A szivarozás kultúrája Maga a dohányfogyasztás kiemelkedő múlttal rendelkezik. Az első dohányültetvényeket időszámításunk előtt 3-5 ezer évvel kezdték művelni, gazdái az amerikai őslakosok voltak. Kutatások során dohánytermesztésre utaló bizonyítékokat találtak a maja kultúra esetében, melynek összeomlása után a szétszóródó lakosok honosították meg azt az amerikai kontinens egészén. Winky
Maga a szivar először 1762-ben jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban, a 18. század végén pedig Európában is megnyíltak az első szivargyárak. Ismerünk néhány államfőt a történelem során, akiket csak ritkán lehetett úgy látni, hogy éppen ne szivaroztak volna. Elég csak Churchillre vagy Fidel Castróra gondolni. Azt leszögezhetjük, hogy a szivarozásban kétségkívül van valami extravagáns elegancia. Ennyit a történelemről, lássuk, miben rejlik a szivarozás varázsa! Szivarfajtából több száz létezik, vegyük csak a gyakoribbakat. Talán a legelterjedtebb, és ami mindenkinek először eszébe jut, az egyenletes, szabályos szivarforma, melyet “Parejos” típusnak hívunk. Ezeknek a sapka része lehet bontatlan, előre vágott vagy akár gyárilag fúrt is. A szivar talpa az, amit meggyújtasz, míg a feje az, amit szívni fogsz. A sapka a lezáró, különálló dohánylevéldarab. A “Figurados” a szokatlan formájú szivarok gyűjtőneve, csak egyet említve ezek közül, ide tartozik például a “Culebras”, ami három keskeny, hosszú szivar összetekerve. A szivarozás egyébként külön etikettel rendelkezik. A teljesség igénye nélkül egy pár példa: Egy férfi sohasem gyújthatja meg egy másik férfi szivarját, mivel ez egy rendkívül összetett folyamat, érdemes ezt az embernek magának elvégeznie. A férfi a nő szivarját is csak akkor gyújthatja meg, ha az kis méretű, gyorsan gyújtható darab. Nem érdemes gyertyáról, vagy nem kifejezetten erre a célra gyártott gyújtóval rágyújtani, mivel ez egy “rossz ízt” kölcsönözhet a szivarnak. A szivart mindig ajkaink közé vegyük, ne a szánkba, és semmiképpen ne harapjunk rá. A szivar fejét ne nedvesítsük át, maradjon teljesen száraz. Ajánlott félpercenként csak egyet szippantani, ha ugyanis gyakrabban teszünk ezt, forró lesz a rúd, s ezáltal az aroma is keserűvé válhat. A szivarozás etikettje előírja, hogyha a szivar elalszik, érdemes azonnal újra meggyújtani, mielőtt kihűlne. A szivart nem illik elnyomni, sem végig égetni. Körülbelül a negyedénél hagyjuk stílusosan kialudni. Amit mindenképpen be kell szereznie a szivarozónak az egy megfelelő szivarvágó eszköz, melyre minden szivargyújtás előtt szükség van. Ennek segítségével tudjuk levágni a szivar végét. Szintén hasznos lehet egy „humidor”, melyben megfelelő körülmények között tudjuk tartani szivarjainkat, így azok nem száradnak ki vagy mennek tönkre.
A szivarozás technikájának elsajátítása tanulás eredménye, amely szerint a szivarozást a szivar helyes vágásával kell megkezdeni, majd az előmelegítés következik, és csak utána lehet meggyújtani. Meggyújtáshoz használjunk szivargyújtót, cédrusfa szálat, esetleg gyufát. Először is nem a szájban tartva célszerű meg�gyújtani, mert egyrészt nem látjuk, hogy mit csinálunk, másrészt nem fog egyenletesen meggyulladni, izzani a szivarunk. Ez főleg a nagyobb gyűrűméretű szivarokra érvényes. Tartsuk a szivar talpát a láng fölé (ha egy Jet lángos szivar öngyújtót használunk, akkor ez gyorsabban fog menni) enyhén oldalról, kb. 30 fokos szögben, és lassan forgassuk körbe, amíg kialakul az izzó gyűrű a szivar peremén. Ezután fordítsuk a szivar már izzó végét magunk felé, és óvatosan fújjunk rá, hogy a szivar belseje is izzani kezdjen. Ezt a tanácsot érdemes megfogadni, mert az első szívást egy tökéletesen égő szivarból a legjobb megejteni. Fontos kérdés még, hogy milyen italt fogyasszunk a szivar mellé. Ez a szivar karakterétől is függ. Egy markánsabb, testes szivarhoz általában testes whisky passzol, egy kissé mérsékeltebb erejű típust meg a jóval könnyedebb whiskyvel érdemes összekapcsolni. Bármelyik elem túlzása vagy hiánya a másik összetevővel való harmónia rovására mehet, például egy kevésbé átütő erejű rum íze teljesen elhalványulhat egy nála lényegesen dominánsabban ható szivarral párosítva. A brandyfajták túlnyomó többsége zseniálisan működik szivarokkal, és ugyanez igaz a whiskykre, különösen a scotchokra. A rum is jó kiegészítője lehet az ízvilágnak, de egy vermuttal is érdemes kipróbálni a nemes füstölnivalókat. Akkor sem nyúlhatunk mellé, ha egy prémium vodkát vagy gint választunk a szivarhoz. Azonban mielőtt mindenki szivar után nyúlna, fontos leszögezni a következőket: a pipázók és szivarozók gyakran hajlamosak azt állítani, hogy szenvedélyük nem káros, így állandósítva a tévhitet, hogy a pipa és a szivar biztonságosabb, mint a cigaretta. Valójában azonban ezek a dohánytermékek ugyanazokat az egészségügyi kockázatokat hordozzák, mint a cigaretta. Egyetlen nagy szivar dohánytartalma ugyanis annyi, mint egy teljes doboz cigarettáé, emellett a nikotintartalma 100-200 mg között változik, míg egy átlagos cigaretta csak 8 mg-ot tartalmaz. A szivart azonban jóval ritkábban, hetente, havonta fogyasztják, akkor sem nikotintartalma, inkább íze miatt.
