SZÉPIRODALOM
Szeles Judit
Idővel A virágok, amiket a karodra tetováltattál, elhervadtak, ahogy megroggyan az öregember is, és lepereg az öregasszonyok arcáról a vakolat. Idegesen rázod a lábad, a kanapén ülsz, de már útban vagy gondolatban egy másik kanapé felé vagy egyenesen a katafalkig. Talán, még mielőtt elmennél, felszed egy húsz vagy harminc körüli nő, pedig te már tudod, ő az utolsó lesz, csak egy időre fordulsz vissza. A szádban a savanyú ízt nem oldja fel már semmilyen csók. Azt is észrevetted, hogy remeg a kezed, ha felé nyúlsz, és ő csak a reszketésedtől élvez el, ehhez neked nincs közöd, ahogy az akarat megadja magát az időnek.
27
