Bosszúvágy

Szücsi

- Mondd utánam: Alabama, Alabama, Wisconsin. - Hogyan tovább? - Alabama… Alabama… Wisconsin… - Kettőt és könnyebbet. - Több lelkesedéssel! Na gyerünk, még egyszer! - Ne mondd, hogy... - Alabama, Alabama, Wisconsin… - Hogy? Nincs tervem? Dehogy nincs. Csak még - Itt van egy kis kerozin. kiforratlan. Míg vezetsz, kitalálom mi legyen, ne - Itt van egy kis k… kerozin. aggódj. - Ki mondta, hogy abbahagyhatod? Csak azért, - Rendben. Merre tovább? mert megcsiklandoztam egy revolverrel a torko- - Irány délnek! Időpontot foglaltattam a pszichiádat, még értem amit mondasz. Hogy is van to- teremnél, nem szeretnék késni. vább? Iszogassad amíg van, segít majd az alvás- - Pablo? ban! - Bizony. Huszonnégy óránk van leérni, és is- Iszogassad amíg van, segít majd az alvásban. mersz. Nem szeretek késni. - Úgy! Nagyon ügyes! Látod Fred, mondtam én Bólintott, majd megragadta a kormányt és ráneked, hogy titkon ott lapul benned a tehetség! taposott a gázba. Repültünk mint a szél, fél nap Most viszont, ha megbocsájtasz, el kell kapnom alatt elértük a határt, és még egy kis szabadidős egy akasztófára való bitangot, aki meglógott a programot is be tudtunk iktatni, ami annyiból állt, pénzemmel. Tessék? Hogy mi van? Ne haragudj, hogy elmentünk benzint és fegyvert venni, valanem értem a dünnyögésed a benzines kendőn át. mint beszereztem két új zsebkést. Mondjuk, csak nem lehet olyan fontos... Stuka. - Lassan ott vagyunk - mondta Stuka -, biztos, - Igen? hogy meg van beszélve? - Hallja meg az egész negyed, Scott „Mad” John- - Na de cimbora, mire gondolsz? Úgy ismersz te sonnal nem szórakozhat senki. engem, mint aki csak úgy rátör másokra? - Van itt még pár kanna. Elég lesz? - Az elmúlt héten háromszor is, ebből kétszer - Gondolom, annyira értek hozzá, mint nyúl a tényleg megleptük az illetőt, viszont Fred... tarkón lövéshez. - Most csak azért, mert le kellett lőnöd azt a pár Nevetett. embert? - Elég a kacarászásból, a benzin párolog, az idő - Nem, azért mert ők is lőttek rám! fogy, a kocsi pedig már útra kész. Nem szeretném - Ne picsogj itt nekem mint valami kisgyerek. megvárakoztatni a következő pácienst. Ne hara- Mind a ketten élünk, és pár karcolással megúsztuk. gudj Fred, de itt kell, hogy hagyjunk. Dohányzol? - Pablo viszont kartelltag, nem három, inkább Nem? Sebaj, én igen. Ha nem haragszol, azért a harminc emberrel készül a fogadtatásunkra. tiszteletedre még elszívok egy szállal. - Tudom jól. Díszvacsorával és koporsókkal, csak Rágyújtottam, majd elindultunk kifelé. hogy az elhunytakra is gondoljon. Ezúttal viszont - Adios amigo. tényleg beszéltem vele. Miután kiértünk a házból, meggyújtottam a ka- - Bízom benne. nócot a még égő szállal, majd beszálltunk a ko- Azzal lefordult az útról. Sűrűn borított, erdős tecsiba. rületen jártunk. Sehol egy lélek, mintha csak az - Ne dohányozz, kérlek. őskorban lennénk, mikor még háborítatlanul tu- Várj, még két slukk, aztán mehetünk. dott terjeszkedni a természet. Avatatlan szemnek - A fejünkre fog robbani több tonnányi beton! inkább hasonlított ez rezervátumra vagy védett - Stuka, nyugalom. Hányszor tévedtem eddig? övezetre, mintsem egy drogcsempész szervezet - Soroljam? kültelki tanyájára. Ám a látszat néha csal. Itt-ott 20 - Inkább taposs bele. Két sarokkal odébb érzékeltük, hogy a kanóc végig égett. Nem volt olyan csinnadratta amit egy külvárosi gettóban rendeztünk még másfél éve, de azért kitettünk magunkért. A városból kifelé menet igazoltattak minket, de a zsernyákok - szokásukhoz híven - éberek voltak, akár egy döglött hal, így átcsusszantunk az ellenőrzésen. Pár órája már róttuk az utakat, mikor Stuka félreállt. a bokorból fegyvercsövek tökéletesen kerek vége kandikált ki, másutt látszódott a fák közti kis ösvény, ahol föld alatti laborok bejárata található. Szóltam Stukának, hogy lassítson. Mikor felvettük a kényelmesen kocogó nagypapa tempót, és a motor is épphogy csak járt, két állig felfegyverzett ember lépett elénk az út menti dzsindzsából. Egyik a kezével megálljt jelzett, míg a másik célba vett minket. Stuka spanyol tudásának köszönhetően gyorsan

elhessegettük a kételyt, mely szerint más kartell tagjai vagyunk, és még azt is sikerült megértetni a szóban forgó személyekkel, hogy Pablo régi ismerősei vagyunk. Mikor elhagytuk őket, odaszóltam neki, hogy ne kímélje a gázpedált, innentől kezdve már nem fognak kérdezni. Vagy ha mégis, akkor azt nekünk címzett töltényhüvely gyanánt fogjuk megkapni. Negyedóra múlva már a kapunál voltunk, ahol személyesen fogadott minket a házigazda. - Barátaim! De jó titeket újra látni! Kerüljetek beljebb, mi szél hozott titeket? Invitációját elfogadva követtük egy lefelé vezető lépcsőn, mely föld alatti rejtekhelyéhez vezetett. Senki se gondolja, hogy minden nagymenő drogbárónak kacsalábon forgó ékes palotája van. Ó nem, azt csak a legtehetősebbek és agyalágyultabbak engedhetik meg maguknak. Pablo ezzel ellentétben, mindennemű giccset és hasznavehetetlen pompát megspórolva kiépített egy földalatti labirintust, melyben emberek százai dolgoztak éjt nappallá téve. Termesztés, előkészítés, fejlesztés, minden mi szem szájnak ingere. Raktárok tucatjai álltak sorban, némely tele, némely az éppen érkező szállítmányra várva. Másutt fegyvereket szedtek szét és ellenőriztek, pár szobából pedig a vallatás válogatott módszereinek fület gyönyörködtető hangjai szűrődtek ki. Órák hosszat tudnék Pabloval beszélgetni egy ilyen hely tervezéséről, kivitelezéséről illetve fenntartásáról, de most nem ezért vagyunk itt. - Mady, régi barátom, mondd meg, miért kerestél fel, és ki az új segítőd? - Ó, ne haragudj, még be se mutattalak neki. Pablo, ő itt Stuka. - Stuka? Érdekes név. Valóban az. A második világháború német vadászbombázójáról kapta a nevét. Hasonló módon pontos volt mind lövészet, nyúzás illetve boncolás terén. Afféle ezermester gyilkológép, néha kicsit együgyű, de szerethető alkat. Vékony ám strapabíró, kellően felejthető mégis markáns arca végett nem lehetett könnyen beazonosítani, ha baj volt, tudott cselekedni. Egy szó mint száz, tökéletes segítőre találtam benne. - Köszönöm, ezt bóknak veszem - válaszolta vendéglátónk anyanyelvén, aki meglepett mosollyal reagált. - Még mindig nem válaszoltál, miért vagytok itt? - Pár kérdés nem hagy nyugodni, reméltem, hogy tudnál segíteni. - Mondd hát, kérlek. - Mint tudod, Richardót megöltem. Viszont a

bandája valamiért még a mai napig tevékeny, oly- Hogy miért? Visszatérve a kérdésre, azért, mert annyira, hogy segéd kezet nyújtottak a módszeres ez gyors és precíz elhelyezésre utal. Ismerem Pabkifosztásomban. Ismersz jól, nem vagyok egy pén- lot, jobban mint hinné. Régebben fél tucat fegyzéhes típus, de hát az unokákra is gondolni kell. veres várt volna ránk, akik lelőnek egy „Ne hara- Nem kell a körítés, böki a csőrödet, hogy túljár- gudj, de...” monológ után. Ám amióta nagyobb tak az eszeden. és komolyabb vizekre evezett, belátta, hogy ez - Veszettül. Azaz igen is, és nem is. barbár, nem hozzá méltó kivégzési mód. Melles- Hogy érted? leg amúgy is túl hangos. Egy kisebb töltet bomba - Ahhoz volt elég eszük, hogy meglopjanak, vi- pedig ugyanúgy elvégzi a munkát, tisztes távolból, szont ahhoz nem, hogy a végletekig menően esetleges zavaró hanghatások nélkül. megverjenek egy körrel. Fred halálával utolértem - Ott vannak. Egy kocsi... Ennyi? Három ember? őket, így most rajtam a sor, hogy levegyem a kesz- Ez minden?! tyűt, és odaüssek nekik. - Mikor lőhetek? - kérdezte Stuka. - Ahol a legjobban fáj? - Amint a roncshoz érnek. - Pontosan - mondtam, majd elmosolyodtam. A hangtompító csodálatos találmány. Kis helyen Itt már tudtam, hogy érti mit szeretnék. Egy ru- elfér, könnyen felszerelhető, és bár nem képes elgóra járt az agyunk, csak az övét néha fel kellett tüntetni a lövés hangját - egy -, kellő mértékben húzni. lecsökkenti azt. Így remélhetőleg - kettő - nem - Ha jól gondolom, szeretnéd tudni, hogy mikor hallanak meg minket, de persze - három - sosem megy a következő szállítmányuk. lehet tudni. - Honnan, hová, kinek, mennyiért és mit? Közelebb érve a roncshoz látszott, hogy az anyós - Mindent a maga idejében. Mit szeretnél még? ülés környékére helyezhették fel a szerkezetet. Pénzt, embert? Alapos munkát végeztek, nem lőttek túl a célon a - Tudod jól, hogy nem dolgozom kutyaütőkkel. mennyiséget tekintve. Ne érts félre, tisztában vagyok az embereid képes- - Hozd a lőszert, más nem kell - mondtam. ségeivel, ám jobb szeretem az efféle nézeteltérése- - Ugye csak viccelsz... ket családias körben elintézni. Ezen mondatát megvető pillantás követte, melyet - Legyen ahogy akarod. az általam elővarázsolt laposüvegre szegezett. Ekkor hirtelen megcsörrent egy telefon. Pablo - Most miért nézel így? Ez csak benzin. Inkább lassú mozdulattal vette elő telefonját a zsebéből, húzd egymás mellé a három önjelölt lárva kánameg se nézte ki az, csak felvette és hallgatott. Az ánt és nyisd ki a szájukat. arcára kényelmetlen komorság ült ki, majd össze- - Mennünk kéne, mert... ráncolta szemöldökét és úgy hallgatta a vonal túl- - Befogod, és teszed a dolgodat.oldaláról beszélő hangot. Észrevette, hogy figye- - Idegesnek tűnsz. lem, kissé elfordult, majd elköszönt az ismeretlen - Pusztán csak nem szeretem, ha alábecsülnek. hívótól és letette. Úgy ni, azt még hozd ide, addig elkezdem itatni a - Ne haragudjatok, de most mennetek kell. A kér- másik kettőt. déseidre pedig majd megkapod a választ. - Megkérdezzem? Mikor kiértünk a ház elé, minden úgy várt min- - Hogy mit csinálok? Inkább lesd az utat, nehogy ket, ahogy hagytuk. A fák, a kocsik, az őrök... meglepjenek minket. Végül, de nem utoljára, te mintha konzerválódtak volna. Ez pedig nagy szó. következel Aurél! Úgy ni, szép nagyra a szádat. Hogy miért? Miután megköszöntük vendéglá- Hű de iszod! Tán csak nem porzott a májad? tónk kedvességét és pár búcsúzóul szánt köny- Hová is tehettem a gyufámat... Bocsáss meg egy nycsepp elmorzsolása után útnak indultunk, négy pillanatra. perc és tizenkilenc másodperc múlva odakaptam a - Sehol senki. Indulnunk kéne. kormányhoz, levezettem magunkat az útról, majd - Máris mehetünk, előtte viszont adj egy doannyit mondtam „Fuss!”. boz kézi tűzszerszámot! Köszönöm. Lássuk csak, 22 Én rohantam elöl, Stuka pedig utánam. Száz métert tehettünk meg, mikor beugrottam egy fa mögé, ő pedig követte példámat. - Bomba? - Kuss. Számolok. Hat. Öt. Négy. Három... BUMM! - Úgy tűnik megint késtem picit. - Mi legyen? - Várunk. egyet apuci kedvéért, egyet anyuci kedvéért, egyet pedig a megerőszakolt, toprongyos, kurafi húgodért. Mostantól hivatásos tűznyelők vagytok! Mehetünk. De merre... Mindenhol ott az az átkozott dzsungel. Az út közelében maradván nem tévedhetünk el, a cél úgy sincs messze. Négy perc kocsival, gyalog fél óra, ha beleszámolom a kikerülendő őröket.