Fészek XXII. évfolyam 5. szám

FÉSZEK WORLD TOUR: WASHINGTON, DC

TARTALOM

FÉSZEK Házunk Tája

Jegyzet, Hírek 4 Hírek 5 Képes Krónika 6 Köszönjük és Köszöntünk – HÖT 8 Fészket építettünk – Kalandozások egy szervezet élén 10 I’m an AIESECer and it rocks – AIESEC 11 Tervezz velünk! – Integro 12 Pledge Time 2015 – KTB 12 Új szemeszter, új elnökség – Karton Network 13 Az AEGEE Nem Hiányozhat Az Idei Bakancslistádról! 13 I like to move it, move it! – Sportfolio 14 Érettségire hangolva – TM 14 Interjú Számedli Reginával 15 Hónap Hallgatója Interjú Chvojka Dániellel 16 Kirepülve Hallgatók a liberalizmusról 17 Folyosó Hangja

Párbeszéd

Interjú Karolinyné dr. Csetneki Zsuzsannával 18 Oktatói Portré Szólásszabadság 21 Oktatói Körkérdés

Szonda

Szabadon? 22 Felcím: A Pécsiközgáz véleménye a liberális eszmékről

Kilátó Charlie vagyok? 26 Helyünk a világban IV. 27 Magyarság a Kárpát-medencében

Lehúzó

A kifogások rabjai 28 Kongó Belváros 29

Szellem Gondolatébresztő Pro: Az individualizmus mellett 30 Kontra: Amit nem ártana átgondolni 31 Ez van Novella 32

Elvonó

Kannás Alajos – Glória 33 Nagyné Kiss Erzsébet – Hiszek 33 Krüzselyi Attila – Modernség 33 M. Laurens – ÓHAJ! - Szent István utódaihoz 33

Köret

He7edik – filmajánló 34 Outlander: Az idegen – filmajánló 34 Markus Zusak: A könyvtolvaj – könyvajánló 34 Predestination: Idohurok – filmajánló 35 Elszakadóban – színdarab ajánló 35 Liane Moriarty: A férjem valamit titkol – könyvajánló35

Mozaik Szakma

Jean Tirole (1953 - ) 24 Csodálatos Elmék A külföldi befektetések szerepe a hazai gazdaság növekedésében 25

A legveszélyesebb csúcsragadozó – Az ember tragédiája? 36 Az Iszlám rövid története – Alávetni a világot Allahnak 37 Kaja, pia és koncert pénz nélkül? – Simple PR-cikk 38 Interjú Kovács Mártonnal 39 'Pécsi vagyok' portré Emlékezés Buzánszky Jenőre 40 Keresztrejtvény 41 Aranyköpések, Sz@rpoén Bt. 42

Impresszum Alapítók: László Barna, Nagy Zsolt, Réti Gábor Szatnik Szilvia, Bartók Márk fôszerkesztô, címlap, elvonó • Hange Dániel, Havasi Virág felelôs szerkesztô, képes krónika • Halász Bia házunk tája • Gergits Imola párbeszéd • Harsányi Ákos szonda • Pavelka Alexandra szakma • Barkóczi Csaba kilátó • Frischmann Dávid lehúzó • Lugosi Barnabás szellem • Kerekes Ramóna köret • Maklári Brigitta mozaik Tördelôszerkesztôk: Faragó Bernadett, Gungl Larion, Hange Dániel, Kerekes Ramóna, Szálasy Zsófia, Havasi Virág Olvasószerkesztôk: Barkóczi Csaba, Engert János, Halász Bia, Haris Andrea, Pelles Márton, Stickel Orsolya Grafikusok: Bartakovics Bettina, Havasi Virág, Szatnik Szilvia További munkatársak: Chvojka Dániel, Filinger Kitti, Gungl Larion, Halász Bianka, Haris Andrea, Juhász Bálint, Kászonyi-Nemes Márió, Kovács István, Kovács Márton, Lóránt Balázs, Pál Zorka, Patai Bianka, Pelles Márton, Stankovics Mátyás, Stósz Fanni, Számedli Regina Közremûködô oktatóink: Abaligeti Gallusz, Dr. Kaposi Zoltán, Karolinyné dr. Csetneki Zsuzsann, Váry Miklós Szerkesztôség: 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel.: 72/501-599/3180. Mobil: 20/373-0211 vagy 30/587-0313 Hirdetések: Havasi Virág, 30/587-0313, hange.daniel@gmail.com Internet: honlap: facebook.com/feszekujsag; Olvasói levelek: olvasoi@feszek.pte.hu Nyomdai munkálatok: Bolko-Print Kft. (7622, Pécs, Rét u. 47.)

XXII. évfolyam 5. szám

3

Jegyzet

Fészek

Hírek Elszabadult liberalizmus Írta: Bartók Márk Mielôtt bárki azt hinné, hogy konzervatív vagyok, leszögezném, hogy ez nem így van.

Liberális vagyok, ahogy szerintem kortársaim perdöntô része is az. A szabadelvûség a mai világ egyik lételeme, a szabadság olyan fontos, mint az alvás vagy a táplálkozás. Amikor liberalizmusról beszélünk, több mindenre asszociálhatunk, fôleg a gazdaságra és a politikára. A gazdasági részét már megtanulhattuk a GTA-órákon (köszönjük Adam Smith, a láthatatlan kéz elméletet, és a szabad piacunk támogatását), a történelmet meg már mindenki kívülrôl tudja, francia forradalom, és a többi. Én a személyes szabadságról, és ami hozzám leginkább közel áll, a sajtószabadságról szeretnék írni, ahogy újságunk is inkább ezt a témát boncolgatja, hiszen a politikai hitvallása mindenkinek más és más, nehezen alkothatná egy kari lap gerincét.

A liberalizmus az egyén szabadságát, a törvény elôtti egyenlôséget támogatja, de ezek megvalósulnak-e napjainkban? Szerintem nem. A problémát úgy közelíteném meg, hogy a mai liberális világképben ellentmondások találhatók: elég a paparazzokra gondolnunk. Fotóik a médiában leközölhetôk, a lencsevégre kapott egyént viszont senki sem kérdezte meg, jóváhagyja-e azokat.

Ma a sajtó szabadságát – véleményem szerint – az egyének szabadsága fölé helyezik. Ráadásul, amint azt a nemrég történt párizsi események prezentálták, vallásokon, kultúrákon, történelmi eseményeken és személyeken gúnyolódhatunk a liberalizmus, szólásszabadság nevében.

Természetesen sok országban cenzúrázzák még a lapokat, oszlatnak szét tüntetéseket, és hagyják figyelmen kívül az egyén szabadságát, de – és szerintem ez válik egyre gyakoribbá – manapság mindinkább már csak az erkölcs szab gátat gondolataink kinyilatkoztatásának.

Furcsa, hogy embermilliók számára jelenti immár a szélsôséges liberalizmus, a másokra tekintettel nem lévô hírközlés és véleménynyilvánítás a „standard” állapotot.

Figyeljünk erre! •

4

Cecília, Faragó László és Gál Zoltán.

Valamennyien a kar regionális tudományi programjainak oktatói is egyben.

Sikeres „Horizon 2020” pályázat a PTE KTK munkatársainak részvételével „Financial and Institutional Reforms for Entrepreneurial Society” azaz „Pénzügyi és Intézményi Reformok a Vállalkozói Társadalomért” címmel került pozitív elbírálás alá a PTE KTK kutatói részvételével benyújtott Horizon 2020 pályázat. A projekt célja, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés összefüggéseit vizsgálja Európában a „Europe 2020” stratégia megvalósításának támogatása érdekében, illetve hozzájáruljon Európa növekedési, innovációs és munkahelyteremtési képességének helyreállításához, amiben kiemelt szerep hárul a vállalkozói szellem kimunkálására.

A pályázatban résztvevô 9 partner a vállalkozói léttel foglalkozó legelismertebb kutatási központok közül került ki Európában. A magyar csapat feladata elsôsorban az európai vállalkozói ökoszisztéma minôségének értékelése lesz; annak feltárása, hogy milyen a jelenlegi állapot és melyek azok a szûk keresztmetszetek, amelyek a vállalkozói tevékenység és az intézményi reformok útjában állhatnak.

Horváth Gyula az MTA Regionális Tudományi Bizottságának elnöke Az MTA Gazdaság- és Jogtudományi Osztályának keretében mûködô Regionális Tudományi Bizottság, elsô ülésén Horváth Gyulát választotta meg elnökének. Az elnöki mandátum három évre szól. A bizottság alelnöke Szirmai Viktória és Nemes Nagy József lett, mindketten a Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola oktatói. A 127 regionális tudományi köztestületi tag 25 fôbôl álló bizottságot választott. A bizottság pécsi tagjai Pálné Kovács Ilona, Mezei

Gyárlátogatáson voltunk 2014. november 18-án Karunk néhány hallgatója gyárlátogatáson vett részt a KRONOSPAN-MOFA Hungary Kft. mohácsi üzemében. A KRONOSPAN ma a világ legnagyobb falemez gyártó cégcsoportja.

A látogatás során a hallgatók megismerhették a cégcsoportnál alkalmazott számviteli rendszereket, ill. betekintést nyertek a gyártás folyamataiba is. Köszönjük a színvonalas programot a KRONOSPAN-MOFA munkatársainak, emellett köszönettel tar­tozunk Hargitai Ildikónak és a Kompetencia- és Tehetségfejlesztô Központ munkatársainak a remek szervezésért.

Dr. Bencze Bálint „HerbaDentál” projektje értékesítési fázisba ért Dr. Bencze Bálint „HerbaDental” projektje elsôként a Simonyi Vállalkozásfejlesztési, majd a Simonyi Növekedési Programokban inkubálódott és örömmel jelenthetjük be, hogy értékesítési fázisba ért. A terméke „HerbaDei szájvíz” márkanéven a Béres Egészségtár révén a patikákban és a Herbaház szortimentjében kerül értékesítésre valamint az alábbi honlapon érhetô el: www.herbadei.hu.

Gratulálunk Bálintnak a kitartó munkához, valamint Dr. Vitai Zsuzsa, Dr. Lányi Bea és Dr. Kia Golesorkhi mentoroknak, akik a hallgatói csapatokat instruálva támogatták a termékké válást.

XXII. évfolyam 5. szám

Házunk Tája

Fészek

Hírek

Sebestyén Tamást az MKE Elnökség tagjává választották Örömmel adjuk hírül, hogy Dr. Sebestyén Tamás a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesület közgyûlésén megválasztott új elnökség tagja lett. Ezúton gratulálunk – szerkesztôségünk nevében is – a kar nyilvánossága elôtt oktatónknak, aki választott elnökségi tagként segítheti a továbbiakban a kar és az MKE közötti szakmai együttmûködést! Az új elnökség további tagjai: Dr. Telegdy Álmos (elnök), Dr. Benczúr Péter, Dr. Elek Péter, Dr. Horn Dániel.

WELLHELLO koncert Helyszín: Pécsi Est Café Kezdés: Március 28. 21:00 Hát helló, Fluor és Diaz március végén leugrik a Pécsi Est Caféba egy kis mókára! Zenéjükkel fognak Instagram szûrôt húzni a szemeinkre, hogy egy kopott VHS kazetta strandjelentének tûnjön a valóság a nyáridézô fellépés közepette egy finom rozéval a kezedben. Avagy Fluor és Diaz egy új projektbe kezdett, ami állítólag az összes többi munkájuk felett fog állni. Mint ahogy az a Rakpart és az Apuveddmeg klipjeibôl is látszik, ezúttal elôszeretettel nyúlnak vissza a ’80-as évekhez, mind képileg, mind zeneileg, de azért ne féljetek, a srácok szövegei továbbra is nagyon frissek, a repertoárjuk pedig pont annyira energikus, mint amennyire ezt elvárjátok tôlük. A tavaszi nyáridézô lazázásra elôvételben is megvehetitek a jegyeiteket 1200 forintért, a helyszínen pedig 1500 forintot fog kóstálni a belépés.

KULTÚRA A világ éjszakai arca – nemzetközi fotókiállítás Helyszín: Zsolnay Negyed – Pécsi Galéria m21 Idôpont: Március 8-ig Az elismert fotósokból álló The World At Night szervezet a világ éjszakai arcát mutatja be a nagyközönségnek csillagászati tájképeken keresztül. A TWAN 2007-ben jött létre a NASA és az Astronomers Without Borders (Csillagászok Határok Nélkül) együttmûködése keretében. A szervezet egyetlen magyarországi tagja Ladányi Tamás, akit asztrofotós munkája alapján hívtak meg a rangos társaságba Közép-Európát képviselendô.

A kiállításon száz kép látható, amelyek betekintést adnak a TWAN fotósainak munkájába. Megtekinthetô az amerikai nemzeti parkok felett ívelô Tejút; iráni, török tájak és csillagképek együttesének kompozíciója; a világ nagy obszervatóriumainak látványa a csillagos ég hátterével; Földünk déli féltekéje felett ragyogó konstellációk; az UNESCO Világörökségeinek éjszakai arca; valamint a szemünknek oly kedves hazai csillagos tájak. A diákjegy mindössze 250 Ft.

XXII. évfolyam 5. szám

PÁLYÁZAT „iLex Social Solution” – Pályázat Határidô: 2015. február 28.

Az iLex Systems Szolgáltató Zártkörûen Mûködô Részvénytársaság által meghirdetett pályázat. Az iLex egy olyan új, innovatív jogi vállalatirányítási rendszer, amely informatikai alapokra helyezi a vállalati jogi folyamatokat, ezzel gyorsabbá és költséghatékonnyá téve a mûködést.

Az iLex Systems Zrt. elkötelezett szándéka, hogy olyan új típusú infokommunikációs csatornát fejlesszen, amely bárki számára egyszerûbbé és gyorsabbá teszi a jogi szolgáltatások igénybevételét és az ügyvédekkel, jogi szolgáltatókkal történô kommunikációt. Olyan kreatív ötleteket várunk, amelyek segítségével az ügyvéd vagy jogi szolgáltató és az ügyfél közötti kommunikációt jelentôsen felgyorsíthatjuk valamilyen digitális technika segítségével.

Pályázók köre: a pályázaton részt vehetnek a Pécsi Tudományegye-

tem Állam- és Jogtudományi Karának vagy Közgazdaságtudományi Karának nappali vagy levelezô tagozatos, valamint PHD hallgatója. További információ a ktk.pte.hu/node/1175 címen található.

Esszépályázat – „Annyira hasonló, annyira különbözô, annyira európai” Határidô: 2015. február 27.

Az Európai Bizottság Bôvítési Fôigazgatósága örömmel jelenti be, hogy összeurópai esszépályázatot indít a következô címmel: „Annyira hasonló, annyira különbözô, annyira európai”.

A pályázaton 18–25 éves fiatalok vehetnek részt, az EU 28 tagállamából.

A pályamûvek 2014. november 5-tôl 2015. február 27. 12 óráig küldhetôk be. A résztvevôktôl azt kérik, hogy pályamûvükben fejtsék ki válaszukat az alábbi két kérdés egyikére, illetve akár mindkét kérdésre: – Mi a véleményed a kibôvült Európai Unióról?

– Hogyan tudja kezelni a kibôvült Európai Unió a jövôbeni kihívásokat?

A pályázati idôszak végén országonként egy gyôztest hirdetnek. Az egyes országok gyôztesei háromnapos tanulmányúton vehetnek részt Brüsszelben, pályamûveik megjelennek az Európai Bizottság webhelyén és a pályázat országos médiapartnerei is megjelentethetik azokat.

További kérdésekre örömmel válaszolnak e-mailben vagy telefonon: annyiraeuropai@premiercom.hu / +36 1 483 1860. •

5

KÉPES KRÓNIKA

FÉSZEK

Fotók: Karton Network

Erasmus orientációs nap

6

XXII. évfolyam 5. szám

FÉSZEK

KÉPES KRÓNIKA

Fotók: Karton Network

XXII. évfolyam 5. szám

7

Házunk Tája

Fészek

Köszönjük és Köszöntünk Új év, új félév és öt (majdnem) új Hallgatói Önkormányzati Testületi tag. Piros Ármin, Szatnik Szilvia, Riszt Krisztina, Pál Zorka, Pávkovics Bálint… öt név és egy jelmondat: „Együtt. Egymásért. Egységben.” De kik is vagyunk Mi? Most bemutatkozunk Nektek!

Részemrôl megtapasztalhattam, milyen jó érzés is diákszervezeti tagnak lenni, sôt egybôl több szervezetben, elsô kézbôl élhettem át mindazt, ami ezt a fajta aktív hallgatói életet jellemzi, aminek rengeteg kedves emléket köszönhetek. Majd késôbb az MKT alelnöke lehettem, ami remek tapasztalatot nyújtott számomra, hogy megismerjem az érem másik oldalát is.

Most pedig egy újabb szemléletváltás következett be, ugyanis a hallgatók, a Ti jóvoltatokból január 1-e óta a KTK HÖT elnökeként egy remek csapattal együtt már azon dolgozunk, hogy ez az egyedülállóan pezsgô hallgatói élet, amely a Pécsiközgázt jellemzi a jövôben is ilyen magas hozzáadott értékkel rendelkezzen.

Tesszük ezt öregbítve a Kar hírnevét, hogy újabb és újabb generációk válas�szák a PTE KTK-t és élhessék át mindazt, amiben nekem, nekünk már szerencsénk Piros Ármin vagyok, a Pécsi Tudo- volt részt venni. mányegyetem Közgazdaságtudományi Kar harmadéves gazdálkodási és menedzsment szakos hallgatója.

Szigetváron születtem 1992-ben. Remek 4 évet töltöttem el a volt középiskolámban, a Radnótiban, itt ismerkedtem meg a közgazdaságtan alapjaival is, így amikor döntenem kellett, hol is szeretnék továbbtanulni kézenfekvô volt a döntés, hogy a Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karát válasszam. Úgy érzem, ennél jobban nem választhattam volna, ezen a helyen a hallgatóknak rengeteg lehetôsége van, mindenki úgy élheti meg az egyetemi éveket, ahogy ô maga szeretné, és ennél nagyobb ajándékot egy a húszas éveiben járó fiatal Szatnik Szilvia vagyok, elsôéves, nem kaphat. közgazdasági elemzô mesterképzéses

Szerzô: KTK HÖT

8

hallgatója Karunknak, valamint január 1-e óta a HÖT alelnöke is.

Pécsen születtem a ’90-es évek elején. Tizenhárom évig tanultam a Pécsi Református Kollégiumban, ahol felejthetetlen diákéveket töltöttem és életre szóló kapcsolatokat kötöttem.

2011-ben egy sikeres érettségivel és domináns humán beállítottsággal választottam a Pécsiközgázt. Már az elején láttam, hogy itt minden lehetôség adott a fejlôdésre, és leginkább neves oktatóinknak hála megszerettem a szakmát. Alkalmazott közgazdaságtan alapszakon tavaly szereztem BA diplomát.

Karunkat unikálisabbá teszi, hogy az aktív hallgatói életet változatos diákszervezetek jelenléte színesíti. A TM matematika tanára voltam, és egy évig a matekszekciót is vezettem, miközben feledhetetlen élményekkel gazdagodtam. Mi több, már a gólyacsomag válaszlevelében jelentkeztem a Fészekbe, ahol cikkíróként, majd a Házunk Tája rovatvezetôjeként (amelybe most ezen sorokat is gépelem) munkálkodtam. Az elmúlt másfél évben pedig szerencsém volt az újság fôszerkesztôjeként koordinálni ennek a szenzációs csapatnak a munkáját, Hange Dániel felelôs szerkesztôvel. Rengeteget tanultam és fejlôdtem nekik, és a közös munkánknak köszönhetôen.

Most viszont arra kerül sor, hogy eddigi tapasztalataimat a közösségünk szolgálatára fordítsam. Az újonnan megválasztott HÖT-tel törekszünk majd elôdeink alázatos munkáját folytatva, saját kreativitásunkat hozzáadva arra, hogy hallgatóink élvezzék az egyetemi éveket!

XXII. évfolyam 5. szám

Házunk Tája

Fészek

Riszt Krisztina vagyok, másodéves kereskedelem és marketing szakos hallgató. Ahogy korábban, úgy jelenleg is a tanulmányi referensi pozíciót töltöm be a Közgazdaságtudományi Kar Hallgatói Önkormányzati Testületében.

Tanulmányi referensként fô feladataim a hallgatók érdekképviselete és érdekérvényesítése, a tanulmányi ügyekkel kapcsolatos ügyintézés, és a Kari Bizottságokban való aktív részvétel. Ezenkívül koordinálom az évfolyamfelelôs rendszert, valamint részt veszek a rendezvényeink szervezésében, és az ezekkel kapcsolatosan felmerülô ad hoc problémák megoldásában.

Munkámhoz elengedhetetlen a folyamatos kapcsolattartás a kari vezetôkkel, oktatókkal, a Tanulmányi Osztály munkatársaival és a hallgatókkal. A leköszönô HÖT-tel végzett, majdnem egy évnyi munkám alatt megtanultam azt, ami – véleményem szerint – a legfontosabb erény a Hallgatói Önkormányzati Testület tagjai számára, mégpedig az alázat mind a hallgatókkal, mind a kari munkatársakkal szemben. Az elmúlt egy évhez hasonlóan, a továbbiakban is megpróbálom legjobb tudásom szerint precízen és megbízhatóan elvégezni feladataimat.

Pál Zorka vagyok, az újonnan megválasztott HÖT PR-és információs referense.

XXII. évfolyam 5. szám

Mit lehet tudni rólam? Jelenleg a második évemet töltöm a KTK-n FOKSZ Marketingkommunikáció szakon. Már több, mint egy éve két diákszervezetnek is élvezem a tagságát, ezek pedig a Fészek és a Kappa Tau Beta. A tavalyi tanév során év­f olyamfelelôsként, néhány kari rendezvényen segítôként, nyáron a gólyatáborban seniorként, az idei ôszi félévben pedig a HÖT stand mögött (valahol a nyomtató és a karszalagok között) találkozhattatok velem.

Miért szerettem volna a HÖT tagja lenni? Az eddigi tevékenységeim során is igyekeztem valamivel hozzájárulni hallgatótársaim egyetemi éveinek megkönnyítéséhez, színesebbé tételéhez és, hogy még jobban beleláthassak és megértsem az egyetem tanulmányi, illetve mûködési rendszerét. Így viszont maximálisan segíteni tudok, hogy ez a pár év valóban felejthetetlen legyen.

Mit fogok tenni annak érdekében, hogy ez mind megvalósuljon? PR-és információs referensként a tájékoztatás, információátadás a legfôbb feladatom. Ezt fôként az online felületeken tudom a leghatékonyabban végezni, de a folyosókon elhelyezett faliújságokon is megtalálhatjátok a folyamatosan karbantartott és frissülô plakátokat, hirdetményeket. Ezen kívül több Kari Bizottságban is képviselem a hallgatók érdekeit aktív részvételemmel.

Pávkovics Bálint vagyok a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar elsôéves kereskedelem és marketing szakos hallgatója, a KTK HÖT Kulturális referense.

Mohácson születtem 1995-ben, középiskolai tanulmányaimat a Kisfaludy Károly Gimnáziumban végeztem.

2012 óta saját rendezvények szervezésével, lebonyolításával foglalkozok.

2014 ôszétôl megbízott kulturális referensként tevékenykedtem a HÖTön belül, ahol megismerhettem a pécsiközgázos rendezvények szervezési gyakorlatát, valamint az egyetem és a testület mûködését.

Csapatunkkal kiemelt eseményként kezeljük a gólyatábort, hiszen az új hallgatók késôbbi egyetemi életét jelentôsen meghatározza, így fontosnak tartjuk, hogy információt kapjanak a tábor alatt az egyetem alapvetô mûködésérôl, sok lehetôséget teremtsünk a hallgatótársak megismerésére, valamint, hogy rengeteg kellemes élménnyel kezdjék meg az egyetemi éveket.

Kulturális referensként a célom a KTK programjainak színesítése, valamint kibôvítése, kiemelten fontosnak tartom, hogy minden hallgató találjon számára érdekes programot az évek folyamán az egyetem falain belül és kívül egyaránt.

Végszóként szeretnénk megköszönni támogatásotokat! Reméljük, be tudjuk bizonyítani, hogy a tisztújító választásokon nekünk szavazott bizalmatokat megérdemeljük. Bármilyen kérdésetek, problémátok, észrevételetek van, vagy lenne egy jó ötletetek, akkor keressetek minket bátran a B épület földszintjén található irodánkban, telefonon vagy e-mailben! •

9

Házunk Tája

Fészek Kalandozások egy szervezet élén

Fészket építettünk

„Nem egymásra támaszkodni, hanem egymást támogatva előre menni.

Ennyi a lényeg. (…) Mert a jó játékhoz csapatmunka kell.” Írta: szilvi. és DánieL

2013 májusában elôdeink, Harsányi Ákos és Erôss Timi egy izgalmas kalandra invitáltak minket, és mi rövidebb-hosszabb gondolkodás után felbátorodva vágtunk neki a kihívásoknak.

A mi történetük valójában a Fészek húsz éves jubilálásával kezdôdött, hiszen szerkesztôségünk 2013. október 3-án ünnepelte a második kerek évfordulóját. Ha nagyon magabiztosnak akarunk tûnni, akkor azt mondanánk, hogy nem is volt ez nekünk nagy falat. Azonban valljuk be ôszintén; egy százhuszonhat oldalas jubileumi lapszámot megszerkeszteni, egy több mint száz fôs rendezvényt megszervezni és a Kar elôtt is bemutatni a szervezet hagyományait: nem volt könnyû kihívás, minden energiánkat be kellett vetni ahhoz, hogy illô módon készüljünk fel az eseményre. A szerkesztôség ebben az idôszakban mérhetetlen alázatot és se­ gítôkészséget tanúsított. A rendezvény sikerét nem csak a megjelent vendégek remek hangulata példázza, hanem a tény, hogy oktatóink és a Kar vezetôsége között egy rendkívül pozitív hangvételû levelezés indult az ünnepélyrôl. Az októberben összekovácsolódott csapattal már nem volt nehéz folytatni a közös munkát.

A tanév következô részében minden HÖT által szervezett programon kitettünk magunkért, lelkesen vittük bele a fantáziánkat a munkába és a szórakozásba egyaránt. Az elôször ôrültségnek tûnô koleszos hajnali fánksütés késôbb elsöprô sikert aratott a hallgatóink körében. Mi pedig a hagyományos Fészkes zsíros kenyér mellé felvettük a reformkonyhába a fánkot is. Hogy csak egy konstruktív változást említsünk az újság beltartalma

10

kapcsán: az olvasói visszajelzések mentén fantáziadúsabbá varázsoltuk a keresztrejtvényt, amely így összegzi az újság tartalmát és grafikusaink illusztrációja teszi színesebbé.

Azóta a fejtörô állandó helyet kap a lapban.

Kalandozásaink sora még itt sem ért véget, mert a társaság megfordult a gólyatáborokban is, ahol a buli utáni mámoros lapszerkesztés (nem) minden részletére emlékszünk.

a következô felelôs szerkesztô személye alkalmas lesz szakmailag, úgy mint emberileg is az újság és a szerkesztôség építésére. Tudomásunkra jutott az is, hogy az alkotói vágy és a lelkesedés már most is kibontakozik a párosban, és nem csak egy újdonsággal készülnek meglepni az Olvasó Közönségünket. Mi is izgatottan várjuk az elkövetkezendô hónapokat, és a közös munkát! Köszönjük Nektek, hogy vállaltátok ezt a nem mindig könnyû, de végtelenül izgalmas küldetést.

Ezúton szeretnénk megköszönni minden segítségünkre sietô alumnis Fészkes szerkesztônek a motiváló példát és a bíztató szavakat. Ákosnak és Timonnak, hogy láttak bennünk potenciált, és bizalmat szavaztak duónknak. Valamint hatalmas hálával tartozunk a velünk dolgozó szerkesz­

Szatnik Szilvia fôszerkesztô munkáját Bartók Márk veszi át Reggelire mégis minden gólya kézhez kapta a (más)napi lapot „Az Étteremben”! Mi pedig nem egy elsôssel frissítettük a szerkesztôség fáradhatatlan köreit. Összes élményünk persze nem férne bele méltón egy lapszámba sem, nemhogy egy ily csekély beszámolónyi terjedelembe. A valódi kalandokat úgysem eseményekben, megjelent lapszámokban vagy dicséretekben lehet mérni, ezeket át kellett élni. Úgy gondoljuk, hogy minden kaland attól válik azzá, hogy kihívások sorát állítja a hôseik elé, és azok megoldásában rejlô öröm teszi boldoggá az utazást. A mi kalandunk itt a végéhez ért. Nagyszerû élményekkel gazdagodtunk, amikért nem lehetünk elég hálásak.

Most átadjuk a stafétát a következô generációnak, hogy ôk is részesei lehessenek hasonló kalandoknak. Titkon már tudjuk, hogy a Fészek jó kezekbe kerül. Reméljük, hogy Bartók Márk, leendô fôszerkesztô, és Havasi Virág,

Hange Dániel felelôs szerkesztô helyébe Havasi Virág lép tôinknek, hogy segítségünkre voltak egy remek alkotó csapat létrehozásában. Végül, de nem utolsó sorban pedig minden kedves Olvasónknak, akik az elmúlt másfél év alatt nyomon követték munkánkat és olvasták a Fészek sorait.

Azonban nem búcsúzunk, mert továbbra is a Kar pulzusán mûködünk majd, és szerkesztôség aktív tagjai maradunk. Sok sikert, kitartást és kreatív munkát kívánunk az utánunk jövô generációinak! Hajrá Srácok! • Szatnik Szilvia

Hange Dániel

XXII. évfolyam 5. szám

Házunk Tája

Fészek

I'm an AIESECer and it rocks Írta: Pasinszky Niki Már másodéves hallgatóként a tavalyi tanévben is meglett volna a lehetôségem, hogy jelentkezzek az AIESEC-be, és azóta is bánom, hogy nem tettem meg. Egy év alatt rájöttem, hogy mindenképp hasznos, ha csatlakozunk egy diákszervezethez, ezzel kilépve a komfortzónánkból.

Már a gólyatáborban szimpatikussá vált az AIESEC, akkor azonban nem jelentkeztem, mert egyetlen ismerôsöm sem jelentkezett volna velem, ami akkoriban még nagyon befolyásolt. Féltem egyedül belevágni egy új dologba. Szerencsére a hozzáállásomon tudtam változtatni, és 2014 szep­temberében beadtam a jelentkezési lapot annak ellenére, hogy a baráti társaságomból ezt egyedül én tettem ezt meg. A szervezet tagjai kedvesek, barátságosak és se­ gítôkészek voltak már az elsô pillanattól kezdve, hamar be tudtam illeszkedni, és ez az állapot azóta is fennáll, jó érzés ezen a közösség tagjának lenni!

Az elsô AIESEC-esemény, amin részt vettem, a bevonó tábor volt október elsô hétvégéjén. A két nap alatt nagyon sok információt megtudtam a szervezetrôl, arról, miért is létezik, mivel foglalkozik, és milyen céljai is vannak. Elsôre picit sok volt az új dolog, bele kellett szokni a rövidítésekbe, belsôs kifejezésekbe, de mindez sokkal könnyebben és gyorsabban ment, mint azt kezdetben gondoltam.

A bevonó után a bejövô önkéntes területre kerültem, vagyis: külföldi hallgatók számára keresünk Pécs és környéki iskolákban, óvodákban önkéntes gyakornoki helyet, ahol a külföldiek nyelvet oktatnak és bôvítik a gyerekek látókörét a világról. Az én feladataim közé tartozott, hogy felkerestük a potenciális intézményeket a programhoz, és ha érdeklôdtek a lehetôség iránt, akkor tárgyalás keretein

XXII. évfolyam 5. szám

belül elmondtuk nekik a projekt lényegét, a részleteit. Ha ez sikeres volt, akkor a csapat már neki is állhatott a legjobb jelentkezô kiválasztásához az intézmény számára.

A projektek megvalósítása során fejlôdött a kommunikációs készségem, magabiztosabb, rugalmasabb lettem, valamint a közös programoknak kö­ szönhetôen remek ismerôsöket szerezhettem, így olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akiket ismerek és kedvelek, ami mindenképp pozitívum.

Volt lehetôségem Trainee Buddy-nak is jelentkezni, ami úgy mûködik, hogy az ide érkezô külföldi gyakornokokkal foglalkozhatok, amire ugyan tagként is megvan a lehetôség, de ez elkötelezettség volt, amit vállaltam, hogy programokat szervezünk velük, megismertetjük velük Pécset, ezalatt pedig fejlôdik az angol tudásunk, valamint megismerünk egy egészen más kultúrát. Mikor gondoltam volna, hogy pizzázás közben egy brazil lánnyal és egy indiai fiúval fogok beszélgetni, vagy forró csoki közben csevegek egy görög lánnyal? Hát az AIESEC elôtt nem nagyon, de itt erre is sor kerülhetett, aminek nagyon örülök.

Ami a szervezeten belüli elôrelépést illeti: decemberben jelentkeztem annak a csapatnak a vezetésére, ahol eddig tag voltam, vagyis az iskolákba való gyakornokközvetítéssel foglalkozunk majd. Azáltal, hogy február 1-tôl fél évig a középvezetôk táborát gyarapítom, vezetôi tapasztalatot szerzek, amiket késôbb a munka világában is hasznosíthatok, valamint

továbbfejleszthetem a képességeimet például a kommunikáció, a csapatmunka, a csapattagok motiválásának területén. Jövôbeli terveim is vannak az AIESECben, szeretnék még egy félévet majd középvezetôi posztban eltölteni, utána pedig célom, hogy a szervezet egyik alelnöke legyek.

Természetesen az AIESEC nem csak a munkáról szól, szervezünk közös programokat, amelyen a tagok jobban megismerhetik egymást, szórakozunk, iszogatunk. Negyedévente vannak konferenciák is, ahol az elôadásokon, tréningeken való részvétellel bôvíthetjük a tudásunkat, és fejleszthetjük képességeinket, emellett pedig megismerkedhetünk hazai és nemzetközi AIESEC tagokkal, este pedig egy jót bulizhatunk velük, jó kapcsolatok, barátságok kötôdhetnek. Az elsô konferenciám novemberben örök élmény volt, sok új ismerôst szereztem, lényegesen nôtt a motiváltságom, és bár keveset aludtam az alatt a pár nap alatt, de sok emlékkel tértem haza, amikre azóta is szívesen és mosolyogva gondolok vissza. Összességében tehát arra bíztatok mindenkit, jelentkezzetek az AIESECbe, ha szeretnétek egy fantasztikus kö-

zösség tagjává válni, hajlandóak vagytok egy kis idôt szakítani arra, hogy fejlesszétek képességeiteket és bôvítsétek a látókörötöket, valamint többet akartok, mint egy diploma. Én megtettem az elsô lépést e cél elérése felé. És Te megteszed? •

11

Házunk Tája

Fészek Integro

Tervezz velünk! Írta: Kincsei Patrícia Kedves Hallgatók!

Reméljük jól sikerültek a vizsgák, kipihentétek magatokat, és újult erôvel vágtok bele az új félévbe!

Mi sem tét­ lenkedtünk az új év elsô napjaiban, i­ gyekeztünk új programokkal elôrukkolni nektek a már jól megszokottak mellé.

Lássuk, mit is terveztünk számotokra: • Valentin napi party – Már a félév elsô hetére is szerveztünk valamit, nehogy unatkozzatok! Nyugi, ez a buli nem lesz

12

csöpögôs – ha szingli vagy azért, ha pedig kapcsolatban vagy, akkor meg azért lesz érdemes ellátogatni az eseményre! Részletek az Integro Facebook oldalán!

•Kvíz Est-sorozat – Szeretnénk lehetôséget biztosítani arra, hogy megcsillogtassátok általános- és szakmai tudásotokat, így havi két alkalommal megküzdhettek egymással (3 fôs csapatokban)! Az elsô alkalmat február végére tervezzük, s a végsô megmérettetésre a szorgalmi idôszak végén kerülne sor. Természetesen a nyereményekrôl sem feledkeztünk meg – már készülünk! Részletekrôl

szintén a Facebook oldalunkon tájékozódhattok majd.

• Éjszakai fürdô – Már meglepô lenne, ha ez kimaradna, ugye? Mi is így gondoljuk, így a már szinte hagyománnyá vált esti pancsolásra a tavaszi félévben is sort kerítünk (február és április végén)!

Minden programunkra várunk Titeket szeretettel!

Ha kérdésetek van, vagy szeretnétek csatlakozni csapatunkhoz, keressetek minket bátran az oldalunkon [facebook.com/integropecs]! •

XXII. évfolyam 5. szám

Házunk Tája

Fészek Karton Network

Új szemeszter, új elnökség Írta: Karton Network A PTE-KTK azon hallgatói szervezete, mely sajtómédia munkájával, több ezer képpel és sok órányi videóval örökítette meg a pécsiközgázos eseményeket nem más, mint a Karton Network. Azonfelül, hogy a szervezet idén ünnepli alapításának 10. évfordulóját, a következô félévben az elnökség is megváltozik.

Kovács István a Karton elsô hivatalos elnöke másfél éves munkája alatt több, mint ötven fényképalbumot publikált online a szervezet oldalain. Emellett új irodával, új gépekkel és nem utolsó

sorban: új tagokkal gazdagodtak. A vezetôség struktúrája is átalakul, miszerint az elnöki pozíciót egy általános elnök és egy szakmai vezetô fogja betölteni.

Elôbbi a csapat menedzseléséért, kapcsolattartásért, szervezésért és egyéb általános feladatokért felel, míg utóbbi minden szakmai jellegû, fotózással, videózással kapcsolatos tevékenységeket és ezek ellenôrzését szervezi. Ezen pozíciókat február 9-tôl érvényes mandátummal Rauch Dániel, mint általános elnök és Várkonyi Patrik, mint szakmai vezetô töltik be. A szervezetnek jelenleg tizenhat tagja van, melybôl az alumnisok sûrûn visszajárnak és adnak támogatást. Érdemes megemlíteni köztük a két alapító tagot, Schumann Tamást (Yogee) és Forster Ákost. Ezenfelül a tavaszi szemeszterben várjuk a lelkes jelentkezôket,

akik úgy érzik, hogy tehetségükkel, hozzáértésükkel támogatni tudják a diákszervezet munkáját.

Ha szeretsz fotózni, emberek között lenni, szeretnél részt venni a Pécsiközgáz eseményein, mint hivatalos fotós, és nem utolsó sorban szívesen tartoznál egy jó társasághoz, KÖZTÜNK A HELYED! Motivációs leveledet küldd el Nekünk a kartonnetwork@gmail.com e-mail címre. •

Hogy ne unatkozz ebben a szemeszterben se...

Az AEGEE Nem Hiányozhat Az Idei Bakancslistádról! Írta: Mühl Roland Kedves Kollégák! Reméljük, mindenkinek sikeresen indult az Újév, minden vizsgátok jeles lett és a fogadalmaitokat is sikerült nem megszegnetek januárban. Az év elsô hónapja már el is röppent, de mi ez alatt sem csüggedtünk, inkább jobbnál jobb programokkal készültünk a tavaszi szemeszterre.

A tananyag nem lehet száraz! Pont ezért ismét ellátogatunk Palkonyára, ahol a borok mustrája mellett szorosabb köteléket alakítunk ki a magyar és a külföldi hallgatók között.

Nem egy barátság köttetett már az elmúlt több tucat palkonyai pincebulin, szóval ha kicsit szeretnél kilépni a komfortzónádból és megismerni új arcokat, vagy a régiekkel egy jót borozni, gyere el a hamisíthatatlan AEGEE borkóstolóra. Reméljük, már nem kell bemutatni senkinek!

XXII. évfolyam 5. szám

Ha van is olyan, aki nem ismer bennünket, azzal biztos tisztában van mindenki, hogy mi „ilyen nemzetközi diákszervezet” vagyunk.

Mibôl is áll ez? Különbözô nemzetközi diákkonferenciákon, külföldi cseréken veszünk részt, amiket hozzánk hasonlóan nyitott gondolkodásmódú, jófej egyetemisták szerveznek. Ha kalandra vágysz az egyetemi évek alatt, esetleg nyelvet gyakorolnál, vagy van ötleted, mondanivalód az európai fiatalságnak, akkor azt velünk megteheted. A KTK udvaron lévô irodánkat az AIESEC-kel és néha pár egérrel osztjuk meg, de egyiktôl sem kell félni. Ha az ajtót nyitva találod, gyere be bátran és tudj meg többet rólunk!

Mivel mi is szervezünk különféle táborokat

és egyéb tematikus eseményeket, ahol a helyi kultúrát, gasztronómiát mutatjuk be – és persze ropjuk hajnalig – szeretettel várunk mindenkit, aki szervezôi képességeit szeretné gyakorlatban kamatoztatni. Ha jobban szeretsz inkább részt venni, mint szervezni, akkor is szeretettel várunk az angol nyelvû kvíz esteinken, valamint a márciusi PR és HR témákat boncolgató elôadásainkon.

Facebook oldalunk a régi, lájkolni ér! (facebook.com/aegeepecs), már csak azért is, hogy friss, ropogós híreket kapjatok rólunk és programjainkról.

Ha pedig bármi kérdésetek van, ide írhattok (leila.aegeepecs@gmail.com). •

13

Házunk Tája

Fészek sportfolio

I like to move it, move it! Írta: Mádi Judit Ki gondolná, hogy pont egy ilyen fiatalos, lendületes szervezet tekint vissza ilyen hosszú múltra? Bár ha azt nézzük, hogy már az ókori görögök is… Na, ebbe most ne menjünk bele. Szóval, a Pécsi Sportfolio Hallgatói Sport Egyesületet 2002 októberében alapította két lelkes, egy elsô- illetve másodéves srác, volt gimis osztálytárs, akik pénzfeldobással döntötték el, ki legyen az elnök és ki az alelnök. Jó közgazdász tanoncként a pályázati kiírások alapján úgy saccoltak, hogy bejöhet a dolog, és barátnôiket is bevonva a businessbe megalapították a PTE-KTK elsô és a mai napig páratlan, sporttal foglalkozó diákszervezetét. Csak hogy lerántsam a leplet az egykori alelnökünk személyérôl: a szervezet 50%-ban a minden jelenlegi BA-s által jól ismert Dr. Kehl Dánielnek köszönheti megalapítását. Hasonló elisme-

rést érdemel, a jelenleg Kaliforniában dolgozó volt gimistárs, Herrnán Péter is.

A szervezet az évek során sok változáson ment át. Sportok jöttek, sportok mentek, változtak az igények, a divat. De a cél, és a KTK-s hallgatók mozgásigénye megmaradt.

A minden évben frissülô vezetôséget is a mozgás, a sportok szeretete tartja össze.

Ez is bizonyítja, hogy az ember sportra született. És akkor picit félretéve a múltat, rátérve az aktualitásokra: ebben a félévben is indítunk kézilabda, kosárlabda, futball és röplabda edzéseket. Az ezeken való részvétellel, az elmúlt félévhez hasonlóan, 0 kredites teljesítésként kiválthatjátok az elsô négy félévben kötelezô két sport valamelyikét. Megfelelô számú érdeklôdô esetén lehetôség van más sportágak edzéseinek lebonyolítására is, hiszen a legfontosabb nekünk az, hogy minden hallgató ûzhesse kedvenc sportját

az egyetemi évek alatt.

A félévet egy márciusi streetball bajnoksággal kezdenénk, mely a Zsolnay Kulturális Negyedben kerülne megrendezésre. Emellett futócsapatunk idén is indul az országos egyetemek közötti váltó futóversenyen, Eger és Miskolc városai között áprilisban lebonyolított Szarvasûzôkön. Aki kedvet érez magában egy kis friss levegôhöz, bátran jelentkezzen! De ha valaki inkább röplabdázna áprilisban, most tavaszra is tervezzük a Strandröplabda Kupát a Szalay László Kollégium mögött található pályán.

Elérhetôségeinket megtalálhatod a pecsikozgaz.hu CooSpace-es oldalán vagy a Facebookon Sportfolio HSE néven. Üdvözlettel: Sportfolio Team UI.: Köszönjük az információkat, Kehl Dani! •

Érettségire hangol:

TM Tavaszi Tábor Írta: Balla Gergô Kerekes Ramóna Melinda Hallottál már a TM Tavaszi Táboráról? Évrôl évre eljön a rettegett érettségi ideje. A Tehetségért Mozgalom pedig ezekben a viharos idôkben kínál segítséget az érettségire készülô középiskolásoknak. Tagjaink történelem és matematika tantárgyakból tartanak négy napos, intenzív, kis csoportos felkészítést a tavaszi szünetben.

Aki a KTK-ra készül, annak szinte kötelezô a részvétel, hiszen bemutatjuk Pécset, az egyetem épületét, a hallgatói életet és emellett még tanítunk is. Biztos vagyok benne, hogy nagy segítség lenne mindenkinek a táborban összeszedett elôny a többiekkel szemben, hogy amikor szeptemberben már úgy halad el a porta mellett le a lépcsôn, hogy jobbra fordulva meglátja az irodát, ahol felsôbbéves ismerôsök köszönnek vissza. Ahol mindig talál valakit, aki megmondja neki, hogy kinél érdemes felvenni a mikrot meg a marketinget,

14

akik emlékeztetik, hogy csütörtök reggel 8-ra nem szabad felvenni órát, mert arra sose fog beérni. Akik elkezdik neki szajkózni már októberben, hogy lassan ideje lenne elkezdeni készülnie a vizsgákra, mert az egyetemi vizsgák nem olyanok, hogy a hétfô esti vizsgára vasárnap este a ValóVilág után meg két pizza után kezdesz el készülni. Akiket mindig megtalál az irodában és bármilyen problémájára próbálnak megoldást találni még abban a szünetben, amelyikben lehuppant az egyik székbe. Akik, ha kell, leülnek vele és elmagyarázzák a mikrot, hogy elsôre megugorja az akadályt. Akik, ha kell, a 2-es kocsmatúráról egészen a koliszobáig támogatják, még akkor is, ha már a Mozaikban elment a kép. Mert erre vagyunk mi, erre van a Tehetségért Mozgalom, hogy segítsen

nektek és azoknak az ifjú titánoknak, akik még a nagybetûs egyetemi élet elôtt állnak és alig várják, hogy elkezdôdjön életük legjobb 3-5 éve.

De ha esetleg még csak nem is közgázra jelentkezik, hanem mondjuk bölcsésznek, akkor is nyugodtan jöhet, hiszen erre a két tantárgyra mindenképp szükség lesz a felvételin. Ha a Te rokonod, ismerôsöd is most készül erre a fontos megmérettetésre, és úgy gondolod, hogy szívesen töltene el 4 napot egyetemistákkal, jó hangulatban úgy, hogy közben készül is, mesélj neki errôl a lehetôségrôl! Üsd be Facebookon, hogy Tehetségért Mozgalom, és oszd meg Tavaszi Táboros eseményünket, hogy ezzel is több emberhez jusson el a táborunk híre! •

XXII. évfolyam 5. szám

Házunk Tája

Fészek Hónap Hallgatója

Interjú Számedli Reginával A tavaszi félév első számában ismét egy hölgyet választottunk a Hónap Hallgatójának. Regi nemcsak az egyetemi életben aktív, hiszen tanulmányai mellett el sem tudná képzelni az életét a karate nélkül. S hogy hányszor nyert Európa Bajnokságot? Olvassatok tovább, és megtudjátok!

Készítette: Stósz Fanni

– Kérlek mesélj magadról egy keveset!

Hogyan kerültél a Pécsiközgázra?

– Szentendrén lakom, így oda is jártam gimnáziumba, és a Tehetségért Mozgalom egyik szórólapja egészen odáig is elért. Az osztályfônököm mutatta a tavaszi érettségi felkészítô tábor hirdetését és a barátnômmel úgy döntöttünk, hogy eljövünk. Persze a telefonszám, amit kaptunk, nem volt elérhetô, ahogy az általunk küldött e-mailekre sem érkezett válasz, de végül Facebookon keresztül sikerült mindent leegyeztetni. A vonaton aztán még megbüntettek nyolcezer forintra, csak, hogy szép legyen az élet! A lényeg, hogy a tábor mindezek ellenére nagyon tetszett, és aztán amikor márciusban ki kellett húznom a kalapból a három lehetséges egyetemet, ezt húztam elsôként. Ebbôl már sejthetô, hogy fel is vettek. Így kerültem ide.

– Sokan tudják, hogy rendszeresen karatézol és versenyekre is jársz. Hogyan és miért alakult ki éppen ez iránt a sport iránt az érdeklôdésed?

– Beleszülettem. Szinte szó szerint! Édesapám a karate edzô és édesanyám még nyolc hónapos terhesként is járt velem edzésre. Eleinte csak rohangáltam a teremben és nagy erôkkel igyekeztem mindig mindenkinek

XXII. évfolyam 5. szám

a lába alatt lenni! Elsô osztályos koromban, mikor hat éves voltam, jött a nagy változás, kénytelen voltam én is beállni a többiek közé. Lassan, de biztosan, elôszeretettel küzdöttem az edzésen is, valamint otthon a bátyámmal is! Innentôl kezdve pedig már minden jött magától. Rendszeresen jártam ez edzésekre, hiszen apukám nem hagyta, hogy ellógjam ôket. Majd az egyre több és egyre elôkelôbb helyezések meghozták a kedvemet. Megszerettem, úgy a sportágat, mint pedig a légkört, ami vele jár. Azóta tizennégy év telt el, de az érdeklôdésem nem apadt, sôt! Az életem részévé vált, és már el sem tudnám képzelni nélküle a mindennapjaimat!

– Milyen eredményeket sikerült eddig elérned? Melyikre vagy a legbüszkébb?

– Ez egy nehéz kérdés. Nehéz, mert a négy Európa Bajnoki arany közül nem egyszerû választani! De ahogy mindenki más – hasonló cipôben (köntösben) –, én is szép lassan kezdtem a szimpla városi bajnokságoktól. A legelsô versenyemen hat éves voltam és harmadik helyezett lettem! Mondanám, hogy már arra is büszke lehetnék, de nem mondom, mert csak hárman voltunk összesen. A sok edzés és a megfelelô edzô azonban meghozta a gyümölcsét: az egyre szebb érmeket!

Persze én sem nyertem mindig. Vannak ezüstök és bronzok is, de volt olyan is, hogy az elsô körben kiestem. Mégis talán a legutóbbi Európa Bajnokságomra vagyok a legbüszkébb, mert bár az egyetemi órák mellett nem sok idôm maradt az edzésre, az elmúlt évek tudása mégis hozzásegített ahhoz, hogy a dobogó tetején állva nekem játsszák a magyar himnuszt, ami az egyik legjobb érzés a világon!

– Mennyi szabadidôd marad? Mivel töltöd szívesen?

– Egyetemista vagyok. Szeretek szórakozni és táncolni! Persze ez nem minden: Ha az idôm engedi, napközben szeretek rajzolni vagy olvasni, de a közösségi média engem is

megfertôzött. Ôsszel felvettek a Tehetségért Mozgalomba, és határozottan tetszett a feladat, hogy a közös egyenpulcsi és egy egyenpóló mintáján ötleteljünk. Sajnos a többiek nem szavazták meg, de azért jó volt!

Egyéb hobbiként nyáron szeretek lovagolni és röplabdázni, télen síelni, korcsolyázni és snowboardozni! Szeretnék kipróbálni minél több sportot, például valamilyen tüzes zsonglôrködést, esetleg ejtôernyôs ugrást. És a vízi sízést! Az király lehet!

– Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a sportolással?

– Péntekenként hazajárok edzésre. Eleinte ez nagyon kevés volt, így tavaly hétfônként Bátaszékre jártam, korábbi versenyekrôl megismert sikeres edzôhöz, ahol jobbnál jobb versenyzôkkel edzhettem együtt! Ez azonban nem mûködhetett sokáig, mert nem fért bele az idômbe az oda-vissza három órás út, plusz a két órás edzés! A hiányt a választható tesikkel igyekeztem pótolni. A zumba nem nyerte el a tetszésemet, viszont idén a hiphop már annál inkább. Hála az egyik gyakorlatos tanáromnak, idén az aikidót is kipróbálhattam és reményeim szerint – amint meggyógyul a csuklóm – folytatom is. Persze a fô sportágam a karate marad!

– Kérlek mondj magadról két jó és két rossz tulajdonságot!

– Csak kettôt? Pedig tengernyi van!

Mármint a rosszból. Ha valami nem érdekel túlságosan, az utolsó utáni pillanatban is igyekszem még halogatni! Vagy még az után is! Bár nem tudom, hogy ez rossz tulajdonság-e vagy sem, de a versenyeken egy csepp agressziót is felfedezek magamban. Vagy egy kicsivel többet. Jó tulajdonságomnak tartom, hogy a barátaimat igyekszem minden lehetséges helyzetben támogatni és segíteni, ha szükségük van rám, valamint mindig meghallgatom ôket, így az évek során tökéletes lelki koordinátornak bizonyultam.

Köszönöm az interjút! •

15

Házunk Tája

Fészek Kirepülve

Interjú Chvojka Dániellel Biztosan mindenkinek van egy elképzelése a diplomaosztó utáni, csupa nagybetűs „ÉLET”-ről, hogy hogyan is fognak alakulni a dolgaink. Az idei év első lapszámában egy végzett diákunkkal volt szerencsénk beszélgetni, akiről tényleg elmondhatom, hogy a Pécsiközgázon való tanulás után hatalmas sikereket ért el. Nevezhetjük akár álom-sztorinak is. Külföldi munkalehetőségek, család, utazgatás. Azt hiszem, joggal mondom, hogy alanyunk követendő példa lehet mindannyiunk számára.

– Milyen volt végre befejezni az egyetemet? Milyen érzés volt belépni a valódi életbe?

– Az egyetem befejezésével nálam, mondhatnám, egy ûr keletkezett. Szerencsére az elhelyezkedés a diplomának és a jól sikerült interjúsorozatnak köszönhetôen egész gyorsan és könnyen ment, így ez az ûr lassan, de betelt, bár pótolni nem tudta maradéktalanul.

– Mi a leghasznosabb tanács, amit az egyetem alatt bárkitôl kaptál?

– Rengeteg jó tanácsot kaptam, de talán a leghasznosabb mind közül az, hogy a legkilátástalanabb és legkiélezettebb helyzetben sem szabad feladni, kizárólag a feladat megoldására szabad gondolni és képesnek kell lenni a stresszhelyzetben az addigiaknál is kiemelkedôbb teljesítményt nyújtani!

– Mit éreztél a diplomaosztódon, illetve utána? Mi az, ami a legnagyobb mértékben változott az életedben?

– A diplomaosztónkon mindannyian nagyon büszkék voltunk magunkra és örültünk, hogy sikerült. Szerintem aznap nem is gondoltunk arra, hogy sokakat talán akkor – Mesélnél egy kicsit magadról? Mik látunk utoljára. a legfontosabbak, amiket tudni lehet a Te történetedrôl?

– Mesélnél kicsit arról, hogyan, il– Pécsi vagyok, 2000-ben végeztem a letve hogy hol helyezkedtél el? Akadtak Janus Pannonius gimnáziumban, majd a esetleg a munkában nehézségek, BABA-ra mentem és 2005-ben diplomáztam. akadályok kezdetben, amikkel nehéz Ezek után Pécsen helyezkedtem el az volt megbirkózni? Rendesen felkészített Elcoteqnél és ott dolgoztam 6 hosszú a képzés mindenre, ami esetleg az évet, melyet követett 2,5 év Kínában, utadba kerülhet? majd Németországban dolgoztam, mára – Ahogy már korábban is említettem: az pedig ismét hazaköltöztünk. Családos Elcoteqnél helyezkedtem el. Az én pályámhoz ember vagyok, lassan két éves a kisfiam. – ami a beszerzés – véleményem szerint a képzés inkább egy irányt és egy bizonyos – Milyenek voltak az egyetemen eltöltött gondolkodásmódot adott, ami sokat segít a éveid? Milyen érzésekkel emlékszel vissza munkában. Belenevelnek az emberbe egy a pécsi Közgazdaságtudományi Karon erôs projektorientáltságot, megtanítanak töltött idôszakra? prezentálni, kommunikálni, és nem utolsó – Édesapám mondta egyszer, hogy jól sorban a határidôk feltétel nélküli betarbecsüljem meg az egyetemi éveimet, tására nevelnek. mert azok a legjobbak. Igaza lett! Jó emlékeket ôrzök az egyetemrôl, kiváló – Voltál esetleg tagja bármilyen volt a társaság, sok baráti kapcsolatom diákszervezetnek? Ha igen, mit gonszületett az egyetemen, amelyek közül dolsz, mi az a plusz, amit megszereztél van, ami még a mai napig tart. A tanulás tagként? megpróbáltatásait próbáltuk szórako– Errôl nem sokat tudok mondani, nem zással egyensúlyozni. voltam tagja egy diákszervezetnek sem.

– Mit üzensz a mostani KTK hallgatóknak? Milyen jó tanáccsal látnád el ôket útravalóként az idei szemeszterre? Mit gondolsz a külföldi lehetôségekrôl?

– Lehetne itt sok okossággal elôállni, tanulással és hozzáállással kapcsolatban stb... Én inkább azt üzenem, hogy hajrá, élvezzétek minden percét ezeknek az éveknek, mert hamar véget ér és – talán közhelyszerû, de – utána már tényleg egy teljesen más élet kezdôdik. Mindenképpen használjátok ki a külföldi tanulmányi lehetôségeket is!

Szerkesztette: Pataki Bia

16

– Van esetleg bármi olyasmi, amit az egyetemen töltött éveid alatt megbántál?

– Hiányoltam a külföldi nyelvtanulás lehetôségét, pedig ha tehetném, sokkal több idôt töltenék nyelvtanulással, mivel óriási elônyt jelent a munkaerô piacon.

–Mint már végzett diák, visszagondolva a horrorba illô vizsgaidô­ szakokra, van valami tipped, javaslatod, hogyan is lehet túlélni ezt a megterhelô és stres�szes idôintervallumot?

– Itt csodák nincsenek, így elég idôt kell hagyni minden tárgynak, de legalábbis a legfontosabbaknak.

Köszönöm szépen az interjút, és további sok sikert és szerencsét kívánok! •

XXII. évfolyam 5. szám

Házunk Tája

Fészek Folyosó Hangja

Hallgatók a liberalizmusról Adam Smith, Montesquieu, John Locke: a liberalizmus ismertebb megfogalmazói. A liberalizmus szót hallva legtöbbeknek egyből a szabadság jut eszébe. De mit is jelent bővebben ez a fogalom, valamint milyen előnyei, hátrányai vannak? Erről hallgatótársainkat kérdeztük meg. Írta/Összeállította: Filinger Kitti – Számodra mit jelent a liberalizmus?

– Ha magára a szóra gondolok, eszembe jutnak a középiskolai történelem órák és a francia forradalom. A jelentése pedig egyértelmûen a szabadság szót juttatja eszembe.

Számomra azt jelenti, hogy saját magam dönthetek az életemet érintô kérdésekrôl, szabadon választhatom meg a politikusokat, akik engem képviselnek. Szabadon nyilváníthatom ki a véleményemet egy adott témában, tehát a liberalizmus magába foglalja a szólás szabadságát is. És ami a legfontosabb: egyenlôség. Nem csak a törvény elôtti egyenlôségre gondolok, hanem arra, hogy a liberalizmus elve szerint bármilyen lehetôség esetén – lehet az pályázat elbírálásakor vagy továbbtanulási jelentkezéskor, állásinterjún – egyenlô esélyekkel induljak, mint bármelyik más nemû, nemzetiséghez vagy valláshoz tartozó társam.

– Mi a véleményed a gazdasági liberalizmusról?

– A gazdasági liberalizmus alapvetô elveivel egyetértek, azonban, mint a legtöbb elmélet és modell, ez sem mûködhet teljes mértékben a valóságban.

Tényleg fontos az, hogy az állam ne avatkozzon bele a gazdaságba, hagyja érvényesülni a piaci mechanizmust, azonban szerintem bizonyos szabályozások fontosak: pl. a versenyre, kartellekre, monopóliumokra vonatkozó szabályok. Ezt jól mutatták azok a gazdasági válságok is, amelyek egyesek szerint elkerülhetôek lettek volna ilyen állami felügyelettel.

Geiszl Dorottya BA, II. évfolyam – Számodra mit jelent a liberalizmus?

– A liberalizmus számomra szabadságot jelenti és a fejlôdés lehetôségét. Másrészt liberális szemléletmód körébe tartozik számomra a homoszexuálisok vagy az eutanázia helyzetének megfelelô kezelése.

– Milyen negatív oldalai vannak szerinted a liberalizmusnak?

– Szerintem a liberalizmusról mindenkinek a szabadság ugrik be elôször, ahogy nekem is, és ebbôl kiindulva a negatív oldalát az eszmerendszernek a túlzott nagy szabadságban látom. Abban, hogy annyira rohan elôre a fejlôdés, hogy emiatt értékeket veszíthetünk el, illetve negatívumnak tekintem, hogy az emberek sokszor tévesen értelmezik a liberalizmust és rosszul alkalmazzák.

– Mit gondolsz az eutanáziáról?

– Személy szerint nem vagyok se az eutanázia mellett, sem ellene. Ha valaki tudja, hogy halálos beteg és nem akar szenvedni utolsó napjaiban, az jogosan szólal fel, de az orvosok szemszögébôl ez egy fajta „gyilkosság”, amihez ôk asszisztálnak. Nagyon sok betegség már gyógyítható, de sok esetben csak meghosszabbítani lehet a szenvedést, és senkit sem lehet életben tartani, ha nem akarja.

Füle Roxána BA, II. évfolyam

XXII. évfolyam 5. szám

– Mit jelent számodra a liberalizmus?

– Számomra a liberalizmus egyenlô a szabadsággal. Szabadon cselekedni és hagyni másokat, hogy szabadon cselekedjenek.

Számomra ez több, mint társadalmi berendezkedési forma, inkább életérzés és hit kérdése.

Hosszú tanulási folyamat után jutottam arra, hogy minden ember egyenlô, és mindenki egyenlôen fontos része valami egységnek, az egész világnak. Én igyekszem eszerint élni az életemet; és tisztelem embertársaimat. Ôszintén hiszek az egyenlôségben, és abban, hogy az emberek képesek egymás mellett szabadon élni az életüket, nem bántva másokat.

– Mit gondolsz a kulturális liberalizmusról?

– A kulturális liberalizmus szerintem azt jelenti, hogy minden vallás, minden hit, minden bôrszín, minden ország és nyelv, minden hagyomány, minden kultúra egyenlô. Érdekes, hogy az indiai vallások többsége minden vallást egyenlôként tisztel. Nézzük csak meg ezzel szemben a keresztény egyházat… Szerintem álszent… Ismered John Lennon „Imagine” címû dalát? Nos, nekem ezt jelenti. A zene jut eszembe. A zenében minden kultúra, stílus megfér egymás mellett, sôt, keveredésük, esszenciájuk a legszebb melódia lehet.

Beke Diána BA, II. évfolyam – Számodra mit jelent a liberalizmus?

– Mint a legtöbb embernek, nekem is a szabadság, szabadelvûség jut eszembe elôször a fogalomról. Számomra olyan felfogást/rendszert jelent, amelyben nem csorbulnak az egyéni szabadságjogok, egyenlô mércével történik az ítélkezés – akár törvényi, akár személyes – minden ember felett. Ahol a szabadság addig tart, míg tettünkkel nem akadályozzuk, bántjuk meg embertársainkat, vagy például figurázzuk ki ôket vallási nézetei miatt…

– Szerinted létezik manapság tisztán liberalizmus, vagy ez inkább utópia csak?

– Politikai értelemben úgy gondolom, hogy a fejlett országokban létezik tiszta liberalizmus, ugyanakkor ezt nem minden esetben tartom kívánatosnak. Gazdasági tekintetben viszont nem gondolom, hogy létezik, és a közeljövôben létezni fog ilyenfajta liberalizmus. Egy minden szinten tisztán liberálisnak mondható rendszer véleményem szerint csak utópia.

– Milyen elônyei vannak szerinted a liberalizmusnak?

– Ameddig az nem minden határon túlmenôen megvalósított, addig sok pozitív tulajdonságát tudom említeni, még magamat inkább konzervatívnak valló emberként is. Egyéni szinten a szabadsághoz és egyenlôséghez úgy gondolom, elengedhetetlen a gondolataink kinyilvánítása a vallási és faji hovatartozásunk és a magánélet terén is, a felsorolás pedig még bôven folytatható lenne.

Nagy Tamás BA, III. évfolyam •

17

Párbeszéd

Fészek Oktatói portré

Interjú Karolinyné dr. Csetneki Zsuzsannával

A tanárnőnek a HR több, mint a Homo Oeconomicus-ok helyes allokálása: az életre szóló barátságokat az egyetemi élete menedzselte. És hogy miért érdemes moziba járni?

Alább megtudhatjátok. Összeállította: Hange Dániel – Kérem, meséljen egy kicsit az egyetem elôtti életérôl. Ha jól tudom, eleven gyermek volt...

– Általános iskolába a Borsod megyei Szuhakállón jártam, édesapám ugyanis bányamérnök lévén az ottani szénbányákban dolgozott.

Gyermekkoromat így falusi környezetben töltöttem, és én ott inkább „jó kislány” voltam, mint „eleven gyerek”. Ebbe ott persze belefért, hogy az iskolából rendszeresen elôbb engedték el a lányokat, hogy kevesebb verekedéssel érjünk haza. A közös hazaindulásokkor ugyanis gyakran elôfordult, hogy végigverekedtük a falu mind a három utcáját. Pedig lányok majd kétszer annyian voltunk, mint a fiúk, tehát nem biztos, hogy mindig a fiúk voltak a verekedések kirobbantói…

Elôfordult persze, hogy a fiúkkal összefogva tömtük el szünetben az osztályterem vaskályhájának füstcsövét, így rövidítve le egyegy kellemetlenebb óra idejét. Sokat játszottunk a szabadban, tavasszal-ôsszel fára másztunk (ma is én mászom az almafánkra metszeni, vagy almát szedni) vagy télen „sinkóztunk”. Ez egy olyan szó, amit tudom, erre felé kevesen ismernek, ám borsodban a jégen-havon csúszkálást így nevezik. A nyarakat húgommal együtt általában Egerben, nagyszüleinknél töltöttük. Ott tanultam meg úszni, ami az óta is nagy szerelmem, nemhiába, a halak jegyében születtem.

Egyébként pedig nem csak jó kislány, hanem jó tanuló is voltam. Persze a falusi környezetbôl ehhez is kapcsolódik történet.

Osztálytársaimtól ugyanis sokszor hallottam, hogy „persze azért kapsz te mindig ötöst, mert kivételeznek veled, hisz a szüleid

18

összejárnak az iskolaigazgatóval”. Ez utóbbi igaz is volt, a szüleim társasága ugyanis fôleg a helyi diplomás emberekbôl állt. Közéjük tartozott például a pap, az állomásfônök és bizony az iskolaigazgató is. Én azonban tudtam, hogy a kitûnô bizonyítványom nem a kivételezés eredménye, ám a vád nagyon bosszantott és további kitartó tanulásra ösztönzött. Igazam egyébként hamarosan be is bizonyosodott, nyolcadik félévben a fehérvári városi iskolába kerülve is meg tudtam tartani ugyanis a kitûnô eredményemet.

– Hogyan került a családja Székesfehérvárra?

– A hatvanas évek végén a szénbányászat hanyatlott, édesapám pedig váltott a szénbányászatról az akkor nagyobb perspektívát ígérô bauxitbányászatra, és a Dunántúlon kapott munkát. Így a város ahová költöztünk Székesfehérvár volt, itt jártam gimnáziumba. Ez is szép idôszak volt, az érettségi találkozók alkalmával szívesen idézzük fel a kellemesen izgalmas-borzongató eseményeket. Ehhez az idôszakhoz fûzôdnek például a baráti körben együtt tartott18 éves születésnapok sorozata és az elsô szerelem emléke is. Az osztálytárs „sráccal” azóta is jóban vagyunk, bár ritkán találkozunk, ô ma második házasságában Pesten él. Legutóbb az 50. születésnapomon jelent meg meglepetésként egy csokor virággal. (Lányok kívánok ilyen meglepetéseket sokaknak!)

Fehérvárhoz egyébként már szinte csupán a szüleim emléke és temetôi sírhelye köt, bár mostanában voltunk néhányszor az ottani színház elôadásain is.

– Végül mi vonzotta városunkba? Hogyan esett a választás a Közgazdaságtudományi Karra?

– A továbbtanulást illetôen akkoriban tanácstalan voltam, de édesapám egy régi ismerôse jó ötletet adott. Ez a ’68-as új gazdasági mechanizmus évei után történt, amikor számítani lehetett rá, hogy sok közgazdászra lesz szükség. Tanácsára és középiskolai érdeklôdési köreim, eredményeim alapján határoztunk, hogy megpróbálom. Így léptem a közgazdász pályára. Ám érdekes úton kerültem Pécsre, hiszen a jelentkezéskor még nem tudtam a pécsi Kar létezésérôl, sôt, talán még nem is lehetett ide jelentkezni, a felvételi is Budapesten volt. A felvételi után azonban kaptam egy levelet a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemrôl, hogy a felvételem esetén vállalnám-e a pécsi beiskolázást? Én igent mondtam, és szeptemberben itt az akkori kihelyezett pécsi tagozaton kezdtem meg a tanulmányaimat.

– Utólag nem bánja, hogy mégsem Pest mellett döntött?

– Nagyon szeretem ezt a várost, és az iskola is nagyon jó volt, így a válaszom: nem. Jól éreztem magam, mert kevesen voltunk, és az akkor többségében fiatal tanárokkal együtt magunk alakítottuk a közösséget. Mai napig tudom mindenkinek a nevét nemcsak a saját, de a fölöttünk járt elsô évfolyamból is.

Ennél is érdekesebb az, hogy a minket akkoriban tanító – ma – kollégák is név szerint emlékeznek az emberekre, akik az akkori évfolyamokba jártak. Ez olyan pluszt adott, hogy nem hiányoztak a „nagy” egyetemi életnek azon elônyei, melyekrôl azt gondoltuk, hogy Pesten megvannak.

Elsôben és másodikban kollégista voltam, és a kollégiumi légkör is fantasztikus volt. Élveztem, hogy mindenki segített mindenkinek. Harmadikra viszont már akkora lett a Kar, hogy nem volt elég kollégiumi férôhely, így albérletbe kerültem.

XXII. évfolyam 5. szám

Párbeszéd

Fészek – Egyetemi életét hogyan jellemezné?

Mesélne nekünk az akkori szórakozási lehetôségekrôl?

– Mivel kezdetben kicsi Kar voltunk, nagyobb volumenû programokat nem tudtunk megszervezni. De itt voltak például az orvosisok – velük együtt ebédeltünk a kollégiumuk menzáján (mai Rektori Hivatal) – akik viszont már elég nagy és akkor még önálló egyetemre (POTE) jártak, így a Garden Party-hoz hasonló mulatságokhoz rajtuk keresztül hozzá lehetett jutni.

Akkoriban 3 Ft volt egy mozijegy, persze csak ha volt tíz ember, aki megszervezett egy közös mozizást, és ez nem is volt olyan egyszerû feladat.

Volt egy hely, ami nagyon ös�szehozta a csapatot, ez pedig a Rókus Kollégium volt. Itt elvileg csak lányok laktak, mert a fiúk kollégiuma kint volt Vasason, de természetesen gyakran jártak be hozzánk…

A Rókus után nagyon kényelmes helyre kerültünk, lakásokba a Madáchba. Nagyon

Curriculum Vitae Tanulmányok • 1971: József Attila Gimnázium Székesfehérvár • 1975: egyetemi diploma, PTE Közgazdaságtudományi Kar • 1977: egyetemi doktori, PTE Közgazdaságtudományi Kar • 1997 PhD fokozat, PTE Közgazdaságtudományi Kar • 2008 habilitáció, PTE Közgazdaságtudományi Kar Munkahelyi adatok • 1975-1977 egyetemi gyakornok PTE KTK • 1977- 1983 egyetemi tanársegéd PTE KTK • 1983-1997 egyetemi adjunktus PTE KTK • 1997-2008 egyetemi docens PTE KTK • 2008- habilitált egyetemi docens PTE KTK

XXII. évfolyam 5. szám

sokat kártyáztunk, kirándultunk. A szakosodás után én a legkisebb, mindössze 12 fôs csoportba kerültem: Tervezô-elemzô Belkereskedelmisek voltunk. Voltak igazi belkeres bulik, és ezek még jobban összekovácsolták a társaságot. Akkoriban nem igazán voltak szervezett városi szórakozóhelyek, bár sokat jártunk a Kesztyûgyár klubjába, ami közel volt az egyetemhez. Diszkók sem voltak akkoriban, viszont mi csináltunk magunknak bulikat az alagsorban, így nem is hiányoztak.

– Mi motiválta, hogy oktatóként tevékenykedjen tovább egyetemi tanulmányok befejeztével?

– Elôször is nagyon megtisztelô volt a bizalom, hogy egyáltalán felkérést kaptam egy ilyen jellegû munkára. Jól esett, hogy láttak bennem lehetôséget és képességet ezen feladat ellátására. Már negyedévesként tarthattam órákat a harmadéveseknek, ami nagyon tetszett. Komolyan érdekelt ez a tudományterület, amirôl a gimnáziumból ide kerülve még fogalmam sem volt. Büszke voltam magamra, hogy már végzôsként bepillantást nyerhettem egy tanszék belsô életébe. Másrészt így maradhattam Pécsett, ami nagy jelentôséggel bírt, hiszen még a diplomaosztás elôtt férjhez mentem.

– Honnan jött az emberi erôforrás menedzsment iránya?

– Ez a szakterület a ’90-es évek eleje óta létezik önálló tárgy formájában a Karon. Ám érdekes módon már a belkereskedelmi diplomamunkámban olyan kérdésre kerestem választ, hogy milyen modellt lehet arra felállítani, hogy a kereskedelmi dolgozók munkaidô-beosztását a vásárlók hullámzó megjelenéséhez igazítsuk – ekkor ezt a területet persze még nem HR-nek hívtuk. Elôször Komjáti professzor tanszékére kerültem, Kamarás Károly hívására. A Kar – számomra elsô – jelentôsebb átstrukturálását követôen választanom kellett, hogy maradok-e azokkal a kollégákkal, akikhez bekerültem, vagy átmegyek egy másik tanszékre, ahová az addig tanított tárgyaim kerültek. Én maradtam, ez volt az akkori Vállalati Gazdasági Tanszék.

Ez viszont azt jelentette, hogy tárgyat kellett változtatnom. A vezetés-szervezés csoportba kerültem, ami nemcsak vezetés-szervezésre, hanem az ipar területére is specializálódott. Itt akkor velem, az elsô nôi taggal négyen lettünk: Szûcs tanár úr a szervezet,

Farkas tanár úr a módszertan, Poór tanár úr pedig akkor a számítástechnikai szempontok érvényesítésének felelôse volt. Az én speciális feladatom pedig ekkor a vezetés-szervezésben az „emberi tényezô” képviselete lett.

– Kiknek javasolná a HR szakterületét?

– Ha valaki az emberi erôforrás menedzselés területén szeretne szakemberré válni, akkor szerintem ehhez az egyik legfontosabb, hogy higgye, ezen a területen nincsen „egy jó megoldás”. Ebbôl fakad a másik fontos személyes tulajdonság is: a flexibilitás, ugyanis állandóan mozgásban kell lenni, hiszen újabbnál újabb, más és más típusú megbízásokat fog kapni. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos tanulás, hiszen a releváns tudás mindenütt fontos elvárás. Hogy ezeken felül melyik cég milyen típusú magatartást kíván a személyzeti pozíciót betöltôtôl, már rendkívül specifikus, így bizonyos helyeken sikeres lehet a racionálisabb-erôsebb, máshol pedig a lágyabb közelítés képviselôje. Ugyan vannak, akik a HR-t nôi szakmának tartják, és valóban a praktizáló szakemberek többsége Kelet-Közép-Európában nô, de a nagy cégek nagy HR részlegeinek vezetôi Magyarországon is inkább férfiak. Nálunk a Karon is jellemzô hogy több lány érdeklôdik a tárgy iránt, mint fiú, ám nem ritkán az utóbbiak határozottabban kötôdnek a szakterülethez.

– Milyen kutatási irányban vett részt?

– A hazai HR-gyakorlat fejlôdését a rendszerváltás után hamar empirikus vizsgálatokkal is igyekeztünk megismerni. Kutatási eredményeinket nemzetközi konferenciá-

19

Párbeszéd

Fészek Oktatói portré

kon is bemutatva kerültünk kapcsolatba az eredetileg európai gyökerû, de mára világhálózattá nôtt, az emberi erôforrás menedzsment gyakorlatának összehasonlító vizsgálatával foglalkozó kutatási hálózat kulcsembereivel. E hálózatot, a Cranetet (Cranfield Network-öt) Karunk hallgatói is ismerhetik, hiszen a már több mint 10 éves tagságunk eredményeként született empirikus eredmények jó része a tankönyveinkben, az elôadások anyagaiban is szerepel.

Frissebb emlékre is hivatkozhatok, hiszen az elmúlt év ôszi Pécsett megrendezett „Cranetmeeting”-hez kapcsolódóan a networktagokkal egy a Karon szervezett konferencia elôadóiként is találkozhattak hallgatóink.

Ebben a félévente találkozó nemzetközi közösségben kutatni-publikálni igazán inspiráló, örömteli feladat.

– Kérem, meséljen egy kicsit a magánéletérôl, családjáról. Hogyan ismerkedett meg a férjével?

– Egy 3 forintos szombati mozizás apropóján találkoztam elôször – az idén augusztusban már negyvenedik éve – férjemmel.

Egy csoporttárs barátnômmel és kedvesével voltunk a Petôfi (ma Uránia) moziban. A film végén csak 10 óra felé járt az idô, így még nem volt kedvünk hazamenni, és tanakodtunk, hogy mit csinálhatnánk. Ekkor a fiúnak eszébe jutott, hogy van neki egy általában otthon ülô barátja, hívjuk fel, látogassuk meg. Felhívta, és ô lett a férjem… Úgy kezdôdött tehát, hogy akkor mozi után felmentünk a lakására olyan sokáig elbeszélgettünk, hogy nem is tudom mentem-e másnap órákra. Az elsô igazi randevúnk két nap múlva következett, amikorra ô levágatta a találkozáskor még meglehetôsen hosszú haját. A viszontlátáskor így kétszer is rám kellett köszönnie mire felismertem…

A férjem eredetileg építômérnök. Persze járt szakmérnökire is és szakközgazdász diplomát is szerzett, még a Marxon. A

20

rendszerváltás elôtt olyan Baranya megyei cégeknél volt fômérnök, amit késôbb több az országban hasonló szervezettel együtt az osztrákok privatizáltak. Majd húsz évig ennek a cégnek a budapesti székhelyû technológiai és minôségellenôrzô kft-jét vezette.

A család alakulásáról pedig még annyit, hogy a diploma megszerzése után két évet adtam magamnak az elsô „gyermekre”, az ún. kisdoktori cím megszerzésére, és rá egy évre született meg egyetlen lányom, Eszter. Ô is a PTE-en szerzett két diplomát és a jogi karon a PhD fokozatot. Három éve egy Európai Uniós jogi ügynökség könyvtárát vezeti Hágában. A családunkhoz tartozik régóta egy németjuhász kutya is.

– Szabadidejét mivel tölti szívesen? Ha jól tudom, szeret utazni...

– Igen, ez így van. Az utazások elôtt azonban említeném még, hogy a mindennapi oktatás-kutatás mellé tartozik nálam a kerti munka is, amit szintén nagyon szeretek. Virágokat ültetek, zöldségeket, gyümölcsöt termesztek, ezekbôl jókat fôzök, ami persze nem hobbi, de enni kell… Nagyon ki tud kapcsolni, és itt közvetlenül látom a munkám eredményét, ami a hallgatóim esetében nem mindig érhetô el. Esti szórakozásként az utóbbi néhány évben lelkes színházjárókká, koncertlátogatókká váltunk. Több bérletünk is van, nemcsak pécsi, de kaposvári és pesti színházakba is.

Az utazásokra visszatérve azok célja és tartalma is változatos. Sokáig büszkén emlegettem, hogy 40 évesen csatoltam elôször sílécet a lábamra. A síelés miközben mára már sajnos csak múlt idô, nagyon szívesen emlékszem vissza arra a bô évtizedre, amikor a január végi heteket gyönyörû hegyek, ragyogó napsütés közepette remek társaságban lehetett eltölteni. Ajánlom is azóta mindig a hallgatóimnak, hogy tanuljanak meg síelni (is).

A maradandó élményt nyújtó utazásaim egy meg-

határozó része a szakmai utakhoz kapcsolódik. A rendszerváltás utáni évtizedben egyegy hónapot is külföldi tanulmányutakon lehetett tölteni. Ekkor fôleg Londonban és a nyugat-európai országok (pl. Belgium, Spanyolország) egyetemein lehetett szakmai és módszertani szempontból megújulni, töltekezni, de az USA-ba is így jutottam el elôször.

Késôbb a megpályázható utak idôtartama egy-egy hétre rövidült és már inkább oktatni lehetett menni, ám ezek az alkalmak is sok tanulsággal jártak – fôleg az észak-európai országokban (pl. Norvégia, Finnország) jártam ilyen módon.

A Cranet-tagság révén szintén sokfelé eljutottam, hiszen egy évben két meetinget szervez a hálózat. Így jártam pl. a balti országokban, Írországban vagy az USA-ban is.

Persze magán szervezésû utazásaink is voltak, vannak, aminek szinte minden nyáron része az adriai tengerpart. Volt évfolyamtárs barátnômmel az ôszi szünetekben immár 15 éve járjuk kettesben a világot. A baráti társasággal szervezettek közül az ázsiai utak tették rám a legemlékezetesebb hatást.

– Milyen üzenetet szánna nekünk, hallgatóknak?

– Úgy tapasztaltam, hogy az életre szóló igaz barátokat fiatal korban lehet megtalálni.

Az egyetemi éveim során nekem szerencsém volt, hiszen a Karon akkor kialakult támogató-baráti közeg ezt nagyon támogatta. Ezt a nagy intézményekben ritkán megtalálható pluszt úgy gondolom, Karunk ma is kínálja a hallgatóság számára. Véleményem szerint a gyereken valamint a családon kívül alig van fontosabb dolog egy ember magánéletében, mint az igaz barátok, akikre mindig lehet számítani. Ezért azt tanácsolom mindenkinek, hogy tanulmányaik közben tudatosan is építsék kapcsolataikat. Ezek a barátságok gyakran valamilyen közös tevékenység, munka közben alakulnak ki, ezért használjanak ki sokféle lehetôséget az együttmûködésre, és dolgozzanak rajta, hogy sokáig megtartsák egymást. A mi valamikori évfolyamunk az elôzôek jegyében (is) az idén a 40 éves találkozóra készül… •

XXII. évfolyam 5. szám

Párbeszéd

Fészek Oktatói körkérdés

Szólásszabadság Jelen számunkban az elmúlt hónapok eseményeire reflektálva arról kérdeztük oktatóinkat, hogy Ők mit gondolnak a szólsásszabadságról, annak fontosságáról és esetleges korlátozásáról. Összeállította: Bartók Márk Haris Andrea Pavelka Alexandra Dr. Kaposi Zoltán Mit gondol Ön a szólásszabadság jelenlegi helyezetérôl? Én egy olyan generációhoz tartozom, amely életének hosszabb részét még úgy élte le, hogy szabadságjogait erôteljesen kordában tartották. Vagyis tudom értékelni, hogy 1990 után a nyugati társadalmi és politikai berendezkedés egyik alappillére, a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság létrejöhetett Magyarországon.

Nyilván történészi beállítottságom is az oka, hogy úgy általában igen érzékeny vagyok a szabadságjogok korlátozására. Tudható, hogy a szólásszabadság a liberális szabadságjogok egyik legfontosabb eleme, aminek a horizontálisan szervezôdô polgári közösségek esetében több ezer éves hagyománya van. Nem véletlen, hogy mint alapjog, az Alapjogi Chartába is bekerült (tanítom is). Ugyanakkor azt is gondolom, hogy egy normális társadalomban (s erre azért vannak pozitív nyugati példák) egy jog gyakorlása nem válhat korlátok nélkülivé, nem irányulhat a többségi erô révén kisebbségek ellen. Nem lehet közösségek vagy személyek ellen rasszista, antiszemita módon megnyilvánulni, s nincs helye a gyûlöletbeszédnek. Otthon az asztalnál bármit lehet gondolni vagy mondani, de közösségi szinten (legyen az média vagy egyéb terület) erôteljes kontrollt kell érvényesíteni.

Abaligeti Gallusz Szerinted szükséges-e a szólás szabadságát korlátozni a XXI. században? Kell-e, hogy ennek az erkölcs szabjon gátat?

Hogy egy kicsit messzebbrôl indítsam a gondolatot, szerintem a szólásszabadságot bonyolult pontosan meghatározni, emiatt persze a szabályozása (korlátozása) is nehézkes. Ha csupán a sajtóban (interneten?) megjelenô írásokra gondolok szerintem a mi korunkban ennek a szabályozása jószerivel lehetlen. Egyszerûen túl bonyolult, szerteágazó infomációs csatornákon keresztül – ráadásul nagyon gyors

XXII. évfolyam 5. szám

ütemben – komunikálunk, senki nem tudja teljes mértékben ellenôrizni. Ezért aztán úgy gondolom nem sok értelme van efféle korlátozásoknak.

Ugyanakkor – és itt most képtelen vagyok elvonatkoztatni a francia eseményektôl –, ha jogunk van a szólás szabadságához, akkor viszont kötelességünk a követkeményekkel is foglalkozni.

Ha úgy tetszik nem kötelezô mások nézeteit, érzéseit tiszteletben tartani, csak akkor nem feltétlenül kell csodálkozni a reakcióikon, ok és okozat együtt jár (amellett persze, hogy a testi erôszakot mélységesen elítélem). Szerintem a szólás szabadságának nem az erkölcs hanem a józan ész kell(ene) határt szabjon. Sajnos egyre gyakrabban érzem azt, hogy a szólásszabadság – a józan észtôl nagyon távlol esô -- arroganciába fordul át, aminek meg persze szomorú következményei voltak és még lesznek is a történelmünkben.

Váry Miklós Mit gondolsz a jelenlegi helyzetrôl a szólásszabadság terén?

Az intézményi közgazdaságtan kutatási eredményei fokozottan felhívták a figyelmet arra, hogy piacgazdaság és demokrácia kéz a kézben járnak, hosszú távon nem létezhet egyik a másik nélkül. Természetesen lehet (és kell is) kritizálni a piacgazdaság-demokrácia kombinációt, de Churchillel egyetértve azt gondolom, hogy jelenleg nem tudunk jobbat. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy nem létezhet piacgazdaság és demokrácia a liberalizmus legfôbb vívmányai (pl. szabadságjogok, többek közt szólásszabadság) nélkül.

Ezzel együtt én elsôsorban konzervatív értékrendû embernek tartom magam, aki szerint a szabadságjogok többsége nem létezhet korlátok nélkül, mert szélsôséges formában érvényesülve veszélyeztethetik az emberi közösség kohézióját, és eszkalálódó konfliktusokhoz vezethetnek. Ahogy a Punnany Massif Szabadon c. számában is hallhatjuk: "De másokat ne sérts: vigyázz, a szabadság nem szabados!" Tehát, ha francia újságírók a szólásszabadsághoz való jogukkal (vissza)élve sértik iszlám embertársaik legmélyebb értékrendjét, vallási meggyôzôdését, azt semmiképp nem tartom szimpatikusnak.

Természetesen ez (mint ahogy semmi) nem adhat okot az életük kioltására, nyilvánvalóan elítélem a terrorizmust is.

Szerintem a terrorizmus és a szólásszabadsággal való visszaélés két független probléma, amiket egymástól függetlenül elítélendônek tartok." •

21

Szonda

Fészek A Pécsiközgáz véleménye a liberális eszmékrôl

Szabadon?

„De másokat ne sérts, vigyázz a szabadság nem szabados Aki haragos az nem ad esélyt, az inkább perbe lép Primer probléma az önös harcok verte kép” /Punnany Massif/

Írta: Harsányi Ákos Rajzolta: Bartakovics Bettina,

Havasi Virág A közelmúlt szomorú eseményei kapcsán, sajnálatos módon elôtérbe került számos, a liberális eszmékhez köthetô kérdéskör, amelyek eddig is megosztották a közvéleményt, de az elmúlt hetekben éles vitákat generáltak.

Szabad-e, szükséges-e a szólásszabadságnak határt szabni, az ostoba, milliókat vérig sértô vicceknek megálljt parancsolni? Mekkora veszélyt jelent Európa számára a tömeges bevándorlás?

Meg kell-e akadályozni annak tovagyûrûzését? Rengeteg ezekhez hasonló kérdés merült fel a világ polgáraiban. A Fészek szerkesztôsége úgy vélte, érdemes megvizsgálni, hogy vélekedik mindezekrôl a Pécsiközgáz.

Remélem csak a vizsgaidôszaknak tudható be, hogy a kitöltôk száma ezúttal meg sem közelítette a százat. Összesen ugyanis 74 válasz érkezett. A válaszadók nem és szak szerinti megoszlása iránt érdeklôdôk számára ezúttal is az ábrák nyújtanak részletes információkat. Örömömre szolgál, hogy az elôzô számban tett kérésemnek eleget tettek az elsô évesek és feledették velem az elôzô kérdôív során mutatott rendkívül gyér részvételi arányuk által okozott csalódottságomat. A válaszadók 43%-át kitevô gólyákra tehát ezúttal nem panaszkodhatom, a többiekre viszont annál kevésbé igaz ez, fôleg a negyedévesek aránya esett radikálisan vis�-

22

sza. Mióta a Szonda cikkek szerkesztésével foglalkozom most fordult elô elôször, hogy több férfi töltötte ki kérdôívünket, mint nô. Szintén meglepô volt a pénzügy és a kereskedelem és marketing szakos válaszadók számának csökkenése.

1. Mennyire tartod magad liberális nézetûnek? (1. ábra) Mielôtt bármilyen konkrét kérdést feltettem volna, célszerûnek tartottam, hogy megtudjam hányan hova sorolják magukat. A késôbbi kérdések részletesebb elemzése során érdekes lehet, hogy milyen véleménnyel voltak azokról a liberális nézetûek és a magukat egyáltalán nem annak vallók. Amint az az 1. ábráról is jól látszik, a kitöltôk csaknem fele jelentôs mértékben egyetért a liberális eszmékkel, ne-

akadtak tömör, egy-két szavas válaszok, valamint részletes, több soros vélemény kifejtések egyaránt. A válaszolók körülbelül egyharmada gondolja úgy, hogy a sajtószabadságnak semmilyen körülmények között nem szabad határt szabni. A többi kitöltô véleményét már nehezebb homogenizálni, bár ki­jelenthetô, hogy ôk valamilyen szinten keretek közé szorítanák a sajtószabadságot. A legtöbben az aktualitásoknak megfelelôen a provokációt, mások vallásának, származásának vagy akár szexuális beállítottságának gúnyolását, gusztustalan sértegetését említették annak a bizonyos határ meghúzásának szükségessége kapcsán. Hogy mennyire nehéz megítélni ezt a kérdést, remek példát nyújt a napokban letartóztatott 16 éves nantesi fiú esete, akit azért vádoltak meg terrorizmus támogatásával, mert kifigurázta a Charlie Hebdo egy korábbi címlapját, amelyen azon viccelôdnek, hogy a Korán nem véd meg a golyóktól. Bár jómagam nem tartom elfogadhatónak, sem mások vallásán, sem mások halálán gúnyolódni, mégis megütköztem az ôrizetbe vett fiú esetét olvasva.

3. Milyen mértékben támogatod az alábbiakat? Válaszodat kérlek, 1-5-ig terjedô skálán osztályozd, ahol 1=egyáltalán nem értek vele egyet, 1. ábra 5=teljes mértékben támogatom. gyede pedig kis mértékben vallja ezeket a Természetesen a sajnálatos események nézeteket. A liberalizmust teljes mérték- következtében aktuálissá vált kérdéseken ben-, illetve az azt egyáltalán nem támo- felül megannyi témakör okoz éles vitákat a gatók aránya pedig közel azonos, mindkettô esetben kis mértékben haladja meg a „Szerintem a szólásszabadságnak is megvannak a határai, ugyanakkor válaszadók 10%-át. ezeket nem lehet kôbe vésett szabály2. Véleményed szerint kellként lefektetni. Ezeket a társadalmi e határt szabni a szabad vélenormáknak kell szabályoznia, a ménynyilvánításnak, sajtószatársadalom tagjainak tudniuk kell, badságnak? Ha igen, akkor hogy melyek azok a határok, amiket hol húznád meg ezt a határt? már nem léphetnek át.”

Az alábbi kifejtôs kérdésre /másodéves fiú/ 46 válasz érkezett, köztük

XXII. évfolyam 5. szám

Szonda

Fészek liberálisok és a k e v é s b é s z a b a d el v û ek között.

Ezek közül csak néhányat ragadtam ki. Az általam felvázolt témák közül a munkaerô szabad áramlása a legelfogadottabb, ami átlagosan 4-es osztályzatot kapott. Ezt követôen az eutanázia, az abortusz, a könnyû drogok legalizálása, valamint a homoszexuálisok házassága közel azonos mértékben – átlagosan 3-as körüli osztályzattal – elfogadottak. A fegyvertartás megkönnyítését támogatták a legkevésbé a kitöltôk, amely mindössze 2-es átlagot kapott. Többek között ezt a kérdést tartottam célszerûnek a kérdôív elején kapott eredmények fényében meg­vizsgálni. Ös�szességében igazolódott, hogy erôs korreláció figyelhetô meg az osztályzatok átlagos nagysága és a liberális eszmékhez való elkötelezettség között. Minél nagyobb mértékben vallotta magát liberálisnak valaki az elsô kérdés során, annál nagyobb arányban támogatta az általam felvetett tényezôket. Ez egyedül az otthoni fegyvertartás megkönnyítése esetén nem igazolódott be. Ennél éppen el­ lenkezôleg figyelhetô meg az osztályzatok alakulása.

Tehát minél liberálisabbnak tartja magát valaki, annál inkább ellenzi az otthoni fegyvertartást. Érdekes továbbá, hogy a könnyû drogok legalizálása kapcsán a magukat teljes mértékben liberális szemléletûnek tartók a csupán jelentôs mértékben liberálisoknál jóval alacsonyabb értéket adtak.

4. Véleményed szerint milyen mértékben fele­lôs a bevándorlás mértéke a terrorizmus térnyeréséért? (2 .ábra)

Nem az iszlám vallás az egyetlen, amihez karikatúra készült, a zsidók vagy keresztények mégsem mészároltak le miatta senkit.” /másodéves lány/

XXII. évfolyam 5. szám

A sajtószabadság kérdésköre mellett ez volt a másik olyan témakör, amely az utóbbi idôben sokakat késztetett heves vitákba bonyolódni. A kérdôívünk kitöltôi között sem volt maximális egyetértés e téren. A válaszadók közel kétharmada véli kielégítô válasz is. Meglepô módon úgy, hogy a bevándorlás mértéke jelentôs mindössze két olyan kitöltô akadt, aki magát Charlienak vallotta. Egyikük azzal indokolta válaszát, hogy a vicclap más vallásokból ugyanúgy gúnyt ûzött, azok még sem reagálták túl a sértô poénokat. A Pécsiközgáz egyetlen Charlieja továbbá úgy véli, hogy akik nem tudják elfogadni a szabad sajtót, azoknak nincsen helye Európában. A válaszok többségében kifejezik szolidaritásukat ugyan az áldozatok felé, azonban kiemelik, hogy nem tudnak azonosulni az újságból áradó ízléstelen, milliókat sértô humorral. Sokan nem értik, hogy fordulhat elô ilyen észnélküli vérengzés a mai világban, ráadásul azt a vallással álcázva.

6. Mit gondolsz, Magyarországon az 2. ábra állam szerepének mértéke… túl nagy/ mértékben hozzájárul a terrorizmus tér- valamivel nagyobb a szükségesnél/ nyeréséhez. Nem egészen egy negyed normális/ valamivel kisebb a szükségondolja azt, hogy a migrációnak semmi gesnél/ túl alacsony. köze sincs e szomorú jelenséghez. Erre az Az állam szerepének szükségességérôl, eshetôségre csak a jelentôsen, illetve tel- annak mértékérôl, mint tanultuk a jesen liberális eszméket követôk köre adta különbözô közgazdászok véleménye is le a voksát. A kitöltôk csaknem felét kitevô megoszlott. Kíváncsiak voltunk, hogy ti többség fel vél ugyan fedezni némi össze- milyennek tartjátok ezt hazánk esetén. függést a két folyamat között, de nem tu- Nos, a kitöltôk közel háromnegyede gonlajdonít annak nagy szerepet. Meglepô dolja úgy, hogy a szükségesnél nagyobb módon a magukat teljes mértékben liberá- szerepet vállal magára a magyar állam, sôt lisnak jelölôk közül azok aránya volt a leg- a válaszolók fele egyenesen túlságosan nagyobb, akik szerint a bevándorlás nagymértékû állami beavatkozást észlelt. jelentôs összefüggésben van a terroriz- Nyílván több olyan döntést felhozhatunk a mussal. közelmúltból, amely igazolja a többség vé5. Te „Charlie” vagy? Kérlek, indo- leményét, ilyen többek között a boltok kold is röviden a válaszodat! kötelezô vasárnapi zárva tartásának kérNem gondoltam volna, hogy lesznek dése. Mindezek ellenére több mint 10% olyan kitöltôk, akik közgazdaságtudomá- normálisnak tartja az állami beavatkozás nyi kari hallgató létükre nincsenek tisztá- mértékét, 6% a szükségesnél kissé alacsoban legalább annyira a hírek- nyabb, közel 9% pedig egyenesen túl alakel, hogy megértsék a kérdést. csonynak tekinti azt.

De az is meglehet, hogy magában a kérdésfeltevésben Bár ebben a témában igen eltérnek a volt a hiba. Mindenesetre vélemények mind a világ különbözô egy-két válaszoló számára pontjain, mind a PTE-KTK berkein belül, nem volt egyértelmû, hogy ki abban mégis egyet kell értenie a többis az a Charlie és mire is vol- ségnek, hogy nincs az az ízléstelen, tunk kíváncsiak valójában. gusztustalan vicc, amiért valakinek az Azért szerencsére nem ez volt életével kelljen fizetni, az ártatlan a jellemzô és bôven érkezett életekrôl nem is beszélve… •

47%

33%

20%

23

Szakma

Fészek Csodálatos Elmék

Jean Tirole (1953- ) Kerülj képbe a tudományunkkal! Idén, először a francia származású Jean Tirole-ról olvashattok, akinek a Svéd jegybank a „piaci erő és szabályozás elemzéséért” mottóval osztotta ki 2014-ben a Közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Tavaly az óriásvállalatok szabályozási elméletének kidolgozásáért járt a kitüntetés. Írta: .elka Jean Tirole jelenleg a Toulouse School of Economics intézet tagja és Tudományos vezetôje az IDEI kutatói központnak. Elsô diplomája mérnöki diploma, melyet a párizsi École Polytechnique-en szerzett 1976-ban. 1981-ben doktori címre tett szert a Massachusetts Institute of Technology-n, Tanulmányok a közgazdasági elméletekrôl címû dolgozatával. 1998-ban az Econometric Society elnöke volt. Ugyanebben az évben, a budapesti Rajk László Szakkollégium által alapított John von Neumann díjat is ô kapta, mellyel magyar hallgatók ismerték el a kutatásaikra és szakmai fejlôdésükre való hatását.

Kutatóként, majd közgazdasági professzorként dolgozott az MIT-n. Számos elméleti területhez hozzájárult a kutatása, ám a legnagyobb eredménye, hogy segített tisztázni, megérteni, hogyan kell az olyan ágazatokat szabályozni, ahol kevés számú vállalat irányít.

Számos ilyen iparág mûködik így. Ha ezt szabad piaci környezetben hagyjuk, akkor a társadalmilag elérhetô összhaszon alacsonyabb lesz, mint a kívánt, nem tudjuk elérni az optimumot. Például az árak magasabbak lesznek (nincs verseny, ami arra kényszeríti a vállalatokat, hogy árat csökkentsenek) és az uralkodó vállalatok megakadályozhatják, hogy új, hatékonyabban mûködô cégek lépjenek piacra.

Az 1980-as évektôl Tirole arra tette fel az életét, hogy a piaci kudarcokat tanulmányozza. Az elemzései olyan egységes elméletet nyújtanak számunkra, amely központi irányelveket segít meghatározni, azaz hogy hogyan kellene a kormányzatnak kezelnie a vállalatfúziókat, kartelleket és monopóliumokat.

Tirole eredményei elôtt a kutatók úgy

24

gondolták, hogy minden piacra általános szabályok vonatkoztatása lehet meg­ felelô. Tirole bebizonyította, hogy ezek az általános szabályok, mint az árplafon, vagy egyesülések tiltása csak bizonyos körülmények között lehetnek eredményesek, ám az esetek nagy részében több kárt okoznak, mint hasznot. A hatósági árazás valóban költségcsökkentésre sarkallja a vállalatot, ami hatékonyabbá teszi a termelést így ez társadalmi szinten hasz­nos, azonban a profit jelen­ tôs csökkenését okozza, mely elmarasztalja a beruházásokat. Az együtt­m û­k ödés az ár kialakításában a piacon mindenki számára kártékony lehet, de ha szabadalom lesz az együtt­ mûködésbôl, az mindenkinek hasznos. A vállalat és a beszállító összeolvadása bár torzítja a versenyt, de innováció kialakulását is elô­s egítheti.

Tirole szerint a legjobb szabályozás mindig illeszkedik az adott iparág sajátosságaihoz. Kidolgozott egy általános rendszert, mely alapján a kormányzat kialakíthatja a megfelelô szabályozó politikát. Ez a keretrendszer olyan megvalósulással jár, ahol a nagyvállalatokat hatékonyabb termelésre késztetik, és ezzel egy idôben megakadályozzák, hogy kárt okozzanak a versenyben vagy a fogyasztóknak. Segít legyôzni a fennálló információs aszimmetria problémáját, miszerint az irányító szervek vélhetôen kevesebbet tudnak a piacról, mint az ott mûködô vállalatok.

Tirole munkássága a 2008-as pénzügyi

és gazdasági válság hatásai miatt is kerülhetett elôtérbe. Megfigyelhettük, hogy a pénzügyi piacokon kialakuló szabályozás nélküli mûködés mekkora károkat okozhat a világgazdaságban, így a tudományos közösség tett egy újabb lépést, amivel elismerte a main­ stream tanításaival ellentétes gazdaságpolitikai szabályozó erôk fontosságát. Tirole foglalkozott a bankszektor regulázásával is. Emellett a viselkedési közgazdaságtan tárgykörében kutatta az emberek motivációit és meggyôzô­ déseit (Roland Bénebouval), illetve Lernerrel kutatott az altruizmus, az önzetlen viselkedés témakörében, melyek mind az ellentétét bizonyítják a main­ stream által tárgyalt racionális viselkedésnek. További kutatási területe a játékelmélet. •

Források, további információ: • Jean Tirole: Market Power and regulation.

Letöltve: http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/ economic-sciences/laureates/2014/advancedeconomicsciences2014.pdf (2015.01.23.)

• Jean Tirole, IDEI tudományos igazgatója: http://idei.fr/vitae.php?i=3 • Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 2014. Letöltve: http://www. nobelprize.org/nobel_prizes/economic-sciences/ laureates/2014/ (2015.01.23.)

• Dewatripont, M., Rochet, J. and Tirole, J. (2010): Balancing the Banks: Global Lessons from the Financial Crisis, Princeton University Press

XXII. évfolyam 5. szám

Szakma

Fészek

A külföldi befektetések szerepe a hazai gazdaság növekedésében A külföldi tőkebeáramlás GDP arányos szintje jelentősen emelkedett Magyarországon a rendszerváltás óta. A cikk célja, hogy bemutassa a külföldi tőke hatásairól szóló eddigi ismereteinket, eddig tisztázatlan kérdések esetén pedig a leglényegesebb hipotéziseket hazánk gazdaságát szem előtt tartva. Írta: Juhász Bálint A cikk nem jöhetett volna létre Dr. Gál Zoltán (MTA KRTK-RKI, PTE) a regionális pénzügyek szakértôje nélkül, aki bevezetett a témába, illetve ellátott a releváns szakirodalommal, így ezúton is köszönöm a segítséget. Szintén köszönet illeti Dr. Sass Magdolnát és a MTA KRTK (Közgazdasági és Regionális Kutatóközpont) FDI Munkacsoportját, akik lehetôvé tették a külföldi mûkö­ dôtôke hatásainak vizsgálatára irányuló kutatásban való részvételt. A kutatásban egyébként Pelles Mártonnal veszünk részt, Neki is köszönöm az eddigi közös munkát.

Az eddigi kutatások kétféle irányból közelítették meg a kérdést: kutatók egyik csoportja a külföldi tôke növekedésgeneráló szerepét hangsúlyozza, eredményváltozóként a GDP növekedési rátáját tekintve, míg a másik csoport a tôkefelhalmozást tekinti a legfontosabb tényezônek, ôk a bruttó állóeszköz felhalmozást, vagy röviden a beruházásokat tartják legfontosabbnak. Természetesen a két változó nem teljesen független egymástól: például egy zöld­m ezôs FDI beruházás azonnal nö­v eli a GDP-t bekerülési értékének meg­ felelôen, nem beszélve azokról a pótlólagosan generált beruházásokról, amiket az újonnan alapított cég mint meg­rendelô indukál a magyar beszállítók részérôl.

Ezen kívül a külföldrôl érkezô új technológia növelheti a potenciális GDP-t is (az elméleti, ideális GDP, amit akkor realizálnánk, ha egy gazdaság összes erô­forrása ki lenne használva), ami több mint a tôkeállomány puszta növekedése. A termelékenységre és tôke­felhalmozásra vonatkozó hatások szétválasztását szám­ szerûsítette Balatoni András és Pitz Mó-

XXII. évfolyam 5. szám

nika „A mûködôtôke hatása a bruttó nemzeti jövedelemre Magyarországon” címû cikkében. Eredményeik szerint a külsô finanszírozás legelônyösebb változata az FDI, ennek ugyanis minden egysége 0,69-0,89 százaléponttal járult hozzá a hazai GDP éves növekedéséhez (19952010 között), ami a 2,3%-os átlagot te-

kintve jelentôsnek mondható. Ebbôl 0,5 százalékpont a termelékenység növekedésének volt köszönhetô, ami a tanulmány szerint nem jöhetett volna létre, ha az FDI-t hitelekkel vagy portfólió­ befektetésekkel helyettesítettük volna.

Az FDI a beruházásgeneráló versenyszámban is a dobogó elsô helyére került a finanszírozási változatok versenyében, 0,15 százalékponttal magasabb növekedést generált, mintha hitellel, és 0,35 százalékponttal magasabb növekedést, mintha portfólióbefektetésekkel helyettesítettük volna. Az FDI hátránya a másik két forrástípussal szemben, hogy magasabb implicit kamattal rendelkezik (tehát több jövedelemkiáramlással jár átlagosan, ez a gyakorlatban külföldre kifizetett osztalékjövedelmet jelent), azonban még ha ezt a GNI-ra negatívan gyakorolt hatást is figyelembe vesszük, a végsô egyen­leg

0,69-0,89 százalékpontos addicionális hozzájárulás a GDP növekedéséhez. A tanulmány szerint a hitelek nem járultak hozzá a termelékenység növekedéséhez, viszont a beruházásokhoz igen, és implicit kamatuk is alacsonyabb, mint az FDIé, így kerülhettek ôk a dobogó második fokára. A portfólióbefektetések sem a termelékenységnövekedéshez, sem a beruházások növekedéséhez nem járultak hozzá, így bár ôk rendelkeznek a legalacsonyabb implicit kamattal, ôk lettek a legkevésbé fontos finanszírozási változat.

Természetesen nem jelenthetjük ki ennyire egyértelmûen a külföldi források hazai gazdaságra gyakorolt pozitív hatását: gyakran ugyanis ahelyett, hogy produktív beruházásokat szolgálnának, végsô soron fogyasztásba vagy improduktív beruházásokra mennek át. Ennek empirikus alátámasztását fejti ki Prasad, Rajan és Subramanian „Foreign Capital and Economic Growth” címû tanulmánya, miszerint azok az országok tudtak tartós növekedési pályára kerülni, akik saját forrásaikra, megtakarításaikra hagyatkoztak, az FDI csupán komplementer szerepet töltött be. A cikk elején szereplô kutatás egyik célja ennek a hipotézisnek a vizsgálata, a rendszerváltó országokat fókuszba helyezve. E gondolatot helyezi elméleti keretbe az IDP modell (Investment Development Path), melynek magyarázó változója az ország fejlettségét kifejezô GDP, és eredményváltozó a NOI (Net Outward Investment), eszerint tudunk öt fejlettségi fázist egymástól elhatárolni. Vagyis nem a mainstream elmélet által felvetett fordított reláció áll fenn a két változó között, az FDI a fejlôdésnek messze nem elegendô feltétele. •

25

Kilátó

Fészek Charlie vagyok?

Ha egy kijelentő mondat idővel kérdővé válik, az már megér egy írást arról, hogyan is látom én a Párizsban történteket. Írta: Bartók Márk Amikor 2015. január 7.-én két támadó merényletet követett el a Charlie Hebdo szerkesztôsége ellen (és ne feledkezzünk meg a rendôrrôl és a túszokról sem), a nyugati világ egy emberként hördült fel, és kezdte el támadni az Iszlám Államot. És az iszlám vallást.

A francia szatirikus lap már több fenyegetést is kapott a múltban, indítottak már ellenük támadást, de nem hátráltak meg, tovább készítették a karikatúrákat, melyben kifigurázták a politikát, gúnyolták a vallást (és nem csak az iszlámot), és még a múltbeli eseményeknek, így a holokausztnak is nekiestek. Láthattunk olyan ábrákat, ahol Auschwitz elôtt csókolózik egy náci és egy zsidó, megakadhatott a pillantásunk a strandon napozó, keresztre feszített Jézuson, vagy orális szexet végzô apácán, és hiába nem szabad illusztrálni, Mohameddel is gyakran találkozhattunk.

Mindezt szólásszabadság címszó alatt.

Az a szélsôséges liberalizmus, amit a Charlie Hebdo megtestesít, az a saj­ tószabadság, amit ôk megkaptak a nyugatiaknak – köztük elsôre nekem is – értéket képviselt. Azonban azóta eltelt pár hét, rengeteg véleményt hallgathattam meg a témáról, ezáltal az enyém is változott. Úgy látom, hogy az újságból, amit már szinte példaértékûnek tituláltak, csak egy dolog hiányzik: az erkölcs.

Nem csak a Charlie Hebdóból, hanem úgy általában véve, a média szabadsága több értelmet nyert: azt, hogy leírjuk, ami történt,

26

hitelesen és szubjektívan, és azt, hogy leírjuk, ami történt, hitelesen, és szubjektívan, provokálva a másik felet, figyelmen kívül hagyva más vallását, vagy érzelmeit.

Elég arra gondolnunk, hogy hány weblapon – köztük a legnagyobb internetes hír­ portálokon – tették közzé a szerkesztôségnél megölt rendôr haláltusáját és halálát. Neki családja volt. És ha én a családtagja lennék, biztosan zavarna, ha ezeket a képsorokat kéne viszontlátnom.

A támadásnak persze következményei lettek. A nyugati sajtóvilág kétféleképpen reagált: egy kicsit visszavett, vagy pont ellenkezôleg, azt hangoztatták, hogy a francia lap követendô példát prezentált, és semmi sem gátolhatja meg ôket abban, hogy kimondják, amit gondolnak.

Ismét elérkeztünk a kérdéshez, hogy azokat a gondolatokat biztosan, szükségszerûen ki kell-e mondani? Az interneten úgyis annyi szélsôséges oldal található, amelyeket olvasva az azt igénylôk megtalálhatják a lelki „békéjüket”.

Talán kicsit erôs, mégis egy diktátor szavai illenek az esetre leginkább: „egy ember halála tragédia. Millióké statisztika.” Zajlik pár háború jelenleg is a világban, azokról viszont alig hallani. Vajon miért?

A mai világban lépten-nyomon eldöntendô kérdésekkel találkozunk, és véleményem szerint ebbôl a témából is egy igen-nem kérdést tett fel a sajtó: Charlie vagy – vagy nem vagy Charlie? Szerintem ezt az egész eseményt egy általános iskolás példával lehet leginkább szemléltetni: a karikatúristák a vézna, nagyszájú gyerekek, akik meg­ lepôdnek azon, ha beszólnak egy náluk erôsebb gyereknek, az pedig megveri ôket, de ezután csak a verekedôt büntetik, a provokáló srác pedig a továbbiakban sem vesz vissza. A különbség csak az, hogy az egyikük lelki, míg a másik srác fizikai terrort alkalmazott.

A gyilkosságot természetesen semmiképp sem lehet toleranciával kezelni, mélyen el

kell vetni, de semmiképp sem szabad az iszlámhoz kapcsolni, hanem annak szél­

sôséges terrorszervezeteihez, akik fél­ reértelmezik vallásuk tanait. A merényletnél sokkal „frappánsabb” válasz lehetne, ha ôk is újságban élcelôdnének a nyugati értékeken – de azok micsodák? Én nem tudom, minek a kigúnyolását tudnám mélyen sértônek bélyegezni.

Bizonyára mindenki tudja, hogy a gyilkosságok után Charlieéknál úgy gondolták, jó ötlet három millióra emelni a példányszámot, sôt, ha hihetünk a híreknek, már Ma­ gyarországon is kapható lesz a lap (mert lassan globális szinten savazunk kultúrákat). Nem tudom, hogy lefordítják-e, de elég erôsnek érzem azt, hogy szolidaritásunkat úgy fejezzük ki, hogy országunkban francia nyelvû újságot árulunk, miközben Oroszországban az alábbi közleményt adták ki: „a Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrák sértônek és megalázónak tekinthetôk (…), amelyek alkalmasak et­ nikumok és felekezetek közötti gyûlölet keltésére Oroszországban, ahol a muzulmán, a hívôk számát tekintve, az ortodox után a második legfontosabb vallás.” Érdekes példának hoznám még fel azt, hogy míg Izraelben teljes mellszélességgel kiállnak a francia hetilap mellett (pedig ôk is megkapták a magukét, a palesztinokhoz fûzôdô viszonyuk miatt), addig sajtószabadságuk addig terjed, hogy Angela Merkelt férfivá változtatják, mert nôt nem tölthet be vezetô pozíciót – szerintük.

Azt hiszem, most már meg tudom válaszolni az eldöntendô „Charlie vagyok?” kérdést. •

XXII. évfolyam 5. szám

Kilátó

Fészek Magyarság a Kárpát-medencében

Helyünk a világban IV. A magyar nemzet több mint ezer éve alkot államot a térségben és ennél is hosszabb ideje alkot létszámában relatív többségét, mind a mai napig a Kárpát-medence területén. A tájék kulcsfontosságú földrajzi egység, egymást kiegészítő gazdasági funkcióiból és katonai- vízrajzi biztonsági szempontokból egyaránt. Szétszabdalva, ne adj Isten, egymástól hermetikusan elválasztva az itt élők rendkívül kiszolgáltatottak. Írta: Barkóczi Csaba Amennyiben érdekeltek vagyunk ennek az egységnek a szorosabbra fûzésében, fontos és szükséges a magyar közösségek fennmaradását, kulturális kötôdésük megerôsödését, anyanyelvük és identitásuk megôrzését segítenünk. A Trianoni békediktátumot követôen, melyet a nyugati nagyhatalmak az elsô világháború lezárásaként igazságtalanul kényszerítettek rá hazánkra, az elcsatolt területeken élôk harmada magyar volt, akiknek jelentôs része egy tömbben, az országhatár mellett élt és él ma is.

Túllépve az érzelmi elveken, melyek egészséges összetartozás tudatunkból fakadnak, s talán minden jóravaló gondolkodású magyar emberben a legerôsebben jelentkeznek e kérdés tárgyalásakor, számos más olyan érv is szól e kérdéskör markáns volta és napirenden tartása mellett, melyet aligha hagyhatunk figyelmen kívül saját életünk szempontjából.

Elôször is a határon túl élô magyarok a magyar nemzet teljes értékû részét képezik. Ha egy személyt amiatt ér támadás, legyen az akár verbális, akár fizikai, akár jogi, mert etnikailag vagy anyanyelvét tekintve a magyar közösséghez tartozik, akkor az kvázi olyan, mintha ez az offenzív magatartás az egész magyarság ellen kollektívan irányulna. Hiszen nem az adott személy, hanem a közösség egésze a célpontjuk. Nagyon egyszerûnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy ne érezze át: azon személyek, akik elsôsorban a szomszédos országok többségi társadalmának soraiból ellenséges magatartást tanúsítanak a magyar közösség valamely tagja ellen, az a magatartás éppen olyan mértékben irányul mi ellenünk az anyaországban, mint azon magyar személye ellen, aki azt ott a

XXII. évfolyam 5. szám

helyszínen átéli, elszenvedi. Amennyiben a magyar állam nem lép fel a leghatározottabban minden eszközzel a különbözô nemzetközi fórumokon az ilyen esetekkel és elkövetôikkel szemben, akár diplomáciai konfrontációit is vállalva a tisztességtelenül viselkedô államokkal, akkor pas�szivitásunkkal gyakorlatilag gyengeséget mutatunk. Még akkor is ezt a fellépést várják el tôlünk Európában, ha egyben ez

a kérdés teher a nyugati világ számára, hiszen korábbi elhibázott döntéseikre emlékeztetik ôket, valamint egyik féllel mindenképp érdekkonfrontációba kell kerüljenek. Ez az oka annak, hogy viszonylag egyértelmû helyzetekben sem szeretnek állást foglalni Brüsszelben a magyar kisebbség sorsát illetô kérdésekben.

Az erélyes magyar válasz elmaradása esetén azonban a nemzetközi közösség megbecsülését nem vívhatjuk ki magunknak. Ezt csak tovább erôsíti azon tény is, hogy napjainkban a határon túli élôk jelentôs része (végre valahára) magyar állampolgár is egyben, ami még erôsebben feltételezi az érdekvédelmi kötelezettségünket.

Másodszor a határon túli magyarság a legszorosabb összekötô kapocs a környezô népekkel és környezô államokkal, hiszen rajtuk keresztül valósul meg a

tényleges együttélés, ôk a magyar kultúra és nyelv tovább adói, közvetítôi a szomszédos nemzetek irányába, amivel nagyon fontos közösségi diplomáciai szerepet töltenek be népünk életében.

Harmadrészben Magyarország víz- és katonai biztonsága nagyban függ a Kárpát-medence jelenleg más államok területén mûködô döntéshozóinak állásfoglalásától, akikre egy erôs politikailag összetartó magyar közösség döntô nyomást gyakorolhat vagy akár a mérleg nyelve lehet szoros helyzetekben.

Ezért is érdekünk, hogy a magyarság egységes, összetartó, e­ rôs nemzetrészként maradhasson meg más nemzetek államainak fennhatósága alatt is.

Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a demokratikus és liberális értékeket valló Európában minden egyes kisebbségnek joga van a saját anyanyelvét használni, kultúráját tartani, nem csak egyénekre lebontva, hanem közösségi szinten is. Ezen értékek mellett Magyarországnak is kötelessége kiállni, különösen akkor, ha éppen a magyar kisebbséggel szemben viselkedik diszkriminatívan bármely ország. Érdekes megemlítenünk, hogy a más hasonló ügyekben rendkívül gyorsan állást foglaló Európai Unió továbbra sem akar határozottan fellépni a 2009. szeptember 1-tôl Szlovákiában bevezetett nyelvtörvény ellen, mely nyíltan a magyar nyelvhasználat és a magyar kisebbségi média korlátozására született.

A határon túli magyarság képviselete közös ügyünk, melyért valamennyien felelôsséggel tartozunk.•

27

Lehúzó

Fészek A kifogások rabjai

Irányítsd az életed! „Nem én kések. A világ siet.” – Fodor Ákos

Írta: szilvi.

Eleinte nem is ezzel a témával kapcsolatban szerettem volna írni, hanem sokkal inkább arról, hogy manapság mennyi ember bújik a „nekem nem megy”, végsô esetben pedig a „depressziós vagyok” gondolatok mögé. Hogy miért? Szerintem ez a könnyebb út. Igen, ez idegesít, mert látok másokat, akik a végletekig terhelhetôek, kifogások és mellébeszélések nélkül. A cikk témáján mégis változtattam, mert okokról írni lustaság, s egyébként is; mindenki tud. Felismerni a mögöttest, és meglátni az okozatot, inkább ennek van igazi értelme. Lássuk hát!

Annyiszor hallom – és önvizsgálatot tartva használom magam is – hogy „mennyire nincs idôm semmire” (kamu). Túl sok a feladat, a tennivaló és az ezekkel járó elvárás. Mindenki túlhajszolt, mindenki panaszkodik; a néni a buszon, az ötvenes férfi a kocsmában, a háromgyerekes anyuka a kisbolti sorban (feltartva mindenkit!), de még a hallgatók is a közgázszerda alapozásnál. Mondjuk ki ôszintén; nyavalygunk, hogy mennyire túlterheltek vagyunk, és megy a rinya ezerrel, holott csak egy dolgot kellene felismernünk; mindenre van idônk, csak az a kérdés milyen fontossági sorrendben éljük meg dolgainkat, mire helyezzük a hangsúlyt. Hogyne, értem én, hogy mennyivel könnyebb az „én kevés vagyok” és/vagy „túlságosan elfoglalt” áldozati bárány bôrébôl kikukucskálva egy olyan alibi mögé bújni, amin valóban nehéz fogást találni. Én viszont vallom, amit az elcsépelt, de bölcs állítás sugall: „arra van idônk, amire akarjuk, hogy legyen”. Nézz magadba mélyen, valld be – elôször is önmagadnak – hogy ennyi idôsen felállítottál már egy fontossági sorrendet. Ha tudatosan megvizsgá-

28

lod magad, akkor látod, hogy mire megy el az idôd. Az életed Te éled, ha nem tetszik változtass rajta, de ne ess az önsajnálat vagy a sajnáltatás kényelmes hibájába, mert könnyen úgy maradsz. Ez pedig senkinek sem áll jól.

Az is lehet, hogy már agyilag szétforgácsolódtál és így nehéz is felismerni a saját preferenciáidat (pff szakmai kifejezés, köpöd ki!). Így Te oda mész, ahova küldenek, azt teszed, amit a többiek, vagy épp sem-

mit. Na ne már! Voltaképpen nem csoda, hogy látszólag egy szerencsétlen vagy, aki folyton kudarcot kudarcra halmoz. Vagy csak egy áldozata az életnek, aki akárhogy kergeti nem találja a boldogságát. Közben a valóság az, hogy kényelembôl/félelembôl/vagytudjafenemibôl kifolyólag még nem tettél semmit annak érdekében, hogy tudatosan élvezd azt, ami a Tiéd. Ez a Te idôd, töltsd azzal, amit szeretsz!

A tudatosság persze nem divat, egyeseknek egyenesen szellemi megerôltetés is, pedig a rövidtávú tervek segítenek abban, hogy el tudj jutni a hosszútávú céljaidhoz. Azokhoz nyilván meg is kell fogal-

mazni a célokat. Igen, a saját céljaidat.

Nem a haverodét, nem a szüleidét vagy az oktatókét, hanem a Tiédet. Ez a képzelet játéka, legalább erre ne legyél lusta és gondolkodj, mert ha csupán rövidtávon tervezel, akkor egy idc után a motiváció hiányában le fogsz állni és egy helyben toporogsz majd. Ezeket pedig támogasd meg azokkal a rövidtávú tervekkel, amik folyton visszacsatolnak, hogy jó úton jársz-e. Naná, felfogtam; Te egy lázadó vagy, meg makacs természetû, de akkor már azt használd inkább arra, hogy makacsul ragaszkodsz és kitartóan végigviszed a terveidet, sôt erre buzdítod a többieket is. Így magad körül is egy sokkal innovatívabb környezetet hozhatsz létre.

Ezer szónak is egy a vége (esetemben négyezer karakternek); ahhoz hogy ne kelljen kifogásokkal élned, nevetséges kibúvók mögé bújnod, meg kell ismerned önmagad. Állíts sorrendet idôben és fontosságban egyaránt, úgy hogy megállsz egy percre és sorra veszed, ami eddig örömet okozott. Ne parázz, addig nem rohan el a világ, sôt a facebookon sem lesz több maximum tíz bejegyzésnél.

Szánnod kell idôt, hogy felismerd, mivel szeretnéd tölteni a rendelkezésedre álló idôt, gondolkodj, hogy mi tesz boldoggá.

Ezután pedig büszkén vállald, hogy mik a Te preferenciáid.

Ha jól csinálod, és nagyobb tragédia sem ér, ily módon érzelmileg is stabilabbá, boldogabbá válsz. Ez nem egy orvosi szaktanácsadás, sokkal inkább egy kortárs felszólaló hangja az egyébként tényleg rohanó világunkban.•

XXII. évfolyam 5. szám

Lehúzó

Fészek A ló...

Kongó belváros Bizonyára feltűnt már nektek is, hogy nincs Meki a téren, de beszéljünk egy kicsit erről.

Írta: Bartók Márk Én a Búza-tér környékén lakom, és ha el akarok sétálni egy kedves barátomhoz játszani a FIFA-val, akkor a legrövidebb út az, hogyha végigmegyek a Király utcán, kiérek a térre, majd masírozok elôre, tovább. Ez a legrövidebb, a legopcionálisabb az, ha a Rákóczi úton haladok, és betérek a Regioba pingponglabdát venni közgázszerdára. De ez most lényegtelen.

Volt idô, mikor ezt a távolságot úgy tettem meg, hogy közben sok ismerôssel találkoztam, de manapság ez ritkaságszámba megy. A Király háztól a színházig körülbelül 20 bezárt üzlet található, ami valljuk be, nem túl üdítô látvány egy olyan városban, mely Európa Kulturális Fôvárosa volt. A teátrum után egy kicsit élénkül az élet, már jönnek szembe emberek, öltönyös fazonok ebédelnek, vagy párok randiznak, egy szóval úgy fest a dolog, mintha ez tényleg egy város lenne.

Aztán kiérünk a térre, ami olyan üres, mint DiCaprio vitrinje, amikben az Oscardíjakat gyûjti. Ott egy ló. Azért olyan régen még nem volt, így emlékszem, mindig azt beszéltük, hogy a lónak egy bizonyos testrészénél találkozunk. Azért nem mindig, de szerintem az emberek egy jelentôs többsége közt lezajlott ez a párbeszéd. A tér találkapont volt.

De nem a ló miatt. Én nem szeretem a McDonald’s-os kaját, rég ettem sajtburgert, a csibeburgernek nem volt íze, a fagyi szerintem mélyhûtött cukor valami furfangos módon elôállítva, de a haverok rendre kikérték a kis menüjüket, én meg cápázhattam a sült krumplijukat.

Kimondani is szörnyû, de a gyorsétterem a találkozók kiinduló- vagy zárópontjává vált, vonzotta a környékbeli gimnazistákat és általános iskolásokat, néha teljesen úgy tûnt, hogy fel van pezsdülve a város.

XXII. évfolyam 5. szám

Pedig a tér sem az igazi már négy éve, se árnyék, se semmi, ülôhely alig, így felmerülhet a kérdés: mi keresnivalónk van nekünk arra?

Tolódjunk Dél felé egy olyan jó kétszáz métert, és megtaláljuk a választ: semmi. Az Árkádfelsônél való találkozások, vagy a be-

vásárlóközponton belüli meetingek felváltották a fôtér szerepét, ahova most már csak akkor jár valaki, ha standok vannak, vagy ha nyáron a tûzô napon a forró, napfénytôl egyáltalán nem védett placcon akarja elnyalni a maga fagylaltját. „Pécs mediterrán város” olvashatjuk sokhelyütt, és maximum elmosolyodni tudunk rajta, hiszen a tudás a mi birtokunkban van: „Pécs nem mediterrán város.” Mondjuk egy

McDonald’s a fôtéren sem keltené azt az atmoszférát, de én igazán értékelném, hogyha a legközelebbi sétámon belebotlanék valaki rég nem látott ismerôsbe, hogy „hello, a mediterrán város összehozott minket, ôrület, nem?” És akkor most induljunk el a Király utca

irányába vissza, vagy menjünk tovább még elôtte a Ferencesek utcájába? Igazából mindegy, hiszen ugyanaz. Kávézó, étterem, üres üzlet, könyvesbolt, étterem, kávézó, hopp, egy dm, üres üzlet, kávézó, fagyis, üres üzlet, étterem, üres üzlet, fagyi, üres üzlet, üres üzlet, és érzitek, hogy szaporodik az „üres üzlet”?

Amikor a kirakatba magamat látom és hiába fókuszálok át másra, akkor is magamat látom, na, akkor érzem azt, hogy „ez tiszta szomorú”, de legalább bármikor meg tudom igazítani a hajamat, csak hogy ne mondjak ellent a mai társadalomkritikáknak, hogy hová tart a férfitársadalom.

Valamirôl megfeledkeztem. Ja, az újratöltés plakátról, ami nagyon frappánsan egy akkumulátort ábrázol, felhívva rá a figyelmet, hogy Pécs belvárosa töltôdik, minket is zavar ám, hogy ha benézel egy ablakon, akkor csak a fehér falat látod mögötte. Én azért örülök annak, hogy olyan telefont vettem anno, amit nem kell évekig tölteni.

Kicsit frusztráló ez az üresség, fôleg ha a volt McDonald’s épületével szemezek, mert nem tudom megszokni, hogy kong az ürességtôl az objektum, és akkor felötlik bennem a kérdés, hogy ki fogja ezt havi 1 millió forint + áfáért bérelni.

Biztos valami Steakház, de akkor marad az Árkádfelsô, az biztos.

Kossuth tér szintén zenész. A Kappa városvetélkedôn szerintem megdöntöttük volna a terület „látogatottsági számát”, ha nincs az a fránya VB idén. Na, majd jövôre.

Apropó zenész, viszont mindig élôzene mellett sétálok a belvárosban. Pozitívum?

Lehet errôl az egészrôl olyat mondani?•

29

Szellem

Gondolatébresztô

Fészek

Az individualizmus mellett

Liberalizmus

A liberalizmust, mint fogalmat igen nehéz körülhatárolni. A modern liberalizmus egyik legfontosabb és legelvitathatatlanabb elve az egyén szabadsága, hát miért is kéne ezt megkérdőjelezni? Miért jó nekünk, hogy a modern demokráciákban gyakorolhatjuk ezt a jogunkat? Írta: .elka

o

30

Pr

Sokszor mondják, hogy az ember akkor tud valamit igazán értékelni, amikor már nincs. Képzeljük el azt a valóságot, ahol nem játszódott le a felvilágosodás kora.

Hol lenne ma a tudomány és a mûvészet szabadsága? Vajon mekkora teret kapott volna az elme a fejlôdéshez és a lélek a kiteljesedéshez? Hol tartana a fejlett világ állami berendezkedése, ha folyton keretek közé lett volna zárva a gondolkodásunk?

Akit érdekelnek hasonló kérdések, bátran ajánlom Orwell: 1984 címû disztópiáját, ahol a gondolatrendôrségtôl kezdve az emberek elméjének és lelkének elnyomásán keresztül számos szörnyû jövôképpel találkozhat.

A liberalizmus számomra arról szól, hogy az individuum szabadságot kap: mind vallási, mind szexuális, mind véleményezés téren.

Miért fontos, hogy meglegyen a szólás szabadsága? Ha nem kritizálhatjuk a dogmákat, tradíciókat, ha nem kérdôjelezhetjük meg a fennálló rendszert, soha nem fejlôdünk elôre. És mint tudjuk, mindig van hova fejlôdni, a modernizáció szükségessége elengedhetetlen az emberi társadalom számára. Véleményt formálhatunk bármirôl, ezt nem kell korlátoznia sem államnak, sem vallásnak, sem felsôbb hatalomnak. Az emberi elme bármire képes igenis hagyni kell szárnyalni. Ez nem a sötét középkor. Ma már nincsenek tabuk.

Beszéljünk mindenrôl, amirôl úgy érezzük, hogy kell. Ez is egy lépés az önmegvalósí-

tás felé. Mindenki keresi a hasonlóan gondolkodókat, mi lenne alkalmasabb módja ennek, mint az ôszinte véleményformálás?

Példának tudnám hozni a civil szervezetek fontosságát, melyek jelentôs szerepet játszhatnak a helyi közösségek mindennapi életében. Beláthatjuk, hogy az egyén szabadsága és a vélemény szabad formálása, áramlása nélkül sokkal nehezebb lenne kiállni egy-egy társadalmi probléma fontosságának erôsítésében, megoldásának sürgetésében.

Az akadémiai meghatározás szerint az ember értelmes lény. Akkor hagyjuk, hadd legyen szabad akarata. Legyünk nyitottak, fogadjuk be a másféle gondolkodást, tapasztaljunk, tanuljunk egymástól. A legfontosabb a tolerancia. Be kell fogadnunk mások véleményét, de ez nem jelenti azt, hogy el is kell fogadnunk. Be kell fogadnunk a kritikát is, és tudni kell kezelni azt is, hogy mirôl szeretnénk tudomást venni, és mi az, amire nem kell figyelni. Kigúnyolják a vallásunkat? Ha ez boldoggá teszi ôket, tegyék! Annyira bosszant, hogy felforgatta a mindennapjaimat? Akkor vis�szavágok, és én is kigúnyolom ôket! Mert szabad világban élünk, és lehetôségem van ezt megtenni.

A vallásszabadság a modern társadalmak egyik legfontosabb alapköve. Miért ne élhetne egymás mellett békésen sok más, különbözô hit és kultúra? Pont errôl szól a liberalizmus, hogy választhasd meg te magad azt is, hogy miben hiszel, és to-

leráld a másságot. Mivel jobb az, ha beléd nevelnek egy vallást, mint az, hogy gondolkodás útján kialakul a hited, avagy egy meggyôzôdésed a világról? Mivel jobb, ha megpróbálnak kinevelni belôled egy „rendellenességet”, mintha a másság felvállalásával kiteljesedhet az életed?

Miért jobb az, ha tûzzel, vassal üldözzük azt, ami ellenkezik a meggyzôdésünkkel, mint ha toleránsak, elfogadóak vagyunk, és megpróbáljuk kinyitni elménket a különbözôre, újra is?

Ne felejtsük el azt sem, hogy a liberalizmus irányzatának terjedése segítette elô a nôi egyenjogúság vagy a rasszizmus elleni harcokat. „Minden ember egyenlônek lett teremtve” – ha nem küzdöttünk volna a történelem során ezért, valóban úgy gondolom, a fejlett világ szegényebb hely lenne.

Gondolkodjunk el azon is, hogy a szabadság egyik legszebb eleme a sokszínûség. Milyen unalmas lenne az élet, ha szûk keretek közé lennének szorítva a gondolataink, lehetôségeink? Téves félreértelmezése a liberalizmusnak, hogy itt mindenki mindent megtehet. A társadalmi normák, a jogrendszer fontos kiegészítôi az eszmének, de merjük megkérdôjelezni ezt is, ha elavultnak gondoljuk. Ne feledjük, a társadalmi normák is – bár lassan, de mégis – változnak az idôk során. Formáld véleményeddel a világot – mert megvan rá a lehetôséged! •

XXII. évfolyam 5. szám

Fészek

Gondolatébresztô

Szellem

Amit nem ártana átgondolni

A liberalizmus

A liberalizmus sokat adott a világnak, amik hosszú távon az emberiség javát és fejlődését szolgálták és szolgálják még ma is. A félreértések elkerülése végett le is szeretném szögezni: Nem azt mondom, hogy az embereknek nincsenek, vagy ne legyenek jogaik, és nem jó az egyenlőség. DE! Írta: Kerekes Ramóna Melinda

Vajon mindent megold az a mondat, hogy: „Jogom van hozzá!”? Ma már mindent el lehet intézni ezzel a rövid megállapítással, vagy éppen azzal, hogy „Azt csinálok, amit akarok!”. A világ kezd igazán megvadulni, és túlontúl szabaddá válni. Az embereknek igen is vannak jogaik, de nem mindenhez, és nem mindegy az sem, hogy a jogaikkal hogyan élnek. Mindenki azt gondol, amit akar, habár a Biblia még a bûnös gondolatot is tiltja, mert a gondolat a tett és a cselekedet szülôje. De mivel nem mindenki ismeri a Biblia e tiltását, mondjuk azt, hogy mindenki azt gondol, amit akar, sôt a joga is megvan hozzá. De mondani már nem mindent kéne. Nem azért, mert nem beszélhet valaki, vagy nem mondhatja el, amit akar, hanem mert vannak dolgok, amiket nem illik, és vannak, amiket nem ajánlatos mondani. A saját gondolatainkat is többféle formában lehet közölni a másikkal. Attól, hogy valaki bunkón, nyersen közöl valamit, attól nem lesz ôszintébb. Ha mindenki átgondolná, hogy kinek mit mond, és csak az után – ¬mérlegelve, hogy hallgatósága esetleg az elmondottakra hogyan fog reagálni –mondaná el, akkor is el tudná juttatni ugyanazt az üzenetet a másiknak, csak nem lenne belôle mondjuk, nem is tudom, terrorista támadás. Azt meg esetleg, hogy más értékeinek gyalázása nem kéne, hogy szabadságnak bizonyuljon, már meg sem említem.

Vajon joga van-e egy embernek egy

XXII. évfolyam 5. szám

másik népet, kultúrát, vallást gúnyolni, megsérteni, gyalázni, sôt ezt nyíltan tenni? Szerintem nem. Senkinek, azaz senkinek nem lehet joga ehhez, még akkor sem, ha joga van azt gondolni, amit akar. Nem csak az az érték, ami neked érték, hanem az is, ami másnak érték. De ezt nem minden ember érzi, és azt gondolja, hogy azt csinál, amit akar, azt mondhat, amit akar, csak azért, mert ôt senki és semmi nem korlátozza, és amiben kárt tesz, az nem számít.

Ezeknek a finom, érzékeny pontoknak az érzékelését segíti, irányt mutat például az illem, az etikett, a szabályok, amik egyébként mindmind korlátok közé szorítják az emberek szabadságát. Megmondják, mit tegyél, mit ne tegyél, mit mikor tegyél. Ha már itt tatunk, szüntessük meg ezeket is, mert korlátolnak minket, a szabad embereket, akiknek mindenhez joguk van?!

Amikor azt hallom, hogy a szülôk nem fegyelmezik gyermekeiket, nem szólnak rájuk, amikor tiszteletlenül beszélnek az idôsekkel, saját szüleikkel, vagy éppen valami rosszat csinálnak, mondván, hogy ôk nem szeretnék korlátozni gyermeküket. Amikor az iskolákban a diákok rettegésben tartják az oktatókat, vagy éppen bántalmazzák ôket, és még a tanárokat veszik elô, hogy milyen jogon fegyelmezik az ô drága gyermeküket. Amikor az emberek úgy nevelik gyermekeiket, hogy majd ôk megválaszthatják, milyen nemûként szeretné-

nek élni, mert joguk van eldönteni ezt. Vagy, hogy az egynemû pároknak is joga van a családhoz, ezért házasodhatnak, sôt gyermeket is fogadhatnak örökbe, ezzel téves világképben felnevelve ôket. Amikor a nôk teljesen felfoghatatlan indokokkal kiabálnak a nôi egyenjogúság mellett olyan helyeken, ahol már egyáltalán nincs hátrányos megkülönböztetés feléjük. Felötlik bennem a kérdés, hogy tényleg szabad mindenkinek, mindent? Nincs senki, aki úgy gondolná, hogy neki esetleg vannak korlátai. Nem azért, mert valaki korlátozná ôket, hanem azért, mert mindenkiben lennie kellene egy minimális féknek, ami nem engedné ôket megtenni bizonyos dolgokat.

Lehet mondani, hogy mindenki legyen egyenlô, de soha sem leszünk egyformák.

Sem a nôk a férfiakkal, sem egy európai és egy ázsiai, sem egy keresztény és egy taoista, sem két német férfi, sem két afrikai nô, sem egy öt éves és egy 60 éves. Más az iskolázottság, a testi adottságok, a tapasztalatok mennyisége, a kultúra, az értékek, a környezet, a vallás, a nem, a nézetek. Lehetetlen, hogy mindenki teljesen egyenlô legyen, még egy országon belül is, nem hogy egy kontinensen vagy éppen az egész bolygón.

Legyen minden szabad, mindenki egyenlô, de így a gyermekek nem fogják megtanulni, mi az a tisztelet, a diákok, hogy mi az a rend és kötelesség, a felnôttek, hogy mi a tisztesség. Egy olyan kaotikus világ fog kialakulni, amiben az élet még nehezebb és átláthatatlanabb lesz. És mindez miért?! Csak azért, mert mindenki azt teheti, és mondhatja, amit akart, és senki nem szólt, hogy ezt azért már mégsem kéne. •

31

Szellem

Fészek Amikor majdnem

Ez van

Ebben a történetben nincsenek nevek. Nincs tér, nincs idő, nincs cselekmény, nincs bonyodalom, nincs tetőpont és nincs lezárás. Csak egy nő van és egy férfi.

Meg egy csomag piros Marlboro. A használati utasítás csupán ennyiből áll: ALKOHOL FOGYASZTÁSA MEGENGEDETT, SŐT JAVASOLT.

(A részletekről kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Végtére is ők diplomás emberek.)

A nô az ötödik üres mûanyagpoharat is becsúsztatta a többi közé. Ez a mennyiség egy idôre ellensúlyozza azt a társadalmi nyomás által kiváltott érzelmi állapotot, amit ô unipoláris depressziónak hisz. Egyes szakorvosok meg azt mondják, hogy: „Nyugalom, ez csak nemkívánatos külsô környezeti tényezôk által okozott rossz közérzet”. Mintha lenne különbség.

Eddig egészen szórakoztatónak találta a mai mûsort. Több mint fél órán keresztül lekötötte a figyelmét az a fiatal pár, akik öt perces ciklusokban estek szerelembe, vesztek össze, ordítoztak, sírtak, ölelkeztek, békültek ki, majd újra egymásra találtak.

Aztán ott volt az a faszi, aki a nyálát csorgatva bámult meg minden huszonéves miniszoknyás lányt, aztán óránként egyszer diszkréten elvonult a mosdóba egy félig használt szalvétával. Meg az a csaj, aki négykézláb mászkált a csocsóasztalok között, és közben ordenáré hangon azt ordibálta, hogy: „Hol van a papucsom? Hová tetted?”. Tényleg nem kellett ma unatkozni.

Mostanra azonban már a legutolsó alkoholista is hazakotródott a feleségéhez, a kocsmáros pedig megkezdte a szokásos körét a seprûvel meg a felmosóval. A nô úgy döntött, hogy távozás elôtt még elszív egy utolsó cigarettát, ezért az asztalon fekvô sárga Philip Morris doboz felé nyúlt. Halk sóhajjal konstatálta a tényt, hogy üres. Lassan felemelkedett a kényelmetlen mûanyag székbôl, megigazította felgyûrôdött szoknyáját, megragadta apró, kék táskáját, és a pult felé vette az irányt. A férfi közben a napi rutin megkoronázásaként feldobálta a székeket az asztalra, majd követte a nôt.

– Nehéz nap? – kérdezte a nô.

– Csak a szokásos.

Besétált a pult mögé, majd tekintete elidôzött a nô dekoltázsán, talán a megengedhetônél egy milliszekundummal hos�szabb ideig. Mikor észrevette, hogy a szemben ülô ôt figyeli, gyorsan elkapta a fejét, és a pult alá nyúlt az egyik üvegért. Kitöltött két vodka-narancsot, és az egyiket a nô elé lökte.

32

– Egészségére – mondta halkan, majd egyetlen mozdulattal felhajtotta a saját pohara tartalmát.

– Kösz – válaszolta a nô, miközben ô is megragadta a poharát.

– Dohányzik?

– Igen…

A férfi a farzsebébe nyúlt, és elôhúzott egy félig üres, piros Marlboro dobozt, meg egy ütött-kopott kék öngyújtót. Gyengéden a nô elé ejtette ôket, majd elkezdte összegyûjteni a koszos poharakat a pultról a mosogatóba. Forró vizet engedett rájuk, miközben elôhalászott egy friss szivacsot az egyik szekrénybôl.

A nô ezalatt rágyújtott, és a pultra támaszkodva unottan figyelte a férfit. Egy jobb rosszabb napon valószínûleg hagyná magát leitatni, elcsábítani és ágyba vinni, de ma semmi hangulata nem volt hozzá. Egyszerûen csak élvezte, amikor a férfi lopott pillantásokat vetett rá mosogatás közben.

– Nincs néha k*rvára elege az egészbôl? – szegezte a kérdést a férfinak.

A válasz kimerült egy egyszerû vállrándításban.

Miután minden pohár, illetve korsó visszakerült a szekrénybe, a férfi is cigarettázni kezdett.

– Gyakran jár ide… - jegyezte meg óvatosan a nônek.

– Igen.

Még parázslott a csikk vége, mikor a nô távozott.

Utószó: Elnézést, én elôre figyelmeztettem mindenkit, hogy ez nem egy megszokott történet. Aki ennek ellenére többet várt, az csak magára vessen. Még mindig jobb, mint egy több milliót érô festmény „White on white” címmel.

Vagy mégsem? Egy apró mozaikot igyekeztem csupán bemutatni abból a mûalkotásból, amit „életnek” nevezünk. A konklúziót meg mindenki vonja le magának, nem vagyok én Coelho, hogy a szátokba rágjam. •

Írta: Mustang

XXII. évfolyam 5. szám

ELVONÓ

FÉSZEK M. Laurens

ÓHAJ! - Szent István utódaihoz Merj hát bátran, fivér, látni végre világot!

Krüzselyi Attila

Merj hát - most az egyszer letépni egy virágot!

Modernség

Merj szabadnak lenni: adj fricskát a halálnak.

Ami ma még modern, holnapra lesz ósdi.

Sok van, mi bár modern, mégis csak egy bóvli.

Merj elszenderedni, ha épp fölötted állnak.

Modern és a fejlett, nem egymásnak párja.

Gyakran csak média színes szóvirága.

Merj álmodni, hogy láss világot a virágban.

Merj sírni, ha hullik szent vérünk: e világban!

Kannás Alajos

Glória

Nagyné Kiss Erzsébet

Hiszek Ki ebben hisz, ki abban.

Ki a hallgatásban, vagy szólásszabadságban.

Ki átkokat szórva, ki áldásait osztva.

Segíts, kérlek Uram a mindennapjaimban!

Segíts, hogy ne legyek boldogságra várva az élet peremén kitaszított árva.

Segíts, hogy megleljem, mit mindig is kerestem; békét a szívemben, jó szót az embernek, mosolyt is küldhessek megfáradt lelkeknek.

A holddal senki sem törődött pedig lelopózott a térre hol tízegynéhányéves őrök a döglött tankokon beszélve szőtték a holnapot ...ha befejeztük ezt a forradalmat... géppuskák ugattak s kifordult szemmel hallgatott mindegyik ablak s nem vette senki észre amint a hold gyémántos glóriája nyilván a szentek méretére szánva le-lecsúszott a kis őrök fülére.

Aminek modernség egyetlen erénye.

Attól a minőség van bizony fényévre.

Ami konzervatív, korszerű az sokszor.

Képtelen bevenni liberális gyomor. Állandó változás az élet motorja.

Annak minőségét gyakorlat mutatja.

Ha a változásnak eredménye semmi.

Mindenki csak szenved.

Kár azt erőltetni!

Változtatni bármit, akkor van értelme, ha meglesz majd annak biztosan sikere.

De ha az eredmény sikerrel kecsegtet, értelmes embernek habozni nem lehet.

Nem kérhetek többet, csupán békességet; kegyelmedért hitemet adhatom cserébe.

XXII. évfolyam 5. szám

33

Köret

Fészek

He7edik Írta: Bartók Márk

Nem láttad még a Hetediket? Ez egyike lehetne annak a hét fôbûnnek, amiket ebben a filmben sorozatgyilkosunk torol meg kreatívan, precízen, lélekbemarkolóan. Falánkság, büszkeség, kapzsiság, lustaság, irigység, bujaság, harag – mind a hét bûn a halálba vezet.

Két fôszereplônkre Brad Pittre, és Morgan Freemanre hárul a feladat, hogy nyomozóként felgöngyölítsék az ügyet – a merénylônk színészét nem árulnám el, szerencsém, hogy én sem néztem meg elôre, hisz akkor tudtam volna, ki is a gonosztevônk.

A karakterek jól fel vannak építve, kapnak elég idôt a vásznon – ma már csak a tévében – a kibontakozásra, és hogy megismerjük ôket. Könnyen azonosulunk velük, hamar megutáljuk a bûnök megtorlóját. A film legnagyobb erôssége a folyamatosan pörgô forgatókönyv – nincs megállás. A két rendôrünk viszi a hátán a filmélményt, a végén, amikor már a gyilkosunk is megjelenik, akkor pedig nem telik el feszültségmentesen perc. És bizony az emberölôt is a szíved mélyén valahogy szereted (vagy csak én, nem tudom, de olyan Dr. Hannibal Lecteres beütése van, ami nekem tetszik – nem elmebeteg, hanem higgadt, intellektuális, pontos „fiatalember”). Összegezve? 10/10. •

The Imitation Game – Kódjátszma Ha azt hitted, hogy már mindent tudsz a második világháborúról, ideje elfogadnod a tényt: tévedtél. Érdekes módon ugyanis mindig van a történelemnek egy olyan oldala, melyre csak évekkel késôbb derül fény. Szerencsére a filmgyártók néha lecsapnak az elfeledett regényekre is – mint amilyen a Kódjátszma –, így az ezredik remake helyett választhatunk akár egy történelmi drámát is. Nem is akármilyet! Ez a film nem egyszerûen arról szól, hogyan törték fel az angolok a nácik hírhedt kódrendszerét, az Enigmát. Sokkal többet mond annál. Bemutatja nekünk az elsô számítógép megalkotóját, Alan Turingot, kinek munkásságát homoszexualitása miatt nem ismerték el – ezért ugyanis sokáig büntetés járt Angliában. A film elmeséli nekünk, milyen nehézségek mellett alakul ki egy igazán jó kódtörô csapat, miként juthatott egy nô az újságban található keresztrejtvény megfejtésétôl odáig, hogy tanúja legyen mindennek, vagy éppen hogy miért titkolták el sokáig az enigma feltörését. Ha pedig ezen átestél, akkor rá kell jönnöd, mindez valóban megtörtént, s tudósok szerint ezáltal két évvel hamarabb ért véget a második világháború. Miért nem tanultunk errôl sosem? Egyszerû a magyarázat: közel ötven évig államtitokként kezelték. •

Írta: Stósz Fanni

Markus Zusak: A könyvtolvaj Hacsak nem követjük aktívan a The New York Times „bestseller” listáját, akkor az ausztrál író mûvére elôször a 2013-as filmadaptáció kapcsán figyelhettünk fel jobban, hiszen Írta: Laresz a tavalyi Oscar-gálán filmzene kategóriában kapott jelölést. Ennek ellenére azt javaslom a kedves olvasóknak, hogy ha idejük engedi, akkor elôször mindenképpen a könyvet vegyék kézbe.

Nem szeretnék sokat ellôni a történetbôl, a második világháború alatt játszódik a náci Németországban, egy Molching nevû kisvárosban. Ennek köszönhetôen gyakorlatilag minden sztori elemmel találkozhatunk, ami a hasonló témájú regényekben megszokott: pincében rejtegetett zsidó, emberi kegyetlenség, fekete autóra váró álmatlan éjszakák, stb. A fôszereplô a 12 éves „könyvtolvaj”, Liesel, az ô szemszögébôl ismerjük meg ezt a szomorú világot.

Az elbeszélés módja az, ami igazán különlegessé teszi a regényt. A mesélô maga a „halál”, aki a könyv egy pontján megtalálja a fiatal Liesel emlékiratait. Ebbôl kifolyólag a történet nem mindig lineárisan halad elôre, néha kitekintünk a fronton elesett katonákra, képet kapunk a háború borzalmairól, de az is elôfordul, hogy az adott fejezet legnagyobb csattanóját már az elején megtudjuk. A „halál” már csak ilyen – kiszámíthatatlan – a munkája pedig a legritkább esetben kellemes. •

34

XXII évfolyam 5. szám

Köret

Fészek

Predestination – Idohurok Errôl a filmrôl nehéz lesz, és amúgy sem nagyon szokott sikerülni spoilermentesen írni, nade egyrészt megpróbálom, másrészt valahol meg kicsit mégsem, mert el akaÍrta: muszasi rom a „gyengébb” idegzetûeket/gyomrúakat riasztani.

Tehát. Az egész film ún. egy igenbeteg „tyúk vagy a tojás?”– dilemma zseniális megvalósítása.

Ethan Hawke, a fôhôs idôutazó titkosügynök, aki egy Sistergô nevû bûnözôt üldöz a téridôn keresztül. Legutóbbi találkozásukkor fôhôsünk igen komoly égési sérüléseket szenvedett. Évekig tart a felépülés, leszázalékolják, de elôbb még egy utolsó küldetésére behívják, mely az utódja beavatását takarja.

Itt kezd érdekessé válni a történet, mikor az „utód” egy kocsmában elmeséli szerencsétlen sorsát, megpróbáltatásokkal teli életet, a nézôben ekkor már furcsa „ittvalaminemstimmel”– arckifejezéssel nézni. Az összekuszálódott szálakat innentôl könnyû kibogozni. E film igazi „kattogós” film, napokig agyaltam az idôparadoxonok fel/megoldásán, de nem sikerült. Ennek ellenére melegen ajánlom a megtekintését, azoknak, akiket nem riaszt el egy hermafrodita idôutazó élete, és halálának szürreális tálalása. Nincsenek nagy párbeszédek, nincs végsô tanulság, nincsen forrestgump-szerû üzenet, nem lesz csodaszép az életed sem a megtekintéstôl, csak döbbenet és töprengés a stáblista után, hogy „Dafuq have I just seen?!”. Ez sem lesz jólesô. •

Elszakadóban Írta: Yevgeniya

A Mozgó Világ folyóirat szerkesztôi abban az idôben írtak újságot, amikor kezüket a szocializmus nehéz lánca kötötte.

A tûrt kategóriába sorolás mellett azonban határokat feszegetve, a cenzúrán átjutva leírták a leírhatatlant. Nem ez volt az elsôdleges céljuk, ôk mégis nyomot hagytak a sajtótörténelemben, ezzel a pimasz publicisztikai csellel. Sajtószabadság, mint olyan, akkoriban nem igazán létezett, ám a mai világ szabad véleménynyilvánításának lehetôsége mennyiben más? Létezik-e retorzió nélküli szólásszabadság? A téma aktualitását a nemrégiben történt franciaországi események is igazolják.

A Janus Egyetemi Színház ifjai e folyóirat történetét dolgozzák fel két fiatal kaposvári rendezô, Fábián Péter és Benkó Bence vezénylése mellett. A mû különleges dramaturgiai technikával készült, ugyanis a szövegkönyv nagyrészt a szereplôk eszmecseréin és vitáin alapszik. A darab látványvilágát Pignitzky Ádám tervezte, amely a maga egyszerûségével tökéletes keretet ad a történetnek.

A február 9-ei és 10-ei elôadások ingyenesen megtekinthetôk a Janus Egyetemi Színházban. Jegyet foglalni a jesz@pte.hu e-mail címen lehet. •

Liane Moriarty: A férjem valamit titkol „Olyan sok titok övezi az életünket, amikrôl soha nem szerzünk tudomást.” Az alábbi, könyvbôl vett idézet tökéletesen behatárolja azt, hogy Írta: Stósz Fanni mirôl is szól ez a regény: a titkokról. Egy feleség megtalálja a férje által évekkel ezelôtt írt levelet, mely kizárólag halála esetén felbontandó. A regény tartalma azonban még sokáig nem derül ki. Elôtte még váratlanul megismerjük két másik, látszólag teljesen elkülönült család életét is, akik mind más-más problémával küzdenek. Aztán a szálak összefutnak, mi pedig alig gyôzzük kapkodni a fejünket, ahogy apró utalásokat találunk arra, mit rejt a levél. A nagy „titok” mégis meglepetésként ér minket, ahogyan az összes többi, idôközben megismert rejtély is. A lapok számának növekedésével egyenlô arányban növekszik a feszültség is, egyre többet szeretnénk megtudni ezekrôl az emberekrôl, akikben az a legjobb, hogy annyira hétköznapiak, de mégis egyszerre érdekesek. Az utolsó fejezet már-már tökéletesnek látszó befejezést nyújt, ám ekkor érkezik csak a meglepetés: az epilógusban ugyanis választ kapunk az összes „mi lett volna, ha…” jellegû kérdésünkre, mely elgondolkodtat minket: vajon ha az életünkben akár egy dolog is másként történik, hol lennénk most? •

XXII. évfolyam 5. szám

35

Mozaik

Fészek Az ember tragédiája?

A legveszélyesebb csúcsragadozó Az ember agyának fejlettsége, a két lábon járás és a fogó-műszer típusú kéz kialakulása miatt emelkedik ki a többi emlős faj közül. Természetéből adódóan társas lény, egyedei fejlett közösségeket, társadalmat alkotnak. Mindenevő, ám viselkedési formái miatt inkább a legfejlettebb csúcsragadozónak mondhatjuk. Írta: Yevgeniya A ma élô ember a Homo sapiens („értel­ mes ember”) egy alfajába, a Homo sapiens sapiensbe sorolható, ami magasabb értelmi intelligenciát feltételez.

Az embert 4 alfajra, az­ az rasszra oszthatjuk, a­ mely a fajon belüli földrajzilag is elkü­ lönülô, kül­ sôleg jelen­ tôsen kü­lön­bözô cso­ portokat takarja. Ezen rasszoknak a testfelépí­ tése és bôrszí­ne külön­ bözik, és e tulajdonsá­ gok kapcsán az emberi­ ség történelme so­ rán sok konfliktus alakult ki a különbözô alfa­ jok közt. Az ember intelligenciája már-már annyira fejlett, hogy az egy fajhoz tarto­ zást elfelejtvén azon igyekszik, hogy a töb­ bi rasszhoz tartozó egyedeket ellehetetle­ nítse vagy kiírtsa.

Az ember mérete fejlôdése folyamán vál­ tozik. Világrajöttükkor átlagosan fél méter hosszúak, majd legérettebb és aktívabb ko­ rukra 1-1,5 métert nônek. Táplálkozásukat tekintve az egyedek nagyban különbözhet­ nek, a zöldségektôl kezdve, a kisebb rág­ csálókon át a rovarokat, sôt mindenféle mesterségesen elôállított ételt megesznek, még akkor is, ha az káros a szervezetükre.

Nincs még egy állat, amely oly kizsákmá­ nyoló, romboló módon vadászik, mint az ember. Saját maguknál háromszor nagyobb zsákmányt is képesek elejteni. Képességeik és fegyverzetük mesteri egyveleget alkot, de használatuk hagy kivetnivalót maga után. Szinte minden másik állatot képesek elpusztítani táplálékszerzés vagy önvéde­ lem céljából, ám a legeltérôbb jellemvoná­ suk a többi állathoz képest, a szórakozás­ ból való ölés, amely a felsôbbrendûségüket hivatott megerôsíteni.

36

Elôállít különbözô zseniális megoldások­ kal olyan anyagokat, amik a természetben egyébként nem találhatóak meg. Amíg tud­ ja, hasznosítja, és miután már nincs szüksé­ ge rá, egyszerûen megjelölt vagy éppen jelöletlen földte­ rületen szétszórja, esetleg a tenger mélyére rejti.

Az ember szeret a termé­ szet érintett és érintetlen te­ rületein sétálni, hogy felfe­ dezze környezetét, friss levegôt szívhasson és gyö­ nyörködjön a táj szépségé­ ben. A magát minden másik fajnál feljebbre tartó gondol­ kodásmódja miatt képes né­ ha a veszélyhelyzetet téve­ sen felmérni. Ha egy vadállat territóriumán belül kalandozik, és összeta­ lálkozik a tulajdonossal, akkor elôfordul, hogy ijedtségében megpróbálja elpusztíta­ ni, vagy csak megpróbál ráijeszteni. De a jegesmedve például nem ijed meg. Ha el­ lenségnek, vagy élelemnek nézi az embert, akkor a rövid, nyársszerû karmaival és a hatalmas erôt kifejteni ké­pes álkapcsaival széttépi a terü­ letháborítót.

Ekkor az áldo­ zat fajtársai a karmaikat he­ lyettesítô fegy­ verekkel el­pusz­­ títják a kihaló­ félben lévô je­ gesmedvék egy gyilkos e­gye­dét. Ezzel szemben, ha ember öl embert, akkor a bûnöst nemhogy nem ölik meg, de büntetésképp bezárják egy ha­ talmas, hôszabályozó rendszerrel ellátott épületbe, ételt adnak neki, valamint mun­ kavégzési és tanulási lehetôséget biztosíta­ nak neki.

Az ember mindennel szemben képes te­ rületi agresszióra, tulajdonát a végsôkig igyekszik védelmezni. Fajtársaival szemben is különös kegyetlenségre képes, ezek leg­ gyakoribb kiváltó oka a hatalomvágy és a féktelen birtokolni akarás. Fejlôdéstörténete során az ember kifejlesztett egy olyan esz­ közt, mely ma életének legmeghatározóbb pontja lett. A pénz az életben maradás után a legfontosabb, illetve ehhez a folya­ mathoz is elengedhetetlen. Ezen kézzel fogható és virtuális térben létezô eszköz az évszázadok során a faj viselkedésének megváltozásához és a normák torzulásához is nagyban hozzájárult.

A legönzôbb és együttmûködni legkevés­ bé képes fajról beszélünk. Kiemelkedô in­ telligenciáját arra használja, hogy a termé­ szet körforgásából minél inkább ki tudjon válni. A pénz elterjedésével és fontosságá­ nak növekedésével párhuzamosan a termé­ szet védelme és megújítása egyre kevésbé vált céljává. A féktelen birtokolni vágyásá­ nak köszönhetôen több növény- és állatfajt a kipusztulás szélére sodort. A fajok egyed­ számának csökkenésével természeti és pénzben kife­ jezett értékük egyre nô, a­ mitôl egyes em­berek vér­ szemet kap­ nak, és magu­ kénak akarják mind az utolsó szálig, az sem számít, ha ez­ zel a faj tény­ legesen ki­ pusztul. Vannak olyan csoportok, közössé­ gek, amelyek megállítani kívánják ezt a pusztító és önpusztító folyamatot, ám a többi egyed figyelmen kívül hagyja, vagy egyszerûen elhallgattatja ezeket a meg­ mozdulókat. Ez fog egyszer a legfejlettebb faj kihalásához vezetni. •

XXII. évfolyam 5. szám

Mozaik

Fészek Alávetni a világot Allahnak

Az Iszlám rövid története Azóta, hogy a 600-as években Mohamed prófétának megnyilatkozott Allah akarata a szaúdi sivatagban, az Iszlám zászlaja alatt igyekeznek az igazhitűek alávetni a világot istenük akaratának. Jelen cikkemben szeretném bemutatni az Iszlámot alapjaiban és annak rövid történetét napjainkig. Írta: Távolbanézô Mohamed (570–632), aki egyenes ági leszár­ mazottja volt a Bibliából ismert Izmaelnek (Ábra­ hám fiának), kereskedôként élt Mekkában. Negy­ ven éves korától kezdve mintegy húsz éven át látomásaiban megjelent Gábriel arkangyal, aki lediktálta neki a Koránt, mely a muzulmán hit szerint az Allahnál öröktôl fogva létezô könyv hi­ teles másolata. Továbbá megparancsolta Moha­ mednek, hogy lépjen az emberek elé és terjessze az Iszlámot (jelentése: „önmagunk alávetése Is­ ten akaratának”). Mohamed elôször Mekkában igyekezett hirdetni az új hitet, de mivel a mekkai­ ak nem fogadták be az akkoriban még békésnek mondható nézeteit, ezért a ma Medinaként („a Próféta városa”) ismert városba költözött, ahol sok hívôt szerzett. A Medinába telepedés éve (622) lett a hidzsra, azaz a muzulmán idôszámítás kezdô éve, hisz innentôl lett Mohamed medinai vallási- és hadvezér. A kivonulást stílusában a Ko­ rán is ôrzi, mely így két –mekkai és medinai – részre tagolható annak ellenére, hogy szerkesz­ tését tekintve nem kronologikus, hanem a leg­ hosszabb szúrától tart a legrövidebbig.

Az Iszlám vallás önmagát a zsidó és keresztény vallások beteljesítôjeként definiálja, elismerve Keresztelô Jánost és Jézust prófétának, de a „Könyv népeit” tévelygôknek tartja, akik eltértek Allah akaratától és saját szájízük szerint fer­ dítették azt. Ugyan­ akkor a muzulmán vallás nem csak a Koránra alapoz, ha­ nem nagyon fonto­ sak a Mohamed életérôl szóló mûvek, melyek segítenek értelmezni a Koránt, és pontos példát adnak azok elé, akik követni akarják az utolsó prófétát: Mohamedet. Ezekbôl a történetekbôl (hadísz) ismerhetjük meg a muzulmán hit terje­

XXII. évfolyam 5. szám

désének kezdeteit, melynek folyamán Mohamed a hadvezér, számos csatát vívott a mekkaiakkal és azon zsidókkal, akik nem vetették alá magukat Allahnak. Megismerhetjük azt a Mohamedet is, aki számos zsidó hadifoglyot késôbb a város pi­ acán fejeztetett le (Bukhari 4:52) – érdekes, hogy korunk radikalista iszlám terrorakcióinak egy ré­ sze szintén piacokon és a kereskedelem hely­színein történik.

Mohamed halála után, a rokonságából kike­ rülô kalifák, követve a Próféta példáját, egye­ sítették az Iszlám zász­ laja alatt az arab tör­ zseket és megindítot­ ták a dzsihádot a hitet­ lenek ellen.

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért lett olyan sikeres az Iszlám? A válasz az egyszerûségében rejtôzhet. Az Iszlám­ nak öt alappillére van, aki ezeket vallja és betart­ ja, az muzulmánnak számít és üdvözülhet: 1) Al­ lah az egyedüli isten és Mohamed az ô prófétája; 2) Napi ötszöri ima Mekka felé; 3) Meg kell tartani a ramadánt, azaz a böjtöt; 4) Adományt, azaz „zakatot” kell adni a rászorulóknak; 5) Minden muzulmánnak, aki megteheti, életében egyszer el kell zarán­ dokolnia Mekkába.

Ezeken felül még szá­ mos iránymutatás ta­ lálható a Koránban, melynek egy része utasítások halmaza, egy másik része pedig a Biblia magyarázata, helyesbítése. Ilyen felülírás az, hogy „Allah egy és nem háromság” (Korán 5:171), hogy „Jézus nem halt meg a ke­ resztfán” (K. 4:157), illetve azt tanítja, hogy „aki megöl egy lelket másért, mint életért, vagy mert romlást idézett elô a földön, az olyan, mintha az

egész emberiséget ölte volna meg” (K. 5:32). Ám hozzáteszi, hogy „azok büntetése, akik háborút viselnek Allah és küldötte ellen, vagy romlást idéznek elô a földön, az, hogy megölik ôket, meg­ feszítik, levágják kezüket és lábukat az ellentétes oldalon, vagy kiûzik ôket országukból” (K. 5:33).

Ezen felül a muzulmán hitet elhagyóknak bünte­ tése szintén halál mind a mai napig, és azoknak is, akik más vallásokat igye­ keznek terjeszteni a mu­ zulmán országokban. U­ gyan­akkor van biztosabb út az üdvözülésükre, ilyen a mártíromság és a halál a dzsihád alatt (mely lehet külsô fegyverrel történô küzdelem és belsô lelki küzdelem is). Akik „harcol­ nak Allah útján, ölnek és megöletnek” azok jutalma a Paradicsom lesz (vö.

K. 9:111). A muzulmánok pedig szeretnék, ha az egész világ Allah uralma alatt lenne, hogy min­ denki üdvözülhessen és ezért indítottak vélemé­ nyem szerint dzsihádokat, azaz, hogy felhívják a hitetlenek figyelmét a tévelygésükre, és, hogy át­ térésük után Allah megbocsáthasson nekik és az üdvösségre vezethesse ôket.

Mohamed halálakor (632) két nagy, régi rivális harcolt egymással a Közel-Keleten. Egyik oldalon a keresztény Kelet-Római birodalom (a görögök), a másik oldalon a zoroasztriánus Szasszanida birodalom (a perzsák). E két nagyhatalom hábo­ rúi meggyengítették a feleket, így az elôretörô dzsihádista seregek mindkét birodalommal szemben komoly sikereket értek el katonailag, és rövid idô alatt hatalmas területeket foglaltak el tôlük. Tételesen véve, a dzsihád elfoglalta 634-ben Baszrát (ma Irak), 635-ben Damasz­ kuszt, 636-ban Ktesziphont (Szasszanida fôváros), 637-ben Jeruzsálemet, 641-ben Ale­ xandriát, 666-ban Szicíliát, 670-ben Kabult, 698-ban Karthágót, 711-ben Hispánia nagy ré­ szét, és 720-ban Narbonne-t. 732-ben Poitiersnál Martell Károlynak sikerült megállítania ôket

37

Mozaik (Hispáni­ ából csak 1492-ben sikerült kiûzni a muzulmánokat Granada ostromával). Tehát alig egy század alatt megsemmisült a zoroasztriánus perzsa bi­ rodalom, a keresztény Európa pedig elvesz­ tette területei jórészét, és muzulmán kézre került az öt nagy keresztény központ közül három (Jeruzsálem, Alexandria, Antiokhia). A muzulmán seregek berendezkedtek a meghó­ dított területeken és kiépítették a saját vallá­ si- és államszervezetüket. A dzsihád második hulláma a szeldzsuk törökök megjelenésével folytatódott, akik a 10–11. századokban ter­ jeszkedésbe kezdtek Anatóliában (1064 Ör­ ményország, 1071 Manzikert). Erre érkezett válaszul számos keresztes hadjárat 1095-tôl, melyek igyekeztek feltartóztatni az Iszlám újabb elôretörését és visszafoglalni a korábbi keresztény területeket. Így részben a keresz­ tesek, részben a mongolok betörései miatt,

Fészek csak a 14. századtól tudott „a próféta zászla­ ja” újabb területeket szerezni a törökök által.

Csatát nyertek 1331-ben Niceánál, 1389-ben Rigómezônél, 1396-ban Nikápolynál. Ezután a Hunyadiaknak kö­szönhetôen Magyarország kitartott, ám Konstantinápoly elesett

1453-ban, majd 1521-ben Nándorfehérvár is.

A történet ezen szakasza ismerôs lehet: a tö­ rökök többször igyekeztek Bécs ellen vonulni, ám ebben fôként a magyar hadak útjukat áll­ ták, míg végül 1683. szeptember 11-én Bécs­ nél döntô vereséget szenvedtek az oszmánok

és a 20. századra majdnem teljesen kiszorultak Európából, de egyes területeken erôs muzul­ mán kisebbségséget hagytak hátra. Ezen száza­ dok alatt a világ más területein is elôretört az Iszlám, így keleten nagy vészt hozott a hindu világra Indiában, manapság pedig folyamatosak a konfliktusok Indonéziá­ ban és Közép-Afrikában, és újabban Nyugat-Euró­ pában is. Úgy tûnik az isz­ lám világ megértette, hogy nem katonai háborúval tudja bevenni Európát, hanem demográfiaival. De ez már korunk története…

Cikkemben igyekeztem forrásokat hozva bemu­ tatni az Iszlámot tény­ szerûen, ám kérem az Olvasót, hogy ne eléged­ jen meg a cikk elolvasása után annak elfogadá­ sával vagy elvetésével, hanem nézzen utána a leírtaknak, gondolkodjon rajtuk, és ítélje meg maga a történelmi eseményeket és az azokból levonható következtetéseket! •

Simple

Kaja, pia és koncert pénz nélkül?

Pécset rengeteg okból szeretjük, a klímájától kezdve, a Zsolnay negyeden át a finom söréig.

De mondunk még egy indokot: pénztárca nélkül sem maradunk éhesek, szomjasak, vagy kulturálatlanok. Eláruljuk, hogyan! Írta: Kászonyi Nemes Márió A tavaly nyáron indult Simple appot ar­ ra találták ki, hogy könnyen, kényelmesen vásárolhass a mobilodról, és egyszerûbbé váljon a mindennapi életed. A Simple al­ kalmazást használva, a házból sem kell majd kimozdulnod egy vacsiért, készpénzt vinned a sörözésre, és apró keresgélés nélkül is hozzájuthatsz az éltetô kávéd­ hoz. Csak le kell töltened az alkalmazást az AppStore-ból vagy a GooglePlay-bôl. A profilodat a bankkártyáddal is összeköt­

38

heted, és küldhetsz róla egyenle­ fonodon rendelsz, a pin­ get egy másik felhasználónak az cér perceken belül kihoz­ email címe megadásával. Ráadá­ za, amit választottál, sul a hazai fejlesztésû alkalma­ majd mobiltelefonnal fi­ zásnak Pécs lett az elsôszámú zetsz és adsz borravalót, bázisa a fôváros után. anélkül, hogy a pénztár­ A Simple alkalmazásban az cádért nyúlnál. ételrendelés mellett vehetsz je­ A számos izgalmas gyet az esti koncertre a jegy.hu funkció mellett a leghét­ széles, országos kínálatából, köznapibb az egyik leg­ vagy használhatod a Mobilpin­ jobb: az egyetemi üdítô-, cért például a Kistányérban, a és kávéautomatából pár Fordan Biliárd Centerben, az egyszerû pittyentéssel vá­ Elixben, a Café Griffben, vagy a sárolhatsz a Simple appal, többi csatlakozó vendéglátóhe­ nincs szükséged apró­ lyen. Garantáltan meglepetést pénzre, pénzváltásra, és a fogsz okozni a környezetednek, ha az szokásos manôverekre. Ez már a jövô, asztalon lévô QR kódot beolvasva a tele­ teszteld le te is! •

XXII. évfolyam 5. szám

Mozaik

Fészek Pécsi vagyok portré

Interjú Kovács Mártonnal Az év első számában Marcit ismerhetitek meg, aki két zenekarnak is a dobosa, idén végzett pszichológia szakon és az Estben is gyakran találkozhattok vele. Sokak ismerik és szeretik a Kubalibre nevű bandát, amit jó kedélyű fiatalok alkotnak és örvendeztetik meg zenéjükkel a közönséget.

– Mi a Kubalibre története?

– Balázzsal a gimnázium alatt alapí­ – Mesélj magadról! tottunk kisebb zenekarokat, amik aztán – 14-15 éves korom óta dobolok, ki­ fel is oszlottak idôvel, de például anno sebb nagyobb kihagyásokkal. Zeneka­ felléptünk még a Rákban 2006-ban. A rokban is azóta játszom, leginkább a gyerekkori barátaimmal. Azért válasz­ tottam a dobot, mert még a gimiben volt egy kisebb zenekarunk, ahol sen­ ki nem tudott semmilyen hangszeren, csak kitaláltuk, hogy zenélni szeret­ nénk. A többiek a gitár mellett dön­ töttek, én meg zongorázni nem akar­ tam, úgyhogy inkább elkezdtem do­ bolni. Minden hangszer jó, de engem ez fogott meg leginkább. Tök nehéz­ nek gondolják, mert egymástól füg­ getlenül kell mozgatni mind a négy Kubalibre végtagodat, de egyáltalán nem vészes, és úgy látom, kezd egyre népszerûbb Kubalibre két évvel késôbb alakult, ez lenni. Két zenekarban is játszom, az volt az elsô komoly zenekarom, amivel egyik ugye a Kubalibre, a másik pedig a elôször elértünk Pécsen sikereket. A ze­ Deer Fellaz, ami sokkal fiatalabb. Há­ néket Püspöki Peti írja, ô az egésznek az rom tag ugyanaz a két bandában, csak a alapja, Hajdú Balázs gyerekkori bará­ gitárosunk más, illetve Nadin, az tom a basszusgitáros, Gallyas Bence a énekesnônk. Ez így fura lehet, de a Deer gitáros, Bandi Szabolcs pedig a Fellaz stílusa egészen más, kicsit átgon­ billentyûsünk a mostani felállás szerint.

2010-ben feloszlottunk, mert Peti ki­ doltabb, komolyabb zene. ment Írországba dolgozni, és tavaly ta­ vasszal kezdtünk el újra zenél­ ni. Régebben felvettünk egy kisebb lemezt, ami a neten is fent van.

– Milyen cél lebeg a szemetek elôtt?

– Nincsen semmiféle nagy tervünk vagy ambíciónk a töb­ bi zenekarral ellentétben. Azt akarjuk elérni, ami most is van: érezzük jól magunkat, legyenek emberek, akik szeretnek, és csinálhassunk jó bulikat. Nem Deer Fellaz célunk, hogy országos hírnevû zenészek legyünk, inkább abban találtuk meg ma­

Írta: Havasi Virág

XXII. évfolyam 5. szám

gunkat, hogy nem alakítunk ki semmifé­ le megkötést. Épp ezért nincsen korlát­ ja annak, amit csinálunk, pont azért, hogy csinálhassuk, amit szeretünk.

– Milyen stílust képviseltek?

– Régebben úgy definiáltuk magun­ kat, hogy alternatív mulatós ork zene.

Azért alternatív, mert nem köthetô semmilyen más zenei stílushoz. Mula­ tós, mert sok olyan számunk van, ami­ nek ilyen a lüktetése, az ork meg azért, mert a Peti véletlenül elírta a rockot (nevet). Röviden szólva rock zenét ját­ szunk, néha kicsit punkos beütéssel, de ha csak annyit mondanék, hogy örömzene, az is tökéletesen lefedné a kifejezésmódunkat.

– Mikor láthatunk legközelebb titeket?

– Február 13-án lépünk fel a Pécsi Kulturális Központban, ráadásul ingye­ nes buli lesz, úgyhogy reméljük, hogy minél többen eljöttök. Ezen kívül fellé­ pünk idén is a Fishing On Orfûn, de az még messze van. A Deer Fellazzal pedig az Estben láthattok 21-én. •

Marci

39

Mozaik

Fészek Az utolsó mágikus is elment...

Emlékezés Buzánszky Jenore ményből kiváló.”

„Magyarságból jeles, emberségből kitűnő, sportszeretetből kimagasló, sportteljesít-

Írta: Harsányi Ákos A január 11-én elhunyt Buzánszky Jenô élet­ útját kiválóan szemlélteti a dombóvári Illyés Gyula Gimnáziumtól kapott díszoklevelében található fenti idézet. E sorokat jómagam is kívülrôl tudom, mivel különbözô okokból kifo­ lyólag többször megfordultam az említett isko­ la igazgatói irodájában, melynek falát e becses dokumentum másolata díszíti. „Ha jövök Dombóvárra, akkor azt mondom, hazajövök!”

Dombóváriként hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy innen indult el a legendás hátvéd cso­ dálatra méltó életútja. 1925. május 4-én látta meg a napvilágot Újdombóváron, vasutas szülôk gyermekeként. Jenô bácsi vissza­ emlékezéseibôl megtudhatjuk, hogy kisgyerekként teniszlabdával vagy rongylabdával voltak kénytele­ nek játszani a grundon – ahol ma a nevét viselô mûfüves pálya nyújt lehetôséget a fiataloknak. A pálya­ futását még csatárként kezdô játé­ kos elsô csapata a Dombóvári Vas­ utas volt, melynek tagjaként már 17 évesen, majd 19 éves korában szin­ tén, NBIII-as gólkirály lett. „Ha valaki kinövi a cipôjét, akkor új cipôt kell venni! Én kinôttem az NBIII-at, meg az NBII-ôt is” A gólerôs fiatalra felfigyelt az NBII-es Pécsi VSK, melynek vezetôi elintézték számára, hogy felvegyék a vasúti tiszti iskolába. Késôbb „poli­ tikailag megbízhatatlannak” bizonyult, ezért kénytelen volt búcsút inteni a vasutas karrier­ nek. A labdarúgó pályafutása azonban tovább ívelt felfelé. 1947-ben korábbi pécsi edzôje, Szabó Péter hívására az NBI-es Dorogi AC-hez igazolt, ahol összesen 274 élvonalbeli mérkôzésen szerepelt és 25 gólt szerzett. An­ nak ellenére, hogy az itt töltött elsô félévében 10 góllal hálálta meg a belé vetett bizalmat, kényszerûségbôl hátra került a védelembe.

Elôzô posztjának és gyorsaságának kö­

40

szönhetôen hátvédként nem csak a védeke­ zésben, hanem a támadások segítésében is oroszlánrészt vállalt, amire a válogatottnál is felfigyeltek. „A kettes számot magamra húztam, aztán abban is aludtam 6 évig, nehogy ellopja valaki tôlem.”

A nemzeti tizenegy 2-es mezét elôször 1950. november 12-én húzta magára a Bulgária elleni barátságos mérkôzésen, ezt követôen kirob­ banthatatlannak bizonyult az Aranycsapatból. Összesen 49 mérkôzésen lépett pályára annak a világhírû válogatottnak a tagjaként, amely 1952-ben olimpiai bajnoki címet nyert, 1953-ban az Évszázad mérkôzésén 6-3-as, késôbb pedig 7-1-es megsemmisítô vereséget mért a legendás angol válogatottra, 1954-ben pedig végül „csak” világbajnoki ezüstérmet

szerzett. A klasszikusan vett Aranycsapatból ô volt az egyetlen, aki nem engedett egyik buda­ pesti sztárcsapat hívó szavának sem és végig megmaradt vidéki focistának. „Akinek nincsenek emlékei a múltból, annak sivár öregsége van.”

Saját bevallása szerint sohasem merült fel benne, hogy elhagyja Magyarországot. Így a ne­ héz idôkben is itthon maradt. Labdarúgó pálya­ futása befejezését követôen sem távolodott el a sportágtól, sôt mindent megtett annak népszerûsítéséért, fejlesztéséért.

Eleinte edzôként, majd technikai vezetôként dolgozott többek között Dorogon és az Esztergomi Va­

sasnál is. Edzôként legnagyobb sikerét elôbbinél érte el, ahol 1963-ban az elsô osztály negyedik helyére vezette a csapatot. Késôbb a Komárom-Esztergom megyei Labdarúgó szö­ vetség elnökhelyettese, majd elnöke lett, vala­ mint 1993-tôl tagja volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének is. Nem csak szakmai tudásával segített a magyar labdarúgáson, de annak nagyköveteként népszerûsítette azt az egész világon. Fáradságot nem ismerve még utolsó éveiben is évente több száz helyszínre elutazott, hogy közelebb hozza számunkra a távolinak tûnô dicsô múlt történeteit és vele a reményt.

Munkásságát, magyarságát és emberségét számos elismeréssel díjazták. Többek között a Csík Ferenc-díj, a Prima Primissima-díj, a Szent István-díj és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének birtokosa, vala­ mint 2011-ben a Nemzet Sportoló­ ja, 2014-ben pedig a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja lett. Emellett Dombóvár és Dorog díszpolgára, utóbbinak a sta­ dionja is a nevét viseli.

Egyszerre volt vele hálás és ke­ gyetlen a sors, hiszen sokáig megôrizte egészségét, ugyanakkor végig kellett néznie, hogyan távoz­ nak társai az élôk sorából. A klasszi­ kus értelemben vett Aranycsapatból utolsóként hagyott itt minket. Életé­ ben mindig arra ment, amerre a lab­ da gurult és most sem tudott ellenállni a többi­ ek hívó szavának, akikkel azóta újra együtt rúgja a bôrt valahol messze tôlünk. Halálával egy korszak zárult le, nem csak a hazai, hanem az egyetemes futballtörténelemben egyaránt.

Legvégül azzal a Jenô bácsi számára oly ked­ ves Vörösmarty idézettel búcsúzok tôle, mellyel 2014 májusában a karunkon folytatott élmény­ beszámolóját követôen ô is elköszönt a Pécsiközgáz diákjaitól: „Köszönjük élet áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt!” •

XXII. évfolyam 5. szám

Mozaik

Fészek KERESZTREJTVÉNY Készítette: Havasi Virág, Kerekes Ramóna

7.Erre készíti fel táborában a végzôsöket a TM. 5.Ezt az intézményt a liberalisták egy szolgáltató intézményként szemlélték.

6.A XIX. század egyik uralkodó eszméje.

1.Az állampolgári jogok egyike, mely érint minket is. (vízszintes) 2.Ezt a hallgatók körében népszerû tantárgyat tanítja jelenleg Karunkon a Sportfolio egyik alapítója. (függôleges) 3.Ezt a pozíciót töltötte be az Aranycsapatban a január 11én elhunyt Buzánszky Jenô.

4.A liberalizmust leginkább ezzel a szóval jellemezhetjük.

8.„önmagunk alá vetése Isten akara tának”.

9.A liberalizmus egyik kiemelkedô alakja volt.

10.A Charlie vagyok? címû cikkében a szerzô az egész franciaországi eseményt egy általános … példával szem léltette.

11.Ezt kell szánnunk rá és végiggondolni, hogy mik azok a dol gok, amik boldoggá tesznek. (28. old.)

12.Chvojka Dániel szerint nagyon nagy elôny a munkaerôpiacon.

XXII. évfolyam 5. szám

41

Mozaik

Fészek

Sz@rpoén Bt.

A nagy sikerre való tekintettel

Aranyköpések

A Sz@rpoén Bt. kültagokat keres! Szívesen belépnél? Küldj nekünk egy olyan (sz@r!)poént, amit saját magad találtál ki, és a kültaggá avatás tiszteletére itt olvashatod viszont pályamûvedet!

Sz@rpoén Bt. - Az igényes szellemi termék pártolója. (szarpoenbt@feszek.pte.hu)

- Te, nem tudod véletlenül, hogy ki Vin Diesel opponense?

- Azt hiszem LOs Benzin Tanár Úr.

- Mit mond a hableány a halfiúnak, amikor kopogtat az ajtón a nászéjszakákukon?

- Halkan gyere be!

„Nem vagyok hajlandó a korrupcióra. Olyan vagyok, mint Hófehérke. Alapból szűz vagyok, de van hét pici lyuk a szűzhártyámon.”

- Dr. Kornai Gábor -

- Te mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

- Lakatot.

"Kérek egy fogat!"- szólt a visszamaradt kisfiú a fogadóirodában.

Egy egészen vékony vonal választja el egymástól... a kötőjeles szavakat.

Az egri borvidéken senki nem üldöz nyestet, kínoz nyestet és vérpelét.

Drámai helyzet alakult ki a Színház -és Színművészeti Egyetemen. (Mert, hogy érted..)

- Szerinted az ókori görögök szerették a zenét?

- Persze! Tróját is csellóval vették be.

- Hogyan nevezik azt, amikor a nyakmelegítésre szolgáló ruhadarabot Lala receptje szerint készül el?

- Sál'alaLala

- Miért nincs a mozdony tetején bástya?

- Mert a vonat nem vár.

Láttam ma egy műsort, amiben Galla Miklós humorizált, de annyira gyenge volt, hogy úgy gondolom ez volt a leGall(j)a.

Reggel bemondták a rádióban, hogy a benzin literjéért 323 Ft-ot kell leszurkolni...

Most akkor álljak meg a benzinkúton és álljak neki üvöltözni, hogy: "HAJRÁ ETOL, HAJRÁ ETO!!" ?

- Még mindig iszol?

- Igen, lefekvés előtt rendszeresen vedelek.

- És mondd, enélkül nem megy?

- De! Lfkvs lőtt rndszrsn vdlk..

42

Most néztem meg a Pogány Madonnát, benne van a Magyar Piedone, akinek mind az öt lánya férjhez ment már. Ő az öt vős Csöpi.

XXII. évfolyam 5. szám

geket két c soportra A véletlen j elensé f aj ta vé le tl en ne l os zt ja : a z e gy ik tal mellett kártyázva, kaszinókban, egy asz i mf iz ik us kí sé rl et va gy eg y kv an tu álkozhatunk, a közös laboratóriumában tal s san ismertek az egye bennük, hogy ponto ó a ho zz áj uk ta rt oz ki me ne te le k és eke t le he t, ho gy va ló sz ín ûs ég ek . Ez ntavétel nélkül meg bármiféle kísérlet, mi sztán a dolgok belsõ tudjuk határozni pu zva (pl. : 6 olda lú logi kájá ra hagyat ko vel mind a hat oldal kockával dobunk, mi s, így 1/6 a összes szerepe szimmetriku ll ge, ehhez nem ke kimenet valószínûsé vagy elegendõ számú méréseket végezni), égezni ahhoz, hogy az kísérletet tudunk elv s t valószínûségeloszlá általunk feltételezet t nyerjen (pl.: egy tes igazsága bizonyítást megmérni kísérleti sebességét akarjuk k ekkor ugyan leszne körülmények között, g ha a kísérletet elé mérési hibák, de ni akkor ki fog rajzolód sokszor elvégezzük, havasivirag19@gmail.com képe az igazságnak a normális eloszlás bartok.mark10@gmail.com Ezzel szemben a másik megfelelõ átlaggal). teljesen bizonytalan, típusú véletlen esetén

s ás írja le az egye hogy milyen eloszl geit, a tõkepiac vagy kimenetek valószínûsé i szinte n kiala kuló sok más , társadalm figyelhetõ meg: nem jelenség esetén is ez reális valószínûsége tudjuk, hogy van-e sdeindex a következõ annak, hogy egy tõz ár 90%-ot esik. Hogy héten 5, 25, 50 vagy ak , ásunk e tekintetben miért hiányos a tud társadalmi jelenségek egyszerû a válasz: a s sé rl et ez és re si nc ko mp le xe k és kí rója a mainstream lehetõség. Taleb fel normális eloszlásra közgazdászoknak a elezésüket, hiszen e vonatkozó naív feltét g is megcáfolódott, elé hipotézis több ízben 87 vagy akár a 2008-as csak az 1929-1932, 19 . sorait megvizsgálni válságok tõzsdei idõ ik véletlennek a másod Taleb az elsõ típusú ló véletlen esetére va típusú, bizonytalan in usnak nevezi (a lat alkalmazását ludizm és az általa szintén ludo játszani szóból), u s e gy i k k á ro s bírált platonizm tartja: vélekededése megnyilvánulásának platonizm us követõi szerint ugyanis a an hibába, melynek gyakran esnek oly t, tét elezett rendezet során az általa fel

Tagfelvétel a Fészek szerkesztoségébe!

www.gunzertamas.hu

Jelentkezésedet egy próbamunkáddal várjuk az alábbi elérhetoségeken 2015. március 1-ig:

szabályos idea-vilá sen e bírálat során valóságot. Természete alapítóját, a névadó magát az irányzat yik története például Platónt sem kíméli, eg P la tó n p us zt án a ar ró l s zó l, h og y ól sabb gyakoriságáb jobbkezesek maga gy az ideák világa arra következtett, ho mészetes állapota a szerint az ember ter , így a nevelésb en jobbkeze s válto zat gyerekek jobbkezesre ajánlotta a balkezes modern világban is történõ nevelését. A aki így vélekedett, az akad egy-két tanár, i balkezesként tanult ismerõseim közül ak sát még a sajátomnál náluk írni, annak az írá elolvasni. A másik is nehezebben tudom t érdemlõ gondolat az jelentõs, megfontolás ciója: Taleb az ezzel antifragilitás koncep k iselõ könyvéne azonos címet v a kérdést, hogy mi elõszavában felteszi ilis) szó ellentéte. A lehet a törékeny (frag az ellenálló, szilárd, legtöbb embernek nak eszébe, melyek robosztus szavak jut t áll, hogy az ilyen mögött az a gondola ok egyáltalán nem tulajdonságú objektum

Szeretsz ci kket írni?

Kipróbálnád korrektor magad mint vagy tördel o?

Tartoznál e gy jó csapa thoz?

Akkor közö ttünk a hel yed!

változnak,