10
E-Journal – Dental Hírek
Dr. Radánovics-Nagy Dániel
„AZ EGYETEM EGYIK FŐ FELADATA, HOGY A LEGFRISSEBB ISMERETEKET IS IMPLEMENTÁLJA” Beszélgetés dr. Hermann Péterrel Interjúalanyom 1987-ben szerzett diplomát a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán, Summa cum laude eredménnyel és Kiváló Fogorvostanhallgató I. fokozat kitüntetésben részesült. Végzése óta a kar Fogpótlástani Klinikáján dolgozik. Egyetemi pályafutása gyorsan ívelt felfelé, 1989-ben tanársegédi, 2000-ben adjunktusi, 2007-től docensi kinevezést kapott, 2001-től osztályvezető-helyettes, 2007-től intézetvezető-helyettes, 2010-től a Fogpótlástani Klinika intézetvezetője. A fogpótlástanon belül a gnatológiával, a temporomandibuláris ízület megbetegedéseivel foglalkozik behatóbban. 2004-ben Konzerváló fogászat és fogpótlástan, Parodontológia tárgyakból kiválóan megfelelt eredménnyel szakvizsgát tett, ugyanebben az évben védte meg PhD-téziseit. 1998-tól a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozatának titkárságvezetője, 2002-től alelnöke, 2007-2019 között elnöke. 2009-től a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiumának tagja, 2016-tól a Szakmai Kollégium Fog- és Szájbetegségek Tanácsának elnöke, 2020-tól a Szakmai Kollégium Fog- és Szájbetegségek Szakmai Tagozatának elnöke. 1994-től a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozata lapjának, a Magyar Fogorvosnak szerkesztője. 2003-tól a Dental Hírek című lap vezető szerkesztője, 2005-től a Fogorvosi Szemle szerkesztője, 2020-tól főszerkesztője, 2008-tól a Semmelweis Egyetem Újság Szerkesztő Bizottság tagja, 2015-től a Stomatology Edu Journal társfőszerkesztője. 2010-ben szerezte meg a habilitációs minősítését, 2011-ben nevezte ki a köztársasági elnök egyetemi tanárnak. 2007-2010 között dékánhelyettes, 2013-2015 között dékán, 2015. július 1-től a Semmelweis Egyetem oktatási rektorhelyettese. Házas, két gyermek édesapja, szabadidejében leginkább filmművészeti alkotások kapcsolják ki. Mi vagy ki motiválta Önt abban, hogy az orvosi hivatást válassza? A középiskolában már egy másodpercig nem volt kérdés számomra, hogy milyen irányba szeretnék továbbtanulni: az orvosi pálya vonzott a legjobban. Egyfelől kifejezetten a természettudományos tárgyak iránt volt érzékem, másrészt édesanyám gyógyszervegyészként, édesapám orvosként dolgozott, de egyikük sem kötelezett vagy pres�szionált arra, hogy orvos legyek, ez saját elhatározás volt. Annak ellenére, hogy az országos középiskolai tanulmányi versenyen a legjobb 20 közé jutottam biológiából, helyhiányra hivatkozva, mint értelmiségi szülők gyereke (akkor
létezett ilyen besorolás, és a döntések alapját ez képezte), nem vettek fel elsőre, így az egyetem előtt egy évet dolgoztam a Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézetben. Utólag szemlélve, egyáltalán nem bánom, hogy így alakult – akkor természetesen egy világ omlott össze bennem –, hiszen az a fajta pofon, amit az jelentett, hogy én becsülettel tanultam, eredményt is elértem, és ennek ellenére nem kellettem, nos, ez korán megedzett. Azt hiszem, akkor lettem érett, nem az érettségi által. Emellett az a munka, amit vegyi laboránsként végeztem, nyilván a hasznomra is vált az egyetemi tanulmányaim alatt, és furcsa módon azok a technikák, amelyeket akkor megtanultam,
