SZÉPIRODALOM
Mohácsi Balázs
a faxni mára épp elég az igazi költészet a többi mondatrészben történik egy utcasarkon jön létre ahol 10 éve csókolóztam és ez mint egy szerelmes versben magára irányítja a figyelmet akár egy gorilla amit a plüssillatú nyakába vesz az autóból kiszálló néni mivel ma mégsem dolgoztál leveszem a napszemüvegem mert nem tudtam megkérdezni találkoztál-e mostanában valakivel a régi osztályból miközben a fák ágai között lágyan lobog a könnyű télvégi izzadás hetek óta nem tudom hogyan kellene felöltöznöm úgyhogy tócsák között élek miközben új vágyak nem ébrednek csillagok bár ragyognak de nincs már kinek szép idő az ész megáll sortörések és kötőszavak között megyek hazafelé lassan nyomkodom a telefonom a faxni mára épp elég szójáték jut eszembe de a homonim ötlet még a fejemben elég és az elágazásban leveszem a szemüvegem hogy jobban lássam a képernyőt csillan rajta valami fény mondhatnám talán hogy íme a tavasz megérkezett vagy megérkezőben van szerényen ahogy végül ezt a verset is abbahagyom noha a költészetről még alig mondtam valamit az élet pedig jelenleg csak ennyire képes.
37
