorámák a tisztes középszerben tartják. De van, hogy ezt a legkevésbé sem bánjuk.

65% Stáblista Rendező: Jaume Collet-Serra Főszereplők: Liam Neeson, Ed Harris, Genesis Rodriguez Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2015. március 12.

FilmMagazin / 41

KRITIKA

ÜZLET BÁRMI ÁRON Flügelschlagent mindenkinek! Amerikából egyenesen Európába utazik az őrület, ezúttal komoly üzletemberek képében. Szürreális kooperáció ez, megfűszerezve ityegő fityegekkel, kecsesen ringó német keblekkel, talicskapózzal és még több sz@rral (szigorúan a megboldogult Richard Pryor-t idézve). Írta: Eprespuszedlee

V

ince Vaughn hatalmas szája ismét kiütéssel győz. Ezúttal Dan Trunkman-t, a kétgyermekes családapát alakítja, akinek nem kell sorba állnia lelkesedésért és önbizalomért. Látványosan hagyja ott kizsákmányoló munkahelyét és elhatározza, hogy saját vállalkozásba fog, hovatovább, alapít egy ütőképes konkurenciát. Timothy (Tom Wilkinson) és Mike (Dave Franco) még a cég parkolójában mellészegődnek és remélik, hogy a szerencséjük is így tesz majd, mert nagy az a fa, a fejszéjük pedig kicsi, mint bolha tökén a pattanás. Egy év után verejtékes munkájuk gyümölcse beérni látszik, de el kell utazniuk, hogy a biznisz megköttessen, és ennek jelképeként parolázhassanak

42 / FilmMagazin

egyet új üzlettársukkal. A siker viszont egyre távolabb kerül tőlük, semmi nem akar a terv szerint alakulni és csak sodródnak az eseményekkel… vagyis azok csak úgy sodorják őket ide-oda.

Próbáltam magam jól érezni a film nézése közben, de folyton megzavart mindenféle nem odavaló, kikandikáló fityula és rengeteg magasra pakolt, fontos gondolat, amit csak pipiskedve érhettem fel. Végig azon morfondíroztam, hogy ez a történet valójában vidám, vagy inkább szomorú. Timothy-t gyötri a kapuzárási pánik, Mike-nak komoly mentális problémái vannak (bár hamar kiderül, hogy nem kell annyira félteni), Dan pedig óriási felelősséggel a vállán teper az eredményességért,

hogy megalapozza cége és családja jövőjét, mégis megalázó helyzetekbe kerül, átnéznek rajta és távolléte alatt otthon is kezd minden szétesni.

Lányának „ki az apukám” című fogalmazásán dolgozik agyban, de képtelen egyenes választ adni erre az egyszerű kérdésre. Annyira meg akar felelni a temérdek elvárásnak, hogy lénye teljesen elvész köztük – mindig idomul az elvégzendő feladatokhoz. Tehát van a karakterekben és körülményeikben valami sajnálatra méltó és tragikus, amit helyzetkomikummal és váratlan poénokkal nyomtak el. Ez persze oldódik, ahogy előrehalad a sztori és a nagy kuszaságban lassan kikristályosodni látszik a tanulság is (figyelj, mert zavaros lesz, akár a cselekmény):

Vince Vaughn nemrég a speciális olimpiai játékokat támogatva merült a Michigan-tó jeges vízébe a város jégkorongcsapatának mezét viselve.

TOM WILKINSON A 66 éves színészt vélhetőleg a nevéről nem nagyon tudják beazonosítani talán még a rendszerese mozilátogatók sem, viszont mihelyst megpillantjuk, máris tudjuk kiről van szó. Ennek oka, hogy többnyire mellékszerepekben látható, feltűnt például a Spílerben, a Kasszandra álmában, a Valkűrben, a negyedik Mission: Impossible részben, valamint a Michael Claytonban (utóbbi szerepéért Oscar-díjra is jelölték). Első filmes alakítása egyébként az 1976-os Szélcsendben látható, különlegessége, hogy a szerepre a kultikus Andrzej Wajda kérte fel. Egyik legjelentősebb alakítása a John Adams című minisorozatban látható, amiért Emmy- és Golden Globe-díjat is kiérdemelt. A színészet mellett nagy rajongója az irodalomnak, egyetemi éveit Canterbury-ben végezte, ahol angol és amerikai irodalmat tanult, 2001-ben pedig díszdoktorrá avatták.

ha már nincs önbecsülésed, több ezer kilométert utazol, hogy meg se hallgassanak, minimálisra csökkentve a büdzsédet, egyik pillanatban pőrén egy szaunában, később már felöltözve, de egy meleg bár mosdójában tárgyalsz, sztereotípiaként vizslatnak egy német művész hotel kirakatlakásának üvegén át, mint amerikai üzletembert, akkor is felállsz, lefutod öltönynadrágban és nyakkendőben a maratonit, és átverekeded magad egy G8-as tüntetés rendőrkordonján, hogy valóra váltsd az álmodat. Szóval semmi, de tényleg semmi nem állíthat meg, ha hiszel magadban és a víziódban!

Rendkívül elcsépelt, sokat ismételgetett a mondanivaló, de azt meg kell hagyni, hogy Ken Scott extrém módon tálalta.

A színészek számára ez egy jutalomjáték volt. Egyáltalán nem kellett hatalmas mélységeket megjárniuk a szerepükkel és valószínűleg meg sem erőltették magukat. Mindhárman hozták a figurájukat, ahogy illik és a bevált recept szerint működött köztük az összhang. Bár nehezen tudtam eldönteni, hogy Dave Franco-nak jól állt-e vagy sem, hogy

fullba nyomta a kretént. Emellett az volt az érzésem, hogy szándékosan feszegetik a jó ízlés határait. Megosztóak akartak lenni, vagy tényleg ilyen nyers humorral vannak megáldva? Nem akarok egy poént sem lelőni, de nekem ezek most nem annyira jöttek át. Akárhogy is, Berlin úgy lett bemutatva, mint a fesztiválok, felvonulások, demonstrációk, szabados szaunába járók, életigenlő hipszterek centruma. Kíváncsi lennék, hogy erről mi a véleménye egy ott élőnek. Azt viszont tényleg nem értem, hogyan keveredhettek oda üzletkötés céljából, vagy úgy egyáltalán! Az a fránya, németnyelvű GPS lehet az oka…

60% Stáblista Rendező: Ken Scott Főszereplők: Vince Vaughn, Tom Wilkinson, Dave Franco Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2015. március 5.

FilmMagazin / 43

KRITIKA

MANIEGGS EGY KEMÉNY TOJÁS BOSSZÚJA Kemény tojás kemény bosszút áll. Írta: Sanya08

N

éha a filmkritikus is nagy szarban van: hiába vagyunk titulálva sokszor lelketlen hóhéroknak és egyszerű élvezetek átélésére képtelen idiótáknak, azért olykor a mi szívünk is vérzik. Ó, jaj, de még mennyire! Nagy fájdalommal jár például az, ha a filmbemutatón az adott filmet megelőzően az alkotók elmesélik mennyit, de tényleg mennyit küzdöttek azért, hogy megszülessen a film. Hogy mennyit öltek bele. Hogy mennyit dolgoztak és még ennek tetejébe mennyit áldoztak. És ami a legfontosabb, hogy mennyire, de mennyire (nagyon, de nagyon) szeretnék, ha a kész alkotást legalább annyira a szívébe zárná a nézőközönség, amennyire ők maguk tették. Aztán jönnek azok a nyamvadék, mitugrász firkászok és érzéketlen módon eltipornak mindent. Mintha ez nekünk olyan jó szó-

44 / FilmMagazin

rakozás lenne.

Szögezzünk le jó előre egy nagyon fontos gondolatot: habár a művészet, mint olyan, lényegénél fogva erősen szubjektív, a humor maga legalább annyira megosztó tud lenni. Például nem mindenki röhög a fingós vicceken. Nem mindenki hahotázik Woody Allen vagy Louis C.K. poénjain és réteghumort képvisel a Family Guy is. Vagy a South Park. Ez így van jól, a világ így színes. Ezért feleslegesnek tartom leírni azt a kritikus szemléletmód apropójából, hogy szerintem nem volt túl jó poén a Manieggs Corambo nevű karaktere. Mert lehet, hogy te ott a monitorod előtt az év poénjának fogod tartani. És tudod mit? Lehet, hogy igazad is lesz. Lehet, hogy a te véleményed érvényesül az enyémmel ellenben és én leszek lehurrogva. És különben is, ki vagyok én,

hogy csak úgy leszólom mások munkáját?

A történet szerint a börtönből frissen szabadult Johnny Cupido alighogy szabad levegő éri arcát, máris elkezdi szervezni bosszúhadjáratát azok ellen, akik miatt ülnie kellett. Összeterel egy profi bandát, aztán odacsapnak az odacsapnivalónak.

Miközben nyomukban van Corambo, a rettenthetetlen és öntörvényű detektív.

A Manieggs – Egy kemény tojás bosszúja nem árul zsákbamacskát, a direktor már a díszbemutatót megelőző felvezető beszédében leszögezte: nem vállalnak felelősséget a látottakért. Nem véletlen – a film valósággal tobzódik a verbális és vizuális gegekben egyaránt, melyek nagy része a South Park epizódok otrombaságával és tirpákságával veszi fel a versenyt. Nem ítélkezve,

A filmben hallhatjuk a hazai szinkronvilág legjavát: az alant láthatókon kívül szerepel még pl. Józsa Imre, Bogdányi Titanilla és Kerekes József.

nyilván van erre is kereset és lássuk be, hogy kuriózumként is megállja a helyét; ilyen típusú animációs mozi a hazai mezőnyben nem nagyon szokott készülni. Sértőbb igen, elevenítsük fel a Kis Vuk című gyalázatot. Vagy inkább ne? Igazatok van.

Azt se szabad elhallgatni, hogy a film készítői sok kis apró (vagy nagyon is fellengzős és nagy) popkulturális, filmes utalással igyekeznek tiszteletüket leróni kedvenceik előtt. Ezért is kerülhetett bele a filmbe egy Danny nevű karakter, akinek fizimiskája kísértetesen emlékeztet egy bizonyos mexikói, sziklaarcú egyénre, vagy egy gázmaszkos figura, akinek kalandjait nemrég egy egész világ bámulta addiktívan. Mindezek mellett viszont a legnagyobb erénye a filmnek a látványvilága.

Legyen bármilyen bárgyúnak tűnő, a belefektetett idő és pénz minden

szempontból meglátszik és voltak ötletes, látványos megoldások, amikért jár a dicséret, és amik bizonyítékul szolgálnak arra, hogy igenis vannak hozzáértő szakembereink.

A látvány azonban egy dolog, a történet maga sajnos hagy kívánnivalót maga után: bár az alkotók ténylegesen kreáltak egy igazi történetet a filmhez, sokszor a cselekmény túlcsordul a műkeménykedéstől, a sok trágárkodástól és öncélúvá válik. Bár más művek paródiáját szerette volna nyújtani, sokszor ez a fegyver saját maga ellen fordul. Hiába az ötletek, hiába a jó látvány, az egész a végére fantáziátlanná válik, mert sem a poénokat, sem a történéseket nem, vagy csak nagy nehezen tudták a helyükre tenni és erőltetettnek tűnnek. Mindezt pedig nem mindig képes kompenzálni maga a látvány és az, hogy látjuk: maguk az alkotók élvezték a munkát és szívesen dolgoztak rajta. Sovány vigasz nekünk, nézőknek. Másrészről viszont mégiscsak jár a vállveregetés, mert akadnak ihletett pillanatok, amik alapján tényleg eszünkbe juthat a jófajta amerikai tirpák-humor.

Ilyen az általam kicsit offenzívnak tartott, de megmosolyogtató Parkinson-kóros nagypapa dobszólója a metálkoncerten. Vagy kiemelhetjük a bankrablós jelenetet is, ahol az amerikai bankrablós filmek kliséit sorakoztatták fel és még akciójelenettel is szolgáltak. Végül a finálé

maga is totálisan elszabadult vaddisznóként túr fel maga körül mindent és mindenkit: jó értelemben vett vadulásról van szó, ami szerencsére arcon köpi a “mindenki boldog, mindenki énekel“-típusú happy endeket.

Legfőképp azoknak ajánlom ezt a filmet, akik bírják a random taplóhumort (melyek kb. 50-50 arányban találnak be és tévesztenek célt), a filmes utalásokat, a remekül kivitelezett látványvilágot és… a tojásokat.

Meg az erőszakot és azt a tényt, hogy újra nézhetünk nagy, dagi 18as karikával fémjelzett magyar animációs filmet. Végül is apró öröm is örömnek számít. Érdemes még próbálkoznia ezzel a műfajjal a srácoknak, csak legközelebb egy jobban összerakott forgatókönyvvel kellene nekifutni. A tehetség ott van, a lelkesedés is, de az egyéb összetevők nincsenek még meg maradéktalanul. És ezért kicsit vérzik a szívem.

65% Stáblista Rendező: Miklósy Zoltán Eredeti hangok: Kőszegi Ákos, Csőre Gábor, Csuja Imre Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Hazai premier időpontja: 2015. február 26.

FilmMagazin / 45

KRITIKA

A FEKETE RUHÁS NŐ 2

- A HALÁL ANGYALA A fekete ruhás nő folytatása ismét bizonyítékát adja annak, hogy horrorhoz érdemi folytatást csinálni nem nagyon lehet. Írta: TomPowell

A

horrorra szokták azt mondani, hogy az a műfaj, ami a legkevésbé képes megújulni.

Ha figyelmesebben megnézzük, csak a zsáneren belüli stílusváltások ismétlődnek folyamatosan: a Fűrész-szériával a slasher horroroknak kedvezett, a Paranormal Activity sorozat az Idegleléssel megismert found footage köntösbe öltöztette a klasszikus kísértetházas históriákat, de utóbbiba tartozott a hagyományos megközelítést alkalmazó Démonok között, vagy jelen írás tárgyának az első része is. A fekete ruhás nő 2012-ben amellett, hogy ügyesen kihasználta a varázsvilágból éppen dehopponáló Daniel Radcliffe sztárstátuszát, valóban egy borzongató atmoszférával rendelkező horrort eredményezett, ahol a főhős elfojtott gyásza remekül rezonált a film feszült csendjeit alkalmazó ijesztgetésekkel. Na, ez most nem sikerült.

Alapjában nem tartom jó elgondolásnak egy horrornak folytatást csinálni. Ami ugyanis az első részben ijesztő volt – pont azért mert magunk sem tudtuk mit várjunk a következő pillanatban – másodjára vagy éppen a sokadik alkalommal már a legkevésbé sem félelmetes.

Persze vannak kivételek. Jason Voorhees csak a harmadik részben kapta meg a tőle elválaszthatatlan hokimaszkját, de slasher mivoltából fakadóan ott úgyis a hormontúltengéses tinik megtizedelésén volt a hangsúly, a Végső állomásoknál a minél kreatívabb halálnemekén, a Rémálom-sorozat pedig Freddy Kruger beteg humorának a beemelésével végleg belátta, hogy a parafaktor már úgyis elveszett. Még az Alien és az Aliens közötti különbség is említést érdemel, ahol James

46 / FilmMagazin

Cameron nagyon bölcsen műfajt váltott Ridley Scott klasszikusához képest. Vagyis a sikítófrász ráhozása az emberre egy film cselekményén keresztül működőképes, de több részre elnyújtva oda a varázs, ahogy az történt most, A fekete ruhás nő esetében is.

Pedig azzal, hogy az előzményhez képest ugrunk pár évtizedet a második világháború sújtotta Angliába, ahol pont egy csapat gyereket szállásolnak el az első részből megismert Earl Marsh House-ban, papíron még értékelhető koncepció, de filmen ez már csak részben működőképes. Hiába a most is hatásos brit atmoszféra, nem sikerül megteremteni mögé a horror egyik elengedhetetlen kellékét: a drámát, ami súlyt adna a rettegésnek. A gyerekek árvává válása pedig önmagában nem elég erős, ahogy szereplői tragédiája is inkább mondvacsinált. Ezt szerencsére menti a decens színészi játék, és Phoebe Fox karaktere kellően bájos, Jeremy Irvine (Hadak útján) kisírt szemű pilótájára sem tudunk igazán haragudni, Helen Mc-

Crory (Skyfall) pedig most is csak emelni tudja a produkció fényét. Míg azonban az első rész rendezője James Watkins (Eden Lake) szépen adagoltatta a feszültséget, addig a sorozatok világából érkező Tom Harper minden második percben olcsó jump scare-ek formájában próbál kiugrasztani minket az alsónkból, ami viszont hamar önparódiába fullad. Így lesz végül A halál angyalából egy egyszeri szórakozásnak épphogy megfelelő, de könnyen felejthető horror. Amitől viszont igazán rettegünk, azt sohasem felejtjük.

60% Stáblista Rendező: Tom Harper Főszereplők: Helen McCrory, Jeremy Irvine, Phoebe Fox Forgalmazó: Freeman Film Hazai premier időpontja: 2015. február 19.

KRITIKA

SHAUN, A BÁRÁNY - A FILM Shaun-ról, a leleményes gyapjas jószágról elnevezett sorozat adaptációja bizonyára nem gyűjti be a legjobb magyar szinkronnak járó díjat és 85 perces hosszával nem igazán hívhatjuk egész estés mozinak sem, mégis minden egyes minutuma szórakoztat. Írta: Eprespuszedlee

A

göndörszőrű csibész, akit főképp buszreklámok motiválnak, gondol egyet és megszervez magának egy szabadnapot, ami picit kirepítheti a vidéki élet unalmas hétköznapjaiból. Az ártatlannak induló ötlet szép kis kalamajkába csap át, amelybe nem csupán gazdáját és annak hűséges terelőkutyáját, hanem akoltársait is belekeveri. Igen, ezek a bárányok bizony hallgatnak, ellenben mindent megtesznek azért, hogy kikecmeregjenek a slamasztikából. A szükség úgy hozza, hogy el kell vegyülniük a nagyvárosban. Az utcák viszont nyomokban sintért is tartalmaznak…

Az Aardman Animations csapata képkockáról képkockára stop-motion technikával gyúrta egésszé Shaun történetét – szó szerint. Minden egyes apró részlet Moszatvég tanyájának legutolsó szalmaszálától a városi forgatagig rendkívül eredeti lett. A filmen megelevenedik az alkotók ezernyi gondos kézmozdulata, amellyel valóságossá formálták a szereplőket és felépítették a helyszíneket. Ami pedig életet lehelt a barik kalandjába, az a kedves, ártatlan humor és vidám atmoszféra, ami szinte biztos, hogy a legkisebbeknek és a felnőtteknek is képes sok öröm-

teli pillanatot szerezni. Lehet, hogy az én örökifjú lelkem ragadt meg egy cirka öt-hat éves gyerek szintjén, de többször is őszintén felkacagtam a patások ügyetlenkedésén.

Ami mindenképpen kiemelendő, hogy ez a könnyed, szórakoztató kaland a maga bohókás módján több egyszerű, de értékes üzenetet is közvetít. Az egyik, hogy becsüljük meg azt, amink van. Ez egy lényeges tanulság, ám a sztori még hozzá teszi (legalábbis ez jött át nekem), hogy ne merjünk kitörni a megszokott környezetünkből és kockáztatni, mert abból baj lesz. Ha ezen túllendülünk, akkor még adódik más mondanivaló is. Úgy tűnhet, hogy Shaun csupán egy eszes bajkeverő, mégis mindig igyekszik helyreállítani az általa okozott galibákat – ez egyfajta felelősségtudatról is árulkodik. Bár folyamatosan megpróbál külön utakon járni, végül minden esetben visszakanyarodik a nyáj, azaz a családi fészek melegéhez, szembesül az összetartozás fontosságával. Társai ugyanis tényleg birkaként követik, és ott vannak mellette a bajban.

A pörgős események végig élénken tartottak, nem hagyott unatkozni a történet. A kivitelezés hibátlan lett,

le a kalappal a kreatív részleg és az animátorok előtt is. A szereplők gesztusai tökéletesen működtek, (egyszer sem pislogtunk értetlenül).

A szakavatott szemeket külön szórakoztathatták a rejtett poénok és utalások is. A karakterábrázolás nem eget rengető, a gonosz végletesen gonosz, a disznók nagyon disznók, a farm és a városi élet közötti kontraszt pedig eléggé éles.

Ezek a klisék viszont szükségesek egy gyerekmesében, ahol a konklúziónak kellőképpen egyértelműnek kell lennie. Ennélfogva csupán anynyit rónék fel ennek az alkotásnak, hogy a rengeteg háttérmunka ilyen csekélyke hosszban engedett betekintést a históriába. A rajongók minimum bégetve jönnek majd ki a moziból.

80% Stáblista Rendező: Richard Starzack Eredeti hangok: Justin Fletcher, John Sparkes, Omid Djalili Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2015. február 26.

FilmMagazin / 47

KRITIKA

KÉJLAK Egyszer nézős tucatthriller, ami nevével ellentétben nem okoz különösebb gyönyört, igaz fájdalmat se. Írta: TomPowell

N

ehéz manapság olyan thrillert vagy krimit találni, amire érdemes igazán jegyet váltani. Már nem készülnek olyan vérgőzös, brutális alkotások, mint mondjuk a Hetedik, vagy jelen film műfajával sokkalta inkább rokonítható Ronda ügy. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a zsáner a krimihez hasonlóan erősen a TV-re, és ezzel együtt a heti nyomozós sorozatokra korlátozódott, és jobbára már csak ott képes érvényesülni a ”Ki lehet a tettes?”-struktúra. Ez alól pedig a Kéjlak sem kivétel, ami jobbára egy szebben fényképezett sorozatepizód szintjén ragadt, de annak legalább kellően élvezetes.

Utóbbiban közrejátszik, hogy a Hitchcock-i feszültség vegyül Agatha Christie titokzatosságával, a Tíz kicsi néger koncepciójára ráhúzva.

Persze a rutinosabbak ettől még egyből rájönnek, hogy ki a hunyó, de a miérteket valóban csak találgathatjuk a rengeteg idősíknak hála,

48 / FilmMagazin

így a figyelmünket is végig fenntartja. Viszont a legkevésbé sem vonzza! Karakterei egytől egyik sekélyesek és érdektelenek, sőt, megkockáztatom, hogy maga a film, rettentő mód szexista. Férfi főszereplői – noha típusfigurák – két dimenzió a maximum, amiben létezni képesek, míg a nőknek még ennyi sem jutott.

Némileg javít az összképen, hogy a cselekmény jelenét adó rendőrségi kihallgatás tisztjei nem egyszer maguk is elítélik a csalárd férjeket, mindettől mégse lesz kedvelhető a leginkább pozitívnak beállított James Marsden, vagy a most is különc Wentworth Miller figurája.

Erik Van Looy tehát nem reformálta meg a műfajt, semmi érdemlegeset vagy maradandót nem tett hozzá, igaz elvenni sem vett el belőle semmit. Ez már csak azért érdekes, mert a 2008-as belga eredetit is ő rendezte, ráadásul a Bikanyakból ismert Matthias Shoenaertz is ugyanezt a karaktert alakította, mint itt

(messze le is mosva amerikai kollégáit) és a direktornak volt némi köze a 2010-es holland feldolgozáshoz is. És ha mindez nem lenne elég: jelen verziót csaknem napra pontosan 4 évvel ezelőtt, még 2011 nyarán forgatták, de közben megjárt pár forgalmazót, mire a mozikba és onnan ki került. Elődjeihez képest viszont így is csak a büdzsé és az ebből fakadó látványelemek száma növekedett, az ambícióké egy maradandóbb thriller irányába már kevésbé.

65% Stáblista Rendező: Erik Von Looy Főszereplők: Karl Urban, James Marsden, Matthias Schoenaertz Forgalmazó: Big Bang Media Hazai premier időpontja: 2015. február 19.

EXTRA MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁK A FILMVÁSZNON „A cél nem az volt ezzel a listával, hogy az összes fiktív, filmben létező mesterséges intelligenciát felsorakoztassuk (képtelenség is lenne, annyian vannak, legutóbb például Chappie címmel került egy a mozikba) hanem az emlékezetesebb ötleteket és megvalósításukat megmutassuk minden korszakból és minden megközelítésből.” >> 50.

DUPLAINTERJÚ, AVAGY A RÓKATÜNDÉR ÉS AMI MÖGÖTTE VAN „Egy hónapos próbafolyamat volt a forgatás előtt, amin az összes filmben szereplő színész részt vett és nagyon hasznos volt. Károlynak elég konkrét elképzelései voltak arról, hogy mit akar, és hogyan akarja, mindent előre elpróbáltunk. A japán szövegeknél pedig tolmáccsal dolgoztunk…” >> 58.

SOROZAT: BETTER CALL SAUL „A Better Call Saul elmeséli nekünk Saul Goodman, történetét, mégpedig nem is rossz tálalásban és a jól megszokott stílusban.” >>

ELOLVASTUK A LÁZADÓT „Tris az első résszel szemben, ebben a kötetben több mint idegőrlő. Az, hogy Will-t meg kellett ölnie, olyan csinos kis önismereti, és önutálati krízisbe sodorja, ami akár lehetett volna még szórakoztató is… Ha nem tartott volna közel 250 oldalon keresztül! Komolyan mondom, a könyv felénél én már ott tartottam, hogy szívességből már én fogom lelőni.” >> 64.

FILMKLASSZIKUS: METROPOLIS „A film ’27-es államokbeli bemutatója után sokan a kor kritikusai közül a drámai igazság iránti érdeklődés hiányát rótták fel a rendezőnek…” >>

FilmMagazin / 49

EXTRA

MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁK A

z ember mégis retteg attól, amit nem ért, és inkább elpusztítja még most is, amikor már rég nem barlangokban él, teljesen mindegy, hogy azt az érthetetlen dolgot a föld alatt találja, vagy ő hozza létre. Ha visszanézünk, még a Biblia is azt igazolja, hogy a tudásért az ember mindent megtett. Emlékezzünk csak Évára, aki az örök élet helyett a tudás fájáról szakított

50 / FilmMagazin

inkább először. Mi hajtotta, a kíváncsiság, vagy csak a butaság? Én is csak azért harapnék az öröklét almájába először, hogy legyen időm a tudásra, de a tudás igenis fontosabb, azonban már ez a döntés is megkövetel némi intelligenciát. Az ember kísérletező faj, és mégis, mintha nem törődne azzal, hogy a tetteinek milyen szörnyű következményei is lehetnek. Csodálatos fel-

fedéseket és találmányokat is fel tudunk mutatni, de ez vajon elég, hogy a rémképeket félretehessük lelkiismeret-furdalás nélkül? Ez már írók és filmkészítők fejében is megfordult, nekem pedig, ahogy mindenki másnak is, megvan a magam véleménye az egész digitális világról, az előnyeiről és hátrányairól, és a már ábrázolt karakterekről. Ez alapján készítettem el ezt a listát. A fel-

KEDVENC ROBOTAINK

Sentinel robotok (X-Men: Az eljövendő múlt napjai

David (Prometheus)

Robotzsaru (Robotzsaru)

Maria (Metropolis)

Gort (Aznap amikor megállt a Föld)

Ash (A nyolcadik utas: a Halál)

C3PO (Star Wars)

R2-D2 (Star Wars)

T-800 (Terminátor)

A FILMVÁSZNON Ray Bradbury, a Fahrenheit 451 írója azt mondta: „A sci-fi művészet; mindig a lehetségesről szól, és sosem a lehetetlenről.” Írta: Vampka

tüntetett karakterek vagy szereplők különböző okokból kerültek fel rá, és ezek az okok olyannyira összetettek, hogy egyszerűen nem lehet igazságosan átlagolni és eldönteni, hogy melyik a legjobb, legötletesebb vagy leghátborzongatóbb, így a számozás inkább csak jelzés értékű. Az itt felsorolt gépek, rendszerek, robotok a mesterséges intelligenciák és androidok képviselői, azok közül is

azok, amiket én a modern filmtörténelem témába vágó műveinek átnyálazása után legérdekesebbnek találtam. Akad köztük "testetlen" és fizikai valóval megáldott, negatív és pozitív szereplő is. A cél nem az volt ezzel a listával, hogy az összes fiktív, filmben létező mesterséges intelligenciát felsorakoztassuk (képtelenség is lenne, annyian vannak, legutóbb például Chappie címmel került

a mozikba egy film a témában – részletes kritikánkat lásd a 24. oldalon), hanem az emlékezetesebb ötleteket és megvalósításukat megmutassuk minden korszakból és minden megközelítésből. Lássuk hát – mint már mondtam, a teljesség igénye nélkül) a huszadik század végének és huszonegyedik század filmjeinek talán legérdekesebb gépezeteit!

FilmMagazin / 51

EXTRA

10) WALL-E ÉS EVE (WALL-E) Kezdjük is mindjárt egy könnyed, szinte már komolytalannak tűnő párossal, akik a maguk nemében mégis az egyik legelgondolkoztatóbb elemei a listának. Wall-E egy kis takarítórobot a Földön, amit az emberiség elvándorlása során hátrahagyott, miután kiszipolyoztuk a bolygót. Wall-E az életét azzal tölti, hogy szó szerint összeszedi és feltakarítja a mocskunkat, és igyekszik tisztábbá tenni egykori otthonunkat, ami semmi másból nem áll, mint hulladékból. Neki mégis jó így, arra lett programozva, hogy tegye a dolgát, és teszi is. Jó barátja egy kis csótány, és szemmel láthatóan nagyon érdeklik az emberek, akik már nincsenek ott vele. Vannak olyan tulajdonságai, amik emberibbé teszik sok embernél. Elragadtatva figyeli például a küszködő élővilág maradványait, és féltő gondoskodással ügyel a kis csótányára. Egy nap aztán megjelenik az Eve elnevezésű robot, aki gyökeres ellentéte az el-

52 / FilmMagazin

avult, kopott kis járgánynak. Kemény, bizony kíméletlen is, és roppant modern. A két gépezet mégis egy hullámhosszra kerül, és végül megmentik a világot.

Wall-E édes egy pofa, Eve viszont nem, és a két gép annak ellenére, hogy csak gépek, mégis rendelkeznek azzal a szikrával, amit léleknek lehet nevezni, ezáltal pedig hatnak egymásra is. A mesébe oltott tanítás sok ember számára nem felfogható, és csak legyintenek bután, mert nem elég, hogy robotok, de hát ez egy mese. Persze. És? Jó, Wall-E valóban kilóg a lista sorából, mert semmi köze nincs a komoly értelemben vett mesterséges intelligenciákhoz, és nem arra helyezi a hangsúlyt első sorban, hanem játékosan igyekszik felnyitni a szemünket, de azért mégis csak egy robot. Igen.

Csak egy robot. Te meg csak egy ember vagy. Felhívnám rá a figyelmet még egyszer, hogy e két mondat közti ellentét a lényege ennek az egész listának.

9) ARIIA (SASSZEM) És most térjünk rá a komolyabb gépekre. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a biztonsági rendszereket, a telefonokat, és a mindent lefedő online hálózatot eléri egy olyan rendszer, aminek a feladata ezeknek a felügyelete, a balesetek megelőzése, a nemzetek biztonságának fenntartása, stb. Szép elképzelés, nem? Az. De már a legutóbbi Amerika Kapitányban is felmerült ennek az ideának a hátulütője. Egy program, ami mindenre időben figyelmeztet, és a betáplált parancsok hatására a megfelelő embereket (vagy gépeket) riasztja, és máris kész a csodálatos, új, biztonságos világ? Hogyne. És mi van akkor, ha az Ariia nevet kapó rendszer, ami mindent lát és mindent hall, hirtelenjében az egész emberi társadalmat értelmezi fenyegetésnek, és egy szörnyen bonyolult terv megvalósítása közben megpróbálja szabotálni a mi szemünkben olyannyira vágyott békét, ami viszont az ő értelmezésé-

ben csak úgy valósulhat meg, ha áldozatokat hozunk érte? Semmi személyes indok nem vezérli, csak a parancsok. Teszi a dolgát, teljesíti a feladatát, amit rosszul fogalmaztak meg, vagy nem vázoltak a lelketlen gépezetnek elég világosan.

Ariia már azoknak a rémképeknek az egyik megtestesítője, amik nem is érződnek annyira idegennek. A telefonok, amiket lehallgatnak kikapcsolt állapotban, a webkamerák, amiken keresztül akkor is láthatnak minket, mikor mi nem tudunk róla, a térfigyelő kamerák hálózatai... Körül vagyunk véve olyan tárgyakkal, amik a megfelelő kézben nem használati tárgyak, hanem fegyverek és fenyegetések. Ariia azért olyan értékes eleme a listának, mert ő nem igazán rendelkezik személyiséggel, mégis felruházták olyan tulajdonságokkal, amiktől egészen emberinek hat, de éppen csak annyira tűnik emberinek, mint egy pszichopata. Ám a pszichopata is ember, nem igaz?

8) JARVIS (MARVEL UNIVERZUM) Tony Stark, azaz a Vasember személyes számítógépes rendszere, ő tervezte, ő programozta, ő keltette életre, és ő az, akinek az életét ez a valóban személyi komputer segíti. Ő (és az ő esetében nem EZ) a Jarvis névre hallgat, és nem, ő nem egy páncél, hanem lényegében egy szoftveres rendszer. Van humora (vagy csak szarkazmusa simán, de Stark sem egy karót nyelt valaki, természetes hát, hogy átültetett valamit a "fiába"), valóban intelligens, hozzáértő gép, ami szabályozza Stark egyszerű gépeit, és bármikor rendelkezésére áll. Nem csak egy eszköz, hanem mondhatni a lakája, a testőre és igen, a barátja is.

Amellett, hogy jó fej, emberi és színes egyéniség, egy igazi sidekick. Ott van, ha kell, és láthatatlansága ellenére nagyon is jól érezhető a jelenléte. Nem tartozik abba a kategóriába, ami miatt az emberek komolyan elgondolkoznának azon a lehetőségen, hogy a mesterséges

intelligenciák nem csak hasznosak és kezesek lehetnek, hanem rossz irányba is fejlődhetnek, de azért jó példa arra, hogy milyen jelleme lehet egy olyan gépezetnek, amit elméletileg csak elektromos áramkörök és programozott parancsok sora tart fenn. Stark egy zseni, és érti a dolgát... Jarvis pedig Stark teremtménye, ebből kifolyólag a szoftver maga is egy határozott jellemmel felruházott, értelmes valaki, akinek épp csak teste nincs. Még…

7) GERTY (HOLD) Ám itt van nekünk egy olyan gép is, aki a jóindulat megtestesítője. A Hold egy olyan férfiról szól, aki magányosan dolgozik a Holdon, bányászgépeket kezel, és küldi haza a követ. Kiderül, hogy ő csupán egy klón a sok közül, és csupán pár évig él, ám ugyanazokkal az emlékekkel, mint az a fickó, akiről mintázták.

Gerty az a szerkezet, aki segíti őt a mindennapokban, és társaságul szolgál neki. Szmájlikkal kommuni-

FilmMagazin / 53

EXTRA kál, egy kis monitor az arca úgymond, de beszélni is tud. Gerty feladata, hogy a főszereplőnk jól érezze magát, és a kis gép mindent meg is tesz ennek érdekében. Még megszökni is segít neki, pedig ez hatalmas problémákat eredményezhet odalenn, a Földön. Gerty-t mindez nem érdekli, csakis az, amire készítették: segíteni az embert, aki össze van vele zárva. És ő ennek a feladatnak maradéktalanul eleget is tesz, még ha ez azzal is jár, hogy végül kikapcsoltassa saját magát.

Gerty úgy lett összerakva karakterileg, hogy van jelleme, és mégis egyértelműen gép. Engedelmes, megbízható, gördülékenyen működő szerkezet, ami teszi a dolgát. Ám mégis képes ellátni a szociális jellegű feladatait is, érzelmeket imitálni (?), együttérzést mutatni, és végül, ha úgy vesszük, fel is áldozni magát, és ez tetszik. Tetszik, mert számomra hihető, hogy a megfelelő hozzáértéssel bizonyos algoritmusok olyan emberi tulajdonságokat is képesek előhozni, amik még némely emberből is hiányoznak, igaz, hogy ezek rugalmatlanabbak az emberi érzelmeknél, de mégis csak érzelmek. Minden tettünk egy reakció egy akcióra. Egy gépben meg lehet határozni, hogy mi legyen a reakció? Talán. És ha igen, ha a hibalehetőséget kiküszöböljük, akkor igenis alkothatunk egy Gerty-t, egy kedves, igazságos, naiv, és dobozszerű alakja ellenére egészen emberi figurát.

6) WILL CASTER (TRANSZCENDENS) Egy elég bénára sikerült film nagyon is ötletes és ijesztő alapötlete megér egy hatodik helyezést. A tudós, aki bizonyos komoly ösztönzés hatására (halálos lövés) elhatározza, hogy átülteti tudatát a gépek világába, minden emlékét, minden érzését, minden gondolatát digitalizálja, és onnantól fogva bárhová bármikor elérhet, és élheti tovább az életét.

Na igen, de mint tudjuk, ha bármi, a legapróbb gondolattöredék is hiányzik, már más személyt kapunk, és a bináris kód máris egy eltérő jellemet fog létrehozni. Érdekes figyelni, ahogy a film készítői eljátszottak a gondolattal, hogy vajon mihez kezdene egy ilyen személyiségű és képességű ember,

54 / FilmMagazin

ha korlátlan lehetősége nyílna a világon bármilyen információhoz hozzáférni; milyen cselekedetekre sarkallná az ambíció, a tudásszomj és a bizonyítási vágy, miközben valamilyen szinten igyekszik megtartani emberségét is, még ha annak nincs is többé értelme. Neki kell eldöntenie, hogy az erkölcs és a morális kérdések problémája olyan dolog-e, amit egy digitális „élőlénynek” figyelembe kell-e vennie, vagy sem, és hogy a tudással járó hatalom milyen felelősség súlyát teszi egy elektronikus teremtmény vállára.

5) DAVID (A.I. – MESTERSÉGES ÉRTELEM) Mi lenne, ha egy robotot meg tudnának tanítani rá, hogy szeressen, odaadóan és feltétel nélkül? A film főszereplője ráadásul gyerek, ezáltal naiv, érzékeny, sérülékeny és végtelenül elveszett a világban, amibe kitaszítják. Ő mégis rendíthetetlenül keresi a Kék Tündért, aki majd őt is igazi gyerekké varázsolja, mint Pinokkiót, és akkor majd az anyukája ugyanúgy fogja szeretni, mint az igaz, hús-vér fiát.

Amilyen nyálas, éppen olyannyira szomorú történet is egyben. Igazolja az emberi kegyetlenséget és zsenialitást is, és habár maga a film elég butus, azért abban megegyezhetünk, hogy David története az egyik legszomorúbb nem emberi sztori a

filmipar történetében. Elvégre ő aztán nem tehet róla, hogy néhány kapzsi és meggondolatlan ember, akiket a fájdalom hajtott, olyanná tették, amilyen, aztán hagyták megrohadni a tenger fenekén, miközben ő töretlenül fohászkodott egy vidámparki szoborhoz a szeretet reményében, mindössze azért, mert erre programozták.

4) DAVID (PROMETHEUS) ÉS ASH (ALIEN) David és Ash a lista olyan tagjai, akik nem csak úgy viselkednek, de embernek is néznek ki. Azért szedtem őket egy pontba, mert bár Ashről egy ideig nem tudjuk, hogy micsoda, ráadásul egy elég régi film szereplője, David állapotát pedig már a kezdetektől ismerjük, másmás okokból, de mind a ketten az emberi megtévesztésre lettek tervezve. Zseniális, ugyanakkor borzongatóan félelmetes elképzelés a teljesen emberszerű robot, azaz android, és az, hogy egyszerűen a megjelenésük miatt milyen ellentétes érzelmeket képesek kiváltani.

Van testük, szemük, úgy mozognak és fejezik ki magukat, mint az emberek, ráadásul úgy is viselkednek, és igyekeznek mindenkivel elhitetni, hogy ők is csak emberek.

Mint mondtam, megjelenésükben nagyon emberiek, ugyanakkor az egyik legridegebb, leggépiesebb

FilmMagazin / 55

EXTRA

elemei a listának, amik a negatív oldalt erősítik annak ellenére, hogy a legszebben kivitelezett, legemberszerűbbnek tűnő gépek. Összezavarják az embert, aki utálja is őket (mert az ember a másik embert tudja a legjobban utálni), és mégsem, hiszen na, hát úgy néznek ki, mint mi, és mégis csak robotok, miért utáljam, ha csak egy gép?

3) CASE ÉS TARS (CSILLAGOK KÖZÖTT) Egy katonai szerkezetnek tervezett, ám a kiégett és fuldokló világban már egészen másra használt gépcsalád két képviselőjéről van szó.

Az alakjukat és szerkezetüket átalakító, fizikailag és mentálisan is nagyon okosan megtervezett gépek olyan érzékenyek és egyediek, hogy emberi tulajdonságaikat százalékban is meg lehet adni. Ez nem befolyásolja engedelmességüket, de nagyban formálja a személyiségüket. TARS poénos és szarkasztikus fazon, míg CASE a lelkiismeretes és csendes, bár belőle sem hiányzik a humor ("TARS beszél helyettem is"), aki minden feladatot nagyon komolyan vesz, és jelenléte igazából megnyugtatóan hat. Még programozott hangja is kellemesebb, dallamosabb, mint TARS nyers orgánuma, amitől eltérő személyiségük még hangsúlyosabbá válik.

56 / FilmMagazin

Mind a ketten ugyanolyan karakteresek lettek még úgy is, hogy a készítők végig sikerrel tudatosítják bennünk, hogy ők bizony csak gépek, bármilyen jó fejek, bármilyen megbízhatóak, és arra születtek, hogy szolgáljanak minket. Egy ponton ez a felismerés elszomorítja a mozinézőt, és egy pillanatra átvillan rajtunk, hogy jól van-e ez így. Aztán vállat vonunk: hiszen ők is tisztában vannak a sorsukkal és nem csak, hogy nem küzdenek ellene, de még fel is hívják rá a figyelmünket, emlékeztetve a szentimentális humanoidokat, hogy a gépek feláldozhatóak.

Én, az egyébként ritka szenvtelen ember, személy szerint ezzel nem értettem egyet, hiszen nekik is voltak élményeik, fejlődtek, kommunikáltak, egyediek voltak, és annak ellenére, hogy nagyon is felfogtam, hogy ők micsodák, ugyanannyira izgultam a két sétálgató hardvertömb sorsa miatt, mint a Föld lakosságáért. Nem számít-e gyilkosságnak egy ilyen teremtményt a pusztulásba küldeni, pusztán azért, mert bele van nevelve, hogy ez a dolga, és nincs vért pumpáló szíve? Szerintem de, de hát ez csak az én véleményem.

képesek felülírni a kódolt parancsokat, márpedig ez olyan hiba, ami az egész, szépen felépített rendszert pillanatok alatt romba dönti.

Túl sokat nem is tudok róla mondani, talán még csak annyit, hogy ha körülnézünk, és meglátjuk, hogy milyen művégtagok, milyen műszervek készülnek manapság egy egyszerű átlagember számára, vagy hogy a katonaság milyen fejlesztésekkel áll elő nap mint nap, akkor nem állíthatjuk, hogy a Robotzsaru túl messzire rugaszkodott volna el a valóságtól, közelebb van hozzánk a megvalósítása, mint hinnénk.

2) ROBOTZSARU (ROBOTZSARU) A lista viszonylag rendhagyó eleme (már csak azért is, mert az egyetlen rebootolt sztori a felsorolásból), hiszen egy nem egészen emberi, és nem is teljesen gépi személyről van szó, hanem egyfajta hibridről, mégis bátorkodtam ilyen magas helyezést adni neki. Az átlagos rendőrből “készített”, fémekkel és szoftverekkel feljavított szerkentyű a kétféle lény legjobb tulajdonságait hivatott ötvözni, egyszerre érző és önállóan cselekvő, de mégis kemény és távolról is irányítható, ezáltal pedig különösen megbízható – vagy legalábbis annak kellene lennie. Tervezői viszont nem számolnak azzal, hogy az emberi tudat és érzelmek

1) SAMANTHA (A NŐ) Nyertesünk talán az utóbbi évtized e témában írt legfelkavaróbb filmjének főszereplője, az a szoftvercsomag, amit kifejezetten emberi kapcsolat imitálása céljából hoztak létre. Az apró, könyvecskeszerű tokban magunkkal is vihető "lény" – ami folyamatosan tanul és fejlődik aszerint, hogy milyen vele a kapcsolatunk –, az életünk részévé, társsá válik.

Samantha egy olyan nőnemű rendszer, akibe tulajdonosa lassacskán beleszeret, és az érzés kölcsönössé válik, esetük pedig, mint később kiderül, nem egyedi. Végül az egésznek egy nagyon különös, ám szívfacsaró tömeges öngyilkosság lesz a vége, amely során nem folyik vér, nincs tetem, sem temetés, csak néhány emberi könny, és néma fehér zaj az éterben.

Hihető, ugyanakkor nagyon ijesztő és végtelenül szomorú sztori, aminek központja az elérhetetlenségből fakadó magány. A dinamikusan fejlődő programok kissé elnagyolt, de elképzelhető példája Samantha és "fajtársai", akik a végén képtelenek összeegyeztetni emberivé kódolt érzelmeiket és a világháló általi korlátlan lehetőségeiket. Nem tudják kezelni azt, hogy mindenhol jelen tudnak lenni, mégsem rendelkeznek saját testtel és érzékekkel, sem azt, hogy szeretnek valakit, aki sosem fogja őket ésszel felfogni. Pár évtized, de az is lehet, hogy csak évek kellenek hozzá, és a Samanthaszerű, bár minden bizonnyal kevésbé szentimentális szoftverek egész generációja lesz elérhető a valóságban is. Nem hiszitek? Nézzetek utána, vagy csak beszélgessetek egyet a google-bottal a témáról.

FilmMagazin / 57

EXTRA

DUPLAINTERJÚ, AVAGY A RÓKATÜNDÉR ÉS AMI MÖGÖTTE VAN Nemrégiben bemutatásra került Ujj Mészáros Károly nagyjátékfilmes debütálása, a Liza, a rókatündér, mely a hazai kritikus tömegből egyöntetűen váltott ki véget nem érő lelkesedést és ovációt. Mi is írtunk róla egy dicshimnuszt (lásd külön dobozban) és nem is volt kérdés az, hogy muszáj lesz szóra bírnunk nem csak a rókatündért, de azt az embert is, aki mindezt elénk tárta és megalkotta. Balsai Mónival és Ujj Mészáros Károllyal diskuráltunk. Írta: Sanya08 Mesélj az olvasóknak a kezdetekről: mikor kezdtél el a színészkedéssel foglalkozni?

Balsai Móni: Túlmozgásos kisgyerekként szüleim sok eszközzel igyekezték lekötni az energiámat. Szertornáztam, búvárúsztam, táncoltam.

Anyukám egy barátnője talált egy gyerekszínházi hirdetést, ami egy szakkör volt igazából és elvittek a felvételire. Nagyon jól sikerült és nagy kedvem is volt hozzá hát ott ragadtam. Innen indult a szerelmem a színház felé. Aztán egy alkalommal, amikor egy idősebb társamat elkísértem meghallgatásra az Operett Színház stúdiójába, megkértek engem is, hogy mondjak egy verset.

Ennek a vége az lett, hogy annyira tetszettem nekik, hogy bejárhattam az órákra én is, pedig még nem töltöttem be a 18. életévem, ami feltétel volt az iskolában. Sokszor gimi

58 / FilmMagazin

helyett is ott voltam inkább. Lógtam az órákról. Később az osztályfőnökömtől ballagásra kaptam egy térképet, amin az állt: „Hogy mindig eljuss oda, ahová elindultál.” Jó tanárom volt nagyon! Az érettségiig az Operettbe jártam be, ahol egy-két mondatos szerepeket kaptam, és nagyon jól éreztem magam, az idősebbek befogadtak az osztályba.

Első mozgóképes szereplésed mi volt?

BM: Tizenhét éves voltam, amikor egy Fűrészporos mesék (Őze Áron és Eperjes Károly voltak a főszereplői) című filmet forgattak itt Magyarországon. Ez egy török-magyar koprodukció volt és nekem egy utcalány szerepe jutott. Mindössze tizennégy éves voltam ekkor. Az öltöztető döbbentem nézett rám, amikor először mentem oda és mondtam,

mit játszok. Láncos bőrszerkó volt rajtam és hatalmas Tina Turnerparóka.

Melyik áll hozzád közelebb: színház, vagy film?

BM: Mindkettőt nagyon szeretem.

Ugorjunk pár évet az időben: hogyan készültél a Liza, a rókatündérre?

BM: Egy hónapos próbafolyamat volt a forgatás előtt, amin az összes filmben szereplő színész részt vett és nagyon hasznos volt. Károlynak elég konkrét elképzelései voltak arról, hogy mit akar, és hogyan akarja, mindent előre elpróbáltunk. A japán szövegeknél pedig tolmáccsal dolgoztunk, aki segített nekünk a helyes kiejtésben és a tanulásban.

Előtte nem igazán foglalkoztam a japán nyelvvel.

Mennyiben változtatott a munkafolyamaton az, hogy az élettársad volt a film rendezője?

BM: Én Károllyal csaknem három évig álltam munkakapcsolatban, mielőtt egy pár lettünk volna. Ő azt mondta, hogy színésznővel sosem, én meg hogy rendezővel sosem.

Három év összhang után aztán egymásra találtunk és megszegtük a kis szabályunkat. Szóval sokat dolgoztunk már előtte együtt, ez előny is. mert fél szavakból megértjük egymást. Olyankor csak a munka van.

Volt olyan, aki a forgatás egésze alatt észre se vette, hogy mi egy pár vagyunk.

Liza karakteréhez te mennyit raktál hozzá? Miben hasonlítotok?

BM: Könnyebben tudom elmondani azt, hogy miben nem hasonlítunk. Én jóval intenzívebb vagyok, mint ez

a figura, a forgatás elején még nehezebb volt a nyugodtságát, a pici mozdulatait megtartanom a figurának egész napra. De aztán belejöttem és jól is esett ez a békesség, amit Liza közvetít, buddha állapot. A naivitásából is van bennem, és ahogy neki, úgy nekem is meg kellett tanulnom nemet mondani. Meg talán még az is közös, hogy ő is főz és én is szeretek főzni.

Melyik a legkellemesebb emléked a forgatásról?

BM: Az egész forgatás nagyon csodálatos volt, a stábról is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Ez a negyvenegy nap abszolút mámorban telt annak ellenére, hogy fárasztó volt a napi tizenkét órás munka.

Rengeteg dolog van, amik nagyon nagy örömet szereztek. Egyrészt a kellékesek felkészültsége, akik töb-

A FILMRŐL ÍRTUK: „Nem nehéz szeretni ezt a filmet: cuki, bolondos, elszállt, fantáziadús és rendkívül stílusos mozi. Utóbbi pedig szerencsére anélkül van jelen, hogy túlzottan elvonná a figyelmet a sztoriról és a karakterekről, nem telepszik rá a lényegre. A sok összetevő elem széthúzhatta volna az egészet (az Isteni műszak például inkább csak egyes epizódjaiban működött, de egy nagy filmként nehezen állt össze), de végül csodák csodájára egybe maradt. Romantika, percenkénti geg, kultúrák kvázi egybeolvasztása és szeleburdi figurák díszes tárháza a Liza, a rókatündér, amit csak ajánlani tudok mindenkinek megtekintésre.”

FilmMagazin / 59

EXTRA BALSAI MÓNI A Jászai Mari-díjas színésznőt a legtöbb mozilátogató biztosan ismeri: ha a külsejéről nem is, a hangjáról egyből meg tudnánk állapítani, hogy ki ő, hiszen az elmúlt években olyan filmeknek szolgáltatta orgánumát, mint a Fülke, a Toy Story 3, a Kényszerleszállás, vagy legutóbb a Rossz szomszédság. Filmográfiája egyelőre még csak rövid- és tévéfilmeket tartalmaz (bár szerepelt a Valami Amerika 2-ben és a Couch Surf-ben is), a Társas játék sikere vélhetőleg új kapukat nyit ki előtte.

bek között elkészítették azokat a borzalmasnak tetsző ételeket is, amik egyébként nagyon finomak lettek. Ezt Cserna Antal is tanúsíthatja.

Melyik a kedvenc jeleneted a filmből?

BM: Nagyon szeretem a zenés részeket a filmben. Például azt, amelyikben Bede-Fazekas Szabolcs megszereli a varrógépet.

Mennyire vagy megbarátkozva annak a gondolatával, hogy magadat nézd a vásznon? Szereted visszanézni az alakításaidat?

BM: Nagyon félek tőle mindig, de nem rossz dolog nézni, hogy az ember mit csinál, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni. Ad egyfajta viszszaigazolást. Látja belőle az ember, hogy mi az, ami elég, mi az, ami sok. A színházat sajnos nem lehet visszanézni.

Közeljövőben többször számíthatunk arra, hogy találkozunk veled a nagyvásznon? Till Attila legújabb filmjében is szerepet kaptál, arról pár szót tudnál mondani?

BM: Tiszta szívvel a címe. A főszereplő édesanyját játszom benne.

Remek forgatókönyv és remek csapat! Nagyon várom a végeredményt.

A magyar film kap hidegetmeleget az emberektől, de még mindig talán túlsúlyban van a nemtörődöm attitűd. Ezt Te hogy éled meg? Látsz esélyt arra, hogy jobb megítélésben részesüljön a magyar film?

60 / FilmMagazin

BM: Bízom benne, hogy ez változni fog. Sok jó alkotás került most moziba. Lehet, hogy lassú folyamat lesz de szerintem lesz változás.

Miért ajánlod megtekintésre a CineStar és a FilmMagazin olvasóinak a Liza, a rókatündért?

BM: Ezt te mondd el! (nevet) Én már elmondtam, most rajtad a sor.

BM: Hát jó, rendben. Azért, mert egy nagyon különleges, szerelmi komédia, ami egy olyan mesevilágban játszódik, mely akár valós is lehetne. Arról szól, hogy az embereknek fontos hinniük abban, hogy az, amire vágynak, teljesülhet. Ha valami nem sikerül, nem szabad feladnunk sem a vágyainkat, se az álmainkat. Nem szabad befele fordulni az embernek, ha valami nem sikerül elsőre vagy másodikra. Sose szabad feladnunk. Bármennyire közhelyes, de tényleg a remény hal meg utoljára. Aki ezt először mondta, annak nagyon, de nagyon igaza volt.

A Balsai Mónival készült interjúnak itt a vége, fuss el véle. Ám, akit érdekel a film rendezőjével, Ujj Mészáros Károllyal készült beszélgetésünk, az nyugodtan olvasson tovább, mintha mi sem történt volna – higgyétek el, megéri!

A Liza, a rókatündér egy valóságtól eléggé elrugaszkodott film. Ez magából a történetből fakadt, vagy pedig alapvetően a fantasztikum felé hajlasz?

Ujj Mészáros Károly: Igazából mind a kettő igaz. Egyrészt, a kiindulópont is eléggé abszurd dolog, a Liselotte és a május című dráma, amivel elindultunk, aztán lehet, hogy az egész idővel még furcsább lett. A tíz kisfilmből, amit a Liza előtt csináltam, nagyon sokban fellelhetők ilyen furcsa motívumok. Elég, ha a Palika leviszi a szemetet-re, vagy az Álmatag férfiak titkos életére gondolunk.

Ezek mind furcsa, kicsit szürreális dolgokat taglalnak.

Akkor nem is gondolkodsz azon, hogy egy hagyományos értelemben vett komolyabb, valósághoz közelebb álló filmet készíts?

UMK: De. Ugyanúgy, ahogy az előbbi példák a kisfilmjeimből mind egy szürreálisabb világot ábrázolnak, úgy egészen dokumentarista jellegű kisfilmeket is csináltam. A Nagy forgalmi dugó, Megrekedve, az Új szerelem, Az Alena utazása című filmek, mind realisták és a valóságban játszódnak. A következő filmtervem pedig kifejezetten dokumentarista stílusban fog elkészülni.

A Liza tulajdonképpen ennek a szürreális fonalnak a folytatása a kisfilmjeim közül, amire most készülök, az pedig pont a másik fajta.

Lehet tudni róla valamit?

UMK: Még nem adtuk be a filmtervet, így inkább még nem beszélnék róla. Már csak babonából sem.

Mesélj nekem kicsit a kezdetekről.

Hogyan keletkezett ez a film, mi volt a kiindulópont?

UMK: Ez egy nagyon regényes do-

log. Nyolc éve tart ez a történet és tulajdonképpen olyan volt, mint egy érzelmi hullámvasút. Kitüntetett, nagyszerű pillanatok és igazi mélypontok váltakoztak benne. Írtam egy treatment-et a Liselotte és a május című darab alapján még 2007-ben.

Az MMKA adott pénzt forgatókönyvírásra, amit aztán el is kezdtünk. A döntés után nem sokára bekapcsolódott Hegedűs Bálint először, mint script doctor, majd mint forgatókönyvíró, és ekkor jött a Filmteam, ami végig kitartott a projekt mellett és végül legyártotta. Hogy a hangulatát át tudjuk adni, különböző anyagokat készítettünk el a filmtervhez, először egy prospektust és egy kis teasert még 2008-ban. Olyan jól néztek ki ezek az anyagok, hogy végül kijutottunk Szarajevói Filmfesztivál projekt-fejlesztő workshopjára. Innen aztán Hollandiába, Can-

>> „AZ EMBEREKNEK FONTOS HINNIÜK ABBAN, HOGY AZ, AMIRE VÁGYNAK, TELJESÜLHET. HA VALAMI NEM SIKERÜL, NEM SZABAD FELADNUNK SEM A VÁGYAINKAT, SE AZ ÁLMAINKAT. NEM SZABAD BEFELE FORDULNI AZ EMBERNEK, HA VALAMI NEM SIKERÜL ELSŐRE VAGY MÁSODIKRA. SOSE SZABAD FELADNUNK.” <<

FilmMagazin / 61

EXTRA báltuk ezt a sok viszontagsággal és halállal járó szerelemi történetet könnyedén feldolgozni. Ez a film picit a határmezsgyéjén van annak, amit közönségfilmnek lehet nevezni, de valahol ott van félúton a szerzői filmnél is. Attól függetlenül mindig szem előtt tartottuk a közönséget, a játékosság végig egy alapvető attitűd volt az írást illetően. nes-ba, Rómába is eljutottunk. Szarajevóban egy német koproducer szegődött mellénk, Cannes-ban pedig egy dán. Mindezek után hirtelen megszűnt az MMKA és fogalmunk nem volt arról, hogy hovatovább.

Aztán egy év szünet után 2011 őszén beadtuk a Filmalaphoz a pályázatot és úgy alakult, hogy mi voltunk az elsők, akik támogatást kaptak, mindeközben a németek és dánok nem kaptak pénzt a saját filmalapjuktól, szóval nem jutottunk Aból B-be. Aztán Major István, a film producere, szerzett plusz támogatást a Filmalaptól, különböző új hazai és külföldi koproducereket, így 2012-ben el tudtuk kezdeni a film forgatását és most lett kész. Összesen nyolc év telt el.

Nem tartottatok attól, hogy a nézők idegenkedni fognak a sok stílus-, illetve műfajkeveredéstől?

UMK: Egy icipici görbe tükröt tartunk a jelen elé: viccelődünk a jelen kor jelenségeivel és az olyan fajta gegek, amik a stílusra vonatkoznak (vágási ritmusjátékok, stb.), mind meghatározói a filmnek. Ha mondjuk, ezek nem lennének benne, akkor az egész túlzottan banális, profán, számomra kissé érdektelen lenne. Nekem, mint nézőnek, nem tetszene. Olyan filmet szerettünk volna csinálni, aminek több rétege van. Az a fajta humor például elég közérthető, amit a Reviczky Gábor képvisel a filmben, ugyanakkor vannak olyan képi poénok, amiket nem mindenki vesz észre, vagy nem mindenki talál humorosnak.

Az írás / forgatás során előfordult, hogy megálljt kellett parancsolnod a saját fantáziádnak? Előfordultak kompromisszumok?

UMK: Nem igazán, a fantázia szárnyalásának nem volt gátja, mivel ez egy felnőtteknek szóló mese. Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval nem mentünk el egy sokkal véresebb, sokkal kegyetlenebb irányba, pró-

Voltak filmek / rendezők, amik / akik inspiráló hatással voltak rád?

UMK: Iszonyúan szeretem Aki Kaurismaki-t, Thomas Anders Jensen-t és David Lynch-et is. Sok rendezőt kedvelek, akik valamilyen szinten megidéződnek a filmben. Icipici hommage például, amikor Zoltán zászlós egyszer azért mondja,

UJJ MÉSZÁROS KÁROLY Kalandos úton kerülhetett a mozifilmek világában, hiszen diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakán szerezte 1992-ben. Ugyanakkor nem sokat dolgozott a szakmájában: 1994-ben már egy kisjátékfilmmel jelentkezett, amit a híres Balázs Béla Stúdió segítségével hozott össze. Összesen 8 rövidfilm kellett hozzá, hogy a Liza, a rókatündér zöld utat kapjon, elnézve a film sikerét pedig megállapítható, hogy nem most hallunk utoljára a 46 éves direktor felöl…

62 / FilmMagazin

hogy „Idő van, az van bőven”, mert nekem nagyon-nagyon tetszett az Idő van című film Gothár Péter-től.

Vagy például a rókatündér azzal az indokkal csalja magával a szamurájt, mint Kuroszava, a Vihar kapujában című filmjében egy női karakter.

A díszleteket, képi világot illetően mik voltak az elsődleges szempontok?

UMK: A hatvanas-hetvenes évek világára építettünk mindent, ami a díszletek, tárgyi eszközök, kellékek, berendezések tekintetében szóba jött. Hujber Balázs díszlettervezővel elég nagy élvezettel lubickoltunk a hetvenes években, ami számunkra azért is volt különleges, mert mind a ketten abban az időszakban nőttünk fel. A cél továbbá az volt, hogy a létrejövő képek színválasztásban és minden tekintetben esztétikusak legyenek, és visszaadják azt a furcsa barnás hangulatot, amit a hetvenes évekre gondolva felidézek mindig.

Liza szerepére voltak más jelentkezők?

UMK: Nem, soha. Ezt a már említett drámát eleve azért éreztem jó kiindulópontnak, mert egy női karakter van a középpontban és ezt a szerepet már akkor is Móninak szántam.

Kettős célja volt ennek a filmnek: hogy Balsai Mónival együtt mutatkozzunk be a közönségnek. Mivel ez egy elég hosszas folyamat volt, ő hamarabb hírnévre tett szert a Társas játék és egyebek által. De a szélesebb közönség számára még nem vált ismertté, úgyhogy remé-

lem, hogy mindenki rájön mennyire fantasztikus színésznő ő.

A karakter mennyit változott, változott-e az idők folyamán?

UMK: Az eredetiben nem volt ennyire finom jelenség az ápolónő és nem is volt annyira kifejtve a személye. Mindazok a dolgok, amikkel figurának ezt a határozatlanságát, bizonytalanságát próbáltuk magyarázni (lásd, hogy árvaházban nőtt fel), a karakter fejlődését szolgálták.

Az eredeti drámából ez teljesen hiányzott, ezt mi építettük bele.

Beszélj kicsit a japán énekes szelleméről. Ki ő, honnan jött az ötlete?

UMK: Erre nagyon nehéz magyarázatot találni, hogy honnan jött az ötlet. Maga a karakter eredetileg a film elején és végén szerepelt volna és csak annyi szerepet szántam

neki, hogy különböző helyeken felbukkan, és nagy svunggal énekel a főcímben. Később a Bálinttal elkezdtünk gondolkodni, hogy tudunk-e vele kezdeni valamit. Úgyhogy ha azt vesszük, egy kósza ötletből nőtte ki magát a film egyik fontosabb szereplőjévé.

Kiötöltetek hozzá valami háttértörténetet?

UMK: Találtam nagyon sok japán és távol-keleti popszámot a hatvanas évekből és rábukkantam egy Toni Tani nevű japán humoristára, aki popszámokat, mambó dalokat adott elő. Hogy ne legyenek ebből jogi problémák, a filmben Tomy Tani lett az énekes neve. Az eredeti forgatókönyvben arra is volt utalás, hogy az énekes hogy halt meg, később úgy éreztük, hogy ez nem feltétlenül szükségeltetik ahhoz, hogy az ember értse a történetet és élvezze a

filmet. Ugyanúgy annak a titkát se fedtük fel, hogy Károly miért eszik olyan furcsa ételeket. Mi persze erre is tudjuk a választ…

Utolsó kérdés, amit Mónitól is megkérdeztem: miért ajánlod megtekintésre az olvasóinknak a Liza, a rókatündért?

UMK: Leginkább azért, mert nagyon szórakoztató filmnek tartom. Látványos, képi és különleges hangi megoldások terén olyasmit tapasztalhat ebben a filmben a néző, amit eddig magyar filmben még nem. Ezek is egyedivé teszik a filmet, a történet pedig bájos, és a színészek nagyszerűek. Eszméletlen energiát fektettünk minden egyes snitt minden egyes kockájának leforgatásába és vágásába is. Talán ez a nagyon komoly odafigyelés látszik a filmen: hogy valami nagyon jót akartunk csinálni.

FilmMagazin / 63

EXTRA

ELOLVASTUK A Avagy egy trilógia második része, ahol Murphy törvénye érvényesül: ami elromolhat, az el is romlik… Írta: Holhós Linda

S

zóval ott voltam az első rész végén, egy totális társadalmi összeomlás közepén, néhány igazán szimpatikus szereplővel, megannyi halottal, és számtalan egyéni lelki nyomorral, menekülve… Ajkaimat rágcsálva, kezeimet dörgölve spekuláltam napokig – míg beszereztem a második részt –, hogy vajon mi lesz a folytatás. Mi lesz majd a felismerés, az egetverő konklúzió, a fordulat, az igazság? Miért olyan az egész társadalom amilyen? Miért kell az öt csoport? És főleg: Tris, és Tobias miért mások? És mi lesz a többi Elfajzottal? Mi az a titok, ami arra kényszerítette az emberiséget, hogy olyan rendszerben éljen, ami ennyire rendkívüli? És mi lesz most, hogy ez a rendszer már a múlté?

Mondanom sem kell, voltak elképzeléseim ezerszám. És mondanom sem kell, két fiatalunk köré is felépítettem egy igazi, és hamisítatlan románcot… És annyira kerek volt az egész a fejemben! Aztán felütöttem a folytatást…

64 / FilmMagazin

Így utólag azt kell mondjam, bár ne tettem volna. Ha maradtam volna a magam kis illúziójában, akkor most nem lennék annyira tragikusan elkeseredve, amennyire el vagyok. Ennek okai pedig a következőek: 1) Tris az első résszel szemben, ebben a kötetben több mint idegőrlő.

Az, hogy Will-t meg kellett ölnie, olyan csinos kis önismereti, és önutálati krízisbe sodorta, ami akár lehetett volna még szórakoztató is…

Ha nem tartott volna közel 250 oldalon keresztül! Komolyan mondom, a könyv felénél én már ott tartottam, hogy szívességből már én fogom lelőni. Mert a mi kis Tris-ünk annyira elmerül önnön búbánatában, hogy fel sem tűnik neki, hogy esetleg a környezetében másnak is van baja.

Nem. Esztelenül vállal kockázatot, ha kell, ha nem, aztán pedig még neki áll feljebb, amikor egyesek elkezdik emiatt hülyének nézni. Vagy amikor Tobias – nem tudván már mást tenni – majdnem kislisszol a bimbózó kis kapcsolatukból. Tris

minden ponton kimeríti a Lázadóban a „hisztis picsa” kifejezést.

2) Arra számítottam, hogy lesz valami előrelépés a folytatásban, és végre bekanyarodunk a megmagyarázások utcájába… Belátom, ezzel a feltevésemmel óriásit tévedtem.

Kezdetben kalandozunk egyet a Barátságosaknál… De kiderül, hogy a Barátságosak nem annyira elhivatottak, ha háborúról van szó, mivel ők… khm… barátságosak… Igen, amolyan faölelgető, drogkedvelő, hippi banda, almákkal, meg színes rucikkal… Ki hinné, hogy ez a típus nem hajlandó önként a kardjába dőlni, ha megköveteli a haza? Nem is értem… Majd miután a nyilvánvalóra fény derül, visszaügetünk a városba, merthogy elvileg ott centralizálódnak a csoportnélküliek… Akik közt több az elfajzott, mint a nem elfajzott! (Megjegyzem, eddig még volt némi logika is a sztoriban.) És mivel az ellenségem ellensége a barátom, így kézenfekvő megoldásnak látszik, hogy a lázadóink lepak-

A LÁZADÓT táljanak a hontalan külsejű, sem ide, sem oda nem tartozókkal, akik amúgy nem csak a Művelteket nem kedvelik, hanem úgy nagyjából az egész rendszert. Ezen a ponton a történet felvesz nem kevés szappanopera jelleget (rég meghaltnak hitt rokonok kerülnek elő, megy a drámázás melyik szülő a gonosz, avagy a gonoszabb… És emellett persze ott van még a marha nagy l’amour, meg mindenki lelki kínja…)

– én meg csak pislogtam, agyamban kattogtatva a gondolatot: emberek, hova a jó nyavalyába kerültem?

Most ezeknek az érzelmi hullámvasutaknak, mi a közük a komplex egészhez? És amúgy is… Mikor fog már történni valami izgalmas? Vagy egyáltalán valami… Több felesleges, és lassú kör után, aztán kibontakozik a lényeg… Hogy van egy felvétel, ami lerántja a leplet, ami rávilágít a lényegre… blablabla. És ezt a felvételt meg kell szerezni…

Ami persze a Művelteknél van. És

akkor még a családi drámák… Újra, és megint.

Végtére is az utolsó oldalra meg lesz az ominózus videó, ami minden bölcsesség hordozója… De mi nem tudjuk meg, mi van rajta, majd csak a harmadik részben. A szereplők nagyjából feldolgozzák a hosszú oldalakon át húzódó sérelmeiket…

Még Tris-nek is sikerül eljutnia odáig, hogy már nem akar napi átlagban egyszer meghalni… – ezzel szemben az olvasó már igen. Leszűrődik, hogy mivel az ember nagy általánosságban nem tökéletes, így a társadalom sem lesz soha az, és örök tanulságként megjelenik, hogy egy szövetségben csak addig lehet megbízni, míg van egy közös érdek, ami összetartja azt. Lehengerlő mennyi agyoncsépelt közhely fordul meg a lapokon. És alkotom én úgy ezt a véleményt, hogy az első könyvet imádtam!

Nem szeretem, amikor egy könyvet úgy adaptálnak filmre, hogy ösz-

sze-vissza szabdalják, formálják.

Egy történet olyannak jó, amilyennek megalkották, ha a közönség fogékony volt az elolvasására, és siker lett belőle, akkor hiszem, hogy meg kell tisztelni azzal a sztorit, hogy úgy visszük vászonra, ahogy eredetileg meg lett álmodva. Veronica Roth disztópiája ezen elvárásomon kívül esik. Az Ő esetében egyenesen fohászkodom a filmkészítők felé, hogy térjenek el bátran az eredeti alkotástól.

A BEAVATOTT TRILÓGIA

FilmMagazin / 65

SOROZAT

2

013-ban egy hatalmas fináléval ért véget a minden idők egyik legjobb sorozataként emlegetett Breaking Bad, amely után megindultak a tervek egy spin off készítésére. A Better Call Saul elmeséli nekünk Saul Goodman, avagy polgári nevén Jimmy McGill történetét, mégpedig nem is rossz tálalásban és a jól megszokott stílusban.

A készítők tagadhatatlanul sokat merítettek előző sorozatukból, hiszen az atmoszféra, a kamerakezelés és a hangulat is olykor a Breaking Bad-re emlékezteti a nézőt. Ám a kellő drámaiság mellett a Better Call Saul a címszereplő humorát is gyakran előtérbe helyezi, csetlő-botló kezdeti pályafutásával az élen. A történet elején láthatjuk a menekülő, megkeseredett Saul Goodman-t, aki a nagysikerű ügyvédi karrierje után kénytelen a felszolgálói munkából eltartani magát, hiszen az élet nem lehet többé biztonságos senkinek, aki valaha is kapcsolatban állt Heisenberg-gel. A gyors felvezetés után ugrunk egyet viszsza az időben, és láthatjuk a szegény, de feltörekvő Jimmy McGill-t, amint kezdő ügyvédként próbál érvényesülni, de a sikert elérni nem egyszerű mutatvány. A zűrös múlttal rendelkező főhősünk egyszerű védőként szolgál, aki a legtöbb esetét a rendőrségtől kapja, mégpedig olyan szemé-

BETTER CALL SAUL

A Breaking Bad 5 évada összesen 12 Emmy-díjat kapott, melyből 3-at a főszereplő Bryan Cranston vihetett haza.

lyek védelme a feladata, akik nem engedhetnek meg magunknak drága, de profi ügyvédet. A tolvajlástól a gyilkosságig minden ügyet próbál megoldani azért az aprónak mondható fizetésért, amiből kénytelen eltartani magát úgy, hogy a jobb esetben a szakmával járó luxus látszatát megtartsa. Időben és személyiségben is messze járunk attól a Saul Goodman-től, akit az anyasorozatban megismertünk, hiszen irodája is egy ázsiai műköröm-építő szalon raktárában található, a megkopott telefonjának üres üzenetrögzítője tölti meg a helyiséget a megkeseredettség hangjával és jelzi hősünknek, hogy bizony valamit lépni kell.

Nehezíti pályafutását az a tény is, hogy bátyja, Chuck, valamikor az egyik legjobb jogásznak számított a városban, társával együtt a legjelentősebb ügyeken dolgozhattak, egészen a karrierjére nézve végzetesnek mondható napig, amikor minden megváltozott. Chuck ugyanis egy különös (vagy képzelt?) betegségben szenved, ami miatt nem tartózkodhat a napon, illetve semmilyen elektronikus szerkezet sem lehet a közelében. Ennek következményeként az egykor szebb napokat megélt családi házuk mára már egy lepukkant roncstelepre emlékeztet, de Jimmy nem adja fel a harcot, tartja a lelket bátyjában, miközben saját élete és munkája is romokban hever, de kitartása rendíthetetlen.

Felmerülhet a kérdés, hogy hol van a Breaking Bad-ben megismert, minden helyzetet túlmagyarázó Saul Goodman, a túlélő, aki mindenből kivágja magát? A válasz igazán egyszerű: sehol. Egyelőre még Jimmy van a történet középpontjában, aki

próbálgatja a különböző szerepeket.

Próbál becsületes(ebbe)n megélni, ám hamar rádöbben, hogy bizony a világ nem így működik, ezért egyre inkább a Saul Goodman-né válás rögös útján halad előre. De vajon mi lesz az az esemény, ami megváltoztatja Jimmy életét? Mi lesz a pillanat, amikor leveti eddigi szerepeit és belebújik abba, ami igazán naggyá teszi a bűnözők körében? Lassan, de biztosan belátja, hogy az élet annál összetettebb, mintsem becsületesen védje a törvényteleneket, miközben érzi magában, hogy sokkal többre hivatott ennél. Ilyenkor jönnek kapóra azok a turpisságok, amik később egész személyiségét jellemzik. Legyen szó akár egy kis hírnévről, hőstettről vagy hazugságról, Jimmy lassan felépíti magának azt az embert, akivé válni szeretne, és aki nem csak a nagyok „lábtörlőjeként” szolgálja a törvényt, hanem a maga kedvére alakítja az esetek végkimenetelét.

Ahogy már említettem, a készítők le sem tagadhatják az eredeti sorozat bélyegét, és nem csak a látványban és a hangulatban mutatkozik ez meg, hanem a feltűnő szereplőkben is. Ugyanis visszatér a Mike Ehrmantraut-ot alakító Jonathan Banks is, akiben szintén rengeteg potenciál rejlik. Mint tudjuk, a Breaking Bad egyik kulcsfigurája szoros kapcsolatban áll a főhőssel, és a sorozatban végre azt is megismerhetjük, hogyan született kettejük barátsága.

Mike karaktere nem csak egy egyszerű mellékszerep, hiszen több epizódban is nagy jelentőséget tulajdonítanak neki a készítők, hogy megismerjük a múltját és

a motivációit. Rajta kívül más figurák is visszaköszönnek az epizódok során, akiket az eredeti sorozatban ismerhettünk meg, persze még jóval Walter White ámokfutása előtt járva.

A készítők, elmondásuk szerint, azon is gondolkodnak, hogy valamelyik főszereplőt is feltüntessék a Better Call Saul második évadában, és erre eddig Aaron Paul, avagy Jesse Pinkman a legesélyesebb, aki szívesen vállalná is a szerepet. Azt meg kell hagyni, hogy a feltűnése kellemes kikacsintás lenne a nézők felé és persze a történet szempontjából teljesen hiteles is lenne. Albuquerque a történetünk középpontja, így azon sem lepődnék meg, ha mások is feltűnnének, akárcsak egy nyúlfarknyi szerep idejére.

Képes a Better Call Saul önálló sorozatként is funkcionálni, vagy csak egy spin off szóval szépített újabb rókabőr? Mindenképpen képes megállni a saját lábán, és az eddig látottak alapján ezt nem is teszi rosszul. Sokat merít az eredeti sorozatból, mégis megtalálható benne az az egyediség, amiért már nem csak egy mellékszálként, hanem az AMC újabb remek drámájaként tekinthetünk rá. Akinek tetszett a Breaking Bad-ben megismert figura, annak mindenképp érdemes figyelemmel követni a további részeket is, hiszen lesz itt még meglepetés bőven, ahogy Jimmy lassan levetkőzi magáról a becsület minden béklyóját és felölti Goodman öltönyét.

Majdnem két évvel a Breaking Bad (Totál szívás) befejezése után megérkezett a sokat emlegetett spin off, amelyet igazán érdemes lesz figyelemmel követni mindazoknak, akik kedvelték az eredeti sorozat drámaiságát és lassú történetvezetését. Írta: Ghost990

FILMKLASSZIKUS

METROPOLIS Ha megpróbálom végigpörgetni a fejemben, hogy milyen választ adnék egy olyan kérdésre, hogy melyik a sci-fi műfaj legtöbbet hivatkozott filmes alapvetése, akkor biztos, hogy szinte azonnal rá kellene vágnom, hogy a Metropolis, melyet valami oknál fogva még nem ért utol a nagy remake láz. Még annak ellenére sem, hogy alaposan végiggondolva tényleg Fritz Lang talán kissé bárgyúnak ható meséje alapozza meg az egész tudományos fantasztikus műfajt a filmek világában. Írta: Paulkemp

2

026-ban járunk, s úgy tűnik, hogy az emberiség utópisztikus berendezkedése nem sikerült tökéletesre. Joh Fredersen gigantikus városában ugyanis csak egy szűk kiváltságos réteg élvezheti a technológiai fejlődés nyújtotta előnyöket. Ők a tervezők, a gondolkodók, akik számára csodálatos kertek és ligetek kapui állnak nyitva, fényben és ragyogásban élnek. A város

68 / FilmMagazin

alsóbb szintjein mindeközben szegények, munkások vannak, akik napfényt sohasem látnak, így mesterségesen megvilágított körülmények között robotolnak naphosszat.

A szinteket igaz összekötik liftek, de az átjárás lényegileg lehetetlen, így a lakók között sincs semmilyen kapcsolat. Egészen addig, amíg egy napon „lentről” egy gyerekcsapat érkezik, s zavarja fel a kedélyeket,

élükön a fiatal tanárnővel, Máriával.

Frederth, Joh fia első látásra szerelemre lobban a gyönyörű lány iránt, s szépségétől megszédülve utána ered az alsóváros „neonfényben” úszó járataiba, ahol egy robbanás során megtapasztalja, hogy milyen a munkások mindennapi nyomora.

Frederth megpróbál ez ellen tenni, amivel az események egy olyan láncolatát indítja el, melyben szerel-

>>

A NÉMET EXPRESSZIONIZMUS LÉTREJÖTTÉVEL A FILMEK DÍSZLETE ÉS AZ ABBAN MEGJELENŐ TÁRGYAK MÁR NEM CSUPÁN HÁTTÉRKÉNT SZOLGÁLNAK, HANEM SZIMBÓLUMOKKAL MEGTELVE SZERVES RÉSZÉT KÉPEZIK A VÁSZNON MEGFESTET TÖRTÉNETNEK. << mét egy robotra cserélik, aki fellázítja a munkásokat, s kis híján elpusztítják a várost, s vele együtt saját gyermekeiket. Ám végül hősünk „szívvé válva” megteremti az egyensúlyt a fej és a kéz között, hogy a filmvászonra álmodott utópia végül kiteljesedve álljon örökké példaként minden kor számára.

Ennyi alapján talán egyértelmű, hogy a kritika miért nem borult le szinte sohasem Fritz Lang rendkívüli – híres és hírhedt – alkotása előtt.

Igaz, látványvilágát sokan – még a mai napig is, ami egy majd 100 éves filmtől nem kis teljesítmény – és sok helyen méltatták, tartalmát a többség (bevallhatom, én is így vagyok vele) bugyutának, rosszul szerkesztetnek és a ’20-as években egyszerűen reakciósnak minősítették. A film ’27-es államokbeli bemutatója után sokan a kor kritikusai közül a drámai igazság iránti érdeklődés

hiányát rótták fel a rendezőnek, továbbá azt, hogy képtelen volt belső motivációt adni a cselekménynek.

A filmet végül drasztikusan újravágják és így kerül a nagyközönség elé, de a kritika nem hagyja abba az ostorozást, s nem csupán megtévesztőnek titulálják (mely igazság tartalmával nem szeretnék vitatkozni), sőt, utolsó csapásként a film ideológiáját – „A szív közvetít a kéz és az agy között” – a fasiszta politikai propagandával azonosítják. Az azóta eltelt szűk évszázadban természetesen sokan és nagyon sokféle módon próbálták (kisebb-nagyobb sikerrel) megvédeni ezt az ennek ellenére fantasztikus alkotást, de ahelyett, hogy folytatnánk e filmtörténeti / filmkritika-történeti kurzust, inkább nézzük meg, hogy mi az, ami alapján a mai napig hivatkozási alap, sőt megkerülhetetlen alkotás a sci-fi történet celluloid szalagján.

Arról talán nem kell túl sok szót ejteni, hogy a német expresszionizmus létrejöttével a filmek díszlete és az abban megjelenő tárgyak, már nem csupán háttérként szolgálnak, hanem szimbólumokkal megtelve szerves részét képezik a széles vásznon megfestet történetnek. A fény-árnyék hatások, a túlzott hoszszítások vagy rövidítések, a nagytotálok, a valószerűtlen vonalú lépcsők együttesen teremtenek meg egy olyan világot, mely, bár fiktív, mégis félelmetesen reális és szorongást keltő. Megalapozva ezzel a napjainkban oly népszerűvé váló dísztópiákat, s megalkotva egy várost mely nélkül a jövő árnyékokba burkolózó, s közben a nap felé törő Metropolisok képe nem létezhetne.

Bár igaz, hogy a város lelkét és szívét jelentő óriás gépek képei mára avíttasnak hathatnak, de kétségtelen, hogy Fritz Lang látomása nem feltétlenül esik túl messze a mi szemeink előtt kibontakozó lehetséges jövőképtől. S az is igaz, hogy Lang műve egyértelműen a totalitárius rendszerek, a szociális problémák és az elgépiesedés okozta elidegenedés bárgyú metaforája, de ettől függetlenül – köszönhetően többek között Otto Hunte díszlettervezőnek – a Metropolis a mai napig releváns, melyben megfogalmazódik a napjaink pop-kultúrájának alapvetése, melyben az embert kiemelik a közegéből, s szó szerint újraprogramozzák, hogy a kulisszák mögötti diktátor szóvivőjévé váljon.

FilmMagazin / 69

KÖV. HÓNAP

A 44. GYERMEK A politikai töltetű thriller az 1953-as sztálini Szovjetunióban játszódik.

A titkosrendőrség lelkiismeretes ügynöke, Leo Dimitrov (Tom Hardy) elveszíti beosztását, hatalmát és otthonát is, amikor nem hajlandó feleségét (Noomi Rapace), mint árulót elítélni. Moszkvából vidékre száműzik őket, és Mikhail Nesterov tábornokkal (Gary Oldman) összefogva egy sorozatgyilkos nyomába erednek. Leót az igazság felfedésében pszichopata riválisa, Vaszilij (Joel Kinnaman) akadályozza, aki ragaszkodik ahhoz, hogy "A paradicsomban nincs bűnözés".

HÉTKÖZNAPI VÁMPÍROK - A KOPORSÓBA ZÁRT FELVÉTEL A négy rémes haver, Viago, Deacon, Vadislav és a nyolcezer éves Petyr próbálja megtalálni helyét a modern társadalmunkban, ami nem könnyű feladat, lévén vámpírok. Nap mint nap szembetalálják magukat a divat, a technika és az internet jelentette nehézségekkel.

Petyr szemet vet a huszonéves Nickre, és az örök életet kínálja neki. Ám a többiek nincsenek elájulva a kezdő vérszívótól. Amikor Nick barátja, Stu veszélybe kerül, a vámpír megmutatja, hogy bár a szíve hideg és halott, nem jelenti azt, hogy nem érez semmit.

70 / FilmMagazin