Kubai elbeszélések

KUBAI ELBESZÉLÉSEK ANTÓN ARRUFAT CALVERT CASEY GUILLERMO CABRERA INFANTE LUIS AGÜERO ONELIO JORGE CARDOSO ALEJO CARPENTIER ARIEL FONSECA RIVERO EDMUNDO DESNOES JOSÉ SOLER PUIG LISANDRO OTERO

KUBAI ELBESZÉLÉSEK Antón Arrufat : Az öreg (Fordította: Dankó Éva) Calvert Casey: Leocadia néném, a szerelem és a korai kőkor (Dankó Éva) Guillermo Cabrera Infante: Vesszőfutás (Dankó Éva) Luis Agüero: A mi kis városunk (Dankó Éva) Onelio Jorge Cardoso: Ócskavas (Hargitai György Alejo Carpentier: A dolgok kezdete (Lengyel Péter) Ariel Fonseca Rivero: Betty Boopot hibáztasd (Serdián Miklós György) Edmundo Desnoes: Akár hiszik, akár nem... (Székács Vera) José Soler Puig: Mindenkinek a magáét (Tellér Gyula.)

Lisandro Otero: A sétabot (Várady László)

© EPL | BUD | HU | EU | 2019 | 14 ISBN 978 963 9431 56 0 | press | pod ISBN 978 963 9431 95 9 | pdf Szerkesztette: Serdián Miklós György www.editioplurilingua.com

ARIEL FONSECA RIVERO BETTY BOOPOT1 HIBÁZTASD

Otthon volt és tévét nézett, amikor megszólalt a telefon. − Mit fogsz csinálni ma este? −kérdezte a nő. − Semmit. − Akarod, hogy elmenjünk valahova? − Nem. Elhallgatott, nekem meg nem volt kedvem beszélni. − Jól van − mondtam. − Figyelj csak, nem lenne kedved ma eljönni? − Nem. − Most éppen mit csinálsz? − Tévét nézek. − És iszol. − Azt is. − Elegem van a piálásodból. Mikor hagyod már abba? − Soha. − Megmondtam anyámnak, hogy nincs már kedvem veled lenni. Ásítottam egyet. − Na ne! Mindig is azt mondtam, hogy szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz engem.

1 Betty Boop fekete-fehér figura egy amerikai rajzfilmből. Sok bírálat érte rasszistának tartott utalásai miatt.

–I–

− Hogy szeretlek? Ez csak természetes. − Na ne. Te annyira biztos vagy benne, hogy szeretlek? − Bolond vagy. − Tudod mit? Hallgatnod kéne anyádra. Azok után, amik történtek, igaza van a boszorkánynak. − Nem engedem, hogy így beszélj az anyámról! − Majd később felhívlak − mondtam, és letettem.

Felszedtem a földről az üres konzervdobozokat, aztán kimentem egy újabb sörért. Amikor visszajöttem, egy rajzfilmet mutattak éppen. Néhányszor átváltottam egy másik csatornára, de nem találtam semmit, ami érdekelt volna. A rajzfilmsorozat után a Bolondos Madár jött. Felkeltem egy sörért, aztán visszafeküdtem a kanapéra. Nem tudtam levenni a szemem a fekete-fehér filmről, az ostoba babáról, ami ide-oda ingatta a hatalmas fejét, és közben butaságokat mondott, vagy énekelt.

Arra gondoltam, valamikor majd le kell mennem a sarki boltba sörért. Ez volt az, amit nagyon nem akartam. Különös volt, hogy ennyire élveztem nézni ezeket a rajzfilmeket, amik a gyerekkorom jó részét tönkretették.

Megszólalt a telefon. Egy-két perc múlva felvettem, megint ő volt. − Miért nem vetted fel? − Dolgom volt. − A mostani helyzettel kapcsolatban... − Gyere ide, lakjál nálam − jött ki belőlem hirtelen. − Téged meg milyen állat csípett meg? − Aztán, ha akarod, összeházasodhatunk. − Valójában mit csináltál? − Tévét néztem. − És ittál.

– II –

− Igen, de ne a sört hibáztasd. − Akkor kit? − Ne foglalkozz vele. Csomagolj össze ma éjszaka, és holnap gyere ide. − Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? − Soha életemben nem voltam még biztosabb.

Letettem, és tovább néztem a tévét. Felvettem a telefont, és felhívtam Edgárt. − Van valami jó híred? − Semmi. − Ezért hívsz? − Szerezz nekem egy-két Betty Boop rajzfilmet. − Komolyan? − Úgy tűnik neked, hogy viccelek? − Nem, de... − Segítesz? − Kinek kell? − Nekem. − Csak ne mondd azt, hogy ebben utazol! − És ha ebben? − Részeg vagy? − Nem. − De ittál? − Egy-két söröcskét. − Hányról beszélgetünk? Húszról? Harmincról? − Csak azt mondd, hogy segítesz. − És akkor mi lesz? − Csak mondd meg. − Rendben, barátom, de adj egy kis időt. − Majd felhívlak. − De öregem, teljesen komolyan, mondd meg nekem, hogy minek köszönhető ez a nagy fene érdeklődés.

– III –

− Megígéred, hogy nem nevetsz ki? − Ez csak magától értetődő, barátom. − Volt egy barátnőm, aki hasonlított rá, de még mennyire. − Hagyd abba az ivást, a sok sör árt neked. − Ezért nem akartam elmondani. − Hogy hívták? − Helen. − Jó volt? − Csinos. − Aztán nem találkoztatok többé? − Meghalt egy autóbalesetben. − Szeretted? − Nagyon. − Nem tudom, hogy mit mondjak neked. − Ne mondj semmit. Csak azt akarom, hogy segíts. − Nem gond. Ha találok valamit, szólok.

A kezemben megmelegedett az utolsó sör.

Megkerestem a szobában Helen fényképét. Szép volt az átkozott, nagyon szép. Úgy tűnt nekem, mintha táncolna, és ostobaságokat hordana össze. Néztem, ahogy a fejét különös kecsességgel megmozdítja. Visszamentem, hogy eltegyem a fényképet, és lementem a sarki boltba. Meg kellett igyak még egy sört.

(Fordította: Serdián Miklós György)

– IV –

3000 Ft