Fészek XXII. évfolyam 4. szám by Fészek

DIÁKOKNAK

AI K I R E AM

TÁ

NKA

MU I A D O LL

ZÁ

AI S K I R E M

UNK M I R BO

TARTALOM

FÉSZEK Házunk Tája

Jegyzet, Hírek 4 Hírek 5 Képes Krónika 6 Búcsúzik a HÖT 8 Internet – Ahogy a Kar vezető informatikusa látja 9 Isztambul, óúóúó! Isztambul! – Sportfolio 10 Dr. Papp Lászlóra emlékeztünk 11 Számviteli Verseny Az őszi félév a finishben! – Simonyi BEDC 13 OTDK-ra hangolva – TDK 14 Interjú Stier Lillával 15 Hónap Hallgatója Interjú Palkó Andrással 16 Kirepülve Az internetes társadalomról 17 Folyosó Hangja

Kilátó Helyünk a világban II. 26 Társadalmi értékvesztés A rahói magyar iskola megsegítése 27 Egy egész város mozdult meg a magyarokért

Lehúzó

Fizess kétszer! 28 A hátat fordításról 29

Szellem Gondolatébresztő Pro: Az internet „jó” oldala 30 Kontra: Az internet veszélyei 31 Polcz Alaine: Karácsonyi utazás; Egész lényeddel Novella 32

Elvonó Párbeszéd

Interjú Gerdesics Viktóriával 18 Oktatói Portré A világot behálózza 21 Oktatói Körkérdés

Szonda

Behálózva 22 Felcím: A Pécsiközgáz véleménye az internet világáról

Szilágyi Domokos – Karácsony 33 Reményik Sándor – Karácsonykor 33 Ady Endre – Karácsony - Harang csendül... II. 33 Oren Arnold 33 Piramis – Ünnep 33

Köret

Én és a kisöcsém – színdarab ajánló 34 Outlander: Az idegen – könyvajánló 34 Rapture: Echoes (2003) – zenei ajánló 34 Gillian Flynn: Holtodiglan – könyvajánló 35 INTERSTELLAR – filmajánló 35 Linkin Park: The Hunting Party – zenei ajánló 35

Mozaik Szakma

Edward C. Prescott (1940- ) 24 Csodálatos Elmék Növekvő vagyoni egyenlőtlenségek a 21. században 25

Adventi jócselekedetek 36 E-stonia – Internetadó helyet internetet adó ország 37 Ingyenestől a fizetősökig – Online Kurzusfigyelő 38 Interjú Ertl Dániellel 39 'Pécsi vagyok' portré Tényleg két Magyarország van? – Leszámolás az előítéletekkel 40 Sudoku 41 Aranyköpések, Sz@rpoén Bt. 42

Impresszum Alapítók: László Barna, Nagy Zsolt, Réti Gábor Szatnik Szilvia fôszerkesztô, címlap, elvonó • Hange Dániel felelôs szerkesztô, képes krónika • Halász Bia házunk tája • Gergits Imola párbeszéd • Harsányi Ákos szonda • Pavelka Alexandra szakma • Barkóczi Csaba kilátó • Frischmann Dávid lehúzó • Lugosi Barnabás szellem • Kerekes Ramóna köret • Maklári Brigitta mozaik Tördelôszerkesztôk: Faragó Bernadett, Gungl Larion, Hange Dániel, Kerekes Ramóna, Szálasy Zsófia Olvasószerkesztôk: Barkóczi Csaba, Engert János, Halász Bia, Haris Andrea, Pelles Márton, Stickel Orsolya Grafikusok: Bartakovics Bettina, Halász Bia, Havasi Virág, Maróti Petra, Szatnik Szilvia További munkatársak: Bartók Márk, Czenki Júlia, Ertl Dániel, Fehér Tibor, Filinger Kitti, Gungl Larion, Haris Andrea, Havasi Virág, Ignácz Henrietta, Iloskics Zita, Juhász Bálint, Kászonyi-Nemes Márió, Lóránt Balázs, Mádi Judit, Németh Adrienn, Pál Zorka, Patai Bianka, Pelles Márton, Stósz Fanni, Szalai Dávid, Szatnik Szilvia Közremûködô oktatóink: Dr. Csapi Vivien, Dr. Dobay Péter, Dr. Dobrai Katalin, Gerdesics Viktória, Horváth Ádám Béla, Kiss Viktor, Putzer Petra Szerkesztôség: 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel.: 72/501-599/3180. Mobil: 70/779-2563 vagy 30/315-9709 Hirdetések: Hange Dániel, 30/3159709, hange.daniel@gmail.com Internet: honlap: http://feszek.pte.hu; Olvasói levelek: olvasoi@feszek.pte.hu; Aranyköpések: arikopi@feszek.pte.hu Nyomdai munkálatok: Bolko-Print Kft. (7622, Pécs, Rét u. 47.)

XXII. évfolyam 4. szám

JEGYZET

FÉSZEK

Hírek Élettársam az internet Írta: Havasi Virág Csak a saját szemszögembôl tudok nyilatkozni, de biztosan vagyunk még páran, akiket nevezhetnék akár sorstársamnak is. Az internetet lehet szidni, rosszra használni, ártani vele, elbutulni tôle, de a pozitív vagy akár a hétköznapi oldalairól alig beszélnek. El lehet képzelni akár egy vizsgaidôszakot is internet nélkül? Mi lenne, ha nem tudnánk hol átküldeni egymásnak az anyagot, vagy a vizsgaidôpontok lefoglalásáért mindig be kéne jönni a suliba? Az egyetemi oldalak és a könyvtár mellett, itthonról tudjuk intézni a számlák befizetését. Hány ember találta meg az igazit a segítségével, vagy kommunikál vele a világ másik végére? Persze a munkához is elengedhetetlen, de ha a mindennapokat nézzük, tanulhatunk vele nyelvet, kereshetünk receptet; hála a YouTube–nak énekelhetünk mosogatás közben és garantálja az esti filmünket lefekvés elôtt. Sajnos a mai társadalmunk nagyon elkényelmesedett. Az idôk során kitaláltuk miként tehetjük legpraktikusabbá az életünket. Nemrég áramszünet volt otthon, és akkor döbbentem rá mennyire függök a világhálótól. Csupán a reggeli napi rutint végeztem volna, hogy megnézem az idôjárást, a buszomat, és igen, a Facebookom–at, de rám tört a korlátoltság kellemetlen érzése, hogy nem kapom meg a kívánt infókat azonnal. (Mondanom sem kell, azóta lett mobilnet a telefonomon.) Figyeljünk oda, hiszen amennyi idôt megspórol nekünk az internet, ugyanannyit el is szörfözünk rajta. Használjuk ki, de azért ne felejtsünk el élni! •

Pécsiközgázos csapat nyerte a III. BGF Pénzügyi és Számviteli Esettanulmány versenyt Örömmel jelenthetjük be, hogy az október 18-20. között megrendezésre került III. BGF Pénzügyi és Számviteli Esettanulmányi Versenyt, a PTE-KTK színeiben induló és egyben a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégiumot képviselô JP Consulting csapat nyerte meg! A versenyzôk feladata volt egy csarnoképítési beruházás részletes megtérülési tervének kidolgozása, ahol logisztikai és bérbeadási tevékenységet kívánt végezni a MASPED Kft. A megoldásban ki kellett térni a beruházás nettó jelenértékére, a fedezeti kapacitásra, az IRR–re, a tevékenységi portfólió átrendezésére, a finanszírozási terv kidolgozására, a felmerülô kockázatok kezelésére. Emellett meg kellett vizsgálni a zöld energia felhasználási lehetôségeit is. A csapat tagjai: Pavelka Alexandra, Szita Patrícia, Juhász Bálint és Nagy Tamás. A nyertesnek járó díjak átadásakor Dr. Ulbert József és Dr. Barancsuk János elismeréssel gratuláltak a hallgatóknak a PTE KTK nevében! Szerkesztôségünk is szeretettel gratulál a nyertes csapatnak!

„Jól-lét az információs társadalomban” – Nemzetközi Konferencia 2014. november 13-14-én Karunk adott otthont a „Well-being in Information Society Conference” elnevezésû rendezvénynek. A projekt a TÁMOP 4.2.2.C „Jól-lét az információs társadalomban” kutatási projekt záróeseménye. Még 2012. december 28-án indult meg az „Elôremutató Infokommunikációs Technológiák kutatásának támogatása, valamint a kapcsolódó IT szakember utánpótlás biztosítása” c. pályázati felhívásához kapcsolódó munka. A közel 500 millió Ft pályázati támogatásból a Pécsi Tudományegyetem és konzorciumi partnere az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont 24 hónapos alapkutatási projektet valósított meg. A PTE 7 karán összesen 15 kutatócsoportban folyt munka, a bevont kollégák száma meghaladta a 80-at, karunk pedig 3 kutatócsoporttal

vett részt a projektben. Számvitel konferenciával és versennyel emlékeztünk Dr. Papp Lászlóra A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara és a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium 7. alkalommal rendezte meg 2014. október 26-28-án Dr. Papp Lászlóra a Kar volt dékánjára, a Számvitel Tanszék vezetôjére és a PTE volt gazdasági rektor helyettesére emlékezve a Számvitel Tudomány-Szakma-Oktatás Konferenciát és a Dr. Papp László Számvitel Versenyt. A Konferencián két nap alatt 25 elôadás hangzott el „A számviteli rendszer környezetében bekövetkezett változások” és a „Változóban a számviteli szakma” témakörökhöz csatlakozóan. Az elsô nap nyitóelôadását Dr. Rappai Gábor egyetemi tanár (PTE KTK) tartotta „Merre tart az Európai Unió?” címmel, a második napot pedig Dr. Fehér Mihály címzetes egyetemi docens „ A könyvvizsgálat etikai követelményei és helyzete” címû elôadása nyitotta. A Konferencia elôadói között üdvözölhettük Dr. Petschnig Mária Zitát, a Pénzügykutató Zrt. tudományos fômunkatársát, Dr. Kéri László politológust, az Állami Számvevôszék képviseletében pedig Lajterné Hudák Magdolna osztályvezetôt, a Corvinus Egyetem, az Újvidéki Egyetem, a BGF PSZK, a BME, Miskolci Egyetem, a PTE ÁJK és a PTE KTK kutatóit, PhD hallgatóit. A konferencián közel 300 gazdasági vezetô, könyvvizsgáló, számviteli szakember, oktató, kutató és egyetemi, fôiskolai hallgató vett részt.

Így használd a megújult ETR-t! November 14-ét követôen nagyban megújult az Egységes Tanulmányi Rendszer (ETR). Az új külsô valamelyest új belsôt is jelent, ezért készült hozzá két útmutató, melyeket az EHÖK hivatalos honlapján elérhettek (pteehok.hu/hirek/ hasznalati-utasitas-a-megujult-etr-hez).

XXII. évfolyam 4. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK

Hírek TOP 5-ben a PTE Továbbra is a második legjobb egyetem a PTE az oktatói kiválóság tekintetében! Megjelent a legfrissebb felsôoktatási rangsor, benne tíz képzésterület és több mint negyven szak rangsorával. A Pécsi Tudományegyetem stabilizálta pozícióját az élmezônyben, így továbbra is a 4. legerôsebb hazai felsôoktatási intézmény. Még elôkelôbb helyen szerepel a pécsi egyetem az oktatói kiválóság tekintetében, ahol a második legjobbnak bizonyult a HVG rangsorában. További részletek és a rangsor elérhetô az alábbi címen: eduline.hu/ felsooktatas/2014/11/12/HVG_Diploma_ rangsor_2015_D2BU6U

BRAINS koncert Helyszín: PécsiEstCafé Időpont: December 5. 21:00 Bár a Brains „magyar drum and bass bandaként” hirdeti magát, muzsikája ennél sokkal változatosabb: visszhangos dobok keverednek pörgôs elektronikával, sodró raggázások laza reggae–kkel, és persze az egésznek a mélyén ott a d’n’b elsöprô lendülete. Mindez élôben, nagyszerû, összeszokott, halálpontos zenészektôl, úgyhogy egy Brains-koncert súlyos víz- és öntudatvesztéssel jár. Megtapasztalhatjátok hamarosan mindössze 1500 forintért.

PÁLYÁZAT

KULTÚRA 32. Magyar sajtófotó kiállítás Helyszín: Mûvészetek és Irodalom Háza Idôtartam: 2014. december 23-ig Idén 22 százalékkal több, csaknem 10 000 pályamû érkezett a közel 4 millió forint összdíjazású 32. Magyar Sajtófotó Pályázatra. Így láthatóak az elmúlt év legemlékezetesebb pillanatai a legjobb magyar fotóriporterek objektívén keresztül. Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelôen a 13 kategóriadíj mellett idén is hat különdíjat ítélt oda a tehetséges magyar fotóriportereknek a hazai és nemzetközi szakemberekbôl álló zsûri. A 2013. év legjobb magyar sajtófotóit bemutató 32. Magyar Sajtófotó Kiállításon 92 fotós 387 képe látható.

XXII. évfolyam 4. szám

ShopAlike.hu ötletverseny – Egyetemi és fôiskolai hallgatóknak Határidô: 2015. január 15. Érdekel az e-kereskedelem, az online marketing és a branding? Szeretnéd próbára tenni kreativitásod, és a gyakorlatban is hasznosítani a marketing órákon szerzett tudásod? Tájékozott vagy a magyar piaccal és az online felhasználók szokásaival kapcsolatban? Ha igen, ne habozz – pályázz! Az ötletverseny feladataként egy marketingkommunikációs stratégiát kell kidolgoznod a ShopAlike.hu számára. Elemezd a célközönséget, találd ki az üzenetet és tervezd meg, milyen csatornákon juttatnád el hozzájuk! Offline vagy online eszközök, esetleg a kettô kombinációja lenne az ideális? Engedd szabadjára a fantáziád, hiszen nem csak egy helyes megoldás létezik! Az ötletverseny célja, hogy kiderítse, hogyan képzelik el a magyar e-kereskedelem piacát a jövô marketingszakemberei. Kreatív ötleteid felbecsülhetetlenek számukra, ezért igyekeznek azokat méltóképpen meghálálni. A Visual Meta marketing vezetôi által kiválasztott három legjobb pályázatot pénzbeli jutalomban részesítjük, az elsô hely például 500 Eurót nyer. Részletes információkat a www. shopalike.hu/otletverseny webcímen találtok.

Esszépályázat: „Annyira hasonló, annyira különbözô, annyira európai.” Határidô: 2015.február 27. Az Európai Bizottság Bôvítési Fôigazgatósága örömmel jelenti be, hogy összeurópai esszépályázatot indít a következô címmel: „Annyira hasonló, anynyira különbözô, annyira európai.” A pályázaton 18-25 éves fiatalok vehetnek részt, az EU 28 tagállamából. A pályamûvek 2014. november 5-tôl 2015. február 27. 12 óráig küldhetôk be. A résztvevôktôl azt kérik, hogy pályamûvükben fejtsék ki válaszukat az alábbi két kérdés egyikére, illetve akár mindkét kérdésre: – Mi a véleményed a kibôvült Európai Unióról? – Hogyan tudja kezelni a kibôvült Európai Unió a jövôbeni kihívásokat? A pályázati idôszak végén országonként egy gyôztest hirdetnek. Az egyes országok gyôztesei háromnapos tanulmányúton vehetnek részt Brüsszelben, pályamûveik megjelennek az Európai Bizottság webhelyén és a pályázat országos médiapartnerei is megjelentethetik azokat. További kérdésekre örömmel válaszolnak e-mailben vagy telefonon: annyiraeuropai@ premiercom.hu / +36 1 483 1860. •

KÉPES KRÓNIKA

FÉSZEK

Fotók: Karton Network, KTK HÖT

Közgazdász Gólyabál

XXII. évfolyam 4. szám

FÉSZEK

KÉPES KRÓNIKA

Fotók: Karton Network, KTK HÖT

XXII. évfolyam 4. szám

HÁZUNK TÁJA

Név: PTE KTK HÖT FÉSZEK Havasi Zoltán, Gradwohl Máté Haris Dorottya, Riszt Krisztina Pál Zsombor, Czenki Júlia Szak: Hallgatói Érdekképviselet Születésnap: 2013.január 1. E-mail: pecskozgaz@gmail.com Levelezési cím: 7622 Pécs, Rákóczi út 80. „Köszönjük Nektek az elmúlt két évet!” /KTK HÖT/ Oktoberfest

Busójárás Sörmajális Gólyabál

Gólyatábor 2013

8 100

Bécsi Advent

Gólyatábor 2014

XXII. évfolyam 4. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK internet

Ahogy a Kar vezeto informatikusa látja

Mikor a Fészek szerkesztőségének megkeresését kaptam, hogy véleményezzem: az internet mennyiben változtatta meg a világot globális vagy akár szakmai téren, egy nagyon fontos idézet jutott mindjárt az eszembe: „Maradj ember,| Őszinte tiszta fejjel,| Tanulj meg élni,| Adni is, nem csak kérni…” Írta: Fehér Tibor Hogy miért ez az idézet? Azt hiszem, a következô sorokból kiderül. Az internet és az IT technológia eddig soha nem látott módon hálózta be gyakorlatilag az összes létezô szakterületet és korosztályt. Nehezebb talán olyan kivételt mondani, ahol nincs jelen. 20 éve használata kizárólag az informatikusok kiváltsága volt, manapság mindenki használja a technológiát valamilyen formában, még ha nem is tudja. Az IT folyamatok iránya: minél kisebb területen egyre nagyobb számítási és tárolási kapacitásokat elérni. Tenyerünkben hordozhatjuk könyvtárak tudásbázisát. Ugyanakkor adatainkat már nem csak helyben, hanem a „felhôben” szeretjük tárolni ezzel is elérve azt, hogy az adatokhoz bármilyen platformon hozzáférést nyerjünk. A folyamatok eredménye, bárhol „bármi” hozzáférhetô és mindez gyorsan kivitelezhetô. Az internetszolgáltatók által nyújtott adatátviteli sebességek egy jobban lefedett területen adatkapcsolat tekintetében elérheti a 100 Mbps–t (4G). Vajon tudjuk e, hogy ez klaszszikus értelemben hány leütésnek felel meg? Másodpercenként 12,5 millió karakter. Jó néhány szakdolgozat letöltése belefér akár ebbe az egy másodpercbe. Fontos megjegyezni, hogy a legnagyobb területet felemésztô tartalmak a képek és filmek. Minél tökéletesebb minôségben várjuk el a médiatartalmak megjelenítését, annál nagyobb tárolókapactásokat kell feláldozzunk ezen információk elhelyezésére. De hol is? Egyre inkább felhôalapú adattárolókba. Ám az adatok tárolása energiát igényel, az adattárházak mûködésükhöz nagy mennyiségû elektromos energiát használnak fel és mindemellett jelentôs hôt termelnek. Ezeket a tárházakat hûteni kell. Milyen érdekes lehetne,

XXII. évfolyam 4. szám

ha csak fele ekkora felbontásban tárolnánk videóinkat, képeinket, akkor az adattárházak által felhasznált energia lényegesen csökkenhetne. Apró pici lépések mindenki részérôl, de mi is lényegesen befolyásoljuk a jövônket. Az IT technológia radikálisan megváltoztatta a világot az elmúlt 30 évben. A termékek elôállításánál használt robottechnológia pontosabb, gyorsabb termékelôállítást tett lehetôvé költséghatékonyabb megoldások során. Gondolkodjunk el a folyamatokon globálisan. A föld népessége gyarapszik, mégis egyre kevesebb emberi munkaerô szükséges a termékek elôállításához. A munkanélküliség aránya egyre nô. A termékeket elôállító globális vállalatok tulajdonosi köre pedig –úgy látom– szûkül. Hihetetlen tôkekoncentráció jelenik meg a kis létszámú tulajdonosi körben, melyek adókedvezmények reményében létesítik telephelyeiket, de az államnak nagyon sok ellátandó jóléti feladata van (óvodák, iskolák, orvosi ellátás, nyugdíj, tûzoltóság stb.), melyet az adók formájában befolyt közpénzbôl teljesít. Nem (lesz) könnyû az egyensúlyt megtalálni! Természetesen nem a technológiai fejlôdést hibáztatom, hanem annak felhasználási arányát a munkaerôpiaci folyamatok ellenében. Ameddig a legtöbb tulajdonosi kört csak a profitérdekeltség motiválja, addig a technológiát engedik határtalanul maguk köré nôni, csökkentve ezzel a humán foglalkoztatás mértékét. A fent említett technológiai fejlesztések másik jelentôs iránya a mesterséges intelligencia létrehozása és fejlesztése. Még csak kezdeti stádiumban van, de hamarosan megjelenik háztartásainkban is. Elérhetô áron kaphatók már a robotporszívók, melyek megtanulják

felporszívózni a lakást. Teszik a dolgukat – helyettünk. Most még hihetetlennek tûnhet, de olyan körülmények vehetnek körül minket hamarosan, hogy gépek felteszik vagy éppen leszedik az asztalterítéket, esetleg elmosogatnak, kivasalnak. Két lépéssel hátrébb lépve, az ilyen jellegû megoldások iránya hasonló, mint az iparági nagytestvéré. Otthoni elvégzendô feladatokat is költséghatékonyabban végezzük –végeztessük el olyasvalakivel, aki nem kér fizetséget, nem sztrájkol béremelésért! Esetleg majd helyettünk is gondolkodik és döntéseket fog majd hozni? Ehhez kapcsolódóan még egy érdekes jelenségre figyeljünk oda: az orvostudomány fejlôdésére. Korábban egy sérült kéz, szív, vese stb. transzplantációnál másik személyre vártunk. Az orvostudomány az IT technológiával karöltve közösen eljutott arra fejlettségi szintre, hogy mindezt meg tudják oldani mû szervezet élô szervezethez való csatlakoztatásával. Most a kéz, szív, majd egyre közelebb az agyhoz. A legnagyobb keresôóriás technológiáját microchip formájában beültetve már majmokon sikeresen tesztelték. Azt hiszem nincs messze a tökéletesen mûködô és megjelenésre is emberivé váló robotok kora. Nekem most még ijesztô lehet, hogy olyan társadalomban élünk majd hamarosan, ahol nem biztos, hogy látható, ki az, aki biológiai úton született, lett gyermek, nôtt fel családban, gondolkodott és tapasztalt meg dolgokat, és ki az, aki tegnap egy gyártó sorról érkezett közénk, hogy hatékonyabban, gyorsabban, olcsóbban végezze munkáját. Hosszú távra elôretekintve tehát belátható, hogy a legnehezebb feladatunk az egyensúly megteremtése lesz. Egyensúly azért, hogy ne csak a saját érdekeinket tartsuk szem elôtt, hanem utódainkét és talán –legfôképpen!– a közösség érdekeit is. Megtanulni azt, hogyan használjuk okosan mértékekkel a technológiát. Mindezek elolvasása után idézzük fel a fent említett idézetrészletet…! •

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Futunk, ahogy tudunk

Isztambul, óúóúó! Isztambul! Aznap minden ok nélkül futni indultam. Úgyhogy elfutottam a Boszporusz lábához, aztán gondoltam, átfutok Európából Ázsiába. És amikor eljutottam odáig, gondoltam, elfutok a Eyüp-ig. És amikor odaértem, gondoltam, ha már ilyen messze jutottam, meg is fordulhatok, és csak futottam tovább. És amikor eljutottam a Sultanahmet mecsethez, gondoltam, ha már… Írta: Mádi Judit Azt hiszem a Sportfolio nevében is elmondhatom, hogy nem apróztuk el a futást az elmúlt idôszakban és kellôképp meghúztuk a 2014–es év végét. Elôször is: a Róka- és Szarvasûzôkrôl már jól ismert „kis” futócsapatunkkal és egy–két új taggal gazdagodva november 9–én nekivágtunk Budapestnek, hogy részesei lehessünk a Semmelweis Egyetem által immár 14. alkalommal megrendezett Tudás Útja futóversenynek. Bár volt lehetôség 6 km-es táv teljesítésére is, az általunk összeszedett 12 fô nem adta alább 21,1 km–nél. Két csapattal, e versenyen csapatonként 3 lánnyal és 3 fiúval neveztünk. A csapatba való beosztás a versenyt követôen, érkezési sorrend alapján automatikusan történt. A csapatokban a „régi motorosok” mellett akadt olyan is, aki élete elsô fél-maratonját tudhatta maga mögött – a visszajelzések alapján nem utoljára. Nehéz is a jóról lemondani! Két csapatunk futói: Fodor Gyöngyi (ÁJK), Kudranyik Éva (ÁOK), Mester Dóra (ETK), Sárszegi Noémi (KTK), Czigány András (KTK), Gulyás Balázs (KTK), Koltai Tamás (KTK), Nagy Máté (TTK), Tillai Gergely (TTK), Varga Gábor (KTK), Kodzsagogov Zsaklin (ÁJK) és Mádi Judit (KTK). A futás nagyrészt a Duna-part pesti oldalán zajlott. A verseny során a futóknak többször volt lehetôsége frissíteni vízzel, szôlôcukorral, illetve banánnal. De a lelkes szervezôk és random járókelôk üdvrivalgása és szurkolása adta az igazi életerôt, a támogató szavak/hangok sokat nyomtak a latba teljesítmény szempontjából. A beérkezést követôen alig tudtuk kivárni az eredményhirdetést. A Dóri-Mimi-ZsaklinGergô-Andris-Máté hatos a dobogó 3. fokára léphetett, a többiek a 7. helyet tudhatták magukénak. Külön gratulálunk még

Zsaklinnak, aki 1:27:24–es eredményével kiérdemelte a 2. legjobb nôi egyetemista futó címet. A fiúk közül Gergô teljesített a legjobban, 1:16:35–tel az összesítettben 17.–ként érkezett a célba. Azt hiszem, nem meglepô, hogy a visszaút Pécsre döntôrészt alvással telt. Az esemény megvalósításáért ezúton is szeretnénk kifejezni hálánkat a PTE Sportirodának. A móka itt azonban korántsem ért véget. A két csapatkapitány Zsaklin ötletétôl vezérelve dél-keletnek vette az irányt, hogy meghódítson egy új földrészt. A fél–maratont követôen úgy éreztük, fel kell tegyük a pontot az „I”-re az isztambuli Eurázsiai Maratonnal. Minden kezdet nehéz. Azt hiszem, ezt a mi utunkról többszörösen is el lehetett mondani. Elôször is, a már áprilisban benevezett versenyre a repülôjegyet csak októberben vettünk meg. (Nagyon bölcs cselekedet, ne kövessétek a példánkat!) Majd az addig biztosnak hitt szállásunkról indulás elôtt másfél héttel kiderült, hogy visszamondták, így több napot izgulhattunk végig, míg ERASMUS-os barátokon keresztül, ismerôs ismerôsénél szállást nem találtunk. Nagy szerencsénk, hogy a törökök roppantul segítôkésznek és figyelmesnek bizonyultnak. Az indulást megelôzô péntek este én még természetesen elmentem a kihagyhatatlan Közgazdász Gólyabálba, úgy, hogy másnap hajnali 5–kor indult a vonatom Pestre, így aludni nem sok idôm maradt. De a jóból persze sosem elég! A tuti-kisméretû kézipoggyászunkról kiderült, hogy mégse kisméretû, így ráfizethettünk, és a felszállást megelôzôen nem sokkal, szinte utolsó pillanatban sikerült csak megvennünk a vendéglátóinknak szánt ajándék pálinkát. De elértük a gépet! Innen

már úgy gondoltuk, minden gördülékenyen fog menni! Vagy mégsem? Török barátaink segítségével eljutottunk a 14,16 milliós lélekszámú város egyik szélén fekvô repterétôl a rajtszámok átvételére kijelölt sportarénáig, ahol a versenyzôket korlátlan mennyiségû fôtt étellel fogadták. Nah, ez már döfi! Gyors alvás jött, aztán korai kelés, mert bár helyi idô szerint 9–kor, otthoni idô szerint azonban már reggel 8–kor startoltunk, és nem kis idôbe telt, hogy eljussunk a rajthoz. Ráadásul a közös szervezôi busszal olyan késôn érkeztünk meg, hogy idônk se maradt feltenni a táskáinkat a megfelelô buszra, sôt a rajtot is majdnem lekéstük. Tökéletesnek tûnt a káosz, ami nálam legalább arra jó volt, hogy nem maradt idôm izgulni rajt elôtt. Elindultunk, egyenesen a Boszporusz hídra. Amikor megálltam a közepén, hogy csináljak egy képet félúton Európa és Ázsia között, éreztem a híd félelmetes remegését, amit a két kontinens között áthaladó több, mint 3185 futó idézett elô. Itt érdemes megemlítenem, hogy a hídon más alkalmakkor gyalogos forgalom nem bonyolódhat. „Fuss Forest, fuss!” – És akár hiszitek akár nem, tényleg beugrott a film, amikor átléptem az eddigi határaimnak hitt bûvös fél-maratoni távot. 21 km után azon gondolkodtam: ”Ha már eddig elfutottam, miért ne futnék még tovább?! Mellettünk balra a Földközi-tenger! Hatalmas élmény!” A város és látvány szinte végig elterelte a figyelmemet arról, hogy valójában futok. Zsaklin megdöntötte korábbi rekordját, 3:17:02–es eredményével az összesítettben 15., a 18-34 éves nôk között 12. helyet érte el, magyar futók közül a legjobbat. Részemrôl el sem hiszem, hogy megállás nélkül, és hogy egyáltalán képes voltam megtenni 42,195 km-t. Idôm 4:15:40 volt, amivel nôk közül a 97.–nek értem be. Életem elsô maratonja után azt mondhatom, most még nagyon fáj mindenem, de már várom a következôt! Köszönöm Zsaklin, egy életre szólt! •

XXII. évfolyam 4. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Számviteli verseny

Dr. Papp Lászlóra emlékeztünk

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara és a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium közös rendezésében 2014. október 26-28-án hetedik alkalommal került megrendezésre a Dr. Papp László Számvitel Verseny és a Számvitel Tudomány-Szakma-Oktatás Konferencia. A Versenyrôl A VII. Dr. Papp László Számvitel Versenyre 11 csapat nevezett, 7 magyarországi és 4 határon túli felsôoktatási Dr. Papp László (1938–2003) intézménybôl. Az ed1970–tôl a Marx Károly digiektôl eltérôen az Közgazdaságtudományi idei verseny meghíváEgyetem Pécsi Kihelyezett son alapult, négytagú Nappali Tagozatának oktatócsapatok egyetemüja volt. 1974–ben docensi ket képviselve mérték kinevezést kapott. 1975–tôl össze szakmai tudáa Janus Pannonius Tudosukat egy különleges mányegyetem Közgazdaságesettanulmány megtudományi Karán a Számvitel oldásában. A csapaTanszék vezetôjeként, majd toknak 24 óra állt 1981–tôl 1987–ig a Kar dérendelkezésükre, kánjaként tevékenykedett. hogy kidolgozzák az 1992–ben a Janus Pannonius esettanulmányt és Tudományegyetem gazdasági arról vezetôi összerektorhelyettesévé nevezték ki. Szakmai munkássága meghatározó foglalót, valamint prezentációt kéjelentôségû volt a Közgazdaságtudomá- szítsenek. nyi Kar életében a számvitel szakterületén is. Közgazdász hallgatók több geneEsettanulmány verseny elképzelhetetrációja tanult az általa írt számvitel tankönyvekbôl. 2003. augusztus 19–én len egy jó eset nélkül. Az idei év ebben a tekintetben hunyt el. is egyedülálló volt, mivel az eset hét társaság adataA kezdetek A hallgatói és oktatói oldal példás ösz- it tartalmazta. Például az szefogásának eredményeként jött létre É s z a k n y u g a t – M a g y a r o rhét évvel ezelôtt a rendezvény, mely ha- szági Közlekedési Központ gyományosan az ôszi szünet idején kerül Zrt. (ÉNYKK) példáján kemegrendezésre. Dr. Budai Eleonóra és a resztül a jelenleg zajló Vo2007–2008–as JPKSZ Eset kurzus lán társaságok átalakulárésztvevôi az ötletgazdák. Olyan progra- sába nyerhettek a résztmot kívántak létrehozni, amely az emlé- vevôk betekintést. Papp kezés jegyében szakmai értékalkotó, László, a társaság vezérmértékadó és egyben szakmai megméret- igazgatója nehéz feladat tetést is biztosít. A verseny és konferen- elé állította a versenyzôket, cia célja, hogy integrálja a számvitel hiszen a központba várhatudományos, szakmai és oktatási hasz- tóan 2014. december 31-ével beolvadó nálatát és közös gondolkodásra serkent- hat Volán társaság adatait és jellemzôit se a gazdasági szakembereket, kutatókat, is meg kellett ismerniük a versenyzôknek az eset megoldása során, ami versenyzôk oktatókat, hallgatókat.

Írta: Dr. Budai Eleonóra és Faragó Bernadett

XXII. évfolyam 4. szám

és a zsûri egybehangzó véleménye szerint igazi kihívást jelentett.

A verseny zsûrijébe való felkérést nagy örömünkre Dr. Papp László felesége, Ilcsi néni idén is elfogadta és aktívan részt vett a zsûri munkájában. A zsûri elnöki tisztjét a rendezvény szakmai támogatójának, az MKVK Baranya, Tolna és Somogy megyei szervezetének képviseletében Perlainé Dr. Kovács Ágnes látta el. A zsûri tagjai: Szabó Zoltán koordinációs igazgató (ÉNYKK Zrt.), Novák Miklós (PwC), Kispál László (MKB), Ábrahám Zsolt (HBCS), Bodócsy Ágnes és Varga János (Ernst & Young), Szentgyörgyváryné Faragó Noémi (E-On Business Services Hungary Kft.), Kenesei Mirkó (Vodafone), Dr. Madár Péter (PTE KTK), Horváth Márton (VPKSZE).

Az eset zavartalan kidolgozásához a szervezôk igyekeztek minden feltételt megteremteni a verseny 3 napja alatt; a résztvevôk szállását kényelmes és elegáns hotelben biztosították. Az elsô napon a versenyzôk elfoglalták szállásaikat és megkezdték az eset kidolgozását, majd másnap a PTE KTK termeiben folytatódott a munka, végül a csapatok 18:00–kor leadták a prezentációkat és a vezetôi összefoglalókat. A három tagból álló elôzsûri a benyújtott anyagokat értékelte és egyéb szakmai

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK jutott. A konferencia melynek tagjai: Gulyás Balázs, Haris birtokába Dorottya, Katzenberger Ágnes és Pavelka elôadóinak szakmai elismerést jelentett a közel 300 résztvevô érdeklôdése és az, Alexandra. hogy Dr. Lukács János, a Budapesti Corvinus Egyetem intézetigazgatója, az MKVK elnöke többségüknek a Szakma címû folyóiratban publikációs lehetôséget ajánlott fel.

szempontok szerint szekciókra osztotta a versenyzô csapatokat. Az este a Bistro48 étterem biztosította a helyszínt a díszvacsorához. Az ízletes vacsora után sem fejezôdött be a nap; a legkitartóbb csapatok hajnalig gyakorolták az elôadásaikat. Október 29–én reggel a szakmai zsûri megkezdte munkáját. Az elôdöntôk, majd a döntô küzdelmeit követôen a zsûri hosszas tanácskozás A nyeremények és támogatók A versenyzôk részére a nyereményeket után hozta meg döntését. A PTE–KTK idén duplán lehet büszke, hiszen a verse- a PTE KTK, ÉNYKK Zrt., PwC, Magyar Könyvvizsgálói Kamara Baranya, Tolna és Somogy megyei szervezetei biztosították. A rendezvény nem valósulhatott volna meg az Új Széchenyi Terv – TÁMOP-4.2.3.-12/1/ KONV-2012-0028 támogatása nélkül. További támogatók: Cultura Oeconomica Alapítvány, MKVK Baranya, Tolna, Somogy megyei szervezetei, PwC, VPKSZE, Ernst & Young, PTE KTK HÖT, MKB, HBCS. nyen az elsô és a harmadik helyezést a Pécsiközgáz képviseletében induló csaA Konferenciáról patok nyerték el. Az elsô napon Dr. Rappai Gábor A versenyen színvonalas munkák és egyetemi tanár nyitóelôadásával egyedi megoldások születtek, így a „a számviteli rendszer környezetében bekövetkezett változásozsûrinek nem volt könnyû dolga. kat” mutatták be az elôadók. A A versenyt a PTE–KTK „InSight Consul- téma feldolgozását színesítette ting” csapata nyerte, melynek tagjai: Dr. Petschnig Mária Zita, a PénzUnyi Attila, Nagy Tamás, Laczkó Domon- ügykutató Zrt. fômunkatársa és Dr. Kéri László politológus kos, Juhász Bálint. elôadása. Második napon a Második helyezett lett a kolozsvári Babes– „Változóban a számviteli szakBolyai Tudományegyetem „FourInOne” ma” témakör került terítékre, csapata, melynek tagjai: Demeter Zselyke, amelyet Dr. Fehér Mihály címzetes docens Czirják Renáta, Ábrán Csilla Hajnalka, Kiss elôadása alapozott meg. A Konferencián elhangzott 25 elôadás a magyarországi Alpár. szakmai és tudományos konferenciák A harmadik helyet szintén a PTE–KTK esetében is egyedülálló, hiszen a hallgatóság nyerte el „SmarTeaM” nevû csapatával, több, mint 10,5 óra szakmai anyag

Akik az idén megdolgoztak a rendezvényért – Köszönet munkájukért! Ez a rendezvény nem jöhetett volna létre a Pécsiközgáz és a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium együttmûködése, a lebonyolítást segítô, közel profi szakkollégisták, valamint a Pécsiközgáz munkatársai nélkül. Fôszervezôk: Dr. Budai Eleonóra adjunktus (PTE KTK), Faragó Bernadett hallgató (JPKSZ) PTE–KTK részérôl: Horváth Ádám tanársegéd, Dénich Ervin PhD hallgató, Straub Irénke, valamint az Informatikai Osztály munkatársai: Fehér Tibor (vezetô), Varga József, Jakab Zoltán, Lovas Gábor, Papp Balázs. JPKSZ részérôl: Stadtmüller Rita (pénzügyi felelôs), Beke Diána (marketing felelôs). Operatív csapat tagjai: Braun Erik (vezetô), Gellár Péter, Tótsimon Petra, Ignácz Henrietta, Filinger Kitti, Kövér Csaba, Kaposi Botond, Kovács Dániel, Minorics-Bokor Dániel, Kisfali Gergely, Borbély Alíz (VPKSZE). Az étkezésért felelôs csapat tagjai: Bakonyi Gábor (vezetô), Tótsimon Petra, Hegedûs Réka, Beke Diána, Herr Dávid,

Skriba Ákos. A csapatkísérôk: Körmendi Katalin (vezetô), Stadtmüller Rita, Mokos Balázs, Szita Patrícia, Iloskics Zita, Filinger Kitti, Kaposi Botond, valamint az elôkészületben segítô Juhász Bálint és Geiszl Dorottya. •

XXII. évfolyam 4. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Simonyi BEDC

Az oszi félév a finishben

Hogyan fejleszthető a vállalkozói kedv? Mitől és hogyan válik jövedelmezővé egy ötlet megvalósítása? A vállalkozások elindítása, működtetése, sikerre vitele mindig megoldandó feladatot jelent. A Simonyi BEDC az egyetemi és a versenyszféra határvonalán „Gazdasági Gravitációs Központ” szerepet kíván betölteni, összekötve és erősítve a két oldal együttműködését a vállalkozások területén. Írta: Putzer Petra Gazdag szakmai programok 2014. november 4–én a Simonyi Meets the Pros keretében, az Amerikai Kereskedelmi Kamarával (AmCham) közösen szervezett „Start Your Business”, vagyis „Vágj bele! Kezdj vállalkozni!” címû rendezvényen az érdeklôdôk már sikeres vállalkozóktól tanulhattak arról, hogyan is kell elindulni a vállalkozóvá válás útján, milyen buktatók tarkítják ezt az utat és hogyan lehet és kell az esetleges kudarcokból tanulni. Mert talán ez utóbbi a legfontosabb. Bíró Roland, az Árukeresô.hu társalapítója és Leskó Norbert, a MiniCRM.hu társalapítója számos hasznos tanáccsal látta el a közönséget az elôbbi témák kapcsán, míg Solti Elôd, a Solti & Partners Consulting Kft. ügyvezetô partnere, az AmCham Társaságirányítási és Átláthatósági Bizottságának tagja egy interaktív panelbeszélgetés keretében látta el a moderátori szerepet. A hallgatóság szerencsére megdolgoztatta a moderátort és nem hallgatott, hiszen számos kérdést intézett a panelbeszélgetés hat szakértôjéhez. Az ezt követô idôszakban 2014. november 11-én újabb „Brain Storm”-eseményt rendeztünk, majd 2014. november 17-én a Business Incubation Program angol nyelvû bemutatkozó eseményére és üzleti modell fejlesztési szemináriumra került sor a Hatchery-ben. Az iCatapult „How to start a startup” hangzatos címû elôadása mellett a jelenlévôk azt is megtudhatták, hogy csatlakozhatnak akár 30.000 Eurós kezdôtôkét biztosító programhoz. A november 24–ei héten pedig újabb Simonyi Meets the Pros következik immár fókuszban a marketinggel. Simonyi Final Pitch A Simonyi Vállalkozásfejlesztési Programban dolgozó fejlesztôi csapatok lázasan készülnek a 2014. december 10- ei egész napos záróeseményre. A szakértôi zsûri, panel elôtt lehetôségük lesz arra, hogy prezentálják az immár kiforrott ötletüket, sôt el is adják azt a befektetôknek. Az elmúlt két program során

XXII. évfolyam 4. szám

több projekt is felkeltette a befektetôk érdeklôdését, bízunk benne, hogy ez idén is így lesz. E rendezvény keretében kerül kiosztásra négy díj, a Simonyi Fenntarthatósági díj, Simonyi Profit díj, Simonyi Innovációs díj és Simonyi Kreativitás díj. Persze aki nem nyer, végsô soron az is nyer, hiszen a program végére olyan integrált és gyakorlatias szemléletmóddal lesz gazdagabb, amit a tanórák keretében igen nehéz elsajátítani, az ott tanultakat jól kiegészíti, és számos egyéb

kompetenciájuk is szemmel láthatóan fejlôdött az elmúlt hetek alatt! Ugyanezen a rendezvényen debütálnak azok a vállalatok is, amelyek üzleti tervén több tantárgy és a Simonyi Növekedési Program keretében szintén Karunk hallgatói dolgoztak. A vállalatok nagyban építve a hallgatók féléves munkájára a Simonyi International Business Plan Competition keretében prezentálnak a befektetôknek. A megmérettetés elôtt Robert Riley az USA nagykövetségérôl és Benkô Vilmos, az AmCham

elnöke tart izgalmasnak ígérkezô elôadásokat. Jövôre újra 5LET OUTLET és SIVP Bár az e félévi programsorozat a végéhez közeledik, a tavaszi félévben ismét folytatódik az 5LET OUTLET, így tehát ha már most vannak ígéretesnek tûnô ötleteitek: jegyezzétek fel azokat és figyeljétek a kiírást! Az ötletverseny mellett a Simonyi Vállalkozásfejlesztési Program is folytatódik, így aki még nem volt fejlesztô, de kedvet kapott hozzá, várjuk, míg ha fejlesztôként már részt vett a programban, de szeretne újabb ötleten, projekten fejlesztôként dolgozni, akkor erre is lehetôség van. A vizsgákat követôen érdemes tehát az errôl szóló híreket is figyelni. Végül, de nem utolsó sorban tavasszal ismét megrendezésre kerül a Simonyi International Video Pitch Competition, ahol egy pár perces videóval akár 2500$-t nyerhettek. Egy jó ötletre és egy azt jól bemutató videóra van csak szükség. Érdemes tehát továbbra is nyomon követni minket a jól ismert fórumokon, hiszen a Facebookon és a honlapon folyamatosan tájékozódhattok programjainkról és eseményeinkrôl. Addig is kívánunk mindenkinek sikeres vizsgákat és reméljük, jövôre ugyanitt találozunk, de még többen leszünk Simonyisok! Simonyi BEDC, mondd, miért szeretlek? „Nem mindig tudom felsorolni a piac 7O-ját, nincs mindig számlatükör nálam, igaz a Maslow piramist bármikor felrajzolom és az euro árfolyamot is, egy appnak hála, tudom. De mindez nem is olyan fontos, hiszen van egy hely a Pécsiközgázon, ahol a gyakorlat nyelvét beszélhetem, és álmaimat elérhetem. Egy hely, ahol senkit nem érdekel az EHA kódom, ahol Bedô tanár úrral és üzleti szereplôkkel kerülök kapcsolatba. Bizony, egyre többen megértik, amikor azt mondom: Simonyi BEDC. Tudom már, hogy a canvas nem valamiféle festôvászon, és hogy a brainstorm nem holmi agymenés. Szeretem a Hatcheryt, Fodor Imit és a sok prezit. Itt élek a Pécsiközgáz szívében; pitchelésben mi vagyunk a császárok, és igenis, nálunk készülnek a legszebb üzleti tervek! Simonyi BEDC, én ezért szeretlek!” •

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK

OTDK-ra hangolva Az OTDK az ország legnagyobb tudományos rendezvényeként a tehetséges alkotó fiatalok színvonalas bemutatkozási lehetősége, így fontos eleme a minőségi magyar felsőoktatással kapcsolatos nemzetstratégiai törekvéseinknek. Írta: Putzer Petra Az utolsó állomás 2014. november 28-án a szóbeli fordulóval lezárult az ôszi TDK; a résztvevôknek, helyezetteknek mi is gratulálunk! Ez pedig azt is jelenti, hogy a tavaszi OTDK-ra való kvalifikáció a hajrájába érkezett. Az elmúlt három kari fordulón 36 dolgozatból 31 kvalifikálta magát az országos fordulóra. A témakörök igen változatosak, hiszen az elméleti jellegû témák mellett számos pénzügyi, menedzsment és marketing megközelítésû dolgozat verseng majd a feltehetôen ismét rekord részvételû, 500 induló fölötti közgazdaságtudományi szekcióban. Ahogyan két évvel ezelôtt, most is képviseltetik magukat a határon túli magyar hallgatók, így az országos forduló ismét lehetôséget ad új szakmai és baráti kapcsolatok kialakítására. Zsankó Brigitta két évvel ezelôtt Veszprémben még mesterszakos hallgatóként vett részt az OTDK–n, ma már I. éves PhD hallgató. A következôkben ô mesél arról, hogy miért érdemes TDK–zni, majd OTDK–zni. Mert ne feledjétek, bár tavasszal nincs kari forduló, jövô ôsszel folytatódik a TDK! Miért jó a TDK vagy az OTDK? „Azért jó, mert megismered önmagad, azt, hogy mire vagy képes akkor, ha a céljaidat szeretnéd elérni. Megismered a határaidat és kipróbálod azok feszegetését; az idôkorlátok és határidôk betartását; a terhelhetôségedet, azt, hogy a hagyományos órai kereteken kívül mennyire vagy elszánt

egyéb tudományos tevékenység végzéséhez. Aztán – a jól elvégzett munka után – jöhet a pihenés. Számunkra a pihenés fázisa mind a kari, mind az országos verseny után és közben következett. A 2013–as OTDK Veszprémben volt. Már az utazás is szinte egy osztálykiránduláshoz hasonlított. Odaértünk, elfoglaltuk a kollégiumi szobákat, ism e r ke d t ü n k , megnéztük a verseny „kiírását” és természetesen azon gondolkodtunk, hogy mivel töltjük a „nagy szereplés” után az idônket. Az OTDK szervezôi természetesen gondoskodtak szakmai, illetve egyéb szabadidôs programokról. Jártunk az állatkertben, sétáltunk a városban, és a szervezôk által szervezett koncerten is voltunk. Visszagondolva, csak pozitív élményeim vannak. Lehet, hogy sok idôt és energiát fektettünk a dolgozat megírásába, azonban nem sza bad elfelejteni azt, hogy ez idô alatt mit kaptunk. Kaptunk tanácsokat, javaslatokat, építô jellegû kritikákat. Személy szerint néha azt kívántam, hogy egy nap állhatna 48 órából vagy akár többôl is. A kezdeti nehézséget – mert vannak – nem vetnek árnyékot arra a pozitív élményre, amit maga a verseny, a teljesíteni akarás és az eredmények nyújtani tudnak. Mindenkit arra buzdítok, hogy igenis

merjen jelentkezni TDK–ra, majd OTDK–ra. Nagy lehetôség és elismerés. A Pécsiközgáz hallgatójaként büszkének kell lennünk arra, hogy itt tanulhatunk és tenni azért, hogy a Kar ne csak „egy legyen a sok között” hanem „EGY legyen a sok KÖZÜL”. Erre a kiugrási lehetôségre, arra, hogy az oktatók is megtalálják a benned rejlô tehetséget kiválóan alkalmas egy TDK-n való részvétel! Nem szabad habozni, csinálni kell, és biztos, hogy meglesz a gyümölcse!” Következô kari TDK forduló ôsszel Tavasszal tehát szurkoljunk együtt a 2015-ös OTDK-n bizonyító hallgatóinknak. Aki pedig már most úgy érzi, szeretne TDK-zni, ne várjon a jövô ôszi fordulóig, keressen témavezetôt, témát, és kezdje el már most a munkát egy jó tartalmi vázzal és szakirodalmi összefoglalóval, így nagyobb eséllyel szerepelhettek sikeresen az ôszi kari TDK-n, ami az elsô lehetséges belépô a 2017-es gyôri országos megmérettetésre. Végül pedig Brigitta gondolatával zárunk, aki azt is megválaszolta nekünk, hogyan érdemes a tudományos munkába belekezdeni: „Kell a belsô motiváltság, a szándék arra, hogy eredményt érj el. Te r m é s z e t e sen függ attól is, hogy mi a célod. Szeretnél egy jó alapot adni szakdolgozatodnak, esetleg további tanulmányokat szeretnél folytatni. Ha a cél megvan, akkor jöhet az egyik legnehezebb lépés: találj egy jó témát, egy olyat, amiben el tudsz mélyülni. Ezek után kérj fel egy oktatót, aki segít és iránymutatást ad a munkád során.” •

XXII. évfolyam 4. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Hónap Hallgatója

Interjú Stier Lillával Idei utolsó lapszámunkban egy kedves női hallgatónkkal készítettünk interjút, aki a folyadékok világától nem riad vissza, sőt! Egyenesen jól érzi magát... hogy miért? Lejjebb megtudhatjátok! Készítette: Hange Dániel

– Mesélj kicsit kérlek magadról, honnan csöppentél a Közgáz világába? – Stier Lilla vagyok, másodéves gazdálkodási és menedzsment szakos hallgató. Kaposváron a Munkácsy Mihály Gimnáziumban érettségiztem, és a felvételi elôtt a jog és a közgáz közül végül az utóbbit választottam, mert lassan egyértelmûvé vált számomra, hogy inkább vállalkozóként szeretnék dolgozni és lehetôleg sok pénzt keresni – ami sok fiatal álma. Azért is döntöttem a gazdasági szak mellett, mert a családunkban több vállalkozás is mûködik, vonzott ez a környezet. Alapvetô volt számomra, hogy Pécsre menjek, hiszen közel van az otthonomhoz és a TM tavaszi felkészítô tábora során – amelyben részt vettem – megtetszett a környezet, a közösség és maga a pécsi egyetemi élet. Azóta is úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam. – Állítólag úszás a szenvedélyed. Honnan származik a vízimádat? – 4 éves koromban vitt le elôször édesanyám az uszodába, hogy megtanuljak úszni, ahol tehetségesnek találtak és a Kaposváron akkoriban mûködô két egyesület felkért, hogy csatlakozzam a csapatukhoz. A Kaposvári Középület–kivitelezô Adorján SE–hez igazoltam le és 6 éves koromtól kezdve már versenyszerûen úsztam. 10 éves koromig úszóversenyekre

XXII. évfolyam 4. szám

jártam és értem el kiemelkedô sikereket, viszont 10 évesen az uszonyos úszást is elkezdtem és a két sportágat gyakoroltam párhuzamosan. Az uszonyos úszás terén nagyobb tehetségem volt és sorra jöttek az országos bajnoki címek, végül 13 éves koromban úgy döntöttem, hogy ez utóbbira koncentrálok és egészen 18 éves koromig abban a sportágban jeleskedtem. Kemény 15 évet csináltam végig az úszósportban, ami hatalmas lemondásokkal járt. Reggel és délután is edzéseim voltak. Egy nap 12 kilométert úsztunk és ez persze nem egyszerû „úszkálás” volt. Szinte minden hétvégén versenyekre jártam, sose volt megállás. A nyaraimat az uszodában töltöttem, országos bajnokságokra és világversenyekre készülve. Általában augusztus végén volt két hetem kiélvezni a nyári szünetet. Szóval hamar megszerettem a vizet és mai napig nagyon kötôdöm hozzá, azonban egy dolgot utáltam, amit minden úszó egytôl egyig rühell: mégpedig hogy reggel ötkor fel kell kelni, hatkor bele kell ugrani a hideg vízbe és hajtani a sorokat, de a sikernek ára van. – Milyen eredményekkel büszkélkedhetsz? – Nos, a sok munkának meglett a gyümölcse. Közel 400 érmet gyûjtöttem össze, nagyon sok kitüntetést kaptam: kupákat, emlékplaketteket, okleveleket. A legnagyobb eredményeimet a világversenyeken értem el: Felnôtt Világbajnokságon egy bronzérem, emellett 4. és 8. hely. A Felnôtt Európa Bajnokságon egy ezüst és egy bronzérmet szereztem; Junior Világbajnokságon kétszer sikerült 4. helyet, és kétszer 7. helyet elérnem. Junior Európa Bajnokságon négyszer állhattam a dobogó második fokára, egyszer pedig harmadik helyezést értem el. Továbbá kétszer végeztem a 4. és egyszer a 6. helyen. 26 országos bajnoki címem van, országos csúcstartó vagyok három számban. Többször voltam Somogy megye Év Sportolója, Hónap Sportolója, Év Diáksportolója… – Szabadidôdet mivel töltöd? Jut elég idô a pihenésre? – Mióta egyetemre járok, már befejeztem az úszó karrierem, viszont minden évben jeleskedem a Magyar Egyetemek Országos Úszó Bajnokságán,

ahol a Pécsi Tudományegyetemet képviselem. Régen nem sok szabadidôm volt, hiszen minden napom abból állt, hogy reggel edzés, utána iskola, majd megint edzés és végül otthon tanulás. Ha volt egy kis idôm, akkor pihentem, zenét hallgattam vagy éppen a barátaimmal voltam. Most, hogy már nem úszom – legfeljebb hobbiból–, több szabadidôm van. Sokat vagyok a barátaimmal, sportolok, tanulok és elvégeztem egy OKJ–s tanfolyamot, amellyel borász képzettséget szereztem. Ebbôl adódóan részt veszek a családi vállalkozásban: dolgozom az édesapám borászatában, a Riczu-Stier pincészetnél. Viszont figyelek arra is, hogy elég idôm legyen a pihenésre. – Hogy tudtad összeegyeztetni a tanulást a sporttal? – Anno hamar bele kellett szokni, hogy míg másnak egy egész délutánja van megtanulni az anyagot, addig nekem este kellett ezt fáradtan bepótolni. Az összeegyeztetéssel nem volt gond, de sokszor adódott olyan alkalom, amikor egész hétvégén versenyen voltam és hétfôre nem tudtam felkészülni, de a tanárok ilyenkor elnézôek voltak. Az általános iskolában végig kitûnô voltam, a gimnáziumban pedig megtartottam a 4,5–ös átlagot. Szerencsére nincsenek nehézségeim a tanulással, és a szorgalmam is megvan hozzá. Mivel most már az egyetem elsôdlegességet élvez az életemben – és nem pedig a sport –, nem kell már az egyeztetéssel foglalkoznom. – Oszd meg velünk kérlek, mi az, amit legjobban és legkevésbé kedvelsz magadban! – Ez egy jó kérdés... Amit mindenképpen kiemelnék, hogy a sportnak nagyon sokat köszönhetek, ami a személyiségemben és az életemben is számos pozitívumot jelent. Amit kedvelek: kitartásom, szorgalmam, segítôkészségem és a mosolyom. Amit nem igazán kedvelek, hogy eléggé maximalista vagyok és ez sokszor okoz stresszt az életemben, mert nagyon lelkiismeretes és érzékeny tudok lenni; ez sajnos nem mindig elônyös... Köszönöm az interjút! •

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Kirepülve

Interjú Palkó Andrással

Fészek, British American Tobacco, Carlsberg, majd az idei évtől a Heineken munkatársa – 13 év karrierje. Palkó András, egykori fészkes cikkíró és rovatvezető, sokoldalú személyiség. Sok helyen, sok pozícióban tevékenykedett már, s munkája mellett aktívan sportol. Szerkesztette: Filinger Kitti

– Mesélj kicsit az egyetemi éveidrôl! – 2001 és 2006 között jártam Pécsre, akkor még osztatlan képzés volt, így nekem 5 év alatt meglett a mester diplomám. Sosem voltam jó tanuló, gyorsan elvesztettem az érdeklôdésem az elmélet iránt, így keveset jártam be – nem is volt 3,5 fölötti átlagnál jobb félévem sosem, kivéve amikor Erasmussal Franciaországban tanultam, és minden tárgyamat elfogadták ötössel, akkor évfolyamelsô lettem. Az egyetem mellett sokat sportoltam, tagja voltam a Fészeknek, szerveztem gólyatábort, kari rendezvényekre jártam; ahol jó társaságra volt kilátás. Az egyetemnek két fô hozadéka van: az agyunkat felkészíti rövid idô alatt nagy mennyiségû információ befogadására, értelmezésére és rendszerezésére, valamint ad egy olyan diplomát a végén, ami belépô a munka világába – ahol úgyis megtanítanak arra, hogy ott pontosan mit is kell csinálni. – 5 évig voltál a Fészek szerkesztôje. Melyek voltak a kedvenc rovataid, valamint milyen cikkeket írtál? – A Szellem volt az abszolút kedvencem, szerettem a kicsit elvont írásokat, amik nem annyira a tényekrôl, hanem inkább a fantázia világáról szóltak. Afféle terápiának is használtam, ha volt valami bajom, írtam bele a világba 3 oldalt, aztán valahogy besûrítettük a rovatba. Imádtam az újság körül kialakuló vitákat, beszélgetéseket. Komoly

tisztséget sosem vállaltam a túl sok munka miatt, de szívesen beleszóltam mindenbe. A mostani személyiségemet nagyban formálta, hogy rájöttem: 20-30 teljesen egyenrangú ember úgy tudja a legjobb teljesítményt kihozni magából, ha egyetért – és nem úgy, hogy van egy nagyon okos, akit a többiek birkamód követnek. – Manapság is figyelemmel kíséred az újság alakulását? – Nem. Már a levelezôlistát sem olvasom, annyi minden történik rajta, hogy esélytelen követni. Ezt kicsit sajnálom, ugyanakkor azt is látom, hogy az életem minden szakaszában van 1-2 olyan fontos dolog, amit szívvel-lélekkel csinálok, de ezek változnak, elmúlnak. Pár szoros barátságom maradt az akkori szerkesztôkkel és sok olyan van közöttük, akikkel bármikor tudjuk folytatni a korábban abbahagyott röhögést. – Jelenleg a Heineken Hungáriánál dolgozol. Hogyan kezdôdött a karriered, s hogyan jutottál el oda, ahol most tartasz? – Az egyetem után egyetlen helyrôl kaptam állásajánlatot, ez a British American Tobacco management trainee programja volt. Az ott eltöltött 6 év alatt 10 pozícióban dolgoztam, éltem ezalatt Ausztriában, Hollandiában és Belgiumban, dolgoztam sales, trade marketing, innováció, kutatás és elemzés, illetve a márkamarketing területén. A BAT után kerültem a Carlsberghez, mint marketingvezetô. A Carlsberg itthon egy kis cég, a teljes marketing hozzám tartozott, itt jól tudtam használni a korábbi pozícióimban megszerzett tapasztalatot. A széleskörû felelôsség elônye volt a kis méretnek – a karrierem lelassulása viszont a hátránya, így idén áprilisban eljöttem a Heinekenhez, ami egy a BAT–hoz hasonló méretû és szervezettségû multi, ahol megkaptam a lehetôséget, hogy novembertôl local brands group brand managereként dolgozzak. A teljes Heineken portfólió 90%–a hozzám tartozik, olyan márkák, mint a Soproni, a Gösser, az Arany Fácán, a Steffl, az Edelweiss és számos stratégiai márka. A söripar jogi szabályozottsága kevésbé szigorú, mint a dohányé – a teljes ATL /BTL eszköztár a rendelkezésünkre áll, és mivel a Heineken világ-

szerte nagyon támaszkodik a helyi márkák erejére, ezért erôforrásunk és szabadságunk is van arra, hogy magunk fejlesszük a kampányainkat. – Mennyire fontos a munka világában az internet? El tudnál képzelni egy napot nélküle? – Elképzelhetetlen. Amikor beszállok a garázsban a liftbe, 5 emelet alatt 2 levelet ki tudok törölni – a napom egészében jelen van. Egyértelmû elvárás a közép- és felsôvezetôk felé, hogy folyamatosan online üzemmódban legyenek, ez alól nem kivételek az esték, a hétvégék vagy a szabadság sem. – Mivel töltöd a szabadidôdet legszívesebben? – Egy ilyen típusú munka mellett kell valami, ami teljesen átmossa az agyam, segít kikapcsolni – így kezdtem el amatôr szinten triatlonozni, jelenleg heti 8-10 alkalommal edzek, féltávú Ironman versenyekre készülök. Emellett beszippantott a bor világa is, végigkóstoltam a teljes magyar élmezônyt, ezért újabban már az ország határain kívül keresgélek. Sört nem csak hivatalból iszom, az egyik legjobb sport utáni ital és az igazi baráti beszélgetésekhez nélkülözhetetlen. – Mit üzennél a jelenlegi hallgatóknak? – Tanuljanak annyit, amennyit elegendô – emellett viszont használják ki az összes, egyetem adta lehetôséget. Sportoljanak csapatban, írjanak újságot, szervezzenek gólyatábort, induljanak versenyeken – az itt tét nélkül szerzett tapasztalat sokkal többet ér késôbb, mint a szaktudás! Például a nagy szerkesztôségi viták során szerzett érvelési készség és az emberek elôtt való határozott fellépés nagyon sokat segített a karrierem során. Emellett az angol használata nagyon kell: a folyamatos, magabiztos beszéd. Köszönöm az interjút! •

Névjegy

2014-: Heineken– Senior brand manager, Local brands group brand manager 2013-2014: Carlsberg– Marketing manager 2006-2012: British American Tobacco– Premium Brand Executive; „Head of Vogue”, stb. 2001-2006: PTE–KTK Marketing

XXII. évfolyam 4. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Folyosó Hangja

Az internetes társadalomról „Mindenki úgy tekint a számítógépre, mint egy eszközre, holott nem eszköz, hanem egy kapu. Kapu egy másik világra, egy olyan világra, melynek peremvidékeit csak most kezdjük felfedezni.”- véli Alan Dean Foster. Az internet pedig olyasvalami, ami közelebb hoz minket ezen világ megismeréséhez. A hallgatók is nap mint nap szörfölnek a világhálón, így az ő véleményükre is kíváncsiak voltunk. Írta/Összeállította: Pataki Bia – Mennyi ideig tudnád nélkülözni az internetet? – A válasz egyszerû: nem sokáig. Ma már a számítástechnika, az internet szerves részét képezi az életünknek, nem is vesszük észre, mennyire függünk tôle. Olyan, mint egy áramszünet: amíg nem következik be, nem tudatosul bennünk, hogy mennyi eszközünk használatához elengedhetetlen. Amellett, hogy szórakozásra és tájékozódásra használjuk a netet, ma már a tanuláshoz is nélkülözhetetlen. Gondoljunk csak a Coospace-re. – Szerinted jó, hogy a legtöbb étteremben, kávézóban már van ingyenes WI–FI? – Ha valaki például a munkáját szeretné kulturált környezetben elvégezni, akkor igen, de inkább egészségtelen, mint hasznos. Elvonja az emberek figyelmét a beszélgetésrôl és a személyes kontaktus varázsa veszik el. Egy presszó elôtti táblán láttam egy nagyon találó reklámszöveget: „Nincs WI–FI, beszélgessetek!” – Mi a véleményed az online vásárlásról? – Sokkal szélesebb választékot biztosít a fogyasztóknak, segít kiküszöbölni az idôhiányt és a távolság sem okoz problémát a termék beszerzésénél. Ignácz Henrietta BA, I. évfolyam – Mit gondolsz az internetes kapcsolattartásról? – Mint mindennek, ennek is vannak elônyei, illetve hátrányai; ezeket lehetne hosszasan taglalni. Azt hiszem, hogy leginkább az elônyök azok, amelyek dominálnak a mai világunkban, hiszen sok esetben az ember máshogy nem tudná a kapcsolatait fenntartani. Rohanó világunkban, amikor mindenki ezerfelé fut, sajnos nem marad más lehetôség, mint hogy egy gyors e–mail-t vagy egy üzenetet írjunk a másiknak. – Tudja pótolni a személyes találkozásokat? – A személyes találkozásokat száz százalékosan nem tudja pótolni, viszont – ahogy már az elôbb is említettem – sokszor csak ez a lehetôség marad, hogy az egymástól távol élô emberek akár napi szinten tudják tartani a kapcsolatot. Erre személyes példám: az egyik unokatestvérem Amerikában él, így csak nagyon ritkán tudunk találkozni, de az interneten keresztül mégis tartani tudjuk egymással a kapcsolatot. – Milyen hatással van a tanulásra a világháló? – Legtöbbször megkönnyíti a diákéletünket, hiszen nagyon sok szakmai anyag elérhetôvé vált a világhálón, amelyeket a beadandóink megírásához vagy éppen egy ZH–ra, illetve vizsgára való felkészüléshez tudunk hasznosítani. Szalai Dávid BA, II.évfolyam

XXII. évfolyam 4. szám

– Számodra mit jelent az internet, milyen pluszt nyújt? – Naponta használom az internetet, szerintem rengeteg elônye van. Legfôképpen távoli ismerôseimmel tartom a kapcsolatot, de arra nem vagyok hajlandó, hogy inkább online beszéljek velük, mint személyesen. Ezenkívül elolvasom a híreket és gyakran használom a Google-t, ha valamilyen kérdés merül fel bennem, akár általános, akár a munkámmal kapcsolatos témában. – Mit gondolsz, milyen hatással van az emberi kapcsolatokra az internet elterjedése? – Szerintem aki rendeltetésszerûen használja az internetet, és nem viszi túlzásba, annak nem lehet gondja belôle. Persze sok esetet hallunk, mikor valaki elôbb ír az ismerôsének Facebookon, mint hogy meglátogassa. Az mindenképpen hátránya az internetnek, hogy ilyen viselkedésre szoktatja a fiatalokat. – Mennyiben lett volna nehezebb a szakdolgozatod megírása, ha nem áll rendelkezésedre az internet? – Úgy gondolom, sokkal nehezebben tudtam volna megírni a szakdolgozatomat. Számos magyar nyelvû forrásom online volt elérhetô, az angol nyelvûekrôl nem is beszélve. Szabály szerint a dolgozatnak minimum két idegen nyelvû forrást kell tartalmaznia, melyeknek felkutatását az internet nagyban segítette. Haris Andrea BA, IV. évfolyam – El tudnád képzelni az életedet internet nélkül? – Természetesen igen, sôt nekem még emlékeim is vannak „az internet nélküli világról”. Egy sokkal inkább személyes kapcsolatokon alapuló gyermekkorban nôtt fel a generációnk. Ha azonban úgy teszed fel a kérdést, hogy el tudom-e képzelni az életem úgy, hogy mindenkinek van internet hozzáférése, engem kivéve, akkor nem is olyan egyszerû a dolog. Valószínûleg azért életben maradnék, de óriási információs hátránnyal. – Mikor használtál elôször internetet? – Az általános iskolámban, egy matematika verseny eredményeire várva az informatika teremben. Nagyon örültem neki, bár fogalmam sem volt, hogy használjam, csak annyit tudtam, hogy ez egy nagyon menô dolog, és még chatelni is lehet rajta, mert azt mondták a „nagyok”. – Mi a véleményed az online tanfolyamokról? – Ha tanulásról van szó, akkor a személyes kommunikáció híve vagyok. Lelkesen támogatom az olyan kezdeményezéseket, hogy bizonyos elôadásokat, például a Nyitott Egyetem elôadásait is visszanézhetjük az interneten. Azonban egy nyelvtanulás esetén a kiejtés helyes elsajátítása sokkal keményebb feladat lehet online. Iloskics Zita MA, I. évfolyam •

PÁRBESZÉD

FÉSZEK Oktatói portré

Interjú Gerdesics Viktóriával Aktuálisan megkérdezett oktatónk -– fiatal kora ellenére– rengeteg tapasztalattal és bölcs életfelfogással büszkélkedhet. Eredetileg nem a közgáz volt a cél, de állítása szerint, nem véletlen, hogy itt kötött ki. Összeállította: Hange Dániel – Kérem, meséljen egy kicsit az egyetem elôtti életérôl. Milyen gyerekkora volt? – Pécsett születtem, és néhányévnyi „elvándorlástól” eltekintve hûséges pécsi vagyok. A szüleim gimnáziumi szerelmébôl lettünk család, van egy három évvel fiatalabb öcsém. Nagyon jó gyerekkorom volt, szeretetben, összetartásban, biztos családi háttérben nôttem fel, következetes nevelést kaptunk, amelynek számtalan elônyét élvezem ma felnôtt fejjel. Jó iskolákba jártam, nyelveket tanultam, zenéltem, sportoltam, szorgalomra, tiszteletre és becsületességre tanítottak, és mindeközben arra, hogy valósítsam meg az álmaimat, és az irány mindig az elôre. A szüleim megtartották a kapcsolatot a fiatalkori barátaikkal, szinte minden család ugyanarra a pécsi környékre költözött, így sok gyerek között nôttem fel, testvérekként nevelkedtünk. Rengeteg jó emlékem van ebbôl az idôszakból, együtt jártunk nyaralni, síelni, együtt éltük meg az elsô bulikat, az elsô szerelmeket. Egyetlen lány voltam a „testvérek” között, ennek jótékony hatását pedig azóta is érzem, nô voltam közöttük, de mégsem voltam tipikus lány. Az életemet nagyban meghatározza, hogy Édesapám oldaláról magyarországi horvátok vagyunk, kettôs állampolgár vagyok. A horvát nemzetiségi óvoda után a pécsi horvát általános iskolába jártam, tulajdonképpen két anyanyelvem van, a magyar és a horvát. Ebbe az iskolába akkoriban kevesen jártunk, és minden család ismerte egymást, összetartó közösségben

nôttem fel, ahol hagyományôrzésre és a horvát identitás megôrzésére, ápolására tanítottak minket, és nagyon magas szinten foglalkoztak a tehetséggondozással, a tanárok minden egyes gyerekre oda tudtak figyelni. Mindig jó tanuló voltam, de volt idôm részt venni az iskolai zenekarban, énekkarban, a színjátszó-körben és a röplabdacsapatban is. A mai napig tartom ezeket a kapcsolatokat a tanáraimmal, az iskolatársakkal, és olyan, a családoméval egybecsengô életszemléletet hoztam onnan, amiben azóta is hiszek, és viszem magammal, akármerre sodor az élet. Az általános iskolából a Leôwey Klára Gimnáziumba mentem tovább, angol tagozaton végeztem, és számtalan új barátra tettem szert, innen jött a mai baráti társaságom másik fele. Tavaly ültük a 10. érettségi találkozónkat és felemlegettük a közös élményeket, a gimnáziumi mindennapjaink történeteit, a kultikus pécsi helyeket, ahol a suli utáni délutánokat töltöttük. Érettségi után Budapestre kerültem, a Budapesti Gazdasági Fôiskola Kereskedelmi és Vendéglátóipari Karán végeztem angol nyelvû idegenforgalom és szálloda szakirányon, még a Bologna-rendszer elôtti világban. – Hogyan esett a választás a Közgazdaságtudományi Karra? – Biztosan jobban hangzana, de engem nem a klasszikus „gyerekko-

rom óta közgazdász akartam lenni” motiváció hozott a karra. Tulajdonképpen már gyerekkoromban is sokat írtam, a saját szórakoztatásomra novellákat, regényeket, komoly levelezési tevékenységet folytattam több mint száz levelezôtárssal egyszerre, még talán iskolaújságot is szerkesztettem, bár azt hiszem azt soha senki nem látta az osztálytársaimon kívül. A gimnázium alatt én tulajdonképpen végig újságírónak készültem, és magyar, kommunikáció és angol szakos bölcsész akartam lenni. Érdekes, hogy humán beállítottságúként mégis reál területen kötöttem ki. Az idegenforgalmat tartom az elsô szakmámnak, a fôiskola alatt végig a turizmusban dolgozgattam, utazási irodákban, szállodákban, a horvátországi Krk szigeten is éltem egy szezont, és még az EKF kezdeti munkájában is részt vettem. A budapesti életet nagyon nem szerettem, hiányzott Pécs, így a diploma után visszajöttem és a turizmusban folytattam a munkás életet, de egy idô után nem láttam perspektívát a munkahelyeimben. A multik világát is megismertem egy rövid ideig közgazdászként, majd három évet dolgoztam a PTE Egészségtudományi Karán külkapcsolati és nemzetközi programszervezôként. Ez, amellett, hogy nagyon színes és kihívásokkal teli munka volt, egy idô után kevéssé használta ki az energiáimat és valami újat szerettem volna tanulni. Így kerültem a Pécsiközgázra. Sok mindenen gondolkodtam a másoddiploma kapcsán, újra felmerült az újságírói pálya, és spanyol szak is, de a Pécsiközgáz

XXII. évfolyam 4. szám

PÁRBESZÉD

FÉSZEK marketing mesterszakának igazán nagy vetélytársa a TTK-n induló balkánkutató képzés volt, ami érdekes módon abban az évben épp nem indult. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek és örülök, hogy így alakult az élet, mert itt valóban megtaláltam a helyemet. Marketinges lettem, és a doktori alatt valamenynyire talán balkánkutató is. – Egyetemistaként aktívan tevékenykedett? – Budapestet kifejezetten nem szerettem. Sok fôiskolai barátom van a mai napig, de nagyjából itt meg is áll az én aktív tevékenykedésem ebbôl az idôbôl. Természetesen mai fejjel ezt sokszor sajnálom, biztosan sokat vesztettem Pestbôl azzal, hogy eszem ágában sem volt kollégistának lenni, részt venni a kari hallgatói aktivitásokban, vagy épp jobban bejárni a fôvárost. Nem szerettem Budapesten lenni, nem szerettem a város személytelenségét, hétfôn mentem fel, csütörtökön jöttem vissza, és a köztes idôt a suli mellett a barátokkal töltöttem, nagyrészt egyébként a Pestre került pécsi társasággal. Gyakorlatilag úgy jöttem ki a fôiskoláról, hogy nem is ismertem a hallgatói szervezeteket. Nekünk valahogy a közösség nem ezeken a fórumokon épült, ebbôl a négy évbôl tanulásra és bulikra emlékszem. Jó iskola volt, szakmailag sokat köszönhetek neki, de ez nekem ennyit jelentett. Erôs gyökereim voltak Pécsen, akik ráadásul Pécsiközgázosok voltak, ezt a hallgatói életet irigyeltem. Késôbb pedig, amikor végre Pécsiközgázos lettem, a levelezôs lét egészen más volt. Dolgoztam, és munka mellett jártunk be péntekszombatonként az órákra, amelyeket – milyen érdekes az élet – sokkal komolyabban vettem, a közösség is sokkal jobban összetartott, de nyilván a jellegbôl fakadó lehetôségek szintjén. – Mi motiválta hogy az egyetemi tanulmányok befejeztével oktasson karunkon? – Az én pályám nem klasszikus, sok he-

XXII. évfolyam 4. szám

lyen jártam azelôtt, hogy a Pécsiközgázra kerültem oktatni. Ennek ellenére mindent nagyon tudatosan igyekeztem egymásra építeni. A horvát, angol, olasz és spanyol nyelv vitt a turizmus felé, ott és máshol a számtalan marketinges feladat a marketing szak felé, majd a szakdolgozat a PhD felé. Hithû magyarországi horvátként ahol csak tehetem, horvát dolgokkal foglalkozom. Fôiskolai szakdolgozatomban turisztikai szempontból vizsgáltam Horvátországot, amely kutatási munka során érintettem egy olyan területet, amelyben további potenciált láttam a marketinges szakdolgozat elkészítésekor is. Horvátország ekkor már erôsen közelített az EU-csatlakozás elôszobájához, és nagyon érdekelt, milyen esélyekkel indul az Unióban olyan országként, ahol húsz évvel korábban javarészt etnikai alapokon nyugvó háború dübörgött. Horvátország országimázsáról, fókuszba helyezve a délszláv háborút, Orosdy tanár úrnál írtam – kívánom, hogy mindenki ilyen jó mentort találjon magának. Egy volt munkatársam egyszer azt mondta nekem, hogy akkor teszek jót a karrieremmel, ha olyan munkát választok, ami egyben a hobbim is. Az én életem valahogy így alakult. A szakdolgozatom során elkezdtem ebben az irányban kutatni, és a lelkesedésnek hála a dolgozat végére anynyi irodalmam és feldolgozatlan témám gyûlt össze, amire Orosdy tanár úr azt mondta, megérne egy PhD dolgozatot, és megkérdezte, nincs-e kedvem ezzel foglalkozni. Épp ebben az idôben éreztem úgy, hogy a munkahelyembôl kihoztam, amit lehetett, úgyhogy beadtam a pályázatomat a Regionális Politika és Gazdaságtan

Doktori Iskolába, nappali tagozatra. És sikerült, felvettek. Egész más világba kerültem, új közösség, új feladatok, új kihívások, és persze rengeteg munka. A doktori tanulmányok mellett a munkáimat, az oktatást, és a PhD-kutatásomat is végig úgy csináltam hallgatóként, és ma is, hogy a munkám a hobbim. Szerintem ez a titok, ez az igazi motiváció, én így megyek be dolgozni minden reggel. Nem úgy lettem az, aki ma vagyok, hogy közgazdász, idegenforgalmi szakember, marketinges, oktató, kutató, projektmendzser vagy bármi más akartam lenni, hanem egyszerûen olyannal akartam foglalkozni, ami a lehetô legtöbbet hozza ki belôlem, amivel fejlôdni tudok, és amit minden nap szeretek csinálni. – Fiatal oktató lévén –gondolom– nehezebb az objektivitást mindig megôrizni. Milyen nehézségekkel kell szembenéznie?

– Ezzel a kérdéssel nap mint nap szembesülök. Én alapvetôen közvetlen típus vagyok, és fiatal, ami miatt nyilván nem állnak távol tôlem a hallgatók, sem életkorban, sem életstílusban. Másrészrôl viszont természetesen azért mégis, hiszen nemcsak, hogy a tanterem két oldalán állunk, de nagyjából tíz év van köztünk, és egész más életszakaszban vagyok, mint a hallgatók nagy része. Elképesztôen nehéz kezelni ezt a helyzetet. Azt gondolom, hogy annyival pont nem vagyok

PÁRBESZÉD

FÉSZEK Oktatói portré

idôsebb a hallgatóknál, hogy hangosan, szigorúan neveljek, hiteltelennek érezném. Viszont elvárom a tiszteletet, és én is megadom nekik. Édesanyámtól azt tanultam, hogy szeretettel kell nevelni, és ezt ösztönösen alkalmazom is a hallgatókkal, nem árulok zsákbamacskát, korrekt vagyok velük és igyekszem segíteni ôket abban, hogy tanulhassanak. Ugyanakkor épp olyan szigorú vagyok velük, mint magammal – precizitást, kitartást és korrektséget várok el. Nyilván elôfordulnak nehezen kezelhetô helyzetek, de a problémák azért vannak, hogy megoldjuk ôket. – Kérem, meséljen egy kicsit a magánéletérôl! – Szeretetben és boldogságban élek, és a legnagyobb erônek a családot tartom. A szüleim és a tesómék egy ideje külföldön élnek, mi pedig a párommal Pécsett éljük a mi kis horvát életünket. Mindkettônknek nagyon fontos a nemzetiségünk, Ô is magyarországi horvát, így nagyon hasonló a neveltetésünk, az értékrendünk, a mentalitásunk, mindkettônknek fontosak a gyökerek, a család, a tisztesség és a hazaszeretet. Hangos horvát család vagyunk, akiknél szinte mindig szól a zene, a horvát beszéd és tûzbe mennénk azokért, akiket szeretünk, vagy épp azokért a dolgokért, amikben hiszünk. Aktív tagjai vagyunk a magyarországi horvát közösségnek, hagyományos családmodellben élünk, és nagyon szeretjük az állatokat, egész kisállatkertet nevelünk otthon. Sok legjobb barátom és legjobb barátnôm van, nagyon szeretem ôket és sokat foglalkozom velük, bár nyilván a mindennapokban egyre kevesebb idônk van egymásra. Ennek ellenére viszont én biztosan nem felejtem el senki szülinapját.

– Szabadidejét mivel tölti szívesen? – Fel sem tudom sorolni, mennyi mindennel. Mindig rengeteg dologgal foglalkoztam, nagyon sok minden érdekel, az idôt tartom a legnagyobb ellenségemnek, és azt, hogy néha muszáj aludni is... Kreatív, érdeklôdô és „hiperaktív” gyerek voltam, korán megtanultam olvasni, már az óvodában én olvastam a mesét a délutáni alvás elôtt, vagy kitaláltam egyet. Kislánykoromtól kezdve falom a könyveket, és gyûjtöm is ôket, lassan kezelhetetlen mennyiségben foglalják el az otthonunk falait. Az utóbbi években inkább a kutatásomhoz kapcsolódó szakirodalmat olvasom, de nekem ez sem kevésbé izgalmas, mint bármilyen romantikus regény. Szeretek írni, mostanában leginkább cikkeket és doktori disszertációt, de ha idôm engedi, soft dolgokkal is foglalkozom, világ életemben leveleztem, naplót írtam, és jól megtervezett program a hagyományos karácsonyi képeslapok kiküldése is minden évben. Persze sportolok, és mint minden nô, szeretek vásárolni, de mostanában leginkább az otthonunkkal foglalkozom sokat, szeretem a rendet, az ízléses, meleg otthont teremtô kiegészítôket, a színek és stílusok harmóniáját, a gyertyákat, a virágokat. Imádok fôzni, Édesanyámtól örököltem ezt a jó tulajdonságot, szeretem a hagyományos magyar ételeket, és mindig kipróbálunk valami újat, mostanában igyekszem az éppen divatos egészséges ételeket is becsempészni a mindennapjainkba. Sokat dolgozom, és kevés magamra fordítható szabadidôm van – ami viszont a háztartási teendôk mellett megmarad, azt igyekszem a párommal, a családommal és a barátaimmal tölteni. Imádok utazni, szakmai ártalom, hogy általában útikönyvvel bóklászom a világban. – Milyen jó tanáccsal látná el a hallgatókat? – Idén leszek 30 éves. Nem tudok nagy bölcsességeket tanácsolni, nevetséges is

lenne, csak azt tudom elmondani, ami nekem bejött. Biztos nagyon sok olyan dolog van, amit máshogy csinálhattam volna az egyetem és a karrierépítés során, most mégis azt gondolom, hogy minden pont úgy volt jól, ahogy volt. Ez egyfajta tudatos hozzáállás. Igyekszem alaposan átgondolva építeni a dolgaimat, viszont mindig megérzések alapján döntök, és ebben minden körülmények között megbízom, és tartom magam a döntéseimhez. Úgy gondolom, hogy ez a világ nem engedi meg, hogy nagyvonalúan, tervek nélkül, és hirtelen, nem átgondolt döntések alapján éljünk. Érezd meg, hogy mit kell csinálnod, álmodj nagyot, és dolgozz érte szorgalmasan. Tiszta lelkiismerettel, mosolyogva. Ha ennek ellenére mégsem úgy sikerül, akkor annak bizonyára nem is úgy kellett lennie. •

CURRICULUM VITAE Tanulmányok • 2003-2007: BGF KVIF idegenforgalom és szálloda szak (angol) • 2009-2011: PTE KTK marketing mesterszak • 2011-2014: PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, nappali tagozatos PhD hallgató • 2014-tôl: PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, doktorjelölt Munkahelyi adatok • 2004, 2006: Bagolyvár Fogadó (recepciós) • 2005: Hoteli Baška d.o.o. (recepciós) • 2006: Ikarosz Utazási Iroda (idegenforgalmi referens) • 2006: Pécs2010 Menedzsmentközpont (gyakornok, nemzetközi kapcsolatok) • 2007: Isztria Tours Utazási Iroda (idegenforgalmi referens) • 2008: Elcoteq Magyarország Kft. (CSO) • 2008-2010: PTE ETK (külkapcsolati és nemzetközi programszervezô) • 2014-tôl: Pécsiközgáz TPK (projektmenedzser) PTE KTK

XXII. évfolyam 4. szám

PÁRBESZÉD

FÉSZEK Oktatói körkérdés

A világot behálózza Aktulis témakörünknek megfelelően oktaóink véleményére voltunk kíváncsiak, hogy az életünk szerves részévé vált internetről miként foglalnak állást. Összeállította: Haris Andrea Szatnik Szilvia Dr. Dobay Péter Az Internet hiánya a múlt korokban? Az ôsember, vagy Napóleon üldögélt otthon és hiányolta az Internetet? Ugyan már. Kommunikációról beszélünk: emberek kapcsolatba lépnek más emberekkel. Élôszóval, füstjelekkel, levéllel, könyvvel, újsággal, rádióval – mindegy, a technika egyre jobban kiszolgálja az igényt: „Én ezt gondolom” (eddig egyirányú: író megírja könyvét, újságíró a cikkét, TV kommentátor a riportját) – és akkor bekövetkezik az, hogy a fogadó, az olvasó visszaszól. Persze, volt már vagy 100 éve is „olvasói levél” az újságban, de több milliárd internetezô publikációs tevékenysége teljesen más minôség. 2020-ra hét milliárd mobilnet-elôfizetést prognosztizálnak, s kb. 50 milliárd kütyü („izé”) lóg majd a neten: a TV, a frizsider, a gázkazán, a garázsajtó és a kutya nyakörve is elérhetô, vezérelhetô lesz. A networked society csak a mûveletlen, múltba-révedô döntéshozóknak egyenlô a „távközléssel”, amit jól meg lehet adóztatni. A Net a jövô: a szabad, olcsó publikálás és kommunikálás másfajta üzletet hoz, másfajta vállalkozást, százezer új szolgáltatást és terméket, megváltozó tanulást, családi és társadalmi életet – s persze rengeteg kihívást a változások kényszerétôl a biztonságig. A svéd online játék-ipar (170 cég, 84 mrd Ft profit) arra alapoz, hogy az emberek 51%-a hetente legalább egyszer játszik valamilyen video-játékot (új nevük: kazuárok). Nos, ezért mondják, hogy egyedül a felhô-technikák 5-6 év alatt egymillió új munkahelyet fognak generálni csak az EU-ban. Nem mangalica-tenyésztôket. És nem hagyományos TV-csatornákat kell indítani – mint nálunk, egyszerre kettô újat…

Dr. Dobrai Katalin Ma nagyon könnyen, néhány kattintással hozzá lehet férni a szükséges információhoz. Szinte már el se tudjuk már képzelni másképpen. A felgyorsult világ igényeinek egyre inkább megfelelni látszik az a jelenség (és az emberek nem is gondolnak arra, hogy évszázados értékek esnek egyik pillanatról a másikra áldozatává ennek a folyamatnak), hogy például ma már nem kell várnunk, amíg egy könyv a boltban megjelenik, és

XXII. évfolyam 4. szám

megvásároljuk, hanem szinte minden elérhetô elektronikus formában. Tehát az az információhoz való hozzáférés felgyorsult, a tudásmegosztás gyorsult és egyszerûsödött a világ legtávolabbi pontjain élô, dolgozó emberek között is. Így a kutatás, oktatás terén is izgalmas, érdekes, néhány évtizeddel ezelôtt még elképzelhetetlen tapasztalatokra tesz szert az ember. Természetesen az internet elterjedése azt is eredményezi, hogy túl sok olyan információ is hozzáférhetô, amely nem helyes, csak egyes emberek véleményét tükrözi, vagy szakmailag nem helytálló. Nehéz felmérni, hogy az internet által ránk zúdított információ, ill. tudáshalmazból mit érdemes hasznosítani. Ma már bárki bármirôl blogot írhat, véleményt nyilváníthat anélkül, hogy valós szaktudással rendelkezne.

Kiss Viktor – Mi a véleménye, az internet elterjedése pozitívan hat a mai fiatalok életére? – Az internethez való hozzáférés elterjedése mindenképpen hatalmas lehetôségeket nyit a mai fiatalok számára. A világhálón található információ jelenlegi mennyisége és minôsége még 10-15 évvel ezelôtt is elképzelhetetlen volt. A mostani hallgatók a tantárgyaik döntô többségéhez rengeteg segítséget kaphatnak egy-két kattintás után. A módszertani tárgyakhoz a youtube.com oldalon számtalan szakember és önjelölt tanár töltött fel videókat majdnem minden nyelven. Az, hogy melyik hallgató ezeket a lehetôségeket milyen mértékben használja ki, persze egy másik kérdés. – Véleménye szerint volt bármilyen hatása az internet elterjedésének a gazdasági, pénzügyi világra? – Bár az „információáramlás felgyorsulása” kifejezés nagyon elcsépeltnek tûnik, de fontos észrevenni, hogy például ennek köszönhetjük azt, hogy egy termék megvásárlásánál rengeteg lehetôség közül választhatunk, úgy hogy sokszor a végén akár Kínából rendeljük meg a terméket. Az internet által nyújtott lehetôségek nélkül ez lehetetlen lenne. Az információáramlás gyorsasága és hatékonysága alapvetôen meghatározza bármely cég – és közvetetten a gazdaság – versenyképességét. – Ön szerint ez a folyamat a jövôben erôsödik vagy visszaszorul? – Véleményem szerint ez a folyamat maximum mesterséges korlátozó eszközök hatására szorulhat vissza. De ebben az esetben jelentôs gazdasági visszaesésre is lehetne számítani. Én azt ajánlanám mindenkinek, hogy minél jobban próbálja megragadni az új lehetôségeket, és tanuljon meg egy új nyelvet, vagy képezze magát tovább valamilyen szakterületen az internet segítségével. •

SZONDA

FÉSZEK A Pécsiközgáz véleménye az internet világáról

Behálózva

A mai világban már el sem tudnánk képzelni, hogy mihez is kezdenénk mindennapjaink során az internet világa nélkül, mely teljes mértékben behálózta életünket. Ezért is érdekes, hogy mit gondolunk az internet szerepéről, annak különböző szegmenseiről. Írta: Harsányi Ákos Rajzolta: Bartakovics Bettina, Havasi Virág Ezúttal csupán 63 kitöltô válaszai adtak alapot, hogy következtetéseket vonjak le a Pécsiközgáz internetezési szokásairól, illetve a világhálóról alkotott véleményérôl, ami természetesen nem ad teljesen releváns képet. A válaszadók nem és szak szerinti megoszlása iránt érdeklôdôk számára ezúttal is az ábrák nyújtanak részletes információkat. Mindössze annyit emelnék ki, hogy az elsôévesek meglepôen alacsony számban töltötték ki a szondát. Talán túlságosan is lefoglalta ôket a gólyabál, de a következô kérdôívünk során remélem, nagyobb arányban válaszolnak majd a kérdéseinkre. 1. Mennyi idôt töltesz internetezéssel átlagosan naponta? Erre a kérdésre érkezô válaszok teljes mértékben igazolták a cikk elején tett megállapításomat, miszerint az internet világa behálózta mindennapjainkat. Kitöltôink között ugyanis nem akadt olyan, aki ne netezne minden nap, vagy aki egy óránál kevesebb idôt tölt el naponta az internet használatával. Ha lenne is ilyen hallgató karunkon, nem hiszem, hogy ezt a szûk idôt a Fészek szonda kitöltésére áldozná. A válaszadók mindegy 29%-a tölt el naponta átlagosan 1-3 órát a világhálón. A kitöltôk több mint a fele 4-6 órát áldoz az internet böngészésére. A válaszadók csaknem ötöde pedig 6 óránál is többet idôzik az online felületeken, ami azért már elgondolkoztató. 2. Kérlek, fejtsd ki véleményedet arról, hogy milyen negatívumai lehetnek a jövôben az internet egyre nagyobb térnyerésének! Számomra meglepô módon páran úgy vélték, hogy ennek a jelenségnek abszolút nincsenek és nem is lesznek negatív hatásai, veszélyei. Mások úgy gondolják, hogy csupán azokat érint kedvezôtlenül a világháló térhódítása, akik kép-

telenek alkalmazkodni az új technikai vívmányokhoz, illetve akik nem engedhetik meg maguknak azok megvételét. Én, a többséggel egyetemben ennél valamivel negatívabb képet alkotok az internet világáról. Természetesen az vitathatatlan, hogy összességében pozitív irányba tereli az emberiséget a web elterjedése, ám mint minden másnak, ennek a jelenségnek is számos hátulütôje akad. Rengetegen a személyes kapcsolatok elsorvadását tartják az internet legnagyobb veszélyének, annak ellenére, hogy a mai telekommunikációs lehetôségek segítségével, akár több ezer kilométeres távolságokat átívelôen is játszi könnyedséggel tarthatjuk a kapcsolatot messze sodródott ismerôseinkkel. Sokan attól tartanak, hogy a web a jövôben egyfajta fantomembereket teremt majd, akik csak az online felületeken lesznek képesek kommunikálni, míg társaságban képtelenek lesznek értelmes mondatokat alkotni. Többen kiemelték, hogy az internet világa komoly függôségeket okozhat, valamint túlságosan elkényelmesíti majd az embereket. A képernyôk elôtt töltött növekvô idômennyiség pedig látásromlást, elhízást és egyéb egészségügyi károsodást vonhat maga után. A gyerekek számára könnyen hozzáférhetôek olyan ártalmas oldalak, melyek azok egészséges mentális fejlôdését hátráltathatják. Vannak, akik attól is tartanak, hogy az emberek többsége a világháló által könnyedén manipulálhatóvá vagy lenyomozhatóvá válik. Néhányan túl veszélyesnek tartják, hogy ilyen mértékben az internettôl függ majd a világ, melyet érzékenyen érinthet annak összeomlása. 3. Kérlek, állítsd sorrendbe az alábbiakat aszerint, hogy melyikre mennyi idôt fordítasz internetezés közben! Az elsô helyre kerüljön, ami a legtöbb idôdet leköti! (1. ábra) Tisztában voltam vele, hogy nem könnyû feladat e 9 tevé-

kenységet egyértelmûen sorba rakni, valamint, hogy a sorrenden túl nem kapunk képet az azokra fordított idô menynyiségek súlyairól, de így is érdekes eredményeket kaptam, melyek az 1. ábrán láthatóak. A válaszok alapján egyértelmûen kiderül, hogy a kitöltôk a társaikkal való kommunikációra, kapcsolattartásra szánják az internetezéssel eltöltött idejük legnagyobb hányadát. Ennek fényében még érdekesebb, hogy az emberi kapcsolatok elsorvadását ilyen nagy számban megemlítették az elôzô kérdés kapcsán. Kissé meglepett, hogy a második helyre a tanulás került, amit rendkívül szorosan követ a hírek és blogok böngészése, valamint az általános információszerzés. Ezek után a zenehallgatás, majd pedig az online film, illetve sorozatnézés következik a rangsorban. Ezek kapcsán sokak számára nyilván nem volt egyértelmû, hogy a letöltött fájlokat ide sorolják-e. Erre azért nem alkottam egy külön kategóriát, mert úgy vélem

Úgy gondolom, hogy a legnagyobb veszélye az internet térnyerésének, a személyes kapcsolatok elsorvadása. Ez egyrészt tönkreteszi az emberek lelki világát, másrészt olyan anonim fantomokat hoz létre, akik gondolkodás nélkül cselekednek, hiszen valós személyiségük titokban maradásával nem kell vállalniuk tetteik súlyát.” /harmadéves fiú/

XXII. évfolyam 4. szám

SZONDA

FÉSZEK rendkívül ritka az, hogy valaki csak azért internetezzen, hogy letöltsön valamit. Ez a folyamat általában valami más tevékenységgel párhuzamosan zajlik. Bár én nem tartozok a hatalmas „gamerek” közé, azért váratlanul ért, hogy a netes játékok ennyire hátul végeztek ezen a listán, melyen csak az online vásárlás és az internetes szerencsejáték követi azt. Utóbbival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy rendkívül megosztotta az olvasókat. Annak ellenére, hogy az összes válasz átlagát tekintve egyértelmûen az utolsó helyre került, mégis az elsô helyre ennél a kategóriánál csak a kommunikációt és az általános információt helyezték többen. A nôi és a férfi válaszadók átlagos rangsora több ponton is eltér egymástól. A fiúk a tanulást csak a 4. helyre, az általános információszerzés és a hírek, blogok olvasása után teszik, míg a lányoknál az online vásárlás megelôzi a játékot. 4. Szoktál-e zenét, videókat, filmeket letölteni? Véleményed szerint valóban bûncselekménynek minôsül a filmek, zenék letöltése? Ha igen, akkor mennyire súlyos bûncselekmény számodra? A kitöltôk 98%-a szokott letölteni zenét, videókat, vagy filmeket, 70% pedig rendszeresen szokott élni ezzel a lehetôsséggel. Ezért nem is csoda, hogy a többség szerint nem minôsül bûncselekménynek ez a cselekedet. A válaszokból kiderül, hogy nem csak egyes országok véleménye különbözik ezzel a témával kapcsolatban, de a Pécsiközgáz hallgatóit is megosztja a kérdéskör. Csak kevesen tekintik bûnnek a le-

„A világháló terjedése csak azoknak jelent negatívumot, akik az új kommunikációs formákhoz nehezen alkalmazkodnak, de az emberi kontaktusok formáit bizonyára megváltoztatja majd – ahogy eddig is tette.” /negyedéves lány/

XXII. évfolyam 4. szám

töltést és még kevesebben büntetnék azt, a feltöltést azonban egyöntetûen bûncselekménynek véli a többség. Sokan –bár éreznek némi lelkiismeret furdalást, amikor ingyen jutnak hozzá kedvenc sorozatukhoz, vagy zenéikhez–, mégsem tartják olyan súlyos bûnnek a letöltést. Szerintük annyira elterjedt már a fájlokhoz való hozzáférés e kényelmes és olcsó formája, hogy az természetessé vált. Többen kiemelik, hogy a mûvészeknek számos egyéb olyan bevételi forrása van, mint például a koncertek vagy a mozi, amiket a nagyobb élmény miatt mindig meg fog fizetni a közönség. Néhányan egyáltalán nem sajnálják az elôadókat és a producereket, az ôket ért károk miatt, hiszen a többségük így is fényûzô életet él. Bár néhányan itt jogosan emelték ki a különbséget a sztár együttesek, blockbusterek és a kis költségvetésû zenekarok, filmek között. Sokak szerint az internetes platform által nagyobb rétegek és gyorsabban ismerik meg az egyes dalokat, filmeket, amikért ha fizetni kéne, sokkal szûkebb körben terjednének el. 5. Véleményed szerint, az emberek az internet használatának következtében... (2. ábra) Az alábbi mondat lehetséges befejezéseit és a részletes eredményeket a 2. ábrán láthatják az olvasók. Az általam vártaknak megfelelôen a többség, azaz a kitöltôk körülbelül 90%-a szerint kevesebb idôt töltenek egymással az emberek az internet terjedése miatt, mint korábban. Arról viszont, hogy ez a helyzet számottevôen, vagy csak kevésbé romlott-e majdnem felefele arányban oszlott meg a hallgatók véleménye. 8% semmilyen változást sem tulajdonít a világhálónak e téren, 2% pedig egyenesen pozitív irányú változást tud be az internetnek. 6. Mennyire vagy megelégedve az alábbi webes platformokkal? Válaszodat kélek, 1-5-ig terjedô skálán add meg, ahol 1=egyáltalán nem vagyok vele megeléged-

ve, 5=teljes mértékben meg vagyok vele elégedve! Kíváncsiak voltunk, hogy a diákok hogyan értékelik az egyetemhez köthetô internetes platformokat. Szinte mind a hat weboldal közel azonos, a 3-as és 4-es osztályzat közötti átlagot produkált. A legpozitívabb értékelést, 3, 84-es átlaggal, a Coospace oldal (https://coospace.tr.pte.hu/) kapta. Ezt követi a PTE-KTK weboldala (http://ktk.pte.hu/) (3,56), majd a PTE-KTK HÖT oldala (http://ktk. pte.hu/hot) (3,52). Számomra kissé érthetetlen, hogy a nemrég megújult PTE weboldal (http:// pte.hu/) azonos átlaggal rendelkezik, mind a sokat kritizált ETR rendszer (https://www.tr.pte. hu/) (3,3). A „necseszdel!” kampánya ellenére, a válaszadók a Pécsiközgáz.hu-val (http:// pecsikozgaz.hu/) vannak legkevésbé megelégedve (3,24). Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy az oldal mûködtetôi „elcsesztek” valamit, hiszen szoros eredmények születtek.

Az internet világa mindig is érdekes beszédtémát szolgáltat, sok vitatott kérdéskört feszélyez, azonban most még nagyobb pikantériája lett, hogy az internetadó nemrég meglebegtetett ötlete megrengette az egész országot, sôt épp a világhálónak köszönhetôen az egész világon mosolyt, vagy megdöbbenést okozott. Talán ez a cikk is jól rámutatott, hogy 63 ember álláspontja mennyire különbözhet e téma körül, arról azonban szinte egy egész ország véleménye megegyezik, hogy az internet nélkülözhetetlen része a fejlôdésnek, ami elé nem szabad akadályt gördíteni. •

SZAKMA

FÉSZEK Csodálatos Elmék

Edward C. Prescott (1940- ) Ma a döntéshozók olyan dinamikus rendszerek alapján képzelik el a gazdasági folyamatok működési elvét, melyet a Kydland-Prescott szerzőpáros alapozott meg. Megosztott Közgazdasági Nobel-díjat kaptak 2004-ben, a dinamikus makroökonómia és a vele kapcsolatos technikák fejlesztéséért. Írta: elka Edward C. Prescott 1940-ben született New York államban, BA fokozatot matematikából szerzett a Swarthmore College-ben, majd operációkutatásból teljesítette a graduális szintet. Phd fokozatot 1967-ben már közgazdaságtanból szerez a Carneggie Mellon Universityn. Nagy hatással volt gondolkodására Robert Lucas, késôbb általa ismerkedett meg a dinamikus makroökonómia területével. Sokáig nem tanított az egyetemen, mert elôbb saját maga szerette volna megérteni a makroökonómiai folyamatok mögött meghúzódó okokat. Késôbb kiderült, hogy remek tanár, többek között segítette Kydland tudományos fokozatszerzési folyamatát. Szoros együttmûködés alakult ki a két kutató között a késôbbiekben is. A gazdaság dinamizmusa mögött meghúzódó mûködési szabályokat kutatták, a dinamikus folyamatok modellezésén dolgoztak. Arra következtetésre jutottak, hogy a racionálisan gondolkodó, elôretekintô várakozásokkal rendelkezô haszonmaximalizáló fogyasztó és profitmaximalizáló vállalat az optimálisnak tekintett gazdasági pályától eltérhet, ha úgy gondolja, hogy rövid távon társadalmilag hasznosabb alternatíva létezik a kialakított stratégiánál. Tehát, ha a gazdasági szereplôk eltérnek a gazdaságpolitika kialakított pályájától, az eredetileg optimálisnak tûnô pálya már nem megvalósítható. Ezt a cikket 1977-ben publikálták a Journal of Political Economyban: Rules Rather than Discretion: The Inconsistency of Optimal Plans.

Bár tipikus eset nincsen, a dinamikus inkonzisztencia fennállásakor a legtöbb ügylet sajátossága azonos. Az alábbiak jellemzôk: a magánszektor lépése állapotváltozóként befolyásolja a döntéshozó optimalizálását, így az idôzítés kiemelten fontos; a szereplôk ismerik egymás célfüggvényét, a játékot meghatározott szabályok szerint és korlátozott idôszakig játsszák; a döntéshozó célfüggvénye lehetôséget ad arra, hogy eltérjen a játék kezdetén megszabott pályától (hiszen késôbb ez lesz majd az optimális döntés, melyet a magánszektor szereplôi is felismernek); az eredmény valamilyen torzítás lesz; mindenki jobban járt volna, ha az eseti beavatkozások helyett egy elkötelezett szabály szerint történik a döntéshozatal. Rögtön ismertté vált a szerzôpáros, és a gyakorlati alkalmazás is gyorsan elterjedt. A központi bankárok ezután hangoztatták a dinamikusan inkonzisztens gazdaságpolitikával járó veszélyeket, és pártolták a független, hiteles, inflációs célkövetéssel járó szabályszerû gazdaságpolitika kialakítását. Nem csak ez az egy korszakalkotó ötletük és eredményük volt, vizsgálták még a GDP rövid távú ingadozásainak okát a Time to Build and aggregate fluctuations (Kydland-Prescott, 1982) címû publikációban. Kutatásaik nyomán megalapoztak egy új elméleti irányzatot, a reál-konjunktúraciklus elméletet. Egy Ramsey-féle neoklasszikus növekedési alapokon nyugvó modellt alakítottak ki. A modell egyik oldalán az optimalizáló reprezentatív fogyasztó áll, aki a hasznos-

sági függvényében a fogyasztást és a szabadidôt is értékeli, tôkefelhalmozást végez, melyet bérleti díj ellenében a vállalat rendelkezésére bocsát, munkaerejét felkínálva pedig reálbért kap cserébe. A másik oldalon a profitmaximalizáló vállalat áll, mely munkaerôt és tôkét keres az alábbi összefüggés alapján: a határtermék egyenlô a termelési tényezô relatív árával. A termelési függvényben megjelenik egy véletlenváltozó, a technológiai paraméter. A modell összefüggéseibôl és egyenleteibôl (munkakereslet=munkakínálat, tôkepiaci egyensúly feltétele, fogyasztásról való lemondásából származó adott idôszaki hasznosságvesztés=következô idôszaki hasznosságnövekmény, fizikai tôkeállomány bôvítésére vonatkozó szabály, termelési függvény, technológiai sokk leírására vonatkozó szabály) megkapjuk a 6 endogén változót, a t-dik idôszak kibocsátását, fogyasztását, tôkeállományát, foglalkoztatását, reálkamatlábát és technológiai paraméterét. A modell paramétereit kalibrálni kell, hogy megfelelôen reprodukálja egy valós gazdaság adatait. Az egyenleteket késôbb loglinearizálták (Uhlig nevéhez fûzôdik–1995), s így könnyen kiszámolhatóvá vált egy megfelelô programcsomaggal. Az analízis része az impulzusválasz függvények vizsgálata, mely megmutatja, hogy a technológiai sokk milyen mértékben téríti ki az endogén változókat az egyensúlyi állapotból, és milyen idôtávon jutnak vissza oda, ezt hogyan segítheti elô a gazdaságpolitika. • Forrás: •Bekker Zsuzsa (szerk.) (2005): Közgazdasági Nobel-díjasok 1969-2004. Budapest: KJK-KERSZÖV •http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/ economic-sciences/laureates/2004/prescott-facts. html

XXII. évfolyam 4. szám

SZAKMA

FÉSZEK

Növekvo vagyoni egyenlotlenségek a 21. században A vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek vizsgálata egészen napjainkig a kutatás perifériájára szorult, e trendet törte meg Thomas Piketty: Capital in the Twenty-First Century (2013) című műve: a könyv több mint 140,000 példányban kelt el, ami figyelembe véve, hogy 696 oldalas és tudományos jellegű, rendkívülinek számít. Írta: Juhász Bálint Összehasonlítva a mainstream közgazdaságtan téziseit a mai valósággal, a jövedelmi, vagyoni egyenlôtlenségek jelentôs részének magyarázatáért adós marad. Például ha igaznak fogadjuk el a határtermelékenységi jövedelemelméletet, akkor irreálisan magas mértékû heterogenitásnak kellene léteznie a munka és tôke különbözô változatai között. A háztartások dinamikus optimalizációjára épülô életciklus modellek rendeltetésük szerint a vagyoni egyenlôtlenségekre adnának magyarázatot (az elmélet szerint a vagyoni egyenlôtlenségek forrása, hogy a fiatalabb generáció megtakarít idôsebb éveire, így az éppen nyugdíjas korba lépôk rendelkeznek a legnagyobb felhalmozással, vagyonnal), ám az empirikus adatokhoz hasonló mértékû vagyoni egyenlôtlenségeket nem tudtak eredményezni. Ezt az ûrt tölti be Thomas Piketty francia közgazdász Capital in the Twenty-First Century címû mûve, ami megvizsgálja a vagyoni-, jövedelmi egyenlôtlenségek történetét, feltárja azok okait, elôrejelzést tesz a jövôre nézve, és javaslatokat fogalmaz meg e jelenségek negatív hatásának kiküszöbölése érdekében. Szemben a mainstream közgazdaságtannal, Piketty mellôzi a matematikai, formalizált kifejtést, ehelyett nagyban épít múltbeli idôsorokra, empirikus adatokra, sôt, elôszeretettel idéz híres francia szerzôk mûveibôl, köztük Balzac Goriot apójából. A drasztikus mértékû vagyoni egyenlôtlenségek kialakulásának okaként az r>g egyenlôtlenséget jelöli meg, ahol r a tôke megtérülési rátája, g pedig a GDP növekedési rátája. A múltbeli idôsorokat megvizsgálva

XXII. évfolyam 4. szám

ez az egyenlôtlenség fennáll mind a mai napig, és a vagyoni egyenlôtlenségek növekedése (amit Európára és az USA-ra végez el Piketty) csak extrém sokkok (pl.: háborúk) hatására tört meg. Az r>g egyenlôtlenség azért vezet a vagyoni egyenlôtlenségek növekedéséhez, mert aki magasabb tôkeállománnyal indul a többieknél, pusztán ennek a múltban felhalmozott tôkének köszönhetôen egyre magasabb mértékben tudja növelni vagyonát, amely felhalmozás mértéke r>g miatt mindig magasabb, mint a munkajövedelembôl élôk felhalmozása. Érvényesül tehát az Újszövetség Máté Evangéliumában is szereplô, így Máté-effektus néven is ismert jelenség: „Mert a kinek van, annak adatik, és bôvelkedik; de a kinek nincs, az is elvétetik tôle, a mije van.” Piketty tehát a vagyoni, jövedelmi egyenlôtlenségeket a kapitalizmus lényegi elemének, természetes velejárójának tartja, tézisei szerint külsô beavatkozás nélkül nem jöhet létre kiegyenlítôdés. Bár bizonyos szintû egyenlôtlenség létezését fontosnak tartja a fejlôdés, innováció elôsegítése végett, a mai helyzetet és a jövôbeli trendet egyértelmûen károsnak ítéli a vagyoni és jövedelmi viszonyok szélsôségessége miatt. A helyzet megol-

dásért kiált, és Piketty sem késlekedik a válasszal: egy progresszív globális vagyonadó bevezetését indítványozza, melynek maximális sávja 2%-os lenne, a legmagasabb jövedelmeket pedig 80%-os marginális kulccsal terhelné. Mint minden újító gondolatnak, Piketty könyvének is szélsôséges a megítélése: recenziói között legalább olyan mértékben találunk tanaira eretnekként tekintô szkeptikusokat, mint lelkes egyetértôket. A módszertan tekintetében felrótták az elméleti megalapozás, modellezés hiányát, bár másik oldalról nézve a mainstream közgazdaságtannak éppen az empirikus ellenôrzés róható fel hiányosságként, ami Piketty mûvének egyik legnagyobb erôssége. A kritikák bizonyos hiányosságokra, pontatlanságokra is felhívják a figyelmet (például az európai idôsorok vizsgálatánál Nagy-Britanniát, Svédországot és Franciaországot azonos súllyal számolja, miközben a lakossággal súlyozva pontosabb eredmény is kijöhetne). Meg kell azonban hagyni, hogy Piketty maga tette nyilvánossá anyagait, éppen az ilyen konstruktív kritikák befogadása érdekében, illetve ezen adatbeli pontatlanságok a könyvben megfogalmazott fô gondolatok érvényességét nem korlátozzák. Szintén felmerül a túlzott idealizmus vádja is a szerzôvel szemben: a globális vagyonadónak nincs relevanciája, mert a nemzetközi együttmûködés nem áll az ennek létrejöttéhez szükséges szinten. Bár a könyvvel szemben megfogalmazott kritikák jó része jogos, mégis egy olyan problémára hívja fel a figyelmet, ami eddig kevés figyelmet kapott fontosságához képest, és megoldása révén valószínûleg egy élhetôbb kapitalizmus jönne létre. •

KILÁTÓ

FÉSZEK Társadalmi értékvesztés

Helyünk a világban III. Előző írásaimban már foglalkoztam a környezetpusztítással és a szegénységgel, mint Magyarország békességére veszélyforrást jelentő tényezőkkel. A mostani cikkben egy olyan szociológiai és mélylélektani jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, ami mindegyikünk számára már ma is kézzelfogható, ez pedig a társadalmi értékvesztés. Írta: Barkóczi Csaba Ôrültség lenne azt állítani, hogy a mai magyar társadalom (és itt érdemes külön fejezetet szánni a jelenlegi fiatal generációknak) nem rendelkezik önálló értékekkel. Nemcsak, hogy elfogadható, de támogatandó is, hogy ezek az értékek eltérjenek azoktól, amelyeket az idôsebb generációk vallottak. Éppen ez viszi elôrébb a világot. Pontosan tudjuk, hogy annak idején az Illés és az Omega együttesek mennyire képtelenül elítélendôek voltak déd- vagy nagyszüleink számára, míg a szüleink megrökönyödve hallgatják a mai diszkózenéket. Meglehetôsen nagy a valószínûsége annak, hogy 20-30 év elteltével mi sem leszünk ezzel másképp a következô generáció zenei és életmódbeli felfogását illetôen. A világot is máshogy látjuk, szinte megnyílt elôttük. Az internet egy óriási lehetôség. Emellett szabadabb a világ és lényegesen nagyobb, könnyebb és gyorsabb az átjárhatóság az egyes kultúrák között. Jobban boldogulunk a nyelvekkel is, rendkívül hamar hozzájutunk bármilyen információhoz a világháló által. Felgyorsult a kommunikáció. (Az persze már rajtunk, egyéneken múlik, hogy mennyire vagyunk képesek kifejleszteni magunkban a képességet, hogy jól tudjunk szelektálni a túlcsorduló híráradat özönében, hogy tudjuk azt, mi lényeges és mi az, amit kevésbé kell figyelembe vennünk.)

Hol csúszott el mégis a dolog? Mert valahol tévútra lépett egy réteg, az egészen bizonyos. Én két olyan életstílust látok, ami ellen társadalmi szinten kell fellépnünk, nem csak Magyarországon, hanem egész Európában. Az egyik a pénz, mint meghatározó érték létezése, mint emberek megítélésének mércéje. A másik a féktelen hedonizmus, az élvhajhászat, amely következtében sokan önszántukból teszik tönkre az életüket. S ha a kettô párosan jelentkezik, akkor az egyén egy totálisan torz világba kerül. Nem olyan katasztrofális a helyzet, mint azt sokszor lefestik, de nem is túl rózsás. Kezdjük a pénzzel. A pénz lehet egy jó mércéje annak, hogy valaki tanulással, tisztességgel, sokat dolgozva, küzdve elér egy jó életszínvonalat. Ezért vitathatatlanul elismerés jár. Csak adott esetben sajnos hatalmas pénzeket nem feltétlenül azok szoktak szerezni, akik tisztességes értelmiségi vagy kétkezi munkával dolgoznak érte. Önmagában a vagyon nem lehetne társadalmi és emberi mérôskálája az egyénnek. Ha mégis azzá válik, akkor az másokat is arra motivál, hogy akár elvtelen módon is pénzhez akarjanak jutni, ez a magatartás pedig veszélyezteti a közösséget. Nagy hibája ez a nyugati, különösen az amerikai társadalmaknak. (Nesze neked Hollywood…) S ott a hedonista életfelfogás. Érthetô, ha egy fiatal élvezni akarja az életet és ennek következtében olykor ôrültségeket csinál, de nem mindegy, hogy mekkorákat… Sajnos az alsóbb rétegek elég látvá-

nyos módon, de sokszor a felsôosztálybeliek esetében is, ôrült deviáns magatartásformák jellemezhetik a társadalmi együttélést. Ennek a kábítószer-használat csak az egyik eleme. Mondjon nekem bárki bármit a marihuána orvosi elônyeirôl, meg a holland szabályozás piaci és egyéb pozitív hatásairól, mindig amondó voltam, hogy ne higgyünk a kábítószer-lobbinak. A drogok mellett pedig számos ôrült szokás van, az újabb és újabb extrém mániák, amik felesleges vesztét okozzák rengeteg fiatalnak. S sokszor ezek az emberek, akár pénzfüggôk, akár egy abnormális világban élnek, kigúnyolják, lenézik és semmibe veszik a hagyományos társadalmi együttélés formáit, ideértve a vallást, a család intézményét, a nemzeti hagyományainkat, holott ezek nem véletlenül alakultak ki az évezredek múlása során. A legelkeserítôbb pedig az, hogy vannak olyan értelmiségi rétegek, akik ezeket aktívan támogatják, akik belénk akarják sulykolni a médián keresztül, hogy a pénz mindenható és hogy a heti fogyasztásod emel ki téged a környezetedbôl s, hogy azáltal leszel toleráns, ha elfogadod a hülyeséget. Ez egy akkut és Magyarországot erôsen veszélyeztetô folyamat, ami Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban már rengeteg áldozatot szedett és megbomlasztott olyan hagyományos társadalmi kohéziós erôket, amik hajdanán erôssé tették ezeket az országokat. Nem akartak ôk rosszat, csak kissé átestek a ló túloldalára… Szerencsére a magyar társadalom immunrendszere e tekintetben, összehasonlítva a német, angol, svéd vagy holland társadalmakkal, meglehetôsen erôsnek tûnik. Van egy fajta, a nyugati pénz- és médiavilág számára megérthetetlen közegellenállás, amit csak mi értünk igazán, akik itt élünk. E tekintetben ôk tanulhatnának tôlünk. •

XXII. évfolyam 4. szám

KILÁTÓ

FÉSZEK Egy egész város mozdult meg a kárpátaljai magyarokért

A rahói magyar iskola megsegítése

2014 szeptemberétől október közepéig adománygyűjtés folyt a Pécsi Tudományegyetemen, amit a Rákóczi Szövetség egyetemi csoportja koordinált. Az egyetemről összesen 2,5 tonnányi adomány gyűlt össze, amelyet október 17-én szállítottunk el a Kárpátalja dél-keleti csücskében található Rahóra. Írta: Barkóczi Csaba Az adománygyûjtés ötletgazdája eredetileg Kurucz Dániel, a Fidelitas Nemzetpolitikai Munkacsoportjának vezetôje volt, aki az egyre mélyülô ukrajnai biztonsági és gazdasági válságot látva elôször Budapesten kezdte el szervezni a gyûjtést, majd az adományok Kárpátaljára történô kiszállítását a rahói magyar közösség számára. Dani még a nyár folyamán keresett meg azzal a kéréssel, hogy a gyûjtés minél sikeresebb lebonyolítása érdekében a pécsi egyetemisták közremûködését kérje az adománygyûjtésben a Rákóczi Szövetségen keresztül. Akkor igent mondtam és a kissé rizikósnak ígérkezô utazást is vállaltam. Pécsett végül tartós élelmiszereket (cukor, liszt, konzervek), téli ruhákat (elsôsorban gyermekruhákat), magyar nyelvû tankönyveket és magyar nyelvû ifjúsági irodalmat, valamint taneszközöket (füzetek, tollak, ceruzák, vonalzók, radírok) gyûjtöttünk össze. Lelkes felajánlóink még játékokat is hoztak a kárpátaljai gyermekeknek. Több mint 3500 könyv (melynek háromnegyede tankönyv), 120 zsák ruha, fél tonna élelmiszer, valamint rengeteg taneszköz és játék juthatott el akciónk által Kárpátaljára. A kezdeményezésre a PTE KTK szinte valamennyi diákszervezete, a Hallgatói Önkormányzati Tes-

XXII. évfolyam 4. szám

tület, a PTE BTK oktatói és dolgozói, számos pécsi civilszervezet, alapítvány, valamint magánszemély mozdult meg, hogy végül az egyetemen összegyûlt két tonna adomány, Pakson és Budapesten további felajánlásokkal kiegészülve –tehát összesen– 3,5 tonna rakomány eljuthasson a határ túloldalán élô szerencsétlen sorsú magyarokhoz. Az adománygyûjtés ilyen mértékû népszerûsége Pécsett nem jöhetett volna létre Gregorics Béla gépész-mérnök hallgató, a Rákóczi Szövetség jószolgálati nagykövetének áldozatos és kitartó munkája nélkül, melyet idôt és energiát nem sajnálva végzett a kárpátaljai magyarság megsegítésének érdekében. A teherautó végül másfél hónapos sikeres gyûjtés után, október 17-én, pénteken indult a hegyvidéki tartományrészbe a felajánlásokkal. A három napos út alatt a szállásunk a Karácsfalvi Görög Katolikus Líceum Kollégiumában volt, ahol az ott élô fiatal magyar pedagógusok vendégeltek meg bennünket vacsorával, reggelivel. A segélyszállítmány felnôtteknek és fôként középiskolásoknak szánt részét szombaton, október 18-án délelôtt Tiszakeresztúr településre vittük, ahová a néhány száz lelket számláló Karácsfalva is tartozik közigazgatásilag, s ahol az adományok az ottani magyar általános iskolában lettek elhelyezve, ahonnét késôbb a szintén magyar tannyelvû Karácsfalvi Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban kerültek kiosztásra. (Sajnos a líceum kollégiumának területén nem volt megoldható az adományok tárolása és kiosztása.) Ezt követôen utaztunk tovább Aknaszlatinára, ahol Benedek Imre, a Bolyai János Középiskola igazgatója beszámolt a gimnázium tanulóinak kiváló tanulmányi eredményeirôl, amelyek mellett a sporteredmények sem maradnak el. Bár a település a Trianoni bé-

kediktátum idején szinte teljes egészében magyar többségû volt, mára a lakosságnak már csak 40 százaléka magyar. Benedek Imre elmondása alapján a város legjobban fogyatkozó nemzetisége a magyar, mivel a kilátástalan gazdasági helyzet következtében egyre többen települnek át a mai Magyarországra vagy próbálnak szerencsét Nyugat-Európában. Az ebédet követôen értük el Rahót, mely településnek 15.000 lakosa van, akik közül ma hozzávetôleg 2.000 fô még mindig tartja magyarságát. A rendkívül szegény kisvárost a Fehér- és a Fekete-Tisza összefolyásához építették hajdanán. A rossz minôségû, méteres kátyúkban bôvelkedô hegyi utakon, melyek a Keleti-Kárpátok lábánál véget érnek, több szakaszon mindössze 30-40 km/órás sebességgel elôre haladva lehet csak megközelíteni a települést. Nekünk a határ menti Tiszakeresztúrtól – az ebédet és a pihenôket nem számítva - 4,5 óra alatt sikerült megtennünk a hosszú utat. Az adományokat az ottaniak óriási örömmel fogadták, itt szembesültünk a legnagyobb szegénységgel. Külön köszönet jár a kezdeményezés harmadik – egyébként kárpátaljai – szervezôjének, Dobsa Istvánnak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) fiatal tiszakeresztúri képviselôjének, aki egyben a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének elnökeként fogadta az adományokkal kiutazó delegációnkat a határnál, biztosította szállásunkat és lelkes fiatalokból álló csapatával mindenben segítségünkre volt, elkísérve bennünket a hosszú úton. Ezúton is szeretném tolmácsolni további köszönetemet mindenkinek, akár magánszemélyként, akár valamilyen szervezet formájában támogatta a Kárpátalján élô honfitársainkat! Ígérem, hogy amennyiben a helyzet megkívánja, a téli idôszak végén, vagy kora tavasszal újabb szállítmányt indítunk, hogy segíthessünk a kárpátaljai magyarokon, hiszen értük valamennyien felelôsséggel tartozunk! •

LEHÚZÓ

FÉSZEK Internetadó

Fizess kétszer! Mint azt tudjuk, az internet nem jár ingyen, a két szép szemünkért, vagy éppen azért, mert hasznos részét képezzük a társadalomnak. Kivétel nélkül mindenki fizet érte, s hogy mennyit, az függ a sávszélességtől, a szolgáltatótól, valamint attól, hogy az adott szolgáltató melyik csomagját vesszük igénybe. Írta: Brook Bianca Kormányunk ismét elôrukkolt egy varázslatos dologgal, amit természetesen a lakosság majdnem száz százaléka kitörô örömmel és ujjongással fogad, igazam van? Hogyne. Bizonyára ünnepelni özönlött annyi ember az utcára, koccintás pezsgôvel, tûzijáték, pont, mint Szilveszterkor. Ironikus, hogy ez sérti legjobban a mai társadalmat. A legfiatalabb generáció nagy része – tisztelet a kivételnek – rá van gyógyulva az internetre, egy nap az okos telefon nélkül egyenlô az apokalipszissel, s örömkönnyeket hullatunk, mikor ismét a kezünkben tarthatjuk az eszközt, ami olykor okosabb, mint mi magunk. Kézenfekvô volt a megoldás, hogy az internethasználat alapján legyen kiróva egy újabb adó. Túl sok mindent biztosít számunkra a világháló. Instant könyvtár, online boltok, virtuális haverok a világ másik végérôl, sorozatok, filmek, videók, és zenék, melyeket bármikor elérünk, illetve a régi építôkockákat is felváltották a különféle internetes játékok. Túl kényelmes, s mint tudjuk, a jót könnyû megszokni. Talán ez lehet az oka annak, hogy ennyire a szívünkhöz nôtt az a kisebb vagy nagyobb masina, amelyen keresztül mindez pár érintésre van tôlünk. Persze, hogy nem örülünk neki. Az intézkedést népszerû szereplôk is kifigurázták, a legnépszerûbb közösségi oldal dugig volt ilyen „poénokkal”, képekkel, idézetekkel. A rendkívüli népszerûségnek örvendô Tibi atya természetesen átfordította ezt az ügyet az egészen sajátosnak mondható értelmezésére, de nem ô az

egyetlen, aki „felszólalt” az internetadó ellen. Persze ezek megtekintése csak és kizárólag az interneten érhetô el, ami természetesen plusz pénzbe kerülne. Érzitek ezt a pompás paradoxont? Kedves olvasóm, azt hiszem, azt a konklúziót kell levonnom, hogy, ha szeretnénk, hogy több pénz maradjon a zsebünkben, kevesebb idôt kell eltöltenünk a világhálón való szörföléssel, és a billentyûzet helyett egy könyvet vagyunk kénytelenek a kezünkbe venni unalomûzés végett. Bár sokszor megesik, hogy ilyen mélységesen azért nem vagyunk elkeseredve, inkább a csillagokból olvasunk ki rejtett jelentéseket, ha a távoli bolygók szimpla látványa nem nyûgöz le minket kellôképpen. Belemagyarázhatunk bármit, ahogyan azt irodalom órán megtanulhattuk annak idején, valamint végsô esetben akár bekapcsolhatjuk a televíziót, hogy szappanoperákkal pusztítsuk azon agysejtjeinket, amelyek nem haltak még szörnyet a szerdai közgázszerdák megpróbáltatásainak következtében. Amiket persze mind rendkívül élvezünk! További megoldásként tudom még ajánlani a rajzolást, valamint az írást. Illetve, ha borzasztóan társasági lények vagyunk, és képesek vagyunk még szociális tevékenységekre, vagy olyan szintû emberi kommunikációra, mint a beszéd, valamint a testbeszéd és mimika segítségével való információközlés, akár össze is koccanhatunk a barátainkkal a városban egy-egy kávéra,

valamint egy isteni dupla csokis muffinra, amire sosem lehet nemet mondani. Az internet eredeti célja az volt, hogy összekösse az embereket, hogy a világ egyik végérôl azonnal elérje a másikat, akivel beszélgetni szeretne. Még ha nem is látják egymást szemtôl szembe, nem foghatnak kezet, képesek legyenek kommunikálni. De ennek mi lett az eredménye? Az egész a visszájára fordult. Lehet, hogy elérem az Amerikában élô virtuális haverjaimat, de emiatt elhanyagolom az igazi barátaimat. Végsô soron az internetadó volt az, amely összehozta a népet a való világban, hisz fél Budapest összecsôdült egy varázslatos hangulatú tüntetésre. Vajon a kormány is felfedezte, milyen tökéletesen elrontott fiatalkorunk van? Ezzel akarják visszatartani az internet nevezetû agypusztító járvány terjedését, és rávenni a többséget, hogy a kis összeröffenéseken egymás szemébe nézve a szájukat kinyitva és a nyelvüket a hangszálaikkal együtt használva kommunikáljanak? Hogy a szívbôl jövô mosolyt ne egy

smiley segítségével fejezzék ki? Hogy emelt hangon szóljanak a társuknak ahelyett, hogy egy pici, piros, szarvakkal rendelkezô kis kör alakú fejet küldjenek egymásnak? Ez még a jövô homályos, megfejthetetlen rejtvénye, melyet csak az idô képes megoldani…•

XXII. évfolyam 4. szám

LEHÚZÓ

FÉSZEK Pedig én reménykedtem...

A hátat fordításról Egész nap csak arra várok, hogy beszélj velem…

Írta: Bartók Márk Leírom azt, ami a szívemet nyomja. Egy értekezést arról, milyen rossz várni valakire, milyen kínzó remélni azt, hogy végre a miénk lesz, és másnak mennyire semmiség az, ami nekünk prioritás szempontjából az elsô. Ez az eset velem történt, ha lenne naplóm, akkor ezt írtam volna bele. A sztorim fedi a valóságot, kissé kiszínezi azt, és görbe tükröt állít neki, de higgyétek el, az egész tényleg, végtelenül dühítô volt.

Mit ártottam én neked? Szükségem van rád, szenvedek. Nem érzem jól magam nélküled, tudnom kell, hogy készen állsz segíteni nekem, hogy van esélyem arra, hogy jobban legyek. Kellesz. Mégis ez a második alternatíva tetszik jobban. Hogy miért? Mert bár megannyi kérdést vet fel, önmarcangolásra késztet, hogy vajon mit rontottam el, mégse mérgezi az elmémet a reménnyel, nem várom teljes hittel azt, szinte remegve, hogy mikor veszed már végre fel azt a telefont. Azt hittem, te az vagy, akihez bátran fordulhatok. Aki mindig meghallgat, aki idôt szakít rám, ha nem is túl sokat és nem is mostanában. Tudom, elfoglalt vagy. Tudom, elsô a munka, és így sem keresel túl sokat. Lassan már fizetnék neked azért, barátom, hogy törôdj velem. A szemem csontszáraz. Könnyezni, sírni már nem tudok miattad, lassan kiölsz belôlem minden veled kapcsolatos érzelmet. Nem tudom, hogy lehet-e még egyáltalán bizalmam feléd. … megint a búgás. Nem zavar, hogy folyamat cseng a telefon? Mivel foglalatoskodsz? Nem hallod? Mi más dolgod lenne, mint felvenni a kagylót és beszélni velem? Kérlek… – egy héttel késôbb –

Én ezt nem bírom. Egész nap itt fekszem a kanapén, különbözô pozíciókat felvéve, belebele gabalyodva a telefon zsinórjába. Újra és újra tárcsázom a számodat, fülemhez emelem a kagylót, és várok. Két dolog történhet: az elsô, hogy a vonal ütemesen búgni kezd, és én kitartóan, perceken át végtelen türelemmel reménykedem abban, hogy végre felveszed, és meghallom a hangodat. Már egy pezsgôt is idekészítettem, hogy megünnepeljem azt, ha ez végre megtörténik. A második opció az, hogy foglalt vagy. Foglalt vagy. Kivel beszélgetsz vajon? Számítok még neked? Ha mással beszélgetsz, nekem miért nem veszed fel? Utálsz engem? Miért?

XXII. évfolyam 4. szám

Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy te kerülsz engem. Nem akarsz velem találkozni, azonban én nem adom fel. Egyre inkább szükségem van rád. Nagyon-nagyon rossz érzés az, hogy nem találkozhatunk. Már a háziorvosomhoz is elmentem, hogy adjon tanácsot, pedig semmivel sem tudhat többet errôl, mint én, és tényleg nem, azt mondta, próbáljam tovább. De te elveszed az életem, lassan már itt töltöm az egész délutánomat, a mikroökonómia példába a te telefonszámodat írva megoldásképp. Ez így nem mehet tovább, lépnem kell. Unalmamban már azon gondolkodom, hogy miért nem kezdôdhet 0-val egy telefonszám. Sóvárgom utánad. Nem tetszik amit velem csi-

nálsz. Mostantól ultimátumot kapsz tôlem. Még egy napot vagyok hajlandó azzal tölteni, hogy próbállak elérni, aztán elmegyek hozzád, és kicsapom a hisztit, de módfelett durván.

Kezdek kijönni a sodromból, és kezdem egyre jobban tisztelni az öreg Andy Dufresnét, aki 19 évig vájta a maga alagútját, hogy kijusson a börtönbôl. Pedig ô nálam is sokkal jobban szenvedhetett. Neki a szabadsága hiányzott, nekem csak Te kellenél. Olyan nagy kérés ez? – másnap – Na, most, utolsó próbálkozás, hátha végre kapcsolatba lépünk. biiip…biiiip…biiiip… – Háló, tessék, XY rendelôintézet – Jó napot kívánok, Red vagyok, szemszárazság vizsgálatra szeretnék bejelentkezni. – Pillanat, kapcsolom a szemészeti klinikát. – Köszönöm szépen. ...biiip….biiiip…biiiip… Semmi. Már éppen elhittem volna, hogy megkapom az áhított figyelmet, de nem. Ugyan miért is? – A szemészek most nem veszik fel, próbálja meg késôbb. Lerakom a kagylót, megsemmisülten nézek magam elé, hogy marad a szemcsepp, aztán vagy meggyógyulok magamtól vagy nem. Köszönöm szépen, egészségügy. Ne aggódjatok, már felvettem mással a kapcsolatot, érkezem, és hihetetlen sok kérdésem lesz, végtelenül fölöslegesek és fárasztóak, talán túlórázni is fogunk, széles mosollyal az arcunkon, talán megkedveljük egymást, és legközelebb éjszakába nyúlóan telefonálunk, vitázva azon, hogy ki tegye le elôbb.•

SZELLEM

GONDOLATÉBRESZTÔ

FÉSZEK

Információ. Kapcsolatok. Szórakozás.

Az internet „jó” oldala

„Az Internet amellett, hogy egy számítógépes világhálózat, amelyben ma már több mint 40 millió számítógép kommunikálhat egymással, ugyanakkor technológia is, amely döntően meghatározza az intézményi hálózatok kialakításának módját. Ma már azt is látjuk, az Internet több mint egy új iparág. Inkább azt mondhatjuk, hogy új kultúra.” – Bakonyi Péter Írta: Donci World Wide Web. Egy egyszerû kifejezés, amit mindenki ismer, mindenki használ, és természetesen a véleménye is megvan vele kapcsolatban mindenkinek. Attól függetlenül azonban, hogy mit gondolunk róla, egy dologban egyet kell, hogy értsünk a témában: Lehetetlen elképzelni az életet nélküle. Tudom, hogy a nagyszüleink is felnôttek valahogy, meg persze I. István királyunk is hatalmas figura volt Instagram nélkül is, de be kell, hogy ismerjük, elértünk egy olyan korba, ahol bizony nélkülözhetetlen, hogy valaki online legyen. Megvannak ennek az elônyei és a hátrányai is. Nekem most az érme pozitív oldalát kell, hogy bemutassam. Nagyon nagy volumenû dolog ez ahhoz, hogy egy oldalon teljes körûen beszéljünk róla, ennek ellenére megpróbálom. Mindenképpen meg kell említeni a kommunikációs lehetôségeket, beszéljünk itt az e-mail-rôl, az internetes telefonról vagy a különbözô csevegô rendszerekrôl. A világ bármely pontján elérhetjük barátainkat és ismerôseinket, relatíve ingyen. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy ez mekkora dolog. Gyakorlatilag eltûnik minden fölrajzi távolság. Mindegy, hogy a szomszédnak

vagy az amerikai nagybácsinknak akarunk levelezni, üzenetünk azonnal célba ér. Persze nem csak beszélgetésre használjuk a netet, gazdasági szempontból is nagyon jelentôs. Az internet nélkül sosem jöttek volna létre a multinacionális vállala-

tok, melyek a világ GDP-jének igen jelentôs részét termelik, és jelentôs számú ember megélhetését biztosítják. Az innovációk és úgy általában a tudás terjedése is sokkal lassabb és nehézkesebb lenne. Tudás nélkül nincsen fejlôdés, a fejlôdés nélkül pedig jólét. Nem kell közgazdásznak lenni, hogy ezt belássuk. Ez a „jólét”, persze nem adatik meg mindenkinek. Szerintem az egyik legszebb és legfontosabb dolog a világhálóval kapcsolatban, hogy mindenkié. Egyformán. Többé már nemcsak a felsô tízezer kiváltsága, hogy megtalálja a számára szimpatikus és szórakoztató programokat. Bárki elérheti az összes neki tetszô tartalmat, legyen az egy aranyos kiscicás videó, vagy egy többoldalas beszámoló a parlament legutóbbi ülésérôl. Mindenkinek lehetôsége van arra a szórakozásra/ tanulásra/ véleménynyilvánításra. Igaz, hogy csak ideiglenesen és csak online, de eltûnnek a társadalmi különbségek is. A hálón mindenki egyenlô, és – Orwell-el ellentétben– nincsenek egyenlôbbek. Számtalan más lehetôséget is kínál nekünk a web. Vásárolhatunk, filmezhetünk, zenét hallgathatunk, megnézhetjük a híreket akár még életünk párját is megtalálhatjuk. A végtelenségig folytathatnám ezt a listát, de azt hiszem, felesleges lenne. Nincs olyan, amit ne tehetnénk meg, nemtôl, faji hovatartozástól és kortól függetlenül. Mi, egyetemisták is nap mint nap kénytelenek vagyunk élvezni ezeket az elônyöket. Ahogy visszagondolok eddigi tanulmányaimra, meg se tudom számolni, mennyi kreditet köszönhetek az interneten talált anyagoknak, a Coospace diasorainak, a barátaimtól e-mail-ben kapott jegyzeteknek, vagy éppen a Pécsihírnek (R.I.P.

Pécsihír. Hiányozni fogsz!). Ki tudja mennyi eseményrôl nem tudtam volna, ha nem hívnak meg

Facebook-on? Pályáztam-e volna azokra az ösztöndíjakra, amik közül egyetkettôt meg is kaptam? Hogy küldtem volna be a házi dolgozataim? Persze meg lehetett volna oldani mindent bonyolultabban és lassabban, de így egyszerûbb volt és nem utolsó sorban gyorsabb. El lehet persze mondani róla mindenféle rosszat is, és tény, hogy messze nem mindenki használja „jó” célokra, de az internet megváltoztatta a világot. Ez a változás pedig –tetszik vagy sem– elônyére válik mindenkinek, aki hajlandó részesülni belôle. Információ megosztás. Mindent, mindenkinek. Semmi másról nincs itt szó. Nincs többé olyan ismeret, ami ne lenne elérhetô akár az ágyból is. A monitor ablak lett a világra. Egyedül rajtunk áll, hogy mit pillantunk meg, amikor benézünk rajta. Egyetlen kattintással sem tart tovább tájékozódni a hazai és nemzetközi hírekrôl, mint olyan videókat nézni, amiben buta emberek verekednek. Tény, hogy nem mindenki használja ki lehetôségeket, de ez egyéni választás, nem pedig a rendszer hibája.•

o r P

XXII. évfolyam 4. szám

FÉSZEK

SZELLEM

GONDOLATÉBRESZTÔ Vele vagy nélküle?

Az internet veszélyei Kétségtelen, hogy felgyorsult világunkban elképzelhetetlen lenne az élet internet nélkül. De mégis, ha csak egy évtizeddel korábbra tekintünk, azt látjuk, hogy működött a világ nélküle is. Számtalan dolog gyorsabban, hatékonyabban megvalósítható, de megéri-e, ha ezzel együtt csökken a személyes érintkezés a barátokkal vagy akár a családdal? Írta: Szálasy Zsófia Mi fiatalok már el sem tudjuk képzelni az életet internet nélkül. Pedig belegondolva, az elmúlt egy évtized volt az, amikor ilyen mértékû terjedésnek indult a világháló. Igaz, hogy elôtte is használtuk az internetet, de

még nem volt ennyi háztartásban elérhetô, az okostelefonokon lévô mobilinternetrôl nem is beszélve. Gyakorlatilag ma már bárhol és bármikor tudunk csatlakozni az internetre. Nyilván ennek számos elônye van, hiszen az információk sokkal gyorsabban terjednek, viszont vannak olyan negatív hatásai is, amikre érdemes odafigyelni. Az egyik ilyen nagy probléma szerintem az, hogy az emberek közötti kapcsolatok látják kárát a szükségesnél több internethasználatnak. Vélhetôen közületek is elég sokan láttatok olyan képet, amelyen az látszik, hogy egy fiatalokból álló társaság ül együtt valahol és mindegyik kezében ott a telefon, és azt nyomkodja. De lássuk be, hogy ezt akár személyesen is megtapasztalhatjuk, ha egy kicsit figyelünk a jelekre. Én már nem egyszer tapasztaltam az internetnek ezt a beszívó hatását, az igazat megvallva már magamon is. Szerintem lehet tenni ez ellen, és nem szabad, hogy az internet irányítson minket, hiszen ez csak egy eszköz a kényelmesebb élethez és a feladatok, munkák gyorsabb és hatékonyabb megoldása érdekében.

XXII. évfolyam 4. szám

Jelenleg felnövôben van egy olyan generáció, akik már nem fogják ismerni azt, hogy milyen volt az élet internet nélkül. Sokkal kevésbé tapasztalják meg azt az érzést, hogy milyen jó is volt, amikor suli után találkoztunk a barátainkkal, és együtt szövögettük a világmegváltó terveinket a rakéta formájú mászóka tetején. Ma a közös játék abban merül ki, hogy valamilyen online felületen játszanak együtt a gyerekek. Ezeknél pedig még az a jobb eset, amikor osztálytársakkal vagy barátokkal játszik együtt v a l a k i , hiszen itt úgy is kapcsolatb a léphetünk másokkal, hogy nem ismerjük ôket a valóságban. Persze egy ilyen játék lehetôséget ad arra, hogy olyannak láttassuk magunkat, ahogy a való életben nem sikerül. Ennek pedig az a másik oldala, hogy valójában nem is ismerjük meg azt, hogy milyen a másik karaktere mögött rejlô személyiség, tehát ezek korántsem nevezhetôek a hagyományos értelemben vett barátságnak. Sokkal felszínesebbek az ilyen kapcsolatok, hiszen legbensôbb gondolatainkat nem szívesen osztjuk meg az interneten keresztül olyan emberekkel, akiket valójában nem is ismerünk. Az ehhez szükséges kapcsolat kialakulásához elengedhetetlen a személyes találkozás. Nem is tudnám összeszámolni, hogy hányszor hangzott el az a mondat a számból telefonon keresztül, vagy írtam le üzenet formájában, hogy majd személyesen elmesélem. Sokkal másabb, amikor látod a beszélgetôpartnered reakcióit, amikor mesélsz neki

valamit és a gesztusait, amikor ô mesél. A másik probléma, amit érinteni szeretnék az pedig az internet befolyásoló hatása. Alapvetôen, mint tudjuk, a médián keresztül próbálják meg befolyásolni az embereket. Ez sokkal könnyebben megvalósítható az internet segítségével. Gondoljunk csak arra, hogy vannak, akik gondolkodás nélkül osztanak meg tartalmakat, ezáltal pedig sokkal több emberhez jutnak el az információk, és ezt a legnehezebb elkerülni. Összességében nem az internet ellen szeretnék beszélni. Most, mikor e sorokat írom, épp egy kávézóban ülök, és az volt a második mondatom a rendelés után,

hogy mi a WI-FI jelszó. Csak azt mondom, hogy érdemes átgondolni, hogy mennyi idôt szánunk az interneten keresztül végzett bárminemû tevékenységre, és érdemes ezt minimalizálni, hiszen a személyes kapcsolatok mindennél fontosabbak, mert emberek vagyunk, és szükségünk van arra, hogy megoszthassuk másokkal örömünket és bánatunkat. •

SZELLEM

FÉSZEK

Polcz Alaine: Karácsonyi utazás; Egész lényeddel Kátrányszag, hideg füst, neonfény. Az udvaron feldőlt kerti bútorok. Rozsdás vasak, nyikorgó ajtók. Emberek élnek itt is – egymás hegyén-hátán, társbérletben, lebbenő függönyök mögött. A várostól nem messze kráterszerű mélyedések, beomlott tárnák, amelyeket lassan megtölt a víz. A felszínük higanyosan fényes, mozdulatlan. Elhagyott barakkok, lecsupaszított gerendavázak, bádogtetők. A recenzens felsorolásból gyűjti erejét. Pedig mindez viszonylag közel van, egy éjszakányi vonatútra. Mégis: ennek a tartománynak gazdája nincs, csak birtokosa. Új felszerelésre nem adnak pénzt, elutazni nem lehet. Reparálják a régit, amíg lehet, de igazán ez sem érdekli őket. A használtpiacon több mindent lehet kapni, de talán csak ugyanazokat a dolgokat cserélgetik, a pénznek semmi értéke. Beszédjükbe idegen szavak keverednek, amelyeknek csak itt van jelentésük, végül a nyelvek egymásba olvadnak, mint kánikulában a bitumenes hordók. A táblákon pattogzik a felirat, hullanak a kettős ékezetek. Itt hamarosan minden az enyészeté lesz. Egy költő, aki korábban járt erre, és aki nagy kezdőbetűvel írta a számára lényeges fogalmakat – és ezen nevettek –, azt mondta: Desolatio, átok ül a várfalakon. És akkor aztán már nem nevettek. Egy nő jön az éjszakai vonattal. Itt született, és itt volt gyerek. Most gyógyszert hoz, piperecikket, használati tárgyakat és némi reményt. Ismeri az életet. Errefelé olykor meglepetések érik – ezt is szereti –, intenzívebbek és végletesebbek az érzelmek. A feltétlen szeretetet csak pillanatokra tapasztalja meg, főként gyanakvást lát, képmutatást, gyengeséget – és apátiát. Mintha egyedül neki lennének tervei és döntései. Erős személyiség, aki mellett mindenki más úgy tűnik fel, mintha egész nap céltalanul sodródna, vagy mintha csak arra várna, hogy a sérelmeit újra lajstromba vehesse. A nő tudatosítja bennük: érti, mit miért mondanak – de nem fog velük jajongani. Leginkább tükörnek mutatja magát, arra biztat, a másik is próbálja megérteni önmagát. A csendes részvéttől és halk szeretettől a tárgyak is átlelkesülnek: a kávéfőző, a kék színű pálinkásüveg. Ilyenkor az emberek maguktól is vallanak, törékeny bizalmi állapotban. De az egyértelmű kérdésektől megijednek, bezárkóznak, vagy zavaros mesékbe kezdenek, amelyekben a mondataik vége mást mond, mint az eleje. A nőnek otthon ez a foglalkozása: klinikai pszichológus. Ha végképp elfárad, alszik: váróteremben, vonatfülkében, kerti széken. Szinte céltudatosan – nem fél senkitől, a négy szürke férﬁtól sem. Tudja, hogy vannak olyan ellenőrök, akik láthatóak, és akik (amelyek) láthatatlanok. A lakásokba is kétféleképpen lehet bemenni, úgy, hogy a lakók észrevegyék, és úgy is, hogy minden rejtve maradjon. Magányosnak tűnik, pedig férje is van. Amikor hazamegy, magnóra mondja az élményeit; egy barátnője legépeli, és a férﬁ novellákat alkot belőle. Csak keveset változtat rajtuk, mégis más lesz a fénytörésük – és a saját neve alatt adja ki őket. De azért a könyv elején ott van az ajánlás egy bizonyos A.-nak, hálával, és nyilván köszönettel is.

XXII. évfolyam 4. szám

ELVONÓ

FÉSZEK Reményik Sándor

Karácsonykor Szilágyi Domokos

Karácsony A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a karácsony. Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell mindig e kis melegség, hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony.

A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök - ide. Itt minden fehér lesz, - fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És megkérdezem: virrasztotok még? És megkérdezem: hogy aludtatok? És aztán feltűzöm a szívemet A legmagasabb fenyő tetejére, S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk... Néked ajánlom égő szívemet... Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng. Oren Arnold

Ady Endre

Karácsony - Harang csendül... II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből - Úgy mint régen Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna, mindent, Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni.

XXII. évfolyam 4. szám

„Karácsonyi ajándék ötleteim: az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívesség, mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, magadnak tisztelet.”

Piramis

Ünnep

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál, ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután! Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet, békés karácsonyt mindenkinek!

KÖRET

FÉSZEK

Én és a kisöcsém Írta: Bartók Márk

Ha lenne kisöcsém, biztos nem ezt a színházi darabot nézetném meg vele. Vagy talán mégis? Az elôadás vicces, ötletes, aranyos, de – figyelem, spoiler! – sajnos én nem tudom élvezni a komikum azt a formáját, mikor egy nô beöltözik férfinak (vagy fordítva), természetesen senki sem jön rá, hogy ô igazából nem a gyengébbik nem számát gyarapítja, és ebbôl adódik a bonyodalom. Ez teljesen szubjektív vélemény, de számomra az ebbôl fakadó poénok mind-mind mesterkéltek, mivel annyi ilyen hollywoodi filmet láttunk már; volt nagymama Martin Lawrence, vagy elég Mrs. Doubtfire-re gondolnunk. Az sem segít a dolgon, hogy a cselekmény kiszámítható, a fordulatok száma a nullához konvergál, a lezárás pedig pont az, amit már az ötödik percben megjósoltam. Az Én és a kisöcsémet a színészek viszik a hátukon, remélem senkinek sem idegen Darabont Mikold, Györfi Anna, Mikola Gergô, Lipics Zsolt, Józsa Richárd és Wunderlich József neve. Öszszességében elmondható, hogy van pár eltalált, helyenként „lírai” poén – majd megértitek, ha megnéztétek –, de ennél sokkal jobb darabok vannak mûsoron, én inkább azokat ajánlanám. •

Outlander – Az idegen Idôutazás, kaland és romantika – ez a három szó jellemzi leginkább ezt a mûvet. Fôszereplônk, Claire Randall ápolónôként szolgált a második világháborúban, majd annak végét a Skót Felföldön ünnepli férjével. Egészen addig, míg egy rejtélyes sziklacsoport vissza nem repíti ôt az idôben, egyenesen 202 évvel azelôttre, 1743-ba. Alig eszmél rá, mi is történt vele, menekülni kényszerül, hiszen egy skótok és angolok közötti összetûzés közepébe csöppent. Végül a skótokkal tart és minden erejével azon van, hogy visszajuthasson a kövekhez, azonban ez nem olyan könnyû, hiszen nem tud mit mondani származásáról, és hivatását is kétes szemmel figyelik. Hamar színre lép egy skót ifjú is, akihez feleségül kell mennie, különben az angolok kezére kerül, ahol fôgonoszunk már számít érkezésére. Így Claire egyre inkább hezitál, választania kell a hûség és az új szerelem között. Bár gondolkodásra nem sok ideje marad, szerelmi élete nagyon is eltörpül az eközben zajló események mellett. Ünnepségek, utazások – melyek veszélyt rejtenek magukban –, egyre több rejtély, arcul csapásként érô fordulatok és szórakoztató skót akcentus biztosítják, hogy garantáltan ne unatkozzunk eme közel ezer oldalas regény olvasása közben.. •

Írta: Stósz Fanni

Rapture – Echoes (2003) A New York-i indie rock banda feloszlásáról szóló hírek egyelôre nem tisztázottak, de egy biztos: egészen egyedi pályafutást tudhatnak maguk mögött. A Rapture igazán egyedi hangÍrta: Lugosi Barnabás zást képvisel, zenéjüket sosem szorították mûfaji korlátok közé, keveredik az indie-rock, az acid house, a dance punk és az electronica. Az énekes-gitáros Luke Jenner, a dobos Vito Roccoforte és a billentyûs-szaxofonos Gabriel Andruzzi elsô albuma 1998-ban jelent meg, a nagy áttörést mégis a 2003-ban kiadott Echoes hozta meg. A korong olyan slágereket tartalmazott, mint például a New Musical Express listáján az évtized hatodik legjobb dalának választott House Of Jeaolus Lovers, vagy az elmebeteg humoráról elhíresült sorozat, a Misfits fôcímdalaként ismertté vált Echoes. Igazi lokálpatriótaként Whoo! Alright, Yeah…Uh Huh címû számuk a New York Red Bulls hivatalos indulója lett. 2003 környékén még a Sex Pistols és a Franz Ferdinand elôzenekarai voltak, néhány évvel késôbb azonban már a nagyszínpad állandó szereplôi voltak a legnagyobb amerikai fesztiválokon. Ha a feloszlásukról szóló hírek igaznak bizonyulnak, szomorkásan bár, de kíváncsian várjuk Luke Jenner következô projektjét. •

XXII évfolyam 4. szám

KÖRET

FÉSZEK

Gillian Flynn – Holtodiglan Gondoltál már rá, hogy milyen érzés volna, ha egy nap mindenki gyilkossággal vádolna? Ha már magad sem tudnád eldönteni, hogy mit Írta: Stósz Fanni is tettél? Nos, ez a regény számos kielégítô válasszal szolgál a kérdésekre. Ahogyan minden jó krimiben, itt sem tudjuk elôre, hogy „ki a gyilkos”, ha beszélhetünk egyáltalán ilyesmirôl. Amy Elliott Dunne-ról csak annyit tudunk, hogy a házaspár ötödik évfordulóján eltûnt. Mindenki a férjet, Nick Dunne-t gyanúsítja, aki nem sokat tesz az ellen, hogy eloszlassa a rendôrség és az emberek kételyeit. Még alibivel sem tud szolgálni, így a napok múlásával egyre többen fordulnak ellene, még azok is, akik a legközelebb állnak hozzá. A cselekmény még érdekesebbé válik azáltal, hogy idôközben a feleség naplóbejegyzéseit is olvashatjuk, melyet a rendôrség még nem talált meg, így csak nekünk van tudomásunk Amy korábbi életérôl… Vagy mégsem? A könyv ugyanis olyan nem várt fordulatokat rejt magában, amiktôl garantáltan dobunk egy hátast. Mindezek középpontjában az emberi kapcsolatok és azok fejlôdése áll. Megismerjük, miként mehet tönkre egy tökéletesnek hitt házasság, és a karakterarzenál mellett feltesszük az élet egyik legnagyobb kérdését: mégis mire gondol a másik ember? •

INTERSTELLAR November 6-án került a mozikba a Nolan-testvérek legújabb alkotása, a Csillagok között. Mikor ez az újság december elején megjelenik, még talán mûsoron lesz, így aki eddig nem látta, egybôl irány az Uránia vagy a Cinema City – a film ugyanis kötelezô darab. A 169 perces játékidô alatt a Föld szépen lassan lakhatatlanná válik, ezért keresni kell egy másik, számunkra élhetô bolygót. Igen ám, de ilyen nincs a közelben, szerencsére azonban pont egy féreglyuk van a Szaturnusz mellett, ami egy másik galaxisba vezet. Van remény? Christopher és Jonathan Nolan – szokás szerint – tökéletes forgatókönyvet hozott össze, melyben megvan a lassú és alapos felvezetés, a gyönyörû látvány, a remek párbeszédek (melyek rengeteg üzenettel, értékkel, tartalommal rendelkeznek), egy kis csöpögôsség és a méltó, igazi „szájtátós” lezárás. Az érzelmi hullámvasúton Hans Zimmer zenéje kísér minket, a fôbb szerepekben pedig olyan kiválóságok játszanak, mint Anne Hathaway, Matthew McConaughey, Matt Damon és Jessica Chastain. A film minden képkockája remekmû, kihagyhatatlan darab. A negatív kritikáknak senki se higgyen – a kritikusokban benne van az, hogy kicsit pörköljünk oda Nolanéknek, ôk sem tökéletesek. Azok. •

Írta: Bartók Márk

Linkin Park – The Hunting Party Írta: szilvi.

Napjaink egyik legsikeresebb rockzenekara – mondom ezt a több mint 60 millió eladott lemezükre alapozva – tavasszal elôrukkolt hatodik nagylemezével. A többféle stílust és hangzásvilágot kipróbált együttes a megjelenés elôtt ígéretet tett; rockzenekarként visszakanyarodnak a rockzenéhez. Tartották a szavukat! A Warnernél megjelent új korong zúzósabb és energikusabb, mint az eddig volt összes LP anyag; ez a lemez valami új. Hiányolja az ezredfordulós, nu-metalba oltott lágyhangzású, beazonosíthatatlan dallamvilágot. Nem lehet nyomát sem felfedezni a Hybrid Theory vagy a nagy sikereket elért Meteora slágeranyagjainak, hanem egy sokkal piszkosabb és erôsebben zajos hanganyag köszön vissza, ami meglepetésre helyenként még határozottabb punkos alapokat és lüktetést is kapott. Ezt persze ki kell egészíteni azzal, hogy a Linkin Park nem a legdurvább csapat a rockvilágban, így a nagy zenésztársadalom ezen szegmensét tekintve, az album még így is simán szerethetô és emészthetô, no meg dallamok sem hiányoznak róla. Az eleven lüktetésû dobok és azok domináns jelenléte, továbbá a gitárcentrikusság egy LP-albumon viszont még a szeretett dallamossággal együtt is tényleg meglepô, nem várt húzás a Linkin Parktól. •

XXII. évfolyam 4. szám

MOZAIK

FÉSZEK Adventi jócselekedetek

Légy önzo és adj minél többet másoknak! Az, hogy törődnünk kell egymással, az egy egész évben érvényes erkölcsi kötelesség mindenki számára. De amikor beköszönt a hideg december, akkor az emberek szívei melegedni kezdenek, és mindenkit átjár egy fahéjillattal átitatott szeretetteljes nyugalom. Írta: Halász Bia és Harsányi Ákos Persze elôfordulhat olykor, hogy a karácsonyi készülôdés, az idegesség, a fôzés, a még több idegesség, az ajándékvásárlás során egy-egy tárgyért vívott vérre menô, ádáz küzdelem és egymás ellökése a sorban felülkerekednek harmonikus ünnepi hangulatunkon és gyakran feledtetik velünk, hogy milyen nemes célt is szolgál az advent. Tény, hogy ezek a materiális tényezôk is velejárói ennek az egyébként csodás ünnepnek. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez az idôszak inkább arról szól, hogy ha már máskor nem, legalább ilyenkor, ebben a hónapban figyeljünk egymásra. A különbözô anyagi helyzetektôl függôen, illetve függetlenül jelenthetnek egyeseknek boldogságot az ünnepek. Itt nem arra gondolok, hogy valaki ÁjFón6-ot a másik szerencsétlen pedig csak ÁjFón 5-öt kap. Hanem, hogy mindenki érezze a törôdést, a szeretetet és az emberséget. Ha van mibôl, adj! Ha pénz nem is, de egy cseppnyi jóindulat és kedvesség bárkinek ott lapulhat a zsebében. Mindenkinek és komolyan mondom, hogy mindenkinek van legalább egy problémája, ami nyomja a lelkét, szorongatja a szívét. Ilyenkor egy igazán apró gesztus is felemelô tud lenni, maga a tény, amikor észrevesszük, hogy valaki odafigyel ránk. Egy ajtónyitás, egy kedves mosoly, egy udvarias szó. Az ilyen pici gesztusok is bearanyozhatják mások napjait. És mindez számunkra semmibe sem kerül. Egy jó barátommal szoktam állandóan vitázni az emberi önzetlenségrôl. Szerinte tisztán önzetlen emberek már pedig nincsenek. Mindazok, akik lemondanak valamirôl csak azért, hogy másokon segítsenek, puszta önzôségbôl teszik. Azért, hogy saját maguknak örömet okozzanak. Bár eleinte ledöbbentett ez a fajta gondolatmenet és mélységesen elítéltem azt, idôvel be kellett

vallanom, hogy lehet benne némi igazság. Ugyanis számomra nem igen akad hasonló érzés ahhoz a meleg, jólesô örömhöz, amit akkor érzek, amikor mosolyt, hálát és boldogságot csalok egy-egy cselekedetemmel mások arcára. Sosem felejtem el annak a hajléktalan srácnak az ôszinte reakcióját, aki mellett pár éve elhaladtam, de a piros lámpa megállított, így visszanéztem rá és a kezébe nyomtam egy kisebb köteg étkezési utalványt, vagy azoknak a litván beteg gyerekeknek a nevetését, akiket egy jótékony-

sági futóverseny elôtti bemelegítés során szórakoztattam a bohócorrommal és esetlen mozgásommal. Legyen tehát bármennyire is igaz barátom furcsa nézete, engem nem izgat. Számomra jólesô érzés örömet okozni másoknak, jobbá tenni az emberek napját, hívhatják ezt önzetlenségnek, vagy akár önzôségnek is. Ha kell, tartsanak önzô embernek, ez nem fog hátráltatni abban, hogy valami jót cselekedjek. Ezzel remélem rajtam kívül még sokan így vélekednek és megsegítik embertársaikat.

Karácsony közeledtével pedig több lehetôség nyílik arra, hogy egy kicsit nagyobb mértékben vigyük véghez ezeket a nemes cselekedeteket. Szinte számtalan lehetôség közül válogathat az ember. Ott van a már megszokott cipôsdoboz akció. A recept egyszerû, végy egy cipôsdobozt, és rakj bele olyan holmikat, például könyvet, játékot, élelmiszert vagy egyéb apróságokat, amik neked már nem kellenek. Vidd el egy erre kijelölt gyûjtôhelyre, és utána légy boldog a tudattól, hogy egy kisgyerek nagyon fog örülni a dobozban rejlô tárgyaknak. Az egyes áruházakban, boltokban bevásárlókocsik, vagy gyûjtôdobozok szokták várni az adományokat különbözô szervezetek, kórházak, árvaházak részére. Csupán annyi a dolgunk, hogy belerakunk egy-két tartós élelmiszert, könyvet, vagy ruhát, és a megfelelô személyek pedig eljuttatják a rászorulóknak. A Sophianae Étterem & Pub jótékonysági gyûjtést tart a Pécsi Gyermekotthon részére. November közepétôl egészen december 5-éig várják a karácsonyfájuk alá az apróságoknak szánt játékokat, ajándékokat. Akár egy szerda esti buli elôtt is beugorhattok egy-egy ajándékkal. December 6-án a személyzet eljuttatja az összegyûlt adományokat a gyermekotthon lakói részére. Ha nem értek oda 6-áig, akkor biztos vagyok benne, hogy a felajánlásotok így is eljut a szervezethez. Ezeken kívül pedig még megannyi lehetôség kínálkozik arra, hogy egy kis emberséget és jókora örömöt csempésszünk az ünnepi elôkészületekbe. Rengeteg önkéntes munka, jótékony cselekedet, adományozási alternatíva sorakozik elôttetek, csak járjatok nyitott szemmel és szívvel. Legyetek önzôek és okozzatok minél nagyobb örömet magatoknak azzal, hogy másokat boldoggá tesztek! Járuljatok hozzá, hogy a lehetô legtöbben ünnepelhessék békében és boldogságban a karácsonyt! •

XXII. évfolyam 4. szám

MOZAIK

FÉSZEK Az internetadó helyett internetet adó ország

E-stonia A mindössze 1,3 millió fővel rendelkező Észtország a Szovjetunió szétesését követően szinte a semmiből volt kénytelen építkezni, azonban mára Európa egyik IT-központjává nőtte ki magát. Írta: Harsányi Ákos Észtország nem rendelkezik sem nagy népességgel, sem pedig jelentôs természeti erôforrással, így a rendszerváltást követôen az észt kormány a liberális gazdaság és tudásalapú információs társadalom létrehozásában látta az ország fejlôdésének kulcsát. Már a kezdetekben nagy hangsúlyt fektettek a technológiai fejlesztésekre, az innovációkra és az IT-rendszerekre. Számos fejlettebb államot megelôzve az észtek már ekkor hatalmas lehetôséget láttak a még gyerekcipôben járó internethasználatban. 1998-ra minden észt iskola rendelkezett számítógépekkel és internet-hozzáféréssel. A gyerekek már 5 évesen megismerkednek játékos formában a programozás alapjaival. 2000-ben az észt kormány alkotmányában alapvetô emberi joggá nyilvánította az internet-hozzáférést. Ettôl kezdve a világháló használata olyan természetessé vált e balti nép számára, mint az ivóvíz vagy a levegôvétel. Ma az ország területének 98%án elérhetô a 100 mb/s sebességû internet, ami a tervek szerint jövôre már teljes mértékben le fogja fedni az államot. Míg a rendszerváltás idején az észtek felének vezetékes telefonja sem volt, ma a lakosság több mint 80%-a rendelkezik internettel és a mobiltelefon elôfizetések száma meghaladja a népességét. A Freedom House felmérései szerint az utóbbi években, Észtországban volt a „legszabadabb” az internet, jelenleg is csak Izland elôzi meg e listán. Az ingyenes wifihez bárki hozzáférhet éttermekben, kávézókban, könyvtárakban, benzinkutakon,

XXII. évfolyam 4. szám

buszokon, vonatokon vagy sokhelyütt a köztereken, parkokban, erdôkben mezôgazdasági területeken és a tengerparton is. A szalmabálán, illetve az erdô szélén, fák tövében netezô észtekrôl készült képek számomra is hihetetlennek tûntek addig, amíg a saját szememmel nem láttam mindezt kint tartózkodásom alatt. Egyszer, hosszú és kimerítô sétát követôen busszal szerettem volna visszajutni a belvárosba. Amikor megkérdeztem a buszmegállóban várakozó fiútól, hogy hol tudok buszjegyet venni, ô elôször értetlenül visszakérdezett: „Buszjegyet?” Ekkor még nem tudtam, hogy minden tallinni lakos ingyen veheti igénybe a helyi tömegközlekedést. Miután megismételtem, hogy egy buszjegyhez szeretnék hozzájutni, kurtán csak ennyit felelt: „Vegyél az interneten.” Ez a rövid párbeszéd kiválóan szemlélteti az észt nép világhálóhoz fûzôdô viszonyát, akik nem csupán a tömegközlekedési jegyeket szerzik be online, hanem a parkolást, a taxi rendelést, az éttermi asztalfoglalást, moziés színházjegyek vásárlását is különféle applikációk segítségével végzik. Természetesen ezek többsége hazánkban sem újdonság, a különbség csupán az, hogy e balti országban jóval nagyobb arányban használják ezeket. Például a banki tranzakciók 98%-a folyik az interneten keresztül és az észtek 95%-a a világhálón vallja be adóját. A 2005-ös észt önkormányzati választások

során a világon elôször lehetett online szavazati jogot gyakorolni. Ekkor ugyan a voksok mindössze 2%-át küldték be az interneten keresztül, ám a legutóbbi 2011-es parlamenti választásokon ez az arány elérte a 25%-ot. Az online szavazatokat a választás napja elôtti héten lehet érvényesíteni, melyek a határidô lejártáig megváltoztathatóak. A chippel ellátott személyi igazolványok nélkül szinte semmilyen internetes ügylet nem hajtható végre. Az elektronikus kártyát számítógépre vagy mobilra csatlakoztatva könnyedén elvégezhetô a lakcímkártya igénylése, a földhivatali, bevándorlási és állampolgársági ügyek, iskolai beiratkozás, polgárjogi ügyek intézése. E kártya lehetôvé teszi a digitális aláírást, így szerzôdések online megkötését is. A cégalapítás Észtországban mindössze 5-20 percet vesz igénybe. Az észtek online megtekinthetik az egészségügyi leleteiket, digitálisan végzik a receptírást és idôpontot is a neten kérnek. Az elektronikus személyi igazolvány alapján a rendôrök is bárkit könnyedén tudnak igazoltatni. Mindemellett az adatok és a rendszerek védelme kiemelt fontossággal bír, fôleg miután 2007-ben feltehetôleg orosz hekkerek próbálták feltörni azokat. Észtországban megszûntek a sorok, csökkent a bürokrácia és a korrupció. Tallinnt ma már sokan „Európa Szilícium-völgye”-ként emlegetik. Itt található az EU nagyméretû ITrendszereinek üzemeltetési igazgatását végzô ügynökség központja és a NATO Kibervédelmi Kiválósági Központja. Észtország GDP-jének 15%-át termeli az IT-szektor. Egy fôre vetítve innen indul a legtöbb startup a világon, melyek közül a Skype világhírûvé nôtte ki magát. E kis ország elindult a jövô útján, remek példát mutatva számos más államnak, köztük hazánknak is. •

MOZAIK

FÉSZEK E-learning portálok

Ingyenestol a fizetosökig Ahogy az előző számban ígértem, ezzel a cikkemmel mmel befejezem az ingyenes e-learning portálok bemutatását, és szépen átevezünk a fizetős portálok „felségvizére”. Ahogy látom, a témákból elég lassan fogyok ki – várhatóan a cikksorozat a tanév végéig eltart majd. Írta: Horváth Ádám Francia nyelvet magas szinten mûvelô hallgatóimnak ajánlom (egy megtekintésre mindenképpen) a francia kormány támogatásával mûködô portált (http://www. france-universite-numerique.fr), amely a francia egyetemek e-learning képzéseit gyûjti össze. Kritikai véleményt nem tudok róla írni, miután portál semmi szín alatt nem akar megszólalni angolul, én pedig nem beszélek franciául. Aki a korábbi vagy mostani cikkemben bemutatott ingyenes portálokon elveszett volna, annak ajánlom szíves figyelmébe azt a különleges keresô portált, ahol az egyes portálok kurzusaira tud keresni. Rendkívül professzionális a keresô szolgáltatás, így javaslom, hogy jegyezzétek meg jól a címet: http://www.mooc-list. com. Meg kell még említenem egy-két különleges helyet. Kifejezetten C/C++ nyelven tanulók számára hívta életre a Pearson kiadó a http://www.cppinstitute.org címen elérhetô honlapot. A bevallott cél, hogy nemzetközileg elfogadott képesítési rendszer legyen a C, illetve a C++ programnyelv. Rendkívül szimpatikus, hogy a kurzusok ingyenesek, csak a vizsgákért kérnek díjat. Kezdô MOOC portál

az Allversity (http://www.allversity.org) – pár kurzussal mindössze. Nagyon jó a kezdô fényképezô tanfolyam; ajánlom is min-

den fényképezés iránt érdeklôdônek, hogy végezze el mihamarabb ezt a kurzust, mert hiába tetszik nagyon maga a portál, nem hiszem, hogy hosszú életû lesz… Bár távol álljon tôlem, hogy ellendrukker legyek. És ahogy említettem, ezzel végére és értünk azoknak a (kvázi) ingyenes MOOC-portálok nak, amelyre érdemes idôt szánni (HP ingyenes e-learning „megoldása” nem véletlen maradt ki a sorból). Áttérünk azokra az online képzésekre, amely már fizetôsen ugyan, de többé-kevésbé egy egyetemi hallgató (talán) megengedheti magának. Magyarországon több kísérlet volt már oktató CD/DVD-k kiadására, igazából sikeres próbálkozásra, amely hosszútávon fenntartható lett volna nem emlékszem. (Magyar piac ehhez kicsi.) Csak dicsérni tudom egy mûszaki fôiskolai tanár kezdeményezését, aki online tanít fôképp programozást. Honlapja a http://nagygusztav.hu címen érhetô el. Tanfolyamai megfi zethetôek és a könyvei beiratkozási kötelezettség nélkül támogatás fejében (ha úgy tetszik: becsületkassza-szerûen) letölthetôek. Tanfolyamai 20.000 forintba kerülnek, a mai magyar piacon messze a legolcsóbb. Aki meg szeretett volna tanulni eddig programozni, de nem tudta, hogy hol és hogyan, annak ôt tudom elsô lépésként ajánlani (egyébként webprog ramo zást, C-t, C++-t és JAVA-t lehet tanulni). Nemzetközi szinten a tisztán E-learning portálok közül egyértelmûen piacvezetô a Lynda.com. Korábban DVD-n is megjelentette tanfolyamait, napjainkra viszont átállt a teljesen online oktatási

módra. Árazásában maga a szolgáltatásra lehet elôfizetni négy díjcsomagban, ezért viszont tetszôleges számú kurzus tananyagát lehet megtekinteni – és hiteles bizonyítványért vizsgát tenni. (Bár meg nem tudom mondani, hogy Lynda.

com vizsga mennyit ér a munkaerôpiacon.) A legolcsóbb díjcsomag havi 25 dollárba kerül (havi 6100 forint), a legdrágább viszont évi 375 dollárt (92.000) tesz ki, viszont ezért a pénzért letölthetjük az oktató videókat offline megtekintésre is, és megkaphatjuk gyakorlásra a videókban használt állományokat is. Azt kell, hogy mondjam, hogy aki megengedheti magának, annak megéri. A kurzusok felölelik a gyakorlati informatika és üzleti tudományok minden területét. Amondó vagyok, hogy egyes kurzusaik hiánypótolóak és egyediek a piacon. Csak angolul lehet ezeket a videókat meghallgatni – éppen a más nyelvû piacok megszerzése érdekében vásárolta fel jó három évvel ezelôtt a Video2Brain céget, amelynek angol programját magába olvasztotta, viszont megmaradt a német (és még pár európai) nyelvû képzése. A következô cikkemben bemutatok egy másik magyar online képzési portált, és nagyobb lélegzetû írást szentelek a most említett Video2Brain cégnek. Talán mellette még 1-2 más lehetôség is bemutatásra kerül…. •

XXII. évfolyam 4. szám

MOZAIK

FÉSZEK Pécsi vagyok portré

Interjú Ertl Dániellel Ebben a hónapban a Delusions of Grandeur énekesét/rapperét faggattam. A D.O.G. színesre festi a pécsi zenei életet, vidám dalaikkal pedig bugit csalnak közönségük lábába – a tapasztalat szól belőlem. A bandatagok sem mindennapiak, hiszen van köztük amerikai, norvég, ír, német és persze magyar. Külön öröm, hogy ez a sok nemzetiség épp a mi városunkban talált egymásra, és boldogítanak minket nem szokványos produkciójukkal. Írta: Havasi Virág – A zenekar tagjai a világ minden tájáról érkeztek. Hogyan hozott össze titeket az élet? – Perpillanat mindenki Pécsen él. Elôször a Thomassal találkoztam, aki norvég, aztán meg a Simyvel, ô amerikai, jómagam pedig magyar, de éltem kint New Orleans-ban 5 évet. Összehaverkodtunk, közben kiderült, hogy elég hasonló zenei ízlésünk van, ôk gitározni is tudnak, úgyhogy kiültünk a parkba, sokat voltunk

együtt és elôbb utóbb, ha nem is dal, de valami olyasmi kikerekedett belôle. Eltelt pár év, ránk szólt a Soltész Peti haverunk, és azt mondta, hogy ezt miért nem rakjuk össze komolyabban, és csinálunk belôle zenekart. Ez volt három és fél éve, onnantól zenélünk céltudatosan. Eleinte feldolgozásaink voltak, de közbe jöttek az ötletek meg egyre több szövegünk lett, és attól kezdve a saját számainkat öntöttük zenei formába. – Mióta vannak zenei ambícióid? – Az elsô rapp szövegemet tíz éve írtam, amikor Amerikában voltunk az egyik barátommal. Emlékszem Memphis-bôl indultunk le Wisconsin-ba, ott volt egy játszótér elôtte egy

XXII. évfolyam 4. szám

kosárpálya graffitikkel és oda volt írva: „Once upon a time”. Közben egy dal ment a háttérben, rohadt jó volt az instrumentálja, és arra elkezdtem nyomatni egy szöveget: „Once upon a time, I’ve been looking so fine. Sat in to the burbuan, driven all around.” amibôl a suburban az autónk volt. Én vezettem, a haveromnál meg volt egy térkép és mondtam neki, hogy írja le, amit mondok. Így elkezdôdött ez a dal, amibôl mindig megvolt egy újabb és újabb sor, ami egészen egy számmá nôtte ki magát. Egyébként itthon fejeztem be, az eleje errôl a túráról szól, a vége pedig már Pécsrôl. – Megjelent a CD-tek. Milyen visszhangja volt? – Aki hallotta, azt mind azt mondta, hogy nagyon tetszik neki, de ugyanakkor úgy érezzük, még több helyre el kell juttatnunk. Akár külföldre is, hiszen a zenénk nincs behatárolva Magyarországra. Amerikát meg Európa nyugati részét céloznánk meg, hogy megismerjék az emberek, és még több mindenkihez eljusson. – Van egy vállalkozásod. Hogy fér bele minden az idôdbe? – Van amikor kevésbé, van amikor jobban. A munkámnak van egy csúcsszezonja – külföldi diákoknak segítek tolmácsolni, meg lakást találni – ez nyáron van a legjobban felpörögve, mint ahogy a fesztivál szezon is, olyankor nagyon nehéz. Az év többi részén jobban be tudom osztani az idôm, és nagyon sokat segít a feleségem. Szerencsére jól áll ehhez a do-

loghoz, a vállalkozásban együtt dolgozunk így ott is van közös felület, és sikerül úgy intézni, hogy elég idô jusson a családra, munkára és a zenére is. – Frontember típusnak tartod magad? – Muszáj volt felnôni a feladathoz, de egyébként mivel én állok középen, mindenki azt hiszi én vagyok a frontember, holott általában hárman vagyunk erre a posztra. Azt mondanám, hogy számtól függ, mert mindig van valaki, aki inkább elôtérbe kerül. A dalokat pedig együtt csináljuk. – Hol láthatunk titeket legközelebb? – A következô koncertünk december 28.-án lesz a Sportcsarnokban, amikor a Punnany Massifnak és a Halott Pénznek is. •

MOZAIK

FÉSZEK Leszámolás az elôítéletekkel

Tényleg két Magyarország van? Ma két Magyarország van! – indítja elgondolkodtató facebook bejegyzését egyik ismerősöm. Az írás további részében a népi-urbánus megosztottságáról (mai nyelven: konzervatív-liberális ellentét) ír és ennek hátulütőiről. Értsünk az írással egyet, vagy sem, a politikai vonatkozásokat negligálva a kérdésfelvetés önmagában is becsülendő és érdekes. Mostani cikkünkben annak nyomába eredünk, hogy tényleg két Magyarország létezik-e? Írta: Barkóczi Csaba Nem hinném, hogy két Magyarország létezne. Vagy mégis? Korrigálok. Inkább reménykedem benne, hogy nincs. Két fajta politikai szocializáció, az igen. Hogy miért lesz valaki konzervatív vagy liberális? Miért válik az egyén valamely politikai irányzattal szemben kritikussá, más esetben elvakult szimpatizánssá? Milyen külsô ingerek nyomán alakul személyisége politikai értelemben „kifejletté”? Ez egy másik kérdés. A szociológia és a politikatudomány mûvelôinek egésze között konszenzus van azt az állítást illetôen, hogy a politikai énünk a személyiségünk részét képezi. Ha pedig valami beépül önazonosságtudatunkba, függetlenül attól, hogy konzervatívok, liberálisok, szocialisták vagy mondjuk teljesen apolitikusak vagyunk, akkor az onnantól kezdve a saját identitásunk olyan részévé válik, melytôl nehezen tudunk szabadulni. Az emberek többségénél, függetlenül iskolázottságától, egyfajta belsô válságot okozhatna, ha bizonyos politikai kérdésekben revideálnia kellene egyik napról másikra álláspontját, s nem azért, mert az illetô szûklátókörû, buta vagy megrögzött gonosztevô, hanem egyszerûen, mert a politikai hovatartozása a személyiségének része, amihez lojális, s ami úgymond valamennyiünk esetében identitásképzô elem. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen a társadalom majd minden tagja már egész fiatalon kapott egy olyan személyre szabott szocializációs szemüveget, amin keresztül nézni fogja a világot, s amely szemüveget levetve lehetne csak igazán nyitott, empatikus és objektív a más álláspontot képviselôkkel szemben. Ezt a szemüveget azonban minden akaratunk és próbálkozásunk ellenére

sem fogjuk tudni levetni, legfeljebb egy kicsit lejjebb tolni a homlokunkról. S ez nem valami extrémmód negatív dolog, hanem az emberi lét velejárója, tehát nem csak nálunk van így, hanem az egész világon minden társadalmat jellemez. A különbség abban áll, hogy mekkora jelentôséget tulajdonítanak ennek az egyes közösségek tagjai. Mennyire látják be, hogy az eltérô stílusú és fazonú szemüvegek, attól, hogy eltérnek a mienktôl, még lehetnek jók is, ha a tulajdonos szemével nézzük ôket. Egy nagyon jó barátom, aki majd tíz évvel idôsebb nálam, s rengeteg helyen dolgozott Európában, beleértve Magyarország különbözô régióit is, határozottan állítja,

hogy az emberek 99 százaléka a világban alapvetôen jó ember. 100 emberbôl esetenként 1 akad, aki tudatában van annak, hogy morálisan helytelen az, amit tesz, mégsem törôdik ezzel, nincsenek meg benn a kellô fékek. Mindenki más – sokszor hihetetlenül nagy hibák elkövetôi is – abban a szellemben járnak el, hogy ôk jót tesznek. Gondoljunk erre akkor is, amikor egy velünk nem egy politikai platformon álló valakivel diskurálunk! Lehet, hogy az illetônek nincs igaza, lehet, hogy csak a mi szemszögünkbôl és a mi érdekeink tekintetében nincs igaza, de lehet, hogy nekünk nincs igazunk. Nem

kötelezô senkivel egyetértenünk, de annak, hogy valakit kiközösítsünk, leírjunk vagy gyûlöljünk pusztán politikai elvei miatt, tényleg nincs túl sok pozitív hozadéka. Tudni kell, hogy a nézeteit minden egyén a környezetétôl kapta: a családjától, barátaitól, az iskoláitól, a munkahelyétôl és a médiából, ami körülveszi. Tudományosan ezeket primer és szekunder szocializációs ágenseknek nevezzük. Ezek hatásai lehetnek produktívak és kontra-produktívak is. (Példa: Lehet valakinek az édesapja meggyôzôdésesen liberális beállítottságú, de ha ez kontra-produktívan csapódik le, akkor a gyermeke mégis valamilyen másfajta politikai csoportosulás felé fog húzódni.) Maradéktalanul egyet kell hogy értsek ismerôsömmel abban, hogy hazánknak még lenne hova fejlôdnie a politikai kultúra terén. A politikai korrektség megkívánja, hogy hozzátegyem, lehetne ettôl lényegesen roszszabb is /lásd Afrika/. Azt azonban, ha kijelentjük, hogy a magyar társadalom megosztott és ennek a megosztottságnak egyik pólusát megbélyegzôen lehúzzuk, akkor azzal nem juthatunk egyrôl a kettôre, csak mélyítjük az amúgy is túl tágas szakadékot. Egyetértek a bejegyzést közlô ismerôsömmel abban, hogy kell az empátia, ott ahol ez nincs, ott nincs nemzeti minimum sem, amire épülhetnek a közös nevezôk, majd a közös jövôkép. Véget kell vetni a sérelmi politizálásnak, amihez a mindenkori kormányzatnak a hatalmi arroganciájából, az ellenzéknek pedig a véresszájúságából kellene visszavennie. Ez lehetne elôrelépés. Nem hiszem, hogy két Magyarország lenne. Legfeljebb akkor, ha a Székelyföldet egy különálló Magyarországnak számoljuk. Ez azonban már más témához tartozik. •

XXII. évfolyam 4. szám

MOZAIK

FÉSZEK KERESZTREJTVÉNY

1. Egyik legnagyobb magyar költônk, november 10-én volt halálának 70. évfordulója. 2. Ennek ôsét, a fondantcukrot – egyfajta kristálymassza – elôször Franciaországban készítették el, illetve kezdték összecsavart papírba helyezve árusítani. 3. Ajándékozása a 12. századi Franciaországból ered, ahol gyümölcsökkel és diókkal teli csomagokat hagytak az apácák a szegények ajtói elôtt. 4. Itt nagyjából hatvanmillió fenyôfát ültetnek évente, amelyekbôl karácsonyfa lesz. 5. A christmas szó az óangol „Cristes maesse” kifejezésbôl ered, Krisztus ez-ét jelenti. 6. Az, hogy Jézus pontosan mikor látta meg a napvilágot, a mai napig tisztázatlan, és ôk a mai napig vitatkoznak errôl. 7. Ezen növény alatti csók Friggától, a norvég szerelemistennôtôl eredeztethetô, akit ezzel a növénnyel azonosítottak. 8. Assisi Szent Ferenc ideje elôtt a karácsonyi dalokkal a templomokban nem csinálták ezt. 9. James Pierpont által 1857-ben szerzett dal, a Jingle Bells elôször a One Horse Open Sleigh címet kapta és erre az ünnepre készült. 10. Az egyik életstílus egyike, amellyel szemben a Kilátó cikkek írója szerint társadalmi szinten kell fellépnünk. 11. Ebben az országban a második „legszabadabb” az internet, melyrôl bôvebben olvashattok is az újságban. 12. A pro cikk egyik fontos gondolata: „Az internet…”.

5. 3.

6. 9.

8. 10.

12.

11.

Készítette: Havasi Virág, Kerekes Ramóna

XXII. évfolyam 4. szám

MOZAIK

FÉSZEK

Sz@rpoén Bt.

A nagy sikerre való tekintettel

A Sz@rpoén Bt. kültagokat keres! Szívesen belépnél? Küldj nekünk egy olyan (sz@r!)poént, amit saját magad találtál ki, és a kültaggá avatás tiszteletére itt olvashatod viszont pályamûvedet! Sz@rpoén Bt. - Az igényes szellemi termék pártolója. (szarpoenbt@feszek.pte.hu)

Izlandi párbeszéd: - Kislányom hogy megy a sorod? És mi ez itt rajtad?!?! - Énekesnő lettem, és ez itt egy björkabát.

„Elindult egy jelenléti ív, kérem tüntessék fel a nevüket először olvashatóan, majd olvashatatlanul.” – Dr. Jarjabka Ákos –

- Főnök ezt is vigyük? - Ja, hozzátok! - Hozzánk?!

- Hogy tanítja meg a varázsló a pókot úszni? - Hókusz pók ússz!

„Ha én nokiás vagyok semmi pénzért nem veszek apple telefont, mert az egy kapitalista úri huncutság.” – Dobó Róbert –

A költöztetőim remélem nem használnak dropbox alkalmazást!

- Mi a különbség egy tengely tömítőgyűrűjében, és a kutyám farkában? - Mindkettő kopó alkatrész. - Hogy lesz valakiből magas, és buta ember? - Hát megszületik, és észnélkül elkezd nőni.

Két hentes beszélget: - Te Józsi! Hogy viseled, hogy megcsalt az asszony? - Már feldolgoztam.

„A kórházban a fehérköpenyes az orvos, az akinek sztetoszkóp van a nyakában és épp nem nyakláncként hordja. Az aki 30 centivel lebeg a föld felett, és nem köszön senkinek, na ő a főorvos.” – Dr. Jarjabka Ákos –

- Mi az? Quasimodo hátán, föld alatt élő, éjszaka aktív, ragadozó emlős? - Torzonborz.

A meteorológus az borúlátó?

XXII. évfolyam 4. szám

FÉSZEK WORLD TOUR: SZENTPÉTERVÁR