Egybeöntve

Eugen Arnold (Németország) EGYBEÖNTVE

A cikk témájaként szolgáló „egybeöntött” váz kivehető fogpótlásé; primer és szekunder konstrukcióból áll. Legtöbbször beragasztott primer teleszkópok és levehető szekunderek alkotják, amelyeket együtt (egybe-) öntenek a transzverzális összekötővel, illetve a lingválívvel. Szerzőnk gyors és biztos készítési módot ismertet.

A FŐ HANGSÚLY ilyen fogpótlás készítésekor a megfelelő beágyazóanyag hőtágulásának pontos irányításán van. Gyakori probléma, hogy ha a szekunderek jól illeszkednek, túl nagy a lemez, vagy ha jól illeszkedik a lemez, szűkek a teleszkóp-szekunderek. Ezért különleges kihívást jelent az ilyen kombinált feladat megoldása. Miért választom akkor az egybeöntést? Előnyei pl. a modern kobalt-króm ötvözetek biokompatibilitása, időnyereség, hely nyerése, forrasztó- és ragasztómentes kötések, a gracilis kialakítás ellenére nagy stabilitás, kerámialeplezhetőség, csekély súly, alacsonyabb költségek stb. Sok páciens számára válik elérhetővé nagy értékű fogpótlás megvásárlása az egybeöntés technikájával. Úgy gondolom, a következő években igen sok nemesfémmentes teleszkópos munkát fogunk készíteni. Az egybeöntés módszerét megkönnyítendő rengeteg technikát fejlesztettek ki az utóbbi években. Olyan utat mutatok, amely véleményem szerint biztos és komplikációmentes. Az anyagok megmunkálásakor rengeteg tényezőt kell figyelembe venni, az itt megadott értékek így inkább iránymutatók, amelyek a laboratóriumokban eltérhetnek.

Primer konstrukció

A primereket szokott módon készítjük, ami igen különböző is lehet. Például (lásd a képeket) lehetnek olyan primerek, amelyeket szilárdan beragasztanak a még meglévő le-

csiszolt fogcsonkokra. De a mindennapokban előfordulnak stég-konstrukciók, csúsztatós munkák és implantátum-elhorgonyzású tervezetek is. A behelyezési irány és a rendelkezésre álló hely mennyiségének függvényében dönthetjük el, milyen dőlésszöggel frézeljük a teleszkópokat. A teleszkópok számának, illetve a stég méretének is lehet szerepe. Elsősorban 0O-os teleszkópokat alkalmazunk.

A mesterminta dublírozása

Minden teleszkópot a mintára teszünk. Ügyelni kell arra, hogy mindegyik tökéletesen üljön a helyén. Az ínymaszkokat és az implantátumokat is a mintára helyezzük. Megtervezzük, és grafitceruzával a mintára rajzoljuk a fémlemezt. Ügyelünk a parodoncium szabadon hagyásá-

ra, a későbbi fogállásokra, leplezésre. Minden fogatlan gerinc részt 1 mm-es előkészítő viasszal borítunk. A primereket ráviaszolom a műanyag csonkokra, így nem folyik alá a dublírszilikon. Ezután alaposan megtisztítom a frézelt felületet, és meggyőződöm róla, nincsenek rajta viaszmaradványok. A gyártó ajánlása szerint bekeverem a szilikont, és nagyon vékony sugárban feltöltöm a dublírküvettát. Ügyeljünk rá, hogy a másik oldalon eltávozhasson a levegő. Aztán hagyom vibrálás nélkül megkeményedni. 30 perc után nagy nyomású levegő segítségével kiveszem a mintát a dublírozásból.

Beágyazóminta készítése

Néhány apróság biztosítja a sikert. Ezek a beágyazó por és folyadék tárolásával kezdődnek. Előnyös, ha beszerzünk egy olyan szekrényt, amelyben megfelelő, állandó hőmérsékletet állíthatunk be a tároláshoz. A port óvni kell a nedvesedéstől is. A munkaminta készítése során a szobahőmérséklet 21 és 23 fok között kell legyen. Nagyon pontosan kell kimérni a port és a folyadékmennyiséget is. A koncentrátum aránya szabadon variálható. A megfelelő arány minden laboratóriumban egyedi, amit tesztöntésekkel lehet megállapítani (irányadó: 85%-os). Fontos ezen kívül, hogy a keverőedény tiszta, maradványmentes legyen. Ne tartalmazzon gipszmaradványokat se. Keverés előtt hideg vízzel enyhén megnedvesítjük a keverőcsészét. A port és folyadékot kézzel előkeverjük, míg csomómentes nem lesz. A gyártó ajánlása szerinti ideig keverjük vákuumban a masszát. Vékony sugárban, erősen vibrálva töltjük fel a dublírozást. A keményedés közben újra csak nem rázzuk a formát. Megint várunk 30 percet, majd nagy nyomású levegő segítségével távolítjuk el a munkamintát. A talpát enyhén megcsiszolom, majd 15-20 percig szárítom a mintát. Ha újra lehűlt kézmelegre, csak akkor kezdek mintázni. Meg kell várni amíg kihűl, különben megolvad a viasz.

Mintázás

Alapvetően viaszból készítem a mintázatot. Igyekszem elkerülni a fóliákat és a mintázó műanyagokat, mert úgy érzem, tisztán viaszmintázat esetén jobban tudom szabályozni a hőtágulást. A csapok elhelyezésénél figyelni kell néhány dologra. Az öntés technikája határozza meg, több vagy kevesebb csapra van-e szükségünk. A levegőztető csapok felhelyezése nagy biztonságot ad – de vákuum-nyomásos öntésnél teljesen felesleges.

Beágyazás, öntés, kibontás

A beágyazásnál ugyanazt a koncentrátumarányt alkalmazzuk, mint a munkaminta készítésekor, és ugyanúgy figyelünk a megszokott paraméterekre is. Az előmelegítést hagyományosan végezzük. A véghőmérséklet 900 OC. Az öntést szokott módon végezzük. A túlhevített ötvözet megváltoztatja az illeszkedést és az öntvény felszínét. Kibontáskor ügyeljünk rá, hogy ne üssünk kalapáccsal a klocnira vagy az öntvény egyéb részére, mert az feszültséget, elcsavarodást okozhat.

Kidolgozás

Ha minden kritériumot betartunk a megmunkálás során, és előzetesen kikísérleteztük az illeszkedést, jó lesz az öntvény. Az öntvényt nem szoktam fürdőbe helyezni, csiszolókövekkel távolítom el az oxidréteget. Rendben van, ha a szekunderek belső felszínét csak políroznom kell, mielőtt rárakom azokat a primerekre. Filchengereket vagy ecsetszerű keféket használok erre a célra.

A koronák csúcsában farudacskákat alkalmazok. Az alig vagy nehezen polírozható felületeket a kézidarab segítségével fényesítem fel. A rágófelszíneket is előpolírozom az asztalnál. A lemez fő elemeit azonban a gépnél fényesítem. Ez a magas fény elérésekor is érvényes.

Összefoglalás

Ha szigorúan az előírások szerint dolgozom, és betartom az előírt kritériumokat, a leírt eljárás a leginkább költséghatékony, gyors és egyszerű módja az egybeöntött lemezek elkészítésének.