Dentális okklúzió/TMI és általános testi egészség

Dr. Yong-Keun Lee és dr. Hyung-Joo Moon (Dél-Korea) DENTÁLIS OKKLÚZIÓ/TMI ÉS ÁLTALÁNOS TESTI EGÉSZSÉG

Klinikai bizonyítékok és egy alulértékelt kapcsolat mu˝ködése

Atemporomandibuláris ízület (TMI), illetve a dentális okklúzió rendellenességeiből adódó tünetek kezelése során azt figyelték meg, hogy az ízület normális állapotába való visszahelyezése pozitív irányú változást hozott a páciens általános testi egészségében is. Más, hasonló vizsgálati eredményekből kiindulva a TMI állapota és az általános testi egészség közötti kapcsolatot feltételeztünk, jóllehet, ennek az összefüggésnek a pontos mechanizmusa még nem ismert. Egy elmélet is megfogalmazódott bennünk, amely talán az ismeretlen mechanizmus magyarázatául szolgálhat.

TMI és myofasciális fájdalom

A dentális okklúzió az alsó-felső fogsor közötti érintkezés, amely a fogak egymáshoz való közelítése során jön létre. Az állkapocs ízülete, a TMI egyedülálló abban a tekintetben, hogy ez testünk egyetlen olyan bilaterális ízülete, amely keresztezi a középvonalat. A fogászati kezelések során az egységesség elérésére kell törekedni az egész sztomatognatikus rendszerben. A fogak szó szerint csontba ágyazott fogaskerekeknek tekinthetők, míg az alsó és felső állkapocs a mobilis TMI-n keresztül kapcsolódik egymáshoz.

A TMI rendellenességének hátterében álló okok öt csoportra oszthatók: fogászati, traumás, életmódbeli szokások, feszültséggel teli társas szituációk, valamint érzelmi faktorok. A traumás sérülés lehet ostorcsapásszerű, létrejöhet rántás vagy a fejet, arcot, állkapcsot ért ütés következtében. A nyaki gerinc hiperextenzióját követően is bizonyítottan jelentős traumás károsodás éri az ízületet. Ami az életmódbeli szokásokat illeti, megemlítendők a rossz testtartás, a nem megfelelő munkahelyi ergonómia, a gyermekkori szokások, valamint a túlzott diéta vagy a megerőltető tevékenységek, mint például nehéz tárgyak emelése.

A vázizmokban és az őket borító fasciákban található hiperalgéziás trigger pontokból kiinduló myofasciális fájdalom leginkább krónikusan fennálló regionális fájdalomként jellemezhető, s feltételezhetően a TMI-t is érintő fájdalomszindrómák részeként alakul ki. A rágóizmokban található trigger pontok valószínűleg a tökéletlen okklúzió, az állkapcsok nem megfelelő illeszkedése, valamint habituális parafunkciója, abnormális fej- és nyaktartás vagy trauma következtében jönnek létre.

A TMI és az általános testi egészség közötti kapcsolat

Számos tanulmány foglalkozott az okklúzió/TMI és az általános testi egészség közötti kapcsolat vizsgálatával. Többek között arra figyeltek fel, hogy a rágóizmokban vagy a dentoalveoláris szalagokban fellelhető léziók a vizuális stabilitás zavarát, ezen keresztül pedig a testtartásban is elváltozásokat okozhatnak. A mandibula elhelyezkedése, működése hatást gyakorol az egyensúlyközpontra is.

A dentális okklúzió összefüggésben van a csökkent alsó végtagi izomerővel, mozgékonysággal, az idős embereknél az egyensúllyal is. Az eredeti vagy műfogak megfelelően működő okklúziójáról bebizonyosodott, hogy fontos szerepet játszanak az adekvát testtartási reflexek kiváltásában.

A TMI-vel összefüggő általános testi állapotok alcsoportjai három kategóriára oszthatók: A fej és állkapocs izmainak összehangolása a test egyéb izmaival A megfelelő testhelyzet fenntartása érdekében elengedhetetlen, hogy a fej, illetve az állkapocs izmai a test többi izmával összehangoltan működjenek. A sztomatognátiás rendszer és a nyakizmok közötti funkcionális kapcsolat jól ismert. Azok a páciensek, akik valamilyen okklúziós vagy TMI-betegségben szenvednek, gyakran számolnak be nyaki izmaik fájdalmáról, abnormális működéséről. Az okklúziós támaszték egyoldali elvesztése előidézheti a fejbiccentő izom (m. sternocleidomastoideus) működésének egyenetlenségét, ami pedig nyaki fájdalomhoz vezethet. A rágás nyaki csigolyákra kifejtett biomechanikai hatását vizsgálva bebizonyosodott, hogy a vertikális irányú okklúziós eltérés hatással van a feszültség eloszlására a nyaki gerinc szakaszán.

Kapcsolatot vélnek felfedezni a törzsi, a nyaki aszimmetria, valamint az arci szimmetria között. Például azt találták, hogy a vizuális percepció kontrollja nagyon fontos a fej frontális síkban való orientációjához. A dentális okklúzió és a testhelyzet megtartása közötti összefüggés megléte valószínűnek látszik.

TMI és testi egyensúly A dentális okklúzió/TMI állapota befolyással bír a test stabilitására. Az ember testtartása álló helyzetben viszonylag instabil, biztonságos megtartása az egyensúlyközpont fluktuációjához kötődik, amely az okuláris régióból érkező információk, a félkörös ívjáratok, valamint az antigravitációs izmok irányítása alatt áll.

A dentális okklúzió és a fej pozíciója feltehetően befolyásolják az egyensúlyközpontot, így károsodásuk növeli az elesések kockázatát. A szegényes vagy hiányzó okklúzió csökkentheti a régió proprioceptív érzékelését, akadályozva a fej helyzetének megfelelő stabilitását. A testtartásbeli instabilitás rizikófaktorának tartják a fogak elvesztését is. Élettanilag a periodontális membránban lévő mechanikai receptorok kontrollálják az állkapocs mozgásait, koordinálják a rágófunkciókat, ez pedig összefüggésben van a nyakizmok motoros tevékenységével.

Az egyensúlyközpontban létrejövő fluktuációt vizsgálták az okklúziós érintkezési területek kísérleti változtatásával. A kapott eredmények megerősítették ezen területek hatását az egyensúly ingadozására, továbbá hogy az egyenletes kapcsolat fenntartásával kialakítható megfelelő okklúzió elengedhetetlen a fluktuációhoz.

TMI és fizikai teljesítmény A TMI helyzete a fizikai teljesítményre is kihatással lehet. Versenyek alatt gyakran látható, ahogy atléták teljesítményük fokozása érdekében okklúziós rögzítőkötést viselnek. Tapasztala-

ti tény, hogy a megfelelő módon összeszorított fogak segítik a fizikai erőkifejtés növelését.

Az okklúziós támaszték jelenléte és a fizikai teljesítmény közötti kapcsolatot vizsgálva az a következtetés vonható le, hogy az előbbi megléte fontos szerepet játszik nemcsak a rágófunkciók helyreállításában, de a fizikai teljesítmény támogatásában is.

A TMI és az általános testi egészség közötti kapcsolat mechanizmusa a myofasciális elmélet szemszögébôl

A cikk első hipotézise, hogy a TMI és a test más részei a fasciákon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Ezek kötik össze a különböző anatómiai struktúrákat egy, az egész testre kiterjedő 3D-s hálózathoz hasonlatosan. Az izmok összehúzódására az őket borító háló megfeszül, ezáltal – akár nagy távolságokra is – nyomást közvetít.

A fasciális szövet vertikálisan, a fejtől a lábujjakig fut, valamint négy szinten transzverzális irányban is keresztezi a testet. Ennek következtében, habár a sérülés lokális, a fájdalom vagy a diszfunkció nemcsak a sérülés helyén, hanem a test bármely részén felléphet.

A qin és meridiánokon alapuló mechanizmus elmélete

A másik hipotézis szerint a temporomandibuláris ízület és a test egyéb részei között fasciákból felépülő meridiánrendszer létesít kapcsolatot. Tradicionálisan úgy tartják, hogy az akupunktúrás meridiánok kiterjedt hálózatot képezve kötik össze a különböző szöveteket. Az akupunktúrás pontok/meridiánrendszer természetét nyugati szempontból megérteni kívánó kutatások nagy hangsúlyt fektettek olyan szövettani tulajdonságok meghatározására, amelyek megkülönböztethetik az akupunktúrás pontot a környező szövetektől. A meridiánokkal való szövettani, anatómiai hasonlóságok egyike a mind intermuszkulárisan, mind intramuszkulárisan megfigyelhető fascia.

Az akupunktúrát ismertető írások számos utalást tartalmaznak „vaskos, zsíros membránokra, fasciákra, valamint összekötő membránok rendszerére”, amelyekről azt gondolták, hogy a qi áramlásának a helyei. A kötőszövetekről több kutató is feltételezte, hogy valamiféle kapcsolatban állnak az akupunktúrás meridiánokkal. Utóbbiak gyakran találhatók a fasciák síkjában, az izmok között vagy egy izom és csont, adott esetben ín között.

A tapasztalati tények figyelembevételével elképzelhető, hogy úgy tekintsünk a meridiánrendszerre, mint az intersticiális kötőszöveti háló megtestesítőjére. A feltételezéseket ultrahangos felvételek is alátámasztják, amelyeken látszik, hogy emberben a kötőszövet szakadási síkjai az akupunktúrás pontokkal esnek egybe. Ahelyett, hogy az akupunktúrás pontokra különálló entitásokként tekintenénk, feltételezhető, hogy ezek inkább konvergenciahelyeknek felelnek meg a testet behálózó kötőszöveti rendszerben, hasonlóan az alsóbb- és felsőbbrendű utak hálózatában elhelyezkedő autópálya-csomópontokhoz.

A trigger pontok és akupunktúrás pontok közötti korreláció

Jóllehet kétezer év választja el őket, a fájdalom kezelését illetően a hagyományos akupunktúra és a myofasciális fájdalom terápiája hasonló alapokon nyugszanak. A legfrissebb tanulmányok az akupunktúrás pontok és a myofasciális fájdalom trigger pontjai közötti lényeges anatómiai, élettani, valamint klinikai átfedésre hívták fel a figyelmet. E két terület analógiája 1977 óta ismeretes, amikor is krónikus fájdalmak kezelése során közöttük 100%-os anatómiai, illetve 71%os klinikai egyezést találtak.

Hasonló továbbá a két struktúra elhelyezkedése is, hogy mindkettőnél tűt használnak a fájdalom gyógyításakor. A trigger pontokban keletkező helyi rángással összefüggő fájdalom hasonlatos a de qi érzethez, a tűvel való stimulációjukkor keletkező fájdalom pedig a meridiánokon tovaterjedő érzethez.

Mindemellett rávilágítottak arra is, hogy azokat az akupunktúrás területeket, amelyek trigger pontoknak megfelelően helyezkednek el, akupunktúrás szakemberek csupán ritkán alkalmazták, továbbá hogy ezen területek használatának klinikai indikációi mások, mint a trigger terápiában használatos pontoknál. Továbbá kétségbe vonták a két terület 71%-os egyezését. Még ha ettől az értelmezésbeli problémától el is lehet tekinteni, az akupunktúrás pontok kevesebb mint 40%-a korrelált a terápiával, sőt ennél valószínűleg sokkal kevesebb, mindössze 18-19%ban voltak a valódi terápiás választ adók. Egyértelmű tehát, hogy e két terület közötti összefüggés tisztázása a jövőben további kutatásokat tesz szükségessé.

A fasciális összefüggés általunk kínált elmélete magyarázatul szolgálhat a TMI/okklúzió és a test más részei közötti funkcionális összeköttetésre, amelynek alapja vagy a myofasciális mozgásba hozatal, vagy a qi/meridián rendszer, vagy a kettő kombinációja. Ezért fontos, hogy a dentális okklúziót jól felépítsük, normális természetes állapotában megőrizzük. Mindazokat az okokat pedig, amelyek a TMI állapotának romlásához, degenerációjához vezethetnek, megfelelően kezeljük, mindig a természetes helyzet visszaállítását tartva szem előtt. Forrás: Roots 2012/2