vizsgálata

A Magyar Ifjúság 2012 és 2016 adatbázisokon kétváltozós statisztikákat alkalmaztunk, hogy bemutassuk az első generációs diákok társadalmi összetételét és a kutatás két hulláma közötti változásokat. A továbbiakban a PERSIST 2019 adatbázis segítségével elemzünk két olyan területet, amely az értelmiségképzés szempontjából kulcsfontosságú: a felsőoktatásba történő jelentkezés indokait, illetve a kulturális fogyasztás mutatóit.

10.2. AZONOS VAGY KÜLÖNBÖZŐ? A TOVÁBBTANULÁSI MOTIVÁCIÓ ÉS A KULTURÁLIS FOGYASZTÁS VIZSGÁLATA

A PERSIST 2019 adatbázis általunk használt mintája (N = 810) a karokra nézve reprezentatív volt a Debreceni Egyetemen – elemzésünk során mindössze ennek az egy intézménynek az adatait használtuk. A tudományterületek legkisebb szeletét a természettudományi és a társadalomtudományi képzések adták (N = 45 és 46) fő. A regressziós modellben felhasznált változók százalékos arányait a 14. táblázat mutatja be. Az első generációs diákok aránya az intézményben 47% volt.

A módszertani fejezetben már megnevezett indexek átlagai és szórásai a következők voltak: oktatói kapcsolatok: M = 12,11, SD = 3,62; campuson belüli kortárs kapcsolatok: M = 25,2, SD = 2,91; campuson kívüli kortárs kapcsolatok: M = 24,49, SD = 2,51 és objektivált anyagi tőke: M = 6,71, SD = 1,58.

14. táblázat: A PERSIST 2019 adatbázis fő jellemzői a felhasznált háttérváltozók alapján

változó neve

nem

attribútumok százalékos arány

férfi 42% nő 58% településtípus (14 éves korban) főváros, megyeszékhely 36% kisebb város 40% falu, tanya 23%

képzés típusa

tudományterületek

alapképzés osztatlan képzés

66% 34% agrártudomány 7% bölcsészettudomány 7% gazdaságtudomány 15% informatika 7% jogtudomány 6%

tudományterületek

szülői háttér szerint

műszaki tudomány 14% orvostudományok 21% pedagógusképzés 12% társadalomtudomány 6% természettudomány 6% legalább egyik szülő diplomás 53% első generációs háttér 47%

Az első generációs hallgatók között magasabb a lányok aránya (khí-négyzetstatisztika, p≤ 0,05, sig,: 0,012, adj. res: 2,3). Felülreprezentáltak körükben a falusiak (khí-négyzet-statisztika, p≤0,05, sig,: 0,000, adj. res.: 4,3), alulreprezentáltak a megyeszékhelyről jövők (ad. res.: -5,5), továbbá kisebb eséllyel jutnak be orvosi- és egészségtudományi, illetve jogi képzésre (khí-négyzet-statisztika, p ≤ 0,05, (adj. res.: -2,3 és -4,4), miközben arányuk magasabb a bölcsészettudományi és a pedagógusképzésben (khí-négyzet-statisztika, p≤0,05, sig,: 0,000, adj. res: 2,1 és 2,9). A képzési szinteket megvizsgálva azt találjuk, hogy az első generációs diákok aránya az alapképzésekben számottevőbb (khí-négyzet-statisztika, p≤ 0,05, sig,: 0,014, adj. res.: 2,8).

A szülők végzettsége a campuson belüli integráció mértékét nem alakította (bár erre számos példát találtunk a nemzetközi szakirodalomban), az első generációs diákok egyetemen kívüli kortárs kapcsolathálója viszont jelentősebb (ANOVA teszt, p≤0,05, sig.: 0,034, átlagok: 25,48 és 25,01). A diplomás szülők gyermekeinek anyagi helyzete a kutatásban felhasznált skálával mérve kedvezőbbnek mutatkozik (ANOVA teszt, p≤ 0,05, sig.: 0,000, átlagok: 6,15 és 7,22).

A felsőoktatásba jelentkezés indokait egy 13 itemből álló kérdésblokkal mérték fel a kérdőívben. Ennek mintázatait a 8. ábra szemléleti. Az egyes kijelentések fontosságát a hallgatók négyfokozatú skálán értékelték. Legfontosabb indokként egy, a tudás megszerzéséhez kapcsolódó belső motivációs elem, a „gyarapítsam tudásom” jelenik meg. Egyértelműnek tűnik, hogy az elhelyezkedés, a jó kereseti lehetőségek is fontosak, tehát a továbbtanulási indokokat – a szakirodalmi háttér ellenére, amely a praktikus motivációkat hangsúlyozza – vegyes, nem csupán extrinzik jegyekkel lehet leírni. Az első generációs lét elméleti kereteihez kapcsolódó, a földrajzi közelséget és a társadalmi mobilitást magukba foglaló kijelentések a lista második felében találhatók.

8. ábra: A felsőoktatásba történő belépés indokai a PERSIST 2019 adatbázis almintájában (N = 810, négyfokú skála átlagai)

Következő lépésben az egyes kijelentések átlagait hasonlítottuk össze a szülők iskolai végzettsége mentén. Három esetben találtunk szignifikáns összefüggést (9. ábra). A kapott eredmények logikusak, ugyanakkor a földrajzi közelség iteme esetében nem találtunk összefüggést, és bár az első generációs diákok anyagi helyzete rosszabb, a felsőoktatási tanulmányok egzisztenciális okai sem mutatnak eltéréseket („jól jövedelmező állást találjak”). Nem találtunk különbséget az intrinzik, belső motiváció esetében sem („gyarapítsam tudásom”).

9. ábra: A felsőoktatásba történő belépés indokai a szülők végzettsége szerint (ANOVA teszt, p ≤ 0,05, sig: 0,000 mindhárom esetben)

A 13 item adatredukciójának eredményeképpen négy faktort azonosítottunk (maximum likelihood eljárással és varimax roátcióval, KMO = 0.657, a magyarázott variancia értéke 41,972%). A státuszorientált és materiális faktorban egzisztenciális és presztízshez kapcsolódó kijelentések szerepeltek, az intrinzik faktor a tudás gyarapítását és a hivatástudatot foglalta magába, a kiváró egy halogató és bizonytalan attitűdöt (a faktor magasabb társadalmi hátterét a „családi hagyományt követtem” item jelzi), az instrumentális faktor pedig két olyan kijelentést foglalt magába, amelyek az első generációs diákokhoz nagyobb eséllyel kapcsolhatók. A faktorok rajzolatát a 15. táblázat tartalmazza.

15. táblázat: A továbbtanulási motivációk faktorai (PERSIST 2019 adatbázis, N = 810)

státuszorientált és materiális intrinzik kiváró instrumentális

jól jövedelmező állást találjak elismert foglalkozásom legyen 0,907 -0,091 0,054 0,030

0,611 0,214 0,050 0,098

gyarapítsam tudásom 0,132 0,764 0,011 0,047 hivatásom keresése 0,097 0,689 -0,014 0,102 mert diplomával kön nyebb elhelyezkedni y0,392 0,203 0,159 0,110 nem akartam dolgozni 0,065 -0,047 0,444 0,160 családi hagyományt követtem 0,066 -0,126 0,460 0,173 megengedhettem magamnak anyagilag 0,126 0,107 0,705 -0,088 nem kellett tandíjat fizetni -0,018 0,171 0,443 0,257 munkahelyi követelmény 0,026 -0,007 0,220 0,584 társadalmi mobilitás reménye, kitörés 0,159 0,157 0,074 0,472

Vastag betűvel szedve a 0,30 feletti faktorsúlyok.

A továbbtanulási motivációk utolsó lépéseként regressziós modelleket futtattunk, amelyekben a függő változók az előbb azonosított faktorok voltak, független változóként pedig a szociokulturális háttér mutatóit és az integrációs skálákat használtuk. A kapott eredményeket a 16. táblázat tartalmazza. A nem, a szülők iskolai végzettsége és a képzés típusa dichotóm változó volt, a skálákat folytonos változóként

kezeltük, míg a településtípust és a tudományterületeket dummy kódolással illesztettük a modellbe (referenciakategória: kisebb város, pedagógusképzés).

16. táblázat: A felsőoktatásba való belépés indokait magyarázó tényezők (lineáris regressziós modellek béta értékei, PERSIST 2019 adatbázis, N = 810, p ≤ 0,05, sig. = 0,000: ***, sig. 0,001 és 0,01 között = **, sig. 0,01 és 0,05 között = *)

státuszorientált és materiális intrinzik kiváró instrumentális

β β β β

konstans

-1,315 2,208 -0,788 0,247 nem (1= férfi, 0= nő) -0,064 -0,156*** 0,010 0,051 képzés típusa (0= alapszak, 1= osztatlan) -0,004 0,152* 0,035 0,056 településtípus (referencia: kisebb város) főváros, megyeszékhely 0,086* -0,092* 0,074 -0,022 falu 0,105 -0,058 0,027 -0,010 értelmiségi háttér (0=diplomás, 1= első generációs) 0,089* -0,073 -0,127* 0,070 anyagi tőke indexe 0,058 -0,100* 0,065 -0,018 oktatói kapcsolatok 0,014 0,078 0,119** 0,118** campuson belüli kapcsolatok 0,038 -0,166*** 0,035 0,004 campuson kívüli kapcsolatok -0,026 -0,090* -0,011 -0,094* tudományterület (referencia: pedagógusképzés) agrártudomány 0,159** 0,044 0,163** -0,054 bölcsészettudomány 0,185** 0,148** 0,053 0,029 gazdaságtudomány 0,424*** 0,080 0,013 -0,122 informatika 0,188*** -0,012 0,029 0,071 jogtudomány 0,259*** -0,010 -0,108* -0,080 műszaki tudomány 0,425*** 0,003 0,080 0,116 orvostudományok 0,366*** 0,021 -0,027 0,007 társadalomtudomány -0,007 0,027 -0,074 -0,081 természettudomány 0,119 -0,075 -0,036 -0,006 Adj. R2 0,174 0,127 0,062 0,057

Az első generációs lét pozitív hatást gyakorolt a státuszorientált és materiális faktorra, míg a kiváró attitűdöt negatív irányban alakította. A materiális és státuszorientált

faktor, ami egyszerre tartalmazott egzisztenciális és presztízshez kapcsolódó itemeket, mind a háttérváltozókba, mind pedig a tudományterületekbe be volt ágyazva. A tudományterületek kapcsán figyelemre méltó, hogy olyan esetekben is szignifikáns magyarázó erőt találunk, ahol a DPR-kutatások alapján a fizetések alacsonyabbak – ezekben az esetekben valószínűleg a presztízshez kapcsolódó kijelentések hatása érződött. A nagyvárosi és az első generációs diákok esetében a faktor jellemzőbbnek mutatkozott. Az intrinzik motiváció a lányok, az osztatlan képzésben résztvevők és az erős oktatói kötődéssel bírók esetében kapott magasabb átlagot, viszont nem volt jellemző a fővárosiakra és a jobb anyagi helyzetben lévőkre. A kortárs kapcsolatháló bármilyen formája csökkentette a faktor elfogadottságát. A tudományterületek közül egyedül a bölcsészettudomány kapcsolódott a hivatástudattal és tudásvággyal jellemezhető továbbtanulási motivációs bázishoz. A harmadik és a negyedik faktort az általunk felhasznált magyarázó változók kevésbé formálták. Számunkra fontos adat, hogy az első generációs diákok esetében a „kiváró” faktor nem lesz jellemző. Az oktatói kapcsolatok hatásai azonban nehezebben interpretálhatók.176 A kiváró faktort két tudományterület magyarázta (a jogtudomány esetében negatív, az agrártudomány esetében pozitív volt a kapcsolat iránya). A campuson kívüli kortárs beágyazottság és az instrumentális faktor közötti összefüggés talán azzal magyarázható, hogy a munkahelyi elvárások és a társadalmi mobilitás igénye ellentétes lehet egy külső, egyetemen kívülre fókuszáló beágyazottsággal.

A művelődési aktivitás vizsgálata a kutatásban 12 tevékenység felmérésével történt. Ezek százalékos gyakoriságait a 10. ábra mutatja be. Azt korábbi elemzéseinkből tudjuk, hogy az ifjúsági mintáknál az egyetemista populáció aktívabb kultúrafogyasztó (Bocsi, 2017), azonban a „soha” válaszok magas aránya bizonyos esetekben nehezebben illeszthető egy ideáltipikus egyetemista életmódhoz – ilyen például a szépirodalmat soha nem olvasók 30% feletti, vagy a könyvtárba soha nem járók 15%-os aránya. Szakirodalmat legalább heti rendszerességgel a diákok 37%-a olvas, 11% pedig soha. A kulturális inaktivitás azonban nem csupán a magaskultúra intézményes tereire és tevékenységeire vonatkozik, hanem megjelenhet a tömegkultúra területén is (pl. multiplex mozi vagy könnyűzenei koncert látogatása).

176 Az instrumentális beállítódás talán tudatosan épített oktatói kapcsolatokat jelez, de az is lehet, hogy ezek a diákok olyan tanszéki és szakos szubkultúrákban jelennek meg, ahol az oktatókkal való kapcsolatok erősebbek. A „kiváró” faktor itemei az egyetemek tanítási-tudományos célrendszerével nem ellentétesek, és leginkább egy posztadoleszcens ifjúságképhez kapcsolódnak, amelyhez odailleszthető a szorosabb, oktatókkal fenntartott kapcsolatrendszer.

10. ábra: A kulturális fogyasztás mintázatai az egyetemista populációban (PERSIST 2019 adatbázis, N = 810, százalékos arányok)

Az adott egyetemen 2012-ben is zajlott valamennyi kart elérő kutatás (HERD Kutatás, 2012),177 amelynek mintavételi eljárása és a művelődési szokásokat feltérképező kérdésblokkja nem egyezett meg pontosan a PERSIST 2019 adatbázis kérdéseivel, de a „soha” válaszok százalékos arányai bizonyos tevékenységek esetén összevethetők. 2012-ben a diákok 31%-a színházba, 16,5%-a multiplex moziba, 24,6%-a art moziba, 20,3%-a múzeumba vagy galériába, 63%-a hangversenyre, 7%-a pedig könyvtárba nem járt soha.178 Láthatjuk, hogy a százalékos arányok minden esetben növekedtek, és az elmozdulás még úgy is jelentős, hogy sok tevékenységet a diákok minden valószínűség szerint egyre inkább elektronikus formában valósítanak meg. A múzeumba vagy galériába soha nem járók aránya például több mint a duplájára emelkedett. Egy, az interneten végzett tevékenységeket is részletesen feltáró vizsgálat tudna választ adni arra a kérdésre, hogy mindezek a kulturális fogyasztás komoly mértékű csökkenését, vagy pedig a fogyasztás csatornájának a megváltozását jelentik-e. Az azonban bizonyos,

177 Higher Education for Social Cohesion Cooperative Research and Development in a Crossborder area. Regisztrációs szám: HURO/0901/253/2.2.2. Vezető: Prof. Kozma Tamás 178 A könyvolvasás egy kategóriával szerepelt a lekérdezésben, és a diákok 7%-a nem olvasott soha.

hogy ha az adott tevékenységek elektronikus formában meg is valósultak, közösségi beágyazottságuk csökkent, míg a kulturális tőke felhalmozására és fogyasztására irányuló tevékenységek mérséklődését csak feltételezhetjük.

Elemzésünk következő lépéseként a szülők iskolai végzettségének függvényében khí-négyzet-statisztika segítségével vizsgáljuk meg a kulturális fogyasztás sajátosságait. A 12 tevékenység esetében az első generációs és diplomás szülők gyermekeit összevetve két esetben találtunk szignifikáns összefüggést, ezek pedig a szépirodalom és a szakirodalom olvasása voltak (p ≤ 0,05, sig.: 0,024 és 0,007 – 17. táblázat). A táblázatból az is leolvasható, hogy a szépirodalom olvasásának összefüggéseit a „soha” és a „ritkán” válaszlehetőségek generálják (ellentétben a szakirodalom olvasásával).

17. táblázat: Az olvasási szokások eltérései a szülő végzettsége alapján (cellagyakoriságok, adjusted residual értékek aláhúzva, ha ≤ 2, vagy ≥ 2)

szépirodalom olvasása

soha ritkán havonta hetente naponta N

első generációs 132 110 56 40 16 354 adjusted res. 2.6 -2.2 -.2 -1.2 1.5 legalább az egyik szülő diplomás 113 154 65 57 10 399 adjusted res. -2.6 2.2 .2 1.2 -1.5

szakirodalom olvasása

soha ritkán havonta hetente naponta N

első generációs 47 100 92 90 24 353 adjusted res. 2,2 1,6 -,8 -,3 -2,8 legalább az egyik szülő diplomás 33 93 115 106 52 399 adjusted res. -2,2 -1,6 ,8 ,3 2,8

Sem a populáris irodalom, sem pedig a kulturális fogyasztás más színterei esetében nem tapasztaltunk eltérést a két alminta között. A HERD adatbázisban a szülők iskolai végzettségének kétértékű változóját létrehozva azt tapasztalhatjuk, hogy egy kivételével (könyvtárba járás, ami az egyetemista léthez szorosabban kapcsolódó tevékenység) szignifikáns összefüggések rajzolódnak ki mind az olvasás, mind pedig az egyes művelődési színterek kapcsán (6. függelék),

megmutatva az első generációs diákok alacsonyabb aktivitását. 2012-ben tehát a két alminta között még lényeges különbség mutatkozott, ami 2019-re eltűnt, és csak a szépirodalom és szakirodalom fogyasztása esetében maradt fenn. Ez arra utalhat, hogy az egyetem kulturális klímája, ami részben a hallgatók kulturális fogyasztásához is illeszkedik, arra épül, egyre inkább olyan teret képez az első generációs diákok számára, amelyben kevésbé érezhetik a kulturális tőke felhalmozásából és fogyasztásából eredeztethető esetleges hátrányaikat. A különböző művelődési tevékenységekből (ami az olvasás különböző formáit is magában foglalja), ahogyan korábban említettük, a PERSIST 2019 adatbázist felhasználva indexet képeztünk. Az index átlaga 24,89 volt, és ANOVA tesztet használva (p ≤ 0,05) szignifikáns eltérés rajzolódott ki az első generációs diákok és a diplomás szülőkkel bíró hallgatók között (sig.: 0,034, értékek: 24,34 és 25,35). Öszszességében tehát kimutatható az első generációs diákok hátránya a művelődési fogyasztás területén, de a részletesebb elemzések egy belső, tevékenységi formánként eltérő átrendeződést valószínűsítenek.179

Az első generációs diákok kvantitatív vizsgálata után, mely a társadalmi háttér, a felsőoktatásba jelentkezés motivációja, illetve a művelődési szokások területét érintette, a kvalitatív kutatási eredmények bemutatása következik, amely az érintettek szemszögéből, saját tapasztalataikon és szavaikon keresztül mutatja be ennek a sajátos mobilitási ívnek az átélését.

179 Az első generációs, illetve az értelmiségi hátterű kategóriák a meglévő adatbázisok segítségével tovább bonthatók. A nemzetközi szakirodalom azonban, amelyre a hipotéziseinket és az elemzésünk egészét felfűztük, általában aggregált kategóriákkal dolgozik, így munkánk során mi is ezt a módszert követtük. A jövőben ugyanakkor ennek az árnyaltabb megközelítésnek is lehet létjogosultsága. Ha a PERSIST 2019 adatbázist reziliens (egyik szülő sem érettségizett), első generációs (érettségizett szülők), vegyes hátterű (egyik szülő diplomás, másik nem) és értelmiségi hátterű diákokra bontjuk (mindkét szülő diplomás - N = 99, 315, 132 és 221), további különbségek rajzolódnak ki. Eredményesség tekintetében a reziliensek elmaradnak az első generációs diákoktól, míg az anyagias és státuszorientált továbbtanulási motiváció jellemző lesz az értelmiségi, de nem tipikus a vegyes hátterű diákok esetében. A művelődési index átlagai nem mutatnak lineáris rajzolatot (tehát a legalacsonyabb értéket nem a reziliensek esetében találjuk), míg a külső baráti háló nagyságában a vegyes hátterűek megelőzik az értelmiségi származású diákokat (7. függelék). Ezeknek az összefüggéseknek az alaposabb feltárása már szétfeszítené munkánk kereteit, azonban a jövőben fontos kutatási irányt képezhetnek.