SZÉPIRODALOM
Rudolf Dániel
Karton cigi − Minek ennyire kiöltözni? Tavaly is egy karton cigit kaptam tőle a születésnapomra, ennyivel le is tudott mindent. − Ne sírj már, inkább tűrd be normálisan a pulóvered. Évente kétszer, ha látod apádat, mit gondolna rólam, hogy nem öltöztetlek rendesen? És nehogy azt a ronda bakancsodat vedd fel! Úgy nézel ki benne, mint valami haramia. R. éppen arra gondolt, hogy a Metallica új basszgitárosa, az bizony úgy néz ki, mint egy igazi mexikói bandita, rézbőrű a fószer, bárki összecsinálná magát, ha találkozna vele a sötétben. Miközben anyja ráaggatja ezt a hülye pulóvert, ami már évek óta nem volt rajta – mintha az apját bármikor is érdekelné, hogyan öltözködik –, azon töpreng, vajon mit fog előadni az apjának, ha faggatni kezdi. Anyja persze ragaszkodik hozzá, hogy minden szépet és jót mondjon neki, nehogy azt higgye, hogy ez a hülye picsa nem képes rendesen felnevelni a gyerekeket, akiket ő otthagyott. Lement a boltba cigiért, aztán többet nem látták – persze akkor már évek óta ment a veszekedés, egyszer be is tört a nagytükör a fürdőszobában. Azóta sem vettek a helyére másikat. Miközben a metrón az anyjától útravalónak kapott parizeres zsömlét rágcsálja, és a szemben ülő, a Bravo legújabb számát olvasó lányt fürkészi, eszébe jut, nem mondta még az apjának, hogy elkezdte csinálni a jogsit. Végre valami közös téma. A legutóbbi látogatáskor folyamatosan arról papolt, egy férfiembernek muszáj, hogy autó legyen a segge alatt. Négyszögletes téglaház a tízkerben, a vasútállomáshoz közel, apja itt lakik azóta, hogy lelépett tőlük. R. az órájára néz, korán van, még dél sincsen, lehet, hogy sétálni kéne egy kicsit, venni egy csomag rágót vagy valamit, de aztán mégis úgy dönt,
44
