A szivarozás kultúrája

Winky Maga a dohányfogyasztás kiemelkedő múlttal rendelkezik. Az első dohányültetvényeket időszámításunk előtt 3-5 ezer évvel kezdték művelni, gazdái az amerikai őslakosok voltak. Kutatások során dohánytermesztésre utaló bizonyítékokat találtak a maja kultúra esetében, melynek összeomlása után a szétszóródó lakosok honosították meg azt az amerikai kontinens egészén.

Maga a szivar először 1762-ben jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban, a 18. század végén pedig Európában is megnyíltak az első szivargyárak. Ismerünk néhány államfőt a történelem során, akiket csak ritkán lehetett úgy látni, hogy éppen ne szivaroztak volna. Elég csak Churchillre vagy Fidel Castróra gondolni. Azt leszögezhetjük, hogy a szivarozásban kétségkívül van valami extravagáns elegancia. Ennyit a történelemről, lássuk, miben rejlik a szivarozás varázsa! Szivarfajtából több száz létezik, vegyük csak a gyakoribbakat. Talán a legelterjedtebb, és ami mindenkinek először eszébe jut, az egyenletes, szabályos szivarforma, melyet “Parejos” típusnak hívunk. Ezeknek a sapka része lehet bontatlan, előre vágott vagy akár gyárilag fúrt is. A szivar talpa az, amit meggyújtasz, míg a feje az, amit szívni fogsz. A sapka a lezáró, különálló dohánylevéldarab. A “Figurados” a szokatlan formájú szivarok gyűjtőneve, csak egyet említve ezek közül, ide tartozik például a “Culebras”, ami három keskeny, hosszú szivar összetekerve. A szivarozás egyébként külön etikettel rendelkezik. A teljesség igénye nélkül egy pár példa: Egy férfi sohasem gyújthatja meg egy másik férfi szivarját, mivel ez egy rendkívül összetett folyamat, érdemes ezt az embernek magának elvégeznie. A férfi a nő szivarját is csak akkor gyújthatja meg, ha az kis méretű, gyorsan gyújtható darab. Nem érdemes gyertyáról, vagy nem kifejezetten erre a célra gyártott gyújtóval rágyújtani, mivel ez egy “rossz ízt” kölcsönözhet a szivarnak. A szivart mindig ajkaink közé vegyük, ne a szánkba, és semmiképpen ne harapjunk rá. A szivar fejét ne nedvesítsük át, maradjon teljesen száraz. Ajánlott félpercenként csak egyet szippantani, ha ugyanis gyakrabban teszünk ezt, forró lesz a rúd, s ezáltal az aroma is keserűvé válhat. A szivarozás etikettje előírja, hogyha a szivar elalszik, 14 érdemes azonnal újra meggyújtani, mielőtt kihűlne. A szivart nem illik elnyomni, sem végig égetni. Körülbelül a negyedénél hagyjuk stílusosan kialudni. Amit mindenképpen be kell szereznie a szivarozónak az egy megfelelő szivarvágó eszköz, melyre minden szivargyújtás előtt szükség van. Ennek segítségével tudjuk levágni a szivar végét. Szintén hasznos lehet egy „humidor”, melyben megfelelő körülmények között tudjuk tartani szivarjainkat, így azok nem száradnak ki vagy mennek tönkre.

A szivarozás technikájának elsajátítása tanulás eredménye, amely szerint a szivarozást a szivar helyes vágásával kell megkezdeni, majd az előmelegítés következik, és csak utána lehet meggyújtani. Meggyújtáshoz használjunk szivargyújtót, cédrusfa szálat, esetleg gyufát. Először is nem a szájban tartva célszerű megygyújtani, mert egyrészt nem látjuk, hogy mit csinálunk, másrészt nem fog egyenletesen meggyulladni, izzani a szivarunk. Ez főleg a nagyobb gyűrűméretű szivarokra érvényes. Tartsuk a szivar talpát a láng fölé (ha egy Jet lángos szivar öngyújtót használunk, akkor ez gyorsabban fog menni) enyhén oldalról, kb. 30 fokos szögben, és lassan forgassuk körbe, amíg kialakul az izzó gyűrű a szivar peremén. Ezután fordítsuk a szivar már izzó végét magunk felé, és óvatosan fújjunk rá, hogy a szivar belseje is izzani kezdjen. Ezt a tanácsot érdemes megfogadni, mert az első szívást egy tökéletesen égő szivarból a legjobb megejteni.

Fontos kérdés még, hogy milyen italt fogyasszunk a szivar mellé. Ez a szivar karakterétől is függ. Egy markánsabb, testes szivarhoz általában testes whisky passzol, egy kissé mérsékeltebb erejű típust meg a jóval könnyedebb whiskyvel érdemes összekapcsolni. Bármelyik elem túlzása vagy hiánya a másik összetevővel való harmónia rovására mehet, például egy kevésbé átütő erejű rum íze teljesen elhalványulhat egy nála lényegesen dominánsabban ható szivarral párosítva. A brandyfajták túlnyomó többsége zseniálisan működik szivarokkal, és ugyanez igaz a whiskykre, különösen a scotchokra. A rum is jó kiegészítője lehet az ízvilágnak, de egy vermuttal is érdemes kipróbálni a nemes füstölnivalókat. Akkor sem nyúlhatunk mellé, ha egy prémium vodkát vagy gint választunk a szivarhoz.

Azonban mielőtt mindenki szivar után nyúlna, fontos leszögezni a következőket: a pipázók és szivarozók gyakran hajlamosak azt állítani, hogy szenvedélyük nem káros, így állandósítva a tévhitet, hogy a pipa és a szivar biztonságosabb, mint a cigaretta. Valójában azonban ezek a dohánytermékek ugyanazokat az egészségügyi kockázatokat hordozzák, mint a cigaretta. Egyetlen nagy szivar dohánytartalma ugyanis annyi, mint egy teljes doboz cigarettáé, emellett a nikotintartalma 100-200 mg között változik, míg egy átlagos cigaretta csak 8 mg-ot tartalmaz. A szivart azonban jóval ritkábban, hetente, havonta fogyasztják, akkor sem nikotintartalma, inkább íze miatt.

Géniuszok az ördög szolgálatában

Ákos Ebben a cikkben olyan múlt századi mérnököket, tudósokat szeretnék bemutatni a kedves Olvasóknak, akik bár szakmájukban kiemelkedők voltak, tehetségüket - életük egy bizonyos szakaszában - megkérdőjelezhető céloknak rendelték alá. Ez a kor pedig a második világháború! I. Speer vezére legszűkebb köréhez tartozott. Hogy

Albert Speer 1905 márciusában Mannheimben látmindezt meggyőződésből vagy érdektől vezérelve tette, ta meg a napvilágot. Iskolai tanulmányai után - csaláarról megoszlanak a vélemények. Nem egyértelmű, hogy di hagyományt követve - építésznek tanult. Karlsruhe, valóban hitt-e az eszmékben, amiket pártja követett, vagy München és Berlin méltán elismert egyetemeit járta sorra, csupán minél magasabb beosztásba akart jutni, és ezért 1928-ban végzett építészmérnökként. Hamarosan már a nem átallott egyenesen a „Gonosz” szolgálatába állni. Így Harmadik Birodalom főépítészeként ismerhette a világ… vagy úgy, Speer a náci gépezet - egy igen fontos, és egyre

Speer 1931-ben belépett az NSDAP-be. Hamarosan fontosabb - fogaskereke lett. kapcsolatba került Joseph Goebbels propagandaminiszterKözben valóban komoly sikereket ért el építészmérrel, akinek ajánlására már 1934-ben elnyerte a fenti titunökként. 1937-ben a párizsi világkiállításra ő tervezte azt lust. Kettős ez a szerep. Ugyan szakmai szempontból a lea Német Pavilont, mely első díjat kapott. Jegyezzük meg, hető legmagasabbra jutott, nagyban meghatározta későbbi a „pavilon” szó igen visszafogott arra az égbetörő monstéletét és munkásságát új főnöke: Adolf Hitler. Később a rumra, amelyet megálmodott Speer. munkán túl is szoros kapcsolatba kerültek, Talán legnagyobb teljesítménye az Új Birodalmi Kancellária 1938-as megépítése, melyet hihetetlen méretei ellenére alig egy évvel a munkálatok megkezdése után adott át. Ha megépül, a 180.000 főt befogadni képes és 210 méter magas Volkshalle jelentette volna mérnöki munkássága csúcsát. Speer építészetére egyébként nagyon jellemző az a gigantomán szemlélet, ami az egész kort belengte. Ezt már az 1936-os berlini olimpiára készült tervei is tükrözik. Speer keze által kezdett megtestesülni Hitler víziója a „Germania” névre keresztelt új birodalmi fővárosról. A háború kitörése azonban új feladatot adott a főépítésznek: Fritz Todt halálát követően fegyverkezési miniszter lett. Kinevezése azzal magyarázható, hogy előző hivatalában bizonyított pontos munka és kiváló szervezőképesség terén. Nem is okozott csalódást Führerének, a német ipar a háború végéig sokszorosan kielégítette a hadsereg igényeit, ellenére a folyamatos bombázásoknak is. Ahhoz azonban, hogy a termelékenységet fenntartsa, súlyos bűnöket követett el. Hiába tagadta, később előkerült dokumentumokból bebizonyosodott, maga kérte Hitlertől munkatáborok felállítását, illetve miniszterként azok kiépítéséért is felelt. Ezen és más bűneiért a nürnbergi perben 20 év börtönbüntetésre ítélték, melyet Spandauban töltött le. 1966- ban szabadult. Azt, hogy nem ítélték halálra, akár a per 15 során hangoztatott - kortársak szerint igencsak mesterkélt - bűntudat és - színlelt - ártatlanság hatásos bizonygatásának is betudhatnánk. Valójában azt sejthetjük a háttérben, hogy elfogásakor tanúsított együttműködésének köszönheti életét. Amerikai vallatóinak készséggel beszámolt a német hadigépezet működéséről, mely tudást fel kívánta használni az USA a távol-keleti hadszíntéren való győzelemhez. Hogy a teljes igazság mi, azt csak a nürnbergi bírák tudják. Speer könyvben is megjelent visszaemlékezéseit aligha fogadhatjuk el elfogulatlan forrásnak.

Az építész Speer örökségéből semmi sem maradt. A kancellária teljesen megsemmisült, helyén ma lakó- és középületek állnak. Minden más műve is az enyészeté lett. Terveinek jelentős hányada pedig soha nem is valósulhatott meg. A családi hagyomány azonban megmaradt: Speer szintén Albert névre keresztelt fia is elismert építész lett. II. Következő alanyunk nem más, mint a „rakétaember”: Wernher von Braun. A Saturn rakéták atyja, az űrverseny hőse, egyúttal a Harmadik Birodalom megtorlófegyvereinek főkonstruktőre. Hasonlóan kettős karrier, mint Albert Speeré volt. Wernher von Braun 1912-ben született a németországi Wirsitzben, bárói családban. Technikai érdeklődése már gyerekkorában kialakult. Ugyan eleinte rossz tanuló volt, hamar felismerte, hogy a matematika beható ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valóra váltsa álmait. Ezek közül is a legnagyobbat, mégpedig azt, hogy meghódítsa a világűrt. Lázasan vetette bele magát a tanulásba, végül egy évvel hamarabb érettségizett társainál. Ezután a Berlini Műszaki Egyetemen géptant, majd a Humboldt Egyetemen (akkori nevén Frigyes Vilmos Egyetem) fizikát hallgatott. Egyetemi évei után a rakétatechnika keltette fel érdeklődését. Noha elsődlegesen az űrutazás gondolata foglalkoztatta, katonai rakéták fejlesztésén kezdett dolgozni. A Birodalomban nagy igény mutatkozott erre, hiszen a versailles-i szerződés nem tiltotta meg. Von Braun ettől kezdve a német hadsereg kötelékét erőstette, 1937-ben az NSDAP-be is belépett. Később, mikor Amerikában akart érvényesülni, azt állította, csak 1939-ben, kényszerből lépett be a náci pártba. Ahogy Speer esetében, itt sem tisztázottak a körülmények. Előbb Kummersdorfban, majd 1935 után Peenemündében vezette a rakétakísérleteket. Utóbbi helyen készült el az „Aggregat-4”, vagy ismertebb nevén a „V-2”. Ez volt az első katonai célokra bevetett folyékony hajtóanyagú föld-föld rakéta. A „V-2” egy goebbelsi propaganda név volt, a „Vergeltungswaffe-2” rövidítéseként, mely annyit tesz, megtorló fegyver. Csapásmérő eszköznek szánták, elsősorban katonai és ipari célpontok megsemmisítésére. Ezzel szemben a bevetések áldozatai jobbára civilek voltak. Ezek közül is kiemelkedő tragédia az antwerpeni Rex filmszínházat ért találat, mely során 567 fő vesztette életét. A további közel 3200, Angliára, Franciaországra és a németalföldi államokra kilőtt rakéta még 7-8.000 ember életét oltotta ki. Nem feledkezhetünk meg arról a mintegy 16 16-20000 kényszermunkára elhurcolt zsidóról és hadifogolyról sem, akik a rakéták építése közben lelték halálukat. Ez tehát Wernher von Braun világháborús hagyatéka. Az általa konstruált fegyver nem szolgált egyebet, mint az ellenség megfélemlítését, elpusztítását. A háború utáni von Braunnal egy, a következő számban megjelenő, más témájú cikkben szándékozom foglalkozni, más szempontból ugyanis igen érdekes és értékes karriert futott be az Amerikai Egyesült Államokban. Ez azonban nem mossa le kezéről a háborúban odatapadt vért…

III. 1945. július 16-án felrobbant a világtörténelem első atombombája. A fegyver elsőszámú atyjában ekkor fogalmazódott meg a nevével szorosan összeforrt gondolat: „I am become Death, the destroyer of worlds.”

Következő cikkalanyunk tehát nem más, mint a Halál személyesen. J. Robert Oppenheimer 1904-ben született, gazdag new york-i zsidó család második gyermekeként. Iskolai éveit az Ethical Culture Society intézményében töltötte, közben pedig egyre élénkebb érdeklődést mutatott a természettudományok iránt. Már 10 évesen különórákat vett fizikából és kémiából. Az érettségi után a Harvardra nyert felvételt, és noha az egyetemen kémiát hallgatott, figyelmét egyre inkább az elméleti fizika kötötte le. 1925-ben látott hozzá diplomamunkája elkészítéséhez, méghozzá az elektron detektálásáért Nobel-díjas J. J. Thomson cambridge-i laboratóriumában. Még ebben az évben summa cum laude diplomázott. Később Göttingenbe kapott meghívást Max Borntól, amit el is fogadott. A kor elméleti fizikájának fellegvára volt ez az egyetem, ahol Oppenheimer olyan hatalmasságokkal ismerkedhetett meg, mint Werner Heisenberg, Wolfgang Pauli, Paul Dirac, Enrico Fermi vagy éppen Teller Ede - azt hiszem, sokunk nagyon szívesen lett volna ott!

Európai tartózkodása után a Berkeley-n azzal az Ernest Lawrence-szel került munkatársi kapcsolatba, akit a ciklotron feltalálójaként ismerhetünk. És akinek ajánlása nagyban segítette elő azt, hogy Oppenheimer a Manhattan terv, az amerikai atombomba-projekt vezetője lett. 1941. októberében Franklin D. Roosevelt egy az atombomba előállítását célzó program elindításáról döntött. Ennek hátterében egy Albert Einsteintől kapott levél áll, mely az amerikai atomprogram beindítását sürgette. Szilárd Leó győzte meg Einsteint ennek fontosságáról, megelőzendő azt, hogy a németek jussanak először a pusztító fegyver birtokába. 1942-ben elindult a projekt. Az új-mexikói Los Alamos adott helyet a titkos kutatásoknak, a laboratórium vezetője 1943-ban pedig - sokak számára meglepő