Fészek XXII. évfolyam 3. szám by Fészek

TARTALOM

FÉSZEK Házunk Tája

Jegyzet, Hírek 4 Hírek 5 Képes Krónika 6 Interjú Galambos Mártonnal 8 Ti mondtátok! – Az Oktberfeszt Hangjai 9 Idén is űztük! – Ki látta a rókát? 10 Közgazdászok jelentkezzetek! – Integro 11 PTE idegen Nyelvi Titkárásg – PR-cikk 11 A civil szervezetekre irányuló kutatások a Karon 12 Megjelent Farkas Ferenc – Dobrai Katalin új könyve Továbbra is lendületben! – Simonyi BEDC 13 TDK – ... hogyan tovább? 14 Interjú Barkóczi Csabával 15 Hónap Hallgatója Interjú Weiner Jánossal 16 Kirepülve Elmélkedés a gyakorlatról 17 Folyosó Hangja

Kilátó Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa? 26 Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének emlékére Helyünk a világban II. 27 A kettészakadó magyar társadalom

Lehúzó

Változások és újítások 28 Hollywood nem töltött káposzta 29

Szellem Gondolatébresztő Pro: Gyakorlat teszi az egyetemistát 30 Kontra: Elméletileg 31 "Elméletileg eltalálom" Novella 32

Elvonó Párbeszéd

Interjú dr. Kia Golesorkhival 18 Oktatói Portré Elmélet vs. gyakorlat 21 Oktatói Körkérdés

Szonda

Lehet-e egyik a másik nélkül? 22 Elmélet vagy gyakorlat?

Radnóti Miklós – Mivégre? 33 Pilinszky János – Ne félj! 33 Simon Márton – Polaroidok (részlet) 33 Esztelen – Minek? 33

Köret

Thermal Spa – Ajánló 34 Itt a vége (2013) – filmajánló 34 Stephen King: A jó tanuló – könyvajánló 34 Az öldöklés istene – filmajánló 35 Onra: Chinoiseries (2007) – zenei ajánló 35 A Szív – magazinajánló 35

Mozaik Szakma

Fekete hattyúk és Antifragilitás 24 Forradalmi gondolatok egy gyorsan változó világban

Az arcszőrzet bizony öltöztet 36 Ez-az a gyémántok háttérsztorijáról 37 A lehetőségek – Online Kurzusfigyelő 38 Interjú Járai Márk énekes, zenész, dalszövegíróval 39 'Pécsi vagyok' portré Evelyn kalandjai – AIESEC 40 American dream – Camp Leaders 41 Sudoku 41 Aranyköpések, Sz@rpoén Bt. 42

Impresszum Alapítók: László Barna, Nagy Zsolt, Réti Gábor Szatnik Szilvia fôszerkesztô, címlap, elvonó • Hange Dániel felelôs szerkesztô, képes krónika • Halász Bia házunk tája • Gergits Imola párbeszéd • Harsányi Ákos szonda • Pavelka Alexandra szakma • Barkóczi Csaba kilátó • Frischmann Dávid lehúzó • Lugosi Barnabás szellem • Kerekes Ramóna köret • Maklári Brigitta mozaik Tördelôszerkesztôk: Faragó Bernadett, Gungl Larion, Hange Dániel, Kerekes Ramóna, Szálasy Zsófia Olvasószerkesztôk: Barkóczi Csaba, Engert János, Halász Bia, Hange Dániel, Pelles Márton, Stickel Orsolya Grafikusok: Halász Bia, Kovács Rita, Maróti Petra, Szatnik Szilvia További munkatársak: Bartók Márk, Eilingsfeld Dóra, Filinger Kitti, Gungl Larion, Havasi Virág, Horváth Dániel, Illés Bence, Karfner Judit, Kászonyi-Nemes Márió, Komlósi Kristóf, Lóránt Balázs, Mádi Judit, Molnár Marcell, Németh Adrienn, Ojtó Dániel, Pál Zorka, Patai Bianka, Pelles Márton, Stósz Fanni, Szatnik Szilvia, Szálasy Zsófia, Szinger Ákos Közremûködô oktatóink: Dr. Csapi Vivien, Dr. Farkas Ferenc, Horváth Ádám Béla, Dr. Kia Golesorkhi, Dr. Madár Péter, Dr. Mátyás Judit, Putzer Petra, Dr. Titkos Csaba, Szerkesztôség: 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel.: 72/501-599/3180. Mobil: 70/779-2563 vagy 30/315-9709 Hirdetések: Hange Dániel, 30/3159709, hange.daniel@gmail.com Internet: honlap: http://feszek.pte.hu; Olvasói levelek: olvasoi@feszek.pte.hu; Aranyköpések: arikopi@feszek.pte.hu Nyomdai munkálatok: Bolko-Print Kft. (7622, Pécs, Rét u. 47.)

XXII. évfolyam 3. szám

JEGYZET

FÉSZEK

Hírek Elmélet a gyakorlatban Írta: Pelles Márton Sokfélék vagyunk mi, egyetemi diákok. Vannak köztünk elméleti közgazdász és vannak gyakorlatiasabb üzletember palánták is. Hiszem, hogy az elméleti és gyakorlati megközelítés ott van minden ember szellemének támfalai között, így nekünk is azon kell lennünk, hogy ki–ki a neki megfelelô szakterületen legjobban érvényesíthesse ebbéli preferenciáit. Nem szeretnék ebben a kérdésben arany középutat felvázolni. Nagyszerû, hogy különbözôek vagyunk, hogy férfiak és nôk vagyunk és nagyon jó, hogy elméleti és gyakorlati beállítottságú emberek vagyunk, szükség van mindünkre, különben miért különböznénk? Ezen eltérés kapcsán feszegethetjük a kérdést: milyennek kell lennie az ideális csapatnak? Szerintem jó egy közösség, ha jelen vannak a nagy gondolkodók és a gyakorlatias szemléletûek is, akik pontosan tudják, hogy a nagy ötleteket miként és egyáltalán meg lehet–e valósítani, ám ekkor is csak a jó kommunikáció, és a kijelölt határidôk betartásával válhatnak igazán jó csoporttá, mert mind a filozofálók, mind a kivitelezôk, hajlamosak lehetnek ráülni a feladatokra. Személy szerint, szeretek szemlélôdni. Szeretek leülni az egyetem egy elhagyatott pontján és bebábozódva, gondolataimba merülni, hogy a megoldás – majd kecses pillangóként – tündökölhessen elmémben. Oly jól esik, még egy gyakorlati problémát is elméleti oldalról megközelíteni. Amikor egy alkotást fejben darabokra szedhetek, elgondolhatom, miként fogom legyártani az alkatrészeket és hogyan fogom a darabokat összeilleszteni, az nekem nagyobb megelégedést okoz, mint a kész mû. Sokkal jobban élvezem az utat a végcélnál, és azt hiszem, mindünknek ebbôl fakad az élet szeretete és élvezete. Ám ebben egyformák vagyunk a gyakorlatiasabb emberekkel. Ôk is, ha csak a végcélért lelkesednének, hamar beleunnának az útkeresésbe vagy értelmetlennek találnák a célhoz vezetô ösvényt. Ugyanakkor az is lehet, hogy a gyakorlatias ember nem gondolkozik ezeken, hanem ennyi idô alatt már beütött tíz szeget vagy publikált nyolc tanulmányt. •

Dr. Pavluska Valéria Kultúramarketing címû hiánypótló munkája A Pécsiközgáz újabb remek könyvhöz gratulál, hiszen dr. Pavluska Valériának monográfiája jelent meg az elmúlt hónapban. „A mai fogyasztáselmélet egyik legnagyobb dilemmája a kultúra fogyasztásának és a fogyasztás kultúrájának kérdése. Többek között ezt a dilemmát is igyekszik feloldani ez a kiválóan szerkesztett, tudományosan igényes, rendkívül sokrétû, a kultúramarketinget új megvilágításba helyezô könyv.” – írja a könyv ismertetôjében Hetesi Erzsébet intézetvezetô egyetemi docens. Vagy ahogyan Horváth Zsolt a Pannon Filharmonikusok igazgatója nyilatkozik: „A folyamatok értelmezésével és további kérdések feltevésével nemcsak a marketing szakemberek, hanem a területen tevékenykedô menedzserek számára is nagyon hasznos kiadvány. Munkája felhívja a figyelmet arra, hogy a marketing nem csupán az értékesítés eszköze, nem a reklám szinonimája, nem csorbítja a mûvészet szabadságát, és helyesen alkalmazva nem a kulturális termék devalválása a célja, hanem a minél szélesebb körben történô értékesítése.” A könyvrôl további információ itt található: akkrt.hu/1707/gazdasag/marketing/ kulturamarketing Megjelent Horváth Gyula könyve a Routledge Kiadónál „Spaces and Places in Central and Eastern Europe. Historical Trends and Perspectives” címmel a londoni Routledge Kiadónál megjelent Horváth Gyula munkája. A könyv a kelet- és közép-európai regionális átalakulás folyamatát elemzi. Bemutatja a térformáló erôk fejlôdését, a területfejlesztési célok és intézmények változását és az Európai Unió strukturális politikájának

hatásait a nemzeti politikákban. A könyv a területi fejlôdéstörténeti meghatározottságnak új elemeit tárja fel, és a decentralizált, autonóm regionális fejlesztéspolitika európai lehetôségeit veszi sorra. Bôvebben: http://www.routledgementalhealth.com/ books/details/9780415727747/ Utazzatok Ti is a PTE IC-vel Már szeptember 1. óta a Pécsrôl a fôvárosba 11.14-kor, Budapestrôl a baranyai megyeszékhelyre pedig 17.45-kor induló PTE IC-k a PTE, mint „márkanév” ismertségén hivatott javítani. A két város között közlekedô vonatokat amúgy is nagy számban veszik igénybe a pécsi egyetem hallgatói, ezért az intézményi hovatartozást is tovább erôsítheti az elnevezés. A PTE és a MÁV-START Vasúti Személyszállítási Zrt. együttmûködésének értelmében 2014. december 13-ig viseli Magyarország elsô egyetemének nevét a délelôtti órákban Pécsrôl a fôvárosba, késô délután pedig Budapestrôl a baranyai megyeszékhelyre induló IC. A második legjobb egyetem a PTE az oktatói kiválóság tekintetében Megjelent a „HVG rangsor – Diploma 2014”, benne tíz képzésterület és több mint negyven szak rangsorával. A Pécsi Tudományegyetem tavalyhoz képest két helyet javított pozícióján, és immár a 4. legerôsebb hazai felsôoktatási intézmény. Még elôkelôbb helyen szerepel a pécsi egyetem az oktatói kiválóság tekintetében, amely rangsorban a második legjobbnak bizonyult a HVG-nél. Az intézményi rangsor összeállításakor figyelembe vették az elsôhelyes jelentkezôk számát, a nappali tagozatos képzésekre felvételit nyert személyek pontátlagát, a nyelvvizsgával rendelkezô felvettek számát, a középiskolai versenyeken helyezettek számát, a tudományos fokozattal rendelkezô oktatók számát és arányát, valamint az egy – tudományos fokozattal rendelkezô – oktatóra jutó hallgatók számát – írja az Eduline. Egyetemünk a 2013-as hatodik helyrôl lépett elôre a negyedikre, épphogy lecsúszva a dobogós helyrôl. Az oktatói kiválóság rangsorában még elôkelôbb pozíciót tudhat magáénak a lista szerint a PTE, hiszen ebben az összehasonlításban a második legjobb hazai felsôoktatási intézménynek bizonyult.

XXII. évfolyam 3. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK

Hírek Idôpont: November 7-20. Zsûrizett divat és textília kiegészítôk képzômûvészeti kiállítása. A méret, az élet megannyi területén számít. Az iparmûvészet területén azonban a minimum és a maximum, csak bizonyos határok között mozoghat. A kiállítás ruhák és kiegészítôk területén mutatja be, hogy az alkotók milyen megoldásokkal élnek, ha egy darabból létre kell hozzák a méretdimenziók szélsôségeit. A kiállítás megnyitója: november 7. 17.00. A tárlat megtekintése és a megnyitón való részvétel ingyenes.

VAD FRUTTIK koncert Helyszín: Pécsi Est Café Idôpont: November 17. 21:00 Még mindig bûnözôk járják a pécsi egyetemi karokat A pecsma.hu számolt be még májusban arról, hogy tolvajok garázdálkodnak az egyetemi karokon. A külön az egyetemi intézményekre szakosodott tolvajok a pécsi karokat járták akkor, és az elmúlt hónapok eseményei arra engednek következtetni, hogy ismét egy újabb csoport tûnt fel. Legtöbbször a hallgatók táskáival, laptopjaival, okostelefonjaival távoznak, de elôfordul, hogy csaptelepet és lefolyót visznek magukkal. Több helyen ôröket és kamerákat kénytelenek munkába állítani a megállításukra.

KULTÚRA Ulupuh Zágráb: Minimal and Maximal – kiállítás Helyszín: Zsolnay Negyed – Pirogránit udvar – Kirakat Galéria

XXII. évfolyam 3. szám

Az elektronikával fûszerezett rock’n’rolljukkal és okosan megírt szövegeikkel elhíresült Vad Fruttik november 17-én tér viszsza a Pécsi Est Caféba! A banda a kétezres évek második felében tûnt fel a hazai klubok palettáján – az elsô lemezük 2006-ban jelent meg „Rózsikámnak digitálisan” címmel, melyet 2008-ban az „Egy éjszaka Bohémiában”, majd 2010-ben a „Fénystopposok” követett, immáron Lovasi András kiadója a Megadó gondozásában. Az elôvételes jegy mindössze 1800 forintotokba kerül.

PÁLYÁZAT Logó pályázat – PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Határidô: 2014. november 14 12:00 A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont logótervezési pályázatot hirdetett PTE hallgatók részére. Cél, az intézmény egyedi azonosítása különbözô arculati elemeken való felhasználásra. A pályamunkákat a következô címre várják: logo@lib.pte.hu. A pályázat nyertese 30.000 Ft összegû díjban részesül. A 2. és 3. helyezett könyvjutalmat kap. Bôvebb információkat ezen a linken olvashattok: http:// www.lib.pte.hu/palyazati-felhivas-logo-tervezes

Esszépályázat egyetemi hallgatóknak Határidô: 2014. december 1. 23:59 Hogyan valósulnak meg a Magyarországnak 2014-ben tett EU ajánlások? Pályázni egy –lehetôleg nem több mint 5000 szavas– indoklással ellátott dolgozat beadásával lehet az alábbi témakörökben: • Valamely (a hétbôl egy terület) 2014-es EU ajánlás eddigi megvalósulásának és a vonatkozó kilátásoknak a vizsgálata. • A tagállamoknak tett ország-specifikus ajánlások megvalósítása tapasztalatai, korlátai, ösztönzésének lehetôségei, az Európai Szemeszter 2011-es elindítása óta nyert tapasztalatok alapján. Az ideális pályázat hivatkozik a forrásokra és irodalomjegyzék kíséri. Nyeremények között van egy öthetes gyakorlat az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletén, egy kétnapos brüsszeli tanulmányút az Európai Bizottságnál, valamint egy szakmai tekintetben is kecsegtetô díjazás. Kik pályázhatnak? Bárki, aki BA, MA, illetve osztatlan képzésben vesz részt Magyarországon, a 2014/2015–ös tanév ôszi félévére beiratkozott (akár nappali, akár levelezô tagozaton). A pályázatokat 2014. december 1-jén éjfélig várják a Comm-Rep-Bud-Political@ec.europa.eu email címre. A pályázatokat az Európai Bizottság szakértôibôl álló bírálóbizottság értékeli. Több információért: ec.europa.eu/hungary/ business-funding/tenders/20140916_hu.htm •

KÉPES KRÓNIKA

FÉSZEK

Fotók: Karton Network

Pécsiközgáz – Oktoberfest

XXII. évfolyam 3. szám

FÉSZEK

KÉPES KRÓNIKA

Fotók: Karton Network

XXII. évfolyam 3. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Interjú Galambos Mártonnal

A hazai „Mr. Forbes” válaszol A magyar Forbes első embere írt már a Kreatívba. Az üzleti írást a Figyelőnél kezdte, majd az Origónál volt vezető szerepben is. Az üzleti újságírásban már igen fiatalon jártassá váló főszerkesztővel a Karon tartott előadását követően sikerült interjút készítenünk. Köszönjük a lehetőséget a Szakkollégiumnak, valamint az együttműködést a Karton Network–nek. – Szerencsére semmi sincs felülrôl meghatározva. Nálunk úgy mûködik, hogy a munkatársam, – Sok helyen megfordultál, mivel több, Pál Zsombor végiglapozza az aktuális Forbes-t és ír belôle egy listát, hogy szerinte miket érdemes vagy más most a Forbes élén? – A Forbes az enyém. Elég más, azon túl, hogy átvenni, majd közösen kiválasztjuk, hogy miket persze nem az enyém, de a sajátomnak érzem. veszünk ténylegesen át. – Hogy oldod meg a lapszerkesztést Így olyanra alakítottam, amilyennek szerintem egy jó újságnak lennie kell, vagy ahhoz közelinek. mindössze öt fôvel? – Az öt fô nem sok, de szerencsére vannak Ez mindenképp különbség, és ráadásul olyan szerencsém van, hogy a Forbes kifejezetten olyan külsô íróink is. Lehetne persze tízszer vaskotémákat taglal, melyek engem is leginkább érde- sabb lapot szerkeszteni, tízszer ennyi emberrel, kelnek. A Figyelônél ez állt, de az Origónál ennél sokkal több kutató munkával, sokkal részletesebb háttérelemzéssokkal tágabb volt a spektrum, mert sel, interjúkkal és ternagyon sok mindenrôl kellett írni. Örümészetesen kevesebb lök neki, hogy itt megvan a tapasztalat, éjszakázással. hogy láttuk, hogy egy média miként – Lassan egy éve mûködik. Sokat jelent, ha az ember mûködik a lap, azhosszabb ideig dolgozik egy nagy hírolóta megjelenik hódalnál. Én a kezdetekkor úgy éreztem napról hónapra. magam, mintha a dzsungelben mi Mit tartasz az eddivágnánk az ösvényt, mert az elsô pillagi legnagyobb sinattól fogva nekünk kellett dönteni és kernek? megmondani, hogy mit milyennek – Azt, hogy még akarunk látni. Ez pedig rendkívül jólesô mindig van! Nem tutapasztalat volt a Forbes esetében. dom mikor volt utoljára – A magyar közhangulat ódzkoolyan új printlap indítás dik az „üzlet”, mintsem a „vállalkozó” kifejezések hallatán. A Forbes szívügyé- Magyarországon, ami megmaradt. Igaz, hogy itt nek tartja változtatni ezen fogalmak negatív van hátszél egy erôs márka formájában, azonban az is igaz, hogy magyar médiatulajdonosok ezt csengésén? – Érezhetjük a szívügyünknek, de sokban nem nem merték volna elindítani – ahogy nem is tudunk rajta változtatni, hiszen ehhez idô kell, a merték elindítani. Senki nem is kereste meg folyamat lassan halad és nem is mindig elôre. Az hosszú ideig a Forbes-t hosszú éveken keresztül, biztos, hogy ennek az ügynek a szolgálatában ál- mert azt gondolták, hogy nem menne. Akik pedig lunk! Ha van Forbes, akkor az emberek inkább Szlovákiában és Csehországban már találkoztak gondolják azt a vállalkozókról, hogy tiszteletre vele, azon a éleményen voltak: ez itthon is menméltó emberek, mint ha nincs. Van havonta egy ne! Kockáztattak, volt bátorságuk és sikerült egy lap, aki kitesz valakit a címlapjára, ahol igényesen olyan lapot készíteniük, amit sokan keresnek. – Már ilyen kicsiben megjelenik ez a probés –reményeim szerint– szórakoztatóan tálalva bemutatja, hogy ezt így is lehet csinálni. Ha nincs léma; a hallgatói lapok szintjén is. Szóval ilyen lap, akkor ennyivel kevesebb pozitívum éri szerinted mennyire van létjogosultsága még a nyomtatott sajtónak a piacokon? ezzel a szakmával kapcsolatban az embereket. – Létjogosultsága van, hiszen ugye létezik. Rá– A Forbes magyar kiadásának egy kisebb hányadát az amerikai lapból veszi át. Mi- adásul az a furcsa helyzet áll fenn, hogy az online ként teszitek az amerikai tartalmakat hazai média nehezebben él meg, mint egyes print média források. Az ok pedig, hogy a nyomtatott szempontból is relevánssá?

Készítette: Szatnik Szilvi

esetében az a régi motívum megmaradt, hogy az olvasók fizetnek a tartalomért. Az online média esetében ez – egyelôre – nem értelmezhetô, és mivel a hirdetési piacot meg elviszi a Google és a Facebook, ezért így ott maradnak fizetôképes kereslet nélkül. Ez mindenképp a print mellett szól, habár ez változékony dolog, aki pedig ebben látja a jövôt, az vagy örül, vagy nála van a ráérzés képessége– és abból tud majd mûködôképes üzletet csinálni. Bízom abban, hogy a mi példánk nyomán olyan üzleti modell fog kialakulni, ami szerint érdemes minôségi tartalmat elôállítani, mert ez a „negyedik hatalmi ág”, és bár ez a Forbes-on nem látszik olyan hangsúlyosan, de a sajtó mégis csak arról szól, hogy ha kimegyünk reggel az utcára, akkor elmondjuk, hogy mi történt. Nagyon fontos, hogy kik mondják el, milyen szándékkal és milyen háttérrel mondják el, és így mit tudunk meg a világról, valamint ez alapján milyen döntéseket leszünk képesek meghozni. Ez sokkal értékesebb, mint az elsôre gondolnánk. – Mik azok a jövôbeli tervek, amiket mindenképp szeretne elérni a lap? Úgy gondolod, jó úton haladtok? – Egy Soros-interjú jó lenne, mert a magyar gazdaság közéleti szereplôi közül talán mégis a befolyás egyik legjelentôsebb birtokosa, és amellett, hogy nagy sikereket tudhat magáénak, elég sok vitatott kérdés van körülötte. Sok kérdést tisztázni lehetne vele, és tanulni a tapasztalataiból. A leginkább azt szeretném, ha minden évben legalább egy olyan címlapunk lenne, ami köztiszteletnek örvendô személy sikerérôl tanúskodik. Nem régóta szerepeltetett embereket kellene a címlapra tennünk, hanem minden évben lenne legalább egy (vagy több), akire olyan elismeréssel gondolunk mint: „na, ez olyan, mint a Prezi”, azaz megint megvalósította valaki a meghökkentô ötleteket, az elképesztôen újszerût! – Üzennél valamit a pécsi közgazdászhallgatóknak? – Várok még öt évet azzal, hogy üzenjek. Köszönöm! •

XXII. évfolyam 3. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Az Októberfeszt Hangjai

Ti mondtátok! Bár az október már elmúlt, a KTK udvarán harmadszorra megrendezett Októberfeszt emlékezetes marad mindnyájunknak. Miért is? Mert megismerkedhetünk a diákszervezetekkel, akik csábító ételekkel-italokkal készülnek; a sör nagyon kedvező árú; a hangulatról pedig ne is beszéljünk. És szerintetek? Írta: Pál Zorka

nagy, füves területen. Ott még egy sátor is elfért! Bár a hangulat hasonlóan jó, mint azon a fesztiválon, itt egy kicsit korlátosabb a helykapacitás. Bolf Attila: Esetleg Est Café közelében, hiszen: ha Pécsiközgáz, akkor Est Café! Pál Zsombor: Sehol máshol nem tudnám elképzelni. Mindenképpen egy olyan helyet tartok optimálisnak, ahol a pécsiközgázos hallgatók otthon érzik magukat, mégis egy kicsit ki tudnak szakadni a monoton hétköznapokból.

– Az ingyen kaján kívül miért veszel részt a feszten? Csillik András: Nagyon jó lehetôség, hogy olyan emberekkel beszélgessek, akikkel a hétköznapok folyamán nem sikerül. Ilyenkor mindig sokan vannak, mindenki kíváncsi, hogy mi is történik. Az sem utolsó szempont, hogy az ingyen kaján kívül olcsó a sör. Takács Dóra: Minden évben remek a hangulat és jó egy kicsit kikapcsolódni az iskola területén. Még ha csak egy napra is, de vidámabb az egész légkör. Bolf Attila: Hm, jó kérdés. Az elsô ok egyértelmûen az olcsó sör, ami mellett elen– Az idei feszt gedhetetlen a jó társaság. Na, meg a csocsó miben más, mint a miatt is tetôfokára hág a hangulat! tavalyi? Takács Dóra: – Idén melyik stand nyerte el a tetszé- Szerintem, szervezettebb, fôként a diákszervezetek részérôl. sedet leginkább? Csillik András: A Fészeknél készült házi Ami viszont mindenképp a feszt javára váfánk finom házi lekvárral nálam telitalálat! lik, az az idôjárás, ugyanis tavaly elég cudar Ennél a standnál töltöttem a legtöbb idôt. idô volt. Csillik András: Az ételek mások, de öszBeszélgetés közben pedig próbáltam minél szességében ugyanolyan jó a hangulat, mint több fánkot megkaparintani... Böhm Adél: Elsôsorban a HÖT és a Fészek tavaly! Talán a HÖT-dog-ba kerülô sült standja nyerte el a tetszésemet. A HÖT-dog hagyma az az újítás, amit kiemelnék, hiszen minden évben nagy sikert arat, nálam sincs ettôl még ízletesebbé vált! ez másképp, a Fészeknél pedig a fánk kifogástalanul finom. – Milyen érzés dolgozni, miközben Takács Dóra: Három nagyon színes, szim- mulatnak a népek? patikus standot emelnék ki: az EntBöhm Adél: Kicsit lehangoló a szinte üres repreneurship Club, a HÖT és a Kappa. Sor- és kihalt iskolában lenni, és a jó hangszigerendben a rendezettség, a rendkívül ízletes telés miatt a zene sem hallatszódik, így be HÖT-dog, és a kerék, amik miatt kiemelném kell érnünk a portás bácsi rádiójával. Azért a ôket. magunk módján megoldottuk a problémát Bolf Attila: Engem a Kappa standja fogott és csempésztünk egy kis oktoberfesztet a meg a legjobban, mégpedig a pörgetôs já- HÖT stand mögé. tékkal. Nagyon kreatívnak találom és hatalTakács Dóra: Sejtettük elôre, hogy szívfájmas ötlet! dító lesz, hiszen végigdolgozzuk a fesztet, viszont a HÖT-dog - fánk - sör (khm) kombi– Ha a feszt nem a suli udvarán lenne, nációval sikerül bent is feldobni a bulit. Sajnos a rossz érzés azért bennünk van minden hol tudnád elképzelni? Csillik András: Talán ott, ahol a Tavaszi ajtónyitásnál, hiszen csak akkor fülelhetünk Fesztivált rendezték meg, az Univ mögötti bele a kinti zenébe és hangulatba.

XXII. évfolyam 3. szám

Pál Zsombor: Szerencsére azt mondhatom, hogy jó érzés. Természetesen a munkámmal jár, hogy egy programon ne a szórakozás legyen az elsôdleges, hanem a felelôsségvállalás az esemény sikeres lebonyolítása érdekében, de nem véletlenül választottam ezt a feladatot, örömömet lelem benne, pláne akkor, amikor egy sikeres napot zárva kapjuk az elismerô visszajelzéseket. Ettôl függetlenül kikapcsolódni, jól érezni magam mindig van idô. – Hány virslit sütöttél? Pál Zsombor: Az idei Októberfesztre 400 db hot doggal készültünk, ami a nagy lelkesedésre, illetve éhségre való tekintettel hamar elfogyott. Természetesen nem hagyhattuk a résztvevôket éhesen hazamenni, így plusz 100 darab virslit még beszereztünk, amivel ki is fosztottuk a Penny aznapi virsli-állományát. Biztosan szitkozódott pár kollégista, aki már napokkal ezelôtt betervezte az esti menüjét, és mi vittük el az utolsó darabokat. Összesen tehát 500 darabot sütöttem, a már negyedszer is bevált grillen. – Milyen érzés látni szervezôként, hogy a hallgatók mennyire élvezik a fesztivált? Pál Zsombor: Fantasztikus! Lassan két éve tevékenykedek programokon, mint fôszervezô és egyszerûen nem lehet megszokni azt az érzést, amikor látod a résztvevôkön, hogy elismerik a munkádat és élveznek minden percet, amit a helyszínen töltenek. Minden egyes rendezvényt teljes odaadással és erôbedobással szervezünk, a folyamatos pozitív megerôsítés pedig a jó példája annak, hogy a befektetett munka mindig megtérül! •

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Ki látta a Rókát?

Idén is uztük!

A legnépszerűbb állat idén októberben is a róka volt a magyarországi egyetemista futók körében. Kerestük, de sehol sem találtuk. Írta: Zsaklin és Judit Idén október 4-én immár 20. jubileumi alkalommal rendezték meg a Kaposvár és Pécs városát összekötô, egyre nagyobb népszerûségnek örvendô egyetemek közötti országos váltófutóversenyt, a Rókaûzôt. A 85 km hosszúságú dupla maratont elôször 1995-ben rendezték meg az Eger-Miskolc közötti Szarvasûzôk mintájára, így vált annak kistestvérévé. A rendezvény ismertsége, közkedveltsége rendületlenül nô, melynek ékes bizonyítéka, hogy idén már az országhatárt is átlépte. Déli szomszédjaink Eszékôl érkeztek egy nagy csapatnyi busszal. De nem kell ahhoz határokat átlépni, hogy külföldiekkel fusson össze az ember a verseny során. A már-már hagyományokhoz híven induló Erasmus-os csapatok legjobb eredménye idén a felsôoktatási intézmények kategóriájában az elôkelô 4. hely lett. A bôvülô igényekre való tekintettel a szervezôk a kategóriák számát is tovább növelték. A standard 12 fôs váltók mellett – 0. Középiskolák, 1. Felsôoktatási intézmények, 2. Amatôr futóklubok, 3. Nyílt – megjelent a 4 fôs váltók kategóriája is, ahol a vegyes csapatokban csapatonként legalább 1 nô részvétele kötelezô. A versenyben résztvevô csapatok száma immár 70-re bôvült, az ôket alkotó futók száma pedig meghaladta a 800 fôt. A teljesítményeket, eredményeket egyénileg is értékelték, méghozzá az „Álom Váltó” összeállításával, ahol az adott szakasz legjobb futóit osztályozták. De volt csapatokat összevonó díjazás is, a „Falka” kategória, ahol egy középiskolás és két felsôoktatási intézmény csapata közösen alkotott egy falkát. Az utóbbi öt évhez hasonlóan idén is két teljes létszámú csapattal képviseltük a Pécsi Tudományegyetemet a Felsôoktatási intézmények kategóriában. Különbözô karok

hallgatóiból álltak össze a csapataink. Mint mindig, most is a versenyt megelôzô napon busszal érkeztünk Kaposvárra, ahol a regisztrációt követôen tésztapartival vártak minket a szervezôk, majd kicsit fáradtan, de annál izgatottabban hajtottuk nyugovóra a fejünket a tornatermi szállásunkon a többi csapattal együtt. Másnap a kora reggeli (6 órás) ébresztôt követôen buszok szállították ki a csapatokat a rajthoz, a kaposvári Kossuth térre. Nem sok ideje maradt az elsô szakasz futóinak a bemelegítésre, mert 9-kor már el is dördült a rajtpisztoly és megkezdôdött a „rókaûzés”! A csapatok többi tagját a szakaszának megfelelô buszokkal szállították ki a saját rajthelyéhez. A Kaposvár-Pécs közötti 85km-es távot 12 különbözô hosszúságú és nehézségû, lányok illetve fiúk részére osztották fel a 12 csapattag között úgy, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelôbb terepet. Ezek elôzetes beosztása volt a csapatkapitányok feladata. Az útvonal a Zselicen és a Mecseken át, csodálatos, néhol környezetvédelmi helyeken, aszfaltozott úton vezetett végig. A verseny ideje alatt többször is megálltak a szakaszbuszok és ilyenkor lehetett buzdítani a futókat, csapattársakat valamint megtudakolni a többiektôl, hogy hol tart éppen a saját csapatunk. A csapatkapitányokat a verseny ideje alatt SMS-ben értesítették a futóik idôeredményérôl, de mivel hat újraindítás is volt, senki sem lehetett biztos a dolgában, hogy hol is áll éppen a helyezés sorrendjében. A befutó és egyben az eredményhirdetés is Pécsett, a Széchenyi téren volt. A legtöbb futó ekkorra már teljesítette a saját távját, így együtt várhattuk az utolsó szakasz futóit. Aki pedig még érzett magában némi erôt és kedvet, az segítségképpen az utolsó szakaszt is lefuthatta a csapattársával. Az eredményhirdetést követôen pedig ismét

meleg vacsorával vártak minket. Ugyan a róka végül meglógott elôlünk, de büszkék lehetünk a futóinkra, akik beleadtak mindent és a legjobb formájukat hozták! A Pécsi Roham (85km: 06:27:11) tartotta a tavalyi pozícióját és így a felsôoktatási intézmények kategóriában ötödikként ért célba, a Pécsi Rókák csapata (85km: 05:30:11) pedig ezúttal nem sokkal, de lecsúszott a dobogó legtetejérôl és a szegedi Pajzán Majális mögött másodikak lettek, illetve elnyerte a legjobb pécsi csapatnak járó különdíjat is. És ezzel még nincs vége, hiszen négy szakaszgyôzelmet is sikerült bezsebelnünk, így a Pécsi Tudományegyetem hallgatói szerezték meg a legtöbb szakaszgyôzelmet az Álom Váltó kategóriában: Nagy Máté 5,8 km-en, Kodzsagogov Zsaklin 4,9 km-en, Czigány András 8 km-en és Tillai Gergô 7,1 km-en. A csapataink tagjai szakaszok szerint: Pécsi Rókák: • Sárszegi Noémi (KTK) • Baráth Tamás (TTK) • Végvári Dávid (TTK) • Schneider Kristóf (TTK) • Nagy Máté (TTK) • Kodzsagogov Zsaklin (ÁJK, csapatkapitány) • Halász Robin (TTK) • Kudranyik Éva (ÁOK) • Czigány András (KTK) • Tillai Gergô (TTK) • Bicsák Bence (KTK) • Lengyel Kinga (KTK) Pécsi Roham: • Jánó Eszter (KTK) • Gyôrffy Kristóf (KTK) • Futó Huba (KTK) • Máthé Ferenc (KTK) • Harsányi Ákos (KTK) • Márton Edina (KTK) • Abaligeti Gallusz (KTK) • Mádi Judit (KTK, csapatkapitány) • Cs. Nagy Szilárd (TTK) • Herr Dávid (KTK) • Gulyás Balázs (KTK) • Horváth Kitti (TTK) •

XXII. évfolyam 3. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Integro hívja KTK-t!

Közgazdászok jelentkezzetek! Reméljük a nyár hangulatát elhagyva, mindenki visszarázódott újra az órák, a tanulás, a zh-k, a korai ébredés napirendjébe… ÉS természetesen a szorgalmi időszak alatt a diákszervezetek által megrendezésre kerülő sok sok programra! Írta: Horváth Dani Szeptember utolsó napján felforgattuk Pécs városát, lelkes egyetemisták csoportjával. A városi közlekedést biztosító buszt átalakítottuk egy estére, melyen élô koncertet adott egyetemünk hallgatója. 5 állomáson vártuk a csapatokat, ahol különbözô játékos- ügyességi- csapatépítô feladatok várták ôket! A sikeres feladatmegoldásokért pedig, a szomjúságuk oltását kapták a résztvevôk. Az éjszakába nyúló programon, haza fele jövet már mindenki énekelt, felhôtlen hangulatot varázsolva.

XXII. évfolyam 3. szám

Szervezetünk legnagyobb programja, az Éjszakai Fürdô október 7-én került megrendezésre. A PTE minden karáról érkezô lelkes hallgatók már az úton jó kedvvel árasztották el a Siklósig vezetô utat, ám az igazi fergeteg a fürdôben szabadult el. Közel 160 hallgató messzi földre is eljutó hangulatot teremtett, melyet fokozott a zene, amit állandó DJ-nk, Deján kevert. Az 5 órás fürdôzés és szaunázás végére mindenki elfáradt, így éjjel a haza fele vezetô úton csöndben suhantak a minket szállító buszok,

de mindenki maradandó élményekkel gazdagodva ért haza. Ebben a félévben lesznek még INTEGRO programok, többek között: • Integro táborra, November 7-9 között. • Novemberben egy szakmai fórum, ahol volt diákjaink mesélnek tapasztalataikról, karrierjükrôl. • Még egy Éjszakai fürdô, Decemberben És ha már itt tartunk... Amennyiben érzitek magatokban az erôt, ebben a félévben is lesz lehetôségetek csatlakozni hozzánk, várjuk jelentkezéseteket! Az Integro legyen veletek! Hamarosan találkozunk! ;) •

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Megjelent Farkas Ferenc – Dobrai Katalin új könyve

A civil szervezetekre irányuló kutatások a Karon

A Karunkon folyó tudományos kutatások köre szélesebb, mint azt gondolnánk a napi szintű információk alapján. A hallgatói aktivitás, projektmunkák, TDK dolgozatok és a tanórai feldolgozások (esetek, esettanulmányok) hagyományos fókusza a versenyszféra, ezen belül is leggyakrabban a kis- és közepes méretű vállalkozások versenyképességének vizsgálata történik.

Írta: Dr. Farkas Ferenc Tekintettel a magyar gazdaság és különösen a baranyai-pécsi régió helyzetére, szervezeti jellemzôire, ez rendjén való is. Egy nemzetgazdaság teljesítményét azonban a vállalkozások mellett a köz(public) szektor és a nem nyereségre törekvô nonprofit – sokszor szakszerûtlenül „civilnek” nevezett szektor – szervezeteinek fejlettsége és szervezettsége is szignifikánsan befolyásolja. Ez a rövid írás a Karon évek óta folyó jelentôs tudományos kutatásokról hivatott beszámolni, melyek az utóbb említett szektor vizsgálatára korlátozódnak. A legutóbbi fázis éppen az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA 101886 projekt) támogatásával valósult meg. A munka „materializálódott megjelenítése” Farkas Ferenc és Dobrai Katalin „Szervezetfejlesztés és pro fesszionalizáció. Hol tartanak a nonprofit szervezetek?” címû kötet, ami a Nonprofit Kutatások sorozat 16. köteteként jelent meg. Kiadó: Nonprofit Társadalomkutató Egyesület, Budapest. A könyv alapját képezô empirikus kutatás során a szerzôk közel 1.000 hazai mûködô nonprofit szervezet (alapítvány és társas nonprofit szervezet) tapasztalatait dolgozták fel, elsôsorban arra a kérdésre keresve a választ, hogy ezek a szervezetek tartósan megmaradnak-e a jó szándékú önkéntesség szintjén, avagy erôteljesen megindulnak az egyéni és szervezeti professzionalizálódás irányába? A feltárt kép erôteljes polarizálódást mutat. Az évtizedes hazai és nemzetközi (elsôsorban uniós) fejlesztési programok eredményeként a szervezeti tudás koncentrálódása zajlik, miközben mások, a kisebb nonprofitok kapacitásfejlesztése

elmarad a kívánatostól, így a célként kitûzött közösség- fejlesztés nem tud elég hatékony lenni. Az elvárt javulás módszerei ismertek, de az erôforráshiány, je lentôs akadályozó tényezô. Tapasztalatok szerint nemcsak a tôkeellátottság, hanem a szakismeret (részben a funkcionális, részben a szervezetfejlesztésre vonatkozó speciális) is szûk keresztmetszetet jelent. A könyv lapjain adatokat, statisztikai feldolgozásokat, esetleírásokat lehet olvasni ezen állítások a bizonyítására. Az elsô fejezetek emellett a tárgyalt témák elméleti hátterét adják, bôséges szakirodalmi források feldolgozásával. A kutatás befejezô szakaszának és a könyvmegjelenés kommunikációjának külön aktualitást ad az a társadalmi (elsôsorban a politika által determinált) érdeklôdés, ami az utóbbi egy-két hónapban a magyarországi civil szervezeteket, legalábbis azok egy részét érinti (konkrétan: a Norvég Civil Támogatási Alap mûködése körüli konfliktusok relevanciája). A kutatás és a könyv témájához illeszkedôen látható: egyes hazai szervezetek a professzionalizáció olyan szintjére jutottak, hogy az állam és a kormány „gondoskodó támogatása” nélkül is kezelni tudják a norvég adófizetôk pénzét az elôre lefektetett célok és mûködési mechanizmus mentén, és ez sérti a domináns helyzetben lévô politikacsinálók érdekeit. (A könyv szerzôi részben maguk is érintettek a Norvég Alap finanszírozási forrá-

sainak felhasználásában; 26 pécsi nonprofit szervezet közösségfejlesztési projektjeiben való személyes részvétellel.) A megjelent könyv összeállítása a Kar több mester- és PhD hallgatójának adott lehetôséget arra, hogy bekapcsolódjanak egy tudományos kutatási projekt hosszú folyamatába. A kötet pedig számos kari tantárgynak lesz kötelezô irodalma – hogy hallgatóink közelebb kerüljenek a valós nonprofit világhoz és az ott folyó szervezetfejlesztési, kapacitásfejlesztési gyakorlathoz. Kapjanak Önök is kedvet a személyes részvételhez! Farkas Ferenc – Dobrai Katalin – Kurucz Zsuzsanna, a kutatás megvalósítói. •

XXII. évfolyam 3. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Továbbra is lendületben!

Simonyi BEDC Írta: Csapi Vivien

félév elsô ilyen eseményén Dalnoki Nóra (M27 ABSOLVO) elôadását hallgathatták meg az üzleti modellezés témakörében. A rendkívül érdekes, példákkal tarkított elôadáson a fejlesztôk, mentorok és valamennyi érdeklôdô, nem simonyis hallgató megismerkedhetett azokkal az alapvetô ismeretekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy jó irányba induljanak el az ötletek fejlesztése során és a félév végére valós célpiacnak unikális terméket vagy szolgáltatást, azaz értéket tudjanak fejleszteni.

Lázas munka a Hatchery–ben A Simonyi Üzlet- és Gazdaságfejlesztési Központ pécsiközgázos csapatai a szeptember 18-19-ei Bootcamp nyitóeseménye óta lázasan dolgoznak a projektek fejlesztésén. Munkájukat megkönnyítendô nem csak szakmai segítséget kapnak a mentoroktól és külsô szakértôktôl, hanem egy új teret is belakhatnak. A korábbi negyedik emeleti gépterem a nyáron jelentôsen átalakult. Az úgy nevezett „Hatchery”–ben, avagy „Keltetôben”, a B432–es teremben kis projektirodákat alakítottunk ki, amelyet a csapatok személy(ek)re szabhatnak és ahol nyugodtan, profikhoz méltóan dolgozhatnak. A kis irodák mellett három szervezet is saját irodát kapott, a MaD, az EC of Pécs és a Karton Network. Az Simonyi Brain Storm elôbbieken túl egy nagyobb terem is A program következô kialakításra került, ahol a különbözô rendezvények és megbeszélések zajlanak, rendezvénye 2014. október 16–án 18.00de lehetôség van arra, hogy a BEDC s kezdettel a „Simonyi Brain Storm” volt, szellemiségéhez illeszkedô projektek amely meghívott vállalkozók segítségével központi kérdésként arra kereste a választ, hogy mi a siker titka. A Brain Storm rendezvények célja, hogy interaktív beszélgetések során a csapatok megoldásokat találjanak felmerült problémájukra külsô szakértôk segítségével egy-egy adott témakört körüljárva. A rendkívül inspiráló beszélgetés során a Borháló tulajdonosa és a Rockmaraton szervezôje beszélt a sikerhez szükséges kapcsán nem kizárólag a simonyis hallgatók tulajdonságokról, a buktatókról és arról, használják elôzetes foglalás alapján. hogy hogyan lehet egy-egy kudarcból is Nemrég például a statisztika tárgy diák- sokat tanulni. Mindemellett természetesen mentorai jelentkeztek be konzultációtar- számos jó tanáccsal látták el a lelkes tás céljából. Szeretnénk, ha ezt a teret ötletgazdákat, fejlesztôket és megjelent közösen, együtt laknánk be, hiszen ez is hallgatókat. Értetek van! Simonyi Meets the Pros – Start Your Business! Simonyi Meets the Pros A félév során még további „Simonyi A megújult fizikai környezet mellett a csapatok a Vállalati hét keretében a Meets the Pros” és „Simonyi Brain Storm” „Simonyi Meets the Pros” rendezvényen események várnak minden érdeklôdôt, az elsô szakmai segítséget is megkapták, érdemes tehát figyelni a hamarosan hiszen október 8–án 14.00–tól az ôszi megújuló honlapunkat és a már jól

XXII. évfolyam 3. szám

megszokott Simonyi BEDC Facebook oldalunkat. A következô eseményünk a rendezvénysorozat keretében, az Amerikai Kereskedelmi Kamarával (AmCham) közösen szervezett „Start Your Business” rendezvény. A magyar nyelvû program 2014. november 4–én (kedd) 14:00-16:00 között kerül megrendezésre és mindenki számára nyitott és ingyenes, csupán elôzetes regisztrációhoz kötött. A részletes program hamarosan elérhetô lesz a fent említett fórumokon, addig is légy nyitott, gyere és kérdezz! •

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK TDK

…hogyan tovább? versenyrôl van szó, ahol a zsûri célja az, hogy szétszedje a soron 2014. október 14–én lezárult az ôszi lévô elôadót. A TDK ugyan verseny, TDK elsô állomása, a fordulóra való de jó hangulatú tudományos jelentkezés. A kitöltött jelentkezési lapok konferencia is. alapján idén is születnek közgazdasági és Impulzusgyûjtô alkalom… regionális tudományok témakörû dolgozatok, A szóbeli forduló így nagyon jó de a marketing, a menedzsment és a pénzügy is képviselteti magát, ha nem is a hely arra, hogy olyan impulzusokat gyûjts, amelyek késôbbi TDK szokott súllyal. dolgozatírás és a prezentációkéAki még nem lájkolta a PTE KTK TDK szítés során segíthetnek. Reméljük, hogy Facebook oldalt, annak most miért érdemes? már mindenki tudja, hogy a következô kari A TDK–zók munkáját mostantól forduló egy év múlva esedékes, Facebook posztok formájában hasznos 2015/2016–os tanév ôszi félévében, tanácsokkal, tippekkel is segítik a hiszen tavasszal OTDK fordulót rendeznek szervezôk, amelyek mindazon hallgatók a BGF–en! számára is érdekesek és hasznosak lehetnek, Mikor kezdj a TDK dolgozattal foglalkozni? akik késôbb szeretnének TDK dolgozatot A tapasztalatok azt mutatják, hogy készíteni, vagy épp a szakdolgozatírás egy-egy fordulón sikeres TDK szerepléshez folyamatában vannak. A kari és Facebook oldalt azért is ajánlott érdemes minél elôbb elkezdeni dolgozni. követni, mert a 2014. november 28–án Ne bízd hát a véletlenre a sikeres sze(pénteken) 13:00–tól megrendezésre replést, legyél ott a szóbeli fordulón, kerülô szóbeli forduló pontos beosztását, meríts ihletet, s kezdj el akár már most témavezetôt keresni, hogy ott menetrendjét is itt találjátok. lehess a következô kari megmérettetésen. Hiszen „Inventas vitam iuvat excoluisse Miért érdemes ott lenned? Azért hasznos a szóbeli fordulón való per artes”, azaz „Szép dolog az életet találékony részvétel, mert ha a jövôben TDK–zni mûvészetekkel nemesíteni” (Vergilius), ráadásul szeretnél, vagy még bizonytalan vagy nézôközönségnek sokkal jobb elôadni, abban, hogy a TDK Neked való-e, mint egymásnak, vagyis a TDK–zók is akkor átélheted egy ilyen forduló számítanak Rátok! légkörét, megnézheted, hogy milyen Kik az eddigi továbbjutók? témákat miképp kutatnak társaid. Hidd el, A 2013–as ôszi fordulón 3 szekcióban be fogod látni, hogy nem száraz tudományos 16 dolgozatból 13 dolgozat érdemelte ki a továbbjutást, ôk mind bemutathatják dolgozatukat az OTDK–n. A 2014–es tavaszi fordulón 2 szekcióban versengett 10 dolgozat, amelybôl 9 érte el az OTDK továbbjutói minôsítést. Az egyes szekciók gyôztesei az alábbi hallgatók voltak:

Írta: Putzer Petra

vásárlási habitus a férfiak körében (Témavezetô: Dr. Törôcsik Mária) – Marketing szekció Horváth Veronika – Mezriczky Lilla: Értékelemek a vezetési tanácsadás gyakorlatában (Témavezetô: Dr. Farkas Ferencné és Balogh Gábor) – Menedzsment szekció Balázs Adrienn: Hogyan növelhetô a foglalkoztatottság? Rugalmassági együtthatók és járulékkulcsok (Témavezetô: Dr. Sebestyén Tamás) – Pénzügy szekció 2014 tavaszi forduló: Váry Miklós: A Calvo- árazás hatásai egy ágensalapú piaci modellben (Témavezetô: Dr. Mellár Tamás) – Általános gazdaságtan szekció Mándity Éva: Szociometria alapú csoportfejlesztés (Témavezetô: Király Ágnes) – Marketing és menedzsment szekció

A következô számban pedig azt is megtudhatjátok, hogy a gyôzteseken kívül mely hallgatók és milyen témák képviselik karunkat a tavaszi OTDK–n, kikért szoríthatunk. A Szervezôk jelenleg tehát várják a gondolkodóktól a gondolatébresztô dolgozatokat, késôbb pedig a szóbeli fordulón már a gondolatébresztô prezentációkat és nézôi kérdéseket! Mi pedig reméljük, minél többen vesztek részt a szóbeli fordulón legalább nézôként, és nézitek meg, milyen tudományos 2013 ôszi forduló: Jánó Eszter: Generációkon átívelô diákköri munkák születtek! •

XXII. évfolyam 3. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK ”A politológiát egyfajta nemzeti hitvallásból választottam”

Interjú Barkóczi Csabával Csabi személyiségtípusa alapján igazi vállalkozó. A közgáz mellett politológia Phd–t végez. Több diákszervezet tagja, és szívén viseli a határon túli magyarok sorsát is. Lányok vigyázzatok, a sárm és a megnyerő személyiség az ő esetében kézenfogva jár! Készítette: Pavelka Alexandra

– A politológiának már neki álltál, amikor elkezdted a gazdálkodási és menedzsment alapszakot. Miért ez a két terület párosítása? Csak nem politikusi pályára készülsz? – Jó a kérdés. A politológiát eredendôen egyfajta nemzeti hitvallásból választottam. Szeretnék tenni a hazámért, a közösségért, amiben élek. A menedzsmentet harmadéves koromban kezdtem el, elsôsorban az volt a célom, hogy belelássak a közgazdaságtanba is. Igazából nem tudtam, hogy mit várhatok ettôl a képzéstôl, nem tudtam, melyik szakot válasszam. Ezt úgy ítéltem meg, hogy az érdeklôdésemhez és készségeimhez illô szakterület, és barátaim is erre biztattak. – Mi a kutatási területed a politológián? – Két kutatási területem is van, a hivatalos, amibôl a disszertációmat is írni fogom: Paks város politikai története és minden, ami kapcsolódik ehhez a kérdéskörhöz. A másik a határon túli magyar közösségek. Nem is kutatóként, hanem közéleti szereplôként igyekszem helyt állni ezen a területen. Mondjuk azt, hogy

XXII. évfolyam 3. szám

ez a politikai szerepvállalásom. – A BTK hallgatói életében is ilyen aktívan vállaltál szerepet? Hiszen Karunkon több diákszervezet tagja is vagy. – A Politológus Hallgatók Egyesületének voltam tagja, 1 év után nem hosszabbítottam meg a tagságomat, mivel elég liberálisnak találtam a szervezetet, és többedmagammal otthagytuk ôket. Onnantól más formában próbáltunk elôadókat szervezni, elsôsorban a határon túli magyarsággal és az 1956–os eseményekkel kapcsolatosan. – Mi fogott meg a pécsiközgázos szervezetekben? – A szervezeti lét itt pezseg, tagja vagyok a FÉSZEK–nek, már elsô éves korom óta a Kilátó rovat vezetôje vagyok. A Kilátó tulajdonképpen egy politikai rovatnak felel meg. Emellett a JPKSZ–nek vagyok tagja 4. éve, és amire a legbüszkébb vagyok: a Rákóczi szövetségi tagság. Itt érzem, hogy a legtöbbet tudok tenni a határon túli magyarságért. – Köszönöm a felvezetôt, épp a Rákóczi Szövetségrôl szerettem volna kérdezni. Elnökségi tag vagy? Több programotokkal megjelentetek a PTE–n. Mit jelent ez neked, mivel foglalkoztok? – A Rákóczi Szövetségnek 20 000 tagja van. Jómagam elnökségi tag –még– nem vagyok, jelenleg a PTE–n mûködô szervezetének vagyok a vezetôségi tagja. Alapvetôen a Rákóczi Szövetség küldetése a határon túli magyarság nyelvi, kulturális és identitásbeli megôrzése. 2013-ban felkérésre csatlakoztam a közösséghez. A legfontosabb programok a sportesemények, célja, hogy a hallgatóság együtt mozogjon, jól érezze magát. Ezek nonprofit rendezvények, mögötte áll egy szponzor, emellett a nevezési díjakból a határon túli magyarság magyar iskolába való beiratkozását támogatjuk. Szeretnénk, ha ebbôl tradíció válna. A közeljövôben Kárpátaljára szállítunk egy nagyobb adományt. – Ezek valóban nemes célok. Tényleg foglalkozol a határon túli magyarság sorsával. Melyik magyarlakta vidéken jártál már? És hova tervezel még eljutni?

– A Magyarországon kívül elhelyezkedô magyar területek közül legelôször Kolozsváron jártam 2010 novemberében, majd a Szakkolival partnerszerzôdést kötöttünk egy kolozsvári szervezettel, így visszatérô vendég vagyok. Erdélybôl még csak ezeket a területeket volt szerencsém látni. Voltam kárpátaljai körutazáson 2011–ben. Az összes kárpátaljai magyar emlékhelyet felkerestük, egyedül Ungvár maradt ki, oda még el szeretnék jutni. Szintén nagy élmény volt eljutni a Délvidékre. Voltam a Drávaközben, Dél–Baranyában, horvátországi magyarlakta területeken. Ami leginkább kimaradt az a Felvidék, csak Pozsonyban 2 órás városnézést tartottam. A késôbbiekben szeretném az ôrvidéki és a burgenlandi magyarokat is felkeresni. – Mit csinálsz a szabadidôdben szívesen? Van olyan? – Akkor van szabadidôm, amikor én akarom, az idômnek ura vagyok, elég rugalmasan kezelem önmagam. Szabadidômet szívesen töltöm a családommal és a barátaimmal. A Duna parton szoktunk összeülni. Szeretek utazni. Bármi, ami új inger, ami új felfedezés, az rengeteget hozzátesz az életemhez. – Mondj 3 jó és 3 rossz tulajdonságot magadról! – Erre a kérdésre nem számítottam… Vigyázok, hogy mit mondjak, nehogy késôbb megbánjam, hogy elárultam! Rossz tulajdonságom az, hogy sokat kések, sok helyrôl. Mindent az utolsó pillanatra hagyok. Legzavaróbb rossz tulajdonságom – ami a legjobb tulajdonságom is egyben–, hogy szabadon élek, nincsen kontroll, felügyelet, hogy mit gondoljak, hogyan cselekedjek. Ez nagyon nagy szabadságot, felemelô öntudatot jelent, önálló vagyok, ez pozitív. A negatív meg, hogy sokszor önfejû. Nagyon jó tulajdonságom, hogy végtelenül lojális vagyok a hazámhoz, és mindenhez partner vagyok, lehet rám számítani, ha nincsen fizikai akadálya annak, hogy segítsek másoknak, pl. szervezzek egy programot. Köszönöm az interjút! •

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Kirepülve

Interjú Weiner Jánossal Universitypass, ismerős? Az alábbiakban exkluzív interjút olvashattok a Pécsiközgázon végzett egyik startuppertől. Weiner János szereti az új kihívásokat, a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium egyik alapítótársa is egyben. Szerkesztette: Pavelka Alexandra

– Mesélj a munkahelyedrôl. Mivel foglalkozol? – Jelenleg az OTP Mobil Kft. üzletfejlesztési és értékesítési menedzsere vagyok, mi fejlesztjük a Simple mobilalkalmazást. A Simple egyszerûbbé teszi a vásárlást azok számára, akik rendelkeznek okostelefonnal és e-mail címmel. Én azért felelek, hogy a megfelelô szolgáltatás a megfelelô formában benne legyen a mobilalkalmazásban, ez hogyan jelenjen meg, milyen partnerekre van szükség ehhez. 2013 szeptemberében csatlakoztam ehhez a kicsi csapathoz, ahol alig kéttucatnyian vagyunk. – Universitypass… Mesélj egy kicsit róla. Startupnak nevezhetjük? Honnan jött az ötlet? Kivel dolgoztál együtt? Milyen nehézségekbe ütköztetek, amíg felépítettétek a céget? Honnan szereztetek forrást? Saját tôke vagy befektetôk? – 2009–ben végeztem Pécsiközgázon. 2010 elején elkezdtünk azon gondolkodni, hogy az egyetemi szolgáltatásokat miképp lehet internetes alapra helyezni. Egy jogász és egy közgazdász beszélgetett errôl az egyetemi udvaron, majd hozzánk csapódott egy mûszaki szempontból

kompetens személy, ötleteltünk, majd elkezdtük a megvalósítást. Elneveztük Universitypassnak, elindult a mûszaki fejlesztés (adatbázis, fizetési rendszerek, front end) és az üzleti szerkezet felépítése. Sok pénz, idô és munka igénybevételét követôen 2011–ben életre kelt az elsô, visszanézve eléggé suta verzió. Ez folyamatosan változott, fejlôdött, mind mûszakilag, mind a látványvilágot tekintve. Erôs közepes szintet ütött meg, majd két év alatt elértük a közel kétezer terméket, valamint az online beléptetést, a kártyarendszer összecsatolását, a vásárlói szokások elemzési lehetôségét anonim módon. Igen, ilyen egy startup! Folyamatosan nôtt a foglalkoztatási létszám, végül öten, napi 24 órában dolgoztunk. A két alapító minden erôforrását erre fordította, de tényleg mindent megtett a siker érdekében. – Milyen nehézségekbe ütköztetek? – Általános nehézségek voltak, például semmi sem úgy valósult meg sem mûszakilag, sem üzletileg, ahogy azt terveztük, mert mindig a fejlesztésen járt az eszünk. Soha nem volt elég pénz az ötletekhez, miközben mi nem akartunk egyszerûsíteni. Tipikus startup probléma, hogy fogalmad sincs arról, hogy jót csinálsz-e, fog-e bárkinek is tetszeni. Rengeteg informatikai és mûszaki problémába ütköztünk, például többször építettük újra az adatbázist, de a lekesedésünk nem csökkent sosem, sôt. – Startup – felépíted, eladod. Ez volt a Ti tervetek is? Hogyan értékeled az eladást? – Több ezer embert kiszolgáló rendszer és erre alkalmas informatikai háttér építését terveztük. Sok felhasználó és sok cég közötti közvetítôi szolgáltatást akartunk kialakítani. Az általunk tervezett mértékû fejlesztéshez és marketing tevékenységhez – ami a terjeszkedéshez kellett – további erôforrás kellett: pénz, paripa és fegyver. A logikus lépés a Simple akkor induló csapatával való együttmûködés volt, a tárgyalások végén pedig az eladás lett a közös nevezô. – Milyen kikapcsolódási formára jut idôd a sok elfoglaltság mellett? – Ebben az évben kötöttem házasságot

Szabinával (szintén a JPKSZ végzett hallgatója), így a szervezési munkálatok töltötték ki leginkább a szabadidônket. Ajánlom mindenkinek, nagyon jó móka! Szeretek fallabdázni, de sajnos erre kevés idô jut. A másik hobbim, hogy imádok életrajzokat olvasni. Ebben az évben a 20. századi híres politikusokról olvastam. Churchill személyében az volt számomra a legérdekesebb, hogy a II. világháború legvészesebb idôszakában könyvrészleteket írogatott hajnalban. Szerintem ez elképesztô, de mindenki máshogy kapcsolódik ki. – Az egyetem alatt mi volt az érdeklôdési köröd? Részt vettél a diákszervezetek munkájában? Mi az a legnagyobb siker, amit elértél, és a legbüszkébb vagy rá? – Amire a legbüszkébb vagyok, az a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium megalapítása és elindítása. Hatalmas félelmem volt, hogy a végzésünk után (2009) mi lesz a szervezettel. Most pedig azt látom, hogy nem mi voltunk elég ügyesek, hanem olyasmit alapoztunk meg, ami tartósan a rendkívül tehetséges és motivált embereket vonzza, így még büszkébb vagyok. Emellett ott volt még az MKT elnökség, OTDK különdíjak, Harsányi Díj, Hallgatói Tudományos Díj és sok-sok közösségi tevékenység. – Mit üzensz a Pécsiközgázos hallgatóknak? – Ha jól emlékszem, Fojtik Tanár Úrtól hallottam egy mondást, amit érdemes fejben tartani: „Sült galambok nincsenek, mert elfogytak. Manapság már a siker kulcsa, hogy meg kell találni a galambokat, le kell vadászni, meg kell sütni, be kell fûszerezni, ínycsiklandóan feltálalni és úgy elfogyasztani ôket!”. Köszönöm az interjút! •

Névjegy 2009 –: Crudus Solutions – tulajdonos 2009–: universitypass – CEO/Founder 2013 –: OTP Mobil Kft. – üzletfejlesztési és értékesítési menedzser 2009–: PTE KTK Gazdálkodástudományi Doktori Iskola

XXII. évfolyam 3. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Folyosó Hangja

Elmélkedés a gyakorlatról „Szavakkal a XIX. században semmit sem ér el az ember, mivel az elmélet gyakorlat nélkül nem létezhet.” – hangzanak a bölcs szavak A. P. Csehovtól. Ugyan lassan 200 éves az idézet, a XXI. században, véleményem szerint, tökéletesen megállja a helyét, s ez – ugyan még a jövő zenéje – tán’ évekkel később sem lesz másképp. S hogy mit gondolnak a pécsiközgázosok a gyakorlat és elmélet kapcsolatáról? Az alábbi interjúkból kiderül. – Mit gondolsz, melyik a hasznosabb: az elméleti vagy a gyakorlati tudás? – Szerintem a gyakorlati tudás fontosabb, mert az egyetem elvégzése után arra nagyobb szükség van a munkaerôpiacon, de bizonyos szintû elméleti tudás nélkül nincs gyakorlati se! – Mi lehet az oka annak, hogy aki csak elméletben tud valamit az gyakorlatban gyenge, viszont ha gyakorlatban tud valamit, az jobban tud teljesíteni még a protokoll által elôírt alaptudás hiányában is? – Akinek az elméleti tudásbázisa nagy, az nem feltétlenül rendelkezik azokkal a készségekkel/képességekkel, amelyek a gyakorlatban szükségesek, viszont a gyakorlatiasság sok esetben pótolja az elméleti hiányosságokat. – Ha te szerveznéd meg az oktatást, milyen arányban adnád át a tudást, elméletet és gyakorlatot tekintve, illetve miért? – A gyakorlati órákra nagyobb hangsúlyt fektetnék, ugyanakkor véleményem szerint az elméleti órákat sem szabad elhanyagolni, mert azok alapozzák meg a gyakorlati tudást. Szinger Ákos BABA, I. évf.

– Mit gondolsz, melyik a hasznosabb: az elméleti vagy a gyakorlati tudás? – Mind a kettô fontos. Szerintem nem szabad kijelenteni, hogy az egyik hasznosabb lenne, mint a másik: hisz ez a kettô egymást egészíti ki. – Mi lehet az oka annak, hogy aki csak elméletben tud valamit az gyakorlatban gyenge, viszont ha gyakorlatban tud valamit, az jobban tud teljesíteni még a protokoll által elôírt alaptudás hiányában is? – Erre mondják, hogy „nem elég csak a papír”. Az elméleti tudást a gyakorlatban kell kamatoztatni. Ezért elengedhetetlen hogy ne csak a könyvekbôl ismerd a dolgok menetét, hanem „terepen” is szembesülj velük. Ha rá vagy kényszerülve, hogy egy problémát te magad oldj meg, abból több tapasztalatot tudsz összeszedni, mint a könyvekbôl. Talán ezért lehet az, hogy valaki csak gyakorlatban tud valamit, az jobban teljesít. – Ha te szerveznéd meg az oktatást, milyen arányban adnád át a tudást, elméletet és gyakorlatot tekintve, illetve miért ilyen arányban? – Fele–fele arányban adnám át a tudást, hisz mint mondtam: a kettô egymást szervesen kiegészíti. Ojtó Dániel BABA, III. évf.

– Mit gondolsz, melyik a hasznosabb: az elméleti vagy a gyakorlati tudás? – Mindenképpen a gyakorlati tudás a fontosabb; az elmélet egyfajta alap, egy háttértudás. De ami rögzôdik és tapasztalatot ad: az a gyakorlati tudás. Azt tudod tovább adni, felhasználni. – Mi lehet az oka annak, hogy aki csak elméletben tud valamit az gyakorlatban gyenge, viszont ha gyakorlatban tud valamit, az jobban tud teljesíteni még a protokoll által elôírt alaptudás hiányában is? – Aki csak az elméleti tudására támaszkodik, nem biztos, hogy elegendô a problémamegoldáshoz. Szerintem szükséges a jó emberismeret, az energikusság és az önbizalom, ami viszont a gyakorlatban sajátítható el. Fontosnak tartom megismerni az embereket, tapasztalatokat szerezni. – Ha te szerveznéd meg az oktatást, milyen arányban adnád át a tudást, elméletet és gyakorlatot tekintve, és miért? – Ha én szervezném az oktatást, több gyakorlati órát tartanék, elôbbre helyezném a társadalom megismerését, annak oktatását, hogy hogyan kell jó benyomást gyakorolni az emberekre. Könnyebb gyakorlatokkal kezdenék, és azután lépnék a nehezebb gyakorlatokra, hogy elôbbiek magabiztosságot adjanak, és a nehezebb gyakorlatoknál sem baj, ha valaki hibázik, mert abból is tanul. Eilingsfeld Dóra BA, I. évf.

– Mit gondolsz, melyik a hasznosabb: az elméleti vagy a gyakorlati tudás? – Egyértelmû, hogy a gyakorlati tudás a hasznosabb! Az elméleti tudás pedig megadja az alapot, amire lehet építkezni, amibôl lehet gyakorlati képességeket kialakítani. – Mi lehet az oka annak, hogy aki csak elméletben tud valamit az gyakorlatban gyenge, viszont ha gyakorlatban tud valamit, az jobban tud teljesíteni még a protokoll által elôírt alaptudás hiányában is? – Az elméleti tudás önmagában nem elég ahhoz, hogy gyakorlatban is tudjon teljesíteni az ember. Legtöbb esetben el kell vonatkoztatni az elméleti „tananyagtól”, hogy sikeresek legyünk az üzleti életben, mivel nem tudjuk elôre megjósolni a piaci reakciókat. Ehhez nyújt segítséget a gyakorlati tapasztalat. – Ha te szerveznéd meg az oktatást, milyen arányban adnád át a tudást, elméletet és gyakorlatot tekintve, illetve miért ilyen arányban? – A tudás mindkét fajtája egyformán fontos. A gyakorlati tudás magában kevés, ha nincs meg a megfelelô elméleti alap, elméleti információ. De mindenképp a gyakorlatias tudásra helyezném a hangsúlyt; vállalati szereplôkkel, akik mindezt tapasztalták az életben és releváns információkkal rendelkeznek a piacról. Illés Bence BA, V. évf. •

Írta/Összeállította: Pataki Bia

XXII. évfolyam 3. szám

PÁRBESZÉD

FÉSZEK Oktatói portré

Interjú dr. Kia Golesorkhival Kia Golesorkhi számos országot bejárt, míg egy szerencsés véletlen folytán Magyarországra vezetett az útja. A Pécsi Tudományegyetem három karán is aktívan tevékenykedő oktatót több alkalommal is legjobb tanárnak választották, jelenleg pedig a Simonyi BEDC igazgatóhelyettese. Egy örök hallgatóval beszélgettünk. egy álmom, ami valóra vált. Majdnem tíz éve, 2005 óta az Ohio-i Egyetemmel dolgozom együtt. Az volt a célom, hogy egy olyan modellt dolgozzunk ki, ahol – Elôször is kérjük, meséljen nekünk a az egyetem szerepet tud vállalni a regiKTK elôtti életérôl. Milyen volt a gyer- onális fejlesztésben, a hallgatók involválásával. Ez tavaly végül megkapta a mekkora, hol végezte tanulmányait? – Teheránban születtem 1970. szept- várt elismerést, bár tíz országban már ember 1-jén. Nagyon érdekes életem jelen van, de végre itt is teret nyert. Révolt, mert anglikán óvodába jártam, az- gen csak egy nyári programként mûködtünk, vitán amerikai nemszont ma már zetközi iskolába egy viszonylag kerültem, ahol ötnagy színtérként venkét nemzet ditevékenykedünk. ákjai tanultak. AbA program sikeszolút színes volt rét elismerte déa gyerekkorom, kán úr, Dr. Ulbert sok országban járJózsef is. Azóta tam. Éltem töbegyre intenzíbek között Amerivebben foglalkokában, Angliában, zunk ezzel. Van majd ismét Iránban két évet, aztán Törökországban há- egy másik kollégám, Dr. Bedô Zsolt a rom évet. Ezután visszatértem Iránba, és szervezet vezetôje, vele dolgozunk itt kezdtem el egyetemi tanulmányaim együtt. Most ez definiálja leginkább az Teheránban angol nyelvész alapképzé- én életemet. sen, és szereztem meg a diplomám. – Mit nyújt az Ön számára a Simonyi Késôbbiekben még sales management, valamint international business képzést BEDC? Miért javasolja a hallgatóknak, is elvégeztem. Korán, tizennyolc évesen hogy csatlakozzanak ehhez a szervezetkezdtem el dolgozni egy építôipari cég- hez? – Ha magamból indulok ki, akkor azt nél nemzetközi szinten, ahol a beszerzésért és marketingért voltam felelôs. mondom, hogy önmegvalósítás. Azért Ha azt nézem, hogy negyvennégy éves csinálom, mert lehetôséget biztosít nevagyok, akkor elég régóta benne vagyok kem, hogy örökké egy jó tanuló legyek. a szakmában, ez idô alatt kb. öt iparág- Azt gondolom, az élet értelme, hogy ban dolgoztam, harminckét országgal. folyton tanuljunk. Úgy vélem, én bármit Az elmúlt tíz évem koncentráltan a ma- csinálok, tanulok. Szerintem a Simonyi gyar egészségüggyel foglalkozott. Az ehhez biztosít egy strukturált színteret, egészségügyi reform a szívügyem. Véle- hogy jobban tudjuk innoválni a saját ményem szerint ez innovatív gondolko- fejlôdésünket. Az mindegy, hogy jelenleg dással valósítható meg, hiszen ez egy egyetemi tanulmányokat folytatunk, nagyon különleges iparág, ahol szûkösek vagy sem, mert a BEDC az egyetem után az erôforrások. A Pécsiközgázon gya- is tárt karokkal vár minket. Az is mindkorlatilag ugyanezzel foglalkozom. A egy, hogy most Magyarországon vamásik szívügyem a Simonyi BEDC, ez gyunk, vagy külföldön, mert a Simonyi

Összeállította: Filinger Kitti Stósz Fanni

BEDC huszonhat országgal van kapcsolatban. Kiváló lehetôséget nyújt, ha szeretnénk emigrálni, utazni, más iparágba kerülni. Számomra ez egy egész univerzum. Talán rossz ember vagyok, de ha röviden szeretném megfogalmazni, akkor ez önmegvalósítás, és egy jó lehetôség Pécsett, illetve Magyarországon. – Nem utolsó sorban kiválthatja a szakmai gyakorlatot is, ha két féléven keresztül aktív tagjai vagyunk a programnak… – Mondjuk, ha nagyon technikailag és most már nagyon operatív szinten akarjuk nézni, akkor igen. Régebben az volt a vonzereje a programnak, hogy angol nyelvû nyári programokat szerveztünk, melyekre túlnyomórészt a BABA-s hallgatók jelentkeztek. A tavalyi év óta már magyar nyelven is zajlik a program tevékenysége, melynek köszönhetôen a résztvevôk száma nagyobb lett. Ez egy különleges lehetôséget biztosíthat a kreditszerzés kapcsán. Az a fajta tapasztalat, amit itt szereznek a hallgatók, és

XXII. évfolyam 3. szám

PÁRBESZÉD

FÉSZEK

koruk ellenére rendszeresen ingáznak Irán és Magyarország között, valamint az internet világában nem olyan nehéz a kapcsolat fenntartása. Az öcsém harmincnyolc éves, bányamérnök, ô még sosem járt Magyarországon, de a húgom – aki harmincnégy éves és elektromérnök –, már igen. Mivel a fenntartható energia a szakterülete, úgy döntött, hogy Ausztráliában telepedik le.

megjelenik a CV-ben, körülbelül öt évet jelent a munka világában. Úgy gondolom, hogy az önéletrajzban ez olyan, mint egy életbiztosítás. A hallgatók számára számos lehetôség nyílik a kreditelismertetés mellett, mint például a publikációs és hálózatépítési lehetôség. – Mikor és hogyan került Magyarországra? Miért éppen Magyarországot választotta? – Ha jól emlékszem, akkor 1998-ban jöttem Magyarországra, egy üzleti út kapcsán. Egy holland céggel dolgoztam együtt, ami organikus mezôgazdasággal foglalkozott és itt Közép-Európában keresett egy bázist. Együtt dolgoztunk kutatás-fejlesztésben és azt mondták, hogy Magyarország egy nagyon jó hely, a hollandok nagyon kedvelik, és itt vannak kapcsolataik. Megnéztük Csehországot, Lengyelországot, de mégis Magyarországra esett a választás. Ráadásul itt volt egy barátom is, Pécsett, ami nekem nagyon jó volt.

– Mit szeret a legjobban Magyarországon? – Többféle válaszom lehet, de leginkább a feleségemet. Azt tudom mondani, hogy valahogyan a részem, mint ahogyan magamat szeretem Magyarországon. Van egy olyanfajta gyengesége Magyarországnak, amit szeretek, mert lehet tanulni belôle. Hogyan lehet innovatívnak, vezetônek lenni, ezek nagy kérdések Magyarországon. Egy európai ország, de mégis olyan, mintha Kínában vagy Japánban lennék, például ez a magázódás. Sok olyan dolog van, amit egy nyugati kultúra nem ért annyira. Nem hasonlít sem a románokra, sem a szlávokra, teljesen más, van egy különlegessége. Azt is gondolom, hogy meleg szíve van a magyaroknak, és szerintem nekem is. Van egy olyan oldala, ami hasonlít rám. Másrészt ide vezettek az útjaim. A feleségem volt az elsô olyan ember, akivel találkoztam, amikor elôször ide jöttem. Azóta kapcsolatban vagyunk, és utána számtalan helyen találkoztunk még. Együtt dolgoztunk egy cégnél. Mindig azt mondom, hogy olyanok vagyunk, mint a csiga és a csigaház. Mindig viszem magammal. Tudom, ezek nem precíz válaszok, de én így gondolom. – Mi a helyzet a családjával? A szülei, illetve a testvérei Iránban maradtak? Hogyan tartja velük a kapcsolatot? Meg szokták látogatni ôket idônként? – Mindkét szülôm kétlaki. Édesapám gépészmérnök, édesanyám pedig textilmérnök, mindketten hetvenöt évesek. A

XXII. évfolyam 3. szám

– Gyakran utazik a Simonyi BEDC kapcsán, illetve a családjával? – Sokat utazom, vagy pontosabban inkább: korábban sokat utaztam. Tavaly óta intenzív rendszerépítés zajlik a Simonyi BEDC kapcsán, és emiatt nem utazhattam olyan gyakran, mint régen. Így is minden szemeszterben két-három különbözô helyen jártam. A családommal pedig most nem könnyû sokat utazni, hiszen a kislányunk húsz hónapos, de egyébként a feleségem is utazós típus.

CURRICULUM VITAE Tanulmányok • 1994: Angol nyelvész – Tehran Central Azad University • 1999: Sales Management, R&D in Marketing, General Management – The Iranian Research and Educational Center • 2001: International Business Management – PTE KTK és Middlesex University Munkahelyi adatok • 1999 – 2006: Ügyvezetô, Shanim Kft. • 2006–tól: Ügyvezetô, Nobilité Kft. • 2006 – 2011: Tréningvezetô, EHDAS RD. • 2011 – 2013: Egyetemi tanársegéd, PTE KTK • 2013–tól: Egyetemi adjunktus, PTE KTK

PÁRBESZÉD

FÉSZEK Oktatói portré

– Jelenleg mit oktat az egyetem hallgatóinak? – Most hét-nyolc tantárgyam van az egyetemen, úgyhogy sok szinten tanítok, magyar és angol programban is. Az ETK-n egészségüggyel kapcsolatos témákat tanítok, együtt dolgoztunk ki egy programot, ami Msc szinten zajlik nagyon régóta. Az ÁOK-on egészségügyi migrációval kapcsolatos tárgyaim vannak. Próbálom közgazdasági szemléletbôl megközelíteni ezeket a dolgokat, globalizálni az egészségügyet, integrálni a rendszereket, segíteni az orvosoknak visszajönni, az itteni orvosoknak, nôvéreknek segíteni a munkájukban, hogy elégedettek legyenek a páciensek. A mi karunkon 2006 óta zajlik egészségügyi menedzsment tárgy oktatása a magyar képzésen, ami az egészségügyi vezetôknek segít, és kifejezetten az egészségüggyel foglalkozik. Szerintem ehhez hasonló nincsen máshol. Ma már az angol programban is folyik ennek a tárgynak az oktatása, Msc és BABA szinten, mint választható tantárgy. Ezenkívül a fenntartható fejlôdés, holisztikus tervezés, stratégiai menedzsment is egyegy témám, ezek mind BA szinten van-

sikeres innovátor, üzletvezetô és nem utolsósorban öt egyetem vezetôje, akik azért jönnek, hogy tanulmányozzák a Simonyi BEDC modelljét, a jövôbeli közös program létrehozása érdekében. Egy ilyen jellegû program sok figyelmet tud vonzani az egyetemünkre, mely a rektorunk támogatásával lassan már egy példaképpé válik a vállalkozói kapacitásteremtés területén. – Ön mit gondol, mi a fontosabb az nak az angol programban. Mesterképzésen egészségmenedzsment, gazdaság- egyetemi tanulmányok során, valamint politika, kis- középvállalkozások, válla- a munka világában: az elmélet vagy a latkormányzás a tantárgyaim. Régebben gyakorlat? – Rövid válaszom: a gyakorlat. A hosza stratégiai vezetéssel is foglalkoztam. szabb válaszom, hogy az elmélet egy visszanézés a gyakorlatra. Ha az ember – Mivel tölti a szabadidejét? – Amióta tavaly beindult a BEDC, az- nem gyárt elméleteket, az nagyon rossz. óta ezzel töltöm minden szabadidômet. Fontos az, hogy egy idô után a sok-sok Gyakorlatilag nem tudok mással foglal- hibából, példából tanuljunk. Az elmélet kozni. A hobbim is a Simonyi, a azért jó, mert ezeket egy helyen, sûrítve szabadidôm is a Simonyi. Jelenleg példá- láthatjuk. Az elméletgyártás a gyakorlat ul december 10-re készülünk lázasan, folyamata során jó, de ha az elmélet akkor lesz egy fontos eseményünk. független a gyakorlattól, ennek az én viEmellett van egy 20 hónapos gyerme- lágomban nincsen relevanciája. Az én kem, ô leköti minden maradék idômet. világomban – a kollegákkal is beszéljük Ezelôtt viszont kulturális eseményekre mindig –, nem lehet beülni az irodába jártam, szívesen elmegyek akármilyen és gyártani az elméleteket. Az elmélet a gyakorlatból származik, és azért van, eseményre, amire hívnak. hogy a gyakorlatban segítsen. – Kifejtené bôvebben, hogy milyen – Szeretne még valamit megosztani a eseményre kerül sor december 10-én? – Ez az egyik kiemelt eseményünknek hallgatókkal? – A hallgatókkal sok mindent szeretszámít, amikor a Vállalkozói Inkubációs Platformon (The Entrepreneurship nék megosztani… Elôször is nagyon köIncubation Platform) zajló két évközi szönöm, hogy itt lehetek a hallgatók programunk összekapcsolódik a záró között. Én is egy örök hallgatónak érversenyekkel. A Simonyi Vállalkozásfej- zem magam. Úgy érzem, hogy energiát lesztés Program az Ötlet-Outlet ese- kapok tôlük. Minél több a hallgató, anménnyel, a Simonyi Növekedési Program nál több az energiám. Másrészt azt gonpedig a Business Plan Competition ese- dolom, hogy nagy részben nekik ménnyel vesz részt a programon. Dec- köszönhetôen elindult egy mozgalom, ember 10. a „TEIP: Facilitating Business és szeretném arra bíztatni ôket, hogy ha Process Integration” napja, közel húsz cég bármire szükségük van, kérdezni szeretés ötletgazda, illetve fejlesztô és tanács- nének, akkor bátran forduljanak hozadó versenyez majd együtt a hallgatók- zám. Nagyon fontos, hogy ôk is bekerülkal. Jelen lesz a Magyar-Amerikai Kamara jenek a rendszerbe, vezessenek. Szerinelnöke, a Kamara Tanács és az Amerikai tem a mi hallgatóinknak mindig van miNagykövetség gazdasági vezetôi, több vel foglalkoznia.•

XXII. évfolyam 3. szám

PÁRBESZÉD

FÉSZEK Oktatói körkérdés

Elmélet vs. gyakorlat Jelen számunkban arról kérdeztük oktatóinkat, hogy véleményük szerint az elmélet vagy a gyakorlat jelentősége-e a nagyobb az oktatásra vonatkoztatva és általánosan. Összeállította: Faragó Bernadett Filinger Kitti Lugosi Barnabás Stósz Fanni Dr. Mátyás Judit – Mi a véleménye a tanulmányokról: inkább az elméletet vagy gyakorlatot helyezné elôtérbe? Miért? – Úgy gondolom, hogy a tanulás értelme a gyakorlatban hasznosítható tudás megszerzése. Még a mûvészeti képzés esetében is tetten érhetô a gyakorlati vetület, hiszen a szép festmények, zenék célja az esztétikai élmény mindannyiunk számára. A hallgatók sokszor kérdezik, hogy mi értelme van a bôséges elméleti ismereteknek, ha nem feltétlenül és azonnal hasznosíthatók a gyakorlatban. A kettôsség munkába álláskor érzékelhetô igazán, mert a friss diplomásokat munkaterületükre gyakran „betanítják”, s a feladatok a tanultak újragondolását igénylik. Az ismeretek ugyanakkor fokozatosan „beérnek”, és hosszú távon a jó elméleti háttérrel rendelkezô, mûvelt, perspektivikusan, összefüggésekben gondolkozni tudó munkavállalók válhatnak jó szakemberekké. A tanár szerepe a célirányosan átadott tudás, elmélet és gyakorlat közvetítése, ezért óráimon mindig törekszem arra, hogy gyakorlati példákkal, ne a „valóságtól” elszakadva oktassak. – Ön, mint a Hagen-Pécs német nyelvû kettôs diplomaprogram vezetôje hogyan vélekedik errôl a módszerrôl a hageni oktatási struktúrában? Inkább az elmélet, vagy a gyakorlat az elsôdleges? – A hageni oktatási struktúra nagyon gyakorlat-közeli. Az elméleti tudást a vizsgákon a gyakorlatra vonatkozó vizsgakérdésekkel értékelik. A szakirodalom olvasásával elmélyülnek az idegen nyelvû ismeretekben, új látásmóddal bôvülnek a hallgatók magyar nyelvû tanulmányai is. Dr. Madár Péter – Ön szerint mi a fontosabb, elméleti vagy gyakorlati oktatás? – Érdekes kérdés számomra, mert tízen éve gyakorlatban is dolgozom, ennek ellenére többségében elméleti jellegû kurzusokat tartok. Az óráimon, ha elméleti probléma kerül terítékre, elmondom, hogy miért fontos az a gyakorlatban mi ennek a jelentôsége. Illetve azokat a tapasztalatokat is megpróbálom megosztani a hallgatókkal, amit magam szereztem a cégemben.

XXII. évfolyam 3. szám

– Inkább elméleti vagy gyakorlati oktatónak tartja magát? – Alapvetôen elméleti óráim vannak, de ezek gyakorlatorientáltak. Felsôoktatás véleményem szerint nem feltétlen azért van, hogy tudást közvetítsen, hanem hogy megtanítsa azokat a munkapiaci készségeket, kompetenciákat a hallgatóknak, amik alapján majd sikeresek tudnak lenni a szakmájukba. Univerzális gazdasági szakembereket kell képezni, akik felismerik az adott problémát, azonosítják, tudnak kérdezni és ismerik azokat az eszközöket, amivel elháríthatják azokat. Ezeket a képességeket az egyetemen kellene elsajátítani. Meg kell tanulni csapatban dolgozni, prezentálni, azokat a verbális készségeket is ki kell fejleszteni, amivel el tudja mondani a hallgató az álláspontját, érveit. Nem feltétlen a konkrét tárgyi tudás birtokában kell lenni, ismerni kell, hogy hol találják meg a megoldást. – Ön változtatna a jelenlegi helyzeten, a hallgatók elméleti és gyakorlati taníttatását illetôen? – Nehezen tudom megítélni,változtatnék- e a jelenlegi helyzeten, a hallgatók elméleti és gyakorlati taníttatását illetôen, mivel nem ismerem a teljes képzési portfóliónkat, kollegák oktatási módszereit, de amennyire én látom, gyökeret vert ez a típusú képzési módszertan nálunk a karon, hogy a kurzusok többségén vannak készség-, és képességfejlesztô gyakorlatok. Minôségi szakmai gyakorlatos helyek nagyban hozzájárulnak ezen skillek elsajátításához. Az a mi dolgunk és attól egyetem ez az intézmény, hogy nem csak a menedzsment tudományokat, hanem az elméleti közgazdaságtant is magas szinten tanítjuk. Problémaérzékenységet- és megoldó képességet kell a hallgatóknál fejleszteni és az általános közgazdasági összefüggéseket kell megtanítani, amik nélkül nem tud a hallgató eligazodni a szakmában.

Dr. Titkos Csaba – Véleménye szerint a gyakorlat vagy az elmélet a fontosabb? Tipikus „nyugati” kérdés a maga vagylagosságával. Természetesen a „távol keleti” válasz: „is- is” a helyes. Szóval, amolyan tyúk-tojás helyett, tojástojás probléma. (Gyengébbeknek: a tojás héja és belseje). Lehet próbálkozni egyikkel a másik nélkül! Már a keletkezésnél is aggályos. A kérdésre a szimpátiám tud választ adni, ha mégis kellene. Tapasztalatom szerint a gyakorlat többet, illetve direktebben tud segíteni az embereken. Ezzel találkozunk, ez adja örömeinket és bánataink jó részét is. Ez van közvetlen hatással életünkre. Így aztán, ha lehet, én az életre szavaznék, annak is a gyakorlatára. •

SZONDA

FÉSZEK Elmélet vagy gyakorlat

Lehet-e egyik a másik nélkül? Ez alkalommal arra voltunk kíváncsiak, hogy ti hogyan látjátok a kettő kapcsolatát, azok fontosságát valamint ezek szerepét a felsőoktatásban. Írta: Szálasy Zsófia Rajzolta: Bartakovics Bettina, Havasi Virág A kérdôívet 73 kitöltés után zártuk le. Külön öröm számukra, hogy volt egy lelkes válaszadó, aki négyszer vette a fáradtságot, hogy megossza velünk a véleményét, ezt ezúton köszönjük neki. Ketten sajnos csak 1-2 kérdésre adtak választ, így a törlések után 68 fôre csökkent az elemzésünk mintaelemszáma. A másod és a negyedévesek közül azonos súlyban válaszoltak, összességében a kiértékelésben majdnem kétharmados részt képviselnek, viszont az elôzô Szondához képest sajnos jelentôsen csökkent az elsôévesek aránya. Az ô véleményükre is számítunk, így reméljük, hogy legközelebb több idôtök lesz a kérdôív kitöltésére. Ha körbe néztek a folyósokon, vagy a tantermekben, biztos Ti is észrevettétek, ha nem, akkor most újfent eláruljuk nektek, a Karra jellemzô nôi hallgatók túlsúlya. A válaszadók között ezt kis mértékben meghaladó mértékben a hölgyek felülreprezentálták. A szakoknál is hasonló képet figyelhetünk meg, a pénzügy és számvitel, a gazdálkodás és menedzsment valamint a kereskedelem és marketing szakos hallgatók töltötték ki legtöbben a kérdôívet. Összességében nem lehet egy szakdolgozat alapja, de mindenképpen érdekes megfigyelni a fôbb kérdésekre adott válaszokat, és egyes pontokban elmélyülve már egy alapképzés szintû dolgozathoz megfelelô elemzést lehet készíteni, úgyhogy a felsôbb évesek akár ilyen szemmel is olvashatják a kérdéseket, és az arra adott válaszokat. (Igaz, hogy ebben az évben reméljük, hogy már nem akartok ezzel elkezdeni foglalkozni, de a jövôre nézve hasznos tippeket kaphattok, harmadévesek.) 1. Kérlek, válaszd ki a számodra legszimpatikusabb állítást az alábbiak közül!

Az elsô kérdésnél arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan viszonyultok az elméletekhez. Mindössze egy ember volt, aki úgy látja, hogy nincs haszna az elméleti oktatásnak, az teljesen értelmetlen. Valamivel többen (5 fô) vélik úgy, hogy a szükséges elméleti megalapozás elveszi a kedvét a további tanulástól és 16 pedig úgy, hogy nem segítenek az elôadáson elhangzottak a tárgyak megértésében, viszont szükséges megtanulni, ha diplomát szeretnének kapni. A képzeletbeli skála másik oldalát is többen megjelölték, a kitöltôk több mint fele gondolja úgy, hogy fontos a gyakorlati tudás megszerzése elôtt elmélyülni az elméleti részekben is. Ezen felül mintegy nyolcan kiemelték, hogy hajlandóak arra és el is járnak a reguláris képzésen túlmutató további szakmai elôadásokra, tehát aktívan tesznek azért, hogy bôvítsék ismereteiket. Erre számos lehetôség áll rendelkezésre, egyrészt a bejárat mellett megtalálható információs monitoron hirdetett elôadások, konferenciák, másrészt a Karon számos diákszervezet szervez olyan programot, amire nem azért várnak minden érdeklôdôt, mert meg kell telíteni a termet, hanem mert ezáltal többek lehettek. Ha csak azért választanátok egy ilyen alkalmat, mert melegebb van, mert plusz pontokat kaptok az órán, mert kötelezô a jelenlét (lásd jelenléti ív), akkor merem állítani, és le is írom, hogy rosszul teszitek. Igen, elôfordul egy-két haszontalannak tûnô elôadás, viszont ha már ott vagytok, akkor ne az okos telefonotokon nézzétek meg, hogy mi történt a Facebook-on, hanem legalább egy-két gondolat mögöttes tartalmát értsétek meg, és hogy az vajon hol jelent nektek plusz elônyt a többi hasonló diplomával rendelkezôhöz képest. Azért tartsátok észben,

nem adócsalóknak készültök bizonyos állításokkal ellentétben. 2. Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal. Válaszodat kélek, 1-5-ig terjedô skálán add meg, ahol 1=egyáltalán nem értek egyet, 5=teljes mértékben egyet értek.

Ennél a pontnál azt kérdeztük meg, hogy milyen típusú tárgyakat szerettek jobban. Nem titkoljuk azon szándékunkat, hogy kiderítsük, található-e pozitív kapcsolat a válaszadó szakjának és a preferált tárgytípusok között. A válaszadás alacsony számosságából adódóan statisztikai teszteket futtatva nem tudtunk kimutatni elfogadható szignifikanciát, csak a kibontakozó mintát mutathatjuk be. Ez alapján a legszívesebben olyan elôadást vagy gyakorlati órát részesítetek elônyben, ahol a valós életet leképezô helyzeteket, esettanulmányokat kell megoldani. Második helyen a kezeteket megmozgató számolós órák következnek, majd azok, ahol egyszerre kell számolnotok és elméletet is tanulnotok, utolsó he-

„Vannak ismeretek amiket csak a gyakorlati tudás adhat, ezert is számít az, ha valaki rendelkezik munkahelyi tapasztalattal. /negyedéves fiú/

XXII. évfolyam 3. szám

SZONDA

FÉSZEK lyen pedig a színtiszta elméletiseket jelöltétek meg. Ez várható eredmény, hiszen mindannyian azt szeretjük, ha látjuk, hogy egy felépített modell, egy átfogó elméleti megközelítés hogyan segíti a közgazdaságtudományi gondolkodásunk fejlôdését, és hogyan járul hozzá ahhoz, hogy egy munkahelyen szembesült problémát meg tudjunk oldani. Ehhez egy gondolatot fûzök hozzá, amelyet egy levelezôs hallgató mesélt el. Ennek a hallgató társunknak nem adatott meg, hogy a húszas éveinek elején továbbtanulhasson a felsôoktatásban, és most, negyvenévesen ült be az iskolapadba. Megkérdeztem, mi a véleménye az elmélet és a gyakorlat kérdéskörében. Azt válaszolta, hogy mi fiatalok el sem tudjuk képzelni, menynyire hasznos az elmélet. Ô évtizedek óta dolgozik, de a felsôfokú tanulmányai révén olyan gondolkodásmódot kap, amelynek köszönhetôen rendszerszinten tud azonosítani különbözô problémákat. Eddig is tudta, hogy baj van azzal a területtel, csak nem tudta megfogalmazni, hogy mi, és mit kellene tenni vele, de most eszközt kapott a kezébe. Állítása szerint milliókat spórolt ez neki két év alatt, így már most többszörösen megtérült a képzési költség. Elgondolkodtató. 3. Válaszd ki az alábbi lehetôség közül, hogy szerinted melyik állítás illik a legjobban a magyar egyetemek oktatási gyakorlatára. Érdekes látni, hogy a jelenleg a felsôoktatásban levô hallgatók hogyan látják a magyar egyetemek oktatási gyakorlatát, hiszen alapvetôen nincs olyan hallgató, aki az összes felsôoktatási intézményben kipróbálhatta magát, tehát a személyes élmények és a különbözô információforrásokon áramló hírek alapján alkotjuk meg az általános véleményt.

„Az elméleti alaptudás nem szisztematikusan jelenik majd meg a munkám során, hanem annak logikája köszön majd vissza, ami pedig szerintem elengedhetetlen” /másodéves lány/

XXII. évfolyam 3. szám

Három lehetôséget lehetett megjelölni, melyek közül egy válasz sem érkezett arra az állításra, hogy túl gyakorlatias lenne. A válaszadók döntô többsége (88%) gondolja úgy, hogy túl sok az elôadás és kevés a gyakorlati óra, de azért minden nyolcadik szerint megfelelô az arány. Napjaink örök dilemmája, hogy a humboldti egyetemi képtôl eltávolodott felsôoktatás milyen szerepet töltsön be, azaz mekkora hangsúlyt fektessen arra, hogy az általános tudás, a „tudni mi” birtokában legyenek a hallgatók, vagy pedig a munkaerô-piac igényeit kielégítô „tudni hogyan” ismeretekre helyezze a hangsúlyt. Nem jelen felmérésünkben találjuk meg erre a kérdésre a választ, annyi azonban bizonyos, hogy a gyakorlati problémamegoldó képességek és ezt segítô eszközök gyakorlása révén szerzett készségek birtokában jobban helyt álljunk nehezen operacionalizálható helyzetekben. 4. Te melyik jelentkezôt vennéd fel a két jelentkezô közül? Jeles diplomás és kevés gyakorlattal rendlekezôt vagy a kevésbé fényes eredményû, de sok gyakorlat birtokában lévô személyt? Egy igen fontos kérdés, ami szinte mindenkinek megfordul a fejében az egyetemi tanulmányai során, hogy mivel megyünk a többre: egy kiváló diplomával vagy inkább gyakorlati tapasztalattal. Nyilván a legjobb, ha mindkettôvel rendelkezik a jelölt, de ez nem minden esetben lehetséges. Ezért is tartottuk fontosnak megkérdezni, hogy Ti hogy látjátok, a munkaerôpiacon melyiket tartják fontosabbnak, a kiváló diplomát (akár átlag, akár elismert egyetem) vagy a megszerzett tapasztalatot. A kitöltôk nagyjából háromnegyede úgy gondolja, hogy fontosabb a felviteli során a megszerzett gyakorlat, míg a többiek szerint a kitûnô tanulmányi eredmény az, ami alkalmasabbá teheti a jelentkezôt a munkára. Elég szigorúak vagy-

tok, akkor ezek szerint Ti rendelkeztek a szükséges gyakorlati ismeretekkel? Ha nem, lásd az 1. pontot, ha igen, gratulálok. Nem feltétlen a gyakorlat az, amely alkalmassá tesz egy munkára, mivel minden cég más, így ha X vállalat munkafolyamatait ismerjük, még nem biztos, hogy Y-nál boldogulunk. Igen összetett a kérdés, de lehet, hogy egy egyetemi rendezvényszervezés során szerzett tapasztalat olyan képességfejlesztést jelent, hogy bármely helyen megálljátok magatokat. Lehet, hogy egy Tehetségközpontos program adja meg azt a pluszt, amelynek köszönhetôen sikeresek lesztek az életben. Csak ennyit kérdezek: lehet? 5. Állítsd sorrendbe a Pécsiközgázon megtalálható alapszakokat aszerint, hogy szerinted melyiknél mennyire van jelentôs szerepe az elméletnek. Az elsô helyre az kerüljön, ami a legelméletibb. Ahogyan azt a kérdések összeállítása során vártuk, a legtöbb válaszadó az alkalmazott közgazdaságtan szakot tartotta a legelméletibbnek, szám szerint a 67 válaszadó közül 50-en jelölték meg elsô helyen. A második tekintetében már nem ennyire kiugró az eredmény, a legtöbben a pénzügy és számvitelre voksoltatok, de nem sokkal marad le mögötte a gazdálkodás és menedzsment szak sem. A harmadik hely esetében is hasonló a helyzet, csak itt a menedzsmentet a kereskedelem szak követi. Végül a negyedik helyen pedig a legtöbb szavazatot a kereskedelem és marketing szak kapta. Kiemelnénk, hogy a kérdések jellegébôl adódóan számos inkább csak belsô sztereotípia, ami megváltoztatható, ehhez azonban nektek is tenni kell. Hajrá! •

SZAKMA

FÉSZEK Forradalmi gondolatok egy gyorsan változó világban

Fekete hattyúk és Antifragilitás

„Ha szélhámosságot látsz valahol, és nem hívod fel erre a figyelmet, akkor te magad vagy a szélhámos.” – jelenti ki Nassim Nicholas Taleb, korunk sokat vitatott, de mindenképpen nagy befolyással rendelkező gondolkodója ars poeticájában. Óriási népszerűségnek örvendő könyveiben teljesen hű marad ehhez az elvhez, amiben csöppet sem gátolja, hogy gigantikus mértékű egóval áldotta meg a sors: többször is kifejti, hogy az összes Nobel-díjas közgazdász közönséges csaló. Írta: Juhász Bálint Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan juthatott Taleb erre a meglehetôsen drasztikus konklúzióra. Ugyan a köztudatban általános vélekedésként van jelen a mainstream közgazdasági elmélet kritikája, de ennyire radikális álláspontot talán senki más nem képvisel Taleben kívül. A cikk célja, hogy a szerzô két legjelentôsebb mûve, a Fekete hattyú (Black Swan, 2007), és Antifragile (2012, magyarul még nem jelent meg) alapján ismertesse a Taleb legfontosabb gondolatait, ami mindenképpen hasznára válik a XXI. század embere számára. A fekete hattyú jelenségek elôre nem látható, teljesen váratlan történésekre vonatkoznak. Tipikus példa a 2008-as világgazdasági válság: amennyiben az akkor uralkodó pénzügyi-közgazdasági elméletnek (és nem sok változás történt azóta sem e tekintetben…) igaza lenne a részvényárfolyamoknak, mint véletlen változóknak normális eloszlásra való illeszkedésével kapcsolatban, akkor a tôke piacon megfigyelhetô tömeges árfolyamcsökkenések bekövetkezési való színûsége gyakorlatilag 0-nak tekinthetô. Mivel e tömeges bedôlések mégis megtörténtek, így a hibát kiinduló feltételeink között kell keresnünk, Taleb pedig a részvényárfolyamok, vagy általánosabban akármelyik gazdasági változó normális eloszlására vonatkozó feltevést jelöli meg szûk keresztmetszetként. Ellenszenve nem ismer határokat: még az eloszlást

felfedezô, valaha élt egyik legnagyobb matematikust, Carl Friedrich Gausst is negatív kontextusba helyezi pusztán a normális eloszlás felfedezésének, de leginkább széleskörû alkalmazásának okán (Gauss után nevezik a normális eloszlás sûrûségfüggvényét Gauss-görbének is). A véletlen jelenségeket két csoportra osztja: az egyik fajta véletlennel kaszinókban, egy asztal mellett kártyázva, vagy egy kvantumfizikus kísérleti laboratóriumában találkozhatunk, a közös bennük, hogy pontosan ismertek az

egyes kimenetelek és a hozzájuk tartozó valószínûségek. Ezeket lehet, hogy bármiféle kísérlet, mintavétel nélkül meg tudjuk határozni pusztán a dolgok belsô

logikájára hagyatkozva (pl.: 6 oldalú kockával dobunk, mivel mind a hat oldal szerepe szimmetrikus, így 1/6 a összes kimenet valószínûsége, ehhez nem kell méréseket végezni), vagy elegendô számú kísérletet tudunk elvégezni ahhoz, hogy az általunk feltételezett valószínûségeloszlás igazsága bizonyítást nyerjen (pl.: egy test sebességét akarjuk megmérni kísérleti körülmények között, ekkor ugyan lesznek mérési hibák, de ha a kísérletet elég sokszor elvégezzük, akkor ki fog rajzolódni a normális eloszlás képe az igazságnak megfelelô átlaggal). Ezzel szemben a másik típusú véletlen esetén teljesen bizonytalan, hogy milyen eloszlás írja le az egyes kimenetek valószínûségeit, a tôkepiac vagy sok más, társadalmi szinten kialakuló jelenség esetén is ez figyelhetô meg: nem tudjuk, hogy van-e reális valószínûsége annak, hogy egy tôzsdeindex a következô héten 5, 25, 50 vagy akár 90%-ot esik. Hogy miért hiányos a tudásunk e tekintetben, egyszerû a válasz: a társadalmi jelenségek komplexek és kísérletezésre sincs lehetôség. Taleb felrója a mainstream közgazdászoknak a normális eloszlásra vonatkozó naív feltételezésüket, hiszen e hipotézis több ízben is megcáfolódott, elég csak az 1929-1932, 1987 vagy akár a 2008-as válságok tôzsdei idôsorait megvizsgálni. Taleb az elsô típusú véletlennek a második típusú, bizonytalan véletlen esetére való alkalmazását ludizmusnak nevezi (a latin ludo játszani szóból), és az általa szintén bírált platonizmus egyik káros megnyilvánulásának tartja: vélekededése szerint ugyanis a platonizmus követôi gyakran esnek olyan hibába, melynek során az

XXII. évfolyam 3. szám

SZAKMA

FÉSZEK általa feltételezett rendezett, szabályos idea-világ helytelenül írja le a valóságot. Természetesen e bírálat során magát az irányzat alapítóját, a névadó Platónt sem kíméli, egyik története például arról szól, hogy Platón pusztán a jobbkezesek magasabb gyakoriságából arra következtett, hogy az ideák világa szerint az ember természetes állapota a jobbkezes változat, így a nevelésben ajánlotta a balkezes gyerekek jobbkezesre történô nevelését. A modern világban is akad egy-két tanár, aki így vélekedett, az ismerôseim közül aki balkezesként tanult náluk írni, annak az írását még a sajátomnál is nehezebben tudom elolvasni. A másik jelentôs, megfontolást érdemlô gondolat az antifragilitás koncepciója: Taleb az ezzel azonos címet viselô könyvének elôszavában felteszi a kérdést, hogy mi lehet a törékeny (fragilis) szó ellentéte. A legtöbb embernek az ellenálló, szilárd, robosztus szavak jutnak eszébe, melyek mögött az a gondolat áll, hogy az ilyen tulajdonságú objektumok egyáltalán nem változnak, nem mennek tönkre az ôket érô negatív impulzusok hatására, szemben a törékeny (fragilis) dolgokkal. Taleb ezzel szemben a törékeny szó ellentéteként az antifragilis szót jelölte meg: e kifejezés a szerzô találmánya, maga a szó nyíltan egyik nyelvben sem jelent meg, de a gondolat, mely szerint egyes dolgok profitálnak az ôket érô negatív hatásoktól, már a görög mitológiában is megfigyelhetô: a mitológiai hidra az antifragilitás tipikus példája, hiszen ahogy elveszti egy fejét, több nô helyette, vagyis tényleg az ôt ártó szándékkal célzó behatásoktól épül. Az antifragilitás fedezhetô fel a betiltott könyvek sorsában is: minél erôsebben próbálnak egy könyvet vagy általánosabban egy ideát üldözni, betiltani, az emberek átlagosan annyival fogékonyabbak lesznek az adott gondolatra. Ugyanez a minta figyelhetô meg a kritika kapcsán is:

XXII. évfolyam 3. szám

amennyiben egy új gondolat sok kritikát kap, az sokszor inkább a kitüntetett figyelem megnyilvánulása, mint a tartalom bírálata. Hogy hogyan tudjuk egyénként az antifragilitást a javunkra fordítani? Álljon ennek szemléltetésére egy példa Arisztotelész Politikájából, melyet Taleb egyedi értelmezéssel ruház fel: a törté-

net milétoszi Thaleszrôl, a filozófusról szól, e város híres volt virágzó kereskedelmérôl.Thaleszt azonban hidegen hagyta a kereskedelem, sokkal szívesebben foglalkozott elmélyedten filozófiai vagy matematikai problémákkal. E magatartás nem volt túlságosan gyakori a milétosziak körében, sokan meg is szólták a szórakozott filozófust, állandó szófordulatuk volt, hogy „aki tudja csinálja, a többiek meg filozófálnak”. Thalesz megelégelve társai gúnyos megjegyzéseit, Milétosz környékének összes olajsajtolójára elôleget fizetett, vagyis megszerezte a jogot az olajsajtolók használatára vonatkozóan, amennyiben a bérleti díj maradék részét is hozzátenné ehhez az elôleghez. Még mielôtt kiderülne, hogy megérte-e az olajsajtolókra vonatkozóan opciós jogot venni, nézzük meg Thalesz kifizetéseinek szerkezetét abból a nézôpontból, hogy semmit sem tudunk az idôjárás (amitôl függ az olajsajtoló iránti kereslet) jövôbeli állapotáról: annyit tudunk mindössze, hogy a veszteségünk véges (a befizetett elôleg mértéke), a nyereségünkre viszont nem

tudunk kijelölni egy explicit korlátot, elvben szinte korlátlan is lehet, hiszen a bôséges termést csak hozzánk tudják vinni feldolgozásra. E helyzetben tehát kifizetéseink aszimmetrikusak, a számunkra kedvezô irányban: a potenciális veszteségeink korlátozottak, potenciális nyereségünknek pedig nincs felsô határa. Amennyiben elég sokszor megkötjük ezt a fogadást, akkor ugyan sokszor fogunk kicsit veszíteni, de ha egyszer elérjük a végtelenhez közeli kifizetést, abból bôven fedezzük a korábbi veszteségeinket. Thalesz is így járt, a bôséges termés idején hatalmas áron tudta bérbe adni az olajsajtolókat, ami kárpótolta az elôlegekért fizetett alacsony veszteségeiért, és elég vagyona maradt ahhoz is, hogy élete hátralevô részében zavartalanul filozofáljon. A történetben Arisztotelész narrációja szerint Thalesz a csillagok állásából megjósolta az idôjárás alakulását, és így volt képes e hatalmas vagyon megszerzésére. Ezzel szemben Taleb hangsúlyozza, hogy Thalesz antifragilis módon hasznot húzott a saját tudatlanságából, hiszen a fentebb kifejtett pozíciója nem igényelte a jövôbeli idôjárásról szóló információt, mindössze annak felismerését, hogy a kifizetés aszimmetrikus: a veszteségnek van korlátja, míg a nyereségnek nincsen. Számos egyéb példán lehet még szemléltetni az antifragilitás igencsak gyümölcsözô gondolatát, ám helyszûke miatt ezt sajnos nem tudom megtenni. Úgy vélem, hogy Nassim Nicholas Taleb meglehetôsen agresszív stílusa ellenére mindenképpen egy olyan gondolkodó, akire érdemes figyelmet szentelni, hiszen nemcsak korunk makroszintû problémáinak adja meg találó leírását, hanem az egyén számára is eligazítást nyújt egy gyorsan változó, kiszámíthatatlan világhoz való alkalmazkodáshoz. •

KILÁTÓ

FÉSZEK Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének emlékére

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa? „Azt hiszed, hogy megváltoztunk vezényszóra, azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa…” idézem Koncz Zsuzsa híres, régi számát. A dalnak sokféle értelmezése van, de a klasszikus jelentéstartalomnál maradva kijelenthetjük, hogy a totalitárius diktatúrának 1956. november 4. után sem nyílott többé semmilyen rózsa Magyarországon. Írta: Barkóczi Csaba 1956. november 4. vasárnap volt. A budapestiek békésen aludtak otthonukban, egy szebb és boldogabb jövô reményében, mely a nem egészen két hete kitört véres, ám mégis gyôztes és dicsôséges október 23i forradalom adta szabadság sugarával kecsegtetett. Az oly régóta szomjazott függetlenség a szovjet lánctalpasok nyomdokain azonban hamar szertefoszlott. Azok elôtt, akik már rendszeres olvasói a Fészeknek vagy személyes ismerôseim, le sem tagadhatnám, számomra október 23. az a nap, amikor a legbüszkébb vagyok rá, hogy a magyar nemzetközösség tagja lehetek. Ez a nap az, amikor bárhol járhatok a világban, bátran kihúzhatom magam és feszes mellkassal sétálhatok az utcákon. Felemelô érzés visszagondolni arra, mit tettek történelmi idôtávlatban nem is olyan rég nagyapáink és nagyanyáink, hogyan szálltak szembe Budapest utcáin magyar egyetemisták az akkori világ legerôsebb hadseregével, a mi – a magyar nemzet – szabadságunk kivívása érdekében, az életüket áldozva értünk, a jövô generációjáért. Október 23. több mint egy szünnap az egyetemen vagy a munkahelyen. Ez a nap, a mi ünnepünk, a Kárpát-medencében élô magyar nemzet ünnepe. A Szabad Európa Rádió magyar nyelvû adását ugyanis Felsôôrtôl Háromszékig hallgatták reménykedô fülek, titokban, összeszorult torokkal és hevesen dobogó szívvel, egyet kívánva: „Csak sikerüljön Magyarországnak!” A bolsevik diktatúra zsarnokai, a mindenre elszánt kommunisták, a Szovjetunió haderejének aktív támogatása mellett szálltak szembe a magyarság egységes akaratával és szabadságszeretetével. Félelmetes belegondolni, mekkora egység és mekkora bátorság

kellett a diákok részérôl egy ilyen szilárd kiálláshoz, egy ennyire erôteljes megmozduláshoz, ami hidegzuhanyként érte nem csak a Rákosi-éra hatalmi elitjét, de az egész Szovjetunió által uralt világot. Az eseményláncolat, mely békés tüntetésként indult és a hatalom esztelen és értelmetlenül erôszakos válaszának hatására eszkalálódott forradalommá, majd szabadságharccá, vulkánkitörés-szerûen söpörte el a kommunisták elnyomó rendszerét. S akkor jött 1956. november 4. Az orosz hadsereg, látva, hogy az USA és Európa nyugati fele katonailag teljes passzivitást mutat a magyarok szabadságharca iránt, megindította véres megtorló akcióját, melyet Forgószél hadmûvelet néven jegyzett a Vörös Hadsereg vezérkara. A fiatalok

többsége bízott a nyugatiakban, bízott a segítségben. Bár Nagy Imre és kormánya kilépett a Varsói Szerzôdésbôl, jogalapot teremtve a NATO-nak Magyarország védelmére, támogatás a Nyugattól azonban akkor sem jött. Az iskolában már ötödik osztályban megtanították nekünk azt, hogy a történelem nem ismeri a „mi lett volna, ha…” fogalmát. Felesleges arról vitatkoznunk, hogy miként alakulhatott volna az ország sorsa, ha az orosz tankok nem szántják végig Budapest utcáit és lövik halomra vagy kényszerítik

emigrációba nemzetünk legbátrabbjait. Mégis félelmetes belegondolni, hogy volt néhány nap ’56 ôszén, amikor Ausztria mintájára mi is semleges állammá válhattunk. Tény, hogy 1956. november 4. a kommunisták számára sem jelentette a korlátlan hatalom újabb eljövetelét, ugyanis az akkori események végérvényesen megakadályozták annak lehetôségét, hogy a szovjet típusú diktatúra tartósan és teljesen ki tudjon épülni Magyarországon. A forradalom leverését követôen – a véres és kegyetlen megtorlás és az ismételt orosz megszállás ellenére – sem tudott olyan szilárd talajon állni a szocializmus, mint a forradalom elôtt. Hiába dübörögtek szovjetorosz lánctalpasok fôvárosunk véráztatta utcáin, hiába nézte Amerika és Nyugat-Európa ölbe tett kézzel Magyarország elestét, Kádár János már nem tudta azt a személyi kultuszra épülô kegyetlen zsarnoki rendszert újra felépíteni, amivel Rákosi Mátyás és (elv)társai kísérleteztek. Igaz, hogy 1956. november 4. gyászos dátumként, a szabadságunktól való megfosztásként vonult be a magyarság kollektív történelemi emlékezetébe, de mégse feledjük, hogy a Forgószél hadmûvelet fizikailag talán elsöpörhette a forradalmat és látszólag a felszín alá nyomhatta vissza a magyar társadalom ontológiai mélyszerkezetébôl fakadó természetes szabadságvágyat, de Kádár János soha nem aludt nyugodtan október 23. napjához közeledve. Ennek pedig számos politikai engedmény lett a következménye, amiket együttesen úgy hívunk: gulyáskommunizmus. A legvidámabb barakk létrejötte pedig már eltért Marx, Lenin, Sztálin és Rákosi ördögi agymenéseitôl, a magyarok forradalma nem maradt termés nélkül. •

XXII. évfolyam 3. szám

KILÁTÓ

FÉSZEK A kettészakadó magyar társadalom

Helyünk a világban II. Cikksorozatunk folytatásaként arra az egyre inkább szétnyíló félben lévő társadalmi ollóra szeretném felhívni Olvasóink figyelmét, amely Latin-Amerika után immár Európában is egyre fokozottabb mértékben fenyegeti a társadalmakat. Az írás elsősorban arra igyekszik fókuszálni, hol van a kapitalizmus egészséges határa. Írta: Barkóczi Csaba Ha a tökéletes vagyoni egyenlôséget helyezzük középpontba, ahogy azt a marxizmus és annak továbbfejlesztett változatai (leninizmus stb.) teszik, akkor gyakorlatilag egy olyan helyzetbe jutunk, ahol a nyolc osztályt végzett pályaudvari takarító és a szívsebész azonos pénzügyi honorálásban részesülhetnek. Természetesen nem lebecsülve a takarítók munkáját, akik hozzáadott értéke az emberiség komfortérzetéhez mind higiéniai, mind esztétikai szempontból felülmúlhatatlan, mégis úgy érzem, hogy felkészültségét és munkájának komolyságát tekintve a szívsebész lényegesen több társadalmi és anyagi elismerést érdemel. Ráadásul más megközelítésbôl nézve e kérdéskört, a termelési hatékonyság esetében sem szerencsés a marxista alapokra támaszkodó anyagi megítélés, hiszen ha két munkás dolgozik egy gyárban és a végén függetlenül attól, hogy ki mekkora részét végezte el a feladatnak, mégis azonos juttatásban részesülnek, akkor a motiváció fokozatos apadása mellett, a termelés szép lassan leáll, hisz nincs, ami hajtsa az embereket. Jelentôs részben ez okozta a kommunista rendszerek vesztét is. Ugyanakkor átesni a ló túloldalára sem szerencsés. Egy szint felett megítélésem szerint érdemes lenne kordában tartani és akár korlátozni is a vagyonosodást, hiszen nem feltétlenül pozitív állapot az, ha a társadalom 90 százaléka nyomorog, míg a maradék 10 százalék hihetetlen jómódban él. Márpedig Latin-Amerika országaira ez a jellemzô. Valamennyien ismerjük a dél-amerikai filmipar szappanoperáiban bemutatott életszínvonalat az óceánparti luxusvillákkal és a híradásokból, valamint a dokumen-

XXII. évfolyam 3. szám

tumfilmekbôl pedig az Andok-beli nyomortanyákat is. Az USA és Nyugat-Európa egyelôre tartja azt a jóléti társadalmakra jellemzô életszínvonalat, amivel az ott szegényebbnek számító társadalmi rétegek is olyan körülmények között élhetnek, ahogy azt a világ többi részén bôven megirigyelhetnék, bár a társadalmi különbségek növekedése már ott is érezhetô. Hazánk, Magyarország gazdaságpolitikai

téren a szó klasszikus értelmében baloldali fordulatot vett az elmúlt években. Szerencsére a magán-nyugdíjbiztosítókat sikerült sakkba szorítani. Tudom, hogy ez kôkeményen aktuálpolitikának tûnik, de túllépve bárminemû pártpolitikai érzelmeken, látni kell, hogy az öngondoskodás azon túlmenôen, hogy szép jelszó, Magyarországon nem mûködôképes. Látom én is a demográfiai trendeket, hogy milyen kockázatokat rejt a népességfogyás a nyugdíjrendszerre tekintve, de képzeljük el azt a magyar társadalmat is, ahol a nyugdíjasok legoptimistább esetben fele részének nincs normál megtakarítása idôskori éveire, mivel nem tudott félretenni az állandó megélhetés biztosítása mellett, hiába dolgozott tisztességgel negyven vagy ötven évet. A magyarországi fizetések többségébôl ugyanis jelenleg még a megélhetés is problémát okoz, nemhogy még amellett nyugdíjra spórolni. És

persze mi lesz azokkal, akik életükben többször, részben önhibájukon kívül, hosszasan munkanélküli létre kényszerültek? (Nem olyan nehéz ma Közép-Európában utcára kerülni.) Ôket ki tartja majd el? Aztán a másik veszély az orvosi ellátás fizetôssé tétele. Gondoljuk el mi lesz azzal, aki nem tud fizetni? Már bocsánat, hogy szleng nyelvezettel fogalmazok, de hagyjuk az utcán megdögleni? Ez nem így megy azért, szerencsére. S végül, de nem utolsó sorban a tandíj is veszélyforrás. Ez egy jelenleg is fennálló probléma. Kevés állami hely van a magyar egyetemek jó részén, és nagyon szûk azoknak a száma, akik kemény munkával be tudnak kerülni e helyekre az erôs végzettséget nyújtó intézményekbe, igaz, hogy ez a képzési formától is függ. Azonban a fizetôs felsôoktatás a társadalmi mobilitás legerôsebb gátja, ami kiterjedtségétôl és mértékétôl függôen arra érdemes családok egész generációit foszthatja meg a tanulás és ez által a felemelkedés lehetôségétôl. Az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjrendszer privatizációjától, vagy egyéb módon történô piaci átalakításától tényleg félni kell, hisz ezek közül már egy-egy önmagában káoszhoz és anarchiához vezethet, a három együtt pedig a társadalmi rend, a polgárháború és a totális zûrzavar, az anómia állapotának elôrevetítôje. Az egészséges táradalom megbecsüli a tanult, mûvelt és komoly szakértelemmel rendelkezô tagjait, mind anyagi értelemben, mind elismerést adva. Ugyanakkor az egészséges társadalom szolidáris is és képes fenntartani egy normális egyensúlyt a társadalom tagjai között, nem engedve egy szûk elitet élet és halál urává válni, szemben a mindent eltûrni kénytelen kiszolgáltatott rétegekkel. •

LEHÚZÓ

FÉSZEK Miért olyan nehéz?

Változások és újítások „Ilyen nagyon kortárs kiállítás volt, szóval, ha leraktad a táskádat, amíg kimentél WC-re, akkor mire visszajöttél már 3-an, 4-en körbeállták, hogy mire gondolhatott a művész.”

Írta: Donci Amikor elkezdtem írni ezt a cikket a modern mûvészetekrôl akartam beszélni. Könnyûnek tûnt lehúzni, hiszen nem egy túl populáris dolog. Aztán ahogy kicsit jobban beleástam magam a témában rájöttem, hogy az elején minden mûvészeti stílusnak ilyen volt a megítélése. Picasso elsô kubista mûveit csak egy nagyon szûk réteg értékelte. Jóval a halála után jött csak el az idô, amikor értékesek és közkedveltek lettek a mûvei. Így volt ez számos másik mûvésszel/költôvel, akik valami olyat képviseltek, ami különbözött az akkor éppen megszokottól. Ez a kicsi és zárt felvevôpiaca pedig megvan a kortársaknak is. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy 20-30-50 év múlva az akkori átlagemberek majd talán erre néznek viszsza csodálattal és az ô szemszögükbôl modern mûveket fogják „fikázni”, persze azoknak is lesznek majd vásárlói. Én ettôl még nem fogom felfogni, hogy miért fizet ki valaki 43,8 millió dollárt egy olyan alkotásért, amelyben a kék háttér közepére egy fehér csík került. Nyílván egyedi az ecsetkezelés és az a kék is „jobban” kék, mint bármilyen másik… de 44 millió? Nem értem, de nem is kell. Nem tudhatom, mi van a háttérben. Mert, biztosan van ott valami, ami nekem átlagos embernek láthatatlan; kell, hogy legyen… Ezen gondolkozva jött a felismerés, hogy gyakorlatilag mindenféle újítás ezt a pályát járta/járja be. Egyszerûen arról van szó, hogy a mûvészetben ezek az „elfogadási korszakok” jóval hosszabbak. Szó nincs arról, hogy ne lenne ugyanilyen átfutási idô más területeken. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy „Innovatív társadalom” vagyunk, hogy mi már elsô

hallásra Kopernikusz mellé állnánk, és teljes vállszélességgel támogatnánk Heliocentrikus elméletét. Az igazság azonban, hogy egyszerûen csak lerövidült a tagadási korszakunk. Nem tûnt el, sôt talán nem is fog soha. A – szintén nehezen köztudatba épülô – Internetnek hála gyorsabban terjed az információ, hamarabb jut el a sokasághoz, elôbb lesz közismert és szép lassan mindennapi. Az informatika, mint iparág, produkálja leggyorsabb talán ezt a folyamatot, de itt is sok példát lehet találni a kezdeti érdektelenségre. Az elsô „TabletPC” hatalmas bukás volt, aztán pár évvel késôbb, amikor Jobs úr is kiadott egyet, akkor hirtelen átformálta az számítástechnikai piacot. Hogy mi volt a baj a Bill Gatesféle tabbal? Valószínûleg semmi, mégse kellett senkinek. Ez a „senki” itt azt a szûk réteget jelenti, akik mindent az elsôk között próbálnak, mindenfélét az IT világában, mert nem akarnak lemaradni az újdonságokról. Ezek az emberek vannak jelen a mûvészetben, csak jóval kevesebben és sokkal több pénzel. A baj csak az, hogy nincsenek elegen ilyenek, nem bizonyos területeken, hanem úgy általában. Az „average Joe” pedig mindaddig nem mer lépni, amíg adott újítás már nem is igazán új. Nem is attól félünk igazán, hogy pénzt adjunk ki valamire, ami talán nem éri meg az árát; vagy, hogy nem tu-

dunk majd beállni a sorba. A teljes „Hipster” szubkultúra az egyediségre próbált épülni, persze nem sikerült neki, de a szándék megvolt. Amitôl félünk az a változás, mert bármilyen apró legyen is az eltérés, ha megváltozik az életünk az mindig egy kicsit rossz, legalábbis az elején. Sajnos ez a mentalitás nem sok jóra vezet. A zeneipar már gyakorlatilag, belehalt ebbe az érdektelenségbe. Nincs már benne semmi változás. Remake és feldolgozás, ennyi maradt belôle (részletesen a másik Lehúzó cikkben). Az autóipar is szinte csak a csúcskategóriában vezet be újításokat. Miért is próbálkoznának, ha egyszer maradhatnak a biztos sikernél, ha felmarkolhatják a nagy profitot, úgy hogy még gondolkodniuk sem kell igazán. Változás nélkül márpedig nincs eredmény. Ha elvonatkoztatunk kicsit a tényleges innovációktól könnyû belátni, hogy sok esetben megéri magunk mögött hagyni a régi, jól bevált dolgokat. Mi lett volna, ha nem mentünk volna gimibe, csak mert szerettük az általánost. Mindenkinek átalakult kicsit az élete, amikor középiskolába ment, aztán megszoktuk, és már ott is maradni akartunk, amikor eljött az idô továbbállni. Így van ez mindennel, de be kell látnunk, hogy van bôven a jó oldala is ennek az egésznek. Sôt több minden van azon a jó oldalon, mint gondolnánk. Nem az az ember vagyok, aki örökérvényû tanulságokkal zárja le az írásait, most mégis egy ilyesféle mondattal búcsúzom, amibe majd mindenki azt képzel, amit akar: „Ne féljünk újítani!” •

XXII. évfolyam 3. szám

LEHÚZÓ

FÉSZEK Újramelegítve...

Hollywood nem töltött káposzta Forgassunk filmet, van valami eredeti ötleted? Nincs? Sebaj, előveszünk egy régi forgatókönyvet, kicsit átírjuk, szerződtetünk két sztárt, rápakoljuk a 3D-t, hátradőlünk, és hullik majd a pénzeső. Írta: Bartók Márk Rómeónak és Júliának több életük van, mint Sean Beannek. Úgy döntöttek, bizonyos idôközönként más és más formában térnek vissza a mozivászonra, hogy sose tudjuk megunni ôket. King Kongot lelôhetik, de visszatér. A majmoknak már annyi bolygójuk van, hogy azt az Elsô Galaktikus Birodalom is megirigyelné. A Psychók megunhatatlanok. A filmkészítôk meg vakok, mert Dr. Hannibal Lecterbôl csak egy igazi van – Sir Anthony Hopkins. De ôk ezt megcáfolni igyekeznek. Michael Keaton és Christian Bale beszélgetnek, melyikük a denevérember. Hogyhogy mindketten? James Bond még mindig laza, Dredd bíró disznót vág, A Múmia visszatér, Sherlock Holmes örökre fejtörôset játszik, a Holló a megváltást várja, hogy végre pihenhessen kicsit, Superman pedig azt kívánja, bár sose került volna erre a planétára. Valószínûleg ha a nagy hollywoodi stúdiók Black Jacket játszanának, mind besokallnának, mert nem tudják, hol a határ. Meg azt sem, hogy csak a töltött káposzta jó újramelegítve. Persze kivétel erôsíti a szabályt: a James Bondok kisebb hullámvölgyeket legyôzve mindig is remek filmek voltak, a Batman is a vállalhatatlantól ingázott a Christopher Nolan színvonalig, de a legtöbb remake és folytatásfilm… Hát, mélyedjünk el kicsit a témában. A japánok nem tudnak jó filmet csinálni. Az egész – számunkra érdemi része – ott kezdôdött, hogy az amerikaiak kifogytak az ötletekbôl, és a japánok filmjeinek vászonra viteli jogát vették meg, majd a projektet meg is valósították. Valószínûleg kevesen

XXII. évfolyam 3. szám

tudjátok, hogy Az egy maréknyi dollárért, a Godzilla, A tégla, A hét mesterlövész és a Kör is távol keleti barátaink agyából pattant ki, csakhogy a legismertebbeket említsem. És mivel távol keleti barátaink még mindig nem tudnak filmet csinálni, ezért kifejezetten jó filmeket kaptunk, a fenti filmek közül mindegyik egy klasszikus, „alapmozi”. „Régen minden jobb volt.” Ezt egy generációval feljebb a Túró Rudira meg a Balaton szeletre mondják, én a remakekre és a rebootokra. Mi is történik ma? Még vége sincs egy franchisenak, máris berendelik annak felújított változatát, mert a nép úgyis megnéz olyan címeket, mint A majmok bolygója, vagy A Karib-tenger kalózai. Manapság a majmok gépfegyverrel a kezükben és lóháton indulnak háborúba, robbantva mindent – nem, az új Transformers trilógia elsô részét nem említem meg –, azért, hogy mindenki megcsodálja, hol tart már a mai technika. Most zöldre festem a falat magam mögött, és máris a Marson vagyok két beszélô tapírral. A CGI fejlôdése tényleg szinte felfoghatatlan, a filmekbôl viszont lassan kiveszik az érték és a tartalom, de legalább a szemeink orgiában vesznek részt az adott mozi nézése közben. Az viszont már kevésbé vicces, amikor egy alkotásból a jó sztori és az üzenet mellett kispórolják a látványt is. A legújabb Godzillában az a drága dínó körülbelül 8 percet kapott a vásznon, de leg-

alább ennyivel jobban örülünk, ha végre feltûnik. A folytatásfilmek sem különbek a remakeknél. Egyre inkább a vizuális elemekre terelôdik a hangsúly ezeknél az alkotá-

soknál is. Ellenpéldát mondani nem tudok. A szomorú az, hogy az emberek nem is igénylik az eredetiséget, sôt, az új filmektôl szinte félnek a „jól bevált” címek mellett, akkor is, ha azt a bizonyos beváltat már rég meggyalázta három folytatás és két remake. Rettegek azoktól az idôktôl, mikor eljön értünk a Keresztapa remake, vagy a Vissza a jövôbe 4. Mindezek ellenére ezek a mozik kielégítik a nézôk szükségleteik. Hiszen olyan szörnyen rossz nem lehet egy Batman, hogy ne akarjak megnézni ötévente egy újabb változatot. Sokkal inkább ezt a lehetôséget választaná mindenkit, minthogy soha többé nem találkozik kedvenc hôsével. És nem sír Rómeó halálakor. Dredd bíró még mindig disznót vág. Továbbá remek vitaalapot adnak, hogy az originál verzió vagy az újbóli nekifutás sikerült-e jobban. Ha pedig színész lennék, örülnék, ha én lehetnék Hannibál, akkor is, ha én lennék a századik sorozatgyilkos, aki eszi az emberkéket. A leghíresebb remake királyok tehát hideget-meleget kapnak és adnak. A kevés kivételtôl eltekintve a legtöbbet csak az elvakult rajongók tudják igazán élvezni, ezért nektek azt tanácsolom, hogy inkább meszsze kerüljétek el a mozit, ha ezek a filmek rákerülnek a mûsorra. •

SZELLEM

GONDOLATÉBRESZTÔ

FÉSZEK

Tényleg ez a jó?

Gyakorlat teszi az egyetemistát „A gyakorlat teljesen más élményt adott, olyan emberek tanítottak újat, akiknek papíron semmi köze nem volt a marketinghez, soha nem tanulták, egyszerűen a munka során váltak szakmabelivé.”

Írta: Brigi Elsô éves gólyaként nagyon távoli eseménynek tûnik a szakdolgozat megírása, a szakmai gyakorlati hely kiválasztása, az álommunkahelyre beadott önéletrajz benyújtása, az állásinterjúk és a fizetésemelés vágya. Mindennek az elején, még nem ezzel foglalkozunk, hiszen örülünk, hogy sokáig alhatunk, nem kell minden órára bejárnunk, végre lóghatunk kicsit, bulizhatunk hétköznap és tanulni se kötelezô óráról órára. Aztán jönnek az elsô zh-k, az egyre nehezebb vizsgák, és egyszer csak eljutunk arra a pontra, amikor feltesszük a kérdést magunknak: Mégis mikor lesz nekem erre szükségem? Mikor fogom alkalmazni ezt a sok „hülyeséget”? Teljesen érthetô kérdések ezek a szenvedés idôszakában, de elôre nehéz megmondani a választ, hiába, kockáztatni kell. Kinek hogy puffan, akad, aki semminek nem fogja hasznát venni, és akad, akinek munkája se lenne az elmélet nélkül. Szerintem talpraesettségtôl is függ, ki mennyire hajlandó befogadni, és a legjobbat kihozni a dolgokból. Az biztos, ha mástól várjuk a segítséget, és arra számítunk, hogy valaki evez helyettünk, az jóra sosem vezet. Ha el szeretnél érni valamit, azért Neked kell tenned, más nem fogja véghezvinni. Szeretnél pénzt keresni? Menj dolgozni! Nem találsz munkahelyet? Teremts magadnak! A hogyan kérdésekre válaszolj elôször, és ne feledd, a legegyszerûbb válasz, hogy nem tudok, nem megy. Bármire képes vagy, és amit szeretnél, el tudod érni az életben, csak hinned kell benne. Visszatérve tehát: szükség van-e az elméleti alapokra a gyakorlathoz? Érdemes végigszenvedni az egyetemet, és tudjuk majd alkalmazni a tanultakat a gyakorlatban is? Egyértelmû, hogy ez nem egy fekete-fehér

kérdés. Tegyük fel, hogy semmi értelme az egyetemnek, és érettségi után munkát keresünk. Egy kevéske kapcsolati szívességgel bekerülünk egy céghez, ahol tanulhatunk, fejlôdhetünk, segítenek nekünk, és mivel fogékonyak vagyunk, elfogadható marketingesek leszünk. Már miért ne sikerülhetne? A szakmai gyakorlatomon rájöttem, hogy mennyire keveset alkalmazok abból, amit megtanultam elméletet. Természetesen ez az én hibám is. A gyakorlat teljesen más élményt adott, olyan emberek is tanítottak nekem újat, akiknek semmi köze nem volt a marketinghez, soha nem tanulták, egyszerûen a gyakorlat által váltak úgymond szakmabelivé. Ez hogy is néz ki? Megkérdezték tôlem, tudom-e mi az a SEO? Persze, hogy tudom, azonnal rávágtam. És csináltál már ilyent a gyakorlatban is? –kérdezték. Itt elakadt a szavam. A vicces ebben a helyzetben az volt, hogy olyan ember

o r P

tanította meg a gyakorlati alkalmazását mindennek, aki soha életében nem tanult marketinget, idegen nyelvi szakon végzett. Na, jó… De azért mégis, ne mondjuk már, hogy semmit nem ér az egész, hiszen tudjuk jól, nem volna igaz. Mi lett volna, ha nem járok egyetemre? Nem lennék az, aki most vagyok. Az elméleten túl sok mást is ad az egyetem: kitartást, magabiztosságot, kihívást, barátságot, kapcsolatokat. Az éjszakába nyúló tanulás vizsgák elôtt erôt adott, hogy soha ne adjam fel, szenvedjek,

küzdjek azért, amit akarok. Ha mégis bukás volt a vége, újrakezdtem, megcsináltam, és sikernek könyveltem el, akkor is, ha csak egy 2-est kaptam. Mindenki súlyos pénzeket fizet azért, hogy tanulhasson, ezért a saját érdekünk is, hogy a lehetô legtöbbet hozzuk ki abból, amit csinálunk. Hogyan is néz ki mindez? Jelentkezünk versenyekre, TDK-ra, csatlakozunk diákszervezetekhez, ahol rengeteget tanulhatunk, egyfajta elôszobája a munka világának. Az Aiesec-ben például rengeteg elôrelépési lehetôség van, alkalmazhatod a nyelvtudásodat, a kommunikációs készségedet, és kipróbálhatod magad pénzügyesként vagy marketingesként is. Említhetném még a JPKSZ-t, ahol sok izgalmas, szakmai dolgot lehet csinálni, vagy kedves és barátságos Fészek-csapatunkat, ahol kiélheted kreativitásodat, rajzolhatsz, cikkeket, novellákat írhatsz. Esetleg táncórákat veszel, zumbára jársz, kondizol, színészkedsz az egyetemi színházban, verseket írsz, kiéled minden mûvészi vénádat. Vagy valszám példákat oldasz meg, miután kész a makro házid. Nem vagyunk egyformák, az a lényeg, hogy találd fel magad, legyél produktív, és hozd ki magadból a maximumot. Arra bíztatnálak, Kedves Olvasó, hogy találd meg az egyensúlyt, és gyakorlati példán keresztül vezesd végig az elméletet, és ha van rá lehetôséged, alkalmazd is a tanultakat a való életben. Sok sikert kívánok hozzá! •

XXII. évfolyam 3. szám

FÉSZEK

SZELLEM

GONDOLATÉBRESZTÔ A könyvekben rejlô hatalom

Elméletileg

„A természetben egyetlen működés sem ok nélkül való; értsd meg az okot, és nem lesz szükséged a tapasztalatra.” Leonardo da Vinci Írta: szilvi. Mindenki ismeri azt a szófordulatokon alapuló humoros hozzászólást, amit a legtöbb elméleti elôadó vagy tanár elsüt, miszerint „elméletileg nincs különbség az elmélet és a gyakorlat között, de gyakorlatilag van.” Enynyivel le is írhatnánk Szellem rovatunk Kontra témáját, de ahhoz, hogy megértessem a kedves Olvasókkal miért fontos és miben szép az elméleti megközelítés, árnyaljuk kicsit a problémát. Gondolom már ilyen fiatalon is találkoztatok azzal, hogy az iskolapadban bemagolt sorok ellentmondanak a valóságban tapasztaltaknak. Nem kell itt a közgázon tanult szaktárgyakra gondolni, hiszen már a középsuliban is felismertük például a készségtantárgyaink nem készségfejlesztô erejét. Ilyen vetületben pedig jogos a vád, miszerint „minek ennyi elmélet, mikor gyakorolni is lehet?”. Ekkor jön a gondolati ember, és kérdez vissza az olykor lustább ellenoldalnak: „Mit szeretnél gyakorolni, ha nem tanulnál – így nem is tudsz – túl sok mindent?” Ahhoz, hogy a tudásra és fejlôdésre szomjas egyén képes legyen magáénak tudni a lehetô legtöbbet a gyakorlatból, valamint a tapasztalatokból, elengedhetetlenül szükség van az elméleti ismeretekre. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy a teóriák és a fogalmak ismeretében nem csak azt tesszük, ami a feladatunk, hanem értjük is azt, sôt esetleg még a feladatok mögött meghúzódó folyamatokat is felismerjük. A

XXII. évfolyam 3. szám

feladataink megértése után pedig sokkal egyszerûbb kreatívnak lennünk, mivel a felismert összefüggések nagyobb teret és biztosabb szabadságot nyitnak meg számunkra, így nem kell folyton a fônökhöz/mentorhoz/ konzulenshez rohangálnunk azzal, hogy egyáltalán nem vagyunk biztosak a dolgokban. „A tudás hatalom”, mondják sokan, és ez így igaz. A lexikális tudás pedig pláne, mert sokkal könynyebben elérhetô, és csak attól függ, mennyit szívunk magunkba, hogy mennyire vagyunk mentálisan kitartóak. Alapjában véve azt hiszem, a probléma nem a sok elmélettel van, hanem azzal, hogy a diákokat/hallgatókat arra már nem tanítják meg, hogy a megszerzett ismereteket miként ültessék át a gyakorlatba, vagy használják fel a mindennapokban. Nézzük egy másik megközelítésbôl. Sikeres szeretnél lenni. Te is, én is, mi is. Pedig a siker szó nagyon félrevezetô. Jobban szeretem a hatékonyság, vagy az eredményesség szavakat, mert jobban kifejezik, hogy mi is az a siker. Ha pedig ezeket a szavakat használod, akkor észreveheted, hogy mennyivel hatékonyabb és eredményesebb lehetsz, ha van hátszeled, azaz rendelkezel valódi tudással. Minden könyv egy alkalom arra, hogy tökéletesítsük a

tökéletlen tudásunkat. Elmélet nélkül nincsen gyakorlat. Erre kedvenc példám, amikor megtanulunk autót vezetni, hiszen remekül mutatja, hogy miként lesz valakibôl gyakorlott és ügyes ember az életnek bármelyik területén, ha közben ismeri az alapszabályokat. Az elsô vezetési alkalmat a forgalomban – jobb esetben mindenkinél – megelôzi sok-sok elméleti munkaóra, amit azzal tölt az ember, hogy megtanulja a gondolkodásmódot, ami szükséges ahhoz, hogy megértse, hogyan môködik a közlekedés logikája. A KRESZ nélkül az autót csak irányítani leszünk képesek, közlekedni lényegében nem tudunk. A bölcsesség forrása persze a tapasztalás, de ahhoz, hogy ténylegesen lásd, ami elôtted van, értened és kételkedned kell a tapasztalt dolgokban. Nem megy ez másképp a mi szakmánkban sem. Sok felvetést, tanulmányt, elvet és hipotézist megtanulsz, mire elkezdesz komplexen gondolkodni, és képes leszel kritizálni a tanultakat. Talán az egész oktatási folyamat erre megy ki: Felismerd a komplexitást és képes legyél megkritizálni azt, amit nálad sokkal okosabbak tanítottak. Az én nézôpontomból az elmélet és a gyakorlat kölcsönös szinergiája elengedhetetlen ahhoz, hogy valódi szakemberek, vagy nézzünk ezen túl; ténylegesen nagy tudású, bölcs emberek legyünk az évek során. Türelem, kitartás és rengeteg munka, azaz sok tanulás és – bevallom– ennek gyakorlati átültetése kell ehhez. Szóval maradjunk annyiban, hogy a teoretikus és a „priori” tudás manifesztálása épp olyan releváns, mint a pragmatikus és empirikus metódusok megismerése. Azért is talán, hogy értsétek az elôbb elejtett mondatomat! :) •

Ko nt ra

SZELLEM

FÉSZEK Mese egy bérgyilkosról

„Elméletileg eltalálom” Elvont eszmefuttatások gondolatokról, tervekről és azok megvalósításáról.

Írta: meSuta

Frank, a pénzért gyilkoló egy hatalmas irodaház legfelső emeletéről kémlelt a távolba, egy másik felhőkarcoló egyik tárgyalótermét nézve, ahol célpontja, Mr. Diamond ült. Tudta, hogy most felesleges volna próbálkoznia, a szoba golyóálló üveggel van védve. Viszont soha, egy pillanatra sem vesztette szem elől a nem túl jó hírű üzletembert, keresve a fogást, a kiskaput, mikor csaphat le rá. Mr. Diamond ugyanis elég biztonságos életet élt. Az illegális gyémántkereskedelem első számú üzletembere reggel felkelt a 803 kamerával és tíz fegyveressel őrzött villájában, beült az autójába, amit egy konvoj kísért, cége központja előtt kiszállt, körbevették az emberei, majd bement az épületbe. Frank tehetetlen volt, de szorította az idő, és kellett neki a pénz. És egyik nap meglátta a megoldást. A gyűlölt drágakőmágnás egy csatornafedél felett sétál el. Milyen jó volna onnan alulról lelőni, majd eltűnni a földalatti hálózat útvesztőjében. Soha senki nem jön majd rá, hogy ő gyilkolta meg Mr. Diamondot. Megbízója minden bizonnyal nagyon elégedett lesz. Frank ettől fogva minden nap felírta, hány órakor érkezik meg Mr. Diamond az irodaházhoz. Szerencséjére az úr eléggé óramű pontosságú életmódot folytatott, így bátran alapozhatott a felírt adatokra. Miután Frank már kellő biztonságérzetbe ringathatta magát, hogy igen, sikerülni fog, úgy döntött, a tettek mezejére lép. Elméletben egy nagyszerű terve volt, mely tartalmazta a tökéletes gyilkosságot és a menekülést is. Első nap lement a csatornába, és már hallotta is a közeledő üzletember lépteit. Azonban a lyuk a csatornanyíláson olyan kicsi volt, hogy a pisztolycső nem tudott mozogni benne, beszorult, így nem tudott kellően célozni. Este Frank visszatért, és kicsit alakított a résen, hogy nagyobb legyen fegyvere mozgótere. Második nap lement a csatornába, és már hallotta is Mr. Diamond autóját, ami ezúttal nem tudott megállni a bejárat előtt, mivel egy másik tahó milliárdos odaparkolt egy Lamborghinijével. „Balszerencse” – gondolta Frank. Majd holnap. Harmadnap lement a csatornába, és nem hallott semmit. A gyémántkereskedő ezúttal beteg lett, és nem ment dolgozni. Negyednap és ötödnap szintén nem. A hatodik napon Frank már türelmetlen volt, hiszen csak két napja maradt az akció végrehajtásáig, különben Mr. Diamond aláír egy – a megbízójának nem túl előnyös – szerződést. Hallotta megint a közeledő lépteket, ám egy lelkes újságíró mindenképp beszélni akart Mr. Diamonddal, és rálépett a lyukra, amin keresztül Frank már éppen rálátott célpontjára. Bérgyilkosunk éktelen haragja gerjedt. Az utolsó előtti napon Mr. Diamond közlekedési dugóba keveredett, így a megszokottnál öt perccel később ért a felhőkarcolójához. Az objektumot rendőr- és mentőautók vették körbe, mivel öt perccel azelőtt lelőttek egy üzletembert, aki felettébb hasonlított Mr. Diamondra. A gyémántkereskedő sejtette is, hogy a merénylet ellene irányult. Két nappal később egy elhagyott erdei tisztáson kirándulók megtalálták Frank holttestét, a bérgyilkosét, aki elméletileg egy tökéletes tervvel rendelkezett. Mr. Diamond az eset után többet nem mozdult ki otthonról, gyötörte az üldözési mánia, és végül belehalt a félelembe. Azt viszont senki sem tudta, hogy Frank – bár ügyetlen volt – egy elég kegyetlen ember. És, hogy akadt egy ikertestvére is. •

XXII. évfolyam 3. szám

ELVONÓ

FÉSZEK Pilinszky János Radnóti Miklós

Mivégre? Felnôtt vagy – szólok undorodva néha, és nem segíthetsz rajta, lásd be végre. Térj vissza, – szól egy hang ilyenkor, csak ülj a földre és beszélj az égre. Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína. A szék lábától, nézd csak! balra Kína és jobbra lóherés örök vadászmezôk. Ó, hol vagy régi, indiáni gôg? nem érdekel már honnan fú a szél? Az ember egyre vénül, verset ír, tanít… „Csak ülj a földre és beszélj az égre.” S nem ül le. S nem beszél. Felnô és azt se tudja, hogy mivégre.

Ne félj Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész. Bár néha félek, hátha eltemet a torkomig felömlô élvezet, mi most csak fölkérôdzô förtelem, mi lesz, ha egyszer mégis megteszem? A házatok egy alvó éjszakán, mi lenne, hogyha rátok gyújtanám? hogy pusztulj ott és vesszenek veled, kiket szerettél! Együtt vesszetek. Elôbb örökre megnézném szobád, elüldögélnék benn egy délutánt, agyamba venném, ágyad merre van, a képeket a fal mintáival, a lépcsôt, mely az ajtódig vezet, hogy tudjam, mi lesz veled s ellened, a tûzvész honnan támad és hova szorít be majd a lázadó szoba?

Simon Márton

Polaroidok (részlet) 181 Ami két mondatnál hosszabb, az hazugság. 403 Ôszinte ne legyél, olyat bárki tud. 211 Ez mind múlékony. Legalább hasonlít rám.

Mert égni fogsz. Alant az udvaron a tátott szájjal síró fájdalom megnyílik érted, nyeldeklô torok. Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

Esztelen

Minek? Nyáríz a számban, haragod nyoma. Tied nem vagyok és nem is leszek soha. Kérdés a nyelvemen, minek az egész? Ha veled túl sok, nélküled meg kevés. Minek az idô, ha sohasem pontos? Minek a „szeretném, de nem olyan fontos”? Minek a szó, ha a tett a lényeg? Minek az ígéret, ha késôbb hiába kérlek? Minek a vágy, ha bûnhôdsz érte? Minek legyôzni, ha nem megy, csak félve? Minek a mi, ha te és én vagyunk? Minek a szeretlek, ha sokszor csak fájó sebet hagyunk? Minek a nem, ha van mégis? Minek hagyjuk, ha van „csak azért is”? Minek elkezdeni, ha vége lesz? Talán mert boldoggá tesz.

A túlsó járdán állok és falom: gyapjat növeszt a füst a tûzfalon, gyulladt csomóba gyûl és fölfakad, vérzô gubanc a szûk tetô alatt! Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Így kellene. De nem lesz semmi sem. A poklokban is meglazult hitem. Vigasztalást a játék sem szerez, az éjszakának legmélyebbje ez. Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. Nem érdekelsz, nem is szerettelek. Aludj nyugodtan, igyál és egyél, s ha értenéd is átkaim, – ne félj.

XXII. évfolyam 3. szám

KÖRET

FÉSZEK

Thermal Spa Egyedülálló természeti, történeti környezetben, a Siklósi Vár szomszédságában található a Siklósi Termálfürdô, melyrôl kijelenthetjük, hogy egy modern, új fürdô, hiszen idén ünnepli 4. születésnapját. A fürdô vezetôi Írta: Gergits Imola igyekeznek úgy kialakítani a programterveket, hogy minden korosztály számára vonzó célponttá váljon. A legkorszerûbb technikát alkalmazó komplexum 1923 négyzetméter vízfelületen, 12 medencével, sószobával és kiemelt szaunavilágával nyújt igazán változatos programlehetôséget mind a kikapcsolódásra, mind a szórakozásra vágyó közönségnek. Hiszen a kikapcsolódási lehetôségek szinte végtelen tárháza vár mindenkit csodálatos környezetben, garantált lelki és a testi felfrissüléssel a Siklósi Thermal SPA-ban. Az étkezési lehetôségek mellett az emeleten található koktélbárban frissítô koktélokkal, hideg üdítôkkel, kávékülönlegességekkel, röviditalokkal, jégkrémek bôséges választékával várják a fürdôzôket, amit nyugodt, kellemes környezetben fogyaszthatnak el. Ezenfelül a fürdô otthonául szolgál több rendezvénynek és kulturális eseménynek, míg nyaranta élôzenei koncertek és jazz estek szórakoztatják a fürdôzôket. Új, fiatalok által is preferált programjuk az éjszakai fürdôzés, amelyet októberben egyetemistáknak szerveztek, majd a sikernek köszönhetôen a nagyközönség számára is megszervezésre került. •

Itt a vége (2013) Mióta csak létezik a filmipar, évente tíz-tizenöt alkalommal elpusztul a világ, így természetesen számtalan változatát találták már ki a rendezôk az apokalipszisnek. Az „Itt a vége” valószínûleg a legviccesebb ezek közül. Egy híres színész (James Franco) lakásavatót tart új hollywoodi villájában, a vendéglista természetesen tele van további jól ismert sztárokkal és parti arcokkal. Azonban a buli közepén a világ egyszer csak véget ér. A vendégsereg szétszéled (meghal), és a maroknyi túlélô bezárkózik a villába, hogy megvárja, amíg megmentik ôket. Persze sosem érkezik meg a segítség, sôt egyre rosszabb lesz a helyzet… A film fô komikumforrásai a remek színészek, akik kivétel nélkül saját magukat alakítják, illetve az általuk általában megformált karakterek egy kifordított változatát. Persze van itt minden a bugyuta kis poénoktól a helyenként kifejezetten morbid humoron át egészen a teljes filmen átívelô karakter „drámáig”. Nem az elejétôl a végéig tartó röhögés, de rendkívül szórakoztató volt ez a másfél óra. Kell, hogy valaki szeresse az amerikai vígjátékokat, hiszen ha valaki nincs oda az ilyen –„Amerikai pite-típusú”– filmekért, akkor ezt sem fogja élvezni. •

Írta: Donci

Stephen King – A jó tanuló Stephen Kinget A remény rabjai után fantasztikus írónak tartottam, A jó tanuló után viszont már rajongtam érte. Egy örök érvényû klisével kifejezve: miután beÍrta: Bartók Márk fejeztem, még percekig bámultam a lapokat, hogy ez most mi volt? A mû története egyszerû, King borzongató stílusa pedig nagyszerû. A cselekmény a következô: adott egy okos, stréber, minden lében kanál diák, akinek feltûnik, hogy az egyik öreg bácsi, akinek újságot hord egy volt háborús bûnös náci tiszt. A gyerek megfenyegeti az idôs urat, hogy elmondja mindenkinek a titkot, hacsak nem hallja a koncentrációs táborok szörnyû háttérsztoriját. Az öreg kénytelen-kelletlen belemegy az alkuba, majd szép lassan megmérgezi történeteivel az ifjú tanuló elméjét és álmait, aki ezáltal gyökeres változásokon megy keresztül. Zseniális és nyomasztó karakterfejlôdésnek leszünk tanúi, az oldalak pedig egyre csak fogynak, és mi nem tudjuk abbahagyni az olvasást. Hazugságok, gyilkosságok, fenyegetések váltják egymást, King néha lelassít a történéseken, néha kihagy pár évet, majd újra felpörögnek az események, hogy aztán az egész egy – körülbelül A parfüm szintû – megrázó és depressziós végbe torkolljon. A regény a mozivásznakra is kikerült Az eminens címmel, de elég felejthetô, kifejezetten rossz feldolgozás, azt már senkinek sem ajánlom. •

XXII évfolyam 3. szám

FÉSZEK

KÖRET

Az öldöklés istene Érdekes egy cím egy olyan filmnek, aminek köze sincs se az öldökléshez, se Istenhez. A mindössze 80 percnyi játékidô alatt Írta: Bartók Márk egy – kicsit talán indokolatlan – mondatban hangzik el az „öldöklés istene” szókapcsolat. Bizonyára az is érdekes, hogy csak 80 perc – manapság már a mesék is hosszabbak. Az öldöklés istene egy 2011-es dráma, ami egy lakás nappalijában játszódik négy fôszereplôvel, akiket jobbnál jobb színészek testesítenek meg: Jodie Foster, Christoph Waltz, Kate Winslet és John C. Reilly. A film igazából egy egyfelvonásos színdarabnak felel meg. Adott két házaspár. Az egyik pár gyereke megverte egy bottal a másikét. Ezért találkoznak, hogy megbeszéljék a dolgot. A fô témától azonban rendre elkalandoznak, megismerik egymást, véleményt fejtenek ki a másik nevelési módszereirôl, a munkájukról, szidják egymást és udvariasak egymással, megértôek és haragosak, szomorúak és kétségbeesettek, sértôdöttek és támadóak; egyszóval, mindenfajta érzelmet tökéletesen megjelenítenek fôhôseink, közben pedig elég érdemi témákat boncolgatnak. A legtöbb ember talán nincs róla pozitív véleménnyel, még ezt a nem teljesen másfél órát is unja, szerintem viszont a 7,2 pontjával IMDB-vel egy messze alulértékelt produkció. •

Onra – Chinoiseries (2007) Arnaud Bernard, ismertebb nevén Onra 1981-ben született Németországban francia szülôktôl, de az ereiben vietnámi és elefántcsontparti vér is csörgedezik. Nagyon korán, 10 évesen kialakult szenvedélye a zene iránt, elsô albumát 19 évesen készítette. Onra már marketing diplomája megszerzése közben szép karriert futott be a párizsi underground körökben, mostanra igazi húzónévnek számít. Zenéje nehezen körülhatárolható, leginkább a hip-hophoz és az electrohoz áll közel, különbözô albumai mind egyedi hangzást képviselnek. Onra zenéje igazi olvasztótégely. A Chinoiseries albumban felfedezhetô távol-keleti behatás mellett kôkemény beateket hallhatunk, ugyanakkor észlelhetô a Franciaországban oly népszerû trip-hop behatás, melyekben gyakoriak a filmekbôl kivágott hangfelvételek és az acid hangzás is. Rap-betétek ritkán fordulnak elô, inkább a muzikalitás kerül elôtérbe. Az európai fülnek kissé fura hangszerelés megszokása után az album hallgatásával képzeletbeli utazást tehetünk egy eldugott távolkeleti vidékre, ahol az ebéd csúszik-mászik, néhány aknától eltekintve a természet még mindig érintetlen, a naplemente pedig gyönyörû. Legjobb számok: The Anthem, Relax in Nui Me, Ms.Ho, I wanna go back •

Írta: Lugó

A Szív A jegyzetben is pedzegettem, hogy elméleti beállítottságú ember vagyok és ráadásul introvertált is. Ez azt jelenti, hogy úgy töltôdöm fel energiával, ha magamban vagyok és gondolkodom az élet Írta: Pelles Márton nagy dolgain, vagy csak a napi eseményeket rendszerezem a fejemben. Nagyon nagy támaszra találtam egy havilapban, mely mély, tartalmas cikkeivel nagyon sokat segített és segít, hogy morfondírozzak az emberi élet értelmének kérdésköre mentén. Ez az újság „A Szív” névre hallgat, és kereken száz éves múltra tekint vissza a lelkiség, kultúra, önismeret hármas jelszavával. Nagyon jó tematikával jelentkezik hónapról hónapra, hisz foglalkozott az utóbbi számaiban a barátság, idôtlenség, boldogság, magány, nevetés, tervezhetô jövô stb. kérdéseivel. Jó hír azoknak, akik nem szeretik a nyomtatott sajtót, hogy online változata is elérhetô. Ajánlom minden gondolkodni vágyó embernek, hogy olvasson bele akár az interneten elérhetô cikkekbe; a saját és szûk baráti köröm véleménye egyértelmûen az, hogy egy épp felnôtté váló egyetemista fiatalnak nem is lehet jobb mankója a valódi felnôtt élet kérdései kapcsán ennél az újságnál. Olvassátok bátran, ahogy olvassátok a Fészket is, hónapról hónapra! •

XXII. évfolyam 3. szám

MOZAIK

FÉSZEK Dobd el a pengét!

Az arcszőrzet bizony öltöztet Szomorú, rozsdafoltos borotvapengék egy vízkő- és porlepte „zsilett” feliratú markolaton. És egy boldog, mosolygós, egészséges, valamint borostás arc. Fordítva jobb lenne? Írta: DánieL Novemberi hónapunk több szempontból hoz érdekességeket. Az egyik ilyen a zárthelyik idôszaka, amikor is számot adunk arról a tudásról, amit a többség evidensnek tart a karon. Ezzel semmi gond nincs, csak amikor a hallgatók a számonkérés elôtt pár órával tudatosítják magukban ezt a tényt, az minden, csak nem felemelô. A kellemetlenkedôk körének leszûkítése céljából, következô példánkban már csak a nôi társadalom megbotránkozását tudjuk kiváltani, ugyanakkor sajnos be kell látni a tényt, hogy hasonlóan visszavágni nem tudnak, mivel a feminin személyek – és a férfiak közül páran – nem képesek arra, ami bizony gyakran válhat arcunk díszévé: a szakállnövesztésre. Persze itt is a kivétel erôsíti a szabályt, amit nem más, mint maga Conchita Wurst testesít meg, bár ennek a genetikai hátterét több okból nem kívánom részletezni. Tehát a szakáll. Valójában ez csak a férfiak arcának alsó felén növô szôrzet, míg az ajkak felett megjelenô szôr a bajusz. Ezen alapvetô információk tudatában nézzük is csak meg közelebbrôl, hogy mire ösztönzi az erôsebb nem tagjait a Movember Hungary mozgalom. A program keretein belül az urak bajszot növesztenek a novemberi hónap folyamán, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a férfiak egészségét érintô komoly problémákra, elsôsorban a prosztata megbetegedések, a prosztatarák magas arányára. Az említett betegség a harmadik leggyakoribb halálozási ok a férfiak körében Magyarországon, pedig ha idôben észreveszik, akkor jelentôs sikerrel, 80-90%-ban gyógyítható a páciens. Azonban a férfiúk hanyagságukból vagy lezserségükbôl adódóan

azt gondolják, hogy a betegségek nem érhetik el ôket, ebbôl kifolyólag kevésbé ügyelnek egészségügyi állapotukra, holott számtalan veszély elkerülhetô és kiküszöbölhetô lenne. Cél, hogy ne csak a novemberi hónapban tegyenek az urak az egészségükért, hanem ezt a lendületességet életük végéig ôrizzék meg. A kezdeményezés eredetileg Ausztráliából indult és Honti Dánielnek köszönhetjük, hogy hazánkban is népszerûvé vált. Magyarország idén hatodik alkalommal fog csatlakozni a nemzetközi Movember kampányhoz. A népszerû kezdeményezésben több ismert hazai közéleti személy is részt vesz, így többek között Harsányi Levente és Ganxsta Zolee is megmutatja szôrösebbik arcát, akikkel a különbözô rendelôintézetekben is találkozhatunk. A hónap végén pedig a szolidaritási és jótékonysági akció a Bajusz Bulival zárul, ahol a több neves fellépô mellett lehetôség nyílik az adományozásra is. Az itt befolyt összeget egy speciális szûrôberendezésre fordítja a Magyar Rákellenes Liga. Fontos kiemelni, hogy a fenti „férfi” mozgalom valójában egyfajta válasz a „nôi” kezdeményezésre. A hölgyek ugyanis hasonló egészséges életmódra felhívó eseménysorozata, amikor a nôk kicsi rózsaszín szalagot tûznek fel ruhájukra. Ezzel az egységes szimbólummal a leggyakrabban elôforduló daganatos megbetegedésre, az emlôrákra igyekeznek felhívni a figyelmet, és arra, hogy a gyakori szûrôvizsgálatok milyen elengedhetetlenek. Az eseményhez karunk és egyetemünk is csatlakozik, igaz, csak egy kezdetlegesebb

szinten. A „pécsiközgázos” verzióval elôször két évvel ezelôtt lehetett találkozni. Noha eredetileg csak a bajuszt nem borotválják le a lelkes tagok, a karunkon mégis úgy döntött pár lelkes fiatal, hogy a teljes arcszôrzetük érintetlen marad, akár csak a Khao Sok esôerdô Thaiföldön. A motivációhoz erôsen hozzájárult az a tény is, hogy oktatóink közül is csatlakoztak a megmozduláshoz, így november végén a tanórákon való részvétel is még izgalmasabbá vált. A tavalyi részvétel után csak arra tudom buzdítani férfi hallgatóinkat, oktatóinkat és minden munkatársunkat, hogy próbálják ki. Legyenek részesei egy nemzetközi mozgalomnak, ami nem igényel semmiféle befektetést, sôt! Ez egy jó és karitatív célt szolgáló ok, aminek köszönhetôen egy hónapig több kényelmet engedhetünk meg, és a reggeli készülôdésbôl több idôt szánhatunk az ágyban az ébresztô „szundi” gombját nyomkodva. Ugyanis véleményem szerint kijelenthetô, hogy Poisson-eloszlást követ azon férfiak száma, akik szeretnek borotválkozni. Biztos, hogy vannak páran, de elenyészô mintát képviselnek. Nem elhanyagolható tény, hogy addig nem derül ki biztosan, mennyire is áll jól az arcszôrzet, ameddig nem növesztjük meg, és akár a hónap végén eldönthetô, hogy milyen formátumban akarjuk megôrizni arcunk díszítôelemét. Így csak további elônyt szolgáltathat a mozgalom, azonban tudvalevô az is, hogy társaságunk nôi tagjaitól gyakran gyûjthetünk be rosszalló tekintetet vagy megjegyzést a szôrzetünkre vonatkozóan. Végezetül pedig pár nem bizonyított tény, miszerint a szakáll a bölcsességhez, a jobb szexuális teljesítôképességhez és a magasabb pozícióhoz köthetô. Uraim, tegyünk egy próbát!•

XXII. évfolyam 3. szám

MOZAIK

FÉSZEK "A szépség hálátlan szeretô"

Ez-az a gyémántok háttérsztorijáról Ahhoz, hogy erről egy tág, hiteles, mindent elmondó cikket lehessen írni, át kell élni mindazt, amit az a sok ember megtapasztalt, de senki sem akarna egy percre sem arra a sorsa jutni, amire ők jutottak. Írta: Bartók Márk Sierra Leone egy nyugat-afrikai ország, amely egykor brit gyarmat volt, és mint szinte az öszszes többi elnyomott nemzet, ôk is lázadoztak idônként a szigetországiak ellen. Sierra Leonéban 1935-ben a De Beers nevû vállalat (1888-ban alapították, DélAfrikában) egy számára igen elônyös szerzôdést kötött a gyarmati hatóságokkal: 99 évig övék lett a gyémántbányászat joga az ország jelentôs területén. Sierra Leone az a hely, ahol a folyómederben is gyémántot és aranyport talál az ember. Ezeket pedig nemigen szokták leadni önként, nagy mosollyal az arcukon, az illetékes szervnél. Kb. 75000 illegális bányász jelenléte pedig nem segít se a hollandokon, se a gazdaságon. Sierra Leone 1961-ben független lett. A nép folyamatosan elégedetlenkedett. 1991-ben a RUF (Forradalmi Egység Front) megkezdte gerillatámadásait, melyeket az ártatlan nép szenvedett el. Innentôl kezdve nem volt ritka az, hogy délután kettôkor még csendben élte mindennapjait egy falu, egy óra múlva pedig már a férfiak kéz nélkül, az asszonyok megerôszakoltan sírtak az elrabolt gyermekük után. A végtagok amputációja a lázadók „védjegyévé” vált, amit kedvtelésbôl, vagy azzal az indokkal csináltak, hogy ne tudjanak szavazni a lakosok. A fiataloknak gyakran végig kellett nézniük szüleik halálát, hogy aztán gyerekkatonaként, alig 10 évesen – gyakran bedrogozva – gépfegyverrel a kezükben juttassák a többi települést is a saját sorsára. Akik nem hadakoztak, azok a bányába kerültek, ahol szigorú ellenôrzés alatt keresték a gyémántokat. És találtak is. 1996-ban már 2,5 millió karát gyémántot juttattak el a drágakövek fôvárosába, Antwerpenbe. 1998-ban ez a szám csupán 15000 volt. Felmerülhet a kérdés, hogy miért volt szükség

XXII. évfolyam 3. szám

a polgárháborúra? A válasz egyszerû, nem volt szükség rá, az emberi kapzsiság robbantotta ki – a briliánsok utáni vágy. A RUF-nak jól jött a polgárháború miatti káosz, hiszen így nyugodtan kereshette a nyersgyémántokat, és csempészhette át Libériába, amelynek elnöke, Charles Taylor lelkesen támogatta a gerillákat, hiszen ebbôl ô is profitált. A feketekereskedelem gördülékenyen mûködhetett, a „forradalmárok” katonai ereje is egyre nôtt, pont az ékkövekbôl származó bevételek miatt. Így történhetett, hogy már a fôvárost, Freetownt is be tudták venni. A De Beers olcsón gyémánthoz jutott, amit aztán csiszolt, megmunkált formában százszoros áron adott tovább a gazdagoknak. A holland cég adakozással próbálta elhitetni humanitárius mivoltát, amelyek összege szintén csak töredéke a befolyó pénznek. A háború tehát vagyonossá tett pár vezetô résztvevôt és vállalkozást, ezzel együtt pedig pokollá változtatta a Sierra Leonéban élôk életét. 1997 májusában ráadásul a RUF államcsínyt hajtott végre, és az egész ország az irányításuk alá került. Októberben a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közösségének békefenntartói, az ECOMOG elûzte a katonai kormányt. A lázadók ekkor megint átálltak gerilla-üzemmódra, és falvakat támadtak meg, a mindennapos megcsonkítások, gyilkosságok száma növekedését elôidézve.

Sierra Leonéban mi volt a megoldás erre? 1997. június 27-én létrejött a Lomé-i egyezmény. Az akkori elnök, Kabbah békét kötött a rebellisekkel, melyek közül rengetegen amnesztiát kaptak. Az ország államformája köztársasággá vált, a béke állandósult, de az emberek nem felejtenek. Képzeljünk el egy kar nélküli embert, aki meglátja azt a kegyelemben részesült gyilkost, aki megcsonkította ôt. Mit érezhet? Az állam gazdasága fejlôdik, ám a mai napig romokban van. A 2003-ban megalakult országok közti Kimberley-szerzôdés, ami a véres gyémántok visszaszorítására irányul, ugyan javított a lakosok kilátásain, de valós segítséget nem nyújtott. 2009-ben még mindig alig volt iskola, kórház, és hatalmas volt a munkanélküliség is. Az emberek így három dolog közül választhattak: éhen haltak, illegálisan próbáltak gyémántot szerezni, vagy vállalkozóként kezdtek el dolgozni – éhbérért. A gyerekmunkát is törvényekkel tiltja már a nemzet kormánya, azonban ez sem látszik meg a munkahelyeken. A kölykök napi 20-120 forint közötti összegért dolgoznak, sokszor ôk a család egyedüli kenyérkeresôi, akiket anyu-apu küld el a betevôért. A munkamorált gyakran „felügyelôk” – rabszolgahajcsárok – javítják. Nem Sierra Leone az egyetlen ilyen afrikai ország, megemlíthetô Kongó is. A dolgozó fiatalok száma pedig – ha hinni lehet az adatoknak – ma sem csökken, hanem nô. Mert amíg a gyerekkatonák undort és haragot váltanak ki a világban, addig az emberek képesek elfeledkezni a sötét gödrökben, folyómedrekben napi 16 órát robotoló tizenévesekrôl, vagy azoknál is fiatalabbakról. •

MOZAIK

FÉSZEK A lehetôségek

Online kurzusfigyelő Folytatjuk az előző számban elkezdett kirándulásunkat, amely során felfedezzük az MOOC világát. A mostani cikkemben bemutatok három portált, annak előnyeivel és hátrányaival egyaránt. Jó kalandozást! Írta: Horváth Ádám Béla A kurzusok alapvetôen három félék lehetnek: egyrészt vannak azok, amelyeket bármikor (addig, amíg ki nem veszik a repertoárból) el lehet végezni, másik nagy csoportot jelentenek azok a tárgyak, amely elvégzését követôen kapunk egy igazolást, illetve – amelyre az elôzô cikkemben felhívtam a figyelmet – a tantárgyak jelentôs része esetében a sikeres vizsgát követôen hivatalos bizonyítványhoz juthatunk. (Ha élni kívánunk ezzel a lehetôséggel, akkor szükségünk lesz webcamerára, mert a tantárgy lebonyolítói mindent megtesznek a vizsga korrekt lefolyása érdekében) Legújabb innovációnak már az számít, hogy a napjainkban már önálló – 5-8 tantárgyból álló szakirányokat – szerveznek meg. „Piacvezetônek” tekinthetjük a Coursera (http://www. coursera.org) portált. Ez a portál 28 specializációt kínál fel amelybôl legkevesebb 13-át bármelyik PTE-KTK-n hallgató diáknak szívbôl tudok ajánlani. (További 11-et pedig azoknak, akiket érdekel: azaz a 27-bôl 24 beleeshet bármely hallgatónk – beleértve PhD-s hallgatókat – érdeklôdési körébe). Mindezeken túl fel szeretném felhívni a figyelmet a „bármikor” elvégezhetô alapfokú kínai nyelvtanfolyamra (Ne nevessetek! A Graz-i Egyetemen ugyanezért kemény tandíjat fizetnek!). Töménytelen olyan tantárgy van, amelyre érdemes lenne felhívni a figyelmet, így csak azokat hangsúlyozom ki, amelyhez hasonló nincs a mi képzési portfoliónkban: számviteleseknek ajánlom a november 3-án induló „Forensic Accounting and Fraud Examination” (A címet úgy lehetne fordítani, hogy „Igazságügyi számvitel és csalások felderítése). Menedzsmentesek érdeklôdésére tarthat számon az ugyanaznap induló „Analyzing Global

Trends for Business and Society” kurzus. Szakiránytól függetlenül mindenkinek ajánlom a „Process Mining: Data science in Action” tárgyat: a versenyszektorban szerzett tapasztalataim alapján mondhatom, hogy az üzleti folyamatokról nem lehet eleget tanulni.

A Courserához hasonló kaliberû portál az edX (https://www.edx.org). A portál elônyeihez tudom sorolni, hogy partneregyetemei között megtalálhatjuk az MIT-t, illetve Harvard University-t. Hátránya azonban, hogy én nem láttam olyan specializációkat, mint a „piacvezetô” esetében, bár említ egy „XSeries” programot: hogy pontosan mit is takar ez, a portál alapján nem sikerült rájönnöm. Másik nagy hibája, hogy sokkal, de sokkal rosszabb a keresô funkciója, így jóval több idôt kell eltölteni a böngészéssel. És sajnos van egy harmadik hibája is: a legjobb tantárgyak nem a

„Verfied” programhoz tartoznak, így amit az elôzô cikkem cégén írtam, az hatványozottan igaz: költség-haszon vizsgálat igencsak elkél, mielôtt 1-1 tárgy mellett leteszszük a garast. 2015 januárjában indul

„Innovation and Commercialization” tárgy, illetve egy hónappal késôbb egy pszichológiai bevezetô tárgy „Introduction to Psychology”. Ez utóbbi azért érdekes, mert egyrészrôl egy bevezetô tárgy, másrészrôl az ígéretek szerint minden tananyag ingyenesen hozzáférhetô lesz. Nem lehet elhaladni említés nélkül egy európai kezdeményezés mellett, ez pedig az OpenupEd (http://www.openuped.eu/). Arra vállalkoznak, hogy összegyûjtik az európai egyetemek ingyenesen felkínált képzéseit. Sajnos az elôzô két portállal ellentétben csak összegyûjti, és nem bonyolítja le a képzést, illetve a vizsgát. Ez azért kellemetlen, mert így le kell mondani az egységes felhasználói felületrôl, továbbá ahány ház, annyi szokás, azaz annyi szabály. Ennek megfelelôen nincs is a korábban megismert „specializáció”, viszont egyes tantárgyak esetében megszerezhetô ECTS pontokat ígér. Számos európai nyelvû kurzus elérhetô (német nyelv érdekes módon nem tartozik ezek közé ellentétben az elôzô amerikai portálokkal), így ha valaki gallul akar tanulni, akkor nosza rajta! A lehetôség adott! Keresôfelülete röviden összefoglalva tragikus. Intézményre és nyelvre lehet keresni: komoly nehézségekbe ütközött, amíg egyáltalán ajánlásra méltó tárgyat találtam. Esetünkben ez a „Introduction to Programming”. A mi képzési portfoliónkban sajnos nincs programozási óra, viszont úgy gondolom, hogy egy közgazdász számára sem árt, ha megismerkedik ezzel a diszciplínával. Folytatás következik! Szinte bizonyos, hogy terítékre kerül még 12 portál, és lassan el kell hagynunk az E-learning „ingyenes” részét, és be szeretném mutatni azokat a portálokat, ahol díj ellenében juthatunk értékes tudásanyaghoz! Köszönöm, hogy eddig velem tartottak! •

XXII. évfolyam 3. szám

MOZAIK

FÉSZEK 'Pécsi vagyok' portré

Interjú Járai Márk énekes, zenész, dalszövegíróval Márk neve sokaknak ismerős lehet, hiszen a pécsi zenei élet oszlopos tagja. 14 évesen vett először gitárt a kezébe, és autodidakta módon tanult meg játszani a hangszeren. Az áttörést a Veszprémi Utcazene Fesztivál hozta meg neki 2010-ben, azóta a pécsi klubok javában már adott koncertet. Jelenleg szólókarriere mellett a Halott Pénz nevű zenekarban énekes, a banda pedig elnyerte a Fonogram-díjat és az országos turnékkal boldogítják a közönségüket. A Nappaliban egy sör mellett faggattam Márkot. Írta: Havasi Virág – Nem nevezhetô hétköznapinak az életviteled. Sok utazás, új arcok, naponta fellépések... Hogy viseled ezt a nagy pörgést? Milyen árnyoldalai vannak a zenészéletnek? – Márciusban költöztem fel Pécsrôl Pestre, amikor is arra az elhatározásra jutottam, hogy az egyetemi tanulmányaimat egy kis idôre felfüggesztem és teljesen a zenei pályának szentelem a hétköznapjaimat. Ez nyilván nem jár egy napi rutinnal, ami a hétköznapi ember számára egészségesnek tûnhet, tehát nincs az, hogy reggel nyolcra be kell menni dolgozni. A biológiai órád nem tud beállni a napi szokásokra, ezáltal furcsának is tûnhet ez a fajta életstílus. Igazából a szüleim is úgy gondolják, hogy ez nem egy normális munka, és sok más ember szemében sem, mert nincs megkötve az ember, minden nap mást csinál, eltérô helyekre jár. Az, hogy valaki délig alszik ebben a szakmában, nem lustaság, hiszen nekünk jellemzôen este van a fellépés (nevet). Ami a leginkább megemlítendô negatív kritika, hogy az emberek szemében általában egy zenész fent van a színpadon és lenyom egy órás koncertet, amiért még pénzt is kap cserébe… Sokan nem gondolnak bele, mekkora munkával jár az, hogy valaki feljusson a színpadra. Ez egy nagyon hosszadalmas meló, eleve egy koncertre való felkészülés az adott napon, ráadásul úgy, hogy a banda – a Halott Pénz – ahol most épp énekelek, gyakorlatilag Pécsrôl utazik fel mindenhova. A színpadra felpakolni, beállni, a koncertet lenyomni, aztán a rajongókkal beszélgetni, mind a fellépés részét képezik. Amikor koncert koncertet követ, akkor ez fárasztó tud lenni, akármennyire sem mondanám munkának. Persze alapvetôen dolgozom, de nem nevezném munkának, mert hála Istennek, tényleg azt csinálhatom, amit szeretek.

XXII. évfolyam 3. szám

– Hogy kezeled a sikert? – Örülök, hogy valaki azt mondja, sikeres vagyok. Nem tudom, miben mérhetô ez a dolog, talán az ismertségben vagy a pozitív kritikákban, ám szerencsére a koncertjeimre egyre többen jönnek el, és látom is, hogy a közönség rohadt jó. Szerintem egy jó közeget érintek meg, aki ott van a közönségben, mind mosolyogva fogad, el tudok velük beszélgetni, amikor lejövök a színpadról. Saját magamat annyira sikeresnek még nem érzem, mert tudom, hogy sokkal több van bennem, mint amit eddig csináltam, szerintem ez alapvetô egészséges maximalizmusként le is tudható. Azt tudom, hogy az irány jó, csak gyorsabban kell lépkedni.

– Passziváltál az egyetemen, hogy legyen idôd zenélni. Meddig tervezel ezen a pályán maradni? – Egyesek olyan szöveggel jönnek oda hozzám, hogy „Márk már be kéne fejezni, alig van hátra belôle”. Én is tisztában vagyok vele, viszont azzal szoktam ilyenkor védekezni, hogy ha nem jöttem volna le Pécsre és nem járok az orvosira, nem töltök el itt ennyi évet, nem ismerkedek meg azokkal az emberekkel, akikkel itt futottam össze és inspiráltak, löktek elôre, adták a kapcsolatokat, akkor nem kezdtem volna el énekelni és a zenével foglalkozni. Lehet, hogy már ott lenne a dr. a nevem elôtt, de így, hogy tisztá-

ban vagyok a képességeimmel és a zenei szakmában levô, még egyelôre kihasználatlan talentumaimmal, már azt mondom, hogy megérte. – Gondolkoztál külföldön? – Igen. Szerintem a Halott Pénzbôl senki nem fog megsértôdni, ha azt mondom, hogy a banda évei meg vannak számlálva, legyen ez tíz év vagy öt év, ameddig még pörög az egész dolog, egybe tudunk maradni és közönség is van. Én, mint énekes, abban a helyzetben vagyok, hogy folyamatosan meg tudok újulni és benne tudok maradni a körforgásban. A kérdésre visszatérve, persze, hogy gondolkoztam külföldön, egyedül sokkal könnyebb lesz megoldani, aztán vagy összejön, vagy nem. Közhelyesen hangzik, de ha lehetne választani, akkor Londonba mennék, rohadtul élnék ott. Nagyon sokan vannak, sokan próbálnak szerencsét, az a közeg nekem kifejezetten szimpatikus. Amúgy a kedvenc országom és vágyálmom, ahol szintén szeretnék lakni, az nem más, mint Izland. – Változásokra készülsz a szóló karrieredben. Mesélsz róluk kicsit? – A Halott Pénz mellett sokkal kevesebb idôm van a saját produkcióm fejlesztésére, bár szerencsére ez a pörgés hoz egy olyan egzisztenciális hátteret, amibôl most képes leszek megvenni a saját szóló dolgomhoz szükséges eszközt, ami fel fogja dobni az egész fellépést. Ez egy loop pedal, ami nem hiszem, hogy elsôre sokat mond. A lényege, hogy felgitározok vagy énekelek valamit, és ezt újra és újra lejátszva saját magamra fogok rájátszani. Gyakorlatilag egyszemélyes zenekarként tudok mûködni. Szeretnék kilépni a bárokban való klubzenélésbôl, és ennek a shownak, amivel készülök, szüksége lesz normális koncerthelyszínekre. Remélhetôleg már jövôre ezt tudom nyújtani a közönségemnek, sôt, december 12-én Odették elôtt már ezzel fogok jönni Pécsre az Est Caféba. •

MOZAIK

FÉSZEK AIESEC

Evelyn kalandjai Evelyn egyetemi tanulmányai előtt áll, amit külföldön szeretne elkezdeni, ezért elutazott Budapestre, hogy részt vegyen a Move2Study Nemzetközi Továbbtanulási Találkozón. Itt találkozott először szervezetünkkel, az AIESEC-kel. Meghallgatta az általunk nyújtott nemzetközi lehetőségeket, és azonnal belevágott a programba. Írta: Molnár Marci Rövid keresést és jelentkezést követôen végül Tunéziában találta meg a számára tökéletes projektet, ahol gyerekeket oktatott angol és német nyelven egy magániskolában, heti négy napon. Most az ô élménybeszámolóját olvashatjátok: Tunéziában voltam, ahol gyerekeket tanítottam angolul és németül egy magániskolában. Az elsô hét végén két napig egy továbbképzésen vettünk részt, amelyet a brit konzulátus egyik munkatársa tartott nekünk. Megmutatta, hogy tanítás alatt milyen játékokat tudunk majd alkalmazni az iskolában, amiket felhasználhatunk a gyerekek nyelvoktatása közben. Második héten kedden már kezdôdött is a tanítás. Keddtôl péntekig minden reggel kilenc órára mentünk az iskolába a gyerekekhez. Kilenctôl tizenegy óráig angolt oktattunk mindannyian, utána pedig én németet tanítottam délutánonként, de volt aki spanyolt, franciát, olaszt és kínait ismertetett meg a gyerekekkel. Minden héten szombaton, vasárnap és hétfôn volt szabadnapunk, általában ezeken a napokon jobban megismerkedtünk egymással és Tunéziával. Jártunk Hammametben, Sousseban, Sfaxban, Djerbaban és még sok más helyen is, ahol felejthetetlen élményeket szereztünk. Szeptember hatodikán Global Village-t szerveztünk a gyerekeknek és családjuknak, ahol mindenki bemutatta a saját országát, megismertettük kultú-

ránkat a helyiekkel. Mindenki készített egy, a hazájára jellemzô ételt, letöltöttünk egy-két tipikus zenét, és mutattunk képeket az érdeklôdôknek. Az elején kicsit nehezen oldódtam fel, mert messze voltam az otthonomtól és

hiányzott a családom, de pár nappal késôbb már kezdtünk összeszokni. A második héten már úgy éreztük, mintha évek óta ismernénk egymást, és ezer éve együtt laknánk. Pedro, a portugál srác mindig énekelt és mosolyt csalt mindenkinek az arcára. Nekem ô olyan volt, mintha csak a testvérem lenne, nagyon közel álltunk egymáshoz. Rachel pedig képes volt bármilyen körülmények között elaludni, akár buli közben is a pult mellett. A végére olyanok voltunk, mint egy nagy család. Meg kellett szoknunk egymás életritmusát

és kompromisszumokat kellett kötnünk egymással, de ezt egyikünk sem bánta. Többek között, közös fôzéskor meg kellett beszélünk, hogy mit szeretnénk enni, illetve meg kellett oldanunk, hogy a marokkói, egyiptomi és török lányok szokásaikból és vallásukból eredôen nem alhattak fiúkkal együtt. Sok ember, különbözô országokból, de ez így volt tökéletes. Mindenki tanult mindenkitôl, mivel más országokból jöttünk és mások a szokásaink. Az utolsó két héten majdnem minden nap mentünk a reptérre, mivel valaki sajnos mindig hazautazott. Amikor elbúcsúztunk egymástól, tudtuk, hogy ennek a fantasztikus útnak most vége, de ez nem egy ,,viszlát örökre”, hanem ,,nemsokára találkozunk, addig is vigyázz magadra”. Az én életemet megváltoztatta ez a 45 nap. A végére megtaláltam önmagamat és a második családomat a világ minden részérôl: Brazília, Olaszország, Németország, Marokkó, Lengyelország, Spanyolország, Kína, Tajvan, Szerbia, Törökország, Egyiptom, Portugália, Algéria és nem utolsó sorban Tunézia. •

XXII. évfolyam 3. szám

MOZAIK

FÉSZEK Nyár a fiatal kontinensen

American dream

A Camp Leaders programról már korábban is hallottam, de amikor a kolis szobatársam megérkezett tavalyi összeköltözésünkkor, és elmesélte amerikai élményeit, nem volt kérdés: részt veszünk a tájékoztatón, hogy mi se maradjunk ki a jóból! Most elmesélem az én történetem. Írta: Enikő Amióta tudom az eszem, mindig is vonzott az utazás, szeretek új helyeket, embereket megismerni. Jártam már Európa több országában, azt viszont, hogy egyszer eltölthetek egy nyarat Amerikában, sosem gondoltam volna. Egyetemistaként egy ilyen utat saját forrásból sajnos nem tudnék finanszírozni magamnak, így számomra a program kínálta anyagi feltételek tökéletesen megfeleltek. Emellett tetszett, hogy minden szervezetten és körültekintôen zajlott, mivel a Camp Leaders lelkes munkatársai nem kevés befektetett energiától mentik meg a program résztvevôit a szükséges papírok beszerzését illetôen. Továbbá bármilyen felmerülô személyes problémával fordulhatunk hozzájuk, mind kiutazás elôtt, mind az USA-ban tartózkodás alatt. De lássuk is, mibôl állt a nyaram! Összesen 11 hetet töltöttem az Egyesült Államokban, ebbôl 9 hét telt munkával és 2 nyaralással. New York állam Shandaken nevezetû tele-

pülésén volt megtalálható a Timberlake sportés mûvészeti tábor, nyaram fô helyszíne. Jobban mondva a konyhája, mivel dining hall assistant pozícióban dolgoztam. Számunkra egy átlagos nap reggel 7 órakor kezdôdött a müzlik, tejek, üdítôk kipakolásával és a toaster beizzításával. Ezután reggeli-

zett a személyzet, majd jöhettek a táborozók, avagy a tábori szóhasználatunkkal élve: a sáskahad. A gyerekek távozása után az asztalok rendbetétele következett a soron lévô mûszakra, amelyek között volt egy-egy kétórás szünetünk. Ezeket legtöbbször valami-

lyen szabadidôs tevékenységgel töltöttük: sportoltunk – amire a mi táborunkban rengeteg lehetôség kínálkozott – vagy csak szimplán süttettük a hasunkat a tóparton egy adag jegeskávéval vagy jégkrémmel. Az estéinket általában a közös tábori programok határozták meg: sportversenyek, talent show-k, színházi elôadások, utcabál; mindenki megtalálhatta a kedvére valót. A tábori munkát követôen az USA keleti partját választottam úticélomnak, Washington - Niagara vízesés - New York - Miami menetrenddel. Hihetetlen, hogy a filmek helyszínéül szolgáló helyeken sétálgathattam, és gyönyörködhettem mindezen csodában! Egyszerûen leírhatatlan élmény volt! És hogy jövô nyáron is ott leszek-e? Nem kérdés! Amennyiben minden a terveim szerint alakul, jövôre a nyugati part lesz az úticélom és a Hawaii-szigetek. Kimondani is hihetetlen… Aki úgy dönt, hogy elég bátor, és belevág, annak jövô nyáron élete egyik legnagyobb kalandja veszi kezdetét! •

Sudoku

2 7

XXII. évfolyam 3. szám

9 6 7 4 8 3

1 7 3 5 6

8 2 9 1

9 6

Készítette: DánieL

5 7 4 1

MOZAIK

FÉSZEK Aranyköpések

Sz@rpoén Bt.

A nagy sikerre való tekintettel

A Sz@rpoén Bt. kültagokat keres! Szívesen belépnél? Küldj nekünk egy olyan (sz@r!)poént, amit saját magad találtál ki, és a kültaggá avatás tiszteletére itt olvashatod viszont pályamûvedet! Sz@rpoén Bt. - Az igényes szellemi termék pártolója. (szarpoenbt@feszek.pte.hu)

Épp egy könyvet olvasok az antigravitációról… nehéz letenni.

A génmódosított növényekről szóló hír nem rizsa! Minden szója igaz… - Szia! Olyan nyúzottnak nézel ki. Csak nincs valami gond? - Áá, nem, csak az éjjel nem sokat aludtam. A szomszédom szereti a bort. Éjjel-nappal furmint állat!

A kutatás-fejlesztésre jó példa a Microsoft. Ha hárman összeülnek egy garázsban, akkor az már biztos, hogy egy informatikai fejlesztés – Dr. Deutsch Nikolett –

A kollégám tegnap még nem gógott, demagóg.

Megbetegedtem, és sajnos csak lejárt szavatosságú gyógyszert találtam itthon, szóval antikbiotikumot szedek.

- Mit mond a lámpabúra MEÓS, ha halványnak találja a termék színét? - Eb ura fakó.

-Mi a mottója a vásárcsarnoki árusoknak? -Nyugtával dicsérd a NAV-ot. Három dógot sose fogok megérteni: A hejesírást és a matekot.

Próbáljon meg valaki óriási kikötőt építeni Magyarországon óceánjáróknak... Hát nehézkes lesz... –Dr. Kaposi Zoltán –

Pár év múlva egy televíziós műveltségi játékon: - Melyik ország az, ahol a Barátok közt összes részét drágább letölteni, mint leforgatni?

- Hogy hívják azt a mobilalkalmazást, amely megmutatja, hogy hol vannak a kebabosok? - Gyrosszkóp

Józsika nyelvtanórán felel: - Józsika, mondj egy egyszerű mondatot! - Fúj a szél! - Nagyszerű! És milyen időben mondjuk ezt? - Viharos időben?

"...kitépem a hajamat, leveszem a fejemet és azzal focizok. Tehát megszakadok." – Dr. Deutsch Nikolett –

XXII. évfolyam 3. szám