Fészek XXII. évfolyam 7. szám by Fészek

World Tour Anglia, Isle of Wight, Ryde

tartalom – Fészek XXII. évfolyam 7. szám Házunk Tája

Kilátó

Jegyzet, Hírek 4 Hírek 5 Képes krónika - Felező 2015 6-7 Tehetségpont 8 Együtt élünk, együtt játszunk... – Bemutatkoznak a PENegyerekek 9 TTrentino Rebels – Aiesec 10 Országos Szakkolégiumi Találkozó – JPKSZ 11 Más Nyelven Nyelviskola 12 PTE Emlékfutás 13 Mozgalmas március – MKT 13 Lyon: a city of culture and creation – English article14 Interjú Sztojka Krisztinával 15 Hónap Hallgatója Interjú Ömböli Mónikával 16 Kirepülve Hallgatók a devianciáról 17 Folyosó Hangja

Elfeledett magyarok nyomában 26 Régen minden jobb volt… 27 ...az a nyamvadt Forma-1

Párbeszéd

Köret

Interjú Dr. Vörös Józseffel 18 Normák és deviancia 21 Oktatói Körkérdés

Szonda Letérés az útról 22 Felcím: A Pécsiközgáz véleménye a devianciáról

Szakma Az innováció szerepe a gazdaságban 24 Joseph Eugene Stiglitz (1943- ) 25 Csodálatos Elmék

Lehúzó Ahány ország, annyi térkép 28 Hova is lettek az egyéniségek? 29

Szellem Gondolatébresztő Pro: Normá(lisa)k vagyunk? 30 Kontra: Normális szélsoségek 31 Szélsőséges példálózások 32

Elvonó Türk Éva - Deviáns 33 Purzsás Attila - Normális bolond 33 Rózsa Krisztina - Lelki-ismeret 33

Balkán – színdarab 34 A mellékszereplok drámája – filmajánló 34 Csíksomlyói Passió – színdarab 34 Hamupipőke (2015) – filmajánló 35 Offenbach lájkolná… és Te? – színdarab 35 Kalabrese – Independent Dancer (2013) – zeneajánló 35

Mozaik Kell-e nekünk Olimpia? 36 Tippek a családfakutatáshoz 37 hashtagHIÁNYZIK 38 Interjú Kovács Mártonnal 39 'Pécsi vagyok' portré A másik Csernobil 40 Keresztrejtvény 41 Aranyköpések, Sz@rpoén Bt. 42

Alapítók: László Barna, Nagy Zsolt, Réti Gábor Bartók Márk főszerkesztő • Havasi Virág felelős szerkesztő, képes krónika • Halász Bia házunk tája • Filinger Kitti párbeszéd • Harsányi Ákos szonda • Pavelka Alexandra szakma • Barkóczi Csaba kilátó • Frischmann Dávid lehúzó • Lugosi Barnabás szellem • Szatnik Szilvia elvonó • Kerekes Ramóna köret • Hange Dániel mozaik Tördelőszerkesztők: Faragó Bernadett, Hange Dániel, Kerekes Ramóna, Szálasy Zsófia, Havasi Virág Olvasószerkesztők: Barkóczi Csaba, Engert János, Halász Bia, Haris Andrea, Pelles Márton, Filinger Kitti, Stósz Fanni Grafikusok: Havasi Virág, Szatnik Szilvia, Tukacs Máté További munkatársak: Stier Dalma, Várnai Enikő, Koltai Arnold, Filinger Kitti, László Nóra Lilla, Pelles Márton, Stósz Fanni, Bakonyi Gábor, Szatnik Szilvia, Lugosi Barnabás, Barkóczi Csaba, Somogyi Dorottya, Karfner Judit, Sztojka Krisztina, Molnár Nikolett, Gyimesi András, Kovács Vivien, Balogh Virgínia Közremûködő oktatóink: Dr. Vörös József, Dr. habil. Ulbert József, Váry Miklós, Dr. Pavluska Valéria Szerkesztôség: 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel.: 72/501-599/3180. Mobil: 20/373-0211 vagy 30/587-0313 Hirdetések: Havasi Virág, 30/587-0313, hange.daniel@gmail.com Internet: honlap: facebook.com/feszekujsag; Olvasói levelek: olvasoi@feszek.pt.hu Nyomdai munkálatok: Bolko-Print Kft. (7622, Pécs, Rét u. 47.)

jegyzet – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Normáktól való eltérés A devianciát számos dimenzióban értelmezhetjük, jelentése az eltérés a társadalmi normáktól. A véleményem egyértelműen az, hogy bizonyos deviáns viselkedéseket meg kell fékezni a társadalomban, míg mások nem feltétlen negatív hatásúak. Gondoljunk csak bele – a bűnözés egyértelműen a társadalmi normák és a jogi szabályok megszegése. Igaz, egyes közösségekben a vérbosszú vagy az adócsalás – a jogi szabályozás ellenére – elfogadott. Más viselkedésformák, amik eltérnek az elavult társadalmi berögzültségektől pedig jelzésértékűek lehetnek, hogy valami már nem működik jól a rendszerben (pl. homoszexuálisok megítélése és jogaik szélesedése a modern társadalmakban). Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy egyes társadalmakban elfogadott normák valójában előnyösek az adott csoport számára. A deviáns viselkedést nem tudjuk megfelelően értelmezni, ha nem vesszük figyelembe az időt és az adott közösség sajátosságait. Például, ma már elképzelhetetlen Európában, hogy valakit békeidőkben kivégezzenek nyilvánosan, vagy üldözzék azért, mert más világképpel rendelkezik. A fiatalkori deviancia, mint az alkoholproblémák, drogjelenségek, öngyilkosság, depresszió vagy neurotikus viselkedésformák azonban igenis veszélyesek a társadalom és saját magunk számára is. Hogy mégis mennyire veszélyes, az egyik megközelítés alapján úgy tudjuk megítélni, hogy mekkora mértékű társadalmi kárt képes okozni. Szerintem ezért kiemelten fontos, hogy középiskolában váljon kötelező tantárggyá a társadalomismeret, szociológia, hogy minél jobban megismerjük, és ezáltal hatékonyabban értsük meg a társadalmunk működését és a benne elfoglalt helyünket, szerepünket. Azonban azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a deviancia minden társadalom szerves része, ugyanis az egészséges közösségek működés alapja, hogy képesek a változásra, rugalmasak, önmagukat képesek változtatni a megváltozott körülményekhez, melynek egyik mechanizmusa a devianciák megjelenése.

tovább öregbítsék a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának hírnevét!

HÍREK

Rappai Gábor Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett kitüntetést kapott A Pécsi Tudományegyetem 2015. március 12-én tartotta díszdoktoravató ünnepi szenátusi ülését, amelyen a Doctor Honoris Causa, professor emeritus, egyetemi tanári- és docensi címek, a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett kitüntetés, valamint a habilitált doktori oklevelek átadására került sor. Balog Zoltán, Magyarország emberi erőforrások minisztere a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett kitüntetést Kocsis Bélának, az Általános Orvostudományi Kar egyetemi docensének és Rappai Gábornak, a Közgazdaságtudományi Kar egyetemi tanárának adta át. Az eseményen továbbá habilitált doktori oklevelet vehetett át a közgazdaságtudományok területén: Somogyvári Márta, a PTE Közgazdaságtudományi Kar egyetemi docense, illetve Takács András, a Közgazdaságtudományi Kar adjunktusa. Balogh Gábor kollégánk pedig doktori fokozatát vehette át. Karunk oktatóinak szívből gratulálunk és kívánjuk, hogy munkájukkal

Megvannak az év oktatói az angol nyelvű képzésen Az angol programon minden évben a hallgatók véleményei és visszajelzései alapján kiválasztásra kerülnek az év oktatói. A tárgyak értékelése évente két alkalommal történik. A visszajelzés során 14 kritérium mentén 1-5-ig terjedő skálán értékelhetik a tárgyakat és így az oktatók teljesítményét is a hallgatók. Az angol program alapképzésén Takács András, a mesteren pedig Szűcs Krisztián lett az év oktatója! Munkájukhoz és az elismeréshez ezúton is gratulálunk!

Fókuszban a nők! A március 24-én rendhagyó rendezvényre került sor a Simonyi BEDC program keretében a Mediterrán Kávézóban. Délután hat órától egy brainstorm beszélgető esten ötletelhettek Karunk polgárai három sikeres női vállalkozóval. A vendégek Bánkuti Szabina (ékszerkészítő), Märcz Évi (cukrász), Kresz Erika (cégvezető) voltak. Köszönjük a lehetőséget Simonyi BEDC! A jótékonykodás jegyében telt az első 2015-ös PTE Jegesest A decemberi nagy siker után februárban is tudtunk jégen csúszni egy nagyot, de most a korcsolyák mellé egy nemesebb célt is rendelt az EHÖK. Szerencsére sokan gondolták úgy, hogy érdemes jótékonykodni is a mókázás mellett, így a több mint 350 résztvevő rengeteg adománnyal járult hozzá a Misina Természet-, és Állatvédő Egyesület munkájához. Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat köszöni nektek, hogy eljöttetek, és ennyi mindent hoztatok magatokkal.

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám Természetesen nem tudták ezzel le az évre a jótékonykodást, a Pécsi Egyetemi Napok során bőven lesznek még akciók, amiben reményeink szerint újra a segítségükre lesz a hallgatóság nagy része.

körülvevő világ jelenségeire ad magyarázatot. Választ kaphatnak például arra, mi történne a tárgyakkal, ha hidegebb lenne a Földön mint a Marson, vagy hogyan találkozhatnak a hanghullámok önmagukkal, és hogy mire képes a légnyomás…

PEN Jegyinfó Az online jegyértékesítés mellett március 18. óta készpénzért is lehet jegyeket venni a Pécsi Egyetemi Napokra, mutatjuk is, hogy mennyiért: PTE dolgozók és hallgatók részére: • háromnapos bérlet április 15-ig: 5990 Ft. • háromnapos bérlet április 15. után: 6990 Ft. • napijegy április 15-ig: 2490 Ft. • napijegy április 15. után: 2990 Ft. Külsős: • háromnapos bérlet április 15-ig: 7990 Ft. • háromnapos bérlet április 15. után: 9990 Ft. • napijegy április 15-ig: 3300 Ft. • napijegy április 15. után: 3990 Ft. És hogy hol? Többek között Nálunk is a Kar, a KTK HÖT-Standon.

Paddy and the Rats koncert Helyszín: PécsiEstCafé Kezdés: Április 18. 21:00 A Paddy and the Rats koncertjeit mindig imádjuk, hiszen az ír kocsmapunkjukkal rendszerint szét szokták szedni a házat. Nem lesz ez másképp április 18-án sem, amikor a legnagyobb örömünkre újra a Pécsi Est Caféban köszönthetjük őket. Ugyan a zenekar miskolci, de zenéjükre az ír kocsmazene, a skót és kelta népdalok, tengerészdalok és a punk klasszikusok voltak a legnagyobb hatással, melyek a koncertjeik alapját is képezik. A meglehetősen vegyes stíluskavalkádot elektromos gitárral, basszusgitárral, hegedűvel, skót dudával és harmonikával keltik életre, ami nem csak a hazai, de az európai színtéren is roppant érdekessé teszi a bandát. Ha ehhez hozzáves�szük, hogy a számaik jelentős részét angolul éneklik, akkor már meg sem fogunk azon lepődni, hogy Magyarország mellett Európa nagyobbik részét is végigturnézták már, miközben három albumot is megjelentettek. A koncertre a belépő 1500 forintba fog kerülni.

Varázsóra – Legkedvesebb kísérleteim Helyszín: Zsolnay Negyed – Látogatóközpont – 24-es terem Időpont: Április 25. 14.30 A Zsolnay Negyed legújabb ismeretterjesztő programja, a Labor – Interaktív Varázstér és a Planetárium eseményei mellett újabb lehetőséggel bővül a Zsolnay Negyed ismeretterjesztő, természettudományos kínálata. A Varázsóra – fizikai kísérletek igazából izgalmas fizikaórákat rejt, melyek során a látogatók játékos formában, látványos fizikai kísérletekkel bővíthetik természettudományos ismereteiket. A Varázsóra az embert

PÁLYÁZAT 2015-ös UNAOC-EF Nyári Iskola New Yorkban Határidő: 2015. május 9. A United Nations Alliance of Civilizations és az EF Education First, külföldi nyelvtanulással foglalkozó cégének szervezésében idén nyáron is megrendezésre kerül az UNAOC-EF Summer School. Vegyél részt izgalmas beszélgetéseken és workshopokon, melyek közös célja a globális béke és társadalmi egyenjogúság megteremtése és a diszkrimináció megszüntetése. A pályázó fiatalok közül az UNAOC és az EF munkatársaiból ál-

ló bizottság választja ki azt a 75 résztvevőt, akik New York-ba repülnek, és az EF tarrytowni egyetemvárosában szállnak meg, mint a nyári iskola résztvevői, és többek között tárlatvezetéssel tekintik meg az ENSZ központját. Ismerd meg jobban a világ különböző kultúráit és vallásait, fedezd fel a hasonlóságokat, melyek összekötnek mindannyiunkat világszerte, és tegyél szert azokra a készségekre, melyek segítségével nagyobb és fenntarthatóbb pozitív befolyást gyakorolhatsz a közösségre. Kapcsolódj hozzád hasonló, társadalmilag érzékeny fiatalokhoz, akik veled együtt harcolnak a pozitív társadalmi fejlődésért, és küzdenek a vallási és kulturális egyenlőségért. A nyári iskola 2015. június 13-20 között kerül megrendezésre. További információ: www.unesco.hu/ palyazatok-osztondijak/2015-os-unaocef-nyari Erős Gyula Díj Határidő: 2015. május 15. A közgazdasági és pénzügyi szakmára készülő fiatal közgazdászok színvonalas kutatói tevékenységének támogatására létrejött Erős Gyula Alapítvány ismét pályázatot hirdet az Erős Gyula Díj elnyerésére. Pályázatot nyújthat be bármely nappali tagozatos, felsőoktatásban részt vevő hallgató (PhD, BA, MA), a meghirdetett pénzügyi témájú tanulmánnyal. A pályázók az alábbi témakörök egyikéhez kapcsolódóan választhatják ki a pályázatukat képező dolgozatuk témáját: „Hogyan változott a gondolkodás a pénzügyekben a 2008-ban kiindult gazdasági válság kezdete óta?” A konkrét téma az alábbiak szerint szabadon választható: • Jegybanki filozófiák és gyakorlat változásai • Változások a nemzetközi pénzügyi együttműködés rendszerében • Kereskedelmi banki filozófiák és gyakorlat módosulásai • Befektetési folyamatok és átrendeződései • Változások a monetáris és a költségvetési politikák kapcsolatrendszerében nemzeti és nemzetközi szinten További információért: ktk.pte.hu/ node/1576 •

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Képes krónika

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Felező

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Már Te is figyeled a Tehetségpontjaidat? Az előző szemeszter során megvalósult a KTK Tehetségpont által szervezett első Tehetségpont gyűjtő program. A hallgatók különböző egyetemi, illetve egyéb jellegű aktivitásokért (művészeti tevékenység, sportteljesítmény, társadalmi szerepvállalás, stb.) szerezhettek pontokat. 18 hallgató vett részt a programunkban, akik együtt összesen 769 tehetségpontot értek el. A pontgyűjtés első három helyezettje között igen szoros verseny alakult ki, mindhármuk teljesítménye messze átlagon felülinek nevezhető. 3. helyezést ért el Máthé Ferenc, aki összesen 102 tehetségpontot gyűjtött össze a félév során. Elsősorban sportteljesítménye határozta meg pontjainak alakulását, de nem

elhanyagolható a tudományos tevékenységben való aktivitása sem. A kiélezett versenyben a dobogó második fokán Márton Edina végzett 103 tehetségponttal. Az ő tehetségprofilja is hasonló; átlagon felüli sportteljesítménye és tudományos aktivitása repítette a második helyre. A pontgyűjtés során a legkiemelkedőbb eredményt az 1. helyezést elért Balogh Renáta nyújtotta, aki összesen 121 pontot szerzett. Oktatási tevékenységekben való részvétele illetve tudományos aktivitása kiemelkedő. Az első három helyezett számára rendezett díjátadó ünnepség február 2-án került megrendezésre, ahol a Tehetségpont által felajánlott díjakat Dr. Ulbert József Dékán Úr

Mi is az a KTK Tehetségpont? Az előző félév margójára Egy lelkes hallgatói és oktatói csoport kitalálta, és megvalósította. De mi is az a KTK Tehetségpont? Miben különbözik a diákszervezetektől? Miért érdemes Neked is betérned az irodánkba? A Tehetségpont működésének célja elsősorban a tehetséges hallgatók felkutatása, informálása és felkarolása. Az egyetem osztályozó mechanizmusa nem képes kezelni vagy mérni a tehetség fogalmát. Számtalan tehetséges hallgató értékei rejtve maradnak, ha csupán az átlag vagy a tudományos területen elért eredmények alapján rangsorolunk. Irodánk azért alakította ki a Tehetségpontokat gyűjtő programsorozatot, mert így nemcsak a tudományos teljesítményt, hanem az élet

különböző területein megnyilvánuló tehetséget is képesek vagyunk értékelni és jutalmazni. Kiváló zenész vagy, esetleg szabadidődben sporttevékenységet végzel magas szinten, vagy fotókiállításokon szoktál részt venni, mint művész? Esetleg közösségi aktivitásod, társadalmi szerepvállalásod kiemelkedő? A tehetség rendkívül sokszínű fogalom, a célunk, hogy minden hallgatóban megtaláljuk a még szunnyadó tehetséget, és segítsünk a kibontakoztatásában; felrázzuk kicsit, és aktivitásra ösztönözzük. Ezen felül a Tehetségpont által kínált szolgáltatások tárháza folyamatosan bővül. Jelenleg foglalkozunk önéletrajz és motivációs levél írásának tanácsadásával, személyes coa-

személyesen adta át a hallgatóknak. A pontgyűjtésben résztvevők mind különböző jutalmakban részesültek, a pontjaiknak megfelelően kialakított arany, ezüst és bronz kategóriák alapján. A résztvevők fényképeit, illetve az első három helyezett rövid bemutatkozását és pontjaik alakulását megtekinthetitek az irodánk előtt található Tehetségfalon. Miért érdemes tehát gyűjteni a pontokat? Mert nálunk nem csak a tanulmányi átlag számít! Mert a következő félévben még nagyobb jutalmakkal, illetve kiemelt - a hagyományosat messze meghaladó -, ösztöndíjakkal szeretnénk a hallgatóink aktivitását elismerni. Továbbra is elhivatottan keressük a tehetséges hallgatókat, reméljük, a következő félévben már Téged is a pontgyűjtők táborában köszönthetünk! •

chingok szervezésével, pályázatok figyelésével, a hallgatók tájékoztatásával és tudományos rendezvények szervezésével. Az előző félév során részt vettünk a gólyatáborban, ahol az elsőévesekkel ismertettük az irodánk fő tevékenységeit. Munkatársaink a szemeszter kezdetén a tanórák keretein belül felkeresték a diákokat, és személyesen tájékoztatták őket a pontgyűjtés menetéről és az iroda által kínált szolgáltatásokról. Az elmúlt félévben a KTK Tehetségpont több mint 600 hallgatót ért el és szólított meg. Folyamatosan segítjük hallgatóink életét, ahol csak lehet. Legyen szó egy általános, tanulmányokkal való kérdés megválaszolásáról, karrier-tanácsadásról, időmenedzselési problémák orvoslásáról, pályázati lehetőségekkel kapcsolatos tájékoztatásról. A következő félévben a tevékenységeink körét folyamatosan szélesítjük, így minden hallgató megtalálhatja, hogy mi a számára fontos. Keress minket bátran! •

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Együtt élünk, együtt játszunk... Április legvégén ismét ránk köszön a PEN, azaz a 3 (+1) napon át tartó féktelen bulizás és jókedv, melynek zenés programjait a diákrektor választás színesíti – bemutatkozik karunk csapata, a PENegyerekek! Pécs, sőt talán egész Magyarország legértékteremtőbb fesztiválja a Pécsi Egyetemi Napok. Hogy miért? A PEN nem az, ahová sátrazni megy az ember, itt nem ezer forint egy sör, és nem csak koncertek sűrű egymásutánja alkotja ezt a pár napot. Idén a Zsolnay Kulturális Negyed adja a helyszínt. A zene mellett mi, az egyetemisták tesszük ezt a város legnagyobb kulturális és szórakoztató rendezvényévé, hiszen mi tudunk a legjobban bulizni! Mielőtt rátérnék csapatunkra, pár száraz de fontos információval látnálak el titeket: a PEN április 30.-tól május 2.-ig tart, de már 29.-én este indul, Ákossal a színpadon. A rendezők – a Pécsi Est Café csapata – olyan személyeket és bandákat hívott meg a porondra, mint a Punnany Massif, a Tankcsapda, a 30y vagy a Halott Pénz, stb. (Teljes lista úgyis fent van a neten). A fesztivál alatt körülbelül 100 produkciónak lehetünk majd szem- és fültanúi, a nagy nevektől kezdve egészen a feltörekvő tehetségekig, akikre igazán érdemes lesz odafigyelni. Vendég lesz még a PTE Zenélő Egyetem (ZEN) és az Európa Cantat is. Kitérőként megemlítenék pár érdekes adatot erről az egészről: a fellépések négy zenei és közéleti helyszínen, körülbelül két hektár fesztiválterületen fognak zajlani (mondjuk, viszonyításképpen, a Sziget 76 hektáron várja az érdeklődőket). A környéken élők nyugalmának megőrzése érdekében speciális hanglimitáló

rendszert fognak használni, a területen mégis jól hallható lesz a zene, köszönhetően a felhasznált 50km-nyi kábelnek, 200 hangfalnak, és a körülbelül 140 000W hangteljesítménynek. Na de térjünk rá a csapatra: a 13+2 fős keret (két ember józan segítő, szegények) karunkon idén is a Kappa Tau Beta diákszervezetéből került ki, azonban a banda jóval több személyt tartalmaz, hisz mögöttünk áll mind a KTB, mind a többi diákszervezet, a HÖT, és reméljük, ti is! Diákrektor jelöltünk ebben az évben Nagy Dávid (Nagyi) lett, aki – a többiekkel egyetemben – hihetetlen lelkesedéssel vetette bele magát az előttünk álló munkába, ami inkább egy rendkívül kreatív szórakozás és csapatépítő programok együttese (mind karon belül, mind más karokkal), semmint egy vérkomoly verseny. A megmérettetés során minden kar (kivéve az orvosi) egy koncepciót hoz létre, így a BTK például a NinPENdo névvel a Super Mariot dolgozza fel, míg a PMMIK PENtagon címszó alatt vonul csatába. Az Erasmusosok a Playboy PENsion csapattal, a TTK-sok gall színekben vágnak bele a versenybe, a FEEK-esek a PENymposi Istenek lesznek, az ETK-sok pedig egy egészen érdekes élőhalott (?) elképzeléssel álltak elő. Kedvenc jogász

barátaink úgy döntöttek, hogy a nagysikerű Breaking Bad sorozatot viszik tovább Breaking PEN névvel – abban megegyezhetünk, hogy a legnehezebb dolguk nekik lesz, mivel aki hozzányúl ahhoz az alkotáshoz, fejleszteni úgyse tud rajta. A lényeg az, hogy minél kevesebb bakit ejtsenek. Karunk csapata, a PENegyerekek (hashtag #penegyerekek keressetek rá!) egy olyan csibész utcakölyök bandát alakít, melynek bemutatkozását a következő bekezdésben olvashatjátok. Emberemlékezet óta járjuk Pécs utcáit, csínytevésekkel, bunyókkal, „apróbb birtokháborításokkal” fűszerezve életünket. Ezernyi problémával nézünk szembe nap mint nap, és mégis meg tudunk küzdeni bármivel. Mi itt nőttünk fel, nekünk nem létezik a lehetetlen, és nem ajánlatos keresztbe tenni nekünk. Hogy mi a titkunk? A közösségünk egy család, akik jóban-rosszban összetartanak, akik mindig számíthatnak egymásra, akikkel leküzdünk minden akadályt. Akikkel habozás nélkül mondunk igent a három háztömbbel arrébb állomásozó bandának egy érdemi csetepatéra. Akik úgy ismerik a várost, mint a tenyerüket, akik tudják, hol lehet legkönnyebben lerázni a rendőröket. Most csak egy cél lebeg a szemünk előtt: győzni! Élvezni az élet apró örömeit, játszva megoldani az előttünk álló feladatokat, és mindezt jó hangulatban - hogy az egész város, és annak összes lakója átérezhesse a PEN és az utca szellemét! Csapatunk könnyen azonosult az elkép-

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám zeléssel, és ötletekkel telve vág neki a különféle feladatoknak, melyeket játszva, élvezettel valósít meg. A buli és a fantáziadús kötelezettségeink (ilyen például egy maradandó szobor- és videó készítés, vagy akár az egész banda megjelenésének véglegesítése) mellett az egyetemistákból kihozható társadalmi felelősségvállalásnak is igyekszünk eleget tenni – ilyen volt a #nekemisfáj kampányra való felhívásunk, mely a nők bántalmazása ellen irányul, de ígérjük, más téren is hallani fogtok még rólunk! Kövessetek minket Facebookon, tájékozódjatok rólunk, hiszen nyereményjátékaink is vannak. Ki tudja, ha egyszer az utcán sétálsz, mi pont hozzád megyünk

oda, és ajánljuk fel az esélyt egy képért cserébe, hogy ingyen gyere a PEN-re! Megéri… Ha esetleg mégsem Te nyernéd meg azt a jegyet, akkor irány a jegyárus! Április 15-ig 5990 forint egy bérlet, 15.-e után már 6990 forint, míg a napijegyek 2500-ról 2990-re nőnek. Ha esetleg nem csak a fesztivál keltette fel az érdeklődésed ezek után, hanem a nagy hagyománnyal bíró diákrektor választás is, akkor kövesd a csapatokat a Facebookon (de leginkább minket), szemezgess a programjaik között, és értékeld a legkreatívabb megnyilvánulásokat. Ha konkrétan a mi csapatunkra, a

Trentino Rebels Trento nagyon kicsi hely, Veronától vonattal fél órára található, és hosszan nyúlik el. Hasonlít a magyarországi egyutcás falvakra, de persze azért sokkal nagyobb. Az AIESEC nemzetközi önkéntes Global Citizen programjának keretében volt szerencsém eljutni Trentoba, ahol a Trentoi Nők Szervezetében dolgoztam két másik külföldi gyakornokkal, Elenával Macedóniából és Thais-szal Brazíliából, és mi voltunk a Trentino Rebels. A feladatunk nem más volt, mint egy kvalitatív kutatás összeállítása egy fókuszcsoporttal való beszélgetés, valamint különböző nemzetiségű és nemű egyetemistákkal készített interjúk alapján. A kutatásunk a szexuális felvilágosításra irányult az iskolákban, nemi

előítéletekre, valamint egyéb társadalmat érintő problémákra. A kutatás nagyon jól sikerült, a 6. héten pedig prezentálnunk kellett az érdeklődő közönségnek az eredményeinket. Persze nem csak a kutatással foglalkoztunk, hanem utazni és bulizni is volt időnk. Bár Trentoban hiánycikk az éjszakai élet, de az egyetemistákat így sem kell félteni. Rengeteget utaztunk is, jártunk Veronában és a Velencei Karneválon is, ami már hosszú évek óta a bakancslistámon volt. Hosszú bolyongás után érkeztünk meg a Piazza San Marco-ra. Tele volt emberekkel, mindenki tetőtől-talpig beöltözve, még

PENegyerekekre vagy kíváncsi, szintén irány a közösségi oldal, már a promóvideónk is kikerült a YouTubera, csekkoljátok! Csapatnévsort azért nem írnék, mert bőven több ember tesz hozzá a mi munkánkhoz, mint a hivatalos 15. Találkozhattok velünk a Kappa Kedden, bandánk nagy részével a beerpong bajnokságon is, elvétve láthattok pár „csöves ruhás” tagot az iskolában, svájci francia sapkában, illetve a Facebookon meghirdetett eseményeinkben. Szurkoljatok nekünk, támogassatok minket, hiszen reméljük, hogy mindnyájatokkal közös a célunk: a KTK-t Pécs legismertebb, legjobb, legdiákbarátabb karává tenni, ahová a város legkreatívabb, legszorgalmasabb, legelhivatottabb hallgatói járnak. Ott tali! •

a turisták is maszkokat viseltek. És az épületek, te jó ég! Ott tudtam volna állni a lábuknál és nézni fel rájuk évekig! Azonnal visszakaptam a csoda érzését, hogy itt állok Velencében, a Szent Márk téren, a Karnevál közepén! Azt hiszem kissé sokkos lehettem, és akartam egy fotót az összes beöltözött alakkal. Olyan voltam, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban, mindent látni akartam, és ha lehet, magammal vinni a táskámban, a tenyeremben, a fejemben. Elsőre hosszúnak tűnt ez a hat hét, de nagyon hamar elmúlt, és mindig szívesen gondolok rá vissza. Ez volt az én téli történetem, te hogy kezdenél bele? Ha szeretnél hasonló élményt átélni, jelentkezz a bit.ly/PecsGoGlobal oldalon! •

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Országos Szakkollégiumi Találkozó 2015 Szakmai konferencia. Szakkollégiumok Egyeztető Fóruma. Pécsi Egyetemi Napok. Május 1-3. Kutatás. Közösség. Pécs. Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium. Neked mi jut erről eszedbe? Az immár 4.-ik alkalommal megrendezésre kerülő Országos Szakkollégiumi Találkozó (OSZT) ismét Pécs városába vonzza az érdeklődő szakkollégistákat az ország minden szegletéből. A Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium (JPKSZ) 2009-ben izzította be a közösséget azért, hogy a Szakkollégiumok Nyári Találkozója (NyaTa) eredetileg 2 éves ciklusai közötti üresjáratot kitöltse. Annak ellenére, hogy idén a NyaTa az előző évhez hasonlóan ismét megrendezésre kerül, az OSZT-re érkezők lelkesedése nem tört meg, ezzel is mutatva a hallgatók elköteleződését a közösség iránt. MegOSZTod a kutatásod? Az OSZT egy kiváló lehetőség a szakkollégiumi mozgalom kötelékeinek erősítésére egy olyan konferenciarendezvényen, ahol az egész éves szakmai munkák pódiumra kerülnek. Az ország minden pontjáról érkeznek hallgatók, a legtöbb tudományterületet képviselve. Bemutatjuk egymásnak kutatásainkat, mindezekkel építve interdiszciplináris világképünket és a többszörösen is kihangsúlyozott közösséget. Kimondva- kimondatlanul is összetartozunk, alakítjuk egymást és a világról való felfogásunkat, együttesen erősítve önidentitásunkat is. Ismeretségekre és az arra nyitottak szoros barátságokra is találnak a mozgalmon belül, akár éppen az OSZT alatt. Sorolhatnám tucatnyi végzett tagunkat, akik ma is együtt dolgoznak, élnek, és már azóta barátok, hogy a JPKSZ-be

lépésük után nem sokkal leültek egy sör mellett kötetlenül beszélgetni. Számtalan közös kutatómunkát végzünk közösen, egy csapatban járunk versenyekre, és az itt megszerzett tudásunkat átadjuk fiatalabb tagjainknak, vagy a már tapasztaltabbak okítanak minket, miközben mi próbálunk egyre jobbak lenni. De nem csupán magunk örömére tartunk össze. Kifelé is megmutatjuk tudásunkat a Tudományos Diákköri Konferenciákon való folyamatos jelenlétünkkel, és versenyeredményeinkkel is tükrözzük, hogy nem hiába küzdünk. A visszajelzés pozitív, mikor egy szakmai bizottság előtt tesznek minket próbára, de megemlíthetnénk a jobbnál jobb álláslehetőségeket is, amivel már az egyetemi éveink alatt szembesülünk. MegOSZTod Pécset? Ahogy egyre jobban szélesedtek az induló Szakkollégium külkapcsolatai, akkor született meg az ötlet, hogy a JPKSZ szervezésében megvalósuljon az OSZT. Rendezvényünk az indulása évében is kiválóan szerepelt, és csak tovább erősítette a már kiharcolt helyzetünket a Szakkollégiumi Mozgalmon belül. Elődeinket követve mi is a legjobbat szeretnénk kihozni képességeinkből, elvégre az OSZT színvonalasságáról vált hírhedté, hála a tagság aktivitásának és kiváló munkájának. A szervezés folyamata kiváló lehetőség, hogy bővítsük tapasztalatainkat és tudásunkat, amik a későbbiekben meg is térülnek. A rendezvény idei főszervezője Pavelka Alexandra, a társszervező pedig Beke Diána.

A legutóbbi OSZT-n 2013-ban 26 egyetemről érkeztek a legkiválóbb hallgatók, hogy megismerkedjenek egymással, a Pécsi Tudományegyetemmel, Péccsel és velünk, szervezőkkel is. A kapcsolatápolás jelentőségét szem előtt tartjuk a közösségbe vettet hitünk miatt. Az OSZT rendezvényeink egyike, mely során az ország több pontjáról érkező hallgatók tovább viszik a hírünket, és erősítik a vidéki egyetemek népszerűségét. Megosztod az élményeid? Az idei évben a JPKSZ és a Kerényi Károly Szakkollégium közös szervezésében valósul meg az OSZT. Az eddigiekhez híven idén is fontos stratégiai kérdések fognak elhangozni a Szakkollégiumi Mozgalom jövőjéről, melyekre közösen próbálunk megvalósítható megoldást találni kis csoportos workshopok formájában. Az első napon, a Szakkollégiumok Egyeztető Fóruma után egy közös főzés vár a résztvevőkre a PTEBTK udvarán, azt követően pedig közösségi programokkal tűzdelt kötetlen beszélgetés. A szombati nap a konferencia jegyében fog zajlani, reggeltől késő délutánig mutatjuk be az érdekesebbnél érdekesebb kutatási eredményeinket, több pályamű egyenesen az OTDK különböző szekciói közül kerül a pécsi hallgatóság elé. A kemény munkát végül a Pécsi Egyetemi Napok keretében fogjuk megkoronázni. A legkitartóbbakat pedig vasárnap délelőtt egy városnéző körútra invitálja a szervezőgárda. Megtetszett a programterv? Te is szeretnél részese lenni egy nemzetközi konferencia szervezésének, hovatovább a Szakkollégiumi Mozgalomnak? Nincs más dolgod, mint a következő félévben jelentkezni a JPKSZ-hez, hogy 2 év múlva Te lehess a rendezvény főszervezője! •

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Középpontban a gazdasági szaknyelvi vizsga Az elmúlt 10 évben több mint 40.000 egyetemi hallgató nem vehette át a diplomáját nyelvvizsga hiányában Magyarországon. A Pécsi Tudományegyetem karain is komoly feladatot jelent a nyelvvizsga-követelmény teljesítése a hallgatók számára. A helyzet elemzéséhez segítségül hívtuk a pécsi Más Nyelven Nyelviskola munkatársait, akik hallgatók kérdéseire válaszoltak: Lengyel Krisztina és Bécs Szilvia nyelvoktató és vizsgáztató szaktanárokat, valamint Karfner Judit intézményvezetőt kérdeztük.

– Mit gondolsz, alaposabb felkészülést igényel egy szakmai nyelvvizsga, mint egy általános? Lengyel Kriszta: A szakmai vizsga és általános vizsga között a különbséget a szakmai tartalom és a szókincs jelenti. Ezért a szakmai vizsgára készülőknek az egyik legfontosabb feladata a közel 1000-1500 gazdasági szakszó megfelelő szintű elsajátítása. – Mire lehet számítani a szakmai nyelvvizsga szóbeli vizsgarészén? Bécs Szilvia: A legtöbb vizsgán szakmai témákról kell beszélni és egy szituációs feladat van, de előfordul grafikonelemzés és cikk vagy szakmai téma önálló ismertetése is, melyek megoldása jól begyakorolható. – Melyik szakmai nyelvvizsgatípust ajánlja a vizsgát tervezőknek? Karfner Judit: Számos lehetőség közül választhatnak a hallgatók Pécsett 5-6 féle gazdasági szaknyelvi vizsga érhető el. A vizsgázók választását befolyásolhatja az is, hogy külföldön akarnak-e érvényesülni, továbbtanulni, vagy Magyarországon kívánják a megszerzett vizsgabizonyítványt használni. Angolosoknak ajánljuk a nemzetközi bizonyítványt adó LCCI-t, és a hazai vizsgák közül az egynyelvű

GazdálKODÓ gazdasági szaknyelvi vizsgát, mely üzleti és idegenforgalmi profillal is választható. Német szaknyelvi vizsga esetén is optimális választás a GazdálKODÓ vizsga közép- és felsőfokon is. – A szakmai nyelvórán felkészítik a csoportot egy adott nyelvvizsgatípusra, de nekem nem mennek jól ezek a típusfeladatok. Érdemes más nyelvvizsgatípust választanom? Milyen eltérés van a nyelvvizsgák között? Bécs Szilvia: Van eltérés az egyes nyelvvizsgák feladatai között, ezért érdemes többféle vizsgatípust tanulmányozni. Egy próbavizsga is hasznos visszajelzést adhat arról, hogy mennyire tudná a vizsgázó biztosan venni az akadályokat. Jó hír, hogy 2015 áprilisában gazdasági szaknyelvi próbavizsgákra lehet jelentkezni nálunk. Az LCCI angol próbanyelvvizsgát, valamint a GazdálKODÓ vizsgaközpont angol és német nyelvű próbanyelvvizsga lehetőségét érdemes kihasználni! – Közeledik a szakdolgozatok leadási határideje és még nincs meg a nyelvvizsgám. Vajon melyik nyelvvizsgára tudok 1-2 hónap alatt felkészülni? Karfner Judit: Bármelyik nyelvvizsgára fel le-

het készülni! Ehhez pusztán megfelelő nyelvtudás szükséges. A leggyakoribb hiba azonban, hogy az egyetem 1. és 2. félévében egyáltalán nem foglalkoznak a nyelvtudásuk szinten tartásával vagy fejlesztésével a hallgatók. A Más Nyelven Nyelviskolában az esélyek növelése érdekében minden nyelvtanulónál teljes kompetenciamérést végzünk, és ennek eredményei alapján egyéni felkészülési tervet állítunk össze. Ezt minden vizsgát tervezőnek ajánljuk, mielőtt a nyelvvizsga jelentkezését beküldi. Elkerülhetjük a stresszes hónapokat azzal, hogy a felkészülést szakemberrel tervezzük meg, aki ismeri a tudásszintünket és a vizsgakövetelményeket egyaránt. Meggyőződésünk, hogy nyelvvizsgán azoknak van esélye, akik erős alapokkal rendelkeznek, és szakmai témákban is kielégítő szinten kommunikálnak. • Információk a nyelviskoláról Név: Más Nyelven Nyelviskola Honlap: www.masnyelven.hu Helyszín: 7621 Pécs, Irgalmasok útja 24. I. emelet Állandó munkatársak száma: 8 Nálunk tanulható nyelvek: angol, német, francia, spanyol, olasz, gazdasági szaknyelv angol és német nyelven Helyben letehető nyelvvizsga típusok: Szakmai: LCCI, GazdálKODÓ, Corvinus OECONOM Általános: TársalKODÓ, Corvinus Nyelvvizsga felkészítést vállalunk a fentieken túl: Szakmai: KITEX, BGF, Zöld Út és TOEFL Általános: ECL, TELC, EURO, BME, ORIGO Tavalyi évi nyelvvizsgázók száma: 250 fő

Jelentkezés Próbanyelvvizsgára Gazdasági szaknyelvi és üzleti szaknyelvi próbanyelvvizsga lehetőséget hirdet a Más Nyelven Nyelviskola 2015 áprilisában, közép és felsőfokon: LCCI üzleti angol & Gazdálkodó angol és német gazdasági szaknyelvi vizsga

A jelentkezők a FÉSZEK újság felmutatásával 50%-os kedvezményt kapnak! Jelentkezni a nyelvvizsga@masnyelven.hu email címen, és a 30/649-2073-as telefonszámon lehet 2015. április 15.-ig!

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Fuss a magyar tannyelvű iskolákért 2014. március 11.-én szerdán zajlott le a PTE Sportiroda és a Rákóczi szövetség szervezésében a PTE 1367 Történelmi emlékfutás, melynek célja volt a 650. jubileumára készülő Pécsi Tudományegyetem ünnepi futórendezvényének előkészítése. Legalább ennyire fontos volt az a cél is, hogy a résztvevők fejenként 200 Ft-tal támogassák a határon túli magyar iskolakezdőket. 2017-ben PTE emlékév lesz az egyetem fennállásának 650. évfordulója alkalmából. Az eseménysorozat felvezetéseként már idén megtartottuk (egyelőre kísérleti jelleggel) a PTE 1367 Történelmi emlékfutást, amelynek csattanója, hogy 1367 hallgató két irányból 1367 métert futva berohan a város történelmi központjába, a Széchenyi térre, és ott közösen ünnepeljük néhány fellépő és az egyetem, valamint a város vezetőinek rövid köszöntője mellett a PTE sok száz éves fennállását. A Pécsi Tudományegyetem azonban mai formájában nem teljesen a középkori egyetem egyenes ági kifejlett maradványa, hanem a ma Szlovákiához tartozó egykori magyar koronázó város egyetemének, a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemnek jogutódja. Ennek apropóján a sporteseménybe bekapcsolódott a Rákóczi Szövetség is, mely a határon

túli magyarság kulturális érdekeinek képviseletét zászlójára tűzve indította el Beiratkozási Programját, aminek lényege, hogy azon családok, akik vállalják a Kárpát-medence határon kívül eső területein, hogy iskolakezdés előtt álló gyermeküket magyar tannyelvű iskolába íratják, ösztöndíj formájában tanévkez-

dési támogatást kapnak a szövetségtől. Ennek jegyében arra kértük a hallgatókat, hogy részvételük mellett fejenként minimális 200 Ft-tal támogassák a programot. Bár a rendezvényre több mint ezernégyszá-

zan regisztráltak, a megjelentek száma végül nem érte el a regisztrálók számát. A résztvevő hallgatók közül körülbelül 650-700 fő tartotta fontosnak, hogy támogassa a Beiratkozási Programot, így gyűlt össze 135.700 HUF támogatás, amely hozzávetőleg 14 vajdasági magyar kisiskolás gyermek ösztöndíját fogja fedezni szeptemberben. Az ösztöndíjak Közép-Bánság valamely hátrányosabb helyzetű magyarlakta kistelepülésének (Törökbecse, Beodra, Torontáltorda, Magyarcsernye, Magyarittabé) iskolakezdőihez fognak jutni. Ezúton is köszönet jár Bódis József rektor úrnak, hogy a Rákóczi Kupát követően a fővédnökséget ismételten vállalta, Hári Józsefnek és a PTE Sportiroda munkatársainak, hogy a szervezés anyagi és technikai feltételeit biztosították, valamint minden egyetemistának, aki futónagykövetként, vagy futóként csatlakozott a kezdeményezéshez. •

Mozgalmas március az MKT-nál

Eseménydús hónapon van túl az MKT. Több nyitott és csapatépítő program színesítette a tagok és érdeklődők hétköznapjait. Ilyen volt például Dr. Kaposi Zoltán március 18-ai előadása is, amelyen nagy örömünkre igen sokan részt vettetek. Az előadáson az Európai Unió lehetőségeibe és problémáiba kaptunk mélyebb betekintést, és olyan fontos témákat érintettünk, mint az EU társadalmi, gazdasági és kulturális sokszínűsége

és jelentősége. A Tanár Úr a tőle megszokott könnyedséggel és humorral tálalta a mondanivalóját, ami többször volt elgondolkodtató, mint ahogy az elsőre tűnhetett. Ez a gondolatébresztő előadás ugyan előidézhette a hallgatóságban az Európai Uniós ismeretek rémét, azonban teljesen más megvilágításba helyezte az Unió intézményét, hisz felhívta a figyelmünket az EU sajátos sikertörténetére – hogy a Tanár Úr szavaival éljek. Az előadás talán legfontosabb mondanivalója azonban az, hogy élvezzük ki az Európai Unió nyújtotta szabadságot, és építsük be a mindennapjainkba a nyugati gondolatvilágot, amikor csak lehetőségünk nyílik rá. Azonban a mozgalmas szó ebben a hónapban nem csak szakmaiságot, hanem szóra-

kozást is jelentett. Nem mintha az előadások nem lettek volna szórakoztatóak. Az MKT lassan hagyománnyá váló squash kupája is ebben a hónapban került megrendezésre a tagok legnagyobb örömére. A fárasztó nap után ez a játékos versengés a lehető legjobb kikapcsolódást és levezetést jelentette az aktív tagok számára. A versenyen hét fiú és nyolc lány vett részt, úgyhogy a korábbi férfiuralom is megtört ezen az eseményen. Hajrá lányok, csak így tovább! De ez csak két kiemelt esemény volt a társaság életéből, ha pedig kedvet kaptál ahhoz, hogy a kis csapatunkhoz tartozz, akkor mindenképp látogass el a következő eseményekre. Bővebb információkért keresd a Facebook oldalunkat, vagy szólíts le minket bátran az egyetem folyosóján. •

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Lyon: a city of culture and creation Lyon’s cultural life is characterized by the balance struck between institutions of excellence, by the presence of major festivals, and finally expression places accessible to all. It is also not a coincidence that Lyon was devoted as the first French cultural capital not including Paris. Calendar of Events in Lyon: September: If you are a dancer or you just like this art, you can visit the Biennal of Dance. You find numerous representations about differents topics with famous artists. September to January: Biennal of Contempory Art is an art exhibition. It takes place every odd year, alternating with the Dance Biennial of Lyon. October: Lyon is the city of the cinemas therefore we host the Festival of Lights in Lyon. It’s a program that visits and revisits the history of cinema, it’s numerous personalities from the film world and sessions in the bigger cinemas of Lyon. December: During your semester, you may have the chance to contemplate thousands of lanterns that illuminate Lyon windows each year. On the evening of December 8th, tribute is paid to the Virgin Mary since the seventeenth century, to thank for protection of the city from the plague. The Party of Lights, which now spans four days, was also marked by multiple animations and illuminations on the main public and religious buildings in the city. March: This city of fashion will make you fall in love with the vintage creations of young designers (HandyMade, Jewelry Anne Thomas, Mary Rose ...). And do not miss the Vintage Fashion Market, which takes place every year since 2002.

April: For three days, the city becomes the world capital of polar. In fact, this is an opportunity for fans of the genre to enrich their passion, meet experienced authors and rising stars. May: If you like festival but in other genre, we can also escort you to the world of electro sounds at the major festival of the night sounds, « NuitsSonores » held annually in early May. If you are a lover of parties THIS IS MADE FOR YOU! June-July: In a unique place, a large and old theater, that you can find all the art related disciplines: theatre, music, dance, opera, circus, cinema ...Les Nuits de Fourvière is devolved to arts since 1946 to link coexisting disciplines. Every summer in June and July, the festival presents about 60 performances for over one hundred and thirty thousand spectators. We can see various french artists like :Stromae, Fauve, JulienDoré, Angus & Julia Stone… Lyon: Capital of the gastronomy One of the most famous traditions in Lyon is the cookery. The city has the title of “World capital of gastronomy” since 1935. Lyon is enriched by a lot of specialities: you will enjoy it…. Or not. Let me explain you a typical meal in Lyon. First, for the aperitif, you can taste a Beaujolais, which is served with “gratton”, which are pieces of grilled pork rind. Then, the true tradition is the „quenelle”, which is a preparation made with flour, butter, and milk. It can be perfumed with veal or chicken and must be accompanied by a béchamel sauce. At last, you will enjoy „bugnes”, a typical dessert which is a dough fried in oil. To test this attractive menu, the obligatory passage is in the “Bouchon Lyonnais”. It is a typical restaurant where you can eat all

these authentic specialities, in a friendly atmosphere. No stay in Lyon without a meal in a “Bouchon Lyonnais”! Animated district in Lyon Place des Terreaux: There are a lot of pleasant palaces in Lyon (Bellecour palace, Republique palace). However, one of the largest and most famous is “Place des Terreaux”, surrounded by harmonious architecture. From the square we can also observe some of the most important monuments of the city. The City Hall first, that stands here, but also the old Royal Abbey, now converted in to the Museum of Fine Arts. Quai du Rhône: Lyon is crossed from north to south by the Saone but especially by the Rhone. There is a bicycle and pedestrian path along the river and along the route include the skatepark modules, permanent chairs, modules sports activities. On the water you discover many barges, private or public and it is the opportunity to go for a drink in one of the many dock barge barrestaurants. You will forget you are in the heart of the city. Rue Mercière: This pedestrian street is very popular with tourists because the atmosphere is friendly and festive. During the summer, all restaurants have open terraces on the street and during the winter they create beautiful decorations. We can find a lot of specialities and have an attractive break in this quarter. Le Vieux Lyon: It is one of the largest districts regarding the medieval period and renaissance which is still intact to this very day. You can discover shops, the cathedral “Saint-Jean” and small colorful streets. “Le vieux-lyon” is classified in UNESCO’s world heritage list. •

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Interjú Sztojka Krisztinával Kriszti életét már gyermekkora óta végigkísérte a sport szeretete. Versenyszerűen karatézott, és táncolt. Mindez ma már hobby, viszont most sem tétlenkedik, hiszen az Avon területi kordinátora, amely nagyon fontos szerepet tölt be az életében. – Mesélj kicsit a gyermekkorodról! – Egy kisvárosból származom, Tolna megyéből, Bátaszékről. Szüleim korán vágtak neki a gyerekvállalásnak, talán ezért alakult ki közöttünk nagyon szoros kapcsolat. Mindent meg tudok velük beszélni, ahogy két testvéremmel is. Van egy bátyám és egy kishúgom. Családom mindenben támogat, semmit sem szerettek volna rám erőltetni, hagyták, hogy mindenben kipróbáljam magam. Így alakult, hogy már elsőben elkezdtem karatézni és balettozni, később modern táncoltam, és kórusban énekeltem. Annyit vártak el tőlem, hogy amibe belekezdtem, azt teljes odafigyeléssel végezzem, és próbáljam kihozni magamból a maximumot. Ennek a hozzáállásnak köszönhetem általános iskolai és gimnáziumi éveim alatt elért kiemelkedő tanulmányi eredményeimet és sportban elért sikereimet is. – Hogyan kezdődött a tánc iránti érdeklődésed? – Mindig is érdeklődtem a tánc iránt. Négy évig balettoztam, később lehetőségem nyílt egy modern tánccsoporthoz való csatlakozásra, ahol többféle stílusban is kipróbálhattam magam. Hat évig voltam aktív tagja a csoportnak, rendszeresen jártunk fellépésekre és versenyekre. Kiskorom óta bennem volt a versenyszellem, 13 évig karatéztam, ebből körülbelül 11 évig versenyszerűen. Rengeteg megmérettetésen vettem részt, megyei, országos, nemzetközi versenyeken és diákolimpián. Így amikor felmerült a lehetőség, hogy a tánctudásomat is kipróbáljam versenyszinten, nem is volt kérdéses számomra, hogy belevágjak. Országos és nemzetközi tánc-

versenyeket nyertem, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy 2013-ban sikerült kijutnom a modern tánc sportok világbajnokságára, ahol 3. helyezést értem el. – Jelenleg is aktívan sportolsz? – Egyetem mellett sajnos mindkét sport csak hobbi lett számomra. A tanulás került az első helyre, de ahogy időm engedi, hazajárok edzésekre, a testnevelést pedig táncaerobikként teljesítem. A nyári karate edzőtáborok kihagyhatatlanná váltak számomra, ahol napi több edzésen és rengeteg csapatépítő programon veszünk részt a jól megszokott csapattársakkal, akik szinte a második családommá váltak, hiszen 6 éves korom óta ismerem őket. Karatéból sikeres bírói vizsgát tettem, így még versenyeken is részt veszek, de most már csak bíróként vagy segítőként. – Miért éppen a Pécsiközgázra adtad be a jelentkezésedet? – Mindenképp közgáz hallgató szerettem volna lenni, és azért döntöttem Pécs mellett, mert ez volt számomra a legközelebbi egyetem, így haza tudok járni akár minden héten, az oktatás szintje pedig van olyan jó, mint akármelyik másik felsőoktatási intézményben. Több ismerősöm volt, akik idejártak, és csak jókat meséltek a KTK-ról. A várost is nagyon szeretem, már el sem tudnám képzelni más helyen az egyetemi éveimet, és egyáltalán nem bántam meg, hogy Pécsre esett a választásom. – Mivel töltöd az egyetem mellett a szabadidődet? – Család, barátok, hobbi szinten sport, valamint az AVON-nál dolgozom területi koordiná-

torként. Ez annyit jelent, hogy van egy tanácsadókból és törzsvásárlókból álló csapatom, akiket én irányítok, és segítem a munkájukat. Ez el is veszi a szabadidőm nagy részét, de imádom csinálni. Sokan azt hiszik, ez csak arról szól, hogy sminkeket és kiegészítőket lehet rendelni, de ez a munka számomra sokkal többet jelent. Rengeteg embert sikerült általa megismernem, így bővíthettem baráti és ismeretségi köröm. Azokon is segíthetek, akik rászorulnak. Karitatív tevékenységeinknek 4 főpillére van. Mellrák ellenes kampányunk a legismertebb talán, a katalógusban is találhatók adománygyűjtő termékek, melyeknek teljes bevétele a mellrák alapítványnak megy, de ezen felül minden egyes megvásárolt termék után további 1 Ft kerül átutalásra az adománygyűjtő alapba. Ennek köszönhetően a tavalyi évben diagnosztikai készülékeket vásároltunk a Pécsi Tudományegyetem, valamint az Edelényi kórház számára. Emellett felszólaltunk, és aláírást gyűjtöttünk a családon belüli erőszak ellen is. Ennek következtében lett törvényjavaslat, melyet elfogadtak, és ennek köszönhetően mára már büntetik is. Ez a két főpillérünk, de segítünk a katasztrófa sújtotta területek áldozatain is, és a természetvédelem is fontos szerepet kap nálunk, legutóbb esőerdőket telepítettünk újjá. Örülök, hogy egy ilyen cégnél dolgozhatom, s nem utolsó, hogy össze tudom egyeztetni mindezt a tanulmányaimmal. – Mi a legnagyobb álmod? – Az, hogy sikeres és boldog legyek, hogy olyan munkám legyen majd, amit szeretek csinálni, és jó is legyek benne. Legyen körülöttem egy boldog család, férj, gyerekek, kutya, cica. Legnagyobb álmom, hogy sikerüljön megvalósítani azt az életet, amit elképzeltem magamnak. Hiszen egyszer élünk, és ebből is próbálom kihozni a maximumot, ameddig tehetem. Köszönöm az interjút! •

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Interjú Ömböli Mónikával Kedves kolléga, igaz barát, szakmája iránt elhivatott, munkahelyéhez lojális, igazi belevaló nő. Az MSB Zrt. szakmai igazgatója, Alumnink, Ömböli Mónika mesélt a Pécsiközgáz életérzésről, lehetőségekről és a szakmai fejlődésről. – Mesélj egy kicsit magadról. Mi hozott a közgazdasági pályára? – Anyukám inspirált mindig a tanulásra. A reáltantárgyak iránt érdeklődtem már gyermekkoromban is. Ennek köszönhetően közgazdasági szakközépiskolába mentem, és onnan egyenes ágon jött az Pécsiközgáz. – Mire emlékszel vissza szívesen az egyetemi éveidből? – Élmények és az élethosszig tartó barátságok azok, amik megmaradtak. Gyerekkori barátságokon kívül az egyetemi barátságok azok, amik az életemben jelentősek, és még mindig meg vannak. Ezek mellett a sok - sok buli, a rengeteg tanulás és a nagyon sok szerencse, ami ahhoz kellett, hogy néha egy jó tételt húzzon az ember. Ezek azok, amire emlékezünk, és mindig viccelődünk, amikor a barátaimmal összejövünk. – Voltál esetleg tagja bármilyen diákszervezetnek? Ha igen, akkor mit gondolsz milyen hatással volt rád? –Igen, az IKA TM-nek, az akkori Tehetségért Mozgalomnak. Amikor jelentkeztem az egyetemre, akkor én is részt vettem a TM táborban, aminek köszönhetően később, mikor már fölvettek, táborszervezőként, majd „tanár”-ként próbáltam megismertetni a matematikát a közgázra jelentkezőknek, és ez nagyon jó élmény volt. Aktív tagja voltam az egyetemi közösségnek és a Rókaűzők országos futóverseny szervezője voltam három évig. Részt vettem a gólyatábor, a felezőbuli szervezésben, én voltam KTK levelezős hallgatók koordinátora. A bulizás meghatározó része volt az

egyetemnek, főleg, amikor kollégista voltam harmad, negyed éven. Akkor kerültem be abba a baráti társaságba, akikkel azóta is jóban vagyok. Minden kedden buliztunk, aztán szerda reggel kómásan mentünk órára. Soha nem fogom megbánni, mert vissza nem térő alkalmak voltak ezek. Mindenkinek javaslom, hogy legyen diákszervezeti tag, és szervezzen, mert az ott szerzett tapasztalatok, élmények fejlesztik a csapatmunkát, amire később a munkában is szükség van. Építő jellegű volt, hogy ezt már az egyetemen is elkezdtem kipróbálni és fejleszteni. – Jelenleg az MSB Zrt.-nél dolgozol, mint szakmai igazgató. Hogyan kerültél a céghez? Mi a feladatot és mik a jövőbeli terveid? – Az MSB Fejlesztési Tanácsadó Zrt. Dr. Madár Péter egyetemi oktatónk cége. Egyik barátom mondta, hogy a „Madár” cége „embert” keres, gyakornokot. Péter pont pénzügyi eszközök és intézmények szakirányon tanított, három embert vettek fel az évfolyamunkról, és az egyik én lettem. Az egyetemen részt vettem egy pályázatíró és projektmenedzsment képzésen, így egyértelmű volt Péter cégének a választása, hiszen akkor pályázatírásra és projektmenedzsment feladatra kerestek gyakornokot. Nyolc év alatt folyamatosan szereztem a tapasztalatokat, kitartottam, szorgalmas voltam, így jutottam el a megbízott szakmai igazgatóságig. Feladatom a munkaszervezés- és irányítás, szakmai tapasztalatok átadása, tanulás segítése, amit szeretek csinálni. Bízom benne,

hogy a jövőben is az MSB-nél dolgozhatok. – Lapunk központi témája a normák és deviancia. Mit gondolsz, a munkahelyeden milyen viselkedési minta az, ami követendő és a sikerhez vezet? – Vállalati kultúrát és a normákat szerintem az alapító tagok és vezetők adnak alapvetően. Az, hogy Madár Péternek és Miklós Mónika vezérigazgatónak milyen normái vannak, az nagyban befolyásolja azt, hogy itt cégen belül mi az elvárt viselkedési forma és mi az, ami elfogadott. Itt a kitartás, elkötelezettség, tanulni, fejlődni akarás szerintem alapvető elvárások és normák. Sikerült egy olyan céget felépíteniük, ahol olyan munkavállalókat találtak maguk mellé, akik ezt el tudják sajátítani, vagy eleve a sajátjuk volt ez a hozzáállás. Ha valaki nem tud ezekkel azonosulni, akkor a Mónikáék nem szokták szankcionálni. Én úgy tapasztalom, hogy aki nem tud az elvárásokkal azonosulni előbb-utóbb, úgyis elmegy egy olyan helyre, ahol jobban érzi magát. – Hogyan töltöd a szabadidődet? – Találkozom a barátaimmal, amikor csak tehetem. Ha ez nem jön össze, akkor telefonon, SMS-ben, chaten kommunikálunk. Olvasok, családommal, barátommal vagyok. Szerencsére megvan a kikapcsolódás. – Mint sikeres végzett Pécsiközgázos, mit tanácsolsz a mostani hallgatóknak? – Aktívan éljék meg az egyetemi éveket, vegyenek részt minél több eseményen, akár szervezőként, akár csak résztvevőként. Ismerkedjenek meg a diákszervezetekkel, keressenek gyakornoki helyet, mert fontos, hogy ne úgy lépjenek ki az utcára, hogy előtte még soha nem dolgoztak csapatban. Ez már ugyan be van építve az az alapképzésbe, de ha el is megy valaki gyakornoknak, akkor próbálja meg odatenni magát és minél több információt felszívni, mert később abból tud táplálkozni. • Köszönöm az interjút! •

házunk tája – Fészek XXII. évfolyam 7. szám -Mi jut eszedbe a devianciáról?

-Mi jut eszedbe a devianciáról? Milyen példát említenél?

-Hogy mi is a deviancia? Olyan magatartásforma, amely nem szabályszerű, más, mint a normális. Példának mondanám, mikor a szülők elválnak, és új partnert keresnek, ennek következtében nem fordítanak elegendő figyelmet és időt a gyerekekre. Így a gyermek a szeretet és törődés hiánya miatt bulikban, alkoholban vagy netán drogokban keresi a saját boldogságot.

-Először a határok átlépése, korlátok kitágítása az, ami eszembe jut. Talán a fiatalkori lázadást hoznám fel példának így a legelső gondolataim között, az elfogadott szabályok megszegése, átértelmezése.

-Van valami furcsa, az átlagostól eltérő szokásod? -Nem tudok róla, hogy lenne bármilyen olyan szokásom, ami annyira különleges lenne, bár sokszor elgondolkodok rajta, hogy a magyar retro bulik iránti rajongás, illetve a matematika nagymértékű szeretete eléggé eltér az átlagos emberek érdeklődési körétől! -Vajon mindenkiből lehet zseni? -Véleményem szerint nem lehet mindenkiből zseni. Az én meglátásom az, hogy szükséges hozzá valamilyen szintű vele született agyi aktivitás és nem kevés szorgalom, kitartás és akaraterő. Ha valakiből hiányoznak ezek vagy csak pár, akkor az már nem, vagy csak nagyon nehezen válhat zsenivé. Molnár Nikolett BA, II. évfolyam

-Mi készteti az embereket szerinted a bűnözésre? -Ennek sok oka lehet. Vannak, akik a nélkülözésük átmeneti megszüntetése miatt kényszerülnek bűnözésre, a másik csoportot pedig a lelki sérültek, pszichológiai betegek teszik ki nálam. Közülük sokan nem nagyon tudják befolyásolni cselekedeteiket, így sokakat már kezelnek, de még szerintem rengeteg olyan ember van, aki erre rászorulna közülük. Ez egy nagyon érdekes dolog, és ápolással ezt kellene a minimálisra csökkenteni. Egy harmadik csoport pedig, akik vallási, kulturális csoportjukhoz való tartozásukat „hirdetik” ezzel, holott egy vallás egyáltalán nem olvadhat egybe például a gyilkolás tevékenységével, és ezt sokan máshogy gondolják sajnos a világunkban, ezzel szinte ellentmondva a vallási törvényeknek. Őket nem tudom megérteni… Balogh Virgínia BA, III.évfolyam

Hallgatók véleménye a devianciáról

-Mi jut eszedbe a devianciáról? -Hallottam, hogy Japánban komoly problémát jelent a fiatalok közötti gyakori deviáns viselkedés. A jelenség nyilvánvaló oka, hogy valaki nem akar megfelelni azoknak a viselkedési normáknak, amelyeket a társadalom felállít, ahogy Japánban a fiatalok lázadnak a kemény konzervatív etikai szabályok ellen. Fontosnak érzem, hogy a társadalmi normák iránymutatóként, és ne bizonytalanságkeltő tényezőként működjenek. -Szerinted jó, ha valakinek vannak furcsa, átlagostól eltérő szokásai? -Mindenkinek vannak ilyen szokásai, és ezt jónak is tartom. Szerintem mindenki kövesse azokat a szokásokat, azt az értékrendet, amit szeretne, amíg ezzel másokat közvetlenül nem sért. Ez az önbizalom alapja, nem tartom jónak az össztársadalmi értékek követését elvárni mindenkitől. -Mennyire tartod magad deviánsnak? -Szerintem a szakirodalom biztos nem alkalmazná rám ezt a kifejezést. Egyetemre járok, szeretem a focit, szeretek sörözni, és szoktam a neten lógni. Nem tűnök deviánsnak, persze nekem is vannak olyan szokásaim, amit sokan furcsának tartanának. Gyimesi András MA, I. évfolyam

Összeállította: Filinger Kitti -Mi jut eszedbe a devianciáról? -A deviancia fogalmát az egyetemi tanulmányaim során ismertem meg. Olyan magatartásformát takar, amely a társadalom által elfogadott normákat megszegi. Így értelemszerűen a különböző kultúrákban más-más viselkedés minősül deviánsnak. Példaként az alkoholizmust, a drogfüggőséget és a bűnözést említeném. -Mi vezet szerinted főként az alkoholizmushoz? -Az alkoholizmus sajnos nagyon gyakori napjainkban Magyarországon, mindenki találkozik vele a környezetében. Szerintem a rossz családi vagy anyagi háttér hatására alakul ki legtöbbször ez a káros szenvedély. De lehetnek lelki tényezők is az okozói. Például a depresszió vagy az egyedüllét. -Miért van az, hogy nehezen fogadjuk el azokat, akik mások, mint a megszokott? -A társadalmi normák és a szocializáció hatására kialakul bennünk egy kép a „normális” viselkedésről, amelytől nehezen vonatkoztatunk el. Ezért elítéljük azt, aki nem illik bele ebbe a képbe. Napjainkra azonban előtérbe került a tolerancia, így egyre kevésbé vagyunk kirekesztőek. Kovács Vivien, MA I. évfolyam

párbeszéd – Fészek XXII. évfolyam 7. szám Interjú Dr. Vörös Józseffel

Írta: Koltai Arnold

Előre fáradhatatlanul Korunk egyik vezető termelésmenedzsment kutatója, Karunk korábbi dékánja és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Gyermekkor, munkásság, érdekességek és hasznos tanácsok egy tapasztalt üzletember szemüvegén keresztül.

– Kérem, meséljen a gyermekkoráról! Mik voltak azok az élmények és hatások, amelyek a közgazdász pályára terelték? – Érdekes interjút adni ebben a korban, jóval több évre kell visszaemlékeznem, mint a Ti korosztályotoknak, ez nyilvánvaló, és néha olyan megrökönyödést vált ki, hogy a Te korosztályod nem tud meglenni például a telefon nélkül. Ki van téve a padra, hogy villogjon, és azonnal információt kapj, mert az milyen fontos. Persze gazdaságilag is más volt, nem olyan rendszer volt, mint ma, hogy a termelő nyomja az árut, hogy vegye meg a fogyasztó, hanem fordítva volt, az embereknek volt pénze, de áru meg nem volt. Élénken emlékszem, hogy 10 éves koromig nem volt áram és gáz a faluban. Az ember csodálkozik néhány dolgon ma, kétségbe vagyunk esve és a világ végét látjuk, ha áramszünet van, vagy nincs gázellátás. Ezek egyáltalán nem léteztek; én egy petróleumlámpa fényénél tanultam meg olvasni. Érdekességként elmesélem: 1956-ot írtunk, ekkor 5 éves voltam, és az orosz tankok átvonultak a falun. Én nagyon jót játszottam az orosz katonákkal és ki- meg beugráltunk a tankokból, ez egy hatalmas gyerekkori élmény volt, de sajnos ehhez kapcsolódik az is,

hogy ’56-ban egy őszi reggelen éppen kint álltam az utcán, amikor csőre töltött fegyverekkel körbevették a házunk, mert kiderült, hogy elrejtettek egy géppuskát az ingatlanunkon és feljelentettek bennünket fegyvertartásért. Édesapámat elvitték és törött orral tért haza. Jól emlékszem erre a diktatórikus időszakra. Azt kell mondjam, bizonyos szempontból az életpályám determinált volt, lévén a családi üzletben nőttem fel. Amikor kinyitottam a szememet reggel, azt láttam, hogy az anyukám dolgozik a boltban. Azért volt ez a lehetőség, mert a szüleimnek volt boltja a faluban, amit később államosítottak, tehát elvették. Gyakorlatilag a kereskedelmi pálya, a pénzzel való foglalkozás mindig adott volt számomra, mondhatnám azt, hogy én abban nőttem fel. Az emberek szolgálata mindig bennem volt, lehet, hogy később így jött az oktatás is, hiszen talán a legközvetlenebb szolgáltatás, mint ahogy a boltban kiszolgáljuk a vevőt, engem így neveltek. Nem tudom a hallgatók mit éreznek, de ebből próbálok valamit átadni. A vevő tisztelete, a más ember tisztelete családunkban egy alapvető dolog volt, főleg ha a szolgáltatási szektorból származik. A család megélhetése egy fontos tényező: én voltam a pénz-

szállító, tehát minden nap a bolt bevételét fel kellett adni a postán, el kellett vinni, és ezt minden nap én végeztem. Egész fiatal koromban már megkaptam a biciklit, ami azért volt különleges, mert a faluban nekem volt először biciklim és akkoriban ez abszolút kuriózum volt. Akkoriban még az oktatási rendszer is gyökeresen más volt, léteztek technikumok, ezek az iskolák képesítést nyújtottak. Én magam kereskedelmi technikumba mentem, ott szereztem minősítést. 8 tárgyból kellett érettségizni és sosem felejtem el, hogy például áruismeretből a görögdinnyét húztam tételnek! Az a tudásmennyiség, amit a középiskola biztosított nem volt elegendő, hogy bekerüljek az egyetemre, hiszen akkoriban 550 főt vettek fel az országból, plusz a Ratkó-korszak miatt egy demográfiai bumm volt. Képzeld el azt, hogy kellett gürizni és mennyi teljesítmény kellett ahhoz, hogy bekerüljél az egyetemre, így matematikából megvettem az összes olyan könyvet, ami feladatsorokat tartalmaz, tehát magamtól tanultam. Életemben kétszer buktam meg vizsgán, az egyik az angol nyelvvizsga volt először, másodszor pedig a hajósvizsgán, de a nyelvvizsga egy nagyon jó bizonyíték volt arra, hogy amikor külső módszertan alapján próbálnak megtanítani, és az neked nem megy, akkor semmire nem jut az ember. Ijesztő volt a teher és a nyomás, hogy nem fognak felvenni és ki akartam kerülni abból a világból, mivel világosan látszott, hogy ha az embernek nincsen diplomája, akkor nagyon-nagyon nehezen fog tudni érvényesülni, különösen

párbeszéd – Fészek XXII. évfolyam 7. szám abban a korban. Az egyéni felkészülés annyira sikeres volt, hogy a 3 órás feladatsort másfél óra alatt megoldottam és fel is vettek elsőre, gond nélkül. Mindig rengeteget kellett hozzá önállóan dolgoznom, hogy utolérjem és behozzam a többieket. – Komoly szerepet töltött be a Pécsiközgáz életében, tudna mesélni a munkásságáról? – Elmélettörténetet szerettem volna tanítani, azonban nem volt állás, viszont a matematika tanszékre kerestek embert, akinek az volna a feladata, hogy közgazdasági problémák megoldására tanítson matematikai módszereket. Akkoriban még nem volt egyértelműen ös�szekapcsolódva a matematikai modellek alkalmazása a közgazdaságtani gondolkodásban, és akkor így tanítottam már annak idején. Ezeken a modelleken keresztül akadtam rá a termelésmenedzsmentre, amely még ebben a formájában nem létezett, eleinte készletgazdálkodásnak nevezték, majd később kezdett kialakulni a mai értelemben vett termelés- és szolgáltatásmenedzsment. 1987 és 1990 között dékán-helyettesként tevékenykedtem, ’88-ban megszerveztem az első nemzetközi konferenciát a karon, nyilvánvalóan termelésmenedzsmentből. Több külföldi vendégelőadó is részt vett és elég színvonalas esemény kerekedett ki belőle, ami nagyban növelte a reputációmat akkoriban. A másik esemény, hogy nagy lélegzetvétel után írtam a Soros úrnak egy levelet, mert megtudtam, hogy állítólag támogatja a pesti közgáz kart és mennek ki Soros ösztöndíjjal kutatók. Azt hiszem, hogy nagyon érzékeny pontra sikerült rátapintanom, mert rámutattam, hogy pesten kívül egy valamire való kar van Magyarországon, és az a pécsi, és ha a pesti karnak riválist teremtünk, sokkal nagyobb lesz a fejlődés üteme, mondhatnám akkor éleződik a kard, ha két jó penge ütközik, és Soros úr erre fogékonynak bizonyult. 1990-ben volt a karon az első szabad dékánválasztás és ekkor megválasztot-

tak engem a kar dékánjává. Ez egy küzdelmes időszak volt, mert egy generációváltás kellett bekövetkezzen, és ott álltam 39 évesen a régi tudományokat képviselőkkel szemben, akik – teszem hozzá – rendelkeztek valós, bölcs tapasztalatokkal, tehát nem volt egyszerű leváltani őket. Dékánságom időszakára esett az angol kapcsolat is, ahol végig kellett látogatnunk három intézményt, majd azok közül kellett kiválasztani a partneregyetemet, és egy rendkívül jó döntés volt azt hiszem, hogy a Middlesex University-t választottuk. Több mint 20 éves az együttműködés, és még mindig adunk ki közös diplomát.

– Úgy tudom több ízben is kijutott az Egyesült Államokba. Milyen tapasztalatai voltak, és miben segítette Önt a szakmai fejlődésben? – Amikor kikerültem Amerikába, mint kutató a Soros ösztöndíjjal, a Purdue Egyetemen voltam Indiana államban. Ez elsősorban műszaki-agrár profilú egyetem, következésképpen a közgazdász oktatást jellemezte, hogy sokkal több a kvantitatív módszertan. Nagyon jó kutatótársaim lettek, amerikai professzorok, akikkel meg tudtam jelentet-

ni tanulmányokat és ez nagyban segítette a pályám alakulását. Dékánságom alatt szervezett az amerikai kormány egy Eastern European Tea c hers Training Program elnevezésű programot, aminek a célja hasonló volt, mint amit mi elkezdtünk a Soros ösztöndíjjal ’88-ban, azaz egy tanári átképzés a Harvard vezényletével, az összes volt szocialista országban. A program keretén belül egy teljes szemesztert el kellett végeznem 100 amerikai top menedzserrel együtt, ami egy nagyon erős kihívás volt. Hárman voltunk kelet-európaiak és ebből egy kolléga 3 hét után kibukott, ami miatt még nagyobb volt a teher, hogy végigvigyük, de azért csak bírtam. A Harvard jelentős fejezet az életemben, noha korábban már voltam kutató Amerikában, mégis a Harvardi módszertan sokkal jobban megmutatta, hogy a tudást hogyan lehet lefordítani a pénzcsinálás nyelvére, körülbelül az a stílus, amit én követek nálatok. Egy egyetemi oktató, ha komolyan veszi a dolgát, akkor arról van szó, hogy neki kell új eredményeket generálni és nem máshonnan megvenni. Önálló erővel kell generálni új eredményeket és ezt tudom mindenkinek javasolni, ha ezt megtanulja, biztos, hogy előre fog jutni. Külső tudás is kell – nekem is nagyon sokat jelentett a Harvard, ez nyilvánvaló –, de önmagában nem elegendő, ha nem viszed tovább és nem teszel hozzá valamit. Idejében ráéreztem arra, hogy ez az én feladatom és ha minél több olyan tudományos termékem lesz, amely a legrangosabb lapokban megjelenik a világon, akkor ez adja biztosan számomra a továbblépésnek a lehetőségét, és ez a követendő út. Én mindig ezt követtem és gondolom, ennek az eredménye az is, hogy két évvel ezelőtt az Akadémia tagja lettem, ami azt jelenti, hogy Magyarországon nincs tovább, itt szakmai berkekben ez elég nagy dicsőségnek számít. – A rengeteg munka mellett, amelyet felelősségének tudhat, azért kell, hogy legyen egy kis ideje saját magára. -Megosztaná velünk, mivel foglalko-

párbeszéd – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

zik szívesen szabadidejében, mit tekint hobbijának? – Szabadidő mindig kell. Azért kell, mert különben a fő szakmai teljesítmények sem mennek annyira előre. Egyrészt van kertem, amit gondozni kell, tele fával, így azt karban kell tartani. Másrészt, ami abszolút extra dolog, az a méhészet. Több mint 30 éve csinálom, ha megszúr egy méhecske, az ugyanúgy fáj, mint amikor először megszúrt, a különbség az, hogy nem dagadok be. A méhészkedés kapcsolódik az életvitelemhez, azért választottam, mert időm az nyilvánvalóan soha nincs, ezért egy olyan kemény dolgot választottam a hobbik közül, amely rövid idő alatt és rendkívül intenzív élményt nyújt. Kint lenni a természetben az egy csodálatos dolog, a m úgy a városban lakunk, de alig 300 métert kell menni, és már az erdőben vagyunk. A sport az a tenisz, úszás és a bicikli. Ezek váltják egymást, az úszás az körülbelül 3 hét múlva kezdődik és október végéig tart, általában a napi 500 métert azt lenyomom, télen a biciklizés jön előtérbe, a tenisz pedig azért problematikus, mert nagyon kevés időnk van, partner kell hozzá és két embernek ilyen sok feladat mellett összeegyeztetni nehezen megy. – Lapunk ezen számának főtémája a normák és a deviancia. Mit gondol, az üzleti életben milyen viselkedési sémákra van szükség a sikerességhez? – Ez ott kezdődik, hogy mit értünk deviáns alatt. Ha mindenki tetovált, és egy nem, akkor ugye az a deviáns. Tegyük fel, hogy a devianciát és nem devianciát úgy ítéljük meg, hogy a normáknak a megtartása. Induljunk ki abból, hogy mi az, amit látunk és normálisnak ítélünk meg, kvázi a társadalom többsége által elfogadottnak tartunk. Értelemszerűen a deviáns pedig az, aki ettől extrémen elhajlik, tekintsük ezt definíciónak. Én azt hiszem, hogy a közgazdász képzés az olyan szempontból érdekes, hogy

általában konzervatívabbnak kell lenni, mint esetleg más foglalkozástípusoknál. Amikor a Harvardon tanultam, akkor a hét egyetlenegy napján, szombaton volt csak megengedve, hogy ne elegánsan, nyakkendőben, ingben üljünk az iskolapadban. Azt gondolom, hogy az üzleti élet az komolyságot, megfontoltságot jelent, mert nagyon sok ember sorsával és jövőjével kapcsolatban hozunk döntéseket, ez egy felelősségtudatot diktál. A felelősségnek pedig egyfajta kifejeződése a nem deviáns viselkedés, tehát nagyon nehezen tudok elképzelni a Wall Street-en, vagy az OTP bank igazgatóságának épületében mondjuk tarajos hajjal megjelenő, tetovált, fülbevalós embereket. A pénzvilágban nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ne inkább konzervatív viselkedést tanúsítson. Emlékszem egy esetre, amikor egy japán delegációval volt szerencsém tárgyalni és az alelnök egy alkalommal az elnök szerint nem elegánsan öltözött fel, nem volt a nyakkendője az ingjére pontosan behúzva, hanem lazán hordta és az elnök hazaküldte, hogy öltözzön fel normálisan. És igaza volt. Az üzleti életben és a közgazdászoknak inkább a társadalmilag elfogadott normákat kell követniük. Nem mondom,

hogy nincs kivétel, lehet mondani kivételeket, de zömmel ilyen emberekre van szükség, ezek mennek előre és állják meg a helyüket. •

CURRICULUM VITAE •1974-ben szerzett közgazdász diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen •1984-ben kandidátusi fokozat elérése •1993-ban a közgazdaságtudomány akadémiai doktor címet szerezte meg az MTA-n. •1990-1993 között a JPTE Közgazdaságtudományi karának dékánja •1993-ban elvégzi a Harvard felsővezetői programját •1994-től a JPTE professzora •2004-2007 között a Pécsi Tudományegyetem általános rektor-helyettese.

párbeszéd – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

– Azt tudjuk, hogy a devianciák számos veszélyt rejtenek magukban társadalmunkra nézve. De milyen pozitív hatásai lehetnek?

– Ön szerint mit jelent a deviancia, miben nyilvánul meg? Milyen veszélyei lehetnek?

Dr. habil. Ulbert József :

Váry Miklós:

– A deviancia kifejezés meglehetősén sokértelmű, ezért nehéz egyértelmű reakciókat megfogalmazni ezzel kapcsolatban. Ha most csak a saját szakmánkra vonatkoztatom a kifejezést, akkor a következő asszociációim vannak: unortodox gazdaságpolitika, válság. Mindkettő hordozhat és meglátásom szerint hordoz is előremutató elemeket, pozitív hatásokat. A szokásostól eltérő, másképp gondolkodás nagyon sok innovációt teremt, amelyek nagy részéről csak történelmi távlatokban derül ki, hogy összességében milyen hatást gyakorolt a társadalmi fejlődésre. Ebbe a körbe sorolható az unortodox gazdaságpolitika is, melynek lényege az a felismerés, hogy a mainstream közgazdaságtan sajnos olyan axiómákon nyugszik, amelyeket a valóság sok tekintetben és már meglehetősen régóta meghaladni látszik. Így kétségkívül megérett a helyzet arra, hogy az axiómáinkat átgondoljuk, elszakadjunk szokványos tételeinktől. Hasonló devianciaként tekinthetünk a válságokra is, amelyek során több dimenzióban párhuzamosan is elszakadhatunk a valóságtól, a szokványos ügymenettől. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy minden válság az útkeresések felgyorsulásához, végső soron innovatív megoldások megjelenéséhez is vezet. E tekintetben a gazdasági devianciák innovációt gyorsító hatásai mindenképpen komoly vizsgálat tárgyát kell hogy képezzék, lehetnek a negatív hatások komoly ellensúlyai.

– Szerintem a deviancia olyan magatartást jelent, ami ellentétes a társadalom által széleskörűen elfogadott normákkal. Enyhébb formája lehet például egy sokakat megbotránkoztató öltözet, súlyosabb formája lehet valamilyen erőszakos cselekedet. Definíció szerint nem feltétlenül jelent veszélyt, ugyanakkor számos deviáns viselkedés veszélyes is egyúttal (pl. tömegmészárlás). Szerintem a deviancia terjedésének legfőbb oka a hagyományos kisközösségek és a családok gyengülése. A nagyvárosi tömegben sokan elveszettnek érzik magukat, ezért valamilyen deviáns magatartással próbálják felhívni magukra a figyelmet. Úgy vélem, ezzel a folyamattal a túlzottan merev és a túlzottan liberális társadalmak birkóznak meg a legnehezebben. Előbbire példa Japán, ahol a társadalmi kötöttségek hajlamosak elfojtani az emberek modern vágyait, ezért amikor előtör a deviancia, akkor elemi erővel tör elő. Nem véletlen, hogy a legbizarrabb új hóbortok általában Japánban bukkannak fel. Utóbbira a skandináv államok jelenthetnek példát, ahol különösen szabadelvű az értékrend, ezért sokan nem érzékelik, hol a határ. Talán nem véletlen, hogy Anders Breivik tömegmészárlása is egy skandináv országban, Norvégiában következett be. Azt gondolom, hogy a megoldást a közösségek erősítése jelentheti: figyeljünk egymásra, éreztessük a társainkkal, hogy mindannyian értékes emberek, akikre a közösségnek szüksége van. Ne hagyjuk, hogy az értékeink relativizálódjanak, ugyanakkor ne ragaszkodjunk elavult berögződéseinkhez sem.

Összeállította: Havasi Virág

Összeállította: Haris Andrea

– Ön szerint szükséges-e a deviancia szó jelentését, hozzá kapcsolódó tartalmakat oktatni? Milyen formában nyilvánulhat meg deviancia a gazdaságban? Dr. Pavluska Valéria: – Azt gondolom, hogy a deviancia szó jelentését önmagában nem kell oktatni. Nem hinném, hogy bármelyik egyetemista ne tudná, hogy a deviancia kifejezés olyan magatartást jelöl, amely eltér a társadalom nagy többsége által elfogadott normáktól. Az is köztudomású, hogy a deviáns magatartást a társadalom valamilyen módon szankcionálja, sokszor bünteti. A normák, a szabályok azonban sokfélék. A jogszabályok kötelezőek, megszegésükért büntetés jár, ezért ezeket a maga területén egy gazdasági szakembernek ismernie kell. A gazdaságban etikai normák is léteznek, ezekről is illik tudni. A gazdasági képzésben tehát alapvető a jogkövető és etikus magatartás oktatása. Mégsem árt óvatosan bánni a deviancia szó alkalmazásával. Lehetnek ugyanis helyzetek, amikor az élet meghaladja a normákat. Ilyenkor a “deviancia” éppen a megújulást segítheti elő. Az egyetemi képzésnek ezért az is feladata, hogy megtanítsa a kritikai gondolkodást.

Összeállította: Pavelka Alexandra

OKTATÓI KÖRKÉRDÉS 21

szonda– Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Letérés az útról „Néhány súlyos elmekórtani esettől eltekintve az emberek többsége abba őrül bele, hogy megpróbál kitörni a hétköznapok egyformaságából.” /Paulo Coelho/

Nyílván sokan meglepőnek tartják, hogy a normáktól való eltérést, illetve a deviáns magatartást taglaló írásomat éppen egy Paulo Coelho idézettel kezdem. Tény, hogy a népszerű brazil író bölcsességeivel tele van a világháló, s miután boldog, boldogtalan e gondolatok segítségével igyekszik mások tudtára adni a benne mélyen rejlő érzéseket, nem tűnik szerencsésnek nekem is éppen e témával kapcsolatban hasonlóképpen cselekedni. A legtöbb korábbi központi témához hasonlóan a deviancia kérdésköre is rettentően vitatott, sokakat megosztó, olykor pedig megbotránkoztató tud lenni. Személy szerint, engem számos e téma elméleti hátterével kapcsolatos kérdés foglalkoztat, ezúttal mégis inkább a társadalmunkra jelenleg kiváltképp jellemző deviáns magatartásformákra szerettem volna fektetni a hangsúlyt. Így került terítékre többek között az alkoholizmus, a drogfogyasztás, az öngyilkosság, a bűnözés, vagy a különböző szexuális szokások. Lássuk, hogy a Pécsiközgáz hallgatói hogyan viszonyultak ehhez az igen kényes témakörhöz. Nos, a kitöltők rendkívül alacsony száma láttán is arra a következtetésre jutottam, hogy talán

ezúttal sok olvasó esetében valóban túl érzékeny pontra tapintottam. Nyilván többen a kérdőív teljes mértékű anonimitásában kételkedve nem töltötték ki azt. Mások pedig részben érthetően még név nélkül sem szívesen taglalnak ehhez hasonló intim kérdésköröket. Az biztos, hogyaz 52 kitöltő negatív rekordot jelent a Szonda történetében. Kérdéseink az alábbiak: 1. Kérlek, jelöld be az alábbiak közül azt, amelyet próbáltál már! (alkohol, kábítószer, szex ellenkező neművel, nemi aktus egyszerre több személlyel, csók azonos neművel, nemi aktus azonos neművel) Egyből e sikamlós részeket is tartalmazó kérdéssel kezdődött a kérdőív. Természetesen az alábbi pontok nem feltétlenül felelnek meg deviáns viselkedésformáknak. Egy pohár bor elfogyasztása a napi ebéd mellé, vagy a normális nemi é l e t folytatása nem térnek le a társadalmi normák útjáról. Egyes szexuális szokások, mint a homoszexualitás, vagy az orgia pedig számos kultúrkörben és korban teljesen elfogadott, míg máshol deviáns magatartásnak, illetve egyenesen bűnnek számít.

Arra voltam kíváncsi, hogy karunk hallgatói közösségében az alábbi pontok közül melyek számítanak a többség által kipróbált normának. A válaszok nagy része beleillet az átlagos egyetemistákról alkotott képbe, azonban akadt néhány számomra meglepő arány is. Az alkohol és az ellenkező nemű személyekkel való szex esete nem ezek közé tartozott, hiszen előbbit a válaszadók 100-, míg utóbbit 90 százaléka kipróbálta már. A kitöltők 42%-a túl van már élete első kábítószer fogyasztásán is. Talán ez az arány valamivel magasabb az általam vártnál. Ezt a kategóriát lehet érdemes lett volna kettészedni könnyű-, illetve kemény drogokra, de végül nem kívántam ennyire részletesen megvizsgálni azt. Az már meglepő volt számomra, hogy a válaszolók egyharmada csókolózott már vele azonos nemű személlyel, bár, néhány egyetemi bulin látottak alapján jobban belegondolva reális ez az arány. A nemi aktus létesítése azonos neműekkel, illetve egyszerre több személlyel a kapott válaszok alapján nem tartozik közösségünk általános normái közé, hiszen az elsőben csupán 4-, utóbbiban pedig mindössze 2 százalék szerzett tapasztalatot. 2. Hány évesen rúgtál be/ szeretkeztél/ fogyasztottál drogot először? Nyilván ezek sem vonnak maguk után konkrétan messzemenő következtetéseket a devianciával kapcsolatban, mégis úgy vélem, hogy fennáll némi kapcsolat az első szárnypróbálgatások koraisága és az elfogadott normáktól való eltérő életvitel kialakulása között. Természetesen mindhárom kategóriában voltak olyanok, akik még nincsenek túl az első alkalmon.

szonda– Fészek XXII. évfolyam 7. szám Ez a berúgás esetében a kitöltők 2 százalékára voGondoltál már az öngyilkosságra? natkozik, a válaszadók 7,8 százaléka őrzi még szüzességét, valamint közel 60% még nem próbált ki semmiféle drogot. Mint az várható volt, az első berúgás élményét élték meg átlagosan a legkorábban az olvasók. Akadtak olyanok, akik már 4, illetve 6 évesen megtapasztalták ezt az érzést. A kitöltők közel 40%-a került már 14 évesen vagy annál is fiatalabban erősen ittas állapotba és kevesebb, mint 14% számára A legtöbb esetben a halálos betegek péltörtént meg mindez a nagykorúvá válást dáját hozták fel, de páran a lebénulást, követően. Az első szexuális együttlétet a vagy más olyan magatehetetlen állapotot kitöltők mindössze kettő százaléka élte is megemlítettek, amikor valaki már nem meg a 14 éves kora előtt. A „Pécs képes magát ellátni, például pelenkázni iközgázosok” valamivel több, mint a fele kell. Egy két helyen az elfogadható kate15-16 évesen-, közel ötöde pedig 18-19 góriához tartozik a valamilyen nemes cél évesen esett át az első alkalmon. A kábí- érdekében történő önfeláldozás, például tószereket a válaszolók közül senki sem honvédelem, gyermekünk védelme, orvopróbálta ki 14 éves kora előtt, valamint si kutatás. Természetesen akadt néhány ebben az esetben nincsen olyan kor, ami- olyan álláspont is, miszerint mindenkinek kor túlnyomóan magasabb arányban es- joga van dönteni a saját élete felől és entek volna át a tűzkeresztségen. nek sem vallás, sem törvény nem állhatja útját. 3. Véleményed szerint milyen körül- A kérdőív szerkesztése közben még nem mények között elfogadható az öngyil- tudtam, hogy sajnálatos módon ennyire kosság, létezik-e egyáltalán megfelelő aktuálissá válik ez a kérdés. Mélységesen indok erre a tettre? Kérlek, fejtsd ki vála- megrázó és számomra teljesen felfoghaszodat pár mondatban! tatlan mindaz, ami a Germanwings utasaiAz alábbi kérdés megválaszolása során val történt. Bár magáról az öngyilkossága kifejtős kérdésekhez képest jóval aktí- ról eltérő véleményeket olvastam, úgy vabbak voltak az olvasók. Látszik, hogy gondolom, abban mindenki egyetért, ezzel a témával kapcsolatban mindenki- hogy senkinek sincs joga magával rántani nek megvan a határozott, sarkalatos véle- a halálba másik 150 embert és ezzel ménye, legyen az pro vagy kontra. A több- tönkretenni még több száz hozzátartozó ség meglátása szerint semmi esetben sem életét is. elfogadható, hogy eldobjuk az életünket. E válaszok szerint nincsen olyan szörnyű 4. Felmerült-e már benned valaha az probléma, amire nem létezne megoldás, öngyilkosság gondolata? ne lenne kiút. Sokan írták közülük, hogy az Nyilván élete során mindenki keresztülöngyilkosság puszta gyávaság, önzőség, megy rosszabb időszakokon, különféle mely ellentmond a természet törvényei- megrázkódtatásokon, amikor egyszerűen nek. Mások a szeretteinknek, családta- nem lát semmiféle kiutat a gödörből a goknak okozott fájdalmat emelték ki. Szép szebb jövő felé, de vajon hány emberben számmal akadtak olyanok is, akik említet- merül fel, hogy véget vessen életének? tek olyan eseteket, amikor elfogadható- Nos, a kitöltők közel egyharmadának nak tartják, hogy valaki kioltsa saját életét. megfordult már a fejében az öngyilkosság

N Nem em 669% 9%

n Ige 31%

gondolata, ami azért elgondolkodtató arány. Természetesen érdekes információ lett volna, hogy közülük hányan kísérelték is meg mindezt, de nem tartottam etikusnak ilyen szörnyű élményekről faggatni az olvasókat. 5. Mi a véleményed a homoszexualitásról? A homoszexualitás elfogadottsága mindig is igen vitatott kérdéskört jelentett a világban. Nem csak különböző kultúrák, társadalmak között jelenti ez sok esetben feszültségek forrását, de a legtöbb esetben szűk közösségeken belül egyaránt. A válaszokból kiderült, hogy karunk hallgatóságán belül sincs teljes egyetértés e témában. A kitöltők tizede egyenesen elfogadhatatlannak tartja az azonos neműek irányába érzett vonzalmakat és azok kimutatását, 15 százalékukat pedig teljesen hidegen hagyja a dolog. A válaszok háromnegyede többnyire pozitív véleményt alkot a melegek kérdéséről. Közel 30% teljes mértékben elfogadja őket, míg a többieket nem zavarja, ha otthon, a négy fal között csinálják, csak ne verjék nagydobra az egészet. 6. Kérlek, osztályozd az alábbi kifejezéseket aszerint, hogy milyen mértékben jellemzőek azok hazánkra, az európai országok átlagához képest. (5= sokkal inkább jellemző… 1=jóval kevésbé jellemző) Kíváncsi voltam, hogy az olvasók szerint mennyire jellemzőek hazánkra az egyes deviáns magatartásformák nemzetközi viszonylatban. A könnyebbség kedvéért csak az európai országokat határoztam meg viszonyítási pontként. Érdekes, hogy karunk diákjainak véleménye szerint az általam említett összes kategória az európai átlagnál jobban jellemző hazánkra. Az alkoholizmus problémája jelentősen kiemelkedik a többi közül. A hallgatók véleményét számos nemzetközi tanulmány is alátámasztja. Ezt követően a kitöltők szerint a bűnözés, majd a mentális betegek aránya haladja meg leginkább az európai átlagot. Érdekes módon a válaszadók szerint a Magyarországon elkövetett öngyilkosságok aránya majdnem megegyezik az európai országokéval. •

szakma – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Írta: Bakonyi Gábor

Az innováció szerepe a gazdaságban Az innováció kulcsfontosságú szerepet játszik nem csak a mindennapokban, hanem a gazdasági rendszer fejlődésében és ingadozásaiban is. Azt, hogy mindez hogyan valósul meg, egyszerűen és szemléletesen a schumpeteri „ teremtő rombolás” koncepciójával mutatható be. Az innovációról általában Az innováció latin eredetű szó, megújulást, fejlődést, újítást jelent. Köznapi értelemben is hasonló jelentéssel használjuk, általában az új, eddig nem ismert dolgokra, jelenségekre utalva. A gazdaságban leginkább a növekedéssel és a konjunktúrával kapcsolatos vizsgálódásokban jelenik meg. Alapvetően úgy szokás tekinteni rá, mint a gazdasági növekedés egy kulcsfontosságú motorjára. A különböző elméletek legegyszerűbb formáiban úgy van jelen, mint egy olyan tényező, amely külső adottságként hat a gazdasági tevékenységre, szerepe pedig azért jelentős, mert ez a fajta technikai haladás anélkül eredményezi a termelés bővülését, hogy ehhez egyébként pótlólagos tőkét vagy munkát kéne bevonni a termelési folyamatba. A teremtő rombolás A fogalom akkor kezd igazán izgalmassá válni, amikor a gazdasági teljesítmény egyébként természetes hullámzásai kapcsán kerül szóba az innováció fogalma. Bizonyára sokak számára ismert a „schumpeteri teremtő rombolás”, mint kifejezés. Mit is takar ez pontosan? Az alapvető kiindulási pont ebben a megközelítésben az, hogy a gazdasági változások nem minden esetben folyamatosan, hanem szakaszosan, nagyobb ugrásokkal mennek végbe. Fontos hangsúlyozni továbbá, hogy Schumpeter csak az olyan eseteket tekinti gazdasági fejlődésnek, „amikor maga a

gazdasági élet változtatja meg lökésszerűen a saját adottságait” (Schumpeter, 1980 p.107). A kulcstényező az efféle szemléletmódban tehát az, hogy gazdasági fejlődés esetén mindig valamilyen minőségi változásnak kell végbemenni. Emellett kiinduló feltételezésként jelenik meg az is, hogy a gazdasági fejlődés alapvetően termelési oldalról indul ki az esetek döntő többségében, tehát addig ismeretlen termelési kombinációk hirtelen megjelenéseként fogható fel. Ezeket az új kombinációkat lehet innovációnak is nevezni. Ennek Schumpeter szerint öt megnyilvánulási formája lehetséges. Kiterjedhet a végtermékre, illetve annak minőségére, valamint a termelésre. Utóbbin belül ide tartozik a termelési folyamat bármilyen megváltoztatása, új piacok feltárása és kiaknázása, a termelésbe bevont inputok körének átalakítása, sőt még a piaci erőfölény kialakítása vagy leépítése is. Lényeges még, hogy az újítások kezdeményezői általában nem a régebb óta piacon lévő szereplők, hanem a fent felsorolt változásokkal általában új versenytársak megjelenése is együtt jár, habár ez nem feltétlenül törvényszerű. Ebből a logikából természetesen az is következik, hogy az innováció hordozói maguk a vállalkozók, illetve pontosabban a vállalkozói magatartás, mint attitűd, valamint maga a verseny megléte. Természetesen ezeknek az újításoknak a bevezetéséhez és elterjedéséhez szükség van arra is,

hogy a vállalat rendelkezzen a szükséges finanszírozási forrásokkal. A kapitalista gazdasági fejlődésben ennek biztosítása a bankrendszer és a hitelezés feladata. A schumpeteri gondolati keretben a modern hitelezés egyik alapvető funkciója és mozgatórugója éppen ebben áll. Ugyanakkor egy másik oldalról, az új termelési kombinációk megjelenése és elterjedése – az innováció – azt is jelenti, hogy a régebbinek számító termelési eszközök, technológiák és folyamatok kiszorulnak a gyakorlatból. Egyrészt azért, mert idejét múlttá válnak, másrészt azért, mert az innovációk megjelenése szükségszerűen von el erőforrásokat a korábbi termelési módoktól. Tulajdonképpen így jön létre a teremtő rombolásnak nevezett jelenség, amely alapvetően képes egyfajta – ám nem kizárólagos – magyarázatot adni arra, miért lehetünk tanúi időről-időre visszatérő válságoknak, majd fellendülési időszakoknak. Schumpeter gondolkodásmódjában tehát a válságok a gazdaság és a társadalom mindennapi rendjébe illeszkednek. A termelés és a jövedelem hosszabb-rövidebb ideig tartó visszaesése, a munkanélküliség növekedése mellett szerepet játszanak abban is, hogy az elavult termelési eszközök és folyamatok, szervezeti viselkedési rutinok kiszelektálásával megteremtsék az alapjait egy eljövendő fellendülésnek. •

Felhasznált irodalom: J. A. Schumpeter (1980): A gazdasági fejlődés elmélete – Vizsgálódás a a vállalkozói profitról, a tőkéről a hitelről, a kamatról és a konjunktúraciklusokról Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest

szakma – Fészek XXII. évfolyam 7. szám Csodálatos elmék

Írta: Pavelka Alexandra

Joseph Eugene Stiglitz (1943- ) Joseph Stiglitz 2001-ben kapott megosztott Nobel- emlékdíjat, George Akerloffal és Michael Spence-szel. A kitüntetést „az aszimmetrikus információkkal működő piacok elemzéséért” érdemelték ki. A hetvenes évek óta a kutatásaik eredményei kiegészítették egymást, s beépültek a közgazdasági tankönyvek anyagaiba. 1943. február 9-én született Indiana államban, Garyben. Az Amberst Collegeba kezdte az egyetemi tanulmányait 1960- ban, ahol harmadéves koráig a fizika iránt érdeklődött leginkább, azonban akkor jött egy fordulat és inkább a közgazdaságtanra váltott. További tanulmányait a MIT-n folytatta, és 1967-ben itt szerzett PhD fokozatot is. Ez idő alatt ösztöndíjat kapott a Cambridge-en is. 1970-ben már professzori szerepben kezdett a Yale-en. Oktatott a Stanfordon, az Oxfordon, és a Princetonon. Az egyetemen betöltött szerepe mellett nem elhanyagolható a gazdaságpolitikai pozícióinak a fontossága. Egyet kiemelve: 1997-től a Világbank alelnöke, mindazonáltal vezető közgazdásza is volt a szervezetnek. A Columbia Egyetem honlapján elérhető CV-je 72 oldalas a rendkívül termékeny tudományos munkájának (publikációs listájának) köszönhetően. Alapvetően a neoklasszikus közgazdaságtan modelljeit szerette volna úgy megreformálni, hogy az eredmények jobban megfeleljenek a valóságnak. Stiglitz a valóságot nem jól tükröző eredményeket arra vezette vissza, hogy a modellek nem számolnak az információs problémákkal, melyek szerinte természetes jelenségek. Rámutat, hogy a gazdaságban a piaci tökéletlenségek összekapcsolódnak egymással, vagy az információ, vagy a verseny lesz tökéletlen. A hatékony bér elmélete szerint azért lehet tartósan maga-

sabb a rezervációs árnál a munkabér, mert így csökkenthető a fluktuáció. A dolgozói állomány stabilitásával járó többlethaszon meghaladja a magasabb bérek többletköltségét. Az előbb említett 2 témán túl a részes bérlet és az egyensúlyi bér-és áreloszlás volt a kutatási területe. A Nobel-díj odaítélésénél fontos szerepet játszott az az eredmény is, melyet a biztosítási piacok elemzésével ért el. Rotschilddel írt közösen egy tanulmányt az alábbi címmel: Equilibrium in Competitive Insurance Markets: An Essay on the Economics of Imperfect Information. Megállapították, ha a cégeknek nincs információjuk az ügyfelek kockázati helyzetéről, akkor 2 egyensúlyt különböztetünk meg. Az egyik típus az összevont (ugyanolyan szerződéseket kötnek), a másik a szétválasztott típus (különböző szerződéseket kötnek). Ha a magas kockázatvállalókat vizsgáljuk, ők inkább a magasabb biztosítási díjat választják, amihez alacsonyabb önrész társul, míg az alacsony kockázatvállalók inkább az alacsony díjat és az ahhoz társuló magasabb önrészt részesítik előnyben. Több biztosítót feltételezve az ügyfelek a teljes kínálat alapján döntenek, ám az egyes biztosítók csak a saját szerződéseiket képesek ellenőrizni. Ily módon az összevont egyensúlynál egyetlen új szerződés is képes felborítani az egyensúlyi állapotot. Az ös�szevont egyensúlyt csak olyan szerző-

dés törheti meg, amit mindkét csoport megvásárolna. Emellett akármilyen információs tökéletlenség felboríthatja az eredményeket. Megállapításai alapján az összevont egyensúly hoz létre csak pareto optimumot, ami azt jelenti, hogy a piac nem ad elég ösztönzőt az információk feltárására, és az információszerzés kiadásai túlságosan magasak lehetnek. A hitel és a pénzpiacokon is elemezte az információs aszimmetriák hatásait. Míg a neoklasszikus modellben a rossz hitelek általi veszteség minimalizálása céljából kamatot emelnének, ő a hitelek volumenének emelését pártolja. Ilyen esetben az egyensúlyban a kereslet nem egyezik meg a kínálattal, és a kamatláb alacsonyabb, mint amit a kereslet-kínálat egyezősége kiadna eredményül. Nevéhez kötődik még a Grosman-Stiglitz paradoxon: ha a piacok teljesen hatékonyak lennének, azaz minden információ azonnal és tökéletesen szétoszlana az egész gazdaságban, akkor senkinek nem lenne érdeke az információgyűjtés, ha annak bármilyen költsége van. Stiglitz nem csak a mikro, hanem makroszinten is elemezte az információs aszimmetriák hatásait. Továbbá az állam gazdasági szerepéről és a globalizáció visszásságairól is jelent meg könyve. • Forrás, további információ: - Bekker Zsuzsa (szerk.) (2005): Közgazdasági Nobel-díjasok 1969-2004. Budapest: KJK-KERSZÖV - Joseph Stiglitz (2001): Information and the change in the paradigm in economics. -http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/ economic-sciences/laureates/2001/ stiglitz-lecture.pdf

kilátó – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Nincsenek messze, mégis elfelejtette őket a köztudat Nem régiben a horvátországi Belováron és Zsdálán jártam egy csoport egyetemista társaságában. Tapasztalataink meglehetősen vegyesek voltak, hisz Belovár-Kőrös vármegye egykori központjának magyarsága már nem nevezhető magyarnak a szó klasszikus értelmében. Ezzel szemben a határ menti Zsdálán egy ténylegesen létező magyar mikroközösségre bukkantunk. A trianoni békediktátum nyomán kialakuló szétszabdaltság óriási asszimilációs veszteséget eredményezett a magyarság számára. Elég csak belegondolnunk abba, hogy Erdély, Felvidék és Kárpátalja gyakorlatilag egyharmad részben magyarok lakta volt, addig a Vajdaság például relatíve magyar többségű területrészként lett elcsatolva az országtól. Mindezek mellett számos olyan város és falu volt található szétszórva a Kárpát-medence területén, ahol a magyarok számaránya jelentős volt vagy többséget alkotott. A szlavóniai Belovár-Kőrös vármegye magyarlakta településeinek sorsáról alig tudunk valamit. Az 1910-es népszámlálás idején Belovár, Daruvár, Grubisno Polje, Nagypiszanica és Dezsanovác például egyaránt jelentős lélekszámú magyar ajkú népességgel rendelkeztek. Mi maradt meg ebből mára? Tény, hogy a Belovár-Kőrös megyében élő magyarság már akkor is szórvány kisebbséget alkotott, amikor a Monarchia keretein belül még egységes államként működött a horvát-magyar perszonálunió. Ez a kisebbség a vegyes házasságok, a generációváltások révén, a szórvány kisebbségi lét pszichés nyomása és az erőteljes asszimilációs politikának köszönhetően már a második világháború idejére megszűnt összetartó közösségként létezni a városokban. Falun kissé más volt a helyzet. Rogulja Irma, aki Szabadkáról került fiatal tanítónőként a ’70-es években Nagypiszanicára tanítani, még 105 gyermeket regisztrált a faluban, akik magya-

rul beszéltek, mára azonban mindössze 5-6 gyermek beszéli második nyelvként a magyart. „A fiatalok kimentek Magyarországra, vagy beolvadtak. A horvát meny, vagy vő már nem rajongott érte, hogy magyarul is megtanítsák a gyermeket, így aztán kiveszett a magyar nyelv a családokból Belováron és környékén.” – meséli a belovári Magyar Játszóházat vezető tanítónő, akinek gyermekei még igen, de unokája már szintén nem beszéli a magyar nyelvet. Eközben gyermekcsoportra mutat, akik között Matko Molnar, Annamaria Nađ, Milan Varga és Leon Šabo nevű gyerekek lelkesen éneklik és táncolják a „Cirmos cica hajj”-t, de jelentését már nem tudják a dalnak, akárcsak saját vezetéknevüknek... „A magyarság utolsó hírnökei azok az idős nyugdíjasok voltak, akik az utcára nyíló házak kapualjaiban ülve a ’70-es években még tudtak csevegni magyarul. Belovár magyarsága a második világháborút követően már végleg elveszett. A szomszédos Nagypiszanicán a ’90-es években fordult a magyarság számára a világ.” – folytatja leírását. Nem sokkal később mi is útra keltünk Zsdála felé, ami közvetlenül a magyar határ mellett fekszik. A főutcáját keresztülszelő patak egyik fele Horvátország, a másik fele Magyarország, az erdő melletti ösvényen haladva öt perc séta Somogyudvarhely. A zsdálai magyarok meglehetősen furcsa helyzetben vannak, hiszen földrajzilag a Dráva északi részén helyezkedik el a falu-

juk, mégis a korabeli földbirtokviszonyok miatt másik három településsel (Góla, Répás, Gotála) együtt Belovár-Kőrös vármegyéhez sorolták őket közigazgatásilag. Míg a négy faluból háromban a magyarság már az 1800as években kiveszett, Zsdála lakossága 1900-ban kérte Somogy megyéhez és ezáltal Magyarországhoz való közigazgatási átsorolását a Monarchián belül. A budapesti minisztérium nem reagált kérelmükre, így kistelepülés a trianoni döntés idején automatikusan Horvátország része lett. Lakosságával szemben elsősorban az egyházon és az iskolán keresztül erős as�szimilációs politikát folytattak, a magyar nyelvű Júlián Iskolát bezárták, s a berzencei papot sem engedték át többet igét hirdetni. Öntudatukba belesulykolták a horvát identitást, ám a nyelvhasználaton nem igazán tudtak változtatni. Így aki ma Zsdálára utazik, magyarul beszélő horvátokkal találkozhat… Pontosabban olyan magyarokkal, akik horvátnak vallják magukat. Nyelvvesztésük a ’70-es években kezdődött, amikor a kommunista Jugoszláviában elkezdték figyelni, hogy otthon ki az, aki magyarul beszél a gyermekével. Ennek következményeként egy generáció szinte elfelejtette a magyar nyelvet. A faluból való elvándorlás és más vidékekről származók spontán betelepülése azonban napjainkra megbontotta az etnikai arányokat is. Mindazonáltal Zsdálán a lakosság több mint fele, az iskoláskorú gyermekek harmada beszéli a anyanyelvként a magyart. Sok család a határ közelsége miatt szándékosan ügyel arra, hogy gyermeke az iskolában és otthon is, akár a nagyszülőkkel beszélve tanulja meg nyelvünket, ami biztató a jövőre nézve. •

kilátó – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Régen minden jobb volt… Bezzeg régen gitár volt a zenében. Sőt, nem létezett műanyag sem és a kifli is tömörebb volt. A Belga klasszikusa remekül figurázza ki „az én időmben” fanyalgókat, azonban van, ami tényleg jobb volt régen: az a nyamvadt Forma-1. Az előző évtizedben keresve sem lehetett volna nálam nagyobb F1 mániákust találni. Teljesen napra kész voltam – pontok statisztikák, kulisszatitkok, történelem – mindent tudni akartam. Az okokban nem vagyok biztos, de a tinédzserkori lelkesedés alábbhagyott. Ahelyett, hogy a vasárnapi programom a futam köré épülne, ma már legjobb esetben is csak egy jó sziesztához hívom segítségül az autósportok királyát. Ismerőseimmel folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Szinte senki nem nézi. Bezzeg régen. Vajon mi történhetett, mi az oka annak, hogy az egykor oly népszerű autóverseny-sorozat mára ily sablonossá, szinte dögunalommá vált? A rómaiak is jól tudták, a népnek kenyér és cirkusz kell. A második világháború után kifejlődő európai jóléti társadalmak legnagyobb cirkusza a Forma-1 volt. Sebességmámor, izgalom, hősök, veszély, gyakran halál. A kor pilótái voltak a keményen dolgozó kisemberek hősei, ők személyesítették meg a XX. század modern gladiátorait. Az első néhány évtizedben alig volt olyan év, ahol ne vesztett volna az F1 világa egy-egy pilótát. A pohár Aryton Senna 1994-es halálakor telt be, a következő években radikális szabálymódosításokat vezettek be. Manapság

már az is nagyobb veszélyt jelent, ha az ember félrenyeli a chipset egy Toyota Priusban, mintha a Hungaroringen körözne 300 kilométer per óra feletti tempóval. Ezzel alapvetően nem is lenne baj, de az utóbbi évek szabálymódosításai mind a sportág kárára váltak. A cél az erőviszonyok kiegyenlítése volt, azonban az eredmény csak a még nagyobb egyhangúság lett. Az utóbbi években a Red-Bull, tavaly és idén pedig a Mercedes húzott el a mezőnytől, kiölve minden izgalmat a világbajnoki pontversenyből. Az 1.6-os motorok sem tettek hozzá túl sokat a futamok atmoszférájához. Elhiszem, hogy így olcsóbb a kötelező biztosítás, de amellett hogy lassabbak is, még a hangjuk sem az igazi. Miért megy az egyszeri ember autóversenyre? Hát nem azért mert a tribünről mindent látni, az is biztos. A benzinfaló szörnyetegek hörgése, prüszkölése vagy az égett gumiszag miatt. Helyette van DRS meg 2000 forintos gyros. A sportág vezetői néhány éven belül hibrid motorokat terveznek bevezetni a Forma-1-be. A sorozat technikailag mindig is előre mutatott, sok itt feltalált megoldás került be végül az utcai autók eszköztárába is. A környezetvédelem fontosságának hangsúlyozása itt a középpontba került, de kérdem én, biztosan jót tesz ez az autósportnak?

Engem személy szerint nem érdekel, hogy az 1.6-os turbómotor akár több futamot is kibír. Egy F1-es autó ne a kis fogyasztásával és az alacsony károsanyag-kibocsátásával tűnjön ki, hanem egyetlen dologgal: A LÓEREJÉVEL. A háromszoros világbajnok Niki Lauda szerint a mai F1-es autók túl gyengék és olyan könnyű őket vezetni, akár egy utcai gépet. „Manapság a GP2-es vagy F3000-res pilóták nagyobb kockázat nélkül tudnak karriert befutni az F1ben, nincs nagy különbség az autók irányíthatósága között. Régebben egyegy újonc összecsinálta magát a leszorító erőtől és a 300-as tempótól. […] Ahogy sok mást, engem is zavar a hiba, miszerint megfékezik az autókat. És az, hogy jogosítvány nélküli tinédzserek a Forma-1-ben vezethetnek! Ha ezt így folytatjuk, akkor még erősebb lesz az általános érdektelenség a Forma-1 iránt.” Az öreg telibe talált. Ahhoz hogy elváljon az ocsú a búzától, olyan gép kell, amit nehéz vezetni. Ahol kiderül, hogy ki az igazi klasszis pilóta. Aki padlógázzal veszi be az Eau-Rogue-t és akár rosszabb kocsival és képes körbeautózni ellenfelét. Lauda idejében még minden más volt. Tisztán látszik a korabeli felvételeken, a pilóták szinte verekedtek az autókkal. Nem volt még rajtautomatika, ABS vagy KERS, de még csak szervo kormány sem. Benn is égett az öreg a McLarenben a Nürburgringen. Súlyos égési sérülései ellenére hat héttel később már autóban ült. Bennük még volt kraft. Régen minden jobb volt. •

lehúzó – Fészek XXII. évfolyam 7. szám Ahány ország, annyi térkép

Írta: Bartók Márk

Kinek van igaza? Németországi élményeimből kiindulva, rengeteg nemzetiségű, vallású és kultúrájú embert megismerve írnék most Nektek arról, hogy men�nyire is különbözünk egymástól, és hogy mennyire nehéz is elfogadni a másikat. Kijelenthető, hogy ami európai ember számára zavaróan eltér a megszokottól, az máshol pont fordítva van.

Nehéz az ember élete, ha Dél-Koreából és Burkina Fasóból érkezett emberekkel kell osztozkodnia a hotelszobán. Míg előbbi kényelmetlenül hiperaktív és nem szereti hagyni, hogy a másik aludjon, addig a másik a másik szűkszavú, félénk és fáradt. Az ázsiai srác azért pörög egész nap, mert hozzászokott: hazájában 14 órát is jár iskolába, utolsó évesként nincs nyári szünete sem, azaz, ha lejár az egy hónapos ösztöndíja és hazautazik, akkor akár 17 órát is a suliban fog tölteni, hogy behozza a lemaradást. Az „afrikai tag” keveset beszél, gyakran imádkozik, és vallásához hűen inkább sértődötten kivonul a szobából, ha mi sonkás pizzát rendelünk. Európaiként mindenki azt gondolja, hogy a nyugati világ az aranyközépút (és ebben a tekintetben a Balkán is nyugati, sőt, egész Európa) – én is így gondolom, és az az egy hónap Németországban inkább ráerősített erre, semmint megcáfolta azt. Tudtátok, hogy Dél-Koreában a metrónál üvegfal van, ami akkor nyílik ki, ha beérkezett a metró, hogy senki se ugorjon alá? Pedig így van, rengeteg az öngyilkos/öngyilkosjelölt, aki nem bírja azt a távol-keleti ritmust, ami a maximalizmus, a pontosság és a túlhajszolás jegyében zajlik. Gondoltátok volna, hogy a Szenegálban több órát is gyalogolhatnak az egyéb-

ként nem túl fejlett – kifejezetten romos és használhatatlan – iskolákba, munkahelyekre? Hogy olyan fejletlen a technika, hogy még nem találkoztak mozgólépcsővel, vagy az automatikusan forgó ajtóval, ami a Tudásközpontnál is van? Mindezek tekintetében tehát tényleg a mi világmodellünk, életszínvonalunk (kellene, hogy legyen) a norma, azonban a norma korántsem azonos az átlaggal – utóbbi jóval rosszabb „értékeket” mutat. De eddig csak az élet minőségéről beszéltem, a kulturális és vallási különbségekről nem sokat. Ebben a két témában nem létezik olyan, hogy norma. Nem lehet a keresztény vallás az etalon, nem szabad egyik kultúrát a másik fölé helyezni. Ezzel érkeztünk el a téma lehúzó részéhez: az emberek, ezek miatt kerülnek legtöbbször ellentétbe egymással. Említettem már a pizzás esetet, amikor mi voltunk a gonoszok a sonka miatt. Írhatnám azt is, amikor egy imádkozás bénítja meg a napi menetrendet – vagy a napi menetrend bénítja meg a már régóta menetrend szerinti imádkozást? Minden megközelítés kérdése, és még a legtoleránsabb ember is szinte képtelen együtt élni több, merőben eltérő kultúrájú és megszokású egyénnel. Mert idegesítő az, amikor a koreai kikapja a kezedből a pohárnyi csapvize-

det, hogy ne idd meg, odahaza se isszuk meg, mert nem elég tiszta. A gond azonban nem a különbségekből adódik, sokkal inkább azért áll fent, mert ezeket a problémákat globális, vagy országos szinten, figyelmen kívül hagyják. Nem tudsz haragudni arra a románra, aki a dákoromán elméletben nőtt föl és hangoztatja neked azt, hogy Erdély mennyire román terület. A nemzeti sérelmek gyakran felülírják az igazságot. Szomorú az, amikor egy egész planéta nem tudja azt, hogy egy koreainak fáj ránézni máshol egy világtérképre, hogy náluk egy apró változtatást eszközölnek rajta. Bizonyára Ti sem tudjátok, hogy a Japán-tenger azért Japán-tenger, mert a japánok régen meghódították Ázsia egy jelentős részét (ezzel azért tisztában voltatok), azonban a távol-keleti népeknek erős sérelem az, hogy azt a tengert úgy hívják – ők Keleti-tengernek nevezik. De, mint tudjuk, a győztesek írják a történelmet és rajzolják meg a térképeket is. Nehezen átadható az a felháborodás és döbbenet, ami Dong Woo (így hívták a dél-koreait) arcára volt írva, mikor meglátta a szóban forgó világtérképet. Száz szónak is egy a vége: én nem a személyiségtípusokat, hanem az országok, kultúrák által megalkotott normákat vettem célkeresztbe nagyon felületesen, saját élményeimre hagyatkozva. De ha csak én, minimális tudásomra alapozva ennyi ellentétet fedezek fel mindezek között, akkor talán kijelenthető: olyan, hogy norma nem létezik, személyenként és hitvallásonként más és más fogalom. Ne próbáljuk másokra ráerőltetni a saját, átlagosnak tekintett értékeinket. •

lehúzó – Fészek XXII. évfolyam 7. szám Ne bántsuk a hipsztereket

Írta: Frischmann Dávid

Hova is lettek az egyéniségek? „Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.” (Johnny Depp) Nehéz dolga van annak, aki a mai világban egyedi akar lenni. Persze, nem is teljesen egyformák az emberek, de bárhogy is próbáljon különbözni valaki, előbb utóbb bekategorizálható lesz valamilyen csoportba vagy szubkultúrába. Szerintem ez nem is feltétlenül baj, hiszen így legalább úgy érezhetjük, hogy tartozunk valahova. Könnyen találhatunk a miénkhez hasonló ízlésűeket, akikkel némileg egyszerűbb beszélgetni, ismerkedni. Mindenki lehet egy kicsit egyedi és egyéniséggé válhatunk úgy is, ha hasonlóan öltözködünk mint a barátaink, vagy ha ugyanazokat a zenéket szeretjük. Aztán vannak persze olyanok is, akik nagyon igyekeznek mindenki mástól különbözni. Érdekes azonban, hogy ők talán még jobban is hasonlítanak egymásra, mint az átlagemberek. Az egyediség-igénye nekem egy igen szimpatikus gondolat, hiszen bármennyire kellemesnek is tartom, hogy nap, mint nap hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatok, azért önmagát mindenki egyedinek és különlegesnek tartja, hiszen magunkon észrevesszük azokat az apró különbségeket, amit egy külső szemlélő csak nagyon ritkán. El kell ismerni, hogy elég nagy pofon tud lenni ennek az érzetnek, ha nap, mint nap látunk embereket, teljesen ugyanolyan pulóverben, mint a miénk. (Velem ez például rendszeresen megtörténik itt a PTE-n, eddig 3 embert azonosítottam a közgázon, akinek van a kedvenc pulcsimból egy-egy példánya :-( ).

A hipszterek is – gondolom Én – ez ellen az érzés ellen akarnak védekezni. Megpróbálnak, másmilyenek lenni, mint az arctalan tömeg. Persze ez nem sikerül, nem sikerülhet nekik. Őszintén szólva, elég nevetségesnek is tartom, hogy bár a józan ész határain túli mértékben fetisizálják az autentikusságot, próbálkozásuk végül egy teljesen antiautentikus és homogén csoporttá teszi őket. Az mondjuk egyértelmű, hogy nincsenek könnyű helyzetben, hiszen hogyan és miben lehetne tökéletesen egyedi valaki a mai standardizálódott világban? Zenében? Nézelődtem a youtube-on egy kicsit, alig találtam 20 000 megtekintés alatt hallgatható számokat, gondolom ez nem véletlen, hiszen ami jó, azt meghallgatják sokan, de amit több százezren ismernek rajtam kívül, azzal már aligha érezném magam egyedinek. Ruhák? Egyedi pólókat, még csak-csak tervez magának az ember, ha más nem a móka kedvéért, de ezzel véget is érnek a lehetőségeink, hogy ne valami tucat-termékbe bújtassuk el a testünket. Autó? Telefon? Laptop? Cöhh… (Beszélgetés közben, egy gú-

nyos horkantás lenne az, amivel megválaszolnám a saját kérdésemet, de így írásban azt nehéz lenne kivitelezni.) Elég fura helyzet ez, amibe bele kevert minket, ez a csúnya, gonosz, globalizált világ. Pár száz évvel ezelőtt még nem igazán volt célja az embereknek, hogy kitűnjenek a tömegből, mondjuk beleolvadni se tudtak igazán, mindenki szabóhoz járt, vagy magának varrta a ruháit. A méretgazdaságosság és az egyre nagyobb vállalatok aztán elhozták a tömegtermelést, ami olcsósága és jó minősége révén, elárasztotta a világot. Tette ezt olyan gyorsan, hogy mire megfogalmazódhatott volna az igény bizonyos társadalmi rétegekben arra, hogy elkülönüljenek az egysíkú tömegből, már lehetetlen volt. Így született meg ez a szubkultúra amely, ugyan véghezvihetetlen küldetést tűzött ki maga elé, de legalább egy igen becsülendő alapgondolat mentén szerveződik. Ne bántsuk hát a hipsztereket, mert ki akarnak tűnni. Mint már mondtam is, szerintem egyáltalán nem baj, ha nem sikerül teljesen egyedinek és különlegesnek lennünk – elvégre az arany középúton a legszebb az élet – de semmiképp ne ítéljünk el másokat, mert ők erre vágynak. Akkor se, ha egyértelműen rossz irányból közelítik meg a problémát és viselkedésükkel meg stílusokkal ellent mondanak annak, amit elvileg képviselnek. Sose felejtsük el, hogy mindenki más szemszögből nézi a világot. Nekik így sikerült az önmegvalósítás, nekünk majd másként fog, jobban – legalábbis a saját szemszögünkből nézve. Ők boldogok így, próbáljunk meg mi is azok lenni, hiszen ez a lényeg! •

szellem – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Normá(lisa)k vagyunk? A normákhoz való igazodással az emberek normálisan viselkednek. Legalábbis azok, akik a normarendszerek kényelmes falai között élnek. De ki szabályozza azt, hogy mi lesz a követendő példa?

Hogy kicsit elrugaszkodjak az elvárttól, tennék egy kis kitérőt. Talán sokaknak az újdonság erejével élek, miszerint a Norma nem más, mint egy latin-angol eredetű női keresztnév, melynek jelentése zsinórmérték, irányvonal, vezérfonal. Ha van ilyen ismerősünk, ne felejtsük el április 13-án felköszönteni! A norma, mint fogalom számos területen megjelenik életünkben. Nem csak a jog, hanem az egyház, az etika és a matematika is foglalkozik vele, szabad bölcsészek vitatkoznak róla, különböző tartalmakat társítva hozzájuk. Azonban mindennapi életünk során többnyire az erkölcsi normákhoz igazodunk. De mit is takar ez a szóösszetétel valójában? Az internet és a lexikonok is sok releváns magyarázatot adnak. Az általam összeállított gondolatvitelben úgy jelenhet meg, mint egyfajta iránymutató érték, mely a Bibliához hasonlóan elénk tárja, hogy mit és miként kell illetve szabad tennünk földi létezésünk során. Minden kultúrának megvannak a maga szokásai és történelme, amelyből a nemzedékek és hagyományok évszázados „munkája” során alakultak ki a „helyes” és „helytelen” viselkedések, tettek. A cselesek pedig az aranyközépúton járnak. A normák kapcsán is élhetnék az oktatott tantárgyak bevezető tartalmaihoz hasonlóan: „Felgyorsult világunk és a globalizáció hatására elengedhetetlen változásokon ment keresztül…” Ennek kapcsán úgy vélem, nem túlzás kijelenteni, hogy térben és időben egyaránt változnak a társadalom szabályai. Szüleink még emlékeznek, hogy akik a szocialista berendezkedésű Magyarországon farmernadrágot viseltek, lázadtak az akkori államberendezkedés ellen, egyfajta szabadság-szimbólummá vált a társadalom körében. A rendszerváltást követően pedig teljesen természetes öltözékké vált a mindennapokban a farmer

viselet. A normák mind-mind azért vannak, hogy írott és íratlan formában keretek közé szorítsák a lehetőségeket, ezáltal egy egységes, tiszta és jól nyomon követhető struktúrát ad a „mihez tartáshoz”. Gyakran felmerülnek a kérdések, hogy ezek egyáltalán jogosak-e, lehet-e rajtuk változtatni, igazítani a mai korhoz. Nyílván idővel csiszolódnak, igazodnak a környezethez ezen előírások. Gondoljunk bele, hogyha minden társadalmi réteg saját kénye-kedve szerint hozna önkényes változtatásokat, nem valószínű, hogy sokáig fennállna bármely kultúra. A hagyományainkhoz ragaszkodni egy pozitív cselekedet, hiszen ezek adják népünk biztos gyökereit és táptalajt a fejlődéshez. A korábban idézett rohanó világunkban kell, hogy legyen egy kapaszkodó, ami megmutatja a helyes irányt. A normák tekintetében fontos azt leszögezni, hogy nem globálisak. Habár olykor határokon átívelnek a sztenderdek, mégis kultúrákhoz, csoportokhoz kapcsolódnak. Példának okáért a hip-hop műfajt kedvelők többsége szereti a bő szabású ruhákat, gyakran káromkodnak zenéjükben, varratnak egyen-tetoválásokat magukra. Az ő köreikben ez a norma. Ettől még ugyanúgy lehetnek rendes, segítőkész, dolgos emberek, amit a társadalmunk tart etikettnek. Ahogy vállalati pénzügytan előadásokon hallottuk Ulbert dékán úrtól, minden csak nézőpont kérdése, „attól függ”. A lokalitást támasztja alá az is, hogy nem minden ország a demokrácia híve. Természetesen ez mind történelmi és kulturális okokra vezethető vissza, azonban nem elhanyagolható, hogy ez miként kerül elő. Nem is olyan régen a szólásszabadságból mészárlás lett Párizsban, ami a normák feszegetése volt két nagyban eltérő kultúra között. Demokrácia és demokrácia között is van különbség, amire a jó példa, hogy számos

olyan külföldi norma létezik, amit a magyar kultúrára nem lehet „ráhúzni”, mivel népességünk nem, vagy nehezen tudna azonosulni azzal, ha sok lehetőség kerülne előtérbe. Félő, hogy átesnénk a ló túloldalára, ami sajnos történelmünk során párszor jellemző volt, legutóbb pár éve a kockázatvállalás tekintetében. Az Európai Unión belül szétnézve is láthatunk eltérő formalitásokat, hiszen elég, ha csak a holland drogtörvényre gondolunk, hiszen a coffee shopokban legális a cannabis fogyasztása. A kevésbé elrugaszkodott példa hazai mezőgazdasági termékeink export partnere, Németország lehet, ahol az autópályák bizonyos szakaszain nincs sebességkorlátozás, így önfeledt tempóban lehet kipróbálni a szárazföldi járműveket – hozzáteszem, ismét csak legálisan. A fenti két államban ugyanis ezek társadalmi előírások, a kultúra is lehetővé teszi ezek használatát, engedélyezését, ugyanakkor Magyarországon egyik sincs érvényben. Nem véletlenül… Zárásként az Audi Hungária viselkedéstükrének egy pontját emelném ki: „Úgy bánok a kollégáimmal, mint ahogy szeretném, hogy ők bánjanak velem.•

szellem – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Normális szélsőségek Néhány héttel ezelőtt egy professzorom azt mondta, a statisztika soha nem az átlagosra, hanem a normálisra kíváncsi. Abból van elég, sőt, mondhatni középszerű! Ami izgalmas, ami informatív, az NORMÁL esetben a „kívülálló”… Vizsgáljuk hát meg a devianciát és annak társadalomépítésre vetített hatásait egy úgyszintén „eltérő” szemszögből!

Ha már ennyire szakmai megközelítésből láttam neki eszmefuttatásomnak, definiáljuk hasonló elvek szerint a két fogalmat, amire a következő oldalban fókuszálni fogunk. Bélyegezzük meg a normát, mint a mindenkori, társadalmilag elfogadott és a tömegek által követett viselkedési mintákat és példákat, ezzel szemben a deviancia kapja meg a különc, formabontó-normabontó jelzőt. Egészen bizonyos, hogy a modern társadalomépítés szempontjából az egyik, ha nem a legfontosabb tényező az együttélés és együttműködés normáinak megteremtése. A közös értékek követése és a közösségileg elvárt magatartási sémák megtartása adják egy működőképes társadalom derekát, valamint a hatékony és békés együttélés zálogaként értelmezhetőek. A társadalmak, mint rendszerek akkor működtethetőek és tarthatóak fent, ha a benne élők jelentős része a rendszer szabályait és céljait elfogadja és azok megtartására, a közös érdek, közös cél elérésére törekszenek. A történelem példatárában számtalan esettel találkozhatunk, ahol a vallások és politikai ideológiák feltűnése és fennmaradása frappáns magyarázattal szolgál arra, hogy is lehet az embereket a közös cél és identitás

meghatározásával a kívánt viselkedési mintákra sarkallni. No, de mind a vallások, mind az ideológiák keresztülestek jelentős változásokon, továbbmegyek, rengeteg eszme és szemlélet tűnt el örökre a múlt sűrű ködében. Mi okozza tehát a dinamikát, mi felelős adott normarendszerek bukásáért? Véleményem szerint a válasz a máshogy gondolkodásban rejlik, az új, szokatlan és különböző, ha úgy tetszik, deviáns gondolatok sorozata tartja mozgásban és (vissza?)fejlődésben társadalmunkat. De miért is deviáns? Csak azért, mert a mindenkori normáktól különbözik? Mert szembemegy egy elterjedt elmélettel, szemlélettel? Ha a „normál” és a „különc” kifejezésekre társadalmilag ráaggatott stigmákat lehámozzuk, mit is kapunk? Egy sokaságot, akik hasonlóan gondolkoznak és egy maroknyi csoportot, akik ettől jelentősen eltérnek. De mégis mi az, ami ezen gondolatok minőségét, azok hasznosságát definiálja? Egészen biztosan ki merem jelenteni, hogy az, hogy valamit sokan követnek egyáltalán nem érvényesít egy gondolatot. Egy elég snassz példával kell hogy éljek: a Nagy Földrajzi Felfedezések idejéig az Európában elterjedt paradigma az volt, hogy a Föld lapos… néhány évtized elteltével azonban ez a szemlélet teljesen kiveszett és egy új uralkodó világkép vette át a helyét. Kinek lett igaza? Annak a pár hibbant és a végletekig ambiciózus kutatónak és kapitánynak, akik hitték, hogy Nyugat felé Indiába juthatnak. A társadalomszintű változások generálásához, csak úgy, mint az evolúciós fejlődéshez, elengedhetetlen a kirívó egyedek és esetek megjelenése. Egy regnáló rendszer átalakulásából természetesen nem következik egyértelműen, hogy a változás közvetlenül szolgálja a társadalom fejlődését, a kockázat,

hogy egy új irányzat megbuktat, netán végleg tönkretesz teljes civilizációkat, benne volt és lesz a pakliban. Mégis azt kell mondjam, a hosszú távú fejlődés alapja a folytonos dinamika. Minden esz-

mét és ideát próbára kell tenni, lévén az, hogy egy adott kor társadalma elfogadja és követendőnek tekinti, még nem jelenti azt, hogy az adott irányzat a közösség érdekeit és hasznosságát maximalizálja. Átlagos nem létezhet különböző nélkül és ez fordítva is igaz. Ahogy az elméletben, úgy a gyakorlatban is megjelenik, ahogy a normáknak szerves részük és feladatuk van a társadalmak működtetésében, úgy a devianciának is legalább ekkora a felelőssége a dinamikus fejlődés előteremtésében. A mondókám végén remélem, hogy sikerült elültetnem elgondolásom „szokatlan” magját, miszerint a deviancia teljesen normális… •

szellem – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Deviancia, normáktól való eltérés, különlegesség, más, mint a többiek… Ezek vajon pozitív vagy negatív jelzők? Ezt nem tudjuk kijelenteni. A devianciát, akár a hatalmat felhasználhatjuk jó és rossz dolgok megalkotására egyaránt. Két szélsőséges példával igyekeztünk bemutatni, hogy minden nézőpont kérdése, és a különbözőséget sokféleképp lehet értelmezni.

1800-as évek Franciaország. A vidéki kúriákat hétvégente megtölti a szórakozni vágyó elit. A nők fonott kontyjaikat tollas kalapok alá rejtik, ezzel is védekezve a nap ellen hátha kevésbé száll a fejükbe a pezsgő. Míg férjeik odább kártyáznak és szivaroznak , ők inkább állva pletykálnak, díszes rakott ruhájuk is így érvényesül inkább. Valamivel később egy alak tűnik fel a mező túloldalán. A pompás társaság felé tart lovon, lába kétoldalt lelóg. A férfiaknak fel sem tűnik a szerény jelenség, de a hölgyek azonnal sugdolózni kezdenek. Ennek oka férfi kalapja, halásznadrágjába betűrt ropogós fehér ingje nyakkendővel. Pedig nő. Annak ellenére, hogy tisztában van vele hány fülbesúgott kritika éri éppen odabiccent és besiet a házba. Élete nem bonyolult, szeret olvasni és érdekli a varrás annak ellenére, hogy korábbi munkája ruhák javításából állt egy sötét szobában. Tudását a távoli ciszterci kolostorban tanulta gyerekkorában… Évekkel később ez a nő alkotta meg a ma is híres „kis fekete ruhát”, a férfias vonalú zakókat csillogó kosztümékszerekkel, a bézs színű fekete orrú cipőt és a N°5 parfümöt. „Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.” /Coco Chanel/

A férfi épp egy parkban futott. Ez volt első számú hobbija mivel a másik fő szórakozása a munkája is volt: a repülés. Tizennégy éves korában ejtették rabul a repülőgépek, azóta minden álma az volt, hogy pilóta legyen. Most épp a maratonversenyére készült, jó tempóban haladt a trénere által meghagyott távon. A többi futó ráköszönt, mire ő halkan viszonozta üdvözlésüket, majd mikor hazafelé sétált és találkozott egy jó barátjával vele is váltott pár szót. Nem volt a szavak embere, zárkózott volt, de rengeteg ilyen ember van, így sosem vetették ezt a szemére. Mikor hazaért a barátnője otthon várta. Megbeszélték a nap eseményeit, majd a férfi szinte egyből aludni tért, előtte azonban egy kis üvegcsékből pár tablettát szórt a kezébe, majd egy pohár vízzel gyorsan leöblítette azokat. Az altatók ellenére nem aludt jól, izzadt, dobálta magát. Egy hónappal később, ez a kívülről szerény és teljesen normális személy, 149 emberrel a fedélzeten egy hegynek vezette az utasszállító gépet, amit gyerekkora óta irányítani akart.

elvonó – Fészek XXII. évfolyam 7. szám Türk Éva - Deviáns

Purzsás Attila - Normális bolond

Rózsa Krisztina - Lelki-ismeret

A muszáj erőlteti a magányt a megszokás az űrt küldi az átlag rád sem néz. Mosolyogj, mert e mögé kell rejteni minden bánatod az életben maradáshoz. Kövesd a szabályokat mert kivet magából az áhítat. Vágd el a szálakat mik összekötnek vágyaiddal. Érzéketlenség-zubbonyt adnak rád hogy megtanuld a társadalmi normát.

Ha azt hiszem, jó, épp akkor lesz rossz, Ragyogó aranynak látom, de kosz. Gyönyörű napsütés, hideg napok... Virágzó kertben is elhervadok.

Illeg-billeg a Dilemma. Döntést kell ma hoznia. Melyik utat válassza?

Előre török, de hátrajutok, Kinyílva is magamba fordulok, Taposok, s taposnak rám a napok... Szélmalom, vagy Don Quijote vagyok? Fájdalom, közöny és örömmámor, Szeretetnyíllal hátba lőtt Ámor. Elszáradt ágon kinyíló hajtás. Butaság, bűnhődés, megbocsájtás... Jó felé megyek, de eltévedek, Bármerre nézek, csak ingerhegyek... De vigyáznak rám hóbortos angyalok, Hát, egészen normális bolond vagyok!

Jobbról-balról nézegeti. Jó vagy rossz mérlegeli. Kínozzák kételyei. Erkölcsök és normák harca. Hallgatva szívre, s agyra. Önnön magát feladja? Elveit sárba tiporva. Romba döntse titokba. Büszkeségét kidobja. Egy jobb életért cserébe. Mérget szórnak lelkébe. Elsüllyed szégyenébe.

köret – Fészek XXII. évfolyam 7. szám Balkán „Elszáll a remény, és szerény a hit, hogy, kit taposol éppen ébren van-e még. Rég nem ég már az egész, de káosztól perzsel a lég! Még van esélyem baszki, fasz kivan, de közel a kapu, nem kamu... Borzalmasan kevés itt a levegő.” Ma este buli? Mozaikszerűen hevernek a földön az üvegszilánkok, amik a buli fényeit verik vissza – ehhez hasonló kis részecskékből áll össze az előadás, amely abszurd szituációkkal próbálja megközelíteni a West-Balkán tragédiát, amelyben 2011.január 15.-én három lány vesztette életét. Ugyanakkor személyes kontextusba helyezi a központban álló lány, - a tragédia áldozatának - fiktív történetét. Ki a felelős? Mindenki? Senki? Számít ez? Efféle kérdések merülnek fel ebben az iróniával és humorral átitatott 60 percben, amelyben végső választ persze nem kapunk, de a cél nem is ez volt. Inkább a figyelemfelhívás, hogy beszéljünk róla, foglalkozzunk vele. Sőt a darab dramaturgiája legfőképp a sokoldalú szemlélődés megteremtésének a lehetőségét hivatott szolgálni. Teszi ezt improvizatív jelenetekkel, slam poetryvel, zenével és egy jó adag fekete humorral. Fej vagy írásról itt szó sincs, megkapjuk az érmét egészben. Olyan ez, mint a kérdés végén a felkiáltójel: „Ki a felelős?!” Ha felkeltette az érdeklődésedet, látogass el az uránvárosi Kulturális Központba!

• A mellékszereplők drámája Ki az a Rosencratz és ki az a Giuldenstern? Halottak? Tom Stoppard, a híres színműíró tudatosan döntött, amikor Shakespeare Hamletjének arctalan mellékszereplőit választotta komédiája központi alakjainak, míg a mindenki által ismert szereplőket a kispadra ültette. A mozgókép 117 perce a verbalitásra épül. A film elején két karakterizálatlan alak halad előre. Halad, hiszen csak látszólag tartanak valahová. Fej vagy írást játszanak, a matematikailag valószínűtlen egyoldalú sorozat „filozófiai” törvényszerűségeit latolgatják. Kérdéseket és válaszokat dobálgatnak egymásnak, körmönfont szócsatákat folytatnak - az esemény szempontjából céltalanul. Majd belecsöppennek egy történetbe, mely számukra éppoly kérdéses, mint annak, aki őket nézi. Töltelékszereplőnek születtek, most az alkotó parancsára főszerepbe kényszerülnek, de akárcsak az eredeti történetben Hamlet; az igazságot keresik. Megkérdőjelezik a sorsot, a valószínűséget, az emberi lényt, a világrendet és még a halált is. Az angol abszurditással és humorral fűszerezett film gondolkodóknak készült, akik tudják, hogy a válaszok készek, csak kérdezni jól kell. A film 1990-ben elnyerte a Velencei Fesztivál nagydíját, az Arany Oroszlánt. •

Csíksomlyói Passió 2014. március 6-án játszották először a Pécsi Nemzeti Színházban a Csíksomlyói Passiót, melyre személy szerint már szeptemberben jegyet akartam váltani, de akkor a túl távoli bemutató miatt még nem volt rá lehetőség. A csodálatos darab a keresztény Bibliából kiragadott részeket mutat be a székelység sajátos nyelvezetén szólva a közönséghez és csíkiak csavaros észjárású értelmezésében bemutatva az egyes történeteket, a teremtéstől Ádám és Éva kiűzetésén át Jézus Krisztus tevékenykedéséig, különös hangsúlyt fektetve Megváltónk életének utolsó óráira és kálváriájára. A színmű pódiumra varázslásakor a rendezők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy bemutassák a középkori nagypénteki misztériumjátékokat, melyeket hajdanán a csíki gyermekek adtak elő keresztény ünnepekkor. A székely népzene, népi játékok és népi táncok szintén komoly szerepet töltenek be a háttérjelenetek koreográfiájában. A közönség soraiban ülve, némi történelmi tudással a zsebünkben szomorú áthallásra lehetünk figyelmesek a zsidók babiloni fogságát bemutató epizódok és a székelyek romániai megpróbáltatásai között, ahol a teljes kiszolgáltatottsággal szemben erős váruk nékik az Isten. A Csíksomlyói Passió kihagyhatatlan élmény, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt szívből ajánlom. Bár nem épp arról szól, hogyan legyünk gazdagok és szerezzünk minél több zsetont, de közgazdaságtani órákról kifelé jövet jó néha ráeszmélni, hogy a dolláron kívül más egészségesebb mércéje is létezhet az életnek… •

köret – Fészek XXII. évfolyam 7. szám Hamupipőke (2015) Minden kislánynak megfordult a fejében, hogy hercegnő szeretne lenni, ami annak a rengeteg mesének a hatása, melyekkel gyerekkorunkban találkozunk. Az egyik legismertebb Hamupipőke-mese 65 évvel ezelőtt jelent meg, akkor megmentette a Disney-stúdiót a csődtől. A neves jubileumra elhozták nekünk az élőszereplős változatot, természetesen felturbózott történettel, szemet gyönyörködtető díszletekkel és látványvilággal, valamint film- és sorozatsztárokkal. Helena Bonham Carter szó szerint ragyog a Tündérkeresztanya szerepében, Cate Blanchett pedig bámulatos tehetséggel alakítja a gonosz mostohát. A Trónok harca rajongók a hercegnek (Richard Madden), a Downton Abbey nézői pedig Hamupipőkének (Lily James) örülhetnek a legjobban. A Thort is jegyző Kenneth Branagh senkinek sem fog csalódást okozni: az eredeti meséhez méltó adaptációt készített, mely éppen elég pontban tér el attól, hogy ezáltal izgalmasabbá és fordulatosabbá váljon a cselekmény. Azok is megnyugodhatnak, akik eddig megbotránkoztak a herceg „beléd szerettem, de másnapra nem emlékszem az arcodra sem” típusú viselkedésén, ezúttal ugyanis inkább a felismerés, mintsem az üvegcipellő dönti el a kérdést. Ha szeretnél másfél órára visszacsöppenni egy tündérmesébe, akkor garantáljuk: a Hamupipőkében nem fogsz csalódni!•

Offenbach lájkolná… és Te? Az operett szó hallatán valószínűleg nem az irónia, a férfi-nő kapcsolat sztereotipikus ábrázolása, és végképp nem a pajzán humor fog eszedbe jutni. Ám, ha megnézed az Orfeusz az alvilágban című operettet 2015. április 28-án a Művészeti Kar végzős hallgatóinak előadásában, mindjárt érteni fogod a fenti jelzőket. A minden operettek ősének tartott zenés játékot a Pécsi Nemzeti Színház színész-rendezője, Ottlik Ádám gondolta újra, hogy a fiatalok számára is kön�nyen befogadható és szórakoztató legyen. Miről is szól a darab? Adott egy elvont művész, aki már nem tud újat mutatni a mellette állandóan unatkozó feleségének. Adott egy csapat isten, akik ez esetben semmivel sem különbek, mint az emberek, ugyanolyan romlott és buja életet élnek. Nem gondolnánk, de ők fognak versenybe szállni a fásult feleség kegyeiért. Persze ott van a közvélemény is, ami a maga nyers stílusában mindenkit irányítani próbál. A zenét a Kocsár Balázs által vezényelt Pécsi Egyetemi Zenekar előadásában hallhatjuk. A koreográfiát Kovácsné Bobály Viktória, a jelmezeket Ottlik Julianna, a díszletet Hegyvári Dávid tervezi. Jegyeket a jegymester.hu oldalon, valamint a Kodály Központ jegypénztárában tudsz vásárolni. a szeretsz játszani , és ha szerencsés vagy, nyerhetsz is: az Orfeusz az alvilágban Facebookoldalon nyereményjátékok alkalmával több páros belépőjegy is gazdára talál majd. Találkozunk április 28-án 19 órakor a Kodály Központban. Jelszó: Orfeusz!

• Kalabrese – Independent Dancer (2013) Kalabrese évek óta a zürichi éjszakai élet egyik legcsillogóbb alakja. Mondhatnánk, hogy a mindössze 300.000-es városban nincs is nagy konkurencia, de főhősünk teljesítménye mindenhol kiemelkedő lenne, ténykedése alapján azt is mondhatnánk, hogy egy zenei polihisztor. Nem csak lemezlovas, hanem producer, promóter és klubtulaj is. Egyedi stílusának köszönhetően hamar figyelmet kapott Svájcon kívül is (elsősorban Németországban), ám a nemzetközileg jól ismert Perlon kiadó gondozásában megjelent Independent Dancer komoly kavarodást okozott az európai elektronikus szcénán belül. Stílusa nehezen körülírható, elsősorban deep house-ról beszélhetünk, azonban gyakran megtalálhatóak funk, soul és indie pop elemek is. Az album elég sokáig (3 évig) készült, nem egyszer fordult elő, hogy maga Kalabrese ült le gitárral, dobbal, vagy akár szintetizátorral hangmintákat feljátszani. Az esetek többségében zenész ismerősei segítettek a megfelelő hangzásbeli alapok kialakításában, akikkel bandát is alapított Rumpelorchestra néven. Kalabrese turnéja során DJ-set helyett live band-del kényeztet bennünket. Így esik meg az a ritka pillanat, hogy deep house bulit élvezhetünk egy élő zenekar előadásában. De ez a buli nem a féktelen csapatásról szól, hanem a cipőtalp kopogtatásáról, bólogatásról és az elégedett csettintésekről. Az ínyencek nem fognak csalódni. Hogy egy régi barátomat idézzem: „Ez olyan mint a lágyk.rás! Csak a végét nyomod meg!”. •

mozaik – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Kell-e nekünk Olimpia? „Fontos, hogy az olimpiára ne önálló célként, presztízskérdésként, a gazdasági fejlődés letéteményeseként tekintsünk, hanem ennek megrendezése csupán egy fontos mérföldkő legyen egy hos�szabb távú nemzetgazdasági és fejlesztési tervben.” /Andrea Sartori/ Az előző szám során azt ecseteltem, hogy miért volt szükség az Agenda 2020 program létrehozásához és miért is került ezáltal Budapest rég nem látott közelségbe az olimpiai játékok rendezéséhez. Azonban a korábbiaknál lényegesen nagyobb lehetőség még korántsem jelenti azt, hogy hazánk nagyobb eséllyel rendelkezne a többi pályázó országgal szemben, illetve képes lenne egyáltalán egy ekkora méretű világesemény lebonyolítására. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán megérné-e számunkra mindez? Ahhoz semmi kétség nem fér, hogy Budapestnek nem lesz könnyű dolga a rendezés elnyeréséért folytatott versenyben. Eddig ugyan csupán két város, Róma és Boston jelezte hivatalosan pályázási szándékát, azonban számos további olyan világváros mérlegeli a rendezés lehetőségeit, mint például Párizs, Hamburg, Isztambul, Doha, Baku, Johannesburg vagy Durban. Továbbá tény, hogy rendkívül kevés esetben járnak sikerrel az első alkalommal pályázó városok. Többek között Peking, London és Tokió is csak többszöri próbálkozás után kaphatták meg a rendezés jogát, míg Isztambul sorozatban az ötödik sikertelen pályázatán van túl. Úgy vélem, nem feltétlenül a 2024-es nyári olimpiai játékok megrendezésének a célja kell, hogy a szemünk előtt lebegjen. Azonban, hogy legyen esélyünk a következő 10-20 évben megvalósítani mindezt, ahhoz már most egyértelművé kell tenni a rendezési szándékot, valamint el kell kezdeni a felkészülést. A sokak nemtetszését kiváltó, gombamód-

gombamódként szaporodó stadionoknak, és a közeljövőben hazánkban rendezendő világeseményeknek köszönhetően a szükséges sportlétesítmények terén nem lesz számottevő lemaradásunk. A londoni példát követve később elbontható, olcsóbb mobilépületekkel, illetve a stadionok visszabontásával elkerülhetővé válik, hogy a létesítmények az olimpiát követően üresen tátongjanak. Nemrég volt szerencsém az angol fővárosban saját szememmel megtapasztalni a Queen Elisabeth Olimpiai Parkban történt változásokat, ahol nyomát sem találtam a „fehér elefántoknak”. Legnagyobb meglepetésemre a vízilabda-, illetve a kosárlabda arénák teljesen eltűntek, helyüket a családi programoknak megfelelő játszóterek, parkok vették át. Az uszodakomplexum befogadóképességét csökkentették, ám a mai napig számos verseny helyszínéül szolgál a létesítmény és az egyszerű hétköznapokon is tömve van. Az olimpiai stadion jelenleg is átépítés alatt áll, mely a szeptemberben kezdődő rögbi világbajnokságra nyitja meg újra a kapuit, azt követően pedig a West Ham labdarúgó csapatának otthona lesz. Az egykori olimpiai falu ma lakóparkként működik, többnyire olcsó szociális bérlakásokkal, rengeteg üzlettel és több iskolával. Sokakat meglepő módon, az olimpia költségeinek számottevő részét nem a stadionok tennék ki, hanem az egyéb infrastrukturális fejlesztések. Ezek jórészt amúgy is szerepelnek a főváros fejlesztési terveiben, ráadásul ezekre Európai Uniós támogatásokat is igénybe lehetne venni.

Ide tartozik a szálláshelyek építése, a 3-as metró korszerűsítése és meghosszabbítása, az 1-es metró felújítása, az elővárosi vonatok és a 2-es metró közötti közvetlen kapcsolat megteremtése, a 6-os és a 7-es HÉV meghosszabbítása, valamint a Liszt Ferenc repülőtér és a belváros közötti gyorsforgalmi út megépítése. A KMPG ezeket az infrastrukturális beruházásokat leszámítva, a mindent átfogó 5000 milliárd forint helyett mintegy 500-1000 milliárd forintra becsülte a játékok rendezésével kapcsolatos költségeket, ami éves szinten a magyar GDP 0,1-0,2%-át tenné ki. Az olimpia miatt nem csak a határidők betartására lenne garancia, hanem az építkezésekre szegezett megsokszorozódott figyelem lényegesen megnehezítené a korrupció elburjánzását is. Mindez szépen hangzik, de így is hatalmas feladat elé állítaná hazánkat, amely számára egy újabb gazdasági válság kialakulása esetén végzetes lenne ez a rengeteg ráfordítás. Fontos, hogy az olimpiai rendezés ne csak cél legyen, hanem eszköz is egy hosszú távú gazdasági stratégiához. Természetesen az olimpiák rendező országokra gyakorolt gazdasági hatásaira bőven akadnak pozitív, valamint negatív példák egyaránt. Minden leendő házigazda szeme előtt rémálomként ott lebeg Athén sorsa. A hatalmas korrupció, az elhúzódó, egyre drágábbá váló építkezések, valamint a fenntarthatatlan, később kihasználatlan – a szakzsargonban csak „fehér elefántokként” emlegetett – épületek mind hozzájárultak a görög válság elmélyüléséhez. Ezzel szemben Barcelona, vagy akár London esete bizonyítja, hogy jól megtervezett, tudatos, átlátható, fenntartható fejlesztésekkel nagyot lendíthet az adott ország gazdaságán az esemény. •

mozaik – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Tippek a családfakutatáshoz Mind származunk valahonnan, mindünknek van apja és anyja, nekik is vannak szüleik, és így tovább majdnem a végtelenségig. Cikkem azoknak szól, akik elég kíváncsiak őseik felkutatásához, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Az egész családfa-kutatási hóbortom azzal indult, hogy 2000-ben voltam elsős általános iskolás, amikor kaptam egy millenniumi olvasókönyvet, melynek az utolsó lapjai üresen voltak hagyva arra a célra, hogy oda mindenki leírhassa a maga származását, felmenőit. Az akkor megkezdett munkát elevenítettem fel pár éve, amikor már elég felnőttnek éreztem magam ahhoz, hogy egyedül nekivágjak az ismeretlennek és összeillesszem a fellelt és még fellelhető puzzle darabkáit. Az első és legfontosabb forrás a még élő ősök, esetemben a nagymamák voltak. Több év alatt többször kifaggattam őket, a származásukról, illetve férjeik (nagyapáim) származásáról. Ennek nyomán a kezemben tartottam egy olyan családfát, melyen az ükszüleimig voltak el-elszórva nevek és a dédszüleim születési dátumai is elég jól megvoltak. A második lépés természetesen az volt, hogy kimentem az adott temetőkbe, ahol ismert őseim nyugszanak, és minden sírt átnézve összeírtam az összes olyan személyt születési/halálozási dátumaikkal, akik nevük alapján a rokonságomhoz tartozhatnak, még akkor is, ha tudom, hogy például Felsődobszán élt nagyapámmal együtt két Pelles Miklós, de nem tartották rokonnak egymást. Azért fontos az ilyen duplikátumokat külön is felírni, mert egyfelől az anyakönyvek átnézésénél jó tudni, hogy kettő volt belőlük egy időben, illetve lehet, hogy lesz egy olyan régebbi generáció, amelyen összekapcsolható a két csa-

lád eggyé. A harmadik lépés a már említett anyakönyvek átnézése. Fontos tudni, hogy Magyarországon az 1894. évi XXXIII. tc. óta van kötelező polgári anyakönyvezés, addig csak egyházi volt. Három féle anyakönyv készült ezután: születési, házassági és halálozási. Általában mindegyik anyakönyv tartalmazza az alany szüleinek nevét, születési idejét és helyét, életkorát; ezen adatok pedig elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy-egy újabb generációt felderíthessünk. Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy míg az 1899-es születésű dédnagyapámnál be volt írva, hogy őt az anyja 30 éves korában szülte, úgy, mint később kiderült, az anyja nem 1869-es, hanem 1872-es születésű volt, tehát az életkort tágan kell értelmeznünk ezekben az esetekben. Sajnos vannak olyan anyakönyvek is, melyek az egyháziak mintájára például születésnél csak az anya és apa nevét tartalmazzák. Apropó egyházi anyakönyvek, ezeknek a vizsgálatához, mint kiderült, mindig a felettes hatóság engedélye szükségeltetik, például egy világvégi abaúji falu anyakönyveihez az egri érsekségé, de elvileg ezekről is van Budapesten egy központi mikrofilmes változat is. Az a szerencsénk, nekünk a 21. század emberének, hogy vannak, akik elkezdték ezeket a forrásokat digitalizálni. Több adatbázist és honlapot kipróbáltam, de én mégis a http://familysearch.org honlapot ajánlom, mert ez az oldal amellett, hogy biztonsággal kereshetővé tette a digitali-

-zált rekordok között a születési és keresztelési anyakönyveket kb. az 1700-as évektől 1918-ig, le is fotózta az említett anyakönyvek egy részét, főként a polgári anyakönyveket 1895–1920 között. Néhány hibalehetőséget azonban ez a rendszer is kínál, például egyik felmenőmet másfél évig azért nem találtam az adatbázisban, mert a Ferenczet cz-vel írták annak idején, én pedig jóhiszeműen sima c-vel kerestem (cz-vel 5 másodperc alatt meglett). Ezzel lényegében le is írtam mi a teendő, ha az embernek csak paraszti vagy polgári származása van. Azonban előfordulhat, hogy egy nemesi ág is fellelhető a családfán, amelyet nem is sejtettünk. Ehhez érdemes egyfelől sűrűn Google barátunkhoz fordulni az egyes ősök nevét beírva, így megtudhatunk olyanokat, hogy pl. a szépapánk Csobaj község bírójaként 12 Ft 20 krt gyűjtött a szegedi nagy árvíz károsultjainak megsegítésére, de már ismeretlen rokonaink által kikutatott családfákra is bukkanhatunk. Fontos figyelni nemesi származás gyanújánál az olyan eseteket, amikor egy ősünk vezetékneve azonos a születési helyével. Az ilyen és ehhez hasonló sejtések igazolására nagyon jó forrás Nagy Ivánnak „Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal” című online is elérhető munkája, melyben igyekezett az összes magyar nemesi családot összegyűjteni, és ahol lehetett, családfát és címert mellékelni. Ha pedig sikerült a múlt homályából előkeresni őseinket, a következő feladat az oldalágak levezetése napjainkig és a kapcsolatfelvétel a még élő, és sejtett, de eddig még meg nem ismert rokonainkkal; azonban ez félig-meddig még nekem is ismeretlen feladat. Remélem, kedves Olvasó, hogy cikkem neked is kíváncsiságot és bátorítást adott, hogy nekiállj a még fellehető információ morzsákból összeállítani a saját kirakósodat! •

mozaik – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Nehéz munka az enyém, nehéz munka az enyém Deviancia. Úgy nézek ki, mint mások? Úgy érzek, mint mások? A definíció: a társadalmi normáktól eltérő magatartás. Társadalmi normák. Társadalmi elvárások. Definíció: #HIÁNYZIK. Vajon hogyan is definiálhatnánk azt a kifejezést, hogy „társadalmi elvárások”? Amit a társadalom jelentős része elvár és elfogad. Men�nyi a társadalomnak a jelentős része? Próbáljuk meg ezeket a fogalmakat tisztán logikai alapon, objektíven definiálni. Bár nem zárom ki a lehetőségét a sikernek, de nem sok esélyt látok arra, hogy ez valakinek sikerülni fog. Pedig jelentősége egyáltalán nem mellékes. Ennek a másságnak a problémája jelenik meg az integrált oktatás kérdésében is, amivel sok mindenki vitatkozik. Különböző nézőpontok alapján megfogalmazódott vélemények feszülnek egymásnak, ahol nehéz igazságot tenni az erkölcsi, logikai, karrierközpontú nézetek által motivált érvek között. Az alapgondolat lényege, hogy a sérült, viselkedés zavaros gyerekeket is integrálni kell egy ép közösségbe, hogy későbbi élete során is könnyebben tudjon beilleszkedni, asszimilálódni a társadalomba. Ez a fajta gondolkozás azonban nem jellemző Magyarország iskolarendszerére. Hazánkban nincs nagy hagyománya az integrált oktatásnak, bár kezdeményezések vannak ez ügyben, egyelőre még gyerekcipőben jár a módszer. A legfőbb probléma az, hogy az emberek gondolkodását kellene alapjaitól megváltoztatni ahhoz, hogy széles körben alkalmazható legyen a rendszer. Ez mind a szülőktől, mind a tanítóktól teljes elfogadást és a hozzáállásuk megváltoztatását jelenti. Gondolom nem csak én találkoztam azokkal a mondatokkal, hogy „nekem mindegy, én megkapom a fizetésemet , azt csináltok, amit akartok” vagy „ezzel most nem érünk rá többet foglalkozni, mert nem végzünk az

anyaggal”. Az iskola lényege jelenleg abban áll, hogy az órákon elhangozzanak azok az információk, amik a követelményben szerepelnek. Az már teljesen más kérdés, hogy ezt bárki megértette-e, vagy egyáltalán meghallgatta-e, vagy tett-e fel bármiféle kérdést a tanár, amiről véleményt formálhatok, vagy csak egyszerűen gondolkozhatok. Instant formában ömleszti magából azokat az információkat, amik egy általános iskolás, gimnazista gyerek számára teljes mértékben használhatatlanok, és, ha szerencsénk van, még ráadásul egy életre elmegy a kedve a tanulástól. Sokan még mindig nem értik annak a mondásnak a lényegét, hogy tanítani nem az anyagot kell, hanem a gyereket. Mélyen hiszünk a természetes szelekció módszerében. Majd csak kihullik, ha nem bírja a tempót. Igazából semmit nem kell kezdeni vele, önmagától fog távozni, és elfoglalja majd becses helyét valahol a társadalom egyik kis címkézett bugyrában: akik nem voltak elég jók ide. A gyerekek ösztönösen aktív lények. Aktív megismerés formájában fogadják be az új információkat. Kutatnak, kérdeznek, felfedeznek, szerepeket játszanak, kíváncsiskodnak minden új iránt. Mi meg fel vagyunk háborodva szülőként, ha azt halljuk, hogy nem viselkedett jól ma a gyerek. Rossz volt. Nem tud végigülni egy 45 perces órát. Ha rossz volt, hát meg kell büntetni. Rossz? Tényleg ennyire fekete és fehér

a világ? Én sem tudok végig ülni egy 45 perces órát a jelenlegi formában, pedig nekem 90 percet kellene kibírnom. Csak én már rájöttem időközben, hogy igazából nincs választásom, túlélésre játszunk. Azt meg még egyelőre senki sem monitorozza, hogy közben hányszor kalandozok el, hányszor sétálok ki képzeletben a teremből. Az elvárásokat mi alkotjuk. A szabályokat mi fektetjük le. Ha valaki kilóg, az azért lóg ki, mert mi saját magunkból indulunk ki és az elvárások hozzánk igazodnak, nem ahhoz a másikhoz, aki ugyanannyira jó, mint én, csak más. Szerencsére ilyen körülmények között is akadnak eltántoríthatatlan, lelkes emberek, akik azon munkálkodnak, hogy egy élhetőbb, emberekhez igazodó iskolát teremtsenek meg saját erejükből, és léteznek olyan tanárok és tanítók, akikre ennek a cikknek egy szava sem igaz. Csak remélhetjük, hogy további sikereket fognak elérni és egyszer majd az lesz az általános gondolkodás, amit ők képviselnek, akkor is, amikor a legnagyobb hülyeségnek tűnt az árral szemben úszni. Abban biztosak lehetünk, hogy ők kántálni fogják csapataik hívószavait. A kérdés csak az, hogy hajlandóak vagyunk-e meghallgatni őket, és nem csak továbbsétálni, egy fejünkben halványan átfutó kérdéssel: Hát maga megbolondult, hát maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?•

mozaik – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Interjú Kovács Mártonnal Az e havi számban Marcit ismerhetitek meg, aki két zenekarnak is a dobosa, idén végzett pszichológia szakon és az Estben is gyakran találkozhattok vele. Sokak ismerik és szeretik a Kubalibre nevű bandát, amit jó kedélyű fiatalok alkotnak és örvendeztetik meg zenéjükkel a közönséget.

-Mesélj magadról! - 14-15 éves korom óta dobolok, kisebbnagyobb kihagyásokkal. Zenekarokban is azóta játszom, leginkább a gyerekkori barátaimmal. Azért választottam a dobot, mert még a gimiben volt egy kisebb zenekarunk, ahol senki nem tudott semmilyen hangszeren, csak kitaláltuk, hogy zenélni szeretnénk. A többiek a gitár mellett döntöttek, én meg zongorázni nem akartam, úgyhogy inkább elkezdtem dobolni. Minden hangszer jó, de engem ez fogott meg leginkább. Tök nehéznek gondolják, mert egymástól függetlenül kell mozgatni mind a négy végtagodat, de egyáltalán nem vé-

sunk más, illetve Nadin, az énekesnőnk. Ez így fura lehet, de a Deer Fellaz stílusa egészen más, kicsit átgondoltabb, komolyabb zene. -Mi a Kubalibre története? - Balázzsal a gimnázium alatt alapítottunk kisebb zenekarokat, amik aztán fel is oszlottak idővel, de például anno felléptünk még a Rákban 2006-ban. A Kubalibre két évvel később alakult, ez volt az első komoly ze nekarom, amivel először elértünk Pécsen sikereket. A zenéket Püspöki Peti írja, ő az egésznek az alapja, Hajdú Balázs gyerekkori barátom a basszusgitáros, Gallyas Bence a gitáros, Bandi Szabolcs pedig a billentyűsünk a mostani felállás szerint. 2010-ben feloszlottunk, mert Peti kiment Írországba dolgozni, és tavaly tavasszal kezdtünk el újra zenélni. Régebben felvettünk egy kisebb lemezt, ami a neten is fent van. -Milyen cél lebeg a szemetek előtt?

szes, és úgy látom, kezd egyre népszerűbb lenni. Két zenekarban is játszom, az egyik ugye a Kubalibre, a másik pedig a Deer Fellaz, ami sokkal fiatalabb. Három tag ugyanaz a két bandában, csak a gitáro-

- Nincsen semmiféle nagy tervünk vagy ambíciónk a többi zenekarral ellentétben. Azt akarjuk elérni, ami most is van: érezzük jól magunkat, legyenek emberek, akik szeretnek, és csinálhassunk jó bulikat. Nem célunk, hogy országos hírnevű zenészek legyünk, inkább abban találtuk meg ma-

gunkat, hogy nem alakítunk ki semmilyen megkötést. Épp ezért nincsen korlátja annak, amit csinálunk, pont azért, hogy csinálhassuk, amit szeretünk. -Milyen stílust képviseltek? - Régebben úgy definiáltuk magunkat, hogy alternatív mulatós ork zene. Azért alternatív, mert nem köthető semmilyen más zenei stílushoz. Mulatós, mert sok olyan számunk van, aminek ilyen a lük-lüktetése, az ork meg azért, mert Peti véletlenül elírta a rockot (nevet). Röviden szólva, rock zenét játszunk néha kicsit punkos beütéssel, de ha csak annyit mondanék, hogy örömzene, az is tökéletesen lefedné a kifejezésmódunkat.

Mit jelent számodra a PEN? - Ez már a sokadik alkalom, hogy részt veszek a PEN-en. Azt szeretem benne, hogy rengeteg az ismerős, olyan, mint bármelyik egyetemi buli, csak tízszer akkora. Anno két éve dolgoztam a fesztiválon, ez idén is így lesz, de ha minden összejön, akkor a Kubalibrével és a Deer Fellazzal is fellépünk. A konkrét program sajnos még nincs kész, de reményeink szerint találkozhattok majd velünk! Köszönöm az interjút!•

mozaik – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

Majak Termelési Egyesülés Csernobil katasztrófáját talán senkinek nem kell bemutatni, a hírhedt atomkatasztrófa azonban közel sem a valaha volt legszörnyűbb. Volt egy másik projekt is, sokkalta drasztikusabb következményekkel, az események eltitkolásával azonban az akkori szovjet vezetés jóval alaposabb munkát végzett, így a ’90-es évekig teljes titokban maradhatott. Közvetlenül a II. világháború után kezdődtek meg az építkezések. A nukleáris fűtőanyag termelését és újrafeldolgozását végző üzem, a Majak Termelési Egyesülés. Az első reaktort már 1948-ban üzembe helyezték, a termelés a számos kisebb-nagyobb baleset ellenére 2003-ig folytatódhatott. A területen jelenleg is tárolnak atomhulladékot. Csak a kiszabaduló radioaktív anyagok mértékét tekintve, a majaki közel duplája a csernobilinak. De szintén súlyosbítja a helyzetet, hogy a Majakban a radioaktív felhő hatalmas területre szórta szét a sugárzást, illetve, hogy a lakosságot sem evakuálták teljes mértékben. A későbbi környezetvédelmi kutatások három jelentősebb „balesetet” tártak fel. Az első már az építkezések idején megkezdődődött, hiszen a reaktorok hűtésére a közeli folyó (a Tesca) vizét használták fel, majd a szennyezett

hűtővizet visszavezették a mederbe. Ha ez még nem lett volna elég, valamilyen (nyílván anyagi) okból ’48 és ’50 között a sugárveszélyes szemetet egyszerűen beleöntötték. Ez a szennyeződés így nem maradt helyben, hanem a Tescából táplálkozó kisebb patakokon és tavakon keresztülszétterjedt a térség vizeiben.

A leg óvatosabb becslések szerint is (közvetlenül ivóvízként, illetve közvetlenül a halakon és állatokon keresztül) mintegy százezer embert megfertőzve. A második incidens volt a legsúlyosabb, az 1957-es, úgynevezett Kistimtragédia (a balesethez legközelebbi településről kapta a nevét) . Egy hatalmas robbanás keretében, a csernobili katasztrófát már önmagában meghaladó mértékű szennyezés következett be. A Wikipédia vonatkozó cikke meglehetősen közérthető és a technikai hátterét is mélységében tisztázza a dolognak, mivel szívesen keverednék plágium gyanúba, úgyhogy most szó szerint beemelem: „A feldolgozási folyamat maradványa nem más mint savak és hasonló vegyszerek, melyek radioaktív nuklidokat nagy mennyiségben tartalmaznak. Ezeket a feldolgozáskor visszamaradó vegyületeket egy nagy tartályban gyűjtik össze. A radioaktív bomlás miatt az anyagok hőt termelnek – ezért a tartályt folyamatosan hűteni kell. Miután az 1956-os évben az egyik ilyen 250 köbméteres lezárt tartály hűtővezetéke meglazult, majd a hűtés leállt, a tartály belső tartalma elkezdett kiszáradni. 1957. szeptember 29-én a kikristályosodott nitrátsók egy ellenőrző berendezés elektromos szikrájától berobbantak (tehát egy vegyi és nem egy nukleáris robbanás történt… A robbanás olyan látványos volt, hogy szemtanúk vallomásai alapján még több száz kilométerről is látható volt és a korabeli szovjet hivatalos sajtó távoli villámlásként illetve északi fényként magyarázta. A robbanás által felszabadult radioaktív felhő 400 kilométerre északkeleti irányba szállította a szennyezést. A katasztrófa következményeként

körülbelül 1 millió curie radioaktív anyag szabadult fel” (Wikipédia, 2014) Ezt követően, Csernobilhoz hasonlóan, a nukleáris hulladék egy óriási felhővé tömörült, amit a szél több száz kilométerre sodort. Későbbi szakértői becslések szerint mintegy 250-300 ezer embert érhetett el így, az egészségi határértéket meghaladó sugárzás. A harmadik esemény 1968-ban következett be, ekkor ugyanis a csapadékszegény időjárás

miatt kiszáradt a Karacsaj-tó. Az üzemhez való közelsége miatt ugyanis ide hordtak minden olyan hulladékot, amit nem vezettek a Tesca folyóba. A kiszáradt mederből végül a szél fújta el a radioaktív port, amely a közvetlen környéken szintén több tízezer embert mérgezhetett. A tó és környéke a mai napig az egyik leginkább legradioaktívabb terület, a külvilágtól teljesen elzárt. Sajnos a katasztrófát, vagy inkább a katasztrófák sorozatának súlyosságát, a mai napig szinte lehetetlen felmérni, hiszen az akkori politikai és katonai vezetés az események eltitkolása mellett döntött. Így a Szovjetunió bukásáig érdemben senki sem vizsgálódott a kérdésben. Mindenesetre egyértelműen kijelenthető, hogy a jelenleg ismert legsúlyosabb atomkatasztrófával állunk szemben. •

mozaik – Fészek XXII. évfolyam 7. szám 1. Ők képviselik Karunkat május jeles eseményén (a PEN-en) 2. A társadalom intézményesített normáitól eltérő magatartás. Az ILYEN magatartás egyik jellemzője, hogy az egyén a társas közegben keletkező konfliktusainak feloldását önpusztító szokásokban vagy cselekvésben keresi. 3. Az anómia a modern társadalmakban tapasztalható jelenség, amelyben az ILYEN normák és szabályok úgy lazulnak föl, hogy nem képződnek helyettük újak. Fogalmának bevezetése a szociológiába É. Durkheim nevéhez fűződik. 4. „A hipszterek bár a józan ész határain túli mértékben fetisizálják az autentikusságot, próbálkozásuk végül egy teljesen antiautentikus és ILYEN csoporttá teszi őket.” – olvashatjátok a Lehúzóban. 5. Angliában Bath híres történelmi központja és Bristol reptere között ilyen jármű szállítja az utasokat, mely ételmaradékokból és emberi végtermékből előállított gázzal működik. 6. A korábbi kedvezőtlen tendenciáknak véget vetve, hosszú évek óta egyre kevesebben követik el EZT Magyarországon. Uniós összehasonlításban ennek ellenére még mindig dobogós helyen állunk.

7. A Burning Man az egyik legextrémebb fesztivál, melyet minden nyár végén megrendeznek Amerikában, a Nevada állambeli Black Rock sivatagban. A fesztivál a mindentől távol eső kiszáradt tómederben leginkább ENNEK radikális formájáról, civilizációtól való elvonulásról, másokkal való együttélésről szól. A 27. Burning Man fesztiválon több mint 68.000 ember vett részt, akik cserekereskedelemmel szerzik be, amire szükségük van, ugyanis tiltott a pénz használata. 8. A Biblia szerint legelőször ŐK, akik Jézus sírját őrizték, locsolták le vízzel azokat az asszonyokat, akik a feltámadás hírének hallatára örömükben hangos kiáltozásba kezdtek, hogy lecsendesítsék őket. 9. Erről is olvashatsz a Házunk tájában, és nélküle bizony nem lesz diplomád :) 10. Átlagtól való átlagos eltérés. 11. A húsvéti bárány Jézust, az áldozatot, a bor az Ő vérét jelképezi, EZ pedig egészben főve a családot szimbolizálja, amit a családnak együtt kell elfogyasztani, hogy a köztük levő szeretet és összetartás érzése erősödjön. 12. EZEN normák olyan magatartási szabályok, amelyek a lehetséges cselekedetek közül előírják a helyeset, a követendőt. Létük egyidős az emberi társadalommal.

mozaik – Fészek XXII. évfolyam 7. szám

- Meséltem egy kémiás gyereknek egy viccet, de semmi reakció.

A lekvár ellentéte a dollárkunyhó? - Drágám, álmos vagyok, de dolgoznom kell.. - Szívem akkor feküdj le egy órára! - Nem. - Miért? - Mert kényelmetlen lenne.

Két pizza beszélget: - Ma este ugye átjössz hozzám?” - Feltétlenül! - Hmmm, Te kis huncut!

ja sincs.

utya ba gében k

s, lénye

szsége esen egé

ám telj

A macsk

Barancsuk tanár úrnak csörög a telefonja: - Nejem mindig eltalálja, hogy mikor tartok órát. Rá is fogom venni, hogy lottózzon.

Egy egésze

n vékony v

onal válasz

tja el egym

ástól... a kö

tőjeles szav

akat.

Két tojás beszélget: - Te mi leszel, ha nagy leszel? - Ellenállás! És Ohm lett!

„Akkoriban nem volt atipikus jelenség, hogy a kalauz reggel 8-kor már nem volt szomjas… „ Dr. Herich György